Török portyázások Demecserben

Jókai Mór  a Török világ Magyarországon című regényében, ír a hírhedt Harám basáról is aki irreguláris martalócaival Demecsert sarcolta tíz éven át. És valóban a 16–17. században a térség a török háborúk és a végvári övezet miatt rendszeresen ki volt téve portyáknak, különösen az Északkelet-Magyarországon fekvő települések környéke. Kisvárda és Demecser is olyan régióban feküdt, ahol az oszmán–magyar határvidéki hadviselés és a kisebb rablóportyák gyakoriak voltak. A „portyázás” ebben az időszakban nem feltétlenül nagy hadjáratot jelentett, hanem kisebb, gyors rajtaütéseket, fosztogatást, fogolyszerzést és a lakosság megfélemlítését is. A korabeli Magyarország három részre szakadása után az ilyen támadások a hódoltság peremén és a határvidékeken különösen gyakoriak voltak. Erre a legerősebb, megbízható alapforrás most is Pálffy Géza tanulmánya a török elleni védelmi rendszerről, mert megmutatja, hogy a térség a 16–17. században a határvédelem és a portyák övezete volt. A török hordák pusztították a Nyírség és a Rétköz településeit. Demecser a török hódoltság korábanÁllandó fenyegetettség: A település (mely a 15. században még városi ranggal bírt) a Magyar Királyság, az Erdélyi Fejedelemség és az Oszmán Birodalom érdekszférájának hármas határán feküdt. Ez a térség gyakran vált hadműveletek és rablóhadjáratok színterévé.Kettős adózás: A környező területeket uraló oszmánok (például a budai vagy egri pasák csapatai) rendszeresen adóztatták a demecseri jobbágyokat, miközben a lakosok a magyar földesuraknak is fizettek. Elpusztulás és hanyatlás: A háborúk, a sarcok és a járványok miatt Demecser lakossága megtizedelődött, és a 17. század második felére a falu sok más Szabolcs vármegyei településsel együtt erősen megfogyatkozott. Erre bizonyíték; Porcsalmán 1100 darab, török időkből származó értékes ezüstpénz került elő100 milliót értékben, vagy az Újfehértói pénzérme lelet.  A demecseri lelőhelyek különösen a déli határrészek, a Roffaj-dűlő és környéke rejt sok török kori leletet. A demecseri Rofaj egy jól ismert, hagyományos helyi dűlő és külterületi elnevezés, amely a település északi-északkeleti határában, a Lónyai-főcsatorna és a környező nyírségi/rétközi tájak vonzáskörzetében terül el. Bár hivatalos belterületi utcanévként nem szerepel a címjegyzékekben, a helyiek pontosan tudják, melyik határrészről van szó. Amúgy a falu 30, névleg felsorolt halászó-helylyel bírt. Földesura Robert Károly alatt Magyar Pál volt; a XV. században, a mikor mint város szerepel, az ólnodi Czudar, a Rozgonyi, a Kállay és a Monoki család bírta. A XVIII. sz. végén és a XIX. század elején a Korda, Barkóczy, Walter, Zoltán, Buday, Dombrády, Irinyi, Jármy, Krucsay, Okolicsányi, Erőss, Elek, Szikszay, Serte, stb. családok voltak itt birtokosok, jelenleg pedig gr. Hadik-Barkóczy Endre, Elek Emil, László és Dezső, Török Gyula és Grósz Ignácz. A községben két templom van: a református, mely 1820-ban épült, és az 1890-ben épült róm. kath. Itt van Elek Emil csinos urilaka, melyet pazonyi Elek Pál 1840-ben építtetett. Azonkívül van itt két gőzmalom is. A községnek van postája, távírója és vasúti állomása. Dülő nevei közül felemlítendők: Rofaj, Porkoláb, Jakabrét, Bertény, Heteje, Kolbárt-tó, Remete, Gergely-lese, Beke-láp, Matyi-sziget, Bekés, Bábolytó, Lapuvas tava, Bersény, Orozd, Vár-sziget, Dombocz tó, Nagy-Heketó, Konyhok sziget és láp, Vereshid tó, Vásáros hegy.