2021. december 26., vasárnap

Arany a Tiszában

Az arany a legértékesebb és a legritkább fémek közé tartozik, többnyire termésállapotban fordul elő. „Aranysárga” színű, fémes fényű, aránylag puha, könnyen nyújtható, kalapálható. A legnehezebb elemek egyike, fajsúlya 19,3. Olvadáspontja 1037-1067 oC között van. Nem korrodálódik, a lúgok és a savak maró hatásának ellenáll, csupán a választóvíz (királyvíz) és a szelénsav oldja, valamint a szabad klór, továbbá a ciánkálium. Az arany a higannyal amalgámot, foncsort képez, amelyből az aranyat a higany elpárologtatásával, elűzésével lehet visszanyerni. E sok előnyös tulajdonsága révén ősidők óta a legkedveltebb nagy értékű nemesfém.  Elsődlegesen kvarctelérekben található, más fémércek és egyéb ásványok társaságában. Az anyakőzet kibúvásai a csapadék, a hőingadozás és a szél pusztító hatására lassan széttöredeznek, morzsolódnak, és apró darabokban vízfolyásokba jutva a hegyi patakok a folyókba szállítják. Ezalatt a kőzetdarabok kopnak, töredeznek, miközben a szemcsék, lemezkék, rögöcskék alakjában lekötött arany felszabadul. A folyamat mindaddig tart, amíg a víz által sodort hordalék a tengerbe nem jut. A folyókban az arany már másodlagos helyén s lényegében szabad állapotban van.  A vízfolyásokban az aranyszemcsék ott találhatók, ahol a fizikai törvények szerint az arany lerakódik, feldúsul. Erre azok a patakrészek, folyószakaszok alkalmasak, ahol a sodrás csekély, tehát nem képes az aranyszemcséket továbbszállítani. Hegyi patakok esetében feldúsulás lehetséges a meder alján keletkezett természetes gödrökben és az éles kanyarulatok belső partívein.  Folyóknál általában az úgynevezett alsószakasz jellegű részeken a lelassult vízfolyás lerakja a tojásnagyságú kavicsokat, és a hordalékból zátony, torlat képződik. Megfigyelések szerint a 4 kvarchomokkal együtt az aranyszemcsék is itt rakódnak le, leginkább a zátonynak a vízáramlással szembeni oldalán. Itt érvényesül először az arany egyik jellemző tulajdonsága, a nagy fajsúlya, ugyanis a századmilliméternyi kicsinységű fémszemcséket a lelassult vízfolyás már nem képes tovasodorni. Az aranyszemcsék lerakódásának a folyamatát a fent elmondottakban természetesen nagyon leegyszerűsítettük, a valóságban azonban ennél sokkal összetettebb és bonyolultabb mechanizmusról van szó. Ugyanis egy folyó földtani élete folyamán hatalmas területeket pusztít le és tölt fel, s közben számtalanszor medret is változtat. Különösen nagy áradások alkalmával végez medermélyítő munkát a felsőszakasz- és részben a középsőszakasz jellegű részeken, ugyanakkor részben épít és nagy mennyiségű hordalékot rak le az alsó szakaszán. Az utóbbi helyen ilyenkor nagy mennyiségű aranytartalmú ásványi anyag halmozódik fel, ha az aranyszemcsék feldúsulására alkalmasak a körülmények. Ilyen esetben tulajdonképpen két lelőhelyről kerülhet ide az arany: 1. a hegyekből lemosódott elsődleges előfordulásokból, 2. a folyó korábban – esetleg évmilliókkal, évezredekkel vagy csak évszázadokkal stb. előbb – lerakott törmelékkúpjából, ahonnan partszakítások révén viszi tovább a víz sodra az aranyban gazdag hordalékot.  Ezen kívül a folyóknak évente szinte szabályosan ismétlődő ritmusélete van. A tavaszi hóolvadásokat követő áradások, a nagy esőzések utáni magas vizek mind újabb és újabb aranyat szállítanak és raknak le. Ez a törvényszerűség a világ valamennyi folyójánál megvan, így a nemesfémet rejtő föveny lerakódásának feltételei is azonosak. Európában a két legnagyobb aranytartalmú folyó, a Duna és a Rajna és ezek számos mellékfolyója mentén az ember ősidők óta megfigyelte ezt a jelenséget, megismerte a folyó életét, évszakonként változó viselkedését. Eközben tapasztalta azt is, hogy a folyók alacsony vízállása idején vízmentessé válnak a zátonyok és azok a partszakaszok, ahol nagyarányú a fövenylerakódás. Hogyan került arany a Dunába?

     Ugyanúgy, mint bármelyik kavics vagy homokszem. Kőzetek aprózódásával és mállásával. Ha egy folyó hordalékában aranyat találnak, akkor biztosak lehetünk benne, hogy a vízgyűjtő területen valahol aranytelérek vannak. A Duna esetében több ilyen terület létezik. A vízgyűjtő területén sorrendben haladva az első aranytermő hegység Bajorországban a Wetterstein-hegység. 47.420124, 11.118503 Az itt eredő Isar mentén alakult ki jelentősebb aranymosás. Kelet felé, már Ausztriában következik a Magas-Tauern, melynek völgyeiben a bronzkor óta bányásznak aranyat. A hegyről lefutó patakok előbb a Salzach folyóba érnek, aztán a Salzach az Innbe torkollik, végül az Inn Passaunál a nála szerényebb vízhozamú Dunába. A környéken zajló aranytermelés jelentősségét jól érzékelteti, hogy a XVIII. században az Inn mentét aranymosó körzetekre osztotta föl a bajor bányászati hatóság. Az Alacsony-Tauernből az Enns az előbbieknél már jóval kevesebb aranytartalmú fövenyt szállít a Dunába.
     A magyar szakaszon a Zsitva, Nyitra és a Garam érkezik aranyban gazdag területről, Körmöcbánya és Selmecbánya környékéről. Erdélyben az Aranyos-völgy, Verespatak, Zalatna, a Hunyad vármegyei Nagyág, és Brád aranytartalmú teléreiből kerülnek szemcsék a Tisza mellékfolyóiba. Végül kevésbé ismert, hogy a Bánság területén is volt hagyománya az aranymosásnak, az Oravica-patak, valamint a Néra mentén Fehértemplom központtal.
 

A felhalmozódás helyei: torlatok

Folyami hordalékban az arany másodlagos előfordulású, ami annyit tesz, nem a keletkezése helyén található, hanem a külső erők révén áthalmozódott. Ha még nem túl nagy a távolság, amit a víz révén megtett az arany, akkor nagyobb rögökben és hömpölyökben található. Azonban a szállítódás során minél távolabb kerülnek az aranyszemcsék az anyakőzettől, annál finomabb ún. pikkelyekre esnek szét. A Csallóközben egy gramm arany körülbelül 100.000 vagy annál is több aranypikkelyből jön össze.
 
A dombsági és középhegységi szakaszát elhagyó Duna esése a Csallóköznél hirtelen lecsökken. A magával szállított hordalék továbbvitelére már nem marad elegendő energiája a folyónak így kénytelen lerakni azt. A Csallóköz és a Szigetköz a folyó hatalmas hordalékkúpja, amelyen a Duna saját hordalékát kerülgeti, szinte évről évre új medreket keresve magának. A lelassuló vízáramlásból kiülepednek először a legnehezebb, majd később az egyre finomabb szemcsék. Azokat a helyeket, ahol az arany és más értékesebb és fajsúlyosabb ásványok kiülepednek torlatoknak nevezik a bányászatban és geológiában. A torlatokban maga a víz sodrása koncentrálja az aranyszemcséket. Iszapban például hiába keresnénk aranyat, ott a kiülepedés körülményei miatt nem találnánk.
 
Ezek a torlatok kisvízkor kerülnek szárazra, vörös színük vezeti nyomra az aranymosókat. Ha huzamosabb ideig vannak szárazon, színük rozsdabarnára változik. Ennek oka az, hogy a torlatok fő ásványa az arany mellett a vörösgránát és a fekete színű magnetit. Utóbbit nevezik az "arany árnyékának" is.  Mellettük még megtalálható a Duna homokjában a kvarc, cirkon, olivin, amfibol, pirit és a rutil. Az aranymosók számára  ideális hordalék szemcsemérete a homokos kavics és az aprókavicsos homok. A durva kavicsok között kevesebb, de nagyobb méretű aranyszemcsék rejtőznek.

Torlatok nem csak ma élő folyók medrében találhatók, a földtörténet régebbi koraiban kialakult folyami üledékeből is sokfelé bányásznak aranyat. 

Az aranymosás módszere

Az aranyász először az aranynéző lapáttal vizsgálja meg a fövenyt, hogy mennyi aranyra számíthat az adott hordalékból. Ez az eszköz bükkfából készül leggyakrabban. Felületét parázzsal megégetik, így könnyebben fennakadnak rajta a nehezebb részecskék, és az arany a színe miatt is jobban észrevehető. Ha úgy adódik, hogy elegendő sárga szemcse akad fönn rajta, az aranyász felállítja az aranymosó asztalát. Általában fenyőfából készül 10-15 fokban megdöntött felületét filc vagy posztó borítja. Ennek felső részén áll a saroglya, ami nem más, mint egy rosta, melybe az előzetesen felhalmozott hordalékot adagolták. A belapátolt homokra, sóderre a meringülő, másképpen köpőce nevű 3-5 literes nyeles konzervdoboz segítségével meritették rá a vizet. Az arany és vaspor kivételével a víz lemossa a fölösleges anyagokat a posztóról. A posztóba akadt szemcséket (napi átlag fél liternyi) az aranyász eltette, és a továbbiakban akkor foglalkozott vele, ha az idő alkalmatlanná válik a mosásra kint a folyóparton.
 
A posztóról összeszedett szemcsék egy ladik formájú alkotmányba kerülnek, melynek neve szérké. Ebben történt az aranyhomok mechanikai dúsítása. Az aranyász a szérkében lévő anyaghoz vizet adagolt, melyet hirtelen mozdulattal le-lelöttyintett róla, így a könnyebb szemcsék távozhattak a vízzel együtt. A szérkében visszamaradt anyagot aranyporzónak hívták. Ezt az anyagot innentől kezdve már kémiai úton finomították. Voltak területek, mint például az Aranyos völgye, ahol a magnetitet mágnessel választották el az aranytól.
 
Az aranyporzót ezután körülbelül négyszer annyi higannyal (régies nevén: kéneső) kellett összegyúrni. A folyamat során a higany "felöltöztette" az aranyat, azaz minden szemcsét befuttatott. A felöltöztetett aranypikkelyeket egy kör alakú tálban víz hozzáadagolásával addig kellett körbe-körbe futtatni, amíg a számtalan higanyszemcse össze nem állt egy gömbbé. Az összeállt gömbök szarvasbőr vagy gyolcs zacskóba kerültek. Az apró pórusokon át kipréselték a higany nagy részét, így magában a zacskóban már nagy tisztaságú, de még mindig szennyezett arany maradt. Utolsó lépésként az aranyász a szarvasbőrben maradt anyagot beletette az aranyégető kanálba, amelyben hevítéssel megszabadult a maradék higanytól. Ennél a műveletnél vigyázni kellett, túl erős hevítés esetén az arany megbarnult, így veszített az értékéből. A sáraranynak nevezett végtermék kis szelencébe került, és ebben gyűlt, amíg tulajdonosa el nem döntötte, hogy egy állami beváltóhelyre viszi, esetleg egy ékszerésznél értékesíti fárasztó munkájának gyümölcsét.

Dunai arany

Magyarországon kétség kívül a leghíresebbek a csallóközi és szigetközi aranymosók voltak. Az Öreg-Duna mentén sorakoztak azok a falvak, melyekben aranyász dinasztiák éltek. Közülük a legnevesebbek: Ásvány, Lipót, Csallóközaranyos, Bős, Vajka, Doborgaz. Errefelé gyakran találkozhatunk a dűlőnevek között is "aranyos" nevűekkel. Ásvány mellett a Dunában az 1884-es térképek is mesélnek az Aranyozó-szigetről. Ezek a "szigetek" rövid életűek voltak, egy-egy áradás után a Duna teljesen átrajzolta a tájat. Évek alatt születtek új szigetek, zátonyok, mindig friss tereppel szolgálva az aranymosóknak.  Évről-évre áthalmozódott a hordalék, így minden évben kisvízkor érdemes volt újra mintát venni az aranynéző lapáttal. A Duna rendszeresen érkező hordaléka generációkon át megélhetést biztosított azoknak, akik megterségnek ezt a nehéz szakmát választották. Az aranymosók kint dolgoztak minden kisvíz idején, lehetett az ősszel, tavasszal, vagy olyan teleken, amikor nem fagyott csonttá a sóder.
 
Ahol még a nemesség is sorban állt, hogy aranyat moshasson: A Tejfalusi-sziget 48.007769, 17.274502
     
Tejfaluban a XIX. század elején még a doborgazi nemesség közül sem kapott mindenki aranymosásra szerződést, csakis azok, akik a legmegbízhatóbban fizették a bérleti díjat. A csallóközi aranyászokról érdemes megemlíteni azt is, hogy nem csak helyben dolgoztak, hanem útra is keltek, nemritkán  egészen Passau-ig, délnek pedig Mohácsig jutottak ladikjaikkal. Híresek voltak a komáromi aranymosók, akik az Erzsébet-sziget vízfolyással szembeni részén dolgoztak. Még Jókai Mór is említi őket regényeiben. A Bánságban, a Néra és mellékfolyói mentén főként cigányok végezték ezt a mesterséget. Agris river. 44.942005, 21.934786
 
Az Ács melletti Lovadi rét 47.744992, 17.968474

A XX. század huszas éveitől kezdtek állami szinten is érdeklődni a szigetközi ipari méretű aranymosás iránt. Ekkor komoly kutatások is zajlottak, a legjobb eredményt a Győr és Ács közötti folyóteraszokon kapták, itt néhol 0,5 gramm aranyat találtak egy köbméter sóderban. Az átlag azonban ennél jóval kevesebb volt, 0,09 gramm körül, így nem érte meg gazdaságosan kitermelni. A magyar Duna-szakaszon az aranymosásra legalkalmasabb hely az Ács melletti folyókanyarulat belső oldalán elterülő Lovadi-rét. Az itteni zátonyon van a leginkább esélye a mai aranymosóknak fáradságos, több napi munkával pár grammos aranykincset begyűjteni. A 2000-es években Halászi faluban voltak próbálkozások Aranymosó fesztivál szervezésére, az itteni aranymosó versenyre is a Lovadi-rétről hoztak a szervezők megfelelő dunai fövenyt. Ezek a rendezvények források hiányában elhaltak.

Az aranymosó mesterség sorsát a folyószabályozások pecsételték meg. A hajózás érdekében a zátonyokat elkotorták, a mederviszonyokat úgy alakították, hogy ezek képződésükre a legkisebb esély se legyen. Az ausztriai duzzasztóművek felfogják az érkező hordalékmennyiséget, így az aranyat tartalmazó föveny már nem jut el a Csallóközbe. Még ha képes is lenne eljutni, kiülepedni már aligha tudna a felgyorsított vízáramlás miatt. Az egykori zátonyok beerdősültek, a torlatokon humusz képződött. Az aranyászok pedig más mesterség után néztek. Tárgyaik múzeumba kerültek, emléküket azonban számtalan földrajzi név őrzi Goldwörth-től (Ausztria) a felvidéki Aranyosmaróton keresztül az erdélyi székely Aranyosszékig bezárólag.

Wetterstein-hegység
Innsbruck
Scharmitz
Isar
Winkel
Isartal
Isar Ursprung, Naturpark Karwendel
Isar Bridge


Az aranynak vannak árulkodó jelei, a föveny pirosas, illetve lilás-feketés elszíneződése, amit a vörös gránát és a magnetit nevű ásvány okozza. Az arany és az említett két ásvány úgynevezett ásványtársulásban fordul elő, tehát ahol utóbbiak vannak, ott jó eséllyel lesz a sárga nemesfémből is. Az aranynézést a régiek egy tállal vagy aranymosó lapáttal végezték. Ez még nem nagy dolog, de maga a mosás már igen. Ugyanis ez gyakorlatilag abból áll, hogy adott esetben egész nap lapáttal merjük fel a parti fövenyt a padra, ahol vízzel átmossuk azt. A padra helyezett posztó a lemosódás után megfog egy olyan koncentrált anyagot, amely sok nehézásványt tartalmaz, az előbb már említett magnetitet, vörös gránátot és közte az aranyat. A nap végén ezt az avatatlan szem számára kupacnyi homokot átmossák még egyszer, és a tálban, vízben finoman mozgatva elválik az arany a többi elemtől. Ez bizony sziszifuszi munka, aki nem ért hozzá, az akár kiöntheti a vízzel és a homokkal az aranyat is. Van olyan partszakasz, ahol kicsit nagyobb mennyiségű nemesfém lelhető fel, de az ritka. Aki komolyan gondolja megkeresi a folyó eredésének területét azon a vizgyűjtőterületen érdemesebb kapirgálni, méretek;  por, szemcse, pehely, rög. A rajzon az Alpokban lévő arany háromszög látható!

Törekedjünk arra, hogy minél könnyebb anyagból készüljön a pad. Legyen stabil, sík a felülete, és nem kell hozzá merevítés, se lábak. Merőlegesen a víz felé raktam le, 9-10 fokhal dőlt a víz felé. 3 db lópokróc csík volt a fogófelület, és egy fólia a rosta alatti csúszó rész. A rosta egy HEPA filter rácsa, kb. 5x10 mm rombusz minta alakú rács. Vékony alu kerete van, OSB lemez került fal gyanánt. Két darab szürke kábelcsatorna tartotta meg a pad tetején a rostát, ez gyorskötözővel volt rögzítve. Egyszerre kb 5 lapátnyi anyag fért el kényelmesen úgy, hogy a meringülőnek használt vedérből zúduló víz még átüsse a kavicsokat. Magnetit jó jel. Mivel nincs lába, a vízben állva alig kellett megemelnem a köpőcét. (5 kg) Azt mondják az öregek, hogy ahol sörét, és vasdarabokat találsz, az jó jel.A Börzsönyben a Kovács patakból lehet mosni aranyat, oda az Alsó Rózsa tárló meddőjéből mállhattak ki aranyak. Rózsa-hegyi tárókNagybörzsönyből a kék-piros jelzésű úton induljunk a Börzsöny-patak, majd a Kovács-patak völgyébe. Amikor ez szétválik, a patak-menti utat válasszuk, ami majd nehezebben járható ösvénnyé alakul. Az elágazás közelében, a patak mentén régi bányásztelepülés, ércolvasztó romjai láthatók. Ezután több beomlott tárót láthatunk a Rózsa-hegy oldalán, majd balra egy nagy sárga meddőhányót találunk, a Ludmilla-táróét. Ott, a patak túloldalán lévő kivájt padon érdemes kutatni. Tovább gyalogolva a patak jobb (nekünk, mivel folyásirány ellen megyünk bal) oldalán a Klinger- és Istenáldás-tárók következnek, majd megpillantjuk az Alsó-Rózsa-táró hányóját.

Nagyirtáspusztai meddőhányók
A régi kisvasúti töltések mentén felfűzött tárók, meddőhányók elérhetők a nagyirtáspusztai Orbán-Fogadó felől a Só-hegy aljáig erdei úton, majd a töltésen járva a piros kereszt jelzésű turistaútig, és azon visszatérve az indulóponthoz. A hétvégenként Nagyirtáspuszta és Márianosztra között közlekedő kisvasúttal szintén elérhetjük a régi bányászati területet. A tárókat, légaknákat lezárták, és mivel a terület természetvédelem alatt áll, a bontási munkálatokat mellőzzünk, figyelmeztet a leírás.Ércmikroszkóppal látható nagyságrendben az egész területen jelen vannak aranyszemcsék a telérekben, több miliméteres lemezek alakjában az Alamizsna-táró tömedékéből ismertek, sok türelemmel és a megfelelő vételi hely kiválasztásával most is kimosható néhány aranyszemcse a tárók mellett, meddőhányókon keresztül folyó patakokból.

Szokolya, Öl-hegy 
A Szokolya feletti Öl-hegy lábánál elhelyezkedő Jakóby-táróban a 20. század elején vasércet bányásztak. Az Öl-hegy oldalában fakadó patakok rengeteg szilikátásványt hordoznak. A meddőhányóban és a patakmederben érdemes kutakodnunk, ahol 0,1-0,2 miliméteres aranyszemcsék bújnak meg a hordalékban, de emellett gránát vagy zafír is előfordulhat.

A Jakóby-táró meddője elérhető a királyréti vasútállomásától a piros turistajelzésű úton, áthaladva a Borókás-réten, majd balra lekanyarodva az Öl-hegy felé. Amikor elérjük az Öl-hegy lábánál folyó patak medrét, a patakkanyar felett láthatjuk a táróbejáratot a patak túloldalán. A meddő a táró és a patak között terül el. Erősebben emelkedő, de rövidebb útvonalon a Szokolya-i vasútállomás felől is megközelíthetjük a lelőhelyet a piros jelzésű turistaúton, majd észak felé letérve az Öl-hegy aljához vezető erdészeti úton. 

Aranyos-patak,Bánki-patak,Bernecei-patak,Börzsöny-patak,Csarna-patak,Cserge-patak,Derék-patak,Egyház-patak,Fekete-patak (Nógrád megye)Görbe-patak (Börzsöny),Haraszti-árok,Hosszú-völgyi-patak (Pest megye),Kalakocs-patak,Kapáskúti-patak,Kemence-patak (Börzsöny),Kuruc-patak
Letkési-patak,Lókos-patak,Lósi-patak,Malom-völgyi-patak,Morgó-patak (Verőce),Nagy-Vasfazék-patak,Nagyoroszi-patak,Nyerges-patak (Börzsöny)Oltár-kő-patak,Rákos-patak (Börzsöny),Sír-patak,Szén-patak,Török-patak,Vadkerti-patak,Varga-tói-patak
Aranyász települések a Csallóközben voltak. Az aranyász az aranyat a folyami hordalék felső rétegeiből mossa ki, ezért is szokás az így kapott aranyat sáraranynak nevezni. Itt jegyzem meg, hogy ez az arany számít a legtisztább aranynak. Tehát az aranyász a vízparton a fövenyből, a folyóvíz segítségével mossa ki az aranyat a homokszemek, kavicsok közül. Az aranyásó ezzel ellentétben nem a folyami hordalék felső rétegeit mossa át a folyóparton, hanem gödröket, mélyedéseket ás, és az onnan kitermelt anyagot mossa át. Ebből kifolyólag az aranyásó többnyire találomra ássa ki a mélyedést, amiben mosni fog, hisz nem láthatja, hogy az alsóbb rétegekben van-e arany vagy sem. Ez az eljárás több tekintetben is nehezebb és általában kevésbé gazdaságos, mint az aranymosás. Az egyik ok a nagyobb megmozgatott földmennyiségben van. Hisz ahhoz, hogy eljusson ahhoz a réteghez, amit át szeretne mosni, előbb el kell távolítania a felette lévő rétegeket. Másrészt, mivel nem tudhatja, hogy mekkora mennyiségben tartalmaz a föld aranyat, nagyobb az esélye, hogy aranyban szegényebb földben fog aranyat keresni. A másik ok, amiért nehezebb a dolga az aranyásónak az aranyásszal szemben az a víz távolságának a kérdése. Hisz az aranymosó mindig a folyóvíz partján dolgozik, hisz a friss fövenyből nyeri ki az aranyat. Ezzel szemben az aranyásó sokszor akár több kilométernyire a folyóvíztől ássa a gödrét. Viszont az arany kinyeréséhez neki is szüksége van vízre, így ezt is valahogy a helyszínre kell szállítania, ami plusz energiát és időt emészt fel. Hogy ennek ellenére miért alkalmazzák ezt az eljárást még napjainkban is? Azért, mert bíznak a szerencséjükben, hogy egy aranyban gazdag területet találnak. Ez azonban csak keveseknek sikerül, hisz elsősorban szerencse kell hozzá. Egészen a XIX. század közepéig-végéig, még mosással nyerték a kitermelt arany több mint nyolcvan százalékát (ez világviszonylatban értendő). Mára ez az arány jelentősen eltolódott a bányászat javára, annak ellenére, hogy a mai aranybányászat nagyon kemény fizikai munkát igényel és hatalmas költségekkel jár. Visszatérve az aranymosás és aranyásás eltéréseihez. További jelentős különbség, hogy az aranymosás egy több ezer évre visszavezethető múlttal rendelkező, tapasztalati úton kifejlődött, tökéletesedett tevékenység, míg az aranyásás egy viszonylag „modern” tevékenység, ami többnyire még ma is a szerencsére épül. Ezzel szemben az aranymosó – ha érti a szakmáját – akkor szinte mindig biztosra mehet. Hiszen ez a tudomány is nagyapáról apára, apáról fiúra szállt a családban: annak a tudománya, hogy áradás után hol lehet a folyóparton aranyat találni, miről lehet megismerni a helyet, hogyan  lehet onnan kinyerni az aranyat. Tehát a szerencsének esetleg annyi része lehetett az aranymosásban, hogy az adott esztendőben az áradás több, vagy kevesebb aranyat hozott-e a hegyekből.

Az aranymosás folyamata Az aranymosás folyamatát én három részre oszthatjuk fel: 
a mosásra alkalmas helyszín kiválasztása
maga a tényleges aranymosás és
az utómunkálatok.
1. A mosásra alkalmas helyszín kiválasztása

A három folyamat közül az első a legfontosabb, és egyben a legnehezebb is. A legfontosabb, mivel a rosszul kiválasztott helyszín – és, vagy időpont – 

miatt az összes további munkánkat feleslegessé teheti, hisz ha egy aranyban szegény, vagy esetleg, aranyban meddő területet választunk ki 

aranymosásra, akkor hiába végezzük az aranymosás folyamatát precízen és 100%-os odaadással, esélyünk sincs, hogy sok aranyat nyerjünk ki a 

fövenyből. Míg hogyha egy alaposan kiválasztott helyen kezdünk el mosni, ahol a lapátpróba alapján várhatóan sok arany van a fövenyben, akkor sokkal kevesebb munka befektetésével is sokkal több aranyat nyerhetünk.
Amiért pedig ez a legnehezebb része az aranymosásnak, az a tapasztalat kérdése. Ugyanis ez az az eljárás, amit a régi aranymosók hosszú évek 
gyakorlata során sajátítottak el. Nézték apjukat, nagyapjukat, hol keresi az aranyban gazdag fövenyt, hogyan végzi a lapátpróbát, milyen fövenyben keres. Hosszú évek tapasztalatával felvértezve aztán már ők is könnyedén – akár már ránézéssel is – meg tudták állapítani, hogy az adott föveny mennyire gazdag aranyban.
Az aranyászok napi kapcsolatban voltak a folyóval. Ott élték le egész életüket a folyóparton, a folyóból merítették a vizet a főzéshez, a folyó által partra vetett fákat használták építkezéshez, tűzifának, a folyón közlekedtek, és abból mosták az aranyat is. Ezáltal minden rezdülésére figyeltek, és az egymás utáni nemzedékek tapasztalatait, megfigyeléseit felhasználva, egyre jobban megismerték a folyó „személyiségét, szeszélyeit, szokásait”. Így azt is, hogy mikor várható áradás, az áradás hol milyen mennyiségű, minőségű (összetételű) hordalékot rak le. Ez már az első lépés az arany kereséséhez, hiszen azokat a helyeket már fel sem keresték, ahol tudták, hogy a folyó nem rak le sok hordalékot, vagy aranyban szegény hordalékot halmoz a partra. Ez már egy jelentős előny egy „hobbiaranyász”-hoz képest, aki a nagyvárosból áradás után leutazik a felszerelésével a folyópartra, hogy egy kis 
aranyat mosson szabadidejében. Hisz ő nem ismeri, nem ismerheti ennyire a folyó mozgását. A másik nagyon lényeges, meghatározó pontja az aranymosásnak a lapátpróba. Ha ezt jól végzi el az aranyász, akkor gazdag „termésre” számíthat, míg ha rosszul, akkor hiába dolgozott. Miből is áll ez a lapátpróba? Miután kiválasztották az általuk megfelelőnek ítélt partszakaszt, mérlegelve, hogy melyik az a rész ahová a legutóbbi áradás lerakhatta a hordalékát, elkezdhették a lapátpróbát. Hozzáértő aranyászok már a föveny színéből is meg tudták állapítani, hogy mennyire gazdag az adott szakasz aranyban. Ugyanis az aranyban gazdag föveny színe vöröses, szárazon rozsdabarna, mert az arany hordozója, kísérőanyaga a vörösgránit és a vas. Azért ezek, mert az aranyhoz hasonlatosan ezeknek nagy a fajsúlya, tehát ahol az arany lerakódik, ott ezek az anyagok is „földet érnek”. Egy kezdő aranyász nehezebben látja meg ezeket a színárnyalat különbségeket. Tehát a tapasztalt aranyász ezt a vörös fövenyt néhány helyen a lapátja végével, vagy a sarkával megbökdösi, hogy megnézze, milyen vastagon tartalmaz a homok vörösgránitot, illetve aranyat. Itt szeretnék kitérni arra, hogy milyen is az ideális „aranynéző” lapát. Hasonlatos egy hagyományos, egy darabból készített hosszú nyelű, majdnem  egyenes bükkfa lapáthoz. Azért csak hasonló, mert egy jó aranynéző lapát kicsit öblösebb a hagyományos lapátnál, főleg a nyélhez közelebb eső részén. Ezt a területet, ami a lapátnak a homorú oldala, tűz felett megégetik, illetve néhány területen faparazsat helyeznek bele és mozgatással érik el, hogy egyenletesen égjen meg a lapát belseje. Ennek az égetésnek az a célja, hogy a lapát belsejét elszenesítsék. Ezt két okból teszik. Az egyik az, hogy a fekete felületen jobban meglátszanak az aranysárga szemcsék, illetve lemezek, a másik és kissé gyakorlatiasabb funkciója pedig az ennek az égetésnek, hogy az elszenesített fa felszíne sokkal érdesebb, karmosabb – ugyanakkor bársonyosan lágy tapintású – s ezáltal az aranyszemcsék sokkal jobban meg tudnak „kapaszkodni” mint a sima, gyalult felszínű lapáton. Mivel a lapátnak ezt a finom felületét a nagyobb szemcsék, illetve a kavicsok viszonylag hamar lekoptatták, ezért rendszeresen újra kellett égetni a lapátot, és ezáltal egyre öblösebb lett, ami előnyösebb a lapátpróbához, viszont egy idő után az égetések következtében kilyukadt a lapát, és újat kellett beszerezni. A tényleges lapátpróba – az eredeti, amit manapság már nem nagyon alkalmaznak – a következőképpen nézett ki. A lapátot vízszintesen lefektették a földre, majd egy féllapátnyi fövenyt raktak bele egy hagyományos lapáttal. Ezután óvatosan belemerítették a vízbe, és megvárták amíg a víz szép lassan átmosta, átáztatta a lapátban található homokot. Ez akkor volt tökéletes, amikor a lapátban lévő homok már „megfulladt” azaz nem lélegzett, nem eregetett buborékokat. Ezután lassan elkezdték mozgatni a lapátot, először függőlegesen, majd vízszintesen. Mindezt úgy, hogy a lapátról ne menjen le egy szem homok sem. Ennek a mozgásnak az volt az értelme, hogy a lapátban átrendeződtek a homokszemcsék. A nehezebb szemcsék kerültek alulra, – így az arany is - a könnyebb homokszemcsék pedig felülre. Ehhez a művelethez mindenképpen nyugodt vizet kerestek, ugyanis az erős sodrású víz lesodorhatta az aranyszemcséket a lapátról. Ezután már a víz felett lökő-visszatartó mozgással a felső rétegből a könnyebb homokszemeket fokozatosan lemosták a lapátról. Amint elfogyott a víz, lassan megint telemerték, és addig folytatták ezt a folyamatot, amíg már csak a sárga aranyszemcsék maradtak a lapátban. Ezután lehetett felmérni a lapátpróba sikerességét. A kezdő aranyász szépen megszámolja, hány aranyszemcse maradt a lapáton. Egy gyakorlott aranyász szemre fel tudta mérni, hogy körülbelül hány szem arany van a lapáton. Amennyiben a folyó kevés aranyat tartalmazó fövenyt rakott le, úgy már a 40-60 szemes lapátpróba is jónak számított. Ugyanakkor az igazán jó lapátpróba akár 200 aranyszemcsét is tartalmazhatott.Miután megtalálták a megfelelő helyet az aranymosáshoz, elkezdődhetett a tulajdonképpeni aranymosás, a kitermelés. Ennek első lépéseként egy kupacba annyi fövenyt halmoztak fel, amennyiről úgy gondolták, hogy egy nap alatt át tudják mosni. Célszerű volt egyszerre csak 1-2 köbmétert felkupacolni.Az aranymosás legkezdetlegesebb, egyben egyik legrégibb és legkevesebb eszközt igénylő módszere a szerkével (aranyválasztóval, pannal) történő aranymosás volt. Ezt használták az aranyásók is. Ez a módszer abból állt, hogy egy kerek tál segítségével próbálták a homokból kimosni az aranyat. A már ismert lökő-visszatartó mozgással megpróbálták elérni, hogy minél több aranyszem maradjon a tál alján, míg a lehető legtöbb egyéb anyag távozzon a tálról. Ez a módszer leginkább azokon a helyeken volt használható, ahogy nagyobb aranyszemcsék voltak a homokban. Ezért láthatóak ezek a felszerelések a filmekben a „kaliforniai aranyásók” kezében is. Magyarországon nem alkalmazták ezt a módszert, mert a hazai folyóvizekben aranylemezkék vannak csak, ezeknek a kimosása ezzel a módszerrel nagyon körülményes és lassú lett volna.A folyami aranymosás ennél bonyolultabb, ámde gazdaságosabb formában történik. A hely kiválasztása után az aranyász felállította az aranymosó asztalt (a mosópadot), ami három részből állt. A lábakból, az asztallapból a posztócsíkokkal, valamint a rostából. A mosópad általában 150-180 cm hosszú és 60 cm széles fenyődeszka, aminek a két hosszabbik oldalán 5-10 cm magas deszkaperemek voltak. Erre a lapra tették rá az egymást fedő posztócsíkokat. Ezek a csíkok 20-30 cm szélesek szoktak lenni, de területenként változhattak. Volt olyan hely is, ahol egyetlen darab posztóval fedték az egész padot. A posztót azért volt szükséges rátenni a padra, mert ebben kapaszkodtak meg az aranyszemek. A posztócsíkok azért célszerűbbek mint az egybe posztó, mert így az aranymosás végén könnyebben le lehetett mosni a posztóról az aranyszemeket, hisz egy húsz-harminc centis szövetdarabot könnyebb kezelni, mint egy majd egy négyzetméteres posztódarabot. Tehát a mosópadot rátették a lábakra, úgy, hogy 8-12 fokos szöget zárjon be az asztal lejtése a vízszinteshez képest. A dőlésszög pontos beállítása nagyon fontos volt, ugyanis, ettől függött, hogy mennyi arany illetve „szennyeződés” kapaszkodott meg a posztóban. Ha túl meredekre állították az asztalt, akkor kevés, illetve szinte semmi szennyeződés nem maradt meg a posztón, csak az arany, viszont az asztal nagy meredekségének köszönhetően az aranynak egy jelentős része is távozhatott a könnyű homokkal és a vörösgránittal együtt. Viszont ha túl enyhe a lejtőszög, akkor sok vörösgránit, vasreszelék és homok tapadt meg a posztón. Igaz, hogy ez esetben nem vesztettek aranyat az eljárás során, de a végén még mindig nem volt tiszta arany a birtokukban. Ezért nagyon fontos a megfelelő lejtőszög beállítása. Ezen kívül figyelni kellett arra is, hogy az adott területen mekkora az adott átlagos szemcsenagyság, ugyanis ez is befolyásolta a lejtés szögét.A lábak is területenként változóak. Van ahol háromlábú padot használtak, úgy, hogy a víz felőli, alacsonyabb részén középen van egy láb, a felső részén pedig kettő. Az ilyen pad ugyan borulékonyabb volt, mint a négylábú társa, viszont könnyebben lehetett beállítani a megfelelő szöget.A pad felső részére kerül a rosta, vagy saroglya. Ez egy három oldalán peremmel ellátott sűrű szövésű szita. A negyedik oldalon rá lehetett akasztani a pad peremére, és ennél fogva lehetett mozgatni fel-le. A drótháló, ami a saroglya alján volt, elég sűrű szövésű ahhoz, hogy csak a kisebb szemcsenagyságú anyagokat engedje át, a nagyobb kavicsokat pedig ne.A mosás megkezdésekor az aranyász egy-két lapát fövenyt tett a saroglyára, majd köpőcével merte rá a vizet. Ennek hatására a víz átmosta a fövenyt, és kimosta a fövenyből az aranyat és a homokot. A nehéz fajsúlyú arany megtapadt a posztó szálai között, míg a kisebb fajsúlyú anyagokat magával sodorta a víz le az asztalról. Egészen addig meregették a vizet a köpőcével a saroglyán található fövenyre, amíg már csak kavicsok voltak rajta. Ekkor leöntötték a kavicsokat a saroglyáról, és jöhetett a következő néhány lapát föveny.Fontos volt az is, hogy a víz hogyan, milyen sebességgel mosta át a fövenyt. Ha nagyon lassan, félve öntötte az aranyász a homokra a vizet, akkor a víznek nem volt elég energiája arra, hogy átmossa a fövenyt, így nagyon sokáig tartott egy-egy lapátnyi föveny átmosása. Ez pedig azon kívül, hogy gazdaságtalanabb volt fizikailag is több energiát emésztett fel. Míg hogyha túl nagy lendülettel öntötte az aranyász a vizet a saroglyára, akkor nagy esélye van annak, hogy az arany egy jelentős részét is lemosta a posztóról.Néhány szót szeretnék mondani a köpőcéről, vagy más nevén meringüllőről. Ez gyakorlatilag egy nyéllel ellátott edény volt. Régen ezt egyetlen darab bodzafából faragták ki. Egy körülbelül másfél méteres nyél végén egy 3-5 literes űrtartalmú „kanalat”, üreges hengert kell elképzelni. Ezzel az eszközzel merték az aranyászok a vizet a saroglyára. Mivel ennek az eszköznek már az alapsúlya is elég nagy volt, gyakran készítettek neki egy kis támasztót, ami egy Y alakú fából állt és ezen nyugodva forgatták a vizet az asztalra. A nap során átnedvesedett fa még nehezebbé vált, tehát elképzelhető, hogy ennek a „kanálnak” az emelgetése egész nap folyamán 4-5 liter vízzel együtt mekkora fizikai megterhelést jelentett az aranyászoknak.Az aranyász tehát a tényleges aranymosás folyamán nem tett mást, mint fellapátolta a fövenyt a padra, majd jól átmosta vízzel, s amikor már csak a kavicsok maradtak a saroglyán, leöntötte azt róla és a következő adag fövenyt lapátolta rá. Ezt a folyamatot egészen addig folytatta, amíg a posztó nem telítődött” aranyszemekkel. Azt nevezzük telítődésnek, amikor már elég sűrűn vannak a posztón az aranyszemek, és félő, hogyha folytatjuk a munkát, akkor már az új aranyszemek nem tudnak megkapaszkodni a posztóban, és így lemosódnak a padról. Amikor az aranyász észlelte, hogy elkezdett telítődni a posztó, abbahagyta a munkát, és kimosta a posztócsíkokat. Ezt úgy végezte, hogy egy vízzel teli vödörbe belemosta a posztócsíkokat, mint ahogyan az asszonyok mosták a ruhát. Először mindig a felső posztócsíkot szedték le, majd így haladtak egyre lejjebb. Mikor végzetek az összes posztócsík kimosásával, akkor fordított sorrendben visszatették a csíkokat az asztalra, és folytatták az aranymosást. Azért volt fontos, hogy először az alsó csíkot helyezze vissza, hogy a csíkok egymást fedve kerüljenek vissza az asztalra, ezáltal megakadályozva, hogy a csíkok alá beússzanak az aranyszemek. Amikor visszakerültek a posztócsíkok, folytatták az aranymosást. Ezt a folyamatot egészen estig folytatták. Régebben gyakran előfordult, hogy nyáron akár több hétre is kiköltöztek az aranyászok a folyópartra, és még éjszaka is dolgoztak heteken át, és csak akkor aludtak egy keveset amikor már nagyon elfáradtak.Ekkor az asszonyok, feleséget vitték ki nekik mindennap az élelmet, és vitték haza a mosni való szennyest. Az aranyászok ilyenkor úgynevezett „bokrok”-ban dolgoztak. Ez egy néhány fős csoportot jelentett, akik együtt dolgoztak és közösségként éltek a vízparton. Minden bokornak volt egy vezetője, aki meghatározta, hogy ki hol mosson. Ezt úgy döntötte el, hogy az idősebbek, illetve a nagycsaláddal rendelkezők kapták a gazdagabb fövenypartot, míg az egyedülálló fiatalok a kevésbé gazdagabb területeket. Ezáltal próbáltak segíteni az idősebbeken, akik már nem bírtak annyit dolgozni fizikai gyengeségük miatt, és a nagycsaládosokon, akiknek több éhes szájat kellett ellátniuk.Hogyha az aranyász tudta, hogy másnap is ki fog menni aranyat mosni, akkor nem vitte haza a felszerelését, hanem szétszedte, és elrejtette, hiszen egy ilyen felszerelést nem volt olyan könnyű nap mint nap cipelni.A nap végeztével lemosta az utolsó adag aranyszemcsét is a posztóról bele a vödörbe (ami szintén fából volt) és összepakolta a felszerelését. Ekkor még volt egy kis dolga a vödörben található anyaggal. Ugyanis még le kellett szedni róla a fölösleges vizet, mégpedig úgy, hogy az arany a vödörben maradjon. Ezt a folyamatot hasonlóan végezte, mint a lapátpróbánál a homok lemosását a lapátról. Ugyanis, az amit a posztóról lemosott még mindig nem volt tiszta arany. Ideális esetben ez már csak aranyszemcséket és vasat tartalmazott, de nagyon ritka az ilyen tökéletes aranymosás. Általában még akadt benne vörösgránit is és ha hanyagabbul végezte a munkáját az aranymosó, vagy kevésbé értett hozzá, akkor még kvarchomok is lehetett ebben az anyagban. Tehát még a folyóparton addig öntögette le a vizet az arannyal dúsított anyag tetejéről, amíg már csak tiszta vizet öntött le róla. Amikor már az összes kvarchomokot sikerült lemosnia, akkor a megmaradt anyag nem volt több egy-két ökölnyi tömegűnél. Ez a fekete színű sárarany volt a napi termése az aranyásznak. Ezt aztán otthon egy edényben gyűjtötte, úgy, hogy vízben álljon. Általában néhány hétig, hónapig gyűjtögették otthon az aranyászok ezt a fekete masszát, és utána kezdték csak el a harmadik fokozatát az aranymosásnak, a foncsorítást, és az arany kiégetését.A fekete masszát, mint említettem általában hetekig, hónapokig tárolták víz alatt egy (általában tejes) kannában. Ha az aranyász jól végezte a dolgát, 
akkor ez az anyag szinte teljesen koromfekete volt, és a víz a felszínén még hónapok múltán is teljesen friss és iható volt. Amennyiben azonban kevésbé pontosan dolgozott, abban az esetben kicsit szürkés színt kapott az anyag és a víz felszínén is vékonyka homokréteg úszott. Ez esetben nem sikerült teljesen megtisztítania a kvarchomoktól az aranyat. Hogy miért fekete, és nem aranysárga ez a massza? Azért, mert az arany egyik legkiválóbb jelzője a vasreszelék. Ugyanis ez az anyag ami még szintén elég nehéz, és ezért szinte mindig az arannyal együtt található meg. Szokták még ezt az arany árnyékának is nevezni, pont azért, mert mindig kíséri az aranyszemcséket, s ezáltal nagyon jól jelzi az arany jelenlétét. Manapság van néhány aranymosó, aki úgy nézi meg, hogy a föveny mennyi aranyat tartalmaz, hogy egy mágnessel végigsimítja a föveny felső részét, és ha sok vasreszeléket szed össze a mágnes, akkor gazdag fövennyel van dolga, ha keveset, akkor tovább keres. Utómunkálatok, az arany foncsorítása, kiégetése
Régen az aranyászok hetekig, hónapokig gyűjtögették otthon a tejesbödönben a fekete anyagot, mielőtt hozzákezdtek volna a harmadik fázishoz, az arany foncsorításához, kiégetéséhez. Ha megtehették, - tehát volt elég készpénztartalékuk – akkor csak évente egyszer, vagy kétszer végezték el ezt atevékenységet. Erre két nagyon fontos okuk is volt. Az egyik az, hogy a foncsorítás során higannyal kellett dolgozniuk, és már régen is tudták, hogy a higany nem tartozik a legegészségesebb anyagok közé, tehát próbálták minimálisra szűkíteni a higannyal való munka idejét. A másik, legalább ilyen fontos tényező az volt, hogy a higany drága volt. Ha több alkalommal végezték a foncsorítást, akkor a higanyveszteségük is nagyobb volt, minthogyha egy alkalommal végezték ezt évente. Persze akinek nagy családja volt, vagy sürgősen szüksége volt a pénzre, az nem tehette meg, hogy csak évente egyszer, kétszer végezze az arany végleges tisztítását, hanem kénytelen volt akár minden héten elvégezni ezt a tevékenységet. A hosszú vizes tárolásnak volt még egy nagy előnye. Éspedig, hogy az edény folyamatos rázásával tovább lehetett sűríteni és tisztítani az anyagot. Ugyanis a rázásokalkalmával az arany az edény aljára vándorolt, a könnyebb anyagok, szennyeződések pedig felülre, és ezeket rendszeresen le lehetett önteni róla. Amikor eljött az ideje az arany kinyerésének, akkor az aranyász elővette ezt a fekete masszát és még egyszer dúsításnak vetette alá. Ezt az aranyválasztóval, a szérkével érte el. Ez az utolsó tisztítási folyamat a foncsorítás előtt, aminek az volt az értelme, hogy a lehető legtöbb aranyat tartalmazó anyaggal kelljen dolgoznia az aranyásznak, ami egyben azt is jelentette, hogy kevesebb higannyal kellett dolgoznia. A szérke leírására Pántó Dezső és az ásványi aranyászok segítségét szeretném igénybe venni, az ő leírását idézem:„Az ásványi szérke kb. 80 cm hosszú, 20 cm széles, hajlott fenekű vályúcska, melynek az a vége, amelyikkel a vizet meríti rá, s a meddő homokot elereszti rajta, éles, mint a falapát széle, míg a másik, amit a jobb kezével fog, kereken végződik. A szérke közepén a két oldalt léc köti össze, amit bal kézzel fog. Ezzel hasonló lökőmozgást végez, mint a nézőlapáttal. De ezt a bal kezéhez veri, s ezzel adja meg a lökést, ami a súlyos aranyszemeket a szérkének az aranyász jobb kezénél levő felső végéhez tömöríti.Persze ez is vízzel történik, amivel minden 10-20 lökés után visszamossa az anyagot, s a meddőt lemossa róla. A víz mindig csak a porzót viszi le az aranyról, az aranyat nem tudja megmozdítani, s így lassanként tisztán áll az arany a szérke jobb kéz felőli végén.”Miután ezzel a módszerrel az aranyász átmosta a teljes anyagot, remélhetőleg jelentősen megcsappant a visszamaradt anyag mennyisége, ugyanakkor az anyagban az arany részaránya jelentősen növekedett.Ezután következhet az aranymosás fizikailag legkönnyebb, ámde az egészségre leginkább ártalmas, ugyanakkor a legnagyobb odafigyelést igénylő része, az arany foncsorítása. A folyamathoz szükséges az aranyban dús anyag (minél feketébb, annál jobb!), tiszta higany, néhány edény, sok-sok tiszta víz, sűrű szövésű vászon (lehetőleg szarvasbőr, sok szakértelem és türelem, valamint a lehetőségekhez képest huzatos, hideg hely. Hisz minél hidegebb van, és minél huzatosabb az a hely, ahol az aranyász végzi ezt a tevékenységet, annál inkább kevésbé van kitéve a higany mérgező hatásának.Ahhoz, hogy foncsoríthassuk az aranyat először is el kell érnünk, hogy a fekete anyag földszáraz legyen. Földszáraznak azt az anyagot nevezzük, amit hogyha a kezünkbe veszünk, jó erősen megszorítunk, akkor sem távozik belőle nedvesség, és a kezünk lenyomata rajtamarad az anyagon. Ahhoz, hogy ezt elérjék, a tálakba tettek kisebb adagot a fekete masszából, és jó erősen megnyomogatták, ezáltal kiszorították belőle a vizet. Ezt a vizet utána leöntötték róla. Ezt a folyamatot jó néhányszor megismételték, úgymond tömörítették az anyagot. Néhányszor az edénnyel együtt jó erősen a földhöz csapták, hogy ezáltal is tömörödjön, és kiszorítsa magából a vizet. Mikor kiszáradt a fekete anyag, beletették egy üres tálba, amit előtte jó alaposan zsírtalanítottunk. A kezüket is jó alaposan megmosták, hogy ne legyen zsíros. Ugyanis ha a higany zsírral érintkezik, akkor nem végzi el kiválasztó munkáját. Miután végeztek a zsírtalanítással, beletettek az edénybe egy adag fekete anyagot. Erre ráöntöttek 2-3-szor annyi higanyt. A cél az volt, hogy a higany teljesen átjárja a fekete anyagot, és lehetőleg minden egyes vasrészecskével érintkezzen. Ugyanis ekkor választódott ki az arany. A higany magába „olvasztotta” az aranyszemcséket, viszont minden más szennyeződést eltaszított magától. Ezért, jó alaposan kézzel átgyúrták a masszát, hogy minél jobban felkeveredjen a fekete anyag, és a lehető legtöbb aranyat magába fogadja a higany. Ezután az egészet áttették egy másik tálba, és kicsit meleg vizet öntöttek rá és lassan forgatták a tálat, hogy az anyagban lévő apró higanygolyócskák a tál alján összeálljanak ismét egésszé. A tál alján lévő higanyról folyamatosan leöntötték a fekete szennyeződést, míg már csak a higany és egy egészen kicsi szennyeződés marad a tálban. Azonban vigyázni kellett a leöntésnél, ugyanis a higany elég gyors mozgású anyag volt és könnyen leugorhatott a tálról, és akkor kezdhették elölről az egész folyamatot. Gyakorlott aranyász már a higany színéről és mozgásáról megállapította, hogy mennyi arany van benne. Ugyanis az a higanycsepp, amelyik aranyat tartalmaz, fakóbb színű mint az, amelyik nem „vemhes” azaz üres, nem tartalmaz aranyat. Ez ugyanis ezüstösen csillogó színű. Ezen kívül az aranyat tartalmazó higany nehezebb, ezáltal lassabb is. Így amikor a tálat körbe-körbe forgatták, akkor a tálban az üres higany „ment” elől, a nehezebb, aranyat tartalmazó higany pedig „húzatta” magát hátul. Mikor már csak a higany volt a tálban, óvatosan egybegyúrták a higanyt, 
és lassú folyóvíznél lemosták róla a felszínére ragadt szennyeződéseket. Ezután egy tiszta, de jól beáztatott szarvasbőr darabra öntötték az egész higanyt.A szarvasbőrre azért van szükség, mert nagyon sűrű és apró pórusain még a legapróbb aranyszemcsék sem tudtak keresztülhatolni. Tehát miután a szarvasbőrre került a higany, zacskó alakúra fogták össze, és jó erősen összekötötték a nyakánál, hogy ne jöhessen ki belőle az anyag a nyakon keresztül. Ezután az ujjukkal elkezdték kipréselni a szarvasbőr zacskóból a higanyt. A nyak csavarásával, és a zacskóban lévő higany nyomkodásával hamarosan a higany a sűrű szöveten keresztül sok ezernyi kis gömböcske formájában távozott, amit egy vízzel teli edénybe ejtettek, ahol ha tiszta még a higany, egyből ismét összeáll egésszé. Egészen addig passzírozták a higanyt, amíg már csak egy kemény golyó maradt a zacskóban, és már több higanyszemcsét nem tudtak kipréselni. Ekkor még néhányszor hozzáverték az edény falához a zacskó tartalmát, ezáltal még néhány higanygolyócskát rábírtak a távozásra. Ekkor kibontották a zacskót, és kézbe vehették az aranygömböt. Bár az amit a kezükben tartottak, még egyáltalán nem hasonlított arra, amit aranyként ismerünk, ugyanis ekkor még csak egy szürkés színű kopottas, ámde méretéhez képest igen nehéz gömböcske volt. Ezért bizony nem hajolnánk le az utcán, hogy felvegyük. Ez nem véletlen, hisz a higany még „bepiszkította” az aranyat, ezért volt olyan szürkés színű.Ha ezt a gömböt az ujjukkal megnyomták, akkor sajátos percegő hangot adott. Ezt az egymáshoz dörzsölődő aranylemezkék érdes felszíne okozta. A következő lépésben derült ki, hogy milyen alaposan végezték el az eddigi munkát. Ugyanis most jött az a része az aranymosásnak, amikor megjelent a tiszta arany. De mielőtt nekifogtak ennek a részfeladatnak, először addig folytatták a műveletet, amíg az összes anyagot ki nem foncsorították. Ennek következtében sok kis aranygolyócska keletkezet. Mikor végeztek az összes anyag foncsorításával, beletették őket az égetőkanálba, vagy égetőtálba. Az égetőkanál egy legalább egy méter hosszú nyéllel ellátott fémkanál, aminek egyik oldalán egy kiöntőnyílás van. Az égetőtál csak egy egyszerű fémtál hosszú nyéllel. Amennyiben nem voltak benne biztosak, hogy a higany jelentős részét sikerült kipréselni a gömböcskékből, akkor célszerű volt egy használt rongydarabba csomagolni az egészet. Az égetőkanalat, a benne lévő aranygolyócskákkal lassú tűzön elkezdték melegíteni. Volt, aki 
egyenesen a parázsba helyezte az égetőkanalat, volt aki a tűz felett mozgatta. A csomagolásra azért volt szükség, mert hogyha nem sikerült rendesen kifoncsorítani az összes higanyt az aranyból, akkor a hirtelen hőemelkedésnek köszönhetően a higany szétvethette az aranyat és odalett az egész munkánk eredménye. A kiégetés közben figyelni kellett a szélre. Ugyanis melegítés közben a maradék higany eltávozott az aranyból. S hogy a mérgező higanygőzt ne lélegezzék be, fontos volt, hogy mindig a munkát végző háta mögül fújjon a szél. Ezért is volt szükség a hosszú nyélre az égetőkanálhoz. Az aranyból így lassan eltávozott a higany és a végén megmaradt a tiszta sárga arany, ami ugyan már sárga, de még matt színe van. Amikor látták, hogy ez bekövetkezett, tehát az arany visszanyerte eredeti színét, levették a tűzről a kanalat. Az így kapott aranyat, alakja miatt cipócskának szokták nevezni. Ezeket a cipócskákat már lehetett értékesíteni. Régen a feketepiacokon ilyen formában cserélt gazdát az arany. Ha a kapott arany lyukacsos, törékeny volt, az azt jelentette, hogy nem sikerült rendesen kiégetni. De még volt egy lépés ahhoz, hogy az igazán jól értékesíthető 22-23 karátos tiszta aranyat kapjanak. Ez pedig az arany beolvasztása és fényesítése. Az aranyat egy tűzálló edényben sűrű parázsba tették a tűz közepébe. Hogy gyorsabban menjen a folyamat egy fúvócső segítségével szították a tüzet. A beolvasztás során az arany sűrűsödott, tehát veszített térfogatából, és egy kicsit súlyából is. Olvadás közben nagyon szép színekben játszik az arany. Miután beolvasztották, az aranyat savban megfürdették, hogy a felszínéről is lejöjjön a vékony szennyréteg és visszakapja csillogó fényét. Ehhez teljesen megfelelt a háztartásban megtalálható vízkőoldó sav is. Megkapták tehát a munka eredményét, az apró aranyborsókat, aranydiókat, amiket már bárhol értékesíthettek. Régen hivatalosan csak a királyi  aranybeváltóhelyeken lehetett beváltani az aranyat, de mivel a feketepiacon mindig is jobb áron vették az aranyat, az aranyászok készletüknek csak egy kisebbik részét váltották be a hivatalos helyeken. Gyakran előfordult, hogy az aranyból saját maguk készítettek ékszereket, aranytárgyakat. Minden aranyásznak megvolt a saját aranyászgyűrűje, amit többnyire saját maga csinált, és a sírba is magával vitt. Honnan jön az arany? Az arany kétféle formában fordulhat elő a hegyekben. Az első és jobban ismert formája az arany előfordulásának, amikor koncentrált formában, úgynevezett aranytelérekben található. Ez az a forma, amit gazdaságosan ki lehet bányászni. Ezeknek az aranyteléreknek a mentén találhatók az aranybányák. Ez azonban csak a kisebb részét teszi ki a hegyekben található aranynak. Viszont ez az, ami gazdaságosan kinyerhető. Emellett a hegyekben hatalmas mennyiségű arany található, amit csak azért nem lehet kinyerni, mert az egy köbméter kőzetben található aranytartalom messze a gazdaságosan kinyerhető érték alatt marad. Viszont ez a mennyiség elég ahhoz, hogy a folyók által szállított hordalékban jelentős mennyiségben előbukkanjon. A hegyekben az aprózódásnak köszönhetően az aranytartalmú kőzet eljut a folyókhoz, illetve a folyók romboló munkájának következtében az aranytartalmú kőzet elkezdi útját a folyókon lefelé. Az aprózódás folyamán a kőzetben lévő aranyszemcsék fokozatosan kiszabadulnak a kőzetből, és szabadon folytatják útjukat lefelé a folyón. Így ahogy haladunk lefelé a folyó mentén, egyre kisebb méretű aranyszemcsékkel találkozhatunk, hisz a kiszabadult aranyszemcsék fokozatosan kopnak, így az alsóbb folyószakaszokon már egyáltalán nem találni aranyat a fövenyben. Magyarországra főként az Alpok hegyeiből érkezik az arany. Ezt főként a Duna, Mura, Dráva, és a Rába hordozza magával. Ezek a folyók a Keleti-Alpokból, a Magas- és Alacsony-Tauernből szállítják főként az aranyat. Északról a Magas-Tátrából a Vág, a Garam és a Hernád folyókon érkezik az arany hazánkba. Keletről, Romániából a Tiszán és a Szamoson keresztül a Máramarosi- és Radnai-havasokból hozzák a folyók az aranyszemeket. A Maros és Körösök, az Aranyossal egyetemben a Keleti- és Déli-Kárpátokból hordozzák értékes terhüket. A Körösök és az Aranyos a Biharban gyűjti magába az értékes ércet. Természetesen ezek csak a főbb aranyfolyói hazánknak. Majd valamennyi folyó tartalmaz aranyat, viszont a felsorolt vizek azok,  ahol érdemes megpróbálkozni az aranymosással. Sajnos az utóbbi évek folyamszabályozásainak, gátépítéseinek (Bős-Nagymaros) köszönhetően jelentősen megcsappant a folyókban található arany mennyisége. Ezért ezeken a területeken ma már csak inkább hobbiból, esetleg hagyományápolásból mosnak aranyat az emberek. Átlagosan 1000 tonna kőzetben, amit 50 teherautóra lehetne felpakolni, 1 gramm arany van. Persze, vannak olyan területek, ahol ennél jobb ez az arány: például 1 tonnában 1-2 grammért már érdemes lehet bányát nyitni, ennél dúsabb lelőhelyekért sokszor már háborúk dúlnak. Magyarországon belül a legnagyobb eséllyel aranyat néhány északi bányatelepülés körzetében találhatunk. Telkibánya, Borsod-Abaúj-Zemplén megyében például jó lelőhely, már Nagy Lajos király korában zajlott itt aranybányászat. Még nincs teljesen feltárva, mivel régebben a bányászat a kevés földalatti vágat mellett – főleg a felszínen folyt, öt méternél mélyebbre nem mentek, de jelenleg nem kutatják. Lahóca bánya, a Mátrában, szintén gazdag lelőhely, melyet az 1990-es években ismertek meg, körülbelül 1,5 millió unciányi arany van ezen a területen. De ahogyan az alaszkai folyókon, úgy a Dunán is jön le arany a vízzel együtt. A világ legnagyobb aranybányái tíz év múlva ott lesznek, ahol ma már elindultak a kutatások, egy bánya megszületése körülbelül 10-15 év. Húsz év távlatába már nehezebb előre látni. Ahol már volt arany, ott érdemes keresni. Például Oroszországban, Ghánában, Peruban, Ausztrália, Dél-Afrika területén ma is bányásznak. Magyarországon is lehetne aranyat termelni többek között az említett helyeken, de jelenleg a szabályozás miatt erre nincs lehetőség. Sok aranyszemcsét hoznak a folyók az Alpokból, a csehországi hegyekből s nem utolsó sorban az erdélyi hegyek szikláiból, évezredek óta. A Dunán évente egy millió kilogramm arany folyik le a Fekete tengerbe. A tavaszi hóolvadásokat követő, majd a júniusi zöldáradások, nagy esőzések utáni magas vizek mind újabb és újabb aranyat szállítanak. Az ember ősidők óta megfigyelte, megismerte a folyók életét, felfedezte, hogy a folyók alacsony vízállás idején a zátonyokról s azokról a partszakaszokról, ahol nagyarányú a fövénylerakódás, visszahúzódnak. A folyóknak ezeken a helyein a feldúsult aranyat mosással lehet a fövényből kinyerni. Ez az ősi tevékenység az aranymosás, ennek művelői az aranymosók, vagy aranyászok. Az aranyföveny négy részből tevődik össze: a fehér kvarcból, a vörös színű gránátból (ezek apró drágakövek), a fekete magnetitből s a köztük megbúvó aranyszemcsékből. Természetesen van még sok más mellékes anyag is, de kis mennyiségben és jelentéktelen. A jó aranyász ismeri ezeket az anyagokat, ránézésre megismeri melyik rész tartalmaz nemes aranyszemcséket. Itt kezdődik az aranymosás; az első lépés, mikor aranynéző lapáttal megvizsgáljuk a terepet, hogy tartalmaz-e aranyat. Ahol vörös csíkokat látunk – a gránát jelenlétére utalva – vagy a fekete magnetitet vesszük észre, akkor érdemes megnézni közelebbről a terepet. Ahhoz, hogy jó eséllyel kezdjünk az arany mosásához, meg kell állapítanunk, milyen arányban van jelen az arany. A lapáttal végezhetünk ilyen próbát megszámolva az aranyszemeket a lapáton. Vannak olyan helyek, ahol ötszáz szem is kerülhet a lapátba, de ahol már száz szem van, ott érdemes kutakodni. Mint már föntebb említettem, az aranynéző lapáttal kezdjük a műveletet, megvizsgáljuk a területet, van-e elég arany ahhoz, hogy érdemes legyen hozzálátni a munkához. A meder szélén lerakódott arannyal tudunk csak foglalkozni, s bár bentebb is tartalmaz a folyó aranyat, azt nincs módunk kinyerni. Amióta szabályozták a nagy folyókat, egy kicsit átalakult a helyzet; például a Tiszán, ahol régebben érdemes volt dolgozni, ma már nem találunk aranyat. A nagy duzzasztógátak alján lerakódik a hordalék, ami tartalmazza az aranyat is. Néha, mikor kinyitják a gátakat, újra úgy áramlik minden, mint régen; de a Tiszára már nem érdemes menni. A dunai szabályozás is megzavarta egy kicsit a munkánkat, de még jól lehet dolgozni. Az aranyászatban nemcsak a fém kinyerése a szépség, hanem a táj, a víz és a szabad térben végzett munka. Hajnaltól estig kint vagyunk a vízen, néha természetesen fürdünk is, de közben nagyon sok sódert mozgatunk meg. Többnyire az érintetlen tájakon dolgozunk, hiszen évek alatt gyülemlik fel annyi arany, hogy mosni lehessen. Ezek a területek mostanában megváltoztak, a virágok eltűntek, megzavarta érintetlen szépségüket az emberkéz átalakító munkája. Visszatérve a munkához, az egyik legfontosabb eszköz az aranymosó pad, amin van egy rosta és egy posztókkal fedett rész. A mosás során a fajsúlykülönbséget használják ki. Az arany fészkét megtalálva összekupacoljuk az anyagot, majd a padon átmossuk. A nehezebb fajsúlyú aranyszemcsék fennakadnak a posztón, majd onnan kimossuk. A vizet a padra a meringölővel hordjuk fel, ami nem más, mint egy hosszú karú botra szerelt műanyag vödör. Természetesen a múltban nem tudtak ilyen edényt használni, akkoriban fából faragott, később öt literes konzervdobozokból készült merítőkkel végezték a meringölést, ami nem könnyű munka, hiszen nagyon sok vizet kell felhordani a padra. Napjainkban már előfordul, hogy gépesítik ezt a folyamatot egy kis szivattyúval. A posztót a padra mindig alulról fölfelé haladva rakjuk fel, így kis „lépcsők” keletkeznek. A pad egy kicsit megdől, folyást biztosítva a víznek, a rosta alatt valamilyen műanyag van, amin jól lefolyik a víz. (Régebben előfordult, hogy messzebbre kellett hordani az anyagot, ilyenkor gyakran használtak talicskát, aminek széles kerekei voltak, hogy ne süllyedjen el az iszapban.) A rostán megmarad a durva anyag, amit kiborítunk és felrakjuk az újabb anyagot. Amikor látjuk, hogy a posztó telítődött (nemcsak arany, kis mértékben az iszap és a kísérő anyag is eltömíti), akkor leszedjük, csak most fordított sorrendben, felülről lefelé. A leszedett posztót egy tálban, régebben dézsában alaposan kiöblítjük. A kimosott anyag az edény alján összegyűlik. A tálban maradt zagyról az iszapot leöntögetjük, többször felkavarva addig tisztítjuk, míg az iszap eltűnik belőle. A zagy tisztításához régebben szérkét használtak. A szér alja meg volt égetve, hogy az arany jobban tapadjon benne. Az iszap leválasztása után az aranyat tartalmazó anyagot egy kis edénykébe ürítjük. Az aranyhomokot egy ujjnyi víz fedi, és ebbe töltjük a higanyt, ami már mínusz 13 fokon is párolog. A víz megakadályozza a párolgását, majd a higanyt összegyúrjuk az iszappal, míg a homokban levő aranyat mind magába veszi. Az én megfigyelésem szerint a higanyban nem oldódik az arany, bár hivatalosan ezt tanítják. Az aranyat tartalmazó higany fénye meghomályosodik. Ha már nem látunk fényes higanycseppet, lemossuk róla a homokot. A higany csak körbeveszi az aranyat és így jól kiválaszthatóvá lesz a kísérő anyagok közül. A lemosás után ott marad a tálka alján az aranyat tartalmazó tiszta higany. Arra vigyázni kell, hogy a higany felületén semmi homok ne maradjon. Természetesen a felületére tapadó aranyat nem tudjuk lemosni. A higany fajsúlya 13,55gr/cm3, az arany fajsúlya 19,3 gr/cm3. Ez a fajsúlykülönbség mutatkozik meg, ha a megtisztított higanyt egy kissé elmozdítjuk. Az arany nehezebben mozdul, kissé lemarad, az aranyászok azt mondják erre: „farka van a higanynak”. Az aranyat tartalmazó higanyt szarvasbőrbe vagy angin anyagból készített bugyrocskába öntöm, s addig csavarom, míg a higany az igen apró lukacskákon át nem préselődik, s ott nem marad a higannyal bevont amalgámozott aranycipócska. Ezután következik az aranymosás legveszélyesebb művelete, az égetés. Egy hosszított nyelű merőkanálba téve a cipócskákat nyílt tűzön kiégetjük. Nagyon kell vigyázni, mert a higany gőze súlyos mérgezést okozhat, ezért a párologtatást mindig hátszéllel végezzük. Ezzel a párologtatással nyerünk tiszta aranyat. Ha a cipócskákat hirtelen melegítjük, a keletkezett gőz szétvetheti azt, és ha nem védekezünk, kereshetjük az aranyunkat. Ezért az égetőkanálra rézszita szövetet erősítünk, s ha mégis megtörténne a baleset, a szitaszövet felfogja az aranyat. Így jutunk hozzá a 24 karátos aranyhoz. A karát az ékszeriparban használt kifejezés, ami a nemesfémek és a drágakövek minőségét, illetve nagyságát jelzik. (Aranynál a karát 1/24 súlyrész nemesfémtartalmat jelent, a tiszta nemesfém 24 karátos: 24/24. Drágakőnél a karát 0,2 g súlyt jelöl.)






2021. december 24., péntek

Gyerekkori református imáink!

Esti imák

Én Istenem, jó Istenem. Lecsukódik már a szemem, De a tied nyitva Atyám, Amíg alszom, vigyázz reám. Vigyázz az én szüleimre, Meg az én kis testvéremre. Mikor a nap újra felkel, Csókolhassuk egymást reggel. Ámen. Álom, álom édes álom Nyugodj az én szempillámon. Amíg zárva lesz a szemem, Légy mellettem, én Istenem. Ámen

Már a szép nap lenyugodott, Egészen bealkonyodott, Jó sötétbe vonta magát. Adjon Isten jó éjszakát. Köszönjük, hogy velünk voltál, Istenünk, hogy megtartottál. Nyújts az éjjel is oltalmat, A fáradtnak nyugodalmat. Ámen. Úr Jézus, őrizd álmom, Most szemeimet lezárom. Testem, lelkem Reád bízom, Légy mellettem, ó Jézusom. Ámen.

Reggeli imák

Jó reggelt édes Jézusom, Legyen Tied ez a napom. Kézen fogva vezess engem, S ne engedd el soha kezem. Ámen

Én Istenem felébredtem, Te őrködtél én felettem. Köszönöm, hogy megtartottál, Hogy felettem virrasztottál. El ne hagyj a mai napon, Légy kísérőm a jó úton, Hogy parancsod meg ne szegjem, Jézusomat hűn kövessem. Ámen

Mennyben lakó én Istenem! Könyörgök, légy mindig velem. Ha kél a fény napkeleten, A te szemed rajtam legyen. És ha leszáll napnyugaton: Te légy Atyám az oltalom. Terjeszd ki rám áldó kezed: Legyen áldott a te neved. Ámen.

Édes jó Istenünk új napra virradtunk. A te áldó szemed legyen mindig rajtunk. Ne vedd le mirólunk soha a szemedet, Terjeszd ki felettünk áldó kezeidet. Ámen.

Étel előtti és utáni imák

Jöjj Úr Jézus, légy vendégünk, Áldd meg, amit adtál nékünk. Ámen Aki ételt, italt adott, Annak neve legyen áldott. Ámen 

Adjad Ura, hogy jól essék, Jézus neve dicsértessék!

Templomban

Szent házadban megjelentem, Jó Istenem, áldj meg engem, Hadd dicsérlek buzgón Téged, Vésd szívembe szent igédet. Ámen Ki hozzád jön, azt üresen El nem küldöd Uram, sosem. Megyek én is gazdagodva, Kísérj el a köznapokba. Szívembe add Szentlelkedet, Hadd lehessek hű gyermeked. Ámen.

Templomba leülés előtt:

Szent házadba megjelentem,én Istenem ,áldj meg engem;hadd dicsérlek 

buzgón téged,vésd szivembe szent igédet.Ámen. 

Templomban istentisztelet végén:

Házunkba is jöjj el velem,tedd templomoddá Istenem,ha áldott volt bejövésem,legyen áldott 

kimenésem.Ámen.

Ima szülőkért

Anyám, én még gyermek vagyok, Nem szólok úgy, mint a nagyok. A szavakat nem keresem, De azért fogadd kedvesen. Áldd meg az édesanyámat, Ki gondoz és értem fárad, Nem alszik és meg sem pihen. Hallgatja, hogy ver a szívem. Apámat is áldd meg Atyám, Ki dolgozik, keres reám. Karját, lelkét erősítsd meg, Legyen kemény szíve, meleg. Nem találom a szavakat, Jobban tudod Atyám, magad, Tudod, hogy én mit gondolok: Áldd meg, hogy legyenek boldogok. Ámen.


2021. december 22., szerda

Demecser Szabolcs megye

Demecser Szabolcs megye
 
Szöllő hegy dűlő, a községtől keletre fekvő szántóföldek és kaszállók. Dióhegy, szántóföld dió alakú homok dombon, Kosárok szél hordásos homokhegyek, Énekes oldal, szántó és kaszálló földek, Bábaj, Zsombékos rét, Ravasz lyuk vizenyős szántó főid, Berkeszi ér oldal, dűlő, szántó és kaszálló földek a községtől dél keletre a berkeszi határ szélen. Juha alja, szántó és kaszálló föld a szomszédos Székelyi határban volt Juha nevű erdőtől vette a nevét, Hát dombos szántó főid, Vad meggyes, vizenyős szántó föld, hajdan erdő volt, Kettős kátyú, két egy mással össze kötésben lévő zsombékos rét, Kecskéskátyu, zsombékos rét. Dohos csárda, korcsma a községtől dél keletre, a Tokaj— Naményi országos útvonalon, a községtől fél órányira. Nevét vette a dohos bortól, melyet a korcsmában árultak. Fűzes-ér, Zsombékos kaszálló, Nádas kátyú nádas rét, Pap kátyú mocsáros kakás rét, Kerekrét, mocsáros kakás rét, Karácsony hegy, — homok hegy, szántó föld, Pap erdeje, hajdan erdő volt a papok birtokában, jelenben szántó föld, Lenáztató, egy kis tócsa a község közelében, melyet kender és len áztatásra használnak, Boszorkány hegy, homok hely szántóföld, Porkoláb, szántó föld, Rofoj, dűlő, a községtől délre. Borsóvá, erdő és szántó főid, Csikgát, dűlő, Dinnyéshegy — Szántó föld, dinnye termő hely. Büdös rét — mocsáros rét, Fekete föld, búza termő szántóföldek. Szegények Zúgja, rósz gabona termő föld. Falu szigetje, Szántó föld, sziget, hajdan a községé volt. Kékkas, dűlő, nádas és kakás rét, Akasztóhegy, — homok hegy, szántó föld. Kolokányos hegy, alatta sok kolokány termett, Pecsenyés hegy, — szélhordásos, sovány szántó főid, Pecsenyés Sziget, Sziget, szántó főid, Disznó kút, egy kátyú, Eklézsia Szigetje, Sziget, szántó főid, Határ hegy — kaszálló és szántó földek a határ szélen, Csinálos hegy, szél hordásos homok hegy a községtől dél nyugotra fekvő dűlő neve, Csinálos rét, mocsáros rét, Nagy tanya, szélhordásos szántó főid és dűlő neve. Róka kut laposa, vizenyős szántó főid, Elö hegy, szántó főid a község közelében, Hosszú hegy partos szántófőid a község közelében. Irtovány, szántó főid és kaszálló, hajdan erdő volt, Ispán rét, Zsombékos rét, Rózsás hegy, szántó főid, part, Gomtó, dűlő a községtől Nyugotra, kaszálló és szántó földek, Domokos hegy — partos szántófőid, Jakabrét, Rozs talló, dűlő, szántó és kaszálló földek nyugotra a község közelében, Nyomás szigetek 1863-ik évig örökös legelő, mely több szigetekből áll a tisza árterén, ezen szigeteknek nevei: Nagy Rév, Sáros Rév, Hosszú sziget, Zsombékos sziget, Hosszú reke, körtefás reke, Kuszton sziget, Asztalos sziget, Köles hely, Csonka nyár, Szabó kert, Tejes vészi, Hid megett,- fekszik a községtől észak-nyugotra ennek közelében, jelenleg szántó és kaszálló főldekül használtatik. Reke láp, lápos Zsombékos hely, Homok szeg, gyékényes, mocsáros tó, Homok szeg sziget, Kunyhók, sziget, szántó főid, Kunyhók lápja, láp kaszálló, Mérges, sziget kaszálló, Gergelycse, sziget, kaszálló és szántóföld, Gergelycse, sziget, szántó és kaszálló főid, Gergelycse láp, láp kaszálló, Papp tava, tó, sikviz, Vár sziget, régi földvár, eredete épitési ideje bizonytalan, fekszik a községtől 1/2 órányira északnyugotnak a tisza árterén, Neveztetik: demecseri várnak is. — Bacsó sziget, sziget kaszálló, Vereshid sziget, Vereshid láp, kaszálló és nádas, merse, sziget kaszálló, Kolbárd, sziget kaszálló és Szántó föld, Kolbárd tó, sik víz és nádas, Gyűrűs sziget, a kolbárd tóban, Tölgyes, sziget szántó és kaszálló földek, körülte és közte Nádas, Nagy tó, mintegy 300 hold területen tó, nagy részben Sikviz, Ülő, sziget, halászok tanyája, Bersény 50 hold területű sziget, kaszálló és szántó főid körülette Nádassal, Bersény tó, Nagy terjedelmű tó, nagy részben sikviz, körülte nádassal, Nagy Cserét, Nádas, Sárga cserét, Nádas, Nagy rakottyás, nádas, hajdan sok rakottyát termett, Ásvány, Nádas, — Keselyűs, sziget, szántó és kaszálló főid, Dobocz tó, gyikényes tó, Dombocz sziget, Remete, kis sziget, szántó főid, Papp láp, láp kaszálló, Cserés sziget, szántó főid, Beké tó, gyikényes tó, Beké tó sziget, szántó és kaszálló főid. — Szőllős sziget, Darvas sziget, Szénás sziget, Hétye sziget, sziget, szántó és kaszálló földek, köztök lápos és Nadás területekkel. Buzgó sziget, Matyi szeg, 80 hold területű sziget, szántó és kaszálló földekkel, Fűz fás sziget, sziget kaszálló, Osváth láp, láp kaszálló, Békés oldal, zsombékos rét, és szántó főid. Badarász sziget, sziget kaszálló, Hajnal kert, sziget szántó főid, Csónakos kert, sziget szántó főid, Melczer kert, kaszálló a falu alatt. 
Kelt Demecserben Május 14-e 1864. 
Teremy Pál h biró 
Batta Ignác 
Jegyző 

Forrás
Szabolcs megye Pesty Frigyes 1864. évi helynévtárában

2021. december 19., vasárnap

Nevelni vagy legelni? ezt itt a kérdés!


 Nevelni a szülőnek a gyereket születésétől kell, hogy iskolaérett korára szocializálódjon. Ebben a korban az emberi viselkedés és magatartás formálásának leghatékonyabb eszköze a játék. A keresztény értékrend nem divatos, az erkölcs elavult, becsület tisztesség kihalt a magyar szókincsből. Maradnak a család által közvetített minták, a baráti társaságok belső normái, a divatdiktátorok beteges sugallatai, amik formálják alakítják rombolják a még megmaradt értékeket is. A környezeti hatásoktól nem tudjuk elszeparálni életünket. Az internet és a mobiltelefon, a gyerek fejlődését gátolja. A plasztikus személyiséggel rendelkező ifjúság nyitott és fogékony legjobban a mentális befolyásra. A sajtóból ránk zúduló erőszak, a televízióból áradó agymosás, az interneten elszaporodott szemét mind mind kihatnak életünkre, idegrendszerünkre, befolyásolják viselkedésünket, alakítják hangulatunkat, formálják személyiségünket. A mobilfüggőség miatt megreked a gyerek fejlődése és kialakul a szenvedély. A gyerek elhanyagolja környezetét, saját életét, szükségleteit, mert a folyamatos vágy arra kényszeríti hogy újra és újra visszatérjen a kényszerképzetéhez, ami felértékelődik és minden más hétköznapi cselekedet háttérbe szorul. A viselkedési függőség sokkal kifinomultabb és könnyebb elpalástolni. Elvész a család, a munka, a szerelem csak a szenvedélynek marad hely. Több tucat olyan viselkedési attitűd létezik amit nem fedezünk fel viselkedésünkben életvitelünkben. A magatartászavarok mellett megjelennek az interneten élőket kisérő szokásos mentális zavarok is, mint az izoláció, az alulszocializáció és a fimóta vagyis figyelemzavar, és ezzel társul még az opoziciós zavar, ami támadó agresszív indulatos viselkedésben nyilvánulhat meg. A "fimota" figyelemzavarral és a motorosnyugtalansággal jár, nehézséget jelent a figyelem megtartása számára. A napi tevékenységben feledékeny és nem figyel a szülőre vagy a tanárra, amikor beszélnek hozzá a külső ingerek könnyen elvonják a figyelmét. Az értékrend lassan átalakul és az önfejűség és az agresszivitás uralkodóvá válik. Gazdag az, akinek több a pénze, mint a vágya, és az a szegény, akinek a vágya több, mint a pénze. A boldogság titka nem az, hogy még többet szerezzünk, hanem az, hogy örüljünk annak, amink van, és hogy kitöltsük életünk üres kereteit ahelyett, hogy azokat tovább tágítanánk. A szülő feledata, hogy tartalommal töltse meg e gyerek napját. Aki nem képes szocializálódni, elfogadni a társadalmi együttélés szabályait, az előbb utőbb olyan szobába kerül ahol rács van az ablakon, mert a társadalom kiveti magából, lehet az elmegyógyintézet vagy börtön. Már az általános iskolában vannak jelek, amik előrevetítik a gyermek jövőjét, ami  a középiskolában már végzetes pályára áll. Ha nem foglalkozunk eleget gyermekeinkkel, hanem rábizzuk őket a mobiltelefonra és az internetre, akkor mi taszítjuk bele a szakadékba. A szülő nem fogadha el, ha a tanár felhívja rá a figyelmet, felháborodik és inkább veszni hagyja gyermekét, mint hogy feladja büszkeségét. Azoknak, akiknél ehhez magatartászavar is társul, nagyon súlyos tüneteket mutatnak és otthonról sem kapnak megfelelő segítséget, biztosan többet tudna nyújtani egy speciális iskola, ahol néhány év alatt a gyerek megtanulhatná viselkedését szabályozni.


https://fimota.hu/fimota-tunetcsoport#1


2021. december 13., hétfő

Szerkezeti részek az irányítástechnikában

készülék(berendezés), szerv, elem, jelvivő vezeték. 


Elem
Az irányítási rendszer szerkezeti részei: a készülék, a szerv, az elem, a jelvivő vezeték. Az elem az irányítástechnikai szempontból tovább nem bontható szerkezeti rész. Az elem egy vagy több alkatrészből áll.

Szerv
Az irányítási rendszer szerkezeti részei: a készülék, a szerv, az elem, a jelvivő vezeték. A szerv az irányító rendszernek irányítási részfeladatot önállóan ellátó szerkezeti egysége. A szerv egy vagy több elemből állhat.


Berendezés
Az irányítási rendszerünk foglalja magába az irányító berendezést és az irányított berendezést. Ezekre a berendezésekre jellemző, hogy műszaki építmények, amelyek kimenetükön képesek létrehozni az elvárt jelet vagy terméket.

Jelvivő vezeték
Az irányítási rendszer szervei, szerkezeti részei között jelek haladnak. Ezeket a jeleket a jelhordozók közvetítik. A jelhordozó fizikai mennyiséget szállító vezeték a jelvivő vezeték. Lehet villamos vezeték, sűrített levegőt vagy olajat szállító csővezeték, lehet optikai jelet továbbító fénykábel, de egy mechanikus rudazat, amelyik a mozgást továbbítja.

A hatáslánc az irányítási rendszer azon szerkezeti egységeinek sorozata (láncolata), amelyek az irányítási hatást közvetítik. A hatásvázlat a hatáslánc elvi elvonatkoztatott ábrázolási módja, amelyben a tagokat és a jeleket egyszerű geometriai alakzatok jelképezik. A tagokat jelképező alakzatba beírt függvény a tag dinamikus viselkedést, jelátvívő tulajdonságait írja le.

Működési vázlat
A hatáslánc az irányítási rendszer azon szerkezeti egységeinek sorozata (láncolata), amelyek az irányítási hatást közvetítik. A működési vázlat a hatáslánc szerkezeti részeinek ábrázolási módja, amely e részek irányítástechnikai lényegét, ezek irányítástechnikai funkcióit tünteti fel.

A működési vázlat a hatáslánc szerkezeti részeinek ábrázolási módja, amely e részek irányítástechnikai lényegét, ezek irányítástechnikai funkcióit tünteti fel.

Érzékelőszerv
Az irányítástechnikai szerepük igen nagy. Feladatuk egy fizikai mennyiség (jelhordozó) érzékelése, átalakítása másik fizikai mennyiséggé. A követő vezérlésekben érzékelők hozzák létre a rendelkező jelet. A szabályozásokban azt az ellenőrző jelet hozza létre, amelyiket összehasonlítunk az alapjellel.

Az érzékelő szervek jelátalakítók. Feladatuk egy fizikai mennyiség (jelhordozó) érzékelése, átalakítása másik fizikai mennyiséggé.

Parancsadó szerv
A parancsadó szervekkel a vezérléseknél találkozunk. A parancsadó szerv a vezérlési vonal kiinduló szerve, bemenő jele a vezető jel (ez származhat érzékelőtől vagy kezelőszervtől is), kimenőjele a rendelkező jel. Ez a jel felerősítve, formálva változtatja meg a vezérelt berendezés módosított jellemzőjét, végül is a vezérelt jellemzőt

Erősítő, jelformáló szerv
Az erősítő szerv feladata létrehozni a megfelelően formált és megfelelő energiatartalmú végrehajtó vagy beavatkozó jelet. Bemenőjele a kis energiatartalmú rendelkező jel, amit olyan energiaszintre kell emelni (erősíteni), hogy képes legyen a végrehajtó vagy a beavatkozó működtetésére. Kimenő jele a végrehajtó jel. A közbenső jelformálásra több oknál fogva is sor kerülhet. A leggyakoribb a szabályozott berendezések energiatárolóiból adódó időkésleltetések, tranziensek megszüntetésének igénye.

Végrehajtószerv
A megfelelően formázott és megfelelő energiatartalmú végrehajtó jelnek kell működtetni a végrehajtó szervet. Végrehajtó szervet akkor alkalmazunk, ha a beavatkozó szerv bemenőjele elfordulás, vagy elmozdulás. Feladatuk a végrehajtó jellel arányos elfordulást, elmozdulást létrehozni, ezzel mozgatni a beavatkozó szervet. A végrehajtó szerveket pontosságának fokozására gyakran egészítik ki helyzetbeállítóval. Ez nem más, mint belső, saját pozíciószabályozás.

Beavatkozószerv
A módosított jellemző szükséges értékének beállítását, megváltoztatását a beavatkozó szerv végzi. A módosított jellemző változtatása anyag vagy energia áramváltoztatását jelenti. Mivel igen sokféle formában létezik az anyag, az energiát is igen sok fizikai mennyiség közvetítheti, ezért a beavatkozó szervek világa is színes. Gyakran alkalmazzák a különféle szelepeket, az anyagmennyiség változtatására, de az energiát átadó villamos fűtőbetét is lehet beavatkozó szerv.





2021. december 11., szombat

Tovább szárnyal a Pegazus

Egy cyberprogrammal már évek óta megfigyelnek a magyar hatóságok 300-nál is több a médiában vagy a politikában befolyással bíró közéleti személyiséget. 50 országból több mint 50 000 telefont hallgattak le. Rést keresnek a pajzson, kihasználják a mobiltelefonokon futó szoftverek úgynevezett nulladik napi sebezhetőségeit, vagyis olyan beépített hibákat, amelyekről még a fejlesztő programozók sem tudnak. A Pegasus spyware-rel bekapcsolhatják a készüléket mint a wake onlan a pc-n, vagy a mikrofonját kameráját és rögzíthetik a teljes beszélgetést, e-mailjeiről másolatot készíthetnek vagy átirányíthatják, tudják mikor hol van a tulajdonos. A közösségi oldalakon a háttérbeszélgetéseket is elemzik, még a lájkolásait is figyelik. Az óvatosság nem paranoia. Ipari kémkedésre is használható. A szoftver az iMessage üzenetküldő alkalmazás belső hibáit kihasználva, láthatatlan módon behatol a készülékünkbe. Mindenhez hozzáférhetnek a telefonokon, személyes titkos és biometrikus adatokhoz egyaránt. Ez egy olyan cyberfegyver, ami jóra és rosszra is használható, attól függően kinek a kezében van. Sok ilyen szoftver van használatban, például a Mobile Verification Toolkit (MVT) egy eszköz az Android és iOS eszközök  nyomainak azonosítására és kriminalisztikai elemzésre szolgál.

2021. december 10., péntek

The quatum computers

In my presentation today, I want to talk to you about qantum computers. There are dozens of quantum computers in the world. Quatum particles are able to compute in several dimensions simultaneously. The more qubits connected by entanglement at the atomic level in superposition, the faster we get the result, so it shrinks in a fraction of the time. The computing capacity of a qantum computer exponentially increases the number of problem solutions running on multiple threads at once. Some people can get the particles to work properly by cooling, the incoming microwave pulses affect the state of the particles, but the Chinese have overwhelmed that as well. Nanoscopic size The behavior of elementary particles at low temperatures, cooled to absolute zero, results in a myriad of macro-phenomena such as superfluidity and superconductivity. So parallel algorithms run simultaneously, reducing the time to a fraction. The amplitude of the results reveals the correct result, which is a quantity that changes over time. Complete separation of qubits is the key to the solution. The superposition outputs the result of each variation, but even the operation can be monitored by an algorithm running at the same time. Qutrites have appeared that set the photon beam to 3 states. We can say that exponential changes also change exponentially. There is already a huge competition between quantum computer development workshops around the world! The quantum supremacy of the Chinese is palpable. The optical quantum computer already operates at room temperature, photon trapping inorganic crystals contaminated with rare earth ions, where the computer is built with crystal defects. Those working on silicon-based electrons have reached a dead end. Chinese optical computers work with mirrors. There are 8 different ways in which research is stifled around the world. Photon trap quantum computers are already being tested in the cloud in the US. There is huge competition in the quantum market, the goal is to access the quantum internet. The Quantum Computing Control System (QCCS) systems, which are designed to control more than 100 superconductors and spin qubits, are emerging as overbidding. Quantum particles use a laser to get them to work properly, they can be in several states at the same time in the superposition, so an event takes all the possibilities into account at the same time. As the qubits merge, time decreases exponentially. Calculating the variations in parallel reduces the time spent on it to a fraction. Amplitude is a complex linear combination, it is likely that we will get a good result, of course they can knock each other out if they have opposite signs. Being close to 0 will be a good solution. The slightest change in the environment, heat, magnetism, can affect the result. The task of the running algorithm is to recognize the final result. They are still in their infancy, but the results so far are encouraging.

Irányítástechnikai alapfogalmak

Az irányítás: egy folyamatba való beavatkozás adott cél elérése érdekében

Irányítástechnikai tagok: a szabályozási kör részegységeit modellezzük vele

Irányítástechnika: a műszaki tudományok olyan ága, ami az önműködő irányítás
törvényszerűségével és gyakorlati megvalósításával foglalkozik.

Irányítás fogalma: olyan művelet, amely a folyamatot elindítja, működését fenntartja, szükség
esetén változtatja, vagy leállítja.

Folyamat: anyag, energia vagy információ átalakítása és/vagy szállítása.

Technikai folyamat: olyan folyamat, amelynél az irányított jellemzőket technikai eszközökkel
mérjük és/vagy irányítjuk.

Jel: olyan fizikai mennyiség, amely információtartalommal bír.

Jellemző: az irányított folyamat állapotát meghatározó, ill. befolyásoló paraméterek.

Determinisztikus jel: az őt keltő hatások ismertek, bármely időpillanatban előre
meghatározható az értéke. A múltbeli állapota és a jelenlegi értéke
alapján a jövőbeni lefolyása egyértelműen megadható.

Sztochasztikus jel: az őt keltő hatások egy része ismert csak, adott időpontban az értéke
valószínűségszámítás és statisztikai függvények segítségével
behatárolható. A múltbeli állapota és a jelenlegi értéke alapján a
jövőbeni lefolyása csak becsülhető.

Periodikus jel: létezik olyan T periódusidő, amelynek eltelte után a jel ismétlődik.
Azokat a jeleket nevezzük periodikus jeleknek, amelyek előállíthatóak
szinuszos jelek összegeként (Shannon-tétel).

Nem periodikus jel: nem létezik olyan T periódusidő, amelynek eltelte után a jel
ismétlődik.

Kváziperiodikus jel: Nem rendelkeznek véges periódusidővel.

Tranziens jel: átmeneti jelenség. Egyszeri nemperiodikus folyamatok, amelyek
véges energiával rendelkeznek. Pl. egy tápegység be- és kikapcsolási
jelleggörbéje.

Stacionárius jel: a valószínűségszámításunk (becslésünk) paraméterei (pl. szórás,
várható érték) időben állandóak. A vizsgálat eredménye nem függ a
vizsgálat időbeni helyétől.

Nemstacionárius (hisztérikus) jel:
a valószínűségszámításunk (becslésünk) paraméterei (pl. szórás,
várható érték) időben nem állandóak. A vizsgálat eredménye függ a
vizsgálat időbeni helyétől. Pl. hazafelé a Bormegállóból.

Ergodikus jel: a sokaságátlag és az időátlag megegyezik.

Nemergodikus jel: a sokaságátlag és az időátlag nem egyezik meg.

Sokaságátlag: egy adott időpillanatban nagyszámú mérési eljárás

Időbeni átlag: egy mérési eljárás különböző időpontokban való megismétlése.

Vezérlés: olyan irányítási tevékenység, ahol nincs visszacsatolás, pl. közvilágítás, éjszakai áram, amelyben a rendelkezés és a beavatkozás a vezérelt jellemző értékétől függetlenül a vezérelt szakasz különböző jellemzőitől vagy egyéb feltételektől jön létre, és a vezérelt jellemző értékének változása nem hat vissza a vezérlő berendezésre. Nyitott hatásláncú tevékenység, de van beavatkozás 

Szabályozás: egy olyan irányítási tevékenység, ahol két érték közzé szorítjuk a folyamatot, pl.fűtés
 amelynél az irányított jellemző változását összehasonlítjuk a szabályozás célkitűzéseivel és az eltérés
előjeleitől és nagyságától függően oly módon befolyásoljuk a folyamatokat, hogy az eltérés zérus, vagy minimális legyen. 

Az irányítás részműveletei

Érzékelés: információszerzés az irányítandó folyamat(ok)ról, ill. jellemző(ik)ről.

Ítéletalkotás: mérlegelés és döntéshozatal a rendelkezés szükségességéről.7

Rendelkezés: utasítás a szükséges mértékű beavatkozásra.

Jelformálás: jelátalakítás, jelerősítés  jelcsillapítás.

Beavatkozás: az irányított szakasz befolyásolása a rendelkezés alapján.


Az irányítás ábrázolási módjai

Az irányítási rendszereket a leggyakrabban az alábbi módokon tudjuk leírni:

• Szerkezeti vázlat

• Működési vázlat

• Hatásvázlat

➢ tömbvázlat

➢ jelfolyamábra (gráf)


Jelek felosztása

Általános osztályozás

• Determinisztikus

➢ Állandó

➢ Változó

 Periodikus

✗ Szinuszos

✗ Nemszinuszos

 Nem periodikus

✗ Kváziperiodikus

✗ Tranziens

• Sztochasztikus

➢ Stacionárius

 Ergodikus

 Nemergodikus

➢ Nemstacionáriu

2021. december 8., szerda

Dark days are coming...


They say, that who has not vaccinated himself is responsible for the death of at least one person! Who is the most sensible person? The one who finds what is to their own advantage in all that happens to them. When trying to write this end-of-the-year post, I realised my words were not enough to describethe  pandemic or its impact. How many more will die? Nobody knows! How many more deaths we will see in the next months? Dark days coming, we are heading into a difficult time, we could have avoided many of these deaths, if everyone vacci-nates themselves. It is likely that a mandate on wearing face masks in public would have helped to reduce the rates of coronavirus transmission. The vírus has killed more than 35835 people. Researchers warn that official figures underestimate the pandemic’s real death toll, which could more than twice if the virus is allowed to spread unchecked. In a worst-case scenario,  that the number of deaths could exceed 40000 people by January. The sensible are afraid, and fools will not. What makes the ignorant feel so smart, I don’t understand. I em support for mandatory vaccinations. It is a drastic measure. We would have preferred to go another way. But if one year in having the vaccine, of having national campaigns, of having media explaining again and again what this is about, that we have such a high degree of insecurity, of people believing in fake news.


Famous Hungarians who did not vaccinate themselves and died.

Balázs Fecó  musician
Bálint György  engineer
Bergendy István  musician
Böröndi Tamás  actor
Kelemen Csaba  actor
Kóbor János  musician
Kozák László,(Nagy Grófo)  musician
Szabó Zoltán  coach
Szőcs Géza  poet

Our current model of economic growth has led to increasing deforestation and loss of biodiversity, accelerated urbanization, intensive animal farming, global travel - all factors known to increase the risk of zoonotic viruses jumping to human hosts and spreading with alarming ease. Scientists and public health experts around the world have been warning us for many years that a pandemic caused by an unknown virus was not a matter of “if” but of “when”, and that we needed to prepare. It turned out that this “new” coronavirus is highly transmissible (even by people who present no or few symptoms) and can remain airborne longer than thought. Without any doubt, the countries that best succeeded in curbing the spread of the virus (and even eliminating it from their territory) were not necessarily those with more resources, but rather those who did not hesitate to implement aggressive measures to contain the virus (testing, contact tracing, isolating) or eventually control its spread (restricting mobility or closing businesses) as early as possible. The speed at which the virus spread took most of Europe by surprise. The first total lockdowns were like jumping from a sinking boat to the life raft. That was the “easy part”. Reaching land safely was trickier. Much time and energy were spent on discussing the best exit strategies. At the end, Europe’s second wave shows that it may be necessary to aim for more than simply keeping the virus in check. 


2021. december 6., hétfő

Algoritmus átültetése Pythonba

Objektumorientált programozási nyelv.


Ciklusok, while


Egy utasítás blokk ismételt végrehajtása, ciklikussal

b = 0
while (b < 9):
    b = b + 1
    print (b)


Kezdő érték 0

While (b < 9): a ciklus mind addig végrehajtódik míg b értéke kisebb mint 9, tehát amíg igaz a kifejezés. (1-től 9-ig kiírja a számokat a ciklus).

A másik sor: b = b + 1 , ez egy matematikai lehetetlenség, de nem itt.! Mit is mondtunk az egy egyenlőségjelről? A programozásban mindig értékadásra használjuk, nem egyenlőség ként működik (==).
b legyen egyenlő b+1 értékkel, leegyszerűsítve b értékét növeljük eggyel.


Fontos: 1. a while feltétele után mindig tegyünk kettőspontot, evvel kezdődik az utasítás blokk. 2. az utasítás blokk mindig beljebb kezdődjön, tartsuk a behúzást.

A zárójelek a kifejezésekben elhagyhatók az esetválasztásnál (if) és a while ciklusnál is, most csak az átláthatóság kedvéért kerültek ide.

a, b= 0, 0
while (a<10) :
    a = a + 1
    while (b<10):
        b = b + 1
        print(a*b)
    b=0


Kiíratjuk a szorzótáblát ciklusokkal. Egymásba ágyaztunk két ciklust, az elsö ciklus eggyel növeli a értékét, a második ciklus b értékéért felelős, ez addig nem adja vissza az első ciklusra a program futását míg saját maga nem végzet. Tehát 10-szer lefuttatja magát b értékét egyesével növelve, és kiírja a és b szorzatát. Az a értéke ez alatt nem változik. Ha végzett nullázza b értékét és növeli a értékét eggyel, aztán vissza kerül b ciklusba. Ez mind addig fent áll míg a ciklus feltétele hamissá nem válik.

A while ciklus elég fontos összetevő érdemes több módon kipróbálni.



For ciklus

Mint minden más programozási nyelvben úgy itt is megtalálható a for ciklus egy egyedi változata. Mi is ez a for ciklus ? Legtöbbször számláló ciklusként lehet jellemezni (pythonban léptető ciklus). Működése általánosan a kifejezésben megadott értékek határozzák meg, hogy hányszor fusson le a ciklus.

for i in range(10):
    print(i)


Első sor: létrehozunk egy egész típusú változót(i) aminek a for ciklus segítségével
a range(szám sorozat)-ban eltárolt számig, egyesével értéket adunk.
A range(10) jelentése az i egymás után 10 értéket fog kapni 0-9-ig, 10-szer hajtódik
végre a for ciklus. A range-ba több értéket is megadhatunk, ezek megváltoztatják a számsor feldolgozását.

for i in range(6,10):
    print(i)

Range(6,10) – a számsor most is 10-ig (utolsó elem a 9) megy, de a 6-ostól írja ki a számokat.

for i in range(0,41,4):
    print(i)


Itt a range arra utasít, hogy 0-tól 41-ig írjuk ki a számokat 4-esével.
A harmadik érték a lépésközöket adja.

Ugyanígy csökkenő számsort is létrehozhatunk:


for i in range(32,-17,-4):        lépés!
    print(i)


Itt 32-től -17-ig lépked -4-esével(lépésenként 4-et kivonva).


Feltételes végrehajtás

Hasznos programok írásához szinte mindig szükségünk van a feltételek ellenőrzésének képességére és arra, hogy ezek alapján megváltoztassuk a program viselkedését. A feltételes utasítások adják meg nekünk ezt a képességet. A legegyszerűbb formája ennek az if utasítás:

1
2
3
4
5
6
7
if x % 2 == 0:
    print(x, " páros szám.")
    print("Tudtad, hogy a 2 az egyetlen páros prímszám?")
else:
    print(x, " páratlan szám.")
    print("Tudtad, hogy két páratlan számot összeszorozva " +
                                         "az eredmény mindig páratlan?")
Az if kulcsszó utáni logikai kifejezés a feltétel. Ha ez igaz, akkor az ezt követő mindegyik indentált utasítás végrehajtódik. Ha nem igaz, akkor az else kulcsszó utáni behúzott utasítások hajtódnak végre.

Változó típusok

int – Egész számok tárolására, 16 biten -32768-tól 32767-ig

unsigned int – Egész előjel nélküli számok tárolására 16 biten, 0-65535-ig

long – Egész számok tárolása 32 biten, -2147483648-tól 2147483647-ig

unsigned long – egész előjel nélküli számok tárolására, 0-4294967295-ig

byte – egész előjel nélküli számok tárolására 8 biten, 0-255

word – egész előjel nélküli számok tárolására 16 biten, 0-65535-ig

short – egész előjeles számok tárolására 16 biten, -32768-tól 32767-ig

float – lebegőpontos számok tárolása 32 biten,3.4028235E+38-3.4028235E+38, 6-7 tizedes pontoságú

double – dupla pontosságú lebegőpontos szám 32 biten

char – karakterek tárolására 8 biten, -128-tól 127-ig (ascll táblázat szerint)

unsigned char – számok tárolása 0-255-ig

String – karakter láncok tárolására

boolean – logikai típus 1 bites, felvehető értékei: true – false (igaz – hamis)

Arrays – tömbök, egy-egy típusú értékek halmaza, az értékekre index számokkal hívatkozunk


Összevont értékadás

i++ → i = i+1 (i értékét 1-el növeljük)
i-- → i = i-1
i+=y → i = i+y (i értékét y értékével növeljük)
i-=y → i = i-y
i*=y → i = i*y
i/=y → i = i/y

 
Logikai operátorok:

&& – és(and)

|| – vagy(or)

! – nem(not)

Matematikai függvények

min(x,y) – két szám közül a kisebbel tér vissza

max(x,y) – két szám közül a nagyobbal tér vissza

constrain(x,a,b) – x szám a és b közötti értékeivel tér vissza

abs(x) – a szám abszolút értékével tér vissza

map(szam,x1,y1,x2,y2) – változó értéktartományának arányos átkonvertálása új tartományba

pow(x,a) – számok hatványozása

sqrt(x) – szám négyzetgyöke


Program szerkezet
setup() - beállítási programrész, eszközök meghatározására, beállítására szolgál.

loop() - fő programrész, visszatérő végrehajtás.

Alap utasítások
if() - feltételes utasítás, ha a zárójelben a kifejezés értéke igaz akkor végrehajtódik

else – az if után alkalmazzuk, ha nem igaz if értéke akkor hajtódik végre, jelentése: különben.

else if() - az if feltételbe ágyazva további feltételek is megadhatók ezzel az utasítás párral.

for() - számlálós ciklus, mindaddig végrehajtódik még a kifejezés értéke igaz.

switch case – esetválasztó (többfelé ágazó feltételes ciklus)

default – a case else-je, ha egyik eset se igaz akkor hajtódik végre.

break – kilépés a ciklusból (switch-case, while).

Digitális I/O

pinMode() - digitális lábak meghatározása ki- illetve bemenetként.

digitalWrite() - érték kiadása(kiíratása) digitális lábra.

digitalRead() - érték beolvasása az adott digitális lábról.


Analóg I/O

analogRead(x) – x analóg bemenet beolvasása

analogWrite() – PWM jel digitális kimenetre

analogReference() – analóg bemenetek referencia feszültség beállítása

Idő

delay() - várakozási idő megadása ezredmásodpercben.

delayMicroseconds() – várakozási idő megadása milliomod másodpercben.

millis() – a bekapcsolás óta eltelt idő ezredmásodpercben

micros() – a bekapcsolás óta eltelt idő milliomod másodpercben.

Véletlen szám

random() – véletlen szám generálás

randomSeed() – véletlen szám generálás kezdő érték megadása

Kommunikáció

Soros adatátvitel

Serial.begin() - soros kommunikáció átviteli sebességének beállítása

Serial.print() - kiíratás soremelés nélkül

Serial.println() - kiíratás soremeléssel

Serial.available() - változás érzékelése (soros monitor beviteli mező, vagy más beviteli forrás)

Serial.read() - bevitt érték kiolvasása 


Az összehasonlítás műveleti jelei

== egyenlő. (Nem ugyan az mint az = ! Ezt a programozásban értékadásra használják.)

!= jelentése nem egyenlő. pl.: a != b A kifejezés igaz ha a nem egyenlő b
< kisebb
> nagyobb
< = kisebb vagy egyenlő
>= nagyobb vagy egyenlő.


https://www.youtube.com/watch?v=o5g4IAQhKrY&list=PLV4qkjTKNvniW6IYOn1kyS7klkS1CJt66


Szójegyzék
ág (branch)
A programvezérlés egyik lehetséges útvonala, amelyet egy feltétel határoz meg.
beágyazás (nesting)
Egy programszerkezet egy másikon belül úgy, mint egy feltételes utasítás egy másik feltételes utasítás egyik ágában.
blokk (block)
Egymás utáni utasítások sorozata ugyanazzal az indentálással.
Boole algebra (Boolean algebra)
Logikai kifejezések újrarendezésére szolgáló néhány szabály.
Boolean érték (Boolean value)
Pontosan két logikai érték: True vagyis igaz és False vagyis hamis. Ezek típusa bool. A Boolean kifejezés kiértékelése során a Python parancsértelmező Boolean értéket állít elő eredményként.
Boolean kifejezés (Boolean expression)
Egy kifejezés, ami vagy igaz, vagy hamis.
feltétel (condition)
A Boolean kifejezés egy feltételes utasítás fejrészében, amely meghatározza, hogy melyik ág legyen végrehajtva.
feltételes utasítás (conditional statement)
Egy utasítás, amely befolyásolja a programvezérlést egy feltétel révén. Pythonban az ehhez használt kulcsszavak: if, elif és else.
igazságtábla (truth table)
Logikai értékek tömör táblázata, amely leírja egy logikai operátor szemantikáját.
kód csomagolása függvénybe (wrapping code in a function)
Gyakran így hívják azt a folyamatot, melynek során utasítások sorozatát egy fejrésszel látjuk el, hogy egy függvényt kapjunk. Ez nagyon hasznos, mert többszörösen tudjuk használni az utasításokat. Azért is fontos, mert megengedi a programozónak, hogy kifejezze mentális blokkjait és hogy hogyan darabolja fel a problémát kisebb részekre.
láncolt feltételes utasítás (chained conditional)
Feltételes elágazás több, mint két lehetséges program-végrehajtási úttal. Pythonban a láncolt feltételes utasítás if ... elif ... else szerkezetként írható le.
logikai érték (logical value)
A Boolean érték másik megnevezése.
logikai kifejezés (logical expression)
Lásd: Boolean kifejezés.
logikai operátor (logical operator)
Boolean kifejezéseket összekötő operátorok egyike: and, or és a not.
összehasonlító operátor (comparison operator)
Két érték összehasonlítására használt hat operátor egyike: ==, !=, >, <, >=, and <=.
prompt (prompt)
Egy vizuális megoldás, ami azt mondja a felhasználónak, hogy a rendszer készen áll bemenet fogadására.
típuskonverzió (type conversion)
Egy explicit függvény, amely vesz egy adott típusú értéket és előállítja a megfelelő másik típusú értéket.
törzs (body)
Utasításblokk az összetett utasításokban a fejrész után.

https://okt.sed.hu/szkriptnyelvek/gyakorlat/python/basic-python/