2019. augusztus 18., vasárnap

A világ innen nézve

Megpróbálom érthetően bemutatni, hogy milyen becstelen és aljas technikákat alkalmaznak a XXI. században a hatalmat bitorlók az emberi gondolkodás befolyásolására és a kultúra lerombolására. A demokrácia a szegények ópiuma, az egyén szabadsága illúzió, a választójog látszólagos, olyan emberek döntenek a lakosság egészét éríntő fontos kérdésekben, akik nem kompetensek, miközben cselekedeteik súlyos hatást gyakorlonak életünkre, jövőnkre. Az írástudatlan szavazata annyit ér mint a filozófus professzoré, vagyis kioltja az értelmet a tudatlanság, ezt használják ki a választások manipulálására.  Akkor a szavazgatás csak színjáték. Ostoba emberek, ostoba embereket juttatnak hatalomra és azok ostoba döntéseket hoznak és pusztulásba sodorják a társadalmat. Az uborkafára felkapaszkosott hedonista szélhámosok, nem vállalják fel döntéseik ódiumát, de ha már közel ülnek a tűzhöz, akkor sütögetik a pecsenyéjüket. A törvények rendeletek hosszútávon hatással vannak a társadalmi struktúrájukra. A lakosságot folyamatos agymosásnak teszik ki a kiépített média segítségével. A folyamatos és nyílt idomítás célja, hogy egyszerűen gondolkodás nélkül fogadjuk el, azokat a személyeket akiket ők javasolnak. A közöny ami az értelmiség részéről tapasztalható, csak tovább segíti a szélhámosok munkáját, mert a tájékozatlan választók manipulálása mégegyszerűbbé válik. A rendszerváltáskor, nem történt más csak a békésen legelésző csordádat átterelték egy másik mezőre. A beszédtechnikában és a meggyőzés technikájában jártas profi komunikátor képes megrészegíteni hangzatos szavakkal bárkit, majd arra tereli a csordát amerre akarja, jól felépített szónoklatával. Ha megosztott a társadalom akkor teremtenek egy mesterséges krízist, ami mőgé felsorakozik a lakosság, és ezután már könnyedén korlátozható irányíthatók az emberek, mesterségesen fenntartva a félelmet akármeddig. A mesterségesen fenntartott krízisek súlya alatt, a lakosság egy része enervált depressziós  és cselekvésképtelen, hiszen az egyén tehetetlen a terrorizmus, az atomháború, a járványok, a globális felmelegedés ellen. Ennek a masszív pszichológiai hadviselésnek a célja, hogy örülj azoknak akik fölötted uralkodnak, mert majd ők megvédenek téged, rájuk vagy utalva, ezzel is erősítve benned a kiszolgáltatottságot. Ezután a monitoron megmutatják nekünk azokat a vezető politikusokat, akik mindig magabiztosan beszélnek, (persze minden előre meg van írva nekik) és láthatóan ők mindent teljesen kézben tartanak. Ezzel tulajdonképpen te lettél az állandóan félelemben élő kisegér, aki a nagyhatalmú gazdájától várja a védelmet és gondoskodást, aki kegyesen elvállalja a felkérést.  Jól szórakozunk a "Macskafogó" című rajzfilmen és nem vesszük észre, hogy mi magunk is olyan szerviensek akaratgyengék és manipuláltak lettünk. A jogi rabszolgaság a nyugdíjkorhatáremelés és az egészségügy tudatos leépítése révén megtizedelik a lakosságot. A népesség csökken, a befizetett nyugdíjakat nem kell kifizetni, hiszen az előbb felsoroltak  közösen olyan eredményt hoznak, hogy az emberek  nagyrésze nem éri el a nyugdíjat. Természetesen egy képzett teem dolgozik a háttérben, akik folyamatosan azon agyalnak, hogyan lehetne a társadalomba implementálni, az akaratukat,  megvalósítani, média promóciók segítségével, különféle propaganda módszerekkel az elképzeléseket. Nehéz rávenni a közvéleményt hogy nyissák ki a szemüket, mert a fény bántó és már jól érzik magukat a sötétben, túl régen vannak már benn. Alan Watt mondta, hogy akiknek van intelligenciája és meg van a képessége, hogy meg tudjanak győzni másokat, szinészek, közéleti személyiségek, celebek, jól tudnak kommunikálni másokkal, azokat meg kell vesztegetni, hogy álljanak mellénk. El kell lehetetleníteni azokat,  akik felismerik a manipulálást, de nem vehetők meg, hogy ne terjeszthessék a lakosság körében az igazságot. Sok ilyen embert bocsátottak el munkahelyéről. A választópolgár egyre jobban eltávolodott saját sorsának az alakításától, a törzsi ösztönk kiélésére a férfinak ott van a foci, a nőnek a szappanoperák, így az emberek odaragadtak a képernyőkre és tompulnak tovább, otthon ülnek és kussolnak, hiszen cirkusz kell a népnek meg némi kenyér. Panem et circenses monta Néró császár állítólag. A könyvtárakat tudatosan leépítik, az információszerzés, a művelődés és a  tájékozódás lehetőségét ezzel megakadályozva. Alul fizetik az értelmiséget, így azok elmenekülnek az országból. Marad a vazallusok csapata. A konzervatív társadalmi normák elvesznek az erőszak és a brutalitás az úr a médiában. A tudatbefolyásoló filmek mentális üzeneteket vésnek be az agyunkba, tv nézés közben szórakozol, tehát agyad védekező mechanizmusa nem működik, mindent befogad. Ebben az alfa állapotban szabadon tölthetnek beléd gondolatokat. Ezekhez képest Göbbelsz ministránsfiú volt. Ha folyamatosan tálaljuk az információt és a kommentárt idővel az emberek lassan nem lesznek képesek önállóan gondolkodni, írja Brzezinskit a „Két korszak között” című könyvében. Régen az emberek lementek a parkba beszélgetni, ma mindenki a tv vagy az internet előtt gubbaszt. Ez álca, a tv az agymosás és a népbutitás eszköze. Mindig van valami üzenet valahol elrejtve a filmben, ami a tudatodba épül. Ha háborút terveznek egy szomszédos ország ellen, akkor előtte a lakosság agyát átmossák olyan hírekkel amikkel gyalázzák azt a szomszédos országot. Sok háborús filmet vetítenek, amikben a patriotizmust és a hősiességet hírdetik. Ördögi körbe vagyunk zárva, nincs menekvés, aki teljesen TV függő az elveszett. Azt, aki megkapja a napi agymosás adagját megnyugszik alfában marad, mert a sugárzás szó szerint megkerül minden tudatos funkciót az illetőben. Van kiút, minden szenvedélybetegségből, de erős akarat kell hozzá. A képlet tehát egyszerű; ha el tudod venni egy embertől azt az időt, amit arra tudna használni, hogy gondolkodjon, és esetleg azt mondhatná, megyek, elolvasok egy könyvet, vagy tanulok valami érdekeset, ezzel eléred, hogy ehelyett félkómában nézzenek egy TV készüléket, akkor sötétségben, butaságban és engedelmességben tarthatod őket, nem fognak ellenállni. A szenvedélybetegség, amúgyis felborírja a napi rutint és minden másodlagossá avanzsálódik. Normális ember nem érti hogy lehet órákon át bámulni egy monitort. Elemző szemmel kell nézni a tv-t gondolkodva, mit miért mutatnak mi van mögötte, kritikusan szemlélni, és észreveszed, hogy vannak felépítve, hogy azt a véleményt adják neked, ami sokszor egy nagyon határozott vélemény, anélkül, hogy megkapnád a konkrét tényeket, vagy akár a ferdített tényeket. A kommentár mindig a hatalom vélekedése és nem mindig az igazság. A tv és az internet csatorna az agyunkhoz, azt akarták hogy az emberek annyira rászokjanak, hogy ne tudjanak élni nélküle, reggel cirkusz este színház. Tanuljuk meg, hogyan kell kritikusan elemezni, és gondolkodni miközben nézzük a monitort.


2019. augusztus 5., hétfő

A ROVÁSÍRÁS SZABÁLYAI

Ebben a részben a rovásírásnak elsősorban a székely-magyar módjáról lesz szó, hisz ez az amelyik jobban publikált, és amelyik ma is jobban terjed. A bemutatott szabályoknál latin betűs írásmódot használok, hogy könnyebben- ill. vizuálisabban megérthető legyen.

Az írás iránya:

Mint már említettem; a jeleket leggyakrabban négy oldalán sima botra rótták. A botot balkézben fogva a jobb végén kezdték a rovást balra haladva, így ez a rovásírás iránya. A jelek irányultsága is ezt mutatja, mármint, hogy a rúnák (a bevésett jelek) balra néznek. (Azonban elfogadott a balról-jobbra irányuló írásmód is, viszont ekkor az eredeti rúnák tükörképeit kell kiírni, hogy az olvasási irány megállapítható legyen. Lásd a Példa mondatok között.)

A sor végén nem tértek vissza a következő oldalon az elejére, hanem átfordították botot és az új oldalt az előző sor végénél kezdték, így az új oldalon a jelek az előző oldalhoz képest lefelé állnak és visszafelé töltődnek fel. Ez a botforgatás a magyarázata sok ókori felirat kígyózó sorvezetésére is, ahol minden második sor, mintha a bot oldalai lennének a síkban kiterítve.

 Jelkihagyás, hangugratás:

1. Alapvető szabály, hogy a mássalhangzók kiejtésének megkönnyítésére egy "e" hangot illesztünk eléjük (pl.: eB, eC, eD stb.), ezzel viszont egy mondatban az "e" magánhangzók jelölésének legtöbbje is feleslegessé válik, tehát elhagyható. Pl.: GY = eGY, NKD = NeKeD, ISTN = ISTeN.

2. A magyar nyelv hangzóilleszkedésének törvényére támaszkodva, elég a szó egyik szótagjában lévő magánhangzót jelölni (ha ez az "e" akkor ez sem szükséges), amely jelzi a szó hangrendjét és könnyen kitalálhatóvá teszi a kihagyott betűket. Pl.: JÁNS = JÁNoS . Az elhagyás az értelmezést nem zavarhatja! Leggyakrabban az első szótag magánhangzójával megegyező magánhangzók esnek ki, pl.: KOMNDR = KOMoNDoR.

3. Jelkihagyás esetén a hangrendszakadást okozó magánhangzót mindig jelölni kell, pl.: TKRÍT = TaKaRÍT.

4. A szó végi magánhangzót mindig ki kell írni, pl.: GYRMKE = GYeRMeKE.

5. Ha két magánhangzó van egymás mellett, akkor mind a kettőt jelölni kell pl.: GYRMKIEN = GYeRMeKIEN, kivéve ha a magánhangzót a mássalhangzó egyértelműen jelöli, pl.: FÉRFIK = FÉRFIaK.

 Az előzőekben tárgyalt szabályok - ha megnézzük - mind a magánhangzókra vonatkoznak. A rovásírás erősen mássalhangzós írás, de bizonyos esetekben él a mássalhangzók kihagyásával is. Most nézzük ezeket:

6. A mássalhangzók közül a "sziszegőket" (sz, zs, cs, s) és a hangsúlyosakat mindenképpen jelezni kell, de a torlódó mássalhangzók közül a nem hangsúlyosakat (pl.: d, h, l, t, v) el lehet hagyni, pl.: BOGSZNY - BOldoGaSZoNY. Az elhagyás természetesen az értelmezést nem zavarhatja!

7. A kettős mássalhangzót a rovásírás nem jelöli, mivel a két mássalhangzó közé magánhangzót kéne olvasni, kivéve a "-tt" esetén pl.: ADTT = ADoTT.

8. A szó eleji "h" elhagyható pl.: OGY = hOGY. Az erősen kihagyásos rovásírásnál a nem hangsúlyos kezdőhangok is elhagyhatók, amennyiben az az értelmezést nem zavarja, pl.: AGY - nAGY . (Ez utóbbi viszonylag ritkán fordul elő.)

9. Jelmegtakarítás céljából alkalmazható a fonetikus írásmód is, pl.: ÖCZ = ÖCáZ = ötszáz (csak egy "c" a 7. szabály miatt!), AGYN = AGYoN = adjon . (Ez a legritkábban használt jelkihagyás, mivel így a szöveg igen nehezen olvasható.)

 Ligatúra (jelkötés, jel összevonás):

10. Amikor egy botra, vagy kőlapra jeleket róttak, sokszor előfordult, hogy a szó már nem fért ki, ezért vagy át kellett volna fordítani a botot egy másik oldalára a szó közepén, vagy a kőlapnál egy másik lapon befejezni. Ezért találták ki az ún. ligatúrákat - jel összevonásokat. Ez nem jelent mást, mint hogy a szomszédos betűket egyszerűen egyetlen rúnává írták össze úgy, hogy közös rovásaik egymásba tolódtak. Így - szélsőséges helyzetben - akár egész szavakat is egyetlen rúnává lehet összeírni.
Természetesen a ligatúrák használata közben is használhatók a jelkihagyások, ezért az ilyen módszerrel írt szavak és mondatok értelmezése nagy gyakorlatot kíván.

Egy pár alkalmazható ligatúra
Egyéb szabályok:

11. A szavak közé helymegtakarítás miatt pontot szoktunk tenni.

12. A sor végi szó elválasztása bárhol történhet. (De azért ajánlott a modern helyesírási szabályzat szerinti elválasztás.)

13. Nincsenek külön nagy- és kis betűk, de néha a tulajdonnevek első betűi vagy kicsit nagyobbak, vagy vastagabbak, mint a többi jel.

14. A "k" és "s" rúnáknak az "eK" és "eS" hangzású jeleiken kívül létezik egy mélyhangrendű jele is, amelyet mélyhangrendű magánhangzók után használunk. Ilyenkor a kiejtésük "aK" és "aS". (Lásd a Rovás ABC oldalon.) Pl.: JKB = JaKaB, MÁTYS = MÁTYáS.

 Konklúzió:

Az említett szabályok elsősorban régi szövegek olvasásakor lehetnek segítségünkre, a mai gyakorlatban ritkán szoktuk mind a jelkihagyásokat, mind a ligatúrákat alkalmazni. Ha valaki elsajátította a rovás ábécé rúnáinak jelentését, kis beleéléssel és gyakorlattal bármilyen székely-magyar rovásírással készült szöveget képes elolvasni, függetlenül attól, hogy a szöveg esetleg jelkihagyással, vagy ligatúrával készült.

The History of Demecser

The village of Demecser is located at a distance of 25 kilometres northeast of Nyíregyháza, in an area where the regions of Közép-Nyírség and Rétköz meet. It is accesssbile on a minor road branching off from trunk road No. 4 at Székely. The Budapest-Záhony main railway line runs through the settlement. As it is attested by numerous archeological finds the area of contemporary Demecser was inhabited as early as ancient times. The village is registered by archeologists and museologists as a place of the earliest finds of the so called ’Great Plain linear patterned pottery’. The patterns are mostly engravings of simple geometrical forms, but examples representing the later Körös-Szamos area painted pottery were also found. The name of the settlement was first mentioned in a document around 1261-1267, according to which in the vicinity of the village of Kék Governor Sándor Kárászi purchased an estate called Kendemecher. As it is attested by some other sources the name of the settlement first occured in a deed of gift of approximately 1270-1272, according to which King Stephen V bestowed the settlement on Sándor Kárászi. Due to a decision brought by the Palatine in 1331, Miklós, the son of Sándor Kárászi lost part of the village; it is also known that his brother had the intention of selling the other part of the village to a man called Pál Magyar. István, a member of the Kállay branch of the Balogh-Semjén clan registered a protest against this intention on the grounds of owning the settlement himself. In spite of this fact it seems to be certain that eventually Pál Magyar was able to purchase the village of Demecser, with the surrounding swamps and 30 fish ponds for an amount of 400 silver forints. The stone building of the village church, which was constructed to honour St. George existed as early as this period. In 1354 Demecser was given to Erzsébet, the daughter of Pál Magyar, as part of her dowry. The 15th century brought a change in the history of Demecser. It was in this period that the settlement obtained the right to hold fairs and it was raised to the rank of market town. In 1415 Demecser as well as its outer fields were obtained by the members of the Czudar family. Demecser was a market town from 1460 to 1886. Its right to hold fairs was first mentioned in a document of 1466. It can be concluded form the date that these privileges were most likely to have been given to the settlement by King Mathias. Bessénytanya, Bodótanya, Borzsovatanya, Feketetanya, Idatanya, Kolbárttanya, Vártanya, Verestanya, Fellegvártanya, Kistanya were also parts of Demecser in this period. The owners of the settlement were the members of the Várady and Kállay families. According to the tax register of 1556 Demecser had 32 tax paying households, so the number of inhabitants is estimated to have been about 160-165 people. In 1588 there were 93 serfs in the village and they belonged to the members of the Várady family. Due to the swamps of Rétköz the area was relatively sparsely populated because people could only settle down at some heights. In 1611, when the male branch of the Várady family died out members of various nobiliary families claimed the right to Demecser. In the middle of the 17th century István Lónyay was one of its owners and he was given the right of ownership of part of the village by the palatine.Others obtained parts of the settlement by right of mortgage. There were times when part of the village was a royal possession. The census of 1720 registered 14 units of land held in villeinage, two dry mills and three water mills in the village. In the period of the liberation of the serfs the members of the Barkóczy and the Jósa families owned the village. It was only later that other families, including the Pazonyi, Szabó, Györy, Cseepey, Vay and Répássy families came into the ownership of smaller or of larger estates in the area. The number of Demecser’s inhabitants in that period was 839, the size of its ploughlands was 244 acres, and the rest of the village’s outer fields was pastures and fishing ponds. In 1870 there were 220 houses at Demecser and the number of its inhabitants reached 1385. The area of the settlement was 6467 acres then. By the census of 1900 the village had 226 houses and 2021 inhabitants.

in Hungarian
magyarul

Demecser falu Nyíregyházától 25 km-re északkeletre fekszik, olyan helyen, ahol Közép-Nyírség és Rétköz régiók találkoznak. Megközelíthető a Székelynél a 4. számú főúttól kisebb uton. A településen áthalad a Budapest-Záhony fővasút. Amint azt számos régészeti lelet tanúsítja, Demecser területét már az ókorban lakták. A faluban régészek és muzeológusok nyilvántartásba vették az úgynevezett „Alföldi lineáris mintás kerámia” legkorábbi leleteinek helyét. A minták többnyire egyszerű geometriai formák metszetét tartalmazzák, de a későbbi Körös-Szamos környéken festett kerámiára  is példáit találtak. A település nevét először egy 1261-1267 körüli dokumentumban említik, szerint Kárászi Sándor Kék falu közelében Kárász Sándor Kendemecher nevű birtokot vásárolt. Amint azt más források is tanúsítják, a település neve először körülbelül 1270-1272-es ajándékdokumentumban fordult elő, amely szerint V István király Kárászi Sándornak adományozta a települést. A Palatine által 1331-ben hozott döntés miatt Miklós, Kárászi Sándor fia elvesztette a falu egy részét; az is ismert, hogy testvére szándékában áll a falu másik részét Magyar Pál nevű embernek eladni. István, a Balogh-Semjén klán Kállay fiókjának tagja tiltakozást indított e szándék ellen azzal a céllal, hogy maga a település birtokolja. Ennek ellenére biztosnak látszik, hogy végül Magyar Pál képes volt megvásárolni Demecser falut, a környező mocsarakkal és 30 halastavaval, ezüst forint mennyiségben. A falu templom kőépülete, amelyet Szent György tiszteletére építettek, már ebben az időszakban létezett. 1354-ben Demecser apja részeként Magyar Pál lányának, Erzsébetnek lett adva. A 15. század változást hozott Demecser történetében. A település ebben az időszakban szerezte meg a vásárok tartásának jogát, és a piacváros rangjába emelték. 1415-ben Demecser és külterületei a Czudar család tagjai voltak. Demecser piacváros volt 1460 és 1886 között. A vásárok tartására való jogot először egy 1466-os dokumentum említette. A dátum alapján arra lehet következtetni, hogy ezeket a kiváltságokat valószínűleg Mátyás király adta a településnek. Bessénytanya, Bodótanya, Borzsovatanya, Feketetanya, Idatanya, Kolbárttanya, Vártanya, Verestanya, Fellegvártanya, Kistanya szintén részei Demecsernek ebben az időszakban. A település tulajdonosai a Várady és a Kállay család tagjai voltak. Az 1556-os adónyilvántartás szerint Demecsernek 32 adófizető háztartása volt, tehát a becslések szerint körülbelül 160-165 ember él. 1588-ban 93 jobbágy volt a faluban, és a Várady család tagjai közé tartoztak. A Rétköz mocsarai miatt a terület viszonylag ritkán lakott, mert az emberek csak bizonyos magasságokon tudtak építkezni. 1611-ben, amikor a Várady család férfi ága kihalt, különféle nemesi családok tagjai igényt tartottak Demecserre. A 17. század közepén Lónyay István volt az egyik tulajdonos, és a falu egy részén a falu egy részének tulajdonjogát kapta. Mások a település egy részét jelzálogjoggal szerezték meg. Voltak idők, amikor a falu egy része királyi birtok volt. Az 1720-as népszámlálás során 14 db földterületet tartottak nyilván, két száraz malomot és három vízimalomot a faluban. A jobbágyok felszabadulásának idején a Barkóczy és a Jósa család tagjai birtokolták a falut. Csak később más családok, köztük a Pazonyi, Szabó, Györy, Cseepey, Vay és Répássy családok váltak kisebb vagy nagyobb birtokok birtokosává. Demecser lakosa ebben az időszakban 839 volt, mocsaras területe 244 hektár volt, és a falu többi mezője legelők és horgásztó volt. 1870-ben Demecsernél 220 ház volt, lakosainak száma elérte az 1385-et. A település akkori területe 6467 hektár volt. Az 1900-as népszámláláskor a faluban 226 ház és 2021 lakos volt.

Demecser felszabadítása

Malinovszkij kiadott parancsában Nyíregyháza elfoglalásának határidejét 1944 október 21-én estére tűzte ki. Plijev altábornagy elbizakodott módon úgy döntött, erőivel ezt még 20-án végrehajtja. Elhatározásakor jelentősen lebecsülte a németeket, valamint azt a tényt, hogy a feladat teljesítéséhez fáradt katonáinak 45–50 kilométert kellett harcolva megtenni, és a szovjet csapatok útjában legalább kilenc–tíz, támpontként kiépíthető település feküdt.  Az 5. gárda-lovashadtest Hajdúsámson–Balkány irányában támadott azzal a feladattal, hogy 17 óráig vegye birtokba Nagykállót, Napkort, és Orost. Másnap, 21-én támadását Nyírtét–Demecser felé kellett folytatnia, és délig el kellett foglalnia Berkeszt, Demecsert és Nyírbogdányt. Demecser terepszakaszra, ahol biztosítania kellett a főerőket északkeletről. Demecsert és Kemecsét. A 23. harckocsihadtest lezárta az Ibrány, Vencsellő és Rakamaz területén áthaladó utakat. A 4. gárda-lovashadtest Nyíregyházát védte, főleg nyugati, délnyugati és déli irányból. A gyorsan mozgó hadtestek számára igen hátrányos következményekkel járt, hogy a 27. hadsereg még mindig Nagykállótól 20–25 kilométerre délre volt. Ezért Plijev nem rendelkezett elegendő gyalogsággal a hadtestei által elfoglalt területek hatékony védelmére. Napközben a német 8. hadsereg XXIX. hadteste és a magyar IX. hadtest erői nyugat felé törtek előre. Északnyugatról a hadseregcsoport egyik mögöttes területi parancsnokságának biztosító csapatai közelítették meg Nyíregyházát. A német „Scholze” harccsoport ismét birtokba vette Demecsert. Nyírtura és Nyírbogdány is német–magyar kézbe került.  A hadtestnek erős előrevetett osztagaival be kellett vennie Kisvárdát és Dombrádot is. Az 5. gárda-lovashadtestnek még 21-én este ki kellett jutnia Nyírtura– –Kemecse–Székely–Berkesz–Demecser terepszakaszra, ahol biztosítania kellett a főerőket északkeletről. A hadtest előrevetett osztagainak el kellett foglalniuk Kisvárdát és Dombrádot. Plijev altábornagy erői 22-én folytatták támadásukat északi irányban. Az 5. gárda-lovashadtest napközben elfoglalta Nyírtétet, Berkeszt, Demecsert és Kemecsét. A 23. harckocsihadtest lezárta az Ibrány, Vencsellő és Rakamaz területén áthaladó utakat. A 4. gárda-lovashadtest Nyíregyházát védte, főleg nyugati, délnyugati és déli irányból. A gyorsan mozgó hadtestek számára igen hátrányos következményekkel járt, hogy a 27. hadsereg még mindig Nagykállótól 20–25 kilométerre délre volt. Ezért Plijev nem rendelkezett elegendő gyalogsággal a hadtestei által elfoglalt területek hatékony védelmére. Napközben a német 8. hadsereg XXIX. hadteste és a magyar IX. hadtest erői nyugat felé törtek előre. Északnyugatról a hadseregcsoport egyik mögöttes területi parancsnokságának biztosító csapatai közelítették meg Nyíregyházát. A német „Scholze” harccsoport ismét birtokba vette Demecsert. Nyírtura és Nyírbogdány is német–magyar kézbe került. Demecserbe először a magyar hadsereg vonult vissza. Itt tették le az esküt a Szálasi kormányra, német tisztek jelenlétében. Érezhető volt a feszültség az eskütételnél is. Rövid tisztálkodás és ellátás után tovább vonultak Dombrád felé, a Tisza túloldalára. Az átvonuló magyarokat követte a német csapat. A fontosabb folyókon a hidakat átkelésük után felrobbantották, ez történt a Lónyai kanális kisamerikai hídjával is. A gyárakat már nem is érkeztek leszerelni a gyors visszavonulás miatt. A lakosság a front közeledtével rémületben volt, mivel a csapatokról szóló rossz hírek eljutottak a lakossághoz. Sokan csomagoltak és menekültek nyugatra. Bíztak abban, hogy a Dunántúlra nem fognak eljutni a szovjet csapatok. Demecserből is elmenekültek az uraságok. Elek Endre itt maradt és orosz feleségével, Tatjánával várta a szovjeteket. Több magyar katona már itt megszökött az alakulatától és bujkáltak. Nagyon kellett vigyázni a bujkáló katonáknak a falu lakosságában sok volt a besúgó. A katonai rendészet és a csendőrség kereste a szökött katonákat, akikre a statárium alapján kivégzés várt. 1944. október 19-én Székely és Nyírbogdány felől erős ágyúszó hallatszott, és egyre közelebb húzódott Borzsova felé. Sok halott katonát temettek el a falu környékén, septiben kiskertekben, utak mentén árokparton, gyümölcsösben, erdő szélen, a vasút mellett, a folyóparton. A pontos helyeket már csak nagyon kevesen ismerik. A Borzsovai iskolánál az út mellett harcálláspont alakult ki. Berkesz felől a vízgyűjtő csatorna töltésén a németek állása, az iskola felől az oroszoké. Komoly tűzerővel lőtték egymást. Több halott és sebesült is volt. A borzsovai urasági kastélyt rendezték be az orosz katonák kórháznak. Ide gyűjtötték a harcok után a halottakat is. A tanyai lakosok elmondása szerint volt olyan elhunyt, akinek a haja a szekérről leomolva a földet érte, mivel nők is harcoltak a szovjet seregben. A harcok után a holtakat és a sebesülteket beszállították Nyíregyházára, de voltak olyanok akiket a lakosság elföldelt, például a gyümölcsösben és a Borzsován elhunyt német katonákat a lakosság a helyszínen temette el. A front elvonulása után a kastélyt felégették. A német katonák észak felé, Gégényen át Dombrád felé vonultak. Mivel Székely felől tank csatát vártak, a demecseri úton a mély vízgyűjtő csatornánál a hídon, az út közepén tank elhárító gödröt ástak és tank elhárítóval egy német katona várta a támadást. A Lónyai csatorna Bogdányi úti és Berkeszi úti hídját is felrobbantották. Október 19-én estére a németek összeszerelték Demecserből a 14 év feletti fiúkat, a leventéket és velük együtt elvonultak Gégény felé, Dombrádra. Vonulás közben Gégény határában a németek támadást észleltek és tüzelő állást kerestek. Így a fiúknak sikerült megszökni. Kukoricaszár kupokba rejtőztek el. A németek gyorsan elvonulta, a fiúk pedig reggelre hazajöttek. Október 20-án reggel csendes napsütésre ébredt a lakosság. A katonák elvonultak, az utcák üresek voltak. A reggeli kis istentiszteletre szóltak a harangok. De a lakosság félve lépett ki az utcára, a nagy csendességben valamire vártak. Tíz óra körül szovjet lovas partizánok jelentek meg Kék felől a határban, a földeken keresztül, felderítést végeztek. Végigjárták az utcákat és lövés nélkül megszállták a községet. Az istállókban lovakat cseréltek, ellenőrizték a határt is, élelmet kértek és estére elvonultak a községből. Közben a szőlőnél két német katonát elfogtak és az állomásnál, a váltókezelő betonbunkere elé állították és kivégezték őket. A kivégzett németeket a temető bejárata mellett a lakosság hantolta el, titokban félve a megtorlástól. Éjszaka visszajöttek a németek, keresték a kivégzett katonatársaikat, de hiába. Igen idegesek voltak, de hiába kutattak a társaik és a partizánok után, éjszaka ők is elvonultak a faluból. Hogy hány katonát temettek el a faluban és a környéken, senki sem tudja megmondani. Már alig élnek azok, akik még emlékeznek arra, hova földelték el félelmükben az emberek a holtakat. A végtisztesség minden halott katonát megillet. Vajon emlékszik még valaki, arra, hova temették őket?

Felhasználva Számvéber Norbert; Páncélosok a Tiszántúlon Az alföldi páncéloscsata 1944 októberében (részletek) http://mek.oszk.hu/05000/05068/html/

2019. augusztus 1., csütörtök

Hegedüs István öttusabajnok Demecseri kötődése

Biztosan kevesen tudják, hogy Hegedüs István Nyíregyházán született, de Demecserben is élt, itt töltötte a cserkészéveket, beceneve „Fityula” volt, apja Hegedüs István hentesmester volt. A cserkészmozgalom célja, életrevaló, egészséges fiatalok nevelése, politika mentesen.  1946. június 18-án az Edison kávéház előtti járdán lelőtték a Vörös Hadsereg tisztjét, ez szolgáltatta az ürügyet a diákszövetségek betiltására. Tanulmányai miatt Budapestre költözött, az Élelmiszeripari Technikum megbecsült és szeretett testnevelő tanára volt. A magyar filmgyártás első kaszkadőrjeinek egyike volt. Szüleivel a Bujtos néven ismert városrészen, az István utcában lakott. Már egészen fiatal korában is szeretett sportolni. Naponta futott, súlyt emelt és a környékbeli barátaival a Bujtosi tó kínálta lehetőséget is kihasználva, valamint a Demecseri rokonságban tartott lovak iránti szeretete révén jutott el az öttusa sportág alapjaihoz. Jó lovasként filmben dublőri szerepet kapott a Rákóczi hadnagya című filmben. Kimunkált testalkata miatt Horváth Endre őt választotta az 1948-ban kiadott húszforintoson szereplő férfiakt modelljének (az arckép stilizált). Emlékére a hálás utókor 2003-ban a Magyar Testnevelési Egyetem szoborparkjában szobrot, a Szófia utcában emléktáblát állított.
Azt is kevesen tudják, hogy a régi 1958-es húszforintos papírpénzen ő látható. Füle Mihály grafikusművész alkotása. A bajnok alakját nem csupán az 1948-tól egészen 1992-ig forgalomban lévő bankjegy őrzi: Kisfaludi Strobl Zsigmond szobrászművész 1947-ben megfaragta a Szabadság-szobor egyik mellékalakját, a Fáklyavivőt, amihez me­gint Ő állt modellt. Hegedüs István (1924 –1956) A magyar öttusabajnokságok során 1948-ban egyéni bajnokságot nyert, óriási karrier várt rá, 1949-ben és 1950-ben második helyezést, 1951-ben és 1952-ben pedig harmadik helyezést ért el.
A csapatbajnokságok során 1950-ben az első helyezést, 1951-ben és 1952-ben a második helyezést elért csapat tagja volt. 1956. október 24-én hajnalban 4 óra körül Gerendás László úszóedzővel,(akkoriban a Vasas úszóedzője volt), nem azért, hogy foglalkozást tartson, hanem, hogy megóvja az edzésre lejövő gyerekeket. Nem ért el az uszodáig: amikor megállt a Szófia utcában, ahol az emberek kommunista könyveket égettek. A könyvégetés mellett hirtelen ÁVH-s teherautó állt meg, ahonnan válogatás nélkül lőni kezdtek. Hátba lőtték, ami szíven találta, 32 éves volt.  Az Izabella utca 50.-ben, lakása udvarán temették el. 1957-ben a Kerepesi úti temető 17/3. parcellája 2. sorának 32. sírjában helyezték örök nyugalomra, Blaha Lújza sírja mellett.

     A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Önkormányzat Bujtosi Szabadidő Csarnokának nevét 2007. január 1-jétől Hegedűs István Bujtosi Szabadidő Csarnok elnevezésre változtatta.




http://www.szabarchiv.hu/drupal/sites/default/files/27_Heged%C5%B1s%20Istv%C3%A1n.PDF

Csak emlékezetőül, ugye emlékszünk még a másik Demecseri származású öttusa magyar bajnokunkra Szabó Piroska fiára Nándorra.


2019. július 31., szerda

A temetési szokások

A halál hozzá tartozik az életünkhöz, akár elfogadjuk akár nem. A temetések a legfájdalmasabb dolgok az ember életében. A temetést szigorú szabályok alapján végezték, a szokásjog és az egyház szabályai szerint. A temetőben a sírok régen kelet-nyugati irányban lettek ásva, így a halott, arccal a felkelő nap irányába nézett, mamár nem tartják be ezt a szabályt és össze-vissza ássák a sírokat. Azt tartják, hogy a halált bizonyos események előre jelzik, ha a kép leesik a falról, ha a tükör eltörik vagy leesik, az óra váratlanul megáll, a kutya vonyít mint az éhes farkas, vagy a bagoly huhog a ház körül, akkor valaki meghal a családból. 
Ha a beteg nagyútra készült, vagyis már menthetetlennek ítélte az orvos vagy a család, akkor elhívták a papot, aki meggyóntatta, feloldozta, feladta neki az utolsó kenetet, a reformátusoknál pedig az úrvacsora szentségét magához vette a haldokló. Ezután a mestergerenda alatt gyékényen szalmából vetettek ágyat, azt tartván, hogy az ember a földhöz közelebb könnyebben hal meg. Ilyenkor kinyitották az ablakot, de becsukták a szekrények ajtajait, fiókjait, hogy az eltávozó lélek könnyen megtalálja az utat, és el ne tévedjék, el ne bújjék valahol a házban.
A halál bekövetkezésekor a halott állát felkötik, szemét lefogják, majd erre pénzt tettek, a nehéz fémpénz nem engette vissza kinyílni a szemet. Az órát megállítják, a tükröt letakarják, mert  mindent letakartak, amiben a halott megláthatja magát, úgy gondolták, a halott lelke, magával viszi azt, aki utána a tükörbe néz. Állítólag a lélek 40 napig még a házban lehet.  kioltják a házban a tüzet, amit nem is gyújtanak meg addig, amíg a halott a házban marad. Eszembe jutott még egy babona ha összetörsz egy tükröt, akkor 7 évig nem mehetsz férjhez.
Addig senki nem feküdhet le aludni, amíg a halott a házban van. Ezután megmossák a halottat, amit a legtöbb helyen az asszonyok végeznek, akármilyen nemű is a halott. A vizet olyan helyre öntik, ahol nem járnak, a szappant a törölközőt még a lavórt is eldobják. A férfihalottat megborotválják, helyenként borral bekenik az arcát, hogy az ne változzék el, illetve szép piros legyen. Ezután a legjobb ünneplő ruhájába öltöztetik, de lábbelit többnyire nem adnak rá. Majd a ravatalra terítik, melyet a szoba közepén helyeznek el. Ez székre vagy bakra fektetett két-három szál deszka, amelyet szőttesekkel letakarnak, sokszor a szokásnak megfelelően ágynak vetik meg.
Máshol az ágyra ravataloznak, de ilyenkor vigyáznak arra, hogy az ágyat a mestergerendával párhuzamosan helyezzék el. A halott hasára néhol a felpuffadás megakadályozására sarlót tettek, mely azért is figyelemre méltó, mert ezt a honfoglalás kori sírok némelyikében is megtalálták, de csak asszonyokéban. A felravatalozott halottat a rokonoknak, ismerősöknek, szomszédoknak illik meglátogatniuk.
A virrasztást az énekesasszony irányítja, aki előmondja az éneket és az imádságot. A "Vezess Jézusunk meg a Te benned bíztunk elitől fogva" sohasem hiányozhatott belőle. A rokonság, az idősebb asszonyok, férfiak azonban maradnak, körbeülik a halottat, imádkozgatnak és énekelnek, rendszerint vallásos énekeket vagy az azok dallamára szerkesztett strófákat. A férfiak többnyire különvonulnak, beszélgetnek a halottról, visszaemlékeznek milyen volt amikor még élt, közben iszogatnak, de nem az egészségünkre szó hangzik el, hanem a halott emlékére, vagy lelkiüdvére, vagy nyugodjon békében hangzik el közben.
Később összeállítják azokat az adatokat, melyek segítségével a pap vagy a kántor a temetéskor a halottat elbúcsúztatja. Az énekesasszony (ő volt a sirató asszony is)  saját énekgyűjteménnyel rendelkezik, melyből a halotthoz, a halálesethez leginkább illő darabokat válogatta össze. Illyés István ki is adta gyűjteményét a zsoltárokat és halotti énekeket tartalmazó kiadványa, 1693-ban jelent meg először. „Ha hosszantartó szeles üdő van, azt mondják sok az akasztott-ember-halott. Ha Pál fordul köddel, sok ember hal döggel.” „Ha valaki fél a halottól, fogja meg a nagylábujját, oszt nem fog félni többet. Ahol halott van nem szabad az ablakon benézni. Ha halottról beszélnek, oszt valaki köhög, meg kell ráncigálni a bal fülét. Az ablakot nem jó addig kinyitni, amíg benn a van a halott. 1972-ben temettük nagymamámat, sárgahomokkla szórtuk fel a ház elejét meg az utcát is. Régen a fiatalabb asszonyt fejdísszel főkötővel temették, az öregebbet bekötöttfejjel és feketében. A virrasztaláson egy petróleum lámpa égett folyamatosan, még akkor is ha nem volt bennt senki vele. Másképp harangoznak a férfinak mint a nőnek. Először egyet húznak egy haranggal, azután kezdi rá kettővel. A koporsó készítésekor vágott forgáccsal töltötték meg a halott feje alá tett kispárnát. A halott mellé a koporsóba fektetéskor bizonyos tárgyakat tesznek.

A férfiak megkapják a pipát, dohányzacskót, esetleges kedves botjukat, a pásztorok karikás ostorukat, sokszor a borotvát, szappant. Az asszonyok mellé többnyire tű, cérna, kendő kerül, míg a gyerekek játékaikat, könyvüket, irkájukat viszik magukkal. Sokszor gyümölcsöt vagy más ételneműt sem felejtenek el, esetleg Bibliát, imádságoskönyvet, szent érmeket, kis szobrocskát, olvasót, zsoltárt helyeznek a lábához. A halott elbúcsúztatásában nagy szerepe van a harangnak.
A katolikusoknál a halál órájában megcsendítik a legkisebbet: a lélekharangot. A protestánsoknál az egy vagy több haranggal történő harangozás a halott neméről értesít. A harangok adják tudtul a temetésre történő gyülekezés megkezdését, és annak szava kíséri utolsó útjára a temetőig a halottat. Ezért van Európa-szerte sok harangra ez írva: „Az élőket hívogatom, a halottakat elsiratom.”A temetés megkezdése előtt a szemfedelet ráborítják a halottra, de az arcánál kis nyílást vágnak. Minden halottat lábbal visznek ki a házból, és a küszöbön háromszor megkoppantanak, hogy a halott vissza ne találjon.
A koporsót az udvaron az ún. „Szent Mihály lovára” állítják, ami tulajdonképpen két bak. A lábához állítják a kis asztalt a pap és a kántor számára. A koporsó körül foglal helyet a halott személyétől függő sorrendben a család. Egyik oldalon a férfiak, a másikon a nők a nagycsaládban betöltött helyüknek megfelelő sorrendben, ha fiatal lány vagy asszony a hozzátartozó esetleg gyerek, akkor a hozzá legközelebb álló rokon vagy barátnőre támaszkodva kísérik végig a szertartáson, a gyerekeket kézenfogva, vagy átkarolva. Az asztalra sok helyen két kendőt is tettek, amit a szertartás befejezése után a pap és a kántor kapott meg. Siratóénekekkel múlatták az időt az asszonyok és zsoltárokat énekeltek, amik a halállal és a teremtéssel foglalkoztak. Egyes siratók dallamukat tekintve a honfoglalás előtti időkre visszavezethetők. A siratás és az egyházi ceremónia befejezése után megalakult a temetői menet, melyben a  koporsót a rokonok, barátok az alátett rúdon gyalog viszik, közvetlen hozzátartozó nem viheti, míg főleg az
Alföldön szekérre teszik, melyre a fejfát, keresztet is felrakják, nálunk sokáig díszes halottaskocsin vitték, mamár autón szállítják. Sok helyen az is szokásban volt, hogy nem közvetlenül a temetőbe mentek, hanem a templom előtt megálltak, és egy egyházi éneket elénekeltek. A múlt században még az is előfordult, hogy a koporsót bevitték a templomba, és a pap ott prédikált felette, míg máshol az istentisztelet idejére a templomkertben hagyták. A temetési menet élén a pap, kántor haladt, esetleg a gyerekekkel, akik végig énekeltek, a koporsó után a közvetlen hozzátartozók következtek, de itt már férfiak és asszonyok vegyesen. A temetés napján vagy az azt megelőző napon ásták ki a sírt.
Ez a magyar falvakban a legtöbb helyen napjainkig közösen végzett munka, amire a rokonoknak, barátoknak, szomszédoknak illik elmenniük. Ilyenkor pálinkával, szalonnával, kenyérrel a legegyszerűbb módon látják őket vendégül. A kiásott sírra, amennyiben az egy éjszakát üresen tölt, leveles ágakat, gallyakat raknak, hogy a sötétben a rossz szellemek ne tudjanak beleköltözni, illetve a részegek ne essenek bele. A temető kapujában rövid időre megáll a gyászmenet, majd most már mindenképpen karon a kiásott sírig viszik a koporsót, és azt a sír fölé helyezett rudakra fektetik.
Ezután következik a búcsúztatás, majd a különböző egyházi szertartás, végül a koporsót kötélen lassan a sírba engedik. Ekkor a rokonság, de sokszor valamennyi résztvevő egy-egy göröngyöt dob a koporsóra, e szavak kíséretében  „nyugodj békében!”, „Legyen neked könnyű a föld!”, (ez is az ősi pogány kézzel való elhantolás hagyományaként él tovább, mindenki egy marék földet dobott a sírba, ez volt a közös gyász jele.) de néhol azokat a kendőket is, melyekbe bánatukat belesírták, hogy a szomorúságot ne vigyék haza. Máshol szokásban volt a sír megkerülése is.
A temetés befejező aktusa a tor, vagyis a résztvevők vendégül látása, ami néha az ital miatt elfajult és ezért a 1092-ik évi szabolcsi zsihat betiltotta a mulatozást. Régen a tememtőben tartották, de a 1279-ben a budai zsinat ezt is megtiltotta,a temetőkapuban a koldusokat élelemmel és itallal megvendégelték, ez még élő szokás, „Adjatok a koldusnak, hogy haza ne járjon a holt lelke. Mostanság a közeli vendéglőt kibérlik ott ülik a tort,régen a halottas háznál ülték meg, amire illően meghívták a papot és a kántort is, de nekik nem volt illő elfogadni a meghívást. A magyar nép babonasága is a régi vallásból fakadt. Lehet, hogy hihetetlenül hangzik, de mégis így van, a nép, a tanyák, a falu lakói megőrizték még eme évezredes múltú babonás históriákat. Szájról szájra, apáról fiúra szállt valamely babona némelyik családban". mondta Krúdy Gyula az Álmoskönyvben.Aligha tudok hozzáfűzni bármit is.
A halottnak is terítettek, az asztalnál, bort is öntöttek neki, és amikor ittak a halott lelkiüdvére, akkor az ő poharát hátrafelé kiöntötték. A cigányoknál szokás volt a hegedűszóval való temetés, a koporsóba ha zenész volt a hegedűjét is mellé temették, ételt és italt tettek neki, és némi fémpénzt, mert hogy borravalót illik adni annak, aki majd át viszi őt a túlvilágra. A szokások egy része a pogány korszakból maradt fenn, de az egyház szemehunyt felette. Ilyen volt a gyertyatánc is, amikor körbe táncolták a halottat. A honfoglaláskor még élt a régi szokás, hogy lovat áldoztak fel az Isteneiknek és a toron megették, de a 1310-i trieri zsinat ezt is beteiltotta. Az 1562-i debreceni nyilatkozat betiltotta a lakomákat.
A régi emléktorok helyett gyászmiséket engedélyezett az egyház. A pogány rítusok, hiedelmek továbbélnek. Volt ahol a halott látó asszony azt mondta a családnak, azért hallanak zajt éjszaka a padláson mert a meghalt hozzátartozó éhes és visszajár. Azt javasolta, tegyenek ki ételt a tornácra és akkor nem jön majd többé vissza. Akinek leesik az álla, az nem meglepődik, hanem meghal. A régiek úgy tartották, ha az asztal megreped, abba a házba meghal valaki. Ha a kuvik az ablakra száll és megszólal: halált jelent. Ha a kutya a háztövit kaparja, oszt közben befele ugat a pitvarba: meghal valaki. Aki után kinyílik az ajtó, az is meghal. Ha a bútor recseg, az is halottat jelent a háznál. Aki a küszöbön megáll azt felakasztják.  Ha sütéskor a kenyér kettészakad: halált jelent. A háznál nem szabad temetési-éneket énekelni, mer meghal valaki. Aki után nyikorog az ajtó, az is meghal. Ha valaki Szilveszterkor dióhajba gyertyát állít, meggyúttya oszt feldűl, meghal. Ha a kutya kaparja a fődet és lefele vonít, halott lesz a háznál.
Újév első napján, vagy óesztendő utolsó éjszakáján éjfélkor, tizenkét órakkor egyedül egy szobába a tükörbe kell nézni és mikor tizenkettőt üt az óra a tükörbe megjelenik a koporsóba az, aki abba az esztendőbe meghal a családban. Ha valaki disznóval álmodik: rokona vagy valakije meghal. "A babona vén, évszázados fája minden népnél megtalálható. A ősi török közmondással zárom, "Bármilyen nagy is a neved, végül egy kő lesz a jeled."



Luby Margit: A parasztélet rendje Szatmár megyében (Bp., 1935).

2019. július 30., kedd

A szeretet katonája

Így nevezték a Demecseri Reményi Józsefet bajtársai. Mindig segített a bajbajutottakon: kollégájának várandós zsidó feleségét megmentette a deportálástól, kimenekítve őt a kórházvonaton, de rendszeresen vitt csomagokat a frontra a munkaszolgálatosoknak is, nem egyszer életét kockáztatva vele. Az éhező ukrán, orosz lakosokat, gyerekeket pedig élelemmel segítette a háborúban.  Reményi József 1911. július 8.-án született Demecserben 5 gyerekes kiskereskedői családban.
A kereskedelmi iskola elvégzése után könyvelőként és gazdászként dolgozott. Később vegyesboltot működtetett vidéken. Az 1930-as évek végén került Budapestre, a Tungsramhoz. Budapestről került a II. világháború alatt a Don folyónál harcoló 2. magyar hadsereg kórházvonatára. A kórházvonatok feladata a hadműveleti területek tábori kórházaiból a már ellátott sebesültek a hátország hadtest- és vöröskeresztes kórházaiba szállítása volt. További feladatuk volt még a hazai területekről vöröskeresztes ápolónők, orvosok, vezérkari tisztek, gyógyszerek, kötszerek és más egészségügyi anyagok kiszállítása a hadműveleti területekre. A II. világháborúban a keleti frontra oda-vissza ingázva 12 kórházvonat közlekedett.
A keleti hadszíntérre tíz-tizenöt napig is eltartott az út. Visszafelé, sebesültekkel megrakva, négy-öt nap alatt ért haza a kórházvonat. Reményi József összesen 17-szer tette meg ezt az utat. Az elsőt rögtön a házasságkötése után egy héttel. A kórházvonaton töltött szolgálata során testközelből tapasztalhatta meg a front szörnyűségeit. Nem csak az emberéleteket követelő háborús pusztítást, de a helyi ukrán lakosság nyomorúságát, éhezését, a magyar katonák, munkaszolgálatosok kiszolgáltatottságát. Minderről személyes hangvételű naplója, több ezer, általa készített fénykép és 1942 decembere és 1943 márciusa között feleségéhez írott személyes hangvételű levelei tanúskodnak. 1998 júliusában halt meg. A 152. és 154. számú kórházvonattal tizenhétszer járt a fronton, ahol közelről láthatta a háború borzalmait.
Emlékeit fotókban és naplójában. örökítette meg.
Testvére Reményi Magdolna kápolnaépítés céljára 1987-ben ajándékozta az Ady Endre út 16 alatti  telket a Görök Katólikus Egyház számára, másik testvére Reményi Elizabet (Erzsébet) a faluban tanított évtizedekik.

2019. július 26., péntek

Könyvajánló; George Orwell 1984

Olvasd el és ha megérted, megváltozik az életed! Nem fogsz naplót írni, nem osztod meg a véleményedet másokkal, ne álmodj, nem beszélgetsz senkivel, nem bízzol senkiben, kerülöd a kommunikációt, a vélemény nyílvánítást és kerülöd a közösségi oldalakat. A gondolat lázadás, a gondolkodás bűn, George Orwell fantazmagóriája a gondolatrendőség, sajnos mamár nem utópia, hanem valóság. Ha a gondolkodás luxusát megengeded magadnak és nem úgy gondolod ahogy a hatalom, közellenség leszel, akkor elveszítheted állásodat, sőt életed is veszélybe kerül. Folyamatos a megfigyelés, ellenőrzés és ideológiai nevelés. Az életszínvonal emelése nem célszerű. Új fogalmat kell megtanulnod a "bűnstop" fogalmát. A duplagondolás egyfajta tanított, kötelességtudó vakság a velejáró ellentmondásokkal kapcsolatban, a hit téves rendszerében. A totalitárius társadalom a duplagondolás révén meghamisítja a valóságot; Ne beszélj, csak figyelj, ne gondolkozz, mert lecsap a gondolatrendőrség. Állandó szorongásban és félellemben fogsz élni.  George Orwell 1984-ben elképzelt világának borzalmas elemei felismerhetők. Ezek a technológiák már mélyen beépültek a társadalmunkba, és globális szinten figyelik meg az embereket. Létezik éjszakai megfigyelés is, vagyis az emberek alvás közben sem lehetnek egyedül a nem is túl távoli jövőben. Vagy talán már most sincsenek egyedül. Az egyén megfigyelése feltérképezése szinte gyerekjáték a titkosszolgálatok számára a jelenlegi teknikai eszközök révén. Ma már számítógépek végzik automatikusan a megfigyelést. Hangot,  képet, kapcsolatokat, véleményt ideológiát. Már a testtartást is képesek összefüggésbe hozni az arcunk rezdüléseivel, ezek alapján elemzik, mi számít szokatlannak. Így a kamerák már képesek felismerni lassan azt is, hogy kik vagyunk. Így pedig óriási hatalmuk van felettünk.  Olyan biometrikus akták jönnek létre és lesznek rendszerezve minden állampolgárról, melyek kényes adatokat tartalmazhatnak. És egyáltalán: ki szeretné, ha létezne róla egy akta, amiben mindent megtalálhatnak róla? A szokásait, a vágyait, a piszkos kis titkait, merthogy valljuk be, senki sem szent, indenkinek vannak olyan momentumai az életben, amit titokban szeretne tartani. Az ember számára egyre nehezebb lesz magányos pillanatokat átélnie. A gondolatrendőrség már lehet, hogy épp ránk vadászik? A gondolatbűnözés ugyanis egy totalitárius diktatúrának ágyazhat meg a jövőben. Vagyis egy idő után már a gondolatokat is bűnként tekinthetik. Sőt, egy sötét jövőben talán ez is elég lesz arra, hogy bárkit elítéljenek és bezárjanak. Eddignem lehetett bűnösnek nyilvánítani valakit azért, ami még el sem követett, de a gondolatrendőrség elémegy a bűnnek elég rá csak gondolni és ezt már úgy tekintik mintha már elkövették volna. Ez végső soron gondolatolvasással függhet össze, ami még inkább beférkőzhet az emberek magánszférájában. Az adatkutatás közvetlen veszélyt jelenthet az emberek életébe.
A gondolatbűnözési program sajnos a jövőben rengeteg ártatlan embert fog célba venni, ahogyan azt George Orwell előre megjósolta. Vagyis elítélhetnek minket majd rossz gondolatért - bármennyire is szürreálisan hangzik. Vagyis az adatmegfigyelés, a biometria, és a nemzetközi megfigyelés mellett a nagytestvér hálózata is riasztó mértékben fejlődik és nő. Ha egy  napon naplóírásba kezd, melyet a totális hatalommal rendelkező Párt szigorúan tilt, hiszen annak tartalmát – az önálló gondolatokat – nem befolyásolhatja. Winston tehát bűnt követ el, miközben érdeklődni kezd az elnyomó hatalom, és annak rejtélyes ellensége iránt is. Hamarosan a Párt célkeresztjébe kerül, letartóztatják, majd átnevelő intézetbe viszik, ahol végül feladja egyéniségét, megszereti a Nagy Testvért. Mivel megismeri a Párt működését, alkalmatlanná válik arra, hogy a rendszer hasznos tagja legyen, és tudásáért az életével fizet. Az 1984 nyomán a korabeli, de a mai olvasó is átérezheti a diktatúra totális figyelmét, végtelen információszomját, és a bizonytalanságot, ami a benne élő uniformizált „Winston Smitheket” mindennapjaikban körbevette. Az író kiválóan megalkotta azt a miliőt, amiben a mai diktatúrák működnek. Ne feledjük, Ő ezt 1948-ban írta, vagyis 40 évvel ezelőtt,  bűne hogy gondolkodott, két éven belül mehalt. Az itt leírtak George Orwell 1984 című könyvében olvashatók, őt kell érte letartóztatni!

Régi háborús képek