Nem könnyű szavakba önteni azt a varázslatos harmóniát, amit hallhatunk a templomban. Így jártam én is, 15 éves voltam hét közben a gimnáziumba tanultam, de minden vasárnap a református templomba jártam. A mi templomunk elég puritán volt, télen nagyon hideg volt, de nyáron kellemes volt, mert falai felfogták a meleget. Az előző kántor, aki a harangozó lánya volt egyetemre ment, Kemenesi Tibor tiszteletes Úr, az Istentiszteleten kiprédikálta hogy új kántort keres a templomba. Amikor meghallottam, felcsillant a két szemem, és otthon elmeséltem szüleimnek, akik nagyon meglepődtek. Szép de igen nehéz hivatás, nem gyereknek való mondta Édesapám, de én kitartottam elhatározásom mellett. Mindig vonzódtam a zenéhez, volt egy kis harmónikám, azt nyúztam naphosszat, de az orgona hangja a szívemig hatolt, nagyon vágytam rá, hogy megtanuljak rajta játszani. Több jelentkező is volt erre a megtisztelő feladatra, de az elhatározásukhoz a kitartásuk nem volt elég. Isten segítségével, lassan megtanultam játszani, bár eleinte csak suszterbasszusban, de később, mikor már átláttam az összefüggéseket egyre kifinomultabban és árnyaltabban játszottam. Az orgona elég régi volt és nem volt felhangolva szerintem már évtizedek óta, de nekem akkor is földöntúli volt az a harmónia amit ki lehetett csalni belőle. A kántorizálás persze több, mint eljátszani egy zsoltárt, meg van a liturgiája az istentiszteletnek, amit szintén meg kellet tanulnom. A koráll tartalmazta az énekek és zsoltárok kottáit, külön a bal és a jobb kéz által lefogható billentyűket és a lábpedál játékát. Nem volt könnyű összehangolni a kezek és a lábak munkáját. A mi orgonánk aerophon típusú levegővel megszólaltatott hangszer volt, amit elektromos áram működtetett. A parókián volt egy faragott ütött kopott öreg harmónium, azon gyakoroltam délutánonként, amit lábban kellet taposni, amitől estére olyan izomlázam volt, hogy alig bírtam haza biciklizni. A templomi orgona végén is voltak a taposók, vagy fújtatók, amiket akkor használtak, ha nem volt áram. A játszó asztal a játszó szekrénnyel egybe volt építve. A sípok a szélládán mögöttem helyezkedtek el, amik horganyzott orgonalemezből készültek. Régi ütött kopott manuálja meg volt sárgulva már a napsütéstől. A manuál 4,5 oktávos volt és ehhez jött még a két oktáv a pedálokban. A billentyűket a szélládával a traktúra kötötte össze, amin a kántor foglalt helyet. A fújtató csatornát és a szélládát a szélcsatorna kötötte össze, ami olyan volt mint egy kovácsfújtató régen. Mögöttem a korpus hatalmas volt és széles, alacsony voltam nem is látszottam ki belőle csak a hangokból lehetett következtetni, hogy alighanem ül ott valaki. Az orgonaszekrény rezonanciája felerősítette a sípok hangját. A prospekt sípok olyan hosszúak voltak hogy majdnem a plafonig értek. A klaviatúra fölött voltak a regiszterek. Más orgonákon több manuál található ezen csak egy volt. A lábfújtató deszkából volt és bőrrel volt összekötve és amikor ráléptünk levegőt préseltünk a szélcsatornába. Nekem elektromos ventilátor biztosította a megfelelő légnyomást, aminek visszaáramlását egy beépített fojtószelep volt hivatott megakadályozni. A játék során fontos az összhangzás, amit regiszterek segítségével oldottam meg. Bár nem volt felhangolva az orgona, mégis csodálatos harmóniát lehetett teremteni, ha kellő gonddal válogattam össze hangokat. A billentyűrekeszes ládánál a regiszterek hatására jól a összeolvad, és pontosan egymáshoz hangolódnak a tercek. Minden egyes hang tehát tiszta hangolású és hangszínben egységes. A hallgató a három egyidejűleg megadott hangot világosan felismerheti. A játék folyamán az összes szólam tisztán és érthetően hallatszik. Akusztikai szempontból az elektromos traktúra tisztább polifónikus hangzást biztosít. Az orgonán az egyes sípsorok saját hangszínén túl különböző hangszíneket úgy tudunk előállítani, hogy különböző magasságú felhangokat kapcsolunk az alaphanghoz. Tulajdonképpen mesterségesen állítunk elő különféle hangszíneket. Egy orgonista így nemcsak a kész alapregiszterekkel tud más-más hangot megszólaltatni, hanem a felhangok keverésével is, mint a kvintregiszterek, tercek és szeptimek, a nónák segítenek. Az orgonán található kopulál segítségével a manuál regiszterei a pedálon is megszólaltathatók, azonos hangfekvésben vagy oktávnyi eltolódással is. természetesen egy kapcsolóval valamennyi regiszter és kopula egyszerre iktatható be, amikor is az orgona maximális hangerővel szól, ilyenkor még a szomszéd utcán is hallani lehetett az orgona földöntúli hangját, míg a "Pleno" segítségével az összes regisztert ki lehetett kapcsolni, a kopulák nélkül. A templom akusztikája kiváló volt, a felerősített és visszaverődött hangok megtöltötték a hajót és a kupolát. Amikor, nagyon ritkán a tiszteletes úr megajándékozott egy kis Bach muzsikával, szégyenkeztem, hogy milyen messze is vagyok a nagyoktól. 30 éve nem jártam, abban a templomban, talán már meg sincs az a régi orgona, persze, aki egyszer beleszerelmesedik az orgona polifónikus földöntúli hangjába, az egy életen át rabja lesz.
--------------------------
Az orgona neve a görög „organon” = eszköz szóból származik, a „hangszerek hangszere”
Az orgonát három szempont szerint határozhatjuk
meg, „Zeneesztétikai szempontból: az orgona zenekarszerően
(orchesztrálisan) sokoldalú, vokális természető, temperált hangolású, polifón hangszer. Hangképzési és szerkezeti szempontból az orgona
összetett fúvóshangszer, Játszótechnikai szempontból az orgona többtagú
billentyős hangszer. Rendszerint 2 vagy 3, ritkábban 4 vagy 5 kézi és 1 lábbillentyőzete, meg egyéb
játszóeszközei (pl. regiszterei) vannak, mint megannyi tagok.” Az orgonának három fő alkotórésze van: A
hangzószerv: vagyis a sípok, sípsorok összessége. A sípok mőködéséhez levegı
(szél) szükséges. Ezt a fúvómő állítja elő, vezeti és osztja szét a sípok felé.
Hogy a sípokat, sípsorokat meg is tudjuk szólaltatni a szelet bebocsájtó szelepek által, szükség van
a játszóberendezés-re. Ez által játszhatunk az orgonán úgy,
mint a billentyős hangszereken, és szabályozhatjuk, hogy a sípok, sípsorok közül éppen melyek
szóljanak. Az orgona mőködéséhez
kétféle energiaforrás szükséges a fúvó (-mű) által termelt szél és az orgonajátékos munkája által közvetlenül mőködtetett
(mechanikusan) vagy közvetetten más energiaforrás közbeiktatásával (sőrített levegı; elektromos
áram) vezérelt billentyő- és regiszterszelepek. Az orgona regisztereirıl, a játékok és sípsorok
fogalmáról, hangterjedelemről; A regiszterek vagy másnéven játékok az orgona hangzó részei:
regiszterkapcsolókkal tetszőlegesen ki- vagy bekapcsolható sípsorok. Szokták még változatoknak
is hívni ıket. Az általánosan
használt „regiszter” fogalma tulajdonképpen helytelen: a regiszterkapcsolók nem csak sípsorokat, hanem játszóeszközöket, valamint az
orgonista játékát segítı berendezéseket is mőködtethetnek, melyek hangzó szervként nem vesznek részt.
(Pl. kopulák, melyek a manuálokat és a pedált kötik össze egymással; tremolók, melyek hanglebegést
idéznek elı a bekapcsolt regiszterek sípjainál.) Így egy orgona „regiszter” vagy játék számába
ezeket nem is szokás beleszámolni. Nem minden regiszter „játék” tehát, de minden játék
regiszter! Vannak azért kivételek is: pl. a különbözı harangjátékokat,
effektus-regisztereket (dobok; madárhangok) stb. sem soroljuk a „regiszterek” (játékok vagy
változatok) közé, pedig ezek „szólnak”.Nagyon jól fejezték ki ezt a régi orgonaépítési szerződések
szövegei: azokban szóló- és mellékváltozatokra bontották az össz regiszterszámot, így
mindenki számára egyértelmű volt, melyik. Mivel a mai nemzetközi terminológiában a „regiszter” kifejezés szóló változatot jelöl és ez az általánosan elfogadott a közfelfogásban, ezért ezt a továbbiakban is ebben az értelemben használjuk - esetenként a pontosítás miatt zárójelben hozzátéve a játék ill. változat kifejezéseket. A regiszter fogalmának az elıbb kifejtett magyarázata azt szolgálja, hogy a regisztereket senki se keverje össze a regiszterkapcsolókkal, és a regiszterkapcsolókon lévı sorszámozást a tényleges regiszterszámmal! A különbözı regiszterek nagyobb egységekbe tömörülnek: Az orgona minden billentyőzetének saját regiszterei, - játékai és játékcsoportjai vannak, melyek a különbözı billentyőzeteknek sajátos jelleget adnak. Ezeket az önálló játékcsoportokat „MŐ”-veknek nevezzük. (Németül „Werk”; angolul „Organ”.) A különféle Mővek regisztereinek használatával kíséreteket, szólókat, hangtömegbeli és karakterbeli szembeállításokat tudunk megvalósítani az orgonán. – A MŐ-vek a billentyőzetek egész hangterjedelmében többé- kevésbé azonos hangjellegőek, de a különbözı mővek önálló hangszínbeli és játékcsoportbeli sajátosságokkal rendelkeznek. − Egy manuálhoz több „Mő” is tartozhat.Szerepe az énekesekkel egyenrangú volt: egymást kiegészítették. (Pl. a kórus és az orgona váltakozó szerepeltetése a mise állandó részeiben: a 3+3+3 tagolású Kyrie-ben a páratlan számú könyörgést az orgona játszotta, a többit a kórus énekelte. Ez az ún. „alternatim-praxis”.) Később, a középkor végén és a reneszánszban az orgona szólisztikus szerepe nıtt: a liturgia énekeit az orgona egyedül játszotta, bizonyítva azt, hogy a zene szöveg nélkül is alkalmas a mondanivaló tökéletes visszaadására. (Gondoljunk az alleluják és más gregorián énekek hosszú melizmáira!) Az orgonának nem csak a szentmisében volt és van szerepe: különbözı más paraliturgikus szertartásokon és a zsolozsmában is alkalmazzák. Pl. egyes országokban a zsolozsma antifónáinak dallamait az orgonista improvizációi teszik még élıbbé és kifejezőbbé. Így az orgona liturgikus alkalmazásában a helyi hagyományoknak is nagy szerepük van. Az egyházi álláspont az orgonával kapcsolatban. Az egyház az orgonát ez mindmáig hivatalosan nem ismerte el templomi hangszerül, csak használatára vonatkozó korlátozások születtek legtöbbször. (Pl. a Tridenti zsinaton.) A 19-20. századra a világi és egyházi zene hatalmas változásokon ment keresztül mind stílusában, mind mőfajaiban. A hangszerek, köztük az orgona fejlıdése sem állt meg. Egyre sürgetıbb lett tehát egy átfogó egyházzenei szabályozás megalkotása, mely tartalmazza a liturgikus és templomi zene szabályait, a hangszerek alkalmazásának feltételeit. A következık rövid áttekintést adnak e tárgyban. Pápai megnyilatkozások és egyéb dokumentumok az egyházi zenéről és az orgonáról századunkban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése