Fájdalmas dolog, hogy ezt nekem kell leírni, de valakinek meg kell tennie. A köszönés jólneveltség kérdése. A helyes köszöntéssel saját műveltségünket mutatjuk meg, önmagunkat emeljük ki. Úgy viselkedünk ahogy szüleinktől láttuk, vagyis aki nem tartja be az írott vagy íratlan szabályokat, szüleire hoz szégyent, mert azt feltételezi, hogy a szülők nem tanították meg köszönni. Ilyen tekintetben nem léteznek társadalmi osztályok vagy szakmai fokozatok közti különbségek, ezek a szabályok mindenkire egyformán érvényesek. Egy művelt, erkölcsös ember ugyan úgy respektálja a szakmai szempontból nála alacsonyabb beosztottnak is, mint a magasabbakat. Bár egymás üdvözlése az emberiséggel egyidős, a köszönés formáját és értelmét már egy egyszerű mimika, testtartás vagy magatartás is megváltoztatja, tiszteletünket már egy kis gesztussal is kifejezhetjük. Mindenki megérdemli, hogy köszöntsék. XIV Lajos például az utolsó szolgálóját is ugyanolyan rajongással köszöntötte, mint a legcsillogóbb La Vallière kisasszonyt.
Fontos kérdés, hogy ki köszönjön előre?
A férfi köszönti előre a nőt, még ha idősebb is nála
A fiatalabb köszönti előre az idősebbet
A társaságba újonnan érkezett köszönti előre az ott lévőket
A beosztott a magasabb rangút
A köszönést kötelező módon fogadjuk, ennek elutasítása súlyos sértés annak, akitől kaptuk.
Hogy köszön egy úr?
Mindig a nő előtt köszön
Abbahagyja a cigarettázást
Kiveszi kezét zsebéből
Kalapot emel: legalább a találkozás előtt két méterrel, enyhe meghajlással kísérve és a másik személy szemébe nézve. Ha a köszöntött fél bal oldalunkon van, jobb kézzel illik kalapot emelni, és fordítva.
Jobb a fejen hagyni a kalapot és csak verbálisan köszönni, mint a gesztust leredukálva csak a kalap szélét megérinteni anélkül, hogy levennénk. Ha nincs a férfin kalap, akkor fejét kissé mélyebben hajtja meg.
Hogy köszön egy hölgy?
Azonos neműek találkozásánál a fiatalabb köszön először
Enyhe mosollyal és rövid fejhajtással kísérve
Az angolszász országokban a nő köszön előre, ezzel engedélyezve a férfinak a köszönést
Európa többi részén a férfi köszön, a nő fogadja
Két, azonos nemű és korú személy egyszerre köszön
A köszönés visszautasítása;
A tapintat és a diszkréció a művelt ember ismérve. A köszönés visszautasításával (nem fogadásával) sértettségünket fejezzük ki az iránt, akitől kaptuk. Ezen a helyzeten kívül nincs az a köszönés, amit a jó modor alapszabályainak szándékos és durva megsértése nélkül elutasíthatunk. Előfordulhatnak helyzetek, amikor valamilyen konfliktus miatt, a köszönés elkerülése végett szándékosan nem akarunk észrevenni valakit. Nagy tapintatosságot és lélekjelenlétet igényel, hogy ilyen esetben mégis becsületesen járjunk el. Igyekezzünk már távolról, feltűnés nélkül kitérni a találkozás elől, de ha ez mégis elkerülhetetlen, akkor röviden köszönünk. Ez akár lecke is lehet a másik számára, ha ő volt a bűnös, ellenkező esetben pedig békülési szándékunkról adhatunk számot ezzel a gesztussal.
Nincsenek szabályok, kivételek nélkül
Ha valaki – főleg egy nő – kényelmetlen vagy kínos helyzetben van, elkerüljük a köszönést
A hadseregben szigorú rendje van a köszönésnek: kötelező módon az alacsonyabb rangú köszönti először a magasabb rangút azonos egyenruhát viselők (vasúti társaság, posta, vám, stb.) anélkül köszönhetnek, hogy ismernék egymást aki belép egy helyiségbe az köszön, az ott lévők pedig fogadják azt (étterem, vonatfülke, váróterem, lift, üzletek, stb.) A jól nevelt ember megáll és leveszi kalapját egy gyászmenet előtt, egy nemzeti himnusz alatt vagy nemzeti lobogó felvonásakor felállunk és levesszük kalapunkat, kimutatva ezzel mások iránti tiszteletünket. Ha egy ismerősünk társaságban van, mindenkit köszöntünk, akik fogadják köszönésünket, viszont nem kötelesek megkérdezni nevünket.
Kézfogás
Ha nem rokonnal, baráttal vagy közeli ismerőssel találkozunk, akkor „Jó napot!”, „Jó estét!” köszönünk, és feltétlen odatesszük: Hölgyem/Uram
Nem szükséges kimondanunk a nevét köszönéskor annak, akivel találkozunk, de egy rangos személy vagy tiszt kimondhatja nevét beosztottjának, ami bók, dicséret jele a részükről
Kerüljük a helló, csá, ágyő változatokat hivatalos közegben
Kézfogást legtöbbször akkor eszközölünk, ha pár szót fogunk váltani azzal, akivel találkoztunk. A kézfogás ősi, mély szimbolikájú gesztus. Kezet szorítani valakivel a mély tisztelet jele.
Kezet fogni jobb kézzel szokás – ez onnan ered, hogy a fegyvert jobb kézben tartják, és ha ezzel a kézzel fogunk kezet, akkor ez a békekötés szándékát jelzi. Egyes közösségek, például a felderítők bal kézzel fognak kezet.
Aki először nyújt kezet: a nő, az idősebb vagy a felettes. Mégis, ha ennek ismeretének hiányában a fiatalabb nyújt kezet először, ezt visszautasítani szégyen.
A leggondterheltebb államfők sem jogosultak visszautasítani a bosszantó kérelmezők kézfogását. Egy kéznyújtást visszautasítani kivételesen súlyos modortalanság.
Kézfogáshoz felállunk. A nőknek csak akkor kell felállni, ha idősebbel fognak kezet, vagy ha különös tiszteletet szeretnének tanúsítani az illető felé.
A kézfogás sokat elárul rólunk. Kezünk ne lötyögjön élettelenül, de ne is zúzza össze a másik kezét.
Nem illik lefele tartva kezet fogni, ez nem elegáns és „lekezelő”.
A kézszorítás a köszönésen kívül mást is jelenthet: egy üzleti ügyben való megállapodást, részvétnyilvánítást, gratulációt, kérést, köszönetet vagy bocsánatot, békülést, bizalmat, hitet.
Hogyan kell köszönni?
Köszönni, másokat üdvözölni sokféle módon lehet és kell. Máshogy kell érkezéskor és távozáskor üdvözölni az embereket. A köszönés az emberi érintkezés legmindennapibb formája. Vigyáznunk kell tehát, hogy megfelelő időben megfelelő módon köszönjünk. A köszönésnél az udvariasság általános szabályai érvényesülnek.
A köszönés protokolláris szabályai:
* Köszönést elmulasztani vagy nem viszonozni egyértelmű sértés.
* Köszönéskor illik a köszöntöttel szembenéznünk.
* Ne várjunk arra, hogy a másik fél előre köszönjön. Az igazán udvarias embert nehéz ebben megelőzni.
* Ha köszönéshez megállunk, általában kezet fogunk. A kézfogás szabályai ellentétesek a köszönésével: aki előre köszön, annak meg kell várnia, amíg a másik kezet nyújt. A kéznyújtás figyelmen kívül hagyása, a kézfogás el nem fogadása azonban sértést jelent.
* A kézfogás legyen határozott, erőteljes, de ne legyen túl erős szorítás.
* Kezét csókolom-mal nőknek, vagy nagyon idős embereknek szokás köszönni - de nem kötelező.
* Szervusz-szal természetesen csak annak köszönhetünk, akivel tegező viszonyban vagyunk.
* Csak távozásnál használhatjuk a viszontlátásra köszönést. A viszlát rövidítés kicsit nyeglének hangzik.
* Lakóházak liftjébe lépve mindig üdvözölnünk illik a bent tartózkodót.
* Sokáig vitatott volt a diáknyelv elterjedt köszöntési formáinak létjogosultsága (szia, csaó, helló, szevasz, csá stb.) ma már ez önmagában nem udvariatlanság.
* A csók a bizalmas kapcsolatok kifejezője. Valójában nem is csók, hanem puszi, azaz az arcra adott jelképes csók. A mindennapi hivatalos érintkezésben nem szokásos. Esetenként azonban a kapcsolat tartalmának minősítését jelenti, többnyire politikai jelentőséggel.
* Az ölelés hasonlóan hagyományos és bizalmas üdvözlési forma. A testek rendszerint nem érnek össze, a formalitás itt is elsősorban jelképes. Többnyire együtt jár a váll (finom) megveregetésével - a kemény lapockaropogtatás kerülendő.
Hogyan Köszönjünk?
- nem zsebre vágott kézzel
- nem tele szájjal
- ülő társaságban a fiuk felállnak ha mindkét nembeli idősebbnek köszönnek,
- a lányok akkor állnak fel, ha idősebb hölgyet köszöntenek
- fiúk vegyék le a sapkájukat 25 éven túli személy köszöntésekor.
Természetesen ez alól vannak kivételek. Ne várja például egy fiatal lány, hogy idősebb férfi ismerőse előre köszönjön neki. Helyesebb az is, ha a fiatalabb vezető előre köszön idősebb beosztottainak, a férfi vezető a női beosztottaknak. (Sajátos szabályok vonatkoznak, ha a nők egymást köszöntik: elsőként a hajadon üdvözli a férjezett nőt, a gyermektelen a gyermekes anyát.)
Másik kivétel, ha valaki helyiségbe lép be és ott már néhányan tartózkodnak: köszönjön előre tekintet nélkül arra, hogy odabent férfiak, vagy nők, vagy fiatalabb személyek tartózkodnak.
Érthetően köszönjön és nézzen félreérthetetlenül arra, akinek köszön, amikor 3-4 lépés távolságra megközelíti a másikat!
Szóbeli köszönés
Találkozáskor a napszakokhoz igazodva kívánunk Jó reggelt, Jó napot, Jó estét!
Magyarországon a reggel 10 óráig tart, az angoloknál 12 óráig. Az este nálunk 18 órakor kezdődik, déli szomszédainknál, nemritkán még 21 órakor is nappal van.
Franciaországban az illemszabályok előírják, hogy a napszakhoz igazodó köszönést udvariassági megszólítással toldjuk meg: Jó napot Asszonyom, Jó napot Uram! Bon Jour Madame, Bon Jour Monsieur.
Köszönni nem mindig könnyű, sokan gyakran zavarban vannak egy-egy találkozásnál. Mit mondjanak? Jó napot kívánok? Kézét csókolom? Szia? Puszi?
Hogyan köszönjünk hát?
Vegyük tekintetbe köszönésnél az emberekhez fűződő kapcsolatunkat, mindjárt könnyebb lesz a helyzet. Alapvetően egyetlen dolog, ami nagyon udvariatlan a másikkal szemben: ez pedig a köszönés elmulasztása.
Az iskolai oktatás szerint a legáltalánosabb köszönési forma a napszakok szerinti Jó reggelt kívánok! 18 éves fiú vagy lány a szomszéddal való találkozáskor is nyugodtan mondhatja ezt a napszaknak megfelelő formát.
A 25 év alattiak általános köszönési formája a Szia! Elfogadott forma, az angol See you later-ből -jelentése: látlak később- alakult ki.
A fiatalok között népszerű a Hello, az angol nyelvből átvett köszönési forma, amelyet érkezéskor mondanak. Nálunk gyakran az elköszönéskor is ezt mondják, holott a Good Bye illene ide, rövidítve Bye-bye.
Az üzleti, hivatali életre a magázódó köszönés jellemző. Ez a napszaknak megfelelő köszöntést jelenti. Gyakran tapasztaljuk, hogy a hivatalba belépő fiatal munkatársak Szia köszöntéssel üdvözlik azokat a kolléganőket, akik jószerével egyidősek az édesanyjukkal. Ezért illik megvárni minden fiatalnak azt, hogy az idősebb felajánlja a szervusz köszönést ebben az uniformizált tegeződős világban. Ismerőseinket köszönthetjük a Tiszteletem! Üdvözlöm formulával is.
Természetesen a köszönést fogadni és viszonozni kell. Ha rövid időn belül többször találkozunk valamely munkatársunkkal a hivatali folyosón, másodszor, harmadszor már nem köszönünk egymásnak. Elég egy barátságos mosoly ahhoz, hogy kellemessé tegyük az ismételt találkozást.
A protokolláris alkalmakon ehhez járul még az udvariassági kitétel (hölgyem, asszonyom, uram), vagy megszólítás névvel, ranggal.
Van egy sajátos magyar köszönési forma, a kezét csókolom, ami a magánéletben és a hazai hivatalos kapcsolatokban elfogadható. Protokolláris érintkezésben már megfontolandó a használata, mert más kultúrkörökben sértő is lehet.
A tegező köszönés hivatalos kapcsolatokban idegenek között nem megengedett, csak a régi és jó ismerősök között szokás. Mivel azonban bizalmas kapcsolatot fejez ki, amihez másoknak semmi közük, mások jelenlétében gyakran átvált a semleges vagy magázó formulára. Több nyelvi változata van, ami bizalmassági fok szerint változik: szia, szervusz, helló, stb.
Még annyit, hogy köszönéskor ne az égre vagy a földre szegezzük a tekintetünket, hanem nézzünk a másik szemébe.
A köszönés formái:
A napszaktól függően elfogadott köszönés:
* Jó reggelt!
* Jó napot!
* Jó estét!
* Jó éjszakát kívánok !
Ha igazán udvarias akar lenni mindig használja a kívánok szót. A gyerekeket a szervusz, a szia szavakkal üdvözölheti. Búcsúzásra a viszontlátásra szó a legmegfelelőbb.
Ma már a gyerekek többsége tegezi szüleit, nagyszüleit, szűkebb, tágabb, családtagjait. Ebben az esetben szüleinek, nagyszüleinek természetesen köszönhetnek sziával, szervusszal. Velük szemben is legyen tisztelettudó, és az alapvető szabályokra ügyeljen!
Vannak hivatalos köszönések:
* a katonák erőt egészséget kívánnak,
* az olaj, szén és ércbányászok jó szerencsét mondanak.
A katonák köszönés nélkül is tudják üdvözölni egymást:
* ez a tisztelgés, tiszteletadás.
A világ minden katonája szalutál feljebbvalójának. Ez is latin szó: a salutare jelentése: üdvözölni. E szó gyökere a salus = sértetlen és jó állapot, főnév. A saluto tehát kb. azt jelenti: Légy egészséges! De miért emeli jobb kezét a homlokához-sapkájához a katona?
A középkorban szokásos lovagi tornán az udvar vitézei összemérték erejüket. Ez nagy látványosságnak számított. Pontos előírások, szabályok szerint zajlott le. Mielőtt a párviadal megkezdődött volna, a páncélba öltözött, sisakos vitézek üdvözölték egymást, s leeresztették sisakrostélyukat, hogy igazolják személyazonosságukat. Ennek maradványa a sapkához emelt kéz! Még a mozdulatok is öröklődnek?! A viadalokról ez a szokás tevődött át a napi életbe, ha a lovagok találkoztak, felemelték a rostélyt így mutatták meg az arcukat. Ez maradt meg a tisztelgésben. A Magyar Honvédség katonái köszönés helyett tisztelegve emelik kezüket a sapkájukhoz.
A fővetés a katonaságnál, főleg tiszteletadásként, osztagok és csapatok vezényszóra (Jobbra v. balra nézz!) a katona fejét a kijelölt oldal felé és Vigyázz! vezényszóra fejét ismét előre fordítja. Ezt nevezik fővetésnek. A főhajtást akkor alkalmazzák amikor a köszönő személynek mindkét keze foglalt, (visz valamit) és menet közben a másik katona, vagy előljáró felé fordítva fejét biccent, fejet hajt, így köszöntve azt.
Futó találkozásnál köszönthetjük egymást fejbiccentéssel és szóbeli köszönéssel, esetleg a férfiak kalapemeléssel. A felállás is a köszönés egyik formája. A férfiak felállnak, ha hölgyet köszöntenek. De ezek a szabályok azért rugalmasan alkalmazandók, mert nevetséges lenne ha a főnök folyton felugrálna az íróasztaltól amikor a titkárnője vagy valamely beosztottja belép a hivatali szobába. Társaságban új vendég érkezésekor a nők ülve maradhatnak, csak akkor állnak fel, ha náluk idősebb nőt köszöntenek.
A köszönéshez hozzátartozhatnak még kiegészítő tevékenységek:
* a kézfogás,
* a kézcsók,
* a kalapemelés.
A kézfogás
Honnan ered a kézfogás? Eredetét tekintve nem kapcsolódik semmiféle megalázkodást kifejező mozdulathoz. A régi időkben, amikor a kézfogás még nem vált egyszerű jelképes cselekedetté, azért nyújtottak egymásnak kezet az emberek, hogy mutassák: nincs náluk semmiféle fegyver, baráti, békés érzelmekkel közelednek. Ezt igazolja többek között az itt a kezem, nem disznóláb tréfás szólásunk is. Eredeti értelme akkor világosodik meg, ha tudjuk, hogy régen az elöltöltős pisztolyt mondták gúnyosan disznólábnak. Ahogy éppen így nevezték a pisztolyt, az nyilván a régi mordályok ormótlan alakjára vezethető vissza. Az itt a kezem, nem disznóláb szólás tehát régen azt jelentette: Nincs pisztoly a kezemben, baráti jobbomat nyújtom feléd. A kézfogás egyszerű üdvözlési formájának ilyen bonyolult háttere van.
A kézfogás alapvető szabályai:
Mindig az idősebb nyújt kezet a fiatalabbnak, a nő a férfinak, a vezető a beosztottnak, az oktató a tanulónak, a magasabb beosztású az alacsonyabb beosztásúnak. A másik fél abban az esetben se tolakodjon a kézfogással, ha az előbb felsoroltak valamelyike elfelejti a kezét nyújtani. Ilyen esetben elmarad a kézfogás. Ha a kézfogás előtt ül illik felállni és úgy fogadni a nyújtott kezet. Nem illik hosszasan fogni a másik kezét, nem szokás szorongatni, ropogtatni, erősen rázni a társ kezét.
A kézfogás egyszerű, rövid és határozott mozdulat legyen. A kézfogás ereje a partner fizikai állapotához kell, hogy igazodjék.
A kézfogás kölcsönös udvariasság. Ne ragadjuk meg a másik kezet. Rángatni vagy megszorítani épp annyira illetlen dolog, mint a felületes, semmibe nem vevő kézfogás, ha csupán érintés válik belőle. Csak tiszta kezet nyújtsunk és nézzünk egyenesen a partner szemébe. A tekintet adja meg az üdvözlés igazi értelmét.
Ha kesztyűt visel mindkét fél akkor lehet kesztyűben is kezet fogni. Viszont ha bármelyikük a két fél közül nem visel kesztyűt, akkor annak aki viseli a kézfogás előtt le kell vennie azt és puszta kézzel kell kezet fogni.
Valószínű, hogy a kesztyű lehúzásának szokása, a kézfogáshoz hasonlóan szintén még hajdani lovagkori maradvány. A tetőtől talpig páncélozott lovagok a kezüket széles formájú (ujjnélküli) kesztyűkkel védték, amelyeket vaspántokkal, fém gyűrűkkel erősítették meg. Barátságos kézfogás előtt a kölcsönös jó szándék bemutatása céljából lehúzták a kesztyűt a kézről.
Lovagi kihívásoknál a kesztyűvel történt arculcsapás a legsúlyosabb sértésnek számított és életre-halálra szóló párbajjal lehetett csak elégtételt adni. Az arculcsapást szimbolikusan a kihívott fél elé dobott kesztyű jelképezte.
A lovagkor hölgyeinél viszont a kesztyű átadása vagy kesztyű-ajándék a férfi számára megtiszteltetés és a vonzalom kifejezője volt. Lovagi tornákon vagy csatában a lovag a sisakján hordta szíve választottjának kesztyűjét.
A későbbi udvari etikett kiterjedt a kesztyűviseletre is. Valamit átvenni kesztyűs kézzel vagy átnyújtani másnak nagyon durva illem-hibát jelentett volna. Talán ez az oka, hogy az udvari ünnepségeken az előkelő férfiak a kesztyűt gyakran övükbe rejtették, nehogy feledékenységből megtévedjenek.
Nagyfokú tiszteletlenség és megalázó-lekicsinylő dolog, ha kesztyűs kézzel fog valaki kezet olyan emberrel aki nem visel kesztyűt!
Természetesen ez alól lehet kivétel. Nők még akkor sem húzzák le kesztyűjüket az utcán, ha csupasz a férfi keze.
A kézfogás szokásai más kultúrkörökben sokféle változatosságot mutatnak.
Vannak akik a kézfogást gyengéd, erős vagy texasinak nevezik. Károly walesi herceg arról panaszkodott, hogy a texasiakra az új passzírozó kézrázás a jellemző, a csontropogtató erőfitogtatást nem is lehet másképpen kifejezni.
Az amerikai politikusok között népszerű a kézfogásnak az a változata, amikor a bal kezüket is belevonják a kézrázásba. Az üdvözlés melegségét tekintve ez a gesztus állítólag sokkal bensőségesebbé és barátságosabbá teszi a kézfogást.
A kézfogás nyugati szokása gyorsan terjed Kínában is, ma már elfogadott üdvözlési forma, de gyakran egy bólintás vagy biccentés is elegendő. A kínai férfiak úgy is üdvözölhetik egymást, hogy barátságosan megpaskolják a másik karját. A kínaiak kényelmetlenül érzik magukat, ha megöleljük, vagy megcsókoljuk őket, hacsak nem különösen szoros barátságról van szó.
Dél-Koreában a hagyományos üdvözlési forma érkezéskor és távozáskor egyaránt a meghajlás. A nyugatiak a koreai férfi barátjukat általában enyhe meghajlással és kézfogással üdvözlik. Előfordul, hogy az amerikai politikusokhoz hasonlóan mindkét kezüket használják a kézfogásnál, míg a nők csak bólintanak kissé.
Japánoknál a hagyományos üdvözlési forma a meghajlás, ami nem az alázat, hanem a tisztelet jele. A japánok azonban átvették a kézfogás nyugati gyakorlatát, noha nem szorongatják az ember kezét erősen és előfordulhat, hogy nem néznek a vendég szemébe. Ennek az az oka, hogy hagyományuk szerint az erős szorítás agresszivitást fejez ki, a közvetlen szemkontaktust pedig tolakodónak érzik. Bár a világot járt japán emberek gondosan tanulmányozzák a nyugati viselkedési formákat így előfordulhat, hogy egy japán is megszorítja a kezünket, sőt még a szemünkbe is néz!
A kézcsók
A kézcsók nem a férfiak és nők közötti kapcsolatban alakult ki, gondolták volna? A feudalizmus fejlődésével az egyre erősebbé váló főnemesek alárendeltségét volt hivatott jelezni a legfőbb hűbérúrral, a királlyal szemben.
A korlátlan hatalommal rendelkező spanyol uralkodók szinte beleszédültek a legmerevebb etikett saját maguk építette börtönébe: a spanyol szertartás szerint ugyanis a megkoronázott királyhoz így szól a megkoronázandó királyné: Baso las manos de Vuestra Mayestad! ami annyit jelent, hogy csókolom a Felséged kezeit.
A kézcsók polgári életünkbe Bécsből került, ahol azt a spanyol szertartással rokon osztrák udvari etikett tette általánossá.
A közép-európai országokban még ma is erősen érződik társaságban a kézcsók klasszikus hagyománya. A hivatalos kapcsolatokban már megfontolandó ez az udvariassági forma, mert bizalmaskodásnak számít, ezért a legtöbb országban kerülni kell.
Hazánkban és Lengyelországban ma is gyakori a kézcsók. Bár egy alacsony termetű lengyel üzletember azt panaszolta, hogy a magyar nők nagyon udvariatlanok vele szemben. Amikor kezet akar csókolni, elhúzzák a kezüket miközben orrba vágják őt. Ezúton kéri a magyar hölgyeket, hogy ne legyenek hozzá ilyen barátságtalanok. Annak ellenére, hogy a kézcsók elfogadása nem kötelező én mégis arra gondolok, ha egy férfi tiszteletét fejezi ki személyünk iránt a kézcsókkal, akkor ne utasítsuk el ezt a kedves gesztust.
A férfiaknak szóló figyelemfelhívás viszont, hogy a kézcsók ma jelkép. Egy francia etikett könyv szerint a férfinak igazság szerint a nő keze fölé kell hajolnia anélkül, hogy megérintené az ajkával. Tehát a kézcsók valójában nem is csók, csak hangnélküli leheletszerű jelzés. A kézcsók több a köszöntésnél, több tiszteletet fejez ki ezért illik kissé lehajolni. Hosszantartó kézcsók félreértést okozhat és ugyanúgy komikus, mintha valaki asztalon áthajolva akarna kezet csókolni.
További jó tanács: ha a férfi a társaságban lévő csinos Gizikének kezet csókol, akkor ugyanígy kell köszöntenie minden jelenlévő hölgyet, sőt még a nagymamát is, ha az jelen van a társaságban. Egy kivétel van! Ha az illető az édesanyját köszönti elsőként kézcsókkal, akkor nem kell a többi hölgynek kezet csókolnia.
A csattanós kézcsók nem ízléses. A nő soha ne kényszerítse ki a kézcsókot. Ne lendítse tehát a kezét a köszönő férfi ajka felé.
Ha egy társaságban egy férfi kezet csókol egy nőnek, a többi férfit ez nem kötelezi kézcsókra. Viszont a kezet csókoló férfit kötelezi arra, hogy a társaság összes jelenlévő nőtagjának kezet csókoljon.
Nem minden helyzet alkalmas kézcsókra. Munkahelyen, munkatársak és munkatársnők között, szabadban és közlekedési járművön minden képen hagyjuk el és akkor is, ha kesztyűs a női kéz. Beburkolt kezet megcsókolni több mint illemhiba, - sületlenség!
Külföldön tájékozódjunk jó előre a kézcsókot illetően is.
Az angol nyelvterületeken általában illetlen szokásnak tartják. Az angol illemszabály szerint ugyanolyan jogcímen az arcát is megcsókolhatnánk egy nőnek, ha a kézcsókba beleegyezik, ami persze érthetetlen túlzás a mi szemünkben. Más országokban a XX. század elején a kézcsók szinte parancsszámba menő társadalmi kötelezettség volt a vagyonos osztályoknál.
A csók a bizalmas kapcsolatok kifejezője. A csók a mindennapi hivatalos érintkezésben nem szokásos. Bár régi hagyományai vannak az ölelésnek és a csóknak egyes kultúrákban. A szláv népeknél hagyományosan bizalmas köszönés a bal, majd a jobb arcra, végül a szájra adott csók, amihez szoros ölelés és hátveregetés is járul. Hazánkban ez soha nem volt szokásban.
A csók általában csak az arcot illeti, jobbról és balról, de ez is éppen olyan jelkép, mint a kézcsók: a száj sohasem érinti az arcbőrt /ez hölgyeknél a kikészítést rontaná és nyomot is, hagyna /, hanem csak a két arc ér - alig - össze, s az ölelés is csak jelképes átkarolás, a két test sohasem ér össze.
Köszönésnek csókkal kísérése elsősorban rokonok között, illetve barátnőknél szokás. De azért kerülendő a pá drágám! jellegű, váll fölött a semmibe cuppantás. Napjainkban előfordul, hogy férfi-barátok is csókkal üdvözlik egymást. Sőt egymással baráti kapcsolatban lévő férfiak és nők is összecsókolóznak a találkozásnál. Természetesen ez nem illetlenség, ma már elfogadott tény nálunk, bár néhány évtizeddel ezelőtt nem így állt a dolog!
Nagy-Britanniában nem tartozott a klasszikus etiketthez, de újabban egyes körökben elfogadják ezt az európai szárazföldi szokást. Németországban ismert a kézcsók, de csak baráti társaságban. Az olaszokról közismert, hogy jobban kedvelik a fizikai kontaktust, mint a többi európai nép: a jó ismerősök arcon csókolják egymást, a férfiak, akik jó barátok, összeölelkeznek, hosszasan rázzák egymás kezét, miközben másik kezükkel az illető könyökét fogják.
Az érzelem nyilvános helyen történő kimutatása rendkívül ritka Indiában és más ázsiai országban, ami még a házastársak esetében is elítélendő.
Távol-Keleten a kézcsók még társas üdvözlés formában sem gyakorolható nyilvánosan. Ahol a hölgyek garantáltan halálra rémülnek, ha kézcsókkal akarják köszönteni őket, ez Japán.
Törökországban a szeretet jelei, mint az ölelés, a kézfogás, a csók, nyilvános helyen nem használatosak. Az arab országokban a nő tabu idegen férfiak számára, így a kézcsók szóba sem jöhet.
A szaúdi férfiak nem fogják bemutatni a társaságukban tartózkodó, lefátyolozott asszonyt. Ezzel szemben a szaúdi férfiak az üdvözlést öleléssel és arcra adott csókkal is kiegészíthetik. A szaúdi házigazda az utcán vagy a folyosón sétálva nyugati vendégét úgy kísérheti, hogy gyengéden megfogja a könyökét, vagy esetleg kézen is foghatja, s kéz a kézben sétálnak. Ez náluk a barátság és a tisztelet jele!
Már amikor II. János Pál pápa világkörüli utazásait a TV rendszeresen közvetítette, sokakban felvetődött a kérdés, hogy vajon illik-e megcsókolni a pápa gyűrűjét vagy sem. Nos!
A gyűrű latin neve annulum oszkulum, ami annyit jelent, hogy csókkal illet. Manapság ezt a gyűrűt pásztorgyűrűnek hívják. A középkorban, amikor a pápával találkoztak, igyekeztek megcsókolni az ereklyét is tartalmazó gyűrűt, amiből lelki megnyugvása származott az illetőnek. Egyébként annak idején lábgyűrű is létezett, amit csókkal illettek.
Napjainkban ez egy kereszt alakú gyűrű, a krisztusi keresztet jelképezi, nincs benne ereklye. Nem kell a gyűrűt megcsókolni, Őszentsége ezt nem is igényli. A diplomáciai protokollban kifejezetten megmosolyogják azt, aki megcsókolja a gyűrűt.
A kalap emelés vagy levétel
E szokás legmélyebb gyökerét keresve is a rabszolgatartó társadalom világába jutunk el. Nem egy írásos feljegyzés és még több kőbe vésett ábrázolás beszél arról, hogy egyes ókori népek, többek között az asszírok, hadifoglyaikat, később rabszolgáikat, minden ruhájuktól megfosztották. Eredetileg nyilván csak zsákmányszerzés céljából tették ezt, később azonban jelképes értelmet is kapott a rabszolgák teljes vagy részleges meztelensége.
Az, hogy egyes népeknél az alsóbbrendűeknek övig ruhátlanul kellett az előkelők színe előtt megjelenniük, de még inkább az a szokás, hogy egyes népek úgy fejezték ki tiszteletüket az idegenek előtt, hogy ruhájukat a vállukon fellebbentették, jól mutatja, hogyan válik az eredetileg rabszolgaviszonyt kifejező cselekvés a tiszteletadás jelévé! A kalapemelés szokása az ókorból származik: a kopaszra nyírt rabszolgák kötelesek voltak fejfedőjük megemelésével jelezni uraik előtt rabszolga voltukat. Egy nyugat-afrikai néger népnél a ruhafellebbentés együtt jár a kalap levételével.
Kétségtelen, hogy a mi köszönést kifejező kalapemelésünk is ennek az ősi szokásnak maradványa. A kalapot nemcsak megbillentik, hanem leveszik. Ha jobbról találkoznak, az ésszerűség a bal kézzel való kalapemelést diktálja. Ha a férfin sapka van, köszönéskor illik kissé - jelzésszerűen - megemelnie.
A férfiaknak le kell venniük a kalapot zárt helyiségekben, a Himnuszt hallgatva, gyászmenettel való találkozásnál, katolikus templomban, hivatalos épületben, magánlakásban, de akár a liftben is. Ne felejtsék el viszont , hogy zsinagógában, zsidó temetőben levett kalappal járni illetlenség, sőt tilos!
Áruházba vagy bevásárlóközpontba belépve a sapkát, kalapot nem kell levenni. A hölgyek kalapviselési szabályai egyediek.
Külföldre utazva tanulmányozni kell mindig a helyi köszönési szokásokat, mert meglepetés érhet minket.
A legtöbb távol-keleti országban enyhe meghajlással üdvözlik egymást, ami nem a megalázkodás, hanem a tisztelet jele.
Az indiai apák a namasztére oktatják a gyermeküket, amelynél a kezet imádkozó pozícióban, mellmagasságba kell emelni és enyhe főhajtással kell kísérni.
Thaiföldön ugyanezt a gyengéd és szívélyes gesztust wainak nevezik. De vigyázat, mert folytatva ezt a mozdulatot, és a kezünket a fejünk fölé emelve, már súlyos sértést jelenthet.
Nagy-Britanniában a férfi köszönését meg kell előznie a hölgy megelőző és megengedő fejbiccentésének, amivel jelzi, hogy fogadni fogja a köszönést.
A tibetiek meglengetik kalapjukat, kinyújtják a nyelvüket, a bal kezüket fülük mögé illesztik.
Az arab világban elvárják, ha köszöntöttek, akkor nála jobbat vagy legalábbis ugyanazt köszönjétek vissza.
A legfontosabb szabály az, hogy barátságosan köszöntsük egymást
Bemutatkozni csak pontosan, szépen
Bemutatkozáskor a nő nyújtja a kezét a férfinak, az idősebb a fiatalabbnak. A kézfogás határozott és rövid legyen. A nevünket jól érthetően mondjuk ki, és figyeljünk a bemutatkozó nevére is. Először a férfi mondja a nevét a nőnek, a fiatalabb az idősebbnek.
Hogyan mutatkozunk be?
Bemutatkozáskor vegyük ki a kezünket a zsebünkből.
Nézzünk a szemébe annak, akinek bemutatkozunk.
Gyakori hiba:
- mindkét fél egyszerre mondja a nevét. Ekkor senki nem ért semmit.
Helyes megoldás:
- a bemutatkozást mindig az érkező, a belépő kezdeményezi.
- miután szembe nézünk azzal, akinek bemutatkozunk, jobb kezünket helyezzük egy esetleges kéznyújtáshoz készenlétbe.
- most következik az, hogy az ismeretséget kezdeményező mondja jól érthetően a teljes nevét,
- ezután mondja nevét az, akinek bemutatkoztunk.
Ha bemutatkozáskor nem egészen pontosan értjük a másik nevét, nem udvariatlanság újra megkérdezni, a legjobb megoldás erre az esetre a névjegy.
Az ismeretségkötést kezdeményező mondja jól érthetően a teljes nevét. Csak keresztnévvel bemutatkozni, hogy Pista vagy Ica vagyok, indokolatlan bizalmasságot jelent, a becenévvel való bemutatkozás stílustévesztésre vall. Az üzleti kapcsolatoknál nem ad elég információt a másik félről. A hivatalos jellegű bemutatkozásnál gyakorlati megfontolásokból kiindulva ajánlatos a név mellé a munkahely és a beosztás megnevezése is.
Nagyobb társaságban ha vacsora közben késve érkezik valaki, csak a közvetlen mellette ülőknek kell bemutatni.
A bemutatás
A kapcsolatteremtés leggyakoribb formája egy harmadik személy közreműködését kívánja.
Társaságban a bemutatás a házigazdának, vagy a háziasszonynak, vagy közeli rokonának a dolga. Az udvariasság követelménye úgy kívánja, hogy a férfit mutassuk be a nőnek, a fiatalabbat az idősebbnek, az alacsonyabb rangút, az új beosztottat a főnöknek.
Ennek megfelelően a bemutatott nevét mondjuk. Nem kell szertartást rendezni a bemutatáskor, elegendő néhány közvetlen szó:
Engedje meg, hogy bemutassam,
*Bemutatom kedves barátomat....,
*Bemutatom az osztálytársamat....
Ha a fogadást valakinek a tiszteletére rendezik, annak mutatják be a többi meghívottat. Családi rendezvény esetén a gyerekeket mutatják be a felnőtteknek.
Bemutatkozásnál illik egyenesen állni, ha ült, álljon fel, - felnőtt nőkre ez nem vonatkozik - illik a bemutatottra nézni és hangosan érthetően a saját nevet megmondani.
Bemutatkozás során illik kezet fogni és egy kicsit meghajolni (a kézfogás szabályai itt is érvényesek). A bemutatott emberek ismerőseiddé válnak és ezután illik köszönteni őket és fogadni az üdvözlésüket.
Ha a társaságban sokan vannak a meghívottakat külön-külön ismertetjük össze egymással. Ha nagyobb társaságba vacsoraközben, tehát elkésve érkezik valaki, csak a közvetlenül mellette ülőknek kell bemutatni. A többiekkel való ismerkedés a vacsora utánra marad.
Előadódhat olyan helyzet, hogy nincs közös ismerősünk. Ekkor sem ismerkedhetünk utcán, moziban, színházban.
Jó kiindulópont lehet az ismerkedésre egy felsegített kabát a ruhatárban, egy udvariasan kinyitott ajtó, segítség a fel- és leszállásnál valamilyen járműről stb. Ekkor sem lehetünk tolakodóak. Ha az illető egy köszönömmel lezártnak tekinti az ügyet ne zaklassuk tovább.
Nézzük a lehetséges problémákat!
- Új vagyok egy helyen és nincs, aki bemutasson. Ez nem egy könnyű helyzet, szóval, ilyenkor nekünk kell bemutatkozni, de próbáljuk úgy tenni, hogy ne tűnjünk tolakodónak.
- Nem értjük a másik nevét. Akkor kedvesen kérdezzünk vissza, mert jobb az elején pontosan megjegyezni a nevet, mint később rosszul ejteni.
Amit soha ne tegyünk! Soha ne zárkózzunk el egy bemutatástól semmiféle ürüggyel, mert az súlyos sértés!
Szevasz, Marcsi vagyok!
Egyre inkább terjed a bemutatkozás legslamposabb formája. Különösen a fiatal korosztály szokott le családnevének közléséről, sőt a keresztnevet is sokszor inkább a becenévvel helyettesítik.
Hivatalos kapcsolatban a keresztnévvel való bemutatkozás a bizalmaskodás jele, nem ad kellő információt, így kifejezetten ártalmas például egy új munkahelyen.
Az orrunk alatt elmotyogott Maca vagyok, esetleg ülve felkiáltani Gézának hívnak nem helyes!
Nem ér a nevem! Mikor nem kell bemutatkozni?
Vagyis van olyan eset, amikor kifejezetten kerülendő a bemutatkozás. Ilyen eset például a vásárlás, vagy például a telefonközpontossal való telefonálás. Speciális formája a nem bemutatkozásnak az, amikor az ügyintézés miatt mi bemutatkozunk, ugyanakkor az ügyintéző nem vét az illemszabályok ellen, ha nem árulja el a nevét.
A villamoson, buszon, étteremben, diszkóban vagy ha az utcán összefutsz egy ismerőssel és az ő társaságában van egy ismeretlen személy, de nem elegyedtek beszélgetésbe.
Ha valakivel rövid ideig egymás mellé sodródsz és valószínűleg soha többet nem látod, akkor nem kell bemutatkozni.
Híres emberek egymást közt
Speciális esetnek számít, ha egy fogadáson a médiából ismert politikusok, médiaszemélyiségek jönnek össze, emellett tudják, hogy kivel fognak találkozni, és - noha személyesen nem ismerik egymást - mégis kölcsönös sértésként könyvelhető el, ha nevüket - ami mindenki számára köztudott - elmondják.
Telefonon mindig érdemes bemutatkozni, hiszen nem várhatjuk el ismerőseinktől, hogy hangunk alapján egyből felismerjenek.
Manapság sok ügyintéző kis névjegykártyát, kitűzőt visel. Az emberek szeretik hallani a nevüket. Próbáld ki, hogy egyszer úgy köszönöd meg a segítséget, hogy hozzáteszed az ügyintéző keresztnevét: Köszönöm a segítségét, Katalin! Barátibb, emberibb lesz a kommunikációd.
Az angol etikett szerint a nőtlen férfit mutatják be a nősnek, a hajadont az asszonynak. Kivételt csak a nagyobb korkülönbség esetén tesznek.
Házigazdaként törekedj arra, hogy mindenkit bemutass mindenkinek! A bemutatáskor hozzátehetsz rövid segítő információkat, amelyek segíthetik a két ismeretlen ember társalgását megindítani.
Ne feledd, az első benyomás nagyon fontos és nehezen kitörölhető, szóval a bemutatkozási, bemutatási illemszabályok kötelező tananyagrészei az illemtannak...
Viselkedési szabályok
A viselkedés alapszabályai kötelező érvényűek minden ember számára.
Az évszázadok folyamán a világon – így Európában és hazánkban is – számtalan „kodifikált” illemszabály jelent meg, melyekből megállapíthatók a viselkedés formaságainak legfontosabb szabályai:
Kölcsönös tisztelet – nem megalázkodás (!), hanem kellő tisztelet a másik félnek (pl. nem dumálunk tanórán, ha a tanár beszél). Senki nem követelhet több tiszteletet a másiktól, mint amennyit ő maga tanúsít a más fél felé. Határozottság – nem durvaság és tolakodó megnyilvánulás, hanem egyértelmű kommunikáció (pl. bemutatkozásnál) Mértéktartás Szerénység – egyaránt hiba saját személyünket akár alá, akár túlbecsülni. Kerülendő az álszerénység. Magatartás: a munkában, a magánéletben, a másokkal végzett érintkezésben az erkölcsi jelenséggel bíró cselekedetek összessége, amely jellemző az egyénre, magában foglalja valamennyi tettét. A magatartás kialakulását elsősorban a családi, társadalmi, kulturális körülmények befolyásolják. A családi körülmény esetenként döntő lehet. Viselkedés: a magatartás formai megnyilvánulása, minden személyes kapcsolatban ennek alapján ítélik meg az egyént. Az ember viselkedését az ún. viselkedéstechnikai elemek jellemzik. Ennek alapján megítélhető, hogy tud-e valaki viselkedni, vagy sem. A viselkedéstechnikai elemek két nagy csoportját különböztetjük meg: a „passzívát” és az „aktívát”.
A viselkedéstechnikai elemek – passzívák
Passzívák azok az elemek, amelyek cselekvő közreműködés nélkül is jellemzik az egyént, ismereteinek színvonalát. Más szóval: nem kell az egyénnek verbálisan mondani, vagy manuálisan tenni ahhoz, hogy mások megítélhessék, tud-e viselkedni. Ezek az elemek és jellemző tulajdonságaik:
Előzékenység: olyan alapszabály, amelynek alkalmazása esetenként független az ismert udvariassági elvárásoktól. Az előzékeny személy lemond az őt illető udvariassági eljárástól. Ilyen pl. ha a bejárathoz egyszerre érkezik egy hölgy és egy úr, az utóbbi kezében két hatalmas csomag van, a hölgy – az előzékenység jegyében – ajtót nyit és előreengedi a férfit. Figyelmesség: A figyelmesség olyan illemtani erény, amely során – akár anyagi befektetés nélkül is – jó érzést kelthetünk másokban. Pl. születésnap alkalmából felköszöntünk valakit, megdicsérjük a ruháját, gratulálunk a sikeres focimeccs alkalmából. Illedelmesség: olyan emelkedett viselkedés, amellyel tiszteletet tud ébreszteni. Ellentéte az illetlenség. Az illedelmesség megjelenési formái: a jó modor, az udvariasság és a tapintat. Jó modor: a társasági élet egyik legfontosabb kísérője. Alkalmazkodunk a társas események formai kívánalmaihoz. Az ellenkezője a modortalanság (bunkóság), a másik fél lebecsülését jelenti (pl. nem fog kezet). Udvariasság: A művelt ember udvarias, betartja az illemszabályokat. A társasági élet eme alapja tanulható. Tapintat és empátia: A tapintat és az empátia lelki tulajdonságok, amelyek képessé tesznek arra, hogy megértsük mások helyzetét. Jellem: A jellem a magatartásban megnyilvánuló erkölcsi tulajdonságok összessége. Pontosság: hivatalos vagy üzleti tárgyaláson a partner iránti tiszteletet fejezi ki – a késés nem megengedett, percnyi pontossággal kell érkezni! Más esetekben (pl. vacsora, koktélparti) kis mértékű késés – max. 10 perc megengedett. Hamarabb ne érkezzünk. Megjelenés és öltözködés: a megjelenés alapja formai oldalról az öltözködés, amely a ruházat színét, a divatot, az öltözék tartozékait, a hajviseletet, az ékszerviseletet, a smink és illatszerek, kozmetikumok alkalmazását, a testhigiénia, fogak, körmök rendszeres kezelését, és a mindezek által sugallt üzenetet foglalja magában.
Az öltözködés nem diktál fényűzést, de kifogástalan öltözéket igen.
Uraknál fontos: az ing legfelső gombját nyakkendő hordásánál gomboljuk be, temetésnél, hivatalos helyen csak a hosszú ujjú viselet a megengedett. Sötét nadrághoz sötét cipő és sötét lábszárközépig érő öltöny zokni használható (nem bokazokni vagy sportzonki). Hölgyeknél hivatalos helyen a szoknyához mindig harisnyaviselet szükséges (bármilyen meleg is van!). Az öltözék harmonizáljon az aktuális divattal, az évszakhoz illő legyen, az adott személy jellemét tükrözze. Az öltözködés és ápoltság az egyik legmeghatározóbb tulajdonságunk lehet!
A viselkedéstechnikai elemek – aktívák
Aktívákon olyan elemeket értünk, melyek cselekvő közreműködésünk révén nyilvánulnak meg (vagyis az egyénnek valamit tenni, mondani kell, amiből mások látják: tud viselkedni).
Bemutatás, bemutatkozás: mindkét fogalom a megismerkedés mozzanatához kötődik. A bemutatás harmadik fél segítségével történő ismerkedés, míg a bemutatkozás harmadik fél segítsége nélkül kerül sor. Az ismerkedés rövid legyen és célszerű. Bemutatkozáskor csak a legfontosabb információkat adjuk meg magunkról. Bemutatásnál mindig a magasabb rangú fél „információhiányát” pótoljuk, azaz a magasabb rangúnak mutatjuk be az alacsonyabb rangú személyt (pl. igazgató úrnak egyik ismerősünket). Köszönés alkalmával bemutatkozunk, majd a kölcsönös bemutatkozás után nyújtja a magasabb rangú a kezét. Kézfogás: A kézfogás több ezer éves, a találkozásnál alkalmazott viselkedési mozzanat (nem mindenhol! Pl. más szokások élnek a távol-keleten, vagy néhány afrikai törzsnél, stb.). Eredeti értelme szerint a felek ezzel tették ellenőrizhetővé, hogy nincs fegyver náluk, szándékuk békés. Talán innen van, hogy a kéznyújtás visszautasítása komoly sértést jelentett, akár napjainkban. A kézfogás alapszabályai: A magasabb rangú nyújtja először a kezét (nő a férfinak, igazgató a beosztottnak, stb.) Ülve csak a hölgyek foghatnak kezet, urak nem. Kesztyűt viselve a hölgyek bármikor kezet foghatnak, a férfiak csak férfival és csak akkor, ha másik fél kezén is van kesztyű. Köszönés: minden személyes kapcsolat első eleme. Azonos rangúak/neműek akkor követik az illemet, ha nem várnak arra, hogy a másik köszöntse őket, a két fél szinte egy időben köszönti egymást. Minden körülmények között kötelező szabály, hogy a helyiségbe belépő köszön a már bent lévőknek. Ennek elmulasztása nagy fokú udvariatlanság! Az esetek többségében előre köszönünk a „magasabb” rangúnak: Férfi a nőnek Fiatalabb az idősebbnek Az alacsonyabb rangú a magasabb rangúnak Beosztott a főnöknek
Bár a fenti szabályok alaphelyzetek, nem kizárt a fordított sorrend (pl. főnök köszön előre a beosztott női dolgozónak – lásd. előzékenység).
Meghajlás, kalapemelés: A meghajlás a köszönéssel igen gyakran együtt járó viselkedéstechnikai aktíva, ami sokszor csak egyszeri főhajtást jelent. Inkább a távol keleten jellemző. Kalapemelés alkalmával, ha a köszöntés várhatóan kézfogás követi, akkor bal kézzel emeljük a kalapot, hogy a jobb kézzel a kézfogást tudjuk intézni. Ha várhatóan a kalapemelést nem követi kézfogás, akkor azzal a kezünkkel emeljük kalapunkat, amellyel nem takarjuk el az arcunkat a másik fél elől. A kalap, sapka, (esetleg kapucni) viselésének fontos szabályai során figyelünk arra, hogy ne legyen rajtunk: Intézményben (iskolában!) Hivatalos helyen Templomban Temetésen Kórházban Színházban (zavarhatja a mögöttünk ülőt a rálátásban, úgyhogy moziban sem!) Himnusz, szózat idején, hivatalos eseményen Ha jön Döbrögi (J) Társalgás: A társalgás alkalmával fontos a világos, jól érthető kommunikáció. A társalgás során a társalgás témája nem lehet (nem ajánlott) az ún. tabu téma egyike sem (pláne első társalgási szituációban). Ilyen kerülendő témakörök: A partner egészségügyi állapotára vonatkozó dolgok (betegségek) Vagyoni/pénzügyi helyzetre vonatkozó kérdések (pl. fizetés) Kényes családi ügyek vagy magánéleti kérdések Kerülendő a szleng kifejezések használata Politikai hovatartozás Nemzeti, etnikai hovatartozás kérdése Vallási felekezetek kérdése Nemi identitás témája
Használható, általános témakörök:
Időjárás, divat, sport, aktualitások (amelyek nem tabu témák), nyaralási élmények, közelgő ünnepek (pl. karácsony), ételek, stb.
A viselkedéstechnikai elemek – kiegészítők
Mobiltelefon: használatával kapcsolatban figyelembe kell(ene) venni és kerülni a használatát bizonyos esetekben: Szabályozási/intézményi tiltás: iskolában, bankban, hivatalos intézményben Illemtani szabályozás: üzleti megbeszélésen, baráti beszélgetések, ünnepélyes éttermi esemény, himnusz/szózat alatt, ünnepi megemlékezésen, templomban, színházban (és ahol másokat zavarhat), temetésen. Technikai tiltás (tehát nem csak lenémítani, hanem ki is kapcsolni vagy offline) repülőgépen, kórházban, benzinkúton. Dohányzás: ott, ahol van hamutartó - egyébként zárt helyen, tömegközlekedési eszközökön és azok váróiban tilos (törvényi rendelkezés!). Rágózás – tesiórán soha!, egyébként hivatalos helyeken, ünnepségeken kerülendő! Előreengedés – belépés bizonyos speciális helyzetekben. Illemtani szabályok közé tartozik, hogy minden olyan helyen, ahol veszély lehetséges, az úr megy be először és nem engedi előre a hölgyet. Ilyen szituációk: lépcsőn lefelé, étterembe belépéskor, liftbe beszálláskor, stb.
Viselkedési szabályok étteremben, színházban
Étteremben (és minden olyan helyen ahol veszély lehetséges) nem a hölgy, hanem az úr lép be először. Tehát a hölgy ne várja el a férfi partnerétől, hogy az étteremben előre engedi. Étterembe és színházba érkezéskor a férfi lesegíti a kabátot a hölgyről (ha azt a személyzet nem teszi meg) és aztán leveszi a sajátját, majd elhelyezi a ruhatárban vagy fogason. Színházból, étteremből távozáskor a férfi először felveszi a saját kabátját, majd ezután segíti fel a hölgyre a kabátot (nehogy rámelegedjen)! Étterembe érkezéskor a férfi vigyázzon arra, hogy a hölgy(ek)et követően foglalja el a helyét, ne üljön le hamarabb! Amennyiben étlapról rendelünk, és kiválasztottuk az ételt, azzal jelezzük a személyzetnek, hogy az étlapot bezárva az asztal szélére helyezzük. Ha a felszolgálóktól szeretnénk kérni valamit, azt mindig udvarias formában tegyük, mellőzzük a „hé pincér” megszólítást, helyette a „legyen szíves” kifejezést használjuk.
A felszolgáló személyzet a vendég elé mindig jobbról teszi be a tányért, villát, poharat és jobbról is szedi le azt. Ha a felszolgálás bekínálással történik (szervírozás – pl. „bőségtál”) akkor mindig bal oldalról kell kínálni, így a vendég könnyebben tud jobb kézzel (vagy mindkét kézzel) fogott szedőkanállal/villával szedni. Protokollszabály szerint hölgyek nem töltenek italt, kivéve azt az esetet, amikor csak hölgyek vannak a rendezvényen. Az asztalkendőt (textilkendő) az étkezés megkezdésekor, amikor a vendég helyet foglal, azonnal ölbe kell teríteni. Étkezés befejezésekor, amikor felállunk a kendőt összefogva a teríték bal oldalára kell helyezni. A használt szalvétát még véletlenül sem szabad összehajtani, mert ez vendéglátónk megsértését jelenti, azaz a rendezvény csapnivalóan rossz volt. Természetesen egy összehajtott szalvétát tévesen más is használhat, ez is kellemetlen szituációkhoz vezethet.
Kenyeret, zsemlét harapni tilos, le kell törni egy darabot és kézzel a szájba tenni.
Az evőeszközöket, ha már a fogást befejeztük, párhuzamosan egymás mellé a tányérra kell helyezni. Ez jelzi, hogy a tányért le lehet szedni. Ha a kést-villát V alakba helyezik, akkor pedig még lehet, hogy tovább fogyasztanak. Az evőeszközöket testhez szorított karral kell használni.
Párhuzamosan kb. fél öt óra magasságában elhelyezve jelezzük, hogy befejeztük a fogást, a tányért le lehet szedni.A kést és a villát „V” alakban elhelyezve jelezzük, hogy még tovább fogyasztunk.
Teríték:
Sörös-, pezsgőspoharat nem tesznek fel, mivel azt mindig kézből, tálcáról kell bekínálni. Az italokat a felszolgáló mindig jobb felöl tölti be, és a poharat is jobbról szedi le. Az evőeszközöket a tányér felett és két oldalán helyezzük el. Használatuk fentről lefelé, kívülről befelé. A salátát (esetleg kenyeres tányért vajkéssel) a teríték bal oldalán találjuk (ne kezdjük a szomszéd salátáját legelészni a jobb oldalunkról!).
A poharak sorrendje jobbról balra: vizes (üdítős, gyümölcsleves) pohár, fehérboros, vörösboros (esetleg desszertboros/csemegeboros) pohár.
Az éttermi étkezés végén – amennyiben elégedettek voltunk – kb. 10% borravalót illik adni a személyzetnek. Amennyiben kártyával fizetünk, ezt automatikusan ráterhelik a számlára (szervízdíj). Ha ez nem történne meg, készpénzben rendezhetjük azt. Rendszerint egy mappába helyezik a blokkot, amihez mi adjuk a kártyánkat. Fizetés végeztekor ezt visszahozzák nekünk. Így a mappában található fizetési bizonylaton láthatjuk, hogy volt-e szervízdíj. Ha nem, a mappába hagyhatjuk a borravaló értékét készpénzben. Ha a szervízdíj felszámításra került, már nem szükséges további borravalót adni.
Távozáskor (étterem, színház) először az úr veszi fel kabátját, majd a hölgynek segíti fel a kabátját. Távozáskor a hölgyet engedjük előre az ajtóban.
Remélem segítettem vele.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése