Egy alkalommal gyalog mentem Dombrádra, (mert lekéstem a vonatot) a mezőn át, ami nagy könnyelműség volt. Szerencsére belebotlottam néhány jószándéku rétközi emberbe, akik útbaigazítottak. A rétközi ember megérzi a veszélyt, felismeri a közeledő idegenben a jószándékot, vagy a rosszat. Elég egyetlen szempillantás s két-három kurta mondat után képes arról döntést hozni, hogy a tábortüzéhez engedi-e azt, vagy elküldi. Nem valami barátságtalan szokás vagy fellengzős kivagyiság nagyképüség miatt mint inkább óvatosságbul teszi. Ámbátor, akit a bizalmukba, ne adj’ isten a barátságukba fogadnak, az egy életre szól. Ebben a lápi világban, csak az idevalók ismerik a járást, más emberfia vagy belefulladna a vízbe, vagy a lápi lidérc vinné el. Legalábbis sok-sok éve így mesélte a nagymamám. Ösmerik a nyomolvasást, de olvasnak az ember szeméből is. Jó orruk, jó szemük van ehhez. A régi szokások szerint a köszönés után hallgatok, várom, hogy a legidősebb juhász szólítsa meg a tüzükhöz kéredzkedőt. Nétek egy darabig, majd megszólalt az öreg– Melegedj meg a tűz mellett, egyél velünk egy kis szalonnát, ha megpihentél csak akkor menj tovább! Fellélegeztem mert odaengedtek magukhoz, a tűzhöz. Illőn kalapot emeltem és megköszöntem Isten áldja meg kendteket a jóindalutkért. Az öreg elfogadta a jószándék és a békesség kézszoritását. Kicsit átmelegszem, köszönöm a szíves látást, reggelig megpihennék ha szabad. Sokat kérdeztek, ki fia vagyok, hunnan gyüttem hova tartok. Alig győztem válasszal. A rétközi ember vendégdzertete végtelen. Az öreg a tűz mellett mesélt arról amit öregapjátul hallott, gogy Demecser környékén, akkoriban a híres harámbasa rabló csapatai tanyáztak, mindent elhajtottak vagy elvittek amit tanáltak. Gabonát, lovat, disznót, kecskét, aprójószágot, húst szalonnát, bort, ruhákat. Az embereket nem ölték meg csak ha ellenáltak, így nem indult ellenük hajtóvadászat. Sokat beszélsz, én nem szeretek olyan beszéd után indulni, amit eb mond kutyának, kutya a lábának. Ez alighanem azt akarta jelenteni hogy lódit az öreg. A törököknél a haram szóval fejezik ki mindazt ami a vallásuk szerint tilos, szóval a bűnös dolgok gyűjtőneve. A muszlimoknak tartózkodniuk kell minden olyan dologtól, ami a “haram” kategóriájába tartozik. Találó vót hát az elnevezése. A tanult emberek azt állítják nem jött fel idáig a török, de hát ük nem vótak itt az öregapámék meg igen. Tán álmodtad ezt, nehogy olyanformán járj, mint az egyszeri paraszt, aki a világ urának álmodta magát, s reggel nyomorult viskóban ébredt fel. Legutóbb mikor mesélted még 50 török vót, most meg 100, ezek is szaporosnak mint a legyek. Jót nevettek rajta, de a fiatalabbak csak kérték mesélje tovább. Eszembe jutottak jó apám szavai; -Fogadd el mindig a feléd nyúló kezet, akár békét kíván, akár segítséget kér! A gyűlölet helyett szeress, és élj jámbor életet! Az álmaidat pedig soha ne feledd, az álmaink által teremtjük meg a valóságot! A hajnali Kassai szél kavarja a port, hideget hozva a puszta népére. Megköszötem a vendéglátást oszt továbbáltam békességgel, hírdetve a rétközi emberek vendégszeretetét. Az öreg még megmentette az életemet azzal hogy utbaigazított, hogy merre menjek, mert alattomos a láp, ahol fényes ott egyenes, de ott a legveszélyesebb is. Azt monta öregapám;
Légy bölcs pap, vagy légy balga paraszt,
Légy ostoba szegény, vagy okos rafinált,
Légy fösvény, vagy dorbézoló és tékozló,
Légy dícstelen úr, vagy nincstelen zsellér,
Légy a világ szépe, vagy rút a világ csúfja,
Légy bűnös gyilkos vagy erényes és tiszta,
Bármily rangú és hatalmú is vagy e földön,
Mindhiába a hatalom a vagyon a gazdagság,
Mert a gödör egyforma méretű lesz neked is.
Elvitték a lovakat a marhákat, disznókat elhajtották, amiket a falu hatrában lévő legelőkön füveltettek, de még a lábasjószágot meg a baromfit se kimélték, vittek ezek ködmönt pokrócot, ruhát mindent. Na a német zsoldosok, se vótak jobbak akár törökök rabolták meg a falut, mesterien tették: csak anyagi kárt okoztak. A mozdítható értékeket vitték el, de az „aranytojást tojó tyúkot” a parasztot nem vágták le. Ha úgy tetszik, praktikusan jártak el, betartva az alapszabályt: élni és élni hagyni, mert fél év múlva megint visszajönnek, addig termeljen a paraszt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése