Ingyenes nyílt forráskóddal bír.
Kiválóan alkalmas teszteléshez gyakorláshoz, mivel egy nagy teljesítményű x86 és AMD64 / Intel64 virtualizációs termék a vállalati és otthoni használathoz. Nem csak rendkívül gazdag, nagy teljesítményű program , hanem az egyetlen olyan professzionális megoldás, amely szabadon elérhető a nyílt forráskódú szoftverek a GNU General Public License (GPL) 2-es verziójában.
A VirtualBox jelenleg Windows, Linux, Macintosh és Solaris gépeken fut, és számos vendég operációs rendszert támogat, többek között a Windows (NT 4.0, 2000, XP, Server 2003, Vista, Windows 7, Windows 8, Windows 10 ), DOS / Windows 3.x, Linux (2.4, 2.6, 3.x és 4.x), Solaris és OpenSolaris, OS / 2 és OpenBSD.
A VirtualBoxot aktívan fejlesztették ki gyakoribb kiadásokkal, és egyre növekvő listát kínál a szolgáltatások, támogatott vendég operációs rendszerek és platformok fut. A VirtualBox egy közösségi erőfeszítés, amelyet egy dedikált vállalat támogat: mindenki arra ösztönzi a hozzájárulást, hogy az Oracle biztosítja, hogy a termék mindig megfeleljen a szakmai minőségi kritériumoknak.
Telepítésére 3 módunk is van, a legegyszerűbb mód ha simán futtatjuk (kétszer rákattintunk), így elindul a Virtualbox és fel is rakja. Második lehetőség hogy belépünk a beállításokba ott a kiterjesztések fülön "Csomag hozzáadása" gomb megnyomása után kikeressük és aktiváljuk. Harmadik módszer pedig parancssoros telepítés, VBoxManage extpack install /fájl/elérési/útvonal. Itt lényegében a buktató csak az lehet hogy nem fogadjuk el a feltételek, nem rendszergazdaként próbálkozunk, vagy esetleg rossz verziót töltöttünk le.
Beállítások/Kiterjesztések
Ha a telepítéssel megvagyunk akkor elsőnek nézzük a beállításokat.
Általános fülön az "alapértelmezett gép mappa" a virtualbox elsődleges munkakönyvtárát adhatjuk meg. Amit direktben nem máshova hozunk létre azt az itt kiválasztott mappába fogja belerakni.
Beállítások/Általános
Bevitel/Virtuális gép alatt a legfontosabb a Gazda-billentyűkombináció, ez alapértelmezetten a jobb CTRL. Ezt fontos beállítani/megjegyezni mert ha a programon belül olyan utasítással találkozunk hogy a HOST billentyűt használjuk akkor erre kell gondolnunk.
Beállítások/Bevitel/Virtuális
Ezek után jöhet is a lényeg, hozzunk létre virtuális gépe(ke)t.
Kattintsunk az Új gombra, ilyenkor bejön egy varázsló ami végigvezet virtuális rendszerünk főbb beállításain.
Az első pontban három lehetőségünk van, adhatunk neki nevet, típust és verziót. A név az bármi lehet, ez nekünk szól ezzel fogjuk látni a listában. A típust és a verziót illik pontosan megadni a későbbi anomáliák elkerülése végett, sőt a verzió esetén fontos hogy 32 vagy 64bites rendszert választunk. Ha nem szerepel a listában a kívánt operációs rendszer akkor használjuk Other ponto(ka)t.
Új gép készítése
Következő memória mérete. Általánosan elmondható hogy minél többet adunk a rendszernek annál jobban érzi magát itt csak a fizika memórián mérete szab határt.
Jöhet a virtuális merevlemez.
Jelen esetben valószínű mindenkinek az alapértelmezett opció lesz választva amivel új virtuális lemezt hozhatunk létre, ezzel nyílik egy újabb varázslót.
Virtuális merevlemez választása
Kapunk sok csúnya rövidítést, viszont ha nem akarjuk majd mással használni a rendszert bőven elég nekünk VDI, léphetünk tovább.
Megint van 2 lehetőségünk. Az első opciónál dinamikusan növekvő lesz a lemezképfájl, ezért azért jó mert a fizikai tárhelyünkön csak annyi helyet foglal el amekkora a tényleges mérete, hátránya hogy nem egybefüggő területként foglalódik le így töredezhet a fájl ami lassabb elérést eredményezhet és a már lefoglalt területet automatikusan nem oldja fel, ezt csak utólag kézzel lehet szépíteni. Fix méretnél utóbbi esetek nem állnak fent mert egybe foglalja le az egészet ezért gyorsabb lehet a működés de a kihasználatlan hely feleslegesen van. Személy szerint én a dinamikusan növekvőt szoktam használni így ezt ajánlom, de ez egyéni preferenciánk kérdése.
Miután eldöntöttük megadhatjuk a nevet és a méretet. A név az megint csak a beazonosíthatóság miatt kell, a méret pedig annyi legyen amennyit maximálisan szánunk a virtuális gépünknek. Fontos hogy legalább legyen akkora ami elég a rendszernek, különben telepítés se fog sikerülni.
Virtuális merevlemez neve és mérete
Főképernyő 1 virtuális rendszerrel
Lemez létrehozása után kész az alap beállítás ami nagyrészt elég lehet, viszont szerintem érdemes átnézni.
Nyomjuk meg a Konfigurálás gombot. Általános/Haladó fülön beállíthatjuk hogy a vágólap közös legyen-e a gazda és a vendég gépen.
Általános/Haladó
A Rendszer/Alaplap fülön ellenőrizzük hogy az I/O APIC és ha a guest gép Linux lesz akkor pipáljuk be az UTC időt is.
Rendszer/Alaplap
Rendszer/Processzor alatt adhatjuk meg hány magot és milyen teljesítménnyel használhat guest rendszerünk, plusz én engedélyezni szoktam a PAE/NX opciót is.
Konfigurálás/Rendszer/Processzor
Rendszer/Gyorsításnál ha a hardver képes rá kapcsoljuk be mint a kettő lehetőséget.
Konfigurálás/Rendszer/Hardveres gyorsítás
Következő pont a képernyő beállítása, Képernyő/Videó, itt maximálisra szoktam állítani a videómemóriát plusz kapcsoljuk be a 3D és 2D gyorsítást. Utóbbi csak Windows guest esetén működik.
Képernyő/Videó
Érdekes lehet még Képernyő/Videófeltével fül is. A virtuális gépünk képernyőjét tudjuk rögzíteni és itt paraméterezhetjük.
Képernyő/Felvétel
Tároló pontban az IDE vezérlő alatt szokott lenni az optikai meghajtó, itt tudunk csatolni lemezképeket (pl.: ISO), de a host rendszer alatt látható meghatókat is megadhatjuk.
Optikai lemez felvétele
Jöhet a hálózatkezelés. Alapértelmezés szerint NAT van beállítva ami tökéletes választás akkor ha csak annyit szeretnénk hogy legyen internet elérésünk a virtuális gépen is. Ilyenkor nem tud közvetlenül kommunikálni más gépekkel a hálózatunkon (NAT módban ezt port forwarddal lehet kiküszöbölni).
Következő lehetőség a Bridge-elt kártya, amivel közvetlenül el lehet érni a host rendszer hálózati vezérlőjét (ha több van akkor választhatunk Név alatt). Ez azért jó mert a hálózaton lévő (fizikai és virtuális ) gépek láthatják egymást, a guest rendszer saját ip-t fog kapni. Belső csatolóval érhetjük el azt hogy a virtuális gépeink csak egymással kommunikálhassanak (tehát internet elérésük sincs ha nem adunk meg ehhez külön egy kártyát).
Hálózat
USB alatt tudunk felvenni USB-s eszközöket, Megosztott mappáknál pedig felvehetünk a gazda gép fájlszerkezetéből ami a guest rendszeren rendes megosztott mappaként láthatunk.
Az itt látott beállítások egy részét a rendszer futása közben is lehet állítani, így pl nem szükséges itt felvenni USB meghajtókat vagy megosztott mappát, de a processzor végrehajtási csúcsát is állíthatjuk.
Ha beállítottuk amit akartunk el is indíthatjuk a Start gombbal. Ilyenkor egy teljesen önálló gépet kapunk, úgy mintha most vettük volta operációs rendszer nélkül, lehet kezdeni telepíteni.
Alapbeállítás esetén mikor megnyitunk egy virtuális gépet akkor felugró ablakok segítik a Virtualbox használatát, itt is megjelenik pl hogy ha elkapta az egeret a guest gép akkor a HOST gomb megnyomásával ki tudunk lépni belőle és azt visszakapja a host rendszer így nem fordulhat elő olyan hogy a vendég gépen ragadunk.
Kész vagyunk a telepítéssel, de kicsi a felbontás, rossz a teljesítmény, nem működik minden, stb. mi is a baj? Képzeljük el ugyan azt mint ami egy valós gépen lenne, hiányoznak a driverek, jöhet ezeknek a telepítése. Fontos hogy eszünkbe ne jusson elővenni a gazda gép drivereit, mert itt semmit nem ér. Van erre egy beépített megoldás úgy hívják hogy Integrációs szolgáltatások (Guest Additions).
Futó virtuális gépnél Eszközök -> Integrációs szolgáltatások telepítése pontot válasszuk ki.
Guest Additions telepítése
Ilyenkor rákérdez hogy letöltse-e a lemezképet (~60MB), hagyjuk neki. Utána felcsatoljuk, lehet hogy automatikusan nem fog elindulni ilyenkor kézzel tegyük meg.
Újraindítás után már működni is fog.
Linux hostok esetén általában a tárolóban nem csak a főprogram hanem a virtualbox-guest-iso is megtalálható, sőt ha guest gép is Linux akkor virtualbox-guest-utils néven egyből telepíthetjük is az ISO nélkül. Itt lehet hogy nem fog újraindítás után egyből működni, akkor be kell tölteni kézzel a modulokat.
# modprobe -a vboxguest vboxsf vboxvideo
Annak beállítása hogy ezeket automatikusan betöltse a rendszer disztribúciónként eltérhet, így ha nem sikerül akkor kérjünk tanácsot a megfelelő topicban.
Szinten Linux hosthoz tartozó kiegészítés, ha problémák vannak az USB eszközökkel akkor a host rendszeren levő felhasználónkat adjuk hozzá vboxusers csoporthoz.
# gpasswd --add username vboxusers
Virtuális gép létrehozása VirtualBox 4.2-ben
Letöltés
A VirtualBox elérhető Windowsra és Linuxra, OS X-re Solaris-ra is. Bármely verzió elérhető a következő oldalról:
https://www.virtualbox.org/wiki/Downloads
A Linuxot leszámítva a többinél nem számít, hogy 32 vagy 64 bites oprendszerünk van-e. A telepítés menetével nem húznám az időt. Mindenki boldogulni fog vele, abban biztos vagyok.
Gép létrehozása
Indítsuk el a VirtualBox-ot.
Az "Új" ikonra kattintva előjön az ablak, ahol a virtuális gép nevét, típusát és verzióját lehet megadni.
Itt én névnek a "VM1" -et választom, mert ez az első virtuális gép ( Virtual Machine 1 ). Ez tetszőlegesen bármi lehet. Csak a menüben fog megjelenni.
A típus maga az operációs rendszer típusa, de annak verzióját nem határozza meg. Tehát Windows 7-hez és Windows XP-hez is a "Microsoft Windows"-t kell választani. Én viszont a Debian-t választom, mert Debian linuxot fogok telepíteni rá. Aki a tesztszerver összeállítása miatt olvassa ezt a bejegyzést, az tegyen szintén így. Verziónak pedig "Debian (64)"-et választok a 64 bites Debian-hoz. Most pedig kattintsunk a "Következő" gombra. Megjelenik a memória méretének beállítása.
A csúszka mozgatásával lehet beállítani azt a memóriaméretet, amit a virtuális gép használhat. Én 1911 MB-ra állítottam, mert 4GB memóriám van és a kettő is elég, mindkét oldalon. De legalább nem kell aggódnom, hogy kevés lesz a virtuális gépnek. Ha a fizikai memória méretének felét eléri a virtuális gépnek adott memória mérete, akkor a VirtualBox figyelmeztet, hogy ezt nem javasolja. Én ezért nem pont 2GB-ot választottam.
Ha valakinek csak 2GB memóriája lenne összesen, elég, ha 500MB-ot megad a virtuális gépnek. Egy tesztszerver, grafikus felület nélkül így is elfut. GUI-t használva már azért számítani lehet az akadozásra. Mindenképpen meg kell fontolni, hogy milyen szükségletei vannak a telepíteni kívánt oprendszernek és ebből mennyit tudunk nyújtani. Viszont 4GB memória nem olyan drága. Így aki ilyenekkel szeretne játszani, az inkább készüljön fel rá.
Feltűnhet, hogy a 2GB-nak nem a felét javasoltam. Ez azért van, mert attól, hogy feleannyi memóriánk van, nem biztos, hogy feleannyi memóriát igénylő programunk is a gépen. Akkor pedig már inkább a virtuális gép ne működjön.
A következő lépés a merevlemez készítése.
Kell egy virtuális merevlemez, amire majd bármit is telepíteni lehet. Már korábban létrehozott merevlemezt is hozzá lehet rendelni a géphez. De első alkalommal az "Új virtuális merevlemez készítése" lehetőséget válasszuk! Bár ajánlott merevlemez mérettel már ezen a képernyőn is találkozhatunk, itt még nincs lehetőség annak beállítására. Majd a következő képernyőn már igen. Tehát kattintsunk a "Létrehozás" gombra!
A VDI bőven elég lesz. A többi típusnak pedig utána lehet nézni.
A VHD a Microsoft formátuma. Létre lehet hozni olyan virtuális merevlemezt Windows-ban, amit aztán a VirtualBox is lát. Ez viszont rendszermeghajtó használatára nem javasolt. Közös lemezt viszont lehet vele készíteni.
A "következő" gombra kattintva már a merevlemez méretezésének módjához érünk.
Dinamikus és fix méret között lehet választani.
Dinamikus: A meghatározott méret nem a tényleges, hanem a maximális méretet jelenti. A virtuális gép úgy fogja látni, hogy neki tényleg rendelkezésére áll a neki adott méretű merevlemez. De a saját merevlemezünkön a gép épp csak annyi helyet foglal, amennyire aktuálisan szüksége van.
Fix: A megadott méret a virtuális gép fájljának méretét is fogja jelenteni.
A dinamikusat javaslom, mivel már létező virtuális merevlemez méretét nem egyszerű növelni.
A következő képernyőn már tényleg a méretet lehet beállítani.
Azt hiszem 20GB elég egy windows 2016 szerverhez még GUI-val is. A dinamikus méret miatt pedig úgysem fog több helyet foglalni néhány gigabájtnál GUI nélkül.
A virtuális merevlemez neve automatikusan az lesz, amit a virtuális gép nevének választottunk. Ezt felül lehet itt bírálni. A merevlemez képfájl alapértelmezett helyét is meg lehet változtatni a név mező melletti mappa ikonra kattintva.
Ezzel gyakorlatilag el is készült a virtuális gép, ami megjelenik baloldalt a listában.
Kiválasztva egérrel a virtuális gépet, majd jobb egérgombbal kattintva megkapjuk a menüt, amit a felső menüsorban levő "Gép" ikonra kattintva is elérnénk.
A lényegesebbek
Konfigurálás: Felülbírálhatók a telepítéskor megadott beállítások. A lemez mérete nem, de új lemezt létre lehet hozni és kicserélni a létrehozottal. Valamint, ha iso lemezképről szeretnénk az oprendszert telepíteni, azt is itt, a "Tároló" menüben kell felvenni CD/DVD meghajtóként.
Klónozás: Le lehet másolni a gépet új néven.
Eltávolítás: Eltávolítható a gép a listából, vagy visszaállíthatatlanul törölhető is.
Csoportosítás: Csoportosítani lehet a gépeket az átláthatóság kedvéért. Ahogy én a "szerverek" csoportba soroltam a korábbi gépeimet. Így azt be is csukhattam, hogy ne zavarjon a cikk írásakor. A gépet egy már létrehozott csoportba egérrel is át lehet könnyedén húzni.
Ezen kívül még a gép indítása, leállítása és egyéb funkciók is elérhetők. De éppen elég beszédesek a nevek azt hiszem.
A Gép menüben még egy "Hozzáadás" is található, amivel már létrehozott, de a listából törölt gépet lehet betölteni. Az "Új"-jal pedig természetesen a fent leírt létrehozást lehet végigjátszani.
A Fájl menüben van még pár lehetőség.
Virtuális média kezelő: CD/DVD meghajtókat, merevlemezeket lehet törölni, másolni és ellenőrizni az aktuális méretet.
Gép exportálása: Kimenthető egyetlen fájlba az egész virtuális gép. Így biztonságosan hordozható lesz. Fontos, hogy exportálás nélkül csak a létrehozott gép mappáját másolva nem fog működni az új környezetében.
Gép importálása: Az exportált gépet be lehet tölteni. Ekkor még ellenőrizhetők a beállítások. A VirtualBox felismeri az elérhető hardvereket.
Beállítások: Na itt gépfüggetlen beállításokat találunk. Amire szükség is lesz bizonyos hálózati beállításokhoz a későbbi fejezetekben.
Kiválóan alkalmas teszteléshez gyakorláshoz, mivel egy nagy teljesítményű x86 és AMD64 / Intel64 virtualizációs termék a vállalati és otthoni használathoz. Nem csak rendkívül gazdag, nagy teljesítményű program , hanem az egyetlen olyan professzionális megoldás, amely szabadon elérhető a nyílt forráskódú szoftverek a GNU General Public License (GPL) 2-es verziójában.
A VirtualBox jelenleg Windows, Linux, Macintosh és Solaris gépeken fut, és számos vendég operációs rendszert támogat, többek között a Windows (NT 4.0, 2000, XP, Server 2003, Vista, Windows 7, Windows 8, Windows 10 ), DOS / Windows 3.x, Linux (2.4, 2.6, 3.x és 4.x), Solaris és OpenSolaris, OS / 2 és OpenBSD.
A VirtualBoxot aktívan fejlesztették ki gyakoribb kiadásokkal, és egyre növekvő listát kínál a szolgáltatások, támogatott vendég operációs rendszerek és platformok fut. A VirtualBox egy közösségi erőfeszítés, amelyet egy dedikált vállalat támogat: mindenki arra ösztönzi a hozzájárulást, hogy az Oracle biztosítja, hogy a termék mindig megfeleljen a szakmai minőségi kritériumoknak.
Telepítésére 3 módunk is van, a legegyszerűbb mód ha simán futtatjuk (kétszer rákattintunk), így elindul a Virtualbox és fel is rakja. Második lehetőség hogy belépünk a beállításokba ott a kiterjesztések fülön "Csomag hozzáadása" gomb megnyomása után kikeressük és aktiváljuk. Harmadik módszer pedig parancssoros telepítés, VBoxManage extpack install /fájl/elérési/útvonal. Itt lényegében a buktató csak az lehet hogy nem fogadjuk el a feltételek, nem rendszergazdaként próbálkozunk, vagy esetleg rossz verziót töltöttünk le.
Beállítások/Kiterjesztések
Ha a telepítéssel megvagyunk akkor elsőnek nézzük a beállításokat.
Általános fülön az "alapértelmezett gép mappa" a virtualbox elsődleges munkakönyvtárát adhatjuk meg. Amit direktben nem máshova hozunk létre azt az itt kiválasztott mappába fogja belerakni.
Beállítások/Általános
Bevitel/Virtuális gép alatt a legfontosabb a Gazda-billentyűkombináció, ez alapértelmezetten a jobb CTRL. Ezt fontos beállítani/megjegyezni mert ha a programon belül olyan utasítással találkozunk hogy a HOST billentyűt használjuk akkor erre kell gondolnunk.
Beállítások/Bevitel/Virtuális
Ezek után jöhet is a lényeg, hozzunk létre virtuális gépe(ke)t.
Kattintsunk az Új gombra, ilyenkor bejön egy varázsló ami végigvezet virtuális rendszerünk főbb beállításain.
Az első pontban három lehetőségünk van, adhatunk neki nevet, típust és verziót. A név az bármi lehet, ez nekünk szól ezzel fogjuk látni a listában. A típust és a verziót illik pontosan megadni a későbbi anomáliák elkerülése végett, sőt a verzió esetén fontos hogy 32 vagy 64bites rendszert választunk. Ha nem szerepel a listában a kívánt operációs rendszer akkor használjuk Other ponto(ka)t.
Új gép készítése
Következő memória mérete. Általánosan elmondható hogy minél többet adunk a rendszernek annál jobban érzi magát itt csak a fizika memórián mérete szab határt.
Jöhet a virtuális merevlemez.
Jelen esetben valószínű mindenkinek az alapértelmezett opció lesz választva amivel új virtuális lemezt hozhatunk létre, ezzel nyílik egy újabb varázslót.
Virtuális merevlemez választása
Kapunk sok csúnya rövidítést, viszont ha nem akarjuk majd mással használni a rendszert bőven elég nekünk VDI, léphetünk tovább.
Megint van 2 lehetőségünk. Az első opciónál dinamikusan növekvő lesz a lemezképfájl, ezért azért jó mert a fizikai tárhelyünkön csak annyi helyet foglal el amekkora a tényleges mérete, hátránya hogy nem egybefüggő területként foglalódik le így töredezhet a fájl ami lassabb elérést eredményezhet és a már lefoglalt területet automatikusan nem oldja fel, ezt csak utólag kézzel lehet szépíteni. Fix méretnél utóbbi esetek nem állnak fent mert egybe foglalja le az egészet ezért gyorsabb lehet a működés de a kihasználatlan hely feleslegesen van. Személy szerint én a dinamikusan növekvőt szoktam használni így ezt ajánlom, de ez egyéni preferenciánk kérdése.
Miután eldöntöttük megadhatjuk a nevet és a méretet. A név az megint csak a beazonosíthatóság miatt kell, a méret pedig annyi legyen amennyit maximálisan szánunk a virtuális gépünknek. Fontos hogy legalább legyen akkora ami elég a rendszernek, különben telepítés se fog sikerülni.
Virtuális merevlemez neve és mérete
Főképernyő 1 virtuális rendszerrel
Lemez létrehozása után kész az alap beállítás ami nagyrészt elég lehet, viszont szerintem érdemes átnézni.
Nyomjuk meg a Konfigurálás gombot. Általános/Haladó fülön beállíthatjuk hogy a vágólap közös legyen-e a gazda és a vendég gépen.
Általános/Haladó
A Rendszer/Alaplap fülön ellenőrizzük hogy az I/O APIC és ha a guest gép Linux lesz akkor pipáljuk be az UTC időt is.
Rendszer/Alaplap
Rendszer/Processzor alatt adhatjuk meg hány magot és milyen teljesítménnyel használhat guest rendszerünk, plusz én engedélyezni szoktam a PAE/NX opciót is.
Konfigurálás/Rendszer/Processzor
Rendszer/Gyorsításnál ha a hardver képes rá kapcsoljuk be mint a kettő lehetőséget.
Konfigurálás/Rendszer/Hardveres gyorsítás
Következő pont a képernyő beállítása, Képernyő/Videó, itt maximálisra szoktam állítani a videómemóriát plusz kapcsoljuk be a 3D és 2D gyorsítást. Utóbbi csak Windows guest esetén működik.
Képernyő/Videó
Érdekes lehet még Képernyő/Videófeltével fül is. A virtuális gépünk képernyőjét tudjuk rögzíteni és itt paraméterezhetjük.
Képernyő/Felvétel
Tároló pontban az IDE vezérlő alatt szokott lenni az optikai meghajtó, itt tudunk csatolni lemezképeket (pl.: ISO), de a host rendszer alatt látható meghatókat is megadhatjuk.
Optikai lemez felvétele
Jöhet a hálózatkezelés. Alapértelmezés szerint NAT van beállítva ami tökéletes választás akkor ha csak annyit szeretnénk hogy legyen internet elérésünk a virtuális gépen is. Ilyenkor nem tud közvetlenül kommunikálni más gépekkel a hálózatunkon (NAT módban ezt port forwarddal lehet kiküszöbölni).
Következő lehetőség a Bridge-elt kártya, amivel közvetlenül el lehet érni a host rendszer hálózati vezérlőjét (ha több van akkor választhatunk Név alatt). Ez azért jó mert a hálózaton lévő (fizikai és virtuális ) gépek láthatják egymást, a guest rendszer saját ip-t fog kapni. Belső csatolóval érhetjük el azt hogy a virtuális gépeink csak egymással kommunikálhassanak (tehát internet elérésük sincs ha nem adunk meg ehhez külön egy kártyát).
Hálózat
USB alatt tudunk felvenni USB-s eszközöket, Megosztott mappáknál pedig felvehetünk a gazda gép fájlszerkezetéből ami a guest rendszeren rendes megosztott mappaként láthatunk.
Az itt látott beállítások egy részét a rendszer futása közben is lehet állítani, így pl nem szükséges itt felvenni USB meghajtókat vagy megosztott mappát, de a processzor végrehajtási csúcsát is állíthatjuk.
Ha beállítottuk amit akartunk el is indíthatjuk a Start gombbal. Ilyenkor egy teljesen önálló gépet kapunk, úgy mintha most vettük volta operációs rendszer nélkül, lehet kezdeni telepíteni.
Alapbeállítás esetén mikor megnyitunk egy virtuális gépet akkor felugró ablakok segítik a Virtualbox használatát, itt is megjelenik pl hogy ha elkapta az egeret a guest gép akkor a HOST gomb megnyomásával ki tudunk lépni belőle és azt visszakapja a host rendszer így nem fordulhat elő olyan hogy a vendég gépen ragadunk.
Kész vagyunk a telepítéssel, de kicsi a felbontás, rossz a teljesítmény, nem működik minden, stb. mi is a baj? Képzeljük el ugyan azt mint ami egy valós gépen lenne, hiányoznak a driverek, jöhet ezeknek a telepítése. Fontos hogy eszünkbe ne jusson elővenni a gazda gép drivereit, mert itt semmit nem ér. Van erre egy beépített megoldás úgy hívják hogy Integrációs szolgáltatások (Guest Additions).
Futó virtuális gépnél Eszközök -> Integrációs szolgáltatások telepítése pontot válasszuk ki.
Guest Additions telepítése
Ilyenkor rákérdez hogy letöltse-e a lemezképet (~60MB), hagyjuk neki. Utána felcsatoljuk, lehet hogy automatikusan nem fog elindulni ilyenkor kézzel tegyük meg.
Újraindítás után már működni is fog.
Linux hostok esetén általában a tárolóban nem csak a főprogram hanem a virtualbox-guest-iso is megtalálható, sőt ha guest gép is Linux akkor virtualbox-guest-utils néven egyből telepíthetjük is az ISO nélkül. Itt lehet hogy nem fog újraindítás után egyből működni, akkor be kell tölteni kézzel a modulokat.
# modprobe -a vboxguest vboxsf vboxvideo
Annak beállítása hogy ezeket automatikusan betöltse a rendszer disztribúciónként eltérhet, így ha nem sikerül akkor kérjünk tanácsot a megfelelő topicban.
Szinten Linux hosthoz tartozó kiegészítés, ha problémák vannak az USB eszközökkel akkor a host rendszeren levő felhasználónkat adjuk hozzá vboxusers csoporthoz.
# gpasswd --add username vboxusers
Virtuális gép létrehozása VirtualBox 4.2-ben
Letöltés
A VirtualBox elérhető Windowsra és Linuxra, OS X-re Solaris-ra is. Bármely verzió elérhető a következő oldalról:
https://www.virtualbox.org/wiki/Downloads
A Linuxot leszámítva a többinél nem számít, hogy 32 vagy 64 bites oprendszerünk van-e. A telepítés menetével nem húznám az időt. Mindenki boldogulni fog vele, abban biztos vagyok.
Gép létrehozása
Indítsuk el a VirtualBox-ot.
Az "Új" ikonra kattintva előjön az ablak, ahol a virtuális gép nevét, típusát és verzióját lehet megadni.
Itt én névnek a "VM1" -et választom, mert ez az első virtuális gép ( Virtual Machine 1 ). Ez tetszőlegesen bármi lehet. Csak a menüben fog megjelenni.
A típus maga az operációs rendszer típusa, de annak verzióját nem határozza meg. Tehát Windows 7-hez és Windows XP-hez is a "Microsoft Windows"-t kell választani. Én viszont a Debian-t választom, mert Debian linuxot fogok telepíteni rá. Aki a tesztszerver összeállítása miatt olvassa ezt a bejegyzést, az tegyen szintén így. Verziónak pedig "Debian (64)"-et választok a 64 bites Debian-hoz. Most pedig kattintsunk a "Következő" gombra. Megjelenik a memória méretének beállítása.
A csúszka mozgatásával lehet beállítani azt a memóriaméretet, amit a virtuális gép használhat. Én 1911 MB-ra állítottam, mert 4GB memóriám van és a kettő is elég, mindkét oldalon. De legalább nem kell aggódnom, hogy kevés lesz a virtuális gépnek. Ha a fizikai memória méretének felét eléri a virtuális gépnek adott memória mérete, akkor a VirtualBox figyelmeztet, hogy ezt nem javasolja. Én ezért nem pont 2GB-ot választottam.
Ha valakinek csak 2GB memóriája lenne összesen, elég, ha 500MB-ot megad a virtuális gépnek. Egy tesztszerver, grafikus felület nélkül így is elfut. GUI-t használva már azért számítani lehet az akadozásra. Mindenképpen meg kell fontolni, hogy milyen szükségletei vannak a telepíteni kívánt oprendszernek és ebből mennyit tudunk nyújtani. Viszont 4GB memória nem olyan drága. Így aki ilyenekkel szeretne játszani, az inkább készüljön fel rá.
Feltűnhet, hogy a 2GB-nak nem a felét javasoltam. Ez azért van, mert attól, hogy feleannyi memóriánk van, nem biztos, hogy feleannyi memóriát igénylő programunk is a gépen. Akkor pedig már inkább a virtuális gép ne működjön.
A következő lépés a merevlemez készítése.
Kell egy virtuális merevlemez, amire majd bármit is telepíteni lehet. Már korábban létrehozott merevlemezt is hozzá lehet rendelni a géphez. De első alkalommal az "Új virtuális merevlemez készítése" lehetőséget válasszuk! Bár ajánlott merevlemez mérettel már ezen a képernyőn is találkozhatunk, itt még nincs lehetőség annak beállítására. Majd a következő képernyőn már igen. Tehát kattintsunk a "Létrehozás" gombra!
A VDI bőven elég lesz. A többi típusnak pedig utána lehet nézni.
A VHD a Microsoft formátuma. Létre lehet hozni olyan virtuális merevlemezt Windows-ban, amit aztán a VirtualBox is lát. Ez viszont rendszermeghajtó használatára nem javasolt. Közös lemezt viszont lehet vele készíteni.
A "következő" gombra kattintva már a merevlemez méretezésének módjához érünk.
Dinamikus és fix méret között lehet választani.
Dinamikus: A meghatározott méret nem a tényleges, hanem a maximális méretet jelenti. A virtuális gép úgy fogja látni, hogy neki tényleg rendelkezésére áll a neki adott méretű merevlemez. De a saját merevlemezünkön a gép épp csak annyi helyet foglal, amennyire aktuálisan szüksége van.
Fix: A megadott méret a virtuális gép fájljának méretét is fogja jelenteni.
A dinamikusat javaslom, mivel már létező virtuális merevlemez méretét nem egyszerű növelni.
A következő képernyőn már tényleg a méretet lehet beállítani.
Azt hiszem 20GB elég egy windows 2016 szerverhez még GUI-val is. A dinamikus méret miatt pedig úgysem fog több helyet foglalni néhány gigabájtnál GUI nélkül.
A virtuális merevlemez neve automatikusan az lesz, amit a virtuális gép nevének választottunk. Ezt felül lehet itt bírálni. A merevlemez képfájl alapértelmezett helyét is meg lehet változtatni a név mező melletti mappa ikonra kattintva.
Ezzel gyakorlatilag el is készült a virtuális gép, ami megjelenik baloldalt a listában.
Kiválasztva egérrel a virtuális gépet, majd jobb egérgombbal kattintva megkapjuk a menüt, amit a felső menüsorban levő "Gép" ikonra kattintva is elérnénk.
A lényegesebbek
Konfigurálás: Felülbírálhatók a telepítéskor megadott beállítások. A lemez mérete nem, de új lemezt létre lehet hozni és kicserélni a létrehozottal. Valamint, ha iso lemezképről szeretnénk az oprendszert telepíteni, azt is itt, a "Tároló" menüben kell felvenni CD/DVD meghajtóként.
Klónozás: Le lehet másolni a gépet új néven.
Eltávolítás: Eltávolítható a gép a listából, vagy visszaállíthatatlanul törölhető is.
Csoportosítás: Csoportosítani lehet a gépeket az átláthatóság kedvéért. Ahogy én a "szerverek" csoportba soroltam a korábbi gépeimet. Így azt be is csukhattam, hogy ne zavarjon a cikk írásakor. A gépet egy már létrehozott csoportba egérrel is át lehet könnyedén húzni.
Ezen kívül még a gép indítása, leállítása és egyéb funkciók is elérhetők. De éppen elég beszédesek a nevek azt hiszem.
A Gép menüben még egy "Hozzáadás" is található, amivel már létrehozott, de a listából törölt gépet lehet betölteni. Az "Új"-jal pedig természetesen a fent leírt létrehozást lehet végigjátszani.
A Fájl menüben van még pár lehetőség.
Virtuális média kezelő: CD/DVD meghajtókat, merevlemezeket lehet törölni, másolni és ellenőrizni az aktuális méretet.
Gép exportálása: Kimenthető egyetlen fájlba az egész virtuális gép. Így biztonságosan hordozható lesz. Fontos, hogy exportálás nélkül csak a létrehozott gép mappáját másolva nem fog működni az új környezetében.
Gép importálása: Az exportált gépet be lehet tölteni. Ekkor még ellenőrizhetők a beállítások. A VirtualBox felismeri az elérhető hardvereket.
Beállítások: Na itt gépfüggetlen beállításokat találunk. Amire szükség is lesz bizonyos hálózati beállításokhoz a későbbi fejezetekben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése