Emlékezések a Demecseri Vártanyáról.

Több mint félévszázada gyűjtöm a visszaemlékezéseket, a meséket, történeteket a Vártanyáról, nagyszüleimtől és szüleimtől, azoktól a még élő emberektől, akiknek sorsa összefonódott a tanyasi világgal. Ennek a gyűjtésnek, most egy kis töredékét megosztom veletek. Visszarepülünk az időben, réges-régen, amikor még az utcán köszönt egymásnak ismerős és ismeretlen, amikor még a gémeskút vize iható volt, amikor még a keréknyomból is lehetett inni, amikor még az akasztóhegy nem volt olyan meredek, egészen odáig. A paraszti élet krónikája szájról szájra jár és ideái örök érvényűek. Nagyszüleim és szüleim halála után most én következem, hogy tovább adjam az utókornak, azokat a tapasztalatokat, amiket kaptam tőlük. Azt mesélték itt mindenütt a víz vót az úr. akkoriban a Rétség egy hatalmas összefüggő mocsár volt, benne apró szigetekkel, ahova a járást csak a beavatottak ismerték. Az öregek mesélték, hogy a török világban a Kacsavár ás a Vártanya között volt egy titkos ösvény a mocsárban. A kisebb területeket szigeteknek nevezték, az emberek a kiemelkedéseken alakítottak ki maguknak életteret, ahova a víz nem tudott betörni. A legnagyobb volt a Matyi sziget, a szigetek között csak rejtett utakon, a nádasok és lápok között, egykor a lakói által ismert útvonalon lehetett közlekedni. Ha idegen tévedt ebbe az ingoványos mocsaras alattomos világba, aligha élte túl. A Leányvártól csak négy km-re volt a Vártanya, de a rejtett útvonalon 7 km hosszú volt az út. A Rétközt a Tisza árvize évenként többször elöntötte. Hatalmas nagy tavak jöttek létre az Orozd-, a Borgácka-, a Kolbárd-, a Nagy- és Bersénytó, vót úgy hogy összefúggő vót a víz, mint a tenger. Ez alkalommal a víz már olyan helyekre is kifuthatott, és ott oly soká is időzhetett, amire az öregek is csak itt-ott emlékeztek. A nagy tavak déli részén fekvő Kék község lakosai pl. az 1862. évben nehéz, szívvel beszéltek arról, hogy tűszeg-dűlőbeli egykori nyilasföldjeik szántásával és kaszálásával a Tisza vize miatt fel kellett hagyniok. Még a lábasjószágot sem legeltethették rajta. Csak a vadludak a gémek meg a vadkacsák örültek neki. A Rétköz Szabolcs vármegye északi negyedében, a Tisza baloldalán feküdt. A vasszigony 8 águ vót, nyele égerdábul készült, de vót aki vellával ment szigonyozni. Akinek vót ladik az bejjebb ment több halat fogott, akinek hálója vót az meg mégtöbbet. A lésza V alakban rekesztette el a hal utját, oszt a vészfő a csúcsában helyezkedett el, a mélyebb helyeken tarajos vészfőt alkalmaztak. A lészát tartó azsagok egy sukkal hosszabak vótak oszt kiáltak a vizbül, amit három helyen, középen és két végén mogyorógyékénnyel, esetleg madzaggal egymáshoz kötözték. A nádszál mellé, ugyancsak ujjnyi távolságban, egy másik szálat erősítettek. Így haladtak tovább, egy öl hosszúságig. Ott megint egy karót helyeztek el, vót ami 10 ölre nyúlt. Ezután, hasonló módon, még két kislészát készítettek. Ezek külön-külön 5 m hosszúságúak voltak. A lészákat ezután kivitték az érhez. Itt a hosszú lészát többen megfogták, patkóalakba hajtották, aztán a vízre vitték, majd háttal a folyás irányának, beleállították. Most egy laposra faragott fadarabbal, a lapockával, a karókat, majd nagyon óvatosan magukat a nádszálakat is, amennyire lehetséges volt, a fenékbe, ennek az iszapjába nyomogták. Ezután a két rövidebbet már kiegyenesítve a hosszú lésza két végén keresztben felállították. A kis-lészák hosszúságának 2/3-a a patkó belső részébe tették, ezt taréjnak (tarajnak) nevezeték. Ótán a vészfőbe tévedt halat a merítővel vagy merítőhálóval szedték ki, ami fábúl készült, félgömb formájú volt. Kávája és fonóvesszője rakottyából került ki, nyele pedig valamely kétágú nehezebb fábúl. Az ágak mindegyike átnyúlt a káván. Így négy helyen erősítődött hozzá. A magos öblös vesszővarsát véternek híjták, a sűrű fonású vesszővarsát meg vöntörnek Ebbül vót ötabroncsos, meg kétvörcsökös varsa is. A hosszú szárny felső inára pótákat (gyékényúszó), az abroncsok aljára torokköveket (kősúly) kötnek s két végén karókkal rögzítik. Háromkávás és kétszárnyas, besüpúpos (vörcsök) szárnyas hálóvarsa vót a véter. A morotvákba a véterlegény a jég alatti halászatnál a vezérrudat tolja, szikőnek is hijják. A véter háromszor-négyszer nagyobb volt a kasnál. Hogyha hallal megtelt, két embernek ugyan volt mit emelni rajta. A fonása is ritkább volt, éspedig azért, hogy csak a halak nagyobbjai maradjanak meg benne. A véter belsejébe vezető, egyre szűkülő, hegyesvégű nyársakban végződő, a szabadulni vágyó halat éppen ezért visszariasztó út neve pedig a versek volt. Ennek távol kellett esnie a véter hátsó részétűl,hogy a halak tűle vissza ne riadjanak, eztet rakottyából kötötték. A véter derekán egy felül kétágú azsagot, a peckelő karót szúrták át. Majd tarajuk két oldalán, a partokig, gazt hánytak a vízbe, ezt földdel lenyomatták, aztán megtaposták. Így készült a gát. Majd a véterek tetejére, hogy a beléjük szűrődő világosság a halakat vissza ne riassza, ugyancsak gazt hántak. Ha egymás mellett több vétert is el tudtak helyezni, váltakozó állásban fektették le. Egyik farral, másik szájjal került a víz irányára. Ha számuk páratlan volt, a véterek többsége szájjal vólt ráállítva. Persze ha sokáig álltak a véterek a vízben, már peckelő karót sem szúrtak beléjük, mer eláztak, oszt megnehezedtek. A verse meg vadvenyigébűl készült, a kötőszerszámokat bodzafábúl csinálták, mer jobban csúszik. A verse hátuljához egy karót vertek le. Az inát ehhez kötötték. Majd a verse elején, a szárnyak összefűzésének végző helyén oldalt, két peckelőfát szúrtak le. Ezeknek az alsó végük volt kétágú. A fák egyik ágát a szárnyak egyik alsó szemén beszúrták. A szárnyakat fent hozzájuk kötözték. Aztán még azokat, egyik-egyik oldalon, ferde irányban, a partig húzták ki. A szárnyak végein még 2–2 ágnélküli azsag vót, amit a vízfenékhez rögzítettek. Ótán melléjük a partig gazt hántak. Ezt meg is taposták. ebbe több hal betévedt, mint az állóvízben felállított más versébe. Délután 4 óra tájban helyezték a vízbe, oszt csak reggel 6 óra tájban vették ki belűle. Hosszabb ideig nem tartották a vízbe, mert elfoszlik a háló. Vót hogy helyette ellenzőt használtak, annak hosszúsága kb. 2 ölnyi volt. Ha szükségét érezték, a kívánt irányban többet is felállítottak. Ezeket egymáshoz kötözték. De helyettesítették lészával is. Csíkgáttal és csíkkassal is halásztak, aminek sűrű fonása vót.    A csíkok csekélyvizű tanyázó helyeit összekötő eren keresztül, fenérből, gazból és földből gátat készítettek. Ezen, középtájon, szabad vízfolyást engedtek, olyan szélesen, hogy az ember át tudja lépni. Ha az ér szélesebb volt, több szabad teret is hagytak rajta. A kasokat váltakozó állásban helyezték el a vízfolyásokon. Egy-egy peckelő karóval a fenékhez is szegezték. A mélyebb részeken meg inas horgokkal pecáztak, a visszás részét kapójának híjták, a horgokat két sukk hosszúságú fonott madzagra kötötték, ezeknek alin volt a nevük. A madzagokat 100–200 méter hosszú zsinórra, az inra erősítették. Ezután kellő számú karóval a tó vizére ladikon kivitték. Itt a karókat öl távolságban sorba leverték. A karóvégek természetesen vízszín felett maradtak. Ezután az inat hozzájuk erősítették. A vízbe lógó alinas horgokra apró halakat tettek csalinak, kis keszeget kárászt, amit a hal hátába szúrtak. A partrul is lehetett pecázni, de akkor vágni kellett egy hosszú huságot oszt arra kötni a szereléket, de ez nem vót olyan hatékony mint a lésza és egy tarajos-vészfő, vagy a rácsos maráza véter, amit tiszta vízfelületre helyeztek amit cseretnek híjtak. Néha a kapzsi kocahalászok megtévesztésére, hamis azsagokat szúrtak le, hogy ha odatévednek egy fiahalat se fogjanak. Amúgy a  halak menedékhelye a cseret vót, ide igyekeztek a forróság, a szél és a ragadozó madár elől elbújni. A csika is a gyöszöny mellé bójt a melegbe. Ha nem vót tisztás, akkor írtást csináltak bent, itt vetettek tőrt a halaknak  a cseretben, egy köralakú tisztást vágtak, oszt az aklot aztán itt helyezték el. A másik aklot a tisztáson állították fel, s a kettő közt, az irtás közepén végig húzták ki a lészát. Persze ilyenkor kellett egy kis idő hogy megnyugodjon a víz,. „Adj időt nekik, hadd bújjanak”, mondták. A baingolás a víz fésülését jelentette, habveréssel zajjal terelték be a hálóba a halat. A kerítő halászat szerszáma a gyalom volt. Legfontosabb járulékos szerszáma pedig a két ladik vót, hámfának is nevezték.    A gyalommal való halászat helyét tanyának mondták. Ez azonban hígvízen csak egyetlen egy lehetett. A legtapasztaltabb halászok szerint nálunk ugyanis csak a kisebb tisztásokon volt érdemes gyalmolni. Ilyeneken is csak abban az esetben, ha partjuk mentén a halak megbúvására nádak, vagy gazos hely nem akadt. Ezeket néha ki is irtották. Ha a víz nem volt tiszta, nappal is gyalmoltak. Egyébként inkább éjjel, holdvilágnál próbálkoztak a háló húzásával. A kaska alját kitörték így lett belóle tapogató meg a nyakba a zsák amibe került a zsákmány, de a menyhalat puszta kézzel is fogták. Ha e halat már ismert, szűk fészkében meglephették, kopóttyánál fogva is rabbá tehették. A tapogatóba megkavarták a vizet hogy megijedjen a hal, oszt a kopótyába dugva az ujját kivette zsubb bele a zsákba. A potyka rendszerint orrát vízfenéknek fordítva várta be sorsát. De sokat tapogatóztam én is gyerekként a Ticcében, a csíkot burgonyaszedő kaskával is fogtak. Ezt az erősen megfogyott vizű zsombékosokban használták. A meleg oxigén hiányos vizbe bódult halakat kézzel is ki lehetett fogni. Persze a cseret kevés, hűs vizébe húzódó hal mindig szilándor (szilaj) volt. Nem is várta be a jobb- és balkéz szabályszerűnek tartott fogásait. A hal szerencsétlenségére azonban kicsi volt a küzdőtér. A hal a nádtorsokhoz szorult, s itt – úgy, ahogy – foglyul is esett.     A hal fogása szerszámmal a kisterjedelmű, nem gazos állóvízben különböző módon történt.     Aszályos években, amikor a vizek olyannyira megfogyatkoztak, hogy e vidék sártengernek látszott, a potykák egy-egy malomkőnagyságú helyen farkukkal kiverték a sarat. Így a talaj szilárdabb részéig lehatoltak. A halat a csordahajtó ergén vagy a gázlónál puszta kézzel is megfogtak a legények. A marhákat egy-egy csekély helyen áthajtották. A felzavarodott vízből a megszédült halakat kiszedték kaskával s bakóval belábolt utánuk az ember ha meglátta. Itt a kaskát addig tolta maga előtt, míg az híg sárral meg nem telt. Ezután a kaskát vízre vitte. Ott addig merítgette, míg belőle a sár ki nem folyt. A tisztán maradt csíkokat aztán a bakójába öntötte. A hal a kiszáradt mederbe az iszabba ásta magát, vót úgy hogy ekével forgatták ki. Vót itt minden, csuka, harcsa, kárász, keszeg, pocahal, potyka (pozsár is), sigér, tat, (cigányhal is) és a csík. a baing, dévér, kecsege, lezsér, pundraharca és süllő. A halak szokásait náluk jobban senki sem ösmerte. Tudták jól, hogy azok nem járnak minden helyen. A kárász a kemény fenekű tájékot szereti. Itt a vízitök alá húzódik. A csuka sem szereti a sáros helyet. A gyöszönyök közt azonban szívesen tartózkodik. A tat is örömest jár az ilyen helyen, ösvényt is vág rajta. Ezen úgy megy, mint a daru. De ez a hal már a sarat is kedveli, feltúrja, összefekszik benne. A potyka is elheverész a sárban, éppúgy, mint a harcsa. A csík a mély vizekben nem szeret lenni. A posványos hely a hazája. A menyhal pedig a kemény partok tájékán tartózkodik. Külön-külön valamely lyukban húzódik meg. Így azt is kitapasztalták, hogy bizonyos halak melyik nagy vízen otthonosak.  Tudták, hogy a baing csapatosan jár. Olyannyira, hogy a fejük is együtt van. A potyka is csapatosan szeret menni. De gyakran sort vesz. A tat is csak így jár. A kárász nem vegyül, külön tart. A harcsa azonban egyedül van. A baing, a csuka, a keszeg fent jár, a potyka, dévér, kárász, sügér, süllő és lezsér alantabb. A tat leglentebb. Tudták, hogy mi az eleségük. Azt hogyan és hol keresik. A csuka pl. a vízzel szemben áll, a harcsa pedig a fenéken fekszik meg, a tat meg a fenéken turkál. Szokott útjukban igyekeznek megmararadni. Egyikük-másikuk ilyenkor a kisebb akadályon át is veti magát, pl. a fiatalabb potyka, a könnyebb csuka. Reggel frissebbek. Ilyenkor úgy jönnek elő, mint a csirke szokott az ülőről. Délben lusták. Pihennek is, mint a munkás emberek szoktak. Estére azonban megint csak elevenebbek. Tavasszal gyorsabb járásúak, nyáron lassúbbak. Vihar előtt nyugtalanok. Ilyenkor sok kerül belőlük a tőrbe. Közvetlen előtte már – úgyszólván – semmi. Szeles időben a széllel szembe, az ellenkező oldalra, a cseret nádas enyhébe vágnak15. Idehúzódnak a nap hevében is, esetleg a gyöszönyök alá. Akkor is, mikor a halfarkasok és budogányok körvadászatot rendeznek rájuk16. Legnagyobb ellenségük az ember, ezt mind nyilvántartotta. Fogásuk idejét és módját ehhez alkalmazta. Ha tehette, követte is őket. A cseretbe lápmetszővel irtott utánuk, s a legalkalmasabb tőrt itt vetette meg nekik.     Azt is számontartották, amikor a nádból a halakat a vérszopó csíkbogarak kihajtották. A tisztáson, a cseret szélén ilyenkor várta a háló. Ahun víz van hal is van, járja a mondás, hát bót is dögivel. A tudásuk a megfigyelésen alapult, a csuka ívódását Mátyás-naphoz kötötték, a potykák ívása ugyi a búza virágzása idején kezdődött, oszt a búza érésével ért véget, míg a kárászoké árpapiruláskor, a tatok meg a kolokán virágzása idején ívódtak, a potyka meg a torma virágzásakor vót. A halak az ívás alkalmával nagy csoportokba verődtek össze, mindég ugyanott, ezt kihasználva az szűk víziútjukat beiszapolták, kevéske vizüket elsározták vagy elzárták, vagy elterelték, kelepcébe csalva üket. Télen meg a cseret jegébe léhot vagy léket vágtak, hogy így levegőér feljövő halat kifogják. Aszinták a régi ürehek, akinek hálója van, annak hala is van. Ha nem vót tengeri, hát még a disznót is halla etették, meg a kutyát is: ha megromlott a hal trágya lett belüle. Vót aki tapogatóval, vőt aki vészfővel, szigonnyal, pecával, nádvágóval, dohányfűzővel. A rekesztőnél és az állítónál még kézzel is fogtak halat. Fontak vesszőbül olyan csapdát, amibe a hal be tudott menni, de a kijáratot mán nem tanálta meg. Kisajtót is csináltak a varsára, amit a hal orrával kinyitott oszt bement, de ki mán nem tudott gyünni. A többi településhez hasonlóan a közeli falu Demecser is kiemelkedésre épült. Az ínségesebb időkben a lakosság madártojás gyűjtögetéssel és halászattal foglalkozott, az áradás levonulása után a kisebb mélyedésekben a sekély vízből kézzel szedték a halat az emberek. A Kolbárd tóban sok volt a hal, de a Róka kút laposából is sok csíkot fogtak az emberek. Régen az uraságé vót a főd, később a kocsisok, béresek, dohánosok fődje vót…Édesapám mesélte, hogy a Vártanya azért jött létre, hogy az embereknek ne kelljen annyit gyalogolni a földekre. Eredetileg a  cselédek részére az uraságok építették a házakat, amik sárfalból készültek, nyitott, szabad kéményes, közös konyhás, nyitott tűzhelyes, egy helyiségből álló, többgenerációs lakások voltak. A nyitott konyhából nyíltak a lakóhelyiségek, a kemencék fűtését szintén a konyhából oldották meg. Az árokparton szedett gizgazzal, gallyal, szalmával, a földeken gyűjtött szárakkal fűtöttek. Az emberek szalmán, a földön és a dikón aludtak. A kornak megfelelően vertfalu, szalmával kevert föld, agyag, állatokkal járatott, dagasztott sárból rakott, földes padlójú házak voltak. Nád, szalma, sás fedés volt a teteje. Benne nyitott tűzhely, szabad kéménnyel. Egy helyiséget kemencével, hulladékkal fűtöttek. A házak tisztán tartása meszeléssel, földje mázolással, meszeléssel történt. Az ablakok kicsik voltak, télen mohával, kitömve, hogy ne menjen ki a meleg. A lakásban 5-11 tagból álló három nemzedék lakott, a kutyával, macskával, káposztás hordóval egy fedél alatt. A házakat részben süllyesztve építették. A küszöbnél a házban nem fel, hanem le kellett lépni. Egy idő után megtiltották a tető fedésére a szalma és a sás alkalmazását, és egyre többen használtak agyagból égetett cserepet a házak fedésére a sok tűzeset miatt. Szegény családoknál az útfélen, udvaron ültetett eperfák termése, az árokparton termő kökény volt a gyümölcs. Gyerekek szerették a mályva kenyér alakú termését. Aszonták, hogy Happáré! ha nincs kenyér, van málé... A betegeket kuruzslással, gyógyfüvekkel gyógyították. Az idősek elmondásából és tapasztalatból jól ismerték a gyógyító füveket, a piócák gyógyító alkalmazását. Sok volt a kuruzsló, akik a különféle eljárásokkal gyógyítottak. A családok nyáron gyűjtötték a gyógyfüveket, szárították, majd a padláson tárolták. Itt vót a fődünk a Koldbárdon, ide jártunk a Ticcére pecázni, ami pár kilométerre volt a tanyától. Nyáron a rudasokba rakott szénát, amit a szigeten kaszáltak és csónakon nem érkeztek elszállítani, a víz megemelte és a víztetején a szél arrébb fújta a goroncot, így az úszó szigetet más aratta le. A mocsaras területen, a mocsár, a láp védelme alatt álló rétköziek sok rosszat vészeltek át. Régen itt földvár volt, földsáncok voltak, amik öt méter magasak voltak. A legismertebbek a Vártanya, a Leányvár, a Tündérvár. A madarak részére a nádasok, gyékényesek, kákások, füzesek rengeteg búvóhelyet, kiváló fészkelő helyet biztosítottak. A vándormadarak pihenőhelye, a gémek, ludak, vadkacsák és sok-sok vízimadár élőhelye volt a rétköz. Ragadozó csak a róka volt, de télen, amikor befagytak a vizek, a hegyekből idáig portyáztak a farkasok. A rétköziek nagytestű komondor kutyákat tartottak erre az esetre. A kutya nyakába szöges nyakörvet tettek, hogy a farkas ne tudja elharapni, ha harcra kerül a sor. A háborúk alatt vagy járványok idején a Rétköz lakói a tengernyi víz nádasaiban, a szigetekre, a földvárakba menekültek. Állataikat is titkos járatokon, csapásokon, a biztonságos úsztatókon a kisebb szigetekre menekítették. A határ nagy részét a Tisza árja borította, az árterületeket jobbára kaszálással és a bőven tenyésző nád vágásával hasznosították marhatartásra alkalmas széna termett itt. Ha az árvíz sokáig rajta nem hevert, sarjút lehetett kaszálni. Az ökörcsorda is a lápokon legelt, az itatás kávás kútból és lápos kútból történt. Diaznót is tartottak, a vágások késő ősszel vagy télen voltak, mikor már kevesebb légy volt az udvaron, és a hideg miatt nem romlott meg olyan gyorsan a hús. Egy hízóból nagyon sokféle élelmiszert készítettek. A frissen sült húsokat zsírral leöntve egy lábosban tárolták. A feldolgozott, füstölt élelmiszereket pedig a kamrában, vagy a nádtetejes padlásokon függesztették fel.  A szalonnát sóban tartósították, abálták, vagy kisütötték töpörtyűnek. A kolbászt, szalámit, bélbe töltötték, és füstölték. A fölfüstölt kolbászt az éléskamrában rudakra aggatva, vagy a kemencéből kiszedett hamu között tárolták, tartósították. A füstölés célja nem volt más, mint a tartósítás. Az elégetett fa füstjének a szaga távol tartotta a legyeket és egyéb kártevőket a kamrában vagy padláson tárolt húsokról. A hurka és a sült vér a disznóvágások friss csemegéje volt. „A sonka sokáig, kukoricaszedésig kitartott. A sonkát, úgy tartották, „még nem zeng az ég, addig nem szabad megkezdeni” (március-április). Legtöbben húsvétkor kezdték meg a sonkát. „A szalonna akkor ért meg, ha avas vót, és még a tüdőt is kitisztította . A gabonákat régen nem vitték szárító üzemekbe, a szemekben lévő nedvesség a napon kiterítve elpárolgott belőlük. A kukoricát például a csutkán hagyták, és górékban tárolták. Mindig a szükségletnek megfelelő mennyiséget morzsoltak csak le belőle, és adták oda az állatoknak. A kukoricagóréban a csövek kiszáradtak anélkül, hogy összepenészedtek volna. Kukoricagóré A kenyérgabonát mindig frissen őröltették a malomban. A gazda elvitt egy zsák szemes búzát a molnárnak, aki cserébe lisztet, grízt, korpát adott. A lisztből aztán minden héten kenyeret, lángost sütöttek, a gyerekeknek kis cipókat készítettek, amit megkentek tejföllel, liba- vagy disznózsírral. Öregapám azt mondta;  Kiszi (zabkása )a küszöbig, kása(árpa) a kapuig, puliszka a határig(kaszáláshoz), kenyér a világ végéig kitart... A vártanyán az emberek önellátók voltak. Mivel volt föld, így mindent termesztettek, ami csak kellett a családnak. Az ételekhez a ruhákhoz a tüzeléshez, az építkezéshez mindent maguk állítottak elő. Kevés olyan dolog volt, amiért pénzt adtak, de azt is a Demecseri vásáron szerezték be, de még ott is volt úgy hogy cseréltek árut. A napi életvitelüket és az étrendjüket, a mindennapokat úgy alakították, hogy a rendelkezésre álló termésekből változatos étrendet tudjanak biztosítani. A parasztember találékonysága és életrevalósága tükrözte minden napjukat. Krumpli, paszuly, tengeri, liszt, tök, tej, tojás, befőtt, szalonna, tepertő, zsír vagy olaj mindig volt a ügyes gazdasszony kamrájában, aki egészséges és változatos ételeket készített. A sót a cukrot kellett megvenni a piacon, a ruhát és a lábbelit. Minden időszakban volt valamilyen gyümölcs a kertben.  A kemencében sült krumplit megsózták, de a disznónak fövő krumpliból is kikapkodtak néhány szem hajas krumplit, amit szintén megsóztak. A lapcsánkát liszttel vegyített reszelt nyers krumpliból a palacsintához hasonlóan sütötték, a csírásgaluskát főzték. A cinkét liszttel összegyúrt főtt krumpliból készítették, amit forró vízbe csorgatva főztek ki, majd hagymás zsírban felkavarták. Tálalhatták túróval is. Ebből az anyagból készült a lekváros gombóc, és a krumpli perec, amit olajban, kifli formában sütöttek ki. A krumpli puliszkát teljesen összetörték és zsíros hagymát tettek rá. Ettől a paprikás krumpli csak annyiban különbözött, hogy a főtt krumplit paprikás-hagymás zsírral öntötték le, s nem törték össze. A rakott krumplit tepsibe szeletelt nyers krumpliból, közé apróra vágott szalonnával megsütötték. Mindennapi eledel volt még a krumplileves, a habart krumpli és a savanyú krumpli. Igen gyakran fogyasztottak még káposztalevest, gersli levest, paszulylevest, lebbencslevest, különböző ízesítésű galuskákat, tengeri puliszkát. Az étolajat, a házilag megtermelt napraforgóból Demecserben üttették ki. Sok tejet ittak, és ha valakinek nem volt tehene, annak a szomszédok ingyen adtak tejet. Nagymama mesélte, hogy vetőmagot sosem vettek, nem is volt hol, mindig megszedték a vetőmagot hogy következő tavasszal legyen mit vetni. Kedvelt étel volt az öhöm, amit bográcsban, szabad ég alatt főztek. A káposztás laska meg a laskaleves vót a gyakori éte. Ha szikrázik az azsag,  majd harazsál a és újabb tüzet rak belé a boltozatot is ki kell hevíteni. Tördelt száraztésztát kevertek össze felfövésben lévő krumplival, leöntötték hagymás zsírral, és így főzték addig, míg egybe nem állt az egész. A kenyeret házilag készítették. A gazdasszony a liszthez vizet, kovászt adott és bedagasztotta. A kész kenyértésztát a szakajtókosárba helyezett szakajtókendőbe szaggatta ki majd a kendő sarkaival betakaratta. Amíg kélt a tészta, csutkával és szalmával befűtötte a kemencét. Amikor már bemelegedett, de még nem volt elég forró a kenyérsütéshez addig kiszakított néhány darabot a tésztából, kilapította és a parázs felett lángosnak megsütötte A hamar megsült lángost ették kaprosan, cukorral, de zsírosan is. „ Mikor szikrázott a tégla akkor be volt fűtve a kemence". Ekkor a szakajtóból a tésztát a kenyérsütő lapátra öntötte, és bevetette a kemencébe. Bevetés előtt egy ujjal a közepét benyomta, hogy fel ne essen a haja. A dagasztóteknő oldaláról összekapart tésztát, a vakarót is megsütötték a kemencében, de néha olajban is. Hamarabb elkészült, mint a kenyér és csillapította az éhséget A megsült kenyeret letisztogatták és a megszegés előtt a késsel keresztet rajzoltak rá. Vasár- és ünnepnapokon nem maradhatott el az asztalról a húsleves és a töltött káposzta De ekkor készítették édességként a kőttes tésztákat is. Mivel volt tojás liszt, így a házi tésztát is a levesbe meggyúrták elnyújtották felvágták és az ágy tetején szárították, boltban nem is igen lehetett kapni akkoriban ilyet. A tyúkok szárnyát lenyírták, a kakas sarkantyúját is levágták, hamuba pergették, hogy ne fertőződjön el. A sarkantyú nélkül nem tudott repülés közben irányítani, így bent maradt a góréban a tyúkokkal együtt. Az udvaron mindenkinek volt egy szérű ahol a paszuly cséplés történt. Ez az udvar egy tiszta része volt, ahol a homokos talajt keményre döngölték és többnyire agyaggal feltöltötték. Minden tanyatelken ástak egy gémeskutat. Az udvaron volt egy hombár, a szemes gabona eltartására szolgált, vesszőből fonták és sárral betapasztották. Volt még tengeri kas, ami vesszőfonatú, zsúppal vagy náddal, gyékénnyel fedelezett kukoricagórénak is neveztek, amin olyan réseket hagytak, hogy kiszáradjon a tengeri. A baromfit a góréban tartották, a nyári hőségtől a tél beálltáig. A tengeri górét, az aratás után a szalmát, a réten forgatott szénát eltették télire, egyrészt alomnak, másrészt tápláléknak. A csinkánti tengeri vót az aprószemű. Az udvaron kapott helyet az istálló, benne a marhákkal, lovakkal, az ólakban disznót tartottak, aminek zsúp fedele volt, az akolban vagy a karámban bárányokat, kecskéket, a legelő állatokat a néhol kopár szikes (sós) legelőkön tartották,  a színben a föld műveléséhez szükséges szerszámokat; ekét, boronát, szekeret. Szokás volt a szántás első fordulójánál az olvasót az eke szarvára akasztani és Isten áldását kérni a munkához. A ház nádtetős, vert falú volt, vagy vályog, nyugat-keleti tájolású, és mindig a dombosabb részre építették. a házhoz istállók, csűr csatlakoztak, a gazdasági udvart s a zöldséges- és gyümölcsöskertet kerítés, gyakran élő sövény vette körül. A szalmafödeles ház szobája ablakkal az utcára nézett, melegét télen a konyhára nyíló kemence adta, mely elsősorban főzésre-sütésre szolgált. A konyhához, melybe a pitvaron át jutott az ember, egy-két kamra csatlakozott. Ezekben kaptak helyet a szerszámok a gabonatartó szuszék, liszt, kása, káposztás hordó, gyümölcs, ott függött rúdon szalonna, sódar, kolbász. A szálas gabonát a csűrbe rakták, ott a cséphadaróval végzett munkának is jutott hely. Nem messze a házak együttesétől terültek el a kender és káposztaföldek, távolabb a dűlőkre osztott szántóföldek és rétek, azután a szőlő s esetenként az irtásföldek. Pálinkát főzettek mindenféle gyümölcsből, melyet vesszővel bekötött üvegekben tároltak. Nagyapa, mielőtt megszegte a kenyeret keresztet vetett rá, minden étkezés előtt imát mondtak, megköszönték Istennek amit adott. Mai is követem ezt a rituálét. Még emlékszem az imára;" Aki ételt - italt adott, annak neve legyen áldott" Az élet része volt a böjt, a körmenet, a búcsú, a vásár, a vasárnapi mise. Amikor hazamentünk a templomból, úgy kellett köszönni, dicsértesség a Jézus Krisztus. A válasz; Mindörökké Ámen. A reformátusoknál Áldás Békesség! A felnőttek 4-kor keltek a gyerekek fél ötkor, nyáron korán világosodott és sok volt a munka. Előfordult, hogy csak sós paprikás kenyeret ettek hagymával, mert nem volt más, hozzá egy pohár tejet ittak, arról dolgoztak délig. A felesleget eladták, mert kellet a pénz ruhára, csizmára. A legnagyobb melegben nem csak az állatok deleltek az emberek is. Az ebéd szegényes volt, krumplileves, zöldségleves, bableves, rántott leves, tarhonyaleves, köménymag leves. Húslevest csak vasárnap vagy ünnepnapokon lehetett találni az asztalon. Vacsora lekváros kenyér volt, vagy aludttej kenyérrel. Karácsony a disznóvágás ideje volt, a húsvétra birkahús. Olvasni a kalendáriumot és a bibliát lehetett, mert más könyv nem igen volt a háznál. A kenyérsütés volt a legfontosabb a háztartásban, mert hetekre előre sütötték meg a kenyeret. A kemencepadkán letakarva sorakoztak a tésztával megtöltött szakajtókosarak, abban kelt meg a tészta. A kemence tetején pedig zacskókban száradt a kovászból kivett morzsóka, amivel a következő kenyérsütéskor az élesztőt helyettesítették.  Amikor a kemence belső fala kivilágosodott a melegtől, és a téglájához dörzsölt piszkafa szikrát vetett, akkor már elég meleg volt a kenyérsütéshez. A piszkafával néha-néha szétterítették a parazsat, hogy mindenütt egyenlően fűtsön. Először az ellapított, kerek lángost sütőlapátra helyezték, késsel megszurkálták, nehogy felhólyagosodjon, és bevetették a kemence alján tisztára söpört téglákra. A megsült lángost mindaddig félretették, amíg a kenyereket kemencébe nem rakták. A zsírral, vajjal, sült vajjal vagy napraforgóolajjal megkent lángos volt a reggeli a gyerekeknek. Szívesen készítettek kenyérsütéskor vakarót is. A vakaró a készítési módjáról kapta a nevét. A sütőteknő végéből, ahová a dagasztáshoz a kovászt öntötték, fakanállal felkaparták az odaragadt tésztát. A felkapart tésztát kevés vízzel és liszttel keményre gyúrták. Ötujjnyi széles, kétujjnyi vastag tésztahurkát formáztak belőle, tetejét előbb bevagdalták, majd megszórták sóval, köménymaggal, és megsütötték. A kenyér két óra hosszáig sült, de a mellé bevetett vakarót már egy óra múlva ki lehetett szedni. A kisült kenyeret lemosták, majd a kamrában a kenyértartó kosárban vagy a kenyértartó polcon tárolták. A kenyér Isten ajándéka volt ezért tisztelték a parasztemberek. Ha kenyér van, minden van, mondogatta gyakran Édesapám. A kenyérre kemencébe rakás előtt, sütés után, megszegés előtt keresztet vetettek, áldást kérve rá Istentől. Ha egy kenyérdarab véletlenül leesett, azonnal felvették, megcsókolták, esténként imába foglalták, "Istenem bocsáss meg". Ha kenyér nem volt, a hajában sült krumplit ettek vagy lángost csináltak. Az asszonyok télen kenderből, gyapjúból fonalat készítettek. A semmi másra nem jó rongyokat csíkokra hasogatták, és jó erősre megsodorták. Rongyszőnyeget szövettek belőle a felmázolt ház földjére, a lócákra és a kemencepadkára kerültek. Kárba semmi nem veszhetett. Fontos volt még Szent Márk és Szent György napja. Szent Márk napján, aki tehette, kiment a határban tartott búzaszentelő körmenetre és misére. A búzaföld szélén a pap elmondott egy-egy evangéliumi szakaszt a négy égtáj felé, és imádkoztak a jó termésért az emberek. A megszentelt búzából ki-ki hazavitt egy marékkal a sublótra vagy a tükör mellé tette, a szoba dísze volt. Rengetek olyan szót tanultam meg nagyszüleimtől, aminek jelentését, már alig ismeri valaki. Az ágyat priccsnek vagy dikónak hívták, még én is aludtam kiskoromban rajta, az asztal mögött volt a sublót, ebben tartották a ruhát és az ágyhuzatot.  A subát és a szűrt a kamra falára akasztották az nem fért be a kis konyhába, de ide kerültek a cipők, csizmák és a háztartásban szükséges eszközök, rocska, köpülő, szilke, savanyított káposztáshordó, fateknő, termények és a boroshordó is. Pitvarnak nevezték a konyha bejárati ajtaja felőli részt, ott volt a padlásfeljáró is. A konyhában a bejárattal szemközti sarokba, vagy az ablak alá került a karos láda és az asztal. Az ajtó jobb oldalára ágyat vagy inkább priccsnek nevezett fekvő alkalmatosságot, a bejárattól balra polcos állványt helyeztek. Esetleg a fekvőhely és az asztal közé tettek egy felül polcos, alul zárt edényes szekrényfélét tartottak, amit kredencnek neveztek. A karos láda és a kemence szája közötti falrészen nyílott a szobaajtó. Az építéshez használt sarat is saját földjük agyagos részéből termelték ki a parasztok, amit később kacsa- és libaúsztatónak, kenderáztatónak használtak. A tornáchoz a gazda maga faragta az oszlopokat. Az erejüket kitartással pótolták. Pácolt deszka volt a plafon és sárdöngölt a padló. A nádat a föld vízállásos területén vágták, mert semmit nem hagytak veszendőbe, minden tenyérnyi helyet kihasználtak. A gyomirtó a kapa volt, akinek nem csillogott, azt megszólták a templomból hazajövet a pletykás asszonyok. A szomszédok segítettek egymásnak aratni, szüretelni, disznót vágni a kölcsön munka visszajár, amit a gazda szántással vagy terménnyel viszonzott is amikor a másiknak volt szüksége rá. nem voltak kövesutak, csak a szekér által kitaposott dűlőutak, csapások ösvények. Nagyapa mondása volt, hogy majd alszunk, ha meghalunk, este, ha sokáig dolgoztak, kukoricát fosztottak, fontak-szőttek, vagy paszulyt válogattak vagy bármi egyebet, és valaki azt mondta: Ideje lenne már lefeküdni - akkor arra ezt válaszolt a gazda. Ha álmodozott a legény a lyány lyukáról, azt mondták neki gúnyosan; ne aludj, nem álmodsz. Az ábrándozónak, a nem elérhető dolgok után vágyakozónak mondták régen, persze, nem azt jelenti, hogy valóban ne aludjon, hanem hogy ne járjon másutt az esze, ne álmodozzon napközben is, mert belesik a cséplőgépbe. A mamlasz legény olyan, mint egy tál aludttej. Az anyja szoknyáján ül, a mindig otthon ülő legényre mondják, aki önállótlan, nem mer vagy nem akar a lányokhoz járni, udvarolni, de aki nem megy társaságba se a legénybarátokhoz, a szomszédba beszélgetni, hazulról csak ritkán mozdul ki: Nem jár ez a mamlasz sehova, mindig az anyja szoknyáján ül. Anyámasszony katonája, a gyáva legényekre mondják. Többnyire azonban a fiatalabb fiúval kapcsolatban hangzik el, pl. ha este fél egyedül kimenni az udvarra pisilni, vagy hátramenni a csűrbe, vagy ha rábíznak egy feladatot, de nem meri elkezdeni: Mitől félsz? Ne légy már olyan anyámasszony katonája! Ganajban terem az arany, ha a gazda jól megtrágyázza a földet, akkor jól terem, folyékony arany régen a tanyasi ember ezt tartotta a trágyaléről. Ki korán kel, aranyat lel, többre ér a munkában, aki korán kel. Voltak olyan szorgalmas emberek, akik mire a nap feljött, már lekaszáltak egy tábla lucernát, vagy megkapálták a káposztát, ezek jó eredményre, termésre számíthattak. Három asszony egy országos vásár, ha összeáll néhány asszony beszélgetni, pletykálni, olyan lármásak, hangoskodók, egymás szavába karattyolnak, mintha csak vásár lenne. A pulya akkor látott vizet, mikor a bába megmosta, a piszkos, szurtos gyermekről szokás mondani. Felnőttel kapcsolatban, ha valaki részeges, mert az nem iszik vizet. Mosolyog a bajusza alól, mert nem tartja érdemesnek a többieket, hogy véleményt nyilvánítson. Na hogy áll a bajusz? Megnősült-e a legény? Szegények vótunk, de ha a szomszéd kért valamit, akkor odaadtuk az utolsó tojást is, mert az élet nagy igazsága, hogy sok mindent elvehetnek tőled, de azt amit másoknak adtál soha...Nagyapa szerette a bort, azt mondta nagyapám egyszer, hogy a bor nem az üvegben terem! Rossz bor nincs, csak rossz borívó! Amikor felbontod az üveget kiöntöd a pohárba, az első pohár bort Mátyás király óta mindig a szőlőt gondozó gazda egészségére illik elfogyasztani, aki kapálta, permetezte, kötözte, metszette, kacsozta és szüretelte préselte, kénezte, tükrözte kotyogózta, dekantálta és gondozta a bort. Csak az ihatja jóízűen, aki kapálni, permetezni, kötözni, kacsozni is szereti, mert ha más megy le a pincébe bort inni, akkor a pincébe, a termésköveket benövő fekete penész gyászolja a bort amit megiszik, a kő oldalán apró cseppekben pereg a pince könnye, elsiratja a bort, sőt a pohár oldalán kicsapódott pára opálossá teszi a poharat, mert még a pohár is sajnálja azt a finom nedűt attól aki nem tesz érte egy kapavágást sem. A szüretre összejön a család, őzpörkölt vagy vaddisznó pörköpt dukál ilyen jeles napra. A szüret ideje, ha közeledik, előtte egy hónappal már nem szabad permetezni, elő kell készíteni a pincét, a hordókat az ászokfákat, a kádakat, prést, puttonyokat. Sok munka van az előkészületekkel. Nagyapa másik bölcsessége; A sok áltudományos városi fanyalogva minősíti a bort, egyiknek savas, másiknak testes, csak affektálnak, nem értenek hozzá. betanulnak három mondatot és előadják, hogy milyen iskolázottak, pózolnak kényeskednek, fényezik magukat a bort pedig lehúzzák. Mert nem lögybölni, szagolgatni, nyalogatni, kóstolgatni kell, hanem lehunyni a szemünket és átadni magunkat a pohár vörösbor lelket és testet melengető hatásának. Amikor megisszuk a bort a kislábújunktúl a fejünk búbjáig végig szalad egy áramütés és erős bizsergést érzünk még a hajszállainkban is. Azt mondja nagyapám, ezeket felvinném a szőlőhegyre oszt fentről lefelé kapáltatnám őket a legnagyobb melegben, osztán megkínálnám űket abból a borból amit leminősítettek. A kapáláshoz is érteni kell, meg kell tanulni. Mert ez nem csupán egyszerű földmozgatás, vagy gyomtalanítás. A talaj lazítással elősegítjük az esővíz elnyeletését, így nem okoz talajeróziót és táplálja a szőlőnket. A százaz talaj megrepedhet és elszakíthatja gyökereket, ezért kell gyakran talajlazítást végezni, nem beszélve a légcserélésről.  A bakművelés lényege, hogy egy gödör vagy inkább tányér öleli körbe a tőkét. Ezek a tányérok a meredek hegyoldalon összeérnek, teraszosan, így elnyelik el az esővizet. Télen a tányért megfordították és fedést csináltak belőle. Mindezt a célszerszámmal, a kapával. Izzadtságos aprólékossággal. ezzel védték a fagy ellen a szőlőtőkét. Nem kevésbé fontos célja még a kapálásnak a gyom természetes úton történő eltávolítása, de gyökerestül. Tehát, hogy lehet eltávolítani a szőlőtőke körül tartósan a gyomot? Kapálással, de a közvetlen közelében csak kihúzni szabad. Mert a kapa is komoly sérülést okozhat a növénynek! Nagyapám azt mondta, a szorgalmas gazda meg tud borotválkozni a kapájával és közben tükörnek is használja. Lusta gazdának nem csillog a kapája. Aki a bort szereti, rossz ember nem lehet, de aki szereti a bort, az szeresse kapálni is. A nyavajákat ük gyógyították meg, mert a Vártanyán nem vót orvos, Demecserben ugyan vót, de mire szekérrel behozták a tanyára, ami 8 kilóméter már el is temették a beteget. A tanyákon élő embereknek sokszor az egyetlen gyógyulási lehetősége a javasasszony volt, aki kicsit habókos volt, de nem vót más. A javasasszonyok évszázadokon át adta át tapasztalataikat a következő nemzedéknek.  A gyógyhatású füveket a lápon szedte, út mellett, erdőn, mezőn, legelőn, a falu határában, de az udvaron is volt neki mindig vetve a gyakrabban használatos gyógynövényekből. A ritka vízi vagy lápi növényeket a környék folyóinak morotváiból, vagy a lápi tavakból vagy környékéről gyűjtötte. Az év bizonyos szakaiban május, június, július hosszabb gyűjtőútra indult. Felpakolt kétkerekű szamárfogatos talyigájára és nyakába vette a vidéket. Vitt magával a maga készítette gyógyszerekből, gondosan kezelt füvekből, növényekből  útközben, ahol megszállt, kerülőknél, csőszöknél, gyakran gyógyítgatott. Így kutatta fel azokat a helyeket, ahol a számára szükséges növényeket, füvek megtalálhatók. A gyógyulás fontos helyszínei a búcsújáró helyek voltak, melyek a hagyományos falusi életformában jelentős szerepet játszottak, nemcsak mint a vallási élet színterei, de mint a társadalmi kapcsolatok kiszélesítésének egyik módja is.  A búcsújáró helyeken szerezte be a nép azokat a tárgyakat, amelyeknek aztán gyógyító erőt tulajdonított, szentelt vizet, Szűz Mária képet, feszületet. A tanyáról gyakran jártak a Pócsi búcsúba az emberek, vagy azért mert betegek voltak, vagy azért hogy megköszönjék a Boldogságos Szűz Máriának, hogy meggyógyultak.  A gyógyításban rendkívül fontos tényező a javasasszony iránti feltétlen bizalom, mert a beteg számára a gyógyulásba vetett hitet képes erősíteni. Bennük és működésük eredményességében feltétlenül hittek, ami erősítette ezt a bizalmat, hogy a javasasszonyok a közösség tagjaiból kerültek ki, értettek a nép nyelvén, vagyis tevékenységük során ugyanazokra a hiedelmekre hivatkozhattak, amelyeket mindenki ismert és elfogadott környezetükben. Hírnevüket elsősorban nem a néha valóban sikeres gyógyításaiknak köszönhették, hanem a tanyasi nép között elterjedt mély hitnek. Apám szerint a javasasszony az ördöggel cimborál, ezért természetfölötti képességekkel rendelkezik, s ezt a képességét, tudását tudja gyógyításra felhasználni. Azt mondták hogy addig nem tudott meghalni, míg kézfogással át nem adta a tudást a gyermekének. A tanyasiak ismerték a javasasszonyok rontó erejét is, így ha valamelyik háznál bent járt, sót dobtak utána, hogy bajt ne okozhasson. Egyszer a szomszédban a baba nem akart szopni, csak sírt egész nap. A javasasszony azt mondta, nem jól szülte meg a lyány. Újra meg kell szülni. Az udvaron volt egy meggyfa ami még nem termett. Hajnalban odavitték a babát, az apja egy baltával ketté vágta a fa törzsét a tetejétől a fődig, oszt át húzták rajta a babát előre meg hátra háromszor. Érdekes módon a baba abba hagyta a sírást oszt onnan kezdve rendesen szopott. Ez a kis történet is megmutatja milyen fontos volt hogy higgyenek az emberek a hiedelmekben.  Egyszer nagyapámhoz hívták ki a javasasszonyt mert nagyon fájt a háta, az meg átforrósított kővel mulasztotta el a reumatikus panaszokat. Amikor édesapám kisöccse himlős volt, a javasasszony kilenc féle fűből kilenc helyről kilenc napon át este kilenc órakor feketére főzött fűrdővízben fűrdetve gyógyította meg a kisöccsét. Máskor meg a szomszédot elöntötte a Szent Antal tüze. A javasasszony azt javasolta, válogassák át a rozst a fekete varjú körmöket szedjék ki belőle, mert az okozza a nyavaját, és tényleg az okozta. A szomszédasszony nem tudott teherbe esni, a javasasszony szerint rontás igézés szemmel verés vagy átok miatt. A baksából kivett vékony faszenet főzték bele vízbe és abba fürdették meg az asszonyt, aki pár hét múlva teherbe esett. A gőzölés mellett a füstölés volt egy másik ismert és gyakran alkalmazott eljárásmód a magyar népi gyógyításban. Ismert, hogy a füstölés a legtöbb népnél kultikus célokat szolgált, s ezt a szerepét valószínűleg a javasasszony szokásokban is megtartotta, amikor ott a betegség megelőzésére, majd pedig a betegség vélt eltávolítására használták, embernél és állatnál egyaránt (ez utóbbit azért hangsúlyozzuk, mert a régi állatorvoslásban sokszor olyan hiedelemelemek maradtak meg, amelyek az embergyógyításban már nem találhatók Ezekben az eljárásokban a vízzel való gyógyítás (hidroterápia) ősi módja, az a régi gyökerű tapasztalás ölt testet, hogy a fürdőzés, a forró és a hideg is, a hajszálereken keresztül szabályozza, felgyorsítja a vérkeringést, s ezáltal megkönnyíti a betegség, a felgyülemlett mérgek kiizzadását, kiürítését a szervezetből. Elterjedt gyógymód volt, hogy a szem által megrontott, megvert kisgyermeket megfüstölték, oly módon, hogy kis darabokat vágtak annak a ruhájából vagy hajából, aki a kérdéses napon megnézte, és ezeket a darabokat elégették. Füstöltek „félés” vagy ijedtség ellen is. Füstölték ezenkívül a beteget seprűből vett hét cirokdarabbal, gatyamadzaggal, az édesanyja hajszálaival, szemfedő sarkával és szentelt tömjéndarabokkal, persze a füstölés kivette belőle a rontást. A munka végeztével azt mondta mindig, hogy neki nem kell semmi, látja hogy szegény ember a gazda. Ilyenkor vírtusból még többet adtak neki, olyankor hagyott ott a gazdánál kis ruhába kötve gyógyfüvet, amit be kellett áztatni és megitatni a beteggel.  A derékfájás vagy köszvény esetén a legkisebb kisfiúnak kellett megtaposni a beteg hátát. A fájós hát esetén a dömöckölés, dögönyözés is használt. Vajjal kenegették az égett sebet, fájós fülbe megolvasztva csepegtették, és viszkető kiütésekre Szent Antal-füvet vajban megpirítva kentek. Más, állati eredetű zsiradékot is gyakran használtak, így nyúl-, medve-, sőt gémhájat is különféle célokra, és szalonnával puhították a bőrkeményedéseket. Az állati zsiradékból készített szappant a kelések érlelésére használták régen. A  kenderolaj hatékonynak bizonyult súlyos fájdalmak, leukémia, ízületi gyulladás, cukorbetegség, asztma, fertőzések, gyulladások, égési sérülések, krónikus fájdalom, pikkelysömör, fekélyek, anyajegyek, szemölcsök és hasonló problémák kezelésében is. A javasasszony magas vérnyomásra, fejfájása, sűrűvérűségre nadályt (pióca) használt. A pióca a marásakor érgörcsoldó hatású, fájdalomcsillapító és értágító, véralvadásgátló anyagot juttat a szervezetbe, azonkívül a fertőzés veszélye is minimális. A javasasszony a vágott sebre sós kenyeret, forrázott sebre sót tett, vagy kis zsákban melegített sót tett, de a fájós fülre, gyomorra is ez került. Azt mondta egyszer a javasasszony nagyapámnak, hogy a közel háromezer gyógynövény minden nyavajára nyújt gyógymódot, de nem ismerjük még mindet. A javasasszony petróleumot, terpentint, rézgálicot, tömjént, jódot, kámfort, szeszt, szurkot és szalicilt még trágyát is használt gyógyításra.  A különféle betegségek racionális, ésszerű megfigyelésen és kipróbált hatásokon alapuló gyógyítására, ilyen volt például a nyírfalevél teája, ami kiváló vizelethajtó, vértisztító és gyulladáscsökkentő, de ismert görcsoldó és fertőtlenítőhatása is, amit jól tudott a javasasszony is, aki alkalmazta enyhébb fertőzéses húgyúti megbetegedésekben, vesekő és vesehomok kialakulásának megelőzésére, reuma ellen is. A népi gyógyászatban a fiatal fák nedvét vizelethajtásra használták. Nagyapám sose látott orvost se patikust, se kórházat, még is 87 évet élt. Két orvossága volt a bora meg a pálinkája, ezeket kombinálta. Esténként megivott egy pohár fehér bort, reggel egy kis pohár saját pálinkát ivott, reggeli után egy pohár vörösbort melegített meg a spórvégében, amibe rengeteg csípős paprikát szórt, ami attól olyan erős lett mint a méreg és azt megitta, délben egy pohár piros bort ivott. Ha megcsípte egy rovar, akkor egy fű darabot a kezei közt elmorzsolt és azzal dörzsölte be a csípés helyét. A rigmus szerint fűben fában orvosság.  A tanyasi emberek a természettel együtt éltek, ismerték és tisztelték a természet alaptörvényeit. Tavasztól a tél beálltáig nagyon sokat dolgoztak (ebből adódtak olyan betegségek, mint a megerőltetés és az elhasználódás miatti időskori fájdalmak). Hittek a teremtő Istenben, a természet gyógyító erejében. Hittek az ima, a kimondott szó és rítusaik erejében. Ezért tartották eredményes gyógymódnak a ráolvasást és az eközben végzett rítusokat például rontás, szemmel verés esetén. „A leleményesség, a természetszeretet és a természetismeret hozzásegítette, a hagyományos tudás arra ösztönözte a parasztembert, hogy környezetében mindenütt a legkönnyebben megszerezhető, legalkalmasabb orvosságot keresse és találja meg.” A falusi ember számára így vált „patikává” az őt körülvevő világ. A javasasszonyok a testet és a lelket egyaránt gyógyították. A nép véleménye szerint is bölcs, jólelkű, okos, nagy tudománnyal bíró emberek, akik hatékonyan, sikeresen gyógyítanak. A „táltos”-nak tekintett javasasszony természetfeletti hatalom és erő birtokosának tartották. A jó javasasszony részvétet, szeretetet érez betege iránt, és egyenrangú félként bánik vele. Egy nyelvet beszél a beteggel, nem használ idegen szavakat. Nem ismer reménytelen esetet, alázatosan tudomásul veszi a természet rendjét, áhítatos magatartást tanúsít vele szemben. „Ha az Isten úgy akarja, megfog gyógyulni. A javasasszony a beteg szellemi részét sámánként gondozza. Úgy hatékony a gyógyítás, ha a beteg hisz az orvosló személyében. Maga a gyógyszer, a javasasszony szava, aktusa szakralizálódik, nemcsak tartalma miatt, hanem mert a javasasszony más tudatállapotba képes hozni magát és betegét, túlemelkedve a gyógyítás tér- és időbeliségén. „Mikor mennyei orvosra van szükség, akkor földi orvos nem gyógyítja meg, olyankor csak imával lehet segíteni. A tanyasi embereket a mértékletesség jellemezte az egész életvitelben; a táplálkozás és a böjt, fizikai terhelés, megfelelő védelem a hideg ellen, vigyázzon, hogy ne emeljen nagyot, és ne fázzon meg, mert mindig jó gazdája legyél a testnek, italból, munkából mértékletesen élj. Fontos volt a lelki béke, hit; derűs, reménykedő, bizakodó lelkiállapot fenntartása, még a nehéz időkben is. A bosszúság, az idegesség, a harag rontja az egészséget. A derűs, bölcs magatartás a csendes és nyugodt élet alapköve. Akkoriban a betegség oka lehetett a megerőltetés, amit kenéssel maszírozással – a hűlés, amit mentateával és öblögetéssel a csömör, amit diófalevél teával és koplalással gyógyítottak, de a böjt is az emésztőrendszer tisztulását szolgálta. Voltak lelki betegségek is, ha a gyerek megijedt, akkor ráolvasás, depresszióra, rontásra ima. Régen a tanyán sok zöldséget és gyümölcsöt fogyasztottak, cukor helyett mézet, olaj helyett zsírt használtak. Reumára ficfa teát és borogatást, pakolást, fürdőt, köpölyözést, vagy házilag készített kenőcsöt használtak. Rontás ellen füstölés, a rossz szellemek ellen a népszokásokban, a hagyományokban az ördögűzés. A tanyasiak sokat tanultak a javasasszonytól, több betegséget már ők is tudtak gyógyítani. A vérszegénységre hagymás tojást májjal és fokhagymával sütöttek és csalán teával öblítették. Nátha ellen hársfateát használtak, este lefekvés előtt forró lábvíz fűrdőt kell venni, olyat, amilyet csak elbír az ember, aztán forralt bort inni és bebújni a téglával felmelegített dunna alá. Torokfájásra langyos állott vizes ruhát tettünk a nyakunkra és reszelt hagymát, kifacsarni cukrozva inni, de a reszelt torma is segített. Vesekőre nyírfa tea, köptetőnek pálinka, vízhajtónak zöldség tea. A javasasszony még pipafüsttel is gyógyított, találékony volt és mindent a hasznára tudott fordítani ami a környezetében volt. Édesapám mesélte, hogy a tanyánktól messze vót a legelőnk, messzire kellet vinni az állatokat legelni, oszt nem akarták kitenni a jószágot minden este meg reggel annak nagy tortúrának, hogy be meg ki hajtják, ezért, éjszakára is kint maradt a jószág, de akkor a pásztornak is kint kellet maradnia, de mivel édesapám még csak 10 éves vót, a nagyapával együtt mentek legeltetni. A legelőnk végében vót egy kis akácerdő, meg egy kis tó, amit benőtt már a nád. Egy hatalmas eperfa állott a mezőn, az alatt hűsöltünk. Apám hozott magával egy baltát önvédelemre.Ennek aztán még komoly hasznát vettük a későbbiekben. Kegyetlen meleg vót a mezőn, meg a szél is fújt, oszt nekiláttunk kunyhót építeni. A közelben vágtunk nádat, összekötöztük, oszt a kévéket összetámasztottuk kész vót a kunyhó. Árnyékban vótunk oszt a szél se ért, meg az eső se. Igen ám de a pusztában néha olyan szélvihar kerekedett, hogy elfújta egyben a kunyhónkat. Úgy döntöttünk a következőt megerősítjük. A közeli fásból vastag akácfákat vágtunk ki, oszt úgy 3*3 m-es kalyibát csináltunk. A négy sarkára leástuk az akácoszlopokat, a tetején kicsit vékonyabb akácrúddal összecsapoltuk és egy szilárd keretet kaptunk. Az oszlopok közzé vékonyabb akác azsagokat vertünk le és befontuk fűzfavesszővel. A közeli füzesből vágtunk fűzfavesszőket, úgy egy ujjnyi vastagokat, hogy erős legyen. A zöld fűzfavessző hajlékony volt, de amikor kiszáradt nem volt ember aki megtudta volna bontani. A stabil nyeregfedél került rá és keresztbe torok gerenda jó fajta akácból, alá állószék, amin stabilan nyugodott a tető. A közeli nádasból nádad gyűjtöttünk és zsupba kötöttük az került fel a tetejére. Mivel a szél ősszel elég hideg volt ezért úgy döntöttünk az oldalát belülről sárral betapasztjuk, hogy szélvédett legyen. A máncsolást kívülről is elvégeztük tehéntrágyával. A kunyhó végén egy külső kéményt raktunk, belülre meg egy egyszerű tűzhelyet, ahol meg tudtuk melegíteni az ételt, illetve meleget adott. A tűzhely keretét hasított akácfából elkészítettük, oszt sárral beöntöttük, majd kiégettük, és kész vót a tűzhely. Amikor az asszony kijött, nem akart hinni a szemének honnan lett itt ez a palota, mikor tavasszal még csak egy csősz kunyhó vót. Addig meddig tódoztuk-fódoztuk amíg egy kis ház nem lett belőle.Akkor körbe kerítettük, a portát középen az eperfával és a házzal, hogy udvara legyen, másik éven ástunk az udvaron egy kutat is, így vót egy gémeskútunk is, a ház elé akácfából oszlopokat ástunk le és csak hamar kész lett előtte a tornác is. Annyira kiterebélyesedett, hogy az egész család szekérrel kijárt mert tengerit tököt vetettünk. A sikeren felbuzdulva, csak hamar készült az állatoknak is fedett hely éjszakára. Vékony hosszú akác azsagokkal körbezártuk a legelő állatokat, így nem kellett, midig felügyelni rájuk, persze a munkálkodásunknak az lett a következménye, hogy a kis akácos igen csak megritkult, mert még tüzelőt is abból vágtunk. Az udvarba ültettünk meggyfát meg diófát is, a másik felében meg konyhakert lett. Jó lecke vót ez a nyár édesapámnak, aki pár hónap alatt megtanulta, hogy a találékony paraszt ember a semmiből is tud házat építeni. Hát így lett a pusztában még egy házunk. Akkoriban az iskola más volt, az értékek mások voltak, az emberek mások voltak, az élet más volt. Mindannyian magunkban hordozzuk iskolánk hangulatát. Az épületet, a kaput, melyen annyiszor átléptünk, tanáraink–diáktársaink emlékét. Sok olyan ember tanulta ebben az iskolában az abc-t, az egyszeregyet, akik ma anyukák, apukák, nagymamák, nagypapák, netán dédszülők. Volt aki orvos lett, volt aki pap, én középiskolai tanár lettem, és szembesülnöm kellett a mai ifjúság viselkedésével. Ha a tanár nyakon vág egy gyereket, mert az tiszteletlenül beszélt vele, akkor szadistának bélyegzik, ha megsimogatja a buksiját a jól felelő gyereknek, akkor pedofil, mindenféle bélyeget nyomnak rá csak a tisztelet hiányzik a szülők és a gyerekek és a társadalom részéről. Amikor én jártam iskolába, még tisztelet és erkölcsi megbecsülés illette meg a tanárokat,  az oktatásnak nagyobb értéke volt és mi még megbecsültük, hogy az a tanár bejött az órára tanítani, a jogainknál fontosabbak voltak a kötelezettségeink, szüleink és tanáraink iránti tisztelet. Ha csúnyán írtunk kaptunk egy körmöst, ha rosszul viselkedtünk, kaptunk egy nyakast, szüleink azt mondták a tanítóbácsinak, nyugodtan vágja nyakon a gyereket, ha nem fogad szót. Ha rosszalkodtunk az iskolában és otthon megtudták a szüleink még otthon is kaptunk egy alapos verést. A faluban az orvos, a pap és a tanár volt az értelmiség, minden szülő azt szerette volna, ha gyereke orvos, pap, vagy tanár lesz.  Akkor még a tanárnak volt tekintélye a diák pedig tudta, hogy hol a helye. Mindenki megsüvegelte a tanítót, ha találkozott vele az utcán. Sokat köszönhetek tanáraimnak, mert megtanítottak, írni és olvasni, számolni és gondolkodni, becsülni a munkát és tisztelni a dolgozó embereket. Megismertették velem a szépet és a jót, a becsületességet és a mások iránti tiszteletet. Az osztály harmada cigány volt és nem tettünk különbséget egymás között, sem a diákok, sem a tanárok nem voltak kirekesztőek.  Akkoriban kötelező volt az iskolaköpeny, ami egyenlőséget sugallt, eltakarta, hogy egyikünk - másikunk kicsit szegényebb anyagi körülmények között élt. A tornacipő orra ki volt vágva mindenkinek, mindenki szegény volt és mégis mérhetetlenül gazdag. Generációk nőttek fel egy liberális oktatáspolitikának köszönhetően, így a mai felnőttek és gyerekek csak az árát tudják a dolgoknak, de nem ismerik az értékét. Ha a másiknak nem volt tízóraija, elfeleztük vele. Szegényebbek voltunk az biztos, de fegyelmezettebbek is és talán a szívünk is nagyobb volt. Kopott összefirkált padok, középen a kalamáris tartó lyuk, a plajbász, a penna vagy a kalamáris,  rozoga székek, öreg tanári asztal, a tábla kockás és vonalas volt és fekete, a kréta fehér, szorzótábla, abakusz, katedra, ami egy dobogó volt azon állt a tanár ócska asztala és rozoga széke, ennyi volt az iskola eszközkészlete, de a tanárok szeretete és fantáziája, mégis megtöltötte minden jóval a fejünket, ami az élethez kell. Az iskolatáska tartalma fa-tolltartó, ceruzák, radír, füzetek és könyvek kékbe öltöztetve, órarend, vonalzók, körző, mártós toll, tinta, itatós, korongok, ecsetek vízfesték, gyúrma, piros tubusos  technokol rapid ragasztó,  és uzsonna, egészségügyi csomag, tornafelszerelés, ellenőrzőkönyv. A templom mellett volt az iskola, pontosabban a paplak mellett, olajos hajópadlója volt, cserépkályhával fűtötték fel az osztályokat. Az egyik templomnál "kéki józska", a másiknál "csuta" koldult minden nap. Karizmatikus tanárok tanítottak minket a munkára és az életre. Hatalmas szakadék húzódik  a két iskolarendszer  között térben és időben, gondolkodásban és szemléletben. Elképesztő fejlődésen ment át az oktatás az elmúlt évtizedekben, hogy hova tart az más kérdés. A tízórai kakaó volt egy kiflivel. Pajtást olvastunk és kék kisdobosok voltunk. Gyűjtöttük, az iskolai takarékbélyegeket. A tornacipő kék volt, a kis gatya fekete, és hozzá fehér atléta. Úttörőként, piros nyakkendő és síp, majd ifjú gárda egyenruha. A tanítóbácsi folyton arra emlékeztetett, hogy egyenes háttal üljünk az asztalnál, a csípőnket nyomjuk hátra, a könyökünket támasszuk meg a padon, így egyrészt rendesebben kapunk levegőt tanulás közben, másrészt nem kapunk gerincferdülést, akkoriban kötelező volt az órán a hátunk mögött összekulcsolt kézzel ülni, ami szintén az egyenes testtartás miatt volt fontos. Volt gyakorlati óra, ahol a kertészkedést tanultuk meg. A gyerekek fegyelmezetten ültek a padsorokban, és odaadó figyelemmel hallgatják a tanárt. Akkoriban már a puszta közbeszólás is rendbontásnak, fegyelmezetlenségnek számított. Mit akartunk mi gyerekek? Azt, hogy hagyjanak minket játszani. Mit akartak az akkori szülők? A szülők szerették volna, hogy a gyerekünk boldoguljon az életben, hogy olyan, munkája legyen, amit szívesen csinál, hogy rendes ember váljon belőle. Ezt az antagonisztikus ellentmondást, csak szelíd erőszakkal lehetett orvosolni. Mi nem tudhattuk még akkor, hogy mi az, ami a mi épülésünket szolgálja, de szüleink, akik megtapasztalták a saját bőrükön, hogy milyen az, ha nem tanul az ember, görcsösen ragaszkodtak ahhoz hogy tanuljunk.  "Tanulj fiam, hogy könnyebb életed legyen mint nekem volt" gyakran hangzott el ez a mondat otthon. Felnőttként rájön az ember, arra, hogy szülei bölcs tanácsokkal látták el, és hálás érte, hogy erőltették a tanulást, mert most azért könnyebb az élete. Mamár felnőttként a bölcs tanácsok hozadékaként, valóban könnyebben élek. Télen a legfontosabb a fűtés volt, egész évben erre készültek. Száraz fa gyújtósnak, amit vékonyra kell vágni gerjesztőnek. Ha este későig még abajgattuk a tűzet, akkor a parázsból marad reggelre és másnap lehet táplálni tovább. Az eresz alatt álló kecskebak jó szolgálatot tett, ha fűrészelni akartuk a fát, persze tudni kellett hogyan. A felhasogatása a rönknek sem egyszerű feladat, tudni kellett hova kell ütni és mekkorát, mert ha a közepébe ütöttük, a fejszét három ember se vette ki belőle, mindig a széléből kell lehasítani egy darabot, és lassan elfogyott a rönk. A tornácon hajnalra jégcsapok, az ablakokon jégvirágok díszítették a házat. Aki nem próbált még hideg falusi házban spórt begyújtani, az nem becsüli meg igazán a tűz melegét. Itt a gumicsizma nem népviselet, mert ha a sarat dagonyázod, vagy az ólat takarítod, vagy csak eső után a kerti munkát végeztük, elengedhetetlen és szükségszerű. Sáros csizmával nem mentünk be a házba, megbecsültük a tisztaságot, a rendet, amit a háziasszony tartott fenn. Este beszedtük a tojást, reggel korán ellenőriztük, hogy mennyit nőtt a palánta. Tavasszal, a palántázás idején fontos ceremónia a palánták cserélgetése, akinek több van valamiből, elcseréli más palántákra, így a felesleg soha nem ment a szemétbe, hanem gazdát cserélt. Itt a fiúk fára másztak, bicikliztek, a sárban tapicskoltak, a ház körül segítettek, fociztak. Aki itt él, nem tudja mi az asztma, vagy az allergia. Itt a fákon a gyümölcs bio- és natúr, bár ezeket a szavakat senki nem használja, mint ahogy a házi kifejezést sem. Mentát, sóskát, körömvirágot, árvacsalánt minden udvaron találni, így van gyógynövény a családnak, vagy friss zöldség. A tanyán élő embernek mindig volt kenyér, köles paszuly, málé, burgonya, káposzta, tengeri, liszt, tök, tej, tojás, befőtt, csócsa vagy csalamádé, szalonna, tepertő, zsír vagy olaj a kamrájában. Minden időszakban volt valamilyen gyümölcs a kertben. A krumpli sosem fogyhatott ki. A kemencében sült krumplit megsózták, de a disznónak fövő krumpliból is kikapkodtak néhány szem hajas krumplit, amit szintén megsóztak. A lapcsánkát liszttel vegyített reszelt nyers krumpliból a palacsintához hasonlóan sütötték, a csírás galuskát főzték. A cinkét liszttel összegyúrt főtt krumpliból készítették, amit forró vízbe csorgatva főztek ki, majd hagymás zsírban felkavarták, vagy tálalhatták túróval is. Krumpliból készült a lekváros gombóc, és a krumpli perec, amit olajban, kifli formában sütöttek ki, a puliszkát teljesen összetörték és zsíros hagymát tettek rá, ettől a paprikás krumpli csak annyiban különbözött, hogy a főtt krumplit paprikás-hagymás zsírral öntötték le, s nem törték össze. A rakott krumplit tepsibe szeletelt nyers krumpliból, közé apróra vágott szalonnával megsütötték. Mindennapi eledel volt még a krumplileves, a habart krumpli és a savanyú krumpli. Igen gyakran fogyasztottak még káposztalevest, gersli levest, paszulylevest, lebbencslevest, különböző ízesítésű galuskákat, tengeri puliszkát. Az étolajat, a házilag megtermelt napraforgóból Demecserben üttették ki. Sok tejet ittak, még a gulásztát is megették a tehén összecsomósodott tejét, és ha valakinek nem volt tehene, az kecskét tartott. Mindenkinek volt az udvarán ribizli, eper és paradicsom vagy paprika, hagyma vagy uborka, nem kellett a piacra menni érte. A zsíros kupában tepertő a padláson vagy padmalyon füstölt szalonna volt, ami főételnek is jó egy kis zsenge hagymaszárral. A legnagyobb melegben nem csak az állatok deleltek az emberek is. A hétköznapokon krumplileves, zöldségleves, bableves, rántott leves, tarhonyaleves, köménymag leves volt, húslevest csak vasárnap vagy ünnepnapokon lehetett találni az asztalon. A kenyeret is házilag készítették, a gazdasszony a liszthez vizet, kovászt adott és bedagasztotta. A kész kenyértésztát a szakajtókosárba helyezett szakajtókendőbe szaggatta ki majd a kendő sarkaival betakargatta. A kemencepadkán letakarva sorakoztak a tésztával megtöltött szakajtókosarak, abban kelt meg a tészta. Amíg kélt a tészta, venyigével, csutkával és szalmával befűtötték a kemencét, amikor már bemelegedett, de még nem volt elég forró a kenyérsütéshez, addig kiszakítottak néhány darabot a tésztából, kilapították és a parázs felett lángosnak megsütötték, amit ehettek kaprosan, cukorral, de zsírosan is. Először az ellapított, kerek lángost sütőlapátra helyezték, késsel megszurkálták, nehogy felhólyagosodjon, és bevetették a kemence alján tisztára söpört téglákra. A megsült lángost mindaddig félretették, amíg a kenyereket kemencébe nem rakták. A zsírral, vajjal, sült vajjal vagy napraforgóolajjal megkent lángos volt a reggeli a gyerekeknek. Amikor a kemence belső fala kivilágosodott a melegtől, és a téglájához dörzsölt piszkafa szikrát vetett, akkor már elég meleg volt a kenyérsütéshez. A piszkafával néha-néha szétterítették a parazsat, hogy mindenütt egyenlően fűtsön. Bevetés előtt egy ujjal a közepét benyomták, hogy fel ne essen a haja. A kenyeret káposztalevelekben sütötték. A letördelt káposztaleveleket a padláson lerakták, ahol megfonnyadt, megszáradt. Kenyérsütésnél lehoztak annyi levelet, ahány kenyeret sütöttek. A sütőlapátra téve ráborították a megkelt kenyeret és úgy vetették be a kemencébe.  A megsült kenyeret letisztogatták és a megszegés előtt a késsel keresztet rajzoltak rá, étkezés előtt imát mondtak, megköszönték Istennek amit adott. Még emlékszem az imára;" Aki ételt - italt adott, annak neve legyen áldott" A kemence tetején vászon zsákocskában száradt a kovászból kivett morzsóka, amivel a következő kenyérsütéskor az élesztőt helyettesítették. A dagasztóteknő oldaláról összekapart tésztát, a vakarót is megsütötték a kemencében, de néha olajban is, hamarabb elkészült, mint a kenyér és csillapította az éhséget. A sütőteknő végéből, ahová a dagasztáshoz a kovászt öntötték, fakanállal felkaparták az odaragadt tésztát. A felkapart tésztát kevés vízzel és liszttel keményre gyúrták. Ötujjnyi széles, kétujjnyi vastag tésztahurkát formáztak belőle, tetejét előbb bevagdalták, majd megszórták sóval, köménymaggal, és megsütötték. A kenyér két óra hosszáig sült, de a mellé bevetett vakarót már egy óra múlva ki lehetett szedni. A kisült kenyeret lemosták, majd a kamrában a kenyértartó kosárban vagy a kenyértartó polcon tárolták. A kenyér Isten ajándéka volt ezért tisztelték a tanyasi emberek. Ha kenyér van, minden van, mondogatta gyakran Édesapám. Ha egy kenyérdarab véletlenül leesett, azonnal felvették, megcsókolták, esténként imába foglalták, "Istenem bocsáss meg”. Vasár- és ünnepnapokon nem maradhatott el az asztalról a húsleves és a töltött káposzta, és ekkor készítették édességként a kőttes tésztákat is, amiket mákkal vagy dióval töltöttek. Mivel volt tojás liszt, így a házi tésztát is a levesbe meggyúrták elnyújtották felvágták és az ágy tetején, abroszon szárították. Télen szánkó helyett elég volt egy láda alá két fa szegelése. Disznóvágáskor hordták az ismerősöknek rokonoknak a kóstolót az emberek. Advent idején betlehemezők járták a tanyákat. A férfiakból alakult betlehemes csapat érkezését esténként a pásztorok botjára szerelt, kilyuggatott lemezdarabok csörgése jelezte. A kántálók zaja átjárta a tanyát.  Az ablak előtt megjelentek és beszóltak „szabad az Istent dicsérni?” Ha kiszóltak, hogy igen, felcsendült a karácsonyi egyházi ének. A háziak behívták a kántálókat, süteménnyel és borral kínálták őket. Az ünnep alatt betlehemes gyermekcsoportok járták a tanyát, általuk készített betlehemi házzal, benne a kis Jézuskával és a báránnyal. A csoport tagja volt az öreg vándor, bundába öltözve, láncos botjával, amit azsagnak vagy istápnak is hívtak. Mókás jeleneteivel tette életszerűvé a pásztorok énekeit és köszöntését. Szilveszterkor tréfás jelenetektől volt hangos a tanyasi utca. Ostorcsattogás, kolompolás, üstök verése, zajos játékok „riasztgatták” az embereket. Aztán boldog újévet kívántak a lakóknak. Karácsonykor elmaradhatatlan étel volt a babajka, húsvétkor a sonka, tojás, kalács és sütemény. A húsvét előtti nagyböjtben a katolikusok minden pénteken böjtöltek, míg a reformátusok csak nagypénteken. Ekkor a leggyakoribb étel a pattogatott tengeri volt.  Húsvétkor szokás volt a locsolkodás, a gyerekek rózsavízzel, a szegény gyermekek gyakran csak színezett vízzel locsolkodtak, vászontarisznyába gyűjtve a hímes tojást. A legények a lányokat a kútnál locsolták. Az év utolsó napján aki tehette, elment a templomba hálaadó misére. Farsangi időszakban bálok voltak, zenés, táncos mulatságok. Fontos volt a farsang, az egyházi ünnepek, a Szent Márk és Szent György napja. Szent Márk napján, aki tehette, kiment a határban tartott búzaszentelő körmenetre és misére. A búzaföld szélén a pap elmondott egy-egy evangéliumi szakaszt a négy égtáj felé, és imádkoztak a jó termésért az emberek. A megszentelt búzából ki-ki hazavitt egy marékkal a sublótra vagy a tükör mellé tette, a szoba dísze volt. A régi tanyavilág legjelentősebb családi eseménye a lakodalom. Az ifjú pár részére nagy feladat volt a pohártörés. Az anyaggal betekert poharat a földön a vőlegénynek kellett a sarkával összetörni. Az esküvőt jegyesség előzte meg, a jegyességet pedig a leánykérés. A leánykérésre a vőlegényjelölt a násznagynak kiszemelt férfit hívta magával. A leány kezét a leendő násznagy kérte meg a vőlegény nevében. A vőlegénynek a csizma, csizmanadrág, rövid kabát, kalap, a menyasszonynak a csipkefátyol, rövid ruha, pántos cipő dukált. A ceremóniát mindenkor fogadott vőfély irányította. A legszegényebb lakodalmi vacsorán is csigatésztával készült húslevest, főtt húst töltött káposztát, tejben főtt kását szolgáltak fel. A menyasszonyi koszorút eltették emléknek, régebben berámáztatták, és a sublótra helyezték vagy a falra akasztották dísznek. A házasság a tanyán egy életre szólt. Minden család életében jeles esemény volt a gyermekszületés. A szüléshez csak bábát hívtak, akit gazdagon megjutalmaztak. A tanyán szép nagy kertek voltak, benne konyhakert, udvar, gyümölcsfák. Az udvar elején eperfa, aminek termését a kacsák szívesen csipegették fel, a végén diófa állt, a ház előtt gémeskút. A tornác előtt szőlőlugas díszelgett, amit metszeni kellett, permetezni, kacsolni és kötözni. A fákon énekesmadarak énekeltek egész nap. Itt természetes, ha bőg a tehén, ha nyerít a ló, mekeg a kecske, visítanak a malacok, a kakasok kukorékolnak, a kutyák ugatnak a macskák bangurolnak, vagy  a gólya kelepel az előttünk lévő villanyoszlopon, vagy a kocsmából hazafelé tartó részegek énekelnek. Itt minden tojás és tyúk vagy a szalonna, vagy a sonka vagy a tészta házi, nem kell annak hazudni, mint a városi piacokon. Egy tyúk évente száz tojást tojt, ha annak a felét eladták, megvolt a tyúk ára, és még az a tyúk tojt jövőre is, és ha még kotlik is, megültették és csibéket is költött. Senki sem vágja le az aranytojást tojó tyúkot. A csend itt ismeretlen fogalom. A hátsóudvaron csirkék, kacsák, libák, pulykák, malacok kecskék és galambok osztozkodnak a gazda kukoricáján, elégedetten beszélgetve egymással. A tyúkól alatt volt a kutyaól, hogy védje az állatokat a rókától. A plútó kutya is mindig a tyúkól alatt érezte jól magát, de ez majd egy másik történet lesz. Az udvaron mindenkinek volt egy ásott gémeskútja, egy szérű ahol a paszuly cséplés vagy adjusztálás történt. Ez az udvar egy tiszta része volt, ahol a homokos talajt keményre döngölték és többnyire agyaggal feltöltötték. Az udvaron volt egy hombár, a szemes gabona eltartására szolgált, vesszőből fonták és sárral betapasztották. Volt még tengeri kas, ami vesszőfonatú, zsúppal vagy náddal, gyékénnyel fedelezett kukoricagórénak is neveztek, amin olyan réseket hagytak, hogy kiszáradjon a tengeri. A baromfit a góréban tartották, a nyári hőségtől a tél beálltáig. Az udvarban csirkék és tyúkok szaladgálnak, míg el nem hangzott a „pipipipipi” akkor aztán minden felől rohantak a szárnyasok. A tyúkok szárnytollát lenyírták, a kakas sarkantyúját is levágták, hamuba pergették, hogy ne fertőződjön el. A sarkantyú nélkül nem tudott repülés közben manőverezni, így bent maradt a góréban a tyúkokkal együtt. Az udvaron kapott helyet az istálló, benne a marhákkal, lovakkal, az ólakban disznót tartottak, aminek zsúp fedele volt, az akolban vagy a karámban bárányokat, kecskéket tartottak, a legelő állatokat néhol a kopár szikes legelőkön tartották, míg a színben a föld műveléséhez szükséges szerszámokat; ekét, boronát, szekeret tárolták. A kiszáradt tavak alját kiégették. Az erős napsütéstől meggyulladt a fekete lápi tőzeg a kotu, ami vízi növények összefonódásából jön létre, az elhalt növényekre mindig újabbak települnek. A megnőtt termőterületen zöldségtermelés, cukor- és takarmányrépa volt, a korábban zsombékos területeken káposztát, kendert termeltek. Szegény családoknál az útfélen, udvaron ültetett eperfák termése, az árokparton termő kökény volt a gyümölcs. A gyomirtó a kapa volt, akinek nem csillogott, azt megszólták a templomból hazajövet a pletykás asszonyok. A falusi emberek azt mondták a hozzáértő ember kezében a sár is arannyá válik. Az itt élő emberek sárból képesek voltak házat építeni, mivel nem volt más kénytelenek voltak az anyaföld adományaira, nevezetesen sárra, szalmára, vízre, megfelelő tájolásra és a Jó Isten áldására támaszkodni. Amikor az ember elfogadta magát a természet részeként, s nem akarta uralni a világot, akkor elfogadta azt is, hogy háza a földből nő ki, és évtizedek múlva a lakója és a lakhelye is oda tér majd vissza a jó anyaföldbe. A szalmafödeles ház szobája apró ablakaival az utcára nézett, melegét télen a konyhára nyíló kemence adta, mely elsősorban főzésre-sütésre szolgált. A konyhához, melybe a pitvaron át jutott az ember, egy-két kamra csatlakozott. Ezekben kaptak helyet a szerszámok, a gabonatartó szuszék, liszt, kása, káposztás hordó, gyümölcs, ott függött rúdon szalonna, sódar, kolbász. A szálas gabonát a csűrbe rakták, ott a cséphadaróval végzett munkának is jutott hely. A nyitott konyhából nyíltak a lakóhelyiségek, a kemencék fűtését szintén a konyhából oldották meg. A felnőttek 4-kor keltek a gyerekek fél ötkor, nyáron korán világosodott és sok volt a munka. Az árokparton szedett gizgazzal, gallyal, szalmával, a földeken gyűjtött venyigével vagy napraforgó szárakkal fűtöttek, szalmán, a földön vagy dikón aludtak. A kornak megfelelően vertfalu, szalmával kevert agyagból dagasztott sárból rakott, földes padlójú házak voltak, nád, szalma, sás fedése volt a tetőnek. Benne nyitott tűzhely, volt szabad kéménnyel, amit hulladékkal fűtöttek. A házak tisztán tartása meszeléssel, földje mázolással történt. Az ablakok kicsik voltak, télen mohával, kitömve, hogy ne menjen ki a meleg. A házban nem ritkán tucatnyi ember lakott, többnyire három nemzedék egy fedél alatt. A házakat részben süllyesztve építették. A küszöbnél a házban nem fel, hanem le kellett lépni. Egy idő után megtiltották a tető fedésére a szalma és a sás alkalmazását, és egyre többen használtak agyagból égetett cserepet a házak fedésére a sok tűzeset miatt. Az ágyat priccsnek vagy dikónak hívták, az asztal mögött volt a sublót, ebben tartották a ruhát és az ágyhuzatot.  A subát és a szűrt a kamra falára akasztották az nem fért be a kis konyhába, de ide kerültek a cipők, csizmák és a háztartásban szükséges eszközök, rocska, köpülő, szilke, savanyított káposztáshordó, fateknő, termények és a boroshordó is. Pitvarnak nevezték a konyha bejárati ajtaja felőli részt, ott volt a padlásfeljáró is. A konyhában a bejárattal szemközti sarokba, vagy az ablak alá került a karos láda és az asztal. Az ajtó jobb oldalára ágyat vagy inkább priccsnek nevezett fekvő alkalmatosságot, a bejárattól balra polcos állványt helyeztek. A fekvőhely és az asztal közé tettek egy felül polcos, alul zárt edényes szekrényfélét, amit kredencnek neveztek. A karos láda és a kemence szája közötti falrészen nyílott a szobaajtó.   Az építéshez használt sarat is saját földjük agyagos részéből termelték ki a parasztok, amit később kacsa- és libaúsztatónak, kenderáztatónak használtak. A tornáchoz a gazda maga faragta az oszlopokat. Pácolt deszka volt a plafon és sárdöngölt a padló. A nádat a föld vízállásos területén vágták, mert semmit nem hagytak veszendőbe, minden tenyérnyi helyet kihasználtak. A kertben volt még egy a földből kicsit kiemelkedő pinceverem, a krumplinak. A letapasztott, mázolt padlásán gabonát tároltak, a disznóvágás után a füstölt sódar kolbász a gerendára akasztották. Sokszor volt a padláson fekhely, mert néhányan ott aludtak. Sokoldalú hasznosíthatóságát a nádtetőnek köszönhette. A jól felvert tömör nád nyáron hűvöset, télen meleget tartott. A vályogot tiszta agyagból, szemcsés adalékból (homok) és rostos adalékból szalma, pelyva, szecska, esetleg nádból készítették. A kövérebb agyagnál több szemcsés és szálas adalékot használtak, de minél több az adalék, a fal, a vályog teherbíró képessége annál kisebb - ezzel szemben nagyobb volt a hőszigetelő képessége.  A vályog mivel nem éghető és jó hőszigetelő ezért kedvelt volt a tanyán. A vályogtégla mellett a lapított sárgömbökből rakott ún. csömpölyeg fal vagy petics volt a jellemző. A vertfal zsalu közzé került. A vályogfalak nedvesség és fagyérzékenysége miatt vízálló és fagyálló alapra kell helyezni. A külső nedvesség elleni védekezés: az esővíz megfelelő elvezetése - széles tetővel, tornáccal, és jó állapotú csapadékvíz-elvezetéssel történt. A gyors kiszáradás miatt fontos volt, hogy a vályogfalakat csak száraz időszakban készítsék főleg a nyári hónapokban. A gömbölyegek vagy gombócok formája lapított gömb alak, esetleg egészen nagy ívben lekerekített sarkú s élű téglatest volt. A felrakott elemeket faverőkkel tömörítették egymáshoz, ez nem csak a két egymás fölötti elem egymáshoz tömörödését volt hivatott szolgálni. A vályogtégla úgy készült, hogy a megfelelően kevert és nedvességtartalmú alapanyagot faformákba töltötték, és abban fával csömöszölték. A formákból kivett téglákat napon szárítják meg, de a száradó téglákat védeni kell az esőtől és a kiszáradástól. A tornácot culáp vagy támasztóoszlop tartotta, de a falba is beépítették. A sarat állatokkal járatták meg, járatás közben keverték bele a pelyvát, töreket, esetleg nádat. A vályogot villával, esetleg kapával rakták fel. Vigyáztak rá, hogy ki ne száradjon a fal építés közben, de óvni kell az esőtől is. A rakott falat miután elkészült egyesre vágták ásóval. A vert fal zsaluját pántolták, oszlopokat vertek le, és a deszkázatot, zsaluzatot ehhez rögzítették, döngölőkkel tömörré verték, esetleg botok végével megszurkálják a levegő kiszorítása céljából. A csúsztatható deszkát feljebb húzzák és felrakták a következő sort. A falsarkokat, kereszteződéseket, a nyílászárók falkáváit általában megerősítik nádcsomók, égetett tégladarabok beépítésével oldották meg. A paticsfal olyan fal, melyben a fő "tartószerkezet" oszlopok közé font vessző, vagy nádfonat volt. A földbe szúrták a sasfákat, oszlopokat erre kerültek a varrófák vagy gerendák, így alakult ki a ház vázszerkezete. Az álló oszlopok közé függőlegesen vékonyabb karókat állítottak sorban egymás mellé. A karók közé vízszintesen vékony ágakat fontak. Végül a fonott sövényt két oldalról agyagos, vályogos sárral betapasztották. A vályogházak élettartamát száz években mérték. Nádtető volt a házon, sárból volt tapasztva a fal, a plafonon a gerendák látszottak, a lábuk alatt sárral volt felmosva a döngölt föld. Tavasszal a húsvéti ünnepek előtt és ősszel mindenszentek előtt illett elvégezni a meszelést.  A házikót kis kamra, konyha és tisztaszoba alkotta, aminek falán egy feszület, vagy egy szentkép díszelgett, amit a búcsúból hoztak. A szabad kémény és a búbos kemence fontos része volt a konyhának, ami padkával és kuckóval rendelkezett a kisgyerekek nagy örömére. A búbos kemence a konyhában a kémény melletti közfalnál, félkör alakú fal felrakásával történt. Amikor a fal elérte a nyolcvan centiméter magasságot, a körbevett üreget feltöltötték száraz homokkal, az alját téglával rakták ki. A betöltött üreg tetejére vasabroncsot tettek, amihez hozzákötöztek négy lécet, és kúp alakzatban beállították a kémény irányába. Arra vigyáztak, hogy a lécekkel körbevett kemenceközép pontosan a kéményhuzatban legyen. A lécek alját csak annyira húzták széjjel, hogy a padkának maradjon hely. A kialakult kemencevázat vesszővel és dróttal keresztben beszőtték, úgy, hogy a keresztpálcák között kétujjnyi széles rések maradjanak. A tetejét szintén belécezték. Ezután következett a tapasztás, a pihentetett áztatott agyagba töreket szórtak, és a masszát jól összetaposták. Az elkészült kemencét kiégették, a tartólécek is elégtek, de akkor már tartotta magát a fal, mert olyan volt, mint egy kiégetett szilke.  A kézművesség igen fejlett volt, a nád, a gyékény és a fűzfavessző jó alapanyag volt a tanyán. Az elkészített kosarakat, szőnyegeket és egyéb terméket a Demecseri piacra vitték eladni. A zabot is eladták a gabonakereskedőknek, akik érte jöttek. A gyékényt eladták a Berencsieknek meg a Cigándiaknak, azok szőttek belőle ponyvát. Keresett volt a lábtörlő, a szakajtó, a kosár, az udvarseprű, a méhkas, a szekerekbe vesszőből készített kas. A len és a kender áztatása után a feldolgozás a fonás, szövés, ruhakészítés volt a téli foglalkozásuk az asszonyoknak. A gyapjú és a bőr kidolgozása és feldolgozása biztosította a meleg ruházatot a parasztoknak. A férfiak téli elfoglaltsága volt még a nád vágása és értékesítése, míg a nők részére a fonás, a szövés, a család ellátása és az állatok gondozása adta a legtöbb feladatot. Az asszonyok télen kenderből, gyapjúból fonalat készítettek. A semmi másra nem jó rongyokat csíkokra hasogatták, és jó erősre megsodorták. Rongyszőnyeget szövettek belőle a felmázolt ház földjére, a lócákra és a kemencepadkára kerültek. Kárba semmi nem veszhetett. A dörzsölő a kender feldolgozásának egy fontos része volt. Ahhoz, hogy a kender a törés, tilolás után puhább legyen, könnyebb legyen fonni, lábbal meg kell taposni, dörzsölni. A fiatalok a közös munkákon ismerkedtek, a fonó estéken, dohánycsomózáskor, vagy tollfosztáskor, persze az estét követte a kislány hazakísérése is. Sok esetben a legény ott felejtette a kabátját, a szűrét a lányos háznál szándékosan. Ha másnap nem tették ki a szűrét, legközelebb már bemehetett a házhoz és udvarolhatott a lánynak. Innen ered a kitették a szűrét mondás. A folyóban sulykolással mosták a ruhákat, az emberek. Aratás idején és a behordás alatt a lakóknak tűzőrséget kellett tartani.  A gyerekek közül, különösen a szegény gyerekek ritkán jártak iskolába. Télen a ruházat, nyáron a pásztorkodás, az állatok őrzése miatt nem mehettek iskolába. A tanítás összevontan történt, egy teremben több osztály tanult, nagy létszámmal. Az iskolában hosszú deszkából készült, festett padok voltak. Új ruhát, új cipőt először a templomban, ünnepnapokon viselték . A templomnál találkoztak a rokonok és az ifjúság. Itt beszélték meg a családi eseményeket. A fiatalok itt találkozhattak egymással. Az egyház megpróbálta az ifjúságot kulturális eseményekkel összefogni. Ilyen események voltak a színi előadások, templomi szereplések teaesték, egyéb rendezvények. Az élet része volt a böjt, a körmenet, a búcsú, a vásár, a vasárnapi mise. Szégyen volt , ha valaki nem ment el a templomba. Olvasni a kalendáriumot és a bibliát lehetett, mert más könyv nem igen volt a háznál. A híreket a templomból hazafelé, vagy a kocsmában vagy a piacon lehetett beszerezni. A történetek mesék a családban élő öregek által szájhagyomány útján terjedtek és szálltak át apáról fiúra. A gyerekeket korán megtanították a keresztény értékekre, mint a becsületesség, a jólelkűség, az igazmondás, a szolgálatkészség, az engedelmesség és a tisztelet és a munka szeretetre. Három fontos keresztény ünnep volt; karácsony, húsvét pünkösd.  Akkoriban a gyerekeknek nem voltak játékaik, a hokedli volt a kis asztal, a sámli a szék, a tök szárából készítettek maguknak dudát, csuhéból babát, készültek játékok csutkából, nádból, szalmából, készítettek hegedűt, sípot, nyakláncot, vagy téli estéken a férfiak faragtak valamit fából. A gyerekek vagy pulyák vasárnap reggel elgereblyélték az utcát, elseperték az udvart, enni adtak a jószágnak. A kilenc órai misére mindig fehér ingben tisztán mentek a gyerekek, pedig csak lavór volt otthon és gémeskút, meg szappan. Kötelességre és munkára nevelték a gyerekeket apró koruktól. Ha jött a nyári szünet, mentek a mezőre kapálni, ha jött a tél mentek erdőt ritkítani vagy fát vágni. Sosem unatkoztak. Munka közben játszottak nem nagyon unatkoztak. Hajnal 4 kor indultak a szőlőbe kapálni, mert akkor még nem volt meleg. Amíg fiatalok és gyengék voltak addig a kanálisra jártak forgatni szénát, az udvaron volt a tragács vagy talicska, amivel a szénát szállították. Gyerekkoromban ősszel az akácerdőbe gombászni jártunk, állandóan sebek voltak a lábunkon és a fejünkön, a kezünkön, könyökünkön nem fertőtlenítette senki nem kötötte be senki mégis túléltük. Ha egyik gyerek verekedett a másikkal, a szülők szétválasztották őket és ki-ki a sajátját még otthon is jól elverte. A zsíros kenyér, a zsírban pirított kenyér a hagyma és a szalonna mindennapi étel volt. Az ételek zsírosak voltak fűszeresek, a forralt tejhez cikóriakávét öntöttek, de az több volt, mint a tej. Mosatlanul ették a gyümölcsöt a fáról. Ha leeset a kenyér meg kellett enni szentségtörés lett volna kidobni.  A poros utca volt a focipálya, kótya volt a labda. A padláson 3 forintos könyvek voltak, ezeket olvasták, a kalendáriumot és a bibliát. Ha berepültek a legyek a házba vágtak egy-egy akác ágat mindenkinek és azzal kergették ki az udvarra. Ha a cipőt kinőtte a gyerek, kivágták az orrát, inget, gatyát sosem vettek nekik, mindig a nagyobbakét hordták.  Az emberek nem voltak irigyek, mert mindenkinek ugyanannyija volt. Ha kért valaki egy kanál zsírt kölcsön biztos megadta, mert a becsületükre kényesek voltak. Ha a szomszédban tengerit törtek, beálltak a gyerekek is segíteni. Munkára voltak nevelve. Nem voltak játékaik, de volt fantáziájuk, nem volt zsebpénzük, de meg volt mindenük. Megtanultak, úgy élni, hogy tudják, mit jelent a kötelesség, a bűn, a jó, a felelősség, becsület, munka. Ezek az emberek névtelen hősei egy letűnt kornak, amelyen a mostani fiatalok értetlenül állnak. Mire a gyerekek felnőttek a pulya batyuja megtelt minden jóval, amit a szülői szeretet csak bele tudott tenni. A falusi életet sokszínűség jellemzi. A faluban nincs nyüzsgés, nincs rohanás, se szmog, mindenki mindenkit ismer, az emberek köszönnek egymásnak, mindenki ráérősen járkál, mégis minden hova odaérnek az emberek. A városon nem lehet csak úgy kimenni, focizni az utca kellős közepére, mint a tanyán. A szülők mindenre megtanították a gyerekeiket, ami kell a falusi élethez. A családban munkamegosztás volt, mindenkinek meg volt a feladata. Egy családban sok megosztásra váró dolog van, s a munka gyümölcse is akkor élvezetes és ízletes igazán, ha meg lehet osztani másokkal. A falun vagy tanyán az ember nem más, mint a természet egy parányi alkotóeleme. Se több, se kevesebb az udvarban hajladozó gyümölcsfáknál, a fűben ciripelő tücsöknél, a tornác előtt nyíló kardvirágnál. Mi mellettük, és ők mellettünk és így együtt a természettel. Lassan pirkad, az idő ködös, a zöld fűszálak hajladoznak a leszálló harmat súlya alatt, a tájat mintha finom, nedves lepel borítaná, s a felkelő nap sugarait madárének, kutyaugatás és kakaskukorékolás köszönti. Ilyenkor, hajnali négy óra tájban már ébredezik az udvar apraja nagyja, hisz itt jól tudják: aki korán kel, aranyat lel, de legalábbis nem alszik sokat. Drága Nagymamám azt mondta; Minél kisebb a ház annál nagyobb benne a szeretet. A szülő készítette a világon a legfinomabb ételeket. A cikóriakávéval ízesített tej, vagy a citromos tea, a fokhagymás pirítós, vagy a bundás kenyér illata ma is kísért, ha megéhezem. Édesanyám elvesztésével tudomásul kellett vennünk, hogy már soha nem eszünk olyan finom húslevest vagy csirke pörköltöt, palacsintát, ahogy Ő készítette! Hiába készítünk mindent úgy, mint ő, mégsem olyan az íze, mert nincs benne az a gondoskodó szeretet, amit hozzáadott, ahogy mondani szokták benne volt szíve-lelke. Édesanyámnak nehéz élete volt ezért gyermekeinek igyekezett élete során mindazt a szeretetet, törődést és gyengédséget megadni, amiben neki talán soha nem volt része. Gyerekkoromban hetente egyszer vasárnap került hús az asztalra, de nem is hiányzott, mert nem válogattunk. Vannak kincsek, amiket sosem dobok ki, ilyen Édesanyám imakönyve, bibliája, vagy receptfüzetje, amit maga írt, vagy imádságainak füzete, a régi kopott krajszony, egy repedt öreg porcelán tányér, a régi evőeszközök, szentképek, kenyérvető lapát. Nem jártak oskolába, mégis megtanultak mindent mert az élet iskoláját kijárták, ahogy Nagyapám mondta; "...mert az élethez nem kell más csak józan paraszti ész..” Ha eddig nem volt mennyország a jó Isten biztos létrehozta, mert ezek az emberek megérdemelték, hogy a tiszta önzetlen lelkük miatt odakerüljenek. Isten nyugosztalja őket békében! 

Gyorsabban a fénynél

A fény sebességénél több mint négy nagyságrenddel gyorsabban végbemehet az az esemény, ami az összefonódott kvantumrészecskék között történik, pedig a műszerek, sem pedig a módszer nem teszi lehetővé a pontos mérést, de a kutatók az eredmények alapján arra következtettek, hogy az interakció sebessége a 3 billió méter per másodperces tartományban van. A fénysebességnél gyorsabb kommunikációt Einsten "különös hatás a távolban" néven emlegette. Ez tulajdonképpen azt a jelenséget írja le, amikor az összefonódott kvantumrészecskék látszólag azonnal interakcióba lépnek egymással, bármilyen távolság is legyen közöttük, és ezzel meghaladják a fénysebességet. A kvantummechanika aktuális ismeretei alapján lehetetlen adatot közvetíteni a kvantum-összefonódás segítségével, azaz nem kerül veszélybe a relativitás-elmélet. Mostanában azonban sokan foglalkoznak ezzel a témával, és néhány fizikus úgy hiszi, a részecskék ügyes manipulációjával mégiscsak lehetséges a fénynél gyorsabban kommunikálni. Hogy elvégezzék a méréseket, a fizikusok fogtak néhány fotont, és az összefonódott párok két felét eljuttatták két másik helyszínre, amelyek 15,3 kilométerre voltak egymástól. Megfigyelték a pár egyik felét, és megmérték, hogy a másik fél várhatóan mikor veszi fel ugyanazt az állapotot. Ezt a folyamatot 12 órán át ismételték, hogy elegendő adat álljon a rendelkezésükre a tapasztalatok összegzéséhez. A fizikusok azt állítják, sikerült kiküszöbölniük azokat a módszertani hibákat, amelyek korábban megakadályozták a különös hatás sebességének mérését, tehát a 3 billió méter per másodperces eredmény „pontos”. Ezzel kapcsolatban persze óvatosnak kell lenni, mert egyszer már előfordult, hogy egy hibás kábel miatt érzékelték a fénysebességnél gyorsabbnak a neutrínók haladását. A kutatók azt is hozzátették, hogy legalább 3 billió méter per másodperc a sebesség, mert a fizikusok nem zárják ki annak a lehetőségét, hogy a hatás valójában azonnali, tehát nincs sebessége. Ezt azonban nem tudják kimutatni. Ugyanakkor az is tény, hogy mostanában sok izgalmas kísérlet folyik a kvantummechanika világában. Makroszkópikus objektumok közt adatokat teleportálnak, sőt, fotonokat már 97 kilométerre tudtak teleportálni, és állítólag már úgy is meg tudják vizsgálni a kvantumrészecskéket, hogy nem pusztítják el azokat. Bár az adatközlést intéző hardverek sebessége még sehol sincs a fénysebességhez képest, úgy látszik, hogy egyre közelebb kerülünk ahhoz, hogy létrejöjjön a kvantuminternet, ami természetesen akkor lenne igazán izgalmas, ha valóban a fénynél gyorsabban lehetne rajta kommunikálni.

Űrháború 2026

A modern kor űrháborúi a ritka ásványkincsek kibányászásáért fognak folyni az űrben USA, Oroszország, Kína, India, Izrael és Japán részvételével.  A földközeli objektumokon (kisbolygók, aszteroidák) előfordulhatnak némelyikük, például platina és platinafémek (ródium, palládium, irídium, ozmium) gyakran kapcsolódnak a platina-csoport elemeihez, amelyek szűk körben találhatók meg néhány vas-nikkel aszteroidában. Részletek a platina-csoport elemeiről és előfordulásukról: A platina-csoport elemei: ruténium, ródium, palládium, ozmium, irídium, platina. Ezek az elemek főként vas-nikkel aszteroidákban fordulnak elő, amelyek a Naprendszer korai anyagából származnak. Az arany és rénium is előfordulhat aszteroidákban, bár utóbbi ritkább. A titán és scandium a Földön viszonylag gyakoribb elemek, és előfordulhatnak kisbolygókon is, de kevésbé olyan formában, hogy kimagasló mennyiségben bányászhatók legyenek. Rengeteg szondát küldtek már eddig is ki az objektumokra ezzel a céllal.

Naprendszer kutatási programok az ország és a kezdés éve

Horizon 2000 – Európa, 1985

Discovery-program – USA, 1992

New Millennium-program – USA, 1994

Mars Surveyor – USA, 1994

Horizon 2000 Plus – Európa, 1995

Mars Exploration Program – USA, 2000

Cosmic Vision – Európa

Scout-program – USA

Aurora-program – Európa, 2002

Prometheus-program – USA

New Frontiers – USA Nap

Pioneer-program – keringő egységek (USA, 1958-1973)

Helios-program – keringő egységek (Európa, 1974-1976)

Ulysses űrszonda – keringő egység (Európa, 1990)

SOHO – L1 pont (USA, Európa, 1995)

Genesis űrszonda – anyagminta visszahozó küldetés (USA, 2001)

STEREO – keringő egység (USA, 2006)

Parker Solar Probe (USA, 2018)

Solar Dynamics Observatory PICARD

Solar Sentinels az űrprogram, amely az európai Kopernikusz (Copernicus) földmegfigyelő műholdflotta része, és több különböző Sentinel műholdból áll (pl. Sentinel-1, Sentinel-2, Sentinel-3, Sentinel-6 stb.). Ezek a műholdak különféle feladatokat látnak el, főleg a Föld megfigyelésére, például radaros távérzékelésre, óceánok, légkör és szárazföld megfigyelésére a klímaváltozás követéséhez és egyéb tudományos célokra. A legújabb példa a Sentinel-6B, melyet 2025 novemberében indítottak, és amely az óceánfelszín magasságának mérésére szolgáló radaros altiméteres műhold, az előző Sentinel-6A műhold utódja. Ez az űreszköz az óceánok és a klíma hosszú távú vizsgálatában játszik kulcsszerepet, a NASA, az ESA és az Európai Unió együttműködésében valósult meg

Solar Orbiter – keringő egység (Európa, 2015)

NASA SDO napkutató szondája 2010 körül indult, naptevékenységet figyel.

Skylab–program az Amerikai Egyesült Államok negyedik űrprogramja volt 1973-1974 között

Merkúr

Mariner-program – megközelítés és keringő egységek (USA, 1962-1973)

Mariner–10 – a Merkúr első megközelítése (USA, 1973)

MESSENGER – keringő egység (USA, 2004)

BepiColombo – keringő egységek (Merkúr, 2013)

Vénusz

Venyera-program – keringő és leszállóegységek (Szovjetunió, 1961-1983)

Mariner-program – megközelítés és keringő egységek (USA, 1962-1973)

Zond-program – megközelítés (Szovjetunió, 1964)

Pioneer Venus-program – keringő egység, légköri szondák (USA, 1978)

Pioneer Venus Orbiter

Pioneer Venus Multiprobe

Vega-program – keringő és leszállóegységek, üstökös megközelítés (Szovjetunió, 1984)

Magellan űrszonda – keringő egység (USA, 1989)

Venus Express – keringő egység (Európa, 2005)

Planet-C – keringő egység (Japán, 2010)

Hold

Luna-program – keringő és leszállóegységek, anyagminta visszahozó küldetések (Szovjetunió, 1959-1976)

Ranger-program – becsapódó szondák (USA, 1961-1965)

Zond-program – személyzet nélküli űrhajók (Szovjetunió, 1964-1970)

Surveyor-program – leszállóegységek (USA, 1966-1968)

Lunar Orbiter-program – keringő egységek (USA, 1966-1967)

Lunohod-program – holdautók (Szovjetunió, 1970-1973)

Hiten és Hagoromo (Muses-A) – keringő egység és becsapódó szonda (Japán, 1990)

Clementine – keringő egység (USA, 1994)

AsiaSat-3 – távközlési hold (Kína, 1997)

Lunar Prospector – keringő egység (USA, 1998)

SMART–1 – keringő egység, technológiai küldetés (Európa, 2003)

Lunar A – keringő egység, penetrátorok (Japán, 2005)

SELENE – keringő egység (Japán, 2005)

Csang-o–1 – keringő egység (Kína, 2006)

Csandrajáan–1 – keringő egység (India, 2008)

Lunar Reconnaissance Orbiter – keringő egység (USA, 2008)

LCROSS – becsapódó szonda, a LRO-val együtt indul (USA, 2008)

Lunar Giant Basin Sample Return – anyagminta visszahozó küldetés (USA, 2009)

GRAIL – keringő egység (USA, 2011)

Csang-o–2 – keringő egység (Kína, 2012)

Lunar Atmosphere and Dust Environment Explorer – keringő egység (USA, 2013)

Csang-o–3 – leszállóegység és holdautó (Kína, 2013)

Csang-o–4 – leszállóegység és holdautó (Kína, 2018)

Csandrajáan–2 – keringő és leszállóegység, holdautó (India, 2019)

Csang-o–5 – leszállóegység (Kína) Ásványkincsek után kutatnak

Mars

Mariner-program – megközelítés és keringő egységek (USA, 1962-1973)

Zond-program – személyzet nélküli űrhajók (Szovjetunió, 1964-1970)

Marsz-program – keringő és leszállóegységek (Szovjetunió, 1962-1996)

Viking-program – keringő és leszállóegységek (USA, 1975)

Fobosz-program – keringő és leszállóegységek (Fobosz hold) (Szovjetunió, 1988)

Mars Observer – keringő egység (USA, 1992)

Mars Global Surveyor – keringő egység (USA, 1996)

Mars Pathfinder – leszállóegység, Sojourner marsautó (USA, 1996)

Mars Climate Orbiter – keringő egység (USA, 1998)

Nozomi (Planet-B) – keringő egység (Japán, 1998)

Mars Polar Lander – leszállóegység (USA, 1999)

Deep Space–2 – penetrátorok (USA, 1999)

Mars Odyssey – keringő egység (USA, 2001)

Mars Express – keringő egység, Beagle 2 leszállóegység (Európa, 2003)

Mars Exploration Rover – Spirit (MER-A) és Opportunity (MER-B) marsautók (USA, 2003)

Mars Reconnaissance Orbiter – keringő egység (USA, 2005)

Phoenix űrszonda – leszállóegység (USA, 2007)

Mars Science Laboratory – marsautó (USA, 2009)

ExoMars – marsautó (Európa, 2009)

Fobosz-Grunt – anyagminta visszahozó küldetés a Fobosz holdhoz (Oroszország, 2009)

Mars Telecommunications Orbiter – adatközvetítő hold (USA, 2009)

Mars Science Laboratory – leszállóegység, marsjáró (USA, 2011)

Mars Orbiter Mission – keringő egység (India, 2013)

Mars Sample Return – anyagminta visszahozó küldetés (USA, 2014)

Mars Gravity Biosatellite – keringő egység (USA)

InSight – leszállóegység (USA, 2018)

Mars 2020 - leszállóegység

Kisbolygók felé

 

NEAR Shoemaker – keringő egység (USA, 1996)

Deep Space–1 – kisbolygó és üstökös megközelítés, technológiai küldetés (USA, 1998)

Hayabusa (Muses-C) – anyagminta visszahozó küldetés (Japán, 2003)

Dawn – keringő egység (USA, 2006)

Jupiter

Pioneer-program – megközelítés, Pioneer-10, Pioneer-11 (USA, 1958-1973)

Voyager-program – megközelítés (USA, 1977)

Galileo űrszonda – keringő egység, légköri szonda (USA, 1989)

Ulysses űrszonda – megközelítés (Európa, 1990)

Cassini–Huygens – megközelítés (USA, Európa, 1997)

New Horizons – megközelítés (USA, 2006)

Juno – keringő egység (USA, 2011)

Szaturnusz

Pioneer-program – megközelítés (USA, 1958-1973)

Voyager-program – megközelítés (USA, 1977)

Cassini–Huygens – keringő és leszállóegység (Titán) (USA, Európa, 1997)

Huygens – leszállóegység (Európa, 1997)

Uránusz

Voyager-program – megközelítés (USA, 1977)

Neptunusz

Voyager-program – megközelítés (USA, 1977)

Neptune Orbiter – keringő egység (USA, 2017)

Pluto

New Horizons – keringő egység (USA, 2006)

Üstökösök felé küldött szondák;

International Cometary Explorer (ICE) – megközelítés (USA, 1978)

Vega-program – üstökös megközelítés (Szovjetunió, 1984)

Giotto – üstökös megközelítés (Európa, 1986)

Sakigake – üstökös megközelítés (Japán, 1986)

Suisei – üstökös megközelítés (Japán, 1986)

Deep Space–1 – kisbolygó és üstökös megközelítés, technológiai küldetés (USA, 1998)

Stardust – anyagminta visszahozó küldetés (USA, 1999)

CONTOUR – üstökös megközelítés (USA, 2002)

Rosetta – keringő és leszállóegység (Európa, 2003)

Deep Impact – keringő és becsapódó egység (USA, 2005)

Juno szonda: 2016. július 4-én állt keringésbe a Jupiter körül. Ez volt az első bolygóközi szonda, amely napelemeket használt az áramtermeléshez, fő célja a Jupiter légkörének, mágneses terének és holdjainak vizsgálata volt.

Voyager-1 és Voyager-2: Bár ezek az űrszondák 1977-ben indultak, a 2016-2025 időszakban is aktívak voltak, és folytatták a Naprendszer külső határainak és a csillagközi tér felderítését. Például a Voyager-1 2012-ben érte el a helioszféra határát, a Voyager-2 csak 2018-ban. A NASA igyekszik meghosszabbítani működésüket 2030-as évekig, de 2025-26-ban több műszert is lekapcsolnak az energiatakarékosság miatt.

Ezeken kívül 2016-2025 között a főbb küldetések között kiemelkedett a Juno Jupiter-kutató szonda indítása, míg a Voyagerek a már hosszú ideje tartó Naprendszeren túli küldetéseiket folytatták.

Részletes listát a küldetések pontos dátumaival, céljaival más forrásokban is találhatunk, de a főbb szondák ezen időszakban a Juno és a Voyager-ek voltak. Több tucat űrszondát bocsátottak még fel titokban az amerikai a kínai és az orosz valamint a japán cégek, amikről nincs tudomásunk.

Nem beszéltem még az űrbalesetekről, most pótolom ezt a hiányosságot. Az űrtevékenységre jellemző alapos előkészítés és ellenőrzés egy idő után rutinszerűvé válhat és a szakemberek figyelme másfelé fordul vagy egy előforduló hibát nem mérnek fel helyesen. Ez az űrkatasztrófák leggyakoribb oka. Aktív űrrepülésen eddig csak négy alkalommal fordult elő ilyen, a repülések kritikusnak nevezett időszakában, mint a leszállás vagy az indítás. Több halálos baleset fordult elő még az indítás előtti felkészülés során.

Űrkatasztrófák

1960. október 24. – Nyegyelin-katasztrófa

126 ember halt meg egy szovjet ballisztikus rakéta felrobbanása miatt.

1967. január 27. – Apollo–1

Gyakorlás közben kigyulladt az indítóállványra felszerelt Apollo–1 kabinja, és a benn lévő három űrhajós, Virgil Grissom, Edward White és Roger Chaffee elégett.

1967. április 23. – Szojuz–1

A Szojuz–1 űrhajó ejtőernyője visszatéréskor nem nyílt ki, és a visszatérő kapszula, fedélzetén Vlagyimir Komarovval becsapódott Kazahsztánban.

1971. június 29. – Szojuz–11

A Szojuz–11 fedélzetén Georgij Dobrovolszkij, Vlagyiszlav Volkov és Viktor Pacajev éppen visszatérőben volt a Szaljut–1 űrállomásról, amikor az űrhajóból megszökött a levegő. Az űrhajósok megfulladtak.

A Challenger űrrepülőgép felrobbanása

1986. január 28. Challenger űrrepülőgép, STS–51–L, Challenger-katasztrófa

A küldetés 73. másodpercében a Challenger űrrepülőgép felrobbant, és a fedélzeten lévő hét űrhajós, Francis Scobee, Judith Resnik, Ellison Onizuka, Ronald McNair, Michael J. Smith, Gregory Jarvis, Christa McAuliffe meghalt.

1996. február 15.

Egy kínai CZ–3B rakéta indítás után becsapódott egy Xichang űrközponthoz közeli faluba. Hat ember meghalt és 57 megsebesült.

2003. február 1. Columbia űrrepülőgép, STS–107, Columbia-katasztrófa

A visszatérés során a Columbia űrrepülőgép a levegőben szétesett és hétfős személyzet meghalt: Willie McCool, Dave Brown, Michael P. Anderson, Rick Husband, Kalpana Chawla, Laurel Clark, Ílán Rámón.

2003. augusztus 22. Brazíliai rakétarobbanás

Az indításra való felkészülés közben a brazíliai Alcantara űrközpontban váratlanul beindultak egy VLS–3 hordozórakéta hajtóművei, ami 21 ember ölt meg.

Egyéb balesetek

Az Apollo-13 műszaki modulja a leváló parancsnoki modulból fényképezve. A jobb oldalon látszanak a robbanás következményei

Az űrtevékenységhez kapcsolódó súlyos, de nem halálos balesetek:

1970. április 14. – Apollo–13

Az Apollo-13 volt az Apollo-program egyetlen sikertelen küldetése a Holdhoz. Repülés közben felrobbant az Apollo űrhajó egyik oxigéntartálya. Az űrhajósoknak a holdkomp rendszereit felhasználva sikerült visszatérniük a Földre.

1997. június 25. – Mir, Progressz M-34

Nekiütközött a Mir űrállomás Spektr moduljának a Progressz M-34 teherűrhajó. A modulon keletkező résen szivárogni kezdett a levegő, az állomáson a belső nyomás jelentősen lecsökkent, ezért a modult hermetikusan lezárták. A napelem táblákban is jelentős kár keletkezett. Jelenleg több űrszonda is úton van a Naprendszerben és azon túl. A legismertebbek a Voyager-1 és Voyager-2, amelyek már az Oort-felhő közelében járnak, hatalmas távolságban a Naptól, és még rádiójelek formájában küldenek adatokat a Földre. Emellett idén (2025-ben) indultak illetve úton vannak többek között a Mars felé az Escapade űrszondák, amelyek a NASA kereskedelmi megoldásokkal működő tudományos küldetései, valamint az Intuitive Machines és Astrobotics holdjáró leszállószondái, például a Nova-C és Griffin, amelyek a Hold felszínére tartanak. A japán ispace cég Hakuto-R Mission-2 szondája is úton van a Hold felé. Különféle további missziók is tervezettek vagy úton vannak, például az izraeli Beresheet-2 vagy a kínai Tianwen-2 kisbolygó mintahozó szonda. Ezek a missziók különböző célpontokat érintenek, mint a Hold, Mars, vagy földközeli kisbolygók. A bolygók, holdak, aszteroidák és meteoritok, többféle ásványt találunk,  aszteroidákban, mint a Bennu, amelyet az OSIRIS-REx misszió vizsgált, szerves anyagokkal és életalkotó elemekkel rendelkező ásványokat találtak. A Mars felszínén pedig előfordulnak drágakövekhez hasonló ásványok, illetve calcium-oxid és calcium-hidroxid jellegű anyagok is. A meteorítokban is sokféle ásvány található, melyek ugyanúgy vizsgálhatók a Földön.  A Holdon található anyagok között vas, magnézium, kalcium, titán és alumínium bőségesen van. Fontosabb a Mars és a Jupiter pályája között keringő 16 Psyche kisbolygó, amelyről ismert, hogy gazdag arany-, platina- és nikkelkészletű, de van  irídium és ózmium é más ritka fémek.