Szabó László István az informatika tudományok tanára: Újabb adalék a helytörténeti gyűjteményhez

Demecser határának északi része mélyfekvésű, rétközi jellegű terület. A területet szinte évenként elöntötte a Tisza vize az 1880-as években történt vízszabályozás idejéig, így azelőtt vizes, mocsaras, halban gazdag terület volt. A déli rész homokbuckás. Éghajlata megegyezik a Nyírség és általában az Alföldre jellemző tényezőkkel. Az év nagyrészében derült, szélsőségek jellemzik, forró nyár, hideg tél, nagy hőmérsékletingadozás.

Biciklivel vagy gyalog a pirossal jelzett útvonalon mentünk. A talajviszonyok jó termelési lehetőséget biztosítanak káposztának, cukorrépának, zöldségfélének, burgonyának, dohánynak és gyümölcsnek. Az összefüggő vízen kisebb nagyobb úszó szigetek voltak, amit egyik nap lekaszált a Vártanya közelében valaki, oszt a Fellegvárnál meg valaki más összegyűjtötte, mert hogy Isten adománya.

Demecsertől az un. „kassai szél” irányába a vályogvető gödrön túl vezetett a földút a kőhídon át a Ticcéig. A Várhegytől (vártanya)fertályórára(15 perc) volt a Tacs tó, Ecse tó, Bájos tó, Gyalap tó, Király tó, Széles tó, Orozd tó, Gödény tó, Zöld tó, Bagoly tó, Bersény tó, Donboc tó, Füzes tó, Mohos tó, Kolbárd tó(pulbor), Tölgyes tó, Kuckur(kecsker). A Pap tó ami a Borostános láptől délre vót, régi neve Prépost tó. A templomok közötti utat Várdi útnak vagy nagy útnak hívták, ma is nagy utca a neve. A Kecsker tótól keletre lévő sziget neve Kisgémes sziget vót. A pásztor értől nyugatra Mátyás sziget vagy Páskom sziget. Páskom kút sziget, a Kecsker tótól északra. Ahogy zsugorodott a víz úgy változott a neve, a tóból lett posvány, cseretek tókák kutak, gödrök, posvány, bodor(tekervényes ér).Volt ahol sűrű volt a bozót (cseret) ott bujtak meg a farkasok. Gál-Kuti csatornát csak kanálisnak hívták(Lónyai) A Lónyaitól délre lévő területet homok szegnek nevezték, az északit csak ártérnek. A Cseréshegytől délgyugatra volt a reformátusd egyház földje, keletre levente gyakorlóhely volt. Az evangélikus tenető a szőllőhegy északi sarkában volt. Az őrház, a régi Köleshely közepe táján, a szalókával szemben fekvő kis rétnél a vasuté vót. Dél felé vót Borzsova tanya vagy Lokteluke, szerencsére a Borzsova élő település így rengeteg anyag áll rendelkezésünkre.

A fontosabb szigeteket zölddel jelöltem a térképen, ma is könnyen azonosíthatók, mert kiemelkednek a szántásból, sajnos fotókat 3 évtizednyi kutatás alatt sem találtam a Vártanyáról, ami 65 méterrel volt a tengerszínt felett a térképek szerint, persze mamár sokkal alacsonyabban van valószínűleg.

Egy kis érdekesség;
A Kolbárd-tó körvonalát, ha megnézzük nagyon különös eredményhez jutottunk. A tavat egy dél felől benyúló félsziget két egyenlőtlen részre osztotta. így, — ellenkező irány ból, — észak felől nézve a következő kép tárult elénk: Jobbról féltérdre ereszkedő fejnélküli emberi test volt látható. Ennek az alaknak jobb könyöke hátra, bal keze előre nyúlt. Bal térde előre dűlt. H átra nyújtott jobb lába sarkánál egy elforduló törpe állt. Ellenőrizd le ha nem hiszed.

A vásárhely jogot még Mátyás királytól kapta a falu. Demecser mezővároshoz tartozott Bessénytanya, Bodótanya, Borzsovatanya, Feketetanya, Idatanya, Kolbárttanya, Vártanya, Verestanya, Fellegvártanya, Kistanya. A század végén nagyobbik részét már a Váradi és Kállay család birtokolta ás mindkettő földesura marad a rákövetkező évszázadban is.

Demecsernek az 1556-ból maradt nyilvántartásban szereplő 32 tizedfizető háztartása alapján 160-165 lakosa lehetett. 1588-ban 93 jobbágyán a Váradi család tagjai osztoztak. Az alacsony lélekszám okát a kutatók a földrajzi fekvésében látják, mivel a Rétköz alacsony fekvést, mocsaras területéből csak a kiemelkedő, vagyis a magasabban fekvő részek voltak alkalmasak letelepedésre.

A Váradi család férfi ágának kihalása után 1611-ben Demecsert több nemzetség birtokolta különböző jogcímeken. A XVII. Század közepén a Lónyay István rokonság címén, nádori ítélettel nyert belőle egy részt, mások olykor zálogként jutottak hozzá. Volt id?, amikor még a királyi fiscusnak is volt benne része.

Az 1720-ban tartott összeírás szerint 14 jobbágytelke volt, emellett 2 száraz- és 3 vízimalom működött a területén.

Az 1774. évi úrbérrendezés idején 29 jobbágy család élt Demecser területén 13 telken.

A jobbágyfelszabadítás idejére csak a Barkóczy és a Jósa család őrizte meg tulajdonosi pozícióját. A többiek -a Pazonyi, Szabó, Győry, Csepey, Vay, és Répássy családok - később jutottak a vidéken kisebb-nagyobb birtokrészhez. Lakossága ekkor 839 lélek volt, szántója viszont mindössze 244 hold, a többi rét és halászó hely.

A Vártanyasi iskola rövid életűnek bizonyul a politika elsöpri a tanyával együtt. Egy tanterem és egy tanító küzdött lelkesen a gyerekekért.

1870-ben 220 háza és 1385 lakója volt Demecsernek 6467 kat. h. határnyi területén.

1900-ban 226 házban 2021 lelket számláltak a nyilvántartásokban.

1931-ben 538 lakóházat és közel négyezer lakost számláltak Demecserben. Hét tantermes iskola működik, ahol református, római, katolikus és izraelita felekezetű oktatás folyik. A harmincas években épülnek meg azok a kőutak, amelyek Demecsert összekötik a szomszédos településekkel.
A Várhegy -tanyán 1942-től Mennyei Katalin, Később KopjásiErzsébet, Szűcs Mihály és felesége, valamint Kiss Gyuláné tanított. 1951-ben a tanyáról a lakosok a községbe költöztek, így ott a tanítás megszűnt. Borzsován Eördögh Jenő oktatott, később Nagy Sándor és felesége, legutóbb Teremy József és felesége. 1995-ben Borzsován is bezárták az iskolát. Amikor azt mondják ég a talpa alatt a talaj, akkor a Koldbárdon még ma is gyakran égő tőzeget értjük. A fenti 1800-as éveket idéző sorok a lápi tüzekről, a láp időről időre bekövetkező égésiről azonban a ma emberének sem ismeretlenek. A Beregi-Lápot már régen lecsapolták, a művelés alá fogott földek, a megváltozott táj lassan feledtetné az itt élőkkel a múltat, ha a láp nem gondoskodna újabbnál újabb meglepetésekről. A száraz időszakokban időnként még ma is meggyullad a tőzeg, és még ma is tanúja lehet az ember egy-egy lápégésnek. A még ma is gyakran bekövetkező öngyulladásnak főként a szárazság az oka. A kiszáradt tőzegen a tűz a talaj alatt terjedve, a talajképző rétegig elhamvasztja a szerves anyagokat. Kisebb-nagyobb tüzek a láp lecsapolása előtt is voltak, ezek okozója általában a nádégetés volt. A tűz a lecsapolás után azonban ellenséggé vált. Ahol tőzeges réteg volt, ott egy eldobott gyufaszál, cigarettavég, vagy tűzrakás szalonnasütés céljából, észrevétlenül meggyújtotta a talajt. A kiszáradt tőzeg hamar tüzet fogott, és kör alakban, lassan terjedt tovább.

A földégést láng nem jelezte, csak kevés füst, és a szag, mely kilométer távolságra is érezhető volt. Miután az oltáshoz víz nem volt a közelben, a tüzet az agyagtalajig körülárkolták, így nem terjedt tovább. Az égett területen hatalmas kör alakú mélyedés keletkezett. A lápégések okai A végleges lecsapolás után a gyakori tűzesetek onnan eredtek, hogy a még feltöretlen, dús növényzetű őstalaj fizikailag és anyagilag is próbára tette háborgatóit. A láp feltörésének verejtékes munkáját úgy könnyítették meg, hogy felgyújtották a zsombékosokat. Hosszas szárazság után, főleg szeles időben a zsombék tüzétől begyúlt a láp kiszáradt tőzege, s a lappangó tűz a föld alatt terjedve fenékig hamvasztotta a tőzegréteget.
(A tévedés lehetőségét fenntartom!)

Az okleveles anyagban a földvár említése előfordul. A Kékkel és Demecserrel szomszédos Lakteleket

1325-ben 1. Károlykirály a Perényieknek adta,mégpedig egy bizonyos tározó táborának helyével. . Lakfölde, Laktelek Nevében a -telek utótagot a várhoz tartozó település pusztulása után fűzték az előtaghoz, (MezöNémeth 1972. 41. irodalommal). 1316/353:p. Lakteluk...p. Lakteluke, in C-udeZabolch (Bánffy 1,187-188); 1325/332:p. Löktelekcum loco castri...acpiscinis... in C-u de Zabolch (A. II, 224); 1329: p. Lokfelde (Kállay 1943.1,329. reg.). A település 1316-ban tűnik fel, amikor I. Károly király a Gutkeled nb-i Lotárd hűtlen fiaitól, Jakabtól, Páltól és Jánostól elkobozta, s a Balogsemjén nb-i Egyed fiainak, Simon és Iván mestereknek adományozta. 1325-ben I. Károly király Perényi Miklósnak adta a hozzátartozó várhellyel és halastavakkal együtt [az előbbi azonos lehet a demecseri Várszigettel (vő. Kiss 1961.64.)], akinek mégsem került a birtokába. Ugyanis 1329-ben Kállói Iván mester tiltakozott, hogy (a Hontpázmány nb-i) Szalók fia Mihály (a Battyáni család őse) Kék határjárásakor hozzá akarta csatolni az ő Lokfölde birtokát. - Demecser határában kereshető (Hnt. 1902, 170: Vár-tanya), valószínűleg az északi részen..

Az okleveles anyagban a földvár említése előfordul. A Kékkel és Demecserrel szomszédos Lakteleket

1325-ben 1. Károlykirály a Perényieknek adta,mégpedigcum lococastri cuiusdam acpiscinis quarundam (A. II. 224.).

Irodalom'. Fényes 1851.251., Jósa 1958. 77-79., Jósaé.n. 396-397.,Kiss 1961.64.,Németh 1988.91.

A vár tetején lévő magassági ponttól északra 10-12 m-re homokbányát nyitottak. 1975-ben Dajka

János, a demecseri Kossuth tsz elnökejelentette a múzeumban, hogy a homokbánya nyitásával csontvázakat

pusztítottak el. A helyszínre Szathmáry László antropológus ment ki. A helybeliek elbeszélése szerint a sírok

2-3 m mélyen feküdtek. Szathmáry a magassági ponttól 30-35 m-re É-ÉK-re a bánya falában habarcsos

téglás falra figyelt föl. Felette egy cserepet talált. A munkások téglával bélelt „alagutat” emlegettek, de ennek

nyoma nem volt. A leletek kora kérdéses, valószínűleg inkább újkoriak vagy középkoriak lehettek.

Irodalom-. JAM Adattár 85.21.

1991 -ben terepbejáráskor a területen bronzkori cserepekkel együtt találtam egy szürkésfekete külső-belső

felületű, szürke törésű, kissé homokos anyagú, korongolt oldaltöredéket. Árpád-kori vagy középkori (JAM 92.61.3.).

4. Földvár közeléből

A földvár közelében szántásból előkerült leletegyüttest id. Elek Dezső ajándékozta a múzeumnak

1909-ben. Egykor mocsaras részen került elő 20-25 cm mélyen.34

1. Szekerce kovácsolt vasból. Hosszú nyakú, keskeny köpüjü, enyhén ívelt élű, szakállas pengével.

H: 18,2 cm, a penge Sz: 11,1 cm, a nyéllyuk 2,7x5 cm, S: 457,73 g. Foka négyszögletes (JAM 65.426.1., régi

V. 491.) (28. tábla 1.).

2. Szekerce kovácsolt vasból. Vastag hosszú köpüjü, vékony szakállas pengével. H: 21,4, Sz: 11,8

cm, a nyéllyuk 2,7x4,9 cm, S: 860,43 g. Foka téglalap alakú. Pengéjét hegyben végződő három karéjban

áttörték (JAM 65.426.2., régi V. 492.) (28. tábla 3.).

3. Vaskard egyenes kétélű pengével. Töredékes. Teljes H: 100,4 cm. A penge H: 77,6 cm, Sz: 4,9

cm. Töredékes keresztvasa csónak alakú, H: 9 cm. Markolata lapos, a gomb felé keskenyedik. Négyszögletes

markolatgombja 4,1x5,6 cm, S: 988,32 g, egyik oldalon egy, a másikon két aklaszeg dudorával (JAM 66.4.1.,

régi V. 490.) (28. tábla 2.).

Irodalom: Alisp. Jel. 1909. 84., Alisp. Jel. 1910. 83., Németh 1988. 85-94.

4. Ugyancsak a földvár közelében, a Szőnye-parton tőzeg égésekor egy összeégettsodronyinget találtak,

melyet 1910-benjegyeztek be a leltárba, s melyet Elek Emiltől kapottmeg amúzeum. 11 mm-es átmérőjű szemekből

fűzték (JAM 68.258.1., régi V. 611). Igen rossz állapotú, csak szétesett maradványait őrzi a múzeum.

Míg Jósa András feljegyzése szerint „a földvár közeléből” származik (Németh 1988. 87.), addig Kiss Lajos a Szőnye-partnál jelöli meg a

lelőhelyét, s tudni véli, hogy Szabó Józseftalálta 1897-ben (Kiss 1961.63.). Amennyiben a Szőnye-part a valódi lelőhely, akkor a gégényi

határ mellett találták, a földvártól jóval keletebbre. Németh Péter szerint valószínűleg Jósa András adata a hiteles (Németh 1988. 87-88.).

Kiss Lajos adatát (Kiss 1961. 63-64.) a páncélingre és a többi leletre vonatkozóan Németh Péter cáfolja.

A hely megjelölése a térképen hozzávetőleges, a leírás alapján történt.

Irodalom: Németh 1988. 87-88.36

A leletek a XIII. századra keltezhetők párhuzamaik alapján, s olyan nomád harcos fegyvereinek

tekinthetők, aki a Demecser környékén élő kun közösség tagja lehetett (Németh 1988. 85-94.).