2016. július 20., szerda

A baleset fogalma, a sérülések osztályozása

Balesetnek nevezzük: ha hirtelen valamilyen fizikai vagy kémiai ártalom hatására egészségkárosodás jön létre. Lehetnek: háztartási, közlekedési, munkahelyi balesetek.
A baleset jellemzői:- hirtelen kezdet-az állapot visszafordítható,vagy visszafordíthatatlan vagy súlyosbodó jellegű lehet.
Sorrendje:
•    Tájékozódás- mi történt
•    Fennáll-e még a véghelyzet - robbanásveszély
•    Helyszínbiztosítás: elakadás jelzőkihelyezése, áramtalanítás
•    Tájékozódás a beteg ill. a sérültek állapotáról, számáról,
•    Segélyhívás – mentők értesítése
•    Elsősegély megkezdése a betegek ill. a sérültek állapotának megfelelően.
•    Környezet bevonása- segítségkérés
•    A lehetséges eszközök felhasználása- takaró, elsősegély láda
•    Folyamatosan figyelemmel kell kísérni a beteg ill. a sérült állapotváltozását a mentő megérkezéséig.
•    Minden esetben meg kell várni a mentőt, a beteget nem hagyjuk egyedül- mentő tájékoztatása.
A segélyhívás sorrendje:
•    Név, telefon
•    Mi történt
•    Pontos helyszín
•    Sérültek száma
•    Az esetleg fenyegető veszély pl. robbanás

2. Érsérülések, vérzéstípusok és ellátásuk
Az érfal sérülése nem csak sebzések esetén jöhetnek létre, kialakulhat a szervezetben belső vérzés is.
Fajtái:
•    Hajszáleres vérzések- Capilláris: vérzés csekély, gyöngyöző, a vér színe kevert.
 Ellátása: a beteg nyugalomba helyezése, a sérült testrész megemelése seb környékének lemosása, fertőtlenítés, steril fedőkötés.
•    Visszeres vérzés- Vénás:
A vérzés bőven folyó, a vér színe sötétpiros
Ellátása: a beteg nyugalomba helyezése, a sérült testrész megemelése seb környékének lemosása, fertőtlenítés, steril fedőkötés, nyomókötés felhelyezése, a sérült kórházba szállítása.
•    Ütőeres vérzés- Artériás:
A vér a szív ritmusának megfelelően lüktetve, spriccelve ürül, a vér színe élénkpiros.
Ellátása: a vérzést azonnal csillapítani kell, az artériás nyomóponton történő lenyomással, a vérzés csillapítása után a sebre steril fedőkötés teszünk. Azonnali kórházi ellátás szükséges.

Belső vérzések:
•    Koponyaűri vérzés:
eszméletlen állapotban van mindig-lassú vérzés-száj kitisztítása-stabil oldalfekvés – Mentő
•    Mellüregi vérzés:
Nehéz légzés , nagyfokú sápadtság, nagy mellkasi fájdalom-félig ülő helyzet- Rohamkocsi
•    Hasüregi vérzés:
Oka lehet léprepedés, májrepedés,méhen kívüli terhesség-bőre sápadt,szapora pulzus,,nagy haji fájdalom-tilos itatni - be lehet takarni,lábait 45fokos szögbe megemelve tartjuk a Rohamkocsi érkezéséig.

Nem szokványos vérzések:
•    Foghúzás utáni vérzések:- géz buci + szakorvos
•    Orrvérzés: vattát helyezünk az orrlyukba, előre a fej orrlyuk összeszorítás, tarkóra vizes ruha.
•    Vérköpés: oka lehet TBC – félig ülő helyzet, beszéd-mozgás tilos – Orvos
•    Vérhányás: gyomorfekély vagy daganat- lapos fektetés felhúzott lábakkal-ügylejünk a félrenyelésre-légutak átjárathatóságának biztosítása-orvosi segítség.




3. Égési és fagyási sérülések és ellátásuk
Égés magas hő hatására következik be.
•    I: Fokú égés:
 A bőr legfelső rétege károsodik, bőrpír kissé duzzadt, vörös, fényes, a fájdalom jelentős. Pár nap alatt, esetleg hámlás kíséretében gyógyul.
•    II. Fokú égés:
A bőr minden rétegére kiterjed a károsodás jellemző a fájdalom, hólyagképződés,majd a hólyagok eltávolítása után pörkösödéssel gyógyul.
•    III. Fokú égés:
Jelentős a szövetelhalás, a bőr szürkés színű, összefüggő hólyagos, sok a hám fosztott terület, nagy a fájdalom, súlyos plazma kiáramlás
•    IV. Fokú égés: Elszenesedés, durva pusztulás                   
Az égés súlyosságát a beteg életkora, az égés foka és a sebfelület kiterjedése határozza meg.
Az égés kiterjedését a 9-es szabállyal határozzuk meg.
 Fej 9%,
 Mellkas –Has 18%
 Hát – fartájék 18%,
 Egy-egy felső végtag 9%
 Egy –egy alsó végtag 18%
Nemi szervek tájéka 1%
Az égési sérülés ellátása:
•    Hűtés hideg vízzel,
•    ha az égés ruhával fedett- Tilos a ruhát eltávolítani
•    sérült testrész nyugalomba helyezése
•    bőséges folyadékitatás
•    steril fedőkötés, szakorvosi ellátás.
Fagyás:
Tartós hideg hatás fagyásos sérülést okozhat. A fagyást befolyásoló tényezők: a hőfok, a fagyás időtartama, levegő páratartalma, alkoholfogyasztás éhezés.
•    I. fokú fagyás: égő szúró fájdalom, lassan csökken érzéketlenségbe, megy át. A bőr kezdetben sárga ,majd kipirul, később szederjessé válik, duzzadt.
•    II. fokú fagyás: a bőrön kisebb-nagyobb vörhenyes savós váladékkal telt hólyagok keletkeznek,melyek megnyílnak a folyadék, kiürül majd nehezen gyógyuló fekélyek, maradnak vissza.
•    III. fokú fagyás:a mélyebben fekvő szövetek is elhalnak.
Teendők: Minden fém, vagy kemény eszközt le kell venni a betegről, majd fokozatosan melegítjük a beteget, meleg folyadék, fájdalomcsillapító adása. Amennyiben hólyagok képződnek steril kötszerrel fedjük, fokozatosan melegítjük. Szakellátásra szállítjuk.

4. A collapsus (Ájulás) és a shock (perifériás keringési elégtelenség) felismerése és ellátása
•    Perfériás, kiemelten az agyat ért keringési zavar, amely törvényszerűen az
eszméletvesztés felé halad, de nem következik be. Ok: banális, undorérzet, tartós állás, látvány. Tünet: sápadtság, verejtékezés,látótér elsötétül Th:lefektetni,lábat felemelni.
•    Schok: perifériás keringési elégtelenség. A sejteket tápláló kapilláris keringés
 fokozatosan kialakuló elégtelensége,és ennek következménye a sejtek működészavara.
 Tünetei: sápadtság, verejtékezés, gyengeség,szédülés, elnyomható szap Pulzus.      alacsony vérnyomás, , végül eszméletvesztés. Elsősegély: Mentőt hívni,
kiváltó okot megszüntetni,-Pl. vérzést csillapítani, ha infarktus miatt van- újraéleszteni.
•    Vasomotoros schok:ok: baktériumok,erős fájdalom hatására
•    Oligaemias schok:ok:nagyfokú plazmavesztés, égés,
•    Anaphylaksziás schok:ok:allergiás reakció miatt,-gyógyszer, rovarméreg
•    Cardiogén schok:ok:szívinfarktus,billentyűelégtelenség


5. Az élet és a halál biztos jelei
•    Élet biztos jele:
Szívműködés, melyet az artéria carotiszos tapintásával vizsgálunk,a pajzsporc
 magasságában a fejbiccentő izom mellett.
Légzés:a mellkas egyenletes emelkedése,archoz hajolva a lélegzetet érzékeljük,
 hidegben pára.
A légzés leállás okai: levegő összetételének megváltozása_ mérgező gáz
Idegrendszer: pupilla fényre reagál. Ha tág a pupilla fény merev akkor megszűnt az idegműködés.
•    Halál:3 szakasz
I. Szakasz Klinikai halál: ha hírtelen balesetszerű gyorsasággal leáll a vérkeringés,vagy a légzés,vagy mindkettő de biológiailag van remény az újraélesztésre. A szervezet sejtjei közül az agy a legérzékenyebb az oxigénhiányra, melyek 4 perces hipoxia után visszafordíthatatlan pusztulásba megy át. Ezért mondjuk,hogy a
II. Szakasz: Agyhalál
III. Szakasz: Maga a Halál mely minden különösebb tünet nélkül beáll

Klinikai halál oka: szívinfarktus, áramütés, villámcsapás, mérgezés, agyi katasztrófák.
•    Leáll a szívműködés: ha a mellkast durva ütés éri, nagymennyiségű vérvesztés, anafilaksziás sokk (rovarcsípés), koszorúér elzáródás
•    Leáll a légzés: ha a mellkas nyomás alá kerül,sorozatos bordatörés,légzőközpont bénulás,ill. ha a levegőben nincs oxigén.
•    Klinikai halál tünetei:
Elsődleges: nem tapintható az artéria carotis,a szabaddá tett mellkasnál a szegycsontig lehajolva fél percig várva nem észlelünk ütemes mellkas emelkedést
Másodlagos tünet: a bőr halottsápadt, kivéve CO mérgezésnél, a pupillák 1-másfél perc alatt maximálisan kitágulnak, Akkor azonnal megkezdjük az újraélesztést.
Az újraélesztést – reanimációt az újraélesztés ÁBC-je szerint végezzük.

6. Reanimáció
Az újraélesztést – reanimációt az újraélesztés ÁBC - je szerint végezzük.
A     Átjárható légutak biztosítása- hanyattfekvő helyzetben kemény alapon,fej   hátraszegezve,áll előreemelése
B    Befúvassál, pótoljuk a megszűnt légzést
C    A megszűnt cirkulációt mellkas kompresszióval pótoljuk  

Az újraélesztés aránya:
1 személy esetén: 2 lassú befúvás, 30 kompresszió
-a folytatás ugyan ez, percenként megállni és ellenőrizni,hogy visszatért-e a szívműködés
2 személy esetén: 2 befúvás  30  kompresszió a folytatás 1 befúvás 5 kompreszió

Nem élesztjük újra: Akinél több mint 15 perce beállt a halál,vagy az élettel össze nem egyeztethető sérülést szenved a beteg.
Hibák:- ha a működő szívre rányomunk,ha nem kemény alapon kezdjük az újraélesztést,ha nem tisztítják ki a légutakat .Ha felcseréljük az újraélesztés ÁBC-jét.

7. Vízből való kimentés
Csak az arra kiképzett személy vállalkozzon a mentéshez nem elegendő az úszni tudás.
    2 fajtája :
•    van tüdőben víz – kihevült testtel beleesik a vízbe nincs a tüdejében víz, mert megáll a szíve- könnyű újraéleszteni - ellátása: száj kitisztítás és megkezdeni az újraélesztést-rohammentő hívás
•    Klasszikus fulladás:-úszni nem tudás, alkohol, Kezdetben küzd –pánik –légvételnél víz kerül a tüdőbe
       Másodlagos fulladás: Hideghatás miatt reflexes keringésleállás, allergia, szívbetegség- eszméletvesztés, küzdelem nélkül elmerül többnyire nincs a légutakba víz.
A fuldokló a szájába került vizet lenyeli a víz a légutakba, kerül az eszméletvesztés 1-2 perc alatt a klinikai halál állapotába, kerül.
Teendők:szájból, orrból minden akadályt eltávolítani,(műfogsor, iszap)A beteget hasra fordítjuk a gyomortájnál megemeljük,hogy a gyomrába került víz ill.az alsó légutakba került szilárd anyag is el tudjon távolodni.
Az eszméletlen beteget stabil oldalfekvés betakarjuk a mentők megérkezéséig
Ha szükséges újraélesztjük.
Minden esetben kórházba kell szállítani, további gyógykez. Megfigyelés miatt. Kimentés: hónaljfogás- úszni tudás


8. Görcsös állapotok felismerése és ellátása
•    Epilepszia:
Az agyvelő körülirt részéből kiinduló rohamos ingerkisülés, okozza.
Oka: örökletes, veleszületett,szerzett, sérülés, daganat, anyagcserezavar.
1-1    roham alkalmával több tízezer agysejt pusztul el.
Fajtái:
•    Kisroham: másodpercekig tartó tudatzavar a beteg megmerevedik- majd a roham után folytatja addigi tevékenységét.
•    Nagyroham: Valamilyen, látási hallási szaglási érzésekkel kezdődik. Majd hirtelen eszméletét veszti, elvágódik, megfeszül a teljes test a szájából habos váladék, ürül légzése kapkodó .- néhány perc elteltével a roham oldódik a beteg eszméletlen, majd lassan a tudata is kitisztul. A görcsroham lehet féloldali.
Teendők: óvjuk a sérüléstől,- orvosi ellátás, mentő hívás comás szakaszban a száját kitisztítani
•    Csecsemőkori lázgörcs
Oka: a központi idegrendszer fejletlensége
Akkor alakul, ki ha a testhőmérséklet magas lesz. A gyerek eszméletlen a görcsös állapotban. Legfontosabb a légzés biztosítása és a sérülésektől való óvás. Továbbiakban ügyelni kell arra, hogy időben megtörténjen a lázcsillapítás- hűtőfürdő gyógyszer- ha megfelelő időben csillapítjuk a lázat akkor elkerülhető a lázgörcs.
Lázgörcs esetén Orvos


9. Szemészeti baleset
 A szemen repesztett vagy zúzott seb keletkezik, vagy ütés,vagy idegentest kerül bele. ez lehet por ,kő üveg, faforgács, rovar, vagy Ív, UV fény
Látáskárosodást okozhatnak. A szembe tapadt bogarat TILOS kiszedni, mindkét szemet bekötjük, mentő. Minden szemsérüléssel így járunk el.
KIVÉVE: HA MÉREG, LUG, SAV, MÉSZ, MALTER.akkor: 15-20 percig mossuk, bő vizzel kiöblítjük nem kötjük be a szemet mert kipisloghatja,vagy amig a mentő megérkezik szemészetre szállítjuk.

10. Áramütés, villámcsapás
Legtöbbször a gondatlanság okozza. Az áram a működésben lévő izmot görcsbe rántja.-odaragad, vagy eldobja magától. Áramjegyet hagy maga után: az áram ki és belépési helyén apró éles körülirt világos színű faág rajzolatú bőrelhalás.
Szív útjába esik: szívritmus zavar, szívmegállást okozhat
Légzőközponton megy át: légzésbénulás, idegrendszer esetén: eszméletvesztést eredményez.
Minden természetes anyag vezeti az áramot lehetőleg gumitalpú cipőt viseljünk.
Ellátás: TILOS ÁRAM ALATT A SÉRÜLTHÖZ HOZZÁNYÚLNI!!
1.    Áramtalanítani 2. Ellátás: az életfontosság logikája szerint. Ha klinikai halott – újraéleszteni, ha eszméletlen stabil oldalfekvés. Ha eszméleténél van ne mozogjon Mentő!
Villámcsapás:A közvetlen villámcsapás: rendszerint az élettel összeegyeztethetetlen sérülést hoz létre.
Ha mellécsap: a földhöz vágja- elveszti az eszméletét,
Égési sérüléseket okozhat, Klinikai halált okozhat.
Ellátás: Az alapvető életjelenségek biztosítása, Szigorúan tilos mozgatni, mert a legkisebb terhelésre szívritmuszavar lép fel ami szívmegálláshoz vezethet. Ha klinikai halál akkor újraélesztés.
Eszméletlenség: aki öntudatlan alapvető életműködése van, mozdulatlanul fekszik kontaktus felvételre képtelen.
Fokozatok:
•    SOMNOLENCIA: aluszékony, de erős ingerre ébreszthető
•    SOPOR:mélkyalvás, de fájdalomingerre mozdulatot tesz.
•    COMA: Az eszméletlenség legmélyebb foka ahol a reflexek is kiesnek
Okai: Mérgezések, agyi katasztrófa (agyrázkódás, agyvérzés), anyagcserezavarok- (diabetese coma),
fizikai okok: lehülés, áramütés, villámcsapás
Ellártás: átjárható légutak biztosítása stabil oldal fekvő helyzet. Rohamkocsi







11. Mérgezések fajtái, tünetei és ellátásuk
Behatolási kapuk: szem nyálkahártyáján, szájon át, érpályán keresztül,bőr felszínén, légutakon át.
•    Gázmérgezések:
 Szénmonoxid mérgezés: tökéletes égés, tűzeset kapcsán a szén-monoxid belégzése.
 Tünet: lüktető fejfájás, szédülés, hányinger, hányás, eszméletvesztés
       Széndioxid mérgezés: borospincék, emésztő-és silógödrök alján szaporodik fel.
Tünet:kis mennyiségben a légzőközpontot izgatja, köhögés, nehézlégzés alakul ki.
Nagy töménységben- a Co2 belégzése a légzőközpontot bénítja azonnali halál.
•    Marószer mérgezések:
Savmérgezések:
Oka: Sósav, tisztítószerek Tünet: a sav marása a bőrön pörkösödést okoz. Nagyfokú fájdalom, égő érzés,Teendö: Hideg, folyóvízzel való lemosás, közömbösítés szappanos vízzel,steril fedőkötés, szakorvosi ellátás.
Lúgmérgezés:
mosó és mosogatószerek,nátronlúg használatánál. Tünet: el folyósodó, gyulladásos piros felmaródás. Teendők: hideg folyóvízzel való lemosás, szódavízzel közömbösítés steril fedőkötés, szakorvosi ell. Ha sav vagy lúg mérgezés esetén a méreg a tápcsatornába kerül TILOS hánytatni.
•    Alkoholmérgezés:
3 szakasza van
 - ittasság: 0, 5-1, 5 ezrelék a vérben, alkohol szagú lehelet, esetenként dühöngés
- részegség: 1, 5-2, 5 ezrelék-akadozó beszéd, aluszékonyság, hányás, lassult szívm.
- alkoholmérgezés:2,5-4,0 ezrelék a vérben, eszméletlenség,reflexek megszűnése, felületes légzés, vizelet széklet maga alá bocsát, aspiráció veszély- korház-méregtelenítés
•    Metil alkoholmérgezés:
Vegyi és a festékiparban használják oldószerként. Ha megisszák, mint alkohol akkor van a baj. Súlyos anyagcserezavar, látásromlás, fejfájás, szédülés, látásveszteség,izomgörcs,  A beteg halálát a légzőközpont bénulása okozza. Th: szemekre fedő kötés, hánytatás, orvosi szén keserűsó, szükség esetén lélegeztetés- Kórház.
•    Ételmérgezés:
Baktériumok, ill. azok méreganyagai, étel elfogyasztásával juta szervezetbe. Lappangási idő: 8-12 óra Salmonella, 1-5 óra baktériumokra. Tünetek:gyomortályi fájdalom, hányinger, hányás, hasmenés, fejfájás, láz. Th:: korházba szállítás, a kiszáradás és további kezelés.
Gombamérgezés:
Az ehető gombákkal keverik össze a mérges gombákat. Rövidebb- hosszabb a lappangási idő Tünet: hányás, gyomortáji fájdalom hasmenés, izomgyengeség. Orvosi szén adása,majd Mentő!
Minden mérgezésnél Haladéktalanul mentőt kell hívni.

12. Rovarcsípések (méh, darázs, kullancs)
A csípés helyén duzzanat, bőrpír, viszketés keletkezik. A tüneteket enyhíti a hideg vizes borogatás, Fenistyl gél.
Kullancscsípés: kullancskiszedő csipesszel el kell távolítani, csípés helyét fertőtleníteni.
 Felléphet Anaphylaxiás chock, Glottis ödéma a legfontosabb teendő a légzés biztosítása- szakellátásra szállítás
A fertőzött kullancs: Lyme kór, Agyvelőgyulladás



13. A sebek fajtája és ellátása
 Seb jöhet létre, ha a bőr, nyálkahártya ill. az alattuk lévő szövetek folytonossága. folytonossága megszakad.Lehet- felületes, mély és áthatoló
Horzsolás: testfelszínre párhuzamosan ható gyenge erőbehatásra jön létre, vérzés csekély, fájdalom nagy, fertőzésveszély jelentős.
Metszett, vágott seb: éles tárgy okozta , vérzés jelentős, fájdalom csekély, fertőzés ritkán lép fel..
Zúzott seb: tompa tárgy okozta,nyomás, ütközés kapcsán, vérzés kisfokú nagy fájdalom jelentős fertőzésveszély
Szúrt seb: hegyes eszköz okozza, mélyreható lehet a seb, vérzés csekély változó fájdalom, fertőzésveszély nagy Tetanusz
Szakított seb: a bőrt és a szöveteket az alapjáról szakítja le, csekély fájdalom, jelentős fertőzésveszély
Harapott: állati ritkán emberi, vérzés csekély nagy fájdalom, fertőzésveszély jelentős.
Lőtt seb: lövedék, repeszdarab, vérzés kívülről nem állapítható meg, jelentős fájdalom. Fertőzésveszély nagy.
A sebellátás szempontjai:
•    A seb környékének tisztítása, a sebtől kifelé /vizes gézlap/
•    A sebkörnyék fertőtlenítése: ( jód, betadin, alkohol)
•    Steril fedőkötés a sebre és a kötés rögzítése.
•    A sérült végtagot nyugalomba helyezzük a végtagot felpolcoljuk
•    Szakszerű orvosi ellátás, mentő orvosi rendelő- tájékoztatás az állapotról

13. Insoláció, hőség, collapsus tünetei és ellátása
Hőpangás magas külső hőmérséklet és nagy magas páratartalom, valamint a párolgást akadályozó ruházat miatt a test nem tud hőt leadni..
Gyakori az ájulás, amibe nagy szerepet játsziak túlzott verejtékezés miatti só és folyadékvesztés. A beteget hűvös helyre visszük, ruházatot levetetjük, bő folyadékpótlás, hideg tea, ásványvíz- orvosi vizsgálat
Napszúrás: főként a fejet érő erős sugárzás által okozott steril agyhártya izgalom, ill. gyulladás. Néhány óra után erős fejfájás, szédülés, hányinger, fénykerülés jellemzi. A beteget sötét helyre visszük, félig ülő helyzet, homlokára vizes borogatás, Algopyrin tabletta-fejfájásra, orvosi vizsgálat.

15. Törés , ficam, rándulás felismerése és ellátása
•    Rándulás: Külső erő behatására az izületet alkotó csontvégek eltávolodnak egymástól. Tünetei: fájdalom, duzzanat, mozgáskorlátozottság. Ellátás: a sérült végtag felpolcolása, rögzítése, állott vizes borogatás, szakorvos
•    Ficam: Az izületi fej elhagyja az izületi árkot, valamilyen erőbehatásra.
         Tünet: fájdalom, duzzanat, alakváltozás, rugalmas rögzítettség. Ellátás: a sérült végtag felpolcolása, rögzítése,  szakorvos
•    Törés: tünet: fájdalom, duzzanat, deformitás, működéskiesés, nyílt törésnél vérzés.Ellátás: felpolcolt végtagok rögzítése. Fájdalom csillapítás - Algopyrin, nyílt törésnél a sebet steril fedőkötéssel látjuk el- szakorvosi ellátás.


  

2016. július 14., csütörtök

A szerzői jog, jogszabályi értelmezése


Tulajdonképpen mindenki, aki valamilyen módon kapcsolatba kerül a szerzői joggal, a következő kérdésen keresztül veszi fel ezt a kapcsolatot: "Ha előttünk áll egy szellemi termék, azzal valamilyen cselekményt végzünk, erre szerzői jogilag szükséges-e engedélyt kérni és/vagy díjat fizetni?" Így mondhatjuk, hogy ez a kérdés a szerzői jog lelke; erre az ún. "szerzői jogi kérdésre" a következő három, logikailag egymásra épülő lépcsőben lehet válaszolni:     A szerzői jogi törvény (1999. évi LXXVI. tv., a továbbiakban: Szjt.) által védett-e az előttünk fekvő termék?   (Ha védett tárgyról van szó) Az általunk tervezett cselekmény engedélyköteles/díjköteles felhasználásnak minősül?   (Ha védett tárgy engedélyköteles/díjköteles felhasználása történik) Nem esik cselekményünk a törvényben felsorolt szabad felhasználási cselekmények valamelyike alá? A szerzői jogi törvény által védett-e a termék?Ezen kérdésre történő válaszkeresés során két alkérdést kell megvizsgálni: először, hogy az adott termék a szerzői jogi törvény által védett tárgynak minősül-e, és - másodszor - ha igen, akkor fennáll-e még a védelem, azaz az adott tárgyra vonatkozó védelmi idő nem telt-e le.Védett tárgy? Szerzői jogi törvényünk a következő védett tárgyakat ismeri:
Szerzői mű: az irodalom, a tudomány, művészet minden alkotása, amelyet jellemez a szerző szellemi tevékenységéből fakadó egyéni, eredeti jellege.Előadóművészi teljesítmény: tipikusan (de nem feltétlenül!) szerzői művek egyedi-eredeti előadása. Hangfelvétel-előállítói teljesítmény: a szomszédos jogi alapegyezménynek számító Római Egyezmény és a genfi ún. Fonogram-egyezmény szerint valamely előadás hangjainak vagy más hangoknak kizárólag hallgatható rögzítése. A WIPO Előadások és Hangfelvételek Egyezménye (WPPT) alapján nemcsak hangok, hanem hangok kifejeződéseinek rögzítése is ide tartozik.
Rádió- és televíziószervezeti teljesítmény: műsor, azaz művek, szomszédos jogi teljesítmények és egyéb információk rendszerezett, kiválogatott, összeszerkesztett és a néző által összetartozóként azonosítható folyamának egésze vagy egy egysége; minimális védett egység: "műsorszám" (l. Média tv. 2.§ 28. pont).
Filmelőállítói teljesítmény: film (akár audiovizuális alkotásnak nem minősülő filmek is!)
Sui generis adatbázis-előállítói teljesítmény: adatbázis: önálló művek, adatok vagy egyéb tartalmi elemek valamely rendszer vagy módszer szerint elrendezett gyűjteménye, amelynek tartalmi elemeihez egyedileg hozzá lehet férni, ha a tartalom összeállítása (megszerzése, ellenőrzése, megjelenítése) jelentős ráfordítást igényel. Minimális védett egység: az adatbázis "jelentős része", illetve - kizárólag ismételt és rendszeres felhasználás esetén - az adatbázis "jelentéktelen része". (Sem a "jelentős ráfordítás", sem a "jelentős", illetve "jelentéktelen rész" fogalmára nem tartalmaz a törvény1, vagy az európai uniós irányelv2 iránymutatást, a nemzetközi és magyar joggyakorlatra vár a pontosítás feladata.) A védelmi időn belül vagyunk-e? A védelmi időszakot 2002. január elsejétől minden védett tárgy tekintetében azonos elv alapján számítja a szerzői jogi törvény az alábbiak szerint: az adott esemény bekövetkeztét követő év első napjától számított 'x' év.
Szerzői jog:     p.m.a.3 70 év [Szjt. 31.§] (Számítandó: a/ szerző halálától b/ utoljára elhunyt szerzőtárs halálától c/ ismeretlen szerző esetén a nyilvánosságra hozataltól d/ együttesen létrehozott mű esetén [1999-től létező kategória, Szjt. 6.§] a nyilvánosságra hozataltól),    editio princeps4: 25 év [Szjt. 32.§] (Számítandó: első nyilvánosságra hozataltól). Szomszédos jogok:     50 év [Szjt. 84.§] (Számítandó:
        a/ hangfelvételek és bennük rögzített előadások: a hangfelvétel forgalomba hozatalától, illetve elkészítésétől, illetve első nyilvánossághoz közvetítésétől,   b/ rögzítetlen előadások: az előadás megtartásától,

  c/ rádió-televízióműsorok: a műsor első sugárzásától, átvitelétől,   d/ filmek: a film forgalomba hozatalától, illetve elkészítésétől, illetve első nyilvánossághoz közvetítésétől).
 
Sui generis adatbázis-oltalom:
    15 év [Szjt. 84/D.§] (Számítandó: nyilvánosságra hozataltól, illetve elkészítéstől. A védelmi idő újra kezdődik, ha az adatbázis tartalmát jelentősen megváltoztatják úgy, hogy annak eredményeként a megváltoztatott adatbázis önállóan is jelentős ráfordítással előállítottnak számít. 1982. dec. 31-e előtt készített adatbázisokra nem vonatkozik a szabályozás, az 1982. dec. 31-e után, de 2002. jan. 1-je előtt készített adatbázisok 1998. jan. 1-jétől 15 évig védettek.)
A cselekmény szerzői jogi felhasználásnak minősül-e?
Ha az első logikai lépcsőben megállapítottuk, hogy az előttünk fekvő szellemi termék a szerzői jogi törvény által védett tárgy, és a védelmi idő sem telt le, a következő kérdés, hogy vajon az általunk e termékkel tervezett cselekmény szerzői jogi értelemben értékelendő felhasználásnak minősül-e.
E téren alapvető eltérés van a szerzői jog és a törvényben védett ún. kapcsolódó jogok között: míg a szerzőnek jogában áll műve minden egyes felhasználásának engedélyezése, addig a kapcsolódó jogi jogosult csak a törvényben kimerítően felsorolt engedélyezési jogokkal rendelkezik. Bizonyos esetekben [pl. nyilvános haszonkölcsön az Szjt. 23.§ (7) szerint] a törvény engedélyezési jog helyett díjigényt ad a jogosultnak, amit kizárólag közös jogkezelés (l. alább) útján érvényesíthet.
A szerzők kizárólagos joga a mű bármilyen felhasználásának engedélyezése [Szjt. 16.§ (1)]. A törvény a legtipikusabb felhasználási cselekményeket nevesíti is, ezek a következők:
    többszörözés,
    terjesztés,
    nyilvános előadás,
    nyilvánossághoz közvetítés,
    átdolgozás,
    kiállítás.
A szomszédos jogi jogosultak
a törvényben kimerítően felsorolt engedélyezési jogokkal rendelkeznek [Szjt. 73-82.§].
A sui generis védelemben részesülő adatbázisok előállítói
szintén a törvényben taxatíven felsorolt engedélyezési jogokkal rendelkeznek, a következő felhasználási cselekmények engedélyezése tartozik kizárólagos engedélyezési jogukba:
    az adatbázis egészének vagy jelentős részének kimásolása (~többszörözés),
    az adatbázis egészének vagy jelentős részének újrahasznosítása [~terjesztés, Szjt. 26.§ (8) szerinti nyilvánossághoz közvetítés],
    az adatbázis jelentéktelen részének ismételt és rendszeres kimásolása és újrahasznosítása, ha ez sérelmes az adatbázis rendes felhasználására, vagy indokolatlanul károsítja az előállító jogos érdekeit.

Nem esik-e tevékenységünk szabad felhasználási esetkör alá?
Ha az előttünk fekvő termék a szerzői jog által védett alkotásnak, illetve teljesítménynek minősül, és a termékkel tervezett cselekményünk a fentiek alapján felhasználásnak minősül, akkor főszabályként engedélyt kell kérnünk, illetve jogdíjat kell fizetnünk.
Bizonyos, jogpolitikai indokok által szükségesnek tartott esetekben a törvény mégis kivételt ad az engedélykérési és díjfizetési kötelezettség alól. Ezek az ún. szabad felhasználási esetek. Fontos általános szabálya a szabad felhasználásoknak a háromlépcsős teszt, melyet a szerzői jog nemzetközi alapegyezménye, a Berni Uniós Egyezmény előír: szabad felhasználásnak csak az minősülhet, ami
    a) kivételes esetre vonatkozik,
    b) nem sérelmes a mű rendes felhasználására, és
    c) indokolatlanul nem károsítja a szerző jogos érdekeit.
Míg az első feltételt a jogalkotónak kell mérlegelnie az egyes esetek kialakításakor, addig a második, illetve harmadik feltétel az Szjt. részét is képezi [Szjt. 33.§ (2)], tehát ezen általános érvekre hivatkozva egy magyar bíróság is megszüntetheti az egyébként tételes szabállyal szabad felhasználássá minősített cselekmények kedvező elbírálását.
A szabad felhasználásokról szóló szabályokkal a szerzői jogi törvény két pontján találkozunk a IV. fejezetben [Szjt. 33-41.§, 83.§ (2)] a szerzői és a szomszédos jogi jogosultakra vonatkozó közös szabályok találhatók, külön szabályozza azonban a kérdést a törvény a sui generis adatbázis-oltalom tekintetében [Szjt. 84/C.§].
Válaszok a "szerzői jogi kérdésre" a digitális könyvtár szemszögéből
Tekintettel arra, hogy a digitális könyvtár5 nagyon régi és nagyon friss anyagokat is fel szeretne használni, először arra kell megtalálni a választ, hogy a "szerzői jogi kérdést" melyik időpontban hatályos törvény szerint kell megvizsgálni. Az új Szjt. 107.§ (1) bekezdésében kimondja, hogy e "törvény 1999. szeptember 1-jén lép hatályba; rendelkezéseit a hatálybalépését követően megkötött felhasználási szerződésekre kell alkalmazni". Következésképp akár az engedélyezendő, akár a jogsértő mostani felhasználási cselekményekre a jelenleg hatályos Szjt. rendelkezéseit kell alkalmazni.
Szintén problémát jelenthetne, hogy a digitális könyvtár több ország jogosultjának műveit, teljesítményeit is felhasználja; a nemzetközi magánjog szabályai alapján a felhasználás helye országának joga alkalmazandó,6 illetve a Berni Uniós Egyezmény nemzeti elbánásról szóló szabályai is a magyar jog alkalmazandóságát irányozzák elő.7
Az 1. pontban bemutatottak alapján lehet eldönteni, hogy az előttünk álló szellemi termék általunk tervezett felhasználásához szükség van-e szerzői jogi engedélykérésre, díjfizetésre. Nézzük most, hogy a vizsgált területen milyen válaszok adhatók a fenti kérdésekre.
A szerzői jogi törvény által védett-e az előttünk fekvő termék?
Védett tárgy? Jelen tanulmány a könyvek, periodikumok digitális archiválásának, szolgáltatásának jogi kérdéseit vizsgálja; előfeltételezése, hogy ezek elsősorban szöveget, másodsorban illusztrálásként képeket tartalmaznak, más tartalom azonban nem merül fenn bennük. (Más tartalmak digitalizálásáról és szolgáltatásáról természetesen további vizsgálatok lehetnek szükségesek.)
Az egyes könyvekben, folyóiratokban, napilapokban megjelenő írásokat szinte minden esetben védi a szerzői jog, méghozzá irodalmi műként. Az írásokban szereplő hírek, tények, ötletek, elgondolások ugyan nem védettek a szerzői jogban [Szjt. 1.§ (6)], de az ezeket megfogalmazó újságíró cikke védelemben részesül.
Az illusztrációként felhasznált rajzok, ábrák minősülhetnek védett képzőművészeti alkotásnak. "Vonalak, formák, színek bármilyen egyéni, eredeti megoldása, csoportosítása létrehozhatja a képzőművészeti alkotást...".8
Egy-egy folyóirat, napilap, esetleg gyűjteményes könyv jelentős ráfordítással létrehozott adatbázisnak minősülhet a szerzői jogi törvény fent említett szabályai alapján, amelynek előállítója (tipikusan a kiadó) az irodalmi művek és képzőművészeti alkotások szerzőit nem érintő, az ő jogaik mellett fennálló adatbázis-előállítói sui generis kapcsolódó joggal rendelkezik. (Tehát pl. egy ma napilapban megjelenő cikk esetén a cikk szerzőjén túl a napilap [mint adatbázis] előállítója is jogosultnak minősül.) Szintén védelem alatt állhat gyűjteményes műként a szerkesztő szerzői joga is.
Összefoglalva tehát a könyvekben, periodikumokban felhasznált írások kimagaslóan túlnyomó része a szerzői jog által védett. Az illusztrációk esetében is kijelenthető, hogy a többség szerzői műnek minősül, s legfeljebb az egyszerű grafikonokról, eredetiséget nem mutató ábrákról állapíthatjuk meg, hogy azok védelmen kívül állnak. Az egyes periodikumok anyaga (akár egy szám, akár egy időszak összes cikke) a 2002. január 1-jén hatályba lépett törvénymódosítás alapján sui generis adatbázis-oltalomban részesülhet, ha létrehozatala jelentős ráfordítást igényelt.
Védelmi időn belül vagyunk-e?
Az így védettnek minősülő művek, adatbázisok tekintetében a következő kérdés tehát, hogy a védelmi időn belül vagyunk-e? Amennyiben nem, úgy természetesen szerzői jogi engedélykérés nélkül bármilyen használat lehetséges.
A szerzői művek (ideértve a gyűjteményes mű egyéni-eredeti szerkesztését) esetében a védelmi idő p.m.a. 70 év, ami azt jelenti, hogy 2001. december 31-én járt le az 1931-ben elhunyt szerzők műveinek védelme. (A védelem a folyóiratoknál, napilapoknál is az egyes szerzők halálától számítódik, nem pedig a megjelenéstől!) Az ilyen alkotásokat szerzői engedélykérés nélkül fel lehet használni.
Ugyanakkor a védelmi idő számításával igen körültekintően kell eljárni többszerzős művek esetén, idegen nyelvről fordított írások esetén (ahol a fordítónak az adott fordításra vonatkozó saját szerzői jogának védelmi idejét természetesen külön kell számolni), több részben nyilvánosságra hozott művek esetén. További vizsgálat szükséges azon a téren, hogy az egyes periodikumokban név nélkül vagy rövidített néven megjelent írások az Szjt. 31.§ (3) alapján olyan műveknek minősülnek-e, ahol a szerző személye nem állapítható meg, és ezzel a felhasználóra nézve nyilvánvalóan kedvezőbb, nyilvánosságra hozataltól számított 70 éves védelem alkalmazandó-e?
Az adatbázis-oltalomnál említettek szerint az egyes periodikumok mint adatbázisok oltalma eleve kizárólag az 1982. december 31-e után létrehozott adatbázisoknál merülhet fel. Az 1983. január 1-je és 2001. december 31-e között létrehozott adatbázisok 1998. január 1-jétől 15 évig védettek. A 2002. január 1-jétől létrehozott adatbázisok 15 éves védelmi idejének számításáról már esett szó.
A cselekmény szerzői jogi felhasználásnak minősül-e?
Jelen tanulmány - ismét hangsúlyozzuk - nem kíván minden mű, teljesítménytípus archiválásáról szólni, hanem kizárólag a könyvek, periodikumok digitális archiválását, CD-ROM-on, intraneten, illetve interneten történő szolgáltatásának problémáját járja körül.
Digitális archiválás
A digitális archiválás az Szjt. szerint a többszörözés kategóriájába tartozik. Eszerint "Többszörözés:
    a) a mű anyagi hordozón való - közvetlen vagy közvetett - rögzítése, bármilyen módon, akár véglegesen, akár időlegesen, valamint
    b) egy vagy több másolat készítése a rögzítésről.".
"A mű többszörözésének minősül különösen (...) a mű tárolása digitális formában elektronikus eszközön (...)." [Szjt. 18.§ (1) (2)] Természetesen ez alapján nemcsak az első archiválási tevékenység, hanem az esetleges későbbi (pl. olvasók részére történő) másolatkészítések is többszörözésnek minősülnek.
Az Szjt. 18.§ (1) és 84/A.§ (1) a) alapján mind a szerzők, mind az adatbázis-előállítók kizárólagos joga, hogy művük/teljesítményük többszörözését engedélyezzék.

CD-ROM-on történő közzététel A CD-ROM-on történő közzététel a szerzői jog fogalomrendszerében kiadásnak minősül, amely két, külön-külön engedélyt igénylő felhasználási cselekmény: a többszörözés és a terjesztés kategóriáját valósítja meg. "Terjesztésnek minősül a mű eredeti példányának vagy többszörözött példányainak a nyilvánosság számára hozzáférhetővé tétele forgalomba hozatallal vagy forgalomba hozatalra való felkínálással." [Szjt. 23.§ (1)]

Az Szjt. 18.§ (1) és 84/A.§ (1) a), továbbá az Szjt. 23.§ (1) és 84/A.§ (1) b) alapján mind a szerzők, mind az adatbázis-előállítók kizárólagos joga, hogy művük/teljesítményük CD-ROM-on történő kiadását engedélyezzék.
Intraneten történő közzététel Az intraneten történő közzététel természetesen igényel a fentiek alapján egy többszörözést (ez lehet maga az archiválás a 2.2.1 szerint, de ha az egyik könyvtár által archivált tartalmat egy másik könyvtár akarja így felhasználni, az ő szerverén újabb többszörözés valósul meg). Kérdéses, hogy az olvasókhoz intraneten történő eljuttatás nyilvánossághoz közvetítésnek minősül-e az Szjt. 26.§ (8) és 84/A.§ (1) b) alapján, azaz megvalósul-e a mű/adatbázis nyilvánosság számára történő olyan hozzáférhetővé tétele, hogy a nyilvánosság tagjai a hozzáférés helyét és idejét egyénileg választhatják meg. További részletes, nemzetközi irodalmi és gyakorlati vélemények összehasonlításával is járó vizsgálat szükséges olyan szempontból, hogy milyen esetekben valósul meg nyilvánosság, illetve mikor nem ér el nyilvánosságot az intranetes közzététel. (A 'nyilvánosság' a 'vétel' lehetőségéhez jutó személyi kör tartalmi meghatározatlanságára utal.9) Egy szűkebb munkahelyi közösség esetén az intranetes elérhetővé tétel valószínűleg nem minősül nyilvánossághoz közvetítésnek, míg pl. az egyetemi intranet már megvalósítja a nyilvánossághoz közvetítést.10

Az egyes olvasók részére a helyszínen számítógépes képernyőn való megjelenítés a szerzői jog fogalmai szerint nyilvános előadás. "Előadás különösen (...) a mű érzékelhetővé tétele bármilyen műszaki eszközzel vagy módszerrel, így például (...) a közönséghez közvetített vagy (műpéldányon) terjesztett mű (...) képernyőn való megjelenítése." [Szjt. 24.§ (2) b)] Szintén további vizsgálatot igényel annak tisztázása, hogy nyilvános előadás, illetve nyilvánossághoz közvetítés esetében a törvény nyilvánosságfogalma a magyar szerzői jog szerint eltérő! Tehát elvileg előfordulhat olyan helyzet, ahol az intranetes felhasználás nem jelent nyilvánossághoz közvetítést, de a felhasználás végső elemeként jelentkező képernyőn való megjelenítés nyilvános előadásként engedélyköteles felhasználást valósít meg.

Az Szjt. 18.§ (1) és 84/A.§ (1) a), továbbá az Szjt. 26.§ (8) és 84/A.§ (1) b) alapján mind a szerzők, mind az adatbázis-előállítók kizárólagos joga, hogy művük/teljesítményük intraneten történő nyilvánossághoz (?) közvetítését engedélyezzék.

Az Szjt. 24.§ (1) alapján a szerzők kizárólagos joga, hogy művük képernyőn való megjelenítéssel történő nyilvános előadását engedélyezzék.

Interneten történő közzététel Az intranetnél felmerült kérdés (nyilvánosság vagy sem?) az internet esetében fel sem merül, az lényegénél fogva mindenképpen nyilvánossághoz közvetítő eszköznek minősül. Az internetes közzététel az intranetes felhasználáshoz hasonlóan igényel egy többszörözési elemet. Ugyanakkor az intranetes felhasználástól eltérően a tartalomszolgáltatás és a képernyőn való megjelenítés tipikusan nem azonos személy által történik.

Az Szjt. 18.§ (1) és 84/A.§ (1) a), továbbá az Szjt. 26.§ (8) és 84/A.§ (1) b) alapján mind a szerzők, mind az adatbázis-előállítók kizárólagos joga, hogy művük/teljesítményük interneten történő nyilvánossághoz közvetítését engedélyezzék.
Nem esik-e tevékenységünk szabad felhasználási esetkör alá?
Az előző pontok vizsgálódásainak eredménye, hogy mind a digitális archiválás, mind a CD-ROM-on terjesztés, intraneten (?), interneten hozzáférhetővé tétel engedélyköteles felhasználási cselekménynek minősül. A logikai lánc következő kérdése, hogy nem létezik-e olyan szabad felhasználás, amely alapján mégis elkerülheti a felhasználó a szerzői jogi engedélykérést, díjfizetést.
A szerzői jogi törvény egyes, a témával kapcsolatos szabad felhasználásokat elrendelő szabályainak alkalmazása során természetesen az általános szabad felhasználási előfeltételeket mindig figyelembe kell venni (nem sérelmes a rendes felhasználásra, indokolatlanul nem károsítja a jogosult jogos érdekeit, megfelel a tisztesség követelményeinek, nem irányul a szabad felhasználás rendeltetésével össze nem férő célra; kiterjesztő értelmezés tilalma [Szjt. 33.§ (2) (3)])!
Archiválási célú másolatkészítés Az Szjt. 35.§ (4) bekezdése szerint "a célnak megfelelő módon és mértékig (...) - vállalkozási tevékenységen kívüli belső intézményi célra is készíthető másolat, ha az jövedelemszerzés vagy jövedelemfokozás célját közvetve sem szolgálja, és
    a) tudományos kutatáshoz szükséges,
    b) saját példányról archiválásként tudományos célra vagy a nyilvános könyvtári ellátás céljára készül, vagy
    c) megjelent mű kisebb részéről, illetve újság- vagy folyóiratcikkről készül".
Ezzel kapcsolatban a jogirodalom a következő megállapításokat teszi11:
    E szabad felhasználás nem vonatkozik az építészeti műre, műszaki létesítményre, szoftverre és számítástechnikai eszközzel működtetett adatbázisra. [Utalás az Szjt. 35.§ (1)-re] Kiemelendő, hogy a kizárólag internetes periodikumok - mivel azok számítástechnikai eszközzel működtetett adatbázisnak tekintendők - ez alapján az előállító engedélye nélkül nem archiválhatók.
    A szabály a nyilvános könyvtáraknál is csak a többszörözési jog alól ad kivételt, illetve [Szjt. 40.§] könyvtárközi kölcsönzést tesz lehetővé, és helyszíni olvasást enged; azaz az archiválás megtörténhet, de az esetleges további felhasználásokért (így pl. az olvasók részére történő tartós digitális másolatkészítésekért) már engedélyt szükséges kérni.
    A másolás történhet számítógéppel, illetve elektronikus adathordozóra is.
Fontos azonban megjegyezni, hogy - mint említettük - az adatbázis-előállítók tekintetében az Szjt. külön, a szerzői és szomszédos jogokra vonatkozó rendelkezésektől eltérő helyen szabályozza a szabad felhasználási esetköröket, és ott nem létezik ez a belső intézményi másolatkészítést lehetővé tevő eset. Így akár egy hagyományos, "offline" folyóirat (mint jelentős ráfordítással létrejött adatbázis)12 digitális archiválása sem lehetséges (saját példányról sem) az előállító engedélye nélkül.
Tény- és híranyagot tartalmazó közlemények
A tény- és híranyagot tartalmazó közlemények átvételét lehetővé tevő szabály alig alkalmazható a vizsgált területen, tekintve, hogy a híreket, eseményeket az újságíró megfogalmazásában tárgyaló közlemény átvételére már nem jogosít ez a törvényhely. [Szjt. 36.§ (1)]
Könyvtárközi kölcsönzés
Az Szjt. 40.§ szerint a szabad felhasználás körében többszörözött példányok - a könyvtárközi kölcsönzés kivételével - nem terjeszthetők engedély nélkül, ezzel a törvény a könyvtárközi kölcsönzést - mint terjesztést - szabad felhasználássá teszi. A digitális anyagok "könyvtárközi kölcsönzése" ugyanakkor mégis szerzői jogi akadályba ütközik: az ugyanis együtt jár egy többszörözési cselekménnyel, amelyre nincs szabad felhasználás, tekintve, hogy a 2.3.1 pont alatt tárgyalt archiválási esetkör csak saját példányról teszi lehetővé a többszörözést!
2.4 Lehetséges jövőbeni módosulások az új európai uniós irányelv alapján
2002-ben megkezdődhet a szerzői jogi törvény módosításának előkészítése a szerzői és szomszédos jogok az információs társadalomban című, 29/2001/EK. sz. irányelv alapján. Az irányelv - a várakozások ellenére - különösen az egyik legfontosabb területen, a szabad felhasználásokról rendelkező 5. cikkében kiábrándítóan mellőzi az előzetesen kitűzött célt: a jogharmonizációt. Ugyanis kizárólag egyetlen kötelezően alkalmazandó szabad felhasználási esetet tartalmaz: az időleges, szükségszerű másolatokra vonatkozót [5. cikk (1) bek.]. Ezt követően egy 20 tételből álló "étlapot" nyújt a tagállamoknak: az egyes nemzeti szerzői jogi törvények kizárólag ezekből szabadon válogathatnak. (A jogharmonizációt tovább gyengíti, hogy az sem teljesen igaz, hogy kizárólag húszféle szabad felhasználási esetkör létezhet a jövőben; ugyanis a huszadik eset azt mondja ki, hogy a már létező, kisebb jelentőségű, analóg felhasználásokra vonatkozó nemzeti kivételek a továbbiakban is fenntarthatók, ha nem érintik az áruk és a szolgáltatások szabad áramlását a Közösségen belül.) E szabályozásnak az a célja, hogy megtartsa az európai jogi jogszerűség határain belül a tagállamok jogában már ténylegesen létező kivételeket (jogkorlátozásokat), de semmiképpen nem az, hogy minden tagállamban minden elvileg lehetséges korlátozást bevezessenek.
A vizsgált területen található új, elvileg választható szabad felhasználási esetkör:
    egyes, nyilvános könyvtárak, archívumok, oktatási intézmények, múzeumok általi többszörözésekre, melyek sem közvetve, sem közvetlenül nem irányulnak gazdasági, kereskedelmi előnyök szerzésére [5. cikk (2) c)];
    kizárólag ugyanezen intézmények gyűjteményeinek részét képező művek, illetve teljesítmények nyilvánossághoz közvetítése és hozzáférhetővé tétele kutatási vagy magántanulási célból, az ezen intézmények helyiségeiben e célból elhelyezett terminálokon [Art. 5. (3) n)]13;
    a fenti esetek a terjesztési jog alól is kivételt jelenthetnek - az engedélyezett többszörözési cselekmény célja által indokolt mértékben.
A jogalkotónak az irányelv átültetése során több szempontot kell figyelembe vennie: amennyiben az irányelvben megfogalmazott szabad felhasználási esetek a jelenlegi magyar szabályoknál szűkebb körben teszik lehetővé a kizárólagos jog alóli kivételt, tipikusan nekünk is kötelező szűkíteni a szabad felhasználási eseteket. Ha az irányelvi esetkörök az Szjt.-beli eseteknél tágabbak, van lehetőség az adott szabállyal kibővíteni szerzői jogi törvényünket. Az irányelv átültetése során kiterjedt vizsgálatokra van szükség. Így például hasznos lehet annak vizsgálata, hogy az egyes tagállamok milyen módon hajtják végre a szabályokat; a néhol nehézkes, sok kompromisszumot tartalmazó szöveg értelmezését is szükséges tovább végezni.
Egy fontos következtetést le lehet vonni az irányelv szabályaiból: a jövőben sem minősülhet szabad felhasználásnak egy adott mű, teljesítmény internetes nyilvánossághoz közvetítése.
Kitől kell engedélyt kérni?
Az eddigi vizsgálatok során viszonylag kényelmes helyzetben voltunk, hiszen azt, hogy egy adott felhasználásra szükséges-e engedélyt kérni, elegendő volt a jelenleg hatályos törvények fényében vizsgálni. Ezzel szemben azt a kérdést, hogy kitől kell engedélyt kérni, a szerzőtől való esetleges jogszerzés időpontjában hatályos jogszabályok, a jogszerzés helye országának joga szerint kell vizsgálni. Ha ugyanis pl. 1930-ban nem szerezhetett jogot a digitális többszörözésekre a periodikum kiadója, akkor ez a jog a szerzőnél maradt, és így most őt (illetve jogutódját) kell megkeresni az engedélykérésre.
Van-e e téren jelenleg kötelező közös jogkezelés?
Ha az adott felhasználásra ma Magyarországon létezik közös jogkezelés, akkor mégsincs jelentősége annak, hogy régen ki, hogyan szerzett jogot. Ugyanis a közös jogkezelés lényege az adott műtípus adott felhasználása tekintetében a teljes világrepertoárra vonatkozó engedély, amelyet érvényesen kizárólag a közös jogkezelőtől lehet megszerezni. Így a közös jogkezelés megelőz mindenféle szerződéses engedélyadást [l. pl. Szjt. 30.§ (4)].

Ma a törvény az irodalmi művek nyilvánossághoz közvetítéseire kötelező közös jogkezelést ad az ARTISJUS Magyar Szerzői Jogvédő Iroda Egyesület kezébe. Az ARTISJUS jogértelmezése szerint ilyen engedélyt - a sugárzáshoz hasonlóan - csak szépirodalmi művek tekintetében adhat, és ott is csak azon esetekben, ahol egyedileg nem gyakorolható a szerzői jog. (Műfajilag: a vers, mese, elbeszélő költemény, regény, memoár, tényirodalom, irodalmi publicisztika, konferanszszöveg, villámtréfa, illetve ezek részletei.14) Megjegyzendő, hogy a törvény a nyilvánossághoz közvetítésre ugyan kötelező közös jogkezelést ír elő, azonban a többszörözésre irodalmi művek tekintetében nem teszi ezt meg, tehát a jelenlegi jogszabály alapján pl. versek hagyományos, feltöltéses internetes szolgáltatásához két helyről szükséges engedélyt kérni: egyfelől az ARTISJUS-tól, másfelől közvetlenül, a digitális többszörözés jogosultjától is (szerzőtől, jogutódtól, vagy ha ezt a jogot felhasználási szerződésben átengedték számára, a kiadótól).

Szintén az ARTISJUS érvényesíti a nyilvános előadási jogdíjakat az Szjt. 25.§ (1) bekezdése alapján már nyilvánosságra hozott zenemű és irodalmi mű esetén. Mint láttuk, a képernyőn való megjelenítés ennek minősül, márpedig mind gyakrabban fordul elő, hogy a könyvtárak a helyszínen lévő terminálokon irodalmi műveket tesznek az olvasók számára hozzáférhetővé. Mind ez idáig a jogi helyzet tisztázottsága ellenére nem került sor ilyen díjak érvényesítésére a könyvtárakkal szemben; az említett új európai uniós irányelv implementálása során elfogadható olyan szabad felhasználási esetkör, amelynek nyomán a törvény kifejezetten is kivenné a nyilvános könyvtárakat a képernyő útján megvalósuló nyilvános előadások tekintetében az engedélykérési kötelezettség alól.

Még egy tekintetben találkozunk kötelező közös jogkezeléssel a vizsgált területen; a különböző vizuális művészetek terén a HUNGART (Vizuális Művészek Közös Jogkezelő Társasága Egyesület) rendelkezik - ún. önkéntes közös jogkezelés15 alapján - engedélyezési jogokkal.16 Díjközleményük alapján mind a különböző vizuális művek digitális többszörözését (archiválását), mind CD-ROM-on, intraneten, illetve interneten történő nyilvánossághoz közvetítését jogukban áll engedélyezni. Egy fontos megjegyzés adódik: az önkéntes közös jogkezelésből a jogosultak (szemben a törvényi közös jogkezeléssel) kiléphetnek; a HUNGART folyamatosan számon tartja, és különböző módokon - így pl. honlapján - folyamatosan tájékoztatja a felhasználókat arról, hogy mely szerzőket nem képviselik.

3.2 Ahol nincs közös jogkezelés

A könyvek, periodikumok jelenleg vizsgált felhasználásai közül tehát - a bennük foglalt vizuális alkotások kivételével - sem a digitális archiválásra, sem a CD-ROM-on való terjesztésre, illetve internetes közlésre nincs közös jogkezelés. Szövegek esetén nyilvánossághoz közvetítési szempontból kizárólag "fél-engedély", és kizárólag szépirodalmi művek tekintetében szerezhető.

A többi engedélyköteles felhasználás tekintetében tehát hosszabb vizsgálatra van szükség: vajon az eredeti jogosult szerzőtől megszerezhette-e más az adott felhasználás tekintetében a felhasználási jogot, és ha igen, akkor hogyan alakult ennek további sorsa? Röviden tehát a következő kérdésekre kell választ találnunk az adott időszak szerzői jogi szabályozása alapján: Átruházható volt-e a szerzői jog? Ha igen, ez teljes jogátruházást jelentett-e? Ha nem, milyen mértékig, milyen időtartamra volt átengedhető a felhasználási jog? Kötelező volt-e írásba foglalni a szerződést? Mi a helyzet a jogutóddal, illetve az a nélkül megszűnt kiadók esetén? Periodikumokra volt-e speciális jogszerzési szabály? A munkaviszonyban alkotó szerzők esetén milyen speciális szabályokat tartalmazott a törvény?

3.3 Magyarországon történt jogszerzés

3.3.1 1969 előtt

Mind az 1884. évi XVI. t.cz., mind az 1921. évi LIV. törvény lehetővé tette a jog átruházását. Ez a lehetőség első pillantásra a felhasználók számára talán reményt keltő: ha az egyes folyóiratok, napilapok szerzői átruházták szerzői jogukat a kiadóra, könnyebb helyzetben van az a személy, aki valamely felhasználásra jogot kíván szerezni. Mert igaz ugyan, hogy a 20. századi magyar történelem során a kiadók megszűntek, államosították, felszámolták őket stb., de mégsem volna szükséges az összes magánszemély szerző összes jogutódját felkeresni, hanem "csak" a néhány tucat kiadó jogutódlását kellene felderíteni.

A korabeli kúriai gyakorlat azonban egyértelművé tette, hogy a technikai fejlődés által lehetővé tett, a szerződés idején előre még nem látható új felhasználási módokra nem vonatkozott a jogátruházás, hanem a szerzőnél maradtak az ezekre vonatkozó jogok.17 Márpedig 1969 előtt nyilvánvalóan sem a digitális többszörözés, sem a CD-ROM-on való terjesztés vagy számítógépes hálózatokon való közvetítés nem volt ismert felhasználási mód.

Tehát ebben az időszakban a tanulmány által vizsgált felhasználási módokra a jogátruházási lehetőség ellenére eleve nem is szerezhetett jogot a könyv, illetve periodikum kiadója,18 ezek a jogok jelenleg is a szerzőknél (jogutódaiknál) vannak, feltéve, hogy azóta szerződésben nem rendelkeztek másként.19

3.3.2 Az 1969. évi III. törvény idején

Az 1969. évi III. tv. (régi Szjt.) hatálya alatt két jelentős változás történt. Az egyik jogszabályi: a törvény kizárólag felhasználási engedéllyel teremtett lehetőséget a felhasználásra, tehát a jogátruházás lehetősége megszűnt. Sok esetben az egyes miniszteri rendeletek megszabták a legmagasabb határidőt, ameddig a felhasználási jogokat meg lehetett szerezni. Ilyen rendelet volt a folyóiratokra, újságokra az 1/1970. (III.20.), a 8/1970. (VI.24.), 10/1970. (VI.25.), MM sz. rendelet, melyeknek részletes vizsgálatára egy komoly archiválási tevékenység megkezdésekor szükség lehet.

A másik változás technikai: ugyanis e törvény hatálya alatt vált ismert felhasználási móddá mind a digitális többszörözés, mind a számítógépes hálózaton történő továbbítás. (Részletes - nem jogi - vizsgálatot igényelne, hogy vajon mikortól tekinthetjük ezeket ismert felhasználási módnak.) Így elvileg a digitális felhasználásokra is lehetett már érvényesen jogot szerezni a régi Szjt. alatt.

Problémát jelent ugyanakkor, hogy folyóiratok, újságok esetén a felhasználási szerződést nem kellett (ma sem kell) írásba foglalni, így értelmezésre szorul, hogy egy, pl. 1988-ban megjelent Népszabadság-cikk esetén kiterjed-e a kiadó joga a digitális többszörözésre, vagy sem. A régi Szjt. alatt a munkaviszonyból folyó kötelesség alapján létrehozott művek felhasználási joga a munkáltatót illette; de itt is minden bizonnyal igaz, hogy technikailag még ismeretlen felhasználások esetén a jog a munkavállaló szerzőnél maradt.

Összefoglalva: a régi Szjt. alatt kiadott könyvek, periodikumok jogosulti viszonyainak tisztázásához elengedhetetlen a digitális felhasználások ismertté válása időpontjának pontos meghatározása; valószínűleg csak bírósági, illetve szerzői jogi szakértői testületi állásfoglalás nyújthat biztos alapot abban a kérdésben, hogy a szóban létrejött szerződések milyen feltételekkel terjednek ki az ilyen digitális többszörözésekre, terjesztésekre, nyilvánossághoz közvetítésekre.

Szinte bizonyos, hogy különösen az elmúlt két évtized periodikumai között több is található, amely esetében a kiadó rendelkezik munkavállalói és "szabadúszó" újságírói szerzői jogaival is. Ebben az esetben a kiadó megszűnése jelenthet problémát. Optimális esetben megszűnéskor történt rendelkezés az alkotásokkal kapcsolatos jogok terén is jogutódlásáról, abban az esetben azonban, ha ez elmaradt, a szerzői jogok (törvényes rendelkezés hiányában) visszaszálltak a szerzőkre (jogutódjaikra). Az önálló adatbázis-előállítói jog pedig általános jogutód nélküli megszűnés esetén alanytalan jogként nem érvényesül a továbbiakban.

3.3.3 Az 1999. évi LXXVI. törvény alapján

Az új Szjt. "könnyített" szabályokkal rendelkezik a vizsgált téma szempontjából azért, mert a munkáltató a munkavállaló szerző által munkaviszonyból folyó kötelessége teljesítéseként létrehozott művekre vonatkozó vagyoni jogokat a törvény alapján eltérő megállapodás hiányában megszerzi; a szerzőt a továbbiakban kizárólag a munkáltató általi, harmadik személynek történő engedélyadás esetén illeti meg megfelelő díjazás, illetve fennmaradnak közös jogkezelésben érvényesülő díjazáshoz való igényei.

Ugyanakkor a napi működőképesség fenntartása érdekében továbbra is életben van a folyóiratokra, napilapokra vonatkozó szóbeli szerződési lehetőség [Szjt. 45.§ (2)], miközben a törvény szerint a mű többszörözésére adott engedély csak kifejezett kikötés esetén ad a felhasználónak jogot arra, hogy azt számítógéppel vagy elektronikus adathordozóra másolja [Szjt. 47.§ (2)]. Kérdéses ez alapján, hogy a periodikumokra vonatkozó szóbeli szerződések esetén bizonyítható-e a digitális másolatkészítésre adott engedély is; véleményünk szerint abban az időszakban, amikor napilapok, folyóiratok online változatai már rendszeresen megjelennek, el kell ismerni, hogy a szerző minden valószínűség szerint átengedte a kiadónak a digitális felhasználások jogait is.

3.4 Külföldi jogszerzés esetén

Természetesen a külföldön kiadott könyvek, napilapok, folyóiratok esetén nem könnyű választ találni a kérdésekre, hiszen pl. az angolszász és a kontinentális jogrendszer különbözősége, vagy akár az egyes nemzeti jogok közötti különbségek is hosszú vizsgálatot igényelnének. Talán elvárható, hogy a magyar jogi helyzetről akár száz-százötven évre visszamenőleg pontos választ adjunk; de hogy pl. a román, a szovjet-ukrán, csehszlovák-szlovák (stb.) szabályozás mely időszakokban, milyen módon tette lehetővé a kiadó jogszerzését, és ezek alapján milyen válaszokat adunk arra a kérdésre: kinél is van jelenleg a jog, nos, ezekre igen nehezen tudnánk csak választ találni. A részletes elemzéseket nyilván az egyes országokban tudják megfelelően elvégezni; egy magyar archiváló törekvésben ez a kérdés megoldandó problémaként jelentkezik (pl. határon túli magyar kiadványok).

4. A jelenlegi állapot összefoglalása

A vizsgált területen védett művek engedélyköteles felhasználása történik; ez alól kivételt jelent az egyszerű digitális archiválás, de az erre vonatkozó szabad felhasználási szabály egyfelől nem teljes körű (sui generis adatbázis-oltalomra nem terjed ki), másfelől további értelmezést igényel.

Sok esetben az engedélyköteles felhasználásoknál nehéz a konkrét jogosult megállapítása. Ennek okai különbözők. Ahol a digitális felhasználásokra vonatkozó szerzői jog nem is szállhatott át a kiadóra, a szerzők beazonosítása, a jogutódok megtalálása okoz nehézséget. A következő problémát az jelenti: mikor váltak ismertté a digitális felhasználások, azaz mikortól fordulhat elő egyáltalán, hogy átszállhatott a jog a kiadóra? Ezekben az esetekben a szóbeli szerződésekkel kapcsolatos bizonyítási nehézségek jelentkeznek, illetve a jogutód nélkül (vagy nehezen követhető jogutódlással) megszűnő kiadók okoznak fejtörést.

Legalább a könyvtárak által alapvető tevékenységként körvonalazott archiválást - helyszínen olvasást (esetleg intranetes közvetítést) lehetővé tevő említett szabad felhasználási esetkör érvényesülésének határát volna fontos pontosan megrajzolni - joggyakorlat, illetve a közeljövőben várható törvénymódosítás útján.

Mind a terjesztést, mind az internetes közzétételt (esetleg intranetes közvetítést) illetően szerzői jogi engedélykérés szükséges. A nagyon sok, egyedileg nehezen megkereshető jogosult különösen a régi kiadványoknál teszi aránytalanul nehézzé az engedélyeztetést.

A fenti vizsgálat során több ponton megoldatlan értelmezési kérdésekkel találkoztunk; amennyiben megkezdődik Magyarországon egy komoly digitális archiválási folyamat, mindenképpen érdemes ezen kérdésekben a Szerzői Jogi Szakértő Testület állásfoglalását kérni.

5. Megoldási lehetőségek

Mint láttuk, ha a tevékenység túl kíván terjedni az egyszerű archiváláson (bizonyos esetekben ilyenkor is), feltétlenül engedélyt kell kérni a szerzői jogosultaktól, azonban ez sokszor lehetetlen, vagy aránytalanul nehéz volna.

A szerzői jog nemzetközi gyakorlatában az alábbi három módszer alakult ki egy jog érvényesítésére:

    a) egyénileg (vagy ügynök útján),

    b) közös jogkezelés útján,

    c) clearinghouse útján.

a) Az első eset a kiindulópont: a törvény vagy a jogosultak eltérő rendelkezése híján a szerzőket, jogutódjaikat közvetlenül kell megkeresni az engedélyekért; harmadik személyeknek átadott jogok esetében értelemszerűen vizsgálni kell a szerződéses láncolatot.

b) A tömeges felhasználások jogosításának megkönnyítésére, a szerzői joggal való visszaélések lehetőségének megszüntetésére, a szerzők anyagi érdekeinek a nagy felhasználókkal szembeni védelmére jött létre a közös jogkezelés intézménye. A magyar jog sok helyütt törvényi szabállyal írja elő az engedélyezési jog kizárólag közös jogkezelésben való érvényesíthetőségét. Ugyanakkor lehetőség van ún. önkéntes közös jogkezelésre is. A törvény ilyen esetben is garanciát nyújt a felhasználó számára akképpen, hogy nem kell vizsgálnia, tagja-e a konkrét jogosult a közös jogkezelő egyesületnek. A jogosultnak azonban ilyen önkéntes közös jogkezelés hatálya alól joga van kivonni műveit az elkövetkező év első napjára vonatkozó hatállyal.

Mint láttuk, Magyarországon nincs törvény által előírt közös jogkezelés a tanulmány által vizsgált területek többségén. A nagyszámú jogosult miatt nyilván a legelőnyösebb az lenne, ha - a jelenleg a vizuális művekre vonatkozó fent leírt helyzethez hasonlóan a szöveges műveknél is - a jogosulti oldalon egyetlen szervezet állna, amely saját maga állapítja meg díjait, és a felhasználást megtiltani vagyoni jogi alapon nem tudja. Tehát a könyvtárak digitális archiválási és tartalomszolgáltatási törekvései szempontjából mindenképpen üdvözlendő lenne, ha az érintett jogok önkéntes közös jogkezelés útján lennének gyakorolhatók. Az ilyen önkéntes közös jogkezelésnek azonban szigorú törvényi feltételei vannak,20 melyek közül most a legfontosabbakat emeljük csak ki:

    az adott közös jogkezelési tevékenységben érdekelt belföldi jogosultak jelentős részének tagként kell részt vennie a közös jogkezelő egyesületben,

    a létrehozandó közös jogkezelés terén a szervezetnek a külföldi fontos közös jogkezelő szervezetekkel kölcsönös képviseleti szerződéseket kell kötnie, vagy erre kölcsönös szándéknyilatkozatokkal kell rendelkeznie.

Elsősorban ettől a két kiemelt feltételtől függ a jövőben esetleg létrehozandó önkéntes közös jogkezelés léte. És így az egyes területeken a belföldi jogosultak körében történő felmérésen túl mindenképpen a külföldi jogosító szervezetek tevékenységének vizsgálatára van részletesen is szükség: vajon mely felhasználási cselekmények tekintetében van értelme a jogosultakhoz markáns igénnyel fordulni, hogy hozzanak létre ilyen közös jogkezelő szervezetet.

Nemzetközileg a digitális többszörözések terén az ún. RRO-k21 (Reproduction Rights Organizations) végeznek jogosítási tevékenységet; elsődleges feladatuk az ún. reprográfiai jogdíjak22 beszedése, de mind többen - nemzetközi szervezetük, az IFRRO is - vizsgálják a nyomtatott anyagok digitális másolatkészítései közös engedélyezésének lehetőségeit. Két nagy jogosulti szervezettel kötött az IFRRO közös megállapodást a digitális többszörözési jogok tekintetében: a Szerzői Koalícióval (Authors' Coalition, tagjai: European Writers' Congress, International Federation of Journalists, The Authors' Guild of America, Text and Academic Authors Association) és a Tudományos, Technikai és Orvosi Kiadók Nemzetközi Csoportjával (International Group of Scientific, Technical and Medical Publishers).23 A két megállapodás elismeri az RRO-k szerepét, és mind nagyobb területen "hozza őket helyzetbe", ugyanakkor kijelenti, hogy e kiadóknak meg kell legyen a joguk a saját igényérvényesítésre. Ezzel gyakorlatilag azt jelentik ki, hogy ezek a szervezetek (RRO-k) valódi közös jogkezelőként nem, inkább csak clearinghouse-ként tevékenykedhetnek.

Ezért úgy tűnik, hogy Magyarországon sem hozhatnak létre a jogosultak közös jogkezelő szervezetet a szöveges művek digitális felhasználásainak tekintetében. Az IFRRO maga is több iratában kifejti, hogy a clearinghouse-szerű közös jogérvényesítésnek mind nagyobb lesz a szerepe. (Természetesen a közös jogkezelő szervezetként történő bejegyzéshez szükséges többi feltételnek való megfelelés is nehézségeket okozhatna.)

c) De mi is egy ilyen "clearinghouse"?24 Lényege szerint az egyedi jogérvényesítés és a közös jogkezelés között "félúton" található.25 Annyiban hasonlít a közös jogkezelésre, hogy a felhasználó csak egy szervezettel van kapcsolatban, nem kell egyenként megkeresnie a jogosultakat, tárgyalnia velük. Annyiban viszont eltér tőle, hogy a szervezet nem maga állapítja meg a jogdíjakat. Így hasonlít ez a megoldás az egyedi jogérvényesítésre is: hiszen a jogosultak maguk állapítják meg - előre - a felhasználási feltételeket, s a szervezettel ezt egyeztetik. Így ez a megoldás abban is szükségszerűen eltér a közös jogkezeléstől, hogy a szervezet nem képes világrepertoárt nyújtani a felhasználónak. Viszont a clearinghouse nem egyszerűen egy asztalhoz ülteti a jogosultat a felhasználóval, hanem előre "lefutja a köröket" a jogosultakkal, "kitapossa az ösvényt".
A clearinghouse eljárási rendje röviden tehát a következő:
    1. beérkezik a jogosítási igény;
    2. megvizsgálja adatbázisát, hogy az adott műre vonatkozóan van-e megállapodása a jogosulttal;
    3.a) ha igen, közli a felhasználási feltételeket a felhasználóval, tető alá hozza a megállapodást;
    3.b) ha nem, megpróbálja felkutatni a jogosultat, és tárgyal vele a felhasználási feltételekről.
A nemzetközi joggyakorlat kiemeli, hogy a jogdíjakra és felhasználási feltételekre vonatkozó bármilyen jogosulti összefogás csak akkor jöhet létre a jogszerzés megkönnyítésére, ha a felhasználók részéről erre vonatkozóan megfelelően kinyilvánított igény jelentkezik. A könyvtárak általi digitális archiválás és az archivált anyagok szolgáltatása a küszöbön áll, sőt, egyes területeken már meg is kezdődött; további vizsgálatokra, kérdésfeltevésekre és válaszokra van szükség a jogi háttér pontos felméréséhez. Elsősorban a nemzetközi környezet vizsgálata látszik fontos feladatnak: a nemzetközi, regionális szabályok értelmezése, az egyes EU-tagállamok implementáló jogalkotása, illetve bírói gyakorlata részletes elemzést igényel. Természetesen a magyar jogirodalom és joggyakorlat részletesebb elemzése is szükséges; ha valamely könyvtári szövetség (konzorcium), illetve valamely állami szerv (pl. minisztérium) megfontolja a digitális archiválások lehetőségét, mindenképpen javasolható, hogy a technikai és tartalmi feltételeket vizsgáló bizottságok mellett a szerzői joggal foglalkozó munkabizottság is álljon fel a kérdések tisztázására.
S végül röviden azt is érdemes megemlíteni, hogy a nagy befektetést igénylő archiválási munka szerzői joggal való kapcsolata nem csupán konfliktus: a végeredmény - mint jelentős ráfordítást igénylő adatbázis - ugyanis védett lehet a szerzői joghoz kapcsolódó jogként a tanulmányban többször említett szabályok alapján.

Állományvédelem








2016. július 13., szerda

Élet a Vártanyán



Önellátás
Réges-régen, amikor még az utcán köszönt egymásnak ismerős és ismeretlen, amikor még a gémeskút vize iható volt, amikor még a keréknyomból is lehetett inni, akkoriban volt egy vártanya Demecsertől 6 km-re. Ezen a vártanyán a falusi emberek önellátóak voltak. Mivel volt föld, így mindent termesztettek, ami csak kellett a családnak. Az ételekhez a ruhákhoz a tüzeléshez, az építkezéshez mindent maguk állítottak elő. Kevés olyan dolog volt, amiért pénzt adtak, de azt is a Demecseri vásáron szerezték be, de még ott is néha árut cseréltek. Ha pénzre volt szükségük, mert venni akartak a piacon gyufát, petróleumot, sót, cukrot, akkor eladtak valamit; tojást, tejet, dohányt, lábbelit, ruhát. A napi életvitelüket és az étrendjüket, a mindennapokat úgy alakították, hogy a rendelkezésre álló termésekből változatos étrendet tudjanak biztosítani. A parasztember találékonysága és életrevalósága tükrözte minden napjukat.
Ételek
Krumpli, paszuly, tengeri, liszt, tök, tej, tojás, befőtt, szalonna, tepertő, zsír vagy olaj mindig volt az ügyes gazdasszony kamrájában, aki egészséges és változatos ételeket készített a családjának. Minden időszakban volt valamilyen gyümölcs a kertben.  A kemencében sült krumplit megsózták, de a disznónak fövő krumpliból is kikapkodtak néhány szem hajas krumplit, amit szintén megsóztak. Gulásztát ettek a tehén összecsomósodott tejét. A lapcsánkát liszttel vegyített reszelt nyers krumpliból a palacsintához hasonlóan sütötték, a csírásgaluskát főzték. A cinkét liszttel összegyúrt főtt krumpliból készítették, amit forró vízbe csorgatva főztek ki, majd hagymás zsírban felkavarták. Tálalhatták túróval is. Ebből az anyagból készült a lekváros gombóc, és a krumpli perec, amit olajban, kifli formában sütöttek ki. A krumpli puliszkát teljesen összetörték és zsíros hagymát tettek rá. Ettől a paprikás krumpli csak annyiban különbözött, hogy a főtt krumplit paprikás-hagymás zsírral öntötték le, s nem törték össze. A rakott krumplit tepsibe szeletelt nyers krumpliból, közé apróra vágott szalonnával megsütötték. Mindennapi eledel volt még a krumplileves, a habart krumpli és a savanyú krumpli. Igen gyakran fogyasztottak még káposztalevest, gersli levest, paszulylevest, lebbencslevest, különböző ízesítésű galuskákat, tengeri puliszkát. Az étolajat, a házilag megtermelt napraforgóból Demecserben üttették ki. Sok tejet ittak, és ha valakinek nem volt tehene, annak volt kecskéje. Kedvelt étel volt az öhöm, amit bográcsban, szabad ég alatt főztek. Tördelt száraztésztát kevertek össze felfövésben lévő krumplival, leöntötték hagymás zsírral, és így főzték addig, míg egybe nem állt az egész. A kenyeret házilag készítették. A gazdasszony a liszthez vizet, kovászt adott és bedagasztotta. A kész kenyértésztát a szakajtókosárba helyezett szakajtókendőbe szaggatta ki majd a kendő sarkaival betakargatta. Amíg kélt a tészta, csutkával és szalmával befűtötte a kemencét. Amikor már bemelegedett, de még nem volt elég forró a kenyérsütéshez addig kiszakított néhány darabot a tésztából, kilapította és a parázs felett lángosnak megsütötte A megsült lángost ették kaprosan, cukorral, de zsírosan is. „ Mikor szikrázott a tégla akkor be volt fűtve a kemence". Ekkor a szakajtóból a tésztát a kenyérsütő lapátra öntötte, és bevetette a kemencébe. Bevetés előtt egy ujjal a közepét benyomta, hogy fel ne essen a haja. A dagasztóteknő oldaláról összekapart tésztát, a vakarót is megsütötték a kemencében, de néha olajban is. Hamarabb elkészült, mint a kenyér és csillapította a gyerekek éhségét. A megsütött kenyeret letisztogatták és a megszegés előtt a késsel keresztet rajzoltak rá. Vasár- és ünnepnapokon nem maradhatott el az asztalról a húsleves és a töltött káposzta, de ekkor készítették édességként a kőttes tésztákat és a bejglit. A húsételekhez kovászos uborkát csináltak. Mivel volt tojás liszt, így a házi tésztát is a levesbe meggyúrták elnyújtották felvágták és az ágy tetején szárították, boltban nem is igen lehetett kapni akkoriban ilyet. Fő ételek voltak: kenyér, köles paszuly, kukorica, málé, burgonya, káposzta, borsó. Szegény családoknál az útfélen, udvaron ültetett eperfák termése, az árokparton termő kökény volt a gyümölcs. Gyerekek szerették a mályva kenyér alakú termését. A keresztény ember, mielőtt megszegi a kenyeret keresztet vet rá, minden étkezés előtt imát mond, megköszöni Istennek amit adott. Még emlékszem az imára;" Aki ételt - italt adott, annak neve legyen áldott" Az élet része volt a böjt, a körmenet, a búcsú, a vásár, a vasárnapi mise. A felnőttek 4-kor keltek a gyerekek fél ötkor, nyáron korán világosodott és sok volt a munka. Előfordult, hogy csak sós paprikás kenyeret ettek hagymával, mert nem volt más, hozzá egy pohár tejet. A felesleget eladták, mert kellet a pénz ruhára, csizmára. A legnagyobb melegben nem csak az állatok deleltek az emberek is. Az ebéd szegényes volt, krumplileves, zöldségleves, bableves, rántott leves, tarhonyaleves, köménymag leves. Húslevest csak vasárnap vagy ünnepnapokon lehetett találni az asztalon. Vacsora lekváros kenyér volt, vagy aludttej kenyérrel. Karácsony a disznóvágás ideje volt, a húsvétra birkahús.  A kenyérsütés volt a legfontosabb a háztartásban, mert hetekre előre sütötték meg a kenyeret. A kemencepadkán letakarva sorakoztak a tésztával megtöltött szakajtókosarak, abban kelt meg a tészta. A kemence tetején pedig zacskókban száradt a kovászból kivett morzsótka, amivel a következő kenyérsütéskor az élesztőt helyettesítették.  Amikor a kemence belső fala kivilágosodott a melegtől, és a téglájához dörzsölt piszkafa szikrát vetett, akkor már elég meleg volt a kenyérsütéshez. A piszkafával néha-néha szétterítették a parazsat, hogy mindenütt egyenlően fűtsön. Először az ellapított, kerek lángost sütőlapátra helyezték, késsel megszurkálták, nehogy felhólyagosodjon, és bevetették a kemence alján tisztára söpört téglákra. A megsült lángost mindaddig félretették, amíg a kenyereket kemencébe nem rakták. A zsírral, vajjal, sült vajjal vagy napraforgóolajjal megkent lángos volt a reggeli a gyerekeknek. Szívesen készítettek kenyérsütéskor vakarót is. A vakaró a készítési módjáról kapta a nevét. A sütőteknő végéből, ahová a dagasztáshoz a kovászt öntötték, fakanállal felkaparták az odaragadt tésztát. A felkapart tésztát kevés vízzel és liszttel keményre gyúrták. Ötujjnyi széles, kétujjnyi vastag tésztahurkát formáztak belőle, tetejét előbb bevagdalták, majd megszórták sóval, köménymaggal, és megsütötték. A kenyér két óra hosszáig sült, de a mellé bevetett vakarót már egy óra múlva ki lehetett szedni. A kisült kenyeret lemosták, majd a kamrában a kenyértartó kosárban vagy a kenyértartó polcon tárolták. A kenyér Isten ajándéka volt ezért tisztelték a parasztemberek. Ha kenyér van, minden van, mondogatta gyakran Édesapám. A kenyérre kemencébe rakás előtt, sütés után, megszegés előtt keresztet vetettek, áldást kérve rá Istentől. Ha egy kenyérdarab véletlenül leesett, azonnal felvették, megcsókolták, esténként imába foglalták, "Istenem bocsáss meg". Ha kenyér nem volt, a hajában sült krumplit ették sóval egy pohár frissen fejt tejjel.
Udvar
A tyúkok szárnyát lenyírták, a kakas sarkantyúját is levágták, hamuba pergették, hogy ne fertőződjön el. A sarkantyú nélkül nem tudott repülés közben irányítani, így bent maradt a góréban a tyúkokkal együtt. Vetőmagot sosem vettek, nem is volt hol, mindig megszedték a vetőmagot, hogy következő tavasszal legyen mit vetni.  Az udvaron mindenkinek volt egy ásott gémeskútja, egy szérű ahol a paszuly cséplés történt. Ez az udvar egy tiszta része volt, ahol a homokos talajt keményre döngölték és többnyire agyaggal feltöltötték. Az udvaron volt egy hombár, a szemes gabona eltartására szolgált, vesszőből fonták és sárral betapasztották. Volt még tengeri kas, ami vesszőfonatú, zsúppal vagy náddal, gyékénnyel fedelezett kukoricagórénak is neveztek, amin olyan réseket hagytak, hogy kiszáradjon a tengeri. A baromfit a góréban tartották, a nyári hőségtől a tél beálltáig. A tengeri górét, az aratás után a szalmát, a réten forgatott szénát eltették télire, egyrészt a szalmát alomnak, másrészt a szénát és a tengeri szárat tápláléknak. Az udvaron kapott helyet az istálló, benne a marhákkal, lovakkal, az ólakban disznót tartottak, aminek zsúp fedele volt, az akolban vagy a karámban bárányokat, kecskéket, a legelő állatokat néhol kopár szikes (sós) legelőkön tartották, a színben a föld műveléséhez szükséges szerszámokat; ekét, boronát, szekeret tárolták. Szokás volt a szántás első fordulójánál az olvasót az ekeszarvára akasztani és Isten áldását kérni a munkához. A kertben volt még egy a földből kicsit kiemelkedő pinceverem, a krumplinak.
A ház
A házépítéshez, azt használtak ami volt. A ház építését is először a kút fúrása előzte meg, hogy legyen víz a vert fal vagy a vályogtéglák előállításához, hogy a föld formálható legyen. A kút kávájába jó esetben feljegyezték az építkezés dátumát is, aktuális helyszínünkön, még lakható épületekkel is találkozni, melyek a múlt században épültek, és nincs rá jobb kifejezés: szilárdan állnak, mint a parancsolat. A vályogtéglák vetésére akkoriban komoly szakértelemért a cigány lakossághoz lehetett fordulni, akik szaktekintélynek örvendtek a faluban, mivel szalma segítségével építőelemeket készítettek belőle, melyek télen melegen, nyáron pedig hűsen tartották az ember otthonát. A vályogtéglás megoldás a vertfalat váltotta fel. Amikor az ember elfogadta magát a természet részeként, s nem akarta uralni a világot, akkor elfogadta azt is, hogy háza a földből nő ki, és évtizedek múlva a lakója és a lakhelye is oda tér majd vissza a jó anyaföldbe. Akkoriban kevés szoba volt olykor egy tucat gyerek és két szülő hajtotta éjszaka álomra a fejét benne. A konyhában ugyanúgy sütöttek-főztek, s egy egész házat fűtöttek, innen nyílik ugyanis az a kemence, ami jól begyújtva a hatvan-nyolcvan centiméter vastag falak közreműködésével kellemes meleget biztosított fürdéshez, főzéshez, élethez még akkor is, ha kint bajuszra fagyott a mosoly télvíz idején. A harmadik helyiség a tanyai közösség igen fontos szereplőinek nyújtott otthont, itt élt ugyanis a jószág, ló, tehén vagy kecske, kinek mi jutott az Isten állatkertjéből. Ha egy ilyen házban él az ember, nemcsak azt tapasztalhatja meg, hogy milyen otthont eredményezhet az, amikor a lakó saját maga tevékenyen vesz részt otthona felhúzásában, azaz két kezével tapasztja, építi otthonát és ezzel saját magát is, hanem azt is, hogy háza, önmaga és családja otthona, élő helye is egyben. Minél kisebb a ház annál nagyobb benne a szeretet. Többnyire az agyag és a fa állt rendelkezésre a tanyán. A vályog, a sár és a természetes anyagokból készült falak jellemezték a házakat.  A vályogot tiszta agyagból, szemcsés adalékból (homok) és rostos adalékból szalma, pelyva, szecska, esetleg nádból készítették. A kövérebb agyagnál több szemcsés és szálas adalékot használtak, de minél több az adalék, a fal, a vályog teherbíró képessége annál kisebb - ezzel szemben nagyobb volt a hőszigetelő képessége.  A vályog mivel nem éghető és jó hőszigetelő ezért kedvelt volt a tanyán. A vályogtégla mellett a lapított sárgömbökből rakott ún. csömpölyegfal vagy petics vagy patics volt a jellemző. A vertfal zsalu közzé került  A vályogfalak nedvesség és fagyérzékenysége miatt vízálló és fagyálló alapra kell helyezni, vízszigeteléssel kell ellátni és a különféle külső (csapadék) és belső (épületgépészet, pára) nedvesség elleni védelméről gondoskodni kell. A külső nedvesség elleni védekezés: az esővíz megfelelő elvezetése - széles tetővel, tornáccal, és jó állapotú csapadékvíz-elvezetéssel. A belső vízvédelem a megfelelő, jó minőségű, és tartós épületgépészeti szerelvényeket, kiegészítőket, berendezéseket jelenti, valamint a belső használat során keletkező pára elleni védelmet szellőztetéssel biztosították. A vályogfalakat gyakran károsíthatják rágcsálók, az általuk kirágott járatok gyengítették a falat. A gyors kiszáradás miatt fontos volt, hogy a vályogfalakat csak száraz időszakban készítsék főleg a nyári hónapokban. A gömbölyegek vagy gombócok formája lapított gömb alak, esetleg egészen nagy ívben lekerekített sarkú s élű téglatest (a ma tömbökben kapható sajtokhoz hasonlít formájuk). A felrakott elemeket faverőkkel tömörítették egymáshoz, ez nem csak a két egymás fölötti elem egymáshoz tömörödését volt hivatott szolgálni. A vályogtégla úgy készült, hogy a megfelelően kevert és nedvességtartalmú alapanyagot faformákba töltötték, és abban fával csömöszölték. A formákból kivett téglákat napon szárítják meg. a száradó téglákat védeni kell az esőtől és a kiszáradástól. Ezt lehet úgy is, hogy oldalfalak nélküli tetőszerkezet alá rakják, de legegyszerűbb módja az, amikor valamilyen anyaggal (homok, nádtörek) betakarják. A terepszint fölé vezetett tégla, kő vagy beton alapra ill. lábazatra készül. A lábazaton szigetelés fektetése szükséges, ezt a szigetelést célszerű egy égetett téglasorral védeni. A téglákat szabályos kötésekkel, általában agyagból (sárból) készült habarcsba falazzák, ritkább esetben mészhabarcsba. A tornácot culáp vagy támasztóoszlop tartotta, de a falba is beépítették. Az ajtók ablakok fölött az áthidalót fából. A rakott falhoz szükséges agyagot emberi erővel taposták, vagy háziállatokkal (ló, szarvasmarha) járatták meg. Járatás közben keverték bele a pelyvát, töreket, esetleg nádat. A vályogot villával, esetleg kapával rakták fel. Vigyáztak rá, hogy ki ne száradjon a fal építés közben, de óvni kell az esőtől is. A rakott falat elkészülte után vágják egyesre - általában ásóval. A vertfal zsaluját pántolták, oszlopokat vertek le, és a deszkázatot, zsaluzatot ehhez rögzítették. sulykolókkal, döngölőkkel tömörré verik, esetleg botok végével megszurkálják (a levegő kiszorítása céljából). Ha a deszkázat csúsztatható, akkor feljebb húzzák. A falsarkokat, kereszteződéseket, a nyílászárók falkáváit általában megerősítik nádcsomók, égetett tégladarabok beépítésével. A paticsfal olyan fal, melyben a fő "tartószerkezet" oszlopok közé font vessző, vagy nádfonat. A földbe szúrták a sasfákat oszlopokat erre kerültek a varrófák vagy gerendák, így alakult ki a ház vázszerkezete. Az álló oszlopok közé függőlegesen vékonyabb karókat állítottak sorban egymás mellé. A karók közé vízszintesen vékony ágakat fontak. Végül a fonott sövényt két oldalról agyagos, vályogos sárral betapasztották. Az ilyen falat nevezzük paticsfalnak. Sokkal tartósabb, mint a többi faltípus. A vályogházak élettartamát száz években mérték.
A letapasztott, mázolt padlásán gabonát tároltak, a disznóvágás után a füstölt sódar kolbász a gerendára akasztották. Sokszor volt a padláson fekhely, mert néhányan ott aludtak. Sokoldalú hasznosíthatóságát a nádtetőnek köszönhette. A jól felvert tömör nád nyáron hűvöset, télen meleget tartott.  Az építéshez használt sarat is saját földjük agyagos részéből termelték ki a parasztok, amit később kacsa- és libaúsztatónak, kenderáztatónak használtak. A tornáchoz a gazda maga faragta az oszlopokat. Pácolt deszka volt a plafon és sárdöngölt a padló. A nádat a föld vízállásos területén vágták, mert semmit nem hagytak veszendőbe, minden tenyérnyi helyet kihasználtak.  A ház nádtetős, vert falú volt, vagy vályog, nyugat-keleti tájolású, és mindig a dombosabb részre építették. a házhoz istállók, csűr csatlakoztak, a gazdasági udvart s a zöldséges- és gyümölcsöskertet kerítés, vagy sövény vette körül. A szalmafödeles ház szobája ablakkal az utcára nézett, melegét télen a konyhára nyíló kemence adta, mely elsősorban főzésre-sütésre szolgált. A konyhához, melybe a pitvaron át jutott az ember, egy-két kamra csatlakozott. Ezekben kaptak helyet a szerszámok, a gabonatartó szuszék, liszt, kása, káposztás hordó, gyümölcs, ott függött rúdon szalonna, sódar, kolbász. A szálas gabonát a csűrbe rakták, ott a cséphadaróval végzett munkának is jutott hely. Nem messze a házak együttesétől terültek el a kender és káposztaföldek, távolabb a dűlőkre osztott szántóföldek és rétek, azután a szőlő s esetenként az irtásföldek. A tanyákon a kocsisok, béresek, dohányosok részére az uraságok megépítették a 4-es és 8-as cselédlakásokat. Ezek a lakások sárfalból készültek, nyitott, szabadkéményes, közös konyhás, nyitott tűzhelyes, egy helyiségből álló, többgenerációs lakások voltak. A nyitott konyhából nyíltak a lakóhelyiségek, a kemencék fűtését szintén a konyhából oldották meg. Az árokparton szedett giz-gazzal, gallyal, szalmával, a földeken gyűjtött szárakkal fűtöttek. Az emberek szalmán, a földön és a dikón aludtak. A kornak megfelelően vertfalu, szalmával kevert föld, agyag, állatokkal járatott, dagasztott sárból rakott, földes padlójú hátak voltak. Nád, szalma, sás fedés volt a teteje. Benne nyitott tűzhely, szabadkéménnyel. Egy helyiséget kemencével, hulladékkal fűtöttek. A házak tisztán tartása meszeléssel, földje mázolással, meszeléssel történt. Az ablakok kicsik voltak, télen mohával, kitömve, hogy ne menjen ki a meleg. A lakásban 5-11 tagból álló három nemzedék lakott, a kutyával, macskával, káposztás hordóval egy fedél alatt. A házakat részben süllyesztve építették. A küszöbnél a házban nem fel, hanem le kellett lépni. Egy idő után megtiltották a tető fedésére a szalma és a sás alkalmazását, és egyre többen használtak agyagból égetett cserepet a házak fedésére a sok tűzeset miatt. Tavasszal a húsvéti ünnepek előtt és ősszel mindenszentek előtt illett elvégezni a meszelést.  A házikót kis kamra, konyha és tisztaszoba alkotta, aminek falán egy feszület, vagy egy szentkép díszelgett, amit a búcsúból hoztak. A szabad kémény és a búbos kemence fontos része volt a konyhának, ami padkával és kuckóval rendelkezett a kisgyerekek nagy örömére. A búbos kemence a konyhában a kémény melletti közfalnál, félkör alakú fal felrakásával történt. Amikor a fal elérte a nyolcvan centiméter magasságot, a körbevett üreget feltöltötték száraz homokkal, a z alját téglával rakták ki. A betöltött üreg tetejére vasabroncsot tettek, amihez hozzákötöztek négy lécet, és kúp alakzatban beállították a kémény irányába. Arra vigyáztak, hogy a lécekkel körbevett kemenceközép pontosan a kéményhuzatban legyen. A lécek alját csak annyira húzták széjjel, hogy a padkának maradjon hely. A kialakult kemencevázat vesszővel és dróttal keresztben beszőtték, úgy, hogy a keresztpálcák között kétujjnyi széles rések maradjanak. A tetejét szintén belécezték. Ezután következett a tapasztás, a pihentetett áztatott agyagba töreket szórtak, és a masszát jól összetaposták. Az elkészült kemencét kiégették, a tartólécek is elégtek, de akkor már tartotta magát a fal, mert olyan volt, mint egy kiégetett szilke. Az ágyat priccsnek vagy dikónak hívták, az asztal mögött volt a sublót, ebben tartották a ruhát és az ágyhuzatot.  A subát és a szűrt a kamra falára akasztották az nem fért be a kis konyhába, de ide kerültek a cipők, csizmák és a háztartásban szükséges eszközök, rocska, köpülő, szilke, savanyított káposztáshordó, fateknő, termények és a boroshordó is. Pitvarnak nevezték a konyha bejárati ajtaja felőli részt, ott volt a padlásfeljáró is. A konyhában a bejárattal szemközti sarokba, vagy az ablak alá került a karos láda és az asztal. Az ajtó jobb oldalára ágyat vagy inkább priccsnek nevezett fekvő alkalmatosságot, a bejárattól balra polcos állványt helyeztek. Esetleg a fekvőhely és az asztal közé tettek egy felül polcos, alul zárt edényes szekrényfélét tartottak, amit kredencnek neveztek. A karos láda és a kemence szája közötti falrészen nyílott a szobaajtó.
Közlekedés
Az emberek gyalog jártak mindenhová. nem voltak kövesutak, csak a szekér által kitaposott dűlőutak, csapások ösvények. Csak a várandós anya és a kisgyerek ülhettek fel a szekérre, miközben mentek a határba dolgozni, mert pihentetni kellet a jószágot. A falu határáig a csizmát a vállukon vitték, hogy kíméljék és csak a faluban volt a lábukon. Ha búcsúba mentek, volt úgy hogy 50 kilómétert tettek meg gyalog. Az iskolába felváltva mentek a gyerekek, mert csak egy pár csizma volt.
Bereg
Ez a terület egy hatalmas összefüggő mocsár volt, benne apró szigetekkel, ahova a járást csak a beavatottak ismerték. Nagymamám mesélte egyszer, hogy a török világban a Kacsavár ás a Vártanya között volt egy titkos ösvény a mocsárban. A kisebb területeket szigeteknek nevezték, a legnagyobb neve volt a Matyi sziget, a szigetek között csak rejtett utakon, a nádasok és lápok között, az itt lakók által ismert útvonalon lehetett közlekedni. A Leányvártól csak négy km-re volt a Vártanya, de a rejtett útvonalon 7 km hosszú volt az út. A Rétközt a Tisza árvize évenként többször elöntötte. Tengernyi víz volt mindenfelé. A többi településhez hasonlóan Demecser is kiemelkedésre épült. Az öregek elmondása szerint nyáron, a rudasokba rakott szénát, amit a szigeten kaszáltak és csónakon nem érkeztek elszállítani, a víz megemelte és a víztetején a szél arrébb fújta. Volt hogy ha csökkent a vízszint meggyulladt a szikes püfők, vagy a feláramló metángáz.
Megélhetés
Az asszonyok télen kenderből, gyapjúból fonalat készítettek. A semmi másra nem jó rongyokat csíkokra hasogatták, és jó erősre megsodorták. Rongyszőnyeget szövettek belőle a felmázolt ház földjére, a lócákra és a kemencepadkára kerültek. Kárba semmi nem veszhetett Az ínségesebb időkben a lakosság gyűjtögetéssel és halászattal foglalkozott. A tavak bőségesen adták a halat. Az áradás levonulása után a kisebb mélyedésekben a sekély vízből kézzel szedték a halat. A gyűjtögetés főleg a madártojás, a gyógyító pióca és a lakosság által ismert gyógynövények gyűjtésére terjedt ki. A gyógynövények szedése és szárítása igen fontos tevékenység volt, bevételi forrást is jelentett, mivel több megyében is értékesítették a gyűjtött növényeket. A kézművesség igen fejlett volt. Rendelkezésre állt a nád, a gyékény és a fűzfavessző. Az elkészített terméket piacokra vitték. Keresett volt a lábtörlő, a szakajtó, a kosár, az udvarseprű, a méhkas, a szekerekbe vesszőből készített kas, a fonott üveg és dísztárgyak. A mezőgazdaságból élt mindenki, a káposzta, a len, a kender és a dohány volt az élet alapja. Jelentős mennyiségű kölest is termeltek, melyből őrléssel készítették a kását. A kenyeret káposztalevelekben sütötték. A letördelt káposztaleveleket a padláson lerakták, ahol megfonnyadt, megszáradt. Kenyérsütésnél lehoztak annyi levelet, ahány kenyeret sütöttek. A sütőlapátra téve ráborították a megkel kenyeret és úgy vetették be a kemencébe. A határ fele részét a Tisza árja borította. Az árterületeket jobbára kaszálással és a bőven tenyésző nád vágásával hasznosították marhatartásra alkalmas széna terem. Ha az árvíz sokáig rajta nem hever, sarjút lehet kaszálni. Az ökörcsorda a lápokon legelt, ahol jó széna termett. Az itatás sírkútból, kávás kútból és lápos kútból történt. A lápos kút szélén vigyázni kellett, mert a métely gyakori volt, amitől az állat elpusztult Házi kertekben termett a len, melynek magját Bodrogközből hozták és étolajat ütöttek belőle. Kendert többen termeltek és áztatni a Paptóra vitték. Néha előfordult, hogy annyira leapadt a víz, hogy kénytelenek voltak a szomszéd határba vinni, áztatás végett. Később paszulyt termesztettek, valamint sáfrányt a leves színezésére. A vízimadarak tojását tavasszal csónakszámra szedték a rétközben. Fejlett volt a háziipari tevékenység, a gyékény, a nád, a fűzfavesszőből készült tárgyak értékesítése a városi piacokon. A len és a kender áztatása után a feldolgozás a fonás, szövés, ruhakészítés volt a téli foglalkozásuk. A gyapjú és a bőr kidolgozása és feldolgozása biztosította a meleg ruházatot a parasztoknak. A férfiak téli elfoglaltsága volt még a nád vágása és értékesítése, míg a nők részére a fonás, a szövés, a család ellátása és az állatok gondozása adta a legtöbb feladatot. A Kolbárd tóban rengeteg volt a hal. A halfélék mellett a táplálkozás egyik anyaga a katorca volt, ami a lógyékény gumós gyökere. Lónyai csatornában, sulykolással mosták a ruhákat. A Róka kút laposából a csíkászok volt úgy hogy több mázsa halat fogtak ki. A meliorációval a vizek levezetésével persze megváltozott a gazdálkodás, a mocsárból kiszivattyúzták a vizet a büdös kanálisba. Gabonafélékből (búza, rozs, árpa, zab) tízszer annyit termett, mint korábban. Amikor kiszáradtak a kisebb tavak, a tófenékbe káposztát palántáztak. Még a Lónyai kanális árterét is bevették. Lassan a tavak néhány mélyebb, nagy tó kivételével kiszáradtak. A kiszáradt tavak alját kiégették. A Vártanyáról az emberek beköltöztek Demecserbe. Az erős napsütéstől meggyulladt a föld, sok helyen mély és vastag volt az izzó föld. Izzott a föld, a kotu, a nád, az iszapban berakódott gyökérzet.  A megnőtt termőterületen zöldségtermelés, cukor- és takarmányrépa volt, a korábban zsombékos területeken káposztát, kendert termeltek. Gyerekkoromban Édesapámmal sokat jártunk a Ticcére horgászni. A mocsaras területen, a mocsár, a láp védelme alatt álló rétköziek sok rosszat vészeltek át. Régen itt földsáncok voltak, amik 5m magasak voltak. A legismertebbek a Vártanya, a Leányvár, a Tündérvár. A madarak részére a nádasok, gyékényesek, kákások, füzesek rengeteg búvóhelyet, kiváló fészkelő helyet biztosítottak. A vándormadarak pihenőhelye, a gémek, ludak, vadkacsák és sok-sok vízimadár élőhelye volt a vidék. Ragadozó csak a róka volt, de annak terülj asztalkám volt a rétköz. Télen, amikor befagytak a vizek, a hegyekből idáig portyáztak a farkasok. A rétköziek nagytestű komondor kutyákat tartottak arra az esetre, ha a házhoz merészkednek az ordasok. A háborúk alatt a Rétköz lakói a tengernyi víz nádasaiban, a szigetekre, a földvárakba menekültek. Állataikat is titkos járatokon, csapásokon, a biztonságos úsztatókon a biztonságos szigetekre menekítették. Téli esemény volt a Lónyai-csatornán a jégvágás és a jég beszállítása jégvermekbe, onnan látták el a hentesboltokat egész nyáron. Fogatok vitték a nagy darab jegeket, a vermeknél sózták, hogy tovább bírja a tárolást a nagy melegben, a vastag nádfedél alatt. A jégverem a temetővel szemben volt még gyerekkoromban és is jártam benne. A cséplés is nagy esemény volt. Eleinte állatokkal tapostatták és széllel rostálták a termést. egész télre itt maradtak a káposztaföldeken. a levágott káposzta után maradt torzsa ugyanis jó legelőt biztosított a juhok részére. Míg nem volt nagyon hideg éjszakára is kint maradtak a földeken. A tél beálltával a csűröket és a megüresedett dohánypajtákat bérelték ki a juhászok. A juh, mint igénytelen állat télen a hó alól is kikaparta a káposztatorzsát.
Hit
A Demecseri templomot 1333-ban, Szent György tiszteletére építették a vízből kiemelkedő, legnagyobb és legrégibb szigetre. Még a papok neve is ismert; 1333-ban László, 1459-ben Gergely szolgált a templomba. A templom tornyából tiszte időben 25 tornyot lehetett látni. Megszólták azokat, akik nem mentek templomba. Új ruhát, új cipőt először a templomban, ünnepnapokon viselték . A templomnál találkoztak a rokonok és az ifjúság. Itt beszélték meg a családi eseményeket. A fiatalok itt találkozhattak egymással. Az egyház megpróbálta az ifjúságot kulturális eseményekkel összefogni. Ilyen események voltak a színi előadások, templomi szereplések teaesték, egyéb rendezvények. Az előadások színdarabok betanulásával, az iskolaudvaron épített színpadon történtek. Édesapám mesélte, hogy vasárnap reggel elgereblyélték az utcát, elseperték az udvart, mert ez a feladat a pulyának volt kiadva, mint ahogy a jószágnak enni inni adni. A kilenc órai misére mindig elegánsan tisztán mentek a gyerekek,pedig csak lavor volt otthon és gémeskút, meg szappan. Ha a feszületnél nem álltál meg keresztet vetni, az első ember nyakon vágott érte aki arra jött, pedig nem is ismertétek egymást.
Ismerkedés
Az ismerkedés színtere a közös munka volt.  Például a dörzsölő, a kender feldolgozásának egy fontos része volt, ahhoz, hogy a kender a törés, tilolás után puhább legyen, könnyebb legyen fonni, lábbal meg kell taposni, dörzsölni, ezt közösen végezték. A szomszédok segítettek egymásnak aratni, szüretelni, disznót vágni a kölcsön munka visszajár, amit a gazda szántással vagy terménnyel viszonzott is amikor a másiknak volt szüksége rá.  A fonó estéken, dohánycsomózáskor, vagy tollfosztáskor megint találkozhattak a fiatalok, persze az estét követte a kislány hazakísérése. Sok esetben a legény ott felejtette a kabátját, a szűrét a lányos háznál. Ha másnap nem tették ki a szűrét, legközelebb már bemehetett a házhoz és udvarolhatott a lánynak. Innen ered a mondás, hogy kitették a szűrét.
Betegség
A faluban felütötte fejét a kolera, a lakosság menekült fejvesztve, ki merre látott, szőlőbe, erdőkbe, kertekbe, távolabbi tanyákra vagy rétközi szigetekre.  A betegeket kuruzslással, gyógyfüvekkel gyógyították. Az idősek elmondásából és tapasztalatból jól ismerték a gyógyító füveket, a piócák gyógyító alkalmazását. Sok volt a kuruzsló, akik a különféle eljárásokkal gyógyítottak. A családok nyáron gyűjtötték a gyógyfüveket, szárították, majd a padláson tárolták. A gyógyítás ellenére különösen a gyermekek körében nagy volt a halandóság. A betegségek közül meg kell említeni a gyógyíthatatlan vérfertőzést, a nemi betegségeket, a sérüléssel járó fertőzéseket. A vérbajt külön meg kell említeni, hiszen egész Európában szedte az áldozatait. Hatására a rokon házasságokból eredő születéseknél sok volt a nyomorék, az értelmi fogyatékos gyerek. A tüdőbetegség igen elterjedt fertőző betegség volt.
Ipar
A grófi birtokon dolgozott először gőzeke. A falu déli részén volt a malom, mellette a napraforgó olajgyár. A malom működése biztosította a körzet lakosságának liszt ellátását és az állatállomány részére a takarmány darálását, a korpa és az olaj gyártási termékeként az olajpogácsát. A vizimalmok mellet két gőzmalom is működött. Hadifogjokkal gyárat építtettek és savanyító bazinokban tárolták a káposztát amit fahordókban szállítottak a megrendelés szerint a harctérre a katonáknak és az ország településeire a lakosságnak. A mentalevelt a száráról leszedték, szárították, majd teának használták fel. A fosztás nélküli növény szénáját a malom mellett összetörték és a párolás utáni mentaolajat a cukorkagyárak részére szállították. A menta fosztása, feldolgozása sok gyereknek és felnőttnek adott munkát, biztosított kereseti lehetőséget. Egész nyáron dolgoztak vele, szedték, fosztották és szárították a mentát. A 40-es évek másik jövedelemforrása volt a selyemhernyó tenyésztés. A megkapott hernyó petéből kikelt pici hernyókat eperfa levéllel etették. Az állandó evéstől megnőttek és begubóztak. Ezeket a gubókat vásárolták fel igen kedvező áron. Ebben az időszakban sok volt az eperfa, így nem okozott gondot a levél szedése. Gyerekek, felnőttek szákkal járták az urakat és szedték a fa leveleit. A 4-es főút eperfákkal volt végigültetve és a mellékutak mellett is sok volt az eperfa. A levélszedés mellett, különösen a gyerekek jóllaktak a különböző színű és ízű eperrel.
Oktatás
A falukban egyházi iskolák voltak, ezért a módosabbak a Vár tanyai iskolába járatták gyermekeiket. A gyerekek közül, különösen a szegény gyerekek ritkán jártak iskolába. Télen a ruházat, nyáron a pásztorkodás, az állatok őrzése miatt nem mehettek iskolába. A tanítás összevontan történt, egy teremben több osztály tanult, nagy létszámmal. Az iskolában hosszú deszkából készült, festett padok voltak.
Szokások
Aratás idején és a behordás alatt a falunak tűzőrséget kellett tartani. A község önkéntes tűzoltóinak szertáránál egy fogat teljesített szolgálatot, éjjel nappal. A templomtoronyban őrség volt, aki figyelte a határt és a községet. Tűz esetén félre kellett verni a harangot. További rendelkezés volt, hogy minden szérűskertben legyen egy hordó kapitányvíz, lapát, homok, tűzcsapó, vedrek. Télen szánkó helyett elég volt egy láda alá egy fa szegelése disznóvágás hordták az ismerősöknek a kóstolót. Karácson estén elmaradhatatlan volt a kántálás. Az ablak előtt megjelentek és beszóltak „szabad az Istent dicsérni?” Ha kiszóltak, hogy igen, felcsendült a karácsonyi egyházi ének. A háziak behívták a kántálókat, süteménnyel és borral kínálták őket. Az ünnep alatt betlehemes gyermekcsoportok járták a házakat, általuk készített betlehemi házzal, benne a kis Jézuskával és a báránnyal. A csoport tagja volt az öreg vándor, bundába öltözve, láncos botjával. Mókás jeleneteivel tett életszerűvé a pásztorok énekeit és köszöntését. Szilveszterkor tréfás jelenetektől volt hangos a község, az utcák. Ostor csattogás, kolompolás, üstök verése, zajos játékok „riasztgatták” az embereket. Aztán boldog új évet kívántak a lakóknak. Húsvétkor nagy szokás volt a locsolkodás. A gyerekek rózsavízzel, a szegény gyermekek gyakran csak színezett vízzel locsolkodtak, vászontarisznyába gyűjtve a hímes tojást. A legények a lányokat a kútnál locsolták, vedérből.  Az ifjú pár részére nagy feladat volt a pohártörés. Az anyaggal betekert poharat a földön a vőlegénynek kellett a sarkával összetörni. Egy cigányzenekar volt a Mocsár családé, ők bazseváltak esküvőn temetésen szüretkor egyaránt.  A temetői gyászmenetet is zenével kísérték. Hantolásnál a koporsó mellé pénzt dobáltak, hogy a túlvilágon is legyen pénze az elhunytnak. Több napon át ételt is vittek a sírhoz, hogy a halott ne éhezzen.
Ünnep
Advent idején betlehemezők járták a tanyákat. A férfiakból alakult betlehemes csapat érkezését esténként a pásztorok botjára szerelt, kilyuggatott lemezdarabok csörgése jelezte. A kántálók zaja átjárta a tanyát.  Az évbúcsúztatásnak nem rendeztek különös mulatságot. Aki tehette, elment a templomba hálaadó misére. Farsangi időszakban bálok voltak, zenés, táncos mulatságok. A tanyasi iskola tanítója színjátékkal egybekötött farsangi esteket szervezett a gyerekeknek és a szülőknek. . Fontos volt még Szent Márk és Szent György napja. Szent Márk napján, aki tehette, kiment a határban tartott búzaszentelő körmenetre és misére. A búzaföld szélén a pap elmondott egy-egy evangéliumi szakaszt a négy égtáj felé, és imádkoztak a jó termésért az emberek. A megszentelt búzából ki-ki hazavitt egy marékkal a sublótra vagy a tükör mellé tette, a szoba dísze volt. Minden család életében jeles esemény volt a gyermekszületés. A szüléshez csak bábát hívtak, akit gazdagon megjutalmaztak. A keresztszülőket a legközelebbi rokonok közül választották. Amikor a keresztelőről hazatértek a csecsemővel, szertartásosan beköszöntek: „Adjon az Isten jó napot, dicsértessek a Jézus Krisztus. Megjöttünk. Pogánykát vittünk, báránykát hoztunk." A csecsemőt három hónapig pólyában, bölcsőben tartották, s a lehető legtovább szoptatták. A régi tanyavilág legjelentősebb családi eseménye a lakodalom. Jegyesség előzte meg, a jegyességet pedig a leánykérés. A leánykérésre a vőlegényjelölt a násznagynak kiszemelt férfit hívta magával. A leány kezét a leendő násznagy kérte meg a vőlegény nevében. vőlegénynek a csizma, csizmanadrág, rövid kabát, kalap, a menyasszonynak a csipkefátyol, rövid ruha, pántos cipő. A ceremóniát mindenkor fogadott vőfély irányította, A menyasszonyi koszorút eltették emléknek, régebben berámáztatták, és a sublótra helyezték vagy a falra akasztották dísznek. A házasság a tanyán egy életre szólt.   Karácsonykor elmaradhatatlan étel volt a babajka, húsvétkor a sonka, tojás, kalács és sütemény. A húsvét előtti nagyböjtben a katolikusok minden pénteken böjtöltek, míg a reformátusok csak nagypénteken. Ekkor a leggyakoribb étel a pattogatott tengeri volt. A legszegényebb lakodalmi vacsorán is csigatésztával készült húslevest, főtt húst töltött káposztát, tejben főtt kását szolgáltak fel.
Munkamegosztás
Szép nagy kert van, benne konyhakert, udvar, gyümölcsfák. Szántunk, vetünk, kapálunk, permetezünk és aratunk amikor kell. A kert végén van egy nagy diófa, előrébb egy öreg eperfa aminek termését a baromfiak szívesen csipegetik fel, odább a gémeskút árválkodik abból itatjuk az állatokat és locsoljuk a konyhakertet. A ház előtt szőlőlugas díszeleg, amit metszeni kell, permetezni, koccsozni, kötözni. A fákon énekesmadarak rejtőznek és egész nap énekelnek. Itt ismer mindenki mindenkit. Ha végig mégy az utcán az emberek megismernek köszönnek, beszélgetnek, mert van rá idejük. Ha mégse ismernének, megkérdezik hát te öcsém ki fia vagy? A boltban és a kocsmában lehet megtudni a friss híreket. A házak előtti padon cserélnek pletykát az asszonyok. Itt az nagyon nagy szégyen, ha valaki nem köszön a másiknak. Ha tartasz egy nagyon jó, névnapot, szülinapot, és hangos a zene, nem hívják rátok a rendőrséget. Itt természetes ha bőg a tehén, ha nyerít a ló, mekeg a kecske, visítanak a malacok, a kakasok kukorékolnak a kutyák ugatnak a macskák bangurolnak, vagy  a gólya kelepel az előttünk lévő villanyoszlopon, vagy a kocsmából hazafelé tartó részegek énekelnek. Itt minden tojás és  minden tyúk vagy a szalonna, vagy a sonka vagy a tészta házi, nem kell annak hazudni mint a városban. Egy tyúk évente száz tojást tojhat, ha annak a felét eladod meglesz a tyúk ára, és még az a tyúk tojik jövőre is, és ha még tanyasi is, akkor meg is kotlik, megültetjük és csibéket is költ, és mégtöbb hasznot hajt. Senki sem vágja le az aranytojást tojó tyúkot. A csend itt ismeretlen fogalom. A szomszédban traktor szánt, a másik láncfűrésszel vágja a fát, a harmadik motoros fűkaszával vágja a lucernát, a negyedik meg disznót öl. A hátsóudvaron csirkék, kacsák, libák, pulykák, malacok kecskék és galambok osztozkodnak a gazda kukoricáján, elégedetten beszélgetnek egymással.
Nevelés
A szülők mindenre megtanították a gyerekeiket ami kell a falusi élethez. A jószágnak mindig friss vizet kell adni reggel-este, s lehetőleg olyan helyre tenni a vizet, ahol nem éri a nap; hogy a tehén istálót vagy disznóólat nemcsak azért kell kitakarítani, mert úgy szép, hanem azért is, mert mi is abból a tejből vagy húsból fogyasztunk majd. A favágás művészetét, mert hogy a legvastagabb fa is elvágható ha a szélébe vágjuk a fejszét. A helyes farakás módját, a helyes begyújtás módját, s minden tapasztalatot, amit atyai örökségként is kaptam, hiszen paraszt család sarjaként sajátítottam el a rendet. A családban munkamegosztás volt, mindenkinek meg volt a feladata. Egy családban sok megosztásra váró dolog van, s a munka gyümölcse is akkor élvezetes és ízletes igazán, ha meg lehet osztani másokkal.
Értékrend
Olvasni a kalendáriumot és a bibliát lehetett, mert más könyv nem igen volt a háznál. A híreket a templomból hazafelé, vagy a kocsmában vagy a piacon lehetett beszerezni. A történetek mesék a családban élő öregek által szájhagyomány útján terjedtek és szálltak át apáról fiúra. A gyerekeket korán megtanították a keresztény értékekre, mint a becsületesség, a jólelkűség, az igazmondás, a szolgálatkészség, az engedelmesség és a tisztelet és a munka szeretetre. Három fontos keresztény ünnep volt; karácsony, húsvét pünkösd. A gyerekeknek nem voltak játékaik, a hokedli volt a kis asztal, a sámli a szék, a tök szárából készítettek maguknak dudát, csuhéból babát, készültek játékok csutkából, nádból, szalmából, készítettek hegedűt, sípot, nyakláncot, vagy téli estéken a férfiak faragtak valamit fából. Nádtető volt a házon, sárból volt tapasztva, a plafonon a gerendák látszottak, a lábunk alatt sárral volt felmosva a döngölt föld. A padláson 3 forintos könyvek voltak, ezeket olvasták és a bibliát. Ha berepültek a legyek a házba vágtak egy egy akác ágat mindenkinek és azzal kergették ki az udvarra. Ha a cipőt kinőtte a gyerek, kivágták az orrát, inget gatyát sosem vettek nekik, mindig a nagyobbakét hordták. Az emberek nem voltak irigyek, mert mindenkinek ugyanannyija volt. Ha kért valaki egy kanál zsírt kölcsön biztos megadta, mert a becsületükre kényesek voltak az emberek. Ha a szomszéd reggelit csinált a gyerekeinek, minden gyerek bejött, megkérdezte az egyik kis maszatos pulyától - miután megtörölte az orrát- te ki fia vagy? Kiderült a szomszéd utcáról került ide. Megtörölte az arcát kezet kellet mosni a lavorban, és kapott ő is egy szelet pirítóst majd hazaküldte, mert a szülei nem tudták hol lehet. Senki sem beszélt vissza. Ha a szomszédban tengerit törtek, beálltak a gyerekek is segíteni. Munkára voltak nevelve. Nem voltak játékaik de volt fantáziájuk, nem volt zsebpénzük, de meg volt mindenük. Megtanultak úgy élni, hogy tudják, mit jelent a kötelesség, a bűn, a jó, a felelősség, becsület, munka. Ezek az emberek névtelen hősei egy letűnt kornak, amelyen a mostani fiatalok értetlenül állnak. Mire a gyerekek felnőttek a pulya batyuja megtelt minden jóval amit a szülői szeretet csak bele tudott tenni. A falusi életet sokszínűség jellemzi. A faluban nincs nyüzsgés, nincs rohanás, se szmog, mindenki mindenkit ismer, az emberek köszönnek egymásnak, mindenki ráérősen járkál, mégis minden hova odaérnek az emberek. A városon nem lehet csak úgy kimenni focizni az utca kellős közepére, mint nálunk, ha valaki arra jár kocsival, félre áll és beáll játszani.
Ifjúság
Kötelességre és munkára nevelték a gyerekeket apró koruktól. Ha jött a nyári szünet, mentek a tsz.-be kapálni, ha jött a tél mentek erdőt ritkítani vagy fát vágni. Sosem unatkoztak. Nem volt csap, a gémeskútból főztek később az utca végéről hozták a kerekes kútról az ivó vizet. Munka közben játszottak nem nagyon unatkoztak. Hajnal 4 kor indultak a szőlőbe kapálni, mert akkor még nincs meleg. A gyomirtó a kapa volt, akinek nem csillogott, azt megszólták a templomból hazajövet a pletykás asszonyok. Amíg fiatalok és gyengék voltak addig a kanálisra jártak forgatni szénát, ősszel az akácerdőbe gombászni jártak,  állandóan sebek voltak a lábukon a fejükön, a kezükön, nem fertőtlenítette senki nem kötötte be senki mégis túlélték. Ha egyik gyerek verekedett a másikkal, a szülők szétválasztották őket és ki ki a sajátját még otthon is jól elverte. A zsíros kenyér, a zsírban pirított kenyér a hagyma és a szalonna mindennapi étel volt. Az ételek zsírosak voltak fűszeresek, a forralt tejhez cikóriakávét öntöttek de az több volt mint a tej. Mosatlanul ették a gyümölcsöt a fáról. Ha leeset a kenyér meg kellett enni nem volt szabad kidobni a papát, mert a kenyeret papának hívták.  Az utca volt a focipálya, kótya volt a labda. Háborusdit játszottak fapisztolyokkal. A háború alatt minden 14 év feletti fiú köteles volt egy héten egy napot levente kiképzésen tölteni. Pénteken a piactéri találkozó után kivonultak a Cserjés hegyre, az erdőbe. Alaki gyakorlatok és fegyverismertetés után katonai ismereteket oktattak A kiképzésen a megjelenés kötelező volt, a hiányzást büntetés követte, elzárással fenyegetőztek. Lövészárok ásása mellett célra tartás és céllövészet volt a gyakorlaton.
Vásárnap
Híres volt a Demecseri vásár, a kirakodó- és állatvásár nagy volt az alkudozás a csizma, a szűr és a ruházati sátraknál. Legérdekesebb mégis az állatvásár volt. A lóvásárban vizsgálták a lovak fogazatát, a lábait és megkötött szekérkerekekkel a homokon a ló munkára alkalmasságát. Csapkodták egymás tenyerét az alkudozás során. Az állatvásáron nagy volt a forgalom, a sertések, a malacok visongása tette hangossá. Mindenki beszerezte télre a szükséges ruházatot, a háztartásba szükséges anyagokat és a téli sertésvágáshoz az állatokat A vásár hangulatát fokozta a Laci-pecsenye illata, valamint a vendéglátó sátraknál a hangos éneklés, és a cigány zenekar zenéje.
Háború
A háború alatt, elvitték a tehenet és a disznót a katonák, vetni nem mert senki, így akkor nélkülöztek a tanyasi emberek. Édesapám gyerekként, felmászott többedmagával a nyárfákra és a kis varjút kilopkodták a fészekből, vagy a kis gerlét. Sütve nagyon finom volt. Mivel sok volt a környező víz, sok volt a hal is. Válogatás nélkül megettek mindent, ami élt és mozgott, még a réti csíkot is.
Az emberek nem voltak irigyek egymásra, ha a szomszéd kért egy kanál zsírt, vagy tojást, vagy lisztet, vagy tejet, adtak egymásnak, persze a becsületre kényesek voltak és mindig megadták egymásnak. A falut megszálló orosz és román katonák azt kérdezték a parasztoktól, hogy nagy város az a Tisza? Nagy, fiam mind elfértek benne. A katonák összeszedték a környéken az összes vashordót, később a faordókat i, hogy a Tiszán hidat tudjanak ácsolni belőle.
Hétköznapok
A falun vagy tanyán az ember nem más, mint a természet egy parányi alkotóeleme. Se több, se kevesebb az udvarban hajladozó csümölcsfáknál, a fűben ciripelő tücsöknél, a tornác előtt nyíló kardvirágnál. Mi mellettük, és ők mellettünk és így együtt a természettel. Lassan pirkad, az idő ködös, a zöld fűszálak hajladoznak a leszálló harmat súlya alatt, a tájat mintha finom, nedves lepel borítaná, s a felkelő nap sugarait madárének, kutyaugatás és kakas kukorékolás köszönti. Ilyenkor, hajnali négy óra tájban már ébredezik az udvar apraja nagyja, hisz itt jól tudják: aki korán kel, aranyat lel, de legalábbis nem alszik sokat. A nagymama ereje már fogytán de, gondoskodik, nevel, segít, s nem nézi, hogy a simogatásra váró két- vagy négylábú az udvaron. Csak ad, mint a kút a vizét, vagy Isten az áldását. Napokon át több emberre főz, fáradhatatlanul, így segíti gyermekei gazdálkodását, hogy a földön dolgozóknak erőt ad főztjével, ami jóságos és finom, s miközben mindenki falatozik és beszél, ő csak ül szerényen oldalt, kezét az ölében pihenteti, s nézelődik, figyel, mosolyog alázatosan és csendben, s talán az olykor harsány családtagok talán nem is mindig tudják, hogy neki köszönhetik az aznapi éltető erőt. Hamarabb kel mindenkinél, még a napnál is, kis fejkendőjét megköti, a pirkadat jötténél sétál át kicsiny nyárikonyhájába, ahol meggyújtja a spórt, megmelengeti a kávét és a teát, bekapcsolja a sokol rádiót, aztán mérgelődik azon, hogy a világban lopnak, csalnak, hazudnak, és megússzák, miközben egyesek meg „rettentő sokat dolgoznak”. A nagy udvarban jól megfér egymás mellett a zamatos szőlő, az egészséges sárgarépa, vagy a nyáron hűs árnyékot adó trombita-virág. Tulipán, pünkösdi rózsa és liliom, orgona és szamóca. Udvarában csirkék és tyúkok szaladgálnak, míg el nem hangzik a pipipipipi akkor aztán minden felől rohannak a szárnyasok a nagymama kenyérdagasztó kosarához, mert abból szórja a fimon tengerit. Reggel szalonnát sütünk, szabadtűzön, amit illik nemtudom szilvából készült saját pálinkával öblíteni. Az idősebbek megtanítják a fiatalabbakat sort húzni a szántóföldbe, megmutatják, hogy töltsük fel a krumplit,  hogyan kell metszeni a szőlőt a gyümülcsfát. A falusi ember reggelente korán kel és későn fekszik, így sokat él, nem zsörtölődik, panaszkodik, kesereg, köszöni az Istennek, hogy reggel felébredhetett, majd köszöni, hogy fel bír kelni, majd hogy ad erőt neki, majd hogy ételt italt adott. Télen a legfontosabb a fűtés volt. Száraz fa gyújtósnak, amit vékonyra kell vágni gerjesztőnek alágyújtani a napilapok a legjobbak. Ha este későn még raktunk a tűzre, akkor a parázsból marad reggelre és arra rá lehetett rakni a másnapi fütenivalót. Az eresz alatt álló kecskebak jó szolgálatot tesz ha fürészelni akarjuk a fát, persze tudni kell, hogy nem a görcsnél. A felhasogatása a rönknek sem egyszerű feladat, tudni kell hova kell ütni és mekkorát, mert ha a közepébe ütöd a fejszét három ember se veszi ki belőle. mindig a széléből kell lehasítani egy darabot, és lassan elfogy a rönk. Vidéken az ember megtanulja becsülni maga körül a rendet, a tisztaságot, és a meleg otthont, a jószágot. Mert ettől többet férfi talán nem is adhat a nőnek akit szeret. A tornácon hajnalra jégcsapok, az ablakokon jégvirágok díszítik a házikót. Aki nem próbált még hideg falusi házban spórt begyújtani, az nem becsüli meg igazán a tűz melegét. A faluban a gumicsizma nem csak népviselet, mert ha a sárt dagonyázod, vagy az ólat takarítod, vagy csak eső után kertészkedel, elengedhetetlen a számodra. Sáros csizmával nem szabad belépni a házba. Meg kell becsülni a tisztaságot a rendet amit az asszony tart fenn. Este beszedjük a tojást, reggel korán ellenőrizzük, hogy mennyit nőtt a palánta. Tavasszal, a palántázás idején folyton ceremónia a palánták cserélgetése, akinek több van valamiből, elcseréli más palántra, így a felesleg soha nem a szemétbe, hanem gazdát cserél. Vasárnap templomba kell menni, visszafelé megtudjuk ki halt meg, mert ha falubeli el kell menni a temetésére, meg kell adni neki a végtisztességet, persze a siratóasszonyok előző este elmennek virasztolni is. Itt a fiúk fára másznak, bicikliznek, a sárban tapicskolnak, a ház körül segítenek, fociznak. Aki itt él, nem tudja mi az asztma, vagy az allergia. Itt a fákon a gyümölcs bio- és natúr, bár ezeket a szavakat senki nem használja, mint ahogy a házi kifejezést sem. Mentát sóskát, körömvirágot, árvacsalánt minden udvaron találni, így van gyógynövény a családnak, vagy friss zöldség. Mindenkinek van az udvarán ribizli, eper és paradicsom vagy paprika, hagyma vagy uborka, nem kell a piacra menni érte. A zsíroskupában tepertő a padláson füstölt szalonna van, ami főételnek is jó egy kis zsenge hagymaszárral. A falusi emberek azt mondták a hozzáértő ember kezében a sár is arannyá válik. A régi öregek valóban sárból képesek voltak házat építeni. Mivel a régi öregek négy osztályt jártak kénytelenek voltak az anyaföld adományaira, nevezetesen sárra, szalmára, vízre, megfelelő tájolásra és a Jó Isten áldására támaszkodni. Érdekes módon nagyapámnál aligha volt bölcsebb ember a világon, az a négy osztály elég volt ahhoz, hogy tisztelettudóak, műveltek és intelligensek legyenek az emberek
Nagyszülők háza
A nagyszülők háza volt nekünk a paradicsom. A falu főutcáján ma is áll a kicsi vályog házikó, faragott akácfa volt a kerítésoszlop és fakerítés, a ház ablakain horgolt függönyök voltak, a konyha asztalon lenvászon abrosz, hokedli, sámli, karosláda, az udvaron gémeskút, mellette diófa. Az udvar közepén kemence állt, akik arra jártak iskolába sokáig megcsodálták a fehér kemencét. A szülő készítette a világon a legfinomabb ételeket. A cikóriakávéval ízesített tej, vagy a citromos tea, a fokhagymáspiritós, vagy a bundáskenyér illata ma is kísért ha megéhezem. Nagymamám elvesztésével tudomásul kellett vennünk, hogy már soha nem eszünk olyan finom húslevest vagy csirkepörköltöt, palacsintát ahogy Ő készítette! Hiába csináltam mindent úgy mint ő, mégsem olyan az íze, mert nincs benne az a szeretet amit hozzáadott, ahogy mondani szokták benne volt szíve-lelke. Nagymamámnak nehéz élete volt ezért gyermekeinek és unokáinak igyekezett élete során mindazt a szeretetet, törődést és gyengédséget megadni, amiben neki talán soha nem volt része. Azt hiszem, bárhogy is keresgélek, nem találok olyan élményt a múltban, amikor ő türelmetlen vagy önző lett volna, olyan alázattal és önmaga háttérbe szorításával élt és dolgozott értünk, amitől most is könnybe lábad a szemem. Sok emberen segített mert arany szíve volt. Ha elloptak tőlünk valamit annyit mondott szegény ember biztos rá volt utalva. mindenkinek megbocsátott. Gyerekkoromban hetente egyszer vasárnap került hús az asztalra, de nem is hiányzott, mert nem válogattunk megettünk mindent ami az asztalra került. Volt, hogy a palacsinta órákig készült, mert minket is oda engedett, hagyta hogy csináljuk és játszva tanított meg bennünket a készítésére. Ma is kedvencem a palacsinta amit persze én készítek feleségem nagy örömére.
Tanmese
Egyszer egy városba költözött apát megkérdezett a fia, miért költözött a városba? Elviszlek nagymamáékhoz vidékre és meglátod miért. mondta az apa, Úgy is tett, elmentek a tanyára és mondta visszafelé menet a városba az apa, mostmár érted miért? Láttad, fiam milyen rossz itt élni? A fia azt válaszolta; szerintem nekik jobb mint nekünk. Miért? kérdezte az apa. Mert nekünk egy kutyánk van, nekik négy. Nekünk egy medencénk van otthon, ők meg egy nagy tó partján laknak.  A mi kertünket lámpák árasztják el fénnyel, az övéket a csillagok világítják be. Nincsenek felesleges lomok a házban vagy az udvaron. A mi udvarunk a kerítésig tart, az övék addig, amíg a szem ellát. Mi megvásároljuk az élelmet, nekik van sajátjuk a kertben. És végül láttam, hogy nekik van idejük beszélgetni egymással.
Emlékek
Vannak kincsek, amiket sosem dobok ki, ilyen a nagymama énekeskönyve, bibliája, vagy receptfüzetje, amit saját kezűleg írt. Ha eddig nem volt mennyország a jó Isten  biztos létrehozott egyet, mert a nagymamám megérdemelte, hogy a tiszta önzetlen lelke miatt odakerüljön. Kéthavonta látogatok el a falusi temetőbe, hogy friss virágot vigyek a nagyszüleim és a szüleim sírjára és arra másik 7 sírra, amiben nagybátyám is nyugszanak. Isten nyugosztalja szeretteimet békében!