Ez egy rendkívül értékes és hangulatos, verses formában megírt népi gyógyászati receptgyűjtemény. A szöveg hűen tükrözi a régi falusi világ és a szegény ember mindennapi küzdelmeit a betegségekkel, miközben kendőzetlen, olykor kesernyés kritikával illeti a korabeli orvoslást és a drága patikákat („Nem jó a nyomor, ha fáj néki a lába, Oszt a kevés garasát viszi a patikába”).
A versben említett népi gyógymódok, növények és receptek témák szerint csoportosítva az alábbiak:
1. Epebetegség és epekő
• Gyógymód: Fekete retek.
• Alkalmazása: A retket le kell reszelni. Fontos szabály, hogy sót nem szabad tenni rá, mert az kínokat okoz. Reggelre a reszelék állítólag kifejti feloldó hatását.
• Egyéb említett növény: A bojtorján tea (kortyonként fogyasztva, vizelethajtóként).
2. Vészes vérszegénység és idegbaj
• Gyógymód: Csalángyökér.
• Alkalmazása: Vörös borban kell megfőzni (lehetőleg pléhbögrében), és a főzetet 5–6 hétig italként fogyasztani. A vers szerint ez hatásosabb a doktorok által felírt arzénnél és vasnál (ferrum).
3. Gyomorsav-túltengés és gyomorfekély
• Gyógymód: Sült krumpli és olaj.
• Alkalmazása: Sütőben sült burgonyát kell enni (a krumplipüré nem jó, mert vízben főtt). Az elképzelés szerint a sült krumpli magába szívja a savat („mint a szivacs”), az utána fogyasztott olaj pedig védőréteget, „szigetelő fedőt” képez a felmart gyomor- és bélfalon.
4. Mellhártyagyulladás (száraz vagy vizes)
• Gyógymód: Cirokseprő magja.
• Alkalmazása: Egy liter vízhez egy tetézett evőkanál cirokmagot kell adni, és teának kifőzni. Egész nap víz helyett ezt kell inni 5–6 héten át. A szöveg megjegyzi, hogy a magot többször is fel lehet főzni, nem szabad azonnal kidobni.
5. Gyomoridegbaj (feszültség, dühkitörések)
• Gyógymód: Kukoricadarából készült puliszka és környezetváltozás.
• Alkalmazása: Reggel és este száraz puliszkát kell enni. A vers szerint a kukoricában lévő természetes anyagok (a szöveg „arzént” említ, ami a korabeli szóhasználatban a hízlaló, erősítő hatásra utalhat) táplálják a vért és nyugtatják az idegeket.
6. Időskori szédülés és érelmeszesedés („vérkavicsok”)
• Gyógymód: Körte (nyers, aszalt vagy téli körte).
• Alkalmazása: Az aszalt körtét (helyi nevén „dicske”) kevés vízben le kell forrázni, vagy fog híján apróra vagdalni. Úgy tartották, hogy visszaadja az egyensúlyt és kitisztítja az ereket.
7. Reuma (ízületi gyulladások)
• Gyógymód: Fenyőfa (forgács, levél és szikács).
• Alkalmazása: A fenyő részeit össze kell főzni, és a főzetből meleg fürdőt készíteni. Fontos figyelmeztetés a versben: a fürdő olyannyira erős, hogy 10 perc után tiszta vízzel arcot kell mosni, mert a gőz ájulást okozhat!
8. Mandulagyulladás és torokfájás
• Gyógymód: Kurkuma (vagy a versben említett forró cékla és „buga”).
• Alkalmazása: Idült (krónikus) állapotban forró céklalével kell gargarizálni. Külsőleg forró borogatást („dunsztot”) tenni a torokra kendővel.
9. Isiász (idegzsába)
• Gyógymód: Savanyú káposzta.
• Alkalmazása: A savanyú káposztát fel kell melegíteni, a fájó testrészre tenni, és 24 órán keresztül jól bedunsztolva feküdni rajta.
Nem jó a nyomor, ha fáj néki a lába,
Oszt a kevés garasát viszi a patikába.
Világéletemben segíteni vót a vágyam,
Beteget láttam én ülve, fekve, ágyban,
Nem jó a szegínység, minden hikába,
A beteg szegénységét, viszi patikába.
Bojtorján, útifű, cirok, csalán, forgó.
Egyikre másikra, sok betegségre jó.
Mennyi nyavalyája akad a népeknek,
Gyógyszert orvosok reá ritkán lelnek.
Elviszi mindent fődet, marhád, házad,
Ha szemire veted, bizony még ő lázad.
Aszongya Isten, tud mán valamit tenni,
Persze csak akkor, ha nincs mit elvenni.
Bármily koldus legyél, kiszívják a víred,
Nyögsz még kicsit de neked mán véged.
Bocskoros gulyások juhászok vén nénik,
Ezer baj gyógyszerét tarisznyával mérik.
Epéd hogyha beteg, egyél bőven retket,
Sót ám ne tégy rája, attól kínok lesznek.
Szálkán kórház is van, kérj ott epekövet,
Reszelj retket és azt a reszelékbe lökjed.
Meglátod, azt reggel meg sosem találod,
Feloldó hatását csak szájtátva csodálod.
Ugyan nagy baj ellen ott van a bojtorján,
Kortyonként iszogasd, pisiljed, spontán.
Vészes vérszegénység, idegbaj forrása,
Tízezer közül sincsen kettő gyógyulása.
Rendelnek sok arzént, ferrumot és másat,
Csak a csalángyökér, amit ki nem ásnak.
Italként használják, vörös borban, főzve,
Plé bögrébül igyad, hagy forrjon a füve.
Ha ágyban feküdtél, bizton felkelsz tüle,
Öt-hat hétig használd, megmondom előre.
De, hányan szenvednek savtúltengésben,
Küszködnek, sírnak, mint eb a présben.
Lugosvizet nyelnek, meg pezsgőt bűven,
De a krumpli gyógyítja, sülve a sütőben.
Egyed szivacs gyanánt, beled tiszta tőle,
A krumplipüre nem jó, mer vízbe főzve.
Amit én magyarázok jól eszedbe vegyed,
Mert a savtól sebes a gyomrod és a beled.
A gyomrodat felmarja, fekély lesz a neve,
De nem emészthet attól senkinek a bele.
A beleknek bolyhait vakolattal bevonja,
Ehetsz bármi táplálót, ki lesz veled tolva.
Annyira elgyengülsz, lesüllyed a gyomrod,
Napról napra gyengülsz, koporsó a gondod.
Ha sebek martak fel, fekélyes lett gyomrod,
Sültkrumplin olajjal lehet csak gyógyulnod.
Mert hentes kézre kerülsz, ha elhanyagolod,
Öt-hat sült krumpliból, ha a bélt kinyomod.
Ennyit fogyasztván, csak a többit olajozd.
A sebed a sült krumpli mentesíti a savtól,
Ezzel szigetelő fedőt kap majd az olajtól.
Bajod így ápolva, meggyógyul majd sebed,
Ez sivár életben még örömed lehet.
Biz az élet sokszor úgy jár, mint a kártya,
Megesik, hogy meghűl olykor a mellhártya.
Kaphatod szárazon, esetleg vizesen,
Szaladsz az orvoshoz, csapolni vitessen.
Cirokseprő magját kifőzni teának,
Egészséget szerez hamar az magának.
Tetős evőkanál kerül egy literre,
Kaphatsz cirokmagot pénzért vagy hitelre.
Ne öntsd ki az ágyát, csináld nyakra-főre,
Egy főzéssel a mag nincsen még kifőzve.
Vért is kapsz biz ettől, meg is hízol tőle,
Öt-hat hét alatt már piros arcod bőre.
Idd reggel mint teát, egész nap mint vizet,
Ha ezt mind betartod, élted soká viszed.
Betyár ez az élet, sokszor idegre megy,
Ó, mennyi embernek épp a gyomrára megy.
Egyszerű tünete: rebeg gyomra szája,
Hinnéd, hogy egy lepke húzódott alája.
Mindenre dühödt vagy, szemed mint a vadnak,
Szikráznak, ha nézel, gubóid dagadnak.
Félni lehet tőled, bármi szelíd voltál,
Azt is marod most már, kinek udvaroltál.
Pokol ez az élet, családodé sem más,
Testvér, az élet cseppet sem pompás.
Szaladsz tudósokhoz, vizsgálgatnak egyre,
Próbareggeliznek, kérdnek tőről hegyre.
Egy sem leli bajod, dúlnak a tünetek,
Fizethetsz százasból akár egy türetet.
Bajod egyre mélyül, Kalló felé sietsz,
Már előbb megírtam, gyomoridegbaj ez.
Főzess csak puliszkát, szárazon, tengeriből,
Vondd ki gyakran magad szokott környezetedből.
Környezetváltozás csillapítja dühöd,
A puliszka gyógyít, ha este-reggel gyűröd.
Sok az arzén benne, szaporítja véred,
Hízni fogsz hetenként, jó ha magad méred.
Életed ha megnyúlt tisztes öreg korban,
Bár fiatalon is bekerülsz a sorba.
Gyakran szédül fejed, bizonytalan lépted,
Panaszolja ajkad : “oly gyakran szédülök,
Ingadozó léptem, jó, ha székre ülök.”
Sűrű lett a véred, gyönge a folyása,
Egyensúly idegnek nincsen locsolása.
Kenetlen szekérnek nyikorog kerekje,
Száraz az agyad is, így jutsz szédületre,
Öreg ereidben vérkavicsok lesznek,
Itt az orvossága, attól széjjel esnek.
Egyél körtét, aszaltat vagy nyerset,
Biztos egyensúlyod hamar visszanyerted,
Hegyek szelíd alján termett elég “dicske”
Aszalva megkapod, forrázd kicsi vízben.
Vagy vagdald apróra, ha nem lenne fogad,
Ne búsulj öregem, csak szómat megfogadd.
Nem számít, hogy ősz vagy, csak fekszel az ágyon
Vidám ifjon mégy még ezen a nyáron.
Szerencsés lennél ám, ha téli körtéd lenne,
Mert így betegséged a pokolba menne.
Bár mindent ő szedne nem néznek az égre,
Receptet ír a doktor, tégelyből vagy hármat,
Találgatva szépen, hátha ez használhat.
Ha ez nem használna, van még recept bőven,
Ha meghalt, van paraszt, szed az a jövőben.
Nincs szív a mellkasban, más van a böndőben,
Levél végeztével ötlött az eszembe,
Hány szegény embernek fájdalmas élete,
Sosem volt zarándok, nem vágyott Rómába,
Eltorzul a képe, szenved reumában.
Küldik az orvosok Pöstyén, Szoboszlóra,
Bár tarisznyájában nincsen aranyóra.
Aki okos fickó, agyalágya benő,
Tudja, hogy gyógyszer bármifajta fenyő…
Kínok ellen adok jó tanácsot,
Faragj a fenyőből sok apró forgácsot.
Most járt erre Jézus fenyőfa ünnepén,
Találsz fenyőt bőven udvarok szemetjén.
Főzd azt levelestől, szikánccsal keverve,
Fürödj a levében, bajod le van verve.
Főzetét ki ne öntsd, adj hozzá forgácsot,
Új főzetet bővítsd, eljárod a Dájcsot.
Ám tíz percen túl már vízzel mosd arcod,
Oly erős, e főzet szüli ájulásod.
Ha fán mankón jártál, eldobod azt tőle,
Ne félj, nincs reumád, szabadultál tőle,
Új szer jut eszembe, kurkuma a neve.
Nyelés kínos tőle, mandulád van tele,
Fulladás környékez, hangod csak suttogás,
Forró bugát forrázz, csitul a gyulladás.
Nyomd ki azt egy fedőn, szabj szennyes kendőre,
Forrón váltogatva torkodra jön tőle.
Ha kezdetén teszed, egy nap szabadultál,
Ha dagadtan teszed, ne félj, meg nem fojt ám.
Egy kettő kifakad, áldod istenedet,
Hogy hyperol helyett bugát juttat neked.
Kitűnő hatású idült állapotban,
Forró céklalével mint állód gurgulgatva.
Szörnyű betegség még s örök az Isiász.
Ellene, testvér, tudod mit csinálsz?
Savanyú káposztát melegíts magadra,
Huszonnégy órán át feküdj jól dunsztolva.
Elhagyod az ágyat, nem szenvedsz a sírig,
Áldod Istent, s kapod ami éppen illik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése