Routing
Először is érdemes definiálni mi is az az IP routing:
Az IP Routing olyan folyamat, amely segítségével egy több hálózati interfésszel rendelkező host eldönti, hogy a kapott IP csomagokat merre továbbítsa.
Nézzünk erre egy gyakorlati példát:
Képzeljünk el egy kis céget amelynek van egy routere. Ez ket Ethernet interfésszel rendelkezik a cég két alhálózatához, és egy PPP interfésszel az Internet felé. Amikor a router kap egy csomagot valamelyik interfészén keresztül, a routing az a mechanizmus amelynek segítségével eldönti, hogy melyik interfészén kell tovább küldenie.
Az egyszerű host-ok is rendelkeznek routing táblával. Minden Internet host-nak legalább két interfésze van. Egy virtuális loopback interfész, melyet a lokális visszacsatolásokhoz használ a rendszer, és egy valódi hálózati interfész (Ethernet, PPP, stb.)
Ezek után nézzük hogyan is működik ez a mechanizmus. Minden host tartalmaz egy speciális listát a routing szabályokról, ezt hívjuk routing táblának. Ennek a táblának a sorai legalább három információt kell hogy tartalmazzanak. Egyrészt a cél címét (ez gyakran egy alhálózat címe és netmask-ja), az interfész amelyen a csomagot továbbítja, és a harmadik opcionális, egy router címe amely a csomag továbbításában a következő lépcső szerepet tölti be.
Ezt a táblát UNIX-ok alatt a következő paranccsal listázhatjuk ki:
user% /sbin/route
Linux alatt a kerneltől közvetlenül az alábbi paranccsal is lekérdezhetjük:
user% cat /proc/net/route
MS Windows 9x és NT alatt:
c:\> route print
Maga a routing folyamat egyszerű: ha kap egy csomagot megvizsgálja célcímet és összehasonlítja a tábla minden bejegyzésével. Kiválasztja a legjobban illeszkedő sort (a legspecifikusabb az illeszkedő sorok közül) és továbbítja a csomagot az adott interfész felé. Ha a gateway mező is ki van töltve, akkor az adott gépnek küldi tovább, ha nincs kitöltve, akkor úgy veszi, hogy a célgép az adott hálózaton helyezkedik el, és közvetlenül oda továbbítja.
Először is érdemes definiálni mi is az az IP routing:
Az IP Routing olyan folyamat, amely segítségével egy több hálózati interfésszel rendelkező host eldönti, hogy a kapott IP csomagokat merre továbbítsa.
Nézzünk erre egy gyakorlati példát:
Képzeljünk el egy kis céget amelynek van egy routere. Ez ket Ethernet interfésszel rendelkezik a cég két alhálózatához, és egy PPP interfésszel az Internet felé. Amikor a router kap egy csomagot valamelyik interfészén keresztül, a routing az a mechanizmus amelynek segítségével eldönti, hogy melyik interfészén kell tovább küldenie.
Az egyszerű host-ok is rendelkeznek routing táblával. Minden Internet host-nak legalább két interfésze van. Egy virtuális loopback interfész, melyet a lokális visszacsatolásokhoz használ a rendszer, és egy valódi hálózati interfész (Ethernet, PPP, stb.)
Ezek után nézzük hogyan is működik ez a mechanizmus. Minden host tartalmaz egy speciális listát a routing szabályokról, ezt hívjuk routing táblának. Ennek a táblának a sorai legalább három információt kell hogy tartalmazzanak. Egyrészt a cél címét (ez gyakran egy alhálózat címe és netmask-ja), az interfész amelyen a csomagot továbbítja, és a harmadik opcionális, egy router címe amely a csomag továbbításában a következő lépcső szerepet tölti be.
Ezt a táblát UNIX-ok alatt a következő paranccsal listázhatjuk ki:
user% /sbin/route
Linux alatt a kerneltől közvetlenül az alábbi paranccsal is lekérdezhetjük:
user% cat /proc/net/route
MS Windows 9x és NT alatt:
c:\> route print
Maga a routing folyamat egyszerű: ha kap egy csomagot megvizsgálja célcímet és összehasonlítja a tábla minden bejegyzésével. Kiválasztja a legjobban illeszkedő sort (a legspecifikusabb az illeszkedő sorok közül) és továbbítja a csomagot az adott interfész felé. Ha a gateway mező is ki van töltve, akkor az adott gépnek küldi tovább, ha nincs kitöltve, akkor úgy veszi, hogy a célgép az adott hálózaton helyezkedik el, és közvetlenül oda továbbítja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése