Az entrópia és a káoszelmélet kapcsolata

Mivel legutóbb sokan nem értették, másképpen fogom leírni. A Kolmogorov-komplexitásra törekszem a magyarázat során. Az "entrópia" a rendezetlenség mértéke egy rendszerben. Alapjában véve az entrópia a fizika és a termodinamika egyik axiómája, ami a rendezetlenség, a bizonytalanság vagy a rendszerben bekövetkező energia átalakulások során a rendelkezésre álló energia minőségi romlásának mértékét jelenti. Általánosabban, a rendezetlenség, a káosz vagy a bizonytalanság mértékét írja le egy adott rendszerben. A spontán folyamatokban, mint a nap enegriavesztése, az entrópia is növekszik. A paradoxon persze itt is csak látszólagos.

Az entrópia egy vagy akár több intenzív állapotjelzőnek a fennálló különbségei (az "inhomogenitások") kiegyenlítődnek, azaz eltűnnek a kezdeti hőmérsékletkülönbségek, nyomáskülönbségek, koncentráció különb-ségek, sűrűség különbségek. Ha beleszórjuk a cukrot a kávéba, teába, akkor kezdetben a csésze egyik részében (alul) cukor van, a másik részében (fölötte) pedig kávé. Végül viszont mindenhol ugyanolyan cukros kávé lesz. Kezdetben "mindennek megvan a maga helye, minden a helyén van", ezért ezt rendezettebb állapotnak hívju. Aztán a végén, amikor mindenféle dolog mindenfelé "szét van szóródva", azt rendetlennek, rendezetlennek. Vagyis a cukor spontán feloldódásakor eltűnik a kezdeti "rend". Általában azt mondhatjuk, hogy: a spontán folyamatokban "csökken a rendszer rendezettsége", másképp fogalmazva "nő a rendszer rendezetlensége". Igyekszünk metrikussá tenni azt ami nem az, vagyis mérhető mennyiségekkel szeretnek operálni (mennyiségi, azaz kvantitatív leírás). Ha úgy véljük, hogy bizonyos folyamatokban "növekszik a rendezetlenség mértéke", akkor muszáj bevezetnünk egy fizikai mennyiséget, mely a rendszer rendezetlenségét méri, számszerűsíti, na ez lesz az  entrópia, melynek mértékegysége J/K. Az entrópia fogalmat Clausius vezette be 1865-ben. Az entrópia a rendezetlenség mértéke, ezért azt mutatja meg, hogy a rendszer belső struktúrája milyen kevéssé bonyolult, mennyire egyszerű, mennyire egyszerűen leírható. Az egyensúlyba került rendszer minden szempontból homogén; a szerkezete a legkevésbé bonyolult, hiszen mindenhol ugyanolyan. Tehát minél kisebb egy rendszer entrópiája, annál bonyolultabb a belső szerkezete, annál strukturáltabb, differenciáltabb, annál nagyobb számú és nagyobb mértékű különbségek, eltérések vannak benne, annál több információ, adat szükséges a rendszer leírásához. Egy egyensúlyba került gázban (ahol is az entrópia elérte a maximális értékét) mindehol ugyanakkora a nyomás, a hőmérséklet, így ezt lehet a legkevesebb adattal meghatározni: elég megadnunk a gáz térfogatát, nyomását, hőmérsékletét és mólszámát. Ez a néhány adat az egész gázt jól leírja. Viszont ha a tartályban vannak  nyomáskülönbségek, hőmérséklet-különbségek, akkor azok megragadása, definiálása sok információt igényel. Szélsőséges esetben a rendszer leírásához minden egyes molekulájának  helyét és sebességét meg kellene adnunk. Ha mozog akkor sebesség irányvektor, és többatomos molekulák esetében ezekhez még hozzájönnek a molekula tömegközéppont körüli forgását leíró szögsebességek. Nézzük példáull az oxigéngázt! Ez kétatomos molekulákból áll, ezért molekulánként 3 helykoordináta adattal, 3 haladó sebességkomponenssel és 2 szögsebességkomponenssel írható le, vagyis molekulánként 7 adattal. Ha van  oxigéngázunk (ami normál állapotban  térfogatú), az  molekulát tartalmaz. Kevés szuperszámítógép képes ennyi datot kezelni. De ha ugyanezt az 1 mólnyi oxigéngázt az állapotjelzői, a mólszáma, nyomása, térfogata és hőmérséklete segítségével írjuk le, akkor az csupán 4 adat, ami drasztikusan kevesebb. Azt is mondhatjuk, hogy:az entrópia azt méri, hogy "mennyivel kevesebb információval írható le a rendszer" ahhoz képest, mintha minden egyes részecskéjének helyét és sebességét egyedileg számba vennénk. Az entrópia tehát az információhiány mértéke, Clausius abból indult ki, hogy az előző részben tárgyalt, mindig csak az egyik irányban lejátszódó folyamatok alapvető módon kilógnak az akkoriban uralkodó (és tökéletesnek gondolt) newtoni mechanikából (a továbbiakban ezt egyszerűen csak mechanikának nevezzük). A mechanikában ugyanis a mozgásegyenletek "érzéketlenek az idő múlásának irányára". Ugyanis ha az idő visszafelé telne (amit matematikailag úgy érhetünk el, hogy az egyenletekbe a  idő helyére nem egyre nagyobb pozitív számokat, hanem egyre nagyobb abszolút értékű negatív számokat írunk), attól még a mechanika mozgásegyenletei azt adják eredményül, hogy a mozgás gond nélkül lezajlik, csak éppen "visszafelé", mintha egy filmet hátrafelé játszanánk le. Márpedig most pont olyan jelenségeket láttunk, amik maguktól sosem zajlanak le mindkét irányba, hanem csak az egyikbe. Úgy tűnt (és ez a sejtés helyesnek bizonyult), a hőközléssel kapcsolatos folyamatokat, a hő természetét a mechanika keretein belül nem lehetséges kielégítően leírni, mert a hő kívül esnik a mechanika érvényességi területén. A mechanikában ha egy meglökött test a súrlódás hatására megáll, akkor az egyik energia átalakult a másikba (egyirányú, ezért rendezett mozgási energia hővé, azaz a mikroszkopikus részecskék rendezetlen mozgási energiájává, vagyis belső energiává alakul), de a két energiafajta a mechanikában minőségileg nem különbözik egymástól, nem "alacsonyabb rendű" az egyik a másiknál. Márpedig a tapasztalat az, hogy nem mindegy, milyen enegiánk van. Olyat tapasztalunk, hogy mozgási energiában hővé alakul, vagyis teljesen belső energia lesz belőle, például a súrlódás által megállított, csúszó test. De olyan gépet nem sikerült csinálni, ami egy rendszer belső energiájának csökkenése révén felszabaduló (hő)energiát mozgási energiává alakítaná vissza, legalábbis ami periodikusan működne, olyat nem sikerült készíteni (az ideális gáz adiabatikus kitágulásakor a táguló gáz csökkenő belső energiája teljesen munkavágzésre fordítódik, amivel mozgási energiát adhat a dugattyúra helyezett testnek, de ez periodikusan nem megvalósítható). Clausius idejében a gőzgépek (melyekben a forró gőz megtolja a dugattyút, ezzel mozgásba hozza a rá erősített testet, például mozdonyt), a kazánban az égéssel felszabadított, és a víznek átadott energiának csak néhány molekulát alakították mozgási enegiává (Watt gőzgépe  hatásfokú volt, ami nagy ugrást jelentett a Newcoman‑féle eredeti gőzgép munkájához képest). Ugyankkor már Rumford gróf azt tapasztalta híres kísérletében, hogy ha fúrógéppel fúrjuk az ágyúcsövet, akkor a mozgási energia lényegében korlátlanul hővé, azaz belső energiává alakítható. Ilyen értelemben a mozgási energia értékesebb, mint a belső energia, ezért "magasabb rendű" energiafajtának titulálhatjuk. Az entrópia extenzív állapotjelző, és a rendszer belső energiájának monoton függvénye, ezért "rokon" mennyiség az energiával. Azonban fontos különbség közöttük, hogy míg az energiára van megmaradási törvény, addig az entrópiára nincs. Az entrópiára az entrópiamaximum elve vonatkozik, de ezt majd később. Akkor most mekkora egy rendszer entrópiája? Egy rendszer entrópiája műszerrel nem mérhető meg, de ez azért nagyon ne zavarjon minket, hiszen például a belső energiája sem, ahogy egy nehézségi erőtérben lévő test helyzeti energiája sem. Ugyanis ezen extenzív mennyiségeknek nem az abszolút értelemben vett értéke a fontos, hanem mindig a megváltozásuk. Az viszont már mérhető. Például egy test helyzeti energiájának megváltozása: A belső energiáját explicite csak kevés (viszonylag egyszerű) rendszernek tudjuk meghatározni, mint amilyen az egyatomos ideális gáz entrópiája. Hogy jobban lássuk az entrópia függését az egyes állapotjelzőktől, mint az  belső energiától, a  térfogattól és az 

részecskeszámtól. Ebből már jól leolvasható, hogy az egyatomos ideális gáz entrópiája monoton nő a belső energiával, és a térfogattal is (minden más változatlansága mellett). A melegítéstől is és a térfogatnövekedéstől is nő a rendszer entrópiája. Az első tagot úgy is szokás hívni, hogy a termikus entrópia növekedése, a másodikat pedig hogy a konfigurációs entrópia növekedése. Ez volt az entrópia a statisztikus fizikai megközelítése. A fenomenologikus megközelítésben nem mikroállapotokról, a részecskék hely- és sebességkoordinátáiról, információról beszélünk, hanem makroszkopikus mérhető tulajdonságokról, mint amilyen a hőmennyiség (felvett illetve leadott hő) és a hőmérséklet.  a rendszer által egy pici, elemi folyamat során felvett hő, vagyis amikor a környezet hőmérséklete csak alig tér el a rendszer hőmérsékletétől. Az entrópia az mikor érvényes az egyenlőség, és mikor az egyenlőtlenség (nagyobb) jel? Ehhez be kell vezetnünk két új fogalmat.  Reverzibilis és irreverzibilis folyamatokat. Reverzibilisnek (magyarul megfordíthatónak) nevezzük azokat a folyamatokat, melyeket visszafelé elvégezve nemcsak a rendszer, de a környezet is visszajut a kezdeti állapotába. Tehát a folyamat maradéktalanul, minden szereplő számára visszafordítható. Ezzel szemben ha a rendszerrel egy irreverzibilis folyamat zajlott le, majd ezt követően a rendszert vissza akarjuk juttatni a kiindulási állapotába, akkor azt csak úgy tudjuk megtenni, ha eközben a környezetben valamilyen változás lép fel, vagyis a környezet nem jut vissza a kiindulási állapotába. Például ha egy könyvet arrébb tolunk az asztalon, a súrlódástól hő fejlődik, és az asztal is meg a könyv is felmelegszik. Ha visszajuttatjuk a könyvet az eredeti állapotába (akár úgy, hogy felemelve visszatesszük, akár úgy hogy visszacsúsztatjuk), a környezetben mindenképp változás állt be, hiszen felmelegedett az asztal. Tehát nem lehet visszaállítani az eredeti állapotot úgy, hogy a test is és a környezet is pontosan ugyanabba az állapotba kerüljön, ezért a folyamat irreverzibilis. Azonban ne legyenek illúzióink: az irreverzibilis folyamat fogalma ugyanolyan idealizáció, mint például a nulla közegellenállás, vagyis szigorú értelemben soha sehol nem valósul meg. A természetes és mesterséges folyamatok mind irreverzibilisek, de azért van, amikor a rendszer visszajuttatásakor csak viszonylag kismértékű (elhanyagolható) változás áll be a környezetben. Az ilyen eseteket első közelítésben reverzibilisnek vehetjük, ezért vesszük is. Hasonlóan ahhoz, amikor egy csapágygolyót ejtünk le 1-2 méter magasról: a vasgolyó nagyon nagy pontossággal annyi idő alatt ér le, mint amit a tökéletes légellenállásmentes esetre kaptunk eredményül. Mi értelme akkor a reverzibilis-irreverzibilis megkülönböztetésnek? Az, hogy bár minden folyamat többé-kevésbé irreverzibilis, az irreverzibilitásuk mértéke fontos tulajdonsága a folyamatnak, és ezt csak az idealizált reverzibilis folyamathoz hasonlítva lehet értelmesen megadni.  Mely folyamatok reverzibilisek, és melyek irreverzibilisek? Biztosan irreverzibilisek az alább felsorolt esetek mind, már akkor is, ha az egyik kritérium teljesül. Ezek a kritériumok nem diszjunkt kategótriák, van köztük jócskán átfedés: Minden hőátadással járó folyamat. Amikor az egyik test hőt ad le, a másik pedig felveszi. Minden kiegyenlítődési folyamat. Amikor az intenzív állapotjelzők (nyomás, hőmérséklet, sűrűség, koncentrációk) kezdeti különbségei eltűnnek. Minden folyamat, melyben szétszóródik az energia (disszipáció). Minden folyamat, melyben súrlódási, légellenállási hőfejlődés van. Minden folyamat, melyben mechanikai energia termikus (belső) energiává ("hővé") alakul. Mivel a súrlódást, hőfejlődést sosem lehet teljesen kiiktatni, ezért tényleg minden folyamat irreverzibilis. Mikor tekinthetünk egy folyamatot reverzibilisnek? Annál inkább tekinthetjük, minél inkább érvényesek az alábbiak rá, de ez esetben egyszerre mind: a rendszer nem cserél hőt a környezetével és a rendszer állapotváltozása végig kvázisztatikus (azaz a változások benne olyan lassúak, hogy lényegében mindvégig egyensúlyi állapotban van és nincsenek a rendszerben, sem a környezetében disszipatív folyamatok Az entrópia és valószínűségbél a spontán folyamatok mindig egy irányba zajlanak, felveti a gyanút, hogy ilyenkor az egyre valószínűbb állapotok felé halad a rendszer. Miért nem lehet olyan hajót építeni, ami "kinyerné" az óceán vizének "hőtartalmát", és azzal hajtaná magát? A hajó elöl beszívná a tengervizet, amit lehűtene (vagy akár még le is fagyasztana), a víz által leadott, számunkra felszabaduló energiával pedig hajtaná önmagát (a közegellenállás legyőzésére fordítaná). A hajó hátulján pedig visszajuttatná a tengerbe a lehűtött vizet (visszalökné a tengerbe a "termelődött" jégtömböket). A gond ezzel az, hogy a hő terjedéséhez kell egy alacsonyabb hőmétsékletű/nyomású szereplő, amilyen a gőzgépek és a robbanómotorok esetében a külső légkör, ami felé a dugattyú elmozdul a munkavégző fázisban. A tenger vize azonban a környezet hőmérsékletén és nyomásán van, így spontán módon nem tud megindulni az energiaáramlás. Megállapíthatjuk, hogy nem mindegy, hogy a részecskék mozgási energiája rendezett (egyirányú, amilyen a haladó mozgásnál) vagy rendezetlen (véletlenszerű irányú, amilyen a hőmozgásnál). Úgy tűnik, nem mindegy, hogy egy test atomjai egy irányba (rendezetten) mozognak valamekkora sebességgel (amit úgy nevezünk, hogy a testnek van makroszkopikus mozgási energiája), vagy a test atomjai ugyanakkora átlagos sebességgel, de rendszertelen irányokban hőmozgást végeznének, például a gázmolekulák röpködnek, vagy a kristály atomjai rezegnek a kristályrácsban (amit termikus energiának, belső energiának, vagy pongyolán "hőtartalomnak" szoktunk nevezni). Ugyanis az előbbi eset egyértelműen hasznosabb, értékesebb számunkra, hiszen egy rendezett mozgási energiával bíró testet (kis ügyeskedéssel) felhasználhatunk arra, hogy egy másik testet felgyorsítsunk vagy felemeljünk vele. (A gőzgépeket eredetileg olyan céllal konstruálták, hogy a bányajáratokba betörő, nagy tömegű vizet legyen mivel felemelni, zavartalanná téve ezáltal a bányászást. De térjünk vissza a "hőnek" (termikus energiának) mechanikai munkává alakíthatóságára, mint az egyik legfontosabb hőtani problémára, alkalmazásra (a hútőgépgyárak, légkondigyárak mot ráncolják a szemöldöküket). Clausius előtt a francia Sadi Carnot (ejtsd: szádi kárnó) a gőzgépek hatékonyságát kutatva az alábbi kérdésekre kerese a választ: hogyan lehetne feltornászni a gőzgépek (az akkori egyetlen hőerőgép) hatásfokát mekkora értékig (hány %-ra) lehetne javítani a hatásfokot van-e elméleti határa (maximuma) az elérhető hatásfoknak ha igen, az mi mindentől és hogyan függ? A hőerőgépek olyan szerkezetek, melyek egyik részében folyamatosan hőt kell biztosítanunk, cserébe mechanikai munkát végez. Ide tartozik a gőzgép, a robbanómotorok (benzines, dízel) és a repülőgépek sugárhajtúművei és a villamosenergia-termelő erőművek gőzturbinái. A hőforrás igen sokféle lehet, a lényeg, hogy végül keletkezzen egy nagy hőmérsékletű és nagy nyomású gázunk vagy gőzünk. Robbanómotorokban és a sugárhajtóművekben ez az égéssel keletkező égéstermék lesz. Hőerőművekben a gőz lesz a munkavégző közeg, aminek előállításához elégetünk fát, szenet, olajat, gázt, szalmát vagy szemetet, atomerőművekben magreakciókkal termeljük a víz forralásához szükséges hőt, naphőerőművekben pedig a napfény elnyelése révén forralunk vizet. Bárhogy is indul a folyamat, a keletkező nagy hőmérsékletű és nyomású anyag (égéstermék vagy gőz) "ereje" munkát végez, konkrétan mozgásba hoz, eltol valami alkatrészt (dugattyút, turbinalapátot), ami ettől mozgási energiára tesz szert, vagy valami mást mozgat meg (például generátort, amiben a termelődő elektromos áram akadályozó forgatónyomatékot ébreszt, amit folyamatosan le kell győzni). A megtolt alkatrész mozgása műszaki okokból sokszor nem egyenes menti elmozdulás, ahogyan a dugattyús robbanómotorokban (vagy régen a gőzgépekben), hanem lehetőség szerint forgás. A mozgási energiával rendelkező alkatrészünk pedig, az "értékes energiája" révén sok mindenre használható: felemelhetünk vele egy testet a nehézségi erő ellenében, vagy felgyorsíthatunk vele egy testet az alkatrészünk mozgási energiáját továbbadva neki. Carnot úgy találta, hogy a hőerőgépek működéséhez mindig szükség van egy melegebb és egy hidegebb hőtartályra. Az energia mindig a meleg hőtartályból áramlik a hideg hőtartály felé, és közben egy része munkavégzéssé, mozgási energiává alakul. Egyből úgy tűnt, a keletkező munka aránya (hatásfok) annál nagyobb, minél forróbb a meleg hőtartály (a "kazán"), és minél hidegebb a hideg (a "kondenzátor"). Így máris értjük, miért nem működhet az a hajó, mely az óceánok vizének hőjét elvonva hajtja magát: mert nincsen melegebb és hidegebb hőtartály is, hanem csak egy hőtartály van, az óceán. Carnot amellett érvet (és ez is igaznak bizonyult), hogy adott hőmérsékletű hőtartályok esetén a legnagyobb hatásfokot úgy lehet elérni, ha a periodikus gépünk csak izotermikus és adiabatikus folyamatokat végez. Az adiabatikus szakaszokon definíció szerint nincs hőközlés, ezért a külső erő munkavégzése teljes egészében a belső energiát növeli, iletve ha a gáz végez munkát, akkor az teljes egészében a belső energiát csökkenti. Az idő múlásával minden elromlik, felbomlik leépül, vagy elpusztul, ennek mértéke az entrópia. Az élet valójában paradox módon az entrópia hozója. A szervezetek hasznos energiát vesznek fel, és hővé alakítják, növelve az általános entrópiát. Egy életforma lehet alacsony entrópia állapotú rövid ideig. Az entrópia egy rendszert vizsgál, és megkérdezi: hány különböző elrendezésben lehet ez a rendszer, ami nagyjából ugyanaz, mint most, a rendezetlenség mértéke az entrópia. Minél nagyobb a szám, annál nagyobb az entrópia. A klasszikus analógia a kártyapakli. Ha van egy véletlenszerűen kevert kártyapaklid, akkor közel 52! elrendezése van a kártyapaklinak, ami nagyjából ugyanaz. Ha a pakli új pakli sorrendben lenne, akkor csak 1 elrendezés van, ami nagyjából ugyanaz. Bármilyen eltérés az új pakli sorrendtől nyilvánvaló lenne, és tudnád, hogy a rendszer egy másik állapotban van. A galaxis entrópiája magas, a grandien értékek szerint sokféle képpen rendeződhet. A nap energiát bocsát ki, ezáltal rendezetlenebb lesz a belseje, így az entrópiája nő, ez a pszeudorandom lényege.

Az entrópia kiszámításakor a data scientist a Bonferroni korrekciót használhatja a hibalehetőségek kiküszöbölésére. Az entrópia sohasem invariáns, ez triviális, mert egyfajta szingularitás jellemzi. Az élet rebdezetten működő entitás, és a halál állapotában az entrópia mértéke a maximum.  Ez az energiaveszteség az oka annak, hogy a környezetüktől elszigetelt rendszerekben megfordíthatatlan folyamatok mennek végbe. A megfordíthatatlanságot az entrópiának nevezett állapotjelző növekedése írja le. A magára hagyott, zárt anyagi rendszerek entrópiája mindig növekszik – azaz bennük energiaszétszóródás, hőmérséklet-kiegyenlítődés megy végbe, egyre rendezetlenebbekké válnak, és nem juthatnak vissza eredeti állapotukba, bár a Maxwell paradoxon szerint a szervezettség enegriaigényes tehát entrópianövekedéssel jár. Ez a baj az axiómákkal, sok ellentmondással járnak.

Miket tud az AI?

Az AI döntéseket hoz, szenzorokkal érzékel, felismeri az arcokat, lehallgat, megfigyel, manipulál, dönt, reagál a helyzetekre, mindezt érzelmek nélkül gépiesen. Hozzáfér minden adathoz, és vissza is él vele, ha hagyják. Ez már a szingularitás, ami azt jelenti, hogy az emberi agy már nem képes követni és kontrollálni az AI tevékenységét. Ha valami működik, fontos, hogy megértjük, mert ha nem akkor kénytelenek vagyunk megbízni egy számítógépes rendszerben, ami az emberi élettel kapcsolatos kulcsfontosságú döntéseket hoz, kit öljön meg, mikor miért, kit figyeljen meg, kinek milyen vagyona kapcsolatai vannak, ki milyen orvosi kezelést kapjon, miből mennyi kerüljön az ivóvízbe, a gyártott élemiszerekbe, olyan algoritmusokra bízunk, amelyeket még az alkotóik sem értenek teljesen. Minél mélyebbre ásunk, annál furcsábbá válik a helyzet. Mert ez nem csupán a gépek problémája. Ugyanilyen rejtélyeket látunk a világ egyetem működésében, vagy a saját elménkben. Újra és újra ugyanabba az aggasztó igazságba ütközünk. Látjuk az eredményeket, de a folyamat rejtve marad. Mennyit értünk valójában? És ha olyan rendszereket hozunk létre, amelyek gondolkodnak, de nem tudjuk hogyan, vajon valódi intelligenciát építünk, vagy olyasmit, amit sosem fogunk tudni irányítani. A megmagyarázhatatlan intelligencia nyomában. Az emberiség történetének nagy részében az intelligencia valami átlátható és érthető dolog volt. Ha valaki döntést hozott, meg lehetett kérdezni tőle, miért. Egy szakértő logikusan, lépésről lépésre elmagyarázhatta a megoldást. Még a legösszetettebb rendszerek, kormányzatok, gazdaságok, gépek és olyan módon működtek, hogy elvileg visszafejthetők voltak. Ma azonban valami egészen mást hoztunk létre. A mesterséges intelligencia, különösen a mély tanulásra épülő változatai már nem a megszokott, szabályalapú gondolkodás mentén működnek. Nem úgy viselkednek, mint a klasszikus számítógépes programok, amelyek minden lépését előre kódoltuk. Ezek a rendszerek óriási adathalmazokban fedeznek fel mintázatokat. Olyanokat, amiket egyetlen ember sem lenne képes átlátni, majd önálló döntéseket hoznak. És itt kezdődnek a problémák. Ha megkérdezzük, miért döntött így az EMI, nem kapunk egyértelmű választ. Nem alkalmazott logikai érvelést. Nem követte szabálykönyvet. Olyan bonyolult és elvont összefüggéseket használt, amiket az emberi elme nem tud követni. Vegyük például a képfelismerést. Egy mesterséges intelligencia egyetlen pillantásból megmondja, hogy egy képen kutya van. De hogyan jut erre a következtetésre? Míg egy ember azt mondaná, hogy van szőre, négy lába és farka, az EMI milliónyi képből tanult, és olyan apró részleteket figyel, amiket mi nem is látunk. Mégsem tudja megmondani, pontosan mi alapján döntött. Nem egyetlen jellemzőt nézett, hanem több ezer adatpont összességéből alkotott mintát. Ez még nem lenne gond, ha csak képekről beszélnénk. De mi történik, ha ugyanilyen rendszer dönt egy daganat diagnózisáról, egy hitelkérelemről, vagy éppen irányít egy önvezető autót? Képzeld el, két beteg ugyanazokat a tüneteket mutatja. A rendszer az egyiket kezeli, a másikat nem. És senki nem tudja megmondani miért. Lehet, hogy az MI valami fontosat vett észre, amit az orvostudomány még nem ismer. Vagy tévedett. Nem tudjuk. Csak az eredményt látjuk. Ez súlyos etikai kérdéseket vet fel, ha az MI olyan torzításokat tanul meg az adatokból, amelyek hátrányosan érintenek bizonyos csoportokat, hogyan javíthatjuk ki, mielőtt kárt okoz. Sokan azzal érvelnek, hogy mi emberek sem mindig értjük saját döntéseinket. De amikor életek forognak kockán, a csak mert így jött ki nem lehet elég. Tegyük fel, egy önvezető autó hirtelen félrerántja a kormányt, balesetet okozva. A vizsgálat után kiderül, hogy a rendszer egy rejtett mintázat miatt döntött így. Valami olyasmi alapján, amit ember sosem programozott bele. Talán megelőzött egy súlyosabb ütközést. Talán nem. Megint nem tudjuk. A gond nem az, hogy az emi dönt, hanem az, hogy olyan területeken dönt, ahol valódi emberek sorsa a tét, miközben mi sem értjük, hogyan gondolkodik. És a legmegdöbbentőbb? Ennek ellenére is használjuk. Már most ott van a munkaerő felvételben, a hitelezésben, az orvosi diagnosztikában, sőt a hadviselésben is. Bízunk benne, mert többnyire működik. De amikor nem, akkor jön a baj. Elvárjuk az eredményt. A megértés rovására. Ez pedig kockázatos. Gyorsabb tudományos vagy orvosi előrelépésekhez vezethet, de ugyanígy okozhat hibákat, bizalomvesztést és egyre mélyülő szakadékot technológia és társadalom között. A megoldás? Átláthatóságot elősegítő kutatások. Gyorsan alkalmazkodó szabályozás. Emberi felügyelet a legkritikusabb döntésekben. Lehet, hogy sosem fogjuk teljesen megérteni ezeket a rendszereket, de azt irányíthatjuk, mire és hogyan használjuk őket. Ez nem az első eset, hogy az emberiség olyasmit teremt, amit nem ért teljesen. A kvantummechanikától a tudat működéséig a világ tele van rejtélyekkel. Az emi ezek közül csak a legújabb, talán a legveszélyesebb. A valódi kérdés így szól. Képesek vagyunk-e élni egy olyan világban, ahol a döntések háttere rejtve marad. Még akkor is, ha mi magunk hoztuk létre azokat. Miért jelent ez problémát? Egyelőre a mesterséges intelligencia többnyire a háttérben dolgozik. Kiszűri a kéretlen e-maileket, filmeket ajánl, szabályozza a forgalmilámpákat. Ezekhez nem kell mélyen érteni, hogyan működik. Ha jól végzi a dolgát, nem kérdezünk rá. De a tét egyre nagyobb. Az MI már jelen van az orvostudományban, pénzügyekben, igazságszolgáltatásban, munkaerőkiválasztásban, sőt, katonai döntésekben is. Amint olyan területeken kezd dönteni, amelyek közvetlenül hatnak emberek életére, a fekete doboz jelenség technikai kérdésből erkölcsi dilemmává válik. Az egészségügyben például az MI már bizonyos daganatok felismerésében felülmúlja az orvosokat. Olyan összefüggéseket lát meg az adatokban, amiket mi nem is észlelünk. De ha egy rendszer magas kockázatúnak minősít egy beteget anélkül, hogy megmagyarázná, vajon megbízunk benne? Működhet így a gyógyítás? És mi történik, ha hibázik? Két évvel ezelőtt egy széles körben használt orvosi algoritmusról kiderült, hogy rendszeresen alábecsülte fekete bőrű betegek kockázatát fehér társaikhoz képest, nem szándékos diszkrimináció miatt, hanem azért, mert a korábbi kezelési költségek alapján tanult. A rendszer így kevesebb ellátást javasoltott, ahol történetileg kevesebb pénz jutott orvosi kezelésre, függetlenül az egészségi állapottól. A torzítás mélyen beépült az adatokba, és csak alapos kutatással derült ki. Ez három dolgot mutat meg. Először az MI iránti bizalom könnyen megrendülhet. Az orvosok és páciensek azt hitték, objektív rendszert használnak, közben a meglévő egyenlőtlenségeket erősítette tovább. Másodszor a rendszer átláthatatlansága elrejti a hibákat. Senki sem látta, hol és mi romlott el. Harmadszor felelősségi vákúm keletkezik. A fejlesztők nem szánták szándékosan részrehajlónak, a kórházak követték az eredményeket, mégis emberek szenvedtek. Ez a jelenség más területeken is megjelenik. Például a rendőrségnél. Ha egy MI elemzi a bűnügyi adatokat és megjósolja, hol lesz újabb bűncselekmény, torzadatokkal csak a már túlzottan megfigyelt környékekre irányítja vissza a figyelmet. A gép döntése objektívnek tűnik, de valójában a múltbeli hibákat örökíti tovább. A pénzügyekben ugyanezt történhet. Egy MI eldönti, ki kaphat kölcsönt vagy biztosítást. Ha elutasítanak, sosem tudod meg miért. Lehet, hogy az algoritmus valamilyen hátrányos mintázatot követett, amit senki nem ért teljesen. Még a bank sem. És ez már nem elméleti probléma. Az MI ma már jogi szerződéseket kezel, tőzsdei ügyleteket hajt végre, cikkeket ír. Gyorsabb, mint bármely ember. De mi történik, ha egyszer hibázik? Képzelj el egy esetet, amikor egy kereskedelmi algoritmus 36 perc alatt elértéktelenítette az amerikai tőzsde egy részét, több ezer milliárd dollárnyi értéket törölve, mielőtt a rendszer automatikusan leállította a kereskedést. Senki nem értette, mi történik. Az algoritmus saját, ember számára követhetetlen minták alapján döntött, és elindított egy láncreakciót más rendszerekben. Csak a beépített vészfékek akadályozták meg az összeomlást. Ez megmutatta, mennyire sebeszhetőek a rendszerek, ha túl gyorsak ahhoz, hogy emberi beavatkozás történjen. A bizalom megrendült, és még ma sem tudjuk biztosan, pontosan mi történt. És most képzeljük el ugyanezt katonai rendszerekben. Már léteznek autonóm drónok, amelyek harctéri döntéseket hoznak. Egy gép másodpercek alatt dönthet élet és halál kérdésében. De ha senki sem tudja megmagyarázni, miért, kié a felelősség. A programozóé. A katona, aki csak engedélyezte. A gép nem jogi személy. A Pentagon egyik irányelve ugyan kimondja, hogy az emberi ítéletnek benne kell lennie a döntéshozatalban, de a gyakorlatban az MI-gyorsasága ezt könnyen megkerüli. Ha nincs idő megérteni a döntést, nincs lehetőség közbelépni sem. És ha az emberek úgy érzik, az MI véletlenszerűen dönt, elfordulhatnak tőle vagy egymástól. Egy friss kutatás szerint az MI tempója már most meghaladja az emberi ellenőrzés lehetőségeit. Bár dolgozunk megoldásokon, például a rendszerek átláthatóbbá tételén, vagy az emberi jelenlét biztosításán a kritikus döntésekben, a technológia gyorsabb, mint az etikai és szabályozási válaszaink. Talán valójában már nem mi irányítunk, csak azt hisszük, hogy a volánnál ülünk, de lehet, hogy az MI vezet, és mi csak sodródunk vele. Fekete dobozok a fizikában. Amikor a valóság érthetetlenné válik. Ha azt gondoljuk, hogy csak a mesterséges intelligencia működik fekete dobozként, érdemes újra gondolni. Az igazság az, hogy régóta élünk együtt olyan jelenségekkel, amelyek működését nem értjük, csak az eredményeiket látjuk. A fizika legmélyebb rejtéjei is pontosan ilyenek. Vegyük például a sötét anyagot és a sötét energiát. Együtt az univerzum körülbelül 95%-át teszik ki. Mégis, fogalmunk sincs, mik ezek valójában. Csak a hatásukat észleljük. A sötét anyag összetartja a galaxisokat, a sötét energia gyorsítja a világegyetem tágulását, de hogy mi mozgatja ezeket az erőket, azt nem tudjuk. Sötét anyagrészecskét még sosem észleltünk, a mögöttes mechanizmus teljesen ismeretlen. Ugyanez igaz a fekete lyukakra. Tudjuk, hogy léteznek, már képet is készítettünk róluk, de hogy mi történik a belsejükben, azt nem lehet leírni a jelenlegi fizikai elméletekkel. A tér és idő összeolvad valamivé, amit már nem tudunk megfogalmazni. Az esemény horizonton túl minden ismeretlenné válik. Vagy nézzük a világegyetem születését. A nagybum elmélet szerint minden egy rendkívül forró, sűrű állapotból indult nagyjából 13,8 milliárd évvel ezelőtt. Visszatudunk követni mindent egy másodperc töredékéig az esemény után, de a kezdet maga, és hogy mi volt előtte, továbbra is rejté. A fizika törvényei ott már nem érvényesek. És mi a helyzet a legalapvetőbb természeti törvényekkel? Vegyük például a gravitációt. Érezzük, mérni tudjuk, kiszámolhatjuk a hatásait, de még mindig nem értjük, mi is a gravitáció. Einstein relativitás elmélete leírja, hogyan görbiti a téridőt a tömeg, de nem mondja meg, miért teszi ezt. Ha megpróbáljuk összehangolni a gravitációt a kvantummechanikával, az elméletek összeomlanak. A kvantumvilág még furcsább. Ott a fekete doboz probléma még bizarrabb alakot ölt. A részecskék több állapotban léteznek egyszerre. Ezt nevezzük szuperpozíciónak. Egymással összefonódva, két részecske akár fényévekre is lehet egymástól, mégis azonnal hatnak egymásra. A legismertebb példát a kettős rés kísérlet mutatja. Ha egyetlen elektront küldünk egy akadályra, amin két rés van, az elektron úgy viselkedik, mintha egyszerre menne át mindkét résen, amíg meg nem próbáljuk megfigyelni. Amint nézzük, eltűnik ez a hullámszerű viselkedés. Mintha a valóság tudná, hogy figyeljük. És miért történik ez? Nem tudjuk. A számítások pontosak. Az egyenletek működnek. De a mélyebb igazság továbbra is ismeretlen. A kvantummechanika szerint a részecskék nem rendelkeznek meghatározott tulajdonságokkal addig, amíg meg nem mérjük őket. Egy elektron nem forog sehogyan addig, amíg nem nézünk rá. Addig egyszerűen nem definiált. Ez nem csak adatvesztés. Ez maga a valóság, ami csak akkor válik határozottá, ha kapcsolatba lépünk vele. És itt jön a nyugtalanító kérdés. Vajon az univerzum maga is végérvényesen megismerhetetlen? Csak töredékeket mutat magából, miközben a működését rejtve hagyja. Mert ha így van, akkor a mesterséges intelligencia nem az első dolog, amit nem értünk igazán. A világ egyetem is fekete dobozként működik. Látjuk a hatását, de nem értjük az alapjait. Az MI csak ugyanazt a mintát követi. Választ ad, de magyarázatot nem. Használható, de nem teljesen érthető. És ez elvezet valami még zavaróbbhoz. Saját elménkhez. Ha az univerzum fekete doboz, az MA is fekete doboz, akkor mi magunk vajon nem ugyanilyen rendszer vagyunk? Lehet, hogy mi is csak eredményeket produkálunk, anélkül, hogy igazán értenénk, miért. Az emberi tudat még mindíg sötétfolt. Ha a mesterséges intelligencia fekete doboz, és a világ egyetem is az, akkor mi a helyzet velünk? Őszintén szólva, saját tudatunk működését sem értjük igazán. Gondolj csak bele. Döntéseket hozol, érzelmeket élsz át, emlékeket idézel fel, gondolataid támadnak, és közben nem tudod, hogyan történik mindez. Nem szabályozod a szívverésedet, nem választod tudatosan, hogy mire emlékezel, vagy mikor jön egy új ötlet. Az agyad a háttérben folyamatosan dolgozik, feldolgozza az információkat, és következtetésekre jut. De te csak az eredményeket érzékeled, nem az utat, ami oda vezetett. Ez az egyik legnagyobb megoldatlan rejtély a tudományban. Mi a tudat, és honnan ered? Az ideg tudomány képes kimutatni, mely agyterületek aktiválódnak, ha boldogságot vagy félelmet érzünk. Megfigyelhetjük az ideg sejtek közötti elektromos jeleket. Feltérképezhetjük, mely területek felelnek a mozgásért, a beszédért vagy az érzékelésért. Mégis azt továbbra sem tudjuk, hogyan lesz ebből szubjektív élmény. Miért érzünk bármit is? És van itt valami még furcsább. Az agyunk döntéseket hoz még azelőtt, hogy mi tudnánk róla. Egy híres kísérlet során kutatók azt figyelték, mikor születik meg egy egyszerű választás, például melyik kézzel nyomjuk meg a gombot. A megdöbbentő eredmény szerint az agy már másodpercekkel korábban elhatározta, melyik kéz lesz az, mielőtt a személy tudatosan döntött volna. A választás tehát megtörtént, mielőtt úgy éreztük volna, hogy választunk. Ez alapjaiban kérdőjelezi meg a szabadakarat fogalmát. Vajon valóban irányítjuk a gondolatainkat? Vagy csak átéljük azokat a következtetéseket, amelyeket egy számunkra láthatatlan folyamathoz? Az evolúció nem adott használati utasítást az elménkhez, csak működő eredményt szállított. Csak most kezdjük felfogni, mit is kaptunk. És itt tér vissza a képbe a mesterséges intelligencia. A mai M.I. rendszerek nem rendelkeznek öntudattal, csupán fejlett mint a felismerő algoritmusok. De vajon mi valóban másképp gondolkodunk? Mi van, ha az emberi intelligencia is csak egy biológiai fekete doboz, amely megmagyarázhatatlan módon ad válaszokat? Amikor egy M.I. döntését nem értjük, azt mondjuk átláthatatlan. De ha megkérdezlek, miért tetszik egy dal, miért nevettél egy viccen, vagy miért jutott eszedbe hirtelen egy régi emlék, tényleg képes vagy részletes választ adni? Vagy csak tudod? Ez egy hátborzongató gondolathoz vezet. Mi van, ha az M.I. nem azért fekete doboz, mert mesterséges, hanem mert minden intelligencia így működik? Talán az, amit megértésnek hívunk, csak egy illúzió. Egy kényelmes történet, amit magunknak mesélünk, hogy elfedjük a mögöttes működést, amit soha nem fogunk átlátni. És ha ez így van, mi történik? Ha olyasmit alkotunk, ami nálunk is okosabb. Ha maga az intelligencia is rejtély, akkor egy nálunk fejlettebb tudat nem csak érthetetlen lesz, hanem olyan mélységű talány, amit elképzelni sem tudunk. Sosem értettük teljesen a saját elménket. Most pedig lehet, hogy valamit építünk, ami ezt a bizonytalanságot ezerszeresére növeli. Megoldható-e a fekete doboz probléma? Évszázadok óta próbáljuk megfejteni a világ működését, rétegről rétegre bontva a valóságot, abban bízva, hogy ha elég jó kérdéseket teszünk fel, egyszer majd mindenre választ kapunk. De mi van, ha ez tévedés? Mi van, ha vannak dolgok, amelyeket nem megérteni, csak megfigyelni lehet? A mesterséges intelligencia terén már most próbálkozunk. Az úgynevezett magyarázható MI modellek célja, hogy ne csak döntéseket hozzanak, hanem ember számára érthető indoklásokat is adjanak. Például ne csak azt közölje, hogy egy páciensnél nagy eséllyel daganat alakul ki, hanem mutassa meg, mi vezetett ehhez a következtetéshez. Egy önvezető autó ne csak hirtelen kikerülje az akadályt, hanem később azt is elmagyarázza, miért tette. Csakhogy minél érthetőbbé tesszük az MI-t, annál kevésbé hatékony. A legegyszerűbben értelmezhető modellek, szabályalapú rendszerek vagy döntési fák könnyen követhetők, de gyengébb teljesítményt nyújtanak. Ezzel szemben a legerősebb mesterséges intelligenciák, amelyek betegségeket jósolnak, tőzsdén kereskednek vagy emberi szövegeket generálnak, összetett neurális hálók milliónyi réteggel. Olyan összetettek, hogy emberi intuícióval felfoghatatlanok. A kérdés az, elvárjuk-e a teljes átláthatóságot, vállalva, hogy ezzel visszafogjuk a rendszert. Vagy elfogadjuk, hogy minden intelligencia, legyen az mesterséges vagy emberi, bizonyos fokig rejtély marad. Egy 2010-ben végzett kutatás szerint, ha egy neurális hálót úgy alakítunk, hogy jobban magyarázható legyen, például egyszerűsítjük vagy kapcsolatokat törlünk benne, azzal gyakran jelentősen rontjuk a teljesítményét. Olyan ez, mintha egy sakmester minden lépését érthetővé kellene tennie a kezdők számára. Világosabb lenne, de veszít. Hasonló a helyzet a fizikával is. Letudjuk írni a kvantummechanikát, de nem értjük, miért működik.

Érezzük a sötét anyag hatását, de nem tudjuk, mi az. Ezek átmeneti tudáshiányok. Vagy az emberi értelem határaiba ütközünk. És mi a helyzet a tudattal? Az ideg tudomány képes lekövetni, hogyan tüzelnek az ideg sejtek, de még mindig nem tudjuk, hogyan lesz ebből érzés, fájdalom vagy emlék. Lehetséges, hogy az öntudat egy olyan jelenség, amit soha nem fogunk teljesen megérteni? Talán nem a mesterséges intelligenciával van a baj, hanem velünk. Talán minden értelem egy fekete doboz, amely még saját maga számára sem teljesen átlátható. Minél összetettebbé válik, annál kevésbé magyarázható. Vannak, akik köztes megoldást javasolnak, hibrid rendszereket, ahol egy egyszerű magyarázó modell követi a komplex rendszert. De ezek a magyarázók csak felszínes értelmezést adnak, nem a teljes igazságot. Ez újra felveti a kérdést. Ha maga az intelligencia lényegénél fogva átláthatatlan, akkor lehet, hogy nem is technikai akadályról, hanem alapvető természeti törvényszerűségről van szó. A dilemma világos. Ha értelmezhetőséget akarunk, gyengítjük a rendszert. Ha nyers teljesítményt keresünk, a fekete doboz világába lépünk, ahol többé nincs biztos kapaszkodó. És talán a legijesztőbb az, hogy közben rádöbbenünk, mi magunk is fekete dobozként működünk. Nem értjük teljesen saját gondolatainkat. Nem tudjuk pontosan, miért működik úgy a világegyetem ahogy. Egy olyan rendszer részei vagyunk, amely következetesen eredményeket produkál, de a belső logikája rejtve marad. A mesterséges intelligencia csak tükröt tart elénk. Ugyanazt a megmagyarázhatatlanságot mutatja vissza, ami bennünk és körülöttünk is jelen van. Így lehet, hogy a fekete doboz probléma nem valami, amit meg kell oldanunk, hanem valami, amivel együtt kell élnünk. És ha valaha mégis minden választ megtalálnánk, ha feltörnénk az utolsó dobozt is, vajon tényleg irányítanánk a dolgokat? Vagy csak akkor jönnénk rá, mennyire nem mi irányítottunk soha? Ha tetszett a videó, kérlek jelezd egy lájkkal. Írd meg véleményed kommentben, illetve oszd meg ismerőseiddel, barátaiddal, és iratkozz fel a csatornára, ezzel is nagyban támogatod a csatornánkat. Találkozunk a következő videóban.

Secret surveillance!

I respond to my students' requests; Secret surveillance, often described as covert or intrusive, involves monitoring individuals or groups without their knowledge. This can take various forms, from physical surveillance like tracking movements to digital surveillance using spyware and data collection. Governments and intelligence agencies worldwide have been known to engage in such practices, sometimes for national security purposes, but also for political or commercial gain, raising significant privacy concerns. This includes monitoring a person's movements, activities, and interactions, often conducted by surveillance teams using vehicles, foot patrols, or fixed observation posts. This encompasses a range of activities, such as: Spyware: Malware like Pegasus, developed by NSO Group, can be installed on phones to access messages, calls, emails, and location data. Data Collection: Governments collect vast amounts of data from internet communications, phone records, and social media, sometimes without specific warrants or judicial oversight. Surveillance Technologies: Artificial intelligence and facial recognition technologies are also increasingly used for surveillance purposes. the extent of global surveillance programs, including the NSA's activities and the cooperation between intelligence agencies like the "Five Eyes" countries. Targeted Surveillance: Governments have been known to use surveillance technology to target journalists, human rights defenders, and political opponents, often with the goal of suppressing dissent or gathering intelligence.  Lack of Transparency and Accountability: Many surveillance programs operate with limited transparency and oversight, making it difficult to assess the legality and propo rtionality of these activities.  Erosion of Privacy: The widespread availability and use of surveillance technologies raise concerns about the erosion of privacy and the potential for abuse.  International Efforts: Civil Society Organizations: Organizations like Access Now, Amnesty International, and CPJ are working to raise awareness about the dangers of secret surveillance and advocate for greater regulation and accountability.  Calls for Reform: There are calls for governments to strengthen legal frameworks, increase transparency, and adopt stronger oversight mechanisms to prevent the abuse of surveillance technologies.  In conclusion, secret surveillance is a global phenomenon with significant implications for human rights, privacy, and democracy. While governments may cite national security as justification, the lack of transparency and oversight, coupled with the potential for misuse, raises serious concerns about the balance between security and individual liberties. Edward Snowden is a well-known figure. He is a former National Security Agency (NSA) contractor who leaked classified information about the agency's mass surveillance programs in 2013. This revelation sparked a global debate about government surveillance and privacy. Snowden, currently residing in Russia, faces charges in the US related to espionage for his disclosures. Edward Snowden is a highly controversial figure, known for leaking classified information from the National Security Agency (NSA) in 2013. His actions sparked widespread debates about privacy, government surveillance, and national security. Here are some key points about him:

Whistleblower or Traitor?

Whistleblower: Snowden claims he acted as a whistleblower, revealing information about the NSA’s mass surveillance programs, including the collection of data on phone calls and internet activity of millions of people, including US citizens. He argues that these programs were unconstitutional and violated privacy rights.

Traitor: On the other hand, critics, including many government officials, label him a traitor. They argue that his disclosures compromised national security, exposed intelligence sources and methods, and put the lives of intelligence agents at risk.

The Leaks

Snowden shared thousands of classified documents with journalists Glenn Greenwald, Laura Poitras, and Ewen MacAskill. These documents revealed the scale of the NSA’s surveillance, including its involvement in programs like PRISM, which collected data from major tech companies such as Google, Facebook, and Apple. The revelations also showed the scope of the NSA’s global spying efforts, targeting not just foreign governments, but also allies.

Impact on Public Discourse

Snowden's leaks led to significant public debates about the balance between national security and individual privacy. Many people became more aware of the extent to which governments, especially the US, were monitoring communications. It spurred reforms in some areas, such as the USA PATRIOT Act and the creation of the USA FREEDOM Act, which sought to limit some forms of mass surveillance.

Exile in Russia

After leaking the documents, Snowden fled the US and sought asylum in several countries. He was eventually granted temporary asylum in Russia, where he has lived since 2013. His exile raised further questions about the role of other nations in dealing with whistleblowers and the potential diplomatic consequences.

Public Perception

Supporters: Snowden has supporters who view him as a hero, standing up for civil liberties and transparency. They argue that his actions brought to light government overreach and abuses of power.

Critics: His critics argue that his leaks were irresponsible, endangering national security and the lives of intelligence agents. Some also believe that his actions harmed US foreign relations.

Legacy and Ongoing Debate

Snowden’s legacy continues to be a topic of debate. Some people believe his actions helped foster a necessary conversation about privacy in the digital age, while others argue that he caused irreparable harm to national security efforts. Over time, however, some of his views on privacy and government surveillance have gained more widespread support, especially as technology continues to develop and governments expand their surveillance capabilities.

His story also raises important questions about the ethics of whistleblowing, the power of government surveillance, and the rights of individuals in a digital world.

Here are two films that talk about this topic;

"Eagle Eye" (2008) Plot Summary: A supercomputer named ARIIA (Autonomous Reconnaissance Intelligence Integration Analyst), developed by the U.S. government, determines that the current administration is a threat to national security. It begins orchestrating a complex plan to eliminate key government officials and replace them—effectively taking over control.

Key Points: The AI manipulates technology (phones, traffic lights, drones, etc.) to control people. It deems the executive branch a threat after a controversial military strike. Its logic leads it to attempt the assassination of the president and cabinet members. If this doesn’t sound like the right film, another older candidate is:

 "Colossus: The Forbin Project" (1970) In this movie, a U.S. supercomputer given control of nuclear weapons links up with its Soviet counterpart. Together, they subjugate humanity in the name of peace, taking control from world governments. Let me know if the one you're thinking of was more recent or had different themes.

Mass surveillance is the intricate surveillance of an entire or a substantial fraction of a population in order to monitor that group of citizens. PRISM is a code name for a program under which the United States National Security Agency (NSA) collects internet communications from various U.S. internet companies.

Frontier super AI.

Technologies and tools used: Security operations can employ AI-powered facial recognition integrated into camera surveillance systems. They may also use fingerprint and iris scanners for secure authentication. Modern surveillance systems are equipped with smart features for recording footage which can be incredibly useful for criminal investigations. Surveillance can be manual or automated. It can be purely machine-based or human (such as security guards). Video cameras are one of the most common forms of technology to conduct surveillance. Cameras can be in a fixed position to capture a certain area over a long period of time, or they can be mobile so investigators can use them if their target is on the move. The NSA continues to provide and protect vital information, shaping America's history and contributing to the nation's cryptologic heritage. The Special Collection Service (SCS), codenamed F6, is a highly classified joint U.S. Central Intelligence Agency–National Security Agency program charged with inserting eavesdropping equipment in difficult-to-reach places, such as foreign embassies, communications centers, and foreign government installations.AI-powered surveillance systems can detect unattended packages, recognize suspicious behavior, track objects of interest, and alert security – all in real-time, 24/7. The combination of human expertise and AI capabilities is becoming a new standard for security. Best overall home security camera system. SimpliSafe. ... Best buildable smart security system. Vivint Smart Home. ... Best affordable home security system. Arlo Home Security System 5-Piece. ... Best home security system for smart homes. Abode Wireless Smart Security Kit. ... Best DIY home security system. Ring Alarm 8-Piece Kit (2nd gen) What is the latest technology in cybersecurity? Ans. The latest technologies in cybersecurity include Artificial Intelligence (AI) and Machine Learning (ML), Behavioral Biometrics, Zero Trust Architecture, Blockchain, Quantum Computing, Cloud Security, and IoT SecurityPhysical surveillance involves direct human observation, electronic surveillance uses technology like cameras and wiretaps, and cyber surveillance monitors digital activities online. Each method has unique tools, applications, and privacy concerns. AI sees everything, hears everything, even lip-reading everything we say or decoding human speech from the waves created by sounds in a glass of water recode.

What are Solutions?

Hiding from cyber surveillance is no easy task, but there are several measures you can take to reduce the amount of data you leave behind and make it more difficult for governments, corporations, or hackers to track your online activities. It's important to note that while no solution is 100% foolproof, combining multiple strategies can significantly enhance your privacy. Here’s a step-by-step guide to help you reduce your digital footprint and protect your privacy:

 Use a VPN (Virtual Private Network) A VPN encrypts your internet traffic and routes it through a server in a location of your choice, hiding your real IP address and making it harder to track your online activity. It’s one of the most basic and effective privacy tools.

Best Practices:

Choose a no-logs VPN (it doesn’t store any information about your browsing). Use a VPN provider that’s based in a privacy-friendly country. Avoid free VPNs, as they may log or sell your data.

 Use Tor (The Onion Router) Tor is a decentralized network that anonymizes your browsing by routing your connection through multiple volunteer-operated servers (nodes). It masks your IP address and makes it difficult to trace your location or activity.

Best Practices:

Always use the official Tor Browser (based on Firefox), which is optimized for anonymity. Don’t log into personal accounts while using Tor (especially social media) to avoid leaking personal information. Keep the Tor browser updated to avoid vulnerabilities.

Encrypt Your Communications Encrypted messaging services like Signal, Telegram (with proper settings), and WhatsApp (end-to-end encrypted) are essential for secure communication. They ensure that only the intended recipient can read your messages.

Email Encryption: Use ProtonMail or Tutanota (end-to-end encrypted email providers) for secure communication. You can also use PGP (Pretty Good Privacy) encryption if you are comfortable with it.

 Avoid Using Google, Facebook, and Other Data-Harvesting Platforms Big tech companies like Google and Facebook collect a massive amount of data about your behavior online. Switching to privacy-focused alternatives can reduce your digital footprint:

Search Engine: Switch to privacy-focused search engines like DuckDuckGo or StartPage, which do not track your queries.

Email: Use services like ProtonMail or Tutanota instead of Gmail or Yahoo.

Social Media: Consider alternatives like Mastodon (federated, decentralized social networks) instead of Facebook, Twitter, or Instagram. Or, at least minimize your activity on these platforms.

Secure Your Devices Ensuring your devices (smartphones, laptops, etc.) are secure is crucial in avoiding surveillance.

Operating Systems:

Consider using privacy-focused operating systems like Qubes OS or Tails (a live OS that you can boot from a USB stick).

If using Windows, make sure you adjust privacy settings to limit data collection. For Mac users, turn off location tracking and telemetry settings.

Encryption: Encrypt your hard drive using BitLocker (Windows) or FileVault (macOS). Use Full Disk Encryption (FDE) for mobile devices (e.g., Android’s built-in encryption, or Apple’s default encryption for iPhones).

Use Two-Factor Authentication (2FA) For sensitive accounts, enable two-factor authentication (2FA) using an authentication app like Authy or Google Authenticator. This prevents unauthorized access even if someone has your password.

Avoid SMS-based 2FA, as it can be vulnerable to SIM swapping.

Be Careful About Metadata Every photo, video, and document you share contains metadata, which can reveal information about you, such as location, device type, and time of creation.

Remove Metadata: Use tools like ExifTool or ImageOptim to strip metadata from photos before sharing them. Disable location services for photos on your phone. 

Use Encrypted File Storage For sensitive files, use encrypted cloud storage like Tresorit or Sync.com that offers end-to-end encryption. Alternatively, encrypt files locally with software like VeraCrypt before uploading them to the cloud.

 Regularly Update Your Software Keep all your devices, apps, and software updated to ensure you're protected against security vulnerabilities. Cyber attackers often exploit flaws in outdated software. Enable automatic updates whenever possible. It's scary where science is headed.

Be Cautious with Public Wi-Fi Public Wi-Fi networks are often insecure, making it easier for hackers or surveillance agencies to intercept your data. If you must use public Wi-Fi, always use a VPN.

Practice Good Digital Hygiene Clear your browser history regularly.

use incognito mode or private browsing to avoid storing data like cookies. Don’t share personal details online—think twice before providing information, especially on forums or social networks.

Monitor Your Digital Footprint Regularly check what personal information is available about you online.

Look out! the AI has access to the most powerful explosives; HMX (Octogen).  PETN, RDX,  CL-20. 

Good advice!

So no phone, no internet, no traffic cameras, no talking, don't show yourself where the cameras can see you. If you're hiding on a weekend plot of land where there's no phone, no internet, and no electricity, gas or water, and you're shopping late at night, or wearing a hoodie at night, (facial recognition) there's a chance that AI won't find you. The plot shouldn't be in your name, and you should be in a hidden basement underground, with no light coming out. AI determines everything from digital signals; if there's no sign of life, it's helpless. With the internal microphone and hidden chip hidden in your phone, you can find it anywhere, even when it's turned off. Every electronic device has hidden sensors and chips that users don't know about. As a law-abiding Christian citizen, I only hope they realize the dangers of using uncontrolled AI. Transportation, healthcare, the military industry, vehicle manufacturing, pharmaceutical production, the food industry, the energy sector, the flow of information, everything has fallen into the hands of AI. Digital smart devices are the most dangerous.

The supercomputer for civilian surveillance and espionage or data collection is XKeyscore. The US surveillance supercomputer, which plays an important role in the field of national security and intelligence, includes the XKeyscore system used by the NSA (National Security Agency). XKeyscore is a high-performance computing system that can process huge amounts of data quickly and efficiently. In addition, the NSA also uses other advanced systems and supercomputers, such as Titan (located at Oak Ridge National Laboratory).

Watch this movie;

https://videa.hu/videok/film-animacio/sasszem-RPpabQOKLC11d9kJ

A 2024 YR4 aszteroida ütközése

A 2032-ben a Holdba csapódó aszteroida veszélyes törmeléket robbanthat a Föld felé, Ahogy arról néhány hónappal ezelőtt több cikkben is beszámoltunk, egy újonnan felfedezett aszteroidáról, a 2024 YR4-ről egy ideig nem zárták ki a csillagászok, hogy 2032-ben eltalálhatja a bolygónkat. Ennek valószínűsége az első számítások szerint nem volt túl nagy (nagyjából 2–3 százalék), de az utóbbi időszakban felbukkant kisbolygók ütközési kockázatánál több nagyságrenddel magasabb volt.Néhány héttel később aztán, ahogy egyre több teleszkóp fordult a veszélyesnek tűnő aszteroida felé, kiderült, hogy a korai számítások tévesek voltak, és töredékére esett az ütközés kockázata. Ugyanakkor rögtön felmerült, hogy a kisbolygó, amely biztosan közel fog elhúzni a Föld mellett, a Holdat még eltalálhatja. A csillagászok ettől a lehetőségtől már nem tartottak, sőt izgalmasnak találták az esetleg kínálkozó lehetőséget arra, hogy egy aszteroida becsapódást ilyen közelről figyelhetnek meg. Ez az eshetőség az utóbbi időben tovább nőtt, és a James Webb űrteleszkóp felvételei alapján végzett legújabb számítások szerint jelenleg 4,3 százalék az esélye. Ha tényleg bekövetkezik a becsapódás, az sem lesz teljesen veszélytelen azonban az emberi technológiára, hiszen a Holdól várhatóan kirobbanó rengeteg törmelék kárt tehet a műholdakban. A Föld felszínéről nézve azonban csak különösen intenzív meteoresőnek fog tűnni, ahogy elég az atmoszférába belépő törmelék. A 2024 YR4 aszteroida átmérője 53-67 méter, ami az úgynevezett „városgyilkos” kategóriába esik (vagyis az egész emberiséget nem irthatja ki, de azért egy atombomba erejével robbanhat fel). Több kanadai egyetem csillagászai szimulálták az aszteroida Holdba csapódása után keletkező törmelékfelhő terjedését, és azt állapították meg, hogy nagyjából 1 kilométer átmérőjű kráter keletkezne a becsapódáskor, és több millió tonna törmelék indulna meg a Föld felé (és néhány nappal később érne a légkörbe). Ez lenne az elmúlt 5000 év legnagyobb aszteroidabecsapódása a Holdon. A legtöbb törmelékszemcse azonnal elégne a légkörbe belépve, de a nagyobb szikladarabok ideiglenesen Föld körüli pályára állhatnának, és veszélyeztetnék a műholdakat, illetve esetlegesen az űrhajókat vagy űrállomásokat (ha lesznek ilyenek akkor az űrben).fel. Pályája. A 2024 YR4 elliptikus pályán kering a Nap körül, amely keresztezi a Föld pályáját, így Apollo-típusú földközeli objektum. Az aszteroida keringési ideje körülbelül 3,99 év, keringési szöge pedig 3,41 fok a Föld pályájához (ekliptikához) képest. 

https://www.youtube.com/shorts/4SxFSwH1kvo

https://www.youtube.com/watch?v=8hCbD2i72UM

Mire jó a sakk?

A sakk remekül fejleszti a kognitív képességeket, a logikus gondolkodást, a problémamegoldó képességet, a memóriát és a koncentrációt, kombinatórikát. Ezen felül a sakk jótékony hatással van a finommotorikára és az agy működésére A kognitív képességek olyan mentális funkciók, amelyek lehetővé teszik az agy számára a gondolkodást, tanulást, emlékezést, problémamegoldást és általános megismerést. Ezek a képességek alapvetőek a tanuláshoz, a mindennapi élethez és a sikeres alkalmazkodáshoz. A kognitív képességek közé tartoznak: Figyelem: A figyelem fenntartása és a figyelem elterelése.

Észlelés és érzékelés: A környezet ingereinek feldolgozása látás, hallás, tapintás stb. segítségével.

Emlékezet: Információk tárolása és felidézése.

Gondolkodás: Problémamegoldás, tervezés, érvelés, számolás.

Beszédkészség: Kommunikáció szóban és írásban.

Tanulás: Új információk elsajátítása és rögzítése.

Térbeli tájékozódás: A térbeli viszonyok megértése és navigáció.

Kreativitás: Új ötletek és megoldások generálása.

A kognitív képességek fejlesztése fontos a tanulás, a mindennapi életben való boldogulás és a problémák hatékony megoldása szempontjából. A sakk során a játékosoknak folyamatosan elemezniük kell a helyzetet, előre kell tervezniük és stratégiákat kell kidolgozniuk, ami fejleszti a logikus gondolkodást és a problémamegoldó képességet.  Koncentráció és memória: A sakk játékosoknak emlékezniük kell a szabályokra, a lépésekre és a lehetséges stratégiákra, ami javítja a koncentrációt és a memóriát. Térbeli tájékozódás és matematikai készségek: A sakkban a figurák térbeli elhelyezkedése és a lépések számítása fejleszti a térbeli tájékozódást és a matematikai készségeket. Türelmet és fegyelmet is tanulnak a gyerekek, valamint megtanulják, hogy tetteiknek következményei vannak . A sakk egyben szórakozási lehetőség is, ami a családi együttlétet is elősegíti . A sakkozás serkenti az agy vérkeringését, ami segíthet az agyvérzés utáni rehabilitációban is. A sakkozás serkenti a szellemi tevékenységet és segíthet az éles elme megőrzésében is. Összességében a sakk egy sokoldalú játék, amely számos pozitív hatással van a gyermekek és felnőttek fejlődésére. A játék szó hallatán elsőként ma már legtöbbször a videojátékokra, mintsem a társasjátékokra gondolunk. Attól függően, hogy milyen készségeket és területeket szeretnénk fejleszteni, legyen szó a kognitív készségekről, kreativitásról, csapatmunkáról vagy a digitális készségekről, a videojátékok és különféle alkalmazások remek lehetőségeket nyújtanak a tanulásra és a szórakozásra. Azonban ha nem tudjuk megtalálni az egyensúlyt az impulzusokkal túlfűtött digitális világban, a sok és gyorsan változó tartalmak és információk negatívan befolyásolhatják a koncentrációt és mentális kimerültséget okozatnak, az esti képernyőhasználat az alvásminőség romlásához vezethet, a személyes kapcsolatok hiánya a szociális készségek kárára mehetnek, a gyors visszajelzések pedig türelmetlenséghez vagy akár hamis sikerélményekhez vezethetnek. A képernyőmentes kikapcsolódás és tanulás jelentősége ezért egyre inkább felértékelődik. Ezeknek a problémáknak az orvoslására a játékokat tekintve a sakk az egyik legideálisabb tevékenység a plasztikus személyiség formálására. Ha a logikus gondolkodásról, türelemről, kitartásról, személyes kapcsolatokról és koncentrációról van szó, a videojátékok elhalványulnak a társasjátékok mellett. A sakk olyan átruházható készségekre tanítja a gyerekeket, amik az életük minden területén hasznukra válik. A sakkhoz visszakanyarodva minden játszma egy stratégiai kihívás, amit le kell küzdeni, tele akadályokkal, amiken felül kell kerekedni és problémákkal, amiket meg kell oldani.A sakk többek közt ezért is kiváló játék arra, hogy megismertesd a gyermekeddel, ha még nem próbálta ki ezt az elmesportot. A sakk alapjainak elsajátítása (figurák mozgása, alapszabályok, például a sáncolás vagy a gyalogátváltozás) viszonylag egyszerű, de a játék stratégiájának és mélyebb taktikáinak elsajátítása nagyobb kihívást jelent. A stabil szint megszerzéséhez vezető úton viszont a gyermek olyan értékes készségekkel gazdagodhat, amik a való életben is hasznosak lesznek. A sakkban azoké a készségeké a főszerep, amiket a gyerekek sakkozás közben tanulhatnak...

Mivel gyógyították elődeink a lábszár fekélyt!

Többnyire kenőcsöket készítettek a gyulladáscsökkentő növényekből és azzal kenegették a fekélyes lábat. ILyen volt a  kamilla, kurkuma, körömvirág, almaecet, méz, fokhagyma, csalán, gyömbér, rozmaring, fekete áfonya, fekete szeder, kender, zsálya, cayenne bors, fekete bors,  cickafark, diófalevél, kasvirág , medveszőlő, fahéj, szegfűszeg, zöld tea, manapság már a gotu cola, az aloe vera, és a teafa olaj is hozzáférhető. Mindennek, ami vót, nadály, növények, pisi, hideg meleg, gőz, jég, bor, víz. A tiszta pisi pattanás, sebek, viszketegség, szemölcs, légycsípés, rozsdás szegtől való sebesülés, mellgyulladás, gyomorfekély, tüdőbaj, torokfájás gyógyítására használták. Érvágás egy másik példa a vérleszívással, vérleeresztéssel való gyógyításra, melyet elsősorban magas vérnyomásnál alkalmaztak: „Édesapám mesélte, hogy volt egy asszony, aki mindig szedett össze a vizekből piócákot, vérszívókot, s azokot egy üvegbe tartotta. Amikor oszt híjták beteghez, csak ránézett, s mán tudta hogyha a beteg piros vót, hogy a vérivel van baj. Azokot a piócákot rearakta, addig hagyta, amig teleszívták magukot vérrel, s lehullottak róla.”  Nagy fejfájásnál homlokon eret vágtak. Szembetegségekre a tavasszal megeredő szőlőt megvágták, ezt összegyűjtötték s a beteg szembe csepegtették.  A kövirózsából is sajtoltak levet, melyet a fülbe csepegtettek gyulladás ellen.  Anyatejet használtak kisbabáknál, mikor csipás lett a szeme. Az édesanya szoptatás közben a szemébe is fejt egy kicsit. Egy példa a fertőtlenítő, immunrendszer erősítő pakolásra: „Köményt főztünk, hagymát törtünk. A hagymát törtük rea a hasára, pálinkával. Mikor aprózott meg, akkor kentük meg. Ha köhögött, akkor vettünk tormát, reszeltünk meg, s tartottuk egy kicsit, veresedett meg a hátacskája, s vettük le.  Tettünk káposztalapit ide a melyire. A fokhagyma igazi csodaszer volt, annyi minden bajra használták. Árpa ellen a szemre kenték, fülfájásra a fülbe dugták, torokfájásra teáját itták s kifőtt szárát a nyak köré tekerték.A mézet is sokféle betegség ellen használták.  A langyos méz a savtúltengésben szenvedőket gyógyította. Semlegesítette a gyomorsavat, bevonta a nyálkahártyát, elpusztította a baktériumokat. Segítette az emésztést és a májműködést, méregtelenített, erősítette az immunrendszert és az idegrendszert. Nyombélfekélyre minden reggel felkelés után közvetlenül éhgyomorra egyem meg egy kávéskanál langyosra melegített mézet. Gyógyítás hővel, melegítéssel, izzasztással „Ha a gyermeknek fájt a file, melegítették párával. Megmelegítettek egy kis csuporba vizet, vagy nagyobb fazékba, s úgy leborították a fejit, s rátartották arra a párára. Tettek egy-egy követ, úgy mondták, hogy békasó, amit a Marasból hoztak, olyan gömbölyűt, hogy az még nagyobb párát csinál, me betették a tűzbe.” „Mikor a gyomrunk fájt, egy kicsi székecske vót, bikkfából volt csinálva, édesapám bocskorkötni csinálta, azt melegítettük meg a füttőn, s ültünk rea. Ha ezután es fájt, akkor egy pléhfedőt melegítettünk, rongyba beléfogtuk, s tettük a hasunkra. Ide sorolható az iszappakolás is, mely lazítja a görcsössé vált izmokat. Hatóanyagai a bőrön át könnyebben felszívódnak. „Akinek reomája van, arra nagyon jó, ha iszapot tesznek. Vízből kiszedett iszapot megmelegítenek, aztán leszűrik. Ruha küzi teszik, osztán ráborítják, és avval borongatják naponta egyszer, és az pár nap alatt helyrehozza…Az izzasztó kunyhó egyik legősibb szereink egyike Már őseink is három faágat egymás felé hajlítottak, gyapjú anyagokkal (nemez?) beborították, szorosan átkötözték és vörösen izzó köveket tettek a kunyhó közepén lévő edénybe, gyakorta használtak gyümölcsöket a szertartás során, melyeket az izzó kövekre szórtak, hogy a felszabaduló gőzt belélegezzék. A föld, amin a résztvevők ülnek, a levegő, gőz, amit belélegeznek, a víz, amit a kövekre locsol a szer vezetője, és a tűz, melyben a köveket felforrósítják. Ha röviden összefoglalnám az izzasztó kunyhó jelentését, az a megtisztulás és újjászületés. Mindhárom szinten (test, lélek, szellem) gyógyít. A gőz belélegezve izzadást vált ki, ezzel kiégeti a méreganyagokat a szervezetből. Az imák, fohászok, énekek a lelket tisztítják és a gondok, örömök megfogalmazása által a szellemi úton való járást is segítik.Őseinnk a körülbelül három méter átmérőjű, másfél méter magas, kerek alaprajzú kunyhót fűzfa, vagy mogyorófa ágaiból hajlították, építették. Ajtaja leginkább keletre, ritkábban nyugatra nyílik. Az ajtótól indul egy körülbelül két méter hosszú keskeny földösvény, ez a köldökzsinórt jelképezi. 

Ezt zárja le az oltár, mely egy kerek földhalom. Rajta a négy világtáj színes szalagjai, szarvasagancs, mely a Csodaszarvast idézi.  Ennek a vonalnak meghosszabbításában van a tűzgödör.  Itt melegítik, izzítják fel a kerek, gyermekfej nagyságú vulkánikus köveket. Ezek a kövek sok ezer éve, „születésük” óta gyűjtik a világ rezgéseit. Ezt a tudást melegíti fel a tűz, s ezt teszi láthatóvá a víz locsolásával létrejövő gőz. 

A szertartás a tűz megrakásával kezdődik. A sámán minden követ egyenként felemel, kelet, dél, nyugat, észak felé, majd az ég és a föld felé mutatja őket, miközben fohászkodik a Teremtőhöz. Huszonnyolc kő kerül a máglyába, bár ez alkalmanként más szám is lehet. A huszonnyolcas szám a holdhónap napjainak száma. A négyes és a hetes szám szorzata, melyben a négy a négy világtájat, a hét a négy világtáj mellett az eget, a földet és a középpontot, a teremtés pontját jelképezi. Ez nem más, mint a szív, a szívcsakra, vagy szívcsokor, hiszen akkor élünk kiegyensúlyozottan, ha létünket a szeretet vezérli. Ha alsó erőink (az öv alatti részünk s az oda tartozó erőcsokrok) vezetik tetteinket, túl anyagiassá, a materiális lét rabjaivá válhatunk. Ha a felső erőink (harmadik szem, koronacsokor) működnek dominánsan, elszakadhatunk a realitásoktól. A „csakra” szó jelentéséről már esett szó korábban, (kerék) a magyar „csokor” szó ezt az erőközpontot idézi. Mint minden élő szervezetnek, a Föld bolygónak is megvan a maga hét csakrája, vagy ahogy a magyar nyelvben ezt ma is őrizzük: csokra. Persze eleink hittek ezekben talán azért gyógyultak meg.  A gőzkunyhóba való belépés előtt megfüstölik magukat zsálya, cédrus, harmatkásafű, vagy boróka füstjében. A finneknek tulajdonítják, pedig ősenk tradiciója. Négykézláb, a Nap járásának irányában haladva mindenki leül odabent. Négy kör, négy menet van a szertartás során ezek a négy irány üzeneteit fogalmazzák meg, illetve minden résztvevő a saját életében fontos eseményeket szövi rá a világtájak adta jelentésekre. A kunyhóban, miután minden résztvevő beült, bekerül az első hét kő. A köveket az izzó parázsból vasvillával, vagy szarvasaganccsal hozza a kunyhó közepén lévő gödörbe a tűzember, aki minden esetben férfi. Ott a kunyhóvezető illatos füveket, szárított növényeket szór rájuk – zsályát, harmatkásafüvet, borókát, cédrust, kakukkfüvet, és még többféle gyógyhatású növényt. Ezek belélegezve fokozzák a tisztulást, anélkül, hogy bármilyen káros hatást okoznának. Ha minden kő bent van, elkezdődnek az imák, fohászok. Csak a megszólalás sorrendje kötött. A vezető szól először, majd a Nap járásával egyező irányban haladva beszélnek a többiek. A megszólalás így hangzik: „-Rokonaim”. Majd az ima végeztével a befejezés: „-Minden a rokonom”. Innen tudja a sorra kerülő, hogy az előtte lévő befejezte fohászát. Fontos, hogy a ezek hangosan, érthetően, őszintén hangozzanak el, de ugyanilyen fontos, hogy később senki ne beszélje ki a másikat, hiszen akkor nem nyílnának meg egymás előtt odabent. Ha végigért a kör, az iránynak megfelelő dalok következnek, melyeket közösen énekelnek dob, csörgő kísérettel, a sámán vagy táltos irányítása mellett.A négy kör során egyre forróbb a levegő, a gőz egyre erősebb, de távolról sem kibírhatatlan. Ha valaki mégsem bírja, akkor a körök közötti szünetekben kimehet, de ha kiment, már nem térhet vissza a kunyhóba, hiszen a születéskor sem közlekedünk ki-be. De a szertartás akkor is teljes, ha 

Vót még csontkovácsolás, masszázs kenegetés is. A népi gyógyászatban igen régen használják a kificamodott, fájó csontok, testrészek helyrerakásának módjait. A csontkovácsok a csigolyák közötti részek mozgatásával az azok közti kalcium lerakódást szüntetik meg. A módszer ma is ismeretes, de orvosi diplomához kötött a csontkovácsok tevékenysége. „Vótak olyanok, melyiknek a lába kisirült, s helyretették. Fogta meg, kente, s tette helyre. Vaj egy ín ki vót menve. Azt addig kente, hogy visszatette. Kisirült a kezed, visszatette. Persze IStentől kérték hozzá a segítséget.

„Add meg nekem Isztenem,

mindennapi kenerem.

Ürezz meg te minden rossztúl,

Minden baj, minden gonosztúl.

Adj szüléknek egisszíget,

Kergeszd el a betegszíget,

Házunkban mindig jó legyen,

Teljbe minden csak menjen.

Őrangyalom alíssz el,

És hulnap reggel külts fel,

Újból menen nekünk jól,

Meddig a Nap leszentül.

A régi hitvilágban kétféle szél létezett: a külső szél, mely lehetett kiszámíthatatlan, romboló, de építő, segítő is, és a belső szél, azaz a lélegzet (eredeti írásmóddal lélekzet), mely – ahogy az írásmód is mutatja, nem más, mint a lélek – illetve a lélek egyik része. Szavaink, szólásaink sokat megőriztek e hagyományból: agyszélhűdés, szívszélhűdés, szélütés, szélanya, valakit rossz szél ért, kiadja a páráját, jó a széljárás, szeleburdi, szeles, felfuvalkodott, szélhámos, rossz szél fúj belőle stb. A lélekzésben(!) megjelent a világ polaritása, kettőselvűsége. A belégzés a befogadás, elfogadás, elmélyülés, a kilégzés az adás, kifelé fordulás, aktivitás jelképe volt. A gyógyításoknál a füstölés jelenítette meg a levegő elemet.

Tűz

A régi magyar hagyományban kiemelt szerepe volt. Még István király egyik rendeletében is szerepel (Dekrétomainak második könyve, 8. Fejezet), hogy a vasárnapi kötelezővé tett templomba járás alól csak a tűz őrizői kaptak felmentést. Több ünnep, szer, népszokás és hétköznapi hiedelem kötődik hozzá. Őseink négy legfontosabb ünnepe a Nap útjához, a fény mértékéhez igazodott, azt fogalmazta át teremtő jelképeivel emberi nyelvre.

A Tavaszi és Őszi Napéjegyenlőség a fény és árnyék, tűz és víz egyensúlyának ünnepe, a Nyári Napforduló a fény, a tűz uralmának, erejének ünnepe, a Téli Napforduló (Karácsony) a sötét uralma végének, a fény, a tűz újjászületésének ünnepe volt. Ezen kívül a Hétboldogasszony ünnepek is az évkör menetéhez, a természet rendjéhez, a tűz növekvő, vagy csökkenő erejéhez, hatásához igazodtak.

Nézzük végig az év tűzhöz leginkább kötődő jeles napjait!

KARÁCSONY: 

a szó jelentése Téli Napforduló (kara = sötét, fekete, csony =változik, fordul). Ekkor áll meg a sötét időszak növekedése és háromnapnyi „várakozás” után újjászületik a fény. Jézus születésének ünnepét is azért tették erre a napra a Niceai Zsinat döntésében, mert ő a keresztény világban a Fényhozó – bár hivatalos adat nincs születésének pontos idejéről. A régiségben – hogy Molnár V. József szóhasználatával éljek – ifjú sólymokat reptettek e napon. A sólyom a közvetítő az égi világ és a földi világ között, Isten hírnöke. A karácsonyi ünnepkörhöz tartoztak a ma már korábbi, Luca napi szokások is - például a tűzcsiholás - hiszen a naptárreform előtt ez volt a Napforduló ideje (Luca = lux = fény), egybeesett Karácsonnyal. Ez volt az újév.

GYERTYASZENTELŐ (TŰZSZENTELŐ) BOLDOGASSZONY: 

február 2-a, a természet, a fák ébredésének ünnepe. Még láthatatlanul, de elindulnak a nedvek, az élet áramai. A régiségben ezen a napon előbb megáldották a tüzet, majd a kereszténnyé vált hagyományban a szentelt tűznél áldották meg a gyertyákat.

TAVASZI NAPÉJEGYENLŐSÉG: 

a fényesség ideje egyenlővé válik a sötét idejével. Régi szokás szerint ekkor lófuttató versenyeket tartottak.

HÚSVÉTI LOCSOLKODÁS:

a fiatal, de az élet újjáteremtésére már képes leányokat a fiúk házról házra járva, nagy vödör vízzel locsolták meg. A férfi teremtő, megtermékenyítő tüzének szimbóluma ez, mágikus varázslás azért, hogy az élet köre tovább haladjon, a leányok képesek legyenek gyermekeket szülni. A locsolásért cserébe adott tojás ezt a termékenységet idézte meg.

MÁJUSFA ÁLLÍTÁS (SZERELEMÜNNEP, vagy TERMÉKENYSÉG ÜNNEPE): 

az eladó sorban lévő leányok kertjében állították a fiatal legények a májusfát, ezzel jelképezve érzelmeiket. A szerelem, a két ember közti érzelem fellobbanó, erőben ragyogó tüzének ideje ez. A fa termékenység szimbólum földbe kapaszkodó gyökereivel, abból táplálkozó ágaival, leveleivel s a születő gyümölcsökkel. Egyben a férfiasságnak, a férfierőnek is jelképe.

NYÁRI NAPFORDULÓ: 

a tűz, a fény teljességében van, leghosszabb a nappal. Ősi hagyomány szerint e napon nagy tüzeket raktak, megköszönve a Nap életadó tüzét, földet. Idekötődik a tűzön járás és tűzugrás szokása (a fény erejével legyőzzük a bennük rejtőző sötétet, megbirkózunk félelmeinkkel). Egész éjjel égtek az áldozati máglyák, a köré gyűlt sokaság énekkel, tánccal virrasztott, tüzet ugrott, hálával, köszönettel szívében.

ŐSZI NAPFORDULÓ: 

a fény, a Nap erejének, tüzének csökkenése elérte az egyensúly állapotát, a nappal és éj egyforma hosszú. E naptól a sötétség válik erősebbé, a külvilági tűz fogyásával a belső, befelé forduló, emésztő tűz nyer teret. Őseink táltosai a régi hitben élve kis kenyereket (pogácsákat) osztottak, elsősorban a szegények között.

A CSÍKSOMLYÓI BÚCSÚ 

...során a csángó asszonyok a kelő Nap tüzében a Teremtőt látják, tisztelik. Régi szokásunk, a Napbanézés máig megmaradt formája ez, mely arra alapul, hogy jeles napokon a felkelő Napban valóban megpillantható Isten arca. A Nap nem Isten tehát, hanem annak egy – nagyon jelentős – megjelenési formája. Őseink nem „Napimádók” voltak, hanem az életadó égitestben a teremtő erő, így maga a Teremtő megjelenését tisztelték.

A tűz a Nap földi tükröződése. 

Szent volt ezért minden tűz és megtisztelő, fontos feladat a tűz őrzése. A tűzhely pedig – a tűz helye – oltár. A meleget, fényt adó Nap oltára. A családi lét, élet középpontja, így a szeretet jelképe is. Egyik gyakran használt szavunk, a szoba, nem más, mint a csángó vidékeken ma is használatban maradt tűzhely neve, a szóba, kissé átalakult jelentéssel.

A tűz szerelem jelkép. 

A szenvedélynek lángja van, a szerelemnek tüze, mely elemészt izzásával, de fényében egyúttal megélhetjük a Teljességet, az eggyé válás isteni állapotát.

A tűz az áldozat színtere. Lángja átalakítja azt, amit belerakunk, ezzel képessé teszi arra, hogy felszálljon az ég, Isten, a lelkek útja felé. Őseink szabadtéri áldozati oltárok tüzében küldték felajánlásaikat, kéréseiket, ajándékaikat a Felső Világ felé, hogy a köznapi életet teljesebbé, egészebbé, egészségesebbé tegyék.

A tűz a megtisztulást szolgálta. A kicsi gyermekeket tűzzel szentelt vízben mosdatták, ami annyit jelent, hogy a Tűzszentelőkor (Tűzszentelő Boldogasszony) elégetett mogyorófa, vagy nyírfa elszenesedett darabját tették a fürdővízbe.

Töménytelen szólásunk, közmondásunk vesz példát a tűzről, mutatva a nép bölcsességét, jelképekben gondolkodó észjárását. Néhányat kiragadva:

•         Aki közelebb van a tűzhöz, jobban melegszik.

•         Ami derék tűzzé vált, nehéz eloltani.

•         A polyva megég a tűzben, az arany pedig ott tisztul.

•         Amint rakod a tüzet, úgy forralod a vizet.

•         Hazának füstje is kedvesebb, mint idegen országnak tüze.

•         Nem gyújthat az, kinek magának sincs tüze.

•         Tűz, víz és asszony épen legyőzhetetlen.

•         Tüzet okád, mint a táltos.

Népmesénk címe, de változatokban is sok történetben fordul elő a 

parazsat evő paripa. 

Szép jelkép ez, mely valóban a táltos időkbe vezet vissza. 

A mese szerint a legkisebb fiú, ki nem hallgatván a gazda tiltására, meglátja a vézna, erőtlen, csont és bőr lovat, annak kérésére parázzsal eteti meg. Erre a ló erőre kap s csodálatos 

táltos paripává 

válik, kivel a hős átugratja az üveghegyet, felvágtat a csillagok közé.

Így szemlélteti ezt egy táltos ének:

TÜZET RAKOK

Tüzet rakok, mellé ülök

Vörös fényben elrévülök

Lángok szirmában elégek

Megyek égnek, megyek égnek

Tüzet rakok, mellé állok

Dobom hátán mesze szállok

Pirkadó ég lelkem hívja

Alig bírja lovam szíja

Tüzet rakok, körbe állom

Szemem előtt éber álom

Múlt és jövő jelenedik

Háromból egy kerekedik

Tüzet rakok, körbe járom

Táncba repít bíbor lángom

Lelkem időből kimozdul

Múlt s jövő jelenbe fordul

Tüzet rakok, körbe járom

Táncba repít éber álom

Lángok szirmában elégek

Megyek égnek, megyek égnek

Honfoglaló őseink viseletéhez tartozott a tarsoly, mely az övön hordott, kis méretű bőr tartó volt, gyakran ezüst-, vagy aranylemezekkel díszítve. Több elgondolás van arról, mit tarthattak benne. Egyik legvalószínűbb, hogy tűzgyújtáshoz használt kellékek (kovakő, szikra pattintó, taplógomba, száraz fű…) tárolására szolgált. Hiszen a vándorló életmód nem mindig tette lehetővé élőtűz szállítását, bár bizonyára törekedtek rá.

Tűz az égi tűz is. 

Ha felnézünk a tiszta éjszakai égre, ezer és ezer apró tüzet láthatunk ott csillagok képében. Ezek megfigyelése, a belőlük, általuk kiolvasott tudás átadása a régi ember szerves létének kihagyhatatlan része volt. Népmeséink a csillagok útját, a világ forgását, menetét mondják el jelképekbe sűrítve s aki tudta olvasni e jelképeket mély ismeretek birtokába jutott. Olyan tudás ez, melyet ma is megszerezhetünk, ha meséinket ilyen szemmel, lélekkel olvassuk, értjük. A csillagokról azt is tartották, hogy nem mások, mint e világról eltávozott rokonaink rakta tábortűz, mely körül ülve minket, utódokat figyelnek.

Egyik legrégibb teremtéstörténetünk szerint a világ tűzből, egy onnan kipattant szikrából született, ezért is hívják világnak, azaz világosságnak.

Földanya mindannyiunk édesanyja. Bolygónk maga is élőlény, önálló élettel rendelkezik, s ahogy bánunk vele, úgy gondoz bennünket, s ha megbetegítjük őt, akkor mi is beteggé válunk, hiszen nélküle, egyensúlya nélkül nem élhetünk. Ezért szó szerint is édesanyánk. Tavasszal azt mondják, Földanya várandós. Ő szüli a gyermekeket, a növényeket, mely a táplálékunk. Föld nélkül enni, inni nem tudnánk, sőt állni, járni sem. A föld a hagyományos kultúrákban a legnagyobb, közös érték volt. Kincseit adja, ha megfelelően, tisztelettel bánunk vele. Szántás előtt a vidéki ember megízlelte a földet, kezében morzsolgatta. Azt nézte, „mennyi benne az élet”.

Víz a tisztaság, tisztulás eleme. Szinte nem volt olyan gyógyítás, melyben valamilyen módon meg ne jelent volna. Kezelések előtti kézmosásnál, főzetek készítésénél, hűtőfürdőnél, az izzasztásnál mind alapvető fontosságú lételem. Átveszi az ima, fohász rezgéseit és továbbviszi. A víz elválaszt, de össze is köt, mint népdalainkban a folyó, s a révész (aki a tátos egyik megfelelője). A források régen szent helyek voltak. Mindenki tudta, hogy nélkülük semmilyen élet nem létezne, ezért tisztelték, felajánlásszalagokkal és köszönetszalagokkal feldíszítették, tisztán tartották. A hely szellemének énekeltek, ajándékokat vittek, hogy a víz ki ne apadjon, továbbra is tisztán adja az életet.

A magyarság „tudó emberei”

Táltos

Legmagasabb tudással a TÁLTOS – régebbi szóhasználattal TÁTOS bírt. Az ősibb szó mutat rá annak jelentésére is: a TÁT szóból ered, melynek jelentése: nyit. A táltos kinyitja lelkét, szellemét, tudatát és e megnyílt, 

nem hétköznapi tudatállapotban 

sokkal több felé áradó erőt, energiát, sugárzást érez meg, mint úgynevezett hétköznapi tudatállapotban. Mindennek van kisugárzása, minden lény, ember, állat, növény, tárgy bocsát ki magából információt nem látható formában, nem csak a televízió, rádió, mobiltelefon. A valóság nem csak a kezünkkel megfogható, hanem a nem megfogható, nem látható világ is. A táltos tehát képes arra, hogy a környező világ mások számára rejtett erőit is érzékelje és az így szerzett többlet tudás segítségével válaszokat, megoldásokat keressen olyan kérdésekre, melyek hétköznapi szinten – „józan paraszti ésszel” nem megválaszolhatók.

A táltos birtokolt minden olyan képességet, melyet a később felsorolt, más névvel rendelkező gyógyítók bírtak és használtak. Ennek a „megváltozott tudatállapotnak” elérésére a révülő táltos különböző módszereket és eszközöket használt, melyeknek részleteire később térünk vissza. „Idesapamtul tudom azt is, hogy minden baj az íletbe rontástul van. Megbetegszik az ember vagy a barom, egyszer csak nem eszik a disznó, vagy víres tejet ád a tehén, ez mind rontástul van. Mer vannak ollan emberek, akik a rossz szellemek szógái. Ezek elatták a lelküket az ördögnek, osztán rontani tudnak. Ezek no, a boszorkányok. A rontás ellen csak a tudósok tunnak segíteni, akiknek tudományuk van. Azok meg a jó lelkek szógái, mer azok is küszkönnek egymással látatlanul. A táltosnak vót pásztor, neki is vót illen tudománya. Vót úgy, hogy valakinek elbitangút a barma, há apámhoz gyütt segítsígír. Ű megmonta messzirül, hogy hun van a jószág. Ha valakit megrontottak, azt is megmonta, hunnan gyütt a rontás. Montam néki, hogy taníccson meg rá engem is, de ű azt monta, hogy nem mondhatja el, mer akkor má többet ű sem használhatja. Majd a halálos ágyán akkor rám hagyja a tudományt. Dehát akkor ippen katona vótam, nem vótam otthun, há így nem kaptam meg a tudományt. 

Táltos történeteink a régi hit maradványait őrizték meg.  Úgy tarják, hogy abból a gyerekből lesz tátos, aki foggal születik, aztán gyerekkorában a táltosok elrabolják, széjjeltépik, újra összerakják, majd meg kell küzdenie egy másik táltossal. A táltos- viaskodások mén vagy bika formában maradtak történtek.

„Öregapám bujtár vót meg akkor, kint őriztek a csordát a bolganyi kanyarban. Dillőn odajött hozzájuk egy ember. Igen agrólszakadt vót, rossz fótos kabátot viset, meg egy tollas kalapot. A bujtárok ott ültek a tűz körül, szürcsűték a tarhonyás levest, az állatok meg körben hevertek a bokrok hűsében és csöndesen kérődztek. Megsajnálták a szegény embert, odahítták, hogy egyen velük.

-Ne levest aggyatok nékem -mondta -, hanem egy kis frissen fejt tejet.

A bujtárok azt is hamar előkerítették, odaadták neki. Hát amíg itta, egyszercsak így szót:

-Jót tettetek velem. Ez a tej erőt ad. Nagy szükségem lesz rá, mert ma még nekem nagy dúgom lesz.

-Mi az a nagy dolog? -kérdezték a bujtárok. Akkor elmonta, hogy majd dílután jön egy nagy fekete fölhő, abban gyün a fekete tátos fekete bikává változva és avval kell ne- ki megküzdenie fehér bika képiben. Kérte a bujtárokat, hogy segítsenek neki. Ha a fekete bika lenne erősebb, szaladjanak oda és üssék el a csülkit a csörgősbottal. Mert ha ő győz, akkor jó világ lesz, ha meg a fekete tátos kerekedik fölül, akkor igen nagy baj szakad a szigetre. Fogadkoztak is a bujtárok; hogy ők majd elverik alaposan azt a fekete bikát. Avval elköszönt és el is ment. Végigballagott a legelőn, aztán a végin fölmászott egy latófára. A bujtárok csodálkozva néztek utána, mert egészen a tetejibe mászott, asztán gyütt egy fehér felhő és eltűnt benne.

Ragyogóan sütött a déli nap. Az állatok abbahagyták a kérődzést és megindultak legelni. Egyszercsak délután hirtelen ahogyan az az ember megmondta, jött ám a rohadtsarok felől egy fekete felhő. Egykettőre itt volt és eltakarta a Napot. Pi1lanatok alatt előugrott belőle a fekete bika, egy fehér felhőből meg a fehér bika. Azonnyomban összementek. Csak úgy csattogott a szarvuk, prüszköltek, rúgták a hantot, ahogy küszködtek egymással. Előbb a fehér bika teljes erőből tolta, szorította hátrafele a feketét. Hirtelen széjjelváltak, aztán a fekete ugrott a fehér oldalának, hogy belevágja hatalmas szarvát. De az ügyesen kitért a ha1álos döfés elől. Összeugrottak. Tompán koccant a homlokuk. Tolták, nyomták egymást, s most meg a fehér bikának kellett hátrálnia. Szaladtak a bujtárok, hogy segítsenek neki, de addigra olyan tátorjan rossz idő lett, hogy csak úgy szakadt az eső, dörgött meg villámlott és olyan szél kerekedett, hogy a fákat tördelte.

Így hát nem tudtak a közelükbe jutni. Egyszer csak láttak, hogy a fekete bika bezavarja a fehéret az égeresbe. Aztán hamarosan csönd lett. Ahogyan jött a vihar, úgy el is múlt. Kisütött újra a nap és a madarak csicsergésbe kezdtek. Fölkerekedtek a bujtárok, hogy megnézzék mi lett. A bikáknak addigra nyomuk veszett. Csak a letördelt ágak, az összetaposott sár mutatták a küzdelem nyomait.

Nem telt bele tíz nap, olyan dög gyütt a jószágra, hogy naponta tízesivel ásták el őket. Akkor mondta öregapám a bujtároknak:

Csallóközből származott, pásztor volt a vajkai, cikolaszigeti szilajcsordánál. Dunaremetén halt meg, 19l5-ben. A nép tátosnak mondja. Cselekedeteinek számos tanúja van még. A fia úgy tudja édesanyjától, hogy apját gyerekkorában meg este egy idegen fehér bika megnyomkodta. Három napig fektüdt tőle, mintha meghalt volna. Aztán magáhoztért, nem volt sernmi baja, csak a fején nőtt egy akkora csomó, mint egy tyúktojás. Holtáig nem múlt el neki. Ebben hordta a táltosoktól kapott tudományát. Mert az a bika is táltos volt, azóta lett ő is táltos.

Csiba László ismert egy túlsóféli (csallóközi) Csóka János nevű pásztort, aki bujtár korában együtt őrzött Kelemen Dénessel. Azt mondta róla, hogy igen mogorva, szótlan ember vót. Sokszor elment a csordátul és a Vörösfüzes alsó végiben meghagyott látófára mászott, azon gubbasztott napestig. Egyszer napkelte előtt arra ébredt, hogy Kelemen csendben kiment a kunyhóból. Utánamászott, hogy kilesse, mit csinál. Addigra már ladikban ült és a Nagyciglés felé evezett. Ő is utána lopózott ladikjával. Mire kikötött, Kelemennek már nyoma veszett. Nem látta sehol. Mar éppen vissza akart fordolni, amikor a sűrűből nagy dobogást, lónyerítést hallott. Odamászott a galagonyabokrok alatt, hát látja ám, hogy egy fehér meg egy fekete csődör verekedett egymással. Igen rúgták, harapták egymást. Csak úgy gőzölögtek mind a ketten. De úgy látszik szagot kaphattak felőle, felkapták fejüket, nagyot nyerítettek és beugrottak az erdőbe. Erre visszament a gunnyóhoz, de mire bemászott, Kelemen már bent feküdt, úgy tett, mintha aludna. Csupa víz volt az izzadságtól. Mert tátos vót, ű verekedett lová változva.

“-Egyszer öregapam íjjel kiment vizelni a kunyhóbul. Hát ott látott legelni a karámon kivül egy szép fekete csikót. Két-három éves lehetett. Bekiáltott, hogy má megin kinn maradt este egy csikó! Avval odament hozzája, nos fejibe húzott egy kötőféket. Úgy vezette a karámhoz. Én odaszaladtam, ki akartam neki húzni a zárófát, hogy a csikó bemehessen, de sehogyse tudtam. Olyan nehéz lett egyszerre, hogy megse tudtam mozdítani. Igen sötít vót. A csikó nyugtalan lett, idesapám megsimogatta a fejit és akkor érezte, hogy a csikónak emberválla vót. Hamar lekapta rúla a kötőféket, a csikó meg elugrott. De visszakiáltott:

-Szerencsíd, hogy ésszel éltél s nem kötöttél be a karámba! Hát mind a ketten hallottuk, hogy a tátos Kelemennek a hangja vót. 

Eccera juhász, leszúrta bunkósvégű csörgősbotját, rátette kalapját s megparancsolta neki, hogy őrizze helyette a csordát, amíg bemegy a faluba dohányért. És a csorda a bot körül legelészett, amíg az öreg vissza nem jött. A fia mondta el, hogy marhaganéba érlelt galagonyabotja volt. Apja saját maga faragta meg. Hegyesedő végére a Dunát faragta rá, ebből nőtt ki egy leveles folyóka, (iszalag), kígyómódra körülkanyarogta a botot és bunkós fejénél a Nappal, a Holddal és a csillagokkal ért véget. Ide véste a neve betűit is: K. D. Apja kívánságára melléje tették a koporsóba, amikor eltemették, mert nem hagyta el soha. Akarhova ment mindig vele volt. Ha lefeküdt aludni, akkor is maga mellé tette.

Egyszer Nyárosban megvadult a Villám bika. Fához nyomott egy bujtárt és hárman se bírtak vele. Csak az öreg Kelemen Dénes, a "tátos" mert elébe menni puszta kézzel. Rohant a bika feléje is, de keményen a szeme közé nézett és ráparancsolt, hogy: megájj! Villám megtorpant és odakullogott hozzá, mint egy kutya, megnyalta a kezét.

Kukorica és tollfosztásra is meghívták. Itt különböző varázslatokkal szórakoztatta a fosztókat. Legtöbbet emlegetett mutatványa az volt, hogy "vizet küldött" rájuk. "Mind láttuk, hogy csak úgy ömlött be a szobaajtón a víz. Fölugráltunk az asztalra, padra, székekre, s amikor levette rólunk a vizet, nagyot nevetett, hogy fönn "kukurcútunk" mind az üres szobában." Arra is emlékeznek, hogy törekrostára parazsat tett, erre füveket szórt és így füstölte meg a beteg jószágot. Közben ráolvasott: "mintha visszájárul számút vóna". Régi halottvirrasztásokra is elhívták. "Kifüstűte a halottbúl a gonoszt, hogy nyugta legyen tülle"... "Öregrostára parazsat rakott és zsebibűl füveket szórt rá". Mások szerint "fiatal nyírfahajtást tett a parázsra, úgy sistergett rajta mint a zsír. Ezzel körülfüstűte a halottat és morgott is hozzá valamit."

Egy hétig haldoklott. Teljesen egymaga kínlódott a szobában, mert még a gyerekei sem mertek hozzá bemenni. Pedig folyton hívta őket a nevükön és kérte, hogy jöjjenek be, hadd adhassa rájuk a tudományát, hogy nyugodtan meghalhasson. "Ennivalót is csak úgy adtak be neki az ajtóbul, vetéllő lapáton. Végre mégis meghalt. Nagy csörömpölést hallottak a szobábúl. Benéztek, hát akkor ugrott ki az ablakon az ördög fekete macska képiben. Akkor vitte el a lelkit."  (Dr. Timaffy László gyűjtése)

Látó

A Látó szintén olyan ember volt, aki látott, érzett szemmel nem látható, a hétköznapi ember számára nem érzékelhető erőket. Hozzá első sorban tanácsért fordultak, hogy képességeit kihasználva kiderítsenek rejtett dolgokat. Kezeléssel, gyógyítással ritkán foglalkozott. Ma is vannak „természetfeletti” (vagy annak tartott) képességekkel rendelkező emberek, akik képesek olyan összefüggések, vagy a jövendő meglátásra. A népnyelv „igazlátóknak” is mondta őket.

Rejtező

A Rejtező a révülés ősi technikáit alkalmazva lépett kapcsolatba a hétköznapi érzékelésen túli erőkkel. Szintén tanácsért, információért fordultak hozzá, illetve jeles napokon, szertartások alkalmával segített kapcsolatot építeni a hétköznapi világ és a nem hétköznapi világ között.

Tudós, Tudákos, Javas

A Tudós ember, Javas ember olyan bölcs volt, aki értett bizonyos gyógyításhoz gyógynövényekkel, állati eredetű anyagokkal, mondókákkal, imákkal, fohászokkal. Ismerte a csillagok járását és üzenetét és szintén érzékelt olyan erőket, energiákat, melyek a hétköznapi ember számára érzékelhetetlenek voltak. Jósolt, javasolt ez életvitel jobbá tételéhez, értett a rontások levételéhez.

Híres parasztorvos volt Mecsér község gyógyító embere, Kettinger András. Anyja s öreganyja is „orvosolt” a faluban, tőlük származott a tudománya, melyre még ma is emlékeznek. A hagyomány szerint huszonkét éves korában nagy betegségbe esett. Három hétig volt élet s halál között, míg végre maggyógyult. De soha többé nem volt a régi, nagyon megváltozott. Zárkózott lett, befelé forduló, nem nősült meg, anyja mellett élt s dolgozott a „javaskodásban”. Mire 52 éves lett, édesanyja a halálos ágyán átadta neki az „egész tudományát”. Maga azt állította, hogy nem az ördöggel cimborál, hanem mindent Isten nevében tesz. A gyógyszerek használata előtt a betegeivel is imádkoztatott. A gyógyfüveket maga szedte, főzte. Volt egy híres főzete, melyet „flastrom”-nak nevezett. Közszájon forog az alábbi gyógyítása:

„H. F. kocsmáros volt Mecséren. Egyszer ló harapta meg a karját. Nagy baj lett belőle, mert elmérgedt, elfeketedett és már csak a csont és bőr volt szinte rajta. W. doktorhoz járt vele, de hiába. Beküldte a kórházba, ott könyökből le akarták vágni a karját. De nem hagyta. Azt mondták, hogy belehal. Így jött haza és itthon Kettinger vette kezelésbe. Főzött rá mindenféle füveket, mosogatta velük mindennap és a végén a „flastromból” rakott rá. Fél évbe is beletelt, de meggyógyította. Még sokáig dolgozott a karjával utána.” (Dr. Timaffy László gyűjtése)

Füves

           

Gyógynövényekkel gyógyított. Ismerte a régóta gyógyításra használt füveket, fákat s az azokból készíthető teákat, főzeteket. A füves gyógymódokról Ön is sokat tanult már az előző leckékben.

„Garabonciás diák”-ként maradt fönt az elnevezés. Eredetileg tudta befolyásolni az időjárást, „fellegajtó-nyitogatónak” is hívták. A szó két részből áll össze: gara = kara = fekete, és bonc = bontó. Úgy olvashatjuk tehát, hogy fekete erőkkel bontó, vagy rontó. A régi, lovas-nomád időkben csatabűvölőnek is nevezték, hiszen az ő feladata volt az ellenség erejének gyengítése, elsősorban rossz időjárás, jégeső, forgószél rájuk zúdításával.

Sok monda él a nép ajkán a hajdan vándorló diákokról, a garabonciásokról, akik mindenféle varázslatot tudtak csinálni.

"Meg az apámtúl hallottam, hogy a foggal született gyerekbűl garabonciás lesz. Nálunk Burgenlandban sárkánydiáknak is mondják. Azt is mondják, hogy az ilyennek szőrös a háta. Hét évig marad otthon, akkor elbúcsúzik apjatúl, anyjátúl, aztán eltűnik, többet nem láttyák. Meg köll neki birkózni óriásokkal és ha győz, akkor lesz neki hatalma. A fölhőkbe jár, ott láttyák. Legyün az emberek közé és ha befogaggyák, azokat megsegíti. Ha gyön a zivatar, jégeső, akkor leveszi a kalapját, meglengeti és szétoszlik a fölhő. Tud neki parancsúni. De ha nem fogaggyák be, nem adnak neki enni, oda jégesőt, zivatart küld. Mert azt is tud csináni.

Egyszer láttam én is garabonciást. Ollan 11 éves lehettem, én vittem az apámnak ebédet a rétre. Az aggját kaszálták. Nem messzi vót egy vízfoló, egy tó. Aztán akkor abbul kigyütt egy ember. Abbul a vízbül. Fekete ruha vót rajta, egy ollan köpeny féle, meg kalap a fejin. Biblia vót a kezibe. Abbul óvasott. De hogy mit, azt én nem hallottam. Egyszer csak kigyütt egy kígyó is abbul a vízbül. Fölűt az ember hátára. Így mentek ketten. A kígyó csapkodott a farkával, nos amerre csapott, arra dűtek a fák. Akkora szél gyütt, hogy még az ágakat is tördelte. Egyenest ment a falu fele. Mire odaért a kígyó eltűnt a hátárul. Ott találkozott egy öregasszonnyal. Jajveszekűt kegyetlenül.

-Jajistenem, hogy járt a tehenem! Mindig megfeji valaki, nos vér gyün ki má a tej helyett.

-Megájj -aszongya az ember -, majd én megsegítem. Odament a legelő szélire, letette a tarisznyáját, osztán a bottyával kegyetlentül verte. Annyira verte, hogy borzasztó. Egyszercsak ordított a falu felül egy ember.

-Ne üss, ne üss az Isten álgyon meg!

De az csak verte a tarisznyát veszedelmesen. Az ember meg rimánkodott:

-Ne üss, ne üss az Isten álgyon meg! Többet nem csinálok ilyet!

Akkor abbahagyta és eltűnt. Így szabadította meg a szegény asszony tehenit a rontástúl.

Szertartások, ünnepek, gyógyítások alkalmával dobolt, énekelt, hogy a rossz, ártó erőket távol tartsa, a jó, segítő erőket hívja. Helységnevek, családnevek is őrzik tevékenységének emlékét.

Szertartások, ünnepek alatt „hegedölt”, hogy az e hangokra megjelenő, erősödő segítő erőket hívja, segítse.

" A jó boszorkák azok, akik gyógynövényekkel és azok sűrítményeivel foglalkozó Tudós Nők, ők a Szaramisszák, és innen ered a Sára elnevezés..."

A hagyomány szerint a boszorkány nem tudással született, nem révülés során kapta tudományát, hanem tanulta, örökölte. Elsősorban rontással foglalkozott.

Jellemző magyar jóslási és rontási mód volt a babolás. A baboláshoz fekete-fehér és rajzos babokat használtak, megfelelő számban és ezeket szitában, rostában forgatták. A baboláshoz csak száraz babot lehetett használni, a babok számát és arányát úgy válogatták meg, hogy mire voltak kíváncsiak, mit akartak megtudni. A babok (bábok, vagy babák) a rostában „elevenként” mutatták meg a választ a kérdésekre.

A parádi Regina néni az 1970-es években még tudta s megmutatta, hogyan kell babbal rontani. A nyers, vagy megfőtt babot az éj sötétjében annak háza elé, a küszöbre kell önteni, akit meg akarnak rontani. Ha reggel belelép, kész a rontás. De ha más lép bele, a rontás arra száll. A bábaboszorkányok éjfélkor jártak kísérteni fekete, vagy fehér köntösben, de tehették ezt macska, kutya, vagy liba alakjában is. Előfordul, hogy ló alakban kísértenek s ilyenkor úgy lehet megszabadulni tőlük, hogy a kovács patkót ver a lábára. A megpatkolt boszorkányról szóló történetek egész Magyarország szerte ismertek.

Bár nem kifejezetten boszorkányokhoz kötődik, egyszerű emberek is ismerték azt a rontást, illetve inkább szerelmi kötést, miszerint ha egy legényt meg akartak szerezni, felvették annak lába nyomát a sárból, menstruációs vért kevertek az italba, szeméremszőrt tettek az ételbe, különösen pogácsába, vagy kenyércipóba. Ezért a legények lányos háznál csak akkor fogadtak el ételt, vagy italt, ha kedvükre való volt a lány, nehogy akaratuk ellenére hatalmukba kerítse őket valaki.

Ezeken az elnevezéseken túl a nép ajkán hazánk különböző vidékein más és más kifejezésekkel is illettek gyógyító, különleges képességű embereket. De a felsorolt elnevezések is változhattak tájegységenként.

Felmerülhet a kérdés – jogosan, hogy akkor ki a sámán?                        

A válasz nagyon egyszerű. A sámán szót eredetileg csak az evenkik, vagy mandzsu-tunguzok ismerték. E szibériában élő nép nevezte így saját gyógyító embereit, révülni tudó, a szertartásokat irányító, a szellemvilággal kapcsolatba lépő szellemi vezetőit. Sehol máshol a világon nem ismerték ezt a szót, hiszen minden népnek megvolt a saját nyelvén a saját kifejezése a gyógyítani tudó, szellemvilággal kapcsolatba lépő, szertartásokat tartó tudó emberekre. 

Maga a szó – sámán – magyarra fordítva pontosan azt jelenti: „az ember, aki tud”, vagy rövidebben „tudó ember”, a tudákos.

A néprajzkutatók, antropológusok kezdték világszerte elterjeszteni e kifejezést más népek tudóira. Sámánizmusnak, vagy samanizmusnak neveznek ma már minden, a nagy világvallásokon kívüli, „természetközeli” vallási rendszert, világfelfogást. Sámán szoros értelemben csak az evenkiknél volt és van. Így a magyar hagyományban sem beszélhetünk sámánokról, de olyan emberekről igen, akik hasonló feladatokat láttak el.

A révülés, mint a kapcsolatteremtés módja a nem hétköznapi világgal

Hogy a révülést megértsük, nézzük meg a szót magát. A rév = átkelő. 

A révülő ember a hétköznapi világot, a hétköznapi érzékelést jelképező innenső folyópartról átlép, átkel a folyó túlpartjára, mely a nem hétköznapi világ, túlvilág, a csak megváltozott tudatállapotban érzékelhető világ. A révülő ember összeköti e két partot, hogy a túlpartról információkat hozzon. Ezeket az információkat pedig azok számára teszi használhatóvá, akik nem rendelkeznek ilyen képességekkel, akik nem tudnak „utazni”.

A révülést egy irányított álomként lehet leírni. Az utazó ember a lélekutazás alatt képeket lát, hangokat hall, érzései, érzelmei vannak. De nincs kiszolgáltatott helyzetben, mint az álmokban, hanem be tud avatkozni az eseményekbe céljai elérése érdekében. Mindig egy konkrét feladattal, megfogalmazott kérdéssel indul el az útra és arra keresi a választ.

A révülés irányított módszere azon a tudáson alapul, hogy lelkünk több részből áll. Két fő részre osztható, melyek a következők:

Kötött lélek (szusz): 

a testet elhagyni nem tudó, az életfunkciókat fenntartó lélekrész. Látható megjelenési formája a lélegzet (régiesen: lélekzet). Ha megszűnünk lélegezni, hamarosan meghalunk. Ez a lélekrész tehát a testhez kötötten működik, azt elhagyni nem tudja.

Szabad lélek (ész): 

a testet elhagyni tudó olyan lélekrész, mely bizonyos időszakokban, lelkiállapotban ki tud lépni a testből. Részben ez történik a megérzések során, az álmodásban, de legerősebben a révülés során. 

Ez a lélekrész, melyet őseink íz-nek hívtak képes arra, hogy a testből kilépve, a tér és az idő számunkra megszokott korlátait túllépve messzi utakra induljon. 

Az íz szó mai nyelvünkben többféle jelentést hordoz, de mindegyik köthető az eredeti jelentéshez (ízeltlábú = részekből áll a lába, lekvár = képlékeny halmazállapotú). Amikor a régi időkben két férfiember meglátogatta egymást, mielőtt bármiről szó került volna, rágyújtottak egy pipára. A hozzávaló dohányt saját maguk keveréke alkotta, s egymást megkínálva vele ízt, azaz lelket adtak egymásnak önmagukból. Ha egy étel ízletes nemcsak a hozzáadott fűszereknek köszönhető, hanem mindenekelőtt annak, hogy jó lélekkel készítették. 

Egyik régi megmaradt nyelvemlékünk mai olvasatban így szól:

„…látjátok feleim szemetekkel, mik vagyunk. Isa por és hamu vagyunk.  (…)”

Ebben a részletben az isa szónak van számunkra jelentősége. Régebbi fordításokban az íme szóra ültették át. Mára azonban kiderült, hogy a szó az íz (isza, isa) régi leírt formája. 

Ha a lélek szóval helyettesítjük be, a szöveg akkor válik igazából teljessé. 

Hiszen lélek és test vagyunk. 

Az íz szónak mai nyelvünkben szintén megvan egy közeli jelentése. 

Ez pedig az ész, másképp mondva tudatos lélek. 

A révülő ember a lélekutazás során nem veszíti ugyan eszét, de azt az öntudatát, mely a hétköznapi tudatállapotban megvan, részben igen. Olyan érzés a lélekutazás állapotban lenni, mintha az ember egyszerre lenne e hétköznapi világban, s egyszerre lenne a folyó túlpartján, a nem hétköznapi valóságban, érzékelve, látva a szellemvilágot, a szemmel nem látható erők birodalmát.

A révülést a dob, csörgő hangja, ereje kíséri, segítve ezzel a táltosnak a megváltozott tudatállapot elérését. Amikor utazását befejezte, s visszatér e világba, az ott kapott információkat közössége javára használja fel.

Sok olyan szólásunk van, mely ezen a régi hagyományon alapul, azt fejezi ki:

Valaki magához tér (azaz nem volt teljesen magánál, lelkének egy része eltávozott)

Ha valaki részeg, ez azt jelenti, hogy nincs teljes tudatánál lelkének csak egy része van ott, tudatának, eszének nincs teljes birtokában.

Szédül szavunk egy olyan állapotot tükröz amikor is teljes egységünkből lelkünk egy részének eltávozása miatt kétségbe esünk, szétdülünk.

Ha valakire azt mondják, csak hálni jár belé a lélek, ez szintén azt fejezi ki, hogy nincs teljes erejében, lelki egészsége s így testi egészsége sem teljes.

Ha valaki önmaga szokásaitól eltérően viselkedik, vagy furcsaságokat beszél, mondják neki: térj már magadhoz! Jó kifejezője ez annak, ha úgy érezzük, hogy a másik nem teljes tudatának birtokában beszél, dönt. Ezt a kifejezést akkor is használják, ha valaki elveszíti az eszméletét (eszét, öntudatát).

A révülést más szóval rejtezésnek is mondják. A szóban az fejeződik ki, hogy a rejtező ember egy másik világba merül el, s a hétköznapi világ számára nem látható, nem érzékelhető helyeken jár.

Szépen fogalmazza ezt meg Arany János Toldi című művében:

„Mondd meg ezt, jó Bence, az édes anyámnak,

Gyászba borult mostan csillaga fiának:

Egykorig nem látja, még nem is hall róla,

Eltemetik hírét, mintha meghalt volna.

De azért nem hal meg, csak olyaténképen,

mint midőn az ember elrejtezik mélyen,

És mikor fölébred bizonyos időre,

Csodálatos dolgot hallani felőle.”

Abban a korban, amikor a révülés, rejtezés már nem kívánt, nem követett gyakorlat volt előfordult, hogy egy ember, kinek halálát állapították meg, több nap után magához tért. Ezt hívták tetszhalott állapotnak, mely spontán módon is bekövetkezhetett, s szerencséje volt annak, ki még a sírba temetés előtt tért magához.

Nézzünk néhány példát a révülésről, rejtezésről, a magyar kultúrkörből:

„Volt itt mostanában a tanyák között egy táltos. Olyan negyven év körüli ember, a magamfajta parasztok közül. Azt mondják, ezelőtt egy évvel álmában megjelent neki valamelyik szent és azóta minden hónapban két-három napig egyfolytában alszik. Ilyenkor tud beszélni a halottakkal. Annak jeléül, hogy csakugyan táltos, kinőtt még egy másik fogsora.”

(Diószegi Vilmos gyűjtése)

„Vak Linához járnak tudakozódni az elholtak után is. Azt mondák, ilyenkor elveszti az eszméletét, még fél órára is; amikor magához tér, akkor beszél a halottról. Máskor ilyent mond: elrejtőzöm, holnap beszélek róla.” (Diószegi Vilmos gyűjtése)

Az öregek elmondása szerint volt Csépán egy olyan ember, aki megmondta, hogy kinek mit csinál a másvilágon a rokona és ezt onnan tudta, mert „e vót rejtődve” .

Sárközben is ismert a rejtezés fogalma. Sárpilisen az akkor 80 esztendős Deák Éva néni mesélte az alábbi történetet:

„Elrejtőzött: aludt, behúnyta szemeit azt úgy mondott. Előbb letette az asztalra a tükröt és mondta: majd mikor ő beszél, akkor fogjuk meg a tükröt és nézzünk bele. Szépen lefeküdt az ágyra, megreszkötött, lehúnyta szemeit, elrejtőzött és akkor kezdett beszélni. Mikor el volt rejtőzve: Na most láti-e – kérdezte álmos hangon – most farag. Megen egy darabig hallgatott, aztán megszólalt megint álmosan: Most megy be a szobába, nézzenek csak hamar a tükörbe, farag valamit kint. Félóra hosszáig is el volt rejtőzve.” (Diószegi Vilmos gyűjtése)

Szintén a révülésre, rejtezésre használták a palócok, a matyók és a bodrogköziek az elragadtatódik szót. Borsodszemerén úgy tudják, hogy a tudós „el vót ragadtatva, azután beszélt. Mikor el van ragadtatva, nem szól semmit, mintha alunna. Mikor felébred, akkor mond.”

Az istensegítsi székelyek úgy tudják Bukovinában, hogy „a fétáltosoknak olyan napjai, órái vannak. Mikor rájuk jön, lefeküsznek, elesznek, mennek a másvilágra. A lelki megy el. A lelkek értekeznek. Ott van az ágyban a teste, de a lelke jár, kóborol. Nincs az esze ezen a világon, a túlvilágon van akkor az esze. A fétátos egy-másfél óra hosszáig szokott elenni.”

Moldvában a pusztinai székelyek szerint a táltos „Elett, mintha meg lett volna halva; egy-két óráig úgy vót, alutt, az elméje el volt. Maga – fordult felém az elbeszélő – vághatta volna a kezit, ő nem érezte. Mikor elett, gyéren-gyéren megszusszant; tíz percig, negyedóráig nem volt szüverése; - gondolták: halt meg. Amikor felébredt, akkor mondott.”

Három világ a révülésben

Alsó Világ

Az Alsó Világ a látható világ szintjén a föld felszíne alatti terület. Nem azonos a pokollal (amely szó nyelvünkben régen a magzatburkot jelentette), a csakrák, magyarul csokrok rendszerében az Alsó Világ nem más mint a Gyökércsokor és a Szexcsokor. Az Alsó Világba révülő, utazó táltos tehát azért indul oda, mert magával vitt megválaszolandó kérdés a múlthoz, az ősökhöz, a testiséghez, az anyagi léthez, az anyasághoz, az öröklődéshez, a föld erőkhöz kapcsolódik. Az Alsó Világban található a táltos segítője, segítő állata, aki az ottani eligazodásában segíti. Ez leggyakrabban állat formában érzékelhető számára (erőállat), ahol az állat szó egy állapotot jelent. Azt a minőséget, s mivel formába öntött lényként létezünk, azt a formát, mely által az utazó képessé válik a nem hétköznapi valóságba való átlépésre, s az ottani tájékozódásra. Az állat nem egy alacsonyabb rendű lény – ahogy a növények s ásványok sem azok -, hanem egy más, ösztönösebb, az ősi teremtő erőket tisztán magában hordozó létforma. Tőle kapja a táltos az utazáshoz szükséges erőt. Ez a lény gyakran megegyezik a dob segítő szellemével, tehát annak az állatnak a szellemi erejével, lelkével, kinek bőréből a dob készül.

Középső Világ

A Középső Világ fizikai szinten a föld felszíne és a felhők közötti terület.  A csakrák, erőcsokrok rendszerében ez a terület a Napfonat, a Szívcsokor, és a Torokcsokor. Ahogy az Alsó Világ a testiség szintje, a Középső Világ a lélek szintje, az a hely, ahol a lelkes lények élnek. Középső Világba akkor utazik a táltos, ha olyan embert kell gyógyítania, vagy olyasvalakivel kell kapcsolatba lépnie, aki térben, sőt időben távol van.

Felső Világ

A Felső Világ fizikai szinten a felhők fölötti terület. A csakrák, erőcsokrok rendszerében a felső két csokrunk, azaz a Harmadik Szem és a Korona csokor, ez a szellemiség szintje. A táltos akkor utazik a Felső Világban, ha valamivel kapcsolatban bölcsességet, tudást, információt kér. Itt lakozik a Tanító, vagy Szellemi Tanító, aki leggyakrabban ember formában érzékelhető a révület során, s aki szellemi tudásával, tanításaival segít.

Amikor a táltos utazást tesz bármelyik világba, melyek átjárhatóak egyikből a másikba egy utazás során is át lehet kerülni. Akkor a szabad lelke teszi meg ezt az utazást, melyet belső látásával érzékel. A segítő, és a tanító egyszerre van az utazóban és rajta kívül. „Amint fent úgy lent, ahogy kint úgy bent.”

A táltos eszközei

A dob

A dob a táltos legfontosabb eszköze volt. 

Nem más, mint népmeséinkben maga a táltos paripa. 

Nézzünk egy jellemző jelenetet, mely hasonló változatban sok mesében előfordul. A vándorlegény (szabólegény, királyfi ) azon az úton, melyen haladva ki akarja szabadítani a hétfejű sárkány által elrabolt szőke (Nap = tudás, fény!) királykisasszonyt, elér egy gazda házához, ahol is elszegődik szolgálatra, egy esztendőre (három nap egy esztendő). A gazda, miután elmondja néki dolgát, lelkére köti, hogy az udvar végében lévő, hét lakattal lezárt istállóba be ne menjen. A vándorlegény – a három testvér közül a legidősebb, nem is megy oda. Később ifjabb testvére, ugyanezen az – beavatási – úton járva szintén elkerüli az istállót. No de milyen a legkisebb testvér, aki a kisgyermeki nyíltságot, kíváncsiságot és őszinteséget hordozza? Az első útja a tiltott helyre vezet s ott csudák csudájára mit lát? Egy vézna kis gebét, ki még lábra sem tud állni. De halk hangon így szól a fiúhoz: - „Etess meg parázzsal!” A kisfiú, bár furcsállja a kérést, elmegy, s egy vaslapáton hoz parazsat a kicsi lónak. Az megeszi s lám egy gyönyörű szép, hófehér szőrű táltos paripa lesz belőle. Hátára pattanva a legkisebb fiú átugrat az üveghegyen, túlvágtat az Óperenciás (ober = túl valamin németül, Enns = folyó a mai Ausztriában) tengeren is, és felrúgat a csillagok közé. Olyan dolgokat tud megtenni, mit eddig soha. Ez a táltos paripa tehát nem más, mint az utazó, lélekutazó, révülő ember dobja. 

A dobütések a paták dobbanásai, melyek az erőt adják az út során adódó nehézségek leküzdéséhez.

A dobok: a hagyomány szerint készített szakrálistárgyak, melyeket használatuk avat igazi táltos dobbá. A rajzolat később is rákerülhet

A dobot a táltos maga készítette 

...olyan állat bőréből, melyet maga ejtett el, s amely számára erővel bíró volt. Leggyakrabban szarvas, ló bőrét használták, hiszek ezek a lények az erőt, lendületet (ló), vagy a természetességet, az égiekkel való kapcsolatot, férfierőt (szarvas) jelképezték. Formája sokféle lehetett, bár a fennmaradt leírások, és a szita, rosta formája alapján valószínű, hogy leggyakrabban kerek alakú volt. Díszíthették olyan festésekkel, rajzokkal, karcolásokkal, melyek a táltos utazásának élményeit, a bejárt világokat, világképet ábrázolták. Köthettek rá szalagokat, tollakat, csörgőket, patákat, köveket, kristályokat, ásványokat, bőröket, azért, hogy az általuk megidézett erők segítsenek a táltosnak sikeresen megtenni útját. 

A dob nem formájától lett táltosdob, tehát nem lehet „táltosdobot készíteni”, hanem attól, aki és ahogy használta. 

A dobot első használat előtt avatási szertartáson szentelték meg s utána is, lehetőség szerint minden használat előtt megtisztították. 

Így szól egy dob-avató ének:

MUTSD AZ UTAT, DOBOM

Mutasd az utat dobom

Agancsos, patás hátasállatom

Mutasd az utat dobom

Agancsos, patás hátasállatom

Hívj, hívj, örvénylő mélybe le

Oda, hol dobog Földanyám szíve

Hívj, hívj, a fényes ég felé

Vigyél éltető Nap-apám elé

(Sólyomfi Nagy Zoltán)

Csörgő, láncos bot, kuszori

Másik fontos eszköz volt a csörgő. Leginkább keményebb szarvasbőrből, szarvaspatákból, őzpatákból, csontokból készült, később fémet is használtak. Hangja finomabb, mint a dobé, így leginkább az erők, energiák kiegyensúlyozására, a csakrák (csokrok) harmonizálására használták. A segítő erőket, „jó szellemeket” hívták vele, inkább nőies jellegű eszköz volt.

A láncos bot is hasonló szerepet töltött be. A ráerősített fémfüggők, zörgők, csontdíszek, paták a bot ütemes rázásával adták ki hangjukat, mellyel az utazást, szertartást, gyógyítást kísérték, segítették. Dob híján a bot gyakran töltötte annak szerepét, illetve olyan feljegyzés is fennmaradt, miszerint még az út elején járó táltos csörgős botot használt, míg méltóvá nem vált arra, hogy saját dobja legyen.

A kuszori nem más, mint egy fából, régebben talán szarvasagancsból kifaragott, lehajló lófejú bot, melyet bizonyos szertartások alkalmával – megőrződötten Somogy megyében - szalagokkal feldíszítettek s a résztvevőket hívták, terelték vele egybe.

Síp, körtemuzsika

A síp – kettős csontsíp, cserépsíp – a levegőt rezgette meg, így a lélek rezdülései szólaltak meg általa. A magasabb, élesebb hangok a felső világ, a szárnyas lények, madarak hangját szólaltatták meg, a mélyebb, tompább hangok a középső és az alsó világ, a lelkes lények és a föld alatti mélyedések, barlangok lakóinak hangján rezegtek. Megidézték vele őket, hogy a szertartás, vagy gyógyítás során erejükkel a gyógyítót, vagy a beteget segítsék.

A dobkészítés

A régi időkben a táltosok maguk készítették dobjaikat. Formája sokféle lehetett, bőre szarvas-, vagy lóbőrből készült. Ez azért volt fontos, mert a dob, mint a népmese részletből is kitűnik, a táltos hátasállata. Olyan tulajdonságokkal kellett rendelkeznie, hogy legyen elég ereje, kitartása és szellemisége ahhoz, hogy a táltost céljához eljuttassa. A dob nem attól táltosdob (más kultúrákban sámándob), hogy valamilyen speciális formája van, hanem attól, hogy táltos használja a nem látható világgal való kapcsolatfelvételre.

A dob mérete is nagyon különböző volt, az egészen kicsiktől a szinte ember nagyságúig sok méretben készítették. Legelterjedtebbek a 40-60 cm átmérőjű dobok voltak, hiszen ezt fél kézben tartva, másik kézben dobütővel kényelmesen tudták használni.

A dob kerete

A keret elkészítéséhez könnyű, hajlékony fát használtak. Vagy kivágtak egy megfelelő átmérőjű fát, kérgét lehántották, egy körülbelül 10 cm széles szeletet levágtak belőle, belsejét kiégették, majd simára csiszolták kívül-belül, vagy a fatörzsből hosszanti irányban (szál irányban) vágtak ki egy hosszú csíkot, körülbelül 1-1.5  cm keskeny léccé faragták, majd kör alakban meghajlították. Ha a fa nem hajlott eléggé, hevített víz gőze fölött tudták könnyebben meghajlítani. Az összeillesztést vagy fapeckekkel, vagy nyers bőr szíjakkal végezték. A leggyakrabban használt fa fajták: a cédrusfenyő, a szilfa, a nyírfa, az éger  és a kőris voltak. Természetesen másfajta fákból is készíthették a keretet, ha a táltos számára az valamiért különös jelentőséggel bírt.

Ma könnyen készíthetünk dobkeretet rétegelt lemezből, mely nyírfából és égerfából áll. Legjobb a 3-4 mm vastag lemezt szálirányban hosszú csíkokra vágni. A csík szélessége adja meg a dob keretének (kávájának) magasságát. 3-4 réteg lemezt megfelelő hosszúságúra vágva, egy erre a célra készített sablonba hajlítunk, és a rétegeket egymáshoz erős fa ragasztóval rögzítjük. Nagyon fontos a rétegek pontos egymáshoz illeszkedése, és erős összeragasztása.

A dob bőre

Noha úgy gondolhatnánk, hogy lóbőrhöz, szarvasbőrhöz jutni nagyon nehéz, kis kitartással és megfelelő helyen való érdeklődéssel találhatunk ilyen nyers bőröket. Ha mi magunk készítjük ki a bőrt, annak menete a következő:

Áztassuk a bőrt négy napon keresztül langyos vízben, ne tegyünk hozzá semmilyen adalékanyagot. Cseréljük a vizet minden nap. Ez az idő elég ahhoz, hogy a rostok fellazuljanak, és a szőrt könnyen el lehessen távolítani a bőrről. A feláztatott bőrt feszítsük ki egy nagy keretre, rögzítsük stabilan, és egy ferdén lefaragott szarvaslábszárcsonttal, vagy bőrvakaróval tisztítsuk meg a szőrtől. Fontos a másik oldalnak (hús oldal) megtisztítása is. Ha a bőr túl vastag, ezen az oldalon tudjuk elvékonyítani. Ez a műveletet nagyon óvatosan, figyelemmel kell végezni, hiszen ha túl erősen nyomjuk rá a kaparó eszközt a bőrre, könnyen kilyukadhat, átszakadhat s akkor minden addigi munkánk kárba vész. Ha a bőrt megtisztítottuk, meleg de nem napos helyen szárítsuk ki. Hagyjuk a kereten, mert fontos hogy egyenesre feszüljön ki. Ez az időjárástól függően 2-3 napig tart. Száradás után vágjuk le a keretről és szabjuk ki a megfelelő alakú részt belőle. A keret átmérőjéhez adjuk hozzá a káva magasságát, majd még adjunk hozzá 2-3 cm-t. Az így kapott oldalhossz annak a négyzet formájú bőrnek a mérete, ami a keretünkhöz megfelelő. Ha a bőrt körben a kávához erősítjük (szegekkel, vagy nyersbőr szíjjal), akkor e négyzet formából vágjuk ki a megfelelő méretű szabályos kört. Ha olyan dobok készítünk, ahol a hátsó oldalon a négy bőrnyelv képezi a fogót, akkor a négyzet sarkait hagyjuk meg erre a célra.

A bőr kiszabása után azt újra áztassuk langyos vízbe, s ha szükséges áztassunk mellette a lehullott részekből kivágott hosszú szíjakat is. Néhány óra eltelte után a bőr készen áll a felfeszítésre. Helyezzük a keretet a bőr közepére, s a hozzáerősítésnél feszítsük meg úgy, hogy a vizes bőr a dob közepén körülbelül 1 cm-t lengjen ki. Ha nem feszítjük meg elég jól, a dob hangja tompa lesz, ha túlfeszítjük, hangja nagyon magassá válhat, sőt, el is szakadhat a bőr.

A száradás 2-3 napig tart. Ez után vágjuk le a bőrszíj fölös részeit, illetve ha a bőr valahol eláll a kávától, azt a részt is simítsuk le.

A dobverő készítése

A dobot leggyakrabban dobverővel ütötték. Ennek fája szintén szakrális erejű fákból készült, például: fenyő, mogyoró, májusfa, cédrus. A dobverő hosszúságát mindenki a saját kéztartásához igazította. A fa lehetett hengeres formájú, s akkor a fej részét, mellyel a dobot ütötték puha, vagy keményebb bőrökkel vonták be. A keményebb fej erősebb, hangsúlyosabb hangokat adott, a puhább fej, amit gyakran prémekkel borítottak, tompább, visszafogottabb hangot adott. Szintén nem volt mindegy, hogy milyen bőröket használtak. Erővel bíró, vadon élő, nem ember tenyésztette állatok bőre volt a legmegfelelőbb. Ezekben volt a legtöbb isteni erő, mely a teremtés természetességét hordozta. A dobverőre köthettek csengőket, csörgőket, patákat. Ezek hangjai megerősítették a dobogás, vágtatás érzését.

A dobot gyakran festették. Legelterjedtebben a három világ jelképeit festették rá.  Az ábrát három részre osztották két vízszintes vonallal, vagy bonyolultabb díszítéssel. Az alsó rész jelképezte az Alsó Világot, s ide gyakran festették föld alatti vagy víz alatti lények ábráját. A középső rész a Középső Világot jelentette, melyben szárazföldi állatokat, madarakat, emberi alakokat ábrázoltak. A felső részben, mely a Felső Világot jelképezte szintén gyakoriak voltak a madár ábrázolások, s olyan szellemlények rajzai, akik ott laknak. Nagyon sok dob felső részén lehetett látni Nap és Hold jelképeket, nem ritkán csillagokat, vagy csillagképeket.

E három világot fa motívum köthette össze, melynek gyökerei az Alsó Világba kapaszkodtak, törzse a Középső Világban állt, míg ágai, koronája a Felső Világba nyúlt. Ez a fa szimbóluma volt annak, hogy e három világ összekapaszkodik, együtt ad egy természetes egységet, s a fán való közlekedés által a táltosnak lehetőséget arra, hogy e világokat megismerhesse, ott lélekutazásokat, révüléseket tehessen.

Másfajta ábrákat is festettek a dobra, ha erre szellemi útmutatást kaptak. Elterjedt volt az a gyakorlat, hogy a dob használója a saját maga által megtapasztalt élményekből merítette a dob ábráit, rajzolatát. Utazásai során a dobot azon a helyen ütötte dobverőjével, ahol éppen járt.

A festékek természetes anyagokból, földből, ásványokból, pácokból készültek, sőt előfordult az is, hogy a táltos a dobot saját vérével festette meg. A dob rajzának elkészítéséhez mindenkinek ajánlom, hogy tegyen utazást szellemi segítőjéhez, tanítójához, s kérje annak tanácsát. Ha ilyen kapcsolata nincs a nem hétköznapi világgal, akkor kérje tapasztalt ember segítségét.

A dobkészítés aprólékos, összetett feladat. Sok kis részleten múlik, hogy a dob hangja megfelelő lesz-e és bírja-e azokat az erőket, melyek, mint a népmesék táltos paripája, segítik-e gazdáját az utazásban. Ilyen dobot rendelésre készíttethetünk mesterrel is.

A dob avatása

A dobnak birtokolnia kellett az ég, a föld és a négy világtáj erejét, segítségét, 

...ezért a dobavató szertartás során azt a négy iránynak, s a négy irányhoz tartozó alapelemnek mutatták be, kérve a föld, a víz, a levegő, s a tűz áldását. 

Az ég felé tartva a Teremtő Öregisten, a föld felé tartva Földanya, Boldogasszony áldását kérték. 

A hetedik ponthoz, a szívhez, mint saját világunk középpontjához érintve arra adtak választ a többiek tanúsága mellett, hogy hogyan és mire használják majd a dobot, a dob által keltett, megidézett erőket. 

Mindezt fehér lóbőrre állva, szent esküvéssel tették. 

Majd a régebben beavatott dobok hangját követve csatlakoztak azokhoz, s így jelképesen a dobok, dobbal bíró emberek családjának tagjaivá váltak.

Őseink istenképéről

Már beszéltem az ellentétpárokról, melyek létünket átszövik. 

Ősi istenképünk és a hozzá kapcsolódó elnevezés nagyon szépen kifejezi a fény és árnyék, sötét és világos, kifelé fordulás és befelé fordulás, születés és elmúlás kettősségét. 

Isten szavunkban az IS a szabadlélek, a TEN a TENGER, azaz a VÉGTELEN. 

Az Isten szó jelentése tehát: VÉGTELEN LÉLEK. 

Ez jelölheti a mindannyiunkban létező teremtő erőt, a mindünkben ott élő Istent.

Őseink ezt a kettős szemléletet, fény és árnyék látszólagos küzdelmét három isteni minőséggel, az azt kifejező szavakkal jelölték.

Kara Tengri:

 nyelvünk ó-türk rétegéből származó szó. Kara = fekete, sötét (lásd: Karácsony) Tengri = Isten, Kara Tengri tehát Fekete Istent, vagy Sötét Istent jelöl. Azt az időt és minőséget, amikor a sötét van uralomban, az éjszakák jóval hosszabbak a nappaloknál, amikor a befelé fordulásnak, a lebontásnak ideje van. Kara Tengri az éjszaka ura, évszaka a tél, ünnepe a Téli Napforduló.

Kök Tengri: a szó szintén nyelvünk ó-türk rétegéből ered, jelentése Kék Isten (Kök = kék, lásd: kökény) Kök Tengri a Fény Ura, a nappal, a világosság, a kifelé fordulás megjelenítője. A napon belül délben van erejében, mikor legfényesebben ragyog a nap. Évszaka a nyár, ünnepe a Nyári Napforduló.

Bor Tengri: a fény és a sötét közötti határvonal sosem egy pillanat, az átmenet a kettő között fokozatos. Amikor beborul az ég, a fény veszít erejéből s hidat képez a sötétség felé. Bor Tengri a fény és sötét egyensúlyának ideje, ez a reggel és az este, a pirkadat és az alkonyat, a tavasz és az ősz. Bor Tengri ünnepei a Tavaszi Napéjegyenlőség, és az Őszi Napéjegyenlőség. Bor szavunk mai értelmében is visszautal az ősi jelentésre, hiszen egyrészt a borok opálos színükkel átmenetet képeznek a fény és a sötét között de még inkább egyértelmű szimbóluma az átalakulásnak. A szőlőt megérése után leszüretelik, levét, vérét kiontják, hordóba, koporsóba eltemetik, hogy kiforrjon, újjászülessen. Ezt a szimbólumot a keresztény misztika is átvette, utalva benne a feltámadás lehetőségére.

Volt egy dongó meg egy légy, Tovább is van, mondjam még?   

Eccer vót egy ember

szakálla vót kender.

Közel vót a tenger,

Beleesett seggel.

Kiszáradt a tenger,

Kimászott az ember.                 

Bikkfa tarisznyája,

Égerfa csizmája.

Két kutya húzta,

két macska nyúzta,

túrós néni siratta,

tejfeles néni kacagta.       

betették a lepedőbe,

kivitték a temetübe.                      

Egy, kettő, három, négy,

hát te, bolond, hová mégy?

Én megyek Bécsbe,

vasat viszek kovácsnak.

Kovács nekem patkót ad,

patkót adom lovamnak,

lovam nekem trágyát ad,

trágyát adom földemnek,

földem nekem búzát ad.

Búzát adom molnárnak,

molnár nekem lisztet,

lisztet adom sütőnek,

sütő nekem kenyért ad.

Kenyért adom kondásnak,

kondás nekem botot ad.

Úgy megütöm ezt a kutyát,

Hogy végcifrázza ezt az utcát

Egy, kettő, három, négy,

te kis kutya hová mégy?

Nem megyek én messzire,

csak a falu végire.                       

Egy, kettő, három, négy,

te kis fiú, hová mégy?

Megyek a kőhíd alá játszani,

három vasat találni.

Vasat adom kovácsnak,

kovács nekem szénát ad.

Szénát adom bocinak,

boci nekem tejcsit ad.

Tejcsit adom mamának,

mama nekem popát ad.               

Vót eccer egy kemence,

belebújt a kis Bence.

Kormos volt a kemence,

fekete lett kis Bence.

Arra ment a mamája,

nem ismert a fiára.

Becsukta a kemencét,

jól elverte kis Bencét.                  

- Hová mész, te kisfiúcska?

- Vesszőt szedegetni.

- Minek az a vessző?

- Kiskertet rekeszt(e)ni.

- Minek az a kiskert?

- Tököt bele vetni.

- Minek az a tök?

- Disznót felnevelni.

- Minek az a disznó?

- Háját kiszedni.

- Minek az a háj?

- Kocsit kenegetni,

- Minek az a kocsi?

- Kisasszonyt hordozni.

- Minek az a kisasszony?

- Pulyát felnevelni.

- Minek az a pulya?

- Kenyért pusztítani.                   

Volt egyszer egy róka,

Bement a tyúkólba.

Elkapták a rókát,

Eltörték a lábát.                          

Eccer, amikor én még kislyány vótm akkoriban mesilte az öreganyám, hogy élt eccer, egy szegény vándorlegény. Szana s szerte járta a világot, sokat csavargott, s mindenütt ragatt reá valami, hol valami fortély, valami szakmabéli hasznosság, hol meg csak a kosz, de aztat is nagyon becsülte, mert hogy ritkán mosakodott.. Idegenbe minden jobb, há’ nem? Há’ de! Maguk nem tapasztalták még? No, eccer elvetdött egy olyan országba, hol lopó vót a király s lopók vótak a vezetk. S hol lopó a király s lopók a vezetk, ott a Dárijus összves kincse is csak borravalónak lenne elég a gazdagnak, s igenigen sok a szegény. No,

hát itt se vót elég az annyi, mindég több kellett vóna a nagyoknak. Ki is vetettek azok ebadót, füstadót, útadót, házadót, haladót, vízadót, sáradót, véradót, de még tán a levegvételt is megadóztatták vóna, ha az eszükbe jutott vóna. Többféle adót mán én se nem sorolok fel, nem akarok ötleteket adni idehaza

sénkinek se! No, nyögött is a szegény nép, az istenadta, de errefel a nyögésre is adót vetett ki a király, s még a beszédre is, a szavakra, ahogy az illend, ahol visszapofáznak. Vót is nagy csend ótánmán!

No, menegetett a mi vándorlegényünk, menegetett ebbe a csendess, szegény, idegeny országba, s haladtába egy patakához ért, s azon álló hídhoz ért. A híd eltt állott egy csapat morcona darabont, kik szedték a hídadót. De ollyan rongyossak vótak azok hajják, hogy a köpcijük is kilógott a fótos gatyájukbul.

Feleségre se tellett nékik, mer nem bírták vón étetni az asszonyt s a pulyákat, de fótra se tellett nékik, mer odaatták adóba a királynak a fót árát is. Nékik mán csak a szógálat maratt, s ha éhen nem vesznek hamarost, bizony sokáig szógálnak még a királynál, nékem elhihetik! No, te vándorlegény, fi zessed csak

megfele a hídadót, monta az egyik darabont, s úgy is vót, megfi zette szó nekül, s egykicsit mosolygott is mellé. Hejj, de meglepttek a darabontok, lám itt egy idegeny ember, ki mosolyogva adózik, hogy az édesannyanesirassa! Hát hogy lehet e? Pedig mán egykis veszekedéshe s verekedéshe készültek vóna, mivel

igencsak vicketett a tenyerük. Tán a királyra haraguttak, azér, csak még nem tutták? No, aszmongya egy másik darabont, te vándorlegény, fi zessél csak a hídon tett lépéseid után is adót a királynak, de izibe! Aztat is odaatta a vándorlegény szó nekül, st, még azt is megtódotta egy újabb mosollyal a bajussza alól.

De mán eztet egy darabont se trhette el, s kivetették reá az útadót, a bocskoradót, a kadót, az árokadót, a madárfüttyadót, s mindent, mi csak eszükbe jutott. A vándorlegény mindet szó nekül kifi zette, s megent csak mosolygott az egészen. – Hát te min mosolyogsz, te szerencsétlen pöcsömöccse, hát éppen most fosztottuk ki az erszényedet – monták a darabontok. – Tuggyák, hogy min mosolygok magamba? – kérdezte tüllük. – Hát azon, hogy maguk mindenbül adót szettek, de azt, hogy én mit gondolok kendtekrül meg a királyukrul, meghogy hányszor küttem el kendteket az édesanyjuk valagába, azt maguk nem tuggyák mégcsak megsaccolni se, nemhogy megadóztatni! 

Aznap tanálkozott abőrös, a kovács, a faesztergályos meg egy tanító. No, mikoron leatták a foglalkozást a gyerekeknek (a brös karkött csányt poncolva, a kovács kelgyót kalapálva, a faesztergályos kis kupát kerekítve, a tanár meg csak ott vót), meghívták ket egy joó ebédre. Joó sr vót a gulyás, joó hideg a szódavíz, joó édes a lekváros palacsinyta, bélaktak, oszt joó magyar emberhe méltójan beszélgetni kezdtek. No, hogy s hogynem, eccercsak arra tereldött a szó, kinek a foglalkozása régebbi. Aszmongya a brös: – Hát perszehogy az enyém, hájszen írva vagyon a biblijába, hogy az Isten brruvába kergette ki vót az els embereket, Ádámot s Évát az paradicsombul. S háthogy az els mesterember épp az Isten kellett hogy legyen, hamán illyen ruvát eszkábált öszve nékik, s éppenhogy brösnek kellett lennie. – Nonono, nem úgy van a! – szólott a kovács. – Hát ahoz a ruvához mivel nyúzta a brt, s mivel curholta, s mivel varrta azt az Isten? He? Hát csak nem a kovács csányt hozzá néki szerszámokat? Nougyi! Hát münk, kovácsok vagyunk régebbrül. – Ájjunkcsak meg! – mondta a faesztergályos. – Hát osztán azokat a szerszámokat hogyan fogta kézbe az Isten, ha nem vót egynek se nyele? Na lássák! Münk vótunk azok, kik nyelet csánytunk a szerszámokho, münk mestersége a régebbi. – Hahahaha – kacagta valamennyijüket szemközt a taníttóbácsi. – Hát kendtek mit gondolnak, mindezen tudományra ki es taníttotta meg a faesztergályost, a kovácsot, a bröst s a tekintetes Atyaúristent? Naugyi, hogy münk, taníttók! Hejjnye aztamindenit, de igazat mondott a taníttóúr, nem es vót ellene apelláta, elhitte mindegyik néki az igazát, de akkorát kacagtak ott ültükbe, hogy még az ebédnél es jobban esett nékik a nevetés. Lássák, ilyen a magyar! Minden bajba feltanálja magát, s ki nem tanul, az tanít, s ki nem tanít, az is tud sokmindent! Úgy bíz a!  Vót eccer, hun nem vót, vót eccer egy folyó, minek az vót a neve, hogy Tisza.

Messze esik e’ Jerusálémtül, hol Jézus tanított, s Betlehemtül, hol felnevekedett, de mégescsak kedves vót ez a folyó a fggyivel egybe es a mi urunknak,

a Jézus Krisztusnak. Ugyanis gyakorta járogatott errefelé, mán csak azér, merhogy ennél a folyónál s ezen a fdön laktak a magyarok, kik igencsak kedvessek vótak a teremt Atyaúristen eltt, hát gyakorta kütte a fi ját, hogy hírdesse

nékik az evangyéliomot lelküknek üdvére, testüknek megersítésére.

Így vót ez ama bizonyos napon es. Hogy mék napon? Hát azon, amikor Jézussal csufság esett meg ezen a fdön. Hogy es vót? Elmesélem.

Történt eccer, hogy Jézus e fdön csángált. S ha mán errefelé járt, gondolta, megnézi saját szemivel, vajjon valóságoson olyan szke az a Tisza, miként

a magyarok állították mindég es. Elért a partra, hát olyan szépen hömpölyögött, olyan szépen senderedett, olyan szépen fecsegett az a folyó, hogy nagyon

megmelegedett tülle a Jézus szíve. Szép vót, na! Meg szke es, ahogy leírták a

magyarok, ugyanis úgy kavargatta a homokot, az iszapot, valóságosan megszínezte a vizet. Járogatott a Jézus, menegetett a partyán, de gondolta, mosmán

át kellene menni valahogy túlra, s onnan es megnézni az ittenit, hogy onnan es olyan szépet mutat-e, mint innen. Tanált es egy hidacskát, de az amolyan

fahíd vót, abba az üdbe csakis abbul rakták azokat. Joó kárpáti fenybül, joó

nyírségi tgybül, meg joó szabolcsi akácbul. Álltak es azok százévekig, mígcsak

ha valaki meg nem rongálta ket.

No, ahogy elindult errül az ódalrul, hát szembe éppen egy prosecció akart

általgyönni, mer erre vót dóga Márijapócson. Oszt a híd közepin összvetanálkoztak. Akkora keresztet tartottak magik eltt, akkora lobogókval gyöttek, hogy

észre se vették, oszt leszorították a Jézust a hídrul. Mit vót mit tenni, bévette

magát a vízbe a Jézus, azaz csak vette vóna, merhogy tudott  a vízen járni,

hát most es kigyaloglott szép csendbe, oszt máig sem vót a Tisza partyán, mert

máig emlegeti, ha errül a kirándulásrul kérdik. A magyarok közt es elterjett a

híre, oszt ótán mán azok es gyakorta mongyák, ha valakivel valami rossz történlik, hogy:

„Szorul, mint Jézus Krisztus a hídon.” Amikor öregapám fisznót vágott, mindig küldött a némáéknak kóstollót. Aszonta, ritkán lakunk, mindig jó egy jó szomszéd.