2016. június 26., vasárnap

Hogyan indítsuk el a gyereket az olvasóvá nevelés rögöd útján?

 A szülő feladata megszerettetni az olvasást. Ha túlterhelt a gyerek, akkor mindenképpen szórakoztató könyvet ajánljunk.  Hogy mitől válik egy könyv ilyenné? Humor, kaland és fantázia összegyúrva. Ha a szülő is azt olvassa amit a gyerek idézhetnek egymásnak belőle, van közös téma.  A Rejtő által írt ponyvairodalom szórakoztató könnyed olvasmány, ami lassan átvezethet a mélyebb tartalmú könyvek világába. A groteszk és szarkazmusokkal átszőtt cselekmény görbe tükröt tartva az olvasó elé, terel szelíden a helyes irányba. Azok akik elítélik a ponyvairodalmat, azoknak hiányos a műveltségük, mert;
 Bessenyei
Vörösmarty
 Csokonai
Karinty
Petőfi
Arany
Jókai
Illyés

és még sokan írtak olcsó könyveket, mert megakarták szólítani azokat, akik még nem indultak el az olvasás rögös útján. Rejtő Jenőt tekíntik a ponyvairodalom királyának. Humoros kalandregényei mellett, rengeteg könyvet fordított. A pokol zsoldosai, Menni vagy meghalni című könyvei komoly mélyértékeket hordoznak. Elsősorban humoros témájú könyvek írójaként ismert: művészetében dominál a nyelvi humor, a többjelentésű/félreérthető kifejezésekre épülő fordulatai, szóviccei beépültek a mindennapi életünkbe. Persze a regényeken kívül írt színpadi jeleneteket, kabarétréfákat és operettszövegeket, színdarabokat is.  Mielőtt pálcát törnél felette, tudnod kell, hogy Karinthy Frigyes, Kabos Gyula, Salamon Béla, Latabár Kálmán mind olvasták írásait és legjobb barátai voltak. A mélyről jött emberek számára a biblia, a kalendárium és a filléres könyek, vagy a képregények jelentették az első lépéseket. Az e-könyvek divatot teremtettek, használjuk ki.

2016. június 7., kedd

A Gubner család emlékére

Nem tudni, mi pergett gyorsabban: az események szörnyű egymásutánja vagy az egymást követő lelki megrázkódtatások. Még fel se ocsúdhattunk, amikor elindulva a sorompótól az úgynevezett fürdő felé, egyszerre csak rázendített az óriási zenekar egy csodálatos, könnyű-klasszikus melódiára, elködösítve mindent agyunkban, amely szinte megszűnt gondolkodni. Időbe telt, míg rájöttem, hogy miért alkalmazzák ezt az apparátust. Igen, ez az ördögi keringő-orgia volt hivatva semlegesíteni az ártatlanok jajkiáltásait, túlszárnyalni a hangos zokogás hullámát. Ez a sátáni zenekar a gázkemencék közvetlen szomszédságában székelt és gépezetszerűen működött, beirányítva a transzportok érkezésének megfelelően. Mire a fürdőhöz értünk a nap nagy tüzes korongja már vöröslött, ami arra utalt, hogy esteledik. Egy óriási betonépületbe tereltek bennünket, amely cinikus módon fürdőnek volt csúfolva, mivel vízcsapot sehol sem lehetett látni. Parancsot adtak, hogy mindenki vetkőzzön meztelenre. Eleinte szégyenlősködtünk, vontatottan mozogtunk, mire türelmüket vesztve berontott egy csomó német katona óriási vérebekkel. Minden érdeklődés nélkül forgolódtak közöttünk, miközben a korbácsütések és a kutyák vérszomjas üvöltése gyorsabb iramra sarkalltak bennünket. A kutyák elhagyták a helyiséget, majd ismét ránk zárult a nagy vasajtó lakatja. Ezrek álltak ott bezsúfolva az óriási hodályba. Egymáshoz tapadt heringekként álltunk ott, a rejtett csapokból ömlött a gőz, pár perc múlva elmosott mindent, többé nem láttuk társainkat, csak éreztük egymás kézszorítását. Így töltöttük az éjszakát, és reggelre – már aki megérte – itt is bővebb lett a hely, sokan kidőltek a sorból. Ezt csak a reggeli napnál tapasztalhattuk, amint a gőz felszívódott és nulla fokra süllyedt a hőmérséklet. Nekünk, akik túléltük ezt a tortúrát is, a korai nap érzelgősség nélkül rajzolta ki a temérdek hulla körvonalát. Ezek a most élettelen testek tegnap még reméltek, nevettek s még dúdoltak is a Strauss-keringők hallatán, mit sem sejtve igazi hivatásáról ennek a zenekarrá formálódott őrületnek. Talán híres énekesek is voltak közöttük, akik elképzelték, hogy ez a zenekar őket kíséri. Mit sem sejtettünk még arról, hogy mire képes a beteg gyűlölettel fertőzött emberi agy.
Nem voltunk még a pokolban, és amikor odaérkeztünk sem gyanította senki; nem volt ez a térképeken megjelölve. Dantét megcáfolva adta tudtunkra a valóságot, mely szerint a pokol nem az alvilágban, hanem itt, a földön van. A következő helyiségbe tereltek bennünket, majd hajunkat leborotválták, testünket szőrtelenítették s egy maró szerrel ecseteltek végig mindannyiunkat. Ezt nevezték fertőtlenítésnek. Kiázott testünk kimondhatatlan kínokban vonaglott, miközben testvéremet szem elől tévesztettem és már nem is találtam. Jajveszékelve nevén szólítgattam, s akkor nyakamba borulva ismételgette: – Itt vagyok! Hát nem ösmersz meg? Bizony, csak hangja árulta el lényét. Vézna kis arca hajától megfosztottan még kisebb lett, fejletlen, sovány alakja a felismerhetetlenségig elgyötörten még törékenyebbnek tűnt. Később egy ruharaktárba vittek, ahol mindenki egyetlen szál ruhát kapott válogatás nélkül, ki-ki szerencséje szerint. Alsónemű, harisnya – ismeretlen fogalmak voltak. Én a szerencsések közé tartoztam: nekem egy hosszú, fekete estélyi ruha jutott. Hosszából letépve sovány kis testvérem hiányzó mellbőségét pótolta ki. Elgyötört, sápadt arcára egy kis pírt varázsolt az a darabka piros tégla, amit talán a gázkemence építésekor szórtak el. Ennek a tégladarabnak még sokan hasznát vették az appelek előtt. A beöltözködés után madárijesztőszerűen festettünk, sajnálkozva méregettük egymást; szerencsére tükör nem volt, így önmagát senki sem sajnálhatta. Ó! Ezt a látványt józan ész el sem képzelheti! Volt ott estélyi ruhától kezdve csipkebelépőn át a világon minden, s amit adtak, azt válogatás nélkül kellett elvenni: kicsi, nagy, szűk, bő – mindegy. Esetleg, mi egymás között cserélhettünk. Ez az egy szál ruha szolgált hálóingként is. Öltözés, vetkőzés nem létezett többé, de mosakodás sem. Ezt követően a C-láger 10-es számú blokkjában szállásoltak el bennünket. Nem különbözött a többi harminc blokktól, amelyek mindegyikébe ezerkétszáz embert gyömöszöltek. Berendezésük háromemeletes deszkapriccsből állt, egy-egy priccsen tizenkét ember feküdt – hatan fejtől, hatan lábtól. E tizenkét ember „ágyneműje” két szürke pokrócból állott, de elgyötört testünket inkább a mellette lévő test melegítette.

Rózsi, a kápó

A blokk bejárati balsarkában volt a blokk-alteste szobája. Rózsinak hívták, egy Szlovákiából elhurcolt gyönyörű, alig húszéves lány volt. De a négy év, amit ott szenvedett el, megjárva minden poklot, gyönyörű sorstársaival német katonákat szórakoztatva a fronton. Élményei, amelyekről tudomást szereztünk, tíz ember megőrjítéséhez is elegendő borzalmat szolgáltattak. Megismerkedésünkkor még látszottak arcának szép vonásai, de lélekben vén volt, aki érzelmeitől megfosztva, emberi mivoltából kivetkőzve, csizmaszárában hordott korbácsával képes volt halálra kínozni a szerencsétlen áldozatokat. Néha beszélt az átélt szörnyűségekről. Csak az tudta így elmesélni, aki átélte őket. Csak az emberi faj utolsó salakja tudott kitalálni efféle kínokban gyönyörködő beteg, szadista módszereket, amelyeket szegény végigszenvedett.

Rettentően haragudott ránk, amiért nem okultunk az ő sorsukból, a szlovák és lengyel zsidók tragédiájából, és annyi rendelkezésünkre álló éven át menekülés helyett tétlenül álltunk s hagytuk magunkat elhurcolni. Nem hitte, hogy nem tudtunk semmiről, hogy nem hallottunk Auschwitzról.

Nem egyszer használtam már az „elviselhetetlen helyzetünk” kifejezést. Ám úgy tűnik, minden rossznál van még rosszabb. Az elkövetkező napok azt a tézist is megdöntötték, mely szerint „még rosszabb csak a halál lehet”. Sőt, bensőkben csak a halált áhítottuk. Tudtuk, meg voltunk győződve róla, hogy csak az válthat meg testi-lelki gyötrelmeinktől. De a módszer, amit oly sokan alkalmaztak, visszariasztott. Talán gyávák voltunk megmarkolni azt a vékonyka, villanyárammal telített szögesdrótot, amivel a láger többszörösen körül volt kerítve. Talán azok voltak a hősök, akik elszánták magukat, és megelőzve a bestiális gyilkosokat, önkezükkel vetettek véget kilátástalan életük kálváriájának. A reménynek egy szikrája sem pislákolt, mire vártunk hát? A vak életösztön kényszerített volna, hogy tovább vállaljuk az értelmetlen kínlódást?

Auschwitzban, hajnali ötkor appelt ordított a blokkalteste a hangszórókon át. Ez annyit jelentett, hogy öt perc múlva sorakozó a blokk előtt ötös sorokban, mozdulatlanul állva. Rossz álomnak tűnt az egész, csak az esős, hideg, tavaszi hajnal ébresztett a valóságra, amit álmatlanul átvirrasztott éjszakáinkon próbáltunk feledni. Négy-öt órán át álltunk mozdulatlanul, míg a sok ezer embert leszámolták, és vége lett a rettegett szelekciónak (appelnek).

Minden appel után kevesebben maradtunk. A mi csoportunkból már az első reggel három lányt szelektáltak, ami igen nagy megrázkódtatással járt. A testvérem miatti mindennapos szorongás nőttön nőtt, a piros tégla állandóan kisebbedett, minden nap erősebb kezelésre volt szükség, hogy vértelen, fehér arcára egy kis pírt hamisítsak. Enni sem akart a közös vederből.

A napi koszt-appel után minden priccsre feladtak egy veder barna folyadékot, amit kávénak csúfoltak. Ez a veder addig járt szájról szájra, míg ki nem ürült. Egyszerre mindenki csak egyet kortyolhatott, az volt a mérce. A napi kenyéradag száz gramm volt harminc gramm margarinnal, vasárnaponként egy kis kocka kvárgli sajttal. Ebédre a változatosság kedvéért egy veder zöld folyadék járt kortyról kortyra, melyet csalánlevesnek neveztünk. Meg kell jegyeznem, hogy ez a veder többször járt körbe, tekintve, hogy ez valami olyan rettenetes ételszemét volt, amit sokan kínzó éhségük dacára sem akartak megkóstolni. A zöld lucsok nem volt más, mint vízbefőtt dudva mosatlanul. Erre mutatott a veder alján lerakódott vastag homokréteg, amitől csak úgy recsegett a fogunk. Vacsora? Erre hiába vártunk.

Az egész napot elméletbéli sütéssel-főzéssel töltöttük. Az ételábrándok még jobban felkavarták korgó gyomrunkat. Az éhség kikezdte idegeinket, türelmetlenebbekké váltunk. Éjjelenként megszokottá vált egy-egy odaütés a „Ne húzd le a takarót!” felszólítással vagy egy-egy rúgás a „Ne rakd rám a lábadat, azt hiszed, otthon vagy?!” felkiáltással. Az appelek is egyre kibírhatatlanabbá váltak. Dolgát csaknem mindenki helyben végezte, persze, jaj volt annak, akit rajtakaptak. A vécét pár blokkal odébb egy óriási gödör képezte, rajta egy szál deszkával. Ez a nyílt hely volt a latrina, többen ott lelték halálukat. Éjszakára a blokk végébe vedreket állítottak, ezekben végeztük félrevaló dolgunkat. A reggeli látvány minden elképzelést felülmúlt, a bűz elviselhetetlenül terjengett. Az állatinál is alacsonyabb szintre süllyesztettek bennünket.

Később egy szörnyű betegség, a rüh ütötte fel a fejét. Eddig csak hallomásból ismertük, most valósággá vált. A szegény páriákat abba a bizonyos sarokba telepítették, ami az éjjeli vécé helyéül szolgált, s létszámuk napról napra szaporodott. Az eljövendő nemzedékek el se hiszik majd, hogy az élet mennyi megaláztatást, szégyent, szenvedést tudott produkálni ebben a vandál korban. A puszta, csupasz földre, az ocsmány mocsokba parancsolt emberek sorsát az is súlyosbította, hogy kondíciónk napról napra rosszabbodott és a diaré is kezdett elterjedni. Az alsó priccs lakói, szolidaritást vállalva átadták helyüket a diarésoknak; kín-szenvedés volt csak nézni is, amíg egyik-másik beteg társunk lekecmergett a felső priccsről. Az alsó priccs egy-kettőre megtelt. Ezúttal már nemcsak a kápótól vagy a szelekciótól reszkettünk, hanem a diarétól is, amely még nagyobb riadalmat keltett. Csak nem odakerülni… abba a bizonyos sarokba…

A napok szokott rémhíreit megfűszerezték a rebéktől jött üzenetek. Egyik sarokban a munkácsi rebe üzenetét tárgyalták, a másikban a kállói rebe áldásáról suttogtak. Jóslatok és ködös ígéretek misztikumai lebegtek a levegőben. Hogy ki hozta az üzeneteket és hogyan kerültek az árammal telített drótsövények mögé – azt senki sem tudta. Ezek a hírfélék általában nagy csoportosulást vontak maguk után, hatalmas lett a lárma, ami miatt gyakran alkalmazták a blokk-zárlatot. Elég volt egy hangosabb vita és máris megjött a büntetés, ami nagyon megviselt mindenkit, mivel egyébként néhány órát kint tölthettünk a láger szűk területén. Ezt az időt felhasználhattuk rokonok, hozzátartozók keresésére, ha nem is nagy eredménnyel.

Egy napon egy kisvárdai lány szólított meg. Szegényke a testvérét kereste, aki a kivagonírozási nagy felfordulásban szakadt el tőle. Én is érdeklődtem családom tagjai felől. A kisvárdai lányka így vezetett sógornőm, legidősebb bátyám feleségének, leánykori nevén Siffer Rózsikának a nyomára. Mikor megpillantottuk egymást, nagy volt az öröm, a dráma csak ezután kezdődött, amikor szegény eszelős lélek tőlem követelte a férjét. Próbáltam megnyugtatni, de eredménytelenül. Át akartam vinni a mi blokkunkba, de semmi áron nem akart jönni. Azt mondta, hogy a férje odajön érte. Így sajnos egyebet nem tehettem, mint hogy minden nap meglátogattam.

Visszatérve a blokkba egy különösen megrázó jelenet fogadott. Az alattunk levő priccsen feküdt többek között a nyírbátori Káimovics néni három leányával. Aznap ők voltak sorosak a kübli és a kenyér vételezésén. A legfiatalabb kislány – Babának hívták – nem tudva ellenállni gyötrő éhségének, lecsipkedett a kenyerek sarkából. Ezt látva a blokkalteste csaknem agyonverte a lányt az anyja szeme láttára. A kis Baba ájultan esett össze; anyja és két testvére sírva magához ölelte, s talán az ő könnyeiktől tért eszméletre nagy sokára.

Megnyílik az óriási pokolkapu

Lassan eltelt egy hónap és a következő reggel, az appelnél, Mengele szigorúbb szelekciót rendelt el a szokottnál. Leszámolt ötszáz embert, nem tudni, hány blokkból válogatva össze. Szerencsére a mi csoportunk beleesett. Az appel után már egyenesen külön blokkba vittek. Szívet tépő jelenetek tanúi voltunk. Testvéreket választottak el, ezért megszerveztük a csereakciót. Este kilopódzva páran megkezdtük a közvetítést. Ez nagy részben sikerült is, nem volt nehéz megegyezni abban, hogy ki legyen a távozó csoportban és ki maradjon Auschwitzban. Nem tudtuk, hová visz az utunk, de különben is, mindegy volt élet vagy halál, csak az volt a fontos: együtt maradni. Rózsi, a blokkaltaste, rámutatva a magas kéményre egyre azt hajtogatta: „Innen csupán ez az egyetlen kivezető út”.

Minden igyekezetem, hogy sógornőmet magammal vigyem, csődöt mondott. Lett volna, aki cserél vele, de hiába érvelés, rábeszélés – makacsul kitartott rögeszméje mellett, hogy ott várja be a férjét. – Szegény testvérem, ki tudja, hol érte a vég? Így hát nem volt mit tenni, elbúcsúztunk egymástól, örökre.

Másnap reggel nem a hangszórók zajos appel-kiáltása ébresztett. Nyugtalan álmunkból egy éles csengő riasztott fel, s az appel is tovább tartott, megtoldva a parancs felolvasásával. Szigorú figyelmeztetések hangzottak el, aztán elindultunk. A Waschraum-ban, ahová érkeztünk, csapok voltak és zuhanyzók. Bizony, egy hónap után jól esett testünknek a víz. Fürdő után a hajunkat újból leborotválták. Szőrtelenítettek majd következett újra a rettenetes fájdalmat okozó fertőtlenítés. Eddigi ruházatunkat felváltotta az ismert, csíkos egyenruha, bal ujján számokkal. A rabszámom – 73704 – örökre az emlékezetembe vésődött. Ez képezte egész ruházatunkat. S hozzá egy hátul nyitott, otromba facipő.

Következő állomásunk egy élelmiszerraktár volt, ahol mindenki két napra való kenyér- és margarinadagból álló csomagot kapott. Ez reményt ébresztett bennünk, hisz azt gondoltuk, ha a halálba vinnének, oda nem kellene élelem. Sokan nem tudtak a kísértésnek ellenállni: mohón, ott helyben mindent megettek „biztos, ami biztos” alapon. És mikor szegény Rózsi kisírt szemeit láttuk, ugyan mire is vélhettük volna. De ő nem minket, hanem saját magát siratta, s kérdésünkre csak ezt felelte: – Bárcsak magukkal mehetnék! Végül csendet parancsolt, egy csoport német tiszt közeledett, egy részük átadott, másik részük átvett bennünket. Még egyszer számolás, majd félig szorongva, félig reménykedve elindultunk a nagy kapu felé, ahol az akkor nyolc éves nyírbátori Mandel Erika, a kis Lauferin ült, és csókot intve búcsúzott tőlünk. Említésre méltó, hogy az egész C-lagerben egyetlen precedens volt, hogy ilyen korú kislány szép, fiatal anyjával valami csoda folytán együtt maradhatott. Az alattunk lévő priccsen feküdtek.

Az óriási kapu megnyílt és magunk mögött hagytunk egy szörnyű korszakot, amelyben egy álló hónapon keresztül egy soha nem képzelt, hihetetlennek tűnő infernó átkos élményein hajszoltak át bennünket. Bizony, nem sokunk előtt nyílt meg a rettenetes pokolkapu. A megszokott forma ez volt: sűrű, iszonyú szagú, gomolygó füst szállt a magasba, ami nem téveszthetett meg senkit…

Félórás menetelés után megint a sorompónál voltunk. Viszontláttuk az óriási vasúti gócpontot, ahová egymás után futottak be a szerelvények. Újra meg újra ismétlődtek az idegtépő jelenetek. Egy félreeső vágányhoz vittek minket, s rövidesen befutott egy marhavagonokból álló szerelvény. Közülünk senki sem tudta, hová visznek. 120 ember egy vagonban – úgy látszik, ez volt a megszabott létszám. Egy sarokba vécét helyettesítő vedreket raktak. Ülőhelyre nem is gondoltunk, erről már rég leszoktunk.

Egész napi utazás után éjszakára egy nagy gazdaság hatalmas csűrébe tereltek bennünket. Az éjszakát a nagy fáradtság ellenére álmatlanul töltöttük; mindnyájunkat kegyetlen éhség gyötört. Reggel végre morzsányi élelmet osztottak, ami fél fogunkra sem volt elég. Kijelentették, hogy ezzel estig be kell érnünk. Újra sorakozó majd következett az elmaradhatatlan számolás. Ezt követően ötös sorokban indultunk el a Stuthof felé. A birtok egy távol eső részéhez érkeztünk, ahol egy erdő szélénél az eddigi széles vágányú sínpároktól eltérően keskeny nyomtávú sínpáron kis vicinális várakozott ránk nyitott marhakupéival. Most ebbe vezényeltek bennünket még szorosabban egymáshoz préselve, mint előzőleg. A szénnel fűtött mozdony hangos sistergéssel indult neki; lassan, de később, mintha szárnyra kelt volna, szélvészként vágtatott átkozott tüzes szikráit szórva ránk. Egyetlen védőpajzsunk a két tenyerünk volt, amelyekkel védtük arcunkat az özönlő tüzes üszkök ellen.(…)

*

A mi felszabadulásunk

Bromberg városában egyenesen a kórházba tartottunk. Klein Magdát, Lisszer Irénkét eszméletlenül, súlyos sebesülten találtuk. Szegény kis Groszman Klári ült mellettük, apátiába merülve; szó nem hagyta el az ajkát, napokig nem beszélt. Így ültünk a kórházi szoba egyik sarkában. A halálos, néma csendet csak fojtott, felcsukló zokogásunk törte meg. A háború még egyre dúlt, a németek nehezen adták fel a harcot. Bromberg és környéke óriási ipari gócpont volt, tele fegyvergyárral, így a németek minden erejüket összpontosítva, emberéletet nem kímélve végsőkig folytatták az elkeseredett harcot. Így hát mi sem éreztük magunkat biztonságban. Már-már úgy tűnt, hogy visszaszorítják az oroszokat, a város túlsó fele többször cserélt gazdát. De az oroszok olyan hősiesen, elszántan küzdöttek, hogy többé semmiféle erő fel nem tartóztathatta őket. Valósággal elsepertek minden ellenállást.

A kórház zsúfolásig megtelt sebesültekkel, minden talpalatnyi helyre szükség volt. Mivel mi nagy lelki sebeinken kívül nem szorultunk kezelésre, pár nap múlva el kellett, hogy hagyjuk a kórházat. Beteg földijeinktől nehezen váltunk meg, de megnyugtatott a tudat, hogy lágertársnőnk, az orvosnő, a kórház szolgálatába lépett, és ő gondoskodott róluk.

A kórházban egy magát meg nem nevező személy bizonyos címre irányított minket, mely alatt egy mentő-szervezet működött. Hős partizánokból állt, akik a Vörös Hadsereg kötelékébe tartoztak. Orosz egyenruhában harcoltak a város gyilkosoktól való megtisztítása során.

Szerény bútorokkal berendezett pincehelyiségbe vittek. A fogadtatás megható volt, valójában mi voltunk az első felszabadítottak. Ez a szerv a legnehezebb időkben is működött a lehetőségek szabta szűk keretek között.

A mentést egy parancsnok irányította néhány kisegítővel. Nekünk csupán egy kérésünk volt: lehetőleg a kórház közelében helyezzenek el, hogy földijeinket naponta meglátogathassuk. Ez teljesült is. A kórház szomszédságában, egy volt SS kastélyban szállásoltak el. Pazarul berendezett palota volt, de a nagy pompa és kényelem ellenére sem éreztük jól magunkat a sátán árnyékában. A mentő-szerv gondoskodott rólunk. Még aznap egy teherautó érkezett élelemmel és tüzelő-rakománnyal. Később ide irányítottak sok más menekültet is, míg a nagy épület meg nem telt.

Mi a nap nagy részét a kórházban töltöttük, földijeink mellett. Hosszas kezelésre volt szükségük, hiszen testük gránátszilánkokkal volt teli. Az orvosok véleménye szerint hosszú hónapokba telhet, mire állapotuk lehetővé teszi az elutazást.

Egy napon ismerős arcok bukkantak fel a kórházban: a belga foglyok. Én rögtön Maurice – a Mentőangyal – felől érdeklődtem. Szomorú szemmel csak annyit válaszoltak, hogy valami rettenetes dolog történt, ne is keressem. Ezek után további kutatásnak nem volt értelme.(…)

Csapon már a Joint is működött

És itt lejelentkeztünk.(…)

A gőzmozdony fülsiketítő sistergéssel lassított és leállt. Testvéremhez rohantam, nagy izgalmamban nem is vettem észre, hogy közben elájult, ájultan feküdt a padlón. Ekkor szinte eszemet vesztve utolsó erőmmel rázni kezdtem. Ébresztgettem; éreztem, nekem se’ sok hiányzik az ájuláshoz. És mintha valahonnan, nagyon messziről hallanám… a nevünkön szólongatnak… jól hallok?!A nevünket kiáltaná valaki? A szellőzőhöz rohantam, és akkor láttam, hogy három csonttá fogyott férfi közeleg. Tudniillik, a Csapon felvett adatainkat a Vöröskereszt továbbította a nyíregyházi hitközségi irodába azzal, hogy úton vagyunk hazafelé.

Nehezen ismertem fel őket, pedig mindössze egy év telt el, mióta utoljára találkoztunk. Ez az év elég volt ahhoz, hogy a felismerhetetlenségig rájuk nyomja bélyegét. Amint közeledtek, hangjuk mind ismerősebbnek tűnt, s én is magamból kikelve kezdtem őket nevükön szólítani. Krausz Elek, Weisz Nuszi és Gubner Simon. Mindhármukat jól ismertem. A vagon ajtaját félretolva, egymás után ugráltak fel; a könnyeiket férfi létükre sem tudták visszatartani. Nem kérdezgettek sokat, de testvéremet leemelték a vagonból. Ellenkezni próbáltam, nem akartam utunkat megszakítani. Csak annyit feleltek: nincs értelme tovább folytatni az utat, nem jött vissza senki.(…) Gubner Ferenc és Sarolta nincs többé

1945. március eleje volt. Bár tudtuk a valót, hogy otthon senki sem vár bennünket, mégis elindultunk Kékre, ami hat kilométernyire volt Demecsertől. Gyalog tettük meg az utat, a három jófiú kíséretében. Házunktól már csak pár lépés választott el, amikor hallottuk a kiskapu nyikorgását, s egyszerre csak elénk szaladt családunk jó öreg Fickó névre hallgató kutyája. Hangos szűköléssel, ugatással ugrált körülöttünk, mégis óvatos távolságban, mintha csak érezte volna a csíkos láger-ruhánkból áradó krematóriumfüst szagát. Síró, nyüszítő vonításban tört ki örömében, majd váratlanul világgá szaladt, többé nem is láttuk.(…)

Hogy kik jöttek vissza? Emlékeim legszörnyűbb része ez, nem hallgathatom el. Drága anyám, Ibolya, Sándorka, Lacika és a nyolc éves, szépséges szőke, kékszemű Gizella testvéreim a krematórium martalékává váltak. Legidősebb testvérbátyám, Miklós tífuszt kapott sok száz bajtársával együtt. Lágerüket az éj leple alatt körülzárták és rájuk gyújtották, benn égtek elevenen. Ez volt a hírhedt szobibori láger. Zoltán testvérem 22 éves volt; nem bírta tovább a fagyot, az éhséget, bajtársai a Don-kanyarnál temették el. Drága Jóska testvérem húsz éves volt, ártatlan, szelíd gyermek. Egy irgalmas, keresztény család bújtatta Királyhelmecen. A gyilkos csendőrök felfedezték és felakasztották, bajtársai tanúskodtak róla.(…)

A szomorú végösszeg a következő: a kéki kilencvenhat zsidó lélekből csupán tízen maradtunk.

Ismét tavasz jött. Épphogy betöltöttem tizenkilencedik életévemet. A szép-ábrándos álmok helyett szörnyű víziók kísértettek: kápók kínoztak, kegyetlen aufseherinek korbácsütései riasztottak álmomból. Vérebek hajtotta népem szerencsétlen tömegei meneteltek végtelen sorokban a krematóriumok felé. Vigasztalást ki adott volna? Erre az idősebbek voltak hivatva. De hová lettek az idősebbek? Hitler gyilkos kiszolgálói gyökerestől kiirtották népem. Így maradtunk itt-ott megtépázott ágak – gyökértelenül.(…)
Braun Ferencné Róth Etelka
Schwartz Judit
Reichmann Betti
Groszmann József
Weisz Lajos
Leitner Mórné Braun Etel
Klein Menyhért
Hőnig József
Goldfarb Béla
Gubner Sarolta
Laufer Tibor
Weisz Magdolna
Penner Ferenc
Weisz Miklós
Veiner Jenőné Glück Rózsi
Schwartz Ibolya
Groszmann Mór
Klein Béla
Braun Erzsébet
Schwartz Éva
Reichmann Emil
Groszmann Józsefné Groszmann Katalin
Weisz Ilona
Glück Herman
Lefkovics Lajosné Klein Etelka
Müller Adolf
Lőwy Izrael
Gubner Ferenc
Kohn Ignác
Weisz Veronika

SYSCO




A soros interfészek adatait a show interfaces serial paranccsal jeleníthetjük meg. Ha előzőleg HDLC használatára konfiguráltuk a készüléket, akkor a kimenetben az „Encapsulation HDLC" szövegnek kell megjelennie.  Ha PPP van konfigurálva, akkor az „Encapsulation PPP" szöveg lesz látható.

A VLAN-ok beállítása
VLAN-ok segítségével logikailag csoportokba szervezhetjük a felhasználókat. Ráadásul ez a szórási tartományt is csökkenteni fogja - a szórások csak az aktuális VLAN-ra fognak kiterjedni.
A VLAN-okat a VLAN database parancs segítségével hozhatjuk létre. (Lásd a jobb oldalon.)
A hozzárendelés után a show vlan parancs segítségével megtekinthetjük az elkészített VLAN-okat.
VLAN-ok létrehozása:
Switch#vlan database
Switch(vlan)#vlan 10 name Eladok
VLAN 10 added:
    Name: Eladok
Switch(vlan)#vlan 20 name Fejlesztes
VLAN 20 added:
    Name: Fejlesztes  
Switch(vlan)#exit
Switch#show vlan

VLAN Name                             Status    Ports
---- -------------------------------- --------- -------------------------------
1    default                          active    Fa0/1, Fa0/2, Fa0/3, Fa0/4
                                                Fa0/5, Fa0/6, Fa0/7, Fa0/8
                                                Fa0/9, Fa0/10, Fa0/11, Fa0/12
                                                Fa0/13, Fa0/14, Fa0/15, Fa0/16
                                                Fa0/17, Fa0/18, Fa0/19, Fa0/20
                                                Fa0/21, Fa0/22, Fa0/23, Fa0/24
10   Eladok                           active    
20   Fejlesztes                       active    
1002 fddi-default                     act/unsup 
1003 token-ring-default               act/unsup 
1004 fddinet-default                  act/unsup 
1005 trnet-default                    act/unsup 
Mint látható a portok hozzárendelése ezzel még nem készült el, minden port az alapértelmezett Natív, vezérlő VLAN-ban foglal helyet. Ez a VLAN természetesen nem is törölhető!
A portokat hozzá kell rendelni az előbb kialakított VLAN-okhoz!
Switch#configure terminal

Switch(config)#interface range fastEthernet 0/15 - 23
Switch(config-if-range)# switchport mode access 
Switch(config-if-range)# switchport access vlan 10
Switch(config-if-range)#exit
A két pirossal megjelölt sor a kiválasztott portot (portokat) hozzárendeli a megadott "10-es" VLAN-hoz.
A portok mos már átkerültek a 10-es VLAN-ba az alapértelmezett VLAN-ból!
Switch#show vlan

VLAN Name                             Status    Ports
---- -------------------------------- --------- -------------------------------
1    default                          active    Fa0/1, Fa0/2, Fa0/3, Fa0/4
                                                Fa0/5, Fa0/6, Fa0/7, Fa0/8
                                                Fa0/9, Fa0/10, Fa0/11, Fa0/12
                                                Fa0/13, Fa0/14, Fa0/24
10   Eladok                           active    Fa0/15, Fa0/16, Fa0/17, Fa0/18
                                                Fa0/19, Fa0/20, Fa0/21, Fa0/22
                                                Fa0/23
20   Fejlesztes                       active    
1002 fddi-default                     act/unsup 
1003 token-ring-default               act/unsup 
1004 fddinet-default                  act/unsup 
1005 trnet-default                    act/unsup 
Feladat:
  1. Alakítsd ki az ábra szerinti kapcsolást!
  2. Konfiguráld a szokásos módon a switch-et! (host név, jelszavak, VLAN 1 IP címe) Ha a konfiguráció nem üres, akkor előbb töröld azt!
    Switch#erase startup.config
    Switch#delete flash:Vlan.dat
    Switch#reload
  3. Legyen minden gép egyetlen hálózaton! pl: 192.168.1.0/24 -en
  4. Pingeld meg az állomásokat a konzolról és a munkaállo-másokról! Minden ping sikeres?
  5. Hozd létre a VLAN 10-et "Eladok" néven és alkalmazd az Fa0/15-23-as portokra!
  6. Pingeld meg az állomásokat a konzolról és a munkaállo-másokról! Minden ping sikeres?
  7. Most hozd létre a VLAN 20-et "Fejlesztes" néven és alkalmazd az Fa0/1-14-as portokra!
  8. Pingeld meg az állomásokat a konzolról és a munkaállo-másokról! Minden ping sikeres?
Használd a csoportodnak megfelelő portkiosztást az alábbiak szerint!

CsoportKonzolFa0/10Fa0/1Fa0/2VLAN 1
1.R1R2E1E2192.168.1.101
2.R3R4E3E4192.168.1.102
3.R5R6E5E6192.168.1.103
Router(config)# interface FastEthernet X/Y
• Router(config-if)# no shutdown
• Router(config-if)# exit
• Router(config)# interface FastEthernet X/Y.Z
• Router(config-subif)# encapsulation dot1Q [VLAN]
• Router(config-subif)# ip address *IP cím+ *alhálózati maszk+
• Router(config-subif)# no shutdown
• Router(config-subif)# exit







2016. június 1., szerda

Üdvözlés

Fájdalmas dolog, hogy ezt nekem kell leírni, de valakinek meg kell tennie. A köszönés jólneveltség kérdése. A helyes köszöntéssel saját műveltségünket mutatjuk meg, önmagunkat emeljük ki. Úgy viselkedünk ahogy szüleinktől láttuk, vagyis aki nem tartja be az írott vagy íratlan szabályokat, szüleire hoz szégyent, mert azt feltételezi, hogy a szülők nem tanították meg köszönni. Ilyen tekintetben nem léteznek társadalmi osztályok vagy szakmai fokozatok közti különbségek, ezek a szabályok mindenkire egyformán érvényesek. Egy művelt, erkölcsös ember ugyan úgy respektálja a szakmai szempontból nála alacsonyabb beosztottnak is, mint a magasabbakat. Bár egymás üdvözlése az emberiséggel egyidős, a köszönés formáját és értelmét már egy egyszerű mimika, testtartás vagy magatartás is megváltoztatja, tiszteletünket már egy kis gesztussal is kifejezhetjük. Mindenki megérdemli, hogy köszöntsék. XIV Lajos például az utolsó szolgálóját is ugyanolyan rajongással köszöntötte, mint a legcsillogóbb La Vallière kisasszonyt.

Fontos kérdés, hogy ki köszönjön előre?

A férfi köszönti előre a nőt, még ha idősebb is nála
A fiatalabb köszönti előre az idősebbet
A társaságba újonnan érkezett köszönti előre az ott lévőket
A beosztott a magasabb rangút
A köszönést kötelező módon fogadjuk, ennek elutasítása súlyos sértés annak, akitől kaptuk.

Hogy köszön egy úr?

Mindig a nő előtt köszön
Abbahagyja a cigarettázást
Kiveszi kezét zsebéből
Kalapot emel: legalább a találkozás előtt két méterrel, enyhe meghajlással kísérve és a másik személy szemébe nézve. Ha a köszöntött fél bal oldalunkon van, jobb kézzel illik kalapot emelni, és fordítva.
Jobb a fejen hagyni a kalapot és csak verbálisan köszönni, mint a gesztust leredukálva csak a kalap szélét megérinteni anélkül, hogy levennénk. Ha nincs a férfin kalap, akkor fejét kissé mélyebben hajtja meg.

Hogy köszön egy hölgy?

Azonos neműek találkozásánál a fiatalabb köszön először
Enyhe mosollyal és rövid fejhajtással kísérve
Az angolszász országokban a nő köszön előre, ezzel engedélyezve a férfinak a köszönést
Európa többi részén a férfi köszön, a nő fogadja
Két, azonos nemű és korú személy egyszerre köszön

A köszönés visszautasítása;

A tapintat és a diszkréció  a művelt ember ismérve. A köszönés visszautasításával (nem fogadásával) sértettségünket fejezzük ki az iránt, akitől kaptuk. Ezen a helyzeten kívül nincs az a köszönés, amit a jó modor alapszabályainak szándékos és durva megsértése nélkül elutasíthatunk. Előfordulhatnak helyzetek, amikor valamilyen konfliktus miatt, a köszönés elkerülése végett szándékosan nem akarunk észrevenni valakit. Nagy tapintatosságot és lélekjelenlétet igényel, hogy ilyen esetben mégis becsületesen járjunk el. Igyekezzünk már távolról, feltűnés nélkül kitérni a találkozás elől, de ha ez mégis elkerülhetetlen, akkor röviden köszönünk. Ez akár lecke is lehet a másik számára, ha ő volt a bűnös, ellenkező esetben pedig békülési szándékunkról adhatunk számot ezzel a gesztussal.

Nincsenek szabályok, kivételek nélkül

Ha valaki – főleg egy nő – kényelmetlen vagy kínos helyzetben van, elkerüljük a köszönést
A hadseregben szigorú rendje van a köszönésnek: kötelező módon az alacsonyabb rangú köszönti először a magasabb rangút azonos egyenruhát viselők (vasúti társaság, posta, vám, stb.) anélkül köszönhetnek, hogy ismernék egymást aki belép egy helyiségbe az köszön, az ott lévők pedig fogadják azt (étterem, vonatfülke, váróterem, lift, üzletek, stb.) A jól nevelt ember megáll és leveszi kalapját egy gyászmenet előtt, egy nemzeti himnusz alatt vagy nemzeti lobogó felvonásakor felállunk és levesszük kalapunkat, kimutatva ezzel mások iránti tiszteletünket. Ha egy ismerősünk társaságban van, mindenkit köszöntünk, akik fogadják köszönésünket, viszont nem kötelesek megkérdezni nevünket.

 Kézfogás 

Ha nem rokonnal, baráttal vagy közeli ismerőssel találkozunk, akkor „Jó napot!”, „Jó estét!” köszönünk, és feltétlen odatesszük: Hölgyem/Uram
Nem szükséges kimondanunk a nevét köszönéskor annak, akivel találkozunk, de egy rangos személy vagy tiszt kimondhatja nevét beosztottjának, ami bók, dicséret jele a részükről
Kerüljük a helló, csá, ágyő változatokat hivatalos közegben
Kézfogást legtöbbször akkor eszközölünk, ha pár szót fogunk váltani azzal, akivel találkoztunk. A kézfogás ősi, mély szimbolikájú gesztus. Kezet szorítani valakivel a mély tisztelet jele.
Kezet fogni jobb kézzel szokás – ez onnan ered, hogy a fegyvert jobb kézben tartják, és ha ezzel a kézzel fogunk kezet, akkor ez a békekötés szándékát jelzi. Egyes közösségek, például a felderítők bal kézzel fognak kezet.
Aki először nyújt kezet: a nő, az idősebb vagy a felettes. Mégis, ha ennek ismeretének hiányában a fiatalabb nyújt kezet először, ezt visszautasítani szégyen.
A leggondterheltebb államfők sem jogosultak visszautasítani a bosszantó kérelmezők kézfogását. Egy kéznyújtást visszautasítani kivételesen súlyos modortalanság.
Kézfogáshoz felállunk. A nőknek csak akkor kell felállni, ha idősebbel fognak kezet, vagy ha különös tiszteletet szeretnének tanúsítani az illető felé.
A kézfogás sokat elárul rólunk. Kezünk ne lötyögjön élettelenül,  de ne is zúzza össze a másik kezét.
Nem illik lefele tartva kezet fogni, ez nem elegáns és „lekezelő”.
A kézszorítás a köszönésen kívül mást is jelenthet: egy üzleti ügyben való megállapodást, részvétnyilvánítást, gratulációt, kérést, köszönetet vagy bocsánatot, békülést, bizalmat, hitet.


Hogyan kell köszönni?


Köszönni, másokat üdvözölni sokféle módon lehet és kell. Máshogy kell érkezéskor és távozáskor üdvözölni az embereket. A köszönés az emberi érintkezés legmindennapibb formája. Vigyáznunk kell tehát, hogy megfelelő időben megfelelő módon köszönjünk. A köszönésnél az udvariasság általános szabályai érvényesülnek.


A köszönés protokolláris szabályai:


* Köszönést elmulasztani vagy nem viszonozni egyértelmű sértés.
* Köszönéskor illik a köszöntöttel szembenéznünk.
* Ne várjunk arra, hogy a másik fél előre köszönjön. Az igazán udvarias embert nehéz ebben megelőzni.
* Ha köszönéshez megállunk, általában kezet fogunk. A kézfogás szabályai ellentétesek a köszönésével: aki előre köszön, annak meg kell várnia, amíg a másik kezet nyújt. A kéznyújtás figyelmen kívül hagyása, a kézfogás el nem fogadása azonban sértést jelent.
* A kézfogás legyen határozott, erőteljes, de ne legyen túl erős szorítás.
* Kezét csókolom-mal nőknek, vagy nagyon idős embereknek szokás köszönni - de nem kötelező.
* Szervusz-szal természetesen csak annak köszönhetünk, akivel tegező viszonyban vagyunk.
* Csak távozásnál használhatjuk a viszontlátásra köszönést. A viszlát rövidítés kicsit nyeglének hangzik.
* Lakóházak liftjébe lépve mindig üdvözölnünk illik a bent tartózkodót.
* Sokáig vitatott volt a diáknyelv elterjedt köszöntési formáinak létjogosultsága (szia, csaó, helló, szevasz, csá stb.) ma már ez önmagában nem udvariatlanság.
* A csók a bizalmas kapcsolatok kifejezője. Valójában nem is csók, hanem puszi, azaz az arcra adott jelképes csók. A mindennapi hivatalos érintkezésben nem szokásos. Esetenként azonban a kapcsolat tartalmának minősítését jelenti, többnyire politikai jelentőséggel.
* Az ölelés hasonlóan hagyományos és bizalmas üdvözlési forma. A testek rendszerint nem érnek össze, a formalitás itt is elsősorban jelképes. Többnyire együtt jár a váll (finom) megveregetésével - a kemény lapockaropogtatás kerülendő.


Hogyan Köszönjünk?

- nem zsebre vágott kézzel
- nem tele szájjal
- ülő társaságban a fiuk felállnak ha mindkét nembeli idősebbnek köszönnek,
- a lányok akkor állnak fel, ha idősebb hölgyet köszöntenek
- fiúk vegyék le a sapkájukat 25 éven túli személy köszöntésekor.
Természetesen ez alól vannak kivételek. Ne várja például egy fiatal lány, hogy idősebb férfi ismerőse előre köszönjön neki. Helyesebb az is, ha a fiatalabb vezető előre köszön idősebb beosztottainak, a férfi vezető a női beosztottaknak. (Sajátos szabályok vonatkoznak, ha a nők egymást köszöntik: elsőként a hajadon üdvözli a férjezett nőt, a gyermektelen a gyermekes anyát.)
Másik kivétel, ha valaki helyiségbe lép be és ott már néhányan tartózkodnak: köszönjön előre tekintet nélkül arra, hogy odabent férfiak, vagy nők, vagy fiatalabb személyek tartózkodnak.
Érthetően köszönjön és nézzen félreérthetetlenül arra, akinek köszön, amikor 3-4 lépés távolságra megközelíti a másikat!

Szóbeli köszönés

Találkozáskor a napszakokhoz igazodva kívánunk Jó reggelt, Jó napot, Jó estét!
Magyarországon a reggel 10 óráig tart, az angoloknál 12 óráig. Az este nálunk 18 órakor kezdődik, déli szomszédainknál, nemritkán még 21 órakor is nappal van.
Franciaországban az illemszabályok előírják, hogy a napszakhoz igazodó köszönést udvariassági megszólítással toldjuk meg: Jó napot Asszonyom, Jó napot Uram! Bon Jour Madame, Bon Jour Monsieur.
Köszönni nem mindig könnyű, sokan gyakran zavarban vannak egy-egy találkozásnál. Mit mondjanak? Jó napot kívánok? Kézét csókolom? Szia? Puszi?

Hogyan köszönjünk hát? 

Vegyük tekintetbe köszönésnél az emberekhez fűződő kapcsolatunkat, mindjárt könnyebb lesz a helyzet. Alapvetően egyetlen dolog, ami nagyon udvariatlan a másikkal szemben: ez pedig a köszönés elmulasztása.
Az iskolai oktatás szerint a legáltalánosabb köszönési forma a napszakok szerinti Jó reggelt kívánok! 18 éves fiú vagy lány a szomszéddal való találkozáskor is nyugodtan mondhatja ezt a napszaknak megfelelő formát.
A 25 év alattiak általános köszönési formája a Szia! Elfogadott forma, az angol See you later-ből -jelentése: látlak később- alakult ki.
A fiatalok között népszerű a Hello, az angol nyelvből átvett köszönési forma, amelyet érkezéskor mondanak. Nálunk gyakran az elköszönéskor is ezt mondják, holott a Good Bye illene ide, rövidítve Bye-bye.
Az üzleti, hivatali életre a magázódó köszönés jellemző. Ez a napszaknak megfelelő köszöntést jelenti. Gyakran tapasztaljuk, hogy a hivatalba belépő fiatal munkatársak Szia köszöntéssel üdvözlik azokat a kolléganőket, akik jószerével egyidősek az édesanyjukkal. Ezért illik megvárni minden fiatalnak azt, hogy az idősebb felajánlja a szervusz köszönést ebben az uniformizált tegeződős világban. Ismerőseinket köszönthetjük a Tiszteletem! Üdvözlöm formulával is.
Természetesen a köszönést fogadni és viszonozni kell. Ha rövid időn belül többször találkozunk valamely munkatársunkkal a hivatali folyosón, másodszor, harmadszor már nem köszönünk egymásnak. Elég egy barátságos mosoly ahhoz, hogy kellemessé tegyük az ismételt találkozást.
A protokolláris alkalmakon ehhez járul még az udvariassági kitétel (hölgyem, asszonyom, uram), vagy megszólítás névvel, ranggal.
Van egy sajátos magyar köszönési forma, a kezét csókolom, ami a magánéletben és a hazai hivatalos kapcsolatokban elfogadható. Protokolláris érintkezésben már megfontolandó a használata, mert más kultúrkörökben sértő is lehet.
A tegező köszönés hivatalos kapcsolatokban idegenek között nem megengedett, csak a régi és jó ismerősök között szokás. Mivel azonban bizalmas kapcsolatot fejez ki, amihez másoknak semmi közük, mások jelenlétében gyakran átvált a semleges vagy magázó formulára. Több nyelvi változata van, ami bizalmassági fok szerint változik: szia, szervusz, helló, stb.
Még annyit, hogy köszönéskor ne az égre vagy a földre szegezzük a tekintetünket, hanem nézzünk a másik szemébe.

A köszönés formái:

 A napszaktól függően elfogadott köszönés:
* Jó reggelt!
* Jó napot!
* Jó estét!
* Jó éjszakát kívánok !

Ha igazán udvarias akar lenni mindig használja a kívánok szót. A gyerekeket a szervusz, a szia szavakkal üdvözölheti. Búcsúzásra a viszontlátásra szó a legmegfelelőbb.
Ma már a gyerekek többsége tegezi szüleit, nagyszüleit, szűkebb, tágabb, családtagjait. Ebben az esetben szüleinek, nagyszüleinek természetesen köszönhetnek sziával, szervusszal. Velük szemben is legyen tisztelettudó, és az alapvető szabályokra ügyeljen!

 Vannak hivatalos köszönések:

 * a katonák erőt egészséget kívánnak,
* az olaj, szén és ércbányászok jó szerencsét mondanak.
A katonák köszönés nélkül is tudják üdvözölni egymást:
* ez a tisztelgés, tiszteletadás.

A világ minden katonája szalutál feljebbvalójának. Ez is latin szó: a salutare jelentése: üdvözölni. E szó gyökere a salus = sértetlen és jó állapot, főnév. A saluto tehát kb. azt jelenti: Légy egészséges! De miért emeli jobb kezét a homlokához-sapkájához a katona?
A középkorban szokásos lovagi tornán az udvar vitézei összemérték erejüket. Ez nagy látványosságnak számított. Pontos előírások, szabályok szerint zajlott le. Mielőtt a párviadal megkezdődött volna, a páncélba öltözött, sisakos vitézek üdvözölték egymást, s leeresztették sisakrostélyukat, hogy igazolják személyazonosságukat. Ennek maradványa a sapkához emelt kéz! Még a mozdulatok is öröklődnek?! A viadalokról ez a szokás tevődött át a napi életbe, ha a lovagok találkoztak, felemelték a rostélyt így mutatták meg az arcukat. Ez maradt meg a tisztelgésben. A Magyar Honvédség katonái köszönés helyett tisztelegve emelik kezüket a sapkájukhoz.
A fővetés a katonaságnál, főleg tiszteletadásként, osztagok és csapatok vezényszóra (Jobbra v. balra nézz!) a katona fejét a kijelölt oldal felé és Vigyázz! vezényszóra fejét ismét előre fordítja. Ezt nevezik fővetésnek. A főhajtást akkor alkalmazzák amikor a köszönő személynek mindkét keze foglalt, (visz valamit) és menet közben a másik katona, vagy előljáró felé fordítva fejét biccent, fejet hajt, így köszöntve azt.
Futó találkozásnál köszönthetjük egymást fejbiccentéssel és szóbeli köszönéssel, esetleg a férfiak kalapemeléssel. A felállás is a köszönés egyik formája. A férfiak felállnak, ha hölgyet köszöntenek. De ezek a szabályok azért rugalmasan alkalmazandók, mert nevetséges lenne ha a főnök folyton felugrálna az íróasztaltól amikor a titkárnője vagy valamely beosztottja belép a hivatali szobába. Társaságban új vendég érkezésekor a nők ülve maradhatnak, csak akkor állnak fel, ha náluk idősebb nőt köszöntenek.
A köszönéshez hozzátartozhatnak még kiegészítő tevékenységek:

 * a kézfogás,
* a kézcsók,
* a kalapemelés.

A kézfogás

Honnan ered a kézfogás? Eredetét tekintve nem kapcsolódik semmiféle megalázkodást kifejező mozdulathoz. A régi időkben, amikor a kézfogás még nem vált egyszerű jelképes cselekedetté, azért nyújtottak egymásnak kezet az emberek, hogy mutassák: nincs náluk semmiféle fegyver, baráti, békés érzelmekkel közelednek. Ezt igazolja többek között az itt a kezem, nem disznóláb tréfás szólásunk is. Eredeti értelme akkor világosodik meg, ha tudjuk, hogy régen az elöltöltős pisztolyt mondták gúnyosan disznólábnak. Ahogy éppen így nevezték a pisztolyt, az nyilván a régi mordályok ormótlan alakjára vezethető vissza. Az itt a kezem, nem disznóláb szólás tehát régen azt jelentette: Nincs pisztoly a kezemben, baráti jobbomat nyújtom feléd. A kézfogás egyszerű üdvözlési formájának ilyen bonyolult háttere van.


A kézfogás alapvető szabályai:

Mindig az idősebb nyújt kezet a fiatalabbnak, a nő a férfinak, a vezető a beosztottnak, az oktató a tanulónak, a magasabb beosztású az alacsonyabb beosztásúnak. A másik fél abban az esetben se tolakodjon a kézfogással, ha az előbb felsoroltak valamelyike elfelejti a kezét nyújtani. Ilyen esetben elmarad a kézfogás. Ha a kézfogás előtt ül illik felállni és úgy fogadni a nyújtott kezet. Nem illik hosszasan fogni a másik kezét, nem szokás szorongatni, ropogtatni, erősen rázni a társ kezét.
A kézfogás egyszerű, rövid és határozott mozdulat legyen. A kézfogás ereje a partner fizikai állapotához kell, hogy igazodjék.
A kézfogás kölcsönös udvariasság. Ne ragadjuk meg a másik kezet. Rángatni vagy megszorítani épp annyira illetlen dolog, mint a felületes, semmibe nem vevő kézfogás, ha csupán érintés válik belőle. Csak tiszta kezet nyújtsunk és nézzünk egyenesen a partner szemébe. A tekintet adja meg az üdvözlés igazi értelmét.
Ha kesztyűt visel mindkét fél akkor lehet kesztyűben is kezet fogni. Viszont ha bármelyikük a két fél közül nem visel kesztyűt, akkor annak aki viseli a kézfogás előtt le kell vennie azt és puszta kézzel kell kezet fogni.
Valószínű, hogy a kesztyű lehúzásának szokása, a kézfogáshoz hasonlóan szintén még hajdani lovagkori maradvány. A tetőtől talpig páncélozott lovagok a kezüket széles formájú (ujjnélküli) kesztyűkkel védték, amelyeket vaspántokkal, fém gyűrűkkel erősítették meg. Barátságos kézfogás előtt a kölcsönös jó szándék bemutatása céljából lehúzták a kesztyűt a kézről.
Lovagi kihívásoknál a kesztyűvel történt arculcsapás a legsúlyosabb sértésnek számított és életre-halálra szóló párbajjal lehetett csak elégtételt adni. Az arculcsapást szimbolikusan a kihívott fél elé dobott kesztyű jelképezte.
A lovagkor hölgyeinél viszont a kesztyű átadása vagy kesztyű-ajándék a férfi számára megtiszteltetés és a vonzalom kifejezője volt. Lovagi tornákon vagy csatában a lovag a sisakján hordta szíve választottjának kesztyűjét.
A későbbi udvari etikett kiterjedt a kesztyűviseletre is. Valamit átvenni kesztyűs kézzel vagy átnyújtani másnak nagyon durva illem-hibát jelentett volna. Talán ez az oka, hogy az udvari ünnepségeken az előkelő férfiak a kesztyűt gyakran övükbe rejtették, nehogy feledékenységből megtévedjenek.
Nagyfokú tiszteletlenség és megalázó-lekicsinylő dolog, ha kesztyűs kézzel fog valaki kezet olyan emberrel aki nem visel kesztyűt!
Természetesen ez alól lehet kivétel. Nők még akkor sem húzzák le kesztyűjüket az utcán, ha csupasz a férfi keze.
A kézfogás szokásai más kultúrkörökben sokféle változatosságot mutatnak.
Vannak akik a kézfogást gyengéd, erős vagy texasinak nevezik. Károly walesi herceg arról panaszkodott, hogy a texasiakra az új passzírozó kézrázás a jellemző, a csontropogtató erőfitogtatást nem is lehet másképpen kifejezni.
Az amerikai politikusok között népszerű a kézfogásnak az a változata, amikor a bal kezüket is belevonják a kézrázásba. Az üdvözlés melegségét tekintve ez a gesztus állítólag sokkal bensőségesebbé és barátságosabbá teszi a kézfogást.
A kézfogás nyugati szokása gyorsan terjed Kínában is, ma már elfogadott üdvözlési forma, de gyakran egy bólintás vagy biccentés is elegendő. A kínai férfiak úgy is üdvözölhetik egymást, hogy barátságosan megpaskolják a másik karját. A kínaiak kényelmetlenül érzik magukat, ha megöleljük, vagy megcsókoljuk őket, hacsak nem különösen szoros barátságról van szó.
Dél-Koreában a hagyományos üdvözlési forma érkezéskor és távozáskor egyaránt a meghajlás. A nyugatiak a koreai férfi barátjukat általában enyhe meghajlással és kézfogással üdvözlik. Előfordul, hogy az amerikai politikusokhoz hasonlóan mindkét kezüket használják a kézfogásnál, míg a nők csak bólintanak kissé.
Japánoknál a hagyományos üdvözlési forma a meghajlás, ami nem az alázat, hanem a tisztelet jele. A japánok azonban átvették a kézfogás nyugati gyakorlatát, noha nem szorongatják az ember kezét erősen és előfordulhat, hogy nem néznek a vendég szemébe. Ennek az az oka, hogy hagyományuk szerint az erős szorítás agresszivitást fejez ki, a közvetlen szemkontaktust pedig tolakodónak érzik. Bár a világot járt japán emberek gondosan tanulmányozzák a nyugati viselkedési formákat így előfordulhat, hogy egy japán is megszorítja a kezünket, sőt még a szemünkbe is néz!

A kézcsók

A kézcsók nem a férfiak és nők közötti kapcsolatban alakult ki, gondolták volna? A feudalizmus fejlődésével az egyre erősebbé váló főnemesek alárendeltségét volt hivatott jelezni a legfőbb hűbérúrral, a királlyal szemben.
A korlátlan hatalommal rendelkező spanyol uralkodók szinte beleszédültek a legmerevebb etikett saját maguk építette börtönébe: a spanyol szertartás szerint ugyanis a megkoronázott királyhoz így szól a megkoronázandó királyné: Baso las manos de Vuestra Mayestad! ami annyit jelent, hogy csókolom a Felséged kezeit.
A kézcsók polgári életünkbe Bécsből került, ahol azt a spanyol szertartással rokon osztrák udvari etikett tette általánossá.
A közép-európai országokban még ma is erősen érződik társaságban a kézcsók klasszikus hagyománya. A hivatalos kapcsolatokban már megfontolandó ez az udvariassági forma, mert bizalmaskodásnak számít, ezért a legtöbb országban kerülni kell.
Hazánkban és Lengyelországban ma is gyakori a kézcsók. Bár egy alacsony termetű lengyel üzletember azt panaszolta, hogy a magyar nők nagyon udvariatlanok vele szemben. Amikor kezet akar csókolni, elhúzzák a kezüket miközben orrba vágják őt. Ezúton kéri a magyar hölgyeket, hogy ne legyenek hozzá ilyen barátságtalanok. Annak ellenére, hogy a kézcsók elfogadása nem kötelező én mégis arra gondolok, ha egy férfi tiszteletét fejezi ki személyünk iránt a kézcsókkal, akkor ne utasítsuk el ezt a kedves gesztust.

A férfiaknak szóló figyelemfelhívás viszont, hogy a kézcsók ma jelkép. Egy francia etikett könyv szerint a férfinak igazság szerint a nő keze fölé kell hajolnia anélkül, hogy megérintené az ajkával. Tehát a kézcsók valójában nem is csók, csak hangnélküli leheletszerű jelzés. A kézcsók több a köszöntésnél, több tiszteletet fejez ki ezért illik kissé lehajolni. Hosszantartó kézcsók félreértést okozhat és ugyanúgy komikus, mintha valaki asztalon áthajolva akarna kezet csókolni.
További jó tanács: ha a férfi a társaságban lévő csinos Gizikének kezet csókol, akkor ugyanígy kell köszöntenie minden jelenlévő hölgyet, sőt még a nagymamát is, ha az jelen van a társaságban. Egy kivétel van! Ha az illető az édesanyját köszönti elsőként kézcsókkal, akkor nem kell a többi hölgynek kezet csókolnia.
A csattanós kézcsók nem ízléses. A nő soha ne kényszerítse ki a kézcsókot. Ne lendítse tehát a kezét a köszönő férfi ajka felé.
Ha egy társaságban egy férfi kezet csókol egy nőnek, a többi férfit ez nem kötelezi kézcsókra. Viszont a kezet csókoló férfit kötelezi arra, hogy a társaság összes jelenlévő nőtagjának kezet csókoljon.
Nem minden helyzet alkalmas kézcsókra. Munkahelyen, munkatársak és munkatársnők között, szabadban és közlekedési járművön minden képen hagyjuk el és akkor is, ha kesztyűs a női kéz. Beburkolt kezet megcsókolni több mint illemhiba, - sületlenség!
Külföldön tájékozódjunk jó előre a kézcsókot illetően is.
Az angol nyelvterületeken általában illetlen szokásnak tartják. Az angol illemszabály szerint ugyanolyan jogcímen az arcát is megcsókolhatnánk egy nőnek, ha a kézcsókba beleegyezik, ami persze érthetetlen túlzás a mi szemünkben. Más országokban a XX. század elején a kézcsók szinte parancsszámba menő társadalmi kötelezettség volt a vagyonos osztályoknál.
 A csók a bizalmas kapcsolatok kifejezője. A csók a mindennapi hivatalos érintkezésben nem szokásos. Bár régi hagyományai vannak az ölelésnek és a csóknak egyes kultúrákban. A szláv népeknél hagyományosan bizalmas köszönés a bal, majd a jobb arcra, végül a szájra adott csók, amihez szoros ölelés és hátveregetés is járul. Hazánkban ez soha nem volt szokásban.
A csók általában csak az arcot illeti, jobbról és balról, de ez is éppen olyan jelkép, mint a kézcsók: a száj sohasem érinti az arcbőrt /ez hölgyeknél a kikészítést rontaná és nyomot is, hagyna /, hanem csak a két arc ér - alig - össze, s az ölelés is csak jelképes átkarolás, a két test sohasem ér össze.
Köszönésnek csókkal kísérése elsősorban rokonok között, illetve barátnőknél szokás. De azért kerülendő a pá drágám! jellegű, váll fölött a semmibe cuppantás. Napjainkban előfordul, hogy férfi-barátok is csókkal üdvözlik egymást. Sőt egymással baráti kapcsolatban lévő férfiak és nők is összecsókolóznak a találkozásnál. Természetesen ez nem illetlenség, ma már elfogadott tény nálunk, bár néhány évtizeddel ezelőtt nem így állt a dolog!
Nagy-Britanniában nem tartozott a klasszikus etiketthez, de újabban egyes körökben elfogadják ezt az európai szárazföldi szokást. Németországban ismert a kézcsók, de csak baráti társaságban. Az olaszokról közismert, hogy jobban kedvelik a fizikai kontaktust, mint a többi európai nép: a jó ismerősök arcon csókolják egymást, a férfiak, akik jó barátok, összeölelkeznek, hosszasan rázzák egymás kezét, miközben másik kezükkel az illető könyökét fogják.

Az érzelem nyilvános helyen történő kimutatása rendkívül ritka Indiában és más ázsiai országban, ami még a házastársak esetében is elítélendő.
Távol-Keleten a kézcsók még társas üdvözlés formában sem gyakorolható nyilvánosan. Ahol a hölgyek garantáltan halálra rémülnek, ha kézcsókkal akarják köszönteni őket, ez Japán.
Törökországban a szeretet jelei, mint az ölelés, a kézfogás, a csók, nyilvános helyen nem használatosak. Az arab országokban a nő tabu idegen férfiak számára, így a kézcsók szóba sem jöhet.
A szaúdi férfiak nem fogják bemutatni a társaságukban tartózkodó, lefátyolozott asszonyt. Ezzel szemben a szaúdi férfiak az üdvözlést öleléssel és arcra adott csókkal is kiegészíthetik. A szaúdi házigazda az utcán vagy a folyosón sétálva nyugati vendégét úgy kísérheti, hogy gyengéden megfogja a könyökét, vagy esetleg kézen is foghatja, s kéz a kézben sétálnak. Ez náluk a barátság és a tisztelet jele!
Már amikor II. János Pál pápa világkörüli utazásait a TV rendszeresen közvetítette, sokakban felvetődött a kérdés, hogy vajon illik-e megcsókolni a pápa gyűrűjét vagy sem. Nos!
A gyűrű latin neve annulum oszkulum, ami annyit jelent, hogy csókkal illet. Manapság ezt a gyűrűt pásztorgyűrűnek hívják. A középkorban, amikor a pápával találkoztak, igyekeztek megcsókolni az ereklyét is tartalmazó gyűrűt, amiből lelki megnyugvása származott az illetőnek. Egyébként annak idején lábgyűrű is létezett, amit csókkal illettek.
Napjainkban ez egy kereszt alakú gyűrű, a krisztusi keresztet jelképezi, nincs benne ereklye. Nem kell a gyűrűt megcsókolni, Őszentsége ezt nem is igényli. A diplomáciai protokollban kifejezetten megmosolyogják azt, aki megcsókolja a gyűrűt.


A kalap emelés vagy levétel

E szokás legmélyebb gyökerét keresve is a rabszolgatartó társadalom világába jutunk el. Nem egy írásos feljegyzés és még több kőbe vésett ábrázolás beszél arról, hogy egyes ókori népek, többek között az asszírok, hadifoglyaikat, később rabszolgáikat, minden ruhájuktól megfosztották. Eredetileg nyilván csak zsákmányszerzés céljából tették ezt, később azonban jelképes értelmet is kapott a rabszolgák teljes vagy részleges meztelensége.

 Az, hogy egyes népeknél az alsóbbrendűeknek övig ruhátlanul kellett az előkelők színe előtt megjelenniük, de még inkább az a szokás, hogy egyes népek úgy fejezték ki tiszteletüket az idegenek előtt, hogy ruhájukat a vállukon fellebbentették, jól mutatja, hogyan válik az eredetileg rabszolgaviszonyt kifejező cselekvés a tiszteletadás jelévé! A kalapemelés szokása az ókorból származik: a kopaszra nyírt rabszolgák kötelesek voltak fejfedőjük megemelésével jelezni uraik előtt rabszolga voltukat. Egy nyugat-afrikai néger népnél a ruhafellebbentés együtt jár a kalap levételével.

Kétségtelen, hogy a mi köszönést kifejező kalapemelésünk is ennek az ősi szokásnak maradványa. A kalapot nemcsak megbillentik, hanem leveszik. Ha jobbról találkoznak, az ésszerűség a bal kézzel való kalapemelést diktálja. Ha a férfin sapka van, köszönéskor illik kissé - jelzésszerűen - megemelnie.
A férfiaknak le kell venniük a kalapot zárt helyiségekben, a Himnuszt hallgatva, gyászmenettel való találkozásnál, katolikus templomban, hivatalos épületben, magánlakásban, de akár a liftben is. Ne felejtsék el viszont , hogy zsinagógában, zsidó temetőben levett kalappal járni illetlenség, sőt tilos!
Áruházba vagy bevásárlóközpontba belépve a sapkát, kalapot nem kell levenni. A hölgyek kalapviselési szabályai egyediek.
 Külföldre utazva tanulmányozni kell mindig a helyi köszönési szokásokat, mert meglepetés érhet minket.
A legtöbb távol-keleti országban enyhe meghajlással üdvözlik egymást, ami nem a megalázkodás, hanem a tisztelet jele.
Az indiai apák a namasztére oktatják a gyermeküket, amelynél a kezet imádkozó pozícióban, mellmagasságba kell emelni és enyhe főhajtással kell kísérni.
Thaiföldön ugyanezt a gyengéd és szívélyes gesztust wainak nevezik. De vigyázat, mert folytatva ezt a mozdulatot, és a kezünket a fejünk fölé emelve, már súlyos sértést jelenthet.
Nagy-Britanniában a férfi köszönését meg kell előznie a hölgy megelőző és megengedő fejbiccentésének, amivel jelzi, hogy fogadni fogja a köszönést.
A tibetiek meglengetik kalapjukat, kinyújtják a nyelvüket, a bal kezüket fülük mögé illesztik.
Az arab világban elvárják, ha köszöntöttek, akkor nála jobbat vagy legalábbis ugyanazt köszönjétek vissza.
A legfontosabb szabály az, hogy barátságosan köszöntsük egymást
Bemutatkozni csak pontosan, szépen
Bemutatkozáskor a nő nyújtja a kezét a férfinak, az idősebb a fiatalabbnak. A kézfogás határozott és rövid legyen. A nevünket jól érthetően mondjuk ki, és figyeljünk a bemutatkozó nevére is. Először a férfi mondja a nevét a nőnek, a fiatalabb az idősebbnek.
Hogyan mutatkozunk be?
Bemutatkozáskor vegyük ki a kezünket a zsebünkből.
Nézzünk a szemébe annak, akinek bemutatkozunk.
Gyakori hiba:
- mindkét fél egyszerre mondja a nevét. Ekkor senki nem ért semmit.
Helyes megoldás:
- a bemutatkozást mindig az érkező, a belépő kezdeményezi.
- miután szembe nézünk azzal, akinek bemutatkozunk, jobb kezünket helyezzük egy esetleges kéznyújtáshoz készenlétbe.
- most következik az, hogy az ismeretséget kezdeményező mondja jól érthetően a teljes nevét,
- ezután mondja nevét az, akinek bemutatkoztunk.
Ha bemutatkozáskor nem egészen pontosan értjük a másik nevét, nem udvariatlanság újra megkérdezni, a legjobb megoldás erre az esetre a névjegy.
Az ismeretségkötést kezdeményező mondja jól érthetően a teljes nevét. Csak keresztnévvel bemutatkozni, hogy Pista vagy Ica vagyok, indokolatlan bizalmasságot jelent, a becenévvel való bemutatkozás stílustévesztésre vall. Az üzleti kapcsolatoknál nem ad elég információt a másik félről. A hivatalos jellegű bemutatkozásnál gyakorlati megfontolásokból kiindulva ajánlatos a név mellé a munkahely és a beosztás megnevezése is.
Nagyobb társaságban ha vacsora közben késve érkezik valaki, csak a közvetlen mellette ülőknek kell bemutatni.

A bemutatás

 A kapcsolatteremtés leggyakoribb formája egy harmadik személy közreműködését kívánja.
 Társaságban a bemutatás a házigazdának, vagy a háziasszonynak, vagy közeli rokonának a dolga. Az udvariasság követelménye úgy kívánja, hogy a férfit mutassuk be a nőnek, a fiatalabbat az idősebbnek, az alacsonyabb rangút, az új beosztottat a főnöknek.
Ennek megfelelően a bemutatott nevét mondjuk. Nem kell szertartást rendezni a bemutatáskor, elegendő néhány közvetlen szó:
Engedje meg, hogy bemutassam,
*Bemutatom kedves barátomat....,
*Bemutatom az osztálytársamat....
Ha a fogadást valakinek a tiszteletére rendezik, annak mutatják be a többi meghívottat. Családi rendezvény esetén a gyerekeket mutatják be a felnőtteknek.
Bemutatkozásnál illik egyenesen állni, ha ült, álljon fel, - felnőtt nőkre ez nem vonatkozik - illik a bemutatottra nézni és hangosan érthetően a saját nevet megmondani.
Bemutatkozás során illik kezet fogni és egy kicsit meghajolni (a kézfogás szabályai itt is érvényesek). A bemutatott emberek ismerőseiddé válnak és ezután illik köszönteni őket és fogadni az üdvözlésüket.
Ha a társaságban sokan vannak a meghívottakat külön-külön ismertetjük össze egymással. Ha nagyobb társaságba vacsoraközben, tehát elkésve érkezik valaki, csak a közvetlenül mellette ülőknek kell bemutatni. A többiekkel való ismerkedés a vacsora utánra marad.
Előadódhat olyan helyzet, hogy nincs közös ismerősünk. Ekkor sem ismerkedhetünk utcán, moziban, színházban.
Jó kiindulópont lehet az ismerkedésre egy felsegített kabát a ruhatárban, egy udvariasan kinyitott ajtó, segítség a fel- és leszállásnál valamilyen járműről stb. Ekkor sem lehetünk tolakodóak. Ha az illető egy köszönömmel lezártnak tekinti az ügyet ne zaklassuk tovább.



Nézzük a lehetséges problémákat!


- Új vagyok egy helyen és nincs, aki bemutasson. Ez nem egy könnyű helyzet, szóval, ilyenkor nekünk kell bemutatkozni, de próbáljuk úgy tenni, hogy ne tűnjünk tolakodónak.
- Nem értjük a másik nevét. Akkor kedvesen kérdezzünk vissza, mert jobb az elején pontosan megjegyezni a nevet, mint később rosszul ejteni.
Amit soha ne tegyünk! Soha ne zárkózzunk el egy bemutatástól semmiféle ürüggyel, mert az súlyos sértés!
Szevasz, Marcsi vagyok!
 Egyre inkább terjed a bemutatkozás legslamposabb formája. Különösen a fiatal korosztály szokott le családnevének közléséről, sőt a keresztnevet is sokszor inkább a becenévvel helyettesítik.
Hivatalos kapcsolatban a keresztnévvel való bemutatkozás a bizalmaskodás jele, nem ad kellő információt, így kifejezetten ártalmas például egy új munkahelyen.
Az orrunk alatt elmotyogott Maca vagyok, esetleg ülve felkiáltani Gézának hívnak nem helyes!
Nem ér a nevem! Mikor nem kell bemutatkozni?
Vagyis van olyan eset, amikor kifejezetten kerülendő a bemutatkozás. Ilyen eset például a vásárlás, vagy például a telefonközpontossal való telefonálás. Speciális formája a nem bemutatkozásnak az, amikor az ügyintézés miatt mi bemutatkozunk, ugyanakkor az ügyintéző nem vét az illemszabályok ellen, ha nem árulja el a nevét.
A villamoson, buszon, étteremben, diszkóban vagy ha az utcán összefutsz egy ismerőssel és az ő társaságában van egy ismeretlen személy, de nem elegyedtek beszélgetésbe.
Ha valakivel rövid ideig egymás mellé sodródsz és valószínűleg soha többet nem látod, akkor nem kell bemutatkozni.

Híres emberek egymást közt

Speciális esetnek számít, ha egy fogadáson a médiából ismert politikusok, médiaszemélyiségek jönnek össze, emellett tudják, hogy kivel fognak találkozni, és - noha személyesen nem ismerik egymást - mégis kölcsönös sértésként könyvelhető el, ha nevüket - ami mindenki számára köztudott - elmondják.
Telefonon mindig érdemes bemutatkozni, hiszen nem várhatjuk el ismerőseinktől, hogy hangunk alapján egyből felismerjenek.
Manapság sok ügyintéző kis névjegykártyát, kitűzőt visel. Az emberek szeretik hallani a nevüket. Próbáld ki, hogy egyszer úgy köszönöd meg a segítséget, hogy hozzáteszed az ügyintéző keresztnevét: Köszönöm a segítségét, Katalin! Barátibb, emberibb lesz a kommunikációd.
Az angol etikett szerint a nőtlen férfit mutatják be a nősnek, a hajadont az asszonynak. Kivételt csak a nagyobb korkülönbség esetén tesznek.
Házigazdaként törekedj arra, hogy mindenkit bemutass mindenkinek! A bemutatáskor hozzátehetsz rövid segítő információkat, amelyek segíthetik a két ismeretlen ember társalgását megindítani.
Ne feledd, az első benyomás nagyon fontos és nehezen kitörölhető, szóval a bemutatkozási, bemutatási illemszabályok kötelező tananyagrészei az illemtannak...

Viselkedési szabályok

A viselkedés alapszabályai kötelező érvényűek minden ember számára.
 Az évszázadok folyamán a világon – így Európában és hazánkban is – számtalan „kodifikált” illemszabály jelent meg, melyekből megállapíthatók a viselkedés formaságainak legfontosabb szabályai:
 Kölcsönös tisztelet – nem megalázkodás (!), hanem kellő tisztelet a másik félnek (pl. nem dumálunk tanórán, ha a tanár beszél). Senki nem követelhet több tiszteletet a másiktól, mint amennyit ő maga tanúsít a más fél felé.  Határozottság – nem durvaság és tolakodó megnyilvánulás, hanem egyértelmű kommunikáció (pl. bemutatkozásnál)  Mértéktartás  Szerénység – egyaránt hiba saját személyünket akár alá, akár túlbecsülni. Kerülendő az álszerénység.  Magatartás: a munkában, a magánéletben, a másokkal végzett érintkezésben az erkölcsi jelenséggel bíró cselekedetek összessége, amely jellemző az egyénre, magában foglalja valamennyi tettét. A magatartás kialakulását elsősorban a családi, társadalmi, kulturális körülmények befolyásolják. A családi körülmény esetenként döntő lehet.  Viselkedés: a magatartás formai megnyilvánulása, minden személyes kapcsolatban ennek alapján ítélik meg az egyént. Az ember viselkedését az ún. viselkedéstechnikai elemek jellemzik. Ennek alapján megítélhető, hogy tud-e valaki viselkedni, vagy sem. A viselkedéstechnikai elemek két nagy csoportját különböztetjük meg: a „passzívát” és az „aktívát”.

A viselkedéstechnikai elemek – passzívák


Passzívák azok az elemek, amelyek cselekvő közreműködés nélkül is jellemzik az egyént, ismereteinek színvonalát. Más szóval: nem kell az egyénnek verbálisan mondani, vagy manuálisan tenni ahhoz, hogy mások megítélhessék, tud-e viselkedni. Ezek az elemek és jellemző tulajdonságaik:

 Előzékenység: olyan alapszabály, amelynek alkalmazása esetenként független az ismert udvariassági elvárásoktól. Az előzékeny személy lemond az őt illető udvariassági eljárástól. Ilyen pl. ha a bejárathoz egyszerre érkezik egy hölgy és egy úr, az utóbbi kezében két hatalmas csomag van, a hölgy – az előzékenység jegyében – ajtót nyit és előreengedi a férfit.  Figyelmesség: A figyelmesség olyan illemtani erény, amely során – akár anyagi befektetés nélkül is – jó érzést kelthetünk másokban. Pl. születésnap alkalmából felköszöntünk valakit, megdicsérjük a ruháját, gratulálunk a sikeres focimeccs alkalmából.  Illedelmesség: olyan emelkedett viselkedés, amellyel tiszteletet tud ébreszteni. Ellentéte az illetlenség. Az illedelmesség megjelenési formái: a jó modor, az udvariasság és a tapintat.  Jó modor: a társasági élet egyik legfontosabb kísérője. Alkalmazkodunk a társas események formai kívánalmaihoz. Az ellenkezője a modortalanság (bunkóság), a másik fél lebecsülését jelenti (pl. nem fog kezet).  Udvariasság: A művelt ember udvarias, betartja az illemszabályokat. A társasági élet eme alapja tanulható.  Tapintat és empátia: A tapintat és az empátia lelki tulajdonságok, amelyek képessé tesznek arra, hogy megértsük mások helyzetét.  Jellem: A jellem a magatartásban megnyilvánuló erkölcsi tulajdonságok összessége.  Pontosság: hivatalos vagy üzleti tárgyaláson a partner iránti tiszteletet fejezi ki – a késés nem megengedett, percnyi pontossággal kell érkezni! Más esetekben (pl. vacsora, koktélparti) kis mértékű késés – max. 10 perc megengedett. Hamarabb ne érkezzünk.  Megjelenés és öltözködés: a megjelenés alapja formai oldalról az öltözködés, amely a  ruházat színét, a divatot,  az öltözék tartozékait,  a hajviseletet, az ékszerviseletet,  a smink és illatszerek, kozmetikumok alkalmazását,  a testhigiénia, fogak, körmök rendszeres kezelését,  és a mindezek által sugallt üzenetet foglalja magában.
Az öltözködés nem diktál fényűzést, de kifogástalan öltözéket igen.
Uraknál fontos: az ing legfelső gombját nyakkendő hordásánál gomboljuk be, temetésnél, hivatalos helyen csak a hosszú ujjú viselet a megengedett. Sötét nadrághoz sötét cipő és sötét lábszárközépig érő öltöny zokni használható (nem bokazokni vagy sportzonki). Hölgyeknél hivatalos helyen a szoknyához mindig harisnyaviselet szükséges (bármilyen meleg is van!). Az öltözék harmonizáljon az aktuális divattal, az évszakhoz illő legyen, az adott személy jellemét tükrözze. Az öltözködés és ápoltság az egyik legmeghatározóbb tulajdonságunk lehet!

A viselkedéstechnikai elemek – aktívák


Aktívákon olyan elemeket értünk, melyek cselekvő közreműködésünk révén nyilvánulnak meg (vagyis az egyénnek valamit tenni, mondani kell, amiből mások látják: tud viselkedni).

 Bemutatás, bemutatkozás: mindkét fogalom a megismerkedés mozzanatához kötődik. A bemutatás harmadik fél segítségével történő ismerkedés, míg a bemutatkozás harmadik fél segítsége nélkül kerül sor. Az ismerkedés rövid legyen és célszerű. Bemutatkozáskor csak a legfontosabb információkat adjuk meg magunkról. Bemutatásnál mindig a magasabb rangú fél „információhiányát” pótoljuk, azaz a magasabb rangúnak mutatjuk be az alacsonyabb rangú személyt (pl. igazgató úrnak egyik ismerősünket). Köszönés alkalmával bemutatkozunk, majd a kölcsönös bemutatkozás után nyújtja a magasabb rangú a kezét.  Kézfogás: A kézfogás több ezer éves, a találkozásnál alkalmazott viselkedési mozzanat (nem mindenhol! Pl. más szokások élnek a távol-keleten, vagy néhány afrikai törzsnél, stb.). Eredeti értelme szerint a felek ezzel tették ellenőrizhetővé, hogy nincs fegyver náluk, szándékuk békés. Talán innen van, hogy a kéznyújtás visszautasítása komoly sértést jelentett, akár napjainkban. A kézfogás alapszabályai:  A magasabb rangú nyújtja először a kezét (nő a férfinak, igazgató a beosztottnak, stb.)  Ülve csak a hölgyek foghatnak kezet, urak nem.  Kesztyűt viselve a hölgyek bármikor kezet foghatnak, a férfiak csak férfival és csak akkor, ha másik fél kezén is van kesztyű.  Köszönés: minden személyes kapcsolat első eleme. Azonos rangúak/neműek akkor követik az illemet, ha nem várnak arra, hogy a másik köszöntse őket, a két fél szinte egy időben köszönti egymást. Minden körülmények között kötelező szabály, hogy a helyiségbe belépő köszön a már bent lévőknek. Ennek elmulasztása nagy fokú udvariatlanság! Az esetek többségében előre köszönünk a „magasabb” rangúnak:  Férfi a nőnek  Fiatalabb az idősebbnek  Az alacsonyabb rangú a magasabb rangúnak  Beosztott a főnöknek
Bár a fenti szabályok alaphelyzetek, nem kizárt a fordított sorrend (pl. főnök köszön előre a beosztott női dolgozónak – lásd. előzékenység).
 Meghajlás, kalapemelés: A meghajlás a köszönéssel igen gyakran együtt járó viselkedéstechnikai aktíva, ami sokszor csak egyszeri főhajtást jelent. Inkább a távol keleten jellemző. Kalapemelés alkalmával, ha a köszöntés várhatóan kézfogás követi, akkor bal kézzel emeljük a kalapot, hogy a jobb kézzel a kézfogást tudjuk intézni. Ha vár­hatóan a kalapemelést nem követi kézfogás, akkor azzal a kezünkkel emeljük kalapunkat, amellyel nem takarjuk el az arcunkat a másik fél elől. A kalap, sapka, (esetleg kapucni) viselésének fontos szabályai során figyelünk arra, hogy ne legyen rajtunk:  Intézményben (iskolában!)  Hivatalos helyen  Templomban  Temetésen  Kórházban  Színházban (zavarhatja a mögöttünk ülőt a rálátásban, úgyhogy moziban sem!)  Himnusz, szózat idején, hivatalos eseményen  Ha jön Döbrögi (J)  Társalgás: A társalgás alkalmával fontos a világos, jól érthető kommunikáció. A társalgás során a társalgás témája nem lehet (nem ajánlott) az ún. tabu téma egyike sem (pláne első társalgási szituációban). Ilyen kerülendő témakörök:  A partner egészségügyi állapotára vonatkozó dolgok (betegségek)  Vagyoni/pénzügyi helyzetre vonatkozó kérdések (pl. fizetés)  Kényes családi ügyek vagy magánéleti kérdések  Kerülendő a szleng kifejezések használata  Politikai hovatartozás  Nemzeti, etnikai hovatartozás kérdése  Vallási felekezetek kérdése  Nemi identitás témája
Használható, általános témakörök:
Időjárás, divat, sport, aktualitások (amelyek nem tabu témák), nyaralási élmények, közelgő ünnepek (pl. karácsony), ételek, stb.

A viselkedéstechnikai elemek – kiegészítők


 Mobiltelefon: használatával kapcsolatban figyelembe kell(ene) venni és kerülni a használatát bizonyos esetekben:  Szabályozási/intézményi tiltás: iskolában, bankban, hivatalos intézményben  Illemtani szabályozás: üzleti megbeszélésen, baráti beszélgetések, ünnepélyes éttermi esemény, himnusz/szózat alatt, ünnepi megemlékezésen, templomban, színházban (és ahol másokat zavarhat), temetésen.  Technikai tiltás (tehát nem csak lenémítani, hanem ki is kapcsolni vagy offline) repülőgépen, kórházban, benzinkúton.  Dohányzás: ott, ahol van hamutartó - egyébként zárt helyen, tömegközlekedési eszközökön és azok váróiban tilos (törvényi rendelkezés!).  Rágózás – tesiórán soha!, egyébként hivatalos helyeken, ünnepségeken kerülendő!  Előreengedés – belépés bizonyos speciális helyzetekben. Illemtani szabályok közé tartozik, hogy minden olyan helyen, ahol veszély lehetséges, az úr megy be először és nem engedi előre a hölgyet. Ilyen szituációk: lépcsőn lefelé, étterembe belépéskor, liftbe beszálláskor, stb.

Viselkedési szabályok étteremben, színházban

Étteremben (és minden olyan helyen ahol veszély lehetséges) nem a hölgy, hanem az úr lép be először. Tehát a hölgy ne várja el a férfi partnerétől, hogy az étteremben előre engedi. Étterembe és színházba érkezéskor a férfi lesegíti a kabátot a hölgyről (ha azt a személyzet nem teszi meg) és aztán leveszi a sajátját, majd elhelyezi a ruhatárban vagy fogason. Színházból, étteremből távozáskor a férfi először felveszi a saját kabátját, majd ezután segíti fel a hölgyre a kabátot (nehogy rámelegedjen)! Étterembe érkezéskor a férfi vigyázzon arra, hogy a hölgy(ek)et követően foglalja el a helyét, ne üljön le hamarabb! Amennyiben étlapról rendelünk, és kiválasztottuk az ételt, azzal jelezzük a személyzetnek, hogy az étlapot bezárva az asztal szélére helyezzük. Ha a felszolgálóktól szeretnénk kérni valamit, azt mindig udvarias formában tegyük, mellőzzük a „hé pincér” megszólítást, helyette a „legyen szíves” kifejezést használjuk.
A felszolgáló személyzet a vendég elé mindig jobbról teszi be a tányért, villát, poharat és jobbról is szedi le azt. Ha a felszolgálás bekínálással történik (szervírozás – pl. „bőségtál”) akkor mindig bal oldalról kell kínálni, így a vendég könnyebben tud jobb kézzel (vagy mindkét kézzel) fogott szedőkanállal/villával szedni. Protokollszabály szerint hölgyek nem töltenek italt, kivéve azt az esetet, amikor csak hölgyek vannak a rendezvényen. Az asztalkendőt (textilkendő) az étkezés megkezdésekor, amikor a vendég helyet foglal, azonnal ölbe kell teríteni. Étkezés befejezésekor, amikor felállunk a kendőt összefogva a teríték bal oldalára kell helyezni. A használt szalvétát még véletlenül sem szabad összehajtani, mert ez vendéglátónk megsértését jelenti, azaz a rendezvény csapnivalóan rossz volt. Természetesen egy összehajtott szalvétát tévesen más is használhat, ez is kellemetlen szituációkhoz vezethet.
Kenyeret, zsemlét harapni tilos, le kell törni egy darabot és kézzel a szájba tenni.
Az evőeszközöket, ha már a fogást befejeztük, párhuzamosan egymás mellé a tányérra kell helyezni. Ez jelzi, hogy a tányért le lehet szedni. Ha a kést-villát V alakba helyezik, akkor pedig még lehet, hogy tovább fogyasztanak. Az evőeszközöket testhez szorított karral kell használni.
Párhuzamosan kb. fél öt óra magasságában elhelyezve jelezzük, hogy befejeztük a fogást, a tányért le lehet szedni.A kést és a villát „V” alakban elhelyezve jelezzük, hogy még tovább fogyasztunk.
Teríték:
Sörös-, pezsgőspoharat nem tesznek fel, mivel azt mindig kézből, tálcáról kell bekínálni. Az italokat a felszolgáló mindig jobb felöl tölti be, és a poharat is jobbról szedi le. Az evőeszközöket a tányér felett és két oldalán helyezzük el. Használatuk fentről lefelé, kívülről befelé. A salátát (esetleg kenyeres tányért vajkéssel) a teríték bal oldalán találjuk (ne kezdjük a szomszéd salátáját legelészni a jobb oldalunkról!).
A poharak sorrendje jobbról balra: vizes (üdítős, gyümölcsleves) pohár, fehérboros, vörösboros (esetleg desszertboros/csemegeboros) pohár.
Az éttermi étkezés végén – amennyiben elégedettek voltunk – kb. 10% borravalót illik adni a személyzetnek. Amennyiben kártyával fizetünk, ezt automatikusan ráterhelik a számlára (szervízdíj). Ha ez nem történne meg, készpénzben rendezhetjük azt. Rendszerint egy mappába helyezik a blokkot, amihez mi adjuk a kártyánkat. Fizetés végeztekor ezt visszahozzák nekünk. Így a mappában található fizetési bizonylaton láthatjuk, hogy volt-e szervízdíj. Ha nem, a mappába hagyhatjuk a borravaló értékét készpénzben. Ha a szervízdíj felszámításra került, már nem szükséges további borravalót adni.
Távozáskor (étterem, színház) először az úr veszi fel kabátját, majd a hölgynek segíti fel a kabátját. Távozáskor a hölgyet engedjük előre az ajtóban.


Remélem segítettem vele.