Számtalan objektum kering a világűrben. A Mars és a Jupiter pályája közötti kisbolygó-öv megszámlálhatatlanul sok kisebb-nagyobb aszteroidából illetve kozmikus törmelékből áll. Az aszteroida-övben keringő égitestek mérete rendkívül változatos: a porszemtől egészen a 950 kilométeres átmérővel rendelkező Ceres törpebolygóig terjed a méretskála. A Naprendszer keletkezésének időszakából fennmaradt aszteroida-öv
alighanem legkülönlegesebb égiteste a teljes egészében értékes fémekből felépülő 16 Psyche elnevezésű kisbolygó, amelynek tömegét nagy tisztaságú vas, nikkel és tekintélyes mennyiségű arany építi fel. Az aszteroida öv, amit a kisbolygók övezetének is beveznek, ami a mars és a jupiter között található, amit a mars gravitációja ejtett fogjul. Az ezt követő években az észlelési technika fejlődésének köszönhetően sorra fedezték fel az egyre újabb kisbolygókat, elsőként a legnagyobbakat, köztük a Júnót, a Pallast és a Vestát. Egy kisbolygó vagy aszteroida a törpebolygónál kisebb, 1 méterestől akár 1000 kilométeres átmérőig terjedő, szabálytalan alakú, szilárd anyagú égitest.
A másik óriási mennyiség a Kuiper övben található, gyakran hasonlítják a fiatal csillagok körül megfigyelhető porkorongokhoz. A Naprendszer “első napjaiban” végbement dinamikai folyamatok lenyomatát őrzi, valamint az ősköd külső vidékeinek fizikai és kémiai viszonyait. A Nap körüli akkréciós korong ma megfigyelhető reliktuma, régi idők tanúja. Rendszerezik is a kisbolygókat vannak az Amor-család tagjai nem kerülnek a Földnél közelebb a Naphoz, ám 1,3 CsE-nél jobban megközelítik csillagunkat, így a jövőben veszélyessé válhatnak. Apollo-család tagjai a Földnél jobban megközelítik a Napot, így pályájuk keresztezheti a földpályát, ám keringési idejük 1 évnél hosszabb. Aten-család tagjai szintén közelebb kerülnek központi csillagunkhoz, mint mi, ám keringési idejük 1 évnél rövidebb. Ez azt jelenti, hogy útjuk nagyobb része a földpályán belül vezet,
és akkor még nem beszéltünk az intersztelláris objektumokról a Naprendszerünkön kívülről érkező és azon áthaladó égitestek, mint például a 'Oumuamua (2017), a 2I/Borisov üstökös (2019) és a 3I/ATLAS üstökös (2025). Míg a 'Oumuamua rendhagyó jellemzői, például hosszúkás alakja és az üstökös farok hiánya, kihívást jelentettek az asztronómiai elméleteknek, addig a Borisov már egy tipikus üstökösnek bizonyult, ami azt sugallja, hogy sok intersztelláris látogató is lehet üstökös. A csillagászati távcsőtechnológia fejlődésének köszönhetően várhatóan nőni fog az ilyen objektumok felfedezési aránya. Az 'Oumuamua a Naprendszert 2017-ben látogató, elsőként felfedezett, csillagközi eredetű objektum volt, amely szivar alakú volt és gyorsulva mozgott a Nap hatására. Ezt a különös viselkedést korábban nem magyarázták a naprendszerbeliek.
Megszülettek az első elméletek egy idegen civilizáció űrhajójáról, kormányzati konteókról. Voltak akik egyenesen a kőben láttak egy elrejtett űrhajót. Az 'Oumuamua 2018 május elején haladt el a Jupiter pályájának megfelelő távolságon, és 2019 januárjában halad el a Szaturnusz pályáján. 2020 augusztusában az Uránusz, 2024 június végén pedig a Neptunusz pályájának megfelelő távolságot éri el. 2025 végén az 'Oumuamua eléri a Kuiper-öv külső szélét, majd 2038 novemberében a heliopauzát vagyis a Naprendszer szélét. A Kuiper-öv a Neptunusz pályáján kívül található kisbolygóöv, Folyamatosan figyelik a csillagászok azt a rejtélyes objektumot, ami minden valószínűség szerint a Naprendszeren kívülről származik, és épp áthalad a Naprendszeren.
Ha valóban bebizonyosodik, hogy a csillagközi térből származik az égitest, akkor ez lenne a történelem során a harmadik ilyen, ember által észlelt objektum. Az A11pl3Z kódnévvel illetett kozmikus vendégre a NASA aszteroidafigyelő rendszere, az ATLAS (Asteroid Terrestrial-impact Last Alert System) figyelt fel, és először a 2025. június 25-e és június 29-e között gyűjtött adatokban bukkant fel – írja az Universe Today. Az ATLAS chilei, dél-afrikai és hawaii teleszkópokat használ, hogy éjszakánként többször is átvizsgálja az eget mozgó objektumok után kutatva. A rendszer július 1-jén (kedden) ismét észlelte az A11pl3Z-t, szerdára pedig a chilei Deep Random Survey nevű teleszkóp is észlelte.
Ezek a korai megfigyelések arra utalnak, hogy a halvány objektum valószínűleg egy nagy aszteroida vagy üstökös – potenciálisan 20 kilométer széles – lehet, amely nagyjából 245 000 km/h sebességgel halad a belső Naprendszer felé. A számítások szerint a Tejútrendszer galaktikus korongja felől közeledik. Eddig a csillagászok mindössze két olyan objektumot észleltek, amelyről kiderült, hogy a csillagközi térből származott.
Az első az ‘Oumuamua volt, egy kicsi, szivar alakú aszteroida, amely 2017-ben látogatta meg a Naprendszert. Valódi természete még mindig vita tárgyát képezi, bár egyes szakértők úgy vélik, hogy egy üstökös volt. A második a 2I/Borisov nevű üstökös volt, amely 2019-ben suhant át a Naprendszeren. Ezek a kívülről érkező óriási sebbességű és kiszámithatatlan pályáju irányu és mozgásu égi objektumok jelentik a legnagyobb veszélyt és bizonytlansági tényezőt.
Az A11pl3Z jelenleg körülbelül 3,8 csillagászati egység (CSE) távolságra van a Földtől. Egy csillagászati egység a Föld és a Nap közötti átlagos távolságot takarja. Ma kerül legközelebb a Marshoz, mindössze 0,2 CSE-re lesz a bolygótól. Ez elég kicsi távolság ahhoz, hogy a NASA Mars Reconnaissance Orbiter űrszondája is észlelje.
Ha ütközik vele alighanem a föld is áldozatául eshet egy ilyen közelünkben történt űrkatasztrófának. Az A11pl3Z október 29-én kerül majd a legközelebb a Naphoz, október 30-án pedig a Földhöz. Mindkét esetben 1,35 CSE lesz a távolság. Az 1 CSE (csillagászati egység) az űrben nagyjából 150 millió kilométeres távolság, ami pontosan a Föld átlagos távolsága a Naptól, és ezt a távolságot a fény körülbelül 8 perc és 19 másodperc alatt teszi meg légüres térben. A csillagászati egység (CsE) a Föld Naptól mért átlagos távolsága, és egy kiindulási pont a Naprendszeren belüli távolságok mérésére.Az 1 CSE 149 597 870,700 km, ez a világűrben nagyon közelinek számít. A föld élete sok körülöttünk lévő nagy garvitációs erőtérrel bíró égi objehtumtól függ, de a kissebb bolygók is hatással vannak a föld pályájára, így ebben a statuskóban a legkisebb változás is végzetes következménnyel járhat az emberiség számára, ezért nem csak azokat az aszteroidákat kell figyelni amelyek méretüknél fogja veszélyt jelentenek egy frontális ütközés következtébe, mert bármely közelünkben történő ütközés
és robbanás közbetett következménye is okozhatja a földi élet pusztulását. Persze erről a hírhett szakemberkék nem igen ejtenek szót, talán mert nem akarnak pánikot kelteni. Néga elbagatelizálják egy egy interstelláris objektum potenciális veszélyét. Még egy mondat a kilenc űrszondáról, amelyek eddig a Naprendszer legtávolabbi vidékét kutatják, a gravitációs lendités módszerét használva utazásra.(fly-by technika) Az elmúlt négy évtizedben kilenc emberkéz alkotta szerkezet jutott el a Naprendszer külső térségébe, a fő kisbolygóövön túlra. Négytől még kapunk rádiójeleket. A világűr hivatalosan a 100 kilométeres magasság (a Kármán-vonal) fölött kezdődik. A Nap környezetét, a bolygók közötti, sőt az azok pályáján jóval túlnyúló teret a csillagunkból kilépő elektromosan töltött részecskék (plazma) tölti ki. A napszél által dominált térrész a helioszféra. Ez nem gömb, hanem inkább elnyúlt, csepp alakú. Alakját a Napnak a galaxisunkon belüli, a csillagközi anyaghoz képest mért mozgása határozza meg. Ami a helioszférán, vagyis a napszél befolyási övezetén túl van. Az űrbe telepített csillagvizsgálók azért jobbak, mert nem kell kiküszöbölni a légkör torzító hatását.
Az exobolygó, más néven extraszoláris bolygó, egy Naprendszerünkön kívül található bolygó, amely egy idegen csillag körül kering. Évszázadokig csak feltételezés volt a létezésük, de mára már bizonyított, hogy rengeteg csillag körül keringenek bolygók, köztük sok Föld-méretű vagy annál kisebb is lehet. Az exobolygók felfedezésében magyar csillagászok is szerepet játszottak a HATNet távcsőhálózat segítségével. A "trapiszteid bolygó" a TRAPPIST-1 nevű csillagrendszer Föld-méretű exobolygóira utal, amelyek nagyjából 40 fényévre vannak a Földtől, a Vízöntő csillagképben. A TRAPPIST-1 rendszerben hét bolygót fedeztek fel, és ezek közül több is a lakható zónában keringhet, vagyis a felszínükön potenciálisan folyékony víz lehet. A bolygókat egy ultrahűvös vörös törpe csillag, a TRAPPIST-1 veszi körül. A csillag körül keringő bolygó mind kőzetbolygó, ezekből három (TRAPPIST-1 e, TRAPPIST-1 f, TRAPPIST-1 g) a TRAPPIST-1 lakható zónájában kering, azaz a felszínén folyékony víz jelenléte valószínű, bár a víz jelenléte mind a hét bolygón lehetséges. A víz kimutatása valószínűleg az ESO vagy az E-ELT teleszkópok feladata lesz. A bolygók a saját csillagjukhoz közel keringenek, és a pályáik is közel helyezkednek el egymáshoz. A bejelentés időpontjában ez a bolygórendszer tartalmazta a legtöbb földszerű bolygót. 9500 exobolygót ismerünk. Képzeljétek el a Stephenson 2-18 gigantikus kozmikus szörny mérete óriásu, a kozmikus dimenziói teljesen mások, mint amit itt a Földön megszoktunk. Ez egyaránt igaz az emberi ésszel szinte felfoghatatlan távolságokra, hőmérsékleti értékekre, és nem utolsósorban a tömegre is. Bolygónkhoz képest a Naprendszer fejedelme, az 1314 földtömegű Jupiter valódi gigásznak számít. Éltető központi csillagunk, a Nap méretéhez képest a téli égbolt egyik legismertebb csillaga, az Orion konstellációban látható Betelgeuze vörös óriás viszont már elképesztő méretű: az átmérője nagyjából 764-szerese a Nap átmérőjének. De még ez az óriási kozmikus monstrum is csak „apróság" az univerzum nemrég konfirmált legnagyobb csillagához, a Stephenson 2-18 nevű szuper vörös óriáshoz képest, ami akkora, hogy közel tízmilliárd Nap férne el a belsejében.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése