Az informatika jövője

Az Ethernet újjászületése

Alig 25 éve, hogy Dr. Robert M. Metcalfe ötlete nyomán a Xerox megkezdte egy lokális hálózati technológia fejlesztését, amelyet Ethernetnek neveztek. 1983-at írtunk, amikor megszületett az IEEE 802-es szabványcsalád, amely széles körben elfogadott szabványos alapot teremtett az egyre köznapibb számítógépek kis távolságú összekapcsolásához. A kísérleti rendszer 3 Mbit/s sebessége helyett a szabvány már 10 Mbit/s nyers adatátviteli teljesítményt írt elő. A technika fejlődésének és az igények gyors növekedésének az eredményeként 1995-ben véglegesítették a Fast Ethernet néven ismert, 100 Mbit/s sebességet biztosító újabb — IEEE 802.3u — szabványt.
Bár egy 21 évvel ezelőtti cikkében még az Ethernet technika megalapozója sem jósolt ötlete felhasználásának 20-25 évnél hosszabb időszakot, a jelek szerint mégis esélyünk van arra, hogy a mind szélesebb körben ismert és ma is használt eljárás újabb forradalmi változásokat átélve meghatározó szereplő maradjon a helyi hálózatokban az ezredfordulót követő években is. Már csak néhány hónap és formálisan is megszületik az IEEE 802.3z szabvány, amely — válaszul az egyre növekvő adatátviteli igényekre — 1000 Mbit/s sebességre emeli az Ethernet maximális teljesítményét. A követke-zőkben az új módszer kidolgozásának főbb indokait, technikai alapjait és felhasználásának várható irányait foglaljuk össze.


Ethernet, a domináns LAN technológia

Napjainkban az elemzések azt mutatják, hogy már 120 milliónál is több a lokális hálózati végpontok száma. Az IDC felmérése szerint 1996-ban ezek 83%-a Ethernet elvet alkalmazó hálózatban üzemelt. Abban az évben kb. 31 millió Ethernet csatolókártyát és 43 millió portot tartalmazó hubot értékesítettek világszerte. Eközben az egyéb technológiát — ATM, FDDI, Token-Ring — alkalmazó csatolók egyesített piaca 6 millió kártyát és nagyjából 7 millió hub-portot, azaz mindössze 14%-os részesedést jelentett. Az Ethernet dominanciájának további fenntartását segítheti a gigabites sebességtartomány birtokba vétele is. Minek köszönheti az Ethernet látványos térnyerését? Nézzük a legfontosabb tényezőket!

Megbízhatóság

A rendszer megbízhatósága döntő szempont a hálózatok felhasználói számára. 1986-ban megjelentek az első 10Base-T hubok és velük a strukturált kábelezési rendszerek. Ezek alkalmazásával az Ethernet hálózatok biztonsága mára eléri a telefonhálózatoknál megszokott szintet.

Hasonlóan biztonságos rendszert csak kipróbált elvek alkalmazásával remélhetünk. A gigabites Ethernet technika a jól ismert eljárásokat — más területeken már sikerrel használt — egyéb eszközökkel ötvözve a bevált módszerek továbbélését kínálja.

Felügyelet

A megbízhatóság fontos tényezői a rendszer felügyeletét támogató eszközök. Az Ethernet alkalmazásával széles körben terjedtek el a hálózati felügyelet olyan szabványos eszközei — pl. SNMP —, amelyek az egész rendszer központosított ellenőrzéséről gondoskodnak. Rendszeradminisztrátorok tömege szokta meg, hogy a felügyelet léte legalább annyira fontos szempont, mint a hibátlan kivitelezés. A Gigabit Ethernet nem igényli a felügyeleti technikák gyökeres átalakítását, de a már bevált protokollok megváltoztatását vagy újakkal történő felváltását sem. Mindez a korábbi befektetések védelmét eredményezi.

Skálázhatóság

Az 1995-ben véglegesített Fast Ethernet szabványnak köszönhető-en a felhasználók az igényeikhez leginkább illeszkedő teljesítmény/ár viszonyú eszközöket választhatnak. A gigabites technika megjelenése újabb szinttel bővíti a lehetőségek körét, így a 10/100/1000 Mbit/s kategóriák a legkülönfélébb igények egységes elvek szerinti kiszolgálását biztosítják.

Ár

Az Ethernet és Fast Ethernet termékek ára gyorsan csökken. Napjainkban egy PC-be szerelhető márkás Ethernet csatoló 35, a hasonló Fast Ethernet termék kb. 90 dollárba kerül. A megfelelő kapcsolóeszközök portra vetített ára 300 és 620 dollár körül van. Az előrejelzé-sek szerint a Gigabit Ethernet alkotóelemek ára mintegy háromszorosan haladja majd meg az azonos Fast Ethernet termékekét. Így várhatóan már az új kategória beveze-tő árai is kedvezőbben fognak alakulni, mint a versenytárs technikák jelenlegi árai.

Az eddig felsoroltak együttes eredménye, hogy az Ethernet napjaink legelterjedtebb lokális hálózati technológiája. Az évek során sok százmillió dollárnyi érték halmozódott fel a megvásárolt eszközökben, de talán ennél is fontosabb, hogy rendszergazdák és felhasználók tízmilliói ismerték meg és alkalmazzák magabiztosan ezt a technikát. E hatalmas szellemi és anyagi beruházások megőrzésének esélye, a technika változó igények kiszolgálását célzó továbbfejlesztésének lehetősége arra ösztönzi a fejlesz-tőket, hogy az ismert elvek alkalmazásával keressék a továbblépés útját.


Új igények

Elemzések szerint az egyprocesszoros személyi számítógépek teljesítménye 18 havonta megduplázódik. Ezzel párhuzamosan újabb alkalmazások jelennek meg, amelyek mind nagyobb adatátviteli igényt képviselnek (1. táblázat).


Korábban a lokális hálózatok tervezésekor széles körben alkalmazták az úgynevezett 80%–20% szabályt. Ennek értelmében a hálózatok forgalmának kb. 80%-át tette ki a helyi forgalom, vagyis az egymás közelében elhelyezkedő szerver- és kliensgépek közti adatátvitel. Távoli hálózatok felé átlagosan csupán a forgalom 20%-a irányult. Az Internet/intranet alapú alkalmazások rohamos terjedése e tapasztalati értéket rövid idő alatt csaknem a visszájára fordította. Manapság a helyi hálózatból a gerincvezeték felé áramló adatok mennyisége gyakran jelentősen meghaladja az összforgalom felét. Mindezek a változások egyre nagyobb sebességű hálózatok kialakítását követelik.


Az új szabvány: IEEE 802.3z és kidolgozói

Érzékelve a felhasználói igények folytonos növekedését és a technikai lehetőségek töretlen bővülését, az IEEE 802.3 jelű bizottsága — kevéssel a 100 Mbit/s sebességű Fast Ethernet szabvány véglegesítése után — 1995 novemberében létrehozta a “High Speed Study Group”-ot azzal a céllal, hogy irányelveket dolgozzon ki az Ethernet továbbfejlesztésére. 1996. június 20-án az IEEE szabványosítási tanácsa hivatalosan is elfogadta a Gigabit Ethernet szabvány kialakítására vonatkozó indítványt, és 1996. július 8-án létrehozta a 802.3z munkacsoportot, amely 1997 januárjára kidolgozta a Gigabit Ethernet szabvány első tervezetét. Ezt egy hónapon belül követte a második, javított változat. Ezzel párhuzamosan az IEEE munkájának támogatására létrejött a legjelentősebb gyártók szövetsége — Gigabit Ethernet Alli-ance, GEA — is. A több mint 60 tag együttesen jelenleg a világ LAN termékeinek csaknem 70%-át állítja elő. Szakértőkkel és tesztberendezésekkel segítik az IEEE munkáját, de legfőbb céljuk, hogy biztosítsák a fejlesztés alatt álló új termékek együttműködését mind egymással, mind a korábban bevezetett eszközökkel. 1997 első félévében meg is jelentek az ajánlásoknak megfelelő első berendezések, majd 1997 júliusában megkez-dődött a 802.3 bizottságban az a szavazási procedúra, amelynek eredményeként a várakozások szerint 1998 márciusára megszülethet a végleges szabvány. A GEA tagjai jelenleg az új készülékek együttműködési tesztjeit végzik. A szabványokat maradéktalanul kielégítő első termékek nagy tömegű megjelenése 1998 nyarára várható.


A Gigabit Ethernet (GE) célkitűzései

Az új szabvány kidolgozása során a legfontosabb irányelvek a következők voltak:


• biztosítsa a full-duplex és half-duplex üzemmódot 1000 Mbit/s sebességen;
• változtatás nélkül alkalmazza a 802.3/Ethernet csomagformátumot;
• a jól ismert CSMA/CD közeg-hozzáférési algoritmust alkalmazva tegye lehetővé kollíziós domainen-ként egy repeater használatát;
• teremtse meg a teljes kompatibilitást a korábbi 10Base-T és 100Base-T technológiákkal.

Gigabit Ethernet technológia

A Gigabit Ethernet egyenes folytatása a korábbi 10 és 100 Mbit/s sebességű 802.3 szabványoknak. Miközben 1000 Mbit/s nyers adatátviteli sebességet nyújt, teljes kompatibilitást biztosít a korábbi eszközökkel. Az 1. ábra a Gigabit Ether-net technológia funkcionális alkotóelemeit mutatja be.

Amint az ábrán látható, a Gigabit Ethernet lehetővé teszi több különféle adatátviteli közeg alkalmazását. Többmódusú üvegszál használatával maximálisan 550 m-es átviteli utat nyerünk, míg egymódusú üvegszállal az áthidalható távolság 3 km-re növekedhet. A 802.3z szabványtervezet harmadik átviteli közege az olcsó, könnyen telepíthe-tő Twinax kábel, amely 150 W-os, szimmetrikus árnyékolt rézkábel. Maximális hossza 25 m lehet. Gazdaságosan használható szerverek és kapcsolók géptermen belüli összekötésére.

Természetesen nagy az igény arra, hogy a 100Base-T rendszerben megszokott 100 m-es UTP kábel a gigabites tartományban is felhasználható legyen. A vizsgálatok szerint 5-ös kategóriájú — 4 érpáras — UTP kábelen a feladat megoldható, de csak az előbbiektől különböző kódoló/dekódoló eljárás alkalmazásával. Ez utóbbi kidolgozása hosszabb időt igényel, ezért a végleges megoldást csak 1998
végére prognosztizálják. Az 1000Base-T rendszer definícióját a 802.3ab szabvány fogja véglegesíteni.

A Gigabit Ethernet szabvány gyors bevezetésének titka a más területeken már bevált megoldások intenzív alkalmazásában rejlik. Ennek jegyében a 802.3z szabvány a “Fibre Channel” néven ismert technika megbízható kódoló/dekódoló rendszerét — 8B/10B — alkalmazza, csupán az ott megszokott 1,063 Gbit/s sebességet 1,25 Gbit/s-ra növelték, így biztosítva az 1 Gbit/s adatátviteli teljesítményt.

Annak érdekében, hogy a majdan piacra kerülő Gigabit Ethernet termékekben a különféle adatátviteli közegek cserélhetők legyenek, a szabvány kidolgozói egy átviteli közegtől független felületet (Gigabit Media Independent Interface, GMII) is definiáltak. A GMII — opcionális — felhasználásával olyan fiakártyás (piggy-back) csatolók építhetők, amelyek cserélhető médiamodulok felhasználásával bármely szabványos adatátviteli közeghez illeszthetők.


Az 1. ábra legmagasabb szintjén látható Media Access Control, MAC részegység a Gigabit Ether-netben teljesen azonos a korábbi Ethernet rendszerekben alkalmazottal. Csupán olyan minimális változtatásokat eszközöltek — 64 bájt helyett 512 bájtnyi “slot time” —, amelyek nem befolyásolják a meglévő rendszereket. Ez a módosítás azonban kissé lerontja a rövid csomagok átvitelekor elérhető teljesítményt. Ennek kompenzálására bevezették a “packet bursting” fogalmát, amelynek felhasználásával a csatolók még kisméretű csomagok esetén is kihasználhatják a rendelkezésre álló sávszélességet. A Gigabit Ethernet MAC specifikáció kielégíti a 802.3x szabvány támasztotta követelményeket, vagyis lehetővé teszi a full-duplex adatátvitelt is.


Az új lehetőség kihasználása

Habár a legnagyobb gyártók már ma is rendelkeznek olyan egyetlen lapkán megvalósított áramkörrel, amely megengedi gigabites csatolók (Network Interface Card, NIC) létrehozását, bizonyos, hogy kezdetben nem személyi számítógépek hálózatba kötésére fogják alkalmazni a Gigabit Ethernet eszközöket. Ennek egyszerű oka, hogy napjaink PC-i ehhez nem eléggé gyorsak. Ezt a 2. táblázat számszerűen bizonyítja.


Egy a közelmúltban az USA-ban végzett felmérés szerint a hálózati fejlesztésekért felelős döntéshozók tisztában vannak a fenti tényekkel. Ezért arra a kérdésre, hogy “Hol tervezi a Gigabit Ethernet eszközök munkába állítását?” a következő válaszok születtek:


LAN gerinchálózatok összekapcsolása

A manapság használatos Fast Ethernet kapcsolók 4–16 100 Mbit/s sebességű portot tartalmaznak, amelyekhez általában 10/100 Ethernet kapcsolók és/vagy Fast Ethernet csatolókkal rendelkező szerverek csatlakoznak. Két ilyen kapcsolót napjainkban valamelyik portjuk felhasználásával köthetünk össze. Ez a csatolás értelemszerűen 100 Mbit/s maximális sebességet eredményez, miközben a kapcsolókban aggregálódó átviteli igény a több port miatt ennél lényegesen nagyobb is lehet. Gigabit porttal bővített Ethernet kapcsoló esetén a torlódást okozó szakasz egyszerűen — nem utolsósorban gazdaságosan — felgyorsítható (2. ábra).





Kapcsoló–szerver közti alkalmazás

Az 1000 Mbit/s sebességű vonalak másik logikus felhasználási lehető-sége, ha a nagy teljesítményű szervergépet — amely azonban a fentiek szerint nem PC alapú — gigabites csatolóval szereljük fel, majd e csatolót az előző pontban említett Gigabit Ethernet kapcsoló 1000 Mbit/s sebességű portjához illesztjük. Ekkor a kapcsolóban aggre-gálódó, a szerver felé irányuló, többször 100 Mbit/s forgalom torlódás nélkül haladhat át a szerver-kapcsoló szakaszon (3. ábra).





FDDI gyűrűk felváltása

További természetes felhasználása a gigabites technológiának a meglévő FDDI gerinchálózat kiváltása. Mivel a Gigabit Ethernet technika az FDDI fénykábeleihez hasonló átviteli közegre épül, így a már meglévő kábelek tovább használhatók, azokat nem kell lecserélni. Csupán a korábbi Ethernet-FDDI útválasztókba kell Gigabit csatolókat építeni és egy — a korábbi gyűrűt kiváltó — Gigabit Ethernet kapcsolót installálni ahhoz, hogy a gerinchálózat teljesítményét megtízszerezzük (4. ábra).





Összevetés az ATM-mel

A mind szélesebb körben ismert ATM — Asyncronous Transfer Mode — technika a cellák “híveire” és “ellenzőire” osztotta a szakmát. Mára a harc csendesedni látszik, a kezdeti lelkesedést és elutasítást felváltja a józan megfontolás. Az ATM és a Gigabit Ethernet a jelek szerint nem ellenségek, inkább egymás természetes szövetségesei.

A felhasználók számára a Gigabit Ethernet legfőbb előnye, hogy megőrizve a jól ismert elveket, lehetővé teszi a zökkenőmentes átállást a gigabites sebességtartományba. Az ATM ezzel szemben — eltérő fejlesztési célkitűzéseinek köszönhetően — kiválóan képes kezelni az olyan kérdéseket, mint az erőforrás-allokálás, terhelésmegosztás, alternatív útvonalválasztás. Az ATM egyik alapvető célkitűzése, hogy egyetlen hálózatban biztosítsa az adat-, hang- és képátvitelt. Ehhez az információ típus szerinti megkülönböztetését teszi lehetővé az adatforrástól a felhasználóig vezető virtuális áramkörök formájában. Ezek a virtuális csatornák megengedik, hogy a rendelkezésünkre álló átviteli kapacitást az igényeknek megfelelően osszuk meg. Az ATM Quality of Service — QoS — kategóriái lehetővé teszik fix sávszélességű — Constant Bit Rate, CBR —, változó sávszélességű — Variable Bit Rate, VBR —, meghatározatlan sávszélességű — Unspecified Bit Rate, UBR — és maximális sávszélességű — Available Bit Rate, ABR — jelcsatornák egyidejű átvitelét egyazon hálózaton. Lehetséges továbbá a végpontok közötti folyamatvezérlés — flow control — is. Az Ethernet technológián belül is zajlanak erre vonatkozó fejlesztések — 802.1p és 802.1Q szabványok —, de a prioritásfüggő kiszolgáláshoz az Ethernet csomag megváltoztatására lenne szükség, ami jelentős átalakításokat indukál(na) az alkalmazott protokoll stackben. Ezen a téren az ATM előnye vitathatatlan.

Az ATM mai formájában 155 Mbit/s sebességet kínál a LAN szegmensek között, és 622 Mbit/s sebességet a gerinchálózaton. Ez utóbbi érték hamarosan 2,4 Gbit/s értékre növekedhet a bevezetendő OC-48 szabványnak köszönhetően. Ezek imponáló adatok, de kis távolságokon a Gigabit Ethernet lényegesen olcsóbb eszközök felhasználásával biztosít hasonló sebességet. Ugyanakkor az Ethernet hangsúlyozottan lokális hálózati technológia, nem jósolhatjuk megjelenését a MAN/WAN területen: itt egyértelműen az ATM vezet.

A nagy sebességű, ám ehhez viszonyítva mégis olcsó Gigabit Ethernet technológiát tehát jól kiegészítheti a más jellegű ATM technológia. A két módszer együttműködése leginkább a távoli LAN-ok összekapcsolásakor kamatoztatható. Ehhez azonban a kapcsolatorientált alapú ATM-nek meg kell felelnie a kapcsolatmentes, csomag alapú Ethernet elvárásainak. Ezen a ponton jut szerephez az ATM Forum által kidolgozott “LAN Emulation” — LANE — protokoll.

A leírtak alapján talán nyilvánvaló, hogy egy átlagos vállalati vagy egyetemi hálózatban valójában nem kérdés, milyen technikát alkalmazzunk. A lokális hálózat a jól ismert Ethernet maradhat, miközben az épületek, telephelyek közti kapcsolatokat mindinkább ATM berendezések biztosítják. Az Ethernet és az ATM tényleges találkozási pontját pedig olyan kérdések döntik majd el, mint a beruházási lehető-ségek, a hálózat fizikai kiterjedése, topológiája és a tartalék útvonalak iránti igény.

Miközben az ATM kontra Gigabit Ethernet csata békekötéssel lezárulni látszik, mindinkább érzékel-hető, hogy a harc igazi vesztese az FDDI technika lehet. Az ATM mind sebességben, mind az áthidalható távolság mértékében maga mögé utasította a gyűrűt. Az FDDI számára a Gigabit Ethernet az adatút hosszában nem komoly ellenfél, de az utóbbi sebessége nagyságrenddel nagyobb. Ráadásul az Ethernet szegmensek találkozási pontjaiba telepítendő eszközök a jelek szerint lényegesen olcsóbbak lehetnek, mint az Ethernet/FDDI határon üzemelő berendezések. Mindez végső soron az FDDI visszaszorulását eredményezheti. Az Ethernet sikere nem teszi feleslegessé más technikák fejlesztését sem. Miközben a LAN tecnológiák frontján a verseny egy időre ismét eldőlni látszik, a versenytársak minden bizonnyal az egyre növekvő fontosságú nagy területű hálózatok kialakításában jutnak szerephez. Furcsa módon az ATM WAN-ok térnyerését éppen a mind gyorsabb LAN-ok összekötésének fokozódó igénye siettetheti.

Tiszai Tamás
tiszai@sztaki.hu
További információk:

http://www.gigabit-ethernet.org/
http://www.3com.com/0files/strategy/600220.html
http://www.cisco.com/warp/public/729/gigabit/
http://www.sun.com/products-n-solutions/hw/networking/sungigabit/ethernet/
ftp://stdsbbs.ieee.org/pub/802_main/802.3/gigabit
 


Nagy sebességű hálózati technológiák az IBM-től

Az IBM egyike azon keveseknek, amelyek a hálózati eszközök szinte teljes skáláját kínálják. A termékek köre az adapterkártyáktól egészen a nagy távolságú gerinchálózati kapcsolókig terjed. Minthogy a gyártmányfejlesztés szorosan együttműködik az IBM saját technológiai kutatóközpontjaival, a legújabb műszaki-tudományos eredmények a lehető leggyorsabban jelennek meg a termékekben. A rendkívül széles kínálatból két stratégiai terméket érdemes kiemelni: az IBM 8265 ATM kapcsolót és a hozzá szorosan kötődő IBM 8210 MSS (Multiprotocol Switched Services, kapcsolt multiprotokoll szolgáltatások) szervert.
A 8265 robusztus, nagy teljesítményű, moduláris felépítésű ATM kapcsoló, amely kiválóan alkalmas arra, hogy kampusz vagy nagy távolságú ATM hálózatokban gerinchálózati kapcsolóként szerepeljen, nagy teljesítményű szerverek számára nyújtson ATM csatlakozást — mindezt igen kedvező ár/teljesítmény viszony mellett. A kapcsoló lelke az IBM által kifejlesztett 16x16-os nem blokkoló architektúrájú integrált áramkörre (Prizma switch) épülő, 12,8 Gbps teljesítményű kapcsolómodul, amely 25 Gbps kapacitású hátlapsínre dolgozik. A hátlapsín a maximális redundancia és átbocsátóképesség érdekében kettős csillag topológiájú, melynek középpontjában a kapcsolómodul áll. Kapcsolómodulból kettő helyezhető el a 8265-ben, így magas rendelkezésre állás és nagy megbízhatóság érhető el. Maximális kiépítésben 56 db 155 Mbps OC3-as vagy 14 db 622 OC12-es porthoz jut a felhasználó. Modulok és interfészek széles választékban kaphatók, így mindenki könnyen összeállíthatja az igényeinek leginkább megfelelő konfigurációt. Csak a legfontosabb modulokról szólva: 1 portos OC12 modul mono- vagy multimó-dusú interfésszel, 4 portos OC3 modul, amely portonként különböző fizikai interfészekkel rendelkezhet (pl. mono- vagy multi-módusú optikai, vagy UTP/STP), 2 portos WAN modul (E3 és E1/T1/J1 támogatással). Hagyományos (nem ATM) LAN eszközök kapcsolatát az Ethernet és Token-Ring kapcsolómodulok teszik lehetővé. Külön érdekességként említhetjük az áramkör emulációs modult, mely ATM felett nyújt transzparens E1 összeköttetést, vagy az MPEG-2 video-disztribúciós modult, amelyik egy központi videoszerverről a videojelek elosztását teszi hatékonnyá.

A bevezetőben említett IBM 8210 MSS szerver, amely a 8265 kapcsolóba helyezhető modul vagy önálló doboz formájában is rendelkezésre áll, értéknövelt szolgáltatásokkal egészíti ki az ATM kapcsolót: LAN emulációs szolgáltatásokat (LECS, LES/BUS, LEC) nyújt, routerként és bridge-ként egyaránt működhet. A 8210 szerver teszi lehetővé, hogy a LAN emuláció útján a régi Ethernet vagy Token-Ring eszközök is részesedhessenek az ATM kínálta előnyökből. A 8210 elvileg nem korlátozott számú Ethernet vagy Token-Ring LAN emulálását biztosítja. Az emulált LAN-ok között LEC (LAN emulációs kliens) interfészei révén képes arra, hogy teljes funkciójú routerként (teljes IP, IPX/SPX, AppleTalk, DECNet, SNA, DLSw, NetBIOS, Banyan Vines) teremtsen átjárást. Vagy, ha a felhasználói igények azt kívánják, akár bridge-ként is működhet, teljeskörűen támogatva az összes bridge protokollt. Sőt a router és bridge funkciók együtt, egymás mellett is minden korlátozás nélkül működhetnek. Szabványos megoldásai miatt nem csak IBM környezetben használható.

Mind a 8265, mind a 8210 maximálisan megfelel a szabványoknak, ezáltal garantált a más gyártók termékeivel való együttműködés (természetesen ha azok is szigorúan betartják a szabványok előírásait). A kiemelke-dően nagy teljesítmény, a változatos modulkínálat, a szolgáltatások sokrétűsége, a klasszikus LAN eszközök integrálhatósága és a meglévő beruházások ilyen módon történő védelme, s végül, de nem utolsósorban a rendkívül kedvező ár teszik az IBM 8265-öt és 8210-et vonzóvá.

Polacsek Lajos
 

Bay Networks: Adaptive Networking


1997. október 21-én sajtóbemutatót tartott a Bay Networks a budapesti Marriottban. Mark Helfenstein, a hálózati eszközöket gyártó cég Svájc/Ausztria/Kelet-Európa régiójának igazgatója bejelentette: a Bay Networks erôteljesebb magyarországi jelenlétre törekszik, ennek elsô lépéseként képviseleti irodát nyit Budapesten, az Emke Business Centerben (cím: 1072 Budapest, Rákóczi út 42., tel.: 327-4508, fax: 327-4509). Az iroda feladata a hazai partnerek számára kereskedelmi és műszaki támogatás biztosítása, a magyarországi marketingtevékenység koordinálása, az ügyfelekkel való kapcsolattartás. A tájékoztatón két új Bay-partnerrel is megismerkedhettek a sajtó képviselôi. A Computer 2000 Magyarország Kft. disztribútorként a kis és közepes vállalatoknak szánt Bay Networks hálózati megoldások értékesítését végzi majd, kizárólag viszonteladók számára. A LANeX Kft. erôs műszaki hátterére és tapasztalataira építve Value Added Resellerként a végfelhasználóknak szállít Bay hálózati megoldásokat.
Kun Ákos, a Bay Networks magyarországi képviselôje röviden ismertette a Bay Networks stratégiáját. Az Adaptive Networking stratégia eszközök és alapvetô technológiák olyan készlete, mely a jelenlegi hálózatokat átformálja a jövô IP optimalizált hálózataivá. A Bay Networks az IP hálózati protokoll további térnyerésére számít, és ennek jegyében alakítja ki hálózati megoldásait. A stratégia szellemében egy új termékcsaládot is bemutattak. Az Accelar routing kapcsolók (képünkön) egyedülálló teljesítménnyel képesek IP csomagok kapcsolására (7 millió csomag/s; 15 Gbps hátlap). Ezek az eszközök ideálisan alkalmazhatók túlterhelt hálózati gerincek központi szerepének betöltésére. A Bay négy alapvetô technológiában kínál eszközöket. A switching/routing terén az új Accelar 100 és Accelar 1200 mellett megtalálhatók a Centillion, Backbone Node, RSP, BayStack eszközök. Az IP szolgáltatások terén a Bay szoftverplatformja a Bay RS; Internet hozzáférést nyújt az Instant Internet, a virtuális megvalósítás eszköze a Dial VPN; az IP-re épülô biztonsági eszköz a NetIP. Az Access routerek (5399 with DSP; Remote Annex; ARN/ASN; Nautica) és menedzsment platformok (Optivity, RMON Stack Probe; beépített probe-ok) teszik teljessé az eszközkészletet. A Bay Magyarországon is fel kíván zárkózni a Cisco mellé. Jelentôs referenciái vannak már az országban. K. A.


 Egy gyakorlati példa: az ÉDÁSZ Rt. gerinchálózata

Nagy sebességű hálózatokról szóló összeállításunk nem volna teljes, ha a technológiai információk mellett nem mutatnánk be alkalmazási példákat is, amelyeknél már nem csupán kísérleti jelleggel, hanem éles üzemben használnak Fast Ethernet, illetve ATM megoldásokat. A következőkben Horváth Gábor, a Networx Kft. műszaki igazgatója ismerteti röviden az Észak-Dunántúli Áramszolgáltató gerinchálózatának sikeres rekonstrukcióját, ahol vegyesen találhatók 10 és 100 Mbps Ethernet és 155 Mbps ATM hálózati szegmensek. Az ÉDÁSZ Rt. pályázatot írt ki a központi telephelyén — több kilométer kiterjedésű, számos különálló épületcsoporttal tarkított terület — lévő gerinchálózat rekonstrukciójára. A pályázóknak az ARCnet hálózatot kellett kiváltaniuk egy korszerű, skálázható, szabványos megoldással. Az rt. több lépcsőben valósítja meg a fejlesztést az épületen belüli hálózatok folyamatos rekonstrukciójával párhuzamosan. A pályázati kiírás a teljes hálózat rendszertechnikai megoldási javaslatát és az első fázis megvalósítását tartalmazta. ATM gerinchálózati megoldásával a Networx Számítógéphálózatok Kft. lett a nyertes.


A gerinchálózatnak két gyűjtőpontja van (1. ábra). Végleges kiépítésben az igazgatóság és a számítástechnikai üzem épületében azonos típusú, nagy kapacitású 3Com switchek működnek, amelyek optikai és csavart érpáras Ethernet portokkal rendelkeznek, a modulokon a szükséges számú ATM (155 Mbps) optikai interfészekkel. A számos csomóponttal ellátott épületek (tűzoltólaktanya, KDSZ, erőmű-üzemigazgatóság) a gerinchálózatra kapcsolódnak, és LinkSwitchek segítségével oldják meg az épületen belüli forgalom leválasztását. Ezek a berendezések gondoskodnak a kiemelt munkaállomások Ethernet hálózatra történő kötéséről 10 Mbps sávszélességgel és esetlegesen egy szerver 100 Mbps Fast Ethernetre kapcsolásáról is. (Amennyiben több 100 Mbps portra van szükség ezeken a helyeken, javasoljuk 3Com LinkSwitch 3000 10/100 alkalmazását.)

A nagy teljesítményű switchek feladata az igazgatóság és a számítástechnikai üzem, valamint ezek nagyszámú munkaállomásának leválasztása. A switchekre kapcsolt központi szerverek a teljes hálózat számára lehetővé teszik az erőforrások gyors elérését. Az eszközök 10 Mbps szabad portokkal rendelkeznek egyes kiemelt alkalmazásokat támogató gépek (gateway-ek) csatlakoztatására is. A kis létszámú, kis forgalmú épületek optikai Etherneten keresztül kapcsolódnak a gerinchálózati switchekhez a Port Switch Hubok szabad interfészmodulján keresztül. A szükség szerint kialakított virtuális hálózatok (VLAN) összekötéséhez egy 3Com LANPlex 2500-as berendezés számítástechnikai üzembe történő telepítésére tett ajánlatot a Networx. Ez az eszköz a protokollok széles választékát támogatja, és ATM interfészével szabványos kapcsolatot teremt a telephely virtuális hálózatai között. A 3Com CoreBuilder 7000-ekbe épített tartalékolási lehetőség kábelszakadás esetén is gondoskodik az automatikus áttérésről. Az első fázisban megvalósított rendszerben (2. ábra), a számítástechnikai üzem oldalán a 3Com CoreBuilder 7000-es a gerinchálózati ATM kapcsolatok mellett a 10 Mbps UTP-t és a 10 Mbps optikai Ethernet hálózatot kezeli. Egy 3Com LinkSwitch 3000 10/100-as berendezés szolgál a szerverek és a 100 Mbps kapcsolatok megvalósítására. Ez az eszköz olyan bővítési lehetőségekkel van felruházva, hogy igény esetén a virtuális LAN routolását végző LANPlex 2500-ast ATM-en képes fogadni. Az igazgatósági épületben az installáció jelenlegi fázisában egy LinkSwitch 1000/12-es berendezést telepítenek, amely ATM interfésszel kapcsolódik a CoreBuilder 7000-hez, egy 100 Mbps TP interfésszel rendelkezik az egyik szerver fogadására és további 12 porttal az Ethernet kapcsolatok kezelésére. A Networx-rendszerterv javaslata szerint a fejlesztés további fázisában ez a berendezés végzi majd a KDSZ, a tűzoltólaktanya vagy az erőmű-üzemigazgatóság gerinchálózatra kötését, miközben az igazgatóság épületébe a teljes konfigurációnak megfelelő CoreBuilder 7000-es kerül.



Ezzel egy időben kiépült az optikai gerinchálózat (mintegy 2 km multi-, illetve mono/multi kábellel) és a számítástechnikai üzem korszerű Cat 5 strukturált kábelezése. A hálózati eszközök felügyeletét a HP OpenView alapú 3Com Transcend Manager program látja el egy NT Workstation segítségével. 1997. szeptember 1. és november 15. között került sor a rendszer megvalósítására. Azóta a próbaüzem is sikeresen befejeződött, a kiemelt NetWare 4.1 szerverek a gerinchálózaton üzemelnek. A projekt gyors és eredményes kivitelezésében nagy szerepet játszott az ÉDÁSZ Rt. számítástechnikai üzemének felkészült és lelkes szakembergárdája. H. O.


A Cisco és a Gigabit Ethernet



Háttérbeszélgetésre invitálta a sajtó képviselőit a Cisco Systems magyarországi irodája, melynek középpontjában a nagy sebességű hálózatokkal kapcsolatos Cisco fejlesztési stratégia bemutatása állt. Mint megtudtuk, a helyi hálózatok területén elsôsorban a kapcsolt Ethernet hálózatoknak (100 Mbit és Gigabit Ethernet technológiáknak) jósolnak sikeres jövôt, mert ezeknél sokkal könnyebb és olcsóbb a migráció a meglévô 10 Mbites Ethernet technológiáról, mint az ATM esetében. Az ATM alkalmazását inkább a nagy területű hálózatoknál, intézményi gerinchálózatoknál és olyan speciális LAN környezetekben tartják indokoltnak, ahol igen nagy sávszélességet igénylô alkalmazásokról van szó, jól körülhatárolható szervezeti egységben és homogén hálózati infrastruktúrával. Ma a 100 Mbites Ethernet technológiát tartják realitásnak, annak ellenére, hogy néhány cég már piacon van Gigabit Ethernet termékekkel is. A Cisco maga is aktívan közreműködik a Gigabit Ethernet szabványosításával foglalkozó szervezetek (IEEE 802.3z Task Force, Gigabit Ethernet Alliance, Gigabit Ethernet Interoperability Test Consortium, Gigabit Switching Group stb.) munkájában, birtokában van a szükséges VLSI/ASIC technológia, prototípusai részt vesznek minden nemzetközi interoperability tesztkísérletben, mégsem látja elérkezettnek az idôt arra, hogy termékekkel is megjelenjen. Ennek oka egyrészt az, hogy amíg nem születnek meg a végérvényes szabványok, addig nem tartják korrektnek olyan termékek kibocsátását, amelyeket késôbb ki kell cserélni. A másik ok: a végponttól végpontig terjedô integrált megoldással kívánnak megjelenni, vagyis nem az a cél, hogy minél elôbb rendelkezzenek egy Gigabit Ethernet kapcsolóeszközzel, hanem az, hogy a szabvány megszületését követôen ezt következetesen beépítsék a switchen kívül a Network Layer Forwar-ding/Routing technológiába, az alkalmazói szintű protokollokba és szolgáltatásokba, a hálózatfelügyeletbe, a switchek közötti kommunikációba. Ami a Cisco Gigabit termékeket illeti, az ismertetett ütemezés szerint 1998 elsô felével bezárólag a Catalyst 5000 switch-ben (képünkön) és a Cisco 7500 routerben fog megjelenni a Gigabit technológia, többek között a switchek közötti ún. uplinkeknél, a Cisco által kifejlesztett NetFlow route/switch modulban és a több gigabites kommunikációs csatorna összefogására alkalmas Gigabit EtherChannel megoldásban. H. O.