Mi az IP-cím?
Az internetprotokoll (angolul Internet Protocol, rövidítve: IP) az internet- és internetalapú hálózatok egyik alapvető szabványa. E protokoll segítségével kommunikálnak egymással az internetre kötött számítógépek, hálózati eszközök, webkamerák stb. A protokoll meghatározza a hálózat elemei között küldhető üzenetek felépítését, sorrendjét.
Az internetprotokoll heterogén, nagy kiterjedésű hálózatok jellemző protokollja párjával, a TCP-vel (Transmission Control Protocol, adatátvitel-vezérlési protokoll). Általában együtt, TCP/IP-ként említjük a két protokollt.
Az IP-cím osztályok rendszerében a teljes IP-címtér részekre van osztva.
A táblázat szerint tehát egy gerinchálózati forgalomirányító az első decimális tag alapján meg tudná állapítani azt, hogy a csomag melyik címosztályba tartozik. A helyi hálózatokban ettől függetlenül dönthet úgy a rendszergazda, hogy egy adott osztályú IP-címet kisebb részekre, alhálózatokra oszt fel (subnet).Az alhálózatokra való felosztáscsak úgy lehetséges, ha előre adottak, hogy mekkora és mennyi hálózatot szeretnénk lefedni vele, hány végpontot helyezünk el egy alhálózatban.
Mindezek tudatában kiszámítható az alhálózati maszk értéke, mely felosztja az IP-címet
hálózati és számítógép-azonosítóra. Egy működő hálózat határa az átjárók közzé szorul, vagyis csak egy alhálózaton belül működik, ami azt jelenti hogy dhcp ipcím osztás ezen határokon belül történik meg. A másik határvonal a gateway ami az internet felől zárja le a hálózatunkat.A szegmentálás is képes határok közzé szorítani a hálózatot.
Az IP a forrás- és célállomásokat - az úgynevezett hostokat - címekkel azonosítja, amelyek 32 biten ábrázolt egész számok, melyeket hagyományosan négy darab, 0 és 255 közé eső, ponttal elválasztott számmal írjuk le a könnyebb olvashatóság miatt, például 192.168.42.1. Az IP-címek felépítése hierarchikus: a szám bal oldala (vagy szakmai nevén a legnagyobb helyiértékű bitek felől indulva) a legfelső szintet jelenti, és jobbra haladva az ez alatti szinteket kapjuk meg, például egy szolgáltatót, a szolgáltató alatti ügyfeleket, és az ügyfelek alatti egyes számítógépeket.A TCP/IP-re épülnek az internet magasabb szintű protokolljai, például az FTP (File Transfer Protocol, fájlátviteli protokoll), HTTP (Hypertext Transmission Protocol, az ún. hipertext-átviteli protokoll), illetve az elektronikus levelezés protokolljai (SMTP, POP3, X400 stb.).
A hagyományos IP-protokoll szerinti IP-címeket nevezzük "IPv4" címeknek is, ami a negyedik generációs (v4, version 4) internetprotokollt jelenti. Bár kezdetben jól megfelelt, az internet előre nem látott növekedése közben sok problémába ütköztek a hálózati szakemberek. Egyik ilyen az, hogy nem elégséges a kiosztott címek mennyisége. Gondot jelent, hogy nem támogatja a protokoll a mobilitást, a titkosítást - ezek megoldására jött létre az IPv6.
Az egyre fogyatkozó számú IPv4-címek problémájánat az IPv6, vagyis a hatodik generációs címzésmód orvosolja. Az IPv6 32 bit helyett 128 biten ábrázolja a címeket (mintha a mostani 4 helyett 16 byte-ból álló IP-címeket használnánk), például 3ffe:2f80:3912:1.
http://www.szerencsiszakkepzo.sulinet.hu/jegyzet/info/Halozatok_elemei_tervezese_meretezese.pdf
Az internetprotokoll (angolul Internet Protocol, rövidítve: IP) az internet- és internetalapú hálózatok egyik alapvető szabványa. E protokoll segítségével kommunikálnak egymással az internetre kötött számítógépek, hálózati eszközök, webkamerák stb. A protokoll meghatározza a hálózat elemei között küldhető üzenetek felépítését, sorrendjét.
Az internetprotokoll heterogén, nagy kiterjedésű hálózatok jellemző protokollja párjával, a TCP-vel (Transmission Control Protocol, adatátvitel-vezérlési protokoll). Általában együtt, TCP/IP-ként említjük a két protokollt.
Az IP-cím osztályok rendszerében a teljes IP-címtér részekre van osztva.
A táblázat szerint tehát egy gerinchálózati forgalomirányító az első decimális tag alapján meg tudná állapítani azt, hogy a csomag melyik címosztályba tartozik. A helyi hálózatokban ettől függetlenül dönthet úgy a rendszergazda, hogy egy adott osztályú IP-címet kisebb részekre, alhálózatokra oszt fel (subnet).Az alhálózatokra való felosztáscsak úgy lehetséges, ha előre adottak, hogy mekkora és mennyi hálózatot szeretnénk lefedni vele, hány végpontot helyezünk el egy alhálózatban.
Mindezek tudatában kiszámítható az alhálózati maszk értéke, mely felosztja az IP-címet
hálózati és számítógép-azonosítóra. Egy működő hálózat határa az átjárók közzé szorul, vagyis csak egy alhálózaton belül működik, ami azt jelenti hogy dhcp ipcím osztás ezen határokon belül történik meg. A másik határvonal a gateway ami az internet felől zárja le a hálózatunkat.A szegmentálás is képes határok közzé szorítani a hálózatot.
A hagyományos IP-protokoll szerinti IP-címeket nevezzük "IPv4" címeknek is, ami a negyedik generációs (v4, version 4) internetprotokollt jelenti. Bár kezdetben jól megfelelt, az internet előre nem látott növekedése közben sok problémába ütköztek a hálózati szakemberek. Egyik ilyen az, hogy nem elégséges a kiosztott címek mennyisége. Gondot jelent, hogy nem támogatja a protokoll a mobilitást, a titkosítást - ezek megoldására jött létre az IPv6.
Az egyre fogyatkozó számú IPv4-címek problémájánat az IPv6, vagyis a hatodik generációs címzésmód orvosolja. Az IPv6 32 bit helyett 128 biten ábrázolja a címeket (mintha a mostani 4 helyett 16 byte-ból álló IP-címeket használnánk), például 3ffe:2f80:3912:1.
http://www.szerencsiszakkepzo.sulinet.hu/jegyzet/info/Halozatok_elemei_tervezese_meretezese.pdf
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése