Borospince, kínzókamra, óvóhely és kincstár egyben. A budai Vár alatt többszintes félig természetes, félig mesterséges pincerendszer húzódik meg. A Várhegy területén kb. 350 000 évvel ezelőtt melegvizű források törtek fel. Magas mésztartalmuk eredményeképpen mészkősapkával vonták be a hegy alapját képező budai márgát és az Ördög-árok patak által lerakott kavicsüledék rétegét. A feltörő forrásvizek egy idő után saját üledékükön keresztül már nem tudtak feljutni, így a budai márga és az édesvízi mészkő határán kerestek maguknak utat, kimosták a mészkő alsóbb rétegeit, illetve a mészkő alatti lazább rétegeket. A történelem során ez a többemeletes üregrendszer számos szerepet töltött be. A középkorban bor és termény raktározására használták a felső, különálló pincéket, az alsó járatrendszerben ásott kutak pedig vízzel látták el a lakosságot a XV. századig. Természetesen ennek a földalatti hálózatnak vannak olyan részei, ahol két vagy három szint is átjárható, így a házak alatt lévő magánpincéken keresztül lejuthatunk egészen a Várhegy gyomrába, a labirintus pedig lehetővé teszi, hogy akár egy másik épület kijáratán távozhassunk. A pincerendszer ezen tulajdonságának köszönhetően hadi célokat is szolgált a török hódoltság idején. A budai szőlőtermesztés hanyatlása és az ivóvízrendszer kiépítése után a főleg bortárolásra és vízszerzésre használt pincék elvesztették jelentőségüket, az üregeket építési törmelékkel és szeméttel töltötték meg, így lassan feledésbe merültek. A legtitkosabb részek katonai célokat és a kultúrális értékek megőrzését szolgálják.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése