Aki tanul sohasem unatkozik, mert olyan nincs, hogy semmi sem történik. Nincsenek átlagos napok, az életét mindenki saját maga alakítja önnön személyiségével és látásmódjával. Ha nem tanul, ha nem dolgozik, ha nem olvas kevesebb lesz mint azok akik ezt mind megteszik, és önmaga helyett a világot hibáztatja, a sikertelenségei miatt. Aki tanul az színesnek látja a világot, de aki nem látja a színeket, annak szürke lesz a világ és unalmas. Nem az a lényeg hány évet élsz, hanem az hogy azt a keveset milyen életminőségben teszed. Mindenki tudatlanul születik, de aki tanulással és munkával színessé és érdekessé teszi az életét az boldog lehet. Csak az hallja a zenét és látja a színeket aki elég művelt hozzá. Ne félj az öregségtől, mert csak a tanult emberek jutnak el odáig, a ráncok pedig a mosoly gyümölcse. Élni kell, és a hibákat is néha jobb megtenni és megbánni, mert kihagyni vétek. Hinni kell az álmokban, mert valóra válhatnak, Isten azért adja az álmokat hogy higgyünk benne. A víz arra szallad amerre a kövek terelik, a tűz arra megy amerről táplálják. Csak aki szépen él, az tud szépen meghalni. Tanulj a madártól repülni, a tücsöktől zenélni. A zene és a mosoly képes hidat emelni két ember között. A mosoly a legkisebb távolság két ember között. Minden reggeli ébredés tabula raza, a homokszemben vedd észre a világot, a nyíló virágban a szépet, a pillanatban az örökkévalóságot, mert a tenyeredben tartod s végtelent. A boldogság az emlékekben bújik meg. A szivárvány az a szalag csupán a tavasztündér hajában. A kutyák ugatnak de a karavánod halad, és aki magasan szárnyal, az kicsinek látszik azoknak a szemében, akik nem mernek repülni. Carpe diem, élj a mának és élvezd az élet minden pillanatát, csak akkor élsz igazán! Felmászok a csúcsra, legyúszom, lezuhanok a verembe, kimászom, eleset felállok és az élet megy tovább. Rengeteg lehetőség és rengeteg válaszút és néha megesik, hogy az ember egyszerűen eltéved, mert rossz sarkon fordul be. Nem érdemes azon rágódni, mi lett volna ha. Meg kell keresni a helyes utat, és tovább kell menni. Mindannyian a saját utunkat járjuk. És mi a cél? Hogy megvalósítsuk önmagunkat. „A mosoly értéke semmibe sem kerül, de sokat ad, mert gazdagabbá teszi azokat, akik kapják, és mégsem juttatja koldusbotra azokat, akik adják, pedig csak egy pillanatig él, de az emléke örökre megmarad. Senki sem olyan gazdag, hogy ne lenne gazdagabb általa. Boldogabbá teszi az otthont, táplálja a jó barátokat és a szeretet biztos jele. A mosoly nyugalom a megfáradtnak, napfény a csüggedőnek, világosság a szomorkodónak és a természet legjobb orvossága a bajok ellen, és mégsem lehet megvenni, elkérni, kölcsönadni, vagy ellopni. Olyan mint a szerelem, csak önként lehet adni! Ami a hernyó vége, az a pillangó kezdete, a sorscsapás talán kinyít egy újabb kaput és új lehetőséget. Az élet egy utazás, az út a fontos, nem az út vége, de aki túl gyorsan utazik, az elszalaszthat mindent amiért útra kelni érdemes. Sötét kell ahhoz, hogy a legtávolabbi csillagokat is láthassuk. A fiatalság mércéje nem az életkor, hanem a szellem és a lélek az akarat- és képzelőerő, az érzelmek intenzitása, a jókedv és a kalandvágy győzelme a tunyaságon. Csak az öregszik meg, aki lemond eszményeiről. Az évek múlásával ráncossá lesz az arcod, de ha kialszik benned a lelkesedés, akkor lelked ráncosodik meg. Senkit sem érdekel min mentem keresztül, csak azt veszik észre megváltoztam. Gondok, kétségek, az önbizalom hiánya, reménytelenség: mind hosszú évek, melyek nemcsak a testet húzzák le a sírba, hanem a lelket is. Addig nem öregszel meg, amíg él benned a remény, a hit, cél, álmok, öröm, és az információéhség.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése