RAJZTÁBLÁBÓL KOTTA TARTÓ, ÉS FÁBÓL RAJZ ÉS FESTŐ ÁLLVÁNY KÉSZÍTÉSE HÁZILAG KREATÍVAN!

ASZTALI KOTTATARTÓ  ÉS KOTTATARTÓ LÁBBAL, ÉS FESTŐ-RAJZ ÁLLVÁNY

A naprendszer

A Nap egy közepes méretű, G2V spektráltípusú csillag, amely körülbelül 4,6 milliárd éve született. Tömege a teljes Naprendszer tömegének 99,8%-át teszi ki, ami 1,989 × 10^30 kilogramm. Átmérője közel 1,392 millió kilométer. Belsejében másodpercenként mintegy 600 millió tonna hidrogén alakul át héliummá, ami energiát termel és sugárzással jut el a Nap felszínére, majd onnan a világűrbe. A Nap átlagos felszíni hőmérséklete 5 778 K (5 505 °C). Forgása differenciált: az egyenlítői régió 25 nap alatt fordul meg, míg a sarkvidéki területeken ez akár 35 nap is lehet. Ez a különbség a Nap mágneses aktivitásának fő mozgatórugója, amely napfoltok, koronakidobódások valamint napkitörések  protuberanciák. A Nap körül nyolc bolygó kering, melyek közül négy belső kőzetbolygó: Merkúr, Vénusz, Föld, Mars, és négy külső óriásbolygó: Jupiter, Szaturnusz, Uránusz, Neptunusz. A Merkúr 57,9 millió km-re kering a Naptól, míg a Neptunusz 4,5 milliárd km-re. A Föld pályája 365,25 nap alatt kerül meg a Napot, tengelyforgása pedig 23 óra 56 perc. A Jupiter, a legnagyobb bolygó, több mint 1300 Föld térfogatát képes befogadni, tömege 1,898 × 10^27 kg. A bolygók forgásának iránya többnyire megegyezik keringési irányukkal, kivéve a Vénuszt, amely retrográd módon forog. A mozgásformák következményeként alakulnak ki évszakok (Földön a 23,5°-os tengelyferdeség miatt), valamint a nap-éj hosszának változásai. A második vonalt a törpebolygók alkotják, mint például a Plútó (2006-ig bolygóként tartották számon), Ceres, Makemake, Haumea valamint Eris, különleges égitestek. A Plútó átmérője 2,376 km, felszíne metán- és nitrojégből áll. Pályája 248 év alatt tesz meg egy fordulatot a Nap körül, és pályahajlása 17°-kal tér el az ekliptikától. A Ceres, a legnagyobb objektum a kisbolygóövben, 940 km átmérőjű, és 4,6 év alatt kerüli meg a Napot. A törpebolygók jellemzője, hogy nem „tisztították ki” pályájukat, vagyis más objektumokkal osztoznak térségükön. A tengely körüli forgásuk rendkívül változatos, például Haumea 4 óránként forog, ami az egyik leggyorsabb rotáció a Naprendszerben. A kisbolygók pedig a Naprendszer törmelékei több mint 1 milliót ismerünk, amelyek többsége a Mars és a Jupiter között elhelyezkedő fő kisbolygóövben található. A legnagyobb közülük a Vesta (525 km átmérő), amely bazaltos kéreggel rendelkezik. A kisbolygók mozgása gyakran excentrikus, sőt, néha a Föld pályáját is keresztezik, ezek az ún. földközeli objektumok (NEO-k). Egyes kisbolygók, mint az Apophis, figyelmet kapnak lehetséges ütközésveszélyük miatt. 2029-ben az Apophis mindössze 31 000 km-re fog elhaladni a Föld mellett – ez közelebb van, mint a geostacionárius műholdak pályája. Vannak még az  üstökösök, amik a jégből született vándorok, az Oort-felhőből (20 000 – 100 000 CsE távolságra) vagy a Kuiper-övből (30–50 CsE) származnak. A legismertebb üstökös a Halley-üstökös, amely 76 évente tér vissza a belső Naprendszerbe. Magja körülbelül 15 × 8 km méretű. Az üstökösök akkor válnak aktívvá, amikor a Nap közelébe kerülnek, és a jég szublimál, így gáz- és porcsóva képződik. A mozgásformáik miatt ezek az égitestek gyakran rendkívül elnyújtott elliptikus pályán mozognak, és mozgásuk következményeként a Föld légkörébe hulló törmelék meteorrajokat hoz létre, mint például a Perseidák vagy a Leonidák. Ezt követik a meteoroidok, meteorok, meteoritok – Apró, ám jelentős égitestek, amik néhány grammtól több tonnáig terjedő égitestek, amelyek gyakran üstökösök csóvájából származnak vagy kisbolygók ütközése nyomán keletkeznek. Ha egy ilyen objektum belép a Föld légkörébe, a súrlódás felizzítja, és meteor formájában láthatóvá válik. Ha eléri a felszínt, meteoritként ismerjük. Az oroszországi Cseljabinszki meteorit 2013-ban robbant fel a levegőben, 20 méteres volt, és több mint 1000 ember sérült meg az ablakok kitörése miatt. A  holdak – Másodlagos kísérők, összesen több mint 290 ismert holdja van. A Jupiternek 95, a Szaturnusznak 146 holdja van jelenleg nyilvántartva. A Ganymedes, a Jupiter holdja, a legnagyobb ismert hold, nagyobb, mint a Merkúr (5 268 km átmérő). Az Europa hold felszín alatt jeges óceánt rejt, amely potenciálisan életbarát környezet lehet. A holdak mozgása keringés bolygójuk körül, emellett saját tengelyük körül is forognak. A Föld Holdja például 27,3 nap alatt kerüli meg a Földet, és ugyanennyi idő alatt fordul meg saját tengelye körül, így mindig ugyanazt az oldalát mutatja felénk. Vannak még a gyűrűrendszerek, például a Szaturnusz híres gyűrűrendszere jég- és kőzetszemcsékből áll, amelyek mérete néhány mikrométertől több méterig terjed. A gyűrűk 7 fő szegmensre oszlanak, és vastagságuk csupán néhány száz méter. A gyűrűk kialakulása a bolygó gravitációs hatása miatt történhetett, amely szétdarabolta egy túl közel került égitestet (Roche-határ). A Jupiternél, Uránusznál és Neptunusznál is felfedeztek gyűrűrendszert, bár ezek jóval halványabbak. A Naprendszer szerkezeti felosztása több zónára bontható. A belső Naprendszer tartalmazza a kőzetbolygókat és a kisbolygóövet, míg a külső régióban helyezkednek el az óriásbolygók és azok holdrendszerei. A Kuiper-övön túl található az Oort-felhő, egy gömb alakú régió, amely az üstökösök forrása. Ez a struktúra lehetővé teszi az égitestek közötti hosszú távú gravitációs kölcsönhatások tanulmányozását. A gravitációs kölcsönhatások a  láthatatlan kapcsok a  bolygók, holdak valamint kis égitestek közötti gravitációs kölcsönhatások formálják a pályákat. A Jupiter például úgynevezett Lagrange-pontjaiban (L4 és L5) aszteroidákat – trójai kisbolygókat – fogva tart. A Föld-Hold rendszer például a Hold apogeum-perigeum távolságkülönbsége miatt okozza az ár-apály ingadozásokat. A rezonanciák, mint a Plútó–Neptunusz 3:2 arányú rezonanciája, stabil pályákat eredményezhetnek, megakadályozva az ütközéseket. A Naprendszer dinamikája mint egy élő organizmus egy systéma, ami nem statikus rendszer, hanem folyamatosan változik. A bolygók pályái apró változásokon mennek keresztül a többi égitest hatására. A NEO-k és az üstökösök rendszeres vizsgálata szükséges a becsapódások megelőzése érdekében. Az űrszondák, mint a Voyager 1 és 2, vagy a Juno és a New Horizons, segítenek feltárni az ismeretlen területeket. A Naprendszert alkotó égitesttípusok és azok jellemzői, mozgástípusai és azok következményei feltárása az űrkutatás egyik legfontosabb célkitűzése. Ergo a Naprendszer sokféle égitestet foglal magába, melyek mindegyike egyedi fizikai és kémiai jellemzőkkel rendelkezik. A Nap, mint energiaforrás, a bolygók, holdak, törpebolygók, kisbolygók, üstökösök és meteoroidok mind hozzájárulnak a rendszer összetett viselkedéséhez. A Naprendszert alkotó égitesttípusok és azok jellemzői, mozgástípusai és azok következményei vizsgálata kulcsfontosságú ahhoz, hogy megértsük a világegyetem működésének alapelveit.

Ütközések a földdel

több mint 170 kráter keletkezett az ürből ütköző objektumok miatt a föld felszinén. Ezek átmérője a néhány tíz métertől egészen 300 km-ig terjed, keletkezésük idejének skálája nagyon széles, a közelmúlttól egészen 2 milliárd évvel ezelőttig mozog. Ilyen a Yucatán-félszigetnél található a Chicxulub-kráter, vagy a Kaali-meteoritkráter, vagy aVredefort kráter, stb. Ezek után nem kérdés hogy valós veszély-e a földi élet megszünése. A világűrt pásztázó szenzoraink érzékenyságe, mostmár képes legalább felismerni a veszélyt, bár még nem elég korán ahhoz hogy tenni is tudjunk ellene. Egyenlőre csak bámulunk mint borjú az új kapura. Az utóbbi hármat már észleltük és nagy sajtót is kapott, amikor belépett a Naprendszerben: az ’Oumuamua, a Borisov és a 3I/ATLAS mindannyian az űr távoli, számunkra ismeretlen tartományából érkeztek. A csillagközi objektumok szerencsés esetben csendben áthaladnak a Naprendszeren, de fennáll a veszélye annak, hogy valamelyikük a Földdel is ütközhet. Egy új vizsgálat szerint nem mindegy, a bolygó melyik pontja esik a kozmikus vándor útjába. Nem kell félni fájdalommentes halál lesz, észre sem vesszük. A Naprendszer 4,6 milliárd éves története során rengeteg messziről jött égitest haladhatott át rajta, és az is elképzelhető, hogy néhány ősi becsapódási kráter – például a dél-afrikai Vredefort – csillagközi eredetű volt. A mai Naprendszer már jóval csendesebb, de a csillagközi objektumok száma valószínűleg nem csökkent az idők során, így továbbra is fenyegethetik a Földet. A kutatók ezért arra keresték a választ, honnan érkezhetnek ezek az égitestek, milyen pályán mozognak, és bolygónk mely területei vannak nagyobb veszélyben. A kutatók több milliárd mesterségesen létrehozott égitest pályáját szimulálták az AI segítségével, hogy megértsék, hogyan viselkednének a csillagközi vándorok. A modell alapját azoknak az M-típusú csillagoknak – vagyis vörös törpéknek – a mozgása adta, amelyek a Tejútrendszerben a legnagyobb számban fordulnak elő. Mivel ezekből van a legtöbb, ésszerű feltevés, hogy a csillagközi objektumok nagy része ilyen rendszerekből lökődik ki amit mi nem ismerünk. A számítások azt mutatják, hogy a csillagközi objektumok leginkább két irányból érkeznek:  az egyij az apex felől és a másik  a galaktikus sík irányából. Apexnek hívjuk azt a pontot, amerre a Nap és vele együtt a Naprendszer halad, ezért ebből az irányból természetes, hogy több égitesttel találkozunk. A galaktikus sík pedig a Tejútrendszer legsűrűbb része, ahol rengeteg csillag található, így innen is jóval több vándor sodródhat a Naprendszer felé.  A gyorsabban érkező égitestek úgy pusztítanak el hogy észre sem vesszük.A lassabb csillagközi objektumokat az óriás bolygóink és a Nap könnyebben téríti el, ezek az égitestek általában nem körpályán mozognak, hanem nyitott, kifelé ívelő pályán száguldanak át a Naprendszeren. A kutatás szerint még az évszakok is befolyásolják a becsapódás esélyét. Tavasszal a Föld éppen az apex felé halad, ezért nagyobb sebességgel fut bele az érkező égitestekbe. Télen viszont több lehetséges becsapódó objektum érkezhet, mert ilyenkor a Föld a Nap mozgásával ellentétes irányba néz, ami kedvez azoknak a pályáknak, amelyek elérhetik bolygónkat. A nap takarásában érkezőket csak későn vesszük észre. A szimulációk szerint leginkább az egyenlítői térségek esnek útba a csillagközi objektumoknak. Az északi félteke kockázata is valamivel magasabb az átlagosnál – ami azért figyelemre méltó, mert az emberek nagyjából 90 százaléka itt él. Az empirikus úton szerzett ismeret tévutakra küldheti a tudósainkat, akik hajlamosak valami féle periodicitást feltételezni minden mögött. A szimulációk pontatlanok, mert nem ismerünk pontosan minden tényezőt. A megoldás az lenne, ha ki tudnánk juttatni obszervtóriumot a szomszédos bolygókra, így a légkör torzitást kiküszöbölhetnénk a megfigyelés során, most még csak a Vera Rubin Obszervatórium (korábban Large Synoptic Survey Telescope, LSST) a világ legnagyobb égboltfelmérő távcsöve él, melynek fő tükre 8,4 méter átmérőjű. Az obszervatórium Chilében, a Cerro Pachón hegyen, az El Peñón közelében található, és hivatalosan 2025. június 23-án kezdte meg működését. Feladata a teljes égbolt háromnaponkénti lefényképezése, ultranagy felbontású, színes képek elkészítése, és tíz éven át tartó folyamatos megfigyelése. A távcső főműszere a Simonyi Přehlídkový távcső, amelyet Charles Simonyiról és feleségéről neveztek el. Tudományos céljai közé tartozik a sötét energia és sötét anyag tanulmányozása gyenge gravitációs mikrolencsézés, baryonikus akusztikus oszcillációk és Ia típusú szupernóvák fotometriája révén, a Naprendszer kis égitestjeinek (különösen a közel földrajzi kisbolygók és a Kuiper-öv objektumai) feltérképezése, továbbá átmeneti asztronómiai jelenségek (szupernóvák, gammasugár-kitörések, változó kvaszárok) detektálása. A Rubin Obszervatórium várhatóan a világ egyik legjobb eszköze lesz a gravitációs hullámok optikai megfelelőinek felfedezésére. Az adatokat nemcsak a kutatók, hanem a nagyközönség is elérheti. Magyar kutatók is részt vesznek a projektben, és az obszervatórium első tesztjei során több ezer új kisbolygót fedeztek fel. Az obszervatórium tíz év alatt térképezni fogja a déli égboltot, évente akkora mennyiségű adatot generálva, mint az összes többi földi optikai távcső együttvéve. De ez még mindig kevés, mivel csillagközi objektumok milliói indultak el az Alfa Centauri felől a naprendszer felé, a nagy számok törvénye és a káoszelmélet és a fraktál elmélet alapján komoly veszélyt jelentenek számunkra.

Ősnyomtatványok

 

Biblia latina. Párizs, 13. sz. közepe

 

A teljes változat megtekintése

Hippocrates: Aphorismi – Galenus: Ars parva – Hippocrates: Prognostica, regulamentum acutarum aegretudinum. 1360.

A Hippokratész kódex 1360-ban készült.

 

Középkori zsoltároskönyv (teljes változat pdf formátumban)

Psalterium cum canticis. Prága - Krumlov, 1440 k.

A kalocsai Főszékesegyházi Könyvtár könyvfestészeti szempontból leginkább kiemelkedő darabja ez a kis psalterium.

Satipatthana Sutta (teljes változat pdf formátumban)

Pálmalevelekre írott buddhista meditációs könyv páli nyelven szingaléz karakterekkel.

Ceylon, 16. sz.

Szent Pál levelei

Epistolae Pauli cum glossa Petri Lombardi. Párizs, 1250 k.

 

Részletek a Szombatos kódexekből

  

Konrad von Megenberg: Buch der Natur (teljes változat pdf formátumban 76MB!)

Augsburg: Johann Bämler, 1475.

  

Hartmann Schedel: Liber chronicarum

Nürnberg: Anton Koberger, 1493.

1493. július 12-én került elsőízben kiadásra az akkori világot összefoglaló Nürnbergi Krónika, vagy Schedel krónika (Liber Chronicarum).

 

Részletek az "aldinák"-ból

Aldus Manutius, a híres velencei mester az első kiemelkedő humanista nyomdász.

Andreas Vesalius: De humani corporis fabrica.

Basilae: Johannes Oporinus, 1555.

Petrus Apianus: Astronomicum caesareum

Ingolstadt, [1540.]

Válogatás a nyomtatványokból

A 16. század német nyelvű nyomdászatában Bázelt igen fontos hely illeti meg. Itt dolgozott a híres Johannes Frobenius, nyomdája 1491-ben indult egy Biblia nyomásával.

Leonhardus Thurneisserus: Historia sive descriptio Plantarum omnium

Berlin, 1578.

Biblia

Lyon: Jacob Mareschal, 1519.

A kalocsai könyvtár egyik legbecsesebb darabja, ezt a Bibliát Luther Márton használta.
A latin Biblia második lapján vörös tintával írt német nyelvű vers olvasható. Aláírás. D. Martin Luther manu prop. Az aláírás vonásai és a tinta eltérő színe valószínűvé teszi, hogy a verset Luther Márton tollba mondta és a nevét írta alá sajátkezűleg.

Nicolaus Copernicus: De revolutionibus orbium coelestium

Basileae: Henricpetrina, 1566.

Farkas Gábor Farkas: A magyar Kopernikusz. Magyar Könyvszemle 125 (2009) 3, p. 305-322.

Tycho de Brahe: Astronomiae instauratae mechanica (teljes változat pdf formátumban)

Wandesburg: Philipp de Ohr, 1598.

Liliomkert

Liliomkert. [Nagyszombat, 1680-1690. között]

Regényes sorsú a kalocsai Érseki Könyvtár Liliomkert című imádságoskönyve. A címlapja hiányzik, ezért nem tudjuk pontosan, mikor és hol nyomtatták. Rákóczi valamelyik embere vitte Törökországba, Rodostóban egy könyvkötő újrakötötte és monogramját beleégette a fedőlapba. A bujdosók leszármazottai csak az 1780-as évek végén térhettek haza. Kollonich László kalocsai érsek közbenjárt értük a császári udvarnál és elérte, hogy amnesztiát kapjanak. A hazatérő száműzöttek hálából Kollonich érseknek ajándékozták ezt a márványozott bőrkötésű könyvet. A bujdosók nevében Velics Ferenc nyújtotta át az imakönyvet. A könyvtábla belső oldalán egy beragasztott papíron Velics leírja hosszú útját Rodostótól Kalocsáig.

Pesti Gábor: Nomenclatura Sex Linguarum. Latinae, Italicae, Gallicae, Bohemicae,  Hungaricae et Germanicae
Bécs: Joannes Singrenius, 1538.

Johann Philipp Abelinus: Theatrum Europaeum

Frankfurt am Main: Matthaeus Merian, 1679.

Matthäus Merian (1593-1650) kiadó, nyomdász, metsző és rajzoló, a városképek specialistája.

Ékiratos terakotta henger és agyagszeg

(Kr.e. 2500 k.)

A Kalocsai Főszékesegyházi Könyvtár gyűjteményének legrégebbi írásos dokumentumai az ókori Mezopotámiából származnak. Az ékiratos terrakotta henger és agyagszeg Gudea lagasi papkirály korából való (Kr.e. 2500 körül). Az agyagszeg az ókori uralkodó nevét viseli és említést tesz építkezéseiről. Az emberiség egyik legrégibb írása a sumérok nevéhez fűződik, akik Dél-Mezopotámia legősibb lakosai voltak. Az ékírás a sumér nyelv írására mintegy Kr. e. 3000 körül alakult ki, eleinte az ékírás jeleivel tárgyakat, később már nehezebben kifejezhető fogalmakat is jelöltek.  Az idő folyamán a képírásos jelek egyre inkább leegyszerűsödtek, és ezáltal elvontabbá váltak, majd a jelek ék alakú elemekből épültek föl. Az ékírásos szövegeket a még puha agyagtáblákba nyomták háromszögletűre faragott nádheggyel, majd a táblákat kiszárították a napon, vagy kiégették.
Az értékes tárgyakat II. Rahmani antióchiai szír katolikus pátriárka ajándékozta Városy Gyula kalocsai érseknek 1908-ban, hálából a szívélyes vendégszeretetért, amelyben kalocsai tartózkodása alatt részesítették.

Ulyssus Aldrovandi: Monstrorum historia

Ulyssus Aldrovandi: Monstrorum historia

Bononia: Nicolaus Tebaldius, 1642.

Ulysses Aldrovandi itáliai reneszánsz természettudós és orvos. A világ egyik első természettudományi múzeumának anyagát ő gyűjtötte össze. Leginkább az állatok, növények és ásványok körében végzett rendszeres és pontos megfigyeléseiről nevezetes.

"Ad lectorem gratias ei simus"

Csak egy vízhordó vagyok...

Egy kedves rövid archaikus történetet mondok el, egy 10 éves kisfiúról, úgy ahogy hallottam, ahogy mesélte nekem egy 92 éves bácsi, aki ma is ott él a "gatyülepben" abban a Tarpa nevezetű kis faluban a Kárpátok lábánál, az Esze Tamás közben, ha nem hiszitek kérdezzétek meg tőle, ő volt ugyanis az a vízhordó, akiről a történet szól. Tíz évesen kerültem a kőfejtőbe, édesapám meghalt, édesanyám közbenjárására sikerült munkához jutnom. Ott voltam vízhordó, 4 évig. A meredek hegyre nehezen cipeltem fel a vizet. Estére mindig fáradtan rogytam az ágyba. Édesanyám nagyon szeretett, de mindketten tudtuk, ennek így kell lennie. Egyszer egy pihenő alatt aztán összeszedtem a bátorságomat, és megkérdeztem attól a bácsitól, aki felvett, hova lett az előző vízhordó? Mindenki a hűvösben pihent. – Tudod, Karcsi fiam, az előző vízhordó ott áll fenn a hegyen, az a nagy szikla ő, mert sziklává változott. Elnevettem magam, kaptam egy nyakast tőle – de rajtam kívül senki nem nevetett, körülnéztem és láttam, hogy az emberek szomorú tekintét. – Jegyezd meg, fiam, a legfontosabb és legfelelősségteljesebb munka a tied, mert nélküled nem bírnánk dolgozni, ezért ne késlekedj soha a vízzel. A kút el van átkozva, soha ne nézz bele, ne állj a gémje alá, mert a másik végén lévő hatalmas kő rád eshet. Ebben a kútban lakik az ördög, ha kinéz belőle, soha ne állj szóba vele, de hogy a kérdésedre válaszoljak, az előző vízhordófiú, aki pár napja még itt dolgozott, egy évvel volt idősebb nálad, fiam. Minden alkalommal, amikor felcipelte ide a nehéz terhét, azt mondta, nem akar vízhordó lenni, mert ez nagyon nehéz munka. Én mondtam neki, ha megerősödik, pár év múlva kőfejtő lehet, mint a többiek. A fiú nem volt elragadtatva a lehetőségtől, ő nagyravágyó volt, mindenkinél hatalmasabb és erősebb akart lenni ezen a világon. Mondtam is neki, fiam, akkor kőtörőnek kell lenned, mert a kőfejtőkben vannak a világ leghatalmasabb és legerősebb emberei. Nevetett rajta, neki is adtam egy nyakast, de nem használt sajnos. Az előző fiút is kioktattam, hogy legyen óvatos a kútnál, mert a kútban lakik az ördög. A fiú titokban mikor lement a kúthoz, beszélni kezdett az ördöghöz, arra kérte segítsen neki, hogy a világon ő legyen a leghatalmasabb és a legerősebb. Megunta az ördög a fiú beszédjét kiszólt neki, te ostoba, ha megerősödsz kőfejtő lehetsz és te lehetsz a világon a legerősebb és a leghatalmasabb. – Azt én nem akarom megvárni, most akarok a világon a leghatalmasabb és legerősebb lenni! – Na jó, én teljesítem a kívánságodat, de ne feledd, hogy nem tudlak visszaváltoztatni, ha meggondolod magad. Na, halljam, mi akarsz lenni, te oktondi! – A szekéren, a bakon ül a kocsis, az a legnagyobb a világon, az akarok lenni. – Legyen kívánságod szerint! – és reggel már a bakon ült és várta, hogy a kőfejtők megrakják a szekeret. Diadalmasan motyogta magának: én vagyok a leghatalmasabb a világon. A bakon ülve azonban ázott az esőtől és a kegyetlenül sütő napot sem bírta, látta, hogy a kőfejtők a sziklák árnyékában dolgoztak, az új vízhordó is az árnyékban ülhetett, csak neki kellett a bakon ülnie a tűző napon. Este titokban leosont a kúthoz, és újra hívta az ördögöt. Nem jó ez nekem, a nap nagyobb, mint a bakon ülő kocsis, hé, te ördög, nap akarok lenni, érted? – mondta parancsolóan. Az ördög némi gondolkodás után elküldte, és reggel már 4 órakor kelnie kellett, mert ő lett a nap. Bezzeg a többiek alhatnak tovább odalenn! Olyan erősen sütött a fiú napként, mintha a pokolban fűtene. A vízhordó, a kőfejtő, a bakon ülő kocsis szenvedtek a melegtől, és ő halkan, diadalmasan motyogta: én vagyok a leghatalmasabb. Váratlanul szél támadt, és felhőket sodort a nap elé, eltakarva a szenvedő emberek elől az égető nap sugarait. A fiú felháborodott ezen, és levonta a konzekvenciát, miszerint nem a nap a legerősebb, a szél sokkal erősebb nála. Ezért aztán délután bevilágított a kútba. – Hé, ördög! Hát a szél erősebb a napnál, én inkább szél akarok lenni! Az ördög széllé változtatta. Szélként olyan erővel fújt, mind felborultak a hajók a tengeren, lefújta a háztetőket, kidöntötte a fákat, de egyszer csak nekiütközött a Tarpai hegy legnagyobb sziklájának, és hiába küzdött, a hegy erősebb volt nála. Éjszaka belefújt a kútba. – Hé, ördög, a hegy erősebb a szélnél, én hegy akarok lenni! Az ördög nevetett és teljesítette kívánságát, mert tudta, hogy soha többé nem tud majd lejönni sziklaként a kúthoz, hogy újabb kívánságokkal zaklassa őt. Büszkén állt hegyként, ellenállt esőnek, szélnek, napnak. Reggel azonban erős fájdalmat érzett, mintha valaki belevágott volna az oldalába. A kőfejtők jöttek reggel dolgozni, és elkezdték bontani csákányaikkal a hegyet. Hát te, Karcsi fiam, mi leszel, ha nagy leszel? Kérdezte a bácsi tőlem…- Természetesen kőfejtő! – hangzott a diadalmas válaszom. Büszkén hordtam a vizet attól kezdve, mert megtudtam, milyen fontos és felelősségteljes az én munkám. Az a szikla ma is ott áll, mert a kőfejtők nagy ívben elkerülték és búsan néz le a gémeskútra, és nézi az embereket, akik vizet visznek a szőlőbe.

"Ad lectorem gratias ei simus"

Vers a vén kútról

Itt állok a Tarpai hegy lábánál,

Az öreg kút száz éve ontja vizét,

Így telik csendben minden napja.

Nem csügged, nem panaszkodik.

Milyen szép, és dicső feladat,

Csak adni, adni mindenkinek.

Ilyen kúttá kellene válnom!

Csak adni egész életemben.

Mindig csak adni nem fárasztó?

Hogy győzöd ezt vízzel, erővel!

Öreg kút, hogy bírod energiával?

Mi ad erőt neked, és kitartást?

Mosolyog a víztükör, és ragyog,

De hiszen a forrás nem én vagyok,

Árad belém, én csak továbbadom,

Vidáman, csendben és szabadon."

Tanárként hadd éljek ily nemes életet,

Osszak áldást és még több szeretetet!

A talentumot ingyen kaptam Istentől,

Hogy kérhetnék érte pénzt bárkitől...

A szenvedélyről

A család szerepe egyre nagyobb a szenvedélybetegségek kialakulásában és fenntartásában. A diszfunkcionális családban az erőszakos viselkedés mindennapos konfliktusok forrása. Mi váltja ki és mi táplálja azokat a szenvedélybetegségeket, amik sűrű hálót fonnak az ember gondolkodására? Gyakran tétlenül állunk és nem értjük, hogy juthatott el gyermekünk vagy más hozzátartozónk olyan mélyre, ahonnan már képtelen saját erejéből visszakapaszkodni. Az esetek 90%-ában a család és az emberi kapcsolatok is hozzájárulnak ahhoz, hogy szeretteink elindulnak a lejtőn. Sajnos Magyarországon évről évre nő a szenvedélybetegek száma, köztük egyre több a kóros játékfüggő. A számítógépes függőség több, annál, hogy a gyermek szeret játszani egy bizonyos játékot. A kötődés olyan erős, hogy megvonása dühkitörést és agressziót vált ki a gyerekből. A számítógépről való letiltással szabályos elvonási tünetek jönnek létre, ami nyugtalanságban, szorongásban, pánikban esetleg vad indulatban nyilvánul meg. A mentális jelek segélykiáltások, amik mindig ott lépnek fel, ahol a gyermek valamilyen érzelmi szempontból magányosnak és elhagyatottnak érzi magát. Úgy véli, hogy nem kap meg valamit és ezt a hiányt akarja pótolni a játék segítségével. Az esetek nagy százalékában a gyermekek nincsenek tisztában a cselekedeteik és a lelki dolgaik összefüggésével, a szülő egyszer csak azt tapasztalja, hogy a gyermeke nem tud már meglenni a számítógépes játékok által nyújtott talmi ideák és az azok által nyújtott virtuális világ nélkül, ahol a kudarcai eltűnnek, sikeres és eredményes lesz.

A számítógépes játékfüggés tünetei nyilvánvalóak, de a szülő nem veszi ezeket a jeleket. A függőség olyan magatartásmódok sorozatát hozza felszínre, amelyeket addig nem tapasztaltunk gyermekünkön. A beteg személyiség nem tud lemondani róla, még akkor sem, ha ezek testi, lelki és szociális ártalmait érzi vagy családja, környezete tiltja. A függőség azonban nem csak anyagokkal szemben alakulhat ki, lehet televízió vagy számítógép, chat, vásárlás függőség is. Valahogy úgy indul az egész, hogy a gyermek látva, beszélgetve másokkal kipróbálja a számítógépes játékokat. Amikor a környezete nem eléggé inger dús számára, szülei elhanyagolják, nem képes sikereket elérni a tanulásban emberi kapcsolatban, nincs célja, értelmetlenné válik az élete, (nincsenek programok, a szülők elfoglaltak, problémák vannak körülötte), akkor a gyermek olyan világba menekül ahol ezek a problémák nincsenek jelen.

Ha a gyermeke egyre több időt tölt a gép előtt, az iskolából hazatérve bezárkózik a szobába és ha benyit a szülő agresszív indulatos hangol válaszol, nem érdekli a családja, nem éhes, elhanyagolja alapvető szociális szükségleteit, nem fontosak már számára azok a dolgok amik eddig meghatározták életét, kezdi elhanyagolni a hobbijait, melyeket régen szeretett, csak arról tud beszélgetni, hogy mit csinált, hol tart éppen a játékban. A baráti kapcsolatai is egyre inkább áthelyeződnek a virtuális világba, a tanulmányi eredménye fokozatosan romlik, egyre kevesebbet tanul, azt mondja a számítógépen kell elkészítenie a házi feladatot, a realitásérzéke változik, egyre erősebb a „sikerforrás” utáni vágya, a számítógépes játékok során elért eredmény hajszolása. A gyermek gyakran elhiteti a szülővel, hogy a számítógép már elavult és venni kell egy jobb modernebb gépet, mert ez már lassú. Az igazi ok azonban az, hogy a számítógépes játék csak bizonyos hardverek együttes megléte mellett futtatható, amihez a tájékozatlan szülőket értelmetlen beruházásokba hajszolja.

A szülőknek, gyakran nincs meg az alapismerete ahhoz, hogy felismerje a gyermeke átveréseit. Az ilyen gyerekek a könyvtárakat is, csak a szenvedélyeik csillapítására használják, a szülő gyakran csak annyit tud gyermekéről, hogy délután gyermeke a könyvtárba ment, de azt nem tudja, hogy ott csak játékszenvedélyének hódol, amíg el nem fogy a pénze, játszik megállás nélkül, nem eszik nem iszik, majd addig bolyong amíg újabb pénzt nem szerez amivel csillapíthatja a játékszenvedélyét. Ezek a gyerekek értelmetlenül lődörögnek és csak azon jár az agyuk, hogy tudnának egy újabb potya körre szert tenni. Tekintetük fáradságról, kimerültségről árulkodik, nincs az arcukon érzelemnek már semmi jele, amint megkapják a lehetőséget a számítógép használatához a türelmetlenség és remegő feszültség átalakul kétségbeesett izgalommá és mindenen átgázolva rontanak szenvedélyük tárgyához. Akkor vesszük észre a betegséget, amikor ki akarjuk kapcsoltatni velük a számítógépet, ugyanis nem képesek rá. Amikor megszakad az internetkapcsolat dühösen és kétségbeesetten, gyűlöletes arccal akarják elpusztítani a környezetükben található tárgyakat. A tehetetlen düh elképesztő agresszivitást hoz a felszínre, ami a legsúlyosabb bűncselekmények elkövetésére szolgáltat mentális hátteret. Összeszorított ököllel és dühös tekintettel bolyongnak türelmetlenül enyhülést remélve. A szenvedélybeteg gyermek már elképzelni sem tudja az életét számítógép nélkül, lehangolt, depressziós és szorongó ha nem játszhat, gyakran fáradt, álmos, a szemizom egyensúlyának zavarát okozhatja a túlzott számítógép használat, ami szédülést okozhat, krónikus szemgyulladások keletkeznek, szemégés, szemfáradtság, kötőhártya-vörösség, szárazságérzet, betűk összefolyása, fejfájás, a szemhéjszéli bőr vörössége vagy gyulladása, szúró érzés vagy könnyezés tapasztalható. Ha ezeket észleli a szülő, joggal gyanakodhat arra, hogy a gyermeke hazugságokkal leplezi sajátos életvitelét. A játékhoz pénz kell, ha otthon nem engedik a számítógéphez, amit akár bűncselekmény árán is megszerez.

A gyermek időérzéke leromlik, megfeledkezik biológiai szükségleteiről (evés, ivás, pihenés, tanulás) a játék közben. Nem érdekli más, csak a játék,nem is érzi, hogy amit csinál probléma lenne, a dolgok fontossági sorrendje átalakul, olyan világot teremt magának, amiben nincs helye a problémáknak, és ha a szülő ki akarja ragadni ebből a közegből, akkor meglepő ellenállásra számíthat. A fiatalok jóval több időt töltenek el a számítógép előtt, mint amennyit eredetileg kellene. Fokozatosan elszigetelődnek, lógnak az iskolából, rosszul alszanak és deviáns lesz a viselkedésük. Nagy segítség lenne, ha a szülők odafigyelnének a gyermekeikre és tudnák, milyen programokat használ a csemetéjük. A számítógépes játékok, elsősorban a fiúk figyelmét keltik fel. Társadalmi párbeszédre és az oktatás megváltoztatására van szükség. Emellett fontos, hogy a fiatalok megtanulják a családban a tiszteletet és nagyobb figyelmet kapjanak az emberi kapcsolatok. A beteg a saját erejét használja fel a betegség legyőzésére. Hiszen a szenvedélybetegséget csak legyőzni lehet, gyógyítani nem. Minimálisan 3 hónap szeparáció és csoportterápiás kontroll segíti elő az átalakulást. A gyerekek mesterséges örömforrást keresnek a játékokban, ergo ezt kell pótolni ahhoz hogy elfelejtsék, illetve ne keressék az olcsó eufóriát. A viselkedési addikcióktól való elfordulás a legnehezebb, ha a beteg nem tud ellenállni a kísértésnek, később sem tudja abbahagyni szokását, vagy kényszeresen visszatér hozzá. Mindezek következtében beszűkül és korlátozódik egyetlen szenvedélyre. Hibás énképek esetén előfordulhatnak a kóros feszültség-levezetésnek egészen extrém megnyilvánulásai. Kényszeresen kárt tehet magában, de az önsértő viselkedésnek nem az öngyilkosság, hanem a feszültség levezetése a célja. A virtuális világban amit a játék ad, teljesül a vágy, hogy itt ellentétben a valósággal, ők lehetnek a legkiválóbbak, legnagyobbak, legerősebbek, legszebbek. Könnyebben szocializálódhatnak ebben a világban a legkisebb nehézség nélkül. Sokan azért kezdenek el játszani, mert elesettnek és jelentéktelennek érzik magukat igazi lehetőségeik, korlátaik között, a játékban pedig egyszeriben hatalmasokká, híresekké válhatnak.

Ebben a világában a kapott szerep megváltoztatja a helyes helyzet felismerésünket, önértékelésünket, itt képesek vagyunk helytállni és elviselni a nehézségeket, szembesülni a szürke hétköznapok problémáival. Szinte rezisztenssé válnak a külső ingerekkel szemben újra és újra visszaesnek a játék világába, ahol minden egyszerű és könnyebb. Ha a játékszenvedély menekülés a valós problémák elől, akkor az veszélyes betegség. A szülők, tanárok feladata, hogy eltérítsék a fiatalokat a túlzásba vitt játéktól azzal, hogy kommunikálnak velük, segítenek a problémáik megoldásában, és alternatívákat kínálnak fel számukra, a szabadidő tartalmas eltöltésére. A függőség társadalmi következménye óriási. Felnőttként a szenvedélybeteg gyermek tovább folytatja kisded játékait és majd a munkahelyen is a játék fog uralkodni felette. Számtalan felnőttet látunk, aki „cyberparaszt” játékokat játszik és a munkája már csak másodlagos lesz. A folyamatos játékot csak addig szakítja meg amíg a főnöke elhalad mögötte. A teljesítmény rovására megy a szenvedélybetegség, akár a dohányzás, hiszen mint tudjuk a dohányosok 20%-kal kevesebbet dolgoznak a többieknél mert ki mennek rágyújtani óránként.

A szenvedély fokozatosan eszkalálódik, kicsiben indul és beláthatatlan következményei lehetnek. Hosszútávon már gyermekkorban elvetett mag felnőtt korban csúcsosodik a teljes élet kudarcává, ami majdan felnőtt korban akár a suiciditás gondolatának előtérbe kerüléséhez vezethet. A játékfüggő a saját és mások egzisztenciáját is veszélyezteti. A családi kassza mindig megérzi ha a gyermek szenvedélybeteg, mert olyan kiadásokkal terheli a családot ami normális esetben nem lenne.(gépvásárlás,internet, online kártya előfizetés, dvd-vásárlás stb.)

A család szerepe egyre nagyobb a szenvedélybetegségek kialakulásában és fenntartásában. A diszfunkcionális családban az erőszakos viselkedés mindennapos konfliktusok forrása. A gyerekek attitűdjét jelentősen meghatározzák ezek a minták. A következménye, hogy nem reagálnak a másik érzelmeire, problémáira, emberi kapcsolataikat sivárság és apátia jellemzi. A családban kialakult rideg erőszakra hajlamos öntörvényű szülők kaotikus mérgező légkört alakítanak ki, aminek része lesz a gyermek és adaptálja értékrendjébe. A szülők inkompetenciája magatartászavarhoz és önfejűségéhez összeférhetetlenséghez vezet. A magatartásban bekövetkezett deviancia a kapcsolatteremtésben és a szocializálódásban is megmutatkozik. A több generáción átívelő alkoholizmus, és a nevelés hiánya, az alacsony iskolázottságból adódó igénytelenség,vezet a kultikus önmagából kivetkőző kontroll nélküli erőszakos szerepek kialakulásához. A másik a kaotikus következetlen szabályok közé erőszakolt család, ahol gyakori a válás és az érzelmi sivárság. Az irracionális düh és a szégyen ambivalens kettőssége, a szadizmus és a mazochizmus erőszakos és lojális kettőssége jellemzi a családot. Az ilyen családban felnövő gyerek bipoláris depresszióban szenved majd, többnyire problémás életet él, esetleg hiperaktívnak látszik eleinte, vagy minden tradicionális érték ellen lázadó, ritkán befelé forduló szorongó félénk gyakran öngyilkosságra hajlamos személyiséggé alakul.. Sajnos a történelem megismétli önmagát, a sérült személyiség a társadalomban újratermelődik, mert a sérült gyermek szülőként megismétli szülei hibáit. Ezek az okok vezetnek a szenvedélybetegségek kialakulásához. A szenvedélybe való kapaszkodás ugyanis kényszer, ami a lelki hiányosságok által keletkezett űrt hivatott betölteni. Sajnos csak akkor lenne esély a láncolat megszakítására, ha kiragadnánk a gyermeket abból a szociális közegből amibe született. Hiába dolgoznak a könyvtárosok és a tanárok vállvetve a gyermek megmentéséért, ha a szülők akaratlanul is táplálják azt. Mivel már generációk nőttek fel, ezért stratégiai jelentősége lenne a precvenciónak, amibe be kellene vonni a szülőket is.

A könyv szerepe

A könyv egyik nemzedék végrendelete a másik számára, a tapasztalt tanácsa az életet kezdő fiatalnak. A könyv a lélek orvossága, mondta Diodórosz 2100 évvel ezelőtt. Milyen igaza volt…és valóban a könyv egyik nemzedék végrendelete a másik számára, a tapasztalt tanácsa az életet kezdő fiatalnak. A könyv a lélek orvossága, mondta Diodórosz 2100 évvel ezelőtt. Egy szoba könyv nélkül olyan, mint a test lélek nélkül, mondta Ciceró. Az elmének könyvre van szüksége, hogy megőrizze élességét. Nem elég néha olvasni, vagy olvasgatni, értően rendszeresen kell olvasni, úgy ahogy alszik étkezik, lélegzik vagy szeret az ember. A könyv kulcsfontosságú a világ megértéséhez, nélküle nem lehetnénk aktív tagjai a világnak, nem tudnánk szocializálódni. A könyvet szép, de csalfa tündér lakja; Ha fölnyitod, megkapja szívedet, és fölvisz a legragyogóbb csillagra, mondta Petőfi. Ha öreg leszel, ősz és álmatag, s bólongsz a tűznél, vedd le könyvemet, olvasd lassan, míg lágy tekinteteds szemed mély árnyát visszaálmodod, mondta William Butler Yeats. A könyv a szellemi manna, amelyből mindenki jól lakik, az égi táplálék, amely minél inkább fogyasztják, annál több lesz belőle, a bűvös kenyér, amely senkit nem hagy éhen, minden ínségest kielégít, hatalmassá tesz, úgyhogy mindenki az ismeretek tőkése és nagybirtokosa lehet általa, gondolat-milliomos, mondta Kosztolányi Dezső. A könyvekben található kiterjedt és mélyen magvas gondolatok milliónyi apró igazságból épülnek fel. A teremtő szándék, az ihlet, a fantázia elragadja a szerzőt, majd magával ragadja az olvasót, és mint egy tornádó tölcsére felkapja és távoli, ismeretlen világokba repíti. A regény, a jó könyv nem csupán annyi, amennyit az író beleálmodott, az is benne van, amit az olvasó fantáziája felfedez benne. Az igazán értékes könyveket, ha újra és újra elolvassuk, mindig kissé másként értelmezzük, mindig más értéket fedezünk fel benne. Mintha valaki titokban még írt volna hozzá az éjszaka. A könyv olyan, mint a partitúra a zenész számára, beavatatlannak csak hangjegyek, mint ahogy a könyv is csak betűk sokasága, és a tartalom rejtve marad a felszínes szemlélő előtt, viszont megmutatja kincseit annak, aki kíváncsian és fogékonyan tekint bele. Sajnos, sokan nem hallják ezt a zenét. Minden könyv más, pedig mindegyikben nagyjából ugyanazok a szavak vannak, csak más sorrendben, és a szerzők mégis újra meg újra rengeteg mindent el tudnak mondani általuk. Az olvasás tehát bensőséges kapcsolat, akár az érzelmes ölelés, ami meghitt és intim: elzár a külvilágtól, nem létezik idő és tér számunkra, ha elragad bennünket a fantázia. Nagyapám mond ta annak idején: az alvó, a szeretkező és az olva só embert nem illik zavarni. – A könyv halhatatlanná teszi a szerzőt, a szereplőket, és amíg olvassuk, talán minket is. George R. R. Martin szerint ahány könyvet elolvasunk, annyi életet élünk meg. De legyünk óvatosak, mert a csupán információkra éhes ember mindent összeolvas, fel akarja falni az egész világot, és egész vallást építhet fel magának a könyvekből, ha tévutakra viszik az áltudományos okoskodások. „Timeo hominem unius libri”, vagyis: „félek az egykönyvű embertől” – azaz a félművelttől. Aki sokat és értőn olvas, az a könyvekben talált kincseket adaptálja, és mint kulturális tőkét használja egy életen át. Ahhoz, hogy önállóan tudjon gondolkozni és következtetni, az embernek meg kell ismernie mások gondolkodását, gondolatait és következtetéseit. Tévedés azt hinni, hogy az olvasóvá nevelés az iskolában vagy az óvodában kezdődik. Aki mese- és beszélgetéshiánnyal érkezik az óvodába, abból majdnem bizonyosan „nem olvasó gyerek”, „nem-olvasó felnőtt” lesz. Az ember életét a születését követő húsz évben alakítja ki, és ez kihat az egész életére, így aztán nem mindegy, hogy irodalom vagy „iroda lom”, amit a kezünk be veszünk vagy a gyerekeink kezébe adunk. Az olvasóvá nevelés első számú felelőse ugyanis maga a szülő, aki elsősorban nem azzal serkentheti olvasásra gyermekét, nem azzal segítheti a nevelődés folyamatát, hogy példát mutat az olvasás és a könyvek szeretetére, tiszteletére, hanem azzal, hogy már nagyon korán mesél és felébreszti a gyermeki fantáziát, majd sokáig ébren tartja a könyvek által. Vannak egyszer használatos könyvek, az ember elolvassa őket, talán még tetszik is neki, élvezi, de érzi, hogy nem fogja elolvasni újra. És vannak az időtálló könyvek, amelyeket érdemes otthonunkban tartani, birtokolni. Az ilyenfajta csukott könyvben ugyan betűk vannak, de amint kinyitjuk, mint ezernyi pillangó repülnek szerteszét belőle, és egy világ elevenedik meg előttünk képzeletünk szárnyán szállva. Ismeretlen emberek és világok tűnnek fel, amik a második oldaltól már ismerősökké és ismertekké válnak. A jó könyvet arról ismerjük meg, hogy akár hányszor olvassuk, mindig más világba vezet bennünket. Persze végül sokkal jobb könyv van az ember agyában, mint amit annak idején papírra vetett az író. A fantázia olyan, mint a metronóm: csak el kell indítani és a zene szárnyalni kezd. Mennyi tudás, ismeret, bölcsesség és érzelem bújik meg a sorok között! Egy könyv nem képes gyökeresen megváltoztatni az ember életét, de elegendő mennyiségű és minőségű könyv már képes alakítani és formálni a személyiséget. Minden könyv tágítja az ismere-teinket arról a világról, amelyben élünk, amelyben őseink élhettek, vagy amelyikben szeretnénk élni. Nagyon jó azoknak, akik lelki szemeikkel látják is azt, amit olvasnak. A könyvben szabadon szárnyalhat a mi fantáziánk is, ezért a könyvben az olvasó a „filmrendező”, a műértelmező, adaptáló, továbbgondoló befogadó. Inkább legyek szegény egy könyvekkel teli házikóban, mint könyvek nélkül éljek egy palotában. Mert aki nélkülözi az olvasás örömét, az talán nem is él igazán. Mondd meg, mit olvasol, és megmondom, ki vagy. Mert az ember személyiségét elárulja az, amit, amiket olvas. Aki csak olvas, de nem tudja, mit olvasott, nem nagyon különbözik az analfabétától. A divatos könyvek gyakran talmi ideákat közvetítenek még akkor is, ha közismert szerző írta. A könyvben található önmagáért való, öncélúan ábrázolt történetnek nincs értéke, sem tartós hatása. Ilyenkor nem érezzük a benne megbúvó magvas gondolatokat. Az író és az olvasó egymásnak adják életerejüket, gondolataikat, érzel-meiket, fantáziájukat. Előfordul, hogy az író fantáziája szegényesebb, mint az olvasóé. Az olvasó azonosul és helyet cserél a szereplővel. Erre mondják, hogy „beleéli magát” a történetbe. Az olvasott emberben magától a könyvtől nincs semmi eredeti, mindent, amit tud, a könyvekből tudja, ám ez maga a műveltség. A műveltség nagymértékben alakítja a lélek érzékenységét. A szenzibilis emberek minden adandó alkalmat megragadnak, hogy elmenekülhessenek a fantázia világába, ahol a hősök mindig győzedelmeskednek, szabadságot és reményt találnak a sorok között. A könyvekből tanuljuk meg a könyörületet, az empátiát, a kedvességet, a becsületet és a tisztességet. Morális korlátokat építünk, ezáltal válunk emberré, emberivé és igazán szabaddá. A könyv különös hatalom, amely világrészek és évszázadok kapuit nyitja tágra, de levezethet a lélek belső világába is. Az igazán jó könyv nem a könyvespolcon található, hanem az olvasólámpa mellett az asztalon vagy az éjjeliszekrényen, kézügyben. Az olvasás áthidalja az idő, a tér és az ismeretségi kör közötti szakadékot. Az olvasás az egyik leghatékonyabb formája a személyiségfejlesztésnek, ugyanakkor ambivalens, sőt „skizofrén” állapot, mert olvasás közben magadhoz beszélsz, vagy a szerzővel vitatkozol, és ebben a hatékony párbeszédben van alkalmad elgondolkozni az olvasottakon.Ahhoz, hogy igazán jó könyvet írjon valaki (ha éppen nem ösztönös zseni), tapasztalt és olvasott, vagyis művelt embernek kell lennie, és jó, ha emellett emocionálisan érzékeny és empatikus. Egy jó történet olyan, mint egy különálló kis világ, a könyv pedig lehetővé teszi, hogy akkor léphessünk be az ajtaján, amikor csak kedvünk tartja. Ha egyszer átéltük, már soha, senki nem veheti el tőlünk. A szavak rövid időre szólnak, a könyv egy egész életre. Talán tiltani kellene az olvasást ahhoz, hogy elterjedjen? Az írás-olvasás képességének romló szintje egyre kevésbé teszi lehetővé az új információk befogadását és az új tudás megszerzését, feldolgozását és gyarapítását. A kulturális értékek felismerésére való hajlandóság, a közművelődés színvonala egyre kevésbé alkalmas arra, hogy használható eszköze legyen az egyén fejlődésének. Az ismeretszerzés létszükséglet, újra és újra megjelenik a munkában és az élet más területein. De az információszerzés, az információ birtoklása önmagában nem elegendő. A műveletlenek, a funkcionális analfabéták nem képesek a józan ítéletre, nem képesek felmérni és megoldani problémáikat, így képtelenek megvalósítani bizonyos célokat, mert nem rendelkeznek azokkal a műveltségi tartalékokkal, amik lehetőséget adnak a továbblépésre. Az olvasás társadalmi célja, tudjuk, a közművelődés színvonalának fejlesztése és a kulturális értékek adaptálása a köztudatba. Évtizedek óta csökken az olvasásra fordított idő, és nő a nehezen olvasók és funkcionális analfabéták száma. A közművelődés színvonalának fejlesztése, az ismeretek megszerzése és a kulturált szórakozás meghatározó eszköze minden bi- zonnyal az olvasás marad. A kulturális értékek, normák közvetítése és az olvasásra való motiválás minden nemzedék számára a modern társadalmakban stratégiai jelentőséggel bír. Az olvasóközpontú olvasásfejlesztés lényege az olvasásra való ösztönzés, mégpedig aktív könyvtárosi közreműködéssel, ami az olvasás megszerettetése mellett a felvilágosítás és tájékoztatás révén történik. A könyvtárba látogatók nem csupán megismerhetik a könyvtárosok segítségével az olvasás által megnyíló lehetőségeket, de a jó könyvtáros lehetővé teszi az olvasók számára, hogy azok egymással is megoszthassák olvasmányélményeiket, tapasztalataikat. Az olvasás megszerettetésében fontos szerepet kapnak a család mel- lett az óvodák, az iskolák, a könyvtárak. A szülő, az óvónő, a tanár, a könyvtáros, közös erővel küzd a gyermek személyiségének fejlődéséért. A divat teremtette talmi ideák mentális tévutakra vihetik a fiatalokat, de a szépirodalom etikai normái egészséges értékrendet formálnak személyiségükben. Az olvasás és a tanulás révén olyan lehetőségek nyílnak meg előttük, amelyek egész életüket, életminőségüket jelentős mértékben befolyásolja. Felnőtt korban az olvasott ember elhelyezkedése sokkal egyszerűbb, mert könnyebben tud kom-munikálni és szocializálódni. Egészséges felnőtt csak egészséges gyerekből lesz; hasznos tagja a társadalomnak csak akkor lehet, ha felépíti saját kulturális értékrendjét. Az olvasás társadalmilag hátrányos helyzetben komoly erőfeszítést jelent. Minden gyerek hátrányos helyzetű, aki nem tud együtt haladni hasonló korú társaival. Nem csak a szociális értelemben vett szegénység jelent hátrányos helyzetet, vannak személyiségük rendellenes fejlődése következtében hátrányosak is, mert aszociális szülők nevelik őket, akik ingerszegény környezetben élnek vagy szellemi életüket sivárság jellemzi. Ahhoz, hogy az olvasás mindennapi feladattá és szokássá váljon és tartalmas, igényes szórakozást nyújtson a társadalom minden tagja számára, meg kell teremtenünk az egyenlő esélyt a könyvtárhasználatban is. A hátrányos helyzetű emberek számára a könyvtáraink használata, a könyvtárak megközelíthetősége és a könyvtár ban való közlekedés és a tájékozódás komoly nehézségekbe ütközik. Ugyanakkor számos törekvésről tudunk az esélyegyenlőség megteremtésére. A nem látó emberek számára például a felolvasó szoftverek segítségével lehetőség nyílik az e-könyvek tartalmának megismerésére, illetve ma már számos hangos könyvhöz juthatnak. A hátrányos helyzetű gyermekek számára a könyvtár művelődési esélyeik, az életben való boldogulásuk, érvényesülésük nélkülözhetetlen eszköze. Az olvasás a normális élet része, csak akkor adaptálódik az egyén életvitelébe, ha már a családban megkapja azt a mintát és indíttatást, ami természetes életszükségletként és nem kényszer-ként a szórakozás és a kikapcsolódás eszközévé emeli az olvasást. A szülő képes megszerettetni a gyermekkel a könyvet. Az együttes olvasás, a könyv tartalmának megbeszélése vagy családi programként a könyvtár meglátogatása elősegíti az olvasóvá válást. A könyvek tudatos kiválasztása, a helyes szelektálás fontos az igényes és esztétikus olvasáskultúra elterjesztéséhez. Ha otthon ellenőrizetlenül a tévé vagy a számítógép előtt felejtjük a gyereket, könnyen rabjává válik, elfásul, és elveszíti érdeklődését a való világ iránt. A részletekbe menően pontos digitális (virtuális) valóság elnyomja a fantáziát, amit a csak könyv képes igazán fejleszteni, mivel csak a szöveg tartalmát kapja belőle az olvasó, minden mást neki kell elképzelni, kiszínezni és értelmezni, főként a tanult minták révén. A gyermek fejlődésének előmozdítása az ismeretekkel és élményekkel való gazdagítása nagyrészt az olvasás révén valósítható meg. Beszédkészségének, szókészletének fejlesztése, az olvasás iránti érdeklődés felkeltése, életben tartása, fejlesztése a rendszeres olvasásra való rászoktatással és az iskolára való felkészítéssel vagy akár saját könyvtár létrehozásával a gyerek számára, motivációt, indíttatást jelenthet az egész életére. A szülői minták, a szülők olvasottsága, kulturális státusa vagy a család viszonyulása általában véve az olvasáshoz, meghatározó. A szülők kompetenciája az olvasóvá nevelésben nem lehet elégszer elmondani alapvetően fontos feladat. Az olvasói szokások felmérésével képet kaphatunk arról, miket, milyen témákat, milyen szerzőket olvasnak legszívesebben, vagy milyen céllal, esetleg hogyan illeszkedik életükbe az olvasás, mi lyen emóciókat vált ki belőlük az olvasás, örömteli vagy kényszer számukra ez a tevékenység. Ha a hasonló témákban olvasókat összehozzuk egy mással, akár író-olvasó találkozókon, olvasókörök szervezésével, ahol megoszthatják élményeiket és tapasztalataikat, esetleg ismereteiket, ezzel öröm telibbé és vonzóbbá tesszük számunkra az olvasást. Minden korosztályt más és más módon lehet megérinteni, megszólítani és megnyerni az olvasás örömének, mivel egyedi sajátosságaik, érdeklődési körük és speciális igényeik eltérőek. Olyan témákat kell keresni, ami leköti a gyereket, érdekli, talán még kutatni is kész érte. A könyvtáros figyelemfelkeltése és tájékoztatása, empátiája, emocionális érzékenysége és toleranciája pozitív hatást gyakorol a könyvtárlátogatóra, de helytelen magatartása esetleg örökre elkedvetlenítheti a látogatót, akár el is fordíthatja az olvasástól. A hagyományos olvasás kultuszának megőrzése és fenntartása sok erőfeszítést kíván a könyvtáros társadalomtól. Az olvasóvá nevelés gyermekkorban kezdődik, ezért a közkönyvtárak a világ szinte minden országában különös figyelmet fordítanak a család intézményére. A könyvtárosok önmagukban nem oldhatják meg az olvasóvá nevelés feladatait, de olvasóvá nevelés könyvtárak nélkül elképzelhetetlen. A könyvtárba érkező látogatóknak már a bejáratnál talál kozniuk kell a könyvtárosok ajánlásával, akár egy plazmatévén is lehet sugározni folyamatosan az információkat Ezzel párhuzamosan a könyvtár weboldalán biztosítani kell az információhoz jutás feltételeit. A webes felületen, fórumokon lehetőséget kapnak az olvasók a véleményük és tapasztalataik megosztására. A könyvtárakban ki kell alakítani olyan tereket, zugokat, ahol beszélgethetnek egymással a hasonló érdeklődésű látogatók. A fiókkönyvtárakban a kirakatokba helyezett új könyvek figyelemfelkeltők, vonzzák a tekintetet, és talán behozzák a téma iránt érdeklődő kíváncsi embereket. Ugyanez a helyzet az asztalokon hagyott könyvekkel: amit valakik már el olvastak, az mások számára is érdeklődésre tarthat számot. Fontos lehet a frissen visszahozott könyveket egy helyen tartani, ahol a kíváncsi látogatók szabadon böngészhetnek köztük. A könyvtárak részvételével nyaranta olvasótáborokat, strandkönyvtárakat lehet szervezni, ahol a természettel harmóniában és a könyvek segítségével ismerkednek meg a gyerekek a kör nyező világ összefüggéseivel, mégpedig vonzó módon játékos formában. A gyermekkönyvtárban családi hétvégéket tarthatunk, ahol szülő és gyerek együtt játszva és versengve mutathatja, meg, hogy képes felkutatni a könyvek között az információt. Az olvasás hatása az oktatásban nap mint nap tetten érhető. Az új ismeretek befogadása aktív olvasás nélkül elképzelhetetlen. A kritikus gondolkodást és a tájékozódást, a szókincsfejlesztést és kifejezőképességet, lényegkiemelő készséget segíthetjük elő, ha az olvasást már gyer mekkorban megszerettetjük. A gyermek majd felnőttként képessé válik asszociálni, szintetizálni és saját morális értékrendet alakítani ki az olvasott szépirodalmi művek alapján. A lexikális tudás révén az ismeretei megnőnek, és ő maga egyre magabiztosabbá és határozottabbá válik. Ha megfelelően vetettük el az olvasás magvát, a gyerekek szívesen búvárkodnak a könyvtárban, sokat segít az órákra való felkészülésben, a gyűjtőmunka révén folyamatosan gyarapodik isme-retük, a könyv- és könyvtárhasználat elsajátítása révén előnyre tesznek szert kevésbé érdeklődő társaival szemben. Gyorsan megjelenik a kritikus gondolkodás, illetve az együttes gondolkodás képessége azokban a gyerekekben, akik sokat olvasnak. Az olvasás révén képessé válnak az önálló ismeretgyűjtésre és a talált információk komplex feldolgozására. Sokszor nem is a probléma megfogalmazása, hanem a probléma helyes megközelítése a döntő, amely rendszerint az értő olvasáson alapul. Minél több könyvvel ismerkednek meg, annál több összefüggést vesznek észre, majd a siker révén még szorosabbá válik kapcsolatuk a könyvekkel és az olvasással. Akik már gyermekkorban kis kutatókká váltak, azok felfedezik az olvasás örömét, ráébrednek arra, hogy a tudás elmélyítéséhez sokat kell olvasni, ráadásul tudni kell az ismeretek sokaságából szelektálni, csak a fontos és lényeges információkat elraktározni. Azzal, hogy már gyermekkorban megtanulják az évek során a kritikus gondolkodást, megtanulnak korrekten vitatkozni, érvelni, azzal nemcsak a tudásuk, műveltségük gyarapodik, hanem magabiztosabbak is lesznek. Az olvasás ráébreszt az anyanyelv finomságaira, ráadásul – visszahatóan – felkeltheti az olvasás iránti vágyat. Egy sajátos szenvedély alakul ki, az információ és könyvéhség, ami jótékonyan hat az egyén fejlődésére, és akkor már régen nem a kényszer irányítja az olvasását. Manapság, mondják, kevés az idő, ezért a gyors információszerzést, illetve a rövidebb olvasmányokat preferálják, az olvasók. Az olvasási intenzitás és elmélyültség csökkenése negatívan hat az olvasási kompetenciára, valamint a szövegértés színvonalára is. Olvasni gondolkodás nélkül értelmetlen dolog, gondolkodni olvasás révén szerzett ismeretek nélkül szinte lehetetlen. Az az ember, aki nem olvas könyvet, alig különbözik attól, aki nem tud olvasni…Az esélyegyenlőség biztosításának leghatékonyabb eszközei a könyvtárak. Megkülönböztetett figyelmet kell kapniuk azoknak a hátrányos helyzetű könyvtárhasználóknak, akik nem tudják azonos feltételekkel használni a könyvtárak szolgáltatásait. Biztató, hogy a könyvtárakban komolyan gondolják a fogyatékos emberek esélyegyenlőségének megteremtését és az akadálymentességet, olyan feltételeket alakítanak ki az élet minden területén, amelyek elősegítik, hogy a hátrányos helyzetű emberek is élhessenek azokkal az emberi jogokkal, amelyek éppúgy megilletik őket, mint a társadalom bármely tagját. Joggal remélhető, hogy a hosszú és eredményes múltra visszatekintő hazai esélyegyenlőségi koncepció új lendületet kaphat az informatika robbanásszerű fejlődése révén.A hátrányos helyzet kialakulását a testi, érzékszervi, mozgásszervi hiányosságok mellett a szociális és mentális problémák is előidézhetik. Ide kell sorolnunk a tanulási nehézséggel küszködőket, szellemi vagy pszichés eredetűeket, éppúgy, mint a deviáns viselkedésüket vagy a lobbanékony idegrendszerű látogatókat, a társadalom perifériájára sodródott embereket, gondolok itt a hajléktalanokra, munkanélküliekre, idősekre vagy etnikumokra és a bevándorlókra, akik nyelvismeret hiánya miatt hátrányos helyzetbe kerülnek. Míg a mentális problémákat empátiával, emocionális érzékenységgel és toleranciával kompenzálhatjuk, addig a szervi bajok esetén az eszközök és a környezet átalakítása révén tudjuk biztosítani az egyenlő esélyt.Milyen átalakításokkal tudjuk a megfelelő életminőséget biztosítani a könyvtárba látogató hátrányos helyzetű emberek számára?A kerekesszékkel közlekedéséhez az épületbe való bejutáshoz feltétlenül szükséges rámpa kialakítása védőkorláttal, vagy olyan korlátlift, illetve az emelőlap, amit önállóan is képes használni a sérült.Nem elhanyagolható problémát jelent a fogyatékkal élők és idősek számára a szintkülönbségek leküzdései. A mozgásban való fogyatékosság lehet egészen enyhe fokú is, akkor is befolyásolja az életminőséget, ha némi változtatást eszközölünk, például a küszöböket el lehet távolítani, vagy a közlekedési útvonalat fel lehet festeni, nem ajánlatos szőnyeget elhelyezni vagy bármilyen tárgyat a közlekedési útvonalon, célszerű fotocellás ajtókat beépíteni. A padló és a falak színkontrasztja biztonságérzetet jelent a gyengénlátóknak, mint ahogy a megfelelő világítás megválasztása is. A közönségszolgálatára beállított pultok asztalok, székek, az ergonómia megtervezése segíti a komfortérzetet. A polcok magasságát célszerű úgy tervezni, hogy azokat kerekesszékkel közlekedők is elérhessék. Egyszerű jól olvasható feliratokkal ellátott polcok segíthetik a tájékozódást. A menekülési útvonalak jelölését a gyengénlátók igényeihez kell igazítani. Az akadálymentes weblapokon való tájékoztatás és a bejáratnál elhelyezett hangos tájékoztató táblák, a lift ajtaján braille írással feltüntetett hívógomb vagy a liftben az emeleteket jelölő braille jelölések komoly segítséget jelentenek az önálló közlekedésben. Célszerű a bejáratnál elhelyezni egy kivetítőt, amin összefoglalhatjuk a könyvtári szolgáltatásokat. Fontos lehet az egészséges emberek tájékoztatása is arról, hogy ők hogyan tudják segíteni embertársaikat. A könyvtárak berendezésének funkcionális kialakítása révén megkönnyíthetjük a használatot. A polcok, tároló szekrények, rakodófelületek elhelyezésénél az legyen a legfontosabb szempont, hogy könnyen elérhetőek legyenek és a polcok között kényelmesen lehessen kerekesszékkel is közlekedni. A mellékhelyiségek a könyvtárak legkényesebb területei, hiszen ezeket a legnagyobb körültekintéssel kell kialakítani. A korlátok kapaszkodók elhelyezése a szociális helyiségekben, liftekben, közlekedőknél létfontosságú, célszerű mindkét oldalon kapaszkodókat felszerelni ezeken a helyeken.A számítógépek használatát megkönnyíthetjük felolvasó szoftverek segítségével, speciális egyéni igényekhez igazodó eszközökkel, nagyítókkal, lapozó készülékkel, fejhallgatókkal, discman-ek használatával, érintőképernyővel, braille billentyűzettel, braille nyomtatóval (a hagyományos szövegeket braille karakterré lehet transzliterálással alakítani, ezáltal nyomtathatóvá válik a dokumentum). A szövegfelismerő és felolvasó szoftverek segítségével hangoskönyveket tudunk készíteni. Speciális billentyű és egér használatával, valamint billentyűkombinációk segítségével is megkönnyíthetjük a látogatók munkáját. Azoknak az olvasni vágyó idősembereknek házhoz szállíthatók a könyvek, akik nem tudnak bejönni a könyvtárba. A digitális írástudást a nyugdíjastársadolmnak is biztosítani kell, akár ingyenes oktatás révén is. Az e-könyvek előretörésével megjelentek az e-könyvtárak, ami újabb lehetőséget nyitott az otthonukba kényszerült emberek számára, hiszen az internet segítségével otthonunkból tudunk böngészni és felolvastatni az általunk kiválasztott könyvet a számítógép segítségével. A technikai eszközök megjelentek, de csak képzett könyvtárosok tudják kiaknázni a bennük rejlő lehetőséget, ezért fontos a könyvtáros személye. Minden ember másképpen fogal¬mazza meg elvárásait, attól függően, milyen elképzelése van a könyvtárról, illetve a könyvtáros személyéről. A tradicionális kulturális értékek helyébe lépett a fel¬gyorsult világ által konstruált új, sajátos értékrend, de a könyvtárakban a megszo-kott kötelességtudatot és a figyelmességet keresik ma is az olvasók. Az általáno¬san elvárt könyvtárosi erények meghatározása tehát nem egyszerű feladat.A huszonegyedik század könyvtárosa konzervatív, mert védi és őrzi az utókor számára a múlt kincseit; ugyanakkor liberális, nyitott, mert a kor vívmányait hasz¬nálja a szolgáltatás színvonalának emelésére. A könyvtáros olyan összetett szemé¬lyiség, aki információtechnikai ismeretekkel bír, ugyanakkor a hagyományos klasszikus műveltséggel is rendelkezik. Ez persze nem azt jelenti, hogy aki nem polihisztor, az nem lehet jó könyvtáros. Egy kis odafigyeléssel, egy kis kedvesség¬gel, egy kis tisztelettel, egy kis udvariassággal, az apró hiányosságokat észre sem vesszük, mi olvasók. Az a könyvtári dolgozó, aki nem képes szolgálni, kiszolgálni az olvasót, sohasem lesz hivatástudat-tal rendelkező szakember, csak egy „abderita machiavellista waste people.” Az organikus művelt-séggel bíró könyvtáros teheti igazán jobbá a szellemi és erkölcsi műveltsége által a világot.Hogyan segíthetünk többet az olvasónak? – Az olvasó tekintete gyakran elárul¬ja, hogy segítségre szorul. A bizonytalan közlekedés a polcok között, az elgondol¬kodó, tanácstalan tekintet, gesztusok, mimikák, testbeszéd, sok-sok apró jel, amelynek felismerésére nyitottnak kell lennie a könyvtárosnak. Milyen képessé¬gekkel kell rendelkezni ahhoz, hogy felismerjük ezeket az apró, néha jelentéktelen jeleket? Az állandó figyelem és kontroll, ami diszkrét és nem tolakodó, a szemkon¬taktus segít ezeknek a segélykéréseknek a felismerésében. A segítő szándék puszta léte is pozitív hatással van az olvasóra, attól függetlenül, hogy eredményes-e vagy sem.De akkor milyen is a jó könyvtáros? – Feltétlenül szolidáris azzal a személlyel, aki belép a könyvtárába; állhatatosság jellemzi és kitartás a feladat megoldása so¬rán. Kellően empatikus és toleráns, humánus és emocionálisan érzékeny, jól tájé¬kozott és felkészült, ugyanakkor konstruktív és kooperatív. Ezek olyan ideák, amelyek évszázadok óta jelen vannak a tradicionális társadalmakban. Természete¬sen nagyon fontos a közvetítés módja és technikájának ismerete, biztonságos ke¬zelése. A jó kapcsolatteremtő képesség és a jó kommunikáció sokat segíthet az ol¬vasó megértésében. Nagy hangsúlyt kell kapnia a belső kontrollnak, a tudatosság¬nak és nem utolsó sorban az önuralomnak. Ha a viselkedésünk és a testbeszédünk ellentmondásba kerül, az megingathatja bizalmat. Ezért fontos az őszinteség és a jóakarat, mert ha barátságos az olvasókkal, kitartó és állhatatos a felmerülő akadá¬lyok leküzdésében, és persze a becsületesség jellemzi minden cselekedetét (nem csak a könyvtárban), könnyen elnyerheti az olvasó bizalmát és megbecsülését. Az egyenlő bánásmóddal és ha tisztességesen bánik mindenkivel, kortól nemtől és hovatartozástól függetlenül, és indulatmentesség jellemzi minden megnyilvánulá¬sát, tehát nem lehet kihozni a sodrából, a feladat megoldása terén rugalmasság jel¬lemzi, akkor sokat tett azért, hogy az olvasók elfogadják személyét.Aki képes stresszhelyzetekben is higgadtan gondolkodni és cselekedni, annak nyert ügye van. A jó könyvtáros rendelkezik megfelelő belső kontrollal, amit vagy a családi mintákból hozott magával vagy később tanult meg. Ismeri képességeit és gyengéit. Tisztában van korlátaival és lehetőségeivel. Kialakít egy olyan kommu¬nikációs stratégiát, aminek segítségével az olvasó partnernek tekintheti a problé¬ma megoldásában. Felvállalja cselekedeteinek ódiumát. Szerényen véleményt nyilváníthat, ha igényt tart rá az olvasó, de csak akkor és úgy, ha azzal nem sérti mások érzéseit, érdekeit. Nem erőltethetjük rá az olvasóra saját akaratunkat, de ajánlásainkkal segíthetjük a bizonytalan olvasót a helyes döntés meghozatalában. A jó könyvtáros figyelmet szentel az olvasónak, meghallgatja kívánságait és tisz¬teletben tartja érzéseit. Előítéletektől mentesen törekszik megérteni az olvasó el¬gondolását. Igyekszik a lehető legérthetőbben megfogalmazni kérdéseit és vála¬szait.„… őszintén az ő szintjén…” – Erős benne a társadalmi felelősségérzet. A könyvtáros öltözködése, modora, megjelenése, egész személyisége visszafogott és konzervatív benyomást kell hogy sugalljon az olvasó számára. Ne legyen túl alázatos, de ne legyen hivalkodó sem. Az arany középút megtalálása persze nehéz feladat, de a könyvtárosok segíthetnek egymásnak abban, hogy őszintén felhívják a figyelmét a kollégának arra, hogy ez a rövidnadrág ide nem illik, ez a blúz túl ki¬hívó, a festett hosszú műköröm és az óriási szempillák visszatetszést keltenek az olvasókban.Az igény felkeltése és felismertetése az első lépés a megismerés felé, ezért opti¬mizmust pozitív szemléletet és reményt kell sugallnia a könyvtáros minden meg¬nyílvánulásának. Az értékközpontúság és az eredményesség alapja a helyes munka¬morál, a kapcsolatteremtő képesség és az udvariasság. Az önzetlen és kedves könyvtáros megbízhatósága bizalmat ébreszt az olvasóban, aki szívesen tér vissza és keresi újra azt az embert, aki azelőtt olyan kedvesen segített neki. Az olvasók multikulturális sokfélesége miatt minden olvasót másképpen kell megközelíteni, más módon lehet megnyerni a bizalmát, más módon lehet vele szót érteni. A sze¬mélyiségjegyek és az alkati különbségek figyelembevételével a helyes taktika ki¬választásával mindenkivel lehet kommunikálni, csak meg kell találni az utat az együttműködésre. Reprezentatív felmérések igazolják, hogy nem a tökéletes és eszményi helyzetben élők teszik ki a könyvtárba látogatók jelentős részét, hanem a rászorulók, akik valamilyen hátrányt szeretnének leküzdeni, és a könyvtárosban (is) látják a reményt és a lehetőséget. Ezt a reményt bizalommá kell erősíteni, és a szolgáltatás színvonalának legjobb kihasználásával segíteni. Ha egy könyvtáros túl hosszú időt tölt el ügyfélszolgálatban, öt-tíz év után meg¬van az esélye arra, hogy elfásul vagy kiég, és nem képes azt az ügyfélközpontú fi¬gyelmességet nyújtani, amit az olvasó joggal elvár. Ezt megelőzendő célszerű a könyvtárosokat az ügyfélszolgálaton cserélni, a belefáradt kollégákat belső – pél¬dául feldolgozó – munkára beosztani, ami elősegíti a regenerálódását és feltöltődé¬sét, hogy később újult erővel legyen képes ismét az ügyfelekkel bánni. A verbális kommunikáció során az olvasó megerősítése és a megértő hozzáállás elősegíti a to¬leráns viselkedést. Lehetőség szerint kerülni kell a „nem”, a „nincs” szó használa¬tát és minden negatív töltésű kifejezést. Az olvasó által elhangzottak elfogadása, elismerése és megerősítése, esetleg megdicsérése, mind-mind ennek a kapcsolat¬nak az elmélyítését szolgálja. Minden olvasóval el kell beszélgetni, ami lehet, hogy csupán néhány banális mondat, de ez a gesztus segít lebontani az olvasó és a könyvtáros közötti falat, amit két idegen ember találkozása emel. A jó könyvtáros kondíciói között jelentős helyet kap a tapintat és a diszkréció. Az olvasó érdeklődési köre, vagy az, hogy milyen téma foglalkoztatja, miket olvas, az intim szférája része, ne akarjunk megtudni olyan dolgokat, amiket az olvasó nem óhajt megosztani velünk. Nincsenek problémás olvasók, csak nem meg¬felelő kommunikáció. Soha ne feledjük, hogy a könyvtár az olvasóért van és nem a könyvtárosért… A kultúra templomai a könyvtárak, számtalan kincset rejtenek, aminek védelme minden jóérzésű ember kötelessége. A könyvtár dolgozói nem csak a jelennek az utókornak is digitalizálnak. A digitalizálás az informatika egy olyan szegmense, ami újabb dimenziót nyitott meg a könyvtárak számára, hogy megvédhessék az utókor számára a felbecsülhetetlen eszmei értékű dokumentumokat. Az óriási információrobbanás miatt permanens paradigmaváltások tarkítják az életünket, nehéz követni és megfelelni a XXI. század igényeinek és kihívásainak. A közművelődési intézményekben, könyvtárakban, levéltárakban, múzeumokban sok sok ember munkálkodik azon, hogy megmentse az idő vasfoga által sérült kulturális értékeket. A digitalizálást megelőzi a rendelkezésre álló gyűjtemény alapos vizsgálata, majd ezt követi az elérendő célok kitűzése, majd a digitalizálásra kerülő dokumentumok kiválasztása, ahol komoly figyelmet kell szentelnünk a szerzői jogoknak, mert a digitalizálandó anyag szerzői jogi státusza nem tisztázott, az kellemetlenségeket okozhat. . A kiválasztott dokumentum lehet szöveg, hang, kép, film, dia, transzparens, térkép, rajz, hírlap. Célunk az állományvédelem, ami az eredeti dokumentum védelmét, helyettesítését, őrzését, esetleg megosztását hivatott szolgálni, ami azt eredményezi, hogy egyszerre több olvasó fér hozzá a dokumentumhoz. Adatbázisba rendezve és tárgyszavas katalógussal kereshetővé tehető a digitalizált anyag. Gyakran sérülékeny a forrásdokumentum, így különösen figyelni kell arra, hogy ne keletkezzen kár benne a digitalizálás során. Ha a dokumentum nehezen nyitható, használjunk könyvbölcsőt, és állványt a fényképezőgép rögzítésére, ezzel is védhetjük a forrásdokumentum épségét. A megfelelő „know how” és a megfelelő infrastruktúra a siker kulcsa. Fontos szempont a forrásdokumentum megfelelő megvilágítása, hiszen ez nagyban befolyásolja a végtermék minőségét. A digitalizált gyűjtemény megőrzése érdekében a megfelelő adathordozó alkalmazása mellett a biztonsági másolat elkészítése is fontos feladat. A digitális adathordozók karcolódnak, ezért célszerű 2-3 évente újra biztonsági másolatot készíteni róla függetlenül attól, hogy mennyit volt használva. A hozzá tartozó metaadatokat is célszerű újra másoltatni. A digitalizáláshoz használt szoftverek kiválasztása nagyban hozzájárul a biztonságos és gyors munkavégzéshez. A digitalizált dokumentum nevét, azonosítóját minden esetben rögzíteni kell, hogy majd a feldolgozás során a mesteranyag alapján egyértelműen azonosítható legyen. A digitalizálás során fontos az intézmények munkájának összehangolása, a párhuzamos digitalizálás elkerülése miatt. Másfél évtizede kezdődött el könyvtárunkban a digitális gyűjtemény létrehozása. Több tízezer dokumentumot digitalizáltunk ez idő alatt, köztük bakelitlemezeket, állóképeket, mozgóképeket, könyveket, folyóiratokat, kéziratokat, hagyatékok, időszaki kiadványokat, kis-nyomtatványokat, hanganyagokat, DVD-ket, diafilmeket régi szupernyolcas filmeket, magnókazettákat, mikrofilmet, megörökítve és megmentve az utókor számára a pótolhatatlan helyismereti kincseket. A legféltettebb régi helytörténeti könyvet digitalizáltunk és töltöttünk fel a Magyar Nemzeti Digitális Archívumba és tettünk ezáltal közkinccsé, ezzel is reprezentálva könyvtárunk kulturális értékeit. Emellett a Nyíregyházi Televízió 1200 videoanyagát sikerült megmenteni digitális formában, valamint többszáz könyvet, tanulmányt, helytörténeti dokumentumot digitalizáltunk. Több tízezerre tehető azoknak a helyi témával foglalkozó cikkeknek a száma, amit adatbázisba rendeztünk (JADOX) és hozzáférhetővé tettünk az interneten. Felbecsülhetetlen értéket képvisel a feldolgozott Kelet-Magyarország, amit szerencsére már digitális formában kap meg a könyvtár. Ezek a dokumentumok nem csak a helyismeret számára értékesek, de az egyetemes kultúra pótolhatatlan gyakran egyetlen példányai. Óriási kihívás és nehéz embert próbáló feladat a digitalizálás, rengeteg háttérmunkával, sajtófigyelés, katalogizálás, rekordok létrehozása, tárgyszavazás, ami nem túl látványos viszont annál időigényesebb, nem is beszélve a szerkesztésekről, konverziókról, egyéb informatikai utó munkákról. A megfelelő környezet kialakítása a szükséges hardverek és szoftverek beszerzése fontos és előre tervezhető költség. A megfelelő szkenner, a videó kártya és az alaplap utasításkészlete, az operációs rendszer és az ahhoz igazodó felhasználói programok rossz kiválasztása megkeserítheti az életünket. A feldolgozás során se feledkezzünk el az állományvédelemről és a fényviszonyok és a páratartalom optimális megválasztásával óvjuk meg a régi dokumentumokat a további állapotromlástól. Ha a szkennelés sok időt vesz igénybe, érdemes megfontolni hálózaton működő OCR programcsomag beszerzését. Az optikai karakterfelismerők hibáinak javítási munkái sok ráfordított időt és energiát követel. Sérülékeny, nagy értékű dokumentum mozgatása helyett, inkább a digitalizáló eszközök helyszínre szállítását választjuk. Azért dolgozunk, mert olyan társadalmat szeretnénk, ahol minden könyvtár látogató egyenlő eséllyel és méltósággal tudja érvényesíteni emberi jogait...

"Ad lectorem gratias ei simus"

E-learning vagy amit akartok

A társadalom és a tudomány nagy léptékű fejlődése miatt nehezen jósolható meg, mi lesz az az ismeretanyag, amire évtizedekkel később szüksége lesz a felnőtt társadalomnak. A változásokra nyitott és gyorsan reagálni tudó, gondolkodó embereszményt kell megteremteni, aki plasztikus és jó alkalmazkodó képességű. Sajátos paradoxon az, hogy minél képzettebb valaki, annál inkább törekszik a naprakész ismeretek megszerzésére, míg a hátrányban lévő emberekben kisebb az igény a tanulásra. Az esélyegyenlőség megteremtésének záloga a távoktatásban van. A XXI. század társadalmi kihívásai olyan változást eredményeztek a munkaerő piacon, ami magával vonta az „élethossziglani tanulás” koncepcióját. A naprakész ismeretekkel rendelkező dolgozók a munkáltatók szemében felértékelődtek. Mivel az oktatás járulékos költségei magasak, előtérbe került az” e-learning” lehetősége, ami elektronikus formában biztosítja a távoktatás segítségével a releváns ismeretek legszélesebb spektrumának megismerését. A világon ma alkalmazott oktatási metodikákat figyelembe véve sok helyütt, de legfőképpen földrajzi adottságuk és foglalkoztatáspolitikájuk alapján rákényszerült térségekben bizonyított a számítástechnikán alapuló új ismeretátadási módszer jelentősége. Az e-learning, mint különösen hatékonyan működtethető oktatási rendszer, az utóbbi évtizedekben mind több országban, többek között hazánkban is egyre nagyobb teret hódít a vállalkozások, közintézmények, a piacorientált szolgáltatók körében. A globális gazdaság mértékadó szereplői, az esetenként nagyobb anyagi beruházást igénylő, de kisebb költséggel üzemeltethető, és ugyanakkor hatékonyabb időtakarékosabb oktatási rendszer eredményességét kihasználva szintén előszeretettel térnek át képzési metodikájukban az e-learningre. Az évtizedek óta kedvező tapasztalatok alapján, evidenciaként alkalmazott módszerre, mely egy komplex tudásmenedzsment megalkotását teszi lehetővé. Napjainkban az e-learning fogalma, a távoktatás szinonimájaként került a köztudatba. Maga a távoktatás, mint módszer, nem új találmány; egyetemek, főiskolák esetében régóta használatos oktatási rendszer. A távoktatás, mint tanítási-tanulási forma alkalmazásával a tanár és a hallgató közötti jelentős mértékű valós, vagy fizikailag ugyan csekély, de mégis gondot okozó távolságleküzdése valósulhat meg. Az e-learning nem más, mint elektronikus távoktatás, korszerű számítástechnikai eszközökkel támogatott oktatási forma. Az elektronikus távoktatás fejlődése abban áll, hogy a hallgatók számítógépen, lokális számítógépes hálózaton, vagy akár az interneten keresztül érik el a tananyagot, számítógép segítségével tanulnak, gyakorolják a megszerzett ismereteket akár valós idejű kontaktust tartva az oktatóval. A rendszer célja, hogy technikai fejlettsége folytán hatékonyabb, célratörőbb legyen a tanulás-oktatás, információszerzés és csere gyorsabbá váljon, illetve a folyamatok könnyen ellenőrizhetőek legyenek.

A számítástechnika forradalmasította az oktatást, integrálódott és kiegészítette a hagyományos oktatási modellt, a hatékonyság és az eredményesség növelése érdekében. A minimális kompetencia eléréshez vezető út azt követeli a tanároktól, hogy ötvözzék az új technikai vívmányokat a régi jól bevált didaktikai módszereket, az eredményesség szem előtt tartása mellett. A távoktatás sikere abban áll vagy bukik, hogy a résztvevők mennyire képesek a rendelkezésre álló informatikai eszközöket használni. Amíg a felnőtt dolgozók nem rendelkeznek alapfokú számítástechnikai ismeretekkel, nincs értelme távoktatásban gondolkodni. A távoktatásban résztvevők bármennyien részt vehetnek az oktatásban, ezáltal a tanulók száma korlátlan, szabadidejükben foglalkoznak a tanulással, helyben és időben függetlenül, ezáltal nem esnek ki a munkából, nem kell utazni, termet bérelni, és nem utolsósorban a hallgató osztja be az idejét. Mindenkinek meg van a saját sebessége, ahogyan képes, tud, akar tanulni, annyi időt fordíthat rá amennyi elengedhetetlenül szükséges az eredményességhez. A hallgató azt tanulja, ami érdekli, abban az ütemben, ahogy kényelmes. Ezáltal magas a motivációs szint. Rossz feladatmegoldás esetén lehetőség van arra, hogy a tanuló tanuljon a hibájából, egységes képzést kapnak a különböző városokban élő hallgatók, mindenki ugyanazt a tananyagot kapják, ugyanabban az időben, ugyanazon magas színvonalon. A gyakorlati tantárgyak tananyagának elkészítése, begyakoroltatás módszertanának kidolgozása nagy feladatot ró a tanárra. Az ismereteket CD-n vagy interneten elérhető szerveren kapják a hallgatók, ahonnan letölthető esetleg kinyomtatható vagy webes felületen tanulható. A digitális tananyag megtanulásához szükséges infrastruktúrát a dolgozók otthon biztosítják maguknak, gondolok itt a megfelelő hardverigényű számítógépre és az internet előfizetésre. A kapott elektronikus tananyag hatékonyságát, a szemléltető szimulált prezentációk a jól felépített oktatófilmek, illetve a vizuális és verbális formában adott mintapéldák segítik elő . Az oktató összeállítja a modulok tartalmát és kommunikál a hallgatóival egy fórumon (chaten) keresztül, segítve, ha kell a hallgatóknak az üzemeltetésben, folyamatosan nyomon követi a hallgatók előrehaladását és kontrollálja az eredményeket. A virtuális közösségekben végzett szinkronképzés növeli a hatékonyságot és megakadályozza, hogy a hallgatók tévutakra jussanak. Minden magára adó cég komoly hangsúlyt fektet az alkalmazottak szakmai és IT. ismereteinek folyamatos képzésére. Többnyire egy felhasználóbarát webes felületet használnak házon belül, amit folyamatosan alakítanak az igényekhez. A modulokat e-könyv formájában is a hallgatók rendelkezésére bocsáthatják. Természetesen szükség lehet személyes találkozóra, konzultációkra is például számonkérés vagy komplexebb tananyagok esetén, ahol a gyakorlati alkalmazások fontos szerepet kapnak. A gyakorlati példák segítenek, hogy a hallgatók mindennapos tapasztalataikkal összevetve felismerjék az összefüggéseket és képesek legyenek következtetéseket levonni. Az elsajátított ismeretek képessé teszik őket arra, hogy az oktatott eszközöket magabiztosan és tudatosan használják a mindennapi munkájukban. A tanfolyam elején célszerű elő-felmérést végezni, ezzel megismerhetjük a hallgatók hiányosságait és ahhoz igazíthatjuk későbbiekben a tananyagot. A számonkérés a modulok között tesztekkel, majd a végén vizsgával zárul, ami a teljesebb képalkotást elősegíti a tanár számára, és a visszacsatolás a megfelelő oktatási stratégia kialakításában, a helyes és eredményes didaktikai módszer kiválasztásában segít. Az esélyegyenlőség megteremtésének leghatékonyabb módszere az e-learning alkalmazása az andragógiában. Az információ éhségem nem csillapodik, még 60 évesen szereztem villanyszerelő szakmát.

"Ad lectorem gratias ei simus"