Az iskolai könyvtárak társadalmi szerepe a XXI. században

Az iskolai könyvtárak küldetése olvasóvá nevelni a felnövekvő generációkat. Az iskolák helyi tantervéhez illeszkedve, elősegíteni a tanulók kulturális fejlődését. Az iskolai könyvtárosoknak különleges szerepe van, hiszen ők nevelik ki a jövő olvasóit, ez megtiszteltetés és egyben óriási felelősség. Az iskolába iratkozással mindenki tagja lesz az iskolai könyvtárnak. Ekkorra többen már ismerik a könyvtárat, mert óvodásként is jártak a könyvtári foglalkozásokra. A könyv és könyvtárhasználat tanítása mellett, az olvasmányok személyre szóló ajánlása is fontos feladat, mivel ismerjük a gyerekeket, a körülményeiket, jobban meg tudjuk találni azokat a könyveket, amik érdeklik őket, amelyek fejlődésüket szolgálják.

     A könyv egyik nemzedék végrendelete a másik számára, a tapasztalt tanácsa az életet kezdő fiatalnak. Diodórosz a lélek orvosságának, Kosztolányi szellemi mannának nevezi, Ciceró szerint az ember könyv nélkül olyan, mint a test lélek nélkül. A könyv a gyerekek számára kulcsfontosságú a világ megértéséhez, nélküle nem lehetnének aktív tagjai a társadalomnak. Az a gyerek, aki sokat és értőn olvas, az a könyvekben talált kincseket adaptálja, és mint kulturális tőkét használja egy életen át. Ahhoz, hogy önállóan tudjon gondolkozni és következtetni, a gyermek, meg kell ismernie mások gondolkodását, gondolatait és következtetéseit.

     Tévedés azt hinni, hogy az olvasóvá nevelés az iskolában vagy az óvodában kezdődik.  A gyermek élete a születését követő pár évben eldől a kapott emóciók révén, és ez kihat az egész életére, így érthető hogy nem mindegy, hogy irodalom vagy „iroda lom", amit a gyerekek kezébe adunk. Az olvasóvá nevelés első számú felelőse ugyanis maga a szülő, aki elsősorban nem azzal serkentheti olvasásra gyermekét, hogy példát mutat az olvasás és a könyvek szeretetére, tiszteletére, hanem azzal, hogy már a születéstől mesél és felébreszti a gyermeki fantáziát, majd ébren tartja a mesekönyvek által. A gyermeki fantázia olyan, mint a metronóm: csak el kell indítani és a gyermeki lélek szárnyalni kezd. A szülői minták, a szülők olvasottsága, kulturális státusa vagy a család viszonyulása általában véve az olvasáshoz, meghatározó. A szülők kompetenciája az olvasóvá nevelésben nem lehet elégszer elmondani alapvetően fontos feladat. A szülő képes megszerettetni a gyermekkel a könyvet. Az együttes olvasás, a könyv tartalmának megbeszélése vagy családi programként a könyvtár meglátogatása elősegíti az olvasóvá válást. A könyvek tudatos kiválasztása, a helyes szelektálás fontos az igényes és esztétikus olvasáskultúra elterjesztéséhez. A gyermek fejlődésének előmozdítása az ismeretekkel és élményekkel való gazdagítása nagyrészt az olvasás révén valósítható meg. Beszédkészségének, szókészletének fejlesztése, az olvasás iránti érdeklődés felkeltése, életben tartása, fejlesztése a rendszeres olvasásra való rászoktatással és az iskolára való felkészítéssel vagy akár saját könyvtár létrehozásával a gyerek számára, motivációt, indíttatást jelenthet az egész életére.

     Mennyi tudás, ismeret, bölcsesség és érzelem bújik meg a sorok között! Egy könyv nem képes gyökeresen megváltoztatni a gyerek életét, de elegendő mennyiségű és minőségű könyv már képes alakítani és formálni a plasztikus személyiséget. Minden könyv tágítja a gyerekek ismereteit arról a világról, amelyben élnek. Fontos feladat, megtanítani a gyerekeket az értő olvasásra, mert aki csak olvas, de nem tudja, mit olvasott, nem nagyon különbözik az analfabétától.  Az ismeretszerzés létszükséglet, újra és újra megjelenik a gyermekek életében felnőttként a munkában és az élet más területein is. A szépirodalmi művek nagymértékben formálják a gyermek személyiségét, érzékenységét, morális korlátokat építenek, szocializálódnak, ezáltal válnak szenzibilis emberré. A gyerekek a könyvekből tanulják meg a könyörületet, az empátiát, a kedvességet, a becsületet és a tisztességet. A könyv különös hatalom, amely világrészek és évszázadok kapuit nyitja tágra, de levezethet a gyermeki lélek belső világába is. Az olvasás társadalmi célja, a közművelődés színvonalának fejlesztése és a kulturális értékek adaptálása, de sajnos évtizedek óta csökken az olvasásra fordított idő, és nő a nehezen olvasók és funkcionális analfabéták száma. A kulturális értékek, normák közvetítése és az olvasásra való motiválás az iskolákban stratégiai jelentőséggel bír. Az olvasóközpontú olvasásfejlesztés lényege az olvasásra való ösztönzés, ami az olvasás megszerettetése mellett a felvilágosítás és tájékoztatás révén történik. A diákok nem csupán megismerhetik az iskolai könyvtárak segítségével az olvasás által megnyíló lehetőségeket, de lehetővé tesszük a gyerekek számára, hogy egymással is megoszthassák olvasmányélményeiket, tapasztalataikat. Az olvasás megszerettetésében fontos szerepet kapnak a család mellett az óvodák, az iskolák, a könyvtárak, a szülő, az óvónő, a tanár, a könyvtáros, közös erővel küzdünk a gyermekek plasztikus személyiségének fejlődéséért.

     A divat teremtette talmi ideák mentális tévutakra vihetik a gyerekeket, de a könyvek etikai normái egészséges értékrendet építenek fel személyiségükben. Az olvasás és a tanulás révén olyan lehetőségek nyílnak meg a gyerekek előtt, amelyek egész életüket, életminőségüket jelentős mértékben befolyásolja. Felnőtt korban az olvasott ember elhelyezkedése sokkal egyszerűbb, mert könnyebben tud kommunikálni. Egészséges felnőtt csak egészséges gyerekből lesz, hiszen hasznos tagja a társadalomnak csak akkor lehet, ha felépíti saját kulturális értékrendjét.

     Az olvasás társadalmilag hátrányos helyzetben komoly erőfeszítést jelent. Minden gyerek hátrányos helyzetű, aki nem tud együtt haladni hasonló korú társaival. Nem csak a szociális értelemben vett szegénység jelent hátrányos helyzetet, vannak személyiségük rendellenes fejlődése következtében hátrányosak is, mert aszociális szülők nevelik őket, akik ingerszegény környezetben élnek vagy szellemi életüket sivárság jellemzi. A hátrányos helyzetű emberek számára a könyvtáraink használata, a könyvtárak megközelíthetősége és a könyvtárban való közlekedés és a tájékozódás komoly nehézségekbe ütközik még ma is. Ugyanakkor számos törekvésről tudunk az esélyegyenlőség megteremtésére érdekében. A nem látó gyerekek számára például a felolvasó szoftverek segítségével lehetőség nyílik az e-könyvek tartalmának megismerésére, illetve ma már számos hangos könyvhöz juthatnak hozzá az olvasni vágyók.

     Ahhoz, hogy az olvasás mindennapi feladattá és szokássá váljon és tartalmas, igényes szórakozást nyújtson a gyerekeknek, meg kell teremtenünk az egyenlő esélyt a könyvtárhasználatban is. A hátrányos helyzetű gyermekek számára a könyvtár az életben való boldogulásuk, érvényesülésük nélkülözhetetlen eszköze. Az olvasás a normális élet része, csak akkor adaptálódik az egyén életvitelébe, ha már a családban megkapja azt a mintát és indíttatást, ami természetes életszükségletként és nem kényszerként a szórakozás és a kikapcsolódás eszközévé emeli az olvasást.

     Minden iskolai korosztályt más és más módon lehet megérinteni, megszólítani és megnyerni az olvasás örömének, mivel egyedi sajátosságaik, érdeklődési körük és speciális igényeik eltérőek. Olyan témákat kell keresni, ami leköti a gyereket, érdekli, talán még kutatni is kész érte. Az iskolai könyvtáros figyelemfelkeltése és tájékoztatása, empátiája, emocionális érzékenysége és toleranciája pozitív hatást gyakorol a könyvtárlátogató gyermekre, de helytelen magatartása esetleg örökre elkedvetlenítheti a gyerekeket, akár el is fordíthatja az olvasástól. A hagyományos olvasás kultuszának megőrzése és fenntartása sok erőfeszítést kíván a könyvtáros társadalomtól. Az olvasóvá nevelés gyermekkorban kezdődik, ezért a közkönyvtárak a világ szinte minden országában különös figyelmet fordítanak a család intézményére. A könyvtárosok önmagukban nem oldhatják meg az olvasóvá nevelés feladatait, de olvasóvá nevelés könyvtárak nélkül elképzelhetetlen. Az iskolai könyvtárakban nagy hangsúlyt kapnak az előtérbe helyezett új könyvek, amik figyelemfelkeltők, vonzzák a tekintetet, így inspirálják olvasásra a téma iránt érdeklődő kíváncsi gyerekeket. Ugyanez a helyzet az asztalokon hagyott könyvekkel: amit valakik már el olvastak, az mások számára is érdeklődésre tarthat számot. Fontos lehet a frissen visszahozott könyveket egy helyen tartani, ahol a tanulók szabadon böngészhetnek köztük. Az iskolaikönyvtárakban a könyvek segítségével ismerkednek meg a gyerekek a környező világ összefüggéseivel, játékos formában. Az olvasás hatása az oktatásban nap mint nap tetten érhető. Az új ismeretek befogadása aktív olvasás nélkül elképzelhetetlen. A kritikus gondolkodást és a tájékozódást, a szókincsfejlesztést és kifejezőképességet, lényegkiemelő készséget segíthetjük elő, az olvasás révén. A gyermek majd felnőttként képessé válik asszociálni, szintetizálni és saját morális értékrendet alakítani ki az olvasott szépirodalmi művek alapján. A lexikális tudás révén az ismeretei megnőnek, és ő maga egyre határozottabbá válik. Ha megfelelően vetettük el az olvasás magvát, a gyerekek szívesen búvárkodnak az iskolai könyvtárban, sokat segít az órákra való felkészülésben, a gyűjtőmunka révén folyamatosan gyarapodik ismeretük, a könyv- és könyvtárhasználat elsajátítása révén előnyre tesznek szert kevésbé érdeklődő társaikkal szemben. Gyorsan megjelenik a kritikus gondolkodás, illetve az együttes gondolkodás képessége azokban a gyerekekben, akik sokat olvasnak. Az olvasás révén képessé válnak az önálló ismeretgyűjtésre és a talált információk komplex feldolgozására. Sokszor nem is a probléma megfogalmazása, hanem a probléma helyes megközelítése a döntő, amely rendszerint az értő olvasáson alapul. Minél több könyvvel ismerkednek meg, annál több összefüggést vesznek észre, majd a siker révén még szorosabbá válik kapcsolatuk a könyvekkel és az olvasással. Akik már gyermekkorban kis kutatókká váltak, azok felfedezik az olvasás örömét, ráébrednek arra, hogy a tudás elmélyítéséhez sokat kell olvasni, ráadásul tudni kell az ismeretek sokaságából szelektálni, csak a fontos és lényeges információkat elraktározni. Azzal, hogy már gyermekkorban megtanulják az évek során a kritikus gondolkodást, az érvelést, azzal nemcsak a tudásuk, műveltségük gyarapodik, hanem magabiztosabbak is lesznek. Az olvasás ráébreszt az anyanyelv finomságaira, és kontra indikációként visszahat az olvasás iránti vágyra, egy sajátos szenvedély alakul ki, az információ és könyvéhség, ami jótékonyan hat az egyén fejlődésére. Az az ember, aki nem olvas könyvet, alig különbözik attól, aki nem tud olvasni. A kultúra templomai számtalan kincset rejtenek gyermekeink számára. A közművelődés színvonalának fejlesztése, az ismeretek megszerzése és a kulturált szórakozás meghatározó eszköze minden bizonnyal az olvasás marad még nagyon sokáig.

     Olyan világban élünk ahol, a pszichoszomatikus betegségek, egyre nagyobb számban jelennek meg a gyerekek között is. A lelki sebek gyógyítása sokkal nehezebb feladat, mint a testi bajoké. A lélek gyógyítását szakpszichológusok végzik, de a prevenció a pedagógusok és a könyvtárosok feladata. Felgyorsult körülöttünk a világ, egyre több a stressz, a teljesítménykényszer, a megfelelni akarás a csalódás, a vívódás, a szorongás a konfliktusok szülőkkel tanárokkal diáktársakkal. A teher nő és lassan kialakul a depresszió, a fóbiák és a szeretetigény és a szeretet hiány. A másik véglet a kompenzációra, az agresszív támadó magatartás és a mentális attitűdök kialakulása. A gyermekek személyiségnek formálására tucatnyi foglalkozás vagy csúnya szóval terápia használható, bár szerencsésebb a foglalkozás vagy könyvtári óra vagy játék kifejezés használata. A biblioterápia egy interdiszciplináris terápiás módszer, amit a szülők is gyakorolnak a gyermeknevelésük során néha ösztönösen és mégis eredményesen. A szakember által szigorúan, pontosan kiválogatott  mese vagy a szépirodalmi mű segítségével képesek vagyunk befolyásolni,  áthangolni megváltoztatni a mentális attitűdöket, megismertetve az elfogadott viselkedésmódokat, emelve a gyermek műveltségi szintjét, elősegítve a helyes magatartásformák elsajátítását, ezzel is segítve a gyermek későbbi szocializálódását, de ezt a célt szolgálják a zeneterápiák, művészetterápiák is. A jól kiválasztott olvasmányok alkalmazhatók a gyermek pszichológiai problémáinak kezelésére, megelőzésére és személyiségfejlesztésre egyaránt. Az olvasás befolyásolhatja a gyerek attitűdjeit, érzelmeit és viselkedését, fantáziáját serkenti és cselekvésre ösztönöz. Az irodalom képes leginkább a katartikus indulatelvezetésre, elgondolkodtat, alkalmas annak megtanítására és gyakorlására, hogy az önismeretünk révén beleképzeljük magunkat a főhős szerepébe, fejlődik empátiája és toleranciája és kérdések fogalmazódnak meg benne, amire választ is kap vagy ad számára a szépirodalmi mű. A novella, vers, történet, fabula révén saját konfliktusainkra is példát találunk. A reális önismereten és önképviseleten nyugvó kommunikáció és az őszinteség, nyíltság, a konfliktusok felismerését és interakciós megoldását segíti elő. A könyv a katalizátor szerepét játssza, a cél a saját életünkből merített emlékek, asszociációk, indulatok és érzések megosztása rendezése, megértése feloldása. A foglalkozások alatt olyan érzelmi hatások érik a gyermeket, amik pozitív hatást eredményeznek, a fejlesztő biblioterápia leginkább az önismeret fejlesztésére szolgál, és az egyén normális fejlődést szolgálja. Gondolkodásra ösztönzi a gyermeket, hogy saját helyzetét reálisan lássa, és problémájára alternatív megoldásokat találjon. A terapeuta részéről empátia és tolerancia és emocionális érzékenység kell ahhoz, hogy megnyíljanak a lélek kapui, vagyis a tudatosság nem elég a szociális érzékenység segít, hogy a gyermek helyzetébe tudja képzelni magát és segíteni tudjon.  A közös játékban feloldódik és felszabadulttá válik a gyerek. A zeneterápiában a ritmikus feladatok a hangszerek dobok, csörgők, xilofon vagy saját kezük taps alkalmazásával, jön létre az összhang az együtt zenélés öröme. A deviáns magatartásformák felismerhetők és jól kezelhetők így. A művészetterápiában például a rajz segítségével fejezi ki  a gyerekek rejtett szorongásaikat, félelmeiket fóbiáját. A hiperaktivitás mozgásterápiás játékokkal oldható. Ha emocionális, mentális, szociális és kognitív területeken bekövetkezik a változás egyszerre, akkor a könyvtáros jól vezeti a foglalkozást. A felismert sérült funkció helyreállítsa, vagy megelőzése a prevenció, a rehabilitáció révén elősegíti, hogy a gyermek minőségileg jobb életet éljen. Az összetettebb terápiák szakmai felügyeletét olyan (terapeutáknak) szakpszichológusoknak kell irányítani, akik megfelelő szakvizsgával és szakmai tapasztalattal rendelkeznek. Az irodalomterápiás foglalkozások nagyon jó hatásfokkal alkalmazhatók a kamaszoknál, akik mellőzve érzik magukat, egyedül vannak a felnőtté válás folyamatában. A gyerekek tapasztalatot szerezhetnek a kommunikáció nehézségeiről és szépségéről, a személyre szabott figyelem pozitív élményéről és a másikra való odafigyelés és tisztelet fontosságáról. A terápia során oldódik szorongásuk, türelemre, toleranciára, empátiára tanítja őket a foglalkozás mindenfajta kényszer nélkül. Felszínre kerülnek saját és társaik problémái, így találkozhatnak különböző megoldási alternatívákkal, akár úgy is, hogy egy-egy irodalmi hős viselkedését megfigyelik, értékelik. Az irodalmi művek kiválasztásánál döntő szempont a korosztályra jellemző problémák történetek kiválasztása és azok jó kibonthatósága, mint például a felnőtt-gyermek kapcsolatok, felnőtté válás, szerelem, tanulás, közösségbe való beilleszkedés, barátság, jövőkép, társadalmi elvárások, értékek, célok. A folyamatos motiváció érdekében egy-egy foglalkozáson belül egyéb művészetterápiás terület is helyet kaphat az iskolai könyvtárban, az adott műnek, csoportnak, problémának megfelelően, így többek között drámapedagógia játékok, rajzolás, közös zenélés, szituációs játékok, kézműves feladatok. Nem utolsó szempont, hogy a foglalkozási során a gyermekek olyan irodalmi művekkel ismerkednek meg, melyek nem az iskolai tananyag szerves részei, így újabb élményekkel gazdagodnak és serkenti őket az olvasásra, azáltal, hogy a művek feldolgozása nem "iskolai elemző módon" történik, hanem szabad beszélgetés formájában, egy olyan csoportban, ahol mindenkinek számít a véleménye, mert minden ember fontos a közösség számára. 

     A legkisebbeket mesék révén tudjuk formálni. A meseterápia minden életkorban, és minden életszituációban használható, minden korosztály megérinthető egy mesével, akár kisgyerek, kamasz, fiatal felnőtt. A fabuláknak hatalmas ereje van, s valóban tud segíteni, csak meg kell találni az adott élethelyzethez és egyénhez kapcsolódó tanmesét, s ha megvan, akkor kezdődik a csoda, a gyógyulás és a személyiség formálása. A személyiségformálás azonban óriási felelősség. A szépirodalmi művek egyszerű hétköznapi történetei megragadják a gyermekeket és elgondolkodtatják, majd mivel beszélgetnek róla az egyén szókincsének fejlődését is szolgálják. A verbális megnyilvánulásban lassan kirajzolódik az egyén személyisége, és a tehetetlen panaszkodás átcsap egy megoldáskereső beszélgetésbe. A szereplők jellemrajza felszínre hozza saját tulajdonságainkat azonosulva a szereplővel. A műben található élethelyzetek rávilágíthatnak saját konfliktusainkra. A könyvek csökkenthetik az egyén elszigeteltségét, saját bajaikról, problémáikról beszélgetni pedig nem mernek, mert gyengeségnek tartják, de a könyv szereplőiről oldottan beszélgetnek, és közben felszínre hozzák saját nehézségeiket. A kézműves foglalkozások, versírás, mese vagy történet kitalálása inkább produktív alkotásra ösztönzők, míg az irodalmi foglalkozások receptív befogadásra. Egy-egy történet olvasása közben megosztják felmerülő érzéseiket, gondolataikat, a szöveg üzenetéhez fűződő véleményüket, valamint személyes élményeiket, emlékeiket. A lelki problémákkal küzdő gyermekek száma egyre nagyobb, a magányosodás és a tehetetlenség nő, sok gyermeknél a lelki anomáliák még nem okoznak testi tüneteket, legfeljebb türelmetlenebbek ingerlékenyebbek lesznek, ami az emberi kapcsolatokban tör felszínre. Párkapcsolatok, családon belüli kapcsolatok gyerek-szülő kapcsolat. A céltalanság az érvényesülés, vagy valakinek az elvesztése, néha megoldhatatlan terhet jelent a gyermek számára.  Alapvető cél az önismeret fejlesztés, valamint különböző kommunikációs és az egyéni életminőség javítását segítő, támogató képességek, készségek fejlesztése erősítése. Könyvtárosaink a kultúra templomában az irodalom gazdag tárházából választják ki azt a művet, amivel megismerkedve a személyiségünkben rejlő titkokat felszínre hozhatjuk megismerhetjük. A foglalkozásokon a művek élményszintű megismerése és feldolgozása folyik, együtt megérezhetjük a közös élmény erejét: a beszélgetés során váratlan egyéni felismerések is születhetnek. Ezek a művek az esztétikai értékek mellett elgondolkodtatnak és tükröt tartanak elénk, amiben megismerhetjük valódi önmagunkat. A beszélgetés észrevétlenül egyre fajsúlyosabb egyéni problémákat érint, fokozódik a belső feszültség, majd oldódik a beszélgetés során, és lélekben erősebben, testben frissebben térnek vissza az iskolai órákra vagy a hétköznapokba. Az archaikus fabulák józan cselekvésre ösztönöznek, mert az emberiség legnagyobb energiaforrása a fantázia, mert a teremtő képzelet változtatja meg körülettünk a világot.