Az utolsó cigány betlehem legendája

Valamikor réges régen, amikor még hatalmas tenger vette körül a falut, amikor még a kanálisban hemzsegtek a halak, akkoriban Demecser meg Borzsova közt vót az Elizabet (cigány) telep, bal oldalt a kanálison túl, ahun most a bicikli ut megy, na ott laktak egy düledező putriba, a csávók akik a faluba eccer cigány betlehemezést csináltak. Próbáltak dógozni de nem ment, próbáltak csorelni de mindig elkapták üket, amikor el akarták adni a szajrét, próbáltak zenélni, de nem igen tudtak bazseválni, csak döfölni, meg cikornyálni, cincogni „Düvő düvő lyukas fedő". Amennyire rühelték a munkát, meg az iskolát, annyira szerették a rányikat meg a bort, meg szerettek mulatni táncolni. Csak azér nem haltak éhen, mer a nagyobb purgyék fogtak annyi halat a kanálisba midég amit megsüthettek a gájdzsik.  Nem vótak azok annyit iskolába, hogy a nevüket megtanulják leírni, olvasni meg csak a pinzt tudták. Egyiket úgy híjták Ugorka, prezuros duncsi vót az orra, kicsit sápadt vót, bű beszédü, na az kiimátkozta a tehénbül a bornyut, még ha vemhess se vót, kicsit limáló, ü vót művész úr, mert állítása szerint, a padláson tanált egy öreg hegedüt, (azt mesélte, pedig padlása se vót) amit naphosszat cincogtatott, mert bazseválni azt nem tudott rajta, de olyan szive vót, vele madarat lehetett fogatni, főleg tyukot libát kacsát, pulykát. (csorélt). Ha az egyik faluba az unokatestvir tanált egy biciglit, a másik faluban a másik egy hegedűt, oszt azt elcserilték, sose kapták el üket. A másik a minden hájjal megkent Kukucs, akinek nagy file vót, de hozzá nőtt idővel a fejihez, na ü nagyon szerette a potyát, cigije sose vót, mindig azt mondta azér mert le akar szokni a bagórul, mondjuk a sajátjárul már leszokott, de a többiektül mindig kunyerált, neki vót egy kopott lyukas kupája, amit a szeméttelepen guberált, azon szeretett dobolni, nem tudott, de szeretett. Vót még a Susa, aki kermó, elég göthös vót, kicsit dilinós, na annak  mindég keresztbe állt a szeme, úgy nézett ki mint aki részeg, még akkor is ha nem ivott egy kortyot se. A telepen még a rajkók is megilyedtek tüle, mégis vót neki rányija, pedig sánta is vót, alkalmanként, meg vak is, az attól függött hol kódult, na ü cserélt a komájátul egy mosógépér egy nagy bőgőt, amin húr se vót, azon nyirvákolt meg dobolt állandóan. Később szermányolt rá húrt, de jobb lett vóna ha nem. Hogy a mosógép minek kellett a putriba, ahun áram se vót ez máig rejtély, bár aszonták beszerzési áron juthatott hozzá, a vashídnál megállt egy tehervonat vesztére, pár csávó mingyán bekopogott a vagonokba, van-é valami mozdítható benne, az meg vót. A kövezkező a Guszti, aki mindég jajgatott ha dógozni kellet, hun a dereka, hun a lába, hun a háta fájt, rühelte a munkát, na az elment vóna a munka temetisire, oszt az első sorban zokogott vóna végig, neki vót két kopott aluminyium kanala, még az apja kezibe ragadt valahogy egy lakodalobul, azt pörgette az újjai között. Vót még az öreg Gazsi, neki vót egy kopott fa furulyája, amit a szeméttelepen tanált, na annak a szeme se állt jól, mert hogy kicsit kancsal vót, szerette nagyon a piját, ha neki fizették, de nem nagyon bírta, szépen tudott nótázni, úgy nyújtotta néha a nótát mint a kántor a temetésen. Mivel nem tudtak játszani, de a kezükhö ragadt minden, nem igen híjták üket sehova. Nem is besziltik valami szipen a nyelvet, mert nem jártak se iskolába, se templomba, se könyvtárba, így bizony  vót sok olyan szó, aminek nem igen tudták a jelentését, mint becsületesség, munka, tisztesség, hát ezek nem vótak ismertek előttük. Vasárnapi iskolába se jártak, így a tíz parancsolatot se ösmerték, így néha (a rossz nyelvek szerint) loptak, csaltak, hazudtak, de csak ha nem aludtak. A Guszti kezibe eccer vót kapa, amikor a szőlőben a szerszámost feltörte, mert bort keresett, forgatta egy darabig tanácstalanul, de nem  igen jött rá mire való, így a vassát a kutba dobta a nyelit meg hazavitte gyújtósnak. A Kukucsnak eccer vót munkahelye, de délre onnan is kirúgták, mert ellopta a művezető óráját a karjárul. Szeginynek kleptományiás betegsige vót, amit a szeme meglátott azt a keze mán nem hadta ott, érdekes módon mikor kiderült sose kórházba vitték. A Susának vót egy rossz szokása, ha valahova elment tévedésbül napszámba dógozni, oda icaka visszament mert mindég ott felejtett valamit. Szóval ezek az emberek sose látták a börtön ablakát kivülől csak belülről. Ugorka kicsit féleszü vót, mire eldadokta mit akar a bótos bezárt, de addigra a Susa mán mindent a gelebibe tuszkolt. A Gazsinak a kocska  Soroglya mesilte, hogy űk tavaly betlehemezni vótak Rakaccán a sógoréknál, oszt ott kóbászt ettek, meg bort ittak táncótak énekeltek, még otthonra a pulyáknak is jutott. Aszongya Guszti, rosszat sejtek; persze biztos dógozni kellett érte. Dehogy te csálé, mondom hogy csak játszani énekelni kell he. Na szóval ük öten kifundálták, hogy bethemezni fognak, oszt faricskáltak otthon szép betlehemet, jászolt, meg mindent, nem vót túl csicsás, de hát ugyi a szándék a fontos nem az eredminy, a gádzsik(asszonyok) csináltak hozzá kis Jézust jászolba, hozzá bárányokat, angyelot(angyalokat), Máriát is fátyoba meg Józsefet kalapba. A phuró Ugorkát, beőtöztették a (kasuko)süket juhásznak kucsmába, a sukár Kukucsot meg bundába, a dzsukel Susát lajbiba csilingelő nagy bottal, csengettyűvel, nagybajusszal őszszakállal, hogy honnan szermányolták ne kérdezd, jobb nem tudni, azt beszélik a faluba, hogy a templombul még mindég hiányzik a csengő, a sekrestyébül meg eltünt két kapucnis ministráns talár. Gazsi vót a kráj, magyarul király palásttal, koronával, oszt elindult a díszes társaság a faluba betlehemezni. A teleprül a temető mellett a vasúton át vezetett az utja a díszes kompániának, tátott szájjal nizték az emberek(sűrűn vetve a keresztet) a tememtőrül mi a nyavaja lehet ez a furcsa körmenet. Aszitték feltámadtak a hóttak, azok kísértenek. Az első két helyen Istenfélő emberek lakatak, így szívesen látták űket, asztalhoz ültették, megkínálták étellel itallal, miután átmelegettek még énekeltek egy kicsit, bazseváltak, áldást kértek a ház népére, oszt búcsúzóul, a tarisznyába kaptak egy kis pogácsát, szalonnyát egy kis kenyeret, egy üveg bort, csak nizett a kancsi szemivel Gazsi, hát még lopni se kell maguktúl odadják? De a harmadik cifra háznál elfogyott a bátorságuk, mert tudták hogy egy gazdag de fukar benga bacsó (gádzsió raj) lakik, ott bizony nagy furfangra lesz szükség, örülhetnek ha egy pohár vizet kapnak. Onnét tudták, mert valamék icaka jártak nála meglátogatták a szép tyukólját. Nehéz ott lopni, a, hol a gazda is tolvaj, mondta Ugorka. Már ott is félek ahol nem vétek mondta Susa. Inkább cigánlakodalomba vónék, oszt evés-ivás nélkül egész nap tánczolnék, mondta Gazsi, mint hogy ide visszamenjek.. Csak elsinkófálunk valamit, mondta Guszti. Ravasz spiller az öreg Gazsi, összekötik a csépet, meg vannak kenve kutyahájjal. Tudjuk hogy a fösvény mindég többet költ. Ez a vanbúl se tud megélni, nekünk a nincsbül is muszáj, mondta Gazsi. Összeszedte a marik bátorságát, amibül  már alig vót valami, oszt mingyá bekiáltott a kapun az ősz szakállú öreg Gazsi, hogy szabad az Istent dícsérni gazduram? A gazda kinézett az ablakon azt morogta, évődve tudtam, hajnalban csörgött a szarka, vendig gyün, a nyű egye meg üköt, minek gyünnének ezek ide dologidőbe, sok éhenkórász potyaleső, szerncsére szabadon van a kutya. Hogy a patkótok vessen szikrát... A gubások farkába törölközne ez a sok rázsaféreg. Ütött vóna még a ménkű, benneteket mikor még mákszem vótatok. A gazda úgy tartotta, aki 20 éves koráig meg nem nősül, 30 éves koráig nem erős, negyven éves koráig nem okos, az ötven éves korára nem lészön gazdag se, mert ugyi ü az lett. A szerény feleség csitította, na de drága uram, hát Istent jönnek dicsérni, nekünk is szükségünk van az Úr áldására, tavaly se vót jó a termés. Bár tudjuk nem sokat ér: a beteg ember böjtje és a részeg ember imádsága, meg a cigán jókívánsága. Na nem bánom, morogta a gazda, hagy gyüjjenek, engedd be üket, de előre megmondom, hogy itten ugyan nem esznek nem isznak semmit, adjon a tikász nekik, oszt punk tum, közben összekapkodta az eszcájgot az asztalrul. Na gyüjjenek be mer megeszi a szél magukat, foga van künn a hidegnek... A csávók regvest rágyújtottak egy nótára már a kaputól, énekelve léptek be házba, a gazda csak hüledezett, meresztette a nagy guvadt szemeit, egy hatalmas nagy fénylő csillagot hozott elől ez egyikük, ami mutatja az utat a kis Jézushoz, ezek oszt dicsérték az Urat, a a Kis Jézust, Máriát, már a végén a gazdát is, a háznépére áldást és bőséget kívánva, legyen tele a kamra , a maktár, a tarisznya, a buksza, az istálló, a kút borral...

Közben forgott a Gazsi kancsi szeme, mint a rovancsoló juhásznak, na majd éccaka visszagyüvök, gondolta magába...

Énekeltek; Üdvözlégy kis Jézus, Szeretet Királya, Hozz békét és áldást e családra!

Szent Karácsony napján ne sírjon itt senki, Töröld le a könnyet, szent szíved tárd ki!

Mi is téged kérünk, Békesség Királya, Epedve vár most Rád híveidnek nyája.

Térdrehullva kérünk, ím előtted esdve, Boldogabb Karácsonyt hozz ez emberekre!

Na meg azt énekelték hogy Menybűl az angyal eljött hozzátok pásztorok... szépen énekelve begyüttek a betlehemesek, botjaikkal kopogtatták a fődet, nagy kucsmába, csimmába fekete kopott kalapba, csengettyűvel, furulyával, tánccal énekkel. Elküldte Isten az Ő egyszülött Fiát önhöz gazduram! A kis Jézus megszületett, örvendjünk!... ősz szakállal, bajusszal, ködmönbe, palástba koronával. Szent Karácsony éjjelén... De a dumás öreget kinn felejtették(szovel), hátú jár mind az ámmén. alszik a hideg hóba, megártott neki a bor, aki bekötötte a fejét fehér gyolccsal, mintha sérült vóna, ugy híjták be utólag, ne fagyoskodjon ott künn a hideg hóba. Az asszonynépnek meg a pulyáknak tetszett a műsor megnézték a betlehemes istállót a jászollal a kis Jézussal, Józseffel és Máriával. Már a harmadik szép zsoltárt énekelték,

Karácsonynak éjszakáján,

Jézus születése napján

Örüljetek, örvendjetek,

A kis Jézus megszületett!

elfogyott az énök, mert több nótát nem tanulak be, de még mindig nem jött elő a gazdasszony az étellel a gazda meg a borral, amikor a bekötött fejű spekulátor Kukucs hirtelen fejéhez kapott, rosszul létet tettetett, szédülés jött rám mondta, amire a gazda megkérdezte hát neköd meg miér van a fejed bekötve? Jaj nagy az én bajom, többet szenvedtem, mint Krisztus urunk, ha szédül hát üljön má le az asztalhoz monta a gazda könnyelműen. Csak azér ülök le, el ne vigyem a gazduram álmát. Jár a légykapója az öregnek megállás nélkül. A királynak öltözött vakerálni kezdett, megverték, a nagy szakállú öreg monta hogy ki is dobták a kolocsmábú. Há miér, hát mi csináltál? Én ugyan semmit gazduram, csak megvédtem a maga jóhírét. Mi én miattam hogy hogy...Az ugy vót, hogy -egy nagyot sillentett-.....a szomszéd falubul idetévedt lócsiszár (a devla egye meg a vogyit) szivit, nem általlotta hercehurcálni, hogy a gazduram....én ezt ki nem mondom.... na mondja má kend....az mondta az az akasztófavirág, hogy (praszályo) a kegyelmed klajbássza sajtalan(sótlan).....Jaj Istenem kapott a szívéhez a gazda, elvörösödött a feje, mentem megüti tán a guta is, ha szerencséjük van, de nyugtatgatta felesige. Én ezeket kibelezem... Hogy az én.......... klajbászom sajtalan.......Micsoda Isten káromlás ezz....... Ugyi? monta a juhász, ezt mán nem hagyhattam annyiba így megvertek oszt kidobtak a kolocsmábu... Pedig én nem is kóstoltam a gazduram klajbászát, csak hallottam hogy jó nagy van neki, meg finom, de hát igazolni nem tudom. Asszon menten hozzál ide nekem egy kis szál klajbászt meg egy bicskát, hagy vágjak egy kis karikát ennek a jó embernek hogy igazolhassa hogy nem sajttalan... Ennek... mindenbe beleakad a szeme, rögvest kikapja a gazda kezébül a klajbászt gyorsan összefogdossa, hát ez nem valami nagy, már most hogy agyjam vissza, ha összefogdostam mondta sunyin, Megkóstálta mint cigány lovát a farkas. Nem lesz ez így jó gazduram hát egy embernek nem hisznek, de a többiek is tanusíthatják akkor már öt manusnak csak elhiszik...inkább hozzasson még egy kis szálat gazduram ez nem elég 5 embernek, meg mán össze is fogdostam, azzal a tarisznyájába süllyesztette elegáncsan. Hozzál ki öt fél karé kenyeret, gondolta a gazda háttha nem fogyik úgya klajbász ha kenyérrel eszik. Na de gazduram nem vagyunk mi csoro kódusok, betlehemesek vagyunk a kisJézust jöttünk dícsérni, nem a gazduram kenyerét pusztitani. A betlehemezést énekes párbeszéd kíséri a Rétközben, jól betanulták a csávók a szöveget. Kifejezetten szórakoztató vót a szerencsétlenkedésük. A pásztorok humoros párbeszédekkel elmesélik Jézus születését,  a háziak az előadásért cserébe megvendégelik őket meg ajándékot adnak nekik, hogy meg ne éhezzenek az úton. Hát nem ugy vannak ötözve az mán igaz... A kigyelmed búzája akigyelmed lisztje a kigyelmed kenyere szeretett családjáé, hogy vennénk miaszt el, még ha szívesen is látjuk hogy kínálja. Így oszt kenyir nélkül ették meg a klajbászt. De jó hogy ilyen becsületem emberök vagytok monta a gazda elégedetten, persze úgy bízik a cigánba, mint kutyába a nyúl. Amikor elfogyot a klajbász, köhögni kezdett a király, mert hogy a torkán akadt egy falat, a gazda szót is a pulyának hozzá má neki egy pohár vizet meg ne fujon itt nekem. So keres? Susa oda súgta Gusztinak, hé te ne sijess olyan nagyon, Ülj le, tán főzik a kapczádat. A Gazsi rávágta sunyin; igen igen, csak vizet, ne bort(molt) az nem kérünk mert annak rossz híre vagyon. Mi? mit mondasz te? menten ütlek agyon...elvörösödött a nagy kusló feje, félő vót, hogy menten megüti a guta, hát csak az igazat amit dumalnak a kolocsmába...(guvadjon ki a jákuk). oszt mit beszélnek.... én azt meg nem mondom, inkább harpjam el a nyelvemet, mint gazduramat megsértsem. - Na mosmán elég, mond meg mit hallottál....csak azt hogy (baro lázsávó) a gazduram bora savanyú....miiiiiiiiiii.?................ az én borom?, én nem tudtam megvideni mert én ugyi sose kóstáltam.....asszon mánazonnal hozzál ki egy butélia bort egy poharat, várj asszon! - hat poharat, mert mentem megveszek, de hát mivel öt embernek jobban hisznek a többieknek is töltött. Milen bölcs a gazda erre magátul jött rá, dicsérte Gazsi, azzal a sunggal egyszuszra megitta a butélia bort, a többieknek nem hagyva egy cseppet se. Fogcsikorgatva bár, mert nem fűlik hozzá a foga, csak hozatott még egyet az asszonnal a fukar gazda. Hanem minek utána átmelegtek, jót ettek jót ittak jót vakereltek, énekeltek táncoltak, mer viszketett a talpuk, de hamar véget ért a cécó, lassan felálltak illendően elköszöntek és ahogyan gyüttek énekelve szépen elvonultak a következő ház felé. A gazda elégedeten virityeli a maradik bort, látod asszon! csak nem maradtam szigyenbe a falu előtt, még hogy az én kolbászom sajtalan,(sótlan) meg a borom savanyú motyogta magába, most osztán megmutattam a falunak. Engöm nem vertek át, csak üres tarisznyával mentek el ahogy gyüttek hehehehe. Az asszon meg csak mosolygott a pettyes fejkendője alatt, oszt azt ismételte, amit az embere mondott neki; jól kifundálta kend, megmuttata milyen okos...Gyakran a káros többet vétkezik, mint a kártevő, tartja mondás. Aznap még öt helyre kellett menniük, mert hogy a szomszéd meglátta, hogy a gazdagtul jönnek kifele, menten behíjta ü is üket, ne hogy má lemaradjon. A többi szomszid is igy gondolkodott, így a betlehemezésbül tömött tarisznyával bizonytalanul dülöngéltek haza, mintha messzebb lenne a faluhoz a cigánytelep, mint reggel amikor jöttünk, mert hogy igen elfáradtak míg hazaértek. Vót a tarisznyába klajbász, szalonnya, töpörtyű, pogácsa, kenyír, kalács, szaloncukor, a gájdzsik, a csóró purdék meg a rányik nagy örömíre, így aztán nekik is szép karácsonyuk lett. A furfangosság és a leleményesség teszi életrevalóvá a cigányt.