Az informatika felgyorsult ütemű fejlődése olyan információrobbanást eredményezetett az amúgy is erősen globalizált világunkban, ami a társadalom valamennyi szegmensében szignifikáns változásokat eredményezett. Az informatika felkavarta a vizet a média és a távközlés terén is. A perspektíva messze továbbmutat a jelenlegi társadalmi igényeken. A fejlődés iránya maga teremti meg a lehetőségeket és kelti fel az igényt és formálja a piacot.
A felhasználók többsége
• információ cserére (e-mail)
• információ szerzésre (oktatás)
• szociális kapcsolat fentartására (chat)
• játékra és szórakozásra
• pénzügyi műveletekre és vásárlásra
• videótelefonálásra videókonferenciára
használja az új struktúrát. Kirekesztve érzik magukat a hátrányos helyzetben élők: az idősek, a munkanélküliek, a hajléktalanok, az alacsony jövedelemmel és iskolai végzettséggel rendelkezők (romák), így a szakadék tovább mélyül és eszkalálódik, indikátorként hatva a társadalmi megosztottságára, növelve a szegregációt. Van azonban egy szociális megrekedt felnőttekből álló társadalmi szegmens, akikből hiányzik a nyitottság, az érdeklődés, akiknél a forrás rendelkezésre áll, de az érdektelenség falát nem tudjuk ledönteni. Az igény felkeltése és a befogadási készség előmozdítása nem egyszerű feladat. A munkanélküliek számára az információszerzés az egyedüli kitörési pont lenne, ezért felvilágosító előadásokkal, ingyenes oktatásokkal kellene a könyvtáraknak előrukkolni. Az eddigi próbálkozások eredménye erősen kérdéses. Az információs társadalom által prezentált szocializációs, megismerési lehetőséget, kulturális közeget biztosítottuk, e-pontok, e-könyvtárak és e-közigazgatás révén, de a feltételrendszer felhasználói oldalára nem fordítottunk kellő hangsúlyt. Az információs társadalomban a fogyatékkal élő embereknek továbbra is komoly hendikeppel kell számolniuk, mivel a közintézmények fentartói képtelenek elégséges forrást biztosítani az UNESCO vagy az IFLA ajánlásának teljesítéséhez. Az alulfizetett közművelődési dolgozók elhagyják a pályát és az ott maradt szerényebb szakmai felkészültséggel bírók saját erejükhöz és kvalitásukhoz mérten képesek formálmi a társadalmat. Az oktatásból és a közművelődésből kivont források eredménye csak évtizedek múlva fog jelentkezni, de következményei akár egy évszázadra is meghatározzák a társadalom fejlődésének irányát és a termelési viszonyok alakulását. Magyarországon a hátrányos helyzetű csoportok megkezdték a felzárkózást az átlaghoz a hozzáférés és a használat tekintetében. Azonban még mindig tapasztalható különbség az egyes jövedelmi csoportok között mind a számítógép-használat, mind az internet-használat terén. Amennyiben korcsoportok szerint vizsgáljuk a helyzetet, akkor igen nagy digitális megosztottságot tapasztalunk. A 40-49 évesek közötti internetezők aránya számottevően megnőtt az utóbbi években, kis mértékben növekedett az 50-59 közöttiek csoportjában is, de a 60 éven felüliek között még mindig elenyésző azok száma, akik a világhálót használják. Tíz évvel ezelőtt elkezdtük a nyugdíjasok felzárkóztatását, de egy tollvonással leállították, azzal, hogy a pályázati forrásokat megszüntették. A könyvtárakban dolgozó informatika tanárok kezdeményezték az ingyenes népszerűsítő előadások oktatások folytatását, de az süket fülekre talált, sőt a drasztikus leépítéseknek köszönhetően a kapacitások és a szakértelem is elveszett. A szegénységés az iskolázatlanság, a munkanélküliség és a kulturális hátrányok, az egészségbeli hátrányok csak nőnek, a feltételrendszer tovább romlik és hiába az empátia az emocionális érzékenység, a tolerancia a könyvtári dolgozók részéről, ha a személyi feltételeket is megszüntetjük. A szemléletváltáshoz fel kell ismerni azokat a társadalom szociológiai és pedagógiai összefüggéseket amelyek indikátorként hatnak a gazdaság és a társadalom fejlődésére. Az infrastruktúra magában nem elég, kell hozzá a lakosság felkészültsége és a politikai elit tudatos és felelőségteljes gondolkodása. A digitális írástudás révén nő az állampolgárok munkaerőpiaci esélye, a társadalom és a gazdaság működőképessége. A tradicionális tanulás és a információs műveltség szintézisének eredménye egy szabad identitásra épülő racionális gondolkodás, amit ma számítógépes információs műveltségnek neveznek. A digitális írástudók és az írástudatlanok közötti külömbség csak nő, mert a megszerzett ismeretek révén újabb kapuk nyílnak ki, amik a másik tábor számára bezáródnak. A könyvtár szerepe meghatározó, mert ingyenes hozzáfárást képes adni azoknak akik nem tudnak érte fizetni. A könyvtárosok szerepe is felértékelődik, hiszen személyük révén kesznek képesek a közhasznú információk megszerzésére, az óriási információ halmazban való tájékozódásra. A XXI. Század könyvtárában a szolgáltatások középpontjába a felhasználó áll és a könyvtárostól vár segítséget a hátrány leküzdésére. Az alulfinanszírozott könyvtári rendszer nem képes megtartani a magasan képzett szakembereket, pedig ez stratégiai jelentőséggel bír a gazdaság működőképességének megőrzése érdekében.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése