Bükkfa Fagus sylvatica L. Makktermésének magja ehető; fiatal levelei jók salátákba, levesekbe, savanyúság eltevésénél is használják. Középhegységink magasabb régióiban jellemző társulásalkotó és névadó, de megfelelő üde termőhelyi viszonyok mellett alacsonyabb zónában is előforduló fafaja. Magas termetű fa, egylaki, egyivarú, szélbeporzású virágokkal. Kérge sima, elefántszürke. Vesszőin a hosszan kihegyezett, szúrós, rozsdabarna pikkelyekkel fedett rügyei ülnek (lombfakadás előtt ez is segít felismerni). A hajtásrendszerére jellemző, hogy az oldalhajtások eredésénél, a főtengelyen a japán bajuszra emlékeztető ágripacs látható. Lomblevelei ép szélűek tojásdadok, színén fényesek, élük főleg a fiatal halványzöld éppen kifejlődötteké, pillás. A levelek éle rendszerint gyengén hullámos. A levél színe csupasz, fonáka az erek mentén eleinte selymes szőrű. A porzós virágok lelógó nyeles kettősbogas barkavirágzatban helyezkednek el. A virágokban a porzók száma 8-12. A többi kettősbogas barkavirágzattal rendelkező fafajtól elkülönítve, rövid kerekded megjelenése miatt, bojtnak is hívjuk. A virágtakaró 3 tagú lepel, amely a porzós virágoknál majdnem tövig szeldelt, ezért rojtos is a porzós "bojt". A termős kettősbogas virágzatok fejecskeszerű virágzatot alkotnak. A kettősbogas virágzat középső tagja redukálódik, ezért a tüskés kupacs csak 2 makktermést zár körül. Négy "kopáccsal" felnyíló kupacsban az alsó állású magházból képződött makkok 3 élűek. A magok olajtartalmúak, ehetők, a sziklevelek hajtogatottak. Gyógynövény is. Hatóanyagait a bőrgyógyászatban használják. Régebben nagy jelentőségű volt a különböző makktermések gyűjtögetése. Főleg állati takarmánynak szedték, de ínséges időben némelyik kenyérpótlónak számított. A bükk makkjából olaj sajtolható, ezt főzésre, világításra használták. Az emberi fogyasztásra kerülő bükkmag héját leszedték, kemencében megszárították, hogy csípős ízét elveszítse, majd kézimalmon megőrölték. Tésztájából parazsas hamuban pogácsát sütöttek. Héját leszedve, tűzhelyen megpörkölve kávépótló alapanyagául is szolgált. Európa nagy részén évszázadokon át ismert ínségeledel volt a fakéreg. A tölgy, a bükk, a fenyő kérgét megőrölve lisztpótlónak használták. Sokszor még fűszerport is kevertek hozzá.
Makkliszt és makk-kenyér
A makk csersav tartalmának eltávolítására a főzés pirítás kombinációját javasolják, mégpedig így:
Makkliszt készítése:
Távolítsd el a kocsányt, és hámozd meg a makkokat. Főzd a terméseket legalább két órán át. Amikor a víz főzés közben barnás árnyalatú lesz, cseréld ki. A főzés után a magoknak világosbarna színűnek kell lennie. Ezután egy órán keresztül 350 fokos sütőben pirítsd át őket. Aprítsd őket finomra, és őröld meg őket. Tedd még vissza a sütőbe egy fél órára. Legalább háromszor őröld át a makkokat.
Makk-kenyér:
Kell hozzá: 2 csésze tej, 2 evőkanál vaj, 2 kávéskanál só, 2 kávéskanál szárított élesztő, 4 és 2/3 csésze makkliszt, 1/3 csésze méz, 1/3 csésze langyos víz. Forrald fel a tejet és keverd hozzá a vajat, a mézet és a sót. Önts át egy nagy tálba, és hagyd langyosra hűlni. Eközben keverd el az élesztőt a langyos vízben. Amikor a tejes keverék kézmeleg lett, add hozzá az élesztőt. Fokozatosan keverd hozzá a makklisztet, és takard le az edényt egy tiszta kendővel, majd hagyd kelni egy meleg helyen egy órán át. Az óra eltelte után dagaszd tíz percig, majd nyújtsd ki kézfej vastagságúra. Tekerd fel a tésztát, majd szakítsd ketté, és formálj belőle két cipót, amiket helyezz egy megzsírozott sütőlapra. Hagyd még kelni két órán át. Süsd előmelegített, közepesen forró sütőben negyven percen át. Végül a sütőből kivéve kend meg a tetejét olajjal vagy olvasztott vajjal.Őszi erdei sétáink során gyakran hallhatjuk a tölgyfákról lezuhanó makkok puffanását a dús avaron. Azon túl, hogy rajongási szerethető figurák készíthetők belőle, bizony emberi fogyasztásra is alkalmas. Szervezetre gyakorolt hatásai Szakértők gyakran a legenergetikusabb élelmiszerként tekintenek a makkra, amelynek tápértéke valóban vetekszik a legegészségesebb zöldségekével, gyümölcsökével. Gazdag B12- és B6-vitaminban, folsavban, riboflavinban, tiaminban és niacinban, de sok vasat, kalciumot, magnéziumot, nátriumot, foszfort, rezet, mangánt, cinket, fehérjét és rostot tartalmaz. A makkot amerikai őslakosok valamint a koreaiak fogyasztják előszeretettel, az ázsiai országban zselé és liszt formájában is. Csersav Bármennyire is tápláló, egyelőre nem kapja meg a megérdemelt kiemelt figyelmet a makk a konyhamesterek körében. Ennek oka, hogy magas a csersavtartalma, aminek keserű íze van, ráadásul mérgező is lehet, ha nagy mennyiségben fogyasztjuk De senki ne aggódjon, a csersav vízben oldható, ami azt jelenti, hogy el lehet távolítani a makkból, még ha a procedúra kicsit időigényes is.Válasszunk érett makkokat a zöld, megfeketedett, penészes makkok maradjanak meg a mókusoknak. Amikre neked szükséged van, az érett, barna színű, héjas és sapkás makkok. Ha apró lyukakat látunk a makkon, azt jelenti, hogy már megkörnyékezték erdei barátaink.Héjazzuk megA tapasztalt erdőjárók tudják, hogy ez a folyamat legidőigényesebb része, ami a csersavtalanítás előtt és után is elvégezhető kalapáccsal, vagy egy nagyon éles késsel. Bármelyik módszert is választjuk, fontos, hogy védjük a szemeinket és ujjainkat.CsersavtalanításEnnek három különböző módját is bemutatjuk. Forraljuk – A sapka eltávolítása után merítsük vízbe a makkokat. Forraljuk tíz percig, majd cseréljük ki a vizet és forraljuk újabb tíz percig. Ha harminc percig forraljuk, vagy megvárjuk, míg a víz teljesen elfő róla, sokkal könnyebben tudjuk meghéjazni. Öblítsük – Helyezzük a makkokat gézbe, majd rakjuk hideg csapvízbe órákra. Amikor a víz kitisztul, a makk ehető. Áztassuk – Adjunk literenként egy teáskanál szódabikarbónát a vízhez és hagyjuk állni legalább 12 órán keresztül.Ha kész a művelet, ideje eldönteni, hogy mit szeretnénk vele csinálni. Ízesíthetjük vele a húsokat, de ki is száríthatjuk a napon. Ne felejtsük, a nedves makk szinte azonnal bepenészedik. Száradás után készíthetünk belőle lisztet vagy használhatjuk a kávé alternatívájaként.
Kocsányostölgy - Stejar Quercus robur L.Quercus pedunculata Ehrh. Kocsányos tölgy
Jelentősége: A kocsánytalantölgy a domb- és hegyvidékek, a kocsányostölgy elsősorban a sík vidékek fafaja. Különleges sajátossága, hogy ártéren, homokon és sziken egyaránt megtalálható.
Hazája: Európa. Északon a 63. szélességi fokig, keleten az Urálig, délen Kis-Ázsiáig és a Földköz tengerig, nyugaton dél-Spanyolországot kivéve egész Európa sík vidékein és alacsonyabb dombvidékein megtalálható. A hazai erdők mintegy 10%-a kocsányostölgy.
Termőhelyi igénye: Erőteljes növekedéséhez enyhe éghajlatot igényel. A hosszantartó szárazságot jól tűri. Ez teszi a homok- és szikfásítás legfontosabb fafajává. Hideg iránt sem érzékeny, de a nagyon erős téli hidegek törzsén fagyrepedéseket okoznak. A kései fagyok miatt gyakran szenved, mert korán fakad. Fiatalon árnyalásával és lombhullásával kissé javítja a talajt, később erősen kigyérül, alatta elhatalmasodnak a gyomnövények és a cserjék. Alomja sok csersavat tartalmaz, ami hátráltatja a humuszképzést. A talaj tápanyagtartalmával szemben nagyon igényes. A tápanyagban gazdag, mély, üde agyagtalajokat kedveli. Legjobban növekszik az ártereken, mert ott a megismétlődő áradások állandóan új tápanyagokkal gazdagítják a talaját. A pangó vizeket nem szereti. Nem igényel feltétlenül háromszintes talajokat.
Alakja: Elsőrendű fa. Elérheti a 40, sőt az 50 m-es magasságot is, hazánkban azonban inkább csak 30 és 40 m közötti példányok vannak. Szabad állásban rövid törzset és földig boruló hatalmas félgömb alakú koronát fejleszt. Zárt állásban hosszú hengeres törzset képez, de a törzs rendszerint nem követhető a csúcsig.
Gyökere: 18-20 m mélyen is megkeresi a talajvizet. Ennek köszönheti nagy szárazságtűrését. Oldalgyökerei gazdagon elágaznak és terjedelmesek.
Kérge: Fiatalon sima, rúdaskorban hosszanti irányban mindjobban repedezetté válik. A fiatalon szürkés kéreg idősebb korban a kiemelkedő kemény ormok felületén sötétbarna, a repedések mélyén világosbarna lesz. Kérge kézzel nem morzsolható, jóval vastagabb, mint a kocsánytalantölgyé.
Rügyei: Tojásdadok, tompa csúcsúak, kopaszok, többnyire ötszögletesek, világosbarnák. A csúcsrügyek szintén csoportosan helyezkednek el, de kisebb számban, mint a kocsánytalantölgynél. A fiatal hajtások barnák vagy zöldesszürke színűek.
Levelei: 4-12 cm hosszúak, 3-4 cm szélesek, egy-egy oldalán 4-6 karéjjal. Alakjuk rendkívül változatos, de rendszerint a csúcsközeli harmadában a legszélesebbek, innen a nyél felé haladva hirtelen, majd mérséklődően keskenyedők. A levélalap két fülcimpa alakban végződik. A nyél csak 2-6 mm hosszú. A karéjvégek lekerekítettek. Ha összekötjük a karéjvégeket, ívelt körte alakot kapunk. Helyenként az öblökben is erek futnak. A levelek fényesek, sötétzöldek, fonákjuk világosabb, teljesen kopasz, fiatal korban azonban alig kivehető finom pelyhek borítják. A levélripacs helye félkör vagy háromszög alakú.
Virágai: A tölgyek közül a legkorábban nyílnak. A nővirágok különböző hosszúságú, közös kocsány oldalán és csúcsán 1-5-ösével jelennek meg.
Termése: Hosszú kocsányon lógó, pikkelyes, rücskös kupacsban ülő makk. A makkok vagy zömökek, vagy elnyúlt hordó alakúak, 15-50 mm hosszúak 10-22 mm vastagok. Felületük mindig sima, fényes, eleinte zöld, később világosbarna, sötétebb hosszanti sávokkal tarkított. A makk lapos, egyenes talpán megáll. Az első év októberében érik. A kupacs a makk 1/4-ét, 1/3-át, de sokszor csak 1/5-ét, 1/6-át takarja, 8-10 évenként bőven, 4-5 évenként közepesen, 2-3 évenként gyéren terem. Szabad állásban már 20, zárt állásban csak 50-60 év után terem (15. ábra),
Növekedése: Az elvetett makk 4-5 hét alatt csirázik. Először erőteljes karógyökeret fejleszt, és csak ezután nőnek ki a föld felszínén ötösével álló, eleinte kerekded, alig karéjos levelei. Sziklevelei a talajban maradnak. A kikelt csemeték igen lassan, csak az állomány záródása után, 15-20 éves korban kezdenek gyorsabban növekedni. 70-80 éves korban magassági növekedése visszaesik, de erőteljes vastagsági növekedését még sokáig megtartja. Több száz évig él. Általában 80-100 évig tartjuk fenn. A csemeték 3-4 évig eltűrik az árnyékolást, később fényigényük növekszik, ami egyébként minden tölgyfélére jellemző. Ezért kedvező termőhelyen a tölgyek természetes úton is felújíthatók. Ugyanolyan jól sarjadzik, mint a kocsánytalantölgy. Legjobbak a gyökfőről nőtt sarjak.
Fája: Alig különböztethető meg a kocsánytalantölgy fájától, de szijácsa valamivel szélesebb, és nagyon kedvező termőhelyeken évgyűrűi is szélesebbek, fájuk lazább szövetű, nem olyan értékes.
Felhasználása: Megegyezik a kocsánytalantölgyével.
Károsítói: Azonosak a kocsánytalantölgyével, de a kései fagyok több kárt tesznek benne, mert korábban fakad és korábban virágzik, mint a többi tölgy. Az elfagyások után megjelenő János-napi hajtásokon gyakrabban jelenik meg a lisztharmat. Sekélyebb talajokon, túlgyérített állományokban ellepik a fattyúhajtások, és gyakori a csúcsszáradás.
Fajváltozataiból sok található erdeinkben, mert könnyen kereszteződik a többi tölggyel. Erdőgazdaságaink legfontosabb fajváltozata a későn fakadó tölgy (Quercus robur ssp.tardissima). Egy hónappal későbben fakad, mint a főfaj, ezért a kései fagyok sem lombozatát, sem termését nem károsítják. Fagyveszélyes helyeken ezért célszerű ezt a fajváltozatát telepíteni. Értékes fajváltozata még a szlavontölgy (Quercus robur f. slavonica), melynek törzse egyenesebb, a csúcsig követhető.
Makkliszt és makk-kenyér
A makk csersav tartalmának eltávolítására a főzés pirítás kombinációját javasolják, mégpedig így:
Makkliszt készítése:
Távolítsd el a kocsányt, és hámozd meg a makkokat. Főzd a terméseket legalább két órán át. Amikor a víz főzés közben barnás árnyalatú lesz, cseréld ki. A főzés után a magoknak világosbarna színűnek kell lennie. Ezután egy órán keresztül 350 fokos sütőben pirítsd át őket. Aprítsd őket finomra, és őröld meg őket. Tedd még vissza a sütőbe egy fél órára. Legalább háromszor őröld át a makkokat.
Makk-kenyér:
Kell hozzá: 2 csésze tej, 2 evőkanál vaj, 2 kávéskanál só, 2 kávéskanál szárított élesztő, 4 és 2/3 csésze makkliszt, 1/3 csésze méz, 1/3 csésze langyos víz. Forrald fel a tejet és keverd hozzá a vajat, a mézet és a sót. Önts át egy nagy tálba, és hagyd langyosra hűlni. Eközben keverd el az élesztőt a langyos vízben. Amikor a tejes keverék kézmeleg lett, add hozzá az élesztőt. Fokozatosan keverd hozzá a makklisztet, és takard le az edényt egy tiszta kendővel, majd hagyd kelni egy meleg helyen egy órán át. Az óra eltelte után dagaszd tíz percig, majd nyújtsd ki kézfej vastagságúra. Tekerd fel a tésztát, majd szakítsd ketté, és formálj belőle két cipót, amiket helyezz egy megzsírozott sütőlapra. Hagyd még kelni két órán át. Süsd előmelegített, közepesen forró sütőben negyven percen át. Végül a sütőből kivéve kend meg a tetejét olajjal vagy olvasztott vajjal.Őszi erdei sétáink során gyakran hallhatjuk a tölgyfákról lezuhanó makkok puffanását a dús avaron. Azon túl, hogy rajongási szerethető figurák készíthetők belőle, bizony emberi fogyasztásra is alkalmas. Szervezetre gyakorolt hatásai Szakértők gyakran a legenergetikusabb élelmiszerként tekintenek a makkra, amelynek tápértéke valóban vetekszik a legegészségesebb zöldségekével, gyümölcsökével. Gazdag B12- és B6-vitaminban, folsavban, riboflavinban, tiaminban és niacinban, de sok vasat, kalciumot, magnéziumot, nátriumot, foszfort, rezet, mangánt, cinket, fehérjét és rostot tartalmaz. A makkot amerikai őslakosok valamint a koreaiak fogyasztják előszeretettel, az ázsiai országban zselé és liszt formájában is. Csersav Bármennyire is tápláló, egyelőre nem kapja meg a megérdemelt kiemelt figyelmet a makk a konyhamesterek körében. Ennek oka, hogy magas a csersavtartalma, aminek keserű íze van, ráadásul mérgező is lehet, ha nagy mennyiségben fogyasztjuk De senki ne aggódjon, a csersav vízben oldható, ami azt jelenti, hogy el lehet távolítani a makkból, még ha a procedúra kicsit időigényes is.Válasszunk érett makkokat a zöld, megfeketedett, penészes makkok maradjanak meg a mókusoknak. Amikre neked szükséged van, az érett, barna színű, héjas és sapkás makkok. Ha apró lyukakat látunk a makkon, azt jelenti, hogy már megkörnyékezték erdei barátaink.Héjazzuk megA tapasztalt erdőjárók tudják, hogy ez a folyamat legidőigényesebb része, ami a csersavtalanítás előtt és után is elvégezhető kalapáccsal, vagy egy nagyon éles késsel. Bármelyik módszert is választjuk, fontos, hogy védjük a szemeinket és ujjainkat.CsersavtalanításEnnek három különböző módját is bemutatjuk. Forraljuk – A sapka eltávolítása után merítsük vízbe a makkokat. Forraljuk tíz percig, majd cseréljük ki a vizet és forraljuk újabb tíz percig. Ha harminc percig forraljuk, vagy megvárjuk, míg a víz teljesen elfő róla, sokkal könnyebben tudjuk meghéjazni. Öblítsük – Helyezzük a makkokat gézbe, majd rakjuk hideg csapvízbe órákra. Amikor a víz kitisztul, a makk ehető. Áztassuk – Adjunk literenként egy teáskanál szódabikarbónát a vízhez és hagyjuk állni legalább 12 órán keresztül.Ha kész a művelet, ideje eldönteni, hogy mit szeretnénk vele csinálni. Ízesíthetjük vele a húsokat, de ki is száríthatjuk a napon. Ne felejtsük, a nedves makk szinte azonnal bepenészedik. Száradás után készíthetünk belőle lisztet vagy használhatjuk a kávé alternatívájaként.
Kocsányostölgy - Stejar Quercus robur L.Quercus pedunculata Ehrh. Kocsányos tölgy
Jelentősége: A kocsánytalantölgy a domb- és hegyvidékek, a kocsányostölgy elsősorban a sík vidékek fafaja. Különleges sajátossága, hogy ártéren, homokon és sziken egyaránt megtalálható.
Hazája: Európa. Északon a 63. szélességi fokig, keleten az Urálig, délen Kis-Ázsiáig és a Földköz tengerig, nyugaton dél-Spanyolországot kivéve egész Európa sík vidékein és alacsonyabb dombvidékein megtalálható. A hazai erdők mintegy 10%-a kocsányostölgy.
Termőhelyi igénye: Erőteljes növekedéséhez enyhe éghajlatot igényel. A hosszantartó szárazságot jól tűri. Ez teszi a homok- és szikfásítás legfontosabb fafajává. Hideg iránt sem érzékeny, de a nagyon erős téli hidegek törzsén fagyrepedéseket okoznak. A kései fagyok miatt gyakran szenved, mert korán fakad. Fiatalon árnyalásával és lombhullásával kissé javítja a talajt, később erősen kigyérül, alatta elhatalmasodnak a gyomnövények és a cserjék. Alomja sok csersavat tartalmaz, ami hátráltatja a humuszképzést. A talaj tápanyagtartalmával szemben nagyon igényes. A tápanyagban gazdag, mély, üde agyagtalajokat kedveli. Legjobban növekszik az ártereken, mert ott a megismétlődő áradások állandóan új tápanyagokkal gazdagítják a talaját. A pangó vizeket nem szereti. Nem igényel feltétlenül háromszintes talajokat.
Alakja: Elsőrendű fa. Elérheti a 40, sőt az 50 m-es magasságot is, hazánkban azonban inkább csak 30 és 40 m közötti példányok vannak. Szabad állásban rövid törzset és földig boruló hatalmas félgömb alakú koronát fejleszt. Zárt állásban hosszú hengeres törzset képez, de a törzs rendszerint nem követhető a csúcsig.
Gyökere: 18-20 m mélyen is megkeresi a talajvizet. Ennek köszönheti nagy szárazságtűrését. Oldalgyökerei gazdagon elágaznak és terjedelmesek.
Kérge: Fiatalon sima, rúdaskorban hosszanti irányban mindjobban repedezetté válik. A fiatalon szürkés kéreg idősebb korban a kiemelkedő kemény ormok felületén sötétbarna, a repedések mélyén világosbarna lesz. Kérge kézzel nem morzsolható, jóval vastagabb, mint a kocsánytalantölgyé.
Rügyei: Tojásdadok, tompa csúcsúak, kopaszok, többnyire ötszögletesek, világosbarnák. A csúcsrügyek szintén csoportosan helyezkednek el, de kisebb számban, mint a kocsánytalantölgynél. A fiatal hajtások barnák vagy zöldesszürke színűek.
Levelei: 4-12 cm hosszúak, 3-4 cm szélesek, egy-egy oldalán 4-6 karéjjal. Alakjuk rendkívül változatos, de rendszerint a csúcsközeli harmadában a legszélesebbek, innen a nyél felé haladva hirtelen, majd mérséklődően keskenyedők. A levélalap két fülcimpa alakban végződik. A nyél csak 2-6 mm hosszú. A karéjvégek lekerekítettek. Ha összekötjük a karéjvégeket, ívelt körte alakot kapunk. Helyenként az öblökben is erek futnak. A levelek fényesek, sötétzöldek, fonákjuk világosabb, teljesen kopasz, fiatal korban azonban alig kivehető finom pelyhek borítják. A levélripacs helye félkör vagy háromszög alakú.
Virágai: A tölgyek közül a legkorábban nyílnak. A nővirágok különböző hosszúságú, közös kocsány oldalán és csúcsán 1-5-ösével jelennek meg.
Termése: Hosszú kocsányon lógó, pikkelyes, rücskös kupacsban ülő makk. A makkok vagy zömökek, vagy elnyúlt hordó alakúak, 15-50 mm hosszúak 10-22 mm vastagok. Felületük mindig sima, fényes, eleinte zöld, később világosbarna, sötétebb hosszanti sávokkal tarkított. A makk lapos, egyenes talpán megáll. Az első év októberében érik. A kupacs a makk 1/4-ét, 1/3-át, de sokszor csak 1/5-ét, 1/6-át takarja, 8-10 évenként bőven, 4-5 évenként közepesen, 2-3 évenként gyéren terem. Szabad állásban már 20, zárt állásban csak 50-60 év után terem (15. ábra),
Növekedése: Az elvetett makk 4-5 hét alatt csirázik. Először erőteljes karógyökeret fejleszt, és csak ezután nőnek ki a föld felszínén ötösével álló, eleinte kerekded, alig karéjos levelei. Sziklevelei a talajban maradnak. A kikelt csemeték igen lassan, csak az állomány záródása után, 15-20 éves korban kezdenek gyorsabban növekedni. 70-80 éves korban magassági növekedése visszaesik, de erőteljes vastagsági növekedését még sokáig megtartja. Több száz évig él. Általában 80-100 évig tartjuk fenn. A csemeték 3-4 évig eltűrik az árnyékolást, később fényigényük növekszik, ami egyébként minden tölgyfélére jellemző. Ezért kedvező termőhelyen a tölgyek természetes úton is felújíthatók. Ugyanolyan jól sarjadzik, mint a kocsánytalantölgy. Legjobbak a gyökfőről nőtt sarjak.
Fája: Alig különböztethető meg a kocsánytalantölgy fájától, de szijácsa valamivel szélesebb, és nagyon kedvező termőhelyeken évgyűrűi is szélesebbek, fájuk lazább szövetű, nem olyan értékes.
Felhasználása: Megegyezik a kocsánytalantölgyével.
Károsítói: Azonosak a kocsánytalantölgyével, de a kései fagyok több kárt tesznek benne, mert korábban fakad és korábban virágzik, mint a többi tölgy. Az elfagyások után megjelenő János-napi hajtásokon gyakrabban jelenik meg a lisztharmat. Sekélyebb talajokon, túlgyérített állományokban ellepik a fattyúhajtások, és gyakori a csúcsszáradás.
Fajváltozataiból sok található erdeinkben, mert könnyen kereszteződik a többi tölggyel. Erdőgazdaságaink legfontosabb fajváltozata a későn fakadó tölgy (Quercus robur ssp.tardissima). Egy hónappal későbben fakad, mint a főfaj, ezért a kései fagyok sem lombozatát, sem termését nem károsítják. Fagyveszélyes helyeken ezért célszerű ezt a fajváltozatát telepíteni. Értékes fajváltozata még a szlavontölgy (Quercus robur f. slavonica), melynek törzse egyenesebb, a csúcsig követhető.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése