Gyakran különbözõ típusú hálózatokat kell összekapcsolni. Az e feladatra használt közvetítõt átjárónak nevezzük.
Az átjárók általános leírása
Némely szakirodalom a "hálózati zsilip" fordítást is használja, s mivel mindkettõ az angol gateway szó fordítása, így mind a két forma elfogadható.
Ez a legbonyolultabb hálózat összekapcsolási módszer. Átjárót az egymástól teljes mértékben különbözõ hálózatok összekapcsolására alkalmaznak. Gateway-t lehet használni például az SNA hálózat , és az OSI modellhez illeszkedõ X.25-ös csomagkapcsolt hálózat összekapcsolására.
Mivel eltrérõ architektúrákat hasznának, a protokollok különbözhetnek bármelyik, vagy minden hálózati rétegen. Az átjáró minden átalakítást elvégez, ami az egyik protokollkészletbõl a másikba való átmenet során szükséges, a következõket beleértve:
Üzenetformátum átalakítás A hálózatok különbözõ üzenetformátumokat, eltérõ maximális üzenetméretet, és karakterkódokat alkalmaznak. Az átjáró át tudja alakítani az üneneteket az üzenetet fogadó állomás számára.
Címátalakítás A hálózatok eltérõ címzési struktúrákat alkalmaznak. A hálózati zsilip képes átalakítani minden üzenethez a rendeltetési hálózat által megkívánt címstruktúrát.
Protokollátalakítás Amikor a hálózaton továbbításra elõkészítik az üzenetet, minden hálózati réteg hozzáteszi a maga vezérlõinformációit, amit a rendeltetési csomópontban lévõ megfelelõ réteg arra használ, hogy megállapítsa, milyen protokollokat alkalmaztak, és hogyan kell feldolgozni az üzenetet. A hálózati zsilip képes kicserélni az egyik hálózatból érkezõ vezérlõinformációit a másik hálózat, hasonló feladat elvégzéséhez szükséges vezérlõinformációjára. Ezen átalak;itásoknak lehetõvé kell tenni a szolgáltatások - például üzenetfelbontás és - visszaállítás, az adatfolyam vezérlés, a hibafelismerés és hibajavíitás következetes végzését, amint az üzenet a hálózatokon keresztülhalad.
A gateway-ek kínálják a legnagyobb rugalmasságot a hálózati összeköttetésben, mivel két teljesen eltérõ hálózatot lehet egymáshoz kapcsolni. A hálózati zsilipek azonban nagyon bonyolultak, és nagyon drágák. Tipikusan úgy alakítják ki, hogy két specifikus hálózati architektúrához illeszkedjen. Mivel protokollok átalakításáról minden szinten gondoskodni kell, egy általános hálózati zsilip tervezése rendkívül bonyolult.
Erre a két lehetõségre mutatok be példát az alábbiakban. A protokollátalakító a speciális, míg a hálózatközi protokoll az általánosabb alkalmazásfüggetlen formát képviseli.
Protokollátalakító
Két hálózat összekapcsolásakor - csak felsorolásszerüen - az alábbi eltérések adódhatnak:
a fizikai közeg, a jelszintek, a jelkódolás,
a nevek szintaktikája, címzésmódok, név- , címnyilvántartási módszerek,
csomagformátumok, keretformátumok,
keretellenõrzési, üzenet-ellenõrzési, hibajelzõ, és -javító eljárások,
idõkifutási értékek értelmezése és nagysága,
az állapotjelzések módja,
a közeghozzáférési eljárások,
az útvonalválasztási eljárások,
az áramlásszabályozás módja,
a közlésmód (összeköttetéssel, vagy anélkül)
A különbségek áthidalásának egy lehetõsége: átjáróként protokollátalakító alkalmazása. Hangsúlyozom, átjáróként, ami azt jelenti, hogy a gateway-ek nem egyenlõk a protokollátalakítókkal, csak amennyire az összes többi ismertetett eszköz. Ezen protokollátalakító az általa összekapcsolt hálózatokhoz éppúgy csatlakozik, mint bármely más állomás.
Lényegileg három részbõl épül fel:
az egyik hálózat csatlakozóegysége
a másik hálózat csatlakozóegysége
és közöttük az átalakító
A bármelyik oldalról érkezõ üzenetet az átalakító kiemeli keretébõl, lefejtve róla a vezérlõinformációt, ha szükséges átrendezi, (pl. kissebb egységekre bontja), majd -most már a túloldali hálózat elõírásainak megfelelõ alakban és módon -továbbítja. Protokollátalakítók alkalmazása a hálózatok összekapcsolásának nem a legszerencsésebb módja. Egyrészt hálózatpáronként sajátos átalakító szükséges, másrészt az átalakítás folyamata hosszadalmas, és ezért több meghibásodási lehetõséget is rejt magában.
A protokollátalakító felépítése
A hálózatközi protokoll alkalmazása
Elõnyösebb, és ezért mind általánosabban elfogadott a hálózatoknak ún. hálózatközi protokollok (internet protokoll - IP) révén való egymáshoz illesztése. Az állomások és átjárók e közösen használt protokoll igénybevételével bonyolítják le a hálózatközi forgalmat. A hálózatközi protokoll az OSI modell alrétegeként, a belsõ hálózatközi protokollréteg, és a szállítási réteg között helyezkedik el.
A hálózatközi protokoll alapvetõ információegysége a közeg-, protokoll- és alkalmazás független hálózatközi csomag. A hálózatközi csomag az adatokon kívül vezérlõinformációt, valamint a forrás- és a rendeltetési entitást az összetett hálózaton belül meghatározó címeket tartalmaz. Az adat hossza néhány bittõl néhány ezer bitig terjedhet. A hálózatközi csomagot az összetett hálózaton át az átjárók továbbítják, éspedig oly módon, hogy miközben az egyes alhálózatokon áthalad, mindegyik alhálózat elõírásainak megfelelõ keretbe vagy keretekbe kerül, majd onnan kifejtõdik, anélkül azonban, hogy maga közben változnék. A hálózatközi protokoll megteszi a tõle telhetõt, hogy a hálózatközi csomag a címzetthez érkezzék, de nem vállal felelõsséget azért, hogy a csomag kizárólag csak egy példányban vagy hogy a kibocsátás sorrendjében érkezzék. A hálózatközi protokoll látja el a csomagot az összetett hálózatra vonatkozó forrás- és rendeltetési azonosítókkal, és végzi a vonalválasztással kapcsolatos feladatokat is. A hálózatközi protokoll használatának módjára a 23. ábra mutat be egy példát : az 1. hálózat- hoz tartozó A állomás kíván adatcsomagot küldeni az n. hálózat M állomásának. A két hálózat között átjárók és X.25 protokollú nyilvános adathálózat útján jön létre a kapcsolat.
Az átjárók általános leírása
Némely szakirodalom a "hálózati zsilip" fordítást is használja, s mivel mindkettõ az angol gateway szó fordítása, így mind a két forma elfogadható.
Ez a legbonyolultabb hálózat összekapcsolási módszer. Átjárót az egymástól teljes mértékben különbözõ hálózatok összekapcsolására alkalmaznak. Gateway-t lehet használni például az SNA hálózat , és az OSI modellhez illeszkedõ X.25-ös csomagkapcsolt hálózat összekapcsolására.
Mivel eltrérõ architektúrákat hasznának, a protokollok különbözhetnek bármelyik, vagy minden hálózati rétegen. Az átjáró minden átalakítást elvégez, ami az egyik protokollkészletbõl a másikba való átmenet során szükséges, a következõket beleértve:
Üzenetformátum átalakítás A hálózatok különbözõ üzenetformátumokat, eltérõ maximális üzenetméretet, és karakterkódokat alkalmaznak. Az átjáró át tudja alakítani az üneneteket az üzenetet fogadó állomás számára.
Címátalakítás A hálózatok eltérõ címzési struktúrákat alkalmaznak. A hálózati zsilip képes átalakítani minden üzenethez a rendeltetési hálózat által megkívánt címstruktúrát.
Protokollátalakítás Amikor a hálózaton továbbításra elõkészítik az üzenetet, minden hálózati réteg hozzáteszi a maga vezérlõinformációit, amit a rendeltetési csomópontban lévõ megfelelõ réteg arra használ, hogy megállapítsa, milyen protokollokat alkalmaztak, és hogyan kell feldolgozni az üzenetet. A hálózati zsilip képes kicserélni az egyik hálózatból érkezõ vezérlõinformációit a másik hálózat, hasonló feladat elvégzéséhez szükséges vezérlõinformációjára. Ezen átalak;itásoknak lehetõvé kell tenni a szolgáltatások - például üzenetfelbontás és - visszaállítás, az adatfolyam vezérlés, a hibafelismerés és hibajavíitás következetes végzését, amint az üzenet a hálózatokon keresztülhalad.
A gateway-ek kínálják a legnagyobb rugalmasságot a hálózati összeköttetésben, mivel két teljesen eltérõ hálózatot lehet egymáshoz kapcsolni. A hálózati zsilipek azonban nagyon bonyolultak, és nagyon drágák. Tipikusan úgy alakítják ki, hogy két specifikus hálózati architektúrához illeszkedjen. Mivel protokollok átalakításáról minden szinten gondoskodni kell, egy általános hálózati zsilip tervezése rendkívül bonyolult.
Erre a két lehetõségre mutatok be példát az alábbiakban. A protokollátalakító a speciális, míg a hálózatközi protokoll az általánosabb alkalmazásfüggetlen formát képviseli.
Protokollátalakító
Két hálózat összekapcsolásakor - csak felsorolásszerüen - az alábbi eltérések adódhatnak:
a fizikai közeg, a jelszintek, a jelkódolás,
a nevek szintaktikája, címzésmódok, név- , címnyilvántartási módszerek,
csomagformátumok, keretformátumok,
keretellenõrzési, üzenet-ellenõrzési, hibajelzõ, és -javító eljárások,
idõkifutási értékek értelmezése és nagysága,
az állapotjelzések módja,
a közeghozzáférési eljárások,
az útvonalválasztási eljárások,
az áramlásszabályozás módja,
a közlésmód (összeköttetéssel, vagy anélkül)
A különbségek áthidalásának egy lehetõsége: átjáróként protokollátalakító alkalmazása. Hangsúlyozom, átjáróként, ami azt jelenti, hogy a gateway-ek nem egyenlõk a protokollátalakítókkal, csak amennyire az összes többi ismertetett eszköz. Ezen protokollátalakító az általa összekapcsolt hálózatokhoz éppúgy csatlakozik, mint bármely más állomás.
Lényegileg három részbõl épül fel:
az egyik hálózat csatlakozóegysége
a másik hálózat csatlakozóegysége
és közöttük az átalakító
A bármelyik oldalról érkezõ üzenetet az átalakító kiemeli keretébõl, lefejtve róla a vezérlõinformációt, ha szükséges átrendezi, (pl. kissebb egységekre bontja), majd -most már a túloldali hálózat elõírásainak megfelelõ alakban és módon -továbbítja. Protokollátalakítók alkalmazása a hálózatok összekapcsolásának nem a legszerencsésebb módja. Egyrészt hálózatpáronként sajátos átalakító szükséges, másrészt az átalakítás folyamata hosszadalmas, és ezért több meghibásodási lehetõséget is rejt magában.
A protokollátalakító felépítése
A hálózatközi protokoll alkalmazása
Elõnyösebb, és ezért mind általánosabban elfogadott a hálózatoknak ún. hálózatközi protokollok (internet protokoll - IP) révén való egymáshoz illesztése. Az állomások és átjárók e közösen használt protokoll igénybevételével bonyolítják le a hálózatközi forgalmat. A hálózatközi protokoll az OSI modell alrétegeként, a belsõ hálózatközi protokollréteg, és a szállítási réteg között helyezkedik el.
A hálózatközi protokoll alapvetõ információegysége a közeg-, protokoll- és alkalmazás független hálózatközi csomag. A hálózatközi csomag az adatokon kívül vezérlõinformációt, valamint a forrás- és a rendeltetési entitást az összetett hálózaton belül meghatározó címeket tartalmaz. Az adat hossza néhány bittõl néhány ezer bitig terjedhet. A hálózatközi csomagot az összetett hálózaton át az átjárók továbbítják, éspedig oly módon, hogy miközben az egyes alhálózatokon áthalad, mindegyik alhálózat elõírásainak megfelelõ keretbe vagy keretekbe kerül, majd onnan kifejtõdik, anélkül azonban, hogy maga közben változnék. A hálózatközi protokoll megteszi a tõle telhetõt, hogy a hálózatközi csomag a címzetthez érkezzék, de nem vállal felelõsséget azért, hogy a csomag kizárólag csak egy példányban vagy hogy a kibocsátás sorrendjében érkezzék. A hálózatközi protokoll látja el a csomagot az összetett hálózatra vonatkozó forrás- és rendeltetési azonosítókkal, és végzi a vonalválasztással kapcsolatos feladatokat is. A hálózatközi protokoll használatának módjára a 23. ábra mutat be egy példát : az 1. hálózat- hoz tartozó A állomás kíván adatcsomagot küldeni az n. hálózat M állomásának. A két hálózat között átjárók és X.25 protokollú nyilvános adathálózat útján jön létre a kapcsolat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése