Az időutazás egy időparadoxonon alapul, aminek a lényege, hogy a múltba való visszautazás alatt az időutazó nem öregszik. Az ikerparadoxon szerint a jövőbe (tehát időben előre) látszólag rövidebb idő alatt lehet eljutni, ezért lassabban öregszünk. A kép 2044-ben készült. Az időutazás végén ugyanarra a térbeli pontra érkezik az utazó, mint ahonnan elindult, a Föld tengely körüli forgása, Nap körüli mozgása, a Nap a Galaxisban történő mozgása miatt már egy pár másodperces időutazásnál is más az érkezési hely, mint az indulás helye a múltban, vagy a jövőben. Egyrészt maximális pontossággal meg kéne határozni, hogy az adott múlt- vagy jövőbéli időpillanatban hol tartózkodik az időutazás kiindulási pontja, másrészt ennek megfelelően az időutazás mellé térbeli utazásra is szükség van. 
19 évesen a múltban még ilyen volt az illető.
Pontosan kell számolni, mert egy legkisebb tévedés esetén is az időutazó valószínűleg a világűr egy másik pontjára érkezik, távol a kiindulási helytől. Egy hosszabb, akár száz éves időutazásnál már olyan mennyiségű a változó és a bizonytalansági tényező, hogy az érkezést pontosan az indulás helyével azonosra kiszámítani csak az AI-all lehetséges. Tehát az időutazás nem más, mint két – eseményeiben független – világegyetem közötti ugrás, tehát logikai kötöttségek nem állnak fenn. Az alternatív valóságokat néha „más dimenziónak” is nevezik. Párhuzamos dimenziókról beszélünk. A hengernek és a forgó gyűrűbek közös tulajdonsága, hogy úgy adnak időutazásra lehetőséget, hogy körülöttük a téridő végtelenül görbül. Vagyis ha elég nagy energiájú vagy eléggé lelassított („hideg, sűrű, nehéz”) lézerfényt gyűrűvé alakítunk, akkor ennek jelentős hatása lehet a téridőre. Nemcsak a tér, de az idő is meggörbülhet a gyűrűben, sőt tér és idő „helyet cserélhetnek”. Az intenzív fénygyűrűben az idő csapdába kerül, s időhurok alakul ki. Ekkor a bent lévő személy számára az a furcsa jelenség lép fel, hogy amit kívülről időnek érzékelt, azt most térnek érzékeli, így mozoghat benne. A tudósok ezt féregjáratnak nevezik két olyan tartományt is összeköthetnek, amelyek különböző időben léteznek. Így ezek a féregjáratok képesek a jelen és a múlt összekötésére is. Ezeken a féregjáratokon a maximális gravitáció nem haladja meg az 1 g-t. A féregjárat folyamatosan nyitva van, amin évmilliók helyett belátható időn belül át lehet haladni. a féregjárat önmagában instabil, kis zavaró hatásra összeomolhat. A féregjáraton fénysebességnél nagyobb sebességgel kellene áthaladni, az idő a féregjáratban lelassul, a középpontjában leáll. A jelenséget szuperluminális hatásnak nevezzük.
Pontosan kell számolni, mert egy legkisebb tévedés esetén is az időutazó valószínűleg a világűr egy másik pontjára érkezik, távol a kiindulási helytől. Egy hosszabb, akár száz éves időutazásnál már olyan mennyiségű a változó és a bizonytalansági tényező, hogy az érkezést pontosan az indulás helyével azonosra kiszámítani csak az AI-all lehetséges. Tehát az időutazás nem más, mint két – eseményeiben független – világegyetem közötti ugrás, tehát logikai kötöttségek nem állnak fenn. Az alternatív valóságokat néha „más dimenziónak” is nevezik. Párhuzamos dimenziókról beszélünk. A hengernek és a forgó gyűrűbek közös tulajdonsága, hogy úgy adnak időutazásra lehetőséget, hogy körülöttük a téridő végtelenül görbül. Vagyis ha elég nagy energiájú vagy eléggé lelassított („hideg, sűrű, nehéz”) lézerfényt gyűrűvé alakítunk, akkor ennek jelentős hatása lehet a téridőre. Nemcsak a tér, de az idő is meggörbülhet a gyűrűben, sőt tér és idő „helyet cserélhetnek”. Az intenzív fénygyűrűben az idő csapdába kerül, s időhurok alakul ki. Ekkor a bent lévő személy számára az a furcsa jelenség lép fel, hogy amit kívülről időnek érzékelt, azt most térnek érzékeli, így mozoghat benne. A tudósok ezt féregjáratnak nevezik két olyan tartományt is összeköthetnek, amelyek különböző időben léteznek. Így ezek a féregjáratok képesek a jelen és a múlt összekötésére is. Ezeken a féregjáratokon a maximális gravitáció nem haladja meg az 1 g-t. A féregjárat folyamatosan nyitva van, amin évmilliók helyett belátható időn belül át lehet haladni. a féregjárat önmagában instabil, kis zavaró hatásra összeomolhat. A féregjáraton fénysebességnél nagyobb sebességgel kellene áthaladni, az idő a féregjáratban lelassul, a középpontjában leáll. A jelenséget szuperluminális hatásnak nevezzük.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése