Sok becsapódás volt és lesz, még, míg egyszer majd eljön a vég. Nézzük a fogalmakat. Az aszteroidák sziklás maradványok, amik a naprendszerünk bolygóinak korai kialakulásából származnak. Több mint 1 millió aszteroida létezik csak a Mars és a Jupiter közötti aszteroidaövben. Az üstökösök viszont inkább hatalmas hógolyókhoz hasonlíthatók, amik fagyott gázokból, porból és kövekből állnak. Mivel ezek is a naprendszer tagjai ugyanúgy a nap körül keringenek, mint az aszteroidák, viszont amikor ezek túl közel kerülnek hozzá, elkezdenek megolvadni. Ekkor egy gigantikus por- és gázfelhő szabadul fel, ami sokszor a legtöbb bolygónál is nagyobb lehet. A naprendszerben 3000 üstökösről tudunk, ami veszélyes. Sok olyan aszteroida csapódott már be a Földbe, amit az emberiség túl későn észlelt ahhoz, hogy egyáltalán esélyünk legyen megelőzni az ütközést. Gyakran későn észleljük az objektumot, vagy mert a nap felől jön, vagy pedig olyan kicsi hogy csak közvetlenül azelőtt veszünk csak észre, hogy belépett volna a Föld légkörébe. Ha a mérete nagyobb akkor mindig csak az ima maradt hátra. A NASA Scout rendszere, ami folyamatosan esetleges becsapódások után kutat, kiszámítja az aszteroida pályáját, vektorát, sebességét. Ahhoz, hogy kiszúrjunk egy ehhez hasonló égi testet, a naprendszer pásztázó távcsőnek pont jó időben, pont jó irányba kell néznie az égbolton. Például 2013. februárjában Cseljobinszk hatalmas robbanásra ébredhetett hajnalban, amikor a légkörben felrobbant egy kb. 17 méteres átmérőjű 10.000 tonnás meteorit. A relatíve kicsi méretéhez képest a robbanás hatalmas volt. Felért 500.000 tonnányi TNT erejével, ami a Hiroshima-i atombombának kb. a 30-szorosa. Az esetben 1200-an sérültek meg és az épületekben is nagy károkat okozott. De az a 10-15 kilométer széles aszteroida, ami a becsapódásával maga utánhagyta a Chikchulub krátert veszélyesebb volt. Ez lehetett az egyik fő oka a dinoszauruszok 65 millió évvel ezelőtti kihalásának. A kráter, amit maga utánhagyott a Yucatan félszigeten 180 kilométer széles és 900 méter mély lett, ami érzékelteti, hogy ez nem csak egy kis kavics volt. A becsapódás mindent elpusztította közelben. A robbanás hullám rengeteg sziklásanyagot juttatott a légkörbe és kb. 1,5 kilométer magas cunamikat is okozott. A becsapódás miatt a légkörbe jutó rengeteg por elzárta a napfényt a földfelszíne elől, ami nem volt túl jó hatással a növényekre se. Úgyhogy mind a közvetlen pusztító erejével, mind a közvetett hatásokkal hatalmas károkat okozott a környezetben és az élővilágban. Végül pedig a teljes ökoszisztéma összeomlásához is vezetett. A következő egy 2km széles üstökösünk a Shoemaker-Levi 9 névre hallgat. Szerencsére ez már semmilyen veszélyt nem jelent számunkra, ugyanis 1994-ben a föld mellet elsuhant és a Jupiterrel ütközött. Az üstökös a Jupiter gravitációja miatt 20 darabra tört, amíg becsapódása 300 millió atombombának felelt meg. Az első darabka 60 km per szekundón sebességgel talált talajt, a törmelékek pedig 2-3 ezer kilométer magasra lőttek ki. Ha ez még nem ijesztene meg, az már megfog, hogy a légkör a robbanással keletkező tűzgoyó miatt a mérések szerint az ott átlagos minuszáznegyven celsiusz fokról értelen 23 ezer celsiusz fokra melegedett fel. Ezt megusztuk. De nem lélegezhetünk fel mert jött az összes eddigi objektum közül talán az Oumuamua a legérdekesebb, legalábbis ami az eredetét illeti. Az Oumuamua egy 400 méter hosszú szivar alakú sziklás jelenség volt, ami 2017-ben haladt el a Föld mellett. Mondjuk nem kell megijedni, mert tőlünk alig 41 millió kilométer távolságra suhant el, úgyhogy szerencsére kicsit se közel. Talán még érdekesebbé teszi, hogy azóta se tudjuk pontosan mi is volt ez. Még csak az se sikerült pontosan meghatározni, hogy az űr melyik részéről érkezett, mert egyetlen csillagrendszerhez se tudjuk kötni. Csak az biztos, hogy a naprendszeren kívülről érkezett. Nagyon messze volt tőlünk úgy, hogy biztonságban voltunk, de egy ekkora üstökös, jó nagy pusztítás végzett volna a bolygónkon. Ha becsapódna, teljes sötétségbe borulna minden. A légkörben maradó por és törmelék miatt a növények, állatok és mi, emberek is hamar elpusztulnánk, mivel mind függünk a napfénytől, amit ezek elzárnának a bolygónk elől. Az Oumuamua-ról egyébként készítettünk már egy részletesebb videót korábban, amit a jobb felső sarokban találsz. A Ceres-től se kell félni, de nem azért, mert akkora biztonságban lennénk tőle. Sokkal inkább azért nincs miért aggódni, mert ha ez becsapódna, egy szempillantás alatt pusztítaná el a Földet és rajta mindent. Szóval kb. észre se vennénk. A Ceres a Mars és a Jupiter között húzódó aszteroide öv legnagyobb objektuma. Mármint annyira, hogy az öv teljes tömegének a 25%-át teszi ki. A Sogara 476 km, ami a dínókat kipusztító csikcsulúb alig 60-szorosa. Sőt, ez már igazából nem is aszteroide, hanem egy törpebolygó, bár tény, hogy a naprendszer legkisebbje.A becsapódás elvileg nagyjából 10 km távolítaná el a Földkérekből, amit hiperszonikus lökéshullámok követnének az egész bolygón. A robbanáskor keletkező tűzgolyó pedig mindent elégetne, ami csak az útjába kerül. Egyszerűen semminek se lenne esélye a túlérésre. A Föld maga is egy izó tűzgolyóvá és megolvadt kőzettömbé válna. Hogy mennyire jelent veszélyt ránk, az függ a mérettől a tömegtől és az összetételtől.
Jó példa erre a Barringer-kráter, más néven arizonai meteoritkráter, a világ egyik legismertebb becsapódási krátere, amely Arizonában, Flagstafftól keletre található. A kráter átmérője 1200 méter, mélysége pedig 170 méter, és körülötte 45 méter magas perem húzódik. A krátert egy mintegy 45 méter átmérőjű, 300 000 tonna tömegű vasmeteorit hozta létre nagyjából 50 ezer évvel ezelőtt, amely 19 km/s sebességgel csapódott be. A kráter becsapódásos eredetét eleinte vitatták, de 1960-ra tudományosan is bizonyították, elsősorban a kráterben található, magas hőmérséklet és nyomás hatására keletkezett ásványok alapján. A Barringer-kráter ma látogatóközponttal rendelkezik, ahol a becsapódás mechanizmusát is bemutatják, sőt a meteorit legnagyobb, mintegy 800 kg-os darabja is megtekinthető.
Helyszín: Arizona, Flagstafftól keletre Átmérő: 1200 méter Mélység: 170 méter Perem magassága: 45 méter Létrehozó meteor mérete: kb. 45 méter átmérőjű vasmeteorit Becsapódás sebessége: 19 km/s
Kor: kb. 50 ezer év Becsapódásos eredet igazolva 1960-ban...
Ha az ütközés a közelünkben történik valamelyik bolygóval, az is végzetes lehet számunkra, mert a következménye a kirepülő darabok, végzetes random ütközést okozhatnak vagy a gravitációs viszonyok megváltoztatását ami szintén végzetes lehet, hiszen az elmozdulás a nap felé hőmérséklet növekedést az ellenkező irányban pedig kritikus lehűlést okozna.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése