A Dunning–Kruger-hatás a tanulókban

Van egy önértékelési zavar, egy kognitív torzítás, amit Dunning–Kruger-hatásnak nevezünk. 188 kognitív torzitás ismert a világon. Amikor minél kevesebbet tud valaki egy adott dologról, annál inkább hajlamos túlbecsülni a saját tudását. Az élet legkülönbözőbb területein jelentkezik ez a személyiségzavar. Ez az önértékelési zavar gyakran  tettenérhető olyan emberekben akiket vezető beosztásba helyeznek, amitől okosnak és tévedhetetlennek és magabiztosnak tartják magukat. A hatalom megmérgezi a lelket és a személyiséget eltorzitja. Az olvasott szöveg megértésétől a gépjárművek használatán át a sakkozásig és teniszezésig, az amatőrök magabiztosabbak a szakértőknél. Azt feltételezték, hogy egy tipikus jártasság esetében a hozzá nem értők hajlamosak túlbecsülni a saját képzettségüket, nem képesek felismerni, ha más ért hozzá, nem képesek felismerni, hogy ők maguk mennyire nem értenek hozzá, ha fejlesztenek a saját szakértelmükön, képessé válnak annak felismerésére, hogy korábban nem értettek hozzá. Gyakran a szülő becsüli túl a gyermeke képességeit és gyötri miközben a gyerek hátrányos helyzetü, mert vagy diszlexiás, vagy diszkalkuliás, vagy diszgráfiás. Igaz a mondás hogy a zsenik szerények és bizonytalanok, míg a tudatlanok magabiztosak és tévvethetetlenek. Akár a labdát sosem érintő szurkoló kiabálja a tuti stratégiát a kispad felé, az egyszeri kommenthuszár Facebookon világít rá az oktatáspolitika hiányosságaira, míg Pista bá a vírusok terjedéséről okítja eltérő véleményű internetes barátait. Külső szemlélőként egyértelmű, hogy egyikőjük sem ért alkalmi szakterületéhez, de ahelyett, hogy ez eltántorítaná, még motiváltabbá teszi hőseinket.  Erről gyakran a környezet tehet mert nem vállalják fel vele a konfrontációt és meghagyják abban a hitben amit ő választott magának. S butára rá kell hagyni nem szabad vele vitatkozni. Ha az elején Hitlernek megmondták volna a környezete hogy butaságokat beszél talán nem hal meg sok millió ember. Mindhárman a Dunning-Kruger hatás áldozatai. A személyiság ilyen irányú hatása egy olyan kognitív torzítás, ami miatt az emberek azt hiszik okosabbak és alkalmasabbak, mint amilyenek valójában. A tehetségkutatóba elmenő szerény képességü embereknek sem mondták otthon meg hogy hülye vagy fiam maradj otthon. Meghagyták abban a téveszmében, hogy ő tehetséges. Ha azt hiszed, hogy ez a kognitív torzítás csak a hiányos tudással rendelkező kezdőkre, vagy a kevésbé intelligens emberekre vonatkozik, akkor tévedsz. Egy széles látókörű zseninek is vannak vakfoltjai, területek, amelyekről felületes a tudása. Lehetsz a hiányosságai teljes ismeretében lévő fizikaprofesszor, ha hobbihorgászként fogalmazol meg tanácsot, az intelligenciád keveset ér. Ez a hatás több kutatás által bizonyított, számtalan területen megfigyelt gondolkodást befolyásoló tényező. Az egyének logikai képességét, nyelvtani tudását és humorérzékét mérték, miközben megkérték a résztvevőket saját képességeik szubjektív értékelésére is. Azok a résztvevők, akik eredményük alapján csupán az alsó negyedbe tartoztak, messze átlagon felülinek értékelték képességeiket. A hozzáértő emberek gyakran túlbecsülik saját képességeiket képtelenek felismeri mások valódi szakértelmét és képességeit képtelenek felismerni saját hibáikat és képességeik hiányát. A hozzá nem értő embereknek, ahhoz, hogy reálisan fel tudják mérni képességeik valós szintjét, pontosan arra a szakértelemre lenne szükségük, amit még nem birtokolnak. Ahhoz, hogy tudjuk milyen szinten van például a helyesírásuk, ismernünk kell a nyelvtan alapvető szabályait. Ellenkező esetben nem fogjuk felismerni a hibáinkat és indokolatlanul magabiztossá válunk. A rosszul teljesítők – és valamiben mindannyian rosszul teljesítünk – képtelenek meglátni gondolkodásmódjuk buktatóit és a hiányzó részleteket. A tudás hiányában pedig dupla csapdába kerülnek: nem csak helytelen következtetésre jutnak és hibás döntés hoznak, de a tudás hiányában képtelenek észrevenni saját hibáikat, így fejlődni sem tudnak. A saját tudatlanságuk az oka a fejlődés képességének. A számítástechnikai tudással nem rendelkezőknél megfigyelhetjük, hogy szerény ismeret birtokával már neg tudják réveszteni embertársaikat, a számítástechnika ámitástechnika lesz valójában. A torzulás akkor jelentkezik, ha a keveset tudó túlzott magabiztossága miatt egy apró információmorzsa kerül birtokunkba, egy olyan területről, amiről korábban talán nem is tudtuk, hogy létezik. Gyakran kezdődik így a túlzott magabiztossággal érvelő laikus magyarázata. Az új információtól megrészegedő egyén hirtelen szakértőnek gondolja magát, hiszen nem látja a teljes képet. Ahhoz, hogy valaki rájöjjön saját érveinek elhibázottságára, jobban fel kell fedezni az adott területet, meg kell ismerni mennyi mindenről még fogalma sincs. Azok az emberek, akik nem tudnak sokat egy adott kognitív, technikai vagy társadalmi készségről, hajlamosak durván túlbecsülni képességeiket és teljesítményüket, legyen szó nyelvtanról, érzelmi intelligenciáról logikus érvelésről , lőfegyverek kezeléséről és biztonságáról, vitázásról vagy pénzügyi ismeretekről. Ennek beláthatatlan következményei lehetnek a társadalomra, mert vannak akik elhiszik hogy a másik szakértő. Lásd Adolf Hitlert példáját. "Timeo huminem unius libri" Félek azoktól akik csak egy könyvet ismernek. A torzult személyiség, a magabiztosság csúcsán lévő, de képességei tekintetében kevésbé kiemelkedő egyén nem érti a kritikát, hiszen nincs viszonyítási alapja. Őszintén úgy hiszi, hogy mindenkinél jobban tudja, ő a valódi szakértő és a teljesítményét megítélő rendszer rossz, nem pedig az ő képességei kevesek. Az ilyen ember beteg és áldozat nem informálatlan, hanem félrevezető tényekkel, tapasztalatokkal, féligazságokkal és városi legendákkal van tele a feje, amelyek úgy tűnnek számára, mintha hasznos tudássá állnának össze. Nem szégyen kérdezni, ha nem tudunk valamit, és nem szágyen elismerni, ha valamiben nem vagyunk elég tájékozottak. Nem számít hogy mennyire tájékozott vagy művelt valaki, mindannyian találkozunk olyan területekkel és jelenségekkel, amelyekről hiányos a tudásunk és kezdőnek számítunk bennük. Lehet, hogy sok mindenhez értesz, de senki sem lehet a mindenség szakértője. Még a legokosabb emberek sem. Sokan helytelenül azt hiszik, hogy az intelligencia és a tudás, amit egy területen megszereztek egyszerűen alkalmazható akár egy teljesen más szakmában is. Magabiztosságuk és hitelességük nyomán pedig a külvilág is hajlamos figyelni a teljesen más területen megnyilvánuló szakértőkre. Nem vagyok mérnök sem jogász, így nem tudok állástfoglalni mérnöki vagy jogi kérdésekben. Aki megteszi az nem lesz több mint parasztvakítás. Valószínűleg ezekben a kérdésekben is tájékozottabb vagyok, mint egy kisiskolás, de közel sem látom át a teljes képet és messze elmaradok egy szakértőtől. Amikor egy okos ember más területekre nyargal esélyes, hogy ő maga is a a Dunning–Kruger hatás áldozatává válik. Valószínüleg ilyen volt sok tudós, például Albert Einstein, Leonardo da Vinci, Adolf Hitler, stb.  A felsőbbrendűség a védő oltáskor is jelentkezett, sokan haltak meg emiatt. Ha a hozzá nem értők túlbecsülik képességeiket, akkor vajon hogyan teljesítettek a valódi szakértők a teszteken? Dunning és Kruger arra jöttek rá, hogy a valóban hozzáértők realistábban látják önmagukat és a teljesítményüket, azonban hajlamosak alábecsülni képességeiket másokhoz viszonyítva. A probléma a valódi szakértőkkel, hogy azt hiszik, hogy a többiek is hasonlóan jól informáltak, mint ők. Ennek pedig olyan negatív következményei lehetnek, mint például, hogy egy kókler hamarabb kifejti véleményét, mint egy valódi szakértő. Olvass többet, olvass eltérő témákban. Szerezz felszínes tudást, majd merülj el részleteiben egy-egy kérdésben. Ismerd a határaidat és tudatosan feszegesd azokat! Kérdőjelezd meg önmagad! Vajon kompetensek vagyunk ebben a  témában? Ilyenkor érdemes hátrébb lépni egyet és megvizsgálni hogyan jutottunk el következtetéseinkhez. Valóban szakértők vagyunk? Lehetséges a kérdést egy másik szempontból is megközelíteni? Mi lenne, ha a válaszunk ellenkezőjét feltételeznénk? Kérd ki mások véleményét! Az olvasás és önmagunk megkérdőjelezése segíthet kordában tartani a Dunning-Kruger hatást, azonban segítségükkel körülményes eljutni a helyes válaszokig. Vakfoltjaink kitöltéséhez érdemes valódi szakértők tanácsát kikérnünk. Mások konstruktív véleményének kikérése, akkor is hasznos lehet, ha nem feltétlenül szakértővel van dolgunk. Egy barát, kolléga, családtag, egy külső szemlélő véleménye rámutathat korlátozott tudásunkra. “Egy valamit tudok biztosan, azt hogy nem tudok semmit.” Van bennem némi kétely, hogy vajon kompetens voltam én hogy ebben a témában írjak ez egy érdekes dilema.

https://www.youtube.com/watch?v=iZhvjvXopAE

Nézzünk néhány kognitív torzítást;

1. Minden vagy semmi típusú gondolkodás

Amikor az ember mindent fekete-fehér kategóriákban értékel. Pl. nem tökéletes teljesítmény esetén az

egész helyzetet teljes kudarcnak éli meg: „Ha nem vagyok a legjobbak között, akkor értéktelen vagyok.”

2. Túláltalánosítás

Egyszeri negatív esemény alapján általánosít a személy. Pl. ha valami nem sikerült, akkor úgy zárja le

a dolgot, hogy „nekem soha semmi nem sikerül”.

3. Negatív szűrés

Amikor a személy egy adott történésből pusztán egyetlen részletet emel ki, s ennek alapján mindent

negatívan minősít. Pl.: „Hiába fogytam 20 kg-ot, ha még mindig terhesnek néznek a metrón.”

4. A pozitívumok figyelmen kívül hagyása, leértékelése

Ha a pozitív tapasztalatait az egyén azzal utasítja el, hogy azok „nem számítanak”. Így az egyébként

pozitív események is negatívnak tűnnek fel. Pl.: „Csak azért ragaszkodik hozzám, mert nem ismer.”

„Csak azért sikerült a nyelvvizsgám, mert szerencsém volt.”

5. Elhamarkodott következtetés: a negatív értékelés nem a tényeken alapul.

A) Gondolatolvasás: amikor az egyén azt hiszi, tudja, hogy mások mit gondolnak róla (negatívumot),

és egyéb, sokkal valószínűbb lehetőségeket nem vesz figyelembe. „Unalmasnak tartanak.”, „Biztos

utál.”

B) Jövendőmondás: a személynek a jövőre nézve negatív elképzelései vannak, és más – sokkal

valószínűbb – kimeneteleket nem vesz figyelembe. „Úgysem fog sikerülni.”

6. Felnagyítás és lekicsinylés

Amikor az ember eltúlozza bizonyos dolgok fontosságát (pl. saját hibáit vagy mások erényeit) vagy –

ellenkezőleg – saját jó tulajdonságait, sikereit, ill. mások gyengéit bagatellizálja. Ezt a tulajdonságot

kettős morálnak is nevezik. Pl.: „Az semmi, hogy van egy diplomám, mert az mindenkinek van.”

7. Érzelmi logika

A személy erős „érzései” alapján igaznak vél valamit, és nem veszi figyelembe az ellenkezőjét igazoló

tényeket. Pl.: „Hiába szerepeltem jól több nemzetközi versenyen, mégis középszerűnek érzem magam.”

8. „Kell” és „kellene” állítások

Az egyénnek határozott elvárasai vannak arról, hogy neki, ill. másoknak hogyan „kell” viselkednie, és

ezek meghiúsulása esetén túlértékeli a következményeket. Pl.: „Mindig pontosnak kell lennem.”„A

barátomnak tudnia kellene, hogy mit szeretnék.”

9. Címkézés és téves címkézés

A túláltalánosítás extrém formája, amikor a személy ahelyett, hogy megfogalmazná a problémát,

negatív címkével illeti magát vagy mást. Pl.: „Vesztes vagyok.”

10. Perszonalizáció

Amikor az egyén úgy érzi, hogy ő az oka egy olyan eseménynek, amiért valójában nem ő felelős. Pl. „Az én hibám, hogy rosszul sikerült a buli” vagy „Én tehetek róla, hogy a szüleimnek rossz a házassága:”