Szolfézs ismeretek

A szolfézs zenei alapismereteket foglalja magában, a zenei írás-olvasást, a hallás utáni kottaírást, a ritmusgyakorlatokat, és a zeneelmélet alapjait, így fejleszti a hallást, a ritmusérzéket, és a kottaolvasási készséget. Elfordítva a kottát ráhelyezzük a billentyűzetre képzeletben, a képen láthatók a C-dúr skála helyei a kottán. A C-moll a 3b előjegyzés. A zenei kulcsok azok az eredetileg hangnevet jelölő betűk, ma pedig az e betűkből kialakult jelek, melyek a hangmagasság rendjét határozzák meg a zenei hangok lejegyzésére szolgáló vonalrendszerben. Minden kulcsnak két meghatározó jellemzője van: az egyik a kulcs jelének formája, a másik a jelnek a vonalrendszeren elfoglalt helyzete.A gregorián ének lejegyzésében kezdtek először betűket használni egyes kitüntetett hangok azonosítására a vonalrendszeren.

Jegyzet
Régebben számos kulcs volt használatban, melyek használatát Arezzói Guidó itáliai bencés szerzetes egységesítette 1025 körül – mára azonban számuk a zenei gyakorlatban négyre csökkent, ezek közül is túlnyomórészt csak a violinkulcs és a basszuskulcs használatos. 

Hangközök abszolút távolsága;

Tiszta prím: A hangtávolság nulla, pl.: dó–dó (primus = első)

Kis szekund: Egy félhang távolság, pl. mi–fá (secundus = második)

Nagy szekund: Egy egész hang távolság, pl. dó–ré

Kis terc: Másfél hang távolság, pl. mi–szó (tertius = harmadik)

Nagy terc: Két egész hang távolság, pl. dó–mi

Tiszta kvart (ejtése: [kvárt], rövid á-val): Két és fél hang távolság, pl. dó–fá (quartus = negyedik)

Tiszta kvint: Három és fél hang távolság, pl. dó–szó (quintus = ötödik)

Kis szext: Négy egész hang távolság, pl. lá–fölső fá (sextus = hatodik)

Nagy szext: Négy és fél hang távolság, pl. dó–lá

Kis szeptim: Öt egész hang távolság, pl. mi–fölső ré (septimus = hetedik)

Nagy szeptim: Öt és fél hang távolság, pl. dó–ti

Oktáv: Hat egész hang távolság, pl. dó–fölső dó (octavus = nyolcadik)

A hangszerek felosztása megszólaltatásuk módja szerint

Húros: Zenei hangot a kifeszített húr rezgése hozza létre ütés, pengetés, vonóval való súrolás, leszorítás stb. útján.

Vonós: régi violák, viola da gamba, viola a’amore, bariton, hegedű, mélyhegedű (brácsa), gordonka (cselló), nagybőgő (gordon) stb.

Pengetős: hárfa, citera, líra, balalajka, bendzsó, gitár, lant, mandolin.

Billentyűs: csembaló, cimbalom, klavikord, cseleszta, virginál, spinét, zongora stb.

Fúvós billentyűs: orgona, harmónium

Fúvós: A zenei hangot a rezgésbe hozott levegő hozza létre

Fafúvós: fuvola, pikkolo(kisfuvola), oboa, angolkürt, klarinét, basszusklarinét, basszuskürt, fagott, kontrafagott, szaxofon.

Rézfúvós: vadászkürt, kornett, ventilkürt, harsona (puzón), tuba stb.

Ütős: Általában ritmushangszerek, amelyek ütésre, rázásra, dörzsölésre, forgatásra szólalnak meg. Egy vagy több meghatározott hangon: üstdob, nagydob, kisdob, pergődob, csörgődob (tamburin), réztányér, háromszög (triangulum), gong, tamtam, kasztanyetta, harangjáték, xilofon, vibrafon, marimba, maracas 

A kotta a zenei hangok és a zeneműveket leíró jelrendszer. A kottaolvasás a kottában rögzített zenei jelrendszer megértése, amely magában foglalja a hangjegyek, ritmusok, hangnemek és tempó jelek felismerését és értelmezését, hogy a zeneművet helyesen lehessen előadni. A hangjegyek értékét vagy egy-egy hang hosszát más más módon fejezzük ki.

 

Kabóca füzetek