A kastély titkai

A volt Elek-kúria Késő klasszicista épülete a kastély. A századforduló idején eklektikus stílusban átépített korábbi udvarház, boltozott pincékkel, homlokzatának közepén három tengelyes, nyitott rizalittal. Az oktatási intézményeket 1948. június 2-án államosították. 1950-ben a tantestület létszáma 16 főre emelkedett, nyolc osztályban folyt a tanítás. 1959-60-ban megépült az emeletes iskola 5 tanteremmel, szolgálati lakással. A műemlék jellegű "kastélyban" (az egykori Elek-kúrián) beindult a napközi otthonos étkeztetés, ami jelenleg is működik. Híres a falu Odescalchi Jenő Zoárdról és Radnóti gyilkosáról, aki Tálas András hadapród őrmester, demecseri magántisztviselő állítólag. Lónyay Pálma 1901. június 8-án ment férjhez szerémi herceg Odescalchi Jenő Zoárdhoz (Bolhás, Somogy vármegye, 1876. október 10–Demecser, 1917. április 3.). E házasságból 1902 május 6-án született meg Miklós, 1903. december 8-án pedig Margit.

Rangjuknak megfelelő neveltetésükről a nagymama és a szülők gondoskodtak. Nevelők és házitanítók segítségével sajátították el az arisztokrata társasági élet szabályait. Miklóst három tanító oktatta: Dietrich Gyula, Egyedy László (korábban katolikus pap, később a herceg titkára) és Bay Jeromos torna- és vívómester. A fiú Tuzséron tanult meg lovagolni, már gyermekkorában is nyitott társasági ember volt, szeretett és tudott táncolni. Példaképe egyrészt apja volt, aki bátorságra, edzettségre, a fizikai fájdalom tűrésére, határozott és férfias viselkedésre nevelte, másrészt II. Rákóczi Ferenc, akinek emlékét nagy tekintély övezte a családban, hiszen a nagymama egyenes ági leszármazottja volt a nagy fejedelem generálisának, gróf Forgách Simonnak.

1917. április 3-án Odescalchi Zoárd Demecserben öngyilkos lett. Április 6-án Tuzséron temették el. Az előzmények: miután a szerb harctérről hazatért, a hadügyminisztérium megbízásából hadiüzemeket létesített Szabolcs vármegyében, Nagyhalászon burgonyafeldolgozót, zöldségszárító telepet, sertés-fiaztatót és hizlaldát, Demecserben káposzta-savanyítót. Ott lett öngyilkos, miután április elején vizsgálóbizottság jelent meg a gyárban. A halál okai, körülményei nem tisztázottak, panamáról suttogtak, amiből a hercegnek sok millió korona haszna származott. Búcsúlevele csak ennyit tartalmazott:

  „Szeretteim, bocsássatok meg! Becsületembe gázolnak, nem bírom tovább, Zoárd.”

Ugyanakkor lett öngyilkos a demecseri üzem egyik magasabb beosztású vezetője is, többeket pedig letartóztattak. A vizsgálati jegyzőkönyv elveszett. Lónyay Pálma második férje sédeni Ambrózy György (Sátoraljaújhely, 1885 március 7–Budapest, 1970. január 18.), jogászdoktor, történész, huszárkapitány, a katonai Mária Terézia rend lovagja. Demecser, nagyközség, 226 házzal és 2021, jobbára ev. ref. vallásu lakossal. Demecserrel már 1333-ban találkozunk egykorú iratokban, amikor "Dewecher" és "Keménydevecser" (Kemendeuecher) néven van említve. Később csupán Devecser néven fordul elő. Két okíratban, és pedig 1333-ban és 1361-ben, Szent-György tiszteletére szentelt temploma is 22említve van. Ugyanekkor már 30, névleg felsorolt halászó-helylyel bírt. Földesura Robert Károly alatt Magyar Pál volt; a XV. században, a mikor mint város szerepel, az ólnodi Czudar, a Rozgonyi, a Kállay és a Monoki család bírta. A XVIII. sz. végén és a XIX.

század elején a Korda, Barkóczy, Walter, Zoltán, Buday, Dombrády, Irinyi, Jármy, Krucsay, Okolicsányi, Erőss, Elek, Szikszay, Serte, stb. családok voltak itt birtokosok, jelenleg pedig gr. Hadik-Barkóczy Endre, Elek Emil, László és Dezső, Török Gyula és Grósz Ignácz. A községben két templom van: a református, mely 1820-ban épült, és az 1890-ben épült róm. kath. Itt van Elek Emil csinos urilaka, melyet pazonyi Elek Pál 1840-ben építtetett. Azonkívül van itt két gőzmalom is. A következő képen a falu pecsétjei láthatók: 

A községnek van postája, távírója és vasúti állomása. Dülő nevei közül felemlítendők: Rofaj, Porkoláb, Jakabrét, Bertény, Heteje, Kolbárt-tó, Remete, Gergely-lese, Beke-láp, Matyi-sziget, Bekés, Bábolytó, Lapuvas tava, Bersény, Orozd, Vár-sziget, Dombocz tó, Nagy-Heketó, Konyhok sziget és láp, Vereshid tó, Vásáros hegy. 

Egyesek szerint a kastély előtt jobb oldalon állt egy eperfa, az alá helyeztek el egy időkapszulát, mások szerint a baloldalon úgy 30 méterre, mindenesetre 1969-ben, a tanácsköztársaság 50. évfordulóján azzal, hogy majd a 100. évfordulón kiveszik az iskolások és elolvassák mit üzentek nekik 50 évvel ezelőtt idejárt iskolástársak. 

Ide csempésztem be a cikket, amit nem lehetett leközölni. 

A politikai széljárás többször is megváltozott, a csendőrökből besúgók, majd ÁVÓ-sok vagy karhatalmisták lettek, és vele a helyi köpönyegforgató MSZMP-sek is előbb MDF, majd MSZP és végül FIDESZ színekben tűntek fel! A helyi pufajkások estin végezték el az általánost, majd az érettségit is odaadták nekik. Sokan úgy tanítottak, hogy diplomájuk sem volt, csak a pártkönyvük. Néhány család bitorolja a hatalmat évszázadok óta. 40 éven át a züllött duhajkodás jellemezte a hatalom uszályán dőzsölő és vegetáló műveleten alkoholista söpredék életet. A választások óta szállóigévé vált politológus körökben, hogy a polgármesteri szék ára egy csobolyó virágos bor Demecserben. Többnyire uborkafára felkapaszkodott gátlástalan  szélhámosok, strómanoknak tömték meg a zsebüket, a sok halálesettel járt Csernobili bőr biznisszel. Én nem gyártok konteókat, csak meghallgattam az embereket, akik elmesélték mi lett azoknak a sorsa akiket feláldoztak a pénzért. Benne voltak polgármesterek, jegyzők, a tsz. elnökök, stb. 1986. április 26-án volt a baleset és az elhullott állatok bőre április 29.-én megjelent Magyarországon, ahol a helyi tsz.-ek beszántották. A bűzlő vasúti kocsikat nem mertem megközelíteni. A Kossuth tsz dolgozói rakták ki traktorokra a bőröket. Többször jelentettük, és kértük vizsgálják meg nem káros-e az egészségre, de ki se jöttek az illatékes elvtársak, csak kiadtak egy hivatalosnak tűnő papírt, amiben az állt nem radioaktív és nem fertőző a szállítmány. Hazánk ma is tökéletesen úgy működik, mint 40 évvel ezelőtt: fetrengünk a hazugságok mocskában, ahol a hiúságok atommáglyáján az emberélet nem számít, csak a pénz. Akik a bőrrel kapcsolatba kerültek mind meghaltak 1-2 éven belül. Aki nem hiszi nézzen utána mennyivel volt több temetés 87-89 között. A falu felől az első vágány végénél álltak a vasúti kocsik napokig. Az út elülső oldalán a lakók gyorsan kicserélődtek. A szállításvezetők, vasutasok, rakodók, a traktorosok, a gépkezelők itták meg a levét. Munka után estére fejfájás, szédülés, gyengeség fogott el, engem is és mindazokat akik ott voltak. Később a Debreceni kórházban külön részleget hoztak létre a demecseri betegeknek. Ott már láz, hajhullás, fertőzések, véres hányás, csökkent véralvadási képesség, reszketés és igen magas láz alakult ki náluk, ami minden esetben halálhoz vezetett. Akkor engem kevés sugárzás ért, de mivel kumulálódik, pár év múlva közölték velem  hogy telítődött a szervezetem, és hogy miket kerüljek el, ha még élni szeretnék. A fejfájás, szédülés, gyengeség egy életen át elkísér. A vasúton kb 500mSv-t kaptam, ehhez jön még évente 10 mSv-et, amit a technikai eszközök, a háttérsugárzások, a nap, a föld, a tengerek, az ásványok, kazánok, lámpák adnak össze. Így a 380mSv+500mSv=880 mSv és 1000mSv a felső határ. Ergó 120 mSv van még, kevesebb mint 12 év.