2014. január 5., vasárnap

Táplálni az álmainkat

D o c e n d o   d i s c i m u s ...

Az emberek gyakran figyelmetlenek, következetlenek és önzők, ha jót teszel, az emberek vádolni fognak, hogy hátsó gondolat motiválja cselekedeteidet, ha sikeres vagy, akkor hamis barátokat és igaz ellenségeket szerzel magadnak, bár a jó amit teszel, holnap már feledésbe merül, a becsületesség és az őszinteség sebezhetővé tesz, amit fáradtságos munkával évek alatt felépítesz, azt elpusztíthatják egy éjszaka alatt, a legnagyobbat add a világnak,amid csak van, és ha cserébe arcul csapnak nem számít te megtettél mindent amit tudtál... A tetőpontra az jut, aki tudja,minek örüljön, aki a boldogságát nem tette másoktól függővé, aki nem nyugtalankodik, aki bízik önmagában. Ami könnyen elérhető, az a felszínen csillog. Ami érték,olykor fénytelen és a mélyre kell leásni érte. Amiben a sokaság élvezetét leli, sivár és illanó gyönyörűséget kínál. Amiről én beszélek,az a felszínről nem látható,a bensődben rejtőzik. Szórd el,ami csillog és az igazi jóra vesd tekinteted. Örülj a magadénak. Ha szándékaidat becsületesek,cselekedeteid helyesek, lelkiismereted nem zúgolódik, akkor egyenes gerinccel járhatsz az úton,amit ÉLET-nek nevezünk.  Igyekezz úgy élni, hogy mindig jusson időd: -nevetni...mert ez a lélek legszebb zenéje; -olvasni...mert ez a kötelesség alapköve; -dolgozni...mert ez a siker ára; -játszani...mert ez az örök fiatalság titka; -szeretni...mert gyógyítja az embert; azt is aki adja,azt is aki kapja; - mosolyogni, mert ez az arc legszebb ékszere; Most mindezekre együtt van szükség, mert ezzel egymás számára könnyebbé tehetjük az életet.  Hogy nem számít, mennyire jó valaki, mindenképpen fájdalmat okoz neked olykor. És ezért meg kell bocsátanod neki. Hogy évek kellenek a bizalom kiépítéséhez, de elég néhány másodperc a lerombolásához. Hogy nem kell megváltoztatnunk barátainkat, ha megértjük, hogy a barátok változnak. Hogy a körülmények és a környezet hatnak ránk, de magunkért csakis mi vagyunk felelősek. Hogy vagy Te tartod ellenőrzés alatt a tetteidet, vagy azok fognak Téged. A hétköznapi hősök olyan emberek, akik azt tették, ami szükséges volt, szembenézve a következményekkel. Hogy a türelem rengeteg gyakorlást igényel. Hogy vannak emberek, akik szeretnek bennünket, de egyszerűen nem tudják, hogyan mutassák ki. Hogy olykor az, akire azt hinnéd, hogy megadja neked a kegyelemdöfést, ha már a földön fekszel, egyike azon keveseknek, akik segíteni fognak neked felállni. Hogy csak azért mert valaki nem úgy szeret téged, ahogyan te szeretnéd, ez nem azt jelenti, hogy nem szeret téged teljes szívével. Hogy sosem szabad azt mondani egy kisgyermeknek, hogy az álmok balgaságok: tragédia lenne, ha ezt elhinné. Hogy nem mindig elég, ha megbocsát nekünk valaki. Az esetek többségében te vagy, akinek meg kell bocsátani magadnak. Hogy nem számít, hány szilánkra tört a szíved: a világ nem áll meg, hogy megvárja, míg összeragasztod. Talán Isten úgy akarja, hogy találkozzunk sok nem hozzánk illő emberrel, mielőtt találkozunk az igazival. Így mikor végre találkozunk vele, tudunk majd hálásak lenni ezért az adományért.  Csak kétféleképpen élheted az életed, vagy abban hiszel, a világon semmi sem varázslat, vagy pedig abban, hogy a világon minden varázslat. Az utazás örömtelivé válik, a felfedezés és a kaland örömévé, ezáltal egy nagyon fontos dolgot fogsz táplálni - az álmaidat. Az ember sosem szűnik meg álmodni...Előfordul, hogy álmaink viharosak és vágyaink beteljesületlenek, de szükségünk van rá, hogy tovább álmodjunk, különben meghal a lelkünk. Az egyetlen módja, hogy megmentsük az álmainkat, ha nagylelkűek vagyunk önmagunkhoz. Élni annyi, mint szeretni, szeretni látni és megmutatni, érezni és érzékeltetni, meghallani és meghallgatni, magasba szállni és fölröpíteni, kinyílni és felnyitni, megérteni és megértetni, együtt érezni és eggyé olvadni - és tudni, hogy a szeretet a legmagasabb rendű alkotás a világon. Az élet sötétség, ha nincsen akarat, és minden akarat vak, ha nincsen tudás mögötte, és minden tudás hiábavaló, ha nincsen munka és tanulás, és nincs tanulás olvasás nélkül, és minden munka üres, ha nincs benne szeretet. Jegyezd meg jól, de ne csüggedj soha, remény, csalódás, küzdelem, bukás, sírig tartó nagy versenyfutás. Keresni a mindig a jót, a szépet, és meg nem találni, - ez az élet célja. Keresd az életben mindig a szépet, ragadd meg azt is, amit más észre sem vesz, és ha cudar is sokszor az élet, mindig találni benne kedveset, szépet. Ha a súly elbírhatatlan, emeld fel többször, és könnyebb lesz, ha a rejtvény megoldhatatlan, gondold át többször, és egyszerűbb lesz. Ha a csalódás kibírhatatlan, éld át többször, és elviselhetőbb lesz. Olyan az életed, amilyet kívánsz, figyeld magad, olyan vagy, ahogy élsz. Minden másodpercben új emberi lélek születik a világra, új fény gyullad ki: egy csillag, mely lehet, hogy majd különösen szépen világít, de mindenképpen soha nem látott, saját színképe van, mert egyedi. Új lény csókolja meg a földet – talán zsenit, talán szépséget sugárzón testet ölt az, amit még soha nem láttunk. Egy emberben sem ismétlődhet a másik, és ő sem ölthet testet soha többé másban. Minden új lény üstökös, amely az örökkévalóság folyamán csak egyszer érinti a földi pályát, hogy egy rövid pillanatra vakító fénnyel villanjon fel. Az élet olyan tennivaló, amikor nem tud elaludni az ember, néha a szenvedés gazdagítja a lelket, néha épp ellenkezőleg, összetöri. Az élet titka, hogy túlél minden sérülést és minden seb beheged. Ám a valóságban egyetlen szív sem maradhat érintetlen. A valóság könyörtelenebb, mintsem ,hogy így legyen. Márpedig a szeretett akár a barátság, akár a szerelem esetében, csakis a valóságban létezik.  Az élet olyan mint a kínai kaja, bárhol megkapod de csak kevesen csinálják jól.  Az élettől nem várhatjuk, hogy megadja, amit kívánunk tőle. El kell fogadni, amit kapunk, és örülhetünk, hogy nem lett a sorsunk még sokkal rosszabb. Az élet tanít meg elviselni a szenvedést, az életben többnyire nem a kívánságok döntenek. Hiába fúrjuk-faragjuk életünk rejtelmes sziklatömbjét, minduntalan előbukkan rajta a sors sötét erezete, ezért hát úgy élj a jelennek. hogy a jövőben ne keljen szégyenled a múltad.  Akinek célja a helyes élet – annak eszköze az emberség. Az élet nem arról híres, hogy a legegyszerűbb utat mutatja meg, az élet olyan mint egy szál cigaretta, csak szívni lehet. Az ember legfőbb értéke megismerhetetlen egyénisége, így válik pótolhatatlanná a világban. Nem az a fontos az életben, amit kapunk, hanem amit adunk. Az életben van néhány olyan dolog mely túl szép, hogy igaz legyen. A többi pedig túl igaz, hogy szép lehessen. Rossz úton jár az, ki álmokból épít várat, s közben elfelejt élni.  Az élet rövid, de a mosoly csak egy pillanat. Az élet hosszúsága vagy rövidsége egyedül attól függ hogyan éljük. Saját magunkat mindig arról próbáljuk meggyőzni,hogy mennyivel boldogabb lesz az életünk, ha megházasodunk, megszületik az első gyermekünk, majd a második, de elégedetlenek vagyunk, mert a kisgyerekkel sok gond van, és majd ha megnőnek sokkal könnyebb lesz az élet, de azután megint nem vagyunk elégedettek, mert pubertás gyermekünkkel rengeteget kell harcolnunk. Biztosan boldogabbak leszünk, ha kinövik ezt a kort. "Bendito sea el Dios" Azt mondjuk,hogy sokkal boldogabb lesz az életünk, ha megoldódnak anyagi gondjaink, ha a házastársunkkal rendezzük a problémáinkat, ha jobb autónk lesz, ha majd eltudunk menni nyaralni, ha majd végre nyugdíjasok leszünk. Mennyi ha ami csak kifogás vagy mentség. Az igazság az,hogy a boldogságra nincs megfelelőbb pillanat, mint az, amelyik éppen most van. Az életed mindig tele lesz megoldandó problémákkal.Okosabb, ha ezt tényként kezeled és eldöntöd, hogy mindezek ellenére te boldog leszel. Sokszor úgy tűnik,hogy az igazi életednek már rég el kellett volna kezdődnie, de valami mindig megakadályozta azt egy magasabb erő, valamilyen munka, amelyet be kellett fejezni, amire időt kellett szánni, valamilyen számla, amit ki kellett egyenlíteni. Majd azután kezdődik az élet. Aztán megértettem, hogy ezek az akadályok, maga az élet. Ekkor értettem meg azt is, hogy boldogsághoz vezető út nem létezik. A boldogság maga az út. Ezért élvezd ki minden pillanatát és kincsként őrizd a legkisebb ajándékot is, amit az élettől kaptál. Ne várj addig, míg befejezed az iskolát, míg lefogysz vagy meghízol, míg munkába állsz,míg  megházasodsz, míg megszületnek a gyerekeid, míg megoldod a házastársi konfliktusokat, ne várj a péntek estére, a vasárnap délelőttre, az új autóra, a tavaszra, a télre, a halálra és az újjászületésre. Amíg te várakozol és tervezgetsz, a boldogság elhalad melletted, és te észre sem veszed, hogy már elszalasztottad a megfelelő pillanatot. A boldogság az út,nem a cél. Nincs megfelelőbb idő arra, hogy boldog légy,mint éppen most. Ne hagyd, hogy egy általad elképzelt, szebb jövő elrontsa a jelen boldogságát. Az élet túl rövid ahhoz,hogy lemondj akár egyetlen boldog pillanatáról. Nem akarok untatni senkit a kulturális antropológiával, de a cél, hogy az egyén a  a társadalomban képes legyen megtanulni a viselkedés és a társadalmi együttélés szabályait és megtanítani azt másoknak. A pénz csak ott boldogít, ahol más nem adhatja meg a boldogságot.Vagy sikeres leszel vagy boldog. Boldog, aki azzal él, akit szeret, boldog, aki nem adja el a lelkét se a Pénz Istenének, se a Politika Ördögének, boldog, aki szabadon él, szabadon dönt, olyan munkát végez, amelyben jól érzi magát, annyit dolgozik, amennyi még jólesik, annyit alszik, amennyit a szervezete követel, inkább szegényebb, de nem ugrál másoknak, inkább szegényebb, de látja a munkaidő végét, boldog, mert nem irigyli a gazdagok sikerét. Sokan elhatározzák, tudatosan vállalják a vagy-vagy kérdést, eldöntik, hogy jól akarnak-e élni, vagy jó életet akarnak-e élni. Gazdag az, akinek több a pénze, mint a vágya, és az a szegény, akinek a vágya több, mint a pénze… A boldogság titka nem az, hogy még többet szerezzünk, hanem az, hogy örüljünk annak, amink van, és hogy kitöltsük életünk üres kereteit ahelyett, hogy azokat tovább tágítanánk. A pénzen nem lehet boldogságot venni - de lehet vele adni! Nem érdekel, hogy elszórom, ha arról van szó, hogy másoknak adhatok. Szerencsés az, aki kevés pénzzel boldog, szerencsétlen az, aki sok pénzzel boldogtalan. Aki boldog, az gazdag, de ebből nem következik, hogy aki gazdag, az boldog is. Az életben a legjobb dolgokért nem kell fizetni - vagy legalábbis nem sokat. Gyönyörködni a naplementében, virágot szedni a mezőn, majd a csokorral meglepni kedvesünket, csodálni az őszi falevelek színgazdaságát, feltöltődni az istentiszteleten, kéz a kézben sétálni egyet, vagy egyszerűen csak ücsörögni a verandán és tücsökzenét hallgatni - nem kerül semmibe. Együtt nekilátni egy doboz fagyinak, megrendelni a kedvenc pizzánkat, úszni egy nagyot, vagy megnézni egy remek filmet - valójában alig kerül valamibe. Tisztes dolog a vidám szegénység. (...) Különben sem az a szegény, akinek kevés van az erszényében, hanem az, aki többre vágyik. Pénzért nem lehet boldogságot venni, főleg akkor nem, ha rossz boltba téved be az ember. Nem biztos, hogy luxusautóval lehet eljutni a boldogsághoz. Akárki mondta, hogy pénzen nem lehet megvenni a boldogságot, szerintem az illető már eleve boldog volt, és nem tudta, mit beszél. Mert ha nem is a boldogságot magát veszi meg rajta az ember, a boldogság megtalálásának lehetőségét igenis megveheti. Ne a gazdagságot imádd, hanem a jólétet, mert általa nyersz! És ne a jólétet akard, hanem a boldogságot, melyet abban találsz. A pénz igazán keveset ad a boldogsághoz. A szeretet és az önfeláldozás még nem garancia a boldogságra, ahogy a pénz sem. Tehetősként (...) mégiscsak jobb akár boldogtalannak is lenni, mint szegényen.
A könyvtáros pedig az az ember, akinek a könyv olyan táplálék, szenvedély, sors, szerelem, gyönyör, mámor, kaland és végzet, mint tengerésznek a tenger, a parasztnak a föld, a kertésznek a növény. A tudós a könyvet csak anyagnak veszi: megnézi, olvassa, idézi és félreteszi; a költőnek a könyv csak mű: teremti és elfelejti; a tanítónak csak eszköz: merít belőle és továbbadja; a közönséges embernek csak iparcikk: olvassa és élvezi. Senki nem nyúl úgy a könyvhöz, mint a könyvtáros, oly csendesen és lassan, ahogy az ember csak örök dolgokhoz nyúl: tengerhez, asszonyhoz, földhöz.A boldogság titka

 A tudatosság és békességben élni önmagaddal ás másokkal, illetve annak lenni, aki vagy, azaz önmagadnak lenni: ugyanaz. Amíg önző vagy azt mondod: valamikor a jövőben talán békességben élhetek, ha ez, az vagy amaz történik; vagy ha ezt megszerzem; vagy ezzé-azzá válok. Vagy azt mondja: sohasem élhetek már békességben, mert a múltban ez meg ez történt. Hallgasd meg az emberek történeteit, és rájössz, valamennyinek azt a címet adhatnánk: „Ezért nem élhetek most békességben”. mert még önző módon akarok valamit és nem elégszem meg a jelen pillanattal. Vagy tán tudja, ám attól fél, hogy erre rájössz. A lelki béke ugyanis – végül – véget vet az önzésnek.
Hogyan lehet békésnek lenni most? Ha békét kötsz a jelen pillanattal. A jelen pillanat a „pálya”, ahol az életed „játszmája” történik. Sehol máshol nem történhetne. Ha már békét kötöttél a jelen pillanattal, figyeld meg, mi történik, milyen tettre vagy képes, illetve milyen tettet választasz? Pontosabban fogalmazva: mit tesz az élet rajtad keresztül? Négy szó hordozza az élet művészetének titkát, minden siker és boldogság titkát: egynek lenni az élettel. Egynek lenni az élettel azt jelenti: egynek lenni a mosttal. Ebben az esetben felismered, hogy nem te éled az életedet, hanem az élet él rajtad keresztül. Az élet a táncos, te csupán a tánc vagy. Mi a valóság? Bármi, ami éppen van. Buddha úgy nevezte: tatata, azaz az élet, ami nem több, mint ennek a pillanatnak a formája. Ellenszegülni ennek a pillanatnak az önzés alapja. Ez teremti meg a negatívitást, amin az ego virul, a boldogtalanságot, amit imád. Ily módon szenvedést okozol magadnak és másoknak, és még csak nem is tudod, hogy ezt teszed, nem tudod, hogy földi poklot teremtesz. Szenvedést teremteni anélkül, hogy tudnál róla: ez a tudattalanul élés lényege; ezt jelenti a teljesen az ego szorításában élni. Döbbenetes és szinte hihetetlen, hogy az ego milyen mértékben képtelen észrevenni önmagát, és azt, hogy mit művel. Pontosan azt teszi, amiért másokat elítél, és ezt mégsem veszi észre. Ha erre rámutatsz, akkor haragosan tagadja, s okos érveket és önigazolást keres, hogy eltorzítsa a tényeket. Ezt teszik emberek, vállalatok, kormányok. Ha már minden egyéb csődöt mondott, akkor az ego a kiabáláshoz, vagy akár a testi erőszakhoz folyamodik. Beküldi a tengerészgyalogosokat. Így már érthetjük Jézus keresztfáról mondott szavait: „…bocsáss meg nekik, hisz nem tudják, mit tesznek”.
Ahhoz, hogy véget vessünk annak a nyomorúságnak, ami az emberi állapotot már évezredek óta sújtja, magadon kell kezdened: minden egyes pillanatban felelősséget kell vállalnod belső állapotodért. Vagyis most. Kérdezd meg magadtól: „Van-e bennem negativitás ebben a pillanatban?” Ezt követően válj éberré, figyelj a gondolataidra és az érzéseidre! A kismértékű boldogtalanságra is ügyelj, bármilyen – korábban már említett – formában is jelentkezzen, például elégedetlenségként, idegességként, „torkig vagyok” érzésként! Ügyelj az olyan gondolatokra is, amik látszólag igazolják vagy magyarázzák ezt a boldogtalanságot, holott valójában okozzák azt! Ha tudatára ébredsz a benned lévő negatív állapotnak, az nem azt jelenti, hogy kudarcot vallottál. Épp azt jelenti, hogy sikerrel jártál. Amíg nem ébredsz ezeknek a belső állapotoknak a tudatára, addig azonosulsz velük. Ez az azonosulás: az ego. A tudatossággal együtt jár, hogy fölszámolod a gondolatokkal, érzelmekkel és reakciókkal való azonosulásodat. Ez azonban nem tévesztendő össze a letagadásukkal! Észleled a gondolatokat, az érzelmeket vagy a reakciókat, és felismerésük pillanatában az azonosulás automatikusan véget ér. Éntudatod – hogy kinek tudod magadat – ekkor átvált: korábban a gondolatok, érzelmek és reakciók voltál; most pedig már a tudatosság vagy, az a tudatos jelenlét, amely ezeknek a belső állapotoknak a szemlélője. Mindössze annyit kell tenned, hogy tudatában vagy gondolataidnak és érzéseidnek, ahogy azok keletkeznek. Ez valójában nem is igazán „cselekvés” hanem éber „látás”. Ebben az értelemben igaz, hogy semmit sem tehetsz az egótól való megszabadulás érdekében. Amikor a váltás – a gondolkodásról a tudatosságra történő átváltás – megtörténik, akkor az életedben az ego eszességénél sokkal hatalmasabb értelem kezd működni. A tudatosság révén az érzelmek, sőt még a gondolatok is személytelenné válnak. Fölismered azok személytelen természetét. Többé már nincs bennük én. Azok csupán emberi érzelmek, emberi gondolatok. Teljes személyes történelmed – ami végső soron nem több egy történetnél, egy gondolat- és érzelemhalomnál – másodlagossá válik, és már nem foglalja el tudatod előterét. Már nem képezi éntudatod alapját. Te a jelenlét fénye vagy, az a tudatosság, ami megelőzi a gondolatokat és érzelmeket, s ami azoknál sokkal mélyebb.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése