Hé paraszt?

Nagyapám mondása, ha megrázod a fát, mindég le pottyan valami... Igen, nekem szólsz,  mert én valóban paraszt vagyok. Művelem a földet, hogy a buta városi éhen ne haljon. Szegények voltunk, parasztok voltunk. Gyermekként nem volt ruhánk, kesztyűnk, nem volt cipőnk, de voltak álmaink céljaink, és hitünk.  Az állatokkal folyamatosan fellépő betegségeket is gyógyítani kellett. - Egy személyes élménye "valakinek": - "Kisgyermekként láttam, hogy az egyik tehén benyelt egy almát, ami rögtön megakadt a torkán és ezért fuldoklott. Az állatorvos azt tanácsolta, hogy metsszék el a nyakát és mérjék ki az állatot, mert menthetetlen. - Nos, az egyik öreg tanulatlan "buta paraszt" amikor ezt meghallotta, megfogta a Dr. úr gallérját és kivágta az istállóból. Kért egy kicsi kést, benyúlt az állat szájába és szétvágta az almát. Ez a tehén utána még számtalan borjút ellett." - Tehát a "buta parasztnak" jár egy állatorvosi diploma is! Nagyapám csak nagyon indokolt esetben fordult orvoshoz vagy patikáriushoz, embert vagy állatot otthon gyógyították meg. Ha szült valaki otthon tette, ha beteg volt valaki kikúrálták magukat, vagy a bába vagy a javasasszony segített. A kertben megtermelte /vagy a környéken begyűjtötte/ a gyógynövényeket. Szinte minden faluban volt egy bába, vagy egy javasember, javasasszony, aki gyógyított embert és állatot egyaránt. Saját maguk készítették a mosó, mosdó, mosogatószerüket, ruha, fa, falfestékeiket. Maguk gyűjtotték a gyógynövényeket készítették a kenőcsöket, gyógyteákat. Fiatal házasoknak, ha nem örököltek, pénzük sem volt a mesteremberekre, akkor a rokonság felépített egy házat. vetették a vályogot, faraktág a gerendát, nádazták a tetőt. Régen az öreg paraszt ránézett az égre és mondta: - most kell vetni, most aratni, most kaszálni, most haza kell hajtani az állatot, most sietni kell, mert jön az eső, a jég, vagy a hó. - Napszaktól függetlenül, arra van észak, arra dél és hogy mennyi az idő. Ha kellett faragott, ha kellett eszkábált, ha kellett csuport csinált, ha kellett dikót eszkábált. A paraszt gyerekek nem járhattak iskolába, mert a mezőn kellett kapálni. Maradt az élet iskolája, amit az apjától meg az anyjátul tanult. A lyány megtanult főzni mosni gyereket enevelni, a fiú megtanulta a munkát megtanult gazdálkosni, és mindent eltanult az öregektől. Így amikor Ő maga is öregember lett, tovább adta tudását fiainak. Gyermekként nem volt ruhánk, kesztyűnk, nem volt cipőnk, de voltak álmaink céljaink, és hitünk.

Megtermelte magának az ételt, italt, a bort, a pálinkát, stb.-stb.-stb. Még a házát is saját maga építette. Az asszonyok tudtak szőni, fonni, ruhát varrni, ismerték a gyógynövényeket. Nem volt pénz orvosra, még a szappant is főzték A krumplibogarat kézzel szedték le a növényről, (Még én is.) nem használtak vegyszert. Szüleim mondták, hogy az ő gyerekkorukba csak pár dologért jártak a boltba, - (mert más minden megvolt otthon, ami kellett) - de nem is lehetett ott sok mindent kapni, mert szinte nem volt soha semmi. Ha mégis menni kellett valamiért, mindig hosszú sorokban kellett várni. - Édesapám mesélte, mikor kisgyermekként húsért küldték , - ott az öregasszonyok kilökték, kitaszigálták a sorból és lehajtott fejjel kulloghatott haza .Amikor mégis bejutott az üzletbe, akkor meg csak protekcióval, "pult alól" kapta csak meg az árút. - Ilyen idők jártak akkor. - A mostaniak, - a mostani gyerekek meg a bőség zavarától, azt sem tudják már, hogy fiúk-e vagy lányok, úgy elkényelmesedett ez a világ. Nem voltak bűnözők, erkölcsös életet éltek, a lopás szégyen volt, ezért jogászokra meg ügyvédekre sem volt szükségük. Egy kézfogás volt az "üzlet", az adott szó szent volt. Nem szerették a mellébeszélést, a hazudozást. Nagy és jó erős összetartó családokban éltek, jó sok testvérrel akik támogatták egymást jóban-rosszban. - Helyettük panel lakó főiskolás és egyetemista társadalmat hoztak létre, ahol az ember még egy paradicsomot sem tud megtermelni. Még kertje sincsen, üres a kamrája, nincs mit enni, ezért (is) kénytelen dolgozni járni. És ami a lényeg, - jó sokat vásároljon, mindent vegyen meg, még azt is ami nem kell. Csak sokat fogyasszon és még többet vásároljon, ez a lényeg. (Fogyasztói társadalom.) Mivel semmihez sem ért, ezért így mindent meg kell vennie ami az életben maradáshoz szükséges. Ezért kezdték a paraszt szót pejoratív értelemben használni mivel le akarták járatni ezt az életmódot, mivel ez nem szolgálta az ő érdekeiket. - Ahhoz, hogy a mai modern fogyasztói társadalom létrejöhessen, először is szét kellett verni az önellátó és valódi értelmes tudással rendelkező paraszti réteget. - A TSZ szervezésekkor, az agitátorok, a kommunista szolgák, - addig ütötték az ajtót és addig tiportak a sáros, vagy havas csizmájukkal a paraszt portáján, - míg a szegény paraszt alá nem írta a beleegyező okiratot. - Ezek után amije volt, az minden ment bele a "közösbe". - Vitték a lovakat, teheneket, földeket, magas erdőket, - és Ő csak egy kis háztáji földet tarthatott meg. - Ekkor a szegény paraszt bizony úgy érezte, hogy kisemmizték. (Édesapámtól tudom, hogy évtizedekkel a kisemmizések után, egy volt kommunista bérszolga mesélte neki, hogy ő volt az egyik, aki Nemescsóban is járt. - Ezt vallotta: - "Az a kislány mindig nagyon sírt  mikor mi megjelentünk". - Az a kislány az én leendő édesanyám volt.) Lassanként kivették a gyerekeket a családi gazdaságból és elküldték őket a kötelező elemibe, - akik azután a tudást a szüleiktől már nem tudták átvenni. - Az iskolában pedig alternatív dolgokat is kezdtek tanítani, kiváltképp mostanában, - és így tették és teszik függővé a mai embereket. később, a rendszerváltás után, mikor a kárpótlási törvényt, - az állampolgárok tulajdonában igazságtalanul okozott károk miatt hatályba helyezték, - akkor, - már aki megérte, az kárpótlásban részesülhetett. Továbbá, bővebben: - "A törvények értelmében az 1939 májusától az 1990. évi rendszerváltozásig a magyar állampolgárokat, valamint a kárt elszenvedett, de 1990. december 30-án életvitelszerűen Magyarországon élt külföldi állampolgárokat a tulajdonukban az állam által igazságtalanul okozott károkért a törvények értelmében kárpótlás illette meg." - Az egyetlen örökösnek, az édesanyámnak kellett bizonygatnia, hogy már-pediglen az a föld a miénk volt, ott volt, de nem is akkora volt, - ez és ez a nevezetű erdő meg ott volt-itt volt és nem ekkora, hanem akkora volt, - és még sorolhatnánk a sok fejfájást elindító huzavonákat. - Lényeg a lényegben, hogy régen, egy mozdulattal elvettek, eltöröltek mindent, - édesanyámnak meg bizonygatnia kellett a tulajdonait. Abnormális egy helyzet volt, - úgy, hogy szegény édesapja, Perger Ernő az én nemescsói nagypapám, már korán, 1976-ban meghalt és a fiatal lánya, az édesanyám meg nem tudhatott mindenről. Így, bizonygatni a tulajdonjogokat elég nehéz volt, mert sehol sem voltak lejegyezve, - legalább is ezt édesanyám nem tudta, csak a családból, hallomás, illetve gyermekkori emlékezetből ismerte amit ismert. - A volt kommunista káderek, a TSZ igazgatók, a további vezetők és a TSZ irodisták egytől-egyig NEM segítettek, - kihasználták ezt a kapóra jött (Jó.) helyzetet és magukhoz kaparintották az ilyen "bizonytalan" és szerencsétlenek földjeit, erdőit, javait, - és ebből a mesterkedésekből gazdagodtak meg igazán. - A mai napig vígan élnek, már akik még élnek közülük. - Ha már nem is ők, hanem az utódaik és leszármazottaik bizony virulnak, gazdagodnak, mások régi, elkobzott tulajdonaiból. Ezért, a fentiek miatt, a parasztság, - még a mai napig sem tudott igazán magához-térni ebből a súlyos letargiából, - ami, bizony még most is kísérti őket.Persze a régi józan parasztsággal, sohasem szabad összekeverni, a mai, teljesen gépesített műtrágyás gazdákat, - akik csak a minél több profit érdekében ténykednek. - Ők már messze nem az ősi parasztság hitvallása szerint élnek és dolgoznak. Vissza kéne térni, a régi paraszti értékekhez és hagyományokhoz, - ahol a család volt a szent és a föld volt a minden. - Nem szabadna követni a beteges nyugati új-hullámos gendereket, - beteg fertőzéseket, - mert az csak öl, butít és nyomorba dönt. - Mindenki legyen a földjén a maga ura, - ne idegen haszonlesők prédája legyünk, ne azok parancsoljanak. - Mi már megszenvedtük a múltat és jövendőt.