A tudás szabadság és a szabadság felelősséget jelent, a legtöbb ember ezért retteg tőle. A tudáshoz való jog olyan, mint az élethez való jog, de sajnos kevesen élnek ezzel a joggal. A környezetünk megismerése olvasás révén a legkönnyebb, mert az olvasás is gondolkodás, és az írás is beszéd, ahogy Babits mondta. Amíg a körülöttünk levő világ összefüggéseit nem ismeri meg a sötétben tapogatódzó ember teljesen, addig nem lehet nyugodt, mert a lelke fél a bizonytalantól. A lélek csak akkor szabadult fel, mikor a a természeti tények szigorú megismerése és okszerű kapcsolatai feltárják előttünk a rejtőzködő világot. A tudás az ember legjobb, leghűbb barátja, ami szabaddá tesz, mert a tudatlanság olyan bilincs, ami börtönbe zárja a tudatlan lelket és félelemben tartja, ahogy George Bernard Shaw mondta a tudatlanok szenvednek. Az emberek mindig a körülményeket okolják azért, amit az életben elérnek. Én nem hiszek a körülményekben. Azok az emberek, akik boldogulnak ebben a világban, olyanok, hogy reggel felkelnek és megkeresik azokat a körülményeket, amelyekre szükségük van, de ha nem találnak ilyet, akkor megteremtik és nem kifogásokat keresnek, hogy miért nem fog sikerülni. Mindnyájunkban él a vágy, hogy megtaláljuk helyünket a világban. Az ember nem élhet anélkül, hogy észre ne vegye és ne értse a körülötte lévő jelenségeket. Érezzük, hogy kutatnunk kell, milyen az a világ, amelyben élünk, érezzük, hogy a dolgokba néha be kell avatkoznunk, ezért tudni akarjuk, hogy milyen következménye lehet a beavatkozásunknak. Kant szerint három kérdésre kell minden gondolkodó embernek feleletet találnia: Mit tudhatok? Mit kell tennem? Mit remélhetek? Erre a három kérdésre adott felelet az, amit tudásnak neveznek s erre a három kérdésre a logika, az empirikus tudás és tanulmányaink alapján vagyunk képesek felelni. Ennek eszköze az olvasás, aminek segítségével és az emberi fantázia szárnyalásával, olyan dolgokat is kikövetkeztetünk, amire még nincs bizonyíték. Azt kérdezed miért írom le ezeket? Talán azért mert megnyugtat, vagy azért mert szeretnék alkotni valamit a világnak, az embereknek amivel tudnak azonosulni, de van még egy dolog ez pedig a szó ereje, nem magában a cikkben, hanem az érzésben amit kiváltott, benne van minden, ami a szavakban elveszett. Mi kell ahhoz, hogy valaki írni tudjon cikket vagy könyvet? Mindenképpen gondolat és műveltség kell hozzá, nem elég a végzettség vagy a hatalom. A gondolatok csak abban az emberben ébrednek, aki művelt, a műveltség alapja pedig az olvasottság. Az olvasás képes igazán szabaddá tenni, és értékes életet élni.Könnyű annak aki már ismeri ezt a titkot, ez a cikk azoknak szól akik még nem ismerik. A könyv persze nem segít azon, aki nem ismeri a betűket, mint ahogy azon sem aki bár tudna olvasni de nem olvas, semmiben nem különbözik az előbbitől. Az olvasás segít a helyesírás megtanulásában a fogalmazásban, a gondolkodásban és csiszolja a személyiségünket.A helyesírás az általános műveltség része, ismerete a tanterv által megkívánt mértékben kötelező, a minimális kompetencia nélkül nem bocsátható senki érettségi vizsgára. Azzal hogy a helyesírási szabályzatot a diákok kezébe adják, csak tovább rontják az amúgy szellemi mélységben vergődő ifjúságot. Természetes dolog, hogy a helyesírás bizonyos pontjainak szilárdan a tanulók fejében kell lenniük. Mindenekelőtt a készséget hangsúlyoznám, mert a magyar helyesírás értelemtükröző. A helyesírási szabályzat, illetve szótár használata az írásbeli érettségi vizsgán, az érettségi megcsúfolása, a régi társadalmi értékek sárba tiprása. Az érettségizőktől természetesen elvárható, hogy ismerjék a magyar helyesírás alapjait, legfontosabb szabályait, és alkalmazni is tudják azokat. Ha a készségfejlesztés minden iskolában következetes lenne, megtanulnának írni és olvasni a diákok, ez később esélyt adna nekik a kulturális fejlődésre. A helyesírás presztízse fontos a nemzettudat számára. A helyesírási alapkészség nélkül csupán idiótákat képeznek az utókor számára. A tanulás hozzájárul ahhoz, hogy ne csak az iskolai körülmények között, hanem a mindennapi életben is fontossá és természetessé váljék az igényes nyelvi kifejezés, amelynek egyik része a helyesírási szabályok pontos ismerete. Nem akarok ünneprontó lenni, de aki nem tud helyesen írni, olvasni, mit keres az érettségin, és hogy lesz képes majd a főiskolán szakdolgozatot készíteni. Majd pénzért elkészíti valaki helyette. Az új értelmiség egy műveletlen söpredék lesz, ami a társadalmi morált tovább fogja rombolni. Ne csodálkozzunk, akkor, ha hazánk vezetői nem tudnak helyesen írni, fogalmazni, gondolkodni. A könyv nem segít azon, aki nem ismeri a betűket, nem képes igényes munkát kiadni a kezéből, mert parlagian fogalmaz, vagy nem tud helyesen írni. Az tanulja meg jól és alaposan a magyar helyesírást, aki sűrűn forgatja a helyesírási tanácsadó szótárt, de nem az érettségin, hanem az azt megelőző 12 évben. Ez idő alatt illő lett volna elsajátítani a magyar nyelv helyes használatát; meg nem engedhető előnyöket adhat a műveletlen söpredéknek, ha az érettségin használhatják a helyesírási szabályzatot. Nagyobb hangsúlyt kell kapnia a nyelv művelésének, több energiát kell tanároknak, diákoknak befektetniük nyelvünk megőrzésére, ápolására, mert; „nyelvében él a nemzet”. anyanyelvünkön helyesen írni kötelesség, ezt kívánja az önbecsülésünk. Amikor a magyar ember az anyanyelvén megfogalmazott szöveget ad ki kezéből, bizonyítványt is kiállít magáról: miként áll ő nyelvhűség, tudatosság, alaposság dolgában. És mivel az emberek levélírás, ügyes-bajos papírmunkák intézése vagy éppen kérvények megfogalmazása közben nem szótárak után kapkodnak, hanem gondolataikat összeszedve, érzéseiket formába öntve írnak, minimális feltétel, hogy a szabatos kifejtés mellett a magyar helyesírás törvényerejű szabályainak megfeleljenek. Tekinthetjük ezt a kérdést a használat nézőpontja után az oktatás felől is. Egy átlagos képességű diák tizenkét évnyi tanulás után jut el az érettségi vizsgáig. Tizenkét tanéven át tanulja a magyar helyesírást, és természetesen nemcsak magyar órákon. Vagyis minden iskolai írásbeli munkával szemben támasztott alapvető követelmény, hogy az helyes magyarsággal fogalmazódjék meg, ebben lehet segítségünkre az olvasás. A stílus maga az ember. A kötelező olvasmányok révén fejleszthetjük helyesírási képességünket, szókincsünket, megismerve a nyelvtani szabályokat. Ilyenformán tehát tizenkét évnyi folyamatos tanulás és következetes számonkérés után nem túlzó követelmény, hogy az érettségiző diák ne szoruljon a helyesírási szótár „mankójára”. Ehhez nyilván megfelelő szókincsre van szükség, amit a már említett rendszeres olvasás alakíthat ki, és persze az igényes olvasmányok. Az érettségizőnek biztosnak kell lennie a magyar helyesírás kérdéseiben, noha a tanulás soha nem ér véget. A folyton változó, alakuló nyelv, a három-négy évtizedenként megreformált helyesírás igényli az ismeretek megújítását. Nem elég magyarnak születni, tanulni kell a magyar nyelvet, mert a pallérozott stílus meghatározza az egyén értékét. A magyar lakosság helyesírási színvonala elkeserítő, pedig a helyesírás az alapműveltség része, amit az ember „otthonról” hoz, egy állandó tréning eredménye. Ha az értelmiségi beállítottságúak számára valamilyen mértékben alapmagatartássá válik a helyesírási gondosság, elértük amit akartunk. Az érettségin úgy adjon képet magáról a vizsgázó, hogy „tisztán” a megtanult ismeretekre támaszkodjon, ez már morális kérdés. Könyv
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése