Mi a WWW? Mi a HTML, URL?
WWW (World Wide Web):
Jelenleg a leggyorsabban terjedõ, legnépszerûbb szolgáltatás az Interneten a Világméretû Háló, a WWW. Sikerének oka, hogy látványos dokumentumok nézhetõk vele, amik tele vannak kereszthivatkozásokkal (ez a hypertext), és képekkel, olyan, mint egy képes lexikon.
A WWW általános ügyfél-kiszolgáló hálózati koncepcióra épül. Az információszolgáltató gépeken egy WWW kiszolgálóprogram (Web szerver) program fut, amely a felhasználók gépein futó böngészõ-programok (Netscape, Explorer) által küldött kérésnek megfelelõen elküldi a kért információt az adott gépre, amely ebben az esetben az ügyfél (kliens).
Minden információkérés és az arra adott válasz független a többitõl, vagyis a kapcsolat csak az átvitel idejére jön létre A kiszolgáló nem figyeli külön az egymás után beérkezõ igényeket, mindet új kérésként kezel, még akkor is, ha az esetleg azonos helyrõl érkezett.
A WWW mûködését a gyakorlatban több tényezõ biztosítja:
Egyetemes leírás, amellyel a különbözõ forrásokra lehet hivatkozni. Minden információs egység — kép, grafika, animáció, szöveg — forrásként jelenik meg a hálózaton. Ezekre a forrásokra olyan módon lehet hivatkozni a kapcsolatok felépítése során, hogy meg kell adni a forrás helyét, és annak módját, hogy a használt program hogyan tudja megjeleníteni, használni ezt a forrást. Az alkalmazott megjelenítési módot az URL (Uniform Resource Locator - egységes forrásazonosító) adja meg.
HTML
A dokumentumok logikai struktúráját a HTML (Hyper Text Markup Language) jelölései segítségével lehet szabályozni. A HTML arra készült, hogy segítségével a dokumentumok szokásos, sorban egymás utáni olvasása helyett, a szövegben elhelyezett kapcsolatok alapján az egész dokumentum könnyebben legyen áttekinthetõ és elolvasható. Segítségével logikusan szervezett és felépített dokumentumokat lehet készíteni, olyan módon hogy a nyelv alkalmas logikai kapcsolatok létrehozására a dokumentumon belül és dokumentumok között, amit a dokumentum olvasója kezelhet. A dokumentum fogalmát itt általánosabban kell értelmeznünk: ezek objektumok, amelyek lehetnek: szöveg, kép(grafika), hang (zene), de akár mozgókép (film) is.
A hálózaton az objektumok, illetve ezek részei közötti kapcsolatok magába a szövegbe épülnek be megjelölt szavak és grafikus elemek formájában. Amikor egy ilyenre a felhasználó az egérrel rákattint, a rendszer automatikusan létrehozza a kapcsolatot, és a kapcsolt objektumot megjeleníti a képernyõn (vagy ha hang, lejátssza...) Lényeges, hogy a kapcsolt objektum is tartalmazhat további kapcsolásokat különbözõ objektumokhoz, amelyek elvileg a hálózaton bárhol lehetnek. A WWW úgy is tekinthetõ, mint egy dinamikus információ tömeg, amelyben a hypertext segítségével kapcsolatok (linkek) vannak. Ennek eredményeként adott információ a hálózat bármely pontjáról megszerezhetõ, illetve ugyanahhoz az információhoz több úton is el lehet jutni a különbözõ kapcsolatokon keresztül.
A HTML formátumú fájl valójában egy szöveges fájl, szintén szöveges (olvasható) vezérlõkódokkal. Ezek a vezérlõkódok < és > jelek között szerepelnek, és a szöveg megjelenését, formátumát, például a betûk nagyságát, formáját, stb. jelölik.
A szöveg egyéb dokumentumokra vagy a dokumentum más részeire való hivatkozásokat is tartalmazhat amit a vezérlõkódok segítségével adhatunk meg linkek formájában. Ezek a linkek — amelyek a megjelenítéskor általában kék szinû, aláhúzott szövegekként, vagy kék keretes ikonokként jelennek meg — hypertext alakúvá teszik a dokumentumot. A legtöbbször minden egyes link hivatkozás egy másik HTML oldalra ( Azért ez alól van kivétel.) ami a Világ bármely pontján lehet.
URL-specifikációk
URL (Uniform Resource Locator) egységes forrásazonosító: megadja a megjelenítõ program számára, hogy az adott szövegrészhez, képhez, grafikához kapcsolt dokumentumot milyen módszerrel lehet megjeleníteni, milyen típusú kapcsolatot kell felépíteni, illetve hogy ez a forrás hol, az Internetre kapcsolt gépek közül melyiken található [10].
Az URL-ek a HTML-dokumentumba beépített szabályos szerkezetû sorok, segítségükkel hozható létre az a logikai szerkezet és dokumentum kapcsolat, ami a WWW hypertext lényege.
Az URL a következõ információkat tartalmazza:
a protokollt, amelyet az adott forrás eléréséhez használunk (ftp, http, gopher stb.); Az URL elsõ tagja azt az adott forrás eléréséhez használandó protokollt adja meg. Az URL segítségével az Interneten használt legtöbb információforrás elérhetõ.
annak a kiszolgálónak az Internet-nevét, amelyen az adott forrás található. Nem anonymous kapcsolat esetén, ha szükséges, itt kell megadni a felhasználó névét és a jelszót is. Ez az információ két perjellel (//) kezdõdik és egy (/) zárja le.
a kiszolgáló portjának a számát. Ha ez nem szerepel, akkor a megjelenítõ-program az általánosan használt alapértelmezést feltételezi. Ha a kapcsolódáshoz nem a WWW-hez javasolt 80-as portcímet használják, akkor ezt az URL-ben a kiszolgáló nevéhez vagy címéhez kettõsponttat (:) kapcsolva kell megadni.
a forrás helyét a kiszolgáló lemezegységének hierarchikus állományrendszerében (könyvtárnév). Ez közvetlenül a kiszolgáló nevét lezáró perjel (/) után áll. A keresési útvonal megadásának formája attól függ, hogy milyen fajta szolgáltatáshoz kapcsolódtunk. Gyakran egészen az állomány szintjéig meg kell adni az elérési utat.
Egy adott HTML-kapcsolaton belül az azonos könyvtárban lévõ állományok eléréséhez nem kell a teljes keresési útvonalat megadni. Ha egy dokumentumot elértünk a rendszeren, ez már bizonyos információkat szolgáltat a következõ kapcsolat felépítéséhez. Így a szomszédos állományok eléréséhez elegendõ egy rész-URL alkalmazása, ami az aktuális dokumentumhoz viszonyítva relatív kapcsolódást biztosít. Azonos könyvtárban lévõ dokumentumok esetén elég csak elõször a teljes URL-t megadni, utána már elég a többi fájlnak csak a nevét megadni. A
http://alpha1.obuda.kando.hu/
URL esetén a megjelenítõ-program a megadott kiszolgáló fõkönyvtárát keresi. A WWW-szerver konfigurálásakor megadható, hogy ilyen esetben melyik legyen az a HTML-dokumentum, amelyet a kiszolgáló elküld a felhasználónak. Ez lehet pl. üdvözlés, vagy információ a szolgáltatásokról, más URL megadása, tartalomjegyzék, hibaüzenet.
A WWW kiszolgálót futtató gépen a felhasználók a saját könyvtárukban lévõ, a rendszer konfigurálásakor definiált speciális nevû alkönyvtárban mindenki számára hozzáférhetõ, személyes HTML-dokumentumokat hozhatnak létre. Ezekre a könyvtárakra való hivatkozás a ~ karakterrel kezdõdik, és a könyvtári hivatkozás a felhasználó neve. A ~ karakter azt jelzi a kiszolgáló számára, hogy ez nem egy szokásos alkönyvtár, hanem az adott felhasználó alkönyvtárában kell az állományokat keresni.
URL segítségével érhetõk el. A kiszolgáló konfigurálásakor meg kell adni annak az alkönyvtárnak nevét, amelyben a felhasználók létrehozhatják az ilyen személyes dokumentumaikat (home page, ottlap, honlap). Ez a könyvtárnév a kiszolgáló konfigurációs állományában (a UNIX-rendszereknél általában a /etc/httpd.conf) megtalálható (pl. public_html, wwwhomepage).
Ugyancsak a rendszer létrehozása során definiálható annak az állománynak a neve, amely a rendszerbe való belépéskor, illetve a saját könyvtárak címzésekor megjelenik a felhasználók képernyõjén. Ezt a HTML-dokumentumot általában welcome.html vagy index.html névvel látják el.
19. Mi a hipertext és mi a hipermédia?
A hálós, egymásra hivatkozó (mutató) módszer csak a számítógépes dokumentumkezelés megjelenésével vált a gyakorlatban kényelmesen használhatóvá, és az ilyen módon kialakított szövegeket hipertext-nek hívjuk.
A folyamatos, sorokba rendezett szöveg végigolvasása helyett a kereszthivatkozásokat követve könnyen el lehet menni a szöveg egy más részére, megnézni más információkat, azután visszatérni, folytatni az olvasást, azután megint egy másik bekezdésre ugrani. Ilyen szerkezetûek a Microsoft Windows, illetve a Windows alatt futó programok súgói. Amennyiben a szöveg mellett más objektum is megjelenik, akkor hipermédiáról beszélünk.
20. Mit jelent, és milyen célt szolgál a CGI?
A HTTP-protokollt a WWW ügyfél a HTTP-kiszolgálókkal való kommunikációra használja. Ennek segítségével az ügyfélprogram adatokat kérhet a kiszolgálótól, és információkat küldhet a kiszolgálóra. Más esetekben az ügyfélprogram akar valamit küldeni a kiszolgálónak feldolgozásra. Általában ezeket a kapott adatokat a kiszolgáló nem maga kezeli, hanem továbbítja õket az ún. gateway programoknak, amelyek nem a H'ITP-rendszer részei.
A CGI-specifikációk (Common Gateway Interface) írják le, hogy a HTTP kiszolgálók hogyan kommunikálnak a küldött információkat ténylegesen feldolgozó programokkal.
Amikor a megjelenítõ egy olyan kapcsolathoz ér, amely egy programra hivatkozik, a kiszolgáló elindítja ezt a programot és a CGI-leírást használva átadja az ügyféltõl érkezõ adatokat (ha vannak). A külsõ program a kapott információt felhasználva elvégzi a feldolgozást vagy lekérdezést, és a választ (ugyancsak a CGI-leírást használva) visszaküldi a kiszolgálónak. A kiszolgáló ezt azután dokumentum formájában továbbítja a kérést küldõ megjelenítõ-programnak.
21. Mi az a HTTP protokoll? Hogyan mûködik?
A HTTP ügyfél-kiszolgáló protokollt hypertext dokumentumok gyors és hatékony megjelenítésére tervezték. A protokoll állapotmentes, vagyis az ügyfélprogram több kérést is küldhet a kiszolgálónak, amely ezeket a kéréseket egymástól teljesen függetlenül kezeli, és minden dokumentum elküldése után le is zárja a kapcsolatot. Ez az állapotmentesség biztosítja, hogy a kiszolgáló mindenki számára egyformán elérhetõ és gyors.
A HTTP-kapcsolat négy lépése:
A kapcsolat megnyitása. Az ügyfél meghívja a kiszolgálót az Interneten keresztül az adott cím és port azonosító alapján (alapértelmezésben a 80-as porton keresztül).
A kérés elküldése. Az ügyfélprogram üzenetet küld a kiszolgálónak, amelyben valamilyen kiszolgálást kér. A kérés HTTP-fejlécbõI és a kiszolgálónak küldött adatokból áll (ha van ilyen). A fejléc információkat tartalmaz a kiszolgáló számára arról, hogy milyen típusú a kérés, és megadja, hogy az ügyfélprogramnak milyen lehetõségei vannak.
A válasz. A kiszolgáló a választ visszaküldi az ügyfélprogramnak. Ennek része a fejléc, amely leírja a válasz állapotát (sikeres vagy sikertelen, a küldött adatok típusát), és ezt követik maguk az adatok
A kapcsolat lezárása. A kiszolgáló a válasz elküldése után lezárja a kapcsolatot, így az erõforrások megint felszabadulnak a következõ kérésekhez.
Ez az eljárás azt jelenti, hogy a kapcsolat során csak egy dokumentumot lehet átadni, illetve egyetlen feldolgozás megy végbe. Az állapotmentesség miatt a kapcsolatok semmit nem tudnak az elõzõ kérésekrõl, mivel a kiszolgáló minden dokumentum elküldése után lezárja a kapcsolódást, és minden kérést egyenként, külön-külön kezel.
Ha egy dokumentum több képet vagy grafikát tartalmaz, akkor ezek megjelenítéséhez az ügyfél annyiszor építi fel a kapcsolatot, ahány hivatkozást talál: egyet magának a dokumentumnak, és a többit egyenként a grafikáknak, illetve képeknek.
Azonosításra a felhasználók felõl érkezõ kérésekrõl a következõ információkat tárolja a program:
A kérést küldõ gép Internet-címe, ahonnan a kérés érkezett; Ez lehet a gép Internet-neve vagy IP-címe
a dátum és a helyi idõ;
a kérés módja (GET, POST); Jelzi, hogy a megjelenítõ-program milyen kérést küldött a kiszolgálónak.
GET elküldi a kért dokumentumot.
HEAD elküldi a dokumentum HTTP-fejlécében lévõ információkat.
LINK egy meglévõ objektumot (képet, programot, állományt stb.) egy másikhoz kapcsol. Ez pl. egy HTML-dokumentum számára azt jelentheti, hogy módosítja a dokumentumot, és a fejlécbe beírja a kapcsolás
(LINK) információit.
POST elküldi az adatokat a megjelölt URL-nek. Ennek már léteznie kell.
PUT elhelyezi az ügyfél által küldött adatokat a megjelölt URL-ben, felülírva a régebbi tartalmat. Az URL-nek már léteznie kell.
UNLINK eltávolítja a meglévõ kapcsolási információt, amelyet pl. elõzõleg egy LINK parancs helyezett el a dokumentumban.
TEXTSEARCH megkeresi a kért URL-t és elvégzi a keresést. ehhez a GET módszert, és azt az URL-t használja, amely tartalmazza a kéréskor elküldött adatokat.
a kért dokumentum neve;
a kiszolgáló által használt HTTP protokoll verziószáma;
a kapcsolatkérés eredményére utaló kód;
az elküldött dokumentum hossza.
WWW (World Wide Web):
Jelenleg a leggyorsabban terjedõ, legnépszerûbb szolgáltatás az Interneten a Világméretû Háló, a WWW. Sikerének oka, hogy látványos dokumentumok nézhetõk vele, amik tele vannak kereszthivatkozásokkal (ez a hypertext), és képekkel, olyan, mint egy képes lexikon.
A WWW általános ügyfél-kiszolgáló hálózati koncepcióra épül. Az információszolgáltató gépeken egy WWW kiszolgálóprogram (Web szerver) program fut, amely a felhasználók gépein futó böngészõ-programok (Netscape, Explorer) által küldött kérésnek megfelelõen elküldi a kért információt az adott gépre, amely ebben az esetben az ügyfél (kliens).
Minden információkérés és az arra adott válasz független a többitõl, vagyis a kapcsolat csak az átvitel idejére jön létre A kiszolgáló nem figyeli külön az egymás után beérkezõ igényeket, mindet új kérésként kezel, még akkor is, ha az esetleg azonos helyrõl érkezett.
A WWW mûködését a gyakorlatban több tényezõ biztosítja:
Egyetemes leírás, amellyel a különbözõ forrásokra lehet hivatkozni. Minden információs egység — kép, grafika, animáció, szöveg — forrásként jelenik meg a hálózaton. Ezekre a forrásokra olyan módon lehet hivatkozni a kapcsolatok felépítése során, hogy meg kell adni a forrás helyét, és annak módját, hogy a használt program hogyan tudja megjeleníteni, használni ezt a forrást. Az alkalmazott megjelenítési módot az URL (Uniform Resource Locator - egységes forrásazonosító) adja meg.
HTML
A dokumentumok logikai struktúráját a HTML (Hyper Text Markup Language) jelölései segítségével lehet szabályozni. A HTML arra készült, hogy segítségével a dokumentumok szokásos, sorban egymás utáni olvasása helyett, a szövegben elhelyezett kapcsolatok alapján az egész dokumentum könnyebben legyen áttekinthetõ és elolvasható. Segítségével logikusan szervezett és felépített dokumentumokat lehet készíteni, olyan módon hogy a nyelv alkalmas logikai kapcsolatok létrehozására a dokumentumon belül és dokumentumok között, amit a dokumentum olvasója kezelhet. A dokumentum fogalmát itt általánosabban kell értelmeznünk: ezek objektumok, amelyek lehetnek: szöveg, kép(grafika), hang (zene), de akár mozgókép (film) is.
A hálózaton az objektumok, illetve ezek részei közötti kapcsolatok magába a szövegbe épülnek be megjelölt szavak és grafikus elemek formájában. Amikor egy ilyenre a felhasználó az egérrel rákattint, a rendszer automatikusan létrehozza a kapcsolatot, és a kapcsolt objektumot megjeleníti a képernyõn (vagy ha hang, lejátssza...) Lényeges, hogy a kapcsolt objektum is tartalmazhat további kapcsolásokat különbözõ objektumokhoz, amelyek elvileg a hálózaton bárhol lehetnek. A WWW úgy is tekinthetõ, mint egy dinamikus információ tömeg, amelyben a hypertext segítségével kapcsolatok (linkek) vannak. Ennek eredményeként adott információ a hálózat bármely pontjáról megszerezhetõ, illetve ugyanahhoz az információhoz több úton is el lehet jutni a különbözõ kapcsolatokon keresztül.
A HTML formátumú fájl valójában egy szöveges fájl, szintén szöveges (olvasható) vezérlõkódokkal. Ezek a vezérlõkódok < és > jelek között szerepelnek, és a szöveg megjelenését, formátumát, például a betûk nagyságát, formáját, stb. jelölik.
A szöveg egyéb dokumentumokra vagy a dokumentum más részeire való hivatkozásokat is tartalmazhat amit a vezérlõkódok segítségével adhatunk meg linkek formájában. Ezek a linkek — amelyek a megjelenítéskor általában kék szinû, aláhúzott szövegekként, vagy kék keretes ikonokként jelennek meg — hypertext alakúvá teszik a dokumentumot. A legtöbbször minden egyes link hivatkozás egy másik HTML oldalra ( Azért ez alól van kivétel.) ami a Világ bármely pontján lehet.
URL-specifikációk
URL (Uniform Resource Locator) egységes forrásazonosító: megadja a megjelenítõ program számára, hogy az adott szövegrészhez, képhez, grafikához kapcsolt dokumentumot milyen módszerrel lehet megjeleníteni, milyen típusú kapcsolatot kell felépíteni, illetve hogy ez a forrás hol, az Internetre kapcsolt gépek közül melyiken található [10].
Az URL-ek a HTML-dokumentumba beépített szabályos szerkezetû sorok, segítségükkel hozható létre az a logikai szerkezet és dokumentum kapcsolat, ami a WWW hypertext lényege.
Az URL a következõ információkat tartalmazza:
a protokollt, amelyet az adott forrás eléréséhez használunk (ftp, http, gopher stb.); Az URL elsõ tagja azt az adott forrás eléréséhez használandó protokollt adja meg. Az URL segítségével az Interneten használt legtöbb információforrás elérhetõ.
annak a kiszolgálónak az Internet-nevét, amelyen az adott forrás található. Nem anonymous kapcsolat esetén, ha szükséges, itt kell megadni a felhasználó névét és a jelszót is. Ez az információ két perjellel (//) kezdõdik és egy (/) zárja le.
a kiszolgáló portjának a számát. Ha ez nem szerepel, akkor a megjelenítõ-program az általánosan használt alapértelmezést feltételezi. Ha a kapcsolódáshoz nem a WWW-hez javasolt 80-as portcímet használják, akkor ezt az URL-ben a kiszolgáló nevéhez vagy címéhez kettõsponttat (:) kapcsolva kell megadni.
a forrás helyét a kiszolgáló lemezegységének hierarchikus állományrendszerében (könyvtárnév). Ez közvetlenül a kiszolgáló nevét lezáró perjel (/) után áll. A keresési útvonal megadásának formája attól függ, hogy milyen fajta szolgáltatáshoz kapcsolódtunk. Gyakran egészen az állomány szintjéig meg kell adni az elérési utat.
Egy adott HTML-kapcsolaton belül az azonos könyvtárban lévõ állományok eléréséhez nem kell a teljes keresési útvonalat megadni. Ha egy dokumentumot elértünk a rendszeren, ez már bizonyos információkat szolgáltat a következõ kapcsolat felépítéséhez. Így a szomszédos állományok eléréséhez elegendõ egy rész-URL alkalmazása, ami az aktuális dokumentumhoz viszonyítva relatív kapcsolódást biztosít. Azonos könyvtárban lévõ dokumentumok esetén elég csak elõször a teljes URL-t megadni, utána már elég a többi fájlnak csak a nevét megadni. A
http://alpha1.obuda.kando.hu/
URL esetén a megjelenítõ-program a megadott kiszolgáló fõkönyvtárát keresi. A WWW-szerver konfigurálásakor megadható, hogy ilyen esetben melyik legyen az a HTML-dokumentum, amelyet a kiszolgáló elküld a felhasználónak. Ez lehet pl. üdvözlés, vagy információ a szolgáltatásokról, más URL megadása, tartalomjegyzék, hibaüzenet.
A WWW kiszolgálót futtató gépen a felhasználók a saját könyvtárukban lévõ, a rendszer konfigurálásakor definiált speciális nevû alkönyvtárban mindenki számára hozzáférhetõ, személyes HTML-dokumentumokat hozhatnak létre. Ezekre a könyvtárakra való hivatkozás a ~ karakterrel kezdõdik, és a könyvtári hivatkozás a felhasználó neve. A ~ karakter azt jelzi a kiszolgáló számára, hogy ez nem egy szokásos alkönyvtár, hanem az adott felhasználó alkönyvtárában kell az állományokat keresni.
URL segítségével érhetõk el. A kiszolgáló konfigurálásakor meg kell adni annak az alkönyvtárnak nevét, amelyben a felhasználók létrehozhatják az ilyen személyes dokumentumaikat (home page, ottlap, honlap). Ez a könyvtárnév a kiszolgáló konfigurációs állományában (a UNIX-rendszereknél általában a /etc/httpd.conf) megtalálható (pl. public_html, wwwhomepage).
Ugyancsak a rendszer létrehozása során definiálható annak az állománynak a neve, amely a rendszerbe való belépéskor, illetve a saját könyvtárak címzésekor megjelenik a felhasználók képernyõjén. Ezt a HTML-dokumentumot általában welcome.html vagy index.html névvel látják el.
19. Mi a hipertext és mi a hipermédia?
A hálós, egymásra hivatkozó (mutató) módszer csak a számítógépes dokumentumkezelés megjelenésével vált a gyakorlatban kényelmesen használhatóvá, és az ilyen módon kialakított szövegeket hipertext-nek hívjuk.
A folyamatos, sorokba rendezett szöveg végigolvasása helyett a kereszthivatkozásokat követve könnyen el lehet menni a szöveg egy más részére, megnézni más információkat, azután visszatérni, folytatni az olvasást, azután megint egy másik bekezdésre ugrani. Ilyen szerkezetûek a Microsoft Windows, illetve a Windows alatt futó programok súgói. Amennyiben a szöveg mellett más objektum is megjelenik, akkor hipermédiáról beszélünk.
20. Mit jelent, és milyen célt szolgál a CGI?
A HTTP-protokollt a WWW ügyfél a HTTP-kiszolgálókkal való kommunikációra használja. Ennek segítségével az ügyfélprogram adatokat kérhet a kiszolgálótól, és információkat küldhet a kiszolgálóra. Más esetekben az ügyfélprogram akar valamit küldeni a kiszolgálónak feldolgozásra. Általában ezeket a kapott adatokat a kiszolgáló nem maga kezeli, hanem továbbítja õket az ún. gateway programoknak, amelyek nem a H'ITP-rendszer részei.
A CGI-specifikációk (Common Gateway Interface) írják le, hogy a HTTP kiszolgálók hogyan kommunikálnak a küldött információkat ténylegesen feldolgozó programokkal.
Amikor a megjelenítõ egy olyan kapcsolathoz ér, amely egy programra hivatkozik, a kiszolgáló elindítja ezt a programot és a CGI-leírást használva átadja az ügyféltõl érkezõ adatokat (ha vannak). A külsõ program a kapott információt felhasználva elvégzi a feldolgozást vagy lekérdezést, és a választ (ugyancsak a CGI-leírást használva) visszaküldi a kiszolgálónak. A kiszolgáló ezt azután dokumentum formájában továbbítja a kérést küldõ megjelenítõ-programnak.
21. Mi az a HTTP protokoll? Hogyan mûködik?
A HTTP ügyfél-kiszolgáló protokollt hypertext dokumentumok gyors és hatékony megjelenítésére tervezték. A protokoll állapotmentes, vagyis az ügyfélprogram több kérést is küldhet a kiszolgálónak, amely ezeket a kéréseket egymástól teljesen függetlenül kezeli, és minden dokumentum elküldése után le is zárja a kapcsolatot. Ez az állapotmentesség biztosítja, hogy a kiszolgáló mindenki számára egyformán elérhetõ és gyors.
A HTTP-kapcsolat négy lépése:
A kapcsolat megnyitása. Az ügyfél meghívja a kiszolgálót az Interneten keresztül az adott cím és port azonosító alapján (alapértelmezésben a 80-as porton keresztül).
A kérés elküldése. Az ügyfélprogram üzenetet küld a kiszolgálónak, amelyben valamilyen kiszolgálást kér. A kérés HTTP-fejlécbõI és a kiszolgálónak küldött adatokból áll (ha van ilyen). A fejléc információkat tartalmaz a kiszolgáló számára arról, hogy milyen típusú a kérés, és megadja, hogy az ügyfélprogramnak milyen lehetõségei vannak.
A válasz. A kiszolgáló a választ visszaküldi az ügyfélprogramnak. Ennek része a fejléc, amely leírja a válasz állapotát (sikeres vagy sikertelen, a küldött adatok típusát), és ezt követik maguk az adatok
A kapcsolat lezárása. A kiszolgáló a válasz elküldése után lezárja a kapcsolatot, így az erõforrások megint felszabadulnak a következõ kérésekhez.
Ez az eljárás azt jelenti, hogy a kapcsolat során csak egy dokumentumot lehet átadni, illetve egyetlen feldolgozás megy végbe. Az állapotmentesség miatt a kapcsolatok semmit nem tudnak az elõzõ kérésekrõl, mivel a kiszolgáló minden dokumentum elküldése után lezárja a kapcsolódást, és minden kérést egyenként, külön-külön kezel.
Ha egy dokumentum több képet vagy grafikát tartalmaz, akkor ezek megjelenítéséhez az ügyfél annyiszor építi fel a kapcsolatot, ahány hivatkozást talál: egyet magának a dokumentumnak, és a többit egyenként a grafikáknak, illetve képeknek.
Azonosításra a felhasználók felõl érkezõ kérésekrõl a következõ információkat tárolja a program:
A kérést küldõ gép Internet-címe, ahonnan a kérés érkezett; Ez lehet a gép Internet-neve vagy IP-címe
a dátum és a helyi idõ;
a kérés módja (GET, POST); Jelzi, hogy a megjelenítõ-program milyen kérést küldött a kiszolgálónak.
GET elküldi a kért dokumentumot.
HEAD elküldi a dokumentum HTTP-fejlécében lévõ információkat.
LINK egy meglévõ objektumot (képet, programot, állományt stb.) egy másikhoz kapcsol. Ez pl. egy HTML-dokumentum számára azt jelentheti, hogy módosítja a dokumentumot, és a fejlécbe beírja a kapcsolás
(LINK) információit.
POST elküldi az adatokat a megjelölt URL-nek. Ennek már léteznie kell.
PUT elhelyezi az ügyfél által küldött adatokat a megjelölt URL-ben, felülírva a régebbi tartalmat. Az URL-nek már léteznie kell.
UNLINK eltávolítja a meglévõ kapcsolási információt, amelyet pl. elõzõleg egy LINK parancs helyezett el a dokumentumban.
TEXTSEARCH megkeresi a kért URL-t és elvégzi a keresést. ehhez a GET módszert, és azt az URL-t használja, amely tartalmazza a kéréskor elküldött adatokat.
a kért dokumentum neve;
a kiszolgáló által használt HTTP protokoll verziószáma;
a kapcsolatkérés eredményére utaló kód;
az elküldött dokumentum hossza.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése