Könyvajánló; Egyirányú út

A szerző;  McEwen 

Kiadója; Gabo Kiadó, 2015

Sorozat;  Elit mesterlövész

A könyv, amit ajánlok egy különleges alakulatról szól, ahol a sebesülés a halál mindennapos velejárója az akcióknak. A gyors reagálás és a  meglepetés ereje fontosabb mint a túlerő. Irakban, Iránban, Afganisztánban számtalan titkos akciót teljesít a könyv főszereplője. Egy pilótanő kiszabadítása a tálibok és pastuk kezeiből még neki sem egyszerű feladat. A szerző egy dohányfüstös ivóban múlatta az időt két katona haver társaságában, amikor bemutatták annak az embernek, akiről később a regény szereplőjét mintázta. "A legtökösebb gyerek, akivel valaha találkoztak, mondják róla. Ejha, gondolom magamban: nem ismerek a két ivócimborámnál keményebb fickókat; ha ők valakiről azt mondják, hogy tökös, az bizonyára úgy is van." Úgy szeretett  harcolni, mint a komancsok, a földhöz simulva. Kemény, de nem túl beszédes középkorú férfi volt a szóban forgó veterán katona, aki tucatnyi sebesülése ellenére sem vonult vissza soha a célterületről.  Ez a könyv nem életrajz, inkább valós eseményeken alapuló, Afganisztánban játszódó kalandregény. Néhány ital után oldódik a férfi zárkózottsága és megnyílik a szerző előtt. Egy bevetés alkalmával több mint tizenöt sebesülést kapott, büszkén mutogatja a ki- és bemeneti nyílások nyomait. A sérülések egész testét beborítják, olyan lett a bőre mint egy szita. Az amerikai pátosz lengi be az egész könyvet, a regényes megközelítés és a jellemrajzok szépen utat engednek a közhelyeknek és a sztereotípiáknak. A tálibokat rossznak, az amerikai katonákat hősnek és patriótának, a hírszerzőket elkényelmesedett bürokratáknak bélyegezve meg.  Akik szeretik az amerikai propaganda vagy reklám könnyed hősi eposzát, azoknak kellemes olvasmányt nyújt a könyv. A szakterminológia sok helyen sántít, de ez a lektorálás elmaradásának eredménye. A fordító nem ismerte eléggé a katonai szlenget, amit a könyv nyelvezete elárul. A trágár szavak és a durvaság a katonák szociális státuszából adódnak, de így talán jobban belelátunk a hétköznapinak aligha nevezhető életükbe.