A három LAN szabvány durván ugyanazt a technológiát használja és közel ugyanazt a teljesítményt nyújtja. Bár a számítógép-tudomány jeles képviselôi és mérnökei között eltérôek a vélemények a koaxiális kábel és a sodrott érpár használatáról, a piaci felhasználók szempontjából ezek a nézeteltérések közönbösek.
A 802.3 elônyei :
Jelenleg a legelterjedtebben használt hálózattípus, rengeteg üzemel szerte a világban, és mûködtetésérôl nagy mennyiségû tapasztalat halmozódott fel. Az algoritmusa egyszerû, az állomásokat üzem közben, a hálózat leállítása nélkül lehet a hálózatba kötni. A használt kábel passzív, modemekre nincs szükség. Kis terheléskor a késleltetés gyakorlatilag nulla, mivel az állomásoknak nem kell vezérjelre várniuk, keret öszeállítás után azonnal adhatnak.
A 802.3 hátrányai :
A 802.3-nak alapvetô analóg komponensei vannak. Minden állomásnak képesnek kell lennie a leggyengébben adó állomás jelének érzékelésére, még adás közben is. Az adó-vevôkben levô összes, ütközést érzékelô áramkör analóg. Mivel a keretek küldése az ütközések következtében megszakadhat, ezért a keretek minimális hossza 64 byte, amely 1 byte-os adatok átvitelekor jelentôs fölösleges terhelést jelent, például terminálforgalom esetén. Továbbá, a 802.3 nem determinisztikus, amely sok esetben alkalmatlanná teszi valósidejû feladatok elvégzésére. A kábel hossza legfeljebb 2.5 km lehet ismétlôk alkalmazása esetén, mivel a jelkörbejárási késleltetés meghatározza a résidôt, és ezáltal a teljesítményt is. A CSMA/CD hálózatok, mint amilyen a 802.3 is, nagy sebesség melletti mûködtetése nehéz, mert a sebesség növelésével a teljesítmény csökken, ugyanis a keretátviteli idô csökken, de a versengési intervallum nem. (Az adatátviteli sebességtôl függetlenül a rés szélessége : 2T.) A technológia fejlôdésével és a hálózatok gyorsulásával ez a teljesítménykérdés nagyon jelentôssé fog válni.
Nagy terheléskor az ütközések elôfordulása alapvetô problémává válik, és súlyosan érintheti az áteresztôképesség alakulását. Ezen felül a csatlakozások üzembehelyezési nehézsége miatt száloptika használatára a 802.3 nem igazán alkalmas.
A 802.4 elônyei :
Kábeltelevíziós eszközöket használ, amelyek nagyon megbízhatók és könnyen, raktárról kaphatók. Sokkal determinisztikusabb a 802.3-nál, bár a vezérjel kritikus idôpillanatban való elvesztése több bizonytalanságot idéz elô, mint amennyit támogatói elismernek. Csak rövid, minimális méretû kereteket képes kezelni.
A vezérjeles sín a prioritásokat is támogatja és úgy konfigurálható, hogy a sávszélesség egy részét a magas prioritású forgalomnak lehet lefoglalni (pl. digitális hangátvitel). Nagy terheléskor kitûnô az áteresztôképessége, gyakorlatilag TDM rendszerré válik. Végül, a szélessávú kábel több csatornát biztosít, így nem csak adat, hanem hang- és televíziós csatornákat is kialakíthatunk.
A 802.4 hátrányai :
A szélessávú rendszerek sok analóg komponenst tartalmaznak, ill. analógáramköri tervezést igényelnek ideértve a modemeket és a nagy sávszélességû erôsítôket is. A protokoll különlegesen összetett, és kis terhelés esetén jelentôs késleltetéssel rendelkezik (az állomásoknak még egy tétlen rendszer esetén is meg kell várniuk a vezérjelet). Végül, nem nagyon alkalmasak száloptikás technika megvalósítására.
A 802.5 elônyei :
Kétpontos kapcsolatokat használ, ami azt jelenti, hogy tervezése könnyû, és teljesen digitális lehet. A gyûrû felépítéséhez bármilyen átviteli közeg alkalmazható. A szabványos sodrott érpár olcsóvá és egyszerûvé teszi a gyûrûk üzembehelyezését. A huzalközpont bevezetésével a vezérjeles gyûrû az egyetlen LAN, amely a kábelhibákat ki tudja mutatni, és azokat automatikusan képes kijavítani.
A vezérjeles sínekhez hasonlóan prioritások kijelölése itt is lehetséges, bár az elrendezés a prioritást illetôen közel sem olyan fair. A vezérjeles sínekhez hasonlóan rövid keretek itt is átvihetôk, de eltérôen attól, tetszôleges hosszúságúak is - amelyet csak a vezérjeltartási idô korlátoz - küldhetôk. Végül, nagy terhelés esetén áteresztôképessége és hatékonysága kitûnôen alakul, hasonlóan a vezérjeles sínhez.
A 802.5 hátrányai :
Legnagyobb negatívuma a centralizált felügyelô állomás, amely a vezérjeles gyûrû legkritikusabb alkotóeleme. Mégha egy hibás felügyelô állomás helyettesíthetô is, mûködésképtelenné válása sok gondot okozhat. Továbbá a többi vezérjeles rendszerhez hasonlóan alacsony terheléskor a késleltetés jelentôs lehet, mert a küldônek meg kell várnia a vezérjelet.
A LAN szabványok összehasonlításakor végsô következtetés nem vonható le egyik szabvány javára sem, mivel mindenki találhat egy olyan paraméterhalmazt, amelynek alapján az egyik LAN jobbnak tûnik, mint a többi.
Az egyetlen vitathatatlan általános megállapítás az, hogy egy túlterhelt 802.3 teljesen összeomlik, míg a vezérjeles rendszerek ekkor közel 100%-os hatékonyságot érnek el. Azok számára, akik LAN-jukat ilyen terhelés mellett kívánják üzemeltetni, biztosan nem a 802.3 jelenti a járható utat. Azoknak a felhasználóknak viszont akik kisebb, szerényebb terhelést terveznek, mindhárom LAN teljesítménye kielégítô, így valószínûleg nem a teljesítményfaktor alapján döntik végülis el, hogy melyiket válasszák.
Mivel várhatóan mind a három LAN még évekig együtt fog létezni a piacon, ezért összekötésük, illetve a különbözô típusú LAN-ok összekötése fontos probléma. Az összekötések hidakkal (bridge) és átjárókkal (gateway) történnek, amelyek funkciója nagyon hasonló.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése