Árvíz Demecserben

Az 1940. március 28-án, szerdán reggel 7 órakor Demecser határában bekövetkezett árvíz a Lónyai-főcsatorna (vagy korabeli említésekben Lónyai-csatorna) gátjának átszakadása miatt történt. A katasztrófa részletei: Időpont: 1940. március 28. (szerda), kora reggel. Helyszín: Demecser és környéke, a Lónyai-csatorna gátja. Előzmények: Az 1939/1940-es tél rendkívül zord volt, sok hóval, amelyet hirtelen olvadás követett, ami az egész Tiszántúlon katasztrofális jeges áradásokat okozott. Helyzet: A csatorna gátjának átszakadása után a víz elöntötte a környékbeli területeket, súlyos károkat okozva a húsvéti ünnepek körüli időszakban.Az 1940-es tavaszi árvíz az akkori Szabolcs vármegye egyik legsúlyosabb természeti csapása volt. A csatornán pusztító áradat hömpölyög, amely áttörve a gátat, elsöpört mindent, ami útjába akad.

És hogy a vész pusztítása nem öltött olyan veszedelmes mérveket, mint azt az első percekben hinni lőhetett, csak a jól megszervezett hatósági 'felkészültségnek és ármentesítő társulataink hathatós beavatkozásának köszönhetjük. A rendkívüli időjárás magában rejtette az elkövetkezendő veszedelmet. A Nyírségen végigvonuló Lónyai-csatorna vizét Berkesztől Ven- csellőig, hatvan centiméteres vastag jégkéreg borította. De különösen nagyi veszedelmet jelentett, hogy Demecser és Kemecse között 4 kilométer hosszú jégtorlasz állta el a csatorna útját, ami annyira fel duzzasztotta a vizet, hogy az a gátkorona színe fölé emelkedett, ami azt jelenti, hogy a vízszintemelkedés 47 centiméterrel haladta túl az eddigi, 1888- ban mért legmagasabb vízmagasságot.  A hatóságok a veszély elhárítására megtették .a szükséges intézkedéseket. A környék lakosságát gáterősítési munkálatokra rendelték ki és éjjel-nappal folyt a nyúlgátak építése.

A víz azonban egyre nagyobb tömegekben hömpölygött és pontosan hét órakor bekövetkezett, amitől félni lehetett: a Lónyai-csatorna áttörte a gátat és kilépett a medréből. A víztömeg percről percre hatalmasabb területet öntött el s valósággal tengerré változott az egész környék. Szerencsére a hömpölygő áradatnak nem akadt útjába akadály, amit könnyű kártyavárként sepert volna el. A veszedelem nőttön nőtt, de résen volt minden épkézláb ember és szakadatlan munkával láttak hozzá a további pusztítás megakadályozásához. Hogy sikerül-e a víz tovább terjedését megakadályozni, egyelőre még .nem tudni, minden attól függ, bogy a szivattyútelepeket meg lehet-e menteni az elöntéstől. A komoly veszedelmet rejtegető árvíz nehéz feladat elé állítja a hatóságokat és az ármentesítő társulatokat. Ganz Mávag B5 és Rába Krup Super teherautók, lánctalpas dózerek voltak akkoriban.

Negyven napig feküdt a koporsóban a Demecseri szatócs

A történetet Nagymamám Fehér Mária mesélte, hogy egy távoli rokona Fehér Ferenc Demecseri szatócs Negyven napig feküdt a koporsóban. Azér vót távoli mer gazdag vót oszt, nem keveredett a szeginy rokonokkal. 1931. július végén történt az eset, hogy  a demecseri kereskedő Fehér Ferenc, egy borzalmas öngyilkosságot követte el, Állítólag az volt az oka, hogy a felesége elhagyta ütet. Díszes szép fekete koporsóban tökéletesen fel ravatalozta magát és tőrrel a saját szivébe szúrta a bicskáját. Amikor felöntött a garatra azt hangoztatta, hogy ű nemesi származásu, ezen a kolocsmába az emberek jót mulattak. Mint ez később kiderült tényleg nemesi származású a fehér család. Akik látták azt mondták valósággal színpadra illő hátteret rendezettbe magának díszes világítással, sok virággal, koszorűval. A tettét afölötti bánatában követte el, mert felesíge elhagyta, már hetek óta szóbeszéd tárgya volt ű a faluban. Azt mondták megtébolyodott. Lépten-nyomon azt híresztelte, hogy elemészti a bánat, meg megöli magát. Olyan sokáig mesélte, hogy már sennki nem vette komolyan a fenyegetőzését. Aszongyák a rossz nyelvek egyszer még méreggel próbálkozott sikertelenül. A szomszédokat sokszor híjta, jöjjenek át a házába, éjfélkor, ha hótton akarják ütet látni. Híjta a vénasszonyokat is jöjjenek virrasztolni hozzá. Tréfára vették eleinte, majd később, mikor már sirkövet, sírhelyet is megválzozza magának, na meg koporsót is vásárolt szép díszes fekete színben. Deér Gyula demecseri plébánost is értesítették a különös dologról. Fehér Ferenc már annyira a halott szerepébe képzelte magát, hogy esténként koporsójában is aludt. Negyven éjszakát töltött a felvirágozott és gyertyákkal körülvett díszes szép koporsóban. A plébános felkereste Fehér Ferencet, hogy megtudja különös viselkedésének okát. Eleinte kitért a válasz elől, később — feltünően világos feleleteivel — elárulta, hogy felesége utáni bánkódása miatt menekül a halálba. A plébános erre rávette az asszont, térjen vissza az urához. Az asszony fel is kereste a plébános és egy rokona kíséretében a férjét és kérte, bocsásson meg neki és fogadja vissza magához. Fehér, akit ekkor is koporsóban fekve, égő gyertyák között találtak, kinyújtotta jobbját a koporsóból, felesége felé oszt ezt mondotta; — Megbocsátok neked, nem haragszom rád, de nem kívánom, hogy maradj. Ezzel a falnak fordult és többet nem szólt. Az asszony ilyen körülmények között nem maradhatott férje házában. Fehér tovább is hangoztatta öngyilkos szándékát, de már senki sem vette komolyan. Az öngyilkosság előtt pár nappal a kis fanyelű bicskáját a falu kovácsával kétélű formájúra köszörültetett. A kovácsnak nem tűnt fel a furcsa megrendelés; megszokták már azt, hogy Fehér furcsaságokat tesz. — Öngyilkossága estéjén sokáig beszélgetett szomszédaival, majd mindegyiktől elbúcsúzott, mint minden este ismételve, hogy reggelre már átköltözik egy jobb világba .Negyven nap után beváltotta igéretét : hazatérve. újra elrendezte, megtervezte halotti pompáját; száz szál gyertyát gyújtott koporsója körül, állványon virágokat rakott a feje köré, ünneplő feketébe öltözött, kezére fehér kesztyüt húzott és hanyatfekve a koporsóban, szivébe szúrta a kétélüre fenetett bicskáját.

A bölcsességről

A filozófiai elvek a gondolkodás, megismerés és létezés alapvető, kiinduló tételei, amelyek egy-egy filozófiai rendszer alapjait képezik. A filozófia (a bölcsesség szeretete) nem csupán igazságok birtoklása, hanem a világ és az emberi lét egészének megértésére irányuló törekvés.Alapvető filozófiai elvek és irányzatok:Lételvek (Ontológia): A létező dolgok végső alapjaival foglalkozik.Anyagelvűség (Materializmus): Az anyag az elsődleges, a tudat másodlagos.Szellemielvűség (Idealizmus): A tudat, az eszme vagy a szellem az elsődleges.Megismerési elvek (Episztemológia):Racionalizmus: A tudás forrása az ész és a gondolkodás (pl. Descartes: „Gondolkodom, tehát vagyok”).Empirizmus: A tudás forrása a tapasztalat és az érzékelés.Logikai és erkölcsi elvek:Ellentmondás-mentesség elve: Egy állítás nem lehet egyszerre igaz és hamis ugyanabban a vonatkozásban.Okozatiság (Kauzalitás) elve: Minden jelenségnek van oka.Sajátos filozófiai nézőpontok:Kritikai szemlélet: A megkérdőjelezhetetlen alapok keresése.Holisztikus szemlélet: A rész helyett az egész vizsgálata.A filozófia célja a szisztematikus gondolkodásmód kialakítása, amely segít eligazodni a világban és értelmezni az emberi cselekvést. 

Az egyetlen igazi tudás abban rejlik, ha tudod, hogy semmit sem tudsz. Az emberiség évezredek óta keresi az igazságot, agyagtáblákon, pergamenneken, papiruszokon, könyvekben, templomok falán, mások gondolataiban. De a legnagyobb bölcsek mindig ugyanarra a pontra vezettek vissza, a csendbe, ahol minden kérdés kezdődik. Ilyen volt a nagy Szókratész, aki nem a válaszok embere volt, hanem a kérdéseké. Ő volt az, aki mert kételkedni, aki mert nem tudni, és aki rájött arra, amit a legtöbben elfelejtenek, hogy a tudás nem birtokolható, csak felfedezhető. Mert amíg azt hiszük, hogy mindent értünk, addig valójában csak egy szűk falat építünk magunk köré, amely kizárja az igazság fényét. A filozófia nem más, mint e falak lebontása, a gondolataink szétbontása, hogy végül megpillanthassuk azt, ami örök. A mai világban, ahol mindenki tudni akar, Szókratész tanítása emlékeztet. A valódi bölcsesség nem a válaszokban, hanem a kérdésekben rejlik. És talán a legnagyobb bátorság ma nem az, ha mindenre van véleményünk, hanem az, ha képesek vagyunk újra tanulni, hallgatni. Több, mint 2500 év telt el azóta, hogy Athén utcáin járt egy férfi, aki semmit sem írt le, mégis örökre megváltoztatta a gondolkodás történetét. Nem volt gazdag, nem volt hatalmon, és nem akart tanítványokat gyűjteni. Ő csak beszélgetett, kérdezett, hallgatott, majd újra kérdezett. Így született meg a filozófia egyik legmélyebb formája, a párbeszéd, amely nem más, mint a lélek ébredése a megszokott gondolatokból. Írástudatlan ember is lehet bölcs, ha megbékél a világgal. A piacokon, a templomok árnyékában, a város zajában keresett valamit, amit akkor még senki sem nevezett nevén, az igazságot. És miközben mások tanítani próbáltak, ő csupán kérdezett. Olyan kérdéseket, amelyek a szívet érintették, nem csupán az elmét. Mert tudta, hogy az ember akkor kezd el igazán látni, amikor már nem a válaszokat hajszolja, hanem elviseli a nemtudás csendjét. Életének tragédiája, a halálos ítélet, nem pusztán történelmi esemény volt. Az ő története az ember öröksorsa. Aki az igazságot keresi, az előbb-utóbb szembekerül a tömegek kényelmével. Szókratész nem menekült el, pedig tehette volna. Inkább meghalt a gondolat szabadságáért, mint sem, hogy éljen a hazugság kényelmében. Inkább éhezek farkasként de szabadon, mint nyaljam egy ember kezét egy falatért. És ezzel nemcsak filozófiát teremtett, hanem példát is arra, hogyan lehet a kérdések által élni, szeretni és meghalni. A legtöbben úgy éljük az életünket, hogy biztosak vagyunk abban, mit tudunk. Véleményünk van mindenről, ítéletünk a legapróbb dolgokról is készen áll. De az igazság ritkán lakik ott, ahol a bizonyosság hangos. Szókratész élete annak a tanítása, hogy a bölcsesség nem a tudás halmozásából születik, hanem abból, hogy képesek vagyunk elengedni azt, amit már igaznak hittünk. Amikor azt mondta, hogy tudom, hogy semmit sem tudok, nem önmagá talázta meg. Épp ellenkezőleg, megnyitotta magát az ismeretlen felé. A tudás valódi kapuja nem a válasz, hanem a kérdés. Az ember, aki mindenben biztos, már nem lát semmit. De aki képes kételkedni, aki felmeri tenni a kérdést, hogy vajon ez tényleg így van, az már elindult a felismerés útján. Szókratész módszere, a szokratikus párbeszéd nem más, mint a lélekedzése. A gondolataink, meggyőződéseink, hiedelmeink próbára tétele. Ő nem adott kész válaszokat, csupán tükröt tartott, hogy meglássuk, amit addig nem akartunk látni. Mert a valódi tudás nem kívülről érkezik, hanem belülről, amikor merünk őszinték lenni önmagunkhoz. A mai világban, ahol az információ áradatában mindenki tudni akar, A bölcs nem az, aki mindent ért, hanem az, aki látja, mennyit nem ért még. Az igazság nem birtokolható, csak megérinthető. És amikor megérint, az ember csöndben marad, mert tudja, hogy minden válasz, amit adhat, csak egy újabb kérdés kezdete. Az igazság kimondása mindig kockázatos. Aki valóban keresni kezdi, az előbb-utóbb szembe kerül a tömeggel, a megszokással, és azzal a láthatatlan falakkal körülvett világgal, amit mások biztonságnak neveznek. Szókratész tudta ezt, mégis ment tovább. Nem azért, mert nem félt, hanem mert felismerte, hogy a félelem nem lehet az útmutatója annak, aki az igazságot szolgálja. Amikor a bíróság elé állították, és az életét kínálták a hallgatásért cserébe, ő nemet mondott. Tudta, hogy a testet el lehet venni, de a lelki ismeretet nem. Aki egyszer megtalálta az igazság hangját önmagában, az többé nem képes elárulni azt. A bölcsesség a szellem diadala az emberi félelem fölött. A bátorság azonban nem mindig látványos. Néha csak annyit jelent, hogy kimondod, amit mások nem mernek. Hogy nem csatlakozol a kórushoz, amikor mindenki ugyanazt ismétli. Hogy nem adod el az értékeidet egy pillanatnyi elismerésért. Mert az igazság nem harsány, nem keres figyelmet, de aki hallja, azt megváltoztatja. A mai világban, ahol a csendet gyakran gyengeségnek, a kétkedést lázadásnak tartják, talán épp szókratész tanítása a legidőszerűbb. Légy bátor, ne a világ ellen, hanem önmagadért. Mert a valódi bátorság nem a zajban születik, hanem a belső csendben, amikor tudod, akkor is igaz maradsz, ha mindenki mást mond körülötted. Az ember legtöbb szenvedése abból fakad, hogy két élete van. Az, amit mások előtt él, és az, amit önmagában hordoz. A kettő közötti feszültség az, ami lassan felemészt bennünket. Szókratész felismerte, hogy a valódi béke nem abból fakad, ha mások elismernek, hanem abból, ha a lélek és a tettek ugyanarra a hangra rezdülnek. Az önazonosság nem cél, hanem út, egy állandó visszatérés önmagunkhoz, minden álarc és szerep mögött. Nem viselt díszes ruhákat, nem keresett hatalmat, nem hajolt meg a tekintéi előtt. Egyszerű volt, de őszinte. A szavait nem díszítette, az arcát nem rejtegette, a gondolatait nem fékezte. Tudta, hogy a tiszta élet nem külső formában, hanem belső egységben születik. Mert az ember, aki folyton más akar lenni, végül senki sem lesz. A mai világban a legtöbben maszkokat viselünk, munkahelyi, családi, online szerepeket. Mosolgunk, amikor sírnánk, bólogatunk, amikor tiltakoznánk, és eljátszuk, hogy minden rendben van, miközben belül egyre távolabb sodródunk attól, akik valójában vagyunk. Szókratész arra figyelmeztet. A lélek nem tűrja hazugságot sokáig. Az önáltatás mindig feszültségé, majd ürességé válik. Önazonosnak lenni nem azt jelenti, hogy mindig erősnek látszunk, hanem azt, hogy nem félünk sebezhetőnek lenni. Hogy ki merjük mondani? Nem tudom. Hogy megmerjük élni azt, ami bennünk van, akkor is, ha a világ mást vár tőlünk. Mert az ember, aki önmagát megtalálja, többé nem fél elveszíteni semmit. Az ő békéjét nem a külvilág adja, hanem a csend, amelyben végre nem kell többé szerepet játszani. Az alázat nem gyengeség, hanem bölcsesség. Az ember, aki tudja, hogy mennyit nem tud, közelebb van az igazsághoz, mint az, aki mindent érteni vél. Nem a tudósok és a politikusok között élt, hanem a hétköznapi emberek között, a piacokon, az utcákon, a város zajában. Nem tanítványokat gyűjtött, hanem beszélgető társakat keresett. Mert az alázat nem lefelé néz, hanem befelé. A kortársai gyakran gúnyolták külseje miatt, egyszerű ruháit, kopasz fejét, csupasz lábát. De ő soha nem szégyelte, hogy nem felel meg a társadalmi elvárásoknak. Tudta, hogy a test csupán eszköz, és az érték nem abban rejlik, amit mások látnak, hanem abban, amit a lélekben hordozunk. Szókratész szegényen élt, mégis gazdag volt abban, amit a legtöbben elveszítenek, a lelki szabadságban. A mai világban, ahol a siker látszata gyakran fontosabb, mint a belső tartalom, az alázat az egyik legritkább erény. Pedig az alázatos ember nem kevesebb, hanem több. Mert képes meghallani másokat, képes tanulni, képes valóban kapcsolódni. A gőg falakat emel, az alázat ajtókat nyit, az alázat nem önmegalázás. Nem arról szól, hogy kisebbnek érezzük magunkat másoknál, hanem arról, hogy felismerjük. Mindannyian ugyanabból a forrásból jövünk, és ugyanodat érünk vissza. Aki alázatos, az tudja, hogy minden tudás, minden eredmény, minden dicsőség mulandó, és épp ezért hálás. Szókratész tanítása egyszerű, maradj nyitott. Ne zárd be magad a saját bölcsességedbe, ne hidd, hogy a világ körülötted forog, mert minél magasabbra emelkedünk, annál nagyobb szükségünk van a föld szilárdságára. Az alázat az, ami megőrzi bennünk az egyensúlyt, és megóvattól, hogy a tudás súlya alatt összeroppanjunk. A világ ma a cselekvésre épül. A siker kulcsát abban látjuk, hogy mindig csinálunk valamit, haladunk, dolgozunk, teljesítünk. A naptárunk tele van, az elménk zsúfolt, a lelkünk pedig lassan elnémul. Szókratész már évezredekkel ezelőtt figyelmeztetett, nem a tétlenség, hanem a céltalan tevékenység az, ami kiüresít bennünket. Aki minden idejét a rohanásra áldozza, annak végül semmije sem marad, csak az érzés, hogy mindig sietett valahova, de sosem ért oda igazán. Atén utcáin ő volt az, aki megállt, miközben mindenki sietett. Nem vett részt a politikai vitákban, nem keresett gazdagságot, és nem gyűjtött tanítványokat hatalomért. Ehelyett beszélgetett, kérdezett, figyelt, mert tudta, hogy az életértelme nem a mennyiségben, hanem a minőségben rejlik. Egyetlen valódi beszélgetés többet ér ezer üres napnál. A foglalt élet ma új formát öltött. Tele vagyunk célokkal, tervekkel, határidőkkel. Mindig úton vagyunk, de legtöbbször önmagunk elől menekülünk. A modern ember fél a csendtől, mert a csendben meghallaná azt a kérdést, amit régóta elkerül. Miért is csinálom mindezt? A cselekvés nem önmagában rossz, de ha nincs mögötte szándék, érték és jelenlét, akkor csak zaj a lélekben. Szókratész életével arra tanított, hogy a legnagyobb eredmény nem a világ meghódítása, hanem önmagunk megértése. Néha a legnagyobb lépés előre az, ha megállunk. Ha nem akarunk mindent irányítani, csak jelen lenni. Ha elengedjük a felesleges mozdulatokat és figyelünk arra, ami valóban fontos. Az élet nem verseny, hanem ritmus. Aki megtanul lelassulni, az végül közelebb kerül ahhoz, amit mások egész életükben keresnek, a békéhez. Mert a csendben, a mozdulatlanságban, a semmittevésben derül ki, hogy minden, amit valaha hajszoltunk, már ott volt bennünk, csak sosem adtunk időt arra, hogy meghalljuk. Szókratész számára az ember nem a születési helye, a városa vagy a nemzete alapján volt meghatározható, ő mélyebben látott. Tudta, hogy mindannyian ugyanabból a forrásból származunk és ugyanarra az útra térünk vissza. Az emberi lélek nem ismeri a határokat, amelyeket a világ rajzol. Az igazi bölcsesség nem a nemzeti hovatartozásban, hanem az egyetemes emberi természetben gyökerezik. Amikor azt mondta, hogy a világ polgára vagyok, nem a politikai egységre gondolt, hanem a lélek egységére, arra, hogy minden ember ugyanazokat az érzéseket hordozza, örömöt, félelmet, reményt, bánatot, hogy mindannyian ugyanazt keressük, szeretetet, biztonságot, értelmet. És ha ezt felismerjük, akkor többé nem idegenként nézünk egymásra, hanem testvérként. Az emberek falakat építettek, zászlókat lobogtattak és hitték, hogy a másik ellenség. De Szókratész számára az ellenség nem másik nép volt, hanem a tudatlanság, amely elválasztja az embert az embertől. Ő az egység filozófusa volt. Nem választotta el a várost a világtól, sem az egyént az egész emberiségtől. Ma, amikor az emberiség a képernyők mögé zárkózik és új határokat húz gondolatban és lélekben, különösen időszerű ez a tanítás. A világpolgárának lenni ma azt jelenti, felismerni, hogy minden kapcsolat, minden élet, minden lélegzet összefonódik. Hogy amit gondolunk, amit mondunk, amit teszünk, az hatással van másokra, még akkor is, ha nem látjuk. Az igazi bölcs nem azt kérdezi, kihez tartozom, hanem azt, hogyan kapcsolódom. Mert amíg falakat építünk, addig csak a különbséget látjuk. De amikor lebontjuk őket, a lélek végre szabadon lélegezhet. Az ember mindig többet akar, több pénzt, több elismerést, több élményt, több biztonságot, de minél többet gyűjt, annál inkább elveszíti a kapcsolatot azzal, ami igazán értékes. Szókratész már akkor ismerte ezt a törvényt, amikor a világ még nem volt tele zajjal és reklámokkal. Tudta, hogy a vágy soha nem elégül ki, mert a vágy természete az, hogy újra és újra éhes lesz. Az, aki a még több után fut, mindig a hiányban él. Ne tágítsd a teret, hanem töltsd meg értékkel. Nem a birtokai, hanem a gondolatai tették gazdaggá. A boldogságot nem a körülményekben, hanem a lélek állapotában kereste. Rájött, hogy az ember akkor szabad, ha nem uralják a vágyai. Aki képes örülni a kevésnek, az megtalálja a békét ott, ahol más csak hiányt lát, mert a boldogság nem a birtoklásban, hanem a tudatos jelenlétben rejlik. Abban, hogy megéljük a pillanatot anélkül, hogy meg akarnánk változtatni. A mai világ épp az ellenkezőjére tanít, hogy mindig többet kell akarnod. Újabb célokat, újabb tárgyakat, újabb szerepeket. De a lélek így soha nem pihen. Az elégedettség nem akkor születik meg, amikor mindent megszereztünk, hanem amikor ráébredünk. Nincs szükségünk semmire, hogy teljesek legyünk. A kevesebb nem hiány, hanem tér, amelyben végre meghallhatjuk önmagunkat. A filozófia és a spirituális tanítások egyaránt ugyanarra mutatnak. A boldogság nem kívülről érkezik, hanem belülébred. Egy csésze te a csendje, egy lassú séta a naplementében. Egy beszélgetés, amelyben nem sietünk. Ezekben rejlik a lélek gazdagsága. Szókratész szavai ma is úgy jelzők. Ha kevesebbel is beéred, többet kapsz. Mert aki megtanul örülni a kevésnek, annak szíve mindig tele lesz. A bosszú érzése méről jön? Abból a sebből, amelyet az igazságtalanság ejtett rajtunk. Amikor valaki bánt, a lélek természetes reakciója a visszavágás vágya. Hogy érezze a másik is ugyanazt, amit mi éreztünk, mert a harag és a bosszú soha nem gyógyít. Csak tovább viszi a fájdalmat, egyik szívből a másikba, mint egy láng, ami újra és újra meggyullad. Aki bosszút áll, nem szabadul, hanem újra rabszolgájává válik annak, amitől szenvedett. A bölcs tudja, a sérelmek nem kívül, hanem belül élnek tovább. A másik ember tette csak szikra, a valódi tűz bennünk lobban fel. Ezért a megbocsátás nem gyengeség, hanem erő. Az ember, aki megbocsát, nem azért teszi, mert elfelejtett, hanem mert nem akar tovább a múlt fogja lenni. Szókratész szerint a lélek tisztasága fontosabb, mint az igazságszolgáltatás érzése. Mert aki a haragból cselekszik, az soha nem az igazságot szolgálja, hanem a saját fájdalmát. A modern ember a gyors megtorlás világában él. Egy pillanat alatt kimondott szavak, megírt üzenetek, nyilvános ítéletek, így próbálunk meg egyensúlyt teremteni. De az igazi egyensúly csak akkor születik meg, amikor elengedjük az igényt a visszavágásra. Aki csendben marad, az nem gyenge. Csak felismerte, hogy a csend többet gyógyít, mint a szó. Szókratész a végsőkig hű maradt ehhez az elvhez. Amikor igazságtalanul halára ítélték, nem átkozta a bíráit, nem vádolta a népet. A méreg poharat békésen emelte ajkához, mert tudta, hogy a test pusztulhat, de a lélek tisztasága örök. Az ő halála nem bosszú, hanem tanuságtétel volt, hogy a valódi erő nem a visszacsapásban, hanem a belső békében rejlik. Ne keresd a bosszút, mert a bosszúval az elméd győz, de a lelked veszít. Válaszd inkább a csendet, amelyben a fájdalom lassan bölcsességgé oldódik. Mert aki nem üt vissza, hanem megérti, az már túlnőtt azon, ami bántotta. A nevetés sokkal több, mint pillanatnyi öröm. A nevetés a lélek szabadsága. Amikor nevetünk, a világ súlya néhány másodpercre lehullik a válunkról, és megérezzük, hogy az élet minden fájdalmával együtt mégis ajándék. Szókratész nem volt komor bölcs. Bár mélyen gondolkodott az élet értelméről, tudta, hogy a bölcsesség csak akkor teljes, ha a humor is része. Aki tud nevetni önmagán, az már félig megszabadult az egótól. Az igazi humor nem a másik ember rovására születik, hanem a megértésből. Abból, hogy látjuk, az emberi lét tele van ellentmondásokkal. Hogy hibázunk, vágyunk, félünk, és mindezt mégis túl komolyan vesszük. Szókratész nevetni tudott a világon, mert felismerte. Az emberi sors tragikus, és mégis gyönyörű. A humor számára nem menekülés volt, hanem bölcs elfogadás. Amikor felesége, Xanthippé dühében vízzel öntötte le, csak annyit mondott, villámlás után mindig jön az eső. Ezzel a mondattal nem csak a feszültséget oldotta, hanem valami sokkal mélyebbet fejezett ki. Azt, hogy az életet nem irányíthatjuk, de megtanulhatjuk mosolyogva viselni. Mert a nevetés, a tudatos ember fegyvere a szenvedés ellen nem elrejti, hanem átalakítja. A mai világ gyakran túl komolyan veszi önmagát. A tökéletesség hajszolása közben elfelejtünk nevetni, pedig épp a nevetésben rejlik az a könnyedség, amelyre a léleknek szüksége van. Aki képes nevetni az élet abszurditásán, az nem felszínes, hanem szabad. Mert a nevetés nem tagadja a fájdalmat, hanem fényt gyújt benne. Szókratész utolsó napjait is derűvel töltötte. Barátai sírtak, ő pedig mosolygott, mert tudta. A halál nem ellenség, csak átmenet. A nevetés nála nem a felszín, hanem a lélek mélységének jele volt. Annak a bizonyítéka, hogy még a végső pillanatban is lehet méltósággal és derűvel élni. Nevess az életen, mert a nevetés nem tagadja az igazságot, hanem elfogadja. És aki nevetni tud, az már megértette, hogy az élet nem ellenség, hanem tanító, aki néha komoly, néha játékos, de mindig a javunkat akarja. A történelem során sokan akartak válaszokat adni, de Szókratész valami mást hagyott ránk, a kérdések művészetét. Ő nem tanított dogmákat, nem akarta, hogy bárki kövesse. Azt akarta, hogy gondolkodjunk. Hogy merjünk kételkedni és merjünk rákérdezni arra, amit mindenki természetesnek vesz. Mert a valódi tudás nem másoktól érkezik, hanem belülről ébred, amikor elég bátrak vagyunk megkérdőjelezni a saját gondolatainkat. Szókratész öröksége nem könyvekben él tovább, hanem minden emberben, aki nem éri be a felszínnel. Mindenkiben, aki a csendben felteszi a kérdést. Ki vagyok én, és miért vagyok itt? Ezek a kérdések formálják a lelket. Ezek nyitják meg a kaput a bölcsesség felé. A filozófia nem tantárgy, életforma. Az a bátorság, hogy ne csak éli, hanem figyelj. Ne csak beszélj, hanem érts. Ne csak higgy, hanem tapasztalj. Az elme válaszokat keres, de a lélek kérdéseket. És talán épp ez a titok, hogy a béke nem akkor születik, amikor mindenre tudod a választ, hanem amikor megtanulsz együtt élni a kérdésekkel. Amikor nem félsz a nem tudomtól, mert felismered benne a végtelen kapuját. Szókratész ma is ott ül velünk, minden csendes estén, minden gondolatban, amikor megállunk, és megkérdezzük magunktól, mi az, ami igaz. Mert amíg kérdezünk, addig élünk, és amíg élünk, addig tanulunk látni. Ha ez a videó megérintett, ne feledd. A csend nem a vég, hanem a kezdet. Minden kérdés, amit magadnak felteszel, egy új út a megértés felé. Engedd, hogy ezek a gondolatok benned dolgozzanak, és ne siettesd a válaszokat. A bölcsesség lassan érkezik, mint a hajnalfénye. Ha szeretnél tovább utazni velünk ezen az úton, iratkozz fel az elvonuló csatornára, és járjuk együtt a csend, a tudatosság, és az önismeret ösvényét. A bölcsesség nem a tudás, hanem annak felismerése, hogy az ember tudása korlátozott....hallgattál volna, bölcsebbmaradsz, egy ismert mondás szerint a hallgatás gyakran bölcsebb döntés, mint a tudatlanság elárulása....magadban keresed a hibát/megoldást: A bölcs ember nem másokat hibáztat, hanem magába néz....érett és megfontolt vagy: Ha képes vagy nyugodtan, biztos ítélőképességgel kezelni a helyzeteket....magadnak vagy bölcs: A Biblia szerint a bölcsesség a saját életedet építi....megérted a bölcsesség képletét: A kutatók szerint a bölcsesség magában foglalja az élettapasztalatot és a megfelelő értékrendet. Összességében a bölcsesség az érettség, az önismeret és a tudatos életvezetés keveréke. A bölcs hallgat, a buta beszél. Vagyis az okos ember akkor lesz bölcs, mikor az ostobákkal már nem vitatkozik. Bár a bölcs nem azért nem beszél mert nincs mondanivalója, hanem azért mert tudja hogy a a csend többet ér minden szónál. A bölcs élvezi, amit elért, nem kívánja örökösen újakkal felcserélni, s innen meríti az erőt, amely megőrzi az életnek, amikor a nehézségek ideje eljön. Szophoklész azt mondta a bölcs ember az, ki másoktól tanulni tud. Sokszor azért félünk valamit elengedni, mert aztán nem lesz mibe kapaszkodnunk. - Talán nem mindig kell elengedni azt, amit egyszer megtaláltunk.sosem a betegséget, hanem a beteget kell gyógyítani. Furcsa ez a világ ahol a bolond bölcset játszik, a bölcset bolondnak nézik, az eb ugat napgosszat, a bankó beszél, itt törvénye ki-bírja-marja és forog a pénz imamalma. Az elme mindenek előtt jár, az elme a legfőbb, az elmével formáljuk a világot. A világ zaja egyre hangosabb, a figyelmünket milliónyi dolog követeli, de közben belül valami mély, csendes vágyakozás él a nyugalom iránt. Ez a nyugalom nem a külvilág csendjében található, hanem bennünk. A buddhizmus nem vallásként, hanem életmódként kínálja fel ezt az utat. Egy ösvényt, ami nem gyors válaszokat, hanem mély megértést hoz. Ebben a videóban hét időtlen buddhista tanítást ismerünk meg, amelyek nem csupán elméletek, hanem élő igazságok azok számára, akik elindultak befelé. Ha te is azok közé tartozol, akik a csendben keresik az igazi válaszokat, akkor ez az út a tiéd is lehet. A világ mulandó. Minden, amit látunk, érzünk vagy bírtokolunk egyszer elmúlik. Mégis az emberi elme kapaszkodik. Kapaszkodunk az ifjuságba, a szerelembe, a sikerbe, a biztonság illúziójába. Mint ha ezek örökkévalók lennének. A buddhista tanítás szerint azonban minden szenvedés forrása a ragaszkodás. Amikor valamihez görcsösen kötődünk, legyen az egy ember, egy emlék vagy akár a saját önképünk, akkor egy olyan világot próbálunk fenntartani, ami folyamatosan változik. Ez a belső harc a változással szemben pedig elkerülhetetlen fájdalmat szül. Gondolj csak bele. Ha nem ragaszkodnál a fiatalságothoz, vajon zavarna az öregedés? Ha nem az eredményeiddel azonosítanád magad, vajon megrendítene egy kudarc? Ha felismered a dolgok mulandóságát, akkor a veszteség nem megráz, hanem természetes lesz. Az elfogadás nem egyenlő a beletörődéssel. Sokkal inkább a belső szabadság kezdete. Annak belátása, hogy nem az események fölött van hatalmad, hanem a hozzájuk való viszonyulásod fölött. Az elengedés művészete nem azt jelenti, hogy ne szeress, hanem hogy úgy szeress, hogy közben nem próbálod bezárni az időt. A vágy nem az ellenségünk. A buddhizmus nem azt tanítja, hogy minden vágyat el kell nyomni, hanem azt, hogy meg kell különböztetni a romboló és az emelő vágyakat. Az egyik vágy rombadönt, a másik felemel. Az egyik mohón akar bírtokolni valamit. Egy élményt, egy szemét, egy eredményt. A másik pedig arra ösztönösz, hogy fejlődj, hogy megtaláld az utat önmagadhoz, vagy hogy túllépj a korlátaidon. Minden függ attól, hogy miért vágyunk és mire. Ha valami kívülről jövő dologban keresed a beteljesülést, pénz, elismerés, élvezetek, az elme újra és újra kielégítetlen marad. De ha arra vágysz, hogy megismerd önmagad, hogy megtisztítsd az elméd, vagy békét találj, az a vágy már nem köt meg, hanem felszabadít. A vágy energiája valójában semleges. Te adsz neki irányt. Ahogyan egy szél is fújhat pusztító tűzbe, vagy tisztító légmozgásba, úgy a vágy is lehet égető, de lehet felemelő. Ezért tanította Buddha, hogy a rossz irányú vágy olyan, mint a beázó tető. A jól irányított tudat viszont védelmet nyújt, mint egy gondosan megépített menedék. A kérdés tehát nem az, hogy van-e vágyad, hanem az, mire használod. A világ rengeteg örömforrást kínál. Ételek, italok, testiség, kényelem, szórakozás. De mi történik akkor, ha ezek nem csupán részei az életnek, hanem a céljává válnak? A buddhista tanítás nem utasítja el az örömöt. De arra figyelmeztet, hogy az érzéki élvezetek hajszolása olyan csapda, amely láthatatlanul kötöz meg. Az öröm pillanatnyi. És amikor elmúlik, újabb és újabb dóz is kell, hogy elűzzük az ürességet. Ez a sóvárgás az, amit mara a kísértés démona használ fegyverként. Nem az élvezet a probléma, hanem az, hogy önmagunk helyett kívül keressük a beteljesülést. Minél többet eszel, annál éhesebb vagy. Minél többet fogyasztasz, annál inkább elveszted az irányítást. És egy ponton már nem te használod a vágyat, hanem az használ téged. Az önfejelem nem önsanyargatás, sokkal inkább a belső szabadság megőrzése. A képesség, hogy nemet mondj arra, ami rabszolgává tesz, hogy igent mondhass arra, ami felszabadít. Mert a valódi öröm nem a test bódulatából fakad, hanem abból a nyugalomból, amikor nem vagy kiszolgáltatva a vágyak viharainak. Vannak időszakok, amikor úgy érezzük, szétestünk. Amikor a veszteség, a fájdalom, a kétség elborít, és már semmi sem olyan, mint régen. De a buddhista tanítás nem azt mondja, hogy kerüld el a szenvedést, hanem azt, hogy használt fel. A buddha sem a boldogságból ébredt fel, hanem a szenvedés tapasztalatán keresztül. A sötétség lett a bölcsesség méhévé, és a fájdalom a tanítóvá. Ez a paradoxon. A legnagyobb növekedés nem a kényelmes percekben történik, hanem ott, ahol fáj. Azok a sebeink, amelyekkel szembenézünk, utat nyitnak a részvétre, az együttérzésre, a mélységre. Egyetlen virág sem nő ki a talajból vihar és eső nélkül. És talán te sem tudnál ragyogni, ha nem mentél volna át azon, ami összetört. A szenvedés tehát nem az ellenség, hanem egy nyitott ajtó, egy új világ felé, ahol a fájdalomból érték, a törésből fény születik. Az ember társas lény, de nem minden társaság emel. A budhatanítása szerint a társaság, amelyben időzöl, meghatározza a tudatod minőségét. Olyan leszel, mint azok, akikkel nap, mint nap megosztod az időd. A bölcsegtársasága csendes, nem harsány, nem tolakodó, de áthat. Velük lenni olyan, mint egy tiszta tó mellett üldögélni. Az ember szinte észrevétlenül is elkezd tisztulni, de ha a társaság zavaros, ostoba, rossz indulatú, akkor a csend is értékesebb. A budha még azt is tanítja, inkább éli egyedül, mint hogy olyanokkal oszd meg az utad, akik elhúznak a mélybe. Az elvonulás tehát nem menekülés, hanem öntisztítás. Egy lehetőség, hogy újra meghald önmagad, és csak azután nyisd meg a tered azok előtt, akik rezonálnak a belső békédre, nem zavarják meg azt. Ezért az elvonuló nem antiszociális, csak bölcs. Ő tudja, a társaság, amelyben időzöl, végül te magad leszel. A budhizmus szíve nem templomokban, nem szobrokban, hanem a tudat kiképzésében rejlik. Az elme olyan, mint egy vadló, ha nem tanuljuk meg megülni, elragad. Gondolataink, mint árnyékok követnek bennünket, és sokszor észre sem vesszük, hogy rapszolgái lettünk saját belső világunknak. De van egy út, az éberség útja. Az a gyakorlás, amikor nem azonosulsz a gondolataiddal, csak megfigyeled őket, mintha kívülről látnád őket elúszni, mint felhőket az égen. Ebben az állapotban a szenvedés elveszti az erejét. Nem a vágy irányít, nem a félelem, hanem egy mély, belső jelenlét, amit csak az érthet meg, aki hajlandó elcsendesedni és befelé figyelni. A kiképzett elme nem jelenti azt, hogy nem lesz többé fájdalom. De azt igen, hogy a fájdalom nem uralkodik többé rajtad. Az igazi boldogság nem kívül van. Ott rejtőzik benned, egy csendes figyelőtérben, ahová csak akkor juthatsz el, ha megtanulod szelítkézzel vezetni az elméd. Az élet sokszor azonnali válaszokat kínál, egy hazugság, és megússzuk a kellemetlenséget. Egy mértéktelen élvezet, és pár órára feledjük a fájdalmunkat. Egy önző döntés, és rövid távon nyerünk vele. De a budhatanítása szerint mindentetnek van következménye. Talán nem azonnal, talán nem látványosan, de biztosan. A rövid távú jutalom nem mindig jelent valódi hasznot. Az érzékek kielégítése, az önámítás, a mások kihasználása mind olyan cselekedetek, amelyek egy idő után visszafordulnak, és nem csak a világot, hanem bennünket is rombolnak belülről. A buddhizmusban ezt nevezzük karmának. Nem büntetés, hanem ok és okozattörvénye. Minden tett egy mag, és egyszer beérik a gyümölcs. És ha nem most, akkor egy másik pillanatban, vagy akár egy másik életben, de az igazság sosem marad rejtve. A bölcsember ezért nem a pillanat élvezetére épít, hanem a belső tartásra, a jellemre, az önuralomra. Mert tudja, az élet igazi nyeresége nem az, amit megszerez, hanem az, ami végközben válik. A buddha nem megváltást ígért, hanem belső szabadságot. Nem a világ megváltoztatását tanította, hanem önmagunk megértését. Ebben a videóban láttuk, hogy a ragaszkodás szenvedést hoz. Nem minden vágy rossz, csak a téves irányú. Az érzéki örömök rabjává válni veszélyes. A szenvedés talajából születhet valódi szépség. A társaság, amit választunk, formálja az utunkat. A kiképzett elme a békekulcsa. És hogy a rövid távú bűn végül mindig hosszú távú árat követel. A buddhizmus lényege nem más, mint elcsendesedni, és meghallani azt a hangot, ami nem kívülről jön, hanem a tudat legmélyéről. Ez az út nem hangos, nem ünneplik tömegek. De aki elindul rajta, az lassan megtanulja. A valódi béke nem más, mint a belső csend elfogadása. Ez egy régi magyar szólásmondás, amely az élet forgandóságára, a szerencse és a balszerencse váltakozására utal.Hol kerék: Amikor forog a kerék, megy a szekér, azaz jól mennek a dolgok, sikeres az ember.Hol talp: Amikor megáll a szekér, a kerék nem forog, és talpra, gyaloglásra kényszerülünk – ez a nehezebb időszakot, a szegénységet vagy a küzdelmet jelenti.Gyakran használják annak kifejezésére, hogy az életben vannak jobb és rosszabb periódusok, de a küzdelmek után eljöhet a jobb időszak."Hun kerék-hun talp” mondj a rétközi paraszt, a bölcsesség az élet forgandóságára utal. Akkor halad a szekér, ha a kerék forog, de ha a kerék kitörik, marad a talp, vagyis a gyaloglás. A szókratészi módszer, vagyis a bábáskodás módszere arra utal, hogy kérdésekkel vezeti rá a válaszra a tanitványt. Szókratész, az ókori görög filozófus nem előadásokat tartott, hanem célzott kérdésekkel segítette beszélgetőpartnerét, hogy az saját maga jöjjön rá az igazságra vagy ismerje fel tudatlanságát. A módszer lényege:Irónia: Szókratész úgy tett, mintha nem tudna semmit, ezzel rábírva a másikat a kifejtésre. A kérdésekkel segítette a gondolatok "megszületését".Cél: A fogalmak pontos meghatározása és az igazság közös megtalálása. Ha valami értelmetlennek tűnik, akkor az válasz egy még meg nem értett kérdésre. A filozofálás annyit tesz, mint mások fejével gondolkodni, ugyanakkor saját gondolkodásunkat olyan kérdésekre adott válaszként értelmezni, amelyeket mások tettek föl. Ha látunk egy különösen csúnya szobrot a tárgy talán csak azért tűnik rondának, mivel szemlélője nem ismeri föl az alkotó szándékát, s így nem tudhatja, vajon e szándék nem nyert-e mégis sikeres kifejezést az alkotásban. A kimondott vagy leírt kijelentések puszta tanulmányozása révén nem lehet kideríteni, vajon valaki mire gondolt. Sokkal inkább ismernünk kell ama kérdést is, amire való tekintettel megfogalmazta egykor kimondott vagy leírt válaszát. A filozófiai problémák nem örök problémák, hanem olyanok, amelyek a történelem során fejlődnek, és „a problémáknak, akárcsak a rájuk javasolt megoldásoknak, megvan a maguk saját története”. Akárcsak az olyan műszaki eszközök, mint például a csatahajók, amelyek változnak, s ezáltal alakítják az őket használók tevékenységét, ugyanúgy a problémák is mindig mások a filozófiatörténet során. „Ezért egy [filozófiai] problémát csak akkor ismerünk igazán, ha a megoldás felől következtetünk vissza rá.”Ebből arra következtethetünk, hogy egy filozófiai tétel megértése – amennyiben etétel megköveteli, hogy egy, a szerző által föltett kérdésre adott válaszként olvassuk –történeti értelmezést jelent. Aki értelmetlennek tartja Kant azon tézisét, amely szerint az emberi értelem írja elő a természet számára annak törvényeit, annak újra kell olvasnia az értekezés vezérfonalául szolgáló kérdést, valamint a levezetéseket.11 S ha az olvasó még mindig ellentmondásba ütközik, észre kell vennie, hogy ezt Kant elővételezte.Végül pedig az olvasónak meg kell kérdeznie magától, mely kérdésföltevés alapján tartja ő az ellentétes állítást valószínűnek. Eközben remélhetőleg rá fog jönni arra, hogy a tudomány dolgozhat valószínűséggel, a filozófia ellenben fölfedi a valószínűséget. Ha valami értelmetlennek tűnik, lehet hogy csak nem értjük, Hanns Dieter Hüsch szatíraíró szerint a német „semmit se tud, de mindent képes megmagyarázni”, tudniillik amikor válasz helyett áttér egy történetre. Nem értem de el tudom magyarázni, emyhén szóva is paradoxon. The question in his own mind, and presumed by him to be in yours”, Lübbe példáit leginkább a társadalmi és politikai életből veszi: furcsán kanyargó utcák, fölösleges intézmények – a hasonlók számát bárki tetszés szerint szaporíthatja. Mindig arról van szó, hogy az ilyen látszólag értelmetlen dolgoknak megvan a maguk mélyebb értelme, s ezt egy elbeszéléssel lehet föltárni. A döntő mozzanat, hogy a tényeknek nemcsak nyilvánvalóan „értelmes voltáról” beszélhetünk – nevezetesen arról, amelyik értelem senkinek sem tűnik föl, mint például, hogy a bélyeget a boríték elejére, a jobb fölső sarokba ragasztjuk –, hanem létezik egy rejtett „értelem” is, amelyik a fölszínit megalapozza. Sőt, e rejtett értelmesség még arra is képes, hogy egy fölszíni értelmetlenséget értelmessé tegyen. S eme földalatti értelmesség általában csak egy történet elbeszélése révén tárható föl, mi több, állítható helyre. Bizonyosan megvan annak a története, miért ragasztjuk föl éppen így a bélyegeket. Ugyanígy létezik egy olyan történet, amely magyarázatot ad egy utca furcsa kanyarulataira. Ezt egy filozófiai példára, Kant természettörvényeire alkalmazva a következőt mondhatjuk: a természettörvények előírásáról szóló kijelentés képtelennek tűnik, ez igaz. Létezik azonban egy olyan rejtett értelem, amelyet az által hozhatunk fölszínre, ha elmeséljük ama történet, amely Kantot e tantételhez vezette. E történet – azaz gondolatmenet – pedig értelmessé teszi a képtelen állítást. A történetek, történeti magyarázatok nemcsak az értelmetlent, hanem még az értelmeset is értelmessé teszik. Nos, ez ellen az hozható föl, hogy Kant tételére tulajdonképpen nem egy elbeszélt történet, hanem egy gondolatmenet rekonstrukciója ad magyarázatot. Végső soron maga Kant sem azért lépett föl paradox tantételével, hogy azt utólag elfogadhatóvá tegye, hanem sokkal inkább szigorú tudományos levezetéssel jutott el téziséhez. Másrészt érvelésének minden szigorúsága mellett mégiscsak találunk Kantnál utalásokat arra, miként gyökerezik gondolata az ontológia történetében és a felvilágosodás tudományában. Ezért Kant következő szándéknyilatkozatát olyan programként olvashatjuk az Előszóban, ahol arról akarja meggyőzni a filozófiatörténészeket, hogy „elkerülhetetlenül szükséges, hogy munkájukat egy időre megszakítsák, s mindent, ami eddig történt, meg nem történtnek tekintsenek”, mint amely a megtörténtet a filozófiai gondolkodás kedvéért akarja meg nem történtté tenni – mindenesetre csupán módszertani szándékkal –, hogy azután a gondolat értelme a történelemben érthetővé váljék, s ne puszta megtanulható tananyag legyen „tanulók használatára”. Gondosan odafigyelve azt találjuk, hogy a fogalmi érvelés és a történeti szituálás zökkenő nélkül mennek át egymásba. Ezért maga a szerző kívánja meg, hogy elmeséljük az elméletéhez elvezető történetet. Nézzünk meg más példákat, mégpedig olyanokat, amelyekben a szerző központi állítása történelmi megalapozottságára utal! Descartes kétségkívül ama filozófus, aki bevezette a mítoszt, amely szerint a filozófusnak mint olyannak meg kell szabadulnia gondolkodása történeti feltételeitől. Ezért aztán még ma is vannak olyan filozófusok, akik úgy hiszik, mintha a filozofálás kizárólag és alapvetően a történelemmentes semmiben játszódik le. Descartes módszeres kételyével mindent kizárt, amely önmagában gondolkodásának külsődleges forrása lehetett volna, míg végül csak a tiszta cogito maradhatott meg. Ez utóbbiból következetesen következik a res cogitans és a res extensa. Az ember nem puszta idea, nem is csak egy ember, hanem átmenet: „Kötél az ember, kötél az állat és az embert fölülmúló ember között – szakadék felett feszülő kö tél.” Ezt a mi összefüggésünkben olvashatjuk oly  módon, hogy értelmetlen volna egy filozófiai fogalmat úgy fölfognunk, mintha annaksem eredete, sem még be nem teljesült célja ne volna. A fogalmainak történetét megvető filozófus olyan, mint ama állat, amely a boldogságát firtató kérdésre azt szeretné válaszolni, hogy boldogsága abban áll, hogy „mindig elfelejti”, amit mondani akart. Következésképp, mivel állandó jelen időben él, mondandója épphogy nem kerül kifejezésre, hiszen „ekkor azonban ezt a választ is elfelejtette és hallgatott”. Legfontosabb tanúként Immanuel Kantot szeretném idézni. A tiszta ész kritikájának előszavában, figyelemre méltó módon először a második kiadásban, saját fölfedezését fordulatként, forradalomként  festi le: „És így a gondolkodásban végbement, igen kedvező fordulatot még a fizika is kizárólag ama felismerésnek köszönheti, hogy annak megfelelően, amit az ész maga helyez a természetbe, kell fölkutatnia benne (de nem kitalálnia róla), amit tanulnia kell tőle, és amiről önmagában nem ne tudomást. Ezáltal lépett csak a természettan a tudomány biztos útjára, miután sok-sok évszázadon át a sötétben botorkált. Bármit is szóljon ehhez a Kant-exegézis, számomra az a fontos, hogy Kant az észt tevékenységként mutatja be, s a specifikus belátást a gondolkodás történetében végbemenő forradalomként ábrázolja. A tiszta ész alávetése a kritikai vizsgálatnak olyan gondolati alakzat, amely úgy különbözik saját előtörténetétől, mint a biztos haladás a sötétben tapogatózástól. Kant kritikája lényegében nem kijelentések gyűjteménye, hanem olyan előrelépés, amelynek megvan a maga eredete. Ez az újdonság jön most létre egy történet által behatárolható fordulat révén. A bölcsesség szeretete – szeretetet tanulni? Mi a bölcsesség? Ellentmondó vélemények, viták, irányzatok – vitatott és változó a filozófia fogalma is, funkciója, helye is. Elgondolkodás a miérteken, magyarázat- és értelemkeresés. Filozofikus kérdés: valami micsoda, lényegkeresés, nem adott és magától értetődő. Egzisztenciálisan fontos az eligazodás, orientálódás, exploráció, kiismerni magunkat, otthon érezni magunkat a világban, zavaró, ha nem látjuk az élet értelmét. A kérdés tárgya összefonódik az értelmével, a vitatott lehetőség és érvényesség nem feltétlenül értelmetlenség. Válaszokból új kérdések, igazság folytonos keresése, útonlevés, tartalmi lezárás nélkül. Nincs általánosan elismert filozófiai tudás, nem a tudományos-technikai értelemben vett haladás. Szókratész bevezet a probléma labirintusába, majd beismeri tudatlanságát. Kétségessé tevés és lázítás, kritikus alapmagatartás közös a tudománnyal, vádak a filozófiával szemben. Radikalitás bátorsága koronként, társadalom részéről szankciók (Szókratész, Bruno, Schlick). Reflektálás, megalapozás fogalma. „Metafizikai szükséglet”. Vizsgálódás útja: methodosz. Szabad, az észnek elkötelezett gondolkodás eszménye. A problématudat elmélyülése, pl. tapasztalat és megismerés kérdésében, tévedések körülhatárolása, előrelépés végleges igazságok nélkül is. Világkép a mítoszban. Logosz: a kozmosz rendezettsége, görögöknél centrális fogalom. I. e. 800−200 között: világtörténelmi szellemi események: kínai, indiai filozófia, Upanisádok, Iránban Zarathusztra, Palesztinában próféták, görög művészet és filozófia. Mítosz felbomlása, ember elbizonytalanodása, de nyitottsága. Arisztotelész: csodálkozás a filozófia eredete. Platón: mit kell tennie és elszenvednie egy olyan lénynek, mint az ember? Thalész óta folytonosság: mi mindennek a lényege? Honnan ered, mit rejt a felszín? Thalész gúnyolásának háttere. „A világnak mélye van”, rétegzettség, igazság elrejtettsége, kutatandósága, látszat. – Öncélú-e a filozofálás? Marx: Feuerbach-tézisek, szemrehányások, luxus-vád. Permanens legitimitásválság. Popper: mindenkinek a maga filozófiája, kritikával javítandó. Kompetenciaköre is vitatott, nagy összegző rendszerek a 20. sz.-ra problematikusak. A tudománytól való eltérések, történeti elágazás az újkorban. Önigazolási szükségletre válaszok (klasszikus görögök, sztoa, felvilágosodás, pozitivizmus reakciója). Filozófiafogalmak: spekulatív érdeklődés fenntartása, élni tanulni, meghalni tanulni, „harc értelmünknek a nyelv általi elbűvölése ellen”, kritikai gondolkodás, szembenállás az ideologizálttal, költészethez közelítés, világ újraleírásai, civilizációs tények analízisével a jelen diagnózisa. 20. sz.: általános kérdések tudatosítása, jelentőségük feltárása, előítéletek leküzdése, bizonyosság kitágítása a lehetőség felé, fogalmi gondolkodás kereteinek tudatosítása. Viszony a művészethez, valláshoz, szaktudományokhoz. Specializálódás, professzionalizálódás. A filozófia nem légüres térben indul; viszony az előzetes, mindennapi tudáshoz: ennek megalapozása, tisztázás, elemzés, kritika. Nem dogmarendszer, hanem tevékenység (Fichte, Wittgenstein). Kísérlet a világ ésszerűvé tételére, megértésére, beleértve önmagunk, helyünk értelmezését (posztmodern?). Szakadék a humánus eszmék és a világ között, elméleti igények és csalódás, történeti dinamika, lehetőségek aktív keresése és teremtése, megelőlegezés, gondolatkísérletek, eszmék anticipatív funkciója, modellezés. Minden jelentős filozófus újra megválaszolja a filozófia fogalmának kérdését, a filozófiának újra meg kell bizonyosodnia önmagáról, újragondolások, filozófiatörténetileg lehet kifejteni a filozófiafogalmat. De ekkor kontextus is, beágyazódik a koncepció egészébe. Mindenkinek ki kell alakítania a saját viszonyát a filozófiához, csak orientálhatóság. Saját filozófia különböző okokból indulhat: kritikus élethelyzet, megrázkódtatás, rácsodálkozás, kétely, értelemkeresés, helykeresés. Közös: sztereotípiák, korábbi válaszok kudarca, kiesés a hétköznapi rutinból, csendes pillanat is lehet. Naivitás elvesztése? Visszanyerése egy eredendőbb naivitásnak, gyermeki rákérdezésnek. Nagy filozófusok radikális újrakezdései (Descartes, Heidegger). A „miért” egyszerre a világra és az emberre vonatkozó kérdés (mi az alapja, oka, indoka, és célja?), az ember helyére a világban, az átfogó egészre kérdez, a világra mint nemcsak fizikai univerzumra. Súlypont szerint különböző jelleg, szubjektumfilozófia (önvonatkozás, Descartes, Kant), vagy a tárgyi vonatkozás előtérben (tudományjellegű, preszókratikusok), a kettő összekapcsolandó. Kant kérdéseinek mai aktualitása. A filozófia nem tisztáz inkább elhomályosít, Adorno: kétségbeesett erőfeszítés, hogy elmondjuk, amit nem lehet. A filozófia érintkezik a kultúra más területeivel, de fogalmi kifejezést keres a nem-fogalmira is, racionalitásigény, tapasztalattól az elmélet felé vezető út. Nemcsak ismeretfelhalmozás – visszahatás magára a gondolkodó emberre, vándorlás és vándorló. Jaspers: visszatalálni az eredethez, mindent átvilágítani, nem elintézettnek tudni (Szókratész, kriticizmus: tudás határait kutatni). A filozófia nem vigasz, nem útmutató a boldogság felé, nem tanácsadás (kívülről meghatározottság lenne), nem közvetlen célja, hogy megoldást kínáljon az élet nagy problémáira. Közvetett hatás: alternatívák felmutatása, eddigi értelmezések megismerése, fogalmi keret, perspektívák felvázolása, gondolatkísérletek és -modellek. Ide tartozik: milétoszi természetfilozófia, püthagoreus iskolák, eleaták, Hérakleitosz, atomisták. Helyszínek: Efézosz, Milétosz, Számosz, Kolofon, Dél-Itália, Szicília. Környező természet, társadalmi környzet, lét általános lényege, törvények, végső alapok, természetfilozófiai kérdésfeltevés, kozmológiai és ontológiai problematika. Törekvés egy egységes világfelfogásra. Nem kinyilatkoztató, hanem természeti törvényekre támaszkodó istenfogalom. Homérosz, Hésziodosz: mitikus képzetek, preszokratikusok: bizonyító gondolkodás, fogalmiság. Nagyívű gondolatok, európai gondolkodásmód alapjai, pályainditása. Szemlélet és gondolkodás. Mi a sokféle anyagi jelenség benső lényege? Eredet, elv, nem-időbeni kezdet keresése. Kettősség: jelenség, felszín, és gondolkodással elérhető lényeg, egyes dolgok és általános, múlandó, véletlen, képzet, vélemény és maradandó, tudható megkülönböztetése, rétegzettség. Arché: létezők közös ősoka, sokaság alapja mint egységes ősanyag, a változások indítóoka is. A korszak nagy gondolkodói: Thálész, mílétoszi Anaximandrosz , Anaximenész, számoszi Püthagorász, kolophóni Xenophanész , epheszoszi Hérakleitosz, eleai Parmenidész, eleai Zénón, akragaszi Empedoklész, klazomenai-beli Anaxagorász, szamoszi Melisszosz , és az atomisták: milétoszi Leukipposz és abdérai Démokritosz. Thálész (624-546): víz-elv, maradandóság a körforgásban. Anyag-forma megkülönböztetés marad, de különböző koncepciók. Tanítványa, Anaximandrosz (611-546): apeiron, ebből keletkeznek és ebbe térnek vissza a dolgok, empirikusan meghatározhatatlan minőségű, örök. Elszakadás az érzéki megismeréstől. Anaximenész: (585-525) levegő sűrűsödésből hideg dolgok, víz, föld, kövek, ritkulásából meleg (pl. Tűz). A lélek is levegőből áll, finom anyag. A minőségi változások mennyiségieken alapulnak, mozgató elv magában az anyagban. Számoszi Püthagorász (570/580-500): a formából ered a meghatározottság (perasz), ez-az. Iónok: eleven, erővel áthatott anyag, hülozoizmus, püthagoreusok: különbség a számból, ez minden létező elve. Hozzájárul az anyaghoz, a formák kozmikus rendszert képeznek, harmónia kutatása. A számok behatárolják az apeiront, a dolgok a számok képmásai, formájuk megegyezik matematikai alakjukkal. Az egész valóság lényege a számokban áll, ahogy az emelkedő hangsor is a rezgő húrok racionális számviszonyaira vezethető vissza. Hatás a modern tudományokra. Az egy áll minden szám fölött, abból erednek. Szabályosság, rend és harmónia minden dolog célja, tökéletes, ami leginkább megőrzi a forma szabályosságát. Kozmosz dicsőítése, 10 szféra egy központi tűz körül, 10. az ellenföld. Erény: harmónia a lélekben az ésszerű és ésszerűtlen között. Epheszoszi Hérakleitosz (550/536-480/470): „A természetről", töredék, homályos. „filozofosz". Számvetés a változással, szakadatlan keletkezés és elmúlás (folyam). Az érzékek nem képesek feltárni a változás törvényét. Minden történés az ellentmondó erők viszonyából (viszály). A logosz kormányoz mindent, bölcsesség, ha a gondolkodás összhangban a logosszal, a világésszel, ami a harmónia forrása. Tűz-szimbólum és mérték. Nincs relativizmus, isteni logosz uralkodik. - Eleaták: Xenophanész (570-477): rapszodosz, tanköltemény a természetről. Egyetlen az Isten és nem hasonlít sem a halandókra, sem a gondolatokra. Parmenidész (540-470), Zénón (490-430) : tagadják a levést, a létre koncentrálnak. Véleményt szembeállítják a tudással, Zénón-érvek: a mozgás mint időbeni helyváltoztatás feltételezése ellentmondásokhoz vezet (repülő nyíl minden pontban áll, a teknős nem előzi meg Akhillészt). A lét nem keletkezik és múlik el, időtlen egy, a nemlétező nincs. Az érzéki tapasztalat látszat, az értelmi megismeréstől elválasztják. Agrigentumi Empedoklész (492-432), dór, államférfi: 4 elem és szeretet-gyűlölet a végső építőanyagok és erők, alapminőségüket megtarják. A két erő harcával keverednek az elemek és keletkeznek a dolgok. Azonos csak azonos által ismerhető meg. Érzékeléselmélet: képecskék a tárgyakról a pórusokba. Anaxagorász (500-425/428): a végtelen sok ősanyagot (eredetileg káosz, fokozatosan keverékek, 4 elem, természeti dolgok) a nousz mozgatja, mely rendezettséget teremt, minden mozgás oka, céltételező, szellemi elv. Atomisták: Leukipposz (V. sz): minden a-tomosz-ból áll össze, anyagukban azonosak, csak alakjuk, helyzetük és elrendezésük különböző, a nyomás-taszítás kölcsönössége mozgatja őket., köztük csak üres tér, űr van. Tanítványa, Démokritosz (460-370): elsődleges, objektív tulajdonságok határozzák meg a dolgokat, a másodlagosak csak az érzékelés révén járulnak hozzájuk. A dolgokból kiáramló képecskéket érzékeljük. Az atomok véges kiterjedésűek és mozognak. A lélek finom tűzatomokból áll, az értelmi tevékenység is anyagi folyamat. Istenek kiszorulnak a világból, törvények vannak. Káoszból örvénylő mozgással testek. Metafizikai materializmus. A világban minden szükségszerűen történik, nincs céltételező intelligencia. Ataraxia megismerés által. A szofistákat, akik a mitikus modelleket megkérdőjelezik a hagyományos erkölccsel együtt, a görög felvilágosítóknak is nevezik, érdeklődésük az emberre, a társadalomra irányul, antropológiai fordulat.  így, bár megelőzik Szókratészt, inkább a következő korszakhoz sorolják. A klasszikus periódus központja Athén lesz, fő alakjai egymás tanítványai: Szókratész, Platón, Arisztotelész. Mit tudhatunk? Megismerés lehetőségei és határai, mibenléte. Gondolkodás történetében középpontba kerül: elfordulás az áthagyományozottól, tekintélytől, új alapok keresése. Megismerő szubjektum és megismerendő objektum viszonya, szétválasztás - ismeretben összekapcsolódás problémája. Alapálláspontok jellemzői: idealizmus, realizmus, szkepticizmus. A megismerés kérdéséből ágazik el az igazság, a tudomány és nyelv kérdésköre is. Görög filozófiában: ión természetfilozófia és perzsa háborúk után - műveltség, beszédkészség oktatói, hagyományos értékekre reflektáló  szofisták („görög felvilágodás"). Már létező tanítások pluralizmusa, retorika (bármely tényállás igazolása). Relativitás hangsúlyozása. Szellemi vezérük Prótagorász (480-410): minden dologról két ellentmondó kijelentés állítható, nincs objektív tény. Lelki élet észleletekre épül, szenzualizmus. Homo mensura-tétel; az igaz az egyes ember számára igaz, minden létezés szubjektív és változó. Kétely csúcsa: Gorgiasz (483-375) három állítása. Elveszett írása: „a nemlétezőről avagy a természetről". Az ember vélemények hálójában vergődik. De: a szofisták témává teszik az embert, a gondolkodást, a nyelvet, az erkölcsöt, jogot, ismertetik az addigi filozófusok tanait, terjesztik a filozofikus gondolkodásmódot, ösztönzik az önálló gondolkodást. Előkészítik a klasszikus korszakot. Szókratész (470-399) konstatálja Athén erkölcsi krízisét, vissza szeretné állítani a demokrácia fénykorának helyzetét. Ideákat kutatja: elvont, általános lényegek, formák, az érzéki világ sokféleségében az egy, a mérce a mindig vitatható vélemények számára. Konfliktusok ésszerü elveken alapuló megvitatása, eldöntése. Meghatározás, módszer, indukció kérdései. Ideaelméletét  Platón (427-347) veszi át és dolgozza ki. Hogy alapozza meg, hogy vannak ideák, melyek nem érzékelhetők, nem felmutathatók, mégis értelmes dolog feltételezni őket? Támadások (Diogenész: asztal igen, asztalság nem. Platón: Diogenésznek csak szeme van a látásra). De törekedett az ideaelmélet alaposabb kidolgozására, bár külön az ideákról nem írt, beleszőtte dialógusaiba, nem is elmélet, inkább tanítás, nem szisztematikusan rendezett (leginkább a „Parmenidész"-ben). Ideák jellemzői: nem sorolhatók be tér-időben a dolgok közé, minták, örök lényegek, vannak, nem keletkeznek vagy mozognak, önmagukkal változatlanul azonosak, nem hozhatók létre (a demiurgosz is készen találja őket). Alokális, atemporális, nem összetett, nem osztható - eszközök az ideákhoz eljutásra? Nevek, beszéd, meghatározás (logosz) - kép (dolog modellje) - tudás (episztémé). Tiszta gondolkodással elkülönülten vizsgálhatjuk. Nem a gondolkodásból vezeti le az ideák létét, hanem a gondolkodás feltételezi, hogy az idea-fogalom értelmes és megragadható. Az idea nem = gondolat, hanem ennek tárgya, a gondolatot alkotja az ember az ideáról, melyet nem a gondolkodása határoz meg (nem konstitutív az idea tekintetében). Az ideák önpredikatívak. Kritikusok: értelmetlen pl. a nagyság ideájának nagyságot tulajdonítani. De: méhecske mintájaként abszurd lenne, ha a méh ideája maga nem méh. Apóriák: meghatározásai ellentmondás nélkül nem kapcsolhatók össze hogyan részesednek az egyes dolgok, ha oszthatatlanul egy? Ideák és dolgok, egy és sok viszonya? hogy részesedik egy dolog több ideában? Ha az idea egészen feloldódik egy tárgyban, akkor hogy lehet benne több tárgyban, ha részben, akkor hogy maradhat oszthatatlan? Parmenidész, Arisztotelész: ún. harmadik ember problémája - végtelen ismétlődés, és  a hasonlóság is megalapozást igényel. Bírálók: 1/ az ideák végtelen ismétlődése ellentmond annak, hogy az idea egyetlen, 2/ az ideákra való hivatkozás nem képes lezárni a megalapozási folyamatot. Megismerés-felfogása? Barlanghasonlat: a filozófus látja az érzéki világ sok jelenségében az egy ideát. Az ismeret tárgyai vagy az érzéki világba, vagyis a szemlélet körébe taroznak, vagy a gondolkodás körébe, az igazi létezésébe. Doxa-episztémé. Matematikai tárgyak: átmenet az érzéki és az ideális világ között, értelemmel (dianoia) fogjuk fel, de rászorulunk az érzékire is, míg az ideákat ésszel (nousz), a róluk szóló tudás az episztémé. Ebben az igazság (aletheia) nem szorul rá az érzékire. Az érzéki ismeret csak árnyismeret, utánzatismeret, de vágyunk az eredeti minták megismerésére, ez a filozófiai érosz az eszmék szeretete. A szeretetben valami isteni rejlik, meglátjuk a sokban az örök és változatlan lényeget. A lélek halhatatlan, a halál feltámadás, s az élet halál. Az ideák közt a legmagasabb a jó, a valóság ősforrása, ennek ismerete a legnagyobb tudás, az erény előfeltétele. A tudás anamnézis. A jó az ideák napja, élteti a többit. A lélekben él az ideák, minták szemlélete, az ideák intuitív ismerete szinopszis, együttlátás. A dolgok utánzatok, mimemáták, hasonlóság-viszonyban állnak, részesednek. Arisztotelész (384-322): a konrét dolgok mellett vannak speciális, téridőben nem lokalizálható, nem „normális" dolgok, de az ideatant több ponton elveti. Ideák helyére a lényegiségek (oúsziai) tanát állítja. Tanítás helyett elmélet - háttérbe szorul, ha nem is felejti el, hogy a konfliktusok erőszakmentes feloldási kísérletére irányul az ideafogalom bevezetése. Eidosz: oka, alapja annak, hogy valami meghatározott fajtájú; eidosz és oúszia azonossága (Platónnál evidensen szinonim), hülé és eidosz megkülönböztetésével (ami Platónnál nincs) átértelmezi. Arisztotelész: abszurd az ideák elkülönült létének feltételezése, amit a dolgoktól függetlenül vizsgálhatnánk. Az ismeret legalább közvetve érzékelhető tárgyakra vonatkozik. A definícióban a szükségszerű jegyeket kell megadni (ideaelmélet nem képes magyarázni a szükségszerű és véletlen jegyek közti különbséget), nem elég a platóni emberdefiníciót további jegyekkel kiegészíteni (széles lábkörmű), és a természettől fogva hozzájáruló jegyen kell alapulnia (Diogenész-kritika nem jogos). Mitől alkotnak a meghatározások egységet, nemcsak halmazt, agglomerátumot (egy szó pl. betűkre bontva nem része (mérosz) egy nyelvi egységnek, hanem csak eleme (sztoikeion) - mitől egység? Nem demiurgosz hozza létre az ideák mintájára a dolgokat, hanem a lényegek maguk gondoskodnak a konkrét tárgyak létrejöttéről. („erőcentrumok"). Újítása: biológiai egyedek sajátosságának felfedezése: (önmagukhoz hasonlót nemzenek; minden élőben törekvés arra, hogy részesüljön az isteniből)  ahogyan egyediként van, az lényege szerint egy. A fa lényege mint mag benne a fában, az oúszia a bennerejlő eidosz. Mi van a nem ilyen jellegű ideákkal (melyek nem tudják hasonmásukat előállítani)? Ezek a dolgok létrehozásához anyagot, hülét igényelnek (kő, fa mint a ház részei hülék, de az anyag nem szervetlen, mint az újkori anyagfogalomban). Ezek feltételek (kellenek ahhoz, hogy az eidosz konkrét tárggyá határozódjon meg). Definíció: hülé megadása, melyből a dolog létrejöhet, és diafora (specifikus különbség). A hülé a nem, genosz, melyhez az adott eidosz tartozik. 4 ok elmélete: 1/ causa materialis (fém - szobor), 2/ causa efficiens: változáshoz a lökést adja  (házasságközvetítő - gyerek születése), 3/ causa formalis (elvont forma, paradeigma), 4/ causa finalis - télosz, amiért történik (szükséglet - hajlék). A célok a dolog vagy lény lényegében keresendő, annak programja, milyennek kell lennie lényegében (embernél a pszüchében van). Az eidosz létrehozó is, program is. Az elvont forma központi fogalma biológiai modell alapján. Az amorf anyagnak természeténél fogva megformálttá kell válnia, a két elem egységet képez. Definíció: eidoszt mint nemként funkcionáló hülét adjuk meg, mellyel és melyben konkrét dologgá válik. Alapgondolat: az általános immanens az egyesben, az egyes célszerüen fejlődik egyre magasabb formájúvá. A dolog valóságához anyag is kell, de ez önmagában dünamisz, míg a forma energeia, aktus, tevékenység. A világ egyre magasabb fokra jut (kő-ház-utca-város), hierarchia.  Legfenső cél mozgatóelv is, a kezdet alakít is (művész). Első, mozdulatlan mozgató: isten, anyagtalan, tiszta aktualitás. Cél is, eredendő elv mint legfelső forma. A megism-ben az út fordított. A szerves lényekben a lélek az öntevékeny elv. Növényi, állati, emberi (gondolkodó) lélek. Az ész a forma formája, uralja a tápláló és érzőképességet, halhatatlan, nincs anyaghoz kötve (ideatan, dualizmus-rokonság). Az ész tevékenysége összekötő az isteni természettel. Törekvés ideavilág és érzéki világ kettősségének áthidalására (mozgatóerő az egyediben, benső erő hajt a kiteljesedés felé, a fogalom magukban a dolgokban valósul meg, filozófia a tapasztalat talaján, realizmus, de a szellemi elv a mozgató. Arisztotelész után: sztoa (Kitiai Zénon, Kleanthész, Krüszipposz, i.e. 4.-3. sz, kései nemzedék, Róma: Seneca, Epiktétosz, Marcus Aurelius, i. sz. 1.-2. sz.). Lélek viasztábla, érzéklet belevésődik, lenyomatok, emlékezetben felidézzük, tapasztalat elrendezi. Az ész formálja fogalommá a képzeteket, a fogalmaknak a logosz helyeslésére van szüksége. A rendíthetetlen megértés a katalepszisz, ésszel már nem érvényteleníthető. Ez előfeltételezi, hogy a lélekben természethű másolat van a dologról, a helyes képzet megragadása, evidenciaélménnyel jár. Szkepticizmus: Pürrhón (i.e. 4. -3. sz.), Arkeszilaosz, Karneádész (i. e. 3. - 2. sz.), Rómában: Cicero (i. e. 1. sz.), Sextus Empiricus (i. u. 200-250). Izoszthenia, epoché, troposzok, erkölcsi cél: ataraxia. Relativitás, relacionalitás, körbenforgó érvelés, megalapozáskritika. Középkori filozófia korszakai: patrisztika (2.- 8. sz.), skolasztika (9. -14. sz.). Augustinus Aurelius (354-430): van objektív igazság., mindenki ugyanazt  a változatlan igazságot ismerheti meg, de megismerő nélkül ez nincs, valaki elgondolja. Mivel az emberektől független, de létezőre szorul az igazság, kell lennie olyan lénynek, aki örök időktől elgondolja - deus pater veritatis. Az ember a megismerés lehetőségeit a hitben fejtheti ki (hiszek, hogy megismerjek és forditva), a tudás belső alapja a tudat benső bizonyossága, önismeret útja vezet el Istenhez is. Létezésem előfeltételezett még a tévedésben is, ha tévedek, létezem. In interiore homine habitat veritas. Ott talál rá  a szükségszerű és biztos igazságokra, melyek ideákat feltételeznek (egység, azonosság). A birtokukba az illuminatio segítségével juthatunk, nem érzéki tapasztalással. Illumináció funkciója: mint a fényé a tárgyaknál. Isten tevékenysége folytán láthatóvá válnak az örök igazságok. Azért kell illumináció, mert az ember időbeli, az igazság meghaladja elménket. Augustinus nem az ismeretek tartalmával foglalkozik, inkább a bizonyosság érdekli. Bár becsaphat az érzékelés, mégis függünk tőle. Bizalom-kérdés (aki sose hisz másoknak, vagy az érzékeinek, jobban téved, mint akit néha becsapnak). Érzékszervek a lélek eszközei, eszes lélek igaz ismeretet szerez, ész-ismeret tárgyai örökök. Állatok nem tudnak szándékosan emlékezni, észt használni, ítélni. Legfelső tudás: örök dolgok szemlélete ésszel. Ember célja Isten látása és birtoklása. Skolasztika. Realizmus (Anselmus, 11. sz., általános ante rem) és nominalizmus (Roscellinus, 11.sz.: csak név, absztrakció, universale est vox) harca, konceptualizmus közvetít (valóságos, de egyes dolgokban, in re, Abélard (12. sz), Aquinói Szent Tamás 13. sz.) Aquinói Szent Tamás (1227-74): Istenben lét és lényeg egybeesik, teremtményekben nem. Tudást a tapasztalatból kell kihámozni. A természet a kegyelem lépcsője, ész a hitet szolgálja, filozófia harmóniában a vallással, de önálló tudomány (veritas duplex, Averroes). Arisztotelianizmust összekapcsolja az ágostoni kereszténységgel. Megismerőképességet megkülönbözteti a tényleges megismeréstől. Megismerés: egyedi érzékszervben kép a testről, onnan az általános érzékelésbe kerül, majd mint egyedi képzet a képzelőerőben rögzül. Az intellektus nem marad meg az érzékeknél, species intelligibilis-re irányul a tevékenysége, elvonatkoztatja az általános formát (intellektus agens). Így megvalósul az emberi lélek specifikuma, a legfelső lélekképesség (vegetatív, szenzitív, appetitív, mobilitás, racionalitás). Az igazság két létező megfelelésére vonatkozik (dolog és ész megfelelése). Újkor: Descartes (1569-1650) radikálisan veti fel a megismerés-problémát. Dualizmus, szubjektum-objektum, külvilág és ideák szétválasztása. Újraalapozás, módszeres kétely, határa: cogito. Megismerés feltételei? Természettudományhoz hasonló biztos ismeret? Filozófia lemond az anyagi világ közvetlen megismeréséről, a lehetőségfeltételekre kérdez. Fogalmak és valóság viszonya? Megfelelés, de nem közvetlenül, végső soron Istenben gyökerezik, hogy fogalmaink megfelelnek a valóság struktúrájának. Modern természettudomány: nem teleologikus, általános törvények, hatóokok keresése, egységes kozmosz. Nincs horror vacui, történések fizikai természetűek, anyag=kiterjedés. Platonikus-pütagoreus vonás: általános struktúrák az elsődlegesek (szám, idea), arisztoteliánusok: indukció, elvonatkoztatás. Természetet redukálják a mennyiségre, reális, ami matematikailag kifejezhető (redukcionizmus). Racionalista tudományideál: axiomatikus felépítés, geometria. Megismerésideál: bizonyosan igaz kijelentések, de ehhez metafizika kell. Előítéletektől megszabadulni, kételyt úgy meghaladni, hogy túlzásba visszük, mindent megkérdőjelezni. Én közvetlenül csak képzettartalmainak van tudatában (ideák), a dolgokhoz való viszonyukat csak feltételezzük. Megalapozás én-re való reflexióval, tárgyaktól önmagunk felé fordulás. Egy tudomány, egy módszer lehet (demokrácia). Én: véges, gondolkodó szubsztancia, lényege a gondolkodásban. Cogitationes=tudattartalmak, köztük kitüntetettek az ideák. Felosztásuk: külső tapasztalatból szerzett vagy képzeletből merített, de közvetve kívülről (kentaur), és velünkszületett (istenképzet, igazságképzet). A létet tekintve a végtelen elsődleges, a gondolkodásban benne az abszolútum fogalma. Az idea lehet homályos vagy tiszta; nem minden tiszta egyben disztinkt, megkülönböztetett (99szög). Evidens ítélet: clare et distincte belátás, evidencia: belátás az ideális tényállásba, ezt Istennek kell szavatolnia (a külvilág létét is). Igazságok alapja az isteni akarat, a valóság leírható distinct fogalmakkal. Pszichofizikai probléma megoldatlan (tobozmirigy?), nincs közös meghatározottság (res cogitans - res extensa), mechanizmus és halhatatlan lélek. Racionalizmus: bizonyosság az észből, deduktív eljárás. Velünkszületett eszmék: természettől a lélekben, módszer: egyszerű elemekhez hogy lehet hozzáfűzni a komplex feladatokat? Dedukcióval tudás láncolatába ilesztés. Szabály: csak azt elfogadni, amit tisztán és világosan belát. Zavaros fogalmaktól a tiszták felé vezet az út. Filozófia végső igazsága az öntudat valósága (szubjektumfilozófia) Empirizmus: érzékelés a közvetlen, bizonyos, indukció. Előzmény: Bacon: hadüzenet a természetnek, siker, hatalom. J. Locke (1632-1704): alapelv a tapasztalat („Értekezés az emberi értelemről") az ember ideákat talál a tudatában - honnan származnak? Elveti az innatizmust, két forrás csak: külső és belső érzékelés (sensation - reflexion). A képzetek egyszerűek vagy összetettek. Az egyszerűeket az elme passzíve fogja fel, tárgyi ingerek okozzák. Elsődleges minőségek (alak, kiterjedés), a másodlagos (szín, íz, szag) csak szubjektív. Aktív elme összekapcsol, szétválaszt, elvonatkoztat, összetett eszméket alkot. Tudás: ideáink egyezésének vagy nem-egyezésének észrevevése, nem terjedhet tovább az ideáknál. A dolgok valóságát csak korlátozottan tudjuk felfogni. Az igazság csak mondatokra vonatkozik. A valószínűség pótolja a hiányzó tudást. A lélek tabula rasa, csak a tapasztalat nyújt ismeretet. D. Hume (1711-1776) is: tudattartalmaink két osztálya: impressions és ideas. Benyomás: érzéki észlelések és belő érzékelések. Az ideák a benyomások leképezései, ha gondolkodás, emlékezés, képzelet formájában foglalkozunk velük. Csak a közvetlenül adottból vonhatók le következtetések, az okság túlvisz a tapasztalaton, csak szokás. Szkepszis, a viselkedésnek sincs végső megalapozhatósága. A kijelentések a képzetek asszociációs törvényének vannak alávetve. Az okokba való bepillantás rejtve marad. I. Kant (1724-1804): ész határait megkeresni, kritikai gondolkodás, megismerés előzetes kritikájával a metafizika tudományossá tétele. Megismerés a tapasztalattal indul, de kettős forrás: a posteriori és a priori elemek. Ami független a tapasztalattól, az gondolat, de nem ismeret. Analitikus és szintetikus ítéletek. Kopernikuszi fordulat. Transzcendentális: tárgy megismerésmódjával, a megismerés feltételeivel foglalkozik. Szemlélet és érzékiség, a tér-idő aprori formák. Értelem: magunk alkotunk képzeteket, kategóriák az egységét. A szofisták (retorika), Platón (nyelv eredete, ideákhoz viszonya): ideák nem nyelvi jelenségek, mert akkor csak a nyelv vizsgálatával lennének az ideák megismerhetők. Az első szavak használatát nem lehet megmagyarázni, ha nem feltételezzük, hogy már ismertek tárgyakat, amelyekre vonatkoztatták. Puszta leírásfunkció nem oldja meg a kötőszavak, névmások problémáját. A nyelvnek csak közvetítő szerepe van az ideák ábrázolásában, a róluk való gondolkodás eredményének megfogalmazásában. Szókratész: aki a szavakat megérti, az a dolgokat is? Platón: sok egyedinek egy lényeget tulajdonítunk általuk; de a nyelvi jelek nem szuggerálják, ami jelölnek, nyelvkrtitika is: a szavak nem fejezik ki, amilyenek a dolgok ideájuk szerint. Nincs egyértelmü jelentés sem. Olykor a szavak semmitmondóak vagy felcserélhetők. Kratülosz: a név tanulságos szerszám. Állam: „Egyes filozófusok a szavakon csüngenek, nem az eidoszt kutatják".  7. levél: ideatant nem lehet szisztematikus elméletként szavakba foglalni, de nem lehet lemondani a nyelvről, csak felismerendő, hogy nem kielégítő. - Arisztotelész: visszavezetni elemi-nyelvire a végtelen sok nyelvi jelenséget - szabályok, logika, formalizálás, gondolkodási törvények. Fogalom, ítélet, szillogizmusok. Modern nyelvfelfogás előzményei az újkorban: felvilágosodás, Herder. A nyelv mint a túlélés eszköze. Humboldt: a nyelv nemcsak kész, aktív továbbmunkálás is, mindig elmúló és állandó, a nyelv lényege a tevékenység, míg az írás múmiaszerüen megőrzi. A nyelv a szellem örökké ismétlődő munkája, mellyel a gondolatot artikulált hanggal fejezi ki. A szellem léte tevékenység, de tanulmányozásához szét kell tagolni. Hegel is: öntudat objektív létezési módja. A linguistic turn - önreflexió, nem mehetünk mögé, a nyelvet kell megtisztítani. Háttérben: metafizikai konstrukciók szétesése, rend keresése, az értelmetlen leválasztási kísérlete. Cassirer („A szimbolikus formák filozófiája"): nyelvkérdés az első tudatos reflexió a világegészre, szó és lét egységére. A nyelv feltétele is a reflexiónak, ami már adottként találja, mint ami átfogja az egész emberi világot. Eleinte nem szimbólumként jelenik meg, nem vezeti vissza az ember a saját tevékenységére , hanem a világ reális részének tűnik, ez a nyelv mitikus szemlélete, amikor a név a dolog lényege, mágikus hatása van (káromkodás, átok, áldás, elnevezés), a világ zárt egész, aki tud a nyelvvel bánni, az uralja a világot. 20. sz-i nyelvi fordulat: nyelv már nem eszköz, hanem aktív szerepe van eszmék és problémák létrejöttében, a világ egy meghatározott képét strukturálja és közvetíti, kategoriális keretet nyújt. Wittgenstein: minden filozófia=nyelvkritika, ideális nyelvet kell kutatni. Russell, Bécsi Kör, Moore: értelmesség kritériumainak keresése. Nincs előzetesen adott tárgy, az lehet bármi, amit egy szó jelölhet. Az általános tételek nem verifikálhatók. Bécsi Kör: egyértelmü nyelv követelménye, nyelvi analízis. Carnap: metafizika kritikája, megalkotni az ideális nyelv logikáját. Kijelentésben akkor ismeret, ha egyértelmű és verifikálható az értelme: a szintaktika szabályai szerint kell a mondatot felépíteni, és a tárgy empirikus megfelelőjét megadni, verifikációelv az álproblémák kiküszöbölésére. A filozófia a természetttudományos módszer általánosítása, központban a megfigyelhetőség. Tudás közege a nyelv, ennek logikája fontosabb az ismeretelmélet számára, mint a pszichológia. Verifikáció: tapasztalattal igazolható (viták, később: logikailag lehetségesnek kell lenni, lemondtak a tapasztalat szubjektivisztikus értelmezéséről is - protokolltételek). Az értékítéletek nem fejeznek ki megismerést. Nyelvi elemzéssel leleplezni a jogtalan ismeretigényeket - a filozófia csak elméletbe öltöztetett líra, nincs az empírián túl valóság. Wittgenstein (1889-1951) 2 korszaka, két különböző filozófiai megközelítés, hatás a neopozitivizmusra. Előbb: Frege és Russell logikájának kritikája, misztikus hangsúlyú metafizika, később: minden metafizika értelmetlensége. Kérdése:mi az empirikus ismeretek alapja? Mit lehet erről értelmesen mondani?  Tractatus logico-philosophicus: a nyelv lényegét keresi, „Filozófiai vizsgálódások": a lényegkérdés értelmetlen. Utóbbi elsősorban az analitikus filozófiára hat. A Tractatus logikai álláspontról, a Philosophische Untersuchungen ismeretelméleti szempontból keresi a választ. 1/ a nyelv felépítését és határait vizsgálva a gondolkodást akarja megismerni. Módszere: nyelvanalízis, mindennapi beszéd elemzése, majd filozófiai nyelvkritika. Tractatus: csak a nyelv által közvetített képe van a valóságnak. A nyelvnek, ha értelmes, vonatkoznia kell egy rajta kívüli alapra - jel és tárgy viszonya? Nyelvem határai világom határai, empirikusan lehetséges mondatok határai. A metafizikai elméletek túlmennek ezen, nem mondanak értelmeset. A nyelv lényege logikai, alapja minden létező nyelvnek. Mondatokból és azok elemeiből áll. Minden empirikus mondatnak pontos jelentése van, az elemek leképezik a létező dolgokat egy név hozzárendelésével. Megértés= elemek összeállnak mondattá, mondat= valóság képe. A valóságos dolgok úgy viszonyulnak egymáshoz, mint e kép elemei. Dolog+reláció=tényállás. Elemi mondat tényállást képez le; összetett mondat igazságértéke az elemei igazságértékeiből adódik, világ az, aminek esete fennáll. Logikai forma egyben a  valóság belső struktúrája is. Készentalált, a priori rend. Ez megmutatkozik, de nem fejezhető ki. „Létezik a kimondhatatlan, ez megmutatkozik, ez a misztikus. Amiről nem lehet bszélni, arról hallgatni kell". A logika tautológiákból áll, lehatárolja belülről az elgondolhatót.  2/ Filozófiai vizsgálódások: naplójegyzetek, 1953-ban jelentették meg. Tractatus kritikája, analízis eredménye itt más. Nyelvi faktumoknál marad, csak leírni lehet, nem magyarázni. „A filozófia nem alapozhatja meg a nyelv tényleges használatát. Mindent úgy hagy, ahogy van." A való élet a kiindulópont, ehhez kell visszavezetnie a filozófiának. Mindent a nyelv által tudunk a valóságról, meghatározza nézőpontunkat. A nyelveknek nincs egységes lényege, nincs struktúraazonosság a valósággal. Metafizikai problémák a nyelv bonyolultsága miatt jönnek létre, látszatproblémák. „Hiba, ha magyarázatot keresünk ott, ahol ősjelenségeket kellene látnunk." A nyelvet be kell vonni az életösszefüggésbe, melyben használják. Része egy életformának. Végtelen sok mondatfajta van, a jelhasználat módjai végtelenek és változók. Nyelvjáték. Nyelvi viszonyokra vetnek fényt, a nyelv tevékenység, egy életformához beszéd is tartozik. Életforma része pl: leírás, hipotézis, imádkozás, köszönetmondás, üdvözlés stb. A jel nem hozzárendeléssel kap jelentést, hanem szabály szerinti gyakorlati használat folytán. Szokáson és hagyományon alapul, a rámutató definíció egy szó használatára nevelés egy életösszefüggésben. A használat szabályait s így a jelentést egy szó gyakorlati használata határozza meg. Ez az érzetekről való beszédre is áll. Saját érzeteinkben nem csalódhatunk, idegen érzeteket nem ismerhetünk. Nem véleményegyezés, hanem életformáé. Nincs privát nyelvtani szabály, a beszéd egy adott életforma része. Odafordulás a mindennapi nyelvhez - Austin, Searle. Hogy határozza meg mindennapi nyelvünk a gondolkodásunkat, cselekvésünket. Beszédaktus-elmélet: beszéddel cselekvést is végrehajtunk (ígérem) egy szociális mezőben. Performatív megnyilatkozásoknak nincs leíró funkciójuk (figyelmeztetlek), cselekvést implikálnak. De itt is különbözhet, amit gondolunk és amit mondunk (hazugság), megítélés alapja: amit mondunk, általában feltételezzük, hogy a másik úgy is gondolta. Már Peirce-nél: (1839-1914) az ember azért hozza létre a jelentéseket, hogy szabályozza a cselekvés módját, így nem választható le a cselekvési célokról. Pragmatista felfogás: a fogalom gondolati jel, mely az anyagi jelekhez kapcsolódik a gyakorlatorientált értelem által, ami kiválasztja a legmegfelelőbb cselekvést (igazság - sikeres cselekvés). A strukturalizmus viszont (Saussure-re támaszkodva) a jelhasználó tevékenységet speciális szempontból vizsgálja: a nyelv= kód, szabályosan kombinálható jelrendszer, minden szerveződés prototípusa. Diakrón - szinkron vizsgálat, langue - parole, jelölő - jelölt. A társadalomban is a nyelvvel analóg struktúrákat keresi, elemekkel szemben a struktúra elsődlegessége, egészlegesség. (Lévi-Strauss: mítoszokban közös?, Lacan: pszichoanalíizis, tudattalanban struktúrák, Foucault: hatalom, szexualitás, Derrida: nyelv és írás strukturalista vizsgálata, Barthes: irodalom, Althusser: marxizmusra ható strukturalizmus). - Whorf: világformáló nyelv (indiánok): különböző nelvet használó emberek tipikus értékelésekkel és értelmezésekkel jellemezhetők - nyelvi relativizmus. Hermeneutika: megértés és értelmezés művészete. Témái, előtörténete. 3 fő tényező: 1/ nyelviség, 2/ történetiség, 3/ ész. 1/gyerekkorban tanult nyelvet használunk, mely egy életformát fejez ki, közösséghez kötött. 2/ tapasztalás során válunk azzá, ami, új - negativitás, de a történelem orientációs támasz is. 3/ ész: világfeltárás és önmegismerés együtt, ésszerűség keresése és értékelés összekapcsolódik. A feszültség az egyén, a történetiség és a közösség, a norma között a nyelvben fejeződik ki. Célracionalitás és értékracionalitás is konfliktusban. A hermeneutika integrálni törekszik az elemeket, közös nevező-keresés, szociológiai, pszichológiai , politikai aspektusok egyeztetésének, önmeghatározásnak a fontossága, beleérzés, együttműködés, dialóguskészség, historizmus, hermeneutikai kör. Modern klasszikusa: Gadamer. A nyelvfilozófiával párhuzamosan alakul a tudományfilozófia. 20. sz: neopozitivizmus, logikai empirizmus uralja a tudományelméletet az első évtizedekben. 20-as évek, Bécs: induktív tudományok tanszékén vitacsoport, természettudományosan iskolázott filozófusok: Carnap, Feigl, Neurath, Hahn, Gödel - Bécsi Kör. Logikai-ismeretelméleti kérdések dominálnak, szembenállás az idealista-metafizikai világképpel. Tézisei: 1/ nincs metaempirikus valóság, a filozófia tudománytalan, értelmetlen mondatokat alkot. 2/ empirizmus: tapasztalattól független belátások elvetendőek, az ismeret a tapasztalatra vonatkozó hipotézis, igazsága ellenőrzendő. A matematika és logika analitikus, ezen kívül csak az elvben ellenőrizhető kijelentések értelmesek. Elhatárolás - verifikáció elve. 3/ szcientizmus, termtud-os ideál, fizikalizmus: lefordítani tér-idő nyelvre mindent. Nincs más megértési módszer, mint a kauzális magyarázat, elvetik a neokantianizmus szembeállítását természettudomány és szellemtudományok között. 4/ megismerés interszubjektivitásának elve: elvileg mindenki által ellenőrizhető egy tudományos kijelentés, helytelen az elitista tudományideál, fontos a világos megfogalmazás igénye. 5/ érték-kérdések nem-kognitív felfogása: nem racionálisak az értékdöntések és álláspontok, hanem érzés és akarateredetűek. Értékelés nem tényismeret, etika igazságigénye alaptalan. Bachelard: a mai tudomány a hatások, nem a tények tudománya, a tapasztalat inkább cél, mint adottság, a tudomány eszközei (mikroszkóp) a szellem meghosszabbításai, a tudományfilozófiának nyitottnak, mindig ideiglenesnek kell lennie, egyszerre racionalistának és empiristának, kétpólusú filozófiára van szükség. A megismerés a  tévedések helyesbítése (Popper is: próba-tévedés módszere, falszifikáció), új ismeret: törés a tapasztalatban (Goethe, Gadamer), problématudatot termel ki. Új elv: élet és szellem egysége, gondolkodás elveinek rugalmas változtatása. Megismerőerőt kell megújítani. Kuhn: nincs lineáris akkumuláció, forradalmak és normáltudomány. Paradigma konstituálja a jelenségeket,  tudományos paradigmaváltás előtt válság. Inkommenzurábilisek egymáshoz képest. Nincs célra irányuló fejlődés. Igazságprobléma: általában kijelentésekre vonatkoztatják. Arisztotelész: kétértékű logika. Tudni=igaznak tudni, az ismeret szükséges feltételének számít. A korrespondencia elmélet: egyezés a tényekkel, még Russellnél, Ayernél  is. Nehézség: nyelv és valóság viszonya tisztázatlan marad, mérce? Mindent nem lehet felülvizsgálni, végtelen regresszus. Nem jut túl a kijelentések körén (szkeptikus ellenérvek). 2/ koherenciaelmélet: kijelentések konzisztenciája egy rendszerben, megegyezés más kijelentésekkel, melyeket elfogadunk (Neurath). Rescher is: ha nem mondanak egymásnak ellent, az igazságra utal. De ez a kritérium csak akkor működik, ha már vannak igaznak tartott ismereteink. Hegel: szellemen belüli egyezés, igaz az egész, hamis az egyoldalú, absztrakt. A redundanciaelmélet: (Ramsey,1927) felesleges az „igaz" fogalma, nem jelent többet, mint állítani valamit (x). Ellenérv: vannak esetek, mikor kiküszöbölhetetlen, pl. „e könyv első mondata igaz" nem = e könyv első mondatával. A pragmatizmus: igaz kijelentések produktívabbak, hasznosabbak a számunkra, sikeresebb cselekvéshez vezetnek (James, Dewey) A konszenzuselmélet: Habermas: kommunikációban fontos fogalom, beszédaktussal igazságigényt támasztunk, ennek jogossága attól függ, hogy általános konszenzusra talál-e ideális beszédszituáció esetén (tiszta esetben nem manipulált és hatalomfüggő).  The day the child realizes that all adults are imperfect, he becomes an adolescent; the day he forgives them he becomes an adult; the day he forgives himself he becomes wise. He who blames others has long way to go on his journey. He who blames himself is half way there. He who blames no one has arrived. I may get smart but I'll probably never be wise.Philosophy is complex and abstract, perhaps that's why it's so beautiful because it's difficult...

Szimulált sorsolások modellezése

 A modellezés célja bonyolult jelenségek egyszerűsített ábrázolása összefüggések elemzésére és felismerése, egy komplex folyamat megértése, virtuális leképezése számítógépes szoftverekkel. ILyen a lottósorsolás is, lássuk hogyan működik;

-----------------------

Sorsolások ismétlése ciklussal

import random 

for i in range(10): 

    szamok = sorted(random.sample(range(1, 36), 7)) 

    print(f'{i+1}. sorsolás: {szamok}') 

-----------------------------------

Sorsolás eredményének kiértékelése

import random

# $ cd /tmp && cat > lotto.py << 'EOF' import random...

# 7 szám bekérése a felhasználótól

print("Adj meg 7 különböző számot 1 és 35 között!")

tippek = [1,2,3,4,5,6,7]

while len(tippek) < 7:

    try:

        szam = int(input(f"{len(tippek)+1}. szám: "))

        if szam < 1 or szam > 35:

            print("  Hiba: a szám 1 és 35 között legyen!")

        elif szam in tippek:

            print("  Hiba: ezt a számot már megadtad!")

        else:

            tippek.append(szam)

    except ValueError:

        print("  Hiba: csak egész számot adhatsz meg!")

tippek_set = set(tippek)

print(f"\nA tippjeid: {sorted(tippek)}\n")

print("=" * 50)

# Statisztika a találatokhoz

talalat_statisztika = {0: 0, 1: 0, 2: 0, 3: 0, 4: 0, 5: 0, 6: 0, 7: 0}

osszes_talalat = 0

legjobb_sorsolas = 0

legjobb_talalat = 0

# 10 sorsolás

for i in range(10):

    szamok = sorted(random.sample(range(1, 36), 7))

    talalatok = tippek_set & set(szamok)

    talalat_szam = len(talalatok)

    talalat_statisztika[talalat_szam] += 1

    osszes_talalat += talalat_szam

    if talalat_szam > legjobb_talalat:

        legjobb_talalat = talalat_szam

        legjobb_sorsolas = i + 1

    print(f"{i+1:2d}. sorsolás: {szamok} | Találatok: {talalat_szam} db {sorted(talalatok) if talalatok else ''}")

# Eredmény összegzése

print("=" * 50)

print("\n VÉGEREDMÉNY ".center(50, "="))

print(f"Tippjeid:           {sorted(tippek)}")

print(f"Összes találat:     {osszes_talalat} db (10 sorsolás alatt)")

print(f"Átlagos találat:    {osszes_talalat / 10:.2f} szám/sorsolás")

print(f"Legjobb sorsolás:   {legjobb_sorsolas}. ({legjobb_talalat} találat)")

print("\nTalálatok eloszlása:")

for talalat, db in talalat_statisztika.items():

    if db > 0:

        print(f"  {talalat} találat: {db} sorsolás {'★' * db}")

--------------------

Kivételkezelés

import random

def lotto(p, t=7, m=1, ma=35):

    a = [num for num in range(m, ma + 1) if num not in p]

    if len(a) < t:

        raise ValueError

    se = random.sample(a, t)

    se.sort()

    return se

pr = [ ]

szam = lotto(pr)

print(szam)

for i in range(10):

    szamok = lotto()

    print(f"{i+1}. sorsolás: {szamok}")

---------------

Kizárjuk az előző 2 húzás számait

import random

def szamok_bekerese(darab, min_ert, max_ert, mit, kizart_halmaz=None):

    """Bekér 'darab' különböző számot a megadott tartományban.

    A kizart_halmaz-ban szereplő számokat nem fogadja el (ütközés-vizsgálat)."""

    if kizart_halmaz is None:

        kizart_halmaz = set()

    eredmeny = []

    while len(eredmeny) < darab:

        try:

            szam = int(input(f"  {len(eredmeny)+1}. {mit}: "))

            if szam < min_ert or szam > max_ert:

                print(f"     Hiba: {min_ert} és {max_ert} között legyen!")

            elif szam in eredmeny:

                print("     Hiba: ezt a számot már megadtad!")

            elif szam in kizart_halmaz:

                print("     Hiba: ez a szám szerepel a tippjeid között, nem zárhatod ki!")

            else:

                eredmeny.append(szam)

        except ValueError:

            print("     Hiba: csak egész számot adhatsz meg!")

    return eredmeny

# 1) 7 tipp bekérése

print("=" * 60)

print("Adj meg 7 TIPPET (1-35 között):")

tippek = szamok_bekerese(7, 1, 35, "tipp")

tippek_set = set(tippek)

# 2) 8 kizárt szám bekérése (ezek nem lehetnek a tippek között)

print("\nAdj meg 8 KIZÁRT számot (1-35 között, a tippjeid nem lehetnek köztük):")

kizart = szamok_bekerese(8, 1, 35, "kizárt szám", kizart_halmaz=tippek_set)

kizart_set = set(kizart)

# 3) Sorsolható számkészlet

sorsolhato = [n for n in range(1, 36) if n not in kizart_set]

print("\n" + "=" * 60)

print(f"Tippjeid:           {sorted(tippek)}")

print(f"Kizárt számok:      {sorted(kizart)}  (nem kerülnek kihúzásra)")

print(f"Sorsolható számok:  {sorsolhato}")

print(f"({len(sorsolhato)} szám közül húzunk 7-et)")

print("=" * 60)

# 4) 10 sorsolás + összehasonlítás

talalat_statisztika = {i: 0 for i in range(8)}

osszes_talalat = 0

legjobb_sorsolas = 0

legjobb_talalat = 0

for i in range(10):

    szamok = sorted(random.sample(sorsolhato, 7))

    talalatok = tippek_set & set(szamok)

    talalat_szam = len(talalatok)

    talalat_statisztika[talalat_szam] += 1

    osszes_talalat += talalat_szam

    if talalat_szam > legjobb_talalat:

        legjobb_talalat = talalat_szam

        legjobb_sorsolas = i + 1

    talalt_str = f" -> {sorted(talalatok)}" if talalatok else ""

    print(f"{i+1:2d}. sorsolás: {szamok} | Találat: {talalat_szam} db{talalt_str}")

# 5) Végeredmény

print("=" * 60)

print(" VÉGEREDMÉNY ".center(60, "="))

print(f"Tippjeid:           {sorted(tippek)}")

print(f"Kizárt számok:      {sorted(kizart)}")

print(f"Összes találat:     {osszes_talalat} db (10 sorsolás alatt)")

print(f"Átlagos találat:    {osszes_talalat / 10:.2f} szám/sorsolás")

print(f"Legjobb sorsolás:   {legjobb_sorsolas}. ({legjobb_talalat} találat)")

print("\nTalálatok eloszlása:")

for talalat, db in sorted(talalat_statisztika.items()):

    if db > 0:

        print(f"  {talalat} találat: {db} sorsolás {'*' * db}")

--------------------------------

80 sorsolás kell ahhoz hogy 5 találat legyen

------------------

Meg is adhatjuk az értékeket a programban

import random

# ============================================================

#  ITT ÁLLÍTSD BE A SAJÁT SZÁMAIDAT

# ============================================================

TIPPEK  = [5, 12, 18, 23, 27, 31, 34]          # 7 tipped (1-35)

KIZART  = [1, 2, 3, 4, 6, 7, 8, 9]              # 8 kizárt szám (1-35)

SORSOLASOK_SZAMA = 10

# ============================================================

# Egyszerű ellenőrzés

assert len(TIPPEK) == 7,  "7 tippet kell megadni!"

assert len(KIZART) == 8,  "8 kizárt számot kell megadni!"

assert all(1 <= n <= 35 for n in TIPPEK + KIZART), "Minden szám 1-35 között legyen!"

assert len(set(TIPPEK)) == 7,  "A tippek nem ismétlődhetnek!"

assert len(set(KIZART)) == 8,  "A kizárt számok nem ismétlődhetnek!"

assert not (set(TIPPEK) & set(KIZART)), "A tippek és a kizárt számok nem fedhetik egymást!"

tippek_set = set(TIPPEK)

kizart_set = set(KIZART)

sorsolhato = [n for n in range(1, 36) if n not in kizart_set]

print("=" * 60)

print(f"Tippjeid:           {sorted(TIPPEK)}")

print(f"Kizárt számok:      {sorted(KIZART)}  (nem kerülnek kihúzásra)")

print(f"Sorsolható számok:  {sorsolhato}")

print(f"({len(sorsolhato)} szám közül húzunk 7-et, {SORSOLASOK_SZAMA} alkalommal)")

print("=" * 60)

talalat_statisztika = {i: 0 for i in range(8)}

osszes_talalat = 0

legjobb_sorsolas = 0

legjobb_talalat = 0

for i in range(SORSOLASOK_SZAMA):

    szamok = sorted(random.sample(sorsolhato, 7))

    talalatok = tippek_set & set(szamok)

    talalat_szam = len(talalatok)

    talalat_statisztika[talalat_szam] += 1

    osszes_talalat += talalat_szam

    if talalat_szam > legjobb_talalat:

        legjobb_talalat = talalat_szam

        legjobb_sorsolas = i + 1

    talalt_str = f" -> {sorted(talalatok)}" if talalatok else ""

    print(f"{i+1:2d}. sorsolás: {szamok} | Találat: {talalat_szam} db{talalt_str}")

print("=" * 60)

print(" VÉGEREDMÉNY ".center(60, "="))

print(f"Tippjeid:           {sorted(TIPPEK)}")

print(f"Kizárt számok:      {sorted(KIZART)}")

print(f"Összes találat:     {osszes_talalat} db ({SORSOLASOK_SZAMA} sorsolás alatt)")

print(f"Átlagos találat:    {osszes_talalat / SORSOLASOK_SZAMA:.2f} szám/sorsolás")

print(f"Legjobb sorsolás:   {legjobb_sorsolas}. ({legjobb_talalat} találat)")

print("\nTalálatok eloszlása:")

for talalat, db in sorted(talalat_statisztika.items()):

    if db > 0:

        print(f"  {talalat} találat: {db} sorsolás {'*' * db}")

---------------------------------------

import random

# ============================================================

#  ITT ÁLLÍTSD BE A SAJÁT SZÁMAIDAT

# ============================================================

TIPPEK  = [5, 12, 18, 23, 27, 31, 34]          # 7 tipped (1-35)

KIZART  = [1,2,4,8,9,11,13,15,17,22,25,26,21,28,29,30,32,35]              # 18 kizárt szám (1-35)

SORSOLASOK_SZAMA = 100

# ============================================================

# Egyszerű ellenőrzés

assert len(TIPPEK) == 7,  "7 tippet kell megadni!"

assert len(KIZART) == 18,  "8 kizárt számot kell megadni!"

assert all(1 <= n <= 35 for n in TIPPEK + KIZART), "Minden szám 1-35 között legyen!"

assert len(set(TIPPEK)) == 7,  "A tippek nem ismétlődhetnek!"

assert len(set(KIZART)) == 18,  "A kizárt számok nem ismétlődhetnek!"

assert not (set(TIPPEK) & set(KIZART)), "A tippek és a kizárt számok nem fedhetik egymást!"

tippek_set = set(TIPPEK)

kizart_set = set(KIZART)

sorsolhato = [n for n in range(1, 36) if n not in kizart_set]

print("=" * 60)

print(f"Tippjeid:           {sorted(TIPPEK)}")

print(f"Kizárt számok:      {sorted(KIZART)}  (nem kerülnek kihúzásra)")

print(f"Sorsolható számok:  {sorsolhato}")

print(f"({len(sorsolhato)} szám közül húzunk 7-et, {SORSOLASOK_SZAMA} alkalommal)")

print("=" * 60)

talalat_statisztika = {i: 0 for i in range(8)}

osszes_talalat = 0

legjobb_sorsolas = 0

legjobb_talalat = 0

for i in range(SORSOLASOK_SZAMA):

    szamok = sorted(random.sample(sorsolhato, 7))

    talalatok = tippek_set & set(szamok)

    talalat_szam = len(talalatok)

    talalat_statisztika[talalat_szam] += 1

    osszes_talalat += talalat_szam

    if talalat_szam > legjobb_talalat:

        legjobb_talalat = talalat_szam

        legjobb_sorsolas = i + 1

    talalt_str = f" -> {sorted(talalatok)}" if talalatok else ""

    print(f"{i+1:2d}. sorsolás: {szamok} | Találat: {talalat_szam} db{talalt_str}")

print("=" * 60)

print(" VÉGEREDMÉNY ".center(60, "="))

print(f"Tippjeid:           {sorted(TIPPEK)}")

print(f"Kizárt számok:      {sorted(KIZART)}")

print(f"Összes találat:     {osszes_talalat} db ({SORSOLASOK_SZAMA} sorsolás alatt)")

print(f"Átlagos találat:    {osszes_talalat / SORSOLASOK_SZAMA:.2f} szám/sorsolás")

print(f"Legjobb sorsolás:   {legjobb_sorsolas}. ({legjobb_talalat} találat)")

print("\nTalálatok eloszlása:")

for talalat, db in sorted(talalat_statisztika.items()):

    if db > 0:

        print(f"  {talalat} találat: {db} sorsolás {'*' * db}")

-----------------------------

import random

# ============================================================

#  ITT ÁLLÍTSD BE A SAJÁT SZÁMAIDAT

# ============================================================

TIPPEK  = [5, 12, 18, 23, 27, 31, 34]          # 7 tipped (1-35)

KIZART  = [1,2,3,4,6,7,8,9,10,11,13,15,16,17,22,25,26,21,28,29,30,32,33,35]              # 18 kizárt szám (1-35)

SORSOLASOK_SZAMA = 100

# ============================================================

# Egyszerű ellenőrzés

assert len(TIPPEK) == 7,  "7 tippet kell megadni!"

assert len(KIZART) == 24,  "24 kizárt számot kell megadni!"

assert all(1 <= n <= 35 for n in TIPPEK + KIZART), "Minden szám 1-35 között legyen!"

assert len(set(TIPPEK)) == 7,  "A tippek nem ismétlődhetnek!"

assert len(set(KIZART)) == 24,  "A kizárt számok nem ismétlődhetnek!"

assert not (set(TIPPEK) & set(KIZART)), "A tippek és a kizárt számok nem fedhetik egymást!"

tippek_set = set(TIPPEK)

kizart_set = set(KIZART)

sorsolhato = [n for n in range(1, 36) if n not in kizart_set]

print("=" * 60)

print(f"Tippjeid:           {sorted(TIPPEK)}")

print(f"Kizárt számok:      {sorted(KIZART)}  (nem kerülnek kihúzásra)")

print(f"Sorsolható számok:  {sorsolhato}")

print(f"({len(sorsolhato)} szám közül húzunk 7-et, {SORSOLASOK_SZAMA} alkalommal)")

print("=" * 60)

talalat_statisztika = {i: 0 for i in range(8)}

osszes_talalat = 0

legjobb_sorsolas = 0

legjobb_talalat = 0

for i in range(SORSOLASOK_SZAMA):

    szamok = sorted(random.sample(sorsolhato, 7))

    talalatok = tippek_set & set(szamok)

    talalat_szam = len(talalatok)

    talalat_statisztika[talalat_szam] += 1

    osszes_talalat += talalat_szam

    if talalat_szam > legjobb_talalat:

        legjobb_talalat = talalat_szam

        legjobb_sorsolas = i + 1

    talalt_str = f" -> {sorted(talalatok)}" if talalatok else ""

    print(f"{i+1:2d}. sorsolás: {szamok} | Találat: {talalat_szam} db{talalt_str}")

print("=" * 60)

print(" VÉGEREDMÉNY ".center(60, "="))

print(f"Tippjeid:           {sorted(TIPPEK)}")

print(f"Kizárt számok:      {sorted(KIZART)}")

print(f"Összes találat:     {osszes_talalat} db ({SORSOLASOK_SZAMA} sorsolás alatt)")

print(f"Átlagos találat:    {osszes_talalat / SORSOLASOK_SZAMA:.2f} szám/sorsolás")

print(f"Legjobb sorsolás:   {legjobb_sorsolas}. ({legjobb_talalat} találat)")

print("\nTalálatok eloszlása:")

for talalat, db in sorted(talalat_statisztika.items()):

    if db > 0:

        print(f"  {talalat} találat: {db} sorsolás {'*' * db}")

----------------

Az utolsó 4 sorsolás eredménye alapján ha 2/3-át kizárom, akkor a harmadik sorsolásnál  telitalálat

Compiler

20 sorsolás *3 7 találat

https://www.codeconvert.ai/python-code-generator