Operációsrendszerek csoportosítása
Működés szerint
IC alapu vagy celluláris
Hierarchia szerint
Szerver vagy Kliens
Felhasználók száma szerint
egy vagy több
Feladatkezelés szerint
egy vagy több
Terjesztés szerint
fizetás vagy szabad
Felhasználás szerint
asztali vagy kompack
Az operációs rendszer feladatai
Az eredeti: http://informatika.gtportal.eu/index.php?f0=os_alap_102
felület biztosítása
Felületet kell biztosítanunk a felhasználók és a futó programok azaz folyamatok számára.
memóriakezelés
A memóriakezelés az operációs rendszerekben a leginkább kritikus rész, mivel egyszerre több programot szeretnénk a memóriába tölteni. Memóriakezelés nélkül a programok egymás memóriaterületeire írhatnak a rendszer összeomlását okozva.
folyamatok szervezése
A futtatandó programok általában a merevlemezen helyezkednek el. Ha elindítjuk, azaz a memóriába töltjük, akkor futó programról vagy folyamatról beszélünk.
perifériakezelés
A számítógéphez csatlakozhat többféle be vagy kiviteli eszköz, melyeket perifériák néven szokás emlegetni. Az operációs rendszernek ki kell szolgálnia ezeket a hardvereket, adatokat kell átadni és átvenni azoktól.
állománykezelés
Az adatokat és a programokat valamilyen módon rendszerbe kell foglalni, elérhetővé kell tenni. Ez az állománykezelési feladat.
hibakezelés
Valamely hardver vagy szoftver szokatlan, nem kívánatos működése esetén az operációs rendszer feladata az adott helyzet kezelése a rendszer leállása nélkül.
védelem
Egy működő számítógépen meg kell védjük az adatainkat, programjainkat, folyamatainkat, eszközeinket más rosszindulatú vagy óvatlan felhasználóktól, amelyet szintén az operációs rendszer lát el.
naplózás
A hibakezelés kevés haszonnal jár, ha a rendszert kezelő gazda nem szerez róla tudomást. Belépések, folyamatok indítása, leállítása, újraindítása egy számítógépen, egy hálózaton mind-mind fontos információ lehet a hibakövetés vagy betörésvédelem során. Az ilyen eseményeket az operációs rendszer ezért feljegyzi, vagy másként mondva naplózza.
Multitasking környezetben a processzorok száma általában kevesebb, mint a folyamatoké, így a folyamatok időnként várakozni kényszerülnek. A további folytatáshoz azonban néhány információt tárolni kell róla.
A folyamatleíró blokk (Process Control Block – PCB) azonosítja egyértelműen a folyamatot. Ez tartalmazza a folytatáshoz szükséges adatokat (konkrét tartalma az adott rendszertől függ):
A felhasználók szempontjából azonban nem ez a kulcskérdés. A felhasználó akkor érzi jól magát, és akkor elégedett a számítógép működésével, ha az a programjait a lehető legrövidebb idő alatt végrehajtja. A kihasználtság és a sebesség tehát egyaránt fontos, ezért az operációs rendszereknek mindkét feltételt teljesíteniük kell.
Az idővel való gazdálkodást ütemezésnek (scheduling) nevezzük. Az ütemezés során a folyamatok állapota változik meg. Attól függően, hogy milyen állapotok között történik váltás, az ütemező több szintjét definiálhatjuk. (magas szintű ütemező , alacsony szintű ütemező)
Egy folyamat az időzítés szempontjából alapvetően 3 alapállapotot vehet fel, az állapotok között pedig 4 különböző átmenet lehetséges.
Az operációs rendszer kiválasztása feladata alapján történik. A számítógép alkatrészei és a perifériák önmagukban nem jelentenek többet elektronikus és mechanikus elemek gyűjteményénél. Ahhoz, hogy ezek az elemek egymással együttműködve végrehajtsanak egy adott feladatot, speciális számítógépes programra, egy ún operációs rendszerre (OS) van szükség.
Tételezzük fel, hogy egy felhasználó jelentést szeretne írni, majd kinyomtatni azt egy csatlakoztatott nyomtatón. A feladat elvégzéséhez szükség van egy szövegszerkesztőre. Az információ bevitele a billentyűzetről történik, a képernyőn jelenik meg, mentése a merevlemezre történik, végül a nyomtatóra lesz küldve.
A szövegszerkesztőnek ezen feladatok megvalósításához együtt kell működnie a beviteli és kiviteli feladatokat irányító operációs rendszerrel. Ezen felül a bevitt adatok tárolása a RAM-ban történik, feldolgozásukat a CPU végzi. Ezt a folyamatot szintén az operációs rendszer vezérli. Minden számítógép-vezérelt eszköz (pl.: kiszolgálók, asztali gépek, laptopok vagy hordozható eszközök) számára a megfelelő működéshez szükséges egy operációs rendszer.
Az operációs rendszer egyfajta tolmácsként funkcionál a felhasználói alkalmazások és a hardver között. A felhasználói alkalmazásokon (pl.: szövegszerkesztőn, táblázatkezelőn, számítógépes játékon vagy azonnali üzenetküldő programon) keresztül kommunikál a számítógép-rendszerrel. Az alkalmazásokat adott feladatokra tervezik, mint például szövegszerkesztésre, és nincs tudomásuk a háttérben működő elektronikáról. Az alkalmazás szempontjából például egyáltalán nem lényeges, hogy az információ miként jut a billentyűzetről az alkalmazáshoz. Az operációs rendszer felel az alkalmazás és a hardver közötti kommunikációért.
A számítógép bekapcsolása után történik az operációs rendszer betöltése, általában valamely lemezmeghajtóról a RAM-ba. Az operációs rendszer kódjának a számítógépes hardverrel közvetlenül kommunikáló része a rendszermag (kernel). Az operációs rendszert az alkalmazásokkal és a felhasználóval összekapcsoló része a parancsértelmező. A felhasználó a parancssoros kezelőfelületen (CLI: Command Line Interface) vagy a grafikus kezelőfelületen (GUI: Graphical User Interface) keresztül kommunikálhat a parancsértelmezővel.
A parancssoros kezelőfelület használata során a felhasználó karakteres környezetben kiadott parancsokkal közvetlenül a rendszerrel kommunikál. A rendszer végrehajtja a parancsot, amelynek végeredményéről általában szöveges kimenetet ad. A grafikus kezelőfelület lehetővé teszi a felhasználó számára, hogy egy grafikus, multimédiás és szöveges elemeket egyaránt használó környezetben kommunikáljon a rendszerrel. Az alapvető műveletek elvégzése a képernyő grafikus elemeivel lehetséges. A grafikus kezelőfelület sokkal könnyebben használható a parancssoros kezelőfelületnél, és a rendszerben rejlő lehetőségek kihasználása is kevesebb tudást igényel. Ebből kifolyólag meglehetősen sokan használják a grafikus kezelőfelületet. A legtöbb operációs rendszer egyaránt biztosít grafikus és parancssoros kezelőfelületet.
Az operációs rendszer teljesen szabadon rendelkezhet a helyi hardver-erőforrásokkal. Az operációs rendszereket egyszerre csak egy felhasználóval történő munkára tervezték, de a felhasználó számára biztosítják több feladat egyidejű elvégzését. Az operációs rendszer nyomon követi, hogy melyik alkalmazás mely erőforrásokat veszi igénybe.
A nem közvetlenül a számítógép-rendszerhez csatlakoztatott erőforrásokkal történő munkához olyan speciális szoftver szükséges, amely lehetővé teszi adatok küldését és fogadását az eszköz és a hálózat között. Az átirányítóként ismert szoftver egyes operációs rendszerek szerves részét képezi, míg másokban hálózati ügyfélként külön kell telepíteni. Az átirányítási funkcióval az operációs rendszer hálózati operációs rendszerré (NOS) válik.
A hálózati operációs rendszer összetett ütemezési és felhasználókezelési programokat biztosít, amelyek lehetővé teszik, hogy egy eszköz erőforrásokat osszon meg több felhasználó között, valamint úgy kezelje a hálózati erőforrásokat, mintha közvetlenül csatlakoztatott eszközök lennének.
2.1.2 Az operációs rendszer követelményei
Napjainkban számos különböző operációs rendszer elérhető a piacon. Az alábbi lista a főbb típusokat és néhány példát tartalmaz:
• Microsoft Windows: XP, Vista, 2003 Server
• UNIX-alapú: IBM AIX, Hewlett Packard HPUX és Sun Solaris
• BSD - Free BSD
• Linux-alapú (számos változatban)
• Macintosh OS X
• További nem UNIX-alapú rendszerek: IBM OS/400, z/OS
Bár a fenti operációs rendszerek többségének használatához szükséges a kereskedelmi licenc megvásárlása és elfogadása, azért az operációs rendszerek világában számos más licencelési forma is létezik, mint például a GPL (GNU General Public Licence - GNU Általános Nyilvános Licenc).
Kereskedelmi licenc esetén rendszerint a felhasználó nem módosíthatja az operációs rendszer kódját. A Windows XP, a Mac OS X és a Unix egyaránt példa a kereskedelmi célú operációs rendszerekre.
Ezzel szemben a nyílt forráskód lehetővé teszi a végfelhasználók számára, hogy a jobb használhatóság érdekében változtassanak és javítsanak a kódon. Az elterjedt nyílt forráskódú operációs rendszerek közé tartozik a Linux és a BSD.
■ Kereskedelmi licensz '
f ' r~> i 11 A UK K __
ürL licensz
Hozzáférés Korlátozó jellegű és megszabja, hogy a végfelhasználók mit tehetnek a forráskóddal Mindenki számára teljeskörü hozzáférést nyújt a forráskódhoz, így mindenki részt vehet a termék fejlesztésében.
Költségek A bevezetés mértékétől függően igen költséges is lehet (például egy hálózat minden ügyfélszámítógépéhez meg kell vásárolni a Windows XP licenszet). Általában megjelennek ingyenes kiadásai (például Linux alapú operációs rendszerek többsége telepíthető bármennyi számítógépre).
Fejlesztési ciklus A fejlesztés a gyártó által meghatározott szigorú ütemezés szerint zajlik. Új verzió viszonylag ritkán jelenik meg. A fejlesztés ütemezése kevésbé szigorú. Viszonylag gyakran végeznek változtatásokat a terméken.
Támogatás Kiépített támogatási szolgáltatás tartozik hozzá, ami díj ellenében vehető igénybe. Általában nincs kiépített támogatási rendszer, helyette közösségi alapon, más felhasználók által biztosított segítségnyújtás jellemzi.
Az operációs rendszerek működéséhez meghatározott mennyiségű hardver-erőforrásra van szükség. A gyártó által meghatározott elvárások az alábbiakat tartalmazzák:
• RAM mennyisége
• Szükséges merevlemez-terület
• Processzor típusa és sebessége
• Képernyőfelbontás
A gyártó gyakran meghatározza a minimális mellett az ajánlott hardverigényt is. Minimális hardverigény mellett a rendszerteljesítmény általában gyenge, amely kizárólag az operációs rendszer alapvető működéséhez elég. Rendszerint érdemesebb az ajánlott konfigurációt választani, amely már megfelelő támogatást nyújt az általánosan használt alkalmazások működéséhez is.
Az operációs rendszer képességeinek teljes kiaknázásához további hardver-erőforrások szükségesek, mint például hangkártya, hálózati csatoló, modem, mikrofon és hangszórók. A legtöbb operációs rendszer fejlesztője számos hardvereszközt tesztel, és tanúsítvánnyal igazolja azok kompatibilitását az adott operációs rendszerrel. Vásárlás és telepítés előtt mindig ellenőrizzük, hogy az adott hardver rendelkezik-e tanúsítvánnyal az adott rendszerhez.
2.1.3 Az operációs rendszer kiválasztása
Egy adott környezetben leginkább megfelelő operációs rendszer kiválasztásához számos szempontot kell figyelembe venni.
Első lépésként meg kell bizonyosodni arról, hogy a kiszemelt operációs rendszer teljes mértékben megfelel a végfelhasználó igényeinek. Meg kell vizsgálni, hogy lehetővé teszi-e az ügyfél által használni kívánt programok futtatását, valamint biztonság és funkcionalitás terén is teljesíti-e az elvárásokat.
Ezután ellenőrizni kell, hogy a rendelkezésre álló hardver-erőforrások elegendőek-e az operációs rendszer futtatásához. Ilyen alapvető hardverelem a memória, a processzor és a merevlemez-terület, vagy a perifériák közül a lapolvasó, a hangkártya, a hálózati csatoló és a külső meghajtók.
A fentieken túl megfontolandó, hogy az operációs rendszer működtetése és karbantartása milyen emberi erőforrásokat igényel. Üzleti környezetben előfordulhat, hogy egy vállalat mindössze egy vagy két operációs rendszer használatát javasolja, más operációs rendszerek telepítését pedig nem ajánlja vagy egyenesen tiltja. Otthoni környezetben fontos szempont lehet, hogy az operációs rendszerhez tartozik-e bármikor elérhető terméktámogatási szolgáltatás.
Amikor arról döntünk, hogy melyik operációs rendszert válasszuk, akkor mindig figyelembe kell venni a teljes bekerülési költséget (TCO - total cost of ownership). Ez nem csupán a beszerzési és telepítési, hanem a felmerülő támogatási költségeket is magában foglalja.
További szempont lehet a döntéshozatalban az operációs rendszer hozzáférhetősége. Akadhat olyan ország vagy vállalat, ahol egy adott operációs rendszer kizárólagos használatát írják elő, és az is előfordulhat, hogy bizonyos technológiák használatát tiltják. Ilyen helyzetben még akkor sem választhatjuk az utóbbi kategóriába tartozó operációs rendszert, ha az egyébként a célnak tökéletesen megfelelne.
Az operációs rendszer kiválasztása során mindezen szempontokat figyelembe kell venni.
A szempontok es az igények meghataroza
A végfelhasználó igényeinek meghatározása
Az operációs rendszer kiválasztása meghatározott szempontok
alapjan
Nem
A műszaki
erőforrások elegendőek
A pénzügyi erőforrás elegendő
Van egyéb
korlátozás vagy tényező
Nem
A kiválasztott operációs rendszer beüzemelése
2.2 Az operációs rendszer telepitese
2.2.1 Az operációs rendszer telepítési módjai
Az operációs rendszer telepítése a merevlemez egy meghatározott részére, egy ún. partícióra történik. Az operációs rendszer telepítésének különböző módjai vannak. A kiválasztott módszer a rendszer hardverösszetevőitől, a telepítendő operációs rendszertől és a felhasználói igényektől függ. Egy új operációs rendszer telepítésekor általában négy lehetőség van.
Tiszta telepítés
Tiszta telepítés általában akkor történik, ha új rendszert alakítunk ki, vagy nincs meg az új verzióra történő frissítés lehetősége a jelenlegi operációs rendszerről. Ez a módszer törli az összes adatot arról a partícióról, amelyre az operációs rendszert telepítjük, így a folyamat végén a szoftveralkalmazásokat is újra kell telepíteni. Új számítógép-rendszer esetében tiszta telepítés szükséges. Szintén tiszta telepítést kell végrehajtani, ha a meglévő operációs rendszer valamilyen módon megsérült.
Frissítés
Ha azonos operációs rendszer platformon maradunk, akkor általában lehetséges az újabb verzióra történő frissítés. A frissítés során a rendszerbeáNítások, az alkalmazások és az adatok is megmaradnak. Tulajdonképpen csak a régi operációs rendszer fájljait írjuk felül az újakkal.
Több operációs rendszer indításának lehetősége (multi-boot)
Egynél több operációs rendszer is telepíthető a számítógépre, amelyek közül a rendszerindítás során választhatunk. Mindegyik operációs rendszer külön partícióra kerül, saját fájlokkal és konfigurációs beállításokkal. A rendszerindítás során a felhasználó egy menü segítségével választhatja ki a kívánt operációs rendszert. Egyszerre csak egy operációs rendszer futhat, amely kizárólagos felügyeletet gyakorol a hardver felett.
Virtualizáció
A virtualizáció általában kiszolgálókon alkalmazott technika, amely virtuális gépek létrehozásával lehetővé teszi több operációs rendszer futtatását egyazon hardveren. Ebben az esetben ugyanazon a fizikai erőforráson több logikai erőforrás működik.
2.2.2 Az operációs rendszer telepítésének előkészítése
A sikeres telepítés biztosítéka a folyamat megkezdése előtt készített eNenőrzőlista:
1. Ellenőrizzük, hogy minden hardver kompatibilis a kiválasztott operációs rendszerrel.
2. Ellenőrizzük, hogy a hardver-erőforrások biztosan kielégítik a minimális követelményeket.
3. Ellenőrizzük, hogy rendelkezésre áll-e a megfelelő telepítőkészlet! A jelenlegi operációs rendszerek eltérő méreteiből adódóan ez vagy CD-k vagy DVD-k formájában áll rendelkezésre.
4. Amennyiben az operációs rendszer telepítése meglévő adatokat tartalmazó rendszerre történik: (a) Rendszerdiagnosztikai eszközök és segédprogramok használatával bizonyosodjunk meg a jelenlegi operációs rendszer megfelelő állapotáról, vírus- és kémprogrammentességéről; (b) Készítsünk biztonsági mentést minden fontos fájlról!
5. Tiszta telepítés végrehajtása előtt ellenőrizzük, hogy a szükséges szoftveralkalmazások is rendelkezésre állnak-e!
A folyamat megkezdése előtt meg kell határozni a felhasználói igényeket legjobban kielégítő partíciószerkezetet.
Az adatbiztonság növelésének egyik módja, ha a merevlemezt több partícióra osztjuk. A szakemberek többsége tiszta telepítés esetén előnyben részesíti külön-külön partíció létrehozását az adatoknak, illetve az operációs rendszernek. Ez a struktúra lehetővé teszi az operációs rendszer új verzióra történő frissítését az adatvesztés veszélye nélkül, valamint egyszerűsíti az adatfájlok biztonsági mentését és visszaállítását.
Szintén szükséges a használandó fájlrendszer típusának meghatározása. A fájlrendszer az operációs rendszer által használt módszer a fájlok kezelésére. Számos különböző fájlrendszer létezik. Ezek közül a legelterjedtebbek: FAT 16/32, NTFS, HPFS, ext2, ext3. Minden operációs rendszert egy vagy több
fájlrendszerrel való együttműködésre terveztek, ugyanakkor minden fájlrendszer különböző előnyöket kínál. A pozitív jellemzők mérlegelésével alaposan meg kell fontolnunk, hogy melyik rendszert használjuk.
Habár léteznek eszközök, amelyek a telepítés után is képesek a partíciószerkezet és a fájlrendszer megváltoztatására, használatuk lehetőség szerint mégis kerülendő. A merevlemez fájlrendszerének vagy partíciószerkezetének megváltoztatása adatvesztést eredményezhet. Körültekintő tervezéssel elkerülhetjük ezt.
2.2.3 A számítógép beállítása a hálózati munkához
Az operációs rendszer telepítését követően a számítógép beállítható úgy, hogy képes legyen a hálózaton keresztül kommunikálni. A hálózat egymással összekapcsolt eszközök (pl.: számítógépek) csoportja, információ- és erőforrás-megosztás céljából. A megosztott erőforrások közé tartozhatnak nyomtatók, dokumentumok és internetkapcsolatok is.
Ahhoz, hogy egy számítógép fizikailag kapcsolódjon a hálózathoz, egy hálózati csatoló (NIC - Network Interface Card) szükséges. A hálózati csatoló olyan hardverelem, amely lehetővé teszi egy számítógép hálózati közeghez való csatlakozását. Létezik alaplapra integrált és külön, bővítőkártyaként telepíthető változata is.
Ahhoz, hogy a számítógép részt vehessen a hálózati munkában, a fizikai kapcsolódáson túl az operációs rendszer megfelelő beállítása is szükséges. A legtöbb korszerű hálózat kapcsolódik az Internethez, és az Interneten keresztül adatot küld és fogad. Minden egyes hálózatba kötött számítógép azonosításához szükség van egy IP-címre, valamint egyéb információkra. Az IP- konfiguráció három részből áll, amelyek helyes beállítása nélkül nem lehetséges adatküldés és - fogadás a hálózatban. A három rész:
IP-cím - a számítógépet azonosítja a hálózatban.
Alhálózati maszk - a hálózat azonosítására szolgál, amelyhez a számítógép kapcsolódik.
Alapértelmezett átjáró - azt az eszközt azonosítja, amelyen keresztül a számítógép kapcsolódik az internethez vagy egy másik hálózathoz.
A számítógép kaphat IP-címet manuálisan, vagy egy másik eszköztől automatikusan.
Manuális IP-konfiguráció
Manuális konfiguráció esetén a szükséges értékeket álalában a hálózati rendszergazda adja meg a billentyűzetről. Az így megadott IP-címet statikus címnek nevezzük. A számítógéphez mindig ez a cím lesz hozzárendelve.
Dinamikus IP-konfiguráció
A számítógép beállítható úgy, hogy a hálózati konfigurációs adatokat dinamikusan kapja meg. Ilyenkor a számítógép a hálózat egy másik eszköze által kijelölt címhalmazból igényelhet egyet magának. Amennyiben a számítógép már nem tart igényt az adott címre, visszaadja, hogy egy másik számítógép szintén használhassa.
2.2.4 Számítógépnév
Néhány hálózati operációs rendszer az IP-címeken túl számítógépekhez megadott neveket is használ. Ebben az esetben minden egyes rendszernek saját névvel kell rendelkeznie.
A számítógépnév használatával a felhasználók kényelmesebben érhetik el a megosztott erőforrásokat (pl.: mappákat és nyomtatókat).
A hálózati rendszergazda feladata, hogy olyan elnevezési sémát dolgozzon ki, amely utal egy adott eszköz típusára és/vagy helyére. Például a PRT-CL-Eng-01 név jelölheti a Mérnöki Osztály (Engineering Department) első színes lézernyomtatóját.
Az egyes eszközök nevét manuálisan kell megadni, bár léteznek a folyamat automatizálását segítő eszközök. Az elnevezés során megadható a számítógép leírása is, amely bővebb információt tartalmazhat az eszköz helyéről vagy feladatáról.
2.2.5 Hálózati név- és címvezérlés
Ahogy a hálózat mérete és összetettsége is nő, egyre nagyobb jelentősége van a jól átgondolt tervezésnek, a logikus felépítésnek és a megfelelő dokumentálásnak.
Számos szervezet saját névadási és címzési konvenciót alakít ki, amely a hálózati karbantartó személyzet által használható útmutatásokat és szabályokat tartalmaz. A számítógépnév megadásánál egyedi, következetes és beszédes neveket kell használni. Ez alapján könnyen meghatározható egy eszköz típusa, feladata, helye és sorszáma. Az egyes eszközökhöz tartozó IP-címeknek is egyedieknek kell lenniük.
A megfelelően dokumentált, következetes névadási és címzési konvenciók jelentősen egyszerűsítik a munkatársak képzését, a hálózatfelügyeleti folyamatokat és a problémák esetén felmerülő hibaelhárítást.
2.3 Az operációs rendszer karbantartása
2.3.1 Mikor és miért alkalmazunk javításokat?
Fontos, hogy az operációs rendszert és az alkalmazásokat is folyamatosan napra készen tartsuk a legújabb javítások alkalmazásával.
A javítás olyan kódrészlet, amely egy alkalmazás vagy operációs rendszer ismert problémáját megszünteti vagy funkcionalitását bővíti. A felfedezett biztonsági rést vagy problémát megszüntető javításokat általában a gyártó teszi elérhetővé.
Számítógépeinket folyamatosan frissítsük a legújabb javításokkal, hacsak nincs komoly okunk arra, hogy ne így tegyünk. Ritkán előfordulhat, hogy egy javítás negatív hatással van egy másik rendszerkomponens működésére. Mielőtt alkalmaznánk egy javítást, tájékozódjunk a hatásairól. Ez az információ általában megtalálható a gyártó weboldalán.
2.3.2 Az operációs rendszerhez kiadott javítások alkalmazása
Az operációs rendszerhez kiadott javítások többféle módon telepíthetők, a rendszertől és a felhasználói igényektől függően. A frissítések letöltéséhez és telepítéséhez az alábbi lehetőségek állnak rendelkezésre:
Automatikus telepítés
Az operációs rendszer konfigurálható úgy, hogy automatikusan, felhasználói beavatkozás nélkül kapcsolódjon a gyártó weboldalához, majd letöltse és telepítse a kisebb frissítéseket. A frissítés folyamata ütemezhető a bekapcsolt számítógép üresjárataihoz.
Engedélyhez kötött
A felhasználók egy része saját maga akarja eldönteni, hogy alkalmaz-e egy adott javítást. Ezzel a lehetőséggel általában azok a felhasználók élnek, akik pontosan tisztában vannak az egyes javítások rendszerteljesítményre gyakorolt hatásával. A rendszer beállítható úgy, hogy értesítse a felhasználót a megjelenő új javításokról. Ekkor a felhasználó dönt a kérdéses javítás letöltéséről és telepítéséről.
Kézi
A nagyobb kódrészek cseréjével járó frissítéseket érdemes manuálisan telepíteni. Ezeket a javítócsomagnak (angolul support pack-nek) is nevezett frissítéseket egy alkalmazás vagy egy operációs rendszer problémáinak megszüntetésére, esetleg funkcionalitásának bővítésére tervezik. Letöltésükhöz és telepítésükhöz a végfelhasználónak általában el kell látogatnia egy weboldalra, de a gyártótól kapott CD-ről is telepíthetők.
2.3.3 Alkalmazásokhoz kiadott javítások és frissítések
Az alkalmazásokhoz is szükség van javításokra és frissítésekre. A javításokat általában a gyártó teszi elérhetővé, hogy megszüntesse azokat a biztonsági réseket, amelyek a program helytelen működéséhez vezethetnek.
A böngészők és az irodai szoftverek, mint például a szövegszerkesztők, táblázatkezelők és adatbázis¬kezelők, a hálózati támadások kedvelt célpontjai. A biztonsági kockázatot jelentő kód javításához frissíteni kell ezeket az alkalmazásokat. A gyártó díjmentesen is kiadhat a termék funkcionalitását javító frissítéseket.
Az operációs rendszerhez és az alkalmazásokhoz kiadott frissítések általában elérhetők a gyártó weboldaláról. A telepítési folyamat köthető engedélyhez, illetve igényelheti a frissítéshez szükséges szoftverek meglétét. A telepítés során további, frissítést támogató programok is települhetnek. A webes frissítések automatikusan letölthetők az Internetről, és telepíthetők a rendszerre.
2.4 A fejezet összefoglalása
Az operációs rendszer (OS) a legfontosabb szoftver a PC- n. Feladata, hogy minden komponens és szoftveralkalmazás megfelelően együttműködjön.
A rendszermag közvetlenül a hardverrel, a parancsértelmező pedig az alkalmazásokkal és a felhasználóval kommunikál. A felhasználó a parancssoros vagy a grafikus felhasználói felületen keresztül kommunikál a parancsértelmezővel.
A hálózati operációs rendszer (NOS) lehetővé teszi, hogy egy eszköz erőforrásokat osszon meg több felhasználó között, valamint úgy kezeli a hálózati erőforrásokat, mintha azok közvetlenül csatlakoznának. A hálózati operációs rendszer számára az adatküldést és -fogadást biztositó szoftvert átirányítónak nevezik.
• Készítsünk ellenőrzőlistát egy új operációs rendszer telepítése előtt.
• Az operációs rendszer telepítése egy partícióra történik, amely a merevlemez egy meghatározott területe. Még az operációs rendszer telepítése előtt döntsük el, milyen módon szervezzük a partíciókat.
• Ahhoz, hogy egy számítógép csatlakozhasson a hálózathoz, szükség van egy hálózati csatolóra, megfelelően konfigurált IP-címmel, alhálózati maszkkal és alapértelmezett átjáróval.
• A hálózatnak alaposan megtervezettnek, logikusan szervezettnek és megfelelően dokumentáltnak kellene lennie.
• Az operációs rendszert és a szoftveralkalmazásokat is naprakészen kell tartani a legújabb kiadásokkal, frissítésekkel és javításokkal.
* A javítás olyan program kód részlet, amely kijavít egy problémát vagy böviti az operációs rendszer képességeit. Az operációs rendszer konfigurálható úgy, hogy automatikusan, felhasználói beavatkozás nélkül kapcsolódjon a gyártó weboldalához, majd letöltse és telepítse a kisebb frissítéseket.
* A javítócsomagok az operációs rendszerhez kiadott nagyobb frissítések.
* Az alkalmazások szintén igényelhetnek javításokat és frissítéseket a szoftverben felfedezett biztonsági rések megszüntetéséhez.
* Az alkalmazásokhoz tartozó javítások általában megtalálhatók a gyártó weboldalán.
Működés szerint
IC alapu vagy celluláris
Hierarchia szerint
Szerver vagy Kliens
Felhasználók száma szerint
egy vagy több
Feladatkezelés szerint
egy vagy több
Terjesztés szerint
fizetás vagy szabad
Felhasználás szerint
asztali vagy kompack
Az operációs rendszerek felépítése
- Rendszermag (kernel): Feladata a hardver optimális kihasználásának irányítása, a kért programok futtatása, az alkalmazói kérések kiszolgálása.
A rendszermag önmaga is folyamatok sokasága. Ezek a rendszerfolyamatok a rendszer indításakor indulnak és futásuk a rendszer leállásáig tart. Feladata a ki- és bemeneti perifériák kezelése, a memória-hozzáférés menedzselése, a háttértárolók, illetve a processzoridő kezelése is. - API (Application Programing Interface - alkalmazói programozási interfész): Olyan szabálygyűjtemény, mely leírja hogy kell kérni a szolgáltatásokat a kerneltől, és a kernel válaszát hogyan kapjuk meg.
Ez egy illesztési felület, ami meghatározza, hogy a különböző programok hogyan vehetik igénybe a rendszermag szolgáltatásait. - Rendszerhéj (shell): Feladata a parancsértelmezés. Lehet parancssoros (pl. DOS), vagy grafikus - GUI - felületű (pl. Windows).
A felhasználó ezzel a résszel találkozik a munkája során, mert ez a rész biztosítja a kapcsolattartást a felhasználóval. Feladata még az alkalmazások futtatása, indítása, futtatási feltételek biztosítása, üzemállapot kezelése és továbbítása a felhasználó felé.
Az operációs rendszer feladatai
Az eredeti: http://informatika.gtportal.eu/index.php?f0=os_alap_102
felület biztosítása
Felületet kell biztosítanunk a felhasználók és a futó programok azaz folyamatok számára.
memóriakezelés
A memóriakezelés az operációs rendszerekben a leginkább kritikus rész, mivel egyszerre több programot szeretnénk a memóriába tölteni. Memóriakezelés nélkül a programok egymás memóriaterületeire írhatnak a rendszer összeomlását okozva.
folyamatok szervezése
A futtatandó programok általában a merevlemezen helyezkednek el. Ha elindítjuk, azaz a memóriába töltjük, akkor futó programról vagy folyamatról beszélünk.
perifériakezelés
A számítógéphez csatlakozhat többféle be vagy kiviteli eszköz, melyeket perifériák néven szokás emlegetni. Az operációs rendszernek ki kell szolgálnia ezeket a hardvereket, adatokat kell átadni és átvenni azoktól.
állománykezelés
Az adatokat és a programokat valamilyen módon rendszerbe kell foglalni, elérhetővé kell tenni. Ez az állománykezelési feladat.
hibakezelés
Valamely hardver vagy szoftver szokatlan, nem kívánatos működése esetén az operációs rendszer feladata az adott helyzet kezelése a rendszer leállása nélkül.
védelem
Egy működő számítógépen meg kell védjük az adatainkat, programjainkat, folyamatainkat, eszközeinket más rosszindulatú vagy óvatlan felhasználóktól, amelyet szintén az operációs rendszer lát el.
naplózás
A hibakezelés kevés haszonnal jár, ha a rendszert kezelő gazda nem szerez róla tudomást. Belépések, folyamatok indítása, leállítása, újraindítása egy számítógépen, egy hálózaton mind-mind fontos információ lehet a hibakövetés vagy betörésvédelem során. Az ilyen eseményeket az operációs rendszer ezért feljegyzi, vagy másként mondva naplózza.
Folyamatok
A program egy algoritmust megvalósító utasítások sorozata magas színtű nyelven vagy gépi kódban. A folyamat (task, process) egy éppen végrehajtás alatt álló program. Egy program végrehajtása több folyamatot is létrehozhat. Egy program több különböző folyamatból is állhat. (Például egy levelező program esetén a bejelentkezés az első folyamat, mely létrehozhat egy szerkesztő, majd egy levélküldő folyamatot.) A létrehozó folyamat a szülő (parent process), a létrehozott a gyermekfolyamat (child process). A szülőt általában az operációs rendszer hozza létre.Multitasking környezetben a processzorok száma általában kevesebb, mint a folyamatoké, így a folyamatok időnként várakozni kényszerülnek. A további folytatáshoz azonban néhány információt tárolni kell róla.
A folyamatleíró blokk (Process Control Block – PCB) azonosítja egyértelműen a folyamatot. Ez tartalmazza a folytatáshoz szükséges adatokat (konkrét tartalma az adott rendszertől függ):
- a folyamat azonosítóját
- a programszámláló állását
- a folyamat állapotát
- a regiszterek tartalmát
- a folyamathoz tartozó memóriaterületek adatait
- a használt perifériák, állományok jellemzőit
Az eredeti: http://e-oktat.pmmf.hu/folyamatok
A folyamatok és a processzor kapcsolata igen szoros, a folyamatok
minden utasítását a processzor hajtja végre. Egy folyamat az
elindításától a befejezéséig folyamatosan igényli a processzor
közreműködését. Rendszerünkben több folyamat is fut, ezért a precíz
működés érdekében pontos időzítésre van szükség. A processzor
kihasználtsági foka (különösen régebben, amikor a hardver igen drága
volt,) elsőrendű fontossággal bírt, de manapság sem elhanyagolható.A felhasználók szempontjából azonban nem ez a kulcskérdés. A felhasználó akkor érzi jól magát, és akkor elégedett a számítógép működésével, ha az a programjait a lehető legrövidebb idő alatt végrehajtja. A kihasználtság és a sebesség tehát egyaránt fontos, ezért az operációs rendszereknek mindkét feltételt teljesíteniük kell.
Az idővel való gazdálkodást ütemezésnek (scheduling) nevezzük. Az ütemezés során a folyamatok állapota változik meg. Attól függően, hogy milyen állapotok között történik váltás, az ütemező több szintjét definiálhatjuk. (magas szintű ütemező , alacsony szintű ütemező)
Egy folyamat az időzítés szempontjából alapvetően 3 alapállapotot vehet fel, az állapotok között pedig 4 különböző átmenet lehetséges.
-
Az alapállapotok:
- Futásra kész (ready): Ebben az állapotban - a processzoron kívül - minden erőforrás a folyamat rendelkezésére áll. A folyamatok, létrejöttüket követően futásra kész állapotba kerülnek.
- Fut (running): A processzor annak a folyamatnak az utasításait hajtja végre, amelyik ebben az állapotban van.
- Várakozik (blocked): Ha futó folyamat olyan erőforrást igényel, amelyik pillanatnyilag nem áll rendelkezésre, vagy a további futásához szüksége van egy másik folyamat által szolgáltatandó eredményre, ebbe az állapotba kerül.
-
Az átmenetek:
- Elindul (dispatch): A központi egység felszabadulása esetén az alacsonyszintű ütemező a futásra kész állapotban lévő folyamatok közül választja ki azt, amelyik a fut állapotba kerülhet.
- Megszakad (timer runout): Ha a futó folyamat számára biztosított idő lejár, visszakerül a futásra kész állapotba. (Nem mindegyik operációs rendszer teszi lehetővé, hogy egy folyamatot megszakítsunk, ehhez a rendszernek, illetve a folyamatnak megszakíthatónak kell lennie).
- Vár (wait, block): Amennyiben olyan erőforrásra van szüksége, amely éppen foglalt, a fut állapotból a várakozik állapotba jut.
- Feléled (awake): A várt esemény bekövetkezése esetén a folyamat futásra kész állapotba kerül és újra beáll a processzorra várakozó folyamatok sorába.
Az operációs rendszer kiválasztása feladata alapján történik. A számítógép alkatrészei és a perifériák önmagukban nem jelentenek többet elektronikus és mechanikus elemek gyűjteményénél. Ahhoz, hogy ezek az elemek egymással együttműködve végrehajtsanak egy adott feladatot, speciális számítógépes programra, egy ún operációs rendszerre (OS) van szükség.
Tételezzük fel, hogy egy felhasználó jelentést szeretne írni, majd kinyomtatni azt egy csatlakoztatott nyomtatón. A feladat elvégzéséhez szükség van egy szövegszerkesztőre. Az információ bevitele a billentyűzetről történik, a képernyőn jelenik meg, mentése a merevlemezre történik, végül a nyomtatóra lesz küldve.
A szövegszerkesztőnek ezen feladatok megvalósításához együtt kell működnie a beviteli és kiviteli feladatokat irányító operációs rendszerrel. Ezen felül a bevitt adatok tárolása a RAM-ban történik, feldolgozásukat a CPU végzi. Ezt a folyamatot szintén az operációs rendszer vezérli. Minden számítógép-vezérelt eszköz (pl.: kiszolgálók, asztali gépek, laptopok vagy hordozható eszközök) számára a megfelelő működéshez szükséges egy operációs rendszer.
Az operációs rendszer egyfajta tolmácsként funkcionál a felhasználói alkalmazások és a hardver között. A felhasználói alkalmazásokon (pl.: szövegszerkesztőn, táblázatkezelőn, számítógépes játékon vagy azonnali üzenetküldő programon) keresztül kommunikál a számítógép-rendszerrel. Az alkalmazásokat adott feladatokra tervezik, mint például szövegszerkesztésre, és nincs tudomásuk a háttérben működő elektronikáról. Az alkalmazás szempontjából például egyáltalán nem lényeges, hogy az információ miként jut a billentyűzetről az alkalmazáshoz. Az operációs rendszer felel az alkalmazás és a hardver közötti kommunikációért.
A számítógép bekapcsolása után történik az operációs rendszer betöltése, általában valamely lemezmeghajtóról a RAM-ba. Az operációs rendszer kódjának a számítógépes hardverrel közvetlenül kommunikáló része a rendszermag (kernel). Az operációs rendszert az alkalmazásokkal és a felhasználóval összekapcsoló része a parancsértelmező. A felhasználó a parancssoros kezelőfelületen (CLI: Command Line Interface) vagy a grafikus kezelőfelületen (GUI: Graphical User Interface) keresztül kommunikálhat a parancsértelmezővel.
A parancssoros kezelőfelület használata során a felhasználó karakteres környezetben kiadott parancsokkal közvetlenül a rendszerrel kommunikál. A rendszer végrehajtja a parancsot, amelynek végeredményéről általában szöveges kimenetet ad. A grafikus kezelőfelület lehetővé teszi a felhasználó számára, hogy egy grafikus, multimédiás és szöveges elemeket egyaránt használó környezetben kommunikáljon a rendszerrel. Az alapvető műveletek elvégzése a képernyő grafikus elemeivel lehetséges. A grafikus kezelőfelület sokkal könnyebben használható a parancssoros kezelőfelületnél, és a rendszerben rejlő lehetőségek kihasználása is kevesebb tudást igényel. Ebből kifolyólag meglehetősen sokan használják a grafikus kezelőfelületet. A legtöbb operációs rendszer egyaránt biztosít grafikus és parancssoros kezelőfelületet.
Az operációs rendszer teljesen szabadon rendelkezhet a helyi hardver-erőforrásokkal. Az operációs rendszereket egyszerre csak egy felhasználóval történő munkára tervezték, de a felhasználó számára biztosítják több feladat egyidejű elvégzését. Az operációs rendszer nyomon követi, hogy melyik alkalmazás mely erőforrásokat veszi igénybe.
A nem közvetlenül a számítógép-rendszerhez csatlakoztatott erőforrásokkal történő munkához olyan speciális szoftver szükséges, amely lehetővé teszi adatok küldését és fogadását az eszköz és a hálózat között. Az átirányítóként ismert szoftver egyes operációs rendszerek szerves részét képezi, míg másokban hálózati ügyfélként külön kell telepíteni. Az átirányítási funkcióval az operációs rendszer hálózati operációs rendszerré (NOS) válik.
A hálózati operációs rendszer összetett ütemezési és felhasználókezelési programokat biztosít, amelyek lehetővé teszik, hogy egy eszköz erőforrásokat osszon meg több felhasználó között, valamint úgy kezelje a hálózati erőforrásokat, mintha közvetlenül csatlakoztatott eszközök lennének.
2.1.2 Az operációs rendszer követelményei
Napjainkban számos különböző operációs rendszer elérhető a piacon. Az alábbi lista a főbb típusokat és néhány példát tartalmaz:
• Microsoft Windows: XP, Vista, 2003 Server
• UNIX-alapú: IBM AIX, Hewlett Packard HPUX és Sun Solaris
• BSD - Free BSD
• Linux-alapú (számos változatban)
• Macintosh OS X
• További nem UNIX-alapú rendszerek: IBM OS/400, z/OS
Bár a fenti operációs rendszerek többségének használatához szükséges a kereskedelmi licenc megvásárlása és elfogadása, azért az operációs rendszerek világában számos más licencelési forma is létezik, mint például a GPL (GNU General Public Licence - GNU Általános Nyilvános Licenc).
Kereskedelmi licenc esetén rendszerint a felhasználó nem módosíthatja az operációs rendszer kódját. A Windows XP, a Mac OS X és a Unix egyaránt példa a kereskedelmi célú operációs rendszerekre.
Ezzel szemben a nyílt forráskód lehetővé teszi a végfelhasználók számára, hogy a jobb használhatóság érdekében változtassanak és javítsanak a kódon. Az elterjedt nyílt forráskódú operációs rendszerek közé tartozik a Linux és a BSD.
■ Kereskedelmi licensz '
f ' r~> i 11 A UK K __
ürL licensz
Hozzáférés Korlátozó jellegű és megszabja, hogy a végfelhasználók mit tehetnek a forráskóddal Mindenki számára teljeskörü hozzáférést nyújt a forráskódhoz, így mindenki részt vehet a termék fejlesztésében.
Költségek A bevezetés mértékétől függően igen költséges is lehet (például egy hálózat minden ügyfélszámítógépéhez meg kell vásárolni a Windows XP licenszet). Általában megjelennek ingyenes kiadásai (például Linux alapú operációs rendszerek többsége telepíthető bármennyi számítógépre).
Fejlesztési ciklus A fejlesztés a gyártó által meghatározott szigorú ütemezés szerint zajlik. Új verzió viszonylag ritkán jelenik meg. A fejlesztés ütemezése kevésbé szigorú. Viszonylag gyakran végeznek változtatásokat a terméken.
Támogatás Kiépített támogatási szolgáltatás tartozik hozzá, ami díj ellenében vehető igénybe. Általában nincs kiépített támogatási rendszer, helyette közösségi alapon, más felhasználók által biztosított segítségnyújtás jellemzi.
Az operációs rendszerek működéséhez meghatározott mennyiségű hardver-erőforrásra van szükség. A gyártó által meghatározott elvárások az alábbiakat tartalmazzák:
• RAM mennyisége
• Szükséges merevlemez-terület
• Processzor típusa és sebessége
• Képernyőfelbontás
A gyártó gyakran meghatározza a minimális mellett az ajánlott hardverigényt is. Minimális hardverigény mellett a rendszerteljesítmény általában gyenge, amely kizárólag az operációs rendszer alapvető működéséhez elég. Rendszerint érdemesebb az ajánlott konfigurációt választani, amely már megfelelő támogatást nyújt az általánosan használt alkalmazások működéséhez is.
Az operációs rendszer képességeinek teljes kiaknázásához további hardver-erőforrások szükségesek, mint például hangkártya, hálózati csatoló, modem, mikrofon és hangszórók. A legtöbb operációs rendszer fejlesztője számos hardvereszközt tesztel, és tanúsítvánnyal igazolja azok kompatibilitását az adott operációs rendszerrel. Vásárlás és telepítés előtt mindig ellenőrizzük, hogy az adott hardver rendelkezik-e tanúsítvánnyal az adott rendszerhez.
2.1.3 Az operációs rendszer kiválasztása
Egy adott környezetben leginkább megfelelő operációs rendszer kiválasztásához számos szempontot kell figyelembe venni.
Első lépésként meg kell bizonyosodni arról, hogy a kiszemelt operációs rendszer teljes mértékben megfelel a végfelhasználó igényeinek. Meg kell vizsgálni, hogy lehetővé teszi-e az ügyfél által használni kívánt programok futtatását, valamint biztonság és funkcionalitás terén is teljesíti-e az elvárásokat.
Ezután ellenőrizni kell, hogy a rendelkezésre álló hardver-erőforrások elegendőek-e az operációs rendszer futtatásához. Ilyen alapvető hardverelem a memória, a processzor és a merevlemez-terület, vagy a perifériák közül a lapolvasó, a hangkártya, a hálózati csatoló és a külső meghajtók.
A fentieken túl megfontolandó, hogy az operációs rendszer működtetése és karbantartása milyen emberi erőforrásokat igényel. Üzleti környezetben előfordulhat, hogy egy vállalat mindössze egy vagy két operációs rendszer használatát javasolja, más operációs rendszerek telepítését pedig nem ajánlja vagy egyenesen tiltja. Otthoni környezetben fontos szempont lehet, hogy az operációs rendszerhez tartozik-e bármikor elérhető terméktámogatási szolgáltatás.
Amikor arról döntünk, hogy melyik operációs rendszert válasszuk, akkor mindig figyelembe kell venni a teljes bekerülési költséget (TCO - total cost of ownership). Ez nem csupán a beszerzési és telepítési, hanem a felmerülő támogatási költségeket is magában foglalja.
További szempont lehet a döntéshozatalban az operációs rendszer hozzáférhetősége. Akadhat olyan ország vagy vállalat, ahol egy adott operációs rendszer kizárólagos használatát írják elő, és az is előfordulhat, hogy bizonyos technológiák használatát tiltják. Ilyen helyzetben még akkor sem választhatjuk az utóbbi kategóriába tartozó operációs rendszert, ha az egyébként a célnak tökéletesen megfelelne.
Az operációs rendszer kiválasztása során mindezen szempontokat figyelembe kell venni.
A szempontok es az igények meghataroza
A végfelhasználó igényeinek meghatározása
Az operációs rendszer kiválasztása meghatározott szempontok
alapjan
Nem
A műszaki
erőforrások elegendőek
A pénzügyi erőforrás elegendő
Van egyéb
korlátozás vagy tényező
Nem
A kiválasztott operációs rendszer beüzemelése
2.2 Az operációs rendszer telepitese
2.2.1 Az operációs rendszer telepítési módjai
Az operációs rendszer telepítése a merevlemez egy meghatározott részére, egy ún. partícióra történik. Az operációs rendszer telepítésének különböző módjai vannak. A kiválasztott módszer a rendszer hardverösszetevőitől, a telepítendő operációs rendszertől és a felhasználói igényektől függ. Egy új operációs rendszer telepítésekor általában négy lehetőség van.
Tiszta telepítés
Tiszta telepítés általában akkor történik, ha új rendszert alakítunk ki, vagy nincs meg az új verzióra történő frissítés lehetősége a jelenlegi operációs rendszerről. Ez a módszer törli az összes adatot arról a partícióról, amelyre az operációs rendszert telepítjük, így a folyamat végén a szoftveralkalmazásokat is újra kell telepíteni. Új számítógép-rendszer esetében tiszta telepítés szükséges. Szintén tiszta telepítést kell végrehajtani, ha a meglévő operációs rendszer valamilyen módon megsérült.
Frissítés
Ha azonos operációs rendszer platformon maradunk, akkor általában lehetséges az újabb verzióra történő frissítés. A frissítés során a rendszerbeáNítások, az alkalmazások és az adatok is megmaradnak. Tulajdonképpen csak a régi operációs rendszer fájljait írjuk felül az újakkal.
Több operációs rendszer indításának lehetősége (multi-boot)
Egynél több operációs rendszer is telepíthető a számítógépre, amelyek közül a rendszerindítás során választhatunk. Mindegyik operációs rendszer külön partícióra kerül, saját fájlokkal és konfigurációs beállításokkal. A rendszerindítás során a felhasználó egy menü segítségével választhatja ki a kívánt operációs rendszert. Egyszerre csak egy operációs rendszer futhat, amely kizárólagos felügyeletet gyakorol a hardver felett.
Virtualizáció
A virtualizáció általában kiszolgálókon alkalmazott technika, amely virtuális gépek létrehozásával lehetővé teszi több operációs rendszer futtatását egyazon hardveren. Ebben az esetben ugyanazon a fizikai erőforráson több logikai erőforrás működik.
2.2.2 Az operációs rendszer telepítésének előkészítése
A sikeres telepítés biztosítéka a folyamat megkezdése előtt készített eNenőrzőlista:
1. Ellenőrizzük, hogy minden hardver kompatibilis a kiválasztott operációs rendszerrel.
2. Ellenőrizzük, hogy a hardver-erőforrások biztosan kielégítik a minimális követelményeket.
3. Ellenőrizzük, hogy rendelkezésre áll-e a megfelelő telepítőkészlet! A jelenlegi operációs rendszerek eltérő méreteiből adódóan ez vagy CD-k vagy DVD-k formájában áll rendelkezésre.
4. Amennyiben az operációs rendszer telepítése meglévő adatokat tartalmazó rendszerre történik: (a) Rendszerdiagnosztikai eszközök és segédprogramok használatával bizonyosodjunk meg a jelenlegi operációs rendszer megfelelő állapotáról, vírus- és kémprogrammentességéről; (b) Készítsünk biztonsági mentést minden fontos fájlról!
5. Tiszta telepítés végrehajtása előtt ellenőrizzük, hogy a szükséges szoftveralkalmazások is rendelkezésre állnak-e!
A folyamat megkezdése előtt meg kell határozni a felhasználói igényeket legjobban kielégítő partíciószerkezetet.
Az adatbiztonság növelésének egyik módja, ha a merevlemezt több partícióra osztjuk. A szakemberek többsége tiszta telepítés esetén előnyben részesíti külön-külön partíció létrehozását az adatoknak, illetve az operációs rendszernek. Ez a struktúra lehetővé teszi az operációs rendszer új verzióra történő frissítését az adatvesztés veszélye nélkül, valamint egyszerűsíti az adatfájlok biztonsági mentését és visszaállítását.
Szintén szükséges a használandó fájlrendszer típusának meghatározása. A fájlrendszer az operációs rendszer által használt módszer a fájlok kezelésére. Számos különböző fájlrendszer létezik. Ezek közül a legelterjedtebbek: FAT 16/32, NTFS, HPFS, ext2, ext3. Minden operációs rendszert egy vagy több
fájlrendszerrel való együttműködésre terveztek, ugyanakkor minden fájlrendszer különböző előnyöket kínál. A pozitív jellemzők mérlegelésével alaposan meg kell fontolnunk, hogy melyik rendszert használjuk.
Habár léteznek eszközök, amelyek a telepítés után is képesek a partíciószerkezet és a fájlrendszer megváltoztatására, használatuk lehetőség szerint mégis kerülendő. A merevlemez fájlrendszerének vagy partíciószerkezetének megváltoztatása adatvesztést eredményezhet. Körültekintő tervezéssel elkerülhetjük ezt.
2.2.3 A számítógép beállítása a hálózati munkához
Az operációs rendszer telepítését követően a számítógép beállítható úgy, hogy képes legyen a hálózaton keresztül kommunikálni. A hálózat egymással összekapcsolt eszközök (pl.: számítógépek) csoportja, információ- és erőforrás-megosztás céljából. A megosztott erőforrások közé tartozhatnak nyomtatók, dokumentumok és internetkapcsolatok is.
Ahhoz, hogy egy számítógép fizikailag kapcsolódjon a hálózathoz, egy hálózati csatoló (NIC - Network Interface Card) szükséges. A hálózati csatoló olyan hardverelem, amely lehetővé teszi egy számítógép hálózati közeghez való csatlakozását. Létezik alaplapra integrált és külön, bővítőkártyaként telepíthető változata is.
Ahhoz, hogy a számítógép részt vehessen a hálózati munkában, a fizikai kapcsolódáson túl az operációs rendszer megfelelő beállítása is szükséges. A legtöbb korszerű hálózat kapcsolódik az Internethez, és az Interneten keresztül adatot küld és fogad. Minden egyes hálózatba kötött számítógép azonosításához szükség van egy IP-címre, valamint egyéb információkra. Az IP- konfiguráció három részből áll, amelyek helyes beállítása nélkül nem lehetséges adatküldés és - fogadás a hálózatban. A három rész:
IP-cím - a számítógépet azonosítja a hálózatban.
Alhálózati maszk - a hálózat azonosítására szolgál, amelyhez a számítógép kapcsolódik.
Alapértelmezett átjáró - azt az eszközt azonosítja, amelyen keresztül a számítógép kapcsolódik az internethez vagy egy másik hálózathoz.
A számítógép kaphat IP-címet manuálisan, vagy egy másik eszköztől automatikusan.
Manuális IP-konfiguráció
Manuális konfiguráció esetén a szükséges értékeket álalában a hálózati rendszergazda adja meg a billentyűzetről. Az így megadott IP-címet statikus címnek nevezzük. A számítógéphez mindig ez a cím lesz hozzárendelve.
Dinamikus IP-konfiguráció
A számítógép beállítható úgy, hogy a hálózati konfigurációs adatokat dinamikusan kapja meg. Ilyenkor a számítógép a hálózat egy másik eszköze által kijelölt címhalmazból igényelhet egyet magának. Amennyiben a számítógép már nem tart igényt az adott címre, visszaadja, hogy egy másik számítógép szintén használhassa.
2.2.4 Számítógépnév
Néhány hálózati operációs rendszer az IP-címeken túl számítógépekhez megadott neveket is használ. Ebben az esetben minden egyes rendszernek saját névvel kell rendelkeznie.
A számítógépnév használatával a felhasználók kényelmesebben érhetik el a megosztott erőforrásokat (pl.: mappákat és nyomtatókat).
A hálózati rendszergazda feladata, hogy olyan elnevezési sémát dolgozzon ki, amely utal egy adott eszköz típusára és/vagy helyére. Például a PRT-CL-Eng-01 név jelölheti a Mérnöki Osztály (Engineering Department) első színes lézernyomtatóját.
Az egyes eszközök nevét manuálisan kell megadni, bár léteznek a folyamat automatizálását segítő eszközök. Az elnevezés során megadható a számítógép leírása is, amely bővebb információt tartalmazhat az eszköz helyéről vagy feladatáról.
2.2.5 Hálózati név- és címvezérlés
Ahogy a hálózat mérete és összetettsége is nő, egyre nagyobb jelentősége van a jól átgondolt tervezésnek, a logikus felépítésnek és a megfelelő dokumentálásnak.
Számos szervezet saját névadási és címzési konvenciót alakít ki, amely a hálózati karbantartó személyzet által használható útmutatásokat és szabályokat tartalmaz. A számítógépnév megadásánál egyedi, következetes és beszédes neveket kell használni. Ez alapján könnyen meghatározható egy eszköz típusa, feladata, helye és sorszáma. Az egyes eszközökhöz tartozó IP-címeknek is egyedieknek kell lenniük.
A megfelelően dokumentált, következetes névadási és címzési konvenciók jelentősen egyszerűsítik a munkatársak képzését, a hálózatfelügyeleti folyamatokat és a problémák esetén felmerülő hibaelhárítást.
2.3 Az operációs rendszer karbantartása
2.3.1 Mikor és miért alkalmazunk javításokat?
Fontos, hogy az operációs rendszert és az alkalmazásokat is folyamatosan napra készen tartsuk a legújabb javítások alkalmazásával.
A javítás olyan kódrészlet, amely egy alkalmazás vagy operációs rendszer ismert problémáját megszünteti vagy funkcionalitását bővíti. A felfedezett biztonsági rést vagy problémát megszüntető javításokat általában a gyártó teszi elérhetővé.
Számítógépeinket folyamatosan frissítsük a legújabb javításokkal, hacsak nincs komoly okunk arra, hogy ne így tegyünk. Ritkán előfordulhat, hogy egy javítás negatív hatással van egy másik rendszerkomponens működésére. Mielőtt alkalmaznánk egy javítást, tájékozódjunk a hatásairól. Ez az információ általában megtalálható a gyártó weboldalán.
2.3.2 Az operációs rendszerhez kiadott javítások alkalmazása
Az operációs rendszerhez kiadott javítások többféle módon telepíthetők, a rendszertől és a felhasználói igényektől függően. A frissítések letöltéséhez és telepítéséhez az alábbi lehetőségek állnak rendelkezésre:
Automatikus telepítés
Az operációs rendszer konfigurálható úgy, hogy automatikusan, felhasználói beavatkozás nélkül kapcsolódjon a gyártó weboldalához, majd letöltse és telepítse a kisebb frissítéseket. A frissítés folyamata ütemezhető a bekapcsolt számítógép üresjárataihoz.
Engedélyhez kötött
A felhasználók egy része saját maga akarja eldönteni, hogy alkalmaz-e egy adott javítást. Ezzel a lehetőséggel általában azok a felhasználók élnek, akik pontosan tisztában vannak az egyes javítások rendszerteljesítményre gyakorolt hatásával. A rendszer beállítható úgy, hogy értesítse a felhasználót a megjelenő új javításokról. Ekkor a felhasználó dönt a kérdéses javítás letöltéséről és telepítéséről.
Kézi
A nagyobb kódrészek cseréjével járó frissítéseket érdemes manuálisan telepíteni. Ezeket a javítócsomagnak (angolul support pack-nek) is nevezett frissítéseket egy alkalmazás vagy egy operációs rendszer problémáinak megszüntetésére, esetleg funkcionalitásának bővítésére tervezik. Letöltésükhöz és telepítésükhöz a végfelhasználónak általában el kell látogatnia egy weboldalra, de a gyártótól kapott CD-ről is telepíthetők.
2.3.3 Alkalmazásokhoz kiadott javítások és frissítések
Az alkalmazásokhoz is szükség van javításokra és frissítésekre. A javításokat általában a gyártó teszi elérhetővé, hogy megszüntesse azokat a biztonsági réseket, amelyek a program helytelen működéséhez vezethetnek.
A böngészők és az irodai szoftverek, mint például a szövegszerkesztők, táblázatkezelők és adatbázis¬kezelők, a hálózati támadások kedvelt célpontjai. A biztonsági kockázatot jelentő kód javításához frissíteni kell ezeket az alkalmazásokat. A gyártó díjmentesen is kiadhat a termék funkcionalitását javító frissítéseket.
Az operációs rendszerhez és az alkalmazásokhoz kiadott frissítések általában elérhetők a gyártó weboldaláról. A telepítési folyamat köthető engedélyhez, illetve igényelheti a frissítéshez szükséges szoftverek meglétét. A telepítés során további, frissítést támogató programok is települhetnek. A webes frissítések automatikusan letölthetők az Internetről, és telepíthetők a rendszerre.
2.4 A fejezet összefoglalása
Az operációs rendszer (OS) a legfontosabb szoftver a PC- n. Feladata, hogy minden komponens és szoftveralkalmazás megfelelően együttműködjön.
A rendszermag közvetlenül a hardverrel, a parancsértelmező pedig az alkalmazásokkal és a felhasználóval kommunikál. A felhasználó a parancssoros vagy a grafikus felhasználói felületen keresztül kommunikál a parancsértelmezővel.
A hálózati operációs rendszer (NOS) lehetővé teszi, hogy egy eszköz erőforrásokat osszon meg több felhasználó között, valamint úgy kezeli a hálózati erőforrásokat, mintha azok közvetlenül csatlakoznának. A hálózati operációs rendszer számára az adatküldést és -fogadást biztositó szoftvert átirányítónak nevezik.
• Készítsünk ellenőrzőlistát egy új operációs rendszer telepítése előtt.
• Az operációs rendszer telepítése egy partícióra történik, amely a merevlemez egy meghatározott területe. Még az operációs rendszer telepítése előtt döntsük el, milyen módon szervezzük a partíciókat.
• Ahhoz, hogy egy számítógép csatlakozhasson a hálózathoz, szükség van egy hálózati csatolóra, megfelelően konfigurált IP-címmel, alhálózati maszkkal és alapértelmezett átjáróval.
• A hálózatnak alaposan megtervezettnek, logikusan szervezettnek és megfelelően dokumentáltnak kellene lennie.
• Az operációs rendszert és a szoftveralkalmazásokat is naprakészen kell tartani a legújabb kiadásokkal, frissítésekkel és javításokkal.
* A javítás olyan program kód részlet, amely kijavít egy problémát vagy böviti az operációs rendszer képességeit. Az operációs rendszer konfigurálható úgy, hogy automatikusan, felhasználói beavatkozás nélkül kapcsolódjon a gyártó weboldalához, majd letöltse és telepítse a kisebb frissítéseket.
* A javítócsomagok az operációs rendszerhez kiadott nagyobb frissítések.
* Az alkalmazások szintén igényelhetnek javításokat és frissítéseket a szoftverben felfedezett biztonsági rések megszüntetéséhez.
* Az alkalmazásokhoz tartozó javítások általában megtalálhatók a gyártó weboldalán.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése