Közeghozzáférési módszerek

Üzenetszórásos csatornával rendelkező alhálózatok esetében ténylegesen egy kommunikációs csatorna van és ezen az egy csatornán osztozik az összes hálózatba kapcsolt számítógép (más néven állomás). Ehhez az egyetlen csatornához, közeghez kell minden állomásnak hozzáférni. A hozzáférés alatt itt az adást értjük, hiszen a vétel nem probléma, ugyanis minden állomás veszi a többi adását és megfelelő azonosítás után (pl. állomáscím-figyeléssel) dönt arról, hogy az üzenet neki szól-e.

Ezen módszerek a következők feltételezésével tárgyalhatók:

    N számú független adó osztozik egy kommunikációs csatornán,
    minden állomásnak van ütközésérzékelő mechanizmusa, (ütközés az, mikor két adó ad egy időben)
    az állomások képesek a csatorna foglaltságát figyelni.

Az átviteli közeg hozzáférésére számos eljárást használnak. A hozzáférés módja függ az hálózat topológiájától is, vagyis attól, hogy milyen módon vannak az állomások összekapcsolva. A közeg elérési módja szerint 3 fő hozzáférési módszer lehetséges.

    Véletlen vezérlés: Ekkor a közeget elvileg bármelyik állomás használhatja, de a használat előtt meg kell győződnie arról, hogy a közeg más állomás által nem használt.
    Osztott vezérlés: Ebben az esetben egy időpontban mindig csak egy állomásnak van joga adatátvitelre, és ez a jog halad állomásról-állomásra.
    Központosított vezérlés: Ilyenkor van egy kitüntetett állomás, amely vezérli a hálózatot, engedélyezi az állomásokat. A többi állomásnak figyelnie kell, hogy mikor kapnak engedélyt a közeg használatára.
Forrás;
http://szabilinux.hu/konya/konyv/3fejezet/3fvelavv.htm
http://prog.hu/cikkek/201/Kozeghozzaferesi+modszerek.html