Nőnapi kívánság!
A nők, mindenkit túlélnek,
Még az ördögtől se félnek.
Ha nincs több érvük sírnak,
Pedig ők mindent kibírnak.
A nők a hétköznapi hősök,
A férfiak fáradt öreg ősök.
A nők mindig szeszélyesek,
De ha nem hát veszélyesek.
Míg a férfinak a nő a család,
Addig nőnek a férfi a varázs.
A férfi szava összeáll mesévé,
A nő álma varázsolja zenévé.
Nőnapi köszöntő!
Köszöntjük hát most a nőket!
Mert kiváltság, szeretni őket.
Az Édesanyákat, a szülőket,
Az öregeket, a csecsemőket.
A nagyokat, a cseperedőket,
Csendeseket, a cselszövőket.
A szelídeket, a csellengőket,
A félénkeket, a bátor nőket.
Vágyakozókat szeretőket,
Pletykásokat perlekedőket.
A törtetőket, a törekvőket,
Vékonyakat, a dús nőket.
Modelleket, a táncosnőket,
Boszorkányokat, a sellőket.
Hercegnőket, a királynőket,
A szívünkbe kell zárni őket!
Nőnapra!
A nők, mindenkit túlélnek,
De még, a póktól is félnek.
Ha nincs több érvük, sírnak,
Pedig ők mindent kibírnak.
A nők a hétköznapi hősök,
A férfiak fáradt, öreg ősök.
A nők mindig szeszélyesek,
De ha nem, hát veszélyesek.
A férfinak a nő egy kísérlet,
A nőnek a férfi csak kísértet.
A férfi szava összeáll mesévé,
A nő álma varázsolja zenévé.
Kívánok nektek érzéki vágyat,
Hófehér, ünnepi, illatos ágyat.
A feleségeknek, szeretőknek,
A szép nőknek, a nevetőknek.
Nőnapi vallomás
A nő varázslat, ezernyi arcból áll,
A könyv, ami a férfi olvasóra vár.
Nagymama, kismama vagy leány,
A szíve, számunkra örök talány.
Nem ismerheted minden arcát,
Nap mint nap megvívja harcát.
Azt hiszed, valamit tudsz róla,
Inkább hallgass, a szép szóra.
Ha boldog, akkor arca vagy ezer,
De jaj neked ha egyszer vétkezel,
Annyi mindent lehetne még írni,
Ő tud hinni, bízni, nevetni, sírni.
Ha néha-néha átölel a két karja,
Bizony szívedet lelkedet akarja.
És ha még csókjaival is beterít,
Azzal, téged a mennybe elrepít.
Ha jó vagy akkor csókot ad érte,
De ne hidd, hogy ennyivel beérte.
A nő számunkra érdekes és fura,
De tudjuk, hogy ő a világnak ura.
