Digitalizálás a könyvtárakban

     A digitalizálás az informatika egy olyan szegmense, ami újabb dimenziót nyitott meg a könyvtárak számára, hogy megvédhessék az utókor számára a felbecsülhetetlen eszmei értékű dokumentumokat.  A kultúra templomai a könyvtárak, számtalan kincset rejtenek, aminek védelme minden jóérzésű ember kötelessége. Az óriási információrobbanás miatt permanens paradigmaváltások tarkítják az életünket, nehéz követni és megfelelni a XXI. század igényeinek és kihívásainak. A közművelődési intézményekben, könyvtárakban, levéltárakban, múzeumokban sok sok ember munkálkodik azon, hogy megmentse az idő vasfoga által sérült kulturális értékeket. A digitalizálást megelőzi a rendelkezésre álló gyűjtemény alapos vizsgálata,  majd ezt követi az elérendő célok kitűzése, majd a digitalizálásra kerülő dokumentumok kiválasztása, ahol komoly figyelmet kell szentelnünk a szerzői jogoknak, mert a digitalizálandó anyag szerzői jogi státusza nem tisztázott, az kellemetlenségeket okozhat. . A kiválasztott dokumentum lehet szöveg, hang, kép, film, dia, transzparens, térkép, rajz, hírlap. Célunk az állományvédelem, ami az eredeti dokumentum védelmét, helyettesítését, őrzését, esetleg megosztását hivatott szolgálni, ami azt eredményezi, hogy egyszerre több olvasó fér hozzá a dokumentumhoz. Adatbázisba rendezve és tárgyszavas katalógussal kereshetővé tehető a digitalizált anyag. Gyakran sérülékeny a forrásdokumentum, így különösen figyelni kell arra, hogy ne keletkezzen kár benne a digitalizálás során. Ha a dokumentum nehezen nyitható, használjunk könyvbölcsőt, és állványt a fényképezőgép rögzítésére, ezzel is védhetjük a forrásdokumentum épségét. A megfelelő know how és a megfelelő infrastruktúra a siker kulcsa. Fontos szempont a forrásdokumentum megfelelő megvilágítása, hiszen ez nagyban befolyásolja a végtermék minőségét. A digitalizált gyűjtemény megőrzése érdekében a megfelelő adathordozó alkalmazása mellett a biztonsági másolat elkészítése is fontos feladat. A digitális adathordozók karcolódnak, ezért célszerű 2-3 évente újra biztonsági másolatot készíteni róla függetlenül attól, hogy mennyit volt használva. A hozzá tartozó metaadatokat is célszerű újra másoltatni. A digitalizáláshoz használt szoftverek kiválasztása nagyban hozzájárul a biztonságos és gyors munkavégzéshez. A digitalizált dokumentum nevét, azonosítóját minden esetben rögzíteni kell, hogy majd a feldolgozás során a mesteranyag alapján egyértelműen azonosítható legyen. A digitalizálás során fontos az intézmények munkájának összehangolása, a párhuzamos digitalizálás elkerülése miatt. Másfél évtizede kezdődött el könyvtárunkban a digitális gyűjtemény létrehozása. Több tízezer dokumentumot digitalizáltunk ez idő alatt, köztük bakelitlemezeket, állóképeket, mozgóképeket, könyveket, folyóiratokat, kéziratokat, hagyatékok, időszaki kiadványokat, kis-nyomtatványokat, hanganyagokat, DVD-ket, diafilmeket régi szupernyolcas filmeket, magnókazettákat, mikrofilmet, megörökítve és megmentve az utókor számára  a pótolhatatlan helyismereti kincseket. Ez év áprilisáig a Móricz Zsigmond Megyei és Városi Könyvtár több mint 60 régi helytörténeti könyvet digitalizált és töltött fel a Magyar Nemzeti Digitális Archívumba és tett ezáltal közkinccsé, ezzel is reprezentálva könyvtár kulturális értékeit. Emellett a  Nyíregyházi Televízió 1200 videoanyagát sikerült megmenteni digitális formában, valamint többszáz könyvet, tanulmányt, helytörténeti dokumentumot digitalizáltunk.  Több tízezerre tehető azoknak a helyi témával foglalkozó cikkeknek a száma, amit adatbázisba rendeztünk(JADOX) http://www.mzsk.hu:8123/jadox/portal/;jsessionid=A5E365D15C8076F5EBED7A1E495306E7és hozzáférhetővé tettünk az interneten. Felbecsülhetetlen értéket képvisel a feldolgozott Kelet-Magyarország, amit szerencsére már digitális formában kap meg a könyvtár.  Óriási kihívás és nehéz embert próbáló feladat a digitalizálás, rengeteg háttérmunkával, sajtófigyelés, katalogizálás, rekordok létrehozása, tárgyszavazás, ami nem túl látványos viszont annál időigényesebb, nem is beszélve a szerkesztésekről, konverziókról, egyéb informatikai utómunkákról. A megfelelő környezet kialakítása a szükséges hardverek és szoftverek beszerzése fontos és előre tervezhető költség. A megfelelő szkenner, a videókártya és az alaplap utasításkészlete, az operációsrendszer és az ahhoz igazodó feljhasználói programok rossz kiválasztása megkeserítheti az életünket. A feldolgozás során se feledkezzünk el az állományvédelemről és a fényviszonyok és a páratartalom optimális megválasztásával óvjuk meg a régi dokumentumokat a további állapotromlástól. Ha a szkennelés sok időt vesz igénybe, érdemes megfontolni hálózaton működő OCR programcsomag beszerzését. Az optikai karakterfelismerők hibáinak javítási munkái sok ráfordított időt és energiát követel. Sérülékeny, nagy értékű dokumentum mozgatása helyett, inkább a digitalizáló eszközök helyszínre szállítását választjuk. A megfelelő OCR program kiválasztása előtt az ingyenes próbaverziók segítenek a megfelelő kiválasztásában a szoftverkínálatból. OCR-t a vásárolt szkennerhez is adnak, de a professzionális szoftvereket külön érdemes megvenni. Minden karakterfelismerő hibázik, de nem mindegy mekkora százalékban. A szöveget pdf-be a képet tiff-be érdemes elmenteni. A könyvtárunkban digitalizált e-dokumentumok weblapunkról elérhetők, illetve könyvtárunkban hozzáférhetők. Ezek a dokumentumok nem csak a helyismeret számára értékesek, többnyire az egyetemes kultúra pótolhatatlan, gyakran egyetlen példányai is.
A kétrétegű szkennelés az AbbyFine Reader 9-től alkalmazható, a papír alapú dokumentumot digitalizálhatjuk vele. A szkenneléskor egy továbbszerkeszthető anyagot kapunk, amiben általában karakterhibák vannak, amit hosszas munka révén javíthatunk. Minimálisan 300 didott perinchet kell beállítani. Célszerű a szürkeárnyalatos színmódot választani, kivéve ha színesben dolgozunk.  Az eredményesség függ még a számítógépünk teljesítményétől RAM, belső Cash másodlagos Cash alaplap chipkészlet, videókártya teljesítményétől. Egy gyenge régi gépen ez a feladat akár órákig is eltarthat, vagy egyszerűen lefagy a számítógép. Amikor szeretnénk befejezni a szkennelést akkor nyomjuk le a „Beolvasás leállítása” gombot, majd a „Bezárás” gombot. Ekkor a vezérlőablak bezárul és a program befejezi a beolvasást. Ezzel a dokumentum szkennelése befejeződött. Most már a lapoldalak digitálisan rendelkezésünkre állnak. A papírdokumentumot a szkennergépből akár ki is vehetjük. A további szerkesztési feladat aprólékos időigényes. Nyomjuk meg a képszerkesztés ikonját, majd, nagyítsuk ki képernyő méretre az oldalképet. Ezután megkezdhetjük a körülvágási műveletet. Jelöljük ki a „hasznos” képterületet, azaz azt a részt, amit a képoldalból szeretnénk meghagyni. Pár oldalt előre lapozva, megnézhetjük, hogy melyik méret az, ami a legmegfelelőbb a körülvágáshoz. Az automatikus műveletekkel vigyázni kell, mert tévutakra viheti a felszínes ismeretekkel rendelkezőt. A két réteg azt jelenti, hogy olyan PDF fájlt készítünk ahol a képoldal és a képek alatt a kereshető szöveget is megtalálható digitálisan, akkor a képi felismerést kell választani. „A dokumentum értelmezése” nyomógombot megnyomva választhatunk az aktuális „Oldal értelmezése” és a teljes „Dokumentum értelmezése” funkció között. Az értelmezés a karakterfelismerést jelenti, ami feltételezett betűhibákat is hoz magával amit hosszú kitartó munkával javíthatunk. A hibajavításhoz érdemes átméreteznünk a képablakokat. A program által jelzett hibák vagy bizonytalanságok színes kijelöléssel szerepelnek az oldalon. Ez megkönnyíti a hibajavítást, és gyorsabbá is teszi azáltal, hogy nem kell keresgélnünk a dokumentumban a hibás vagy a hibásnak feltételezett karaktereket. Ha a hibaszázalék  (0%) akkor kész.  Amennyiben kétrétegű kereshető PDF-et szeretnénk generálni, akkor válasszuk a PDF fülecskét. Ezen belül tartsuk meg az eredeti képméretet, hiszen fontos, hogy a célközönség eredeti méretben olvashassa a dokumentumot. A „Mentési mód”-nál állíthatjuk be, hogy a képoldal nézetének megtartása mellett hogyan kívánjuk a dokumentumban való keresést szolgáló szöveget letárolni. Célszerű a „Szöveg az oldalkép alatt” lehetőséget választani, mert ekkor fog a digitális dokumentum a legjobban hasonlítani az eredeti papírformájúhoz, ennek a nyomtatáskor van jelentősége, igaz a mérete jelentősen megnő. Ne felejtsük kijelölni az összes lapot és küldjük a dokumentumot PDF formátumba.  Ha digitalizált képet akarunk ezzel a módszerrel átalakítani, célszerű tif formátumban kérni, mert a jpg tömörített és az eredmény hatásfoka rosszabb lesz. 

http://mek.oszk.hu/minerva/html/dok/goodpractice_hun.htm

Szkennerek használata

A téma meghatározása

A leggyakrabban használt eszköz a lapszkenner. Az A/4-es és A/3-as szkennerek viszonylag olcsók, használatuk nem igényel különösebb szaktudást és gyors beolvasást tesznek lehetővé. A nagyméretű lapszkennerek (A/3-asnál nagyobbak) és a könyvbölcsővel felszerelt szkennerek nagyon sokba kerülnek, ezért csak hosszú távú, nagyobb projektek és/vagy nagyméretű dokumentumok digitalizálása esetén érdemes beszerezni őket.

•   Csak olyan dokumentumot helyezzünk a szkennerbe, amelyik nem sérül, ha a lapolvasó felületéhez nyomjuk!

•   A szkenner üveglapját mindig tartsuk tisztán, mert csak így lesz tökéletes a digitalizált kép és így kerülhetjük el a dokumentum szennyeződését!

•   Lehetőség szerint olyan dokumentumokat olvassunk be, amelyek megfelelően illeszkednek a szkenner lapjára vagy a könyvtartó bölcsőbe.

•   Ha mérete miatt csak több részletben tudjuk digitalizálni a dokumentumot, hagyjunk néhány centiméternyi átfedést a széleken, nehogy a részek összeillesztésekor derüljön ki, hogy valami kimaradt.

•   Próbáljuk ki a szkennert kevéssé sérülékeny dokumentumokon, és ellenőrizzük a bevitel eredményét. A munkatársak betanításánál is használjunk kevéssé kényes dokumentumokat!

•   A digitalizáláskor készített állományoknak adjunk egyezményes elnevezést - például a katalogizálási rendszer azonosítóit - mivel a későbbiekben fontos lehet a digitalizált kép egybevetése az eredeti dokumentummal!

•   A digitalizált állományok számítógép-rendszerek közötti hordozhatósága érdekében a fájloknak adjunk legfeljebb nyolc karakterből álló nevet, amelyet maximum három karakterből álló kiterjesztés követ.

•   A teljes munkafolyamat elkezdése előtt végezzünk próbaszkennelést és dolgozzuk fel a képeket, hogy megbizonyosodjunk arról, hogy olyan végeredményt kapunk-e, amilyenre számítunk!

•   A projekt céljait, a szkenner műszaki jellemzőit, az adattárolási lehetőségeket és a forrásdokumentum tulajdonságait tekintetbe véve, a lehető legnagyobb felbontásban és színmélységben végezzük a szkennelést!

•   Az adatok tárolására használt merevlemezről naponta készítsünk biztonsági másolat!

•   A digitalizálás munkafolyamata alatt ellenőrizhetjük a képek és a metaadatok minőségét. A legfontosabb szempontok a következők lehetnek:

•       Állapítsuk meg a bevitelre kerülő dokumentumok minimális képfelbontását (különös tekintettel a felbontásra és színmélységre)!

•       Vizsgáljuk meg a szkennelés eredményét a monitoron, papíron és egyéb eszközön (például valamilyen hordozható eszközön)!

•       Győződjünk meg a monitor megfelelő beállításairól (kalibráció)! Távolítsunk el a monitor felületéről és környezetéből mindent, ami zavarhatja a megjelenített képet!

•       A forrásdokumentum méreteinek érzékeltetésére használjunk jól látható beosztásos vonalzót! A színes vagy fekete-fehér képeken szükséges egy szabványosított kalibrációs színskála is. Ezeket az elemeket csak a master fájloknak kell tartalmazniuk.

Megjegyzés, kommentár

A szkennelés önmagában nagyon egyszerű művelet, azonban a munka hatékonyságának fokozása és a hibák csökkentése érdekében ki kell alakítani a munkafolyamatok rendszerét.

Nagyméretű dokumentumok szkennelése vagy a nagyfelbontású szkennelés jelentős idő- és energia-ráfordítással jár minden egyes dokumentum esetében. Ezt úgy tudjuk csökkenteni, hogy a dokumentumhoz legjobban használható eszközökön dolgozunk (pl. nagyobb szkenner, könyvbölcsős szkenner). Ha nincs mód ezek beszerzésére, akkor biztosítanunk kell a digitalizáláshoz szükséges időt. Fontos továbbá a munkatársak felkészítése a nagyméretű és különleges bánásmódot igénylő dokumentumok kezelésére.

Az OCR programok alkalmazásával a szkennelt képekből további információt nyerhetünk és ezek a programok lehetőséget teremtenek az információ további feldolgozására is. Az OCR szoftver felismeri a szkennelt képen a betűket és a számokat és ASCII szövegfájllá alakítja azokat. Ez lehetővé teszi a keresést, az indexelést, a formátumok átalakítását és egyéb adatfeldolgozást.

•   A megfelelő OCR program kiválasztása előtt tanulmányozzuk a szoftverkínálatot. Optikai karakterfelismerő programot tartalmaznak a kereskedelmi forgalomból beszerezhető szkennerek is, de a professzionális szoftvereket külön árulják.

•   Az OCR folyamat legfontosabb tulajdonsága, hogy felismeri és javíthatóvá teszi a hibákat, valamint jelöli azokat a helyeket, ahol bizonytalan a szövegfelismerés. A barátságos felhasználói felületű OCR programok komoly segítséget nyújtanak a munkafolyamatok elvégzéséhez és jelentős időt és munkát takaríthatnak meg számunkra.

•   A jó állapotban lévő dokumentumok esetében használhatjuk igazán eredményesen az OCR programokat; az összehajtás, gyűrődés vagy elszíneződés miatt növekedhet a fel nem ismert karakterek és a hibák száma. Ezt elkerülendő - ha lehet - javítsunk a forrásdokumentum állapotán!

•   Ha a forrásdokumentum nem tökéletes állapotú, akkor a karakterfelismertetést megelőzően alkalmazzunk képfeldolgozó programot az elszíneződések javítása és a kontraszt növelése érdekében!

•   Ellenőrizzük, hogy az OCR programcsomag tartalmazza-e a forrásdokumentum nyelvének felismeréséhez szükséges szótárat!

Megjegyzés, kommentár

A szoftverpiacon kapható termékeket az alábbiakban soroljuk fel:

•   OmniPage

•   TextBridge

•   Adobe Capture

•   Abbyy FineReader
•  XNview
• ACDSee
• Nitro Pro 9
• JPGtoPDF  

Az utóbbi kiváló szerkesztő és hibajavító funkcióval rendelkezik.

A digitalizálási folyamat végeredménye általában egy tömörítetlen, metaadatokat is tartalmazó TIFF formátumú "master" fájl (lásd: 4.8.2). A fájlformátum és a tömörítés nagymértékben meghatározzák a digitalizálás eredményének használhatóságát. Figyelembeveendő tényezők itt a fájlformátumok, a szabványos fájlméret, a hálózat átviteli sebessége, valamint a különböző számítógépes kimenetek: a monitor és a nyomtató.

•   Mielőtt egy bizonyos fájlformátum mellett döntünk, vizsgáljuk meg az arra vonatkozó szabványokat, az elterjedtségét, valamint azt, hogy intézményünk, illetve a célközönség által használt program milyen mértékben teszi lehetővé az adott formátum használatát. Az elterjedtség mértéke jelzi a fájlformátum várható népszerűségét és támogatottságát, továbbá segít annak mérlegelésében is, hogy az állományformátumok változásakor milyen más lehetőségeket válasszunk.

•   A digitalizálás eredménye TIFF formátumú fájl, ha nincs jól megalapozott okunk más formátum használatára.

•   A digitalizálási folyamat eredménye rendszerint nagyméretű fájl, amit helyben tárolunk, s amely még nem alkalmas az interneten való közzétételre. Ebből a master fájlból képfeldolgozó szoftver segítségével lehet kisebb méretű változatokat készíteni TIFF, vagy még gyakrabban hálózati alkalmazásra is alkalmas JPEG, JPEG2000, PNG illetve GIF formátumban (lásd a képek szabványairól szóló későbbi fejezetünket).

•   A fájlformátumokra vonatkozó további információk a szabványokról szóló 5. fejezetben találhatók.

•   Bármilyen tetszetős is valamely gyártó által védett formátum, technikai szempontból nézve a nemzetközi szabványtól eltérő formátumok és adathordozók használata akadályozhatja a raszteres képfájlok és a metaadatok nemzetközi cseréjét, valamint a hálózati erőforrások létrehozását.

  A fájlformátumok kiválasztásában a legjobb minőségű output fájl előállítása és hosszú távú megőrzésének biztosítása a legfontosabb tényező, ezért kiemelt szerepe van a szabványoknak.

A digitalizálás eredményeként létrejött TIFF fájlok általában nagyok, méretük a néhánytól a nagyon sok megabájtig terjedhet. Az ilyen méretű fájlok nem alkalmasak interneten történő közzétételre, mivel letöltésük nagyon hosszadalmas lenne a felhasználók számára.

•   A master fájlból készítsünk legalább egy hálózaton használható változatot! Egy másik, miniatűr változat (thumbnail) létrehozása is hasznos lehet a weblapon való megjelenítéshez.

•   A hálózati használatra alkalmas verziókat a következőképpen lehet elkészíteni: nyissuk meg a TIFF fájlt egy képszerkesztő programban és mentsük el JPEG vagy PNG fájlformátumban (lásd a képekre vonatkozó szabványokat alább).

•   A színek számát csökkentsük 256-ra! Ha ez észrevehető minőségromlást okoz, használjunk nagyobb színfelbontást. A megfelelő szín kiválasztása szubjektív döntéseket igényel.

•   Egy 72 dpi-s kép körülbelül az eredetivel megegyező méretben látszik a monitoron. Ezért ezt a felbontás csak monitoron történő megjelenítésre használjuk. Ha kisebb felbontású képre van szükségünk, akkor törekedjünk "elfogadható minőségre".

•   A fájlformátum, a szín- és képfelbontás kiválasztása nem más mint a kép minőségéről való döntés. Találjuk meg az optimális egyensúlyt a kép minőség és a fájl méret között.

•   A weboldalon található képek nagysága általában nem haladja meg a 100 kilobájtot. Természetesen nagyobb méretű képeket is megjeleníthetünk linkek segítségével, de hívjuk fel a figyelmet arra, hogy a kép letöltése az átlagosnál hosszabb ideig tart.

•   Ha az anyagot nem streaming technológiával tesszük hozzáférhetővé, akkor a nagyméretű videó- és hanganyagokat le kell töltenünk, majd offline nézhetjük és hallgathatjuk meg őket. A letöltési időt szabályozhatjuk a videó esetében másodpercenkénti képkockák számával, a hang esetében pedig a mintavételi sűrűség megváltoztatásával.

A képfeldolgozás során hozott döntések nagymértékben egyéni megítélésen múlnak. Az előbbi útmutatások a projekttől és a felhasználók körétől függően túl szigorúaknak vagy túl engedékenynek tűnhetnek.

Néhány képszerkesztő szoftver ingyenesen letölthető az internetről. A hatékonyabb képszerkesztő programokra fordított költség azonban megtérül a használatukkal megtakarított idővel és energiával.

Ingyenes hang- és videószerkesztő programokat is letölthetünk az internetről. Az előbbiekben említetthez hasonlóan, a megvásárolt hang- és videokártyák rendelkeznek a digitalizálás folyamán létrehozott állományok szerkesztésére alkalmas szoftverekkel.

Sok esetben különösen érzékeny, sérülékeny dokumentumot kell digitalizálnunk. Sőt a projekteknek gyakran legfontosabb célja, hogy az eredeti dokumentumok kézbevétele helyett online hozzáférést biztosítson. Alapvető fontosságú megfelelő intézkedések megtétetele, hogy a digitalizálás során ne keletkezzen kár a forrásdokumentumban. Az állomány védelmének érdekében tett intézkedések kiterjednek a hardverek használatára, a megfelelő mikrokörnyezet biztosítására és a digitalizáló eszközök és/vagy a forrásdokumentum szállítására is.

•   Minden esetben konzultáljunk szakemberrel a forrásdokumentum mozgatása és digitalizálása előtt! A kapott információkat rögzítsük a digitalizálási projekt adatbázisában (lásd: 4.11.2.)!

•   Legyünk rugalmasak - a projekt során felmerülő problémákat megoldhatjuk, de egy ritka műkincsen okozott sérülés jóvátehetetlen lehet.

•   Ha szükséges akkor inkább a digitalizáló felszerelést (pl. digitális fényképezőgépet) vigyük a forrásdokumentum lelőhelyére a sérülékeny, nagy értékű dokumentum mozgatása helyett.

•   Ne távolítsuk el a könyvek kötését, használjunk könyvbölcsővel ellátott lapszkennert vagy digitális fényképezőgépet!

•   Minden tűzőgép- és gemkapcsot, valamint egyéb rögzítésre használt eszközt távolítsunk el, mert kárt tehetnek mind a dokumentumban, mind a digitalizáló eszközben!

•   A digitalizálás előtt mindig kérjük ki a forrásdokumentumért közvetlenül felelős szakértő véleményét!

•   Kérjük ki szakértő véleményét a digitalizálást megelőzően, ha lehet még a kiválasztás szakaszában! Ezt rögzítsük a projekt információs bázisában, és a digitalizálás előtt olvassuk el még egyszer a leírtakat! Ha szükséges, bízzuk szakemberre a lehetséges eszközök felmérését is.

Bár a fent leírtak nyilvánvalóak mindenki számára, mégis fontos kialakítani és szigorúan betartani a forrásdokumentumok kezelésének szabályait.

Sok esetben különösen érzékeny, sérülékeny dokumentumot kell digitalizálnunk. Sőt a projekteknek gyakran legfontosabb célja, hogy az eredeti dokumentumok kézbevétele helyett online hozzáférést biztosítson. Alapvető fontosságú megfelelő intézkedések megtétetele, hogy a digitalizálás során ne keletkezzen kár a forrásdokumentumban. Az állomány védelmének érdekében tett intézkedések kiterjednek a hardverek használatára, a megfelelő mikrokörnyezet biztosítására és a digitalizáló eszközök és/vagy a forrásdokumentum szállítására is.

•   Minden esetben konzultáljunk szakemberrel a forrásdokumentum mozgatása és digitalizálása előtt! A kapott információkat rögzítsük a digitalizálási projekt adatbázisában (lásd: 4.11.2.)!

•   Legyünk rugalmasak - a projekt során felmerülő problémákat megoldhatjuk, de egy ritka műkincsen okozott sérülés jóvátehetetlen lehet.

•   Ha szükséges akkor inkább a digitalizáló felszerelést (pl. digitális fényképezőgépet) vigyük a forrásdokumentum lelőhelyére a sérülékeny, nagy értékű dokumentum mozgatása helyett.

•   Ne távolítsuk el a könyvek kötését, használjunk könyvbölcsővel ellátott lapszkennert vagy digitális fényképezőgépet!

•   Minden tűzőgép- és gemkapcsot, valamint egyéb rögzítésre használt eszközt távolítsunk el, mert kárt tehetnek mind a dokumentumban, mind a digitalizáló eszközben!

•   A digitalizálás előtt mindig kérjük ki a forrásdokumentumért közvetlenül felelős szakértő véleményét!

•   Kérjük ki szakértő véleményét a digitalizálást megelőzően, ha lehet még a kiválasztás szakaszában! Ezt rögzítsük a projekt információs bázisában, és a digitalizálás előtt olvassuk el még egyszer a leírtakat! Ha szükséges, bízzuk szakemberre a lehetséges eszközök felmérését is.

Bár a fent leírtak nyilvánvalóak mindenki számára, mégis fontos kialakítani és szigorúan betartani a forrásdokumentumok kezelésének szabályait.

  A master fájlból készítsünk legalább egy hálózaton használható változatot! Egy másik, miniatűr változat (thumbnail) létrehozása is hasznos lehet a weblapon való megjelenítéshez.

•   A hálózati használatra alkalmas verziókat a következőképpen lehet elkészíteni: nyissuk meg a TIFF fájlt egy képszerkesztő programban és mentsük el JPEG vagy PNG fájlformátumban (lásd a képekre vonatkozó szabványokat alább).

•   A színek számát csökkentsük 256-ra! Ha ez észrevehető minőségromlást okoz, használjunk nagyobb színfelbontást. A megfelelő szín kiválasztása szubjektív döntéseket igényel.

•   Egy 72 dpi-s kép körülbelül az eredetivel megegyező méretben látszik a monitoron. Ezért ezt a felbontás csak monitoron történő megjelenítésre használjuk. Ha kisebb felbontású képre van szükségünk, akkor törekedjünk "elfogadható minőségre".

•   A fájlformátum, a szín- és képfelbontás kiválasztása nem más mint a kép minőségéről való döntés. Találjuk meg az optimális egyensúlyt a kép minőség és a fájl méret között.

•   A weboldalon található képek nagysága általában nem haladja meg a 100 kilobájtot. Természetesen nagyobb méretű képeket is megjeleníthetünk linkek segítségével, de hívjuk fel a figyelmet arra, hogy a kép letöltése az átlagosnál hosszabb ideig tart.

•   Ha az anyagot nem streaming technológiával tesszük hozzáférhetővé, akkor a nagyméretű videó- és hanganyagokat le kell töltenünk, majd offline nézhetjük és hallgathatjuk meg őket. A letöltési időt szabályozhatjuk a videó esetében másodpercenkénti képkockák számával, a hang esetében pedig a mintavételi sűrűség megváltoztatásával.

A képfeldolgozás során hozott döntések nagymértékben egyéni megítélésen múlnak. Az előbbi útmutatások a projekttől és a felhasználók körétől függően túl szigorúaknak vagy túl engedékenynek tűnhetnek.

Néhány képszerkesztő szoftver ingyenesen letölthető az internetről. A hatékonyabb képszerkesztő programokra fordított költség azonban megtérül a használatukkal megtakarított idővel és energiával.

Ingyenes hang- és videószerkesztő programokat is letölthetünk az internetről. Az előbbiekben említetthez hasonlóan, a megvásárolt hang- és videokártyák rendelkeznek a digitalizálás folyamán létrehozott állományok szerkesztésére alkalmas szoftverekkel.

Vizsgáljuk meg, hogy védeni kell-e a szerzői jogot vagy sem!

•   A szerzői jog tulajdonosával állapodjunk meg a jogai védelmében alkalmazott eljárásokról!

•   Néhány példa az alkalmazható eljárások közül:

•       Minden képet elláthatunk látható vízjellel vagy szerzői jogi bélyegzővel!

•       A képekre helyezhetünk láthatatlan digitális vízjelet! Az ilyen jelek alkalmazásával bizonyíthatjuk a jogtalanul szerzett képek tulajdonjogát, továbbá követhetjük a kép internetes használatát.

•       Titkosíthatunk is képeket, amelyekhez a feloldókulcsot kizárólag regisztrált felhasználók kaphatják meg. Ez természetesen csökkenti az online kép értékét a többi felhasználó számára.

•       Korlátozhatjuk a publikációt 72 dpi felbontású - csak monitoron használható - képekre, amivel meggátolhatjuk a képek egyéb célú felhasználását (nyomtatás, divatcikkek stb.).

•       A közlést a kép kisebb részleteire is korlátozhatjuk. Az olasz DADDI projekt (lásd referenciák) kiváló példája ennek.

•   Csak a jogosultsággal rendelkező, regisztrált felhasználók jeleníthessék meg képeket.

•   Néhány tétel elkészülte után teszteljük a szerzői jogvédelem érdekében alkalmazott eljárások eredményét, nehogy valamilyen váratlan vagy nem kívánatos következménnyel járjanak.

A megfelelő eljárás alkalmazása nagymértében függ a projekt céljaitól, a kulturális intézménytől és a digitalizált anyag jellegétől. Általában kisebbszámú, kisfelbontású kép publikálása a legelterjedtebb megoldás online múzeumok és galériák esetében. A kulturális gyűjtemények relatív egyedisége a legtőbb esetben elegendően bizonyítja a szerzői jogokat.

Elengedhetetlen a digitalizálandó anyag kiválasztási kritériumainak pontos meghatározása. Ezeknek tükrözniük kell a projekt célkitűzéseit.
Nagyon fontos figyelni legalább az alábbi kritériumokra:

o     Olyan anyagot digitalizáljunk, amely nem, vagy csak korlátozottan érhető el.

o     Nagy érdeklődésre számot tartó anyagok esetén biztosítsunk könnyebb és szélesebb körű hozzáférést.

o     Vegyük figyelembe a forrásanyag állapotát!

o     A sérülékeny anyagok megóvása érdekében biztosítsunk digitális másolatot!

o     Ne tévesszük szem elől a projekt tartalmi célkitűzéseit!

o     Tartsuk be a szerzői jogokkal és szellemi termékekkel kapcsolatos jogszabályokat!

o     Vizsgáljuk meg, hogy létezik-e más digitális másolat!

o     Ne feledkezzünk meg a digitalizálás költségeiről!

o     Vizsgáljuk meg az eredeti anyagot az online megjeleníthetőség szempontjából!

•   A digitalizálási kritériumokat tisztáznunk kell az érdekeltekkel, akiknek a hozzájárulása nélkül nem láthatunk munkához.

•   A kritériumokat teljes részletességgel dokumentálni kell, hogy a digitalizálás mellett vagy ellen szóló érvek a projekt folyamán mindenki számára világosak legyenek.

A különböző kulturális intézmények általában rendelkeznek olyan értékes és nagy érdeklődésre számot tartó anyagokkal, amelyek azért válnak digitalizálási projekt részeivé, hogy magát az intézményt reprezentálják.

Sok projektnek éppen az online módon történő megjelenítés a célja. Ez azt is jelenti egyben, hogy a válogatás előtt különös figyelmet kell fordítanunk a kiválasztott anyagra vonatkozó szerzői jogra, illetve a szellemi tulajdonról (IPR) szóló jogi szabályozásra.

Szövegbevitel optikai karakterfelismerő programmal
Ha egy nyomtatott formában rendelkezésre álló szöveget kívánunk bevinni a
számítógépbe és rendelkezésre áll egy lapolvasó (szkenner), használhatjuk az
optikai karakterfelismerést. Ez egyszerűbbé teszi a nyomtatott dokumentumok
kezelését, mert nem azokat újragépelni. Az optikai karakterfelismerő (OCR:
Optical Character Recognition) programok a lapolvasóval beolvasott dokumentu-
mok bittérkép formátumú képfájljából, karakterekből álló szöveget állítanak elő,
aminek formátuma egy megadott szövegszerkesztő formátumát követi. Ez azt
jelenti, hogy a felismert szöveg formátuma meg fog egyezni az eredeti formá-
tummal, vagyis az OCR program nem csupán a karaktereket is meri fel, hanem
magának a szövegnek a formátumát is.
Lapolvasók
A lapolvasók a nyomtatott szöveget bittérkép formában olvassák be a szá-
mítógép memóriájába. Mivel a szöveg esetében a karakterek színe nem hordoz
információt, szöveg beolvasásra fekete-fehér lapolvasókat szoktak használhatók.
A fekete-fehér lapolvasóknál a színkód 1 bit.
A beolvasott fájl mérete
A lapolvasó felbontása és a színinformáció mérete határozza meg az infor-
mációhordozóról beolvasott információ mennyiségét. A lapolvasó vízszintes
irányban minden sorban a feloldás által meghatározott számú képelemet olvassa
be, míg függőleges irányban az egységnyi hosszon beolvasott sorok száma megfe-
lel a felbontás által meghatározott értéknek. Egy A4 formátumú (210 mm x 297
mm) papírlap beolvasásánál keletkező fájlban a képelemek számát az alábbi
egyenlet alapján lehet megbecsülni. Az egyenletben szereplő 25,4 érték az inch
milliméterben kifejezett értéke, mivel a felbontását dot/inch értékben szokták
megadni.
(210x297) x (lapolvasó felbontása x lapolvasó felbontása)
25,4x25,4
Feltételezve, hogy a lapolvasó felbontása 300 dpi, akkor a beolvasott fájl-
ban
8 700 632 képelem
található. Fekete-fehér lapolvasónál I bites színmélységnél a képfájl mérete
8 700 632 : 8 = 1 087 579 bájt.
Egy OCR program működése
Az OCR programok a memóriában található képelemeket vizsgálva próbál-
ják eldönteni, hogy egy-egy képelem milyen karakternek felelhet meg. Ez a
felismerés művelete. Több felismerési eljárás ismert, közülük a leggyakrabban
használt az alábbi kettő valamelyike:

Összehasonlítás: az OCR program a képelemeket a karaktereknek a háttér-
tárban tárolt bittérképes mintaábrájával hasonlítja össze, hogy felismerje azt
a mintaábrát, ami leginkább hasonlít a képelemhez. A mintaábra karakter-
kódja a felismert karakternek a kódja. A módszer hátránya a betűméret és
betűtípus függőség, ami jelentősen befolyásolja a felismerés pontosságát.
Körvonalelemzés: az OCR program a képelemek körvonalelemei méreté-
nek illetve arányainak elemzésével határozza meg a képelemekhez rendel-
hető karakterek kódját. Ez a módszer betűmérettől és betűtípustól független
felismerést biztosít.
Megjegyzem, hogy vannak célalkalmazásokhoz használható felismerési el-
járások, melyeket vonalkód, kézzel írt számok, stb. felismerésére használnak.
Az OCR programokat ki szokták egészíteni szövegfelismerő programrész-
szel, ami kihasználja az adott nyelv nyelvelemző lehetőségeit, és ezzel jelentősen
javítja a felismerés pontosságát.
Az alábbiakban ismertetem egy szokványos OCR program működési fázisa-
it. Megjegyezem, hogy vannak meghatározott alkalmazáshoz fejlesztett OCR
programok, ezek működése sok tekintetben hasonlít a szokványos OCR progra-
mokhoz, persze ezeknek vannak az alkalmazási célhoz illeszkedő munkafázisai is.
? A feldolgozandó kép elérése: ebben a fázisban történik a feldolgozásra
kijelölt képfájlnak a memóriába történő bevitele. A képfájl lehet egy szken-
nerről beolvasott képfájl vagy egy már beolvasott képfájl.
? A kép előfeldolgozása: ebben a fázisban a program előkészíti a memóriá-
ban található képfájlt a lehető legjobb felismeréshez. Megszünteti az esetle-
ges ferdeségeket, illetve meghatározza az oldal tájolását
? Felbontás, zónázás: a program kikeresi, majd zónákba foglalja a feldolgo-
zandó képfájl oldalon található adatokat. A program megkülönbözteti a ké-
pet és a szöveget. A szövegzóna típusa lehet folyószöveg, illetve táblázat.
Ebben a fázisban határozza meg a program a zónák feldolgozásának sor-
rendjét. Vannak programok, melyek automatikusan elvégzik ezt a munkafá-
zist, más programok esetében kézi zónabeállítás szükséges az egyes zónák
kiválasztására, illetve a feldolgozás sorrendjének meghatározására.
? Felismerés: ebben a fázisban lesz a zónatulajdonságoktól függően a képből
szöveg. A felismerés végeredménye egy szerkeszthető szövegfájl vagy táb-
lázat. A felismerés során a program tárolhatja az egyes karakterekre jellem-
ző formátum adatokat, hogy azokat a mentés fázisban hozzárendelhesse a
szövegfájlhoz.
? Ellenőrzés, tanítás: ebben a fázisban javítja ki a szövegben az alkalmazó a
hibásan felismert karaktereket, esetleg kiegészíti a szöveget a fel nem ismert
karakterekkel. A legtöbb OCR program „tanítható”, ami lehetővé teszi, hogy
az alkalmazó megtanítsa a programot a sorozatosan hibásan felismert kép-
elemek helyes felismerésére.
? Megjegyezem, hogy akkor érdemes OCR programot szöveg bevitelre hasz-
nálni, ha a felismerés pontossága (találati arány) legalább 96%-os. Ennél
rosszabb felismerésnél érdemesebb újra begépelni a szöveget. A begépelés
ugyanis rövidebb ideig tart az ellenőrzésnél és a hibajavításnál.
? Mentés: a felismert szövegfájl megfelelő formátumban történő tárolása. Ha
a program nemcsak a felismert szöveget, hanem az eredeti szövegben felis-
merhető formátumokat is tárolja, akkor az alkalmazó elmentheti a szöveget

elterjedten használt szövegszerkesztő (pl. Word stb.) vagy táblázatkezelő
(pl. Excel stb.) formátumában is.
Magyarországon a legismertebb OCR program a Recognita Rt. Recognita
nevű programja. A Recognita V5.0 verziója Windows 9x, illetve Windows 2000
alatt fut. A program egyedülálló jellemzője, hogy a világ 107 nyelvének karakte-
reit ismeri fel, ami lehetővé teszi, hogy a program több nyelven írt dokumentumok
felismerésére is használható legyen. Több fájl formátumba képes elmenteni a
felismert szöveget. Rendelkezik a telepítő program alapvető lapolvasó kezelő-
programokkal, de képes a már feltelepített Twain modult is használni.
Recognita Plus 5.0
A program telepítése
A windows-os programoktól már megszokott next-next-ok-install. A telepí-
tés végén kell beállítani a scanner típusát, és itt lehet választani a már feltelepített
Twain modulból. Mivel nem tartalmazza az összes, piacon kapható lapolvasók
meghajtóit, ezért csak a fontosabb, ismertebb lapolvasókat találjuk meg. Ezért,
sok esetben érdemes a scanner-ünk kezelőprogramját használni.

A program indítása
Az asztalról:
A Start menüből:
Kezelőfelület
1) Címsor,
2) Menüsor
3) Eszköztárak,
4) Objektum terület,
5) Állapot sor.
4. ábra: A Recognita kezelőfelülete.
Fontosabb ikonok az eszköztáron:
1. Képforrás beállítása
1.1. Szkenner
1.2. Adott mappa


2. Feldolgozás típusának kiválasztása
2.1. Olvasás a kijelölt forrásból
2.2. Képek szkennelése/betöltése a kijelölt forrásból
Feldolgozás menete
? Program indítása,
? Képforrás beállítása,
? A feldolgozás típusának megfelelő alkalmazásindítás,
? Betöltődik a szkenner kezelőprogramja,
? Előolvasás,
? Beolvasandó szövegrész kijelölése,
? Kijelölt szövegrész írás irányának beállítása forgatással,
? Beolvasandó kép beállítása: élesség, felbontás, színek száma, színkorrekció,
? Szkennelés indítása,
? A beolvasott képet átalakítja a szkenner programja, és átadja a
Recognitának,
? Beolvasás, tér felismerés, alak felismerés,
? A felismert szöveg megjelenítése,
? Javítási lehetőség biztosítása,
? Mentési lehetőség nyújtása.
Feladat
Olvassunk be szöveget a Recognita segítségével, a következő módon:
Kész szöveg
Egy könyvből, egy újságból egy tetszőleges szöveget, szövegrészt kell beol-
vasni, úgy, hogy a beolvasandó szöveg forrása a lapolvasó legyen.
Először kép
A lapolvasóval elsőnek a beolvasandó szövegről képet kell készíteni. A
képnek nagy felbontásúnak kell lennie, a későbbi feldolgozás miatt. Ez a felbontás
200 DPI-nél kezdődik. Itt már a karakterek felismerése nem pontos. 600 DPI-ig
van értelme növelni a felbontást. E felett túl nagy méretű lesz a kép, bájtban, és
csak feleslegesen foglalja a helyet, mivel alacsonyabb felbontás esetén is jól
működik a karakter felismerés.

Szöveg a képernyőn
A képernyő a multimédia rendszerek legfontosabb kiviteli eszköze. A leg-
több multimédia termék képernyő használatára épül. Ezért a multimédia termé-
keknél minden képernyőoldal kiviteli formája rendkívül lényeges. Az alábbiakban
ismertetünk néhány általánosan érvényes szempontot a képernyőre készülő szöveg
formázásához.
Multimédia termékek készülhetnek interaktív használatra, amikor a termék-
kel a képernyő előtt ülő alkalmazó foglalkozik. Készülhetnek bemutatásra is,
amikor a nézők (alkalmazók) a képernyőtől távolabb helyezkednek el. A további-
akban ismertetett szempontok egy része olyan termékekre vonatkozik, melyek
több néző számára készülnek.
Betűtípusok
A betűkészlet a jelek egy csoportja, amely többféle stílust, típust és méretet
is tartalmazhat. Ezek például a Times New Roman, Arial és Century. A betűtípus
a karakterek olyan kollekciója, amelyek általában egyféle stílusúak, egy méretűek
és ugyanahhoz a betűkészlethez tartoznak. Például a 12-es dőlt Arial egy betűtí-
pus. A betűstílusok közé tartozik például a félkövér (bold), a dőlt (italic) és az
aláhúzott (underline) is. A méreteket általában pontokban adjuk meg, egy pont kb.
1/72 inch. A számítógépes világban gyakran használják a font kifejezést, amikor a
typeface helyénvalóbb lenne.
A betű megjelenésének egyik jellegzetes eleme a betűtalpas típus, amelyet
serif típusnak is neveznek. Ezeknek nagy előnye, hogy segítik az olvasást, ilyen-
nel szokták általában a nyomtatott szövegeket írni. Ide tartoznak a Times New
Roman, Century, Courier New, Bookman. Ezzel ellentétben a sans serif nem
rendelkezik ilyen díszítő elemmel. Felhasználása általában a címeknél történik,
jobban megragadják a figyelmet. Ilyenek az Arial, Verdana, Comic Sans MS.
Legyen a szöveg elég nagy méretű.
Nem lehet írásos üzeneteket továbbítani, ha a nézők nem tudják elolvasni a
szöveget. A multimédia terméket készítő tapasztalatlan tervezők gyakori hibája,
hogy kisméretű betűkből állítanak össze a szöveget. Ezek, pedig nem olvashatók.
Szövegünk megtervezésekor először is azt kell tisztázni, hogy milyen képfelbon-
tásra tervezünk. Minél kisebb a képfelbontás annál kevésbé olvasható a szöveg,
ilyenkor érdemesebb serif típus helyett sans serif betűkészletet használni. Az
egyre inkább megnövekedett képfelbontás elterjedése már lehetővé teszi a serifek
használatát, természetesen ez függ az alkalmazott betűmérettől is.
A használandó betűtípusok általában a megjelenítő képernyő méretétől
függnek. Nagyobb feloldású képernyőn általában a betűméretek kisebbek.
Egy számítógép képernyőjén bemutatott interaktív termék esetében természetes,
hogy a néző a képernyő előtt ül. Mivel a képernyők feloldása jó, kisebb méretű
betűk is jól olvashatók. Ahol a nézők a képernyőtől távolabb helyezkednek el,
nagyobb méretű betűket kell használni, hogy a szöveg olvasható legyen.
Különböző betűtípusoknál a karakterek különböznek egymástól. Vannak be-
tűtípusok, melyek formájuk miatt nehezen olvashatók. Még egy jól olvasható

betűtípusnál is előfordulnak karakterek, melyek egy adott méretnél jól olvashatók,
míg más karakterek kevésbé. Cikornyás betűtípusokat nem célszerű a szöveg-
törzsben használni. Ilyeneket csak címsorokban szabad használni.
Ne legyen kettőnél több betűtípus egy képernyő oldalon.
A szövegtörzsben lehetőleg egy fajta betűtípust használjunk. A sokféle stí-
lus használata zavarja az olvasást, ezért ha mégis ki szeretnénk emelni néhány
részletet, azt lehetőleg egyfajtával tegyük.
Ha egy képernyő oldalon túl sok betűtípus található, akkor az oldal megjelenése
zavaros. A sok betűtípus már csak azért is zavaró, mert a néző az oldal szerkeze-
tének a „megfejtésével” „örődik, és nem összpontosít az üzenetre. Ha egy oldalon
szövegelemeket meg kell különböztetni egymástól, célszerű különböző betűmére-
tekkel és stílusokkal dolgozni vagy különböző háttereket használni. Ez különösen
bemutató termékekre érvényes.
Ne legyen túl sok szöveg egy képernyő oldalon.
A mondanivalót egyszerű, világos mondatokba kell sűríteni. A mondatok
legyenek a lehető legrövidebbek. Ha sok szöveg szükséges, akkor a szöveget
gondolatok szerint célszerű szétbontani és több képernyő oldalon elhelyezni.
A szöveget nemcsak megjeleníteni kell, biztosítani kell azt is, hogy a néző legyen
képes elolvasni azt. Még egy interaktív multimédia terméknél is maradjon a
képernyő alján néhány üres sor, mert egy képernyő oldalra általában sok szöveg
fér.
Hasonlóan fontos dolog a betűtávolság és a sortávolság is. Ezek helyes megvá-
lasztásával szintén az olvashatóságot javíthatjuk. A túl nagy sortávolság és betű-
köz nagyon széthúzza a szöveget, míg a túl kicsi egybe folyik. A betűközök
optikai kiegyenlítését egalizálásnak nevezzük.
Szövegstílusok
A szövegstílus a fűszerekhez hasonló, melyekkel javítani lehet az étel ízét, de nem
szabad túl sokat használni, mert ártalmas lehet. Jó szövegstílussal javítani lehet a
termék kiviteli formáját, valójában azonban a szövegstílus, nem vagy alig befo-
lyásolja termék tartalmát.
Ritkán szabad csupa nagybetűből álló szöveget készíteni.
A csupa nagybetűből álló szöveg kevésbé olvasható, mint a nagy- és kisbetűt
keverve használó. Csupa nagybetűből álló szövegbe beleolvadnak a nagybetűvel
kezdődő szavak. Ilyen szövegben nem tűnik ki a mondatok kezdete. A nagybetűs
szöveg használatát rövid címekre és a szövegből kiemelni kívánt dolgokra kell
korlátozni.
Ne használjon egy attribútumból háromnál többet egy oldalon.
Ha egy szövegben sok attribútumot használnak, a szöveg túl változatos lesz,
emiatt a néző azt nehezen tudja átlátni, értelmezni. Gyakran a sok szöveg attribú-
tum rontja a szöveg olvashatóságát.
A képernyőn félkövér betűkkel emeljen ki, ezek feltűnőek, és jól olvas-
hatók.
Ha félkövér betűket korlátozottan használ, a szöveg áttekinthető, olvasható
lesz, ugyanakkor a félkövér szövegrész felhívja magára a figyelmet. Túl sok

félkövér szövegrész a szöveget „súlyossá” „eszi és elmarad a félkövér szövegrész
figyelem felkeltő jellege.
Az árnyékolt szöveg változatos és jól olvasható.
A képernyőn az árnyékolás 3D hatást kölcsönöz a képernyőoldalnak. Az ár-
nyékolás javítja a nagyméretű betűk olvashatóságát, viszont az árnyékolt kismére-
tű betűk nehezebben olvashatók. Az árnyékolás különösen akkor előnyös, ha sötét
háttér előtt fényes szöveg van.
Ha egynél több dolgot árnyékol a képernyőn, az árnyékolásnak következetesnek
kell lenni, mert az árnyékolásnak informatív hatása lesz, amit célszerű kihasznál-
ni.
A keretezés javítja a szöveg olvashatóságát.
Érdemes a szöveget kontrasztdús kerettel körberajzolni. Keret használata
szinte kötelező, ha a szöveg és a háttér színei hasonlóak. Ilyenkor a keretezés
megakadályozza, hogy a szöveg beleolvadjon a háttérbe.
Használhat karakterek között változó távolságot.
A címsort általában nagyobb méretű betűkből állítják össze. Ha a címsorban
nagyobb karakterközt használ, ez szellőssé és elegánssá teszi a szöveget.
Ezzel szemben a szövegtörzsben kisebb betűméretnél a „szellős” „zöveg
nehezen olvasható. „Szellősen” „zedett szavak hangsúlyosnak hatnak, azaz helyet-
tesítik a félkövér megjelenítést. A szövegtörzsben a „sűrített” „arakter elhelyezés
viszont modern, erőteljes hatást kelt.
Szövegelrendezés
A szöveg megjelenésének is vannak általános elvei, ezek nagyjából meg-
egyeznek a számítógépes és a nyomtatott médiában. Az elvek többsége tudomá-
nyosan is bizonyított.A hasábok esetében legcélszerűbb egyet használni. Egy
vizsgálat megállapította, hogy a kéthasábos alak rontja az olvasási sebességet. A
szöveg tördelése azonban szükséges más módon, de lehetőleg ne elválasztással,
hanem szó végén történjen. A sortávolságra leginkább a másfél- kétszeres ajánlha-
tó. A bekezdéseket az első sor behúzásával, esetleg térközzel válasszuk el.
Arra is figyelnünk kell, hogy ne kerüljön túl sok szöveg egy oldalra. Ennek
is megvannak a maga szabályai. A nyomtatásban például egy A4-es oldalra kb.
30-40 sor, egy sorba kb. 60 karakter kell, hogy kerüljön. A szöveg balra zárt
elrendezéssel célszerű, jobboldalon meghagyva a töredezettséget. Ezek afféle
támponttal szolgálhatnak a szemnek, könnyebbé téve a sorok követését.
A szöveg sűrűsége
A szöveg sűrűsége az olvasási sebességet és a megértést befolyásoló tényező. Egy
kísérlet eredményei szerint a kisebb betűkkel írott szöveg (80 karakter soronként)
gyorsabban olvasható, mint a nagyobb betűkkel írott szöveg (40 karakter soron-
ként), de a megértés fokában nincs eltérés. A kétszeres sortávolság alkalmazása
javítja az olvasási sebességet és kis mértékben a megértés fokát is. Ebben az
esetben a kisebb betűk gyorsabban olvashatók, mint a nagyobb betűk.
Lehetőleg kis- természetesen még jól látható betűméretet és rövid, 8-10 szóból
álló sorokat kell alkalmazni. Ez a napilapokban és folyóiratokban már jól bevált
több-oszlopos (hasábos) szerkesztési mód követését jelenti. A rövid sor ekkor
lehetővé teszi, hogy az olvasó szeme egyetlen fixációs pontból átfogja az egész

sort, és így időigényes, vízszintes irányú szökellő szemmozgásokat nem kell
végeznie. A hosszú soroknál ugyanis elsősorban abból adódik az időveszteség,
hogy az egyik sor végére fixált tekintet csak viszonylag lassan talál vissza a
következő sor elejére.
A gördítés (scrolling)
A szöveges képernyőn függőleges és vízszintes gördítési lehetőséget szokás
biztosítani. A gördítési lehetőség a képernyő egyik fontos dinamikus jellemzője.
A függőleges gördítés során a kijelzett anyag egy adott beállított sebességgel
mozgatható le és fel, míg a vízszintes görgetési esetén jobbra és balra.
A magától gördülő szöveget a felhasználók nehezebben követik és értik,
mint a statikus ernyő szövegét. Mivel, a szöveg esetleg továbbgördül mielőtt azt
alaposan el tudták volna olvasni. Ez különösen problematikus lenne oktatási
anyagokban, ahol a tanuló önálló haladási sebességének biztosítása alapvető
pedagógia elv. A függőleges gördítést oktatási anyagokban nem magának a tan-
anyagnak a közlési módjaként, hanem csupán kereső-böngésző segédeszközként
célszerű alkalmazni. A vízszintes gördítés alkalmazása csak olyan esetekben
indokolható, amikor egyes - pl. menü, tájékoztató információ vagy hibaüzenet
megjelenítésére szolgáló - ablakokban kevés hely áll rendelkezésre.
A sorkiigazítás (sorkiegyenlítés)
Ha a szöveg teljesen hozzásimul a margóhoz sorkiigazításról, illetve sorki-
egyenlítésről beszélünk. A szöveg ennek megfelelően lehet balra igazított, közép-
re igazított, jobbra igazított vagy mindkét oldalra igazított (sorkizárt). A különbö-
ző nyomtatott anyagokban - könyvekben, folyóiratokban, napilapokban stb. - a
szöveg általában mindkét oldalra igazított. A professzionális nyomdatechnikának
három eszköze is van arra, hogy a sorkizárt szöveg könnyen olvasható és esztéti-
kus legyen:
 változó betűszélességet alkalmazhatnak,
 egyes betűk részben átlapolhatják egymást (pl. az A és V, vagy az L és Y
betűk az ún. alávágás (kerning) révén átlapolhatják egymást és így a szoká-
sosnál közelebb vihetők egymáshoz), és
 szomszédos betűk közé szükség szerint egészen rövid üres helyeket (space-
eket) tehet be. Ezekkel a megoldásokkal elérhető, hogy az olvasó nem ta-
pasztal túlságosan hosszú üres helyeket és szöveget valóban könnyen olvas-
hatónak, és esztétikusnak találja.
Ezek a lehetőségek azonban többnyire nem állnak a képernyő-tervezést vég-
zők rendelkezésére, a szokásos számítógépes szövegszerkesztők a mindkét oldalra
igazítást úgy végzik el, hogy a szavak közé egyszerűen további üres helyeket
tesznek be. Az olvasó számára indokolatlanul változó szóközök nehezebben
olvashatóvá teszik a szöveget. A képernyő-tervező számára a csapda éppen abban
áll, hogy akkor is professzionálisabb kinézetűnek véli a sorkizárt szöveget, ha az
valójában nehezebben olvasható.
A képernyőn ne alkalmazzunk sorkizárt szöveget, ha az további szóközök
hozzáadásával jár. Ez különösen fontos elv akkor, ha az olvasók gyengébb olvasá-
si készségekkel rendelkeznek.
A sorok töréspontjai

A sorkiigazítás kérdése kapcsolódik a sorok töréspontjainak legelőnyösebb
megválasztásához is. Számos szerző szerint a sorkiigazítás kérdése nem is vizs-
gálható függetlenül a sor-töréspontoktól, mert a többé-kevésbé már önmagukban
is értelmes sorok - elsősorban a gyengébben olvasók esetén - megkönnyítik az
olvasást.
Megállapítható, hogy célszerű ún. „s”intaktikus sor-töréspontokat” „lkalmazni,
amelyek önmagukban értelmes szövegrészeket választanak el.
A kis betűk és nagy betűk kérdése
A kis betűkkel írott szövegek általában jobban olvashatók, mint nagy betűk-
kel írottak. Ennek az az oka, hogy a kis betűk alakja karakterisztikusabb, mérete
változékonyabb. Például az o, j, k, f, és g méretben jobban különböznek egymás-
tól, mint az O, J, K, F és G, ami támpontokat ad a szavak felismeréséhez és így
gyorsítja az olvasást.
A megkülönböztető jegyek száma tovább növelhető, ha a kis és nagy betűket
értelmes módon keverten használjuk.
Háttér
A háttér egy képernyő egyik fontos eleme. A papír információhordozóval
szemben a képernyőn különböző színű hátterek állíthatók be. A háttér előkészíti
az információt, meghatározza hangulatát, ami lehet mulatságos, komoly, elegáns,
stb.
Először mindig tisztázni kell, hogy a képernyőnek milyen benyomást, érzést
kell közvetíteni, csak ezután szabad a hátteret meghatározni. Egyszerű ismertető
jellegű szövegnél célszerű egyszerű háttérnek használata. Ilyenkor használjon
tompa színeket. Ha lényeges, hogy a termék meghatározott légkört teremtsen vagy
szeretné a közönséget izgalomba hozni, akkor használhat a háttérben élénkebb
színeket, megjeleníthet a háttérben mintákat vagy képeket is.
Színek
A képernyőn a papír információhordozóval szemben különböző színeket le-
het használni. Színekkel kiemelhetők a szöveg fontos pontjai és összeköthetők az
egymáshoz kapcsolódó gondolatok. Vegyük észre viszont, hogy a színek megjele-
nítése rendszerfüggő dolog. A színek megváltozhatnak, ha a multimédia termék
egy bizonyos típusú képernyő helyett egy másikon jelenik meg.
Kontrasztdús színkombinációkat célszerű használni az előtérben illetve a háttér-
ben lévő elemeknél.
Mindenképpen meg kell győződni arról, hogy az előtér számára kiválasztott
színek illetve színkombinációk nem olvadnak-e bele a háttérbe. Vigyázni kell az
előtér, háttér színkombinációinak összeállításánál. Vannak olyan színkombináci-
ók, melyekben a szöveg nehezen olvasható. Nehezen olvasható például a narancs-
szín szöveg kék háttéren.
 Ne legyen túl sok szín egy képernyő oldalon.
Ha egy oldalon az előtérben több mint három-négy szín fordul elő, olyan ha-
tása lehet, mint egy „rikító gyümölcssalátás tálnak”,”vagyis érzékszervi túlterhe-
lést okoz.
 Ne csak színekkel különböztessen meg képelemeket.
A színek kiemelnek és érthetőbbé tesznek egy képet. Nem szabad azonban
kizárólag színekkel megkülönböztetni fontos képelemeket. Előfordulhat ugyanis,
hogy a terméket monokróm monitoron kell bemutatni vagy egy olyan rendszerben
használni, melynél a monitornak kicsi a színmélysége. Ilyen esetben például a
vörös színnel kiemelt szövegre való hivatkozás alig értelmezhető.
? A színek hangulatot, benyomást közvetítenek, ezt a színek kiválasztásánál
figyelembe kell venni.
Különböző színeknek illetve színkombinációknak különböző a hatása, és
különböző képen hatnak. Össze kell hangolni a színeket, a közvetített üzenetet és
a teltételezett hallgatóságot. Az emberek a színeket mindig társítani szokták
dolgokkal, függetlenül attól, hogy egy üzenet mit sugalmaz a kiválasztott színnel.
 Kerülje a terméknél a telített színek használatát.
A teljesen telített vagy vegyítetlen színekben megjelenő elemek vakítanak a
képernyőn. A termék készítésekor feltétlenül ellenőrizni kell a színek árnyalatá-
nak, telítettségének és fényerejének beállítását.
 Nem szabad elfelejteni, hogy vannak színvakok és színtévesztők.
Kerülni kell a zöld és piros színkombinációkat, mert ez nehézséget okozhat
színvakok és színtévesztő nézőknek. Ők ugyanis képtelenek vagy alig képesek
ezeket a színeket megkülönböztetni egymástól.