Hogy igaz-e vagy sem, nem tudom, de leírom, hogy el ne vesszen. Állítólag Deák Ferenc és Vörösmarty Mihály Apagy melletti szalonka vadászatának törtéhetét meséli el Csiszár Imre apagyi, később demecseri ref. lelkész. Deák Ferenc Wesselényitől 1844. szeptember 27-én kelt levelében arról értesült, hogy Zsibó urára „az e földön véget nem érő éj" borult. Wesselényi látogatására Deák - mint írja - azonnal indulna, de fontos elfoglaltságai miatt a látogatást 1845 tavaszára halasztotta. Április 5-én megírta, hogy május 1-én vagy 2-án indul hozzá. Pesten az útra rábeszélte Vörösmartyt, akinek néhány napja (április 17-én) született fia, s a keresztapja Wesselényi volt, de őt az április 24-i keresztelőn Deák helyettesítette. A két barát a Pestről való elindulásuk után Vatán állt meg először Szemerénél. Innen írta Vörösmarty első levelét „tekintetes Vörösmarty Mihályné, született Csajághy Laura asszonynak Vatáról a két jeles férfiú Miskolc érintésével haladt tovább, majd útjuk Debrecenen, Hosszúpályin, Nagylétán, Székelyhídon, Margitán, Széplakon, Varsócon, Szilágysomlyón keresztül vezetett Zsibóra. Az utazás egy hétig tartott, mert több helyen időztek. Téten meglátogatták Szabolcs megye országgyűlési követét, Bonis Sámuelt. Tétről Apagyra is átrándultak - olvashatjuk borosjenői Szabó Aladár apagyi református lelkésztől... Zoltán János földbirtokos meglátogatására. Tétről Apagyra jövet Vörösmarty a kocsiról, vadász szenvedélye kielégítése végett leszállva, vadászva s gyalog ment Apagyig, hová természetesen a kocsin menő Deák Ferenc hamarabb megérkezett. Zoltán János jó viszonyban lévén Csiszár Imre akkori apagyi református lelkészszel, (későbbi Demecseri lelkész) azonnal érte küldött, hogy jöjjön, itt van Deák Ferenc és mindjárt itt lesz Vörösmarty Mihály is, és ismerje meg személyesen az országnak ezen két kitűnő emberét. Odamenetele után kevés idővel megérkezett Vörösmarty Mihály vadászosan, s fogadja Deák: „mit lőttél, Miska?" „Csak lőttem valamit." - feleli szerényen Vörösmarty és kihúzott egy szalonkát a vadásztáskából. „Tudom, el is lövöldözted a sok patronást",és megvizsgálva a tölténytáskát, kitűnt, hogy kilenc töltény hiányzott. Apagyon kevés ideig mulattak, siettek Zsibóra. Készülődésük közben Csiszár Imre lelkész Úr felkérte őket, írnák le nevüket egy papírosra, hogy saját kézírásukat ereklye gyanánt bírhassa; és ők leírták e napon a kettejük között történt vadászeseményt, így: „Alulírott ezennel bizonyítom, hogy T. Vörösmarty Mihály úr, ki egyébiránt sokkal jelesebb költő, mint vadász, enapon Téth és Apagy között kilenc lövésre egy szalonkát lőtt. Apagyon, május 3-án, 1845.-ben. Deák Ferenc" „Azon különbséggel, mint az egyszeri ember, ki két órai csiholás után végtére kihűtött, azt mondta: ejnye, de egyszerre kihűtöttem, s így a szalonka is egy lövésre, mégpedig jótávolban esett el. A föllebb előadottak valószínű részét nem tagadom. Vörösmarty Mihály" Csizár Imre tiszteletes Úr - bár más bejegyzést várt - nyájasan megköszönte a vendégek szívességét. Megkínálta őket borral, miközben kérkedve emlegette, hogy Szabolcsban is terem jó bor. „No, kóstold meg!" - bíztatta Vörösmartyt. A költő, miután megkóstolta, röviden azt felelte: „Víznek zavaros, bornak gyenge." Május 5-én érkeztek Szilágysomlyóra, ahová 6-án Wesselényi kocsit küldött értük, s így még aznap, 6-án délre jutottak el Zsibóra. Itt találkoztak a korábban érkezett Kovács Lajossal és Kemény Zsigmonddal. A többi meghívott vendég a nagy esőzések és a rossz utak, vagy talán más elfoglaltság miatt távol maradt. Megérkezésük után Vörösmarty a következő levelet küldte feleségének: A zsibói napok főleg politizálással teltek, de természetesen nem maradt el Wesselényi vadaskertjében a vadászat sem. Itt Vörösmartyt kárpótolta a vadászszerencse az apagyi kudarcért, ugyanis egy-egy lövéssel két vaddisznót is leterített. Kilenc nap telt el így, s az indulásuk előtti napon, május 14-én írta Vörösmarty innen utolsó levelét Pestre az „Úri-utczá"-ba....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése