2012. július 3., kedd

Klakk a nagygyűlésen


A pártállami beidegződésekből adódóan, már az ajtó előtt utamat állta két ruhásszekrény nagyságú nobody-bilding győztes ironkid. A gólemek rusztikus megnyilvánulásából és értelmes tekintetéből csak úgy áradt a műveltség, látszik, hogy levelezőn a széngüriszeti egyetem demagógia szakán végeztek és most ők a kormányzópárt fő ajtószóvivői. Az ajtó előtt mindenkinek a gombjukába vagy gallérjába kerül egy kitűző, amin szeretve tisztelt és hőnszeretett vezérük ocsmány képe díszeleg. A jólbegyakorolt rutinnal végzett motozás az egyetlen momentum ami szakértelemre utal. Az antitálentumok a maguk leplezetlen őszinteségével eldicsekedtek azzal hogy együtt jártak a Marxista egyetem erőszakán és a kisz kiképzőtáborába is Zánkára a vezírrel. Sajnos be kellet fejeznünk az érdekfeszítően tartalmas magasröptű kissé intellektuális és affektált beszélgetést a két hónaljszagú óriásbébivel, mert megjelent a fősámán a kifutón. A show alatt a  bolsevista métely vikáriusa, önelégült kissé tenyérbemászó bájvigyorral fogatta a lógónyelvű hódolók alig féórás vastapsát. Meglepetten fedeztem fel néhány  talpnyaló bárdot a VIP páholyban, a dicső média jeles képviselői lelkesen kellő áhítattal hűséges csauszként vetették papírra a vezír patetikus gondolatait.  A mucsajröcsögei romacsákót a túltáplált aparatcsikok a liturgia végére szentté avatták, ő lett minden vörösök sztárja. Az avatatlan prókátor szerepében  tetszelgő uborkafára felkapaszkodott bájgúnár, csodálatos 3 dimenziós légvárakat vázolt az égre, alig próbálva leplezni nagyfrigyesi álmait. A vallásalapító  enciklikájában kinyilatkoztatta Machivellista nézeteit. Némi meglepetésre gittegyletként fogatták el a bölcs vezír minden javaslatát. A száz ágú csillár fénye alatt is vak sötétben csápoló zsíros tokájú bojárok népes tábora lihegte körbe a négust. Az ömlengések végén az ideológiai egyetértés jegyében harmonikus érzelmi kapcsolat alakult ki közöttük, nyáltól csepegő egyetértésben váltak el meleg baráti csókok kíséretében egymástól. A Gyilaszi hajdanákok vastapsa még félórán át tartott, de az előrelátó szervezők a kijárat mellet elsősegélyben részesítették a felrepedt szőrös tenyerű infantilis rajongókat. A szappanopera végén vörös lufikat  osztogattak az ortodox aparatcsikok, a könnyes szemmel integető klakknak. kicsit úgy éreztem magam mint a busmann xixo a kapitóliumban, vagy mint Csekonics báró az ingyenkonyhán.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése