Számítógép-hálózatok felépítése

A számítógép-hálózatok történeti fejlõdése


Néhány elõzetes megjegyzés tárgyalása után három szempont szerint osztályozzuk a hálózatokat, megkülönböztetjük az adathálózatok és számítógép-hálózatokat, kiemelünk néhány fontosabb dátumot, fejlõdési állapotot.

Kezdeti lépésnek tekinthetjük a telekommunikációs technika alkalmazását a számítógépes távfeldolgozásban (TAF = távadatfeldolgozás). A TAF rendszer egy három szintû hierarchikus rendszer: egy erõforrásgépbõl (host), egy terminálvezérlõbõl (front-end, multiplexer) és néhány terminálból állt, amelyek az akkoriban használatos távközlõ rendszereket (telex, telefon, rádió) használták az adatok (információ) átvitelére. Ma is fellelhetõ a számítógép-hálózati rendszerekben ez a klasszikus elérési mód, a terminál szerveren keresztül több erõforrás gép érhetõ el.

A számítástechnika gyors fejlõdése és összefonódása a szintén dinamikusan fejlõdõ adatkommunikációval lényegesen megváltoztatta a technológiákat, a termékeket és cégeket, létrejött a számítógép-kommunikációs ipar. Ezt a változást néhány jellemzõ ténnyel is alátámaszthatjuk: nincs lényeges különbésg adatfeldolgozási (számítási) és adatkommunikációs (átvitel, kapcsolás) feladatok között; nincs lényeges különbség az adat, hang és videokommunikáció között; az egy processzoros számítógépek, a több processzoros számítógépek, a helyi hálózatok, a városi és nagy távolságú hálózatok közötti adatátviteli vonalak összemosódnak. Egy nagy integrálódásnak vagyunk tanui, amely az összes kommunikációs tevékenységet igyekszik egységesíteni és világméretekben könnyen elérhetõvé, használhatóvá tenni. A hálózat (network) szó legtöbbször alapértelmezésben számítógép-hálózatot jelent (computer network). Az adatok átvitelét biztosító adatkommunikációs hálózatot (data network) a számítógép-hálózat(ok) egy alrendszerének is tekinthetjük, amely általában maga is önállóan mûködõ speciális számítógép-hálózat. Egyre több hálózati szolgáltatás az adott alkalmazás komponenseinek többszöri felhasználásával felépített hálózat (application network) segítségével valósul meg általában több számítógép-hálózat közremûködésével. A hálózatok egymásra épülését az 1.  bra mutatja be.

Alkalmazás hálózata

Számítógép-hálózat(ok)

Adathálózat(ok)

1. ábra. Hálózatok

Érdemes szólnunk a számítógép-hálózati fejlõdés motiváló tényezõirõl is. A felhasználónak a hálózat használata biztosítja az erõforrások osztott használatát, a nagyobb biztonságot és a kisebb költségeket.

A számítógép-hálózati alkalmazások választéka is egyre bõvül, több alkalmazás integrálásával és a színes grafikus (esetleg multimédia) felhasználói felülettel egyre kényelmesebben kezelhetõk. Alapalkamazásnak tekintjük az elektronikus levelezést (e-mail), az adatállományok átvitelét (file transfer), a távoli terminál használatát (remote terminal access) és a távoli feldolgozást (remote job entry, network job entry). Ezen alapalkalmazásokra épülhetnek a további alkalmazások: számítógépes konferenciázás (computer conference, listserv), elektronikus faliújság (bulletin board), elektronikus újság (news), adatbázisok lekérdezése (database query), információs rendszerek (information service) használata és egyre újabbak jelennek meg. Az osztott feldolgozás fogalma a számítógép-hálózati szoftverek automatikus együttmûködését jelenti, a felhasználónak nem kell tudnia konkrétan a szolgáltatásban résztvevõ számítógép-hálózat felépítését, kiszolgáló gépek adatait és a megoldásban vállalt részfeladatokat.

1.1. A számítógép-hálózatok osztályozása


Három fõbb szempontot választottunk ki a számítógép-hálózatok osztályozásánál.

Az elsõ a fejlõdés idõbeli (hozzávetõlegesen kronológiai) változásait követi, itt következõ osztályokat találjuk:

- távfeldolgozási rendszerek (TAF, egy számítógép)

- több erõforrás gép összekötve (pl. DUAL rendszer)

- a terminálvezérlõkbõl alkotott hálózat (pl. IBM SNA)

- adatkommunikációs alrendszerrel összekapcsolt számítógépek (data network)

-  kapcsolt (switched)

- vonalkapcsolt (line, telefonálás)

- üzenetkapcsolt (message, táviratküldés)

- csomagkapcsolt (packet, rövid üzenetek)

- cellakapcsolt (cell, elõzõek együttesen)

-  mûsorszóró (broadcast)

- helyi hálózatok (local network)

- csomagrádió (packet radio)

- mûholdas (satellit)

- PC-s hálózatok (NOS, network operating system).

A második osztályozás alapját a kiterjedés, távolság képezi, így megkülönböztetjük a:

- a nagy távolságú (WAN, wide area network)

- a városi (MAN, metropolitan area network)

- a helyi (LAN, local area network)

- és a kis távolságú (SMAN, small area network) hálózatokat.

A harmadik osztályozás kapcsolódik az architekturális sémákhoz és didaktikailag az egyszerûbbtõl a bonyolultabb felépítés felé halad. A következõ osztályokból áll:

- pont-pont kommunikáció (PP, point to point)

- adathálózati kommunikáció (data network)

- számítógép-hálózati kommunikáció (computer network).

Ez az osztályozás lényegében szerepelt a fejezet bevezetõjében is, kemelhetjük az autonom mûködésû adathálózat létrehozását, mint korszakalkotó, talán legzseniálisabb ötletet.

1.2. Idõtábla a fontosabb hálózati eseményekrõl


A hálózatok fejlõdésének néhány fontos eseményét, új technológiák megjelenésének évszámát gyûjtötte össze Zakon (lásd 8.2 melléklet). A címben az Internet szerepel, de mivel ez a "hálózatok hálózata" így megtalálhatjuk más hálózatok jellemzõit is.

1969-ben kezdett mûködni a "hálózatok atyja" az ARPANET. 1970-ben a Hawai-i Egyetem is csatlakozik a rádiós ALOHA kapcsolattal, ebbõl a tapasztalatból vettek öteleteket az ETHERNET lokális hálózat tervezõi is. 1976-ban kifejlesztik a UUCP (Unix-to-Unix Copy) programot. 1981 a BITNET létrehozásának éve. Megtaláljuk a különbözõ országok csatlakozási idõpontját a hálózatokhoz, valamint az ezres, milliós felhasználói számok "áttörésének" idõpontját. Az Internetben 1995 januárjában 4,852,000 számítógépet regisztráltak 39140 hálózatban és ezen belül kialakított 71000 adminisztrációs egységben.

2. Számítógép-hálózati architekturák


Már az elõzõ fejezetek is érzékeltetik az architektúrák létét és szükségességüket összetett rendszer esetén. Nemcsak hardver és szoftver eszközök sokasága okozhat problémát, hanem az eszközök különbözõsége is. Ezen eszközöknek egymással kommunikációs kapcsolatban kell lenniük. Ezt a kapcsolatot a kommunikációs protokoll határozza meg, amely tartalmazza a kommunikáció:

- formai,

- tartalmi és

- idõbeli szabályait.

Az azonos protokoll használata teremti meg az összeférhetõséget (kompatibilitást). A mindenki által elfogadott, használatos protokollt célszerû prtokoll-szabványként megfogalmazni, kezelni és célként követni a fejlesztések során. A hálózati architektúra meghatározza azon protokollok összességét, amelyekkel a felhasználók hálózat-alkalmazási igényét ki lehet szolgálni. Ha a hálózati architektúra szabványos protokollokból áll, akkor számos elõny származik. Pl.építõkocka elv szerinti, heterogén gyártó termékeibõl történõ hálózati rendszerépítés. A hálózati architektúrák szabványosításában nemcsak a szabványügyi intézmények érdekeltek, hanem az információtovábbítást szolgáltató szervezetek és a számítógépgyártók is. A hálózati architektúrák tervezésénél a következõ általános jellemzõket, követelményeket célszerû betartani:

- összekapcsolhatóság,

- megbízhatóság,

- modularitás,

- egyszerû bevezethetõség,

- egyszerû használhatóság,

- egyszerû módosíthatóság.

A hálózati architektúrák réteges szerkezetûek. Egy-egy réteg felelõs egy-egy feladat végrehajtásáért (protokoll) és magasabb réteg számára szolgáltatás (szolgáltatási protokoll) nyújtásáért. Más szavakkal a funkció és hívási felület szabványosított, szabadon hagyja a fejlesztõeszköz típusát. A különbözõ gyártóktól származó architektúrák együttmûködési lehetõségei egyre bõvülnek a jelenlegi hálózati fejlesztések során.

Az architekturákat öt csoportba soroltuk, a nyílt rendszer architektúrával szoros kapcsolatba levõket, az ARPA-ból származókat, a UNIX alapúakat, a BITNET-et és két gyári hálózatot.

2.1. OSI, MAP, TOP, GOSIP



A következõ négy részben az OSI szabványosítással legjobban összefüggõ négy témát választottuk, a nyílt rendszerek összekapcsolása címet viselõ nemzetközi tevékenységet (OSI) és az ezzel szorosan összefüggõ két gyári hálózatot (MAP, TOP), a gyártásautomatizálás és automatizált iroda területérõl és a kormányzati szférában alkalmazott architektúrát (GOSIP).

OSI, nyílt rendszer architektura


A Nemzetközi Szabványosítási Szervezet (International Standards Organization ISO) 1978-ban egy munkabizottságot hozott létre, amely bizottság megalkotta a nyílt hálózati összekötések (Open Systems Interconnection - OSI) koncepciót. A koncepcióban megfogalmaztak egy referencia modellt, amely leírja az egymással kommunikációra képes (nyitott) rendszerek szerkezetét. A magyar nyelvû szakirodalmakban még a "nyílt rendszerek összekapcsolása" elnevezés is használatos. Az igazi jelentõsége ezen szabványosítási munkának, hogy megteremtse a különbözõ gyártóktól származó hálózati elemek összekapcsolódásának és hatékony együttmûködésének lehetõségét. Eddig még egyetlen teljes számítógép-hálózati rendszer sem épült meg kizárólag teljesen OSI szabványok alapján, de valószínûleg nincs olyan számítógép-hálózati rendszerfejlesztés, amely ne hivatkozna az OSI szabványokra felkínálva az összekapcsolhatóságot. A modell valójában betölti hivatkozási szerepét.

Az OSI modell hét rétegbõl áll, amelyek egymásra éplnek. Az alapelvekben kitûzték, hogy a rétegek különbözõ absztrakciós szinteket képviseljenek, minden réteg jól definiált feladatot hajtson végre, ezt a funcionális feladatot szabványokban rögzítések, a rétegek közötti információcserét minimalizálni kell. A következõkben bemutatjuk a hét réteget, alulról felfelé való építkezés elvének megfelelõen a legalsó réteggel (layer) kezdve.

A fizikai réteg (physical layer) feladata, hogy bejuttassa a biteket az átviteli közegbe ill. fogadja onnak azokat. Biztosítania kell, hogy az adó által adott 0-ás bitet a vevõ is 0-ásnak vegye, az 1-es bitet 1-esnek minél gyorsabban és megbízhatóbban. A tervezési feladatok itt nagymértékben a mechanikai, elelktromos jellemzõkkel, kapcsolódási felületekkel (interface) foglalkoznak, amelyeket az átviteli közeg fizikája lényegesen meghatároz.

Az adatkapcsolati réteg (data link layer) az átviteli útvonal két szomszédos csomópontja közötti hibátlan információ átvitelt biztosítja. Megoldja az átviteli hibák felismerését és javítását, egyidejû és kétirányú átvitel lehetõségét, adatelárasztás problémáját.

A hálózati réteg (network layer) a kommunikációs alhálózati mûködését vezérli. Lényeges feladat az útvonalak megválasztása (routing) a forrás- és célállomás között, torlódások elkerülése és elhárítása holtpont helyzetek feloldása. A különbözõ típusú és mûködésû kommunikációs alhálózatok (adathálózatok) sajátosságain túl ezen alhálózatok együttmûködését is biztosítani kell (internetworking).

A szállítási réteg (transport layer) egy utolsó vég-vég ellenõrzést végez, hogy a különbözõ hibaminõségû kommunikációs alhálózatokon történõ átvitel hibátlan legyen. A szállítási réteg feladata a viszony réteg adatainak szétdarabolása és összerakása, ha szükséges és átvitele sorrendhelyesen vagy nem sorrendhelyesen. További lehetõség az átvitel szétosztása (multiplexelés) több szállítási összekötésre ill. több átvitel egyetlen összekötésre való irányítása (nyalábolás).

A viszony réteg (session layer) biztosítja, hogy a felhasználók (ember, gép, program) egymással kapcsolatba lépjenek. Mindennapi szóhasználattal ez réteg a rendszerbe való bejelentkezés és kijelentkezés feladatait oldja meg. Két további viszonyszolgálat feltétlen említésre méltó. A szinkronizáció, amely a dialógus során elõálló hiba esetén a fõ és mellék szinkronizációs pontokat ismerõ mechanizmus alapján folytatni tudja a dialógust. A másik a kölcsönhatás-menedzselése (token management), amely során csak a vezérlõjelet (token) bíró oldalnak megengedett a kritikus mûveletek végrehajtása.

A megjelenítési réteg (presentation layer) az információábrázolás feladatok végrehajtásááért felelõs. Az adatok szabványos kódolásán túlmenõen az adattömörítés, adattitkosítás problémáiról is gondoskodik.

A alkalmazási réteg (application layer) tartalmazza az összes felhasználcentsi alkalmazást. Természetesen ezeket nehéz szabványosítani, ezért az alkalmazást kiszolgáló elemeket tervezték és valósították meg. Ilyenek a virtuális terminál, adatátvitel, jobátvitel, erõforrás hozzáférés, kapcsolat vezérlés és általános üzletkezelõ és katalógus szolgáltatás.

Az OSI modell két végpontját a 2. ábra mutatja be.

Alkalmazási
réteg

Megjelenítési
réteg


Viszonyréteg

Szállítási
réteg

Hálózati
réteg

Adatkapcsolati
réteg

Fizikai
réteg

Alkalmazási
réteg

Megjelenítési
réteg


Viszonyréteg

Szállítási
réteg

Hálózati
réteg

Adatkapcsolati
réteg

Fizikai
réteg

Á T V I T E L I  K Ö Z E G

2. ábra: Nyílt rendszerarchitektúra (OSI)

MAP (Manufacturing Automation Protocol)


A General Motors cég számítógép-hálózatának egyik alapvetõ alkalmazása a gyártásautomatizálás (CIM, MAP) volt. Még 1978-ban döntött úgy a vállalatvezetés, hogy minden üzemét, gyártósorát, intelligens eszközét összekapcsolja. Az 1980-ban létrehozott MAP Task Force csoport feladata abban állt, hogy rögzítse a gyártásautomatizálás terén alkalmazott - eltérõ gyártóktól származó - adatkommunikációs módszereket és hardware megoldásokat. A csoport erõsen támaszkodott az ISO-OSI-ra, õk nem a rétegek funcióira, hanem a konkrét protokollokra koncetráltak. A MAP specifikáció lényege abban áll, hogy kiválasztja a meglevõ vagy megjelenés elõtti elfogadásra váró szabványterveket és protokollokat.

A MAP projekt elsõ szakasza 1984-88 között több lépésben valósította meg az eszközök hálózatba kötését. A hierchikus hálózati struktúra (alaphálózatok feletti gerinchálózat) és az alkalmazások kifejlesztése volt a cél. A feladatok párhuzamosan folytak míg végül a teljes kapcsolat felépült. Érdemes néhány konkrét lépést felsorolnunk, központosított hálózat kialakítása (központi számítógép a többféle számítógép és terminál összekötésére), helyi adathálózat (elosztott hálózat köt össze több különbözõ típusú számítógépet), kapuk (gateway) a kiválasztott programozható vezérléshez, alkalmazási szolgáltatások (új alkalmazások, országos adathálózathoz való csatlakozás), olcsó hardvermegvalósítás (alsó 4 ISO réteg megvalósítása, több processzoros gépek az alkalmazásokhoz, viszony és adatábrázolási réteg protokolljainak implemetálása), teljes hálózati szolgáltatások beindítása ("összedugható", kompatibilis berendezések a gyártók többségétõl). A kiválasztott protokollok:

7. ISO FTAM 8571 File Transfer Protocol

Manufacturing Messaging Format Standard (MMFS)

Common Application Service Elements (CASE)

Directory Service (X.500)

Network Management

6. Null

ISO 8823, 8824, 8825 (ASCII, EBCDIC)

5. ISO Session 8327

4. ISO Transport 8072

Class 4 8073

3. ISO Connectionless Internet 8473

X.25

Subnetwork dependent convergence protocol (SNDCP)

2. ISO Logical Link Control 8802/3

IEEE 802.2 Type 1, Class 1

1. ISO token-passing-bus 8802/4

IEEE 802.4 token-passing-bus média

Broadband 10 Mbit/sec

Carrierband 5Mbit/sec

Nagyon sok cég, gyártó és felhasználó is csatlakozott MAP User's Groupe-hoz és komoly befektetéseket eszközöltek. Jelenleg a harmadik változat a MAP 3.0 egy kiforrott változatnak tekinthetõ. Ha sok buktatóval is rendelkezik e projekt, de úttörõ jellege a szabványok felhasználásában el nem vitatható.

TOP (Technical and Office Protocol)


A Boeing cég az irodaautomatizálás terén volt érdekelt. E cél érdekében választotta ki a hálózati protokollokat, saját maga is fejlesztett irodaautomatizálási protokollokat. Idõben ez a tevékenység egybeesett a MAP tevékenységekkel, a TOP project igyekezett kompatibilis maradni a MAP projekttel. Az alsó és legfelsõ rétegek különbözõségét az eltérõ feladatok határozzák meg, a középsõ rétegeknél a kiválasztott protokollok azonosak.

A TOP hálózatban ötféle típusú hálózati elem lehet jelen. A végrendszer (end system) egy számítógép, amely tartalmazza mind a hét OSI réteget. Az ismétlõ (reapeter) csak biteket továbbít egy hálózatból a másikban, logikailag köti össze a hálózatokat, egy buta, passzív elem. A híd (bridge) két hálózat adatkapcsolati szinten történõ összekapcsolására képes. A hidak intelligensek, szelektív átmásolásra is beprogramozhatók, a két adatkapcsolati protokoll lehet különbözõ. A útkiválasztókat (router) különbözõ hálózati rétegek esetén használunk, például X.25 és vezérjeles szám között kívánunk szállítási adatátvitelt. Az átjáró (gateway) a nem OSI rendszerek TOP-hoz való kapcsolódást jelenti, mind a hét rétegben, ha szükséges, meg kell tenni a heterogén rendszerek közötti konverziót. A fenti hálózati elemek nemcsak a TOP és MAP elemei, hanem nagy számmal fordulnak elõ a világ más hálózataiban.

A TOP felhasználók és gyártók a TOP Users Group-ba tömörülnek és aktivitásuk szorosan kapcsolódik a MAP Users Groupe-hoz. Mind a MAP, mind a TOP az OSI-n kívül támaszkodik a többi szabványügyi szervezetre (CCITT, IEEE) is.

A TOP protokollok felsorolása:

7. ISO FTAM 8571 File Transfer Protocol

Specific Application Service Elements (SASE)

Directoring Service (X.500)

Message Handling System (X.400)

6. Null

ISO 8822, 8823, 8824, 8825

5. ISO Session 8327

4. ISO Transport class 4 8073

3. ISO Connectionless Internet 8473

X.25

Subnetwork dependent convergence protocol (SNDCP)

2. ISO Logical Link Control 8802/3

IEEE 802.2 Type 1, Class 1

1. ISO CSMA/CD 8802/3

IEEE 802.3 CSMA/CD media access

Control, 10Base5

GOSIP (Goverment OSI Profiles)


Az angol, japán, amerikai és más országok (köztük a magyar) kormányzati munkáját hivatott segíteni az OSI szabványokra épülõ GOSIP architektúra. Ismerve a felhasználó területeket és a felhasználók számát igen nagy jelentõséggel bír ez a hálózati alkalmazás.

Az alkalmazott szabványok területén nem olyan szigorú, mint az elõzõ MAP, TOP rendszerek. Megkívánja az FTAM adatállományok átvitelére szolgáló szabvány, az X.400-as üzenet kommunikációs szabvány és az ODA (Office Document Architecture) szavány alkalmazását (legalább egyet ezek közül és már egy számítógépen is elegendõ). Nem egy statikus architektúráról van szó. Pl. 2-es verzió [20] a következõ egyes rétegekben alternatív módon felhasználható protokollokat tartalmazza:

7. ODA, VT, FTAM, X.400, ACSE

6. OSI PP

5. COS SP

4. CLNS TP, CONS TP4

3. REP, CNLSNP, LLC, X.25, ISDN

2. CSMA/CD, Token Bus, Token Ring, LAPB, ISDN

1. Base, Broadband, AP, V.35, RS-232, ISDN

2.2. ARPANET, Internet


A 90-es évtized a számítógépes kommunikáció évtizede lesz. A kommunikációt a már meglevõ számítógép-hálózatok illetve rohamos fejlõdést mutató hálózatépítés biztosítja. Mind a hálózatba kapcsolt terminálok, PC-k, kiszolgáló számítóg‚pek, mind az egyre növekvõ átviteli sebességek nagymértékben hozzájárulnak az információ-mozgáshoz, amelynek mennyisége egyre rövidebb idõszak alatt többszörözõdik. Igen gyakori az évi 20-30 % növekedés egy-egy hálózaton.

A számítógép-hálózatokat már osztályoztuk a fejlõdés, távolság és felépítés szerint. Talán érdemes a távolság szerinti osztályozást finomítani a terület fogalmak bevezetésével, beszélhetünk regionális (gondolhatunk néhány megyére), országos, földrésznyi és világ hálózatokra. A felhasználóknak a hálózatokhoz való hozzáférését illetõen megkülönböztetünk nyilvános, gyári, akadémiai, kutatói, egyetemi, katonai hálózatokat. (A helyi hálózatoknál ismert topológiáknak (sín, gyûrû, csillag, háló, fa) nemcsak az architektúra alacsonyabb rétegeiben van sajátos, elõnyös szerepük, hanem a magasabb rétegekben is, pl. az alkalmazás topológiája (centralizált-csillag). A következõkben érdemes megismerkednünk néhány hálózattal, amelyek felépítésükben, szolgáltatásaikban és felhasználói körükben is különböznek egymástól. A hálózatok kiváló áttekintõ irodalma a Quarterman könyve [16].

ARPANET


A számítógép-hálózati kultúra megteremtésében úttörõ szerepet játszott az Advanced Research Projects Agency (ARPA) kutatási és fejlesztési program. A programot az Egyesült Államok Honvédelmi Minisztériuma hívta életre 1967-ben. 1969 végére az ARPANET-ben 14 csomópont volt (max 64 lehet). Nagyon sok hálózati fogalom és megvalósítási tapasztalat született, amelyek beépültek az OSI architektúrába. Ilyenek a protokoll fogalma, a réteges szerkezet, csomagkapcsolt kommunikációs alrendszer, forgalomvezérlés, folyamvezérlés, torlódásvezérlés, adatállomány átviteli (ftp), levelezési (smtp), terminál elérési (telnet), szállítási és hálózatközi protokoll (TCP/IP).

Már a tervezés idõszakában alapvetõ szempontnak tartották a hálózat nagy megbízhatóságát, a kapacitások megfelelõ kihasználását, a teljesítõképesség és a költségek megfelelõ összehangolását. Ennek megfelelõen lerögzítették, hogy hibajelzést, hibajavítást kell alkalmazni, az erõforrások legalább két úton elérhetõk legyenek, a válaszidõ kisebb legyen 0,5 másodpercnél, a távközlési költség jóval kisebb legyen a hozzá kapcsolódó számítátechnikai berendezések költségénél. A csomagkapcsolt kommunikációs alrendszer csomópontjai (Interface Message Processzor (IMP), Terminal IMP (TIP)) Honeywell DDP 316, 516 gépek voltak, amelyeket 9,6 vagy 56 Kbit/sec sebességû vonalak kötöttek össze. Nagyon sok jó hálózati tervet is sikerült megvalósítani. Dinamikusan alkalmazkodó (adaptív) útképzést vezettek be, amelyben minden egyes csomópont maga méri le mérõcsomagok segítségével, merre célszerû ebben a pillanatban továbbítani az üzenetcsomagokat. A torlódást a szállításhoz szükséges tárolóhelyek (buffers) elõzetes lefoglalásával csökkentik. Nagyon fontos kiegészítõ tevékenységeket valósítottak meg, állandó naplózás, szükség esetén a csomagok nyomkövetése és statisztikai adatok gyûjtése történik.

Az ARPANET 1974 végére 49 csomópontra bõvült. Ebben a szakaszban a továbbfejlesztés irányát, hiearchikus hálózat építésének szükségességet a Defense Advanced Research Projects (DARPA) kutatási és fejlesztési program tartalmazta. 1982-ben a Department of Defense (DoD) az USA védelmi minisztériuma létrehozta a Defense Data Network-t (DDN), amely a korábbi technológia magasszintû biztonság technikai kiegészítésekkel ellátott továbbfejlesztésére épül.

Az ARPANET az elsõ mérföldkõ a számítógép-hálózatok történetében, a hálózatok "atyja" elnevezéssel is illetik. Hálózati alapelveit ma is használjuk az újabb hálózatoknál (Internet). A szabványok leírása a Request for Comments (RFC) gyûjteményben található, közel 1400 dokumentummal.

Internet



A Internet egy világhálózatot jelent, hálózatok hálózata, továbbá a legnagyobb észak-amerikai hálózat, a U.S.A. hálózatainak egy részét jelenti. Az Internet-nek több neve is van, ez az ARPA hálózat, hasonlóan DARPA hálózat vagy TCP/IP hálózat. Az Internet-t 1983-ban alakították ki az ARPANET és MILNET, majd további hálózatok összekapcsolásával. A továbbiakban internet hálózatoknak nevezzük azokat a hálózatokat, amelyek ezt a technológiát használják.

Az Internet hálózat felépítését jellemzõ elemek közül elsõként az alapgondolatot említjuk. Az Internet a különbözõ hálózati technológi jú, autonóm mûködésû hálózatok összessége, amelyeket átjárógépek (gate-way, zsilip) kapcsolnak össze. Minden gépnek van legalább egy internet címe, (IP cím), amely gép hálózati csatlakozását (-it) határozza meg. A cím 32-bit hosszú, a címeknek három osztálya van (A,B,C). Az A osztály címben a kezdõbit 0 értékû, majd 7 bit a hálózat, 24 bit a gép azonosításásra szolgál. A B osztályú cím szerkezete 10 kezdõbitek és 14 ill. 16 bit hálózat ill. gép azonosítása, a C cím 110 bitekkel kezdõdik 21 ill. 8 bit szolgál hálózat ill. gép azonosítására. Gyakran használjuk pontozott decimális alakban: 192.84.226.15. Az IP cím használata helyett könnyebben megjegyezehetõ neveket használhatunk. Egy hiearchikus névkonvenciót alkalmaznak, amelyet a szervezeti struktúráknak megfelelõen osztanak ki. Ez a rendszer az internet domén név rendszer (domain names), ez egy fa struktúra. A domén név "elemi" nevek sorozatából áll. Pl.: uxc.cso, uiuc.edu (Univ. of Illinois), isun1.jate.u-szeged.hu. A nevek hiearchiája nem feltétlenül egyezik meg a hálózatok fizikai összeköttetéseinek struktúrájával. A domén neveket a "name server" gépek oldják fel IP címekre. Egy-egy domén kezeléséhez minimálisan egy elsõdleges és egy másodlagos name server gép szükséges. A name szerver gépek hibái esetén az IP címet használhatjuk.

Az internet protokoll rendszer legfõbb protokolljai: az internet protokoll (IP), IP felügyeleti protokoll (Internet Message Protocol, ICMP), a hálózati (pl. megtudni a saját 6 byte-os ETHERNET címet) címet feloldó protokoll (Address Resolation Protocol, ARP), az IP címet feloldó (Reverse Address Resolation Protocol, RARP), a felhasználói adatgramma (User Datagram Protocol, UDP), a megbízható szállítási szolgáltatás protokoll (Transmission Control Protocol, TCP) és az alkalmazási szolgáltatások protokolljai (Simple Mail Transfer Protocol, SMTP; Remote Login; Network Virtual Terminál, TELNET; File Transfer Protocol, FTP; Domain Server; Trivial File Transfer Protocol, TFTP; Bootstrap Protocol, BOOTP; Sun Network File System, NFS).

Az IP protokoll egy kapcsolat nélküli, nem megbízható csomagtovábbítás, az IP adatcsomagokat továbbít a küldõtõl a címzettig. Ezek a csomagok egymástól függetlenül haladnak a hálózaton, a rendszer nem garantálja a megbízható, sorrendtartó célbajutást. A TCP protokoll automatikusan kijavítja az adatátviteli hibákat, kiküszöböli a dupla csomagokat, megismétli az elveszett csomagok újraadását és biztosítja az adatok sorrendhelyességét. A TCP a végpontok (pontok) közötti kapcsolaton (connection) adatfolyam orientált átvitelt nyújt.

Az Internet alkalmazásokról a késõbbi fejezetekben lesz szó. Az Internet irányítását az Internet Activity Board végzi, a középtávú feladatokra az Internet Engineering Task Force, a TCP/IP kutatásokra az Internet Research Task Force felügyel. Az internet "szabványok" az RFC (Request For Comments) gyûjteményben találhatók. A Network Information Center (NIC) az internet hálózati (IP) címeket osztja. Az Internet továbbfejlõdésében lényeges szerepet játszhat a National Science Foundation Network (NFSNET) fejlõdése és a Goverment Open Systems Interconnection Procurement Specification Project (GOSIP) tevékenysége.

2.3. UUCP, USENET, EUnet


A fenti három hálózat közös gyökerekkel rendelkezik. A kommunikáció alapjai a UNIX rendszerek közötti adatállomány másoló uucp (UNIX to UNIX Copy) program. A UNIX rendszerekben modemeket, automatikus hívókat illesztettek és a uucp programmal a távoli gépek között adatállományátvitelt hajtottak létre.

A UUCP hálózat fõ szolgáltatása az elektronikus levelezés, több mint 10 ezer gépe és 1 millió felhasználója van a hálózatnak. 1978-ban az AT&T UNIX 7-es változatának kiadása után indult e hálózat fejlõdésnek, amely az egyik legrégibb kapcsolt telefonvonalas hálózat. Ez egy decentralizált hálózat, minden hívó fizeti a hívott vonalszakasz díját. A uucp programok f, g és t protokollja létezik, az f az X.25 hálózat felett, az g a kapcsolt telefon vonalon RS-232-C-vel dolgozik, a t protokoll a TCP/IP fölött használható. Az útképzést és vég-vég ellenõrzést az alkalmazások végzik. A szokásos forma az útképzésre: hosta!hostb!hostc!host!user. A uucp-nek megvannak a nemzetközi hálózatokhoz a kapcsolódási pontjai. A uucp a USENET-el együtt nagyon sok kis felhasználónak nyújtja az elektronikus levelezés és elektronikus újság számokra nagyon értékes szolgáltatás viszonylag olcsón.

A USENET 1979-ben kezdte meg mûködését (Duke és az Észak-Karolinai Egyetem). A rövidítést a "User's Network"-bõl vették. A hálózat legjobban egy addig szokatlan, új szogáltatás jellemzi, ez az ún. hálózati újság (network news). Közel 10 ezer csomóponti gépen fut a news mintegy 300 ezer felhasználóval. Az újság cikkeit az RFC-1036 szabvány írja le. A cikkek (hírek) mintegy 350 hírcsoportban vannak csoportosítva. Legjellemzõbbek: Comp. számítógépek és szoftver, Misc. vegyes, News. maga a hírrendszer mûködésrõl, Soc. szórakozás, hobbi, Sci. tudományok, Talk. beszélgetések és Alt. egyéb. A hálózat kooperatív együttmûködéssel üzemel, az amerikai gerinchálózat néhány fõbb pontja: mit-eddie, rutgers, mcnc, decvax. Európa az mcvax gépen keresztül kapcsolódik be a USENET-be. A UUCP hálózattal nagyon szoros a kapcsolat, általában az adott gép mindkét hálózatban ismert, természetesen a nagy nemzetközi hálózatokkal a kapcsolat biztosított.

A UUNET fõ funkciója a forgalom gyorsítása a UUCP és USENET hálózatokon és UUCP és INTERNET között. Ezt a nagysebességû összeköttetések, hatékony átjárást biztosító számítógépek biztosítják és további szolgáltatásokat (archiválás) is nyújt a hálózat. A EUnet a holland mcvax számítógépen keresztül kapcsolódik a UUNET-hez.

EUnet, az USENET és UUCP hálózatok európai folytatásának tekinthetõ, 1982-ben hozták létre, amelyhez ma 24 ország felhasználói csatlakoztak egy-egy nemzeti csomóponttal. A csatlakozás feltétele mind nemzeti, mind intézményi szinten az EurOpen tagság.

Az EurOpen olyan non-profit szövetség, amelynek célja a nyílt rendszerek használata, tanulmányozása és terjesztése. Nyílt rendszer alatt elsõsorban a UNIX típusú operációs rendszerek értendõk. Az EUnet legfontosabb szolgáltatásai az elektronikus levelezés (átjárással a világ többi levelezõ rendszerébe), EUnet News elektronikus hirdetõtábla, ami a NETnews egyik komponense, és az InterEUnet, ami az INTERNET szolgáltatások megjelenése a EUnet gépeken.

2.4. BITNET/EARN


A BITNET (Because It's Time to NETwork, It's there) építése 1981-ben kezdõdött, a City University of New York (CUNYVM) és a Yale University (YALEVM). Jelenleg mintegy 2000 számítógép van a hálózatban. 1996 évvégi megszüntetésére megszületett a határozat. Integrált szolgáltatásai miatt érdemes tudnunk róla. A BITNET magába foglalja az USA-t és Dél-Amerikát (BITNET U.S.), a Kanadát (NetNorth), Ázsiát (Asrianet) és Európát (EARN) lefedõ hálózatokat. Fõ szolgáltatások, az elektronikus levelezés, levelezési listák kezelése, adatállományátvitel, távoli munkabevitel. Az alapprotokoll a Network Job Entry (NJE), amely szimmetrikus és pár (peer-to peer) protokoll. Az NJE megengedi job-ok, parancsok, üzenetek mindkétirányú adását, vételét és tárolás-továbbítását (store and forward). A legjellemzõbb szolgáltatás a LISTSERV komputer konferencia rendszer, amely közel 2800 konferenciát tartalmaz.

Az EARN (European Academic Research Network) a BITNET európai része. 1985-ben alapították, 38 ország tagja. Jelenleg mintegy 600 intézmény 100 számítógépen több ezer felhasználó nyer kiszolgálást. Az 1991-es forgalom 7,4 milliárd rekord volt. Egyetemi környezetben ideális, mert nemcsak a számítógép-hálózati alapszolgáltatásokat nyújtja, hanem több hasznos alkalmazást is, amelyek az alapszolgáltatásokra épülnek. Szolgáltatásait más hálózatok veszik át.

2.5. SNA, DECnet, HEPnet


Az IBM az SNA-t (System Network Architecture) 1973-ban jelentette be. Jelenleg mintegy 20000 helyen van SNA licenc. Az IBM hálózati megoldása a tárolás-továbbítás (store & forward) korábban is használatos elvet is alkalmazza. Az SNA-t a domén fogalma köré szervezik. A SNA domén egy szolgáltatást vezérlõ pont (System Services Control Point, SSCP) és a hozzátartozó erõforrások, a fizikai egységek (physical units, PU), a logikai egységek (logical units, LU), az adatvonalak és eszközök. Egy IBM erõforrásgépben (host) benne kell, hogy legyen a virtuális terminál kezelõ program (virtual telecommunication access method, VTAM) és a hálózat konfigurálását, szolgáltatást vezérlõ SSCP program. Az IBM 3705, 3725 vagy 3745 front-end gépek a bennük levõ hálózat vezérlõ programmal (Network Control Program, NCP) alkotják kommunikációs vezérlõ csomópontot (communications control node, COMC). A COMC-hez több eszközt vezérlõ cluster berendezések (cluster controller, CLC), perifériális vezérlõk (peripheral node, PN) és terminálok (terminal mode, TN) csatlakoznak. Az SSCP, LU és PU a címezhetõ egységek (network addressable units, NAU) az SNA-ban, ezek az adatforgalom kezdeményezõi és fogadói. A SSCP fõ funkciói: a felhasználói viszony (session) felépítése, a domén erõforrásainak kezelése, hálózati kapcsolatok felépítése és lebontása, szimbolikus nevek konvertálása belsõ hálózati címekké, hibavezérlés, a hálózat állapotának nyilvántartása, a logikai és fizikai egységek kapcsolatának felügyelete, közvetlen csatornára kötött eszközök támogatása.

Az SNA rétegek közül a fizikai és adatkapcsolati (physical and data link control) hasonló a OSI két alsó rétegéhez RS-232-C, X.21 és SDLC (synchronous data link control), Token Ring LAN protokollokkal. A harmadik réteget (path control) útvezérlésnek nevezik, útképzési és folyam vezérlési feladatokkal. Logikai utat képez a forrás- és cél- NAU között. Három alréteg a virtuális útvonal, az explicit útvonal és párhuzamos kapcsolatok kezelésére szolgál. Az átvitelvezérlõ (Transmission Control) a szállítási összeköttetéske (viszonyok) létesítéséért, fenntartásáért és megszüntetéséért felelõs. A SNA öt különbözõ viszonyt különböztet meg (SSCP-SSCP, SSCP-LU, SSCP-PU, LU-LU, PU-PU). Kezeli a hatékonyságot növelõ adat- és vezérlõüzenet multiplexalását és demultiplexálását, ha szükséges a titkosítási és visszafejtési funkciókat is. Az adatfolyam-vezérlés (data flow control) szinkronizálja az adatfolyamot a párbeszéd követésével, fontos szerepe van a hibajavításban, adategységeket képez. A hatodik réteg a NAU-szolgálatok (NAU services) rétege, tartalmazza a megjelenítési szolgálatokat (presentation services) adattömörítési és erõforrás megosztási funkciókkal, továbbá a hálózati szolgálatokat (transaction services) osztott adatbázis kezelési és dokumentum csere feladatokhoz. A hálózati szolgálatokra épülnek az alkalmazói alrendszerek (Information Management System, IMS; Customor Information Control System, CICS; Airline Control Program; Distributed Office Support System, DISOSS; Professional Office System, PROFS; Personal Services Products; SNA Application Program Interfaces).

Az IBM nyílt világában meghirdetett stratégia az Alkalmazási Rendszerek Architektúrájára (SAA, Systems Application Architecture), az AIX (az IBM UNIX-a) operációs rendszerre és együttmûködésükre valamint a kliens/server alkalmazások kifejlesztésére épül.

DECnet vagy DNA (Digital Network Architecture)


1975-ben a Digital Equipment Coperation (DEC) bejelentette a DNA hálózati architekturát, amelynek eredeti célja különbözött az IBM SNA-tól. Az SNA eredetileg a host-központú terminál-hálózatok egységes, hatékony elérését tûzte ki célül, a DEC, mint minigépgyártó az erõforrások megosztását, decentralizált, osztott hálózati szolgáltatásokat biztosító DNA hálózatot szándékozott létrehozni. A DEC alapfilozófiája az interaktivitás, "on-line" alkalmazások. A DECNET elsõ fázisa (DECNET Phase I) a PDP-11-es gépek RSC-11 operációs rendszerére épült (Phase II, 1978; Phase III, 1980; Phase IV, 1984; Phase V, 1989), az ötös fázis az OSI kompatibilitást tûzte ki célul.

A DNA rétegek bemutatását a fizikai (Physical Link) réteggel kezdjük, amely az RS-232-C, X.21 és V.24/V.28 protokollokat és eszköz meghajtókat (device driver) tartalmazza. Az adatkapcsolati réteg (Data Link) két szomszédos csomópont között hibátlan adatátvitelt biztosít, az aszinkron, szinkron, ETHERNET, FDDI protokollokon túl definiálták a Digital Data Communication Message Protocol-t (DDCMP), amely karakterorientált alapon valósítja meg a korszerû (HDLC, SDLC) kétirányú, ablak mechanizmussal mûködõ adatkapcsolatot. A csomagszolgálatot az útképzõ réteg (Routing) biztosítja, felelõs még a torlódás vezérlésért és a csomagidõk méréséért. Az ISO szállítási prtokolljához hasonló funkciókat itt a vég kommunikáció réteg (End Communication, korábban network services) végez. A viszony réteg (Session Control) az elérések védelmét, logikai kapcsolatokat, garantált üzenet továbbítást és az üzenetek csomagokká való szegmentálását nyújtja. A hálózati alkalmazások (Network Application) réteg tartalmazza az adatelérési protokollt (data access protocol, DAP), távoli adatállományok elérését, adatátvitelt és az interaktív terminál használatát biztosító rutinokat. A hálózati felügyelõ réteg (Network Management) figyeli és vezérli a hálózatot. Ennek a rétegnek közvetlen kapcsolata van az összes alsóbb réteggel, így a hálózati elemek pillanatnyi állapotát képes bemutatni (Network Information and Control Exhange Protocol, NICE). A felhasználói réteg (User) az alkalmazásokat segítõ és hálózati vezérlõ (Network Control Program, NCP) elemeket nyújtja az alkalmazói programok készítõinek. Ezen belül a szokásos hálózati alapalkalmazásokon túl OSI, CCITT alkalmazásokat (FTAM, X.400, X.500) is megvalósítottak. Nagyon sok hálózat (HEPnet, PHYSNET,...) használja a DNA architekturát.

HEPnet (High Energy Physics Network)


A HEPnet a részecskefizikai kutató intézményeket összekötõ, általuk létrehozott és menedzselt hálózat. Jelenleg több mint 5000 számítógépet tartalmaz. Korábban több tényezõ a DECnet technológai használata mellett szólt 1991-ben a protokollok megoszlása a következõ volt: IP-72%, DECnet-14%, SNA-10%, X.25-4%. A HEPnet európai központja a CERN, a bérelt vonalak adatátviteli kapacitása meghaladta a 11 Mbit/sec-ot. A HEPnet Technical Committe (HTC) 1988-ban alakult és több alcsoportba (DECnet, IP, Requirement) mûködik. A HEPnet-nek szoros kapcsolata van a nemzetközi multidiszciplináris hálózatokkal (EARN, EASnet, EUnet, NORDUnet) fõleg vonalak, routerek közös használatában. A tervek között a video-konferencia, multimedia terminálok, spooled file transfer bevezetése szerepel.

Nemzetközi számítógép-hálózatok elérése Magyarországról


Ebben a fejezetben röviden szólunk Magyarország nemzetközi hálózathoz való csatlakozásairól és ezen hálózatok hazai helyzetérõl 1989 óta folyamatosan nyíltak meg a nemzetközi kapcsolatok: EUnet, EARN, HEPnet, IBM Academic Initiative, Internet és az IXI, EBONE, EuropaNET.

EUnet

Az Információs Infrastruktúra Fejlesztési (IIF) közösség elsõ kapcsolata az EUnet-tel volt 1989-ben. Ez volt az elsõ nemzetközi levelzési lehetõség (ELLA-ból uucp> e-mail cím). Az EUnet ajándékként rendelkezésünkre bocsájtotta a régi központi gépeit (VAX) is, ezek a gépek bonyolítják az Ethernet nemzetközi forgalom jelentõs részét.

A UNIX rendszerek alkalmazásinak tevékenységét, érdekeit a Magyar Unix rendszer felhasználóinak csoportja (HUUG-Europen Hungary) fogja össze.

EARN

1990 óta a volt szocialista országok és tagjai a EARN szervezetnek. A nemzeti csomópont (HUEARN) 1990 októberében kezdte meg mûködését, bérelt vonalon kapcsolódott a linzi AEARN géphez. Jelenleg az osztrák nemzeti csomópont a bécsi egyetemen található. 1991 februárjában megalakult a magyar EARN szervezet (HUEARN). Elsõ vidéki csomópont a JATE HUSZEG11 gépe volt, amelyet az X.25 feletti BSC protokoll kapcsol a HUEARN géphez. Várható a csomópontok számok növekedése mind IBM mind VAX platformon. Egyetemi környezetben a szolgáltatások széles skáláját nyújtja egy számítógépen. A növekedés 10 körül megállt az egyesítési folyamatok miatt.

HEPnet

1991 közepén Magyarország is csatlakozott a HEPnet-hez. A hazai végpont a KFKi Részecske és Magfizikai kutatóintézetben van. 1992 januárjától üzemel a kapcsolat (RMKI-CERN, bérelt 9,6 kbit/sec sebességû vonal). Ez a kapcsolat a fizikai kutatások kommunikációs igényeit hivatott kiszolgálni. Jelenleg az Interneten érhetõ el.

IBM Academic Initiative

Ez a project 1991-ben indult az IBM támogatásával. Négy egyetem tagja (BKE, ELTE, BME, JATE) a projektnek. A hardver bázist a BKE-en elhelyezett IBM 3090-es számítógép jelenti, amelyhez SNA hálózati elemeken keresztül kapcsolódnak a 32XX-es távoli terminálok. A 3090-es rendszer a szolgáltatások széles körét nyújtja, beleértve a nemzetközi hálózatok elérését is.

INTERNET

1991 õszén csatlakozott Magyarország az INTERNET-hez. A technológia a TCP/IP (internet) alkalmazását jelenti a csatlakozás. A TCP/IP része a UNIX operációs rendszereknek (ULTRIX, AT&T V.4, USN OS, AIX), a többi gépekre létezik, megvásárolható a TCP/IP programcsomag (IBM VM, VAX VMS, PC). A magyar IP kapcsolat elsõ idõkben a linczi X.25 kapcsolat felett mûködött. Jelenleg az IP az alapprotokoll és felette mûködik az X.25 kapcsolat.

Az INTERNET-hez való csatlakozás több tevékenységet igényel. A fizikai kapcsolat létrehozása fontos, IP protokollt tudó összeköttetést kell létesíteni a már mûködõ INTERNET hálózattal. A magyar IP hálózati tervei az IIFP keretén belül elkészültek (HBONE). További feladatok: IP cím igénylése, feliratkozás a RIPE (Európai IP hálózatok szervezete) adatbázisba, domain név regisztrálása és a használati jogok kérése (NSFnet, EasyNet) a kölönbözõ hálózatokhoz és számítógépekhez. Természetesen a nyilvánosan használható gépeket különösebb engedély nélkül használhatjuk.

IXI (X.25), EBONE, EuropaNET

Magyarországon 1989 óta létezik nyilvános csomagkapcsolt adatátviteli hálózat. Ez a technológia ekkor még exporttilalom alatt állt. Az MTA-SZTAKI lelkes fejlesztõi a SOKBOX névvel jelzett X.25 csomóponti elemeket fejlesztettek ki és ezzel lehetõvé tettek a X.25 csomagkapcsolt szolgáltatást. Jelenleg közel 500 X.25 végponttal rendelkezünk a hálózat, amely a MATÁV üzemeltet. 1992-ben Siemens Sienes EWSP típusú kapcsolóközpontok is üzembe álltak, amely nagyobb teljesítményû és lehetõséget teremtenek sok ezer X.25 végpont létesítésére. A felhasználói vonalak 1.2 kbit/sec-tól 64 kbit/sec-ig terjedhetnek.

A PC-k bekapcsolódása a PAD (packet assembly/disassembly) felületen történik. A PC-ben szükséges egy terminál emulátor program, hogy a távoli terminál funkció teljesítésére. A magyar X.25 hálózatból nemzetközi hívásokat is kezdeményezhetünk és elérhetünk más csomagkapcsolt adathálózatain levõ végpontokat is. Az IXI egy Europát lefedõ csomagkapcsolt gerinchálózat, amely összekapcsolja az országok akadémaiai hálózatait és a nyilvános adathálózatokat is.

Az EBONE a BITNET leépítésével megszûnik, jelenleg Budapest-Bécs-Párizs-USA vonalán 256 Kbit/sec IP szolgáltatást veszünk igénybe.

Az EuropaNet-tõl 1995 októberétõl Magyarország egy 2Mbit/sec-os közös IP kapcsolatot bérel az akadémiai és profit szféra számára.

3. Fontosabb protokollok az OSI rétegek szerint


A fejezetben az OSI hét rétege szerint röviden bemutatjuk az adott réteghez tartozó szabványos protokollokat. Ezek a szabványokat ill. ajánlásokat különbözõ szervezetek tették:

ISO International Organization for Standardization

   OSI Open Systems Interconnection

   ODP Open Distributed Processing

ITU International Telecommunications Union

   CCITT International Telegraph and Telephone Consultative Committee

ANSI American National Standards Institute

NBS National Bureau of Standards

IEEE Institute of Electronic and Electrical Engineers

EIA Electronics Industry Association

ECMA European Computer Manufacturers Association

TIA Telecommunication Industry Association

ETSI European Telecommunication Standards Institute

EPHOS European Procurement Handbook for Open Systems.

A mellékletben további szabványok felsorolását találhatjuk meg.

3.1. Fizikai réteg, V.24, X.21, ALOHA


V.24 (CCITT) azonos az RS-232-C (EIA) szabvánnyal.


A V.24-es szabvány telefonvonalon történõ modemes analóg adatátvitel leírását tartalmazza. Fizikai összeköttetés 9 vagy 25 lábas csatlakozókon keresztül, hossza 15 méter, átviteli sebesség max. 19,2 kbit/sec. Ez az interfész a DCE (Data Circuit Equipment) adathálózaton levõ adatátviteli a DTE (Data Terminál Equipment) adatvég berendezéseket köti össze. A legfontosabb mûködési szekvencia a következõ:

1.  DTE adatterminál kész

2.  DCE adatkész

3.  DCE vivõ érzékelés

4.  DTE adáskérés

5.  DCE adásra kész

6.  DTE adás

7.  DCE vétel.

X.21, digitális átvitel


A digitális átvitel több szempontból jobb az analóg átvitelnél, bár költségesebb. Kicsi a hibaarány, erõsítés helyett 0,1 digitális jelek helyreálítása történik a hiba halmozása nélkül, különbözõ típusú adatok multiplexált (keret), nagysebességû átvitelét engedi meg. A digitalizálásnál a PCM (Pulse Code Modulation) vagy delta modulációt alkalmazzák.

Az X.21 a DCE és DTE közötti digitális átvitel szabványa. A csatlakozó 15 tûs, 8 fontosabb vezetékkel. Az adás(T) és vétel(R) vezérlését a vezérlés(C) és jelzés/bejelentés (I) vonalak végzik, a 4 lehetséges on/off állapot segítségével valósítják meg a kapcsolatfelvételt, akár kétirányú (duplex) adatátvitelt és a kapcsolat lebontását. Az X.21 számos további speciális lehetõséget kínál: gyors kapcsolás, hívásgyûjtés, hívóazonosítás, stb.

ALOHA véletlen csatorna hozzáférés


Egy fizikai vonalon több állomáspár közötti kapcsolatot a multiplexáló módszerekkel valósítják meg. Az FDM (Frequency Division Multiplexing) a frekvenciaspektrumot osztja szét a több logikai csatorna között, a TDM (Time Division Multiplexing) idõosztásos multiplexelésnél a felhasználók periodikusan, idõben egymás után kerülnek sorra.

A fenti két protokoll nagy állomás szám és változó forgalom esetén nem elég hatékony. A véletlen hozzáférést alkalmazó technikák õse az ALOHA rádiós protokoll, amelyet a Hawai-i Egyetemen fejlesztettek ki és 1970-ben csatlakoztatták az ARPANET-hez. Két 100 kHz sávszélességû (407,35 ill. 413,475 MHz) rádiós csatornán 9,6 kbit/sec. sebességû, véletlen hozzáférésû "tiszta" ALOHA kevesebb mint 18%-át tudta hasznosítani a sávsebesség nyújtotta átviteli lehetõségnek. A nagyobb hatékonyságért többirányú fejlesztés történt, egy egész ALOHA család keletkezett (réselt, vivõérzékelõ, ütközésérzékelõ, szabad csatorna esetén p valószínûséggel adó perzisztens). Ezek a protokollok szolgálhatnak alapul a csomagrádiózásnál (AX.25, jelenleg a JATE-n a 144,375 MHz rádióamatõr sávon 1,2 kbit/sec. sebességû állomás üzemel), a mûholdas (satellit) és a helyi hálózatok (LAN, MAN) protokolljainak tervezésénél.

3.2. Adatkapcsolati réteg, AP, BSC, HDLC


AP, aszinkron adatkapcsolati protokoll


Az AP a legegyszerûbb protokoll ezen a területen. Karakter orientált, karakter az átvitel alapegysége, amely a következõ bitekkel egészül ki: startbit, maga a karakter 5-8 biten, opcionálisan páros vagy páratlan paritásbit és 1, 1 1/2, 2 stopbit a lezáráshoz. 8 bites adat és összesen 3-4 bit kiegészítésnél az átviteli kapacitás kihasználtsága csak 60% körül van.

Az aszinkron elnevezés arra utal, hogy két karakter adása között nincs meghatározva az idõintervallum, aszinkron módon kerül elõ a következõ karakter.

A hibaellenõrzés az elõbb említett kerszetparitás biten(P) kívül egy több karakterre (üzenetre) vonatkozó hosszparitás karakter(LPC) segítségével történik. Negatív nyugtázással (NAK) jelezzük a javítás szükségességét, amelyet ismétléssel valósít meg a protokoll. További vezérlõ karaktereket az ASCII kódtáblázat elsõ két oszlopában definiálták.

BSC, binary syncronous communications protokoll


A BSC-t az IBM definiálta, karakter orientált. A szinkron átvitel azt jelenti, hogy a karaktereket folyamatosan, blokkot képezve adjuk vonalra. A bitidõ pontosításához két darab SYN (X'16') karakterrel kezdõdik minden blokk.

A vezérlõ karakterek száma több, mint az AP protokollnál. A fejrészt az SOH jelzi, a szöveget az STX, ETB/ETX páros fogja össze, a blokk végén egy két bájtos ellenõrzõ összeg, BCC szerepel. Az adásra kerülõ információs blokkok váltakozva 0, 1 sorszámot kapnak, ennek megfelelõen történik a nyugtázás is ACK0, ACK1 karakterekkel. Ez a konstrukció növeli az ellenõrzés lehetõségét. Mód van a vezérlõ karakterek átvitelére a szövegben (transzparens átvitel), a valódi vezérlõ karaktereket megelõzõ DLE karakter segítségével, õt a DLE, DLE viszi át egyszer. A BSC-vel bonyolultabb mûszaki alapokon nagyobb sebességet tudtak elérni.

HDLC


Az egyik legkorszerûbbnek mondható adatkapcsolati protokoll. Bit orientált és bit szinkron átvitelt igényel. Hatékonyságát a kétirányú adatátvitel egyidejû üzeme biztosítja. Ezeket az elveket elõször az IBM SDLC protokolljában alkalmazták, az ISO a HDLC protokollcsaládban általánosította, a CCITT az X.25 csomagkapcsolt adathálózati szabványában a LAPB nevet adta neki és a DEC cég elkészítette a DDCMP-t, amely a régebbi karakteres alapú berendezéseken is nagyobb átviteli teljesítménnyel üzemel.

Több adatkeretet adhatunk vonalra nyugtázatlanul, ez egy majdnem folyamatos adást jelent. Az információs keretekkel egyben a nyugtázást is elvégezhetjük. Az információ hossza változó, minimum 1 bit, a szabvány nem definiálja a maximális hosszt, ez az implementációtól függ. A küldési és fogadási sorszámok kezelésére az ún. ablak mechnizmus szolgál, néhány jellemzõ ablakméret 8, 128, 1024. A kódfüggetlenséget (transzparencia) a 0 bit beszúrásával oldottak meg, azért hogy a 01111110 bitsorozatot csak keretezésre lehessen használni, tovább így nem kell hosszinformációval dolgozni az egyes változó hosszú kereteknél. A hibajelzés a 16 vagy 32 bit hosszú ciklikus redundancia kód biztosítja, a javítás kétféle lehet, vagy valamely sorszámú kerettel kezdve újra küldünk minden keretet, vagy csak szelektíven egyenként a hibásat(kat) küldük újra.

Ezt a hatékony protokollt sok területen alkalmazzák, két területet emelünk ki, az X.25 csomagkapcsolt adathálózatot és a szatellit adatátviteli rendszereket.

3.3. Adathálózati réteg, X.25, IP


X.25, csomagkapcsolt adathálózat


Az adathálózatok autonom módon mûködõ "kis számítógépekbõl" álló számítógép-hálózatok. A tervezésnél figyelembe kell venni a réteg funkcióit, a forgalomirányítás (routing), a torlódás vezérlés (congestion control), a hibajavítás (error control) és a több csatornás kiszolgálás (multiplexing) mechanizmusait kell részletesen megtervezni ügyelve az együttmûködésükre is.

Az X.25 szabványt a CCITT 1976-ban hagyta jóvá és 1980-ban és 1984-ben módosították. Az alapelv a csomagkapcsolás megvalósítása, melynek két sajátosságát emeljük ki. Az elsõ: az üzenetek apró csomagokra tördelésével egy fizkai vonalon több logikai kapcsolatot lehet fenntartani, így az adathálózat viszonylag kevés fizikai összeköttetéssel is hatékony, interaktív (on-line) szolgáltatást tud nyújtani. A második: a virtuális kapcsolatok létrehozása után az adatforgalom gyors, viszonylag kicsi a vezérlõ információs (overhead) hasznos, átvihetõ információhoz képest.

Az X.25 szabvány négy részbõl áll:

- fizikai szinten a már ismertetetett X.21 szabvány,

- adatkapcsolati szinten a LAPB (lásd HDLC család),

- adathálózati szint az X.25 és a

- felhasználó felület (user interface).

Az elsõ kettõ már szerepelt korábban, most a két utóbbiról együttesen szólunk. Az adathálózat terminológiája a DTE-DCE párost használja a végberendezés és az adathálózat megnevezésére. Két szolgáltatást kérhet a felhasználó: két állomás között az adatcsomagok átvitelét (DG, datagramma), itt mindegyik csomag "önálló életet él" a hálózaton; a másik a kapcsolat elõzetes kiépítése (VC, virtual circuit) és a "kitaposott" úton a csomagok elszállítása és a kapcsolat lebontása, a felépített virtuális kapcsolaton már egyszerûbben, gyorsabban haladhatnak át az adatcsomagok. Ez a szolgáltatás lehet állandó (PVC, permanent). A felhasználói felület a híváskérési, a vezérlési és az adatcsomagok összeállításának szabályait tartalmazza. Az adathálózati szint az elõbbi csomagtípusokon kívül még a folyamvezérlési, megszakítási (interrupt), törlési (reset) és diagnosztikai csomagtípusokkal teljesíti a kért szolgáltatást.

A különbözõ X.25 hálózatok között az X.75 adathálózatok közötti szabvány segítségével történhet az együttmûködés.

IP, csomagkapcsolt adathálózat


Az IP (Internet Protocol) protokollt az ARPA projektben fejlesztették ki a 80-as évek elején. A nevében is szerepel az egyik fõ jellemzõ, hogy (helyi) hálózatok közötti (feletti) adathálózati szolgáltatást biztosít. Az IP csomagkapcsolt, az IP csomag fejrésze minimálisán 20 bájt. A küldõ és fogadó állomás címét egyedi 4 bájtos IP számok hat rozzák meg. Elkészültek a 16 bájtos IP címzés tervei is. Az IP csomagok önállóak (DG) és viszonylag egyszerû vezérlési mechanizmusokat valósítanak meg. Az útképzés legtöbbször fix, a IP címeket tartalmazó táblák alapján történik, nem garantál biztonságos átvitelt, a megérkezés nem garantált, az adatfolyam vezérlését is legjobb, ha végállomások végzik.

A IP mûködésének ellenõrzésére definiálták az ICMP (Internet Control Message Protocol) protokollt, amely az Internet tesztelésére is használható. A pillanatnyi hálózati teljesítmény is mérhetõ vele.

3.4. Szállítási réteg, TP, TCP


TP, transport protokoll


Az egymással kommunikáló végpontok felhasználói számára szükségesnek bizonyult egy vég-vég adatkapcsolatot ellenõrzõ protokoll használata. A kommunikációban résztvevõ adathálózatok különbözõ minõségûek, jelzett és jelzetlen adatátviteli hibákat "követnek el" illetve eredendõen nem garantálnak sorrendhelyességet. Ezzel a réteggel (4 alacsony szintû réteg) együtt teljessé válik a hibátlan kommunikáció, amelyre most már épülhetnek a magasabb rétegek szolgáltatásai, a felhasználó számára ténylegesen "hasznos" alkalmazások.

Az OSI TP családja a fenti funkciókat 5 különbözõ típusú szállítási osztállyal valósítja meg:

0. osztály: egyszerû, alaposztály

1. osztály: alapvetõ adatáviteli hibákat javító

2. osztály: több kapcsolatot kezelõ (multiplexelõ, nyaláboló)

3. osztály: hibajavítás és multiplexelõ

4. osztály: hibafelderítõ és hibajavítás.

Az osztályok 0-4-ig egyre bonyolultabbak, ezt jelzi a bennük levõ idõzítõk száma (time-out kezelés) is növekedik. Megkülönböztetett hangsúlyt kap a minõségi követelmény, amelyet a következõ paraméterek jellemeznek:

- kapcsolatfelépítési idõ,

- átbocsájtóképesség,

- átviteli késleltetés,

- állandó hibaarány,

- lebontási késleltetés,

- kapcsolat védelme,

- prioritás.

Ennél a protokollnál szokásos megemlíteni az OSI modell szolgáltatási protokoljainál (pl. transport service protocol) használatos szolgálati primitíveket (call (parameters)):

- kérés (request)

- jelzés (indication)

- válasz (response)

- megerõsítés (confirm).

Általában elmondható a szervíz protokollok szolgálnak a magasabb rétegekkel való kommunikáció biztosítására, az egyszerû jelzõ nélküli protokoll a társ protokollal (peer protocol) valósítja meg az adott réteg konvenciálisan megállapított funcióit.

TCP, szállítási protokoll


Az ARPANET-ben definiált TCP (Transmission Control Protocol) protokoll biztosítja a vég-vég sorrendhelyességet (az IP ezt nem tette). A TCP/IP protokollok az Internet-hez való kapcsolódás lehetõséget is jelentik függetlenül a kapcsolódó számítógépek operációs rendszerétõl (pl. DOS PC TCP/IP). A TCP fejrész 20 bájtos, az üzeneteket 64 bájtnál nem hosszabb darabokra szabdalva szállítja el.

Fõleg lokális hálózatokban használatos egy egyszerûsített, hibákat nem javító szállítási szolgáltatás az UDP (User Datagram Protocol). Nem nagy távolságra, elejétõl ismételhetõ alkalmazásokra használják (pl. betöltésre, boot).

3.5. Viszonyréteg, SP, RPC/XDR


SP, viszony protokoll


Ez a réteg általában nem jelentkezik különálló, markáns programokkal, az OSI szabványosítás foglalta össze a réteg funkcióit. Az SP (Session Protocol) feladata a rendszerhez való hozzáférés vezérlése (login, logout), a kölcsönhatás menedzselése (egy, kétirányú adatátvitel), a szinkronizáció és a tevékenység menedzselése, az alkalmazói rendszerhez való hozzáférést, ha az korlátozott számú, a zsetonok bevezetésével szabályozzák. A kölcsönhatás menedzselésében a megengedett adattovábbítási irányt a adatvezérjel (data token) birtoklása jelzi. A kommunikációs folyamat tevékenységekre bonthatjuk, minden egyes tevékenység végrehajtása során fõ és mellék szinkronizációs pontokat iktathatjunk be, amelyek a kapcsolat abnormális megszakadása esetén az újraindításnál a tevékenység meghatározott szinkronizációs ponttal folytatható.

RPC/XDR, távoli eljáráshívási protokoll


Az RPC (Remote Procedure Call) nem igazán illeszkedik az OSI architektúrába, összeköttetésmentes párbeszédmenedzselésre tervezték a SUN szakemberei. Mûködése a napjainkban egyre gyakrabban használatos ügyfél/szolgáltató (client/server) modellre épül, amely a funkciók megosztásával segíti az osztott rendszerekben az egyre megbízhatóbb alkalmazások létrehozását.

A RPC lényegében egy program szétosztását teszi lehetõvé több számítógépre a távoli eljárás aktivizálásával. Az adott gépekben az RPC csonk programok (démonok) együttmûködésével képes a fõprogram elindítani a távoli eljárást és átadni számára a futáshoz szükséges paramétereket és megkapni az eredményeket a távoli eljárás befejezése után. A XDR (eXternal Data Representation) protokoll a különbözõ számítógépes platformok különbözõ adatábrázolásai között egy "közös nevezõt" definiál az adatok egyértelmû jelentésének biztosítására (lásd. SUN ONC architektúra).

Open Look

License

NIS

NFS

X Toolkit

NeWs Toolkit

External Data Representation (XDR)

X11

NeWs

Remote Procedure Call

TCP/IP

OSI

3. ábra: SUN, Open Network Computation, ONC

3.6. Megjelenítési réteg, PP, ASN.1, DES


PP, adatábrázolási protokoll


Meglepõen magas szintre került az adatok ábrázolásának meghatározása. Ha a teljes rendszerben mindenütt közismert kódrendszerek (ASCII, EBCDIC) valamelyikét használjuk ennek a rétegnek nincs különösebb tevékenysége. A PP (Presentation Protocol) lehetõséget kínál további egyedi adatábrázolásra, az adatok tömörítésére, az adatok titkosítására és az átalakításhoz szükséges környezetet biztosítja ügyelve arra, hogy ne lépjen fel adatvesztés. A kapcsolat lehet összeköttetés orientált és összeköttetés mentes is. Az adattitkosítás külön diszciplina ezen a területen.


ASN.1, absztrakt szintaxis jelölés


Az adatstruktúrák ábrázolására az ISO javasolt egy jelölésrendszert, az ASN.1-t (Abstract Syntax Notation). Külön nyelven leírjuk az adatstruktúrák felépítését (integer, boolean, bit, octet, any, null, sequence, set, choice). A fenti nyelven leírt strukturát a konkrét értékekkel és a típusokat jelzõ adatokkal együtt kódolhatjuk egy egyértelmû bitsorozattá és a partner dekódolhatja és egyértelmûen kiértékelheti a kapott adatokat.

DES, adattitkosítási szabvány


Ebben a fejezetben nem vállalkozunk a titkosítás teljes áttekintésére sem, az egyszerû helyettesítéses titkosítástól kezdve a nyilvános kulcsok szétosztásán át a titkosított digitális aláírásokig csak felvillantják címszavakban a terület terjedelmet.

A USA kormánya 1977-ben fogadott el egy szorzatrejtezést DES (Data Encrytion Standard) néven. Errõl szólunk néhány mondatot, mivel széleskörûen elfogadottá vált. A nyílt szöveget 64 bites blokkokban titkosítják, egy 56 bites kulcs paraméterrel 19 lépésben történik a titkosítás. Elsõ lépés kezdeti csere (bal 32 bit, jobb 32 bittel), majd 16 iterációs lépés, amelyben a 32 bites darabokon az 56 bites kulcson értelmezett, lépésenként különbözõ függvény segítségével végzett kizáró vagy mûveletet hajtódik végre. A tevékenység cserével és invertálással záródik.

3.7. Alkalmazási réteg


Az alkalmazásoknak se szeri se száma. Szabványosításuk is nagy nehézségbe ütközne illetve lehetetlen lenne (pl. szövegszerkesztõ). Ebben a fejezetben fõleg arra törekedtünk, hogy a legfontosabb alap alkalmazásokat soroljuk fel, amelyre épülnek(hetnek) az alkalmazások.

Az adatállomány átvitelét (file transfer) biztosító protokollok definiálása viszonylag gyorsan haladt. Az ARPANET-bõl örököltük az elsõt FTP-t és jóval késõbbi az OSI FTAM szabványa, amely a virtuális állomány fogalmának bevezetésével általánosít és meghatározza a virutális adatállomány elérési módját, tárolási módját, átviteli módját és a szükséges azonosítókat. További adatállomány átviteli protokollokat is megemlíthetünk, UUCP, KERMIT, SENDFILE, LAPLINK, stb.

A VT virtuális terminál protokollja arra ad módot, hogy alkalmazásokban egységes terminálkezelést programozhassunk függetlenül az alkalmazást felhasználó fizikai termináloktól. A VT terminálra, mint közös nevezõre természetesen el kell készíteni az adott fizikai terminál és VT közötti konverziót mindkét irányban. Ez egy többlet tevékenység, de bõven kárpótol bennünket a változatlanul hagyott, jól mûködõ alkalmazás használata. A telematikai protokolloknál talán még fontosabb szerepet játszik ez az elv, általában nagyszámú, heterogén terminálpark áll rendelkezésre, alkalmazásuk egyszerû átalakító programok használatával könnyen lehetséges.

Az OSI két szolgálati elemet javasolt, amely majdnem minden hálózati alkalmazásnál elõfordul. Az ACSE (Association Control Service Element) protokollt összeköttetések menedzselésére tervezték, az összeköttetéseket társulásnak nevezve. Ez a protokoll gondoskodik a kapcsolat felépítésrõl, a felehasználó illetékességének ellenõrzésérõl, az elbontásnál és megszakításokról. A CCR (Commitment Concurrency and Recovery) több résztvevõ üzembiztos együttmûködését biztosítja. A hálózatozás sava borsa a közös adatelérés, ennek bonyolultabb verziója a tranzakció, amely több állomány, több rekordjának esetleges megváltoztatását jelenti. Nagyon szép feladat a tranzakciók hibavédelmét megoldani, két lehetséges választásunk van a hiba utáni újrainduláskor: hátra, "visszapörgetni" az eredeti állapotra minden állományt és teljesen újra a tranzakciót, elõre, "visszaemlékezni" a megszakadás elõtti környezetre és folytatni a tranzakciót. A CCR kétfázisú érvényesítést alkalmaz a biztonság fokozására.

A SUN által megtervezett NSF (Network File System) protokollnak nagy jelentõsége van, ha a programunk, alkalmazásunk független szeretne maradni az adott állományok elhelyzekedésétõl a hálózaton. Hasonlóan a RPC-hez NSF démonok segítenek a programnak kapcsolatba kerülni az éppen aktuálisan szükséges adatállománnyal. Ez tulajdonképpen az adatállományok szétosztását jelenti a hálózaton.

A fejezet záró szakaszában az elektromos levelezésrõl (e-mail) és ehhez kapcsolódó alkalmazásokról szólunk. Sok levelezõprogramot és sok féle levéltovábbítási protokollt alkalmaznak, a levéltovábbíáts körül kiemelhetjük az ARPANET-bõl az SMTP-t (Simple Mail Transfer Protocol). Az üzenetküldés általános problémáját hivatott megoldani a CCITT X.400 MHS (Message Handling System) rendszere illetve ezzel nagyon rokon ISO MOTIS (Message-Oriented Text Interchange Systems) rendszere. Sikeresen oldották meg a problémát és megvalósították a boríték címzés rugalmasságát, a küldõ/fogadó azonosítását és az üzenet hatályosítását és kapcsolatát más üzenetekkel. A címek kezelését az X.500 katalógus (Directory) bevezetésével javasolják, egyre több cég tölti fel ezt az objektum orientált rendszert aktuális személyekre, számítógépekre és szolgáltatásokra vonatkozó tartalommal. A könyvtári, a telematikai és az általános információs rendszerek (World Wide Web, Gopher) alkalmazása visz bennünket az Információs Társadalom felé.

4. Adatkommunikációs hálózatok


4.1. Telefonhálózat, PBX, MODEM


Kezdetben az adatátvitel a telekommunikációs hálózatokra (telex, telefon) épült. Kis sebesség esetén és más lehetõség híján ez a klasszikusnak mondható megoldást ma is használjuk. A telefonhálózatok mûködésérõl itt nem szólnánk. Két elemet emelnénk ki. A MODEM egy átalakító berendezés, amely a 0,1 biteket átalakítja fizikai jellemzõkké, amelyeket egyre gyorsabban és megbízhatóbban átvisz az átviteli közegen (pl. drót, 4KHz sávszélességû beszédcsatornán) a "testvér" modemhez. Áruk általában a sebességgel nõ (2400 bit/sec - 2 Mbit/sec 4 éven). A másik fõleg helyi hálózatukban használatos a PBX (Private Branch Exchange) saját telefonközpontok. Azért mert olcsóbb kapcsolóeszköz, a telefoniában szériában gyártják az alközpontokat, amelyek vonalkapcsolt adathálózat megvalósítására kíválóan alkalmasak.

4.2. Digitális hálózatok, ISDN, FR, ATM, SMDS


Nagy kihívása ennek a területnek a digitalizálás és üvegkábelek nyújtotta fantasztikus kapacitások birtokba vétele, természetesen a beruházási költség sem alacsony. Nagymértetû elterjedésük elõtt a felesztéseket nagyon jól át kell vizsgálni, nagyon nagy verseny zajlik ezen a területen sok a termék is, ezekbõl röviden ismertetünk néhányat.

Az ISDN-t (Integrated Service Digital Networks) a CCITT I.120 ajánlásában 1988-ban fogalmazta meg. Az ISDN szolgálatai a korábbi telematikai szolgálatok (telex, fax, videotex) és az újabb adatátviteli szolgálatok (kép, hang, multimédia) integrálását célozza meg. Az architektúrát az érrendszerünkhöz szokták hasonlítani. Megkülönböztetünk keskenysávú (baseband) és szélessávú (broadband) B-ISDN-t. Több digitális átviteli csatornát szabványosítottak már:

A - 4 khz analog telefoncsatorna

B - 64 kbit/sec-os PCM csatorna hang és adatátvitelre

C - 8 vagy 16 kbit/sec-os digitális csatorna

D - 8 vagy 16 kbit/sec dig. csat., átviteli sávon kívüli jelzésre

E - 64 kbit/sec dig. csat., átviteli sávon belüli jelzésre

H - 384, 1536, 1920 kbit/sec digitális csatorna.

Több kombinációt is szabványosítottak:

Alapsebesség: 2B + 1D

Primer sebesség: 23B + 1D vagy 30B + 1D

Hibrid: 1A + 1C

Kidolgozták a keretformátumokat és a D csatornán zajló vezérlés mechanizmusait.

Az FR (Frame Relay) lényegében az X.25 csomagkapcsolt adathálózat leegyszerûsített változata, melyet nagy sebességû átvitelre terveztek. Aktualisan része a B-ISDN családnak. A B-ISDN két alapszolgáltatásra épül az ATM-re (Asynchronous Transfer Mode) és a SONET-re (Synchronous Optical Networks). A SONET 48 Gbit/sec-ig biztosítja az átvitelt a Bellcore cég fejlesztette ki, OC-1 (51,840 Mbit/sec) az OC-48 (2488,320 Mbit/sec) sebesség tartományban optikai pont-pont kapcsolatban. Erre épül az ATM, amely egy technika, az üzeneteket 53 bájt hosszú cellákra szabdalja. Cella kapcsolást valósít meg virtuális áramköri állományok között virtuális nyomvonalakon. Sokan az ATM-et helyi hálózati technikának is tekintik. (lásd 4. ábra.)




ISDN
Signaling



Frame
Relay

Adaptation
Layer

Bearer
Service

Adaptation
Layer

ATM

SONET


4. ábra: B-ISDN protokolljai

A SMDS (Switched Multi-megabit Data Service) sok hasonlóságot mutat az FR-el. T1 (1,544 Mbit/sec) - T3(45 Mbit/sec) vonalakra a Bell szakemberei egy csomagkapcsolást terveztek (datagram). Fizikai sebességét DQDB (Distributed Quence Dual Bus) jelenti, az adatkapcsolat a 5 bájtos vezérlõ mezõ, a 2 bájtos üzenetazonosító, a 44 bájtos adatszegmensból és a 2 bájtos ellenõrzõ rész információival dolgozik. A hálózati réteg végzi a említett csomagkapcsolást.

A fenti technológiák elterjedését illetõen nagyon nehéz egyértelmûen választ adni, valószínûleg egy heterogén rendszer alakul ki esetleg fix részesedési hányadokkal.

4.3. Mûholdas átvitel


Egyre nagyobb jelentõséggel bír a legegyszerûbb visszaverõdéssel dolgozó mûholdaktól a különbözõ tartományokba átjárókig. A kisebb frekvencia tartomány birtokba vételével kezdõdött az alkalmazás, mert kevesebb energia szükséges hozzá, a három tartomány, a 3-6 GHz, a 12-14 GHz és 20-30 GHz-es sáv szabad erre a célra. A mûholdak a közelebbi pályákon részlegesen "láthatók" míg a geostacionárius pályán (36000 km) állnak. A nagy távolság miatt az 1024 csomaggal dolgozó HDLC 32 vagy 64 bites ellenõrzéssel alkalmasnak bizonyult a hatékony adatátvitelre.

4.4 Vezeték nélküli átvitel


Ebbe a családba tartoznak a mikrohullámot vagy rádióhullámot, infravörös fényt illetve lézert alkalmazó átvitelek. Sebességük széles skálát fed le, legjellemzõbb a 2Mbit/sec átviteli teljesítmény nagyobb távolságon és a 10Mbit/sec rövidebb távolságon.

5. Helyi és városi hálózatok


A nagy távolságú hálózatok mellett a helyi hálózatok is igen nagy jelentõséggel bírnak. A fejezet bevezetõjében néhány általánosabb megállapítást teszünk a helyi hálózatokkal kapcsolatban.

Típikus jellemzõnek mondható a helyi hálózatok esetén:

- a nagy sebesség (0,1 - 100 Mbit/sec),

- a rövid távolság (0,1 - 25 km),

- az alacsony bithibaarány (10-8 - 10 -11).

Érdemes mégegyszer összehasonlítanunk a helyi hálózatokat a többi hálózatokat a távolság és sebesség tekintetében:


S
E
B
E
S
S
É
G

MULTI
PROC.

  V Á R O S I

 H E L Y I

P
B
X

NAGY
TÁVOLSÁGÚ

T Á V O L S Á G

5. ábra: Hálózatok összehasonlítása




A helyi hálózatok alkalmazásának lehetséges elõnyei:


- a rendszer folyamatosan bõvíthetõ,

- a megbízhatóság, rendelkezésre-állás és életképesség a több komponens miatt és a mentési lehetõségek miatt magas szinten tartható,

- meg lehet osztani az erõforrásokat (nyomtató, diszk, adat, gép),

- több beszállítótól vásárolhatunk,

- javul a válaszidõ és teljesítmény,

- egyetlen terminálon több rendszert érünk el,

- rugalmasabb a berendezések elhelyezkedése,

- integrálhatjuk az adatfeldolgozást az iroda automatizálással.

Néhány lehetséges hátrányt is megemlítünk:

- nincs garancia a teljesen jó együttmûködésre (hw, sw),

- az osztott adatbázis problémákat okozhat az egységes mûködésben, a biztonságban és jogosultságok helyes alkalmazásánál,

- nagyobb eszközpark kerül beszerzésre, mint ami aktuálisan szükséges,

- a vezérlés biztosítása nehezebb, bonyolultabb a rendszer karbantartása.

Érdemes megfontolnunk a cégre, szervezetre gyakorolt hatásokat is:



terület pozitív hatás negatív hatás


munka minõsége kevesebb "elveszett" adat, több közbensõ adat,

több résztvevõ csökken a függetlenség

teljesítmény nõ a munkateljesítmény sok erõforrás kell a

nem szabványos munkához

alkalmazottak javítja a stáb képességeit kevesebb a lényegtelen állás

vonzóbb a munka kevesebb az emberi

kommunikáció

csökkenti a megkülönböztetéseket kevés lehet a megkülönböztetés

döntéshozatal valós tényekre alapul túl sok tényre alapul

nagyobb elemzési lehetõség "erdõtõl nem látni a fát"

több ember a hipotézisben probléma elõjöhet

szervezés decentralizált széteshet a felügyelet

költség költségkímélõnek kellene lennie kezdeti nagy költség,

szoftver költségek

összesen új üzleti megközelítés bonyolultabb, csupán

funkcionális kapcsolatok

Fontosabb helyi hálózati alkalmazások:


- adatfeldolgozás

adatok távolsága, tranzakció feldolgozás, adatállományok átvitele, lekérdezés, távoli feldolgozás

- iroda automatizálás

dokumentumok feldolgozása, szövegszerkesztés, elektronikus levelezés, intelligens másolás, fakszimile

- gyártás automatizálás

CAD/CAM tervezés és gyártás, termelés vezérlése, megrendelés, szállítás ütemezése, a gyártás felügyelete, monitorozás

- energiák felügyelete

fûtés, hûtés, szellõztetés, légkondicionálás

- folyamatok vezérlése

- tûz és biztonságvédelem

érzékelés, riasztás, kamerák, monitorok

- telefonálás

- konferenciázás

- televíziózás

zárt láncú TV, videó elõadások.

Ha az elõbbi alkalmazásokat nem együttesen akarjuk a hálózaton biztosítani, akkor öt tipikus alkalmazást érdemes megemlíteni:

- személyi számítógépekbõl álló hálózatok (PC network),

- számítógépes termek hálózatai (computer room network),

- iroda automatizálás (office automation)

- gyári hálózatok (factory local network)

- integrált hang és adatátvitel (voice and data local network).

A helyi hálózatok "természetét" a következõ technológia elemek határozzák meg:

- topológia,

- átviteli közeg (medium) és

- közeghozzáférési technika (medium access control).

A leggyakrabban használt topológia a sín (bus), majd a gyûrû (ring), csillag (star), fa (tree), háló (mesh). A leggyakoribb átviteli eszköz a sodrott érpár (twisted pair), alkalmas mind analóg, mind digitális adatátvitelre. A koax kábelbõl két típust alkalmaznak: az 50 à-os (ohm) alapsávi (baseband) digitális átvitelre, a 75 à-os szélessávú (broadband) koaxot analóg jelek FDM módon vagy nagysebességû digitális jel átvitelére (single-channel boradband). Az optikai kábelen a fényhullámok visszaverõdéssel szórtan (Step-index Multimode) vagy szinusz hullámként csoportban (Graded-index Multimode), visszaverõdés nélkül egyenes vonalban (Single-mode) haladnak, a fenti sorrendben egyre vékonyodó kábelekben (125 Šm - 2 Šm). Egymásra rálátást kíván a mikrohullámú, a rádióhullámú, az infravörös és lézeres technológia itt a közeg levegõ.

A topológia és az átviteli közegek közötti összefügg‚sbõl két megállapítást érdemes tenni. A sín és gyûrû topológia a legtöbb médium esetén lehetséges, a csillag esetében legtöbbször sodrott érpárt, az optikai kábel esetén a gyûrû a leggyakoribb és a fa topológia a szélessávú koaxnál (kábeltv, CATV). Az átviteli sebesség az optikai kábelnél a legnagyobb és a csillapítás itt a legkisebb. A közeghozzáférésrõl (véletlen hozzáférés és vezérjeles) a következõkben szólunk.

A helyi hálózatok kialakításánál korábban komoly vita volt, hogy Ethernet vagy vezérjeles gyûrû (token ring) legyen a követendõ technológia. Két táborra oszlott a hálózati világ. A UNIX munkaállományokkal rendelkezõ kis cégek és a Digital berendezéseket üzemeltetõk számára az Ethernet volt könnyebben választható. Fõ érvük az volt nincs vezérjel, egy új állomás bekapcsolása nem csökkenti a többiek hálózati hozzáférését. A másik tábor fõleg PC LAN-osok és az IBM gépeket alkalmazók a jobban vezéreltséget (determinisztikus) és a egyenlõ esélyû hálózati hozzáférést emelték ki. Ezen különbségek ellenére ma már sok közeledés történt, sebességeik közel azonosak (Ethernet 10Mbit/sec, a gyorsabb Token ring 16Mbit/sec), részei és elfogadottak a nyitott architektúrákban (OSI, TCP/IP). A gyors fejlõdés is mindjobban elterelte a figyelmet az elõbbi problémáról, megjelentek a nagyobb sebességû helyi hálózatok, Fast Ethernet, FDDI (Fiber Distributed Data Interface), HIPPI (High Performance Parallel Interface) és továbbiak várnak az elterjedésre.

5.1. Az IEEE 802 a helyi hálózatok szabványa


A helyi hálózatok már szabványosan "születtek". Az OSI megalkotásából is át lehetett venni a tapasztalatokat és többnyire jól átgondolt terveztek és megkönnyítik a tervezést és nagyon befolyásolják az új termékeket. Az IEEE volt az elsõ e területen, OSI, ANSI, ECMA követte.

Az IEEE 802 szabvány lefedi az OSI alsó három rétegét. A közös közegen a "mindenki hall mindenkit" elv érvényesülése miatt a hálózati réteg funkciói közül az útképzésre nincs szükség; a címzést, a folyamvezérlést elvégzi a második szint. A harmadik réteg a hálózatok közötti együttmûködésben játszik igen nagy szerepet, lásd a következõ fejezet.

Az IEEE 802 szabvány részei (3. ábra):

802.1 Kapcsolat a felsõbb rétegekkel (szervíz protokoll)

802.2 Logikai kapcsolatvezérlés (LLC, logical link control). Az LLC-t fél rétegnek ábrázolják az adatkapcsolati rétegben.

Ezután következnek a közeghozzáférési protokollok, (MAC, medium access control) amelyeket másfél rétegen ábrázolnak jelezve, hogy a keretekre tördelést, az ellenõrzõ összeg CRC képzését is a MAC végzi.

802.3 CSMA/CD sínhálózaton (majdnem ETHERNET) koaxiális kábelen alapsávi és szélessávi átvitel.

802.4 Vezérjelhozzáférésû sínhálózat, koaxiális kábelen alapsávi (fáziskoherens, vagy fázis folytonos) és szélessávi átvitel.

802.5 Vezérjelhozzáférésû gyûrûhálózat, árnyékolt sodrott érpáron vagy koaxon.

802.6 Nagyvárosi szélessávú (pl. FDDI) hálózat.

LAN     Service    IEEE 802.1

LLC                  IEEE 802.2

MAC
CSMA
/CD

802.3

MAC
TOKEN
BUS

802.4

MAC
TOKEN
RING

802.5

MAC
FDDI


802.6


6. ábra: IEEE 802

A LAN szervíz protokoll követi az ISO terminológiát és három LLC szolgáltatást definiáltak:

- a nyugtázatlan szolgáltatás, csak egy kérésbõl (request) áll és partner jezést (indication) kap,

- a nyugtázott hasonló az elõzõhöz csak tovább folytatódik a partner válaszával (response) és nyugtaként (confirm) fog megérkezni a kezdeményezõ állományhoz.

- kapcsolat-orientált szolgáltatás, adatfolyam-vezérléssel és hibajavítással,

Maga az LLC protokoll hasonló a HDLC-hez, csak az aszinkron balanced módot (SABME) használja, a kapcsolatnélküli (datagram) esetben sorszámozatlan kereteket küld (UI), megengedi a többszörös elérést (multiplexing) az elérési pontjain és a nyugt zott kapcsolatnélküli esetre két új sorszámnélküli keretet definiál. Az LLC-MAC kapcsolat két szolgáltatás primitivvel, MA-UNITDATA.request és az MA-UNITDATA.indicate, történik.

A következõ fejezetekben a különbözõ MAC-okat ismertetjük. A fõ problém az egyetlen médium elérésének (fõleg adatátvitelre) milyen szabályai legyenek (4. ábra):

- round robin elv, mindenkinek adjunk jogot (turn) az adásra valamilyen mechanizmussal, pl. centralizált módon lekérdezéssel, osztott módon vezérlõjellel

- helyfoglalással, pl. TDM-ben idõrések vannak

- verseny, alapesetben nem alkalmazunk különösebb kikötést az adásjogra.

LLC keretformája:

DSAP(1),  SSAP(1),  Control(1-2),  DATA(N) &nsp;bájt.

DSAP (Destination Service Point) a célállomás szolgálat elérési pontja.

SSAP (Source Service Access Point) a forrásállomány hasonló pontja.

Centralizált Osztott

Round robin Lekérdezés (polling) Vezérjeles sín

Vezérjeles gyûrû

Késleltetés ütemezés

Implicit vezérjel

Helyfoglalásos Rezerválás Osztott rezerválás

Verseny -- CSMA/CD

Réselt gyûrû

Regiszter beszúrás

7. ábra: MAC technikák

5.2. Ütközéses protokollok CSMA/CD, ETHERNET, Fast ETHERNET


Ez a fejezet a 802.3-as CSMA/CD MAC szabványról kíván áttekintést nyújtani.

Ennek a versenyes közeghozzáférésnek a története a rádiós ALOHA protokoll kifejlesztésével kezdõdhet (lásd 3.1. fejezet). Az egyszerû ALOHA hatékonyságát különbözõ módon próbálták növelni, egy egész ALOHA protokoll család keletkezett. A CSMA (carrier sense multiple access) vagy másképpen LBT (listen before talk) módszer arra épít, hogy érzékelhetõ, ha a mediumon valaki adásban van, mielõtt adni kezdünk figyeljünk, hogy más adását ne zavarjuk meg. Foglaltság érzékelése után fix vagy változó késleltetés után (non-persistent) figyelünk és ha nincs más adásban elkezdünk adni. A másik megoldás, amely az adás kezdetét valószínûséghez köti a p valószínûséggel adó (p-persistent). Az 1-perzisztens azonnal ad, a p-perzistens p valószínûséggel ad, ha szabad a csatorna, különben egy idõréssel ismétli az elõbi p-perzisztens adást. A CD (collision detection) ütközés érzékelést jelent, másképpen LWT (listen while talk), figyelj amíg adsz. Ha két vagy több állomás egyszerre lendült adásba célszerû a legrövidebb idõn belül abbahagyniunk az adást. A fenti elvek elsõ megvalósítója a Xerox cég az Ethernet hálózatával, a szélessávú változat eredije pedig a MITRAnet. Mindhárom az 1-perzisztenciát választotta, mert hatékonyabbnak bizonyult.

A 802.3-as szabvány tehát a CSMDA/CD, 1-perzisztens elveket jelölte meg, megvalósításuk függ a médiumtól és jelátviteltõl.

A CSMA/CD keretek formája:

PRE(7),  SFD(1),  DA(2,6)  SA(2,6),  Lenth(2),  LLC(0-1500), PAD, FCS(4)

Két elõtét után, a két cím (cél és forrás), a hosszmegadás a változó hosszúság miatt (a kitöltõ PAD-el együtt 2-1502 bájt), majd az ellenõrzõ összeg. A minimális kerethossz 64 bájt több megvalósításban.

Érdemes táblázatban összefoglalnunk a szokásos rövidítést (Mbitsec, jelátvitel, hossz 100 méterekben):

10 BASE 5 eredeti 50à-os koax alapsávi 10Mbit/sec 500 méter

10 BASE 2 cheapernet 50à-os koax alapsávi 10Mbit/sec 185 méter

1 BASE 5 StarLAN UTP sodrott alapsávi 1 Mbit/sec 250 méter

10 BASE-T UTP sodrott alapsávi 10Mbit/sec 100 méter

10 BROAD 36 széles 75à-os koax DPSK fázismód 10Mbit/sec 3600 méter

5.3. Vezérjeles protokollok, Token Bus, Token Ring


Token Bus 802.4


A vezérjeles sín (token bus) protokollja jóval bonyolultabb, mint a CSMA/CD protokoll. A buszon (sín) levõ állományokat pl. növekvõ sorrendbe állítjuk és egy állomásnak mindig tudnia kell az õt megelõzõ és õt követõ állomás címét egy logikai gyûrû épül fel. A vezérjel a "gyûrû" által meghatározott sorrendben halad elõre, akinél a vezérjel õ adhat, majd a vezérjelet továbbítja. Meg kell oldani a vezérjel elõállítását, állomások be- illetve kikapcsolódását és az adathibák javítását. Ez a bonyolultabb algoritmus kiváló átviteli teljesítményt tud nyújtani.

A 802.4 keretforma:

PRE ([[twosuperior]]1),  SD(1),  FC(19,  DA(2,6),  SA(2,6),  LLC([[twosuperior]]0),  FCS(4),  ED(1)

Két kezdõ mezõ után az FC vezrélõ mezõ tartalma határozza meg, hogy vezérlõ jel (token) vagy adat (LLC) megy a két állomány között, az ellenõrzõ összeg után egy bájtos zárómezõ szerepel.

A 802.4 típusai:

Broadband szélessávú 75à-os koax AM/PSK 1,5,10Mbit/sec xx méter

Carrierband vivõhullámos 75à-os koax FSK 1,5,10Mbit/sec 7600 méter

Token Ring 802.5


A gyûrûre is nagyon sok elérési algoritmust javasoltak az évek során, amely az adás lehetõségére (rés, vezérjel), a csomag törlésére (adó, vevõ), a gyûrûn levõ csomagok számára (egy, több) vonatkoznak. Itt csak megemlítünk még két másik gyûrû elérési módot: a regiszter beszúrásos módszer egy tárolón keresztül "beszúrja" az állomás adatait a gyûrû forgalmába, a réselt gyûrû egyszerû, de nem elég hatékony, ha nem mindenki egyenletesen.

A 802.5 vezérjeles gyûrû (token ring) esetén az adásjog a vezérlõjel birtokosát illeti meg, az adatcsomagokat a feladó veszi ki a gyûrûbõl és egy adatcsomag van egyidõben a gyûrûn. Az eredeti Newhall ring-et modosították és készítették belõle ezt a szabványt. Prioritás biteket, monitor bitet, token foglalás jelzést több adat adására, token birtoklású idõt és nyugtázási bitet definiáltak és meg kellett oldani a 802.4-nél felmerült állomás és vezérlõjel változásokat.

A 802.5 keretformái:

vezérlõjel: SD(1), AC(1), ED(1) (kezdet, vezérlés és vég)

adatkeret: SD(1), AC(1), FC(1), DA(2,6), SA(2,6), SA(2,6), LLC([[twosuperior]]0), FCS(4), ED(1), FS(1)

SD kezdõ bájt, AC-ben vannak a prioritás, monitor és foglalás bitek, FC jelzi, hogy igazi LLC adatkeretrõl van-e szó, DA, SA cél és forráscím, LLC adat, FCS ellenõrzõösszeg, ED végbitek és FS státusz byte.

A 802.5 jellemzõi:

Twisted Pair STP árnyékolt sodrott érpár, Diff. Manchester kódolás, 1,4,16 Mbit/sec és 250 ismétlõ állomás megengedett.

5.4. Optikai szálas hálózatok, FDDI


Az IEEE szabvány 802.6-os dobozában eredetileg egy városi (MAN) hálózatra gondoltak. Ez ma már az ugynevezett nagysebességû helyi hálózatok (HSLN, High Speed Local Network) illetve az optikai hálózatok (optical fiber) területéhez is tartozik. Természetesen itt is sok ötlet jött szóba, sok ötlet meg is valósult (pl. DQDB, Dual Quence Dual Bus). Ebben a fejezetben a talán legelterjedtebb FDDI-t (Fiber Distributed Data Interface) választottuk.

Az FDDI-t az IEEE-n kívül az ANSI is a X3T9.5 szabványában szintén definiálta. A FDDI egy kettõs optikai gyûrûn mûködik, 100 Mbit/sec sebességgel. A két gyûrû egy nagyobb megbízhatósági szintet jelent, szakadás esetén új gyûrû alakul ki. A kódolás az úgynevezett 4B/5B kód, 4 bitbõl 5-öt állít elõ és NRZI (non return to zero inverted) digitális jelelõállítással kerül átvitelre. Az idõzése osztott, és idõzett a token is és adás után új token generálódik.

A FDDI keretek formája:

vezérjel: PRE(8), SD(1), FC(19, ED(1)

adatkeret: PRE(8), SD(1), FC(1), DA(2,6), SA(2,6), LLC,FCS(4), ED,FS a 802.5-hez hasonlóan.

6. Hálózatok közötti együttmûködés


Ez a fejezet legalább olyan jelentõséggel bír az elõzõ fejezet, amely magukról a hálózatokról szól. Ritkán fordul elõ, hogy csak egy "szigetként" mûködik a helyi vagy városi hálózatunk, kapcsolatban kerülhet minden más típusú hálózattal (WAN, MAN, LAN, SMAN) és ezeken belül is sok megvalósítás (nyilvános, gyári).

6.1. Jelismétlõk, hidak, útválasztók, átjárók


A hálózatokat összekapcsolásának elemeit az OSI architektúra alapján teszszük. A jelismétlõ (reapeter) a legegyszerûbb elem, funkciója a jelek ismétlése, erõsítése vagy elõállítása az OSI 1. rétegéhez tartozó feladat. A fizikai jel "életben" tartása a feladat a hálózaton (alhálózaton, subnetwork). Az egymás után kötött jelismétlõk száma az adott rendszertõl függ, alapelv, hogy adott hálózat idõzítéséeinek megfeleljen az adatkeretek áthaladása a hálózat teljes hosszába.

A híd (bridge) két azonos típusú helyi hálózatot köt össze. A híd egy szûrõ szerepet tölt be, címek szerint kiválogatja az egyik hálózatból a másik hálózatba átküldendõ csomagokat. A híd nem változtat a csomagok tartalmán, mûködése az OSI 1-2 rétegének felel meg az IEEE 802 terminológia szerint 1MAC-ot és 2PHY-t. Több fontos szempont miatt is használunk hidakat:

- megbízhatóság nõ a particionálással,

- növeli a teljesítményt a forgalom "belül tartásával" (inter-network),

- biztonsági okokból (elszámolás, hozzáférés),

- földrajzi elhelyezkedés miatt, nagy távolságba elhelyezhetünk két db félhidat,

- útképzést is végezhetünk a hidakkal (fix; automatikus a kötelezõ továbbítás, címtanulás és hurok elkerülési mechanizmusokkal).

Az útválasztó (router) két azonos vagy különbözõ típusú hálózatot köt össze. A útválasztó az OSI 1-3 szintjének megfelelõen dolgozik, a 3. szinten azzal a hálózatközi, protokollal, amely az erõforrás gépekben és a többi útvonalválasztóban is mûködik. Érdemes 3 jellegzetes hálózati konfigurációt tanulmányoznunk:

a) Pont-pont állomáskapcsolat heterogén helyi hálózatokkal

Station --- LAN_A --- Router --- LAN_B --- Station

b) Nagy távolságú hálózat és heterogén hálózatokon keresztül

Station --- LAN_A --- Router --- WAN --- Ronter --- LAN_B --- Station

c) Helyi hálózat és erõforrásgép kapcsolata

Station --- LAN_A --- Ronter --- WAN --- Station

Néhány általános követelményt is felsorolunk, amelyet az útválasztók teljesíthetnek, ezek:

- fizikai és adatkapcsolatok létesítése,

- útképzés biztosítása,

- elszámolási és állapot információk kezelése,

- a hálózatok különbségeinek áthidalása (különbözõ lehet: a címzés, a maximális csomaghossz, az interfész, az idõzítés, a hibajavítás, az állapot riport, az útképzési technika, az elérési vezérlés, a kapcsolat illetve kapcsolat-nélküli összeköttetés).

Az útválasztás helyett nem a legszerencsésebb szóhasználat, de a szakmabeliek "rútert" is gyakran használnak. Az útválasztóban több protkollcsaládnak is egyszerre kell szerepelnie. (Pl. IP, LLC, MAC, PHS, IP, X.25-3, X.25-2, X.25-1).

Az átjáró (gateway) a különbözõ architektúrájú rendszerek között létesít kapcsolatot. Ha OSI, akkor teljes 1-7 réteget, ha más rendszer, akkor annak is az összes réteget ismernie kell és valamilyen átalakítást tennie a rendszerek között. Van, amikor több átjárót kell beépíteni, mert a rendszerek közötti átjárás hatékonysága lehet a szûk keresztmetszet egy átjáró esetén.

6.2. Adathálózatok és számítógép-hálózatok együttmûködése


A bevezetõ fejezetben hangsúlyoztuk az adathálózatok független, autonom mûködését.

Néhány gondolatot tegyünk a két rendszerrel kapcsolatban.

- két számla is szerepelhet a számítógép-hálózati alkalmazásainknál, adatviteli és alkalmazás szolgáltatási számla,

- az adathálózatokat érdemes osztályoznunk:

- megbízható,

- hibajelzõ és javító,

- jelzetlen hibát is megengedõ hálózatokra,

ennek megfelelõen nagy szerepet kap a vég-vég ellenõrzés és az alkalmazás minõségének ellenõrzése,

- a szabványos adathálózati felületek többnyire biztosítják az alkalmazási rendszer alatt az adathálózat cseréjét, minõségi javítását.

Ezek a fejezetek csak rövid áttekintést adtak a jelenlegi helyzetrõl, eligazodási lehetõséget a különbözõ részterületeken. Sok egyszerû elv megérte a 25 esztendõt is, de talán nem tulzás 3 évenként újabb és újabb ötletek még nagyobb lendületet adnak a hálózatozásnak.

7. Hálózatok karbantartása


7.1. Hálózatok felügyelete


A hálózatok hiearchikus rendszerek, többnyire nagy számú elembõl állnak. A szoftver rugalmassága, változtathatósága szinten növeli a rendszer dinamikus "mozgását". Szükséges van a hálózatok menedzselésére. Átlagosan havi 2 hibával számolhatunk. Be kell ütemezni a rendszeres minimum heti karbantartást, elõkészületi lépéseket tehetünk a bõvítés irányának meghatározásában. A hálózatok kiterjedése nagy, automatizálni kell a karbantartási tevékenységet, biztosítani kell a hálózat hibamentes és hatékony mûködését.

Az ISO szerint a menedzsmentnek öt területe van:

- Hiba kezelés (fault)

Hiba felderítés, küszöbértékek, riasztások, behatárolás, elkülönítés.

- Konfiguráció kezelés (configuration)

Aktuális elemek, állapotok felismerése, paraméterek beállítása.

- Biztonság megvalósítása (security)

Jelszavak, hozzáférési jogok, titkosítás.

- Számlázási lehetõség (accounting)

Költségek összerendelése a felhaszn lóval.

- Teljesítmény kezelés (performance)

Viselkedés, kapacitások, aktuális terhelés, kihasználtság.

A monitorozás néhány alapeszköze:

- Az SGMP (Simple Gateway Monitoring Protocol) 1987-tõl alkalmazzák a TCP IP hálózatokra

- Az SNMP (Simple Network Mangement Protocol) az SGMP bõvítése az erõforrás gépek és terminálok felügyeletével is.

- Az SMI (Structure and Identification of Managed Information) a menedzselés adatstrukturáját határozza meg (RFC 1155).

- A MIB (Management Information Base) a menedzsment információs adatbizását definiálja (RFC 1156, 1158, 1213).

- A CMOT (CMIP over TCP/IP Common Management Information Protocol) a MIB protokollja a TCP/IP hálózatokon.

A fenti protokollok alkalmazásához a kapcsoló elemeknek is menedzselhetõeknek kell lenniük, hogy távolról is elérhetõek legyenek. Ezekre az eszközökre épülnek az un. "esernyõ" rendszerek, amelyek a monitoron való csoportosításra megjelenítésre szolgálnak, általában Netview a névkonvenció. Minden fõbb hálózati elemeket gyártó cégnek meg van a saját programja (IBM, DEC, HP). Egyre több intelligenciát, szakértelmet építhetünk be ezekbe a rendszerekre és EXPERT, szakértõ jelzõvel illethetjük õket.

7.2. Hibák diagnosztizálása a hálózaton


A felderítést szolgáló monitorokon kívül a javításhoz tov bbi eszközök szükségesek. Ezek a finom elemzést végzik, rendszer specifikusak. A 8.7-es mellékletben megtaláljuk a csoportosításukat (pl. ATM Analyzers, Wireless Network Testers).

7.3. Biztonsági kérdések


Talán nem véletlen, hogy ez a fontos fejezet az utolsó. A vírus védelem általában is egy potenciális veszély a szakmában, komolyan kell vennünk. A hálózaton három területet emelnénk ki:

- a jogosultság, elérés ellenõrzése

- használati szabályok

- üzemeltetési rend

- biztonsági rendszabályok dokumentumai

- jelszavak

- szolgáltatások engedélyezése/tiltása

(jó példa a MIT ATHENE projektje)

- a titkosítás

- széles terület

- bankszakmában nélkülözhetetlen

- illetékesség biztosításának is eszköze

- a többszintû biztonság

- kombinált használat

- periodikus ellenõrzés

- biztonsági szintek

(S, secret, TS, top secret).

Természetesen a fenti fejezetek megvalósításai meglehetõsen költségesek, de biztosan kisebbek a hálózat kiesése okozta károknál. A felhasználó nagyon természetesnek veszi az állandóan elérhetõ, gyors szolgáltatásokat biztosító hálózati mûködést. A hálózatozás új és új kívánságokkal birkozik meg sikerrel, próbálja követni a mikroelektronikai forradalmat néha talán meg tudja elõzni a felhasználók reális igényeit is.

8. Mellékletek


8.1. Irodalomjegyzék


Könyvek

1. Sebestyén, B.: Helyi számítógép-hálózatok, Mûszaki Könyvkiadó, 1987.

2. Tanenbaum, A.S.: Számítógép-hálózatok, Novotrade Kiadó kft. - Prentice Hall, 1992.

3. Martin, J. - Chapman, K.K.: Lokális hálózatok, Novotrade Kiadó kft. - Prentice Hall, 1992.

4. Stallings, W.: Data and computer communications, Macmillan Publishing Company, 1988.

5. Stallings, W.: Local Networks, Macmillan Publishing Company, 1990.

6. Black, U.D.: Data networks, Prentice - Hall, 1989.

7. Black, U.D.: Computer Networks, Prentice - Hall, 1987.

8. Kochmer, J.: User services internet resource guide, Northwestnet, 1992.

9. Dvorak, J.C.: Dvorak's guide to PC telecommunications, Osborne Mc Graw-Hill, 1990.

10. Comer, C.E.: Internetworking with TCP/IP, Prentice Hall, 1991.

11. Banks, M.A.: Understanding FAX and elektronic mail, Howard W. Sams & Company, 1990.

12. Nacsa, S.: Helyzet/Jelentés 1982-2002, 4. kötet, Hálózati alapok, Computerworld Informatika kft., 1990.

13. McConnell, J.: Internetworking computer systems, Prentice Hall, 1988.

14. Davies, D.W.: Számítógép-hálózati protokollok, Mûszaki Könyvkiadó, 1985.

15. Walrand, J.: Communication Networks, Irwin, 1991.

16. Quarterman, J.S.: The Matrix, Digital Press, 1990.

17. Tarnay, K.: Protocol specification and testing, Akadémiai Kiadó, 1990.

18. Lengyel Veronika: Az Internet világa, PCBooks, MTA SZTAKI, 1995.

19. Held, G.: Data & CC, Terms, definitions and abbreviations, John Wiley & Soms, 1989.

20. Malamud, C.: Stactecs, Interoperability in the Today's Computer Networks, Prentice Hall, 1992.

21. Gaffin A.: Nagy Internet Kalauz Mindenkinek, IIF, Budapest, 1994.

22. Bakonyi G., Drótos L., Kokas K.: Navigáció a hálózaton, IIF, Budapest, 1994.

Cikkek, Kiadványok

1. ONC/NFS A technology guide to distributed computing, Sun Mikrosystems, 1992.

2. Schafer, R.A.: A user's guide to electronic mail, Rice University, Houston, 1992.

3. Hálózati szolgáltatások az UNIX operációs rendszerekben (tanfolyami segédlet), MTA SZTAKI, 1991.

4. Networkshop'92, Konferencia anyagok, évenként, 1992-1995.

5. Az IIF, NIIF fejlesztési koncepciója 1991-1993, 1994-1997.

6. IIF Hírek, IIF tanfolyami segédletek, NIIF füzetek, 1992-1995.

7. Conhaim W.W.: Computer Conferencing in Business, LINK-UP, 1989.

8. CeBIT News, 1995

9. Global Enterprise Networking Directory, Data Communications, August 21, 1995.

10. Networld + Interop 94, 95, Networking Summit Program.

11. Computerworld & Számítástechnika, kéthetenként, 1994-95.

12. PC WORLD, havonta, 1995.

13. Highlights 1995, IEEE Spectrum January 1995.

14. TINA-C, Telecommunications Information Networking Architecture - Consortium, EUNICE '95 (Znaty S., EPFL).

15. Zakon R.H.: Internet Timeline, Internet Sources, 1995.

16. Szerednyei Tibor: Lokális hálózatok, ITTK tanfolyam, 1995.

8.2. Hálózati kifejezések (fõleg helyi hálózatokhoz)




ACK Acknowledgement - nyugta.

AIM Adaptive Internetwork Management

AFRP ARCNET Fregmentation Protocol a hálózati szintü csomagokat feldarabolja ill. egyesíti, hogy így megfeleljenek a DLC szintü protokolnak (255 bájt)

ARP Address Resolution Protocol, mely a 32 bites INternet cimból határozza meg a 48 bites LAN címet.

ARP Address Resolution Protocol a TCP/IP protokol család része, mely egy adott internet címhez keresi meg az állomás fizikai cimét broadcast segítségével.

ARPA Advanced Research Project Agency, a kommunikációval foglalkozó project a DoD megbízásából.

ASN.1 Abstract Syntax Notation, mely általános protokoll leírására alkalmas. Igen flexibilis, de meglehetõsen bonyolult (kerüli a fix értékeket, mindenütt megadja a hosszot, darabszámot és típust).

AUI Attachment Unit Interface az a határfelület, mely az Ethernet transceiver (adó-vevõ vagy Media Access Unit) valamint az Ethernet állomás között van.

AWG American Wirin Gauge a rézhuzal vastagságára jellemzõ adat (pl. AWG22 megfelel kb. 0.6mm-nek, AWG 26 pedig kb 0.4mm)

Baseband "Alapsáv", olyan modulációs technika, mely a biteket vivõ nélkül viszi a vonalra. Ez a módszer a teljes átviteli közeget lefoglalja. baud jelsebesség mértékegysége (idõegységenként hányszor változhat meg a jel.)

De : egy jelállapot egynél több bit információt is hordozhat ! ! !

BNC A vékony Ethernetnél használt csatlakozó.

bps bit per second, azaz a másodpercenként átvihetõ bitek száma (csak két állapotú rendszer esetén egyezik meg számszerûen a baud-dal)

Bridge az OSI modell 2-es szintjén mûködõ berendezés, mely hálózati szegmenseket köt össze.

Broadband Olyan modulációs módszer, mely nagyfrekvenciás vivõt használ az adatbitek modulálására. Az átviteli közeget megoszlik több résztvevõ között.

Broadcast A hálózat összes állomásának szóló üzenet vagy az a cím, amelyre minden állomás "érzékeny" (azaz veszi az üzenetet).

CCITT International Consultative Committee for Telephony and Telegraphy nemzetközi telefon és távirati bizottság, mely sok adatátviteli szabvány alkotója (pl. V sorozat - V24 - vagy X sorozat - X.25-)

CDDI Copper Distributed Data Interface a 100 Mbps sebességû lokálhálózat sodrott érpáron (TPDDI azaz Twisted Pair DDI-nak is nevezik). .

CMIP Common Management Information Protocol (OSI) közös menedzselési protokoll különbözõ gyártótól származó készülékek közös irányítására.

CMIS Common Management Information Services (OSI) közös menedzselési információ szolgáltatás

CMOT CMIP Over TCP TCP/IP rendszeren futó CMIP.

CRC Cyclic Redundancy Check: rendszerint két vagy négy bájt hosszú ellenõrzõ szó, melyet a frame (üzenetkeret) végén helyeznek el az esetleges hibák felderítésére.

CSMA/CD Carrier Sense Multiple Access with Collision Detection: több állomás hozzáférését szabályozza a közös átviteli közeghez. Figyeli az adatok jelenlétét, és az egyidejû adásokból származó ütközéseket.

DAC Dual Attach Concentrator olyan elosztó az FDDI gyürün, mely mindkét gyûrûhöz (primary és secondary) kapcsolódik.

DAS Dual Attach Station olyan állomás az FDDI gyûrûn, mely mindkét gyûrûhöz (primary és secondary) kapcsolódik.

DB-15 15 érintkezés szabvány csatlakozó (pl. az A UI kábelhez)

DLC Data Link Control az adatkapcsolat vezérlõ szint (2-es) a hétszintû ISO modelben.

DNS Domain Name Server a szimbolikus nevekkel foglalkozó szolgáltatás.

DoD Department of Defense Védelmi minisztérium az USA-ban.

DSAP Destination Service Access Point a cimzett oldali szolgáltató pont azonosítója (rendszerint protokol azonositó)

DTE Data Termination Equipment adatvégberendezés.

Echo Kérdezz/felelek protokol a hálózati gépek azonosítására.

Error A protokoll "segítségével jelenti egy állomás, hogy hibás csomagot kapott.

Ethernet Egy CSMA/CD alaphálózati szabvány, melyet a Xerox, az Intel és a DEC fejlesztett ki. Ebbõl fejlõdött ki a IEEE 802.3 szabvány.

FCS Frame Check Sequence olyan redundáns (adalék) adat, melyet a védett adatból szállítanak ki és a hibák detektálását szolgálja

FDDI Fiber Distributed Data Interface a 100 Mbps sebességû lokálhálózat mely optikai közeget használ.

Frame "Keret" az elején és végén speciális mintákkal lehatárolt üzenetblokk melyet egységként küld ki egy állomás a vonalra

FTP File Transfec Protocol: fájlok átvitelére alkotott alkalmazói rendszer kommunikációs szabályok.

Gateway Hálózatokat összekötõ olyan berendezés, mely az OSI modell mind a hét szintjén mûködik (azaz protokolL konverziót hajt végre).

Hub Koncentrátor (repeater) funkciójú berendezés lokális hálózatoknál.

IAB Internet Activities Board a TCP/IP család fejlesztõinek felügyelõtanácsa, akik hozzák létre az egyes speciális munkacsoportokat.

ICMP Internet Control Message Protocol az egyes IP modulok közötti információcsere a hibák visszajelzésére.

IHL Internet Header Length az IP-hez tartozó fejrész hossza (32 bájtos egységekben mérve)

HDP Internet Datagram Protocol egy adott internet címre önálló csomagot eljuttató megoldás.

IEEE Institute of Electrical and Electronics Engineers olyan intézet, mely többek között a lokális hálózati szabványokat (802.x) kidolgozta.

IP Internet Protocol a TCP/IP protokol család hálózati (3-as) szintet leíró eleme.

IPX Internet Packet Exchange az XNS hálózati szint (IDP) NOVELL féle megvalósítása.

ISO International Organization for Standards nemzetközi szabványügyi hivatal. A "7 szintû referencia modell"-lel megalkotta a kommunikációs szabványok alapját, és azóta saját konkrét protokollokat is elfogadott.

LAN Local Area Network - helyi hálózat - mely limitált kiderjedésû, nagysebességû összeköttetést biztosít az állomások között. Az OSI modell elsõ két szintje.

LED Light Emitting Diode inkoherens fényt kibocsátó félvezet (dióda).

LLC Logical Link Control az IEEE 802.2 szabvány, a 2-es szint felsõ résszintje, mely a logikai kapcsolattartás eszközeit és felhasználási módját definiálja. Load sharing a terhelés megosztását jelenti olyan esetben amikor két csomópont között egynél több út is létezik.

Learning

bridge Tanuló bridge, mely a hálózati forgalom alapján automatikusan megtanulja, hogy melyik állomás melyik szegmenshez tartozik.

LSA Link State Algorithm a vonal állapotában bekövetkezó változást fontosnak tartó algoritmus mely az útvonal kiválasztását támogatja. (Ilyen az OSPF.)

MAC Medium Access Control a 2-dik kommunikációs szint alsó résszintje mely a közeg hozzá. Elérés szabályait definiálja.

MAU Multistation Access Unit az IBM 8228 tipusú passzív TokenRing koncentrátor, mely segítségével a gyûrû topológiát csillagba transzformálják

PING Packet InterNet Groper a hálózat tesztelésére szolgáló protokoll. Az ilyen üzenetre válaszol a címzett - így a körülfordulási idõ pl. meghatározható.

SLIP Serial Line IP, azaz a soros vonalon mûködõ IP.

SNMP Simple Network Management Protocol, mely a menedzselhetõ hálózati eszközökkel történõ párbeszédet teszi lehetõvé.

NetBIOS Network Basic I/O system, mely az IBM PC LAN-nál használt protokoll, ilyet a NOVELL is emulál saját rendszerében a szimbolikus névvel ellátott állomások közötti kommunikációra. A NetWare-ben az IPX-re alapoz.

PDU Protocol Data Unit a kommunikáló párok közötti adatcsomag meghatározott felépítésû és jelentésû elemekbõl áll.

PHY Physical a fizikai szint közegtõl független részét definiáló felsõ résszint.

REJ REJect olyan típusú LLC frame, mely hiba esetén ismétlést kér.

RFC Requests For Comments azok a dolgozatok, melyek a TCP/IP család egyes elemeit definiálják, ill. a definíciókhoz megjegyzéseket fûznek.

RG-58 Vékony 50 Ohm-os koaxiális kábel Ethernet típusú hálózatokhoz.

RG-59 A 75 Ohm-os, PC Net-nál használt koaxiális kábe.

RG-62 Az ARCNET-nél használt 93 Ohm-os kábel jelölése.

RNR Receive Note Ready frame az LLC egyik felügyeleti üzenete mely a frame-ek fogadásának átmeneti szünetelését jelzi.

RR Receive Ready olyan felügyeleti üzenet az LLC szinten mely a nyugtán túl az állomás fogadókészségét is jelenti.

SAP Service Advertising Point olyan elõre definiált szám, mely egy szolgáltatást azonosít. (A protokollok evvel közlik párjukkal, hogy kinek kell "feladni" az üzenetet.)

SSAP Source Service Access Point az üzenet küldõ oldali szolgáltató azonosítja.

STA Spanning Tree Algorithm az az algoritmus, mely a bridge-eken keresztül hurkokat is tartalmazó hálózatban a hurok ágakat lezárja (és csak hiba esetén aktiválja automatikusan újra) és egy "kifeszítõ fa" struktúrát hoz létre.

STP Shielded Twisted Pair azaz árnyékolt sodrott érpár

TCP Transmission Control Protocol összeköttetés orientált, végpontok között mûködõ átviteli protokol.

TCP/IP A TCP és az IP nevével jellemzett protokoll család, melynek mindkét szintre van konkrét megoldása. Gyakori megvalósítása miatt de facto szabványként emlegetik.

Telnet A host alkalmazások terminálokkal történõ kiszolgálására (az egyes specifikus terminálok sajátos tulajdonságait az alkalmazói program elõl elfedõ) létrejött protokol.

Token Vezérjel, melynek birtokosa egyedül jogosult a hálózatban megszólalni. A vezérjel továbbadásával lehet (és kell) a jogot átruházni.

UDP User Datagram Protocol a TCP/IP 4-es szintjén, a TCP helyett használt protokol, mely hatékonyabb a TCP-nél (de nyugtázatlan).

WAN Wide Area Network földrajzilag egymástól távol elhelyezkedõ berendezéseket nyilvános vagy saját távközlési rendszereken összekötõ hálózat.

X.25 A CCITT által definiált protokollok melyek egy adatvégberendezés és egy csomagkapcsolt hálózat határfelületét definiálják. Az X.25 hálózat nyugtázott, egyszerre több állomással megvalósítható összeköttetéseket (virtuális csatorna) biztosít a résztvevõknek.

XNS Xerox Network System a XEROX által kifejlesztett protokoll család, melynek az OSI modell mindkét szintjét lefedi.

1OBASE2 Az lEEE 802.3 ("Ethernet") 10 Mbps sebességgel, alapsávi átvitellel amikor a maximális szegmenshossz 185 m ("vékony Ethernet")

10BASE5 Az IEEE 802.3 ("Ethernet") 10 Mbps sebességgel, alapsávi átvitellel amikor a maximális szegmenshossz 500 m ("vastag Ethernet")

10BASE-T a 802.3 szabvány sodrott érpáros megvalósítása alapsávú 10 Mbps sebességgel. A kábel max hossza a 24 AWG-s (0.5 mm ) UTP esetén 100 m.

802.2 IEEE szabvány a 2.szint "felsõ" alszintjére az LLC-re.A logikai kapcsolatokat szabályozza, nyugtázott átvitelt tesz lehetóvé.

802.3 Az Ethernetbõl kifejlõdött IEEE szabvány.

802.4 A Token Bus (ArcNET) IEEE változata.

802.5 A Token Ring IEEE változata.

8.3. Számítógép-hálózatok története



Néhány részletet, évszámot és statisztikai adatot sorolunk fel aHobbes' Internet Timeline v2.0 gyûjteménybõl. A hálózatok elnevezése és a fogalmak nagy része már szerepelt az anyagban.

1957 USSR launches Sputnik, first artificial earth satellite. In response, US forms the Advanced Research Projects Agency (ARPA) within the Department of Defense (DoD) to establish US lead in science and technology applicable to the military (:amk:)

1962 Paul Baran, RAND: "On Distributed Communications Networks"

-  Packet-switching (PS) networks; no single outage point

1967 ACM Symposium on Operating Principles

-  Plan presented for a packet-switching network

-  First design paper on ARPANET published by Lawrence G.    Roberts National Physical Laboratory (NPL) in Middlesex,    England develops NPL Data Network under D. W. Davies

1968 PS-network presented to the Advanced Research Projects Agency (ARPA)

1969 ARPANET commissioned by DoD for research into networking

-  First node at UCLA [Network Measurements Center - Xerox DSS    7:SEX] and soon after at: [legend = function - system:os]

-  Stanford Research Institute (SRI) [NIC - SDS940/Genie]

-  UCSB [Culler-Fried Interactive Mathematics - IBM    360/75:OS/MVT]

-  U of Utah [Graphics (hidden line removal) - DEC PDP-     10:Tenex]

-  use of Information Message Processors (IMP) [Honeywell 516    mini    computer with 12K of memory] developed by Bolt Beranek    and    Newman, Inc. (BBN)

First Request for Comment (RFC): "Host Software" by Steve Crocker

1970 ALOHAnet developed by Norman Abrahamson, U of Hawaii (:sk2:)

-  connected to the ARPANET in 1972

ARPANET hosts start using Network Control Protocol (NCP).

1976 HM Elizabeth, Queen of the United Kingdom sends out an e-mail (various Net folks have e-mailed dates ranging from 1971 to 1978; 1976 was the most submitted and the only found in print)

UUCP (Unix-to-Unix CoPy) developed at AT&T Bell Labs and distributed with UNIX one year later.

1977 THEORYNET created at U of Wisconsin providing electronic mail to over 100 researchers in computer science (using uucp).

Mail specification (RFC 733)

Tymshare launches Tymnet

1979 Meeting between U of Wisconsin, DARPA, NSF, and computer scientists from many universities to establish a Computer Science Department research computer network.

USENET established using uucp between Duke and UNC by Tom Truscott and Steve Bellovin. All original groups under net.* hierarchy.

First MUD, MUD1, by Richard Bartle and Roy Trubshaw at U of Essex

ARPA establishes the Internet Configuration Control Board (ICCB)

Packet Radio Network (PRNET) experiment starts with DARPA funding. Most communications take place between mobile vans. ARPANET connection via SRI.

1981 BITNET, the "Because It's Time NETwork"

-  Started as a cooperative network at the City University of New    York,    with the first connection to Yale (:feg:)

-  Original acronym stood for 'There' instead of 'Time' in reference    to    the free NJE protocols provided with the IBM systems

-  Provides electronic mail and listserv servers to distribute    information,    as well as file transfers

CSNET (Computer Science NETwork) built by UCAR and BBN through seed money granted by NSF to provide networking services (specially email) to university scientists with no access to ARPANET. CSNET later becomes known as the Computer and Science Network. (:amk:)

Minitel (Teletel) is deployed across France by France Telecom.

1982 DCA and ARPA establishes the Transmission Control Protocol (TCP) and Internet Protocol (IP), as the protocol suite, commonly known as TCP/IP, for ARPANET. (:vgc:)

-  This leads to one of the first definitions of an "internet" as a    connected    set of networks, specifically those using TCP/IP, and    "Internet" as    connected TCP/IP internets.

-  DoD declares TCP/IP suite to be standard for DoD (:vgc:)

EUnet (European UNIX Network) is created by EUUG to provide email and USENET services. (:glg:)

-  original connections between the Netherlands, Denmark, Sweden,    and    UK

External Gateway Protocol (RFC 827) specification. EGP is used for gateways between networks.

1983 Name server developed at U of Wisconsin, no longer requiring users to know the exact path to other systems.

Cutover from NCP to TCP/IP (1 January)

CSNET / ARPANET gateway put in place

ARPANET split into ARPANET and MILNET; the latter became integrated with the Defense Data Network created the previous year.

Desktop workstations come into being, many with Berkeley UNIX which includes IP networking software.

Need switches from having a single, large time sharing computer connected to Internet per site, to connection of an entire local network.

Internet Activities Board (IAB) established, replacing ICCB

Berkeley releases 4.2BSD incorporating TCP/IP (:mpc:)

EARN (European Academic and Research Network) established. Very similar to the way BITNET works with a gateway funded by IBM.

FidoNet developed by Tom Jennings.

1986 NSFNET created (backbone speed of 56Kbps)

1989 # of hosts breaks 100,000

RIPE (Reseaux IP Europeens) formed (by European service providers) to ensure the necessary administrative and technical coordination to allow the operation of the pan-European IP Network. (:glg:)

First relays between a commercial electronic mail carrier and the

Internet: MCI Mail through the Corporation for the National Research

Initiative (CNRI), and Compuserve through Ohio State U (:jg1,ph1:)

Internet Engineering Task Force (IETF) and Internet Research Task Force (IRTF) comes into existence under the IAB

Corporation for Research and Education Networking (CREN) is formed by the merge of CSNET into BITNET

AARNET - Australian Academic Research Network - set up by AVCC and CSIRO; introduced into service the following year (:gmc:)

Cuckoo's Egg written by Clifford Stoll tells the real-life tale of a German cracker group who infiltrated numerous US facilities

Countries connecting to NSFNET: Australia, Germany, Israel, Italy, Japan, Mexico, Netherlands, New Zealand, Puerto Rico, UK

1990 ARPANET ceases to exist

Electronic Frontier Foundation is founded by Mitch Kapor

Archie released by Peter Deutsch, Alan Emtage, and Bill Heelan at McGill

Hytelnet released by Peter Scott (U of Saskatchewan)

ISO Development Environment (ISODE) developed to provide an approach for OSI migration for the DoD. ISODE software allows OSI application to operate over TCP/IP (:gck:)

CA*net formed by 10 regional networks as national Canadian backbone with direct connection to NSFNET (:ec1:)

Countries connecting to NSFNET: Argentina, Austria, Belgium, Brazil, Chile, Greece, India, Ireland, South Korea, Spain, Switzerland

1991 Commercial Internet eXchange (CIX) Association, Inc. formed by General Atomics (CERFnet), Performance Systems International, Inc. (PSInet), and UUNET Technologies, Inc. (AlterNet) (:glg:)

Wide Area Information Servers (WAIS), invented by Brewster Kahle, released by Thinking Machines Corporation

Gopher released by Paul Lindner and Mark P. McCahill from the U of Minn

US High Performance Computing Act (Gore 1) establishes the National Research and Education Network (NREN)

NSFNET backbone upgraded to T3 (44.736Mbps)

NSFNET traffic passes 1 trillion bytes/month and 10 billion packets/month

Countries connecting to NSFNET: Croatia, Czech Repulic, Hong King, Hungary, Poland, Portugal, Singapore, South Africa, Taiwan, Tunisia

1992 Internet Society (ISOC) is chartered

World-Wide Web released by CERN; Tim Berners-Lee developer

# of hosts breaks 1,000,000

First MBONE audio multicast (March) and video multicast (November)

IAB reconstituted as the Internet Architecture Board and becomes part of the Internet Society

World Bank comes on-line

Countries connecting to NSFNET: Cameroon, Cyprus, Ecuador, Estonia, Kuwait, Latvia, Luxembourg, Malaysia, Slovakia, Slovenia, Thailand, Venezuela

1993 InterNIC created by NSF to provide specific Internet services: (:sc1:)

-  directory and database services (AT&T)

-  registration services (Network Solutions Inc.)

-  information services (General Atomics/CERFnet)

US White House comes on-line (http://www.whitehouse.gov/):

-  President Bill Clinton: president@whitehouse.gov

-  Vice-President Al Gore: vice-president@whitehouse.gov

-  First Lady Hillary Clinton: root@whitehouse.gov (-:rhz:-)

Internet Talk Radio begins broadcasting (:sk2:)

United Nations come on-line (:vgc:)

US National Information Infrastructure Act

Businesses and media really take notice of the Internet

Mosaic takes the Internet by storm; WWW proliferates at a 341,634% annual growth rate of service traffic. Gopher's growth is 997%.

Countries connecting to NSFNET: Bulgaria, Costa Rica, Egypt, Fiji, Ghana, Guam, Indonesia, Kazakhstan, Kenya, Liechtenstein, Peru, Romania, Russian Federation, Turkey, Ukrayne, UAE, Virgin Islands

1994 Internet celebrates 25th anniversary

Communities begin to be wired up directly to the Internet (Lexington and Cambridge, Mass., USA)

US Senate and House provide information servers

Shopping malls arrive on the Internet

First cyberstation, RT-FM, broadcasts from Interop in Las Vegas

The National Institute for Standards and Technology (NIST) suggests that GOSIP should incorporate TCP/IP and drop the "OSI-only" requirement (:gck:)

Arizona law firm of Canter & Siegel "spam" the Internet with email advertising green card lottery services; Net citizens flame back

NSFNET traffic passes 10 trillion bytes/month

Yes, it's true - you can now order pizza from the Hut online

Worms of a new kind find their way around the Net - WWW Worms (W4), joined by Spiders, Wanderers, Crawlers, and Snakes ...

WWW edges out telnet to become 2nd most popular service on the Net (behind ftp-data) based on % of packets and bytes traffic distribution on NSFNET

Japanese Prime Minister on-line (http://www.kantei.go.hp/)

UK's HM Treasury on-line (http://www.hm-treasury.gov.uk/)

New Zealand's Info Tech Prime Minister on-line (http://www.vuw.ac.nz/govt/)

First Virtual, the first cyberbank, open up for business

The European Research and Education Network Association (TERENA) is formed by the merge of RARE and EARN, with representatives from 38 countries as well as CERN and ECMWF. TERERNA's aim is to "promote and participate in the development of a high quality international information and telecommunications infrastructure for the benefit of research and education"

Countries connecting to NSFNET: Algeria, Armenia, Bermuda, Burkina Faso, China, Colombia, French Polynesia, Jamaica, Lebanon, Lithuania, Macau, Morocco, New Caledonia, Nicaragua, Niger, Panama, Philippines, Senegal, Sri Lanka, Swaziland, Uruguay, Uzbekistan

Internet growth:

Date Hosts | Date Hosts Networks Domains

----- --------- + ----- --------- -------- -------

1969 4 | 07/89 130,000 650 3,900

04/71 23 | 10/89 159,000 837

06/74 62 | 10/90 313,000 2,063 9,300

03/77 111 | 01/91 376,000 2,338

08/81 213 | 07/91 535,000 3,086 16,000

05/82 235 | 10/91 617,000 3,556 18,000

08/83 562 | 01/92 727,000 4,526

10/84 1,024 | 04/92 890,000 5,291 20,000

10/85 1,961 | 07/92 992,000 6,569 16,300

02/86 2,308 | 10/92 1,136,000 7,505 18,100

11/86 5,089 | 01/93 1,313,000 8,258 21,000

12/87 28,174 | 04/93 1,486,000 9,722 22,000

07/88 33,000 | 07/93 1,776,000 13,767 26,000

10/88 56,000 | 10/93 2,056,000 16,533 28,000

01/89 80,000 | 01/94 2,217,000 20,539 30,000

| 07/94 3,212,000 25,210 46,000

| 10/94 3,864,000 37,022 56,000

| 01/95 4,852,000 39,410 71,000


Worldwide network growth: (I)nternet (B)ITNET (U)UCP (F)IDONET (O)SI

____# Countries____ ____# Countries____

Date I B U F O Date I B U F O

----- --- --- --- --- --- ----- --- --- --- --- ---

09/91 31 47 79 49 04/93 56 51 107 79 31

12/91 33 46 78 53 08/93 59 51 117 84 31

02/92 38 46 92 63 02/94 62 51 125 88 31

04/92 40 47 90 66 25 07/94 75 52 129 89 31

08/92 49 46 89 67 26 11/94 81 51 133 95

01/93 50 50 101 72 31

8.4. Rövidítések gyûjteménye



ABM asynchronous balanced mode

ACE automatic calling equipment

ACF access control field

ACK acknowledge(e)ment

ACU automatic calling unit

ADCCP Advanced Data Communication Control Protocol (=HDLC;ANSI)

ADI application data interchange

ADM 1. asynchronous disconnected mode; 2. adaptive data multiplexing

AEIU acknowledging Ethernet interface unit

ANS American National Standard

ANSI American National Standards Institute

AM Amplitude Modulation

APT adaptive polling technique

ARC Attached Resource Computer (Datapoint Co.)

ARM asynchronous response mode

ARQ automatic repeat request

ASCII American Standard Code for Information Interchange

ASK amplitude-shift keying

ASP attached support processor

AT&T v. ATT American Telegraph and Telephone Company

AU access unit

BA balanced asynchronous response mode

BCC block check character

BISYNC Binary Synchronous Communication (IBM)

BIU bus interface unit (Network Syst. Corp.)

BO output blocking factor

BSB PCM band-spread-binary pulse-code modulation

BSC Binary Synchronous Communication (IBM)

BTAM Basic Telecommunication Access Method

CATV 1. community antenna TV; 2. Cable TV

CBCR contention-based channel reservation

CBMS computer-based message system

CBX computerized (private) branche exchange

CCITT Consultative Committee on International Telegraphy and Telephony

CD collision detection

CDMA code-division multiple access

CIU communications interface unit

CL connectionless

CO 1. connection oriented; 2. central office

CODEC coder-decoder

COS class of service

CP contention procedure

C-PBX computer controlled private branceh exchange

CPI computer-to-PBX interface

CPM 1. central processor module; 2. control processor module

CP/M Control Program/Monitor

CPS characters per second

CRC 1. cyclic redundanc check; 2. cyclic redundancy code

CRF central retransmission facility (broadband LAN)

CSMA carrier-sense multiple access

CSMA/CAP carrier-sense multiple access/collision avoidance

CSMA/CD carrier-sense multiple access/collision detection

CSMA/CP carrier-sense multiple access/collision prevention

CSMA/PA carrier-sense multiple access/positive acknowledgement

CTC 1. clear to send; 2. communication and tracking subsystem

CVC carrier virtual circuit

DA destination address

DAB data access board

DAF distributed application facility

DAMA Demand-Assignment Multiple Access

DARPA Defense Applied Research Project Agency

DASD direct access storage device

DATEX data exchange

DBR digital bus repeater

DBS direct broadcast satellite

DCA 1. distributed communications architecture; 2. Defense Communication Agency

DCE 1. data circuit-terminating equipment; 2. data communications equipment

DCN distributed computer network

DCS distributed computer system

DDD direct distance dialing

DDP distributed data processing

DEC Digital Equipment Corporation

DES data encryption standard

DFC dta flow control

DG datagram

DID direct inward dialing

DIX DEC-Intel-Xerox

DLCE data link control element

DLCN Distributed-Loop Computer Network

DLE data link escape

DLSAP destination link service access point

DM Delta Modulation

DMR distributed message router

DNA Digital Network Architecture (DEC)

DOB data option board

DOD Department of Defense (USA)

DOI Department of Industry (UK)

DPA DOD Protocol Architecture

DPSK differential phase shift keying

DSAP destination service access point

DSI data set interface (pl. RS 232)

DSU data service unit

DTE data terminal equipment

DTMF Dual Tone Multi Frequency (AT&T)

E&M ear and mouth (wire)

ECMA European Computer Manufacturers Association

EDS electronic data switch

E-E end-to-end

EFD ending frame delimiter

EFT electronic fund transfer (system)

EIA Electronic Industries Association

EIN Electronic Informatics Network

EOT end of transmission

EPABX electronic private automatic branche exchange

ETB end of transmission block

ETX end of text

EWICS European Workshop on Industrial Computer Systems

FAM frequency agile modem

FAX facsimile

FCC The Federal Communication Commission

FCS frame check sequence

FDM frequency-division multiplexing

FDMA frequency-division multiple access

FDX full duplex

FEC forward error correction

FEP front-end processor

FFM fixed frequency modem

FIPS Federal Information Processing Standard

FNP front-end network processor

FM Frequency Modulation

FSF frame status field

FSK frequency-shift keying

FSM finite state machine

FTAM File Transfer, Access, and Management

FTAMP file transfer and manipulation protocol

FTF file transfer facility

FTP file transport protocol

GSC group switching centre

HAM hybrid access method

HDLC High-Level Dta Link Control

HDX half duplex

HRC horizontal redundancy checking

HSLN high-speed local network

HTT high throughput traffic

ICMP Internet Control Message Protocol

ID identification

IDSE internetworking data switching exchange

IEEE Institute of Electrical and Electronic Engineers

IFIP International Federation of Information Processing

IM interface multiplexer

IMP interface message processor (ARPA)

IP internet protocol

IPC 1. interprocess communication; 2. internet packet controller

ISDN integrated services digital network

ISO International Standards Organization

ISX The Datapoint CBX

IT information technology

ITDM intelligent time division multiplexer

ITE integrated terminal equipment

ITSU information technology standards unit (UK DOI)

JTMP job transfer and manipulation protocol

LAN local area network

LAP link access procedure (X.25)

LAP-B Link Access Protocol-Balanced

LBT listen before talk

LC logical channel

LCN local computer network

LCR longitudinal redundancy check

LDT low-delay traffic

LLC logical link control

LLCDU logical link control data unit

LNA local network adapter

LNI local network interface

LPDU logical link prtocol data unit

LPS local packet switch

LRC Longitudinal Redundancy Check

LSDU logical link service data unit

LWT listen while talk

MA 1. multiple access; 2. master processor

MAC medium access control

MAU 1. medium access unit; 2. medium attachement unit

M-CSMA multichannel CSMA

MCU master control unit

MDPSK triangular modified differential phase shift keying

MF medium frequency

MIS management-information system

MLMA multilevel multiple access

MON mission oriented network

MPDU medium access control protocol data unit

MSAP medium access control service access point

MSDU medium acces control service data unit

MSV medium speed version

N/A information not available

NAK negative acknowledgement

NBS National Bureau of Standards

NCC network control center

(N)CEP (N)-connection end point

NCP network control program

NCS National Communications Systems (USA)

NDM normal disconnected mode

NITS network independent transfer service

NIU network interface unit

NMT network management

NRM normal response mode

NRZ Nonreturn to Zero

NSDU network service data unit

NSP network service protocol (DECnet)

NUA network users assotiation

OSI Open Systems Interconnection (Reference Model)

OIS office information system

PABX private automatic branche exchange

PAD 1. packet assembly/disassembly; 2. packet assembler/disassembler; 3. padding

PARC (Xerox) Palo Alto Research Center

PBX private branche exchange

PC path control

PCM pulse code modulation

PCMs manufacturers of computer peripherals

PCP physical communication protocol

PDN public data networks

PDU protocol data unit

PIM post interface module

PIXEL picture element (TV)

PLS physical signaling sublayer

PNOS portable network operating system

PNX private network exchange

PPDU physical protocol data unit

PS presentation service

PSDU physical service data unit

PSK phase-shift keying

PSN public switched network

PSTS packet switching terminal system

PTT postal telegraph and telephone authorities

PVC permanent virtual (call) circuit

QTAM queued telecommunication access method

RAN remote access network

RI ring interface

RNR receiver not ready

RO receive only

RR receiver ready

RRJE range remote job entry

RSA remote session access

RTR ready to run

RTS request to send

RTT real-time traffic

SAP service access point

SC subcommittee

SDLC Synchronous Data Link Control (IBM)

SDU service data unit

SFD starting frame delimiter

SIO 1. start input output; 2. serial input output

SLSAP source link service access point

SN switching network

SNA Systems Network Architecture (IBM)

SNS secondary network server

SOH start of header

SPU system processing unit

SS space switch

SSAP source service access point (logical link)

STDM synchronous time division multiplexing

STE standard telephone equipment

STR synchronous transmit-receive

STX start of text

SVC 1. switched virtual circuit; 2. switched virtual call

TASI time assignment speech interpolation

TATS testing and traffic simulation

TC 1. technical committee; 2. transport protocol

TCAM telecommunication access method

TCP 1. transimission control protocol; 2. teleprocessing control program

TCP/IP transimission control protocol/internet protocol

TCU 1. transmission control unit; 2. trunk coupling unit

TDM time-division multiplexing

TDMA time-division multiple access

TDR time-division reflectometry

TIP terminal interface processor (ARPA)

TIU trusted interface unit

TLU table look up

TMS time-multiplexed switching

TOPS traffic operator position system

TP 1. transport protocol; 2. teleprocessing

TPH transport packet header

TS time switch

TSI time slot interchange

UA unbalanced asynchronous response mode

UART universal asynchronous receive transmit

UDLC 1. universal data link control; 2. Univac Data Link Control

IDLT Universal Digital Loop Transceiver (Motorola)

UFTP Unet File Transfer Program (3Com Ethernet)

UMTP Unet Mail Transfer Program (3Com Ethernet)

UN unbalanced normal response mode

UPC universal product code

UVTP Unet Virtual Terminal Program (3Com Ethernet)

VAN value-added network

VRC vertical redundancy check

VS virtual storage

VSS virtual storage system

VTAM virtual telecommunications access method

VTP virtual terminal protocol

WAN wide area network

WATS wide area telephone service

WSN Wang Systems Networking

XMT, XMIT wide area network

XOFF transmitter off

XON transmitter on

XTEN Xerox Telecommunication Network

8.5. Szabványügyi szervezetek


ANSI American National Standards Institute

EIA Electronic Industries Association

FED-STD General Services Administration

FIPS U.S. Department of Commerce

ITU International Telecommunications Union

ISO International Organization for Standardization

ECMA European Computer Manufactureres Association

IEEE Institute of Electronic and Electrical Engineers

8.6. Szabványok



CCITT V-Series Recommendations


V.3 International Alphabet No.5

V.21 300 bits per second duplex modem for use on general switched telephone network

V.23 2400 bits per second duplex modem standardized for use on general switched telephone network and on leased circuits

V.23 600/1200-baud modem for use in the general switched telephone network

V.24 List of definitions for interchange circuits between data terminal equipment (DTE) and data circuit-terminating equipment (DCE)

V.35 Data transmission at 48 kilobits per second using 60-180 kHz group band circuits

CCITT X-Series Recommendations


X.3 Packet assembly/disassembly facility (PAD) in a public data network

X.20 Interface between data terminal equipmetn (DTE) and data circuit-terminating equipment (DCE) for start/stop transmission services on public data networks

X.20 Use on public data networks of data terminal equipment (DTE) which is designed for interfacing to asynchronous duplex V-series modems

X.21 Interface between data terminal equipment (DTE) and data circuit-terminating equipment (DCE) for synchronous operation on public data networks

X.21 Use on public data networks of data terminal equipment which is designed for interfacing to synchronous V-series modems (similar to RS-232-C)

International Organization for Standardization (ISO)


ISO 2110 Data communication-25-pin DTE/DCE interface connector and pin asignments

ISO 3309 Data communication-High-level data-link control procedures-frame structure

ISO 4335 Data communication-High-level data-link control procedures-Elements of procedures 1979-Addendum I, 1979-Addendum II, 1981

ISO 6159 Data communication-HDLC unbalanced classes of procedures

ISO 6256 Data communication-HDLC balanced class of procedures

European Computer Manufacturers Association (ECMA)


ECMA-72 Transport Protocol

ECMA-75 Session Protocol

ECMA-82 Local Area Networks, Link Layer (CSMA-CD Baseband)

ECMA-84 Data Presentation Protocol

ECMA-85 Virtual File Protocol (File Transfer)

CCITT Telematics Recommendations


F.200 Teletex service

F.201 Internetworking between Teletex and TELEX Service

F.300 Videotex service

T.50 International Alphabet No. 5

T.71 LAPB extended for half-duplex physical level facility

EIA


RS-232-C Interface between data terminal equipment and data communications equipment employing serial binary data interchange

RS-449 General-purpose 37-position and 9-position interface for data terminal equipment and data circuit-terminating equipment employing serial binary data interchange

ANSI


X3.4 Code for information interchange

X3.66 For advanced data communications control procedures (ADCCP)

8.7. Global Enterprise Networking Directory


Ez az osztályozás a Data Communications 1995. augusztusi számából való. Tartalmazza a hálózati termékek teljes skáláját. Azért tartjuk hasznosnak, mert az új termékek és szolgáltatások is szerepelnek az anyagban áraikkal együtt.

Data Transmission and Switching


Backbone Packet and Cell Switches

ATM Concentrators and Converters

ATM Signaling Sofware

Frame Relay Switches

Frame Relay Access Devices

X.25 Packet Switches

X.25 Packet Assemblers/Disassemblers

Digital Access and Cross-Connect Systems; Other Switching Systems

V.34 and V.FC Modems

V.32, V32bis, V.32terbo, V.22bis, and Other Modems

Fiber Optic Modems

PCMCIA Modems

Cellular Modems and Other Specialized Modems

Integrated WAN Access Devices

CSU/DSUs

ISDN Adapters

Other WAN Interface Cards, Processor Boards, and Adapters

Multiplexers

Inverse Multiplexers

Videoconferencing Products

Other Conferencing Products

Communications Servers

LAN Modems and Remote Access Software

Data Compression Devices

Facsimile Servers and Gateways

Facsimile Boards

PBXs and Key Systems

Voice Transmission and Processing Products

Computer Telephony Integration Products

Satellite Equipment

Wireless WAN Devices

Personal Digital Assistants and PCS (Personal Communications Services)

Devices

Network Timing Devices

Other Data, Voice, and Video Transmission Products

International & U.S. Network Services


Dedicated or Point-to-Point Connections

Switched Digital Services (Including ISDN)

Managed Networks and Virtual Private Network Services

Packet-Switching Services

Frame Relay Services

ATM and SMDS Services

Satellite Services

Wireless Services

Internet Services Network Management Services

E-Mail and Messaging Services

Digital 800 Services

Application-Based Services

Facsimile Services

EDI Services

International Conferencing

Other Network Services

Internetworking


Campus Packet and Cell Switches

Access Routers

ATM Routers

Central-Site, Multiprotocol Routers

Appletalk Routers

IP and IPX Routers

Satellite Routers

SNA Routers

Local Bridge/Routers

Remote Bridges

Network Address Translators

Gateways and Controllers

Channel Extenders and Converters

Terminal Servers

Terminal Emulation and Host Access Software

FileTransfer Software

Remote-Control Software

X-Windows Terminals and Applications

SDLC Converters

Internet Access Hardware

Local-Area Networks


ATM Workgroup Switches

SwitchingHubs/LAN Workgroup Switches

100VG-AnyLAN Hubs

Fast Ethernet Hubs, Concentrators, and Repeaters

Token Ring Hubs, Concentrators, and Repeaters

FDDIHubs, Concentrators, and Repeaters

Multifunction Hubs, Concentrators, and Repeaters

PC-Card Hubs

SNA Hubs, Concentrators, and Repeaters

LAN Servers

Network Interface Cards:ATM

Network Interface Cards: Fibre Channel

Network Interface Cards: 100VG-AnyLAN

Network Interface Cards: 10/100-Mbit/s Ethernet

Network Interface Cards: Fast Ethernet

Network Interface Cards: Ethernet

Network Interface Cards: Token Ring

Network Interface Cards: FDDI

LAN/Modem Cards

LAN Backup and Storage Solutions

Print Servers, Gateways, and Adapters

Wireless LANs

Network Software


Network Operating Systems and NOS Applications

Distributed Computing and Transaction Processing Solutions

Middleware

Wireless Middleware

Enterprise Mail and Messaging

Electronic Bulletin Board Systems

Directory Services

Internet Access and Multiprotocol Communications Software

Groupware and Network Applications

EDI Software

Network Software Training

Network Management and Security


Internetwork Management Platforms

Performance Management and Event Reporting Sofware

Asset Management Software

Trouble Ticketing and Help Desk Management Software

Router and Hub Management

SNA Management From Unix-based Platforms

LAN Management andAdministration

Systems Management Software

Application Monitoring and Management

WAN and Telecom Management

Simulation and Capacity Planning

Other Network Design and Planning Tools

Network Billing and Tariff Modeling

Network Monitors and Analyzers

Other Management Products

Security Firewall Gateways

Enterprise Security Systems

Encryption and Key Management

Authentication Systems

Monitoring and Auditing Tools

Virus Protection

Diagnostic and Test Equipment


ATM Analyzers

LAN Protocol Analyzers

WAN Protocol Analyzers

Internetworking Analyzers

BERT and Line Testers

Wireless Network Testers

Network Testing Software

Specialized Analyzers and Other Test Equipment

Premises Wiring


Cabling and Cabling Systems

Cable Management Systems

Connectors

Wiring Adapters, Interface Converters, and Transceivers

Wall Plates and Outlets

Breakout Boxes, Patch Panels, Termination Blocks, and Wiring Closets

Handheld Cable Testers


Power Protection Gear