2013. május 6., hétfő

a könyvtár a legjobb szellemi gyógyszertár



A helyesírás az általános műveltség része, ismerete a tanterv által megkívánt mértékben kötelező, a minimális kompetencia nélkül nem bocsátható senki érettségi vizsgára. Azzal hogy a helyesírási szabályzatot a diákok kezébe adják, csak tovább rontják az amúgy szellemi mélységben vergődő ifjúságot. Természetes dolog, hogy a helyesírás bizonyos pontjainak szilárdan a tanulók fejében kell lenniük. Mindenekelőtt a készséget hangsúlyoznám, mert a magyar helyesírás értelemtükröző. A helyesírási szabályzat, illetve szótár használata az írásbeli érettségi vizsgán, az érettségi megcsúfolása, a régi társadalmi értékek sárba tiprása. Az érettségizőktől természetesen elvárható, hogy ismerjék a magyar helyesírás alapjait, legfontosabb szabályait, és alkalmazni is tudják azokat. Ha a készségfejlesztés minden iskolában következetes lenne, megtanulnának írni és olvasni a diákok, ez később esélyt adna nekik a kulturális fejlődésre. A helyesírás presztízse fontos a nemzettudat számára. A helyesírási alapkészség nélkül csupán idiótákat képeznek az utókor számára. A tanulás hozzájárul ahhoz, hogy ne csak az iskolai körülmények között, hanem a mindennapi életben is fontossá és természetessé váljék az igényes nyelvi kifejezés, amelynek egyik része a helyesírási szabályok pontos ismerete. Nem akarok ünneprontó lenni, de aki nem tud helyesen írni, olvasni, mit keres az érettségin, és hogy lesz képes majd a főiskolán szakdolgozatot készíteni. Majd pénzért elkészíti valaki helyette. Az új értelmiség egy műveletlen söpredék lesz, ami a társadalmi morált tovább fogja rombolni. Ne csodálkozzunk, akkor, ha hazánk vezetői nem tudnak helyesen írni, fogalmazni, gondolkodni. A könyv nem segít azon, aki nem ismeri a betűket, nem képes igényes munkát kiadni a kezéből, mert parlagian fogalmaz, vagy nem tud helyesen írni. Az tanulja meg jól és alaposan a magyar helyesírást, aki sűrűn forgatja a helyesírási tanácsadó szótárt, de nem az érettségin, hanem az azt megelőző 12 évben. Ez idő alatt illő lett volna elsajátítani a magyar nyelv helyes használatát; meg nem engedhető előnyöket adhat a műveletlen söpredéknek, ha az érettségin használhatják a helyesírási szabályzatot. Nagyobb hangsúlyt kell kapnia a nyelv művelésének, több energiát kell tanároknak, diákoknak befektetniük nyelvünk megőrzésére, ápolására, mert; „nyelvében él a nemzet”. anyanyelvünkön helyesen írni kötelesség, ezt kívánja az önbecsülésünk. Amikor a magyar ember az anyanyelvén megfogalmazott szöveget ad ki kezéből, bizonyítványt is kiállít magáról: miként áll ő nyelvhűség, tudatosság, alaposság dolgában. És mivel az emberek levélírás, ügyes-bajos papírmunkák intézése vagy éppen kérvények megfogalmazása közben nem szótárak után kapkodnak, hanem gondolataikat összeszedve, érzéseiket formába öntve írnak, minimális feltétel, hogy a szabatos kifejtés mellett a magyar helyesírás törvényerejű szabályainak megfeleljenek. Tekinthetjük ezt a kérdést a használat nézőpontja után az oktatás felől is. Egy átlagos képességű diák tizenkét évnyi tanulás után jut el az érettségi vizsgáig. Tizenkét tanéven át tanulja a magyar helyesírást, és természetesen nemcsak magyar órákon. Vagyis minden iskolai írásbeli munkával szemben támasztott alapvető követelmény, hogy az helyes magyarsággal fogalmazódjék meg, ebben lehet segítségünkre az olvasás. A stílus maga az ember. A kötelező olvasmányok révén fejleszthetjük helyesírási képességünket, szókincsünket, megismerve a nyelvtani szabályokat. Ilyenformán tehát tizenkét évnyi folyamatos tanulás és következetes számonkérés után nem túlzó követelmény, hogy az érettségiző diák ne szoruljon a helyesírási szótár „mankójára”. Ehhez nyilván megfelelő szókincsre van szükség, amit a már említett rendszeres olvasás alakíthat ki, és persze az igényes olvasmányok. Az érettségizőnek biztosnak kell lennie a magyar helyesírás kérdéseiben, noha a tanulás soha nem ér véget. A folyton változó, alakuló nyelv, a három-négy évtizedenként megreformált helyesírás igényli az ismeretek megújítását. Nem elég magyarnak születni, tanulni kell a magyar nyelvet, mert a pallérozott stílus meghatározza az egyén értékét. A magyar lakosság helyesírási színvonala elkeserítő, pedig a helyesírás az alapműveltség része, amit az ember „otthonról” hoz, egy állandó tréning eredménye. Ha az értelmiségi beállítottságúak számára valamilyen mértékben alapmagatartássá válik a helyesírási gondosság, elértük amit akartunk. Az érettségin úgy adjon képet magáról a vizsgázó, hogy „tisztán” a megtanult ismeretekre támaszkodjon, ez már morális kérdés. Tanulni könyvekből a legkönyebb. Könnyebb egy unalmas könyvet írni, mint elolvasni.Bolondok csodálnak csak mindent egy közismert szerzőnél. Én magamnak olvasok; azt szeretem, ami nekem való. Ha azt olvasnám, amit a többi ember, gondolkodni is csak úgy tudnék, mint ők. Ha mindent elhiszel, amit olvasol, inkább ne olvass. Az, aki csak olvasni tud, nyugodtan nevezhető analfabétának, ha nem tudja, mit olvas. Aki elmélkedés nélkül olvas, olyan, mintha emésztés nélkül enne. Az a mű, amelyet elolvasnak: él, az a mű, amelyet másodszor is elolvasnak: megmarad. Aki más naplóját olvassa, azt kapja, amit megérdemel. Mindig legyen két jó könyv kezedügyében: ezt írd, azt olvasd. A jó könyveket el kellene tiltani, hogy olvassák is őket. Abból nem sokat tanulsz, ha egyszerűen könyveket olvasol. Életre szóló tanulsággal igazán csak a pofonok szolgálnak. Aki olvas, azt általában békén hagyják. Attól nem kérdik meg, hogy honnan hová utazik, hogy van-e család, ilyesmi. Akinek könyv van a kezében, az valójában nincs is jelen. Nem kell kínálgatni aprósüteménnyel vagy innivalóval, mert a könyv láthatatlanná tesz. Nagyon jó azoknak, akik látják, amit olvasnak. Persze a film is jó, csak éppen nem a te szereplőd játszik benne, hanem amilyet a rendező gondol. A könyvben az a legjobb, hogy te vagy a rendező. Csak olyasmit olvasok szívesen, amit nem értek. S mivel nem értem, számtalan értelmezést el tudok képzelni. A könyvek sokkal valódibbak, ha kint olvasol. A klasszikus az, amit senki se szeretne elolvasni, de mindenki szeretné, ha elolvasta volna. Mondd meg, mit olvasol, és megmondom, ki vagy. A szél lapozni tud, de olvasni nem. Minden elolvasott könyv egy újabb megélt élet. Olvasni nem azért érdemes, hogy "műveltek", hanem hogy gazdagok legyünk, hogy egyetlen életünkben sok ezer életet leéljünk és megtapasztaljuk, milyen a bukás, a hatalom, a magány, a diadal, a születés, a halál, a hazátlanság és a szerelem, hányféle hit, rögeszme, félelem mozgathat egy embert, hogy leleplezzük hazugságainkat, fölfedezzük életünk értelmét, talán az Istent is. A világ egy könyv, és aki nem utazik, az csak egyetlen lapját olvassa el. Azt mondják, az élet az igazi, de én jobban szeretek olvasni. Ha valaki író akar lenni, mindenekelőtt két dolgot kell tennie; olvasson sokat, és írjon sokat. Aki könyvet olvas, kezdetnek éppúgy hajlandó eltársalogni az időjárásról, mint akárki más, de innen általában tovább is tud lépni. A kutyán kívül az ember legjobb barátja a könyv. A kutyán belül nem lehet olvasni. Az az ember, aki nem olvas könyvet, semmiben sem különbözik attól az embertől, aki nem tud olvasni. Ne olvasd a történelmet - csináld! Egy könyvnek mindig a végét olvasom el először, hogy ha esetleg meghalnék közben, legalább tudjam, mi lett a vége. Az olvasás iránti szerelem sosem marad viszonzatlan. Az olvasással tudást halmozunk fel az agyunkban, de sajátunkká az csak a gondolkodás révén válik. Mindenki csak önmagát tudja kiolvasni a könyvből. A saját szerelmét, a saját emlékét és a maga tapasztalatát. (...) Mert hiába olvasol valamit, azt még a saját képzeletedben is meg kell teremtened. A te valóságodban, amely más, mint az enyém vagy bárkié. Minden olvasás: újrateremtés. Olvassa, amit írtam, az olvasás öröméért! Bármi egyebet talál benne, arról árulkodik, amit magával hozott az olvasáshoz. Az olvasás az egyik leghatékonyabb formája a személyiségfejlesztésnek. Olvasás közben magadhoz beszélsz, és neki minden szavát elhiszed. Vele nem vitatkozol, és ebben a hatékony párbeszédben van alkalmad elgondolkozni az olvasottakon. Ezek a gondolatok, ezek a jegyzetek, észrevételek, az Aha!-érzések juttatnak el oda, ahová szeretnél menni. Nem hiszek a kötelező olvasmányok listáiban. Nem hinném, hogy az embereknek elő kell írni, hogy mit olvassanak. Ezzel azt kockáztatjuk, hogy az olvasás kötelességgé válik, ami oda vezetne, hogy az olvasók meggyűlölnék a szegény írókat. Szerintem jobb, ha mindenki szabadon olvashat, és megtalálhatja a saját kincseit. Mindenki lelje fel azokat a könyveket, amik gazdagítják a belső világát, lelkesítik és ábrándozásra késztetik. Akár olyan is lehet, amit én személy szerint ki nem állhatok. Nekem az ellen sincs kifogásom. Ösztönösen kifejlődött benne a világ legkellemesebb szokása, az olvasás; nem is tudta, hogy ezzel menedéket épít magának az élet összes bajai elől, de azt sem tudta, hogy ilyen módon valótlan világot alkot magának, amely a valódit nap nap után keserűnél keserűbb csalódások forrásává teszi. Tudom, egy szál nyomorult kis romantikus történelmi regény nem váltja meg a világot. De az csodás volna, ha pár embert olvasás közben olyan boldoggá tenne, mint engem írás közben. Az olvasás is gondolkozás, s az írás is beszéd. Minden szabadidőmet olvasással töltöttem. A könyvek megnyugtattak. Nem tudom, mások miért szeretnek olvasni. Én azért olvastam, hogy megvigasztaljam magam, igazoljam viselkedésemet, életemet összehasonlítsam a hősök sorsával, beléjük kapaszkodjam, hogy megismerjem és megértsem magamat és másokat. Olvasni gondolkodás nélkül zavarossá tehet, gondolkodni olvasás nélkül tévútra vezethet. Ha bonyolultan írok, akkor azzal sok embert kirekesztek az olvasás öröméből. A könyv élő, lélegző dokumentum, ami minden olvasással gazdagabb lesz. Az olvasás (...) áthidalja az idő, a tér és az ismeretségi kör közötti szakadékot. Minden jó könyv olvasása olyan, mintha elmúlt századok legderekabb embereivel, kik e műveket írták, beszédbe ereszkednénk, mégpedig válogatott beszédbe, mert csak legjobb gondolataikat közlik velünk. Jó írás olvasása közben megáll körülötted a világ. Olvasás és ölelkezés leginkább abban hasonlít egymáshoz, hogy a bennük kibomló idő és tér merőben különbözik a mérhető időtől és tértől. Az olvasás legyen kaland és szórakozás! Nem az számít, hány könyved van, hanem az, hogy milyen jók a könyvek. Meghatározott tárgykörben mozgó olvasás haszonnal jár, az ide-oda kapkodás csak szórakoztat. Aki el akarja érni kitűzött célját, csak egy úton haladjon, s ne kóboroljon sokfelé, mert az nem haladás, hanem tévelygés... A regény a szenvedély műve, szenvedély diktálja, és szenvedély lakozik benne. Először van az írásszenvedély - de persze erre válaszol az olvasásszenvedély. Az olvasásszenvedély, amelyről joggal mondta Larbaud, hogy bűn (és igaz, hogy némely könyv végére érve mintha részegségből ocsúdnánk). A könyvek aligha íródnak egyetlen olvasónak, mindazokhoz szólnak, akik csodálatos kapcsolatba akarnak kerülni a szerzővel, olyan kapcsolatba, amit másként olvasásnak szokás nevezni. Lászlóffy Aladárt idézve: Felírva minden a világon, nyilván ezen nem múlik már, hanem csupán az olvasáson. Ki mi talál, mit nem talál... tehát rajtunk múlik megtaláljuk-e amit elődeink leírtak. Azt mondják klasszikusra: olyan könyv, amelyet az emberek magasztalnak, de sohasem olvasnak.  Olvass el valamit újra meg újra ha nem érted. Ha nem értetted meg tegnap, csodák csodájára ma megérted. 
Én azt tartom, amíg valaki nem olvasott el minden régi könyvet, semmi jogcíme sincs rá, hogy az újakat többre becsülje. Semmi sem szebb és semmi sem hasznosabb az ember egész mulandó életében, mint a könyvek olvasása. Boldog örökre, kinek hírét bölcs könyvei védik A könyvek azért vannak, hogy megtartsák magukban a tudást, mialatt mi a fejünket valami jobbra használjuk. Amikor túlságosan gyorsan vagy túlságosan lassan olvas az ember, nem ért semmit. Hiszem, hogy amikor valaki könyvet olvas, a fejében megszületik a saját filmje, arcot teremt a szereplőknek, megrendezi a jeleneteket, hallja a hangokat, érzi a szagokat. És pontosan emiatt van az, hogy ha valaki megnézi a filmes változatát egy könyvnek, ami tetszett neki, mindig csalódottan jön ki a moziból, és mindig azt mondja: "a könyv sokkal jobb volt". Boldogok, akiknek a füle meghallja a holtak beszédét. Amikor a papír látja, mennyi sötét foltot ejtett rajta a fekete tinta, bizony kesereg; pedig a tinta megmutatja neki, hogy csupán az általa ráírt szavak miatt őrzik meg őt. Miként a föld rétegei sorozatosan őrzik meg elmúlt korszakoknak élőlényeit, úgy a könyvtárak polcai sorban elraktározzák az elmúlt tévedéseket és azoknak fejtegetéseit, amelyek, mint amazok, a maguk idejében igen elevenek voltak és sok zajt csaptak, most azonban mereven és megkövülve állnak ott, ahol csak az irodalmi őslény-kutató szemléli őket. A gondolkodást a puszta tapasztalat épp oly kevéssé pótolhatja, mint az olvasás. Akik életüket olvasással töltötték és bölcseségüket könyvekből mentették, olyanok, mint akik sok útleírásból szereztek pontos tudomást valamely országról. ...sok könyv csak arra jó, hogy bemutassa, mennyi útvesztő van és mily súlyosan lehet tévelyedni, ha tőlük vezettetnők magunkat. Minden könyvet azzal a célzattal olvastam el, hogy bizonyítékokat gyűjtsek a magam igazságának igazolására. A könyv címével mutatkozik be az olvasónak.  Sose adjatok kölcsön könyvet, mert a kölcsönkapott könyvet senki sem hozza vissza. Az én könyvtáramban csak olyan könyvek vannak, amelyeket másoktól kaptam kölcsön. Legyünk könyvkedvelők, és olvassuk könyveinket; de ne fogadjuk el őket bárkitől; legyünk kényesek és válogatósak.
A könyv közkincs. Ha megveszed, akkor sem a tiéd - legfeljebb halálodig. Sok ember van, aki csak azért olvas, hogy gondolkodnia ne kelljen. Mindig szoktam magammal valami könyvet vinni, ha valamikor valahová távolabbra s hosszabb időre mentem, részint ugyan valóban azért, hogy akárhol is olvashassak, részint pedig csupán hiúságból, hogy lássák, ki és mi vagyok én. Az ember a könyvtárban egy nagy tőke jelenlétében érzi magát, amely kiszámíthatatlan kamatokat osztogat nesztelenül. Úgy tűnik, mintha egyes könyveket nem azért írtak volna, hogy valamit is tanulni lehessen belőlük, hanem azért, hogy kiderítsük: mi mindent tud a szerzőjük. Nem szabad semmiféle könyv olvasását megtiltani; ez az egyetlen mód arra, hogy önmagukat semmisítsék meg ama könyvek, a ponyvatermékek. A könyv ne csak barátunk, hanem ellenfelünk is legyen: értsük meg, de vitatkozzunk is vele. Könyveket kiadni különben rangon alulinak tartom; csak azért teszem, keressenek valamit a könyvkereskedők, ha már annyit zaklatnak írásért. Moliére Ha még hajnal előtt nem olvasol gyertyánál, nem nézed éltedet az ész világánál. Olvasni gondolkodás nélkül zavarossá tehet, gondolkodni olvasás nélkül tévútra vezethet. Őrizkedj attól, akinek csak egy könyve van. Az ember sose ismeri föl azokat a könyveket, amelyek világképet formáltak. Ne feledjük, az értelem csodára képes a hülyeség mindenre...


“Learn to appreciate what you have before time makes you appreciate what you had.” 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése