A játék függőség jelei a társadalomban

A szakemberek szerint egyre több embert érint a játékfüggőség, amely a lehetőségek megnövekedett számával és az online szerencsejátékok térhódításával magyarázható. Meg kell kongatni a vészharangokat, mert társadalom nem akar felébredni csipkerózsika álmából és félő hogy generációk nőnek fel és válnak játékfüggővé, ami súlyos következményekkel jár az egyén fejlődése szempontjából. A lakosság közel 4%-a játékfüggő. A számítógépes játékokhoz való kötődés olyan erős, hogy képes felülírni minden normális értékrendet. A teljes absztinencia kontroll nélküli agressziót vált ki a gyerekekből. A számítógépről való letiltással szabályos elvonási tüneteket produkál, mint nyugtalanság, szorongás, pánik esetleg vad ellenőrizhetetlen indulat vagy agresszió.

A mentális jelek segélykiáltások, amik mindig ott lépnek fel, ahol a gyermek valamilyen érzelmi szempontból magányosnak és elhagyatottnak érzi magát. Úgy véli, hogy nem kap meg valamit és ezt a hiányt akarja pótolni. Egy idő után a gyermek nem tud már meglenni a számítógépes játékok által nyújtott talmi ideák és a virtuális világ nélkül, ahol a kudarcai eltűnnek, sikeres és eredményes lesz. A számítógépes játékfüggés tünetei nyilvánvalóak, de se a szülő se a tanár, se a könyvtárosok nem veszi ezeket a jeleket, vagy csak nem vesznek tudomást róla. A függőség olyan magatartásmódok sorozatát hozza felszínre, amelyeket addig nem tapasztaltunk. A szenvedélybeteg személyiség nem képes lemondani erről a hipnotikus drogról, még akkor sem, ha ezek testi, lelki és szociális ártalmait már ő maga is érzi. A függőség össztársadalmi probléma, de a társadalom besepri a szőnyeg alá. A legveszélyeztetettebbek azok a gyerekek akiknek élete nem teljes. Szülei elhanyagolják, nem képes sikereket elérni a tanulásban párkapcsolatban, nincs értelmes célja, ami kitölti életét. Ha nincsenek programok, a szülők túl elfoglaltak, problémák vannak körülötte, akkor a gyermek olyan világba menekül ahol ezek a problémák nincsenek jelen. Gyakran a gyermek nem tud elszámolni az idejével, egyre több időt tölt a számítógép előtt, az iskolából hazatérve bezárkózik a szobájába és ha benyit a szülő agresszív indulatos hangon válaszol, nem érdekli semmi és senki, nem éhes, elhanyagolja alapvető szociális szükségleteit, nem tisztálkodik, nem étkezik rendesen vagy nem fontosak már számára azok a dolgok amik eddig meghatározták életét, kezdi elhanyagolni a hobbijait, melyeket régen szeretett, csak arról tud beszélgetni, hogy mit csinált, hol tart éppen a játékban, a baráti kapcsolatai is egyre inkább áthelyeződnek a virtuális világba, a tanulmányi eredménye fokozatosan romlik, egyre kevesebbet tanul, azt mondja a számítógépen kell elkészítenie a házi feladatot, miközben alig várja hogy visszaléphessen a virtuális világába. A szenvedélybeteg gyermek realitásérzéke teljesen eltűnik, egyre erősebb a számítógépes játékok során elért eredmény, ha letiltásra kerül sor akkor nem ritkák a veszekedések, dührohamok, rongálások agresszivitás. A gyermek gyakran elhiteti a szülővel hogy a számítógép már elavult és venni kell egy jobb modernebb gépet mert ez már lassú. Az igazi ok azonban az hogy a számítógépes játék csak bizonyos hardverek együttes megléte mellett futtatható, ezzel a szülőket mértéktelen felesleges beruházásokba kényszeríti. A szülőnek gyakran nincs elég rálátása tájékozottsága arra, hogy felismerje a gyermek félrevezetését. Az iskolában a tanárok sem képesek irányítani az órán ott is csak játszik, és még a számítástechnikai ismeretekben is lemarad. Az iskola után agyerek rohan a könyvtárba, ahol ellenőrizetlenül hódolhat szenvedélyének. A naiv szülő gyakran csak annyit tud gyermekéről, hogy délután gyermeke a könyvtárba ment, de azt nem tudja hogy ott csak játékszenvedélyének hódol, amíg el nem fogy a pénze játszik megállás nélkül, nem eszik nem iszik, majd addig bolyong a városban amíg nem talál egy helyet ahol csillapíthatja a játékszenvedélyét.Ezek a gyerekek értelmetlenül lődörögnek és csak azon jár az agyuk hogy tudnának egy újabb potya körre szert tenni. Tekintetük fáradságról, kimerültségről árulkodik, nincs az arcukon érzelemnek már semmi jele, amint megkapják a lehetőséget a számítógép használatához a türelmetlenség és remegő feszültség átalakul kétségbeesett izgalommá és mindenen átgázolva rontanak a számítógéphez. Amikor megszakad az internetkapcsolat dühösen és kétségbeesetten, gyűlöletes arccal akarják elpusztítani a környezetükben található tárgyakat. A tehetetlen düh elképesztő agresszivitást hoz a felszínre, ami a legsúlyosabb bűncselekmények elkövetésére szolgáltat mentális hátteret. Összeszorított ököllel és dühös tekintettel bolyongnak türelmetlenül enyhülést remélve. A szenvedélybeteg gyermek már elképzelni sem tudja az életét számítógép nélkül, lehangolt, depressziós és szorongó ha nem játszhat, a gyakran fáradtságot, álmosságot, a szemizom egyensúlyának zavara okozhatja a túlzott számítógép használat, ami extrém esetben szédülést is okozhat, krónikus szemgyulladások keletkeznek, szemégés, szemfáradtság, kötőhártya-vörösség, szárazságérzet, betűk összefolyása, fejfájás, a szemhéjszéli bőr vörössége vagy gyulladása, szúró érzés vagy könnyezés tapasztalható. Ha ezeket észleli a szülő joggal gyanakodhat arra hogy a gyermeke hazugságokkal leplezi sajátos életvitelét. A játékhoz pénz, kell ha otthon nem engedik a számítógéphez, amit akár bűncselekmény árán is megszerez. A gyermek időérzéke is elromlik, megfeledkezik biológiai szükségleteiről (evés, ivás, pihenés, tanulás) a játék közben. Nem érdekli más, csak a játék,nem is érzi, hogy amit csinál probléma lenne, a dolgok fontossági sorrendje átalakul, olyan világot teremt magának amiben nincs helye a problémáknak és ha a szülő ki akarja ragadni ebből a közegből akkor komoly ellenállásra számíthat. A fiatalok jóval több időt töltenek el a számítógép előtt, mint amennyit eredetileg kellene. Fokozatosan elszigetelődnek, lógnak az iskolából, rosszul alszanak és deviáns és apatikus lesz, szexuális problémát okozhat, a viselkedésük és extrém esetben megjelenik a suiciditás. Mindez elkerülhető lenne, ha a szülők több figyelmet szentelnének csemetéjüknek és tudnák, milyen programokat használ a számítógépen. Társadalmi párbeszédre és az oktatáspolitika teljes átalakítására van szükség. Fontos a prevenció és a felvilágosítás, és hogy nagyobb figyelmet kapjanak az emberi kapcsolatok. A szenvedélybeteg a saját erejét használja fel a betegsége legyőzésére. Hiszen a szenvedélybetegséget csak legyőzni lehet, gyógyítani nem. Minimálisan 3 hónap szeparáció és csoportterápiás kontroll segíti elő a visszaalakulást. A gyerekek mesterséges örömforrást keresnek a játékokban, ergó ezt kell pótolni ahhoz hogy elfelejtsék illetve ne keressék az olcsó eufóriát. A viselkedési addikcióktól való elfordulás a legnehezebb. ha a beteg nem tudja a kiváltó okokat megszüntetni, nem lesz képes ellenállni az újabb kísértésnek, vagy nem tudja abbahagyni szokását, kényszeresen visszatér hozzá, figyelme teljesen beszűkül és korlátozódik a szenvedélyre. A hibás énképek esetén előfordulhatnak akár a kóros feszültség-levezetésnek egészen extrém megnyilvánulásai is. Kényszeresen kárt tehet magában, de az önsértő viselkedésnek nem suiciditás hanem a feszültség levezetése a célja. A virtuális világban amit a játék ad, teljesül a vágy, hogy itt ellentétben a valósággal, ők lehetnek a legkiválóbbak, legnagyobbak, legerősebbek, legszebbek. Könnyebben szocializálódhatnak ebben a világban a legkisebb nehézség nélkül. Sokan azért kezdenek el játszani, mert elesettnek és jelentéktelennek érzik magukat igazi lehetőségeik, korlátaik között, a játékban pedig egyszeriben hatalmasokká, híresekké válhatnak. Ebben a világában a kapott szerep megváltoztatja a helyes helyzet felismerésünket, önértékelésünket, itt képesek vagyunk helytállni és elviselni a nehézségeket, szembesülni a szürke hétköznapok problémáival. A szenvedélybeteg gyermek szinte rezisztenssé válik a külső ingerekkel szemben újra és újra visszaesik a virtuális világába, ahol minden egyszerű és könnyű, ahol aki meghal újraéled, ahol a hiba ismételhető. Mindenki bűnös aki hallgat aki látja és nem tesz ellene semmit. A szülők, a tanárok, a könyvtárosok, pszichiáterek és a hatalom. A feladat, hogy eltérítsük a fiatalokat a túlzásba vitt játéktól azzal, hogy kommunikálunk velük, segítünk a problémáik megoldásában, és alternatívákat kínálunk fel számukra, a szabadidő tartalmas eltöltésére. A függőség társadalmi következménye óriási. Felnőttként a szenvedélybeteg gyermek tovább folytatja kisded játékait és majd a munkahelyen is a játék fog uralkodni felette, cyberparaszt játékokat játszik és a munkája már csak másodlagos lesz. A folyamatos játékot csak addig szakítja meg amíg a főnöke elhalad mögötte. A teljesítmény rovására megy a szenvedélybetegség, akár a dohányzás, hiszen a dohányosok 20%-al kevesebbet dolgoznak a többieknél mert ki mennek rágyújtani. A szenvedély fokozatosan eszkalálódik, kicsiben indul és beláthatatlan következményei lehetnek. Hosszútávon már gyermekkorban elvetett mag felnőtt korban csúcsosodik ki és a teljes élet kudarcává érlelődik, ami majdan felnőtt korban akár a depresszió és a suiciditás gondolatának előtérbe kerűléléséhez is vezethet. A játékfüggő a saját és mások egzisztenciáját is veszélyezteti. A családi kassza mindig megérzi ha a gyermek szenvedélybeteg, mert olyan kiadásokkal terheli a családot ami normális esetben nem lenne.(gépvásárlás,internet, online kártya előfizetés, dvd vásárlás, telefon stb.) A megoldás korhatárhoz kell kötni a számítógépes játékokat és az internetet is mint a filmeket a televízióban. Ambivalens a kérdés, egyrészt a játék szórakozás, ami normális emberi szükséglet, amely kikapcsolódást, versengést nyújthat és a feszültség levezetésére is kiválóan alkalmas, tehát egyfajta pszichoterápiás funkcióval is rendelkezik, másfelől azonban könnyen kontrollvesztéshez vezethet, amely a mindennapi feladatok ellátását veszélyeztetheti. A családi kassza mindig megérzi ha a gyermek szenvedélybeteg, mert olyan kiadásokkal terheli a családot ami normális esetben nem lenne.(gépvásárlás,internet, online kártya előfizetés, dvd vásárlás, telefon stb.) A megoldás korhatárhoz kell kötni a számítógépes játékokat és az internetet is mint a filmeket a televízióban. Ambivalens a kérdés, egyrészt a játék szórakozás, ami normális emberi szükséglet, amely kikapcsolódást, versengést nyújthat és a feszültség levezetésére is kiválóan alkalmas, tehát egyfajta pszichoterápiás funkcióval is rendelkezik, másfelől azonban könnyen kontrollvesztéshez vezethet, amely a mindennapi feladatok ellátását veszélyeztetheti. A rossz eseményekből származó rossz érzéseink eltüntetéséhez nem elegendőek a pszichoterápia, vagy a pszichológia eddig használatos technikái és az anti-depresszánsok. Egyre többen alkalmazzák az érzelmi felszabadítás technikáját, ami nem csak a gyógyításban, hanem a személyiségfejlesztésben, a sportteljesítmény javításában, a munkahelyi stressz csökkentésében, az iskolai nevelésben, az önbizalom fejlesztésben és számos más területen is alkalmazható. Ez egy alternatív öngyógyító és személyiség fejlesztő módszer, ami a depresszió, a szorongás, a poszttraumatikus stressz szindróma a stressz, a függőségek és a fóbiák terén is hatásos. Egy két évig tartó kezelés a játékfüggők 80%-át legalább négy évig távol tartotta eddig a játékszenvedélyüktől, ezzel szemben a csupán hat hónapig kezelt szenvedélybetegek mindössze 30%-a tudott ellenállni a játékszenvedély kísértésének. A Facebookon keresztül elérhető játékok, mint például a Farmville szintén okozhatnak egyfajta függőséget, de ezt a jelenséget teljesen máshogy kell kezelni, mint a krónikus játékfüggőket, akik teljes vagyonukat, családjukat, házukat és karrierjüket kockáztatják a játékszenvedély hevében. Az enyhe függőséget egyszerű csoportterápiával és szaktanácsadással kezelik. Kialakul a kodependencia, ami tágabb értelemben véve úgy is meghatározhatjuk, hogy emberektől, viselkedéstől vagy dolgoktól való kényszeres függés. Azon a téves feltételezésen alapszik, hogy megpróbál belső érzéseket uralni azzal, hogy rajta kívül álló embereket, dolgokat és történéseket kontrolál. A kontrol vagy a kontrol hiánya, a tehetetlenség központi kérdés az élet minden területén. A kodependens ember nagyon könnyen függővé válik. Folyamatosan küzd, hogy a benne lévő hatalmas érzelmi vákuumot betöltse. Az önbecsülése nagyon alacsony (és nagyon gyakran éretlen a jelleme is) A kodependens viselkedése függő viselkedés és nem kiegyensúlyozott. A függőség uralja a személyt és az ilyen ember nem ura saját életének, így saját belső kényszere hajtja. A játékfüggőség attól kóros, hogy a játék átveszi az uralmat a játékos felett, és beindul egy ördögi kör, amiből szinte lehetetlen kiszállni. A játékos nem azért játszik el vagyonokat és nem azért hazudozik a környezetének, mert velejéig rossz ember, hanem azért, mert beteg, és nem tud szabadulni szenvedélyétől. A fiatalok, akiknek még nincs kialakulva a reális ítélőképessége, különös veszélyben vannak. Ez abból adódik, hogy a számítógépen vagy egyéb mobil játékkonzolon, a gyerek az „úr”, azt tehet, amit csak akar, és ha valamit elrontott, újrakezdheti akármikor, akárhányszor. Sajnos így torz képet kapnak a valós életről – pláne ha erőszakos játékokat használnak szabadidejük eltöltésére. Hiába próbálják törvényekkel korhatárosítani a különböző játékprogramokat, nem sokat érnek el, hiszen legtöbbször a gyermek ezeket figyelmen kívül hagyja, vagy tudatosan áthágja. Nagy felelősség terheli a hanyag szülőket is, hiszen nem figyelnek oda, hogy gyermekük mivel és mennyi ideig játszik, marad-e ideje a közösségi munkára, együttlétre, iskolai tanulásra. Sajnos egyre több esetet lehet hallani a számítógép-függőség áldozatairól. Talán az egyik legtragikusabbnak a winnendeni ámokfutás nevezhető. A rendőrök a fiatalember számítógépén számos bizonyító adatot találtak arra, hogy játékfüggő volt, s így elvesztette józan ítélőképességét, féktelen dühének utat engedve gyilkolt válogatás nélkül. Anders Behring Breivik a Facebookon jelenleg fellelhető profilján azt írta magáról, hogy "konzervatív", "keresztény" és "nőtlen", érdeklődik a vadászat és olyan számítógépes játékok iránt, mint a World of Warcraft és a Modern Warfare 2. A veszély felismerésével egyre több honlap, tanácsadó foglalkozik az okok és válaszok keresésével, s igyekszik tanácsokat nyújtani az elkeseredett szülők számára.Ilyen esetben ajánlják a fokozott fegyelmet és figyelmet számítógépes szokásainkban. Ne üljünk 2-3 óránál többet a gép előtt, de ez idő alatt se csak játszunk, hanem a számítógépet használjuk arra, hogy beszéljünk, tanuljunk. Nem válik mindenki függővé, aki kipróbál valamilyen szerencsejátékot. Sok múlik a játék típusán és a játékos személyiségén. - Az impulzív személyiségtípusok, tehát azok, akik hirtelen döntenek, és nem gondolják át a döntésük hosszú távú következményeit, hajlamosabbak a játékfüggőségre - magyarázza a pszichológus. - A játékfüggők általában azt hiszik, hogy befolyásolhatják a játék kimenetelét, pedig a szerencsejátékok nagy többségénél minden a véletlenen múlik. Sokan például meg vannak győződve arról, hogy van egy nyerő stratégiájuk a lottóhoz. A játékfüggőség szenvedélybetegség, amely nem gyógyítható, csak tünetmentessé tehető. Élettani alapját a dopaminreceptor agyi átviteli zavar okozza. A játékosok többsége legtöbbször vizuális élményfüggőséggel megússza a dolgot és jobb esetben kinövi a bizonyos életszakaszokra jellemző játékfüggőséget, de vannak akik esetében súlyos szociális zavarok is jelentkeznek a játékok hatására. Azok, akik a valós világból történő menekülésre használják a számítógépes játékokat, különösen nagy veszélyben vannak, ugyanis az ő esetükben a virtuális tér az érvényesülés és a megbecsültség helye lehet. A már meglevő személyiségzavarokat nagyban elmélyítheti a játékok világában való túlzott elmerülés. A kutatók szerint a tanult, illetve a kialakuló szociális magatartásformák esetében is megfigyelhető, hogy a játékfüggők a valóságban nehezebben találnak hangot társaikkal. Azon fiatalok személyiségfejlődésére, akik amúgy is problémákkal küzdenek ezen a területen, akár káros is lehet az, hogy a játék elveszi az időt a valódi élményektől, igazi kapcsolatoktól. A játékban persze mindenki a saját személyiségét igyekszik kialakítani, s ez néha hamis belső képet okozhat a játékosnak. Persze a megoldás egyszerűen hangzik, vissza kell találni a valóságba. A kérdés csupán az, hogy akad-e elegendő motiváció ehhez. A mesés világok mögött rejtőző cégeknek nem érdekük elengedni a jól fizető ügyfelet, ezért kiszolgálják a fiatalok minden igényét. Ezekben a világokban többnek érzik magukat, mint a valóságban. Szebbek, okosabbak lehetnek, sőt varázslatos képességeik miatt emberfeletti tetteket hajthatnak végre. A játékok azonban - mint a mesék is - irreális képet festenek a fájdalomról és a halálról. A gyermeki énünk valahol mindig is az ezeken való felülkerekedést kereste, s ezekben a játékokban ez megvalósulhat. Az öröklét és a világ mentésének az illúziója minden játékban fontos motiváció.Az öngyilkosságot elkövetők felel játék-függő. "Kutatásainkból egyértelműen kiderült, hogy az öngyilkosságot elkövető játékfüggők körében kétszer olyan gyakran fordultak elő személyiségzavarok, mint a többi öngyilkos esetében. "Ezek a személyiségzavarok jelentősen növelik az öngyilkosságra való hajlamot. Az öngyilkosságnak három fő rizikófaktora van: a depresszió, a függőség, valamint a személyiségzavar. Ezek a pszichiátriai betegségek kölcsönhatásba is léphetnek egymással, így például a depresszió okozhat játékfüggőséget, ami anyagi gondokhoz vezet, ami pedig még tovább rontja a depressziós állapotot. További probléma, hogy a játékfüggők általában nem kérik szakember segítségét, mert úgy gondolják, maguk is meg tudják oldani a problémáikat. Nagyon fontos, hogy a családtagok és egészségügyi szakemberek odafigyeljenek az öngyilkosságra való hajlam apró jeleire a kedélybetegségre a játékfüggők esetében. Minél előbb diagnosztizáltuk a betegséget, annál előbb kezdődhet a kezelés, és annál nagyobb az esély a gyógyulásra. Csak hazánkban több százezer felnőtt játékfüggő van, ezek az emberek évente összesen mintegy 25 milliárd forintot játszanak el a családjuktól. Az egyik legnagyobb probléma, hogy a betegségben szenvedők 31 százaléka már fiatal korban elkezdi a játékot, amik eleinte a gátlás-oldás kapcsolatán alapulnak. A fiatalok rekreációs feszültségoldó magatartásformái rendkívül beszőkültek. Kialakulatlan a pénzfogalmuk, többnyire azért, mert nem kapcsolódik a munkavégzéshez, mint értékteremtő,legális tevékenységhez.