Halálraitéltek egy Demecserit, Tálas Andrást,(31) akit úgy ítélték halálra és végezték ki, hogy a terjedelmes nyomozati és peranyagban egy mondat sem szól arról, hogy bármilyen szerepe lett volna a 22 bori munkaszolgálatos - köztük Radnóti Miklós - abdai kivégzésében. Mi az igazság már senki sem tudja. Tálas András volt a feltehetően összesen ötfős, keretlegényekből álló csoportnak a parancsnoka, amelyik a Győr melletti Abda határában végzett a már mozgásképtelen, éppen ezért parasztszekérre tett 22 bori munkaszolgálatossal. Tálas András nem csak parancsnoka volt ennek a különítménynek, nem csak részt vett a tömegsír megásásában, de ő adott parancsot a kivégzésre, és maga is részt vett Radnóti Miklós és társainak megölésében, ezt állították a tanuk. Tálas András történetének azonban még itt sem szakadt vége. Egyik rokona 1994-ben felülvizsgálati indítványt nyújtott be a Legfelsőbb Bíróságra. A Legfelsőbb Bíróság az indítványt elutasította, a család változatlanul mártírként tartja számon őt. Tálas András hadapródőrmester (an.: Kondrád Anna, Demecser, 1915. január 4. - Budapest, 1947. február 27.), civilben magántisztviselő. Díszsírja a Rákoskeresztúri új köztemető 298-as parcellájában van. Tálas András Demecseri lakos és a neki alárendelt négyfős magyar keret, vagyis a később a jelentésben nevesített, gyilkossággal megvádolt csoport (a továbbiakban: ötfős csoport) létezése mellett három tanút említ a jelentés. Lévai Szilveszter szakaszvezető, Malakuczi János honvéd és Bodor Sándor tizedes, volt bori keretlegények a tőlük származó szó szerinti idézetekben egybehangzóan állítják, hogy Győr környékén történt, hogy egy vagy két lovaskocsira beteg munkaszolgálatosokat tettek fel azért, hogy őket „a legközelebbi magyar katonai parancsnokságon", „Győrben" „valahol" leadják. Mindhárman név szerint megemlítik Tálas András hadapródőrmestert, aki lemaradt a lovaskocsikkal. Ketten azt állítják, hogy Tálas volt a lemaradó csoportnak a parancsnoka, egy tanú „több" Tálasnak beosztott, egy tanú pedig öt beosztott keretlegényről tesz említést.
Összességében azt állapíthatjuk meg tehát, hogy két tanú állítja, hogy Tálas volt a lemaradó csoport parancsnoka, egy tanú állítja, hogy öten voltak a Tálasnak beosztott keretlegények, továbbá két tanú szól a két lovaskocsis és egy tanú az egy lovaskocsis verzió mellett. A részletes beismerő vallomást tevő Bodor Sándortól és a gyilkosságban való részvételt következetesen tagadó Malakuczi Jánostól származott a legtöbb adat. Azonban kizárólag Bodor Sándor leírása alapján ismerjük a gyilkosság részleteit, és egyedül tőle tudjuk, hogy Tálas nemcsak parancsnoka volt a lemaradó csoportnak, de a kivégzést is ő rendelte el, s hogy abban részt is vett. Tehát Radnóti szekérre kerülésének a koronatanúk által megkonstruáltatott történetéhez hasonló helyzet állt itt is elő: a történet egésznek látszik, de egyetlenegy tanú állítására épül. Ettől természetesen Bodor állításai igazak lehetnek, de a minden kétséget kizáró megalapozottságot meg kell kérdőjeleznünk. Lehet hogy csak a bőrét mentette. A Népbíróság háborús bűntett elkövetése miatt Tálas Andrást kötél által végrehajtandó halálbüntetésre ítélte, és az ítéletet a budapesti népügyészség fogházudvarán 1947. február 27-én végrehajtották. Ezután három nappal temették el őt szintén a háborús főbűnösökkel azonos sorba.
Tálas András nyomozati és peranyagát két levéltárban ôrzik. A terjedelmes anyagból megtudható az 1944-ben huszonkilenc éves Tálas András polgári és katonai pályafutása.
Tálas hadapród ôrmester a Szabolcs (ma: Szabolcs-Szatmár-Bereg) megyei Demecseren, görög
katolikus napszámos családban született. Munkácson szerzett kereskedelmi érettségit, majd itt és Huszton tisztviselôként dolgozott. 1944. augusztus 19-én szülôfalujába Demecserbe utazott szabadságra. Tálas a felszabadulás után belépett a Kommunista Pártba (MKP). Hazament és a Demecseri Termelô és Értékesítô Népi Szövetkezet irodavezetôje lett. Szolgálati úton járt Budapesten 1945. augusztus 7-én, amikor az egyik volt bori munkaszolgálatos, Engel Béla a VI.
kerületi Szôlôskert vendéglôben felismerte. Tálast és Engelt a rendôrség elôállította. Tálas rendôrkézre kerülésérôl az egyik napilap is részletesen beszámolt. A cikkíró azt is állította, hogy Tálast már egyszer a nyírségi Kemecse településen elfogták, de elengedték.
Fontos külön is hangsúlyozni, hogy Tálas közlése szerint kényszer hatására tette meg elsô két vallomását, így azokat visszavonta. A dokumentumok alapján nem tudunk eligazodni ebben, de „a verés alatt” tett vallomásaiban sem ismert el semmilyen gyilkosságot (Radnótiét sem), így azokat vissza sem tudta vonni. (Nem tudjuk, hogy az elsô két vallomástétel idején megverték-e vagy akkor verték, amikor visszavonta vallomásait vagy mindannyiszor verték.) (Hipotézis: utóbbi esetben az államrendôrség nem akarta, hogy nyilvánosságra kerüljön mindaz, amit Tálas tud, vagy kiszedtek belôle.)A dokumentumok alapján ugyanakkor egyértelmûen cáfolhatók a mentségére felhozott érvek, illetôleg a védelmében felhozott sztereotípiák. Különösen az, hogy: Tálas végzettségét tekintve egyszerû ember volt, aki Borba idôs vagy beteg tartalékos katonaként került; valamilyen koncepciós per folyt volna Tálas ellen; a Kommunista Párt befolyásolása alatt lévô bírói tanács, politikai megfontolások alapján hozta volna meg ítéletét; Tálas jelentéktelen, minden munkaszolgálatos felügyeletét ellátó katonára jellemzô vétségeket követett csak el; Tálast az Államrendôrség Államvédelmi Osztály kényszerítette a gyilkosságok bevallására; Tálasnak csak nem volt szerencséje és felismerték, majd pedig kivégzésével példát akartak statuálni; Tálas csak parancsot teljesített, és ezért nem, vagy csak korlátozottan felelôs; Tálas csak a visszavonulás során vert és gyilkolt, de elôtte Borban szabályszerûen viselkedett; Tálas csak Szálasi hatalom átvétele után lett embereket gyilkoló katona, mert ezt várta tőle a feljebbvalója.
http://mek.oszk.hu/16700/16705/16705.pdf
Tálas András hadapród ôrmester sírja. A halálra ítélt és kivégzett volt bori keretlegény sírja a Rákoskeresztúri új köztemetô 298-as parcellájában található. Ugyanebben a sorban nyugszik a szintén kivégzett Asztalos Ferenc szakaszvezetô és Juhász Pál fôhadnagy is. Tálas András temetése 1947. 03. 01-jén volt (22. sor, 18. sírhely).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése