A longitudinális randomizált vizsgálatok mérési eredményeinek retrospektív empirikus elemzései tévesek, erre jó példa a Bennu, földközeli kisbolygó, amit azért kellet űrhajóval megközelíteni, mert 2182 körül ütközésveszélyes pályára léphet. A LINEAR projekt keretében fedezték fel 1999. szeptember 11-én. Jelenleg a Földre legveszélyesebb objektum mérete miatt. A kisbolygó mérete megközelítőleg 550 méter, keringési periódusa 14 hónap, Felfedezése után mérete miatt tüzetesebben is megvizsgálták, helyet kapott azon nyolc kisbolygó között, amik 2169 és 2199 között potenciális veszélyt jelentenek a Földre. A NASA 800 millió dolláros űrszondája, az OSIRIS-REx elérte a Bennu kisbolygót. Bár a szonda nem tud leszállni az aszteroidán, mert túl gyorsan forog, majd 2020-ban kicsit megkarcolgatja ha tudja, addig pedig körülötte fog keringeni, apró rakétáival korrigálva a pályáját. Azért történelmi ez a pillanat, mert az aszteroida lesz a legkisebb objektum, ami köré valaha űreszköz pályára állt. Reális esélyünk van rá, hogy eltérítsük annyival a pályáját, hogy elkerüljük az ütközést. Kétéves út után az OSIRIS REx végre odaért céljához, a Bennu aszteroidához – nem fog azonban leszállni rá, csak megközelíti, és keringeni kezd körülötte, hogy aztán majd 2020-ban kinyújthassa „karját”, amivel mintákat hoz a Földre az aszteroida felszínéről. A mai manőverrel csak a misszió első fele zárult le, az érkezés után még majdnem két évet kell várni ahhoz, hogy a szonda elindulhasson visszafelé a Földre. Aggodalomra semmi ok, a számítások szerint a Bennu 1:1000 eséllyel 2182-ben összeütközhet a Földdel, de addig még kitaláljuk hogyan téritsük el a pályáját. Az 550 méter átmérőjű aszteroida minden hatodik évben elhalad a Föld mellett, mivel a bolygónkhoz hasonló távolságban kering a Nap körül. mert pályájának vannak pontjai, amelyek összeérnek a Föld keringési pályájával. Nagyon kicsi az esélye annak, hogy valójában megtörténik az ütközés, és ha így is lenne, arra csak a 22. században kell számítani – de ez a misszió most segíthet megelőzni a katasztrófát.
Az OSIRIS REx tanulmányozni fogja az úgynevezett Jarkovszkij-hatást is, ez az erő a világűrben forgó testre hat az egyenetlen hősugárzás következtében – a mi esetünkben ez azért fontos, mert akár a kiszámított pályától el is térhet miatta a kisbolygó, és megnövelheti az esélyét egy esetleges ütközésnek. Az űrszonda méréseivel ezt kiszámíthatjuk, és jobban felkészülhetünk egy esetleges katasztrófára. A gömbszerű objektum nagyjából úgy néz ki, mint egy fejére fordított búgócsiga, a keringési irányával ellentétesen forog a tengelye körül. A gravitációs vonzása gyenge, de ehhez képest viszonylag gyorsan forog a tengelye körül. A Bennut alkotó széntartalmú anyag szupernóvák és vörös csillagok maradéka. Nevét egy főnixhez hasonló ókori egyiptomi madárról, a bennuról kapta. A NASA egy 2016 őszén indított űrszondával, az OSIRIS-RExszel vizsgálja a kisbolygót. A szonda 2018. december 3-án érte el, amiből mintát vesz. A Torino-skála célja, hogy meghatározza és kategorizálja a földközeli objektumok becsapódása általi veszély mértékét. Földközeli objektumnak számítanak például az aszteroidák és az üstökösök. Eredeti célja, hogy a csillagászok és a közvélemény képes legyen megbecsülni a feltételezett ütközés várható súlyosságát azáltal, hogy a valószínűségi statisztika által a becsapódás esélyére adott értékeket valamint a mozgási energiák alapján feltételezett kár mértékét egyetlen mérőszámba sűríti. Hasonló célú, de összetettebb rendszer a Palermo-skála. A Torino-skála 0 és 10 közötti értékeket használ. 0 esetén az esély hogy összeütközik a Földdel elhanyagolhatóan alacsony, azaz nem jelent gyakorlati ütközési veszélyt, vagy pedig túlságosan kis méretű ahhoz, hogy képes legyen áthatolni a Föld légkörén. A 10-es érték esetén az ütközés bizonyosan bekövetkezik, és a becsapódó objektum elég nagy ahhoz, hogy globális katasztrófát okozzon. A skála csak egész számokat használ. A Torino-skálán egy objektum 0 és 10 közötti értéket kaphat annak függvényében, hogy mekkora az ütközés valószínűsége és annak mozgási energiája (hány megatonna TNT robbanóanyagnak felel meg a becsapódás, Az eddigi legmagasabb érték rekordját a 99942 Apophis tartja, mely egy körülbelül 270 méter átmérőjű földközeli objektum. 2004. december 23-án a NASA Földközeli Objektumok irodája bejelentette, hogy az Apophis (akkor még csak a 2004 MN4 ideiglenes nevet kapta) az első olyan objektum, mely kettes fokozatú a Torino-skálán; később ezt az értéket 4-re emelték. A jelenlegi mérések szerint a kisbolygó 2029. április 13-án fog valószínűleg nagyon közel elhaladni a Föld mellett, de nem valószínű az ütközés. Mivel a 2029-es találkozás esetleges gravitációs kilengése még bizonytalan így a skálaértéket 2006 augusztusáig 1-re csökkentették (2036-os feltételezett találkozás miatt). Ekkor az Apophis szintjét 0-ra csökkentették. Az Apophis felfedezését megelőzően egyetlen földközeli objektum sem kapott 1-nél magasabb értéket. 2006 februárjában a 2004 VD17 kisbolygó besorolását 2-re emelték, egy lehetséges 2102-es találkozás miatt, így ez a második aszteroida, mely 1-nél nagyobb értéket kapott. Későbbi megfigyelések 0-ra csökkentették a 2004 VD17 besorolását.
Az 1950 DA kisbolygó a NEODyS által 1-es értéket kapta a skálán. Ennek ellenére nem tartozik a "Sentry program" listájába, mivel a veszély nem várható az elkövetkezendő 100 éven belül. A 2007 VK184 a második aszteroida, mely 1-es értéket kapott a Torino-skálán. Az objektumot 2007. november 12-én fedezte fel a Catalina Sky Survey. A NASA veszélyes földközeli objektumok listája 60 napon keresztül (2007. november 12. és 2008. január 11-e között) 101 alkalommal figyelte meg az aszteroidát, és ez alapján 1 a 3030-hoz esélyt számol a 2048. június 3-án bekövetkezendő találkozásra (99,97% az esély arra, hogy elkerüli a Földet). A kisbolygó átmérője 130 méter, és a Földtől relatíve számolva 15,63 km/s sebességgel halad az űrben. A 2008 AF4 egy másik olyan objektum, mely 1-es értéket kapott a skálán. Három lehetséges időpontban találkozhat a Földdel: 2096-ban, 2099-ben vagy 2100-ban, 1 a 76 923 000-hoz valószínűségi számmal. 2008. február 14-én az becsapódás valószínűségét 0-ra csökkentették. A 2009 KK 2009 májusában került felfedezésre, szintén 1-es értékkel. 2009. június 17-én a becsapódás valószínűségét 0-ra csökkentették. Mivel túlfűtött médiavisszhangot váltottak ki olyan kisbolygók, mint a 2003 QQ47, a csillagászok a 2005-ben publikált Torino-skála újrafogalmazásába kezdtek. További terv volt, hogy teljesen megszüntessék a skálát, és helyette olyan kerüljön alkalmazásba, mely kevésbé valószínű, hogy hamis riasztást generál, így a nyilvánosság szemében nem veszti el a hitelességét. Az egyik ilyen lehetséges alternatíva a Palermo-skála. A Torino-skálán ritkán szerepel 1-nél nagyobb értéket elérő aszteroida, és a kezdeti alaposabb megfigyelések után gyakran le is csökkentik 0-ra a veszély mértékét. Minél közelebb ér hozzánk egy aszteroida, annál pontosabban képesek vagyunk kiszámolni repülési pályáját. Viszont minél közelebb van,annál kisebb az esély a hatékony korrekcióra. A legújabb felvételek alapján a 3200 Phaethon nevű földközeli aszteroida hatalmasabb, mint eddig hittük. Ez a második legnagyobb potenciálisan veszélyes kisbolygó, amit ismerünk.Szerencsére nagyon nem kell megrémülnünk, a kisbolygó a számítások alapján legkorábban csak 400 év múlva csapódhat be, így legfeljebb leszármazottaink aggódhatnak a gigászi űrszikla miatt. Mindenesetre a NASA legújabb megfigyelése új információkat szolgáltat az aszteroidáról, ezek ismeretében pedig megbecsülhetjük, pontosan milyen következményekkel járna egy ilyen fajta objektum becsapódása. Az új méréseket az Arecibo Obszervatórium megfigyelései alapján készítették a kutatók, eszerint az aszteroida átmérője 5,8 kilométer – 1 kilométerrel nagyobb, mint korábban gondolták. Az aszteroida egyik pólusánál egy sötét, kör alakú képződmény figyelhető meg, amely nagy valószínűséggel becsapódási kráter lehet. Hasonló mélyedést figyeltek meg az égitest egyenlítőjénél. Leghamarabb 2093-ban közelíti meg ismét bolygónkat. A közelmúltban számos új eszközt és technikát fejlesztettek ki, amelyek lehetővé teszik a bolygók találkozásainak és a Föld közeli aszteroidák (NEA-k) potenciális hatásainak robusztus felderítését és előrejelzését. Felülvizsgáljuk a közelmúltban a hatás-előrejelzés elméletét és lefedjük a találkozások elemzésére szolgáló klasszikus lineáris technikákat, amelyek pontos pályaszerkezet-meghatározást és szaporodást, majd cél-sík elemzést tartalmaznak. Ha a lineáris közelítés megbízhatatlan, számos, a nagyon alacsony valószínűségű találkozás észlelésére és elemzésére alkalmas megközelítés létezik. Ismertetünk egy olyan analitikus megközelítést, amely értékes betekintést nyújt a legtöbb találkozásért felelős mechanizmusokba. Ez az elmélet a hatásfigyelő rendszerek alapját képezi, beleértve a jelenleg működő és a fejlesztés alatt álló rendszereket is. Az utóbbi években az egyik leglátványosabb és legismertebb meteoresemény az oroszországi Cseljabinszknál volt 2013. február 15-én. A légkörbe érkezett meteoroid valószínűleg 17 méter átmérőjű volt, és még a levegőben felrobbant, de több darabja elérte a földet. A cseljabinszki meteor felrobbanása több mint ezer embert sebesített meg és nagyon sok épületet rongált meg. Pedig csak 17 méter volt az átmérője, és tudjuk, hogy ennél sokkal nagyobb sziklák is száguldanak az űrben. A dinoszauruszok kipusztulását is jó eséllyel egy nagyobb becsapódó aszteroida okozta. Csak becslések vannak ennek nagyságára, de a kutatók 5-15 kilométer közé teszik az átmérőjét.De mégis mekkora lehet az az aszteroida, amely elsöpörné az emberiséget a Földről? Erre többféle választ találtunk. Egy viszonylag régebbi számítás szerint 96 kilométer átmérőjű. Ezt Brian Todd geológus állította 1997-ben, miután kollégáival több modellt is felállított a lehetséges pusztítás mértékéről. Eszerint egy fél mérföldes (800 méteres) szikla 100 ezer megatonna TNT felrobbanásának megfelelő energiát szabadítana fel. Ez óriási pusztítást végezne, de messze nem ölné meg az összes élőlényt. Az egy mérföldes (1600 méter) meteorit már annyi port juttatna a légköre, hogy az globális lehűlést okozna. És ezek még sehol nincsenek a dinoszauruszokat kipusztító 5-15 kilométer átmérőjű aszteroidához. Egy ekkora becsapódás valószínűleg emberek milliárdjait ölné meg. Akik nem halnának meg azonnal, azoknak többsége valószínűleg éhen halna. De így is maradna néhány túlélő. Nem sok, de nem halna ki teljesen az emberiség. Tehát Brian Toon szerint egy még ennél is nagyobb, sőt, jóval nagyobb becsapódás kellene ahhoz, hogy az egész emberiség biztosan kipusztuljon. Ő hatvan mérföld, vagyis kilencvenhat kilométer átmérőjű aszteroidára tippel. Egy ilyen ütközést biztosan senki nem élne túl, de nemcsak az emberek, hanem majdnem az összes élőlény kipusztulna. Így érthető, hogy folyamatosan figyelemmel kísérik a potenciálisan méretük miatt veszélyt jelentő aszteroidák pályáját.
Forrás: https://cneos.jpl.nasa.gov/sentry/torino_scale.html
Észlelt becsapódások. Látható hogy nálunk kettő is volt.
Az OSIRIS REx tanulmányozni fogja az úgynevezett Jarkovszkij-hatást is, ez az erő a világűrben forgó testre hat az egyenetlen hősugárzás következtében – a mi esetünkben ez azért fontos, mert akár a kiszámított pályától el is térhet miatta a kisbolygó, és megnövelheti az esélyét egy esetleges ütközésnek. Az űrszonda méréseivel ezt kiszámíthatjuk, és jobban felkészülhetünk egy esetleges katasztrófára. A gömbszerű objektum nagyjából úgy néz ki, mint egy fejére fordított búgócsiga, a keringési irányával ellentétesen forog a tengelye körül. A gravitációs vonzása gyenge, de ehhez képest viszonylag gyorsan forog a tengelye körül. A Bennut alkotó széntartalmú anyag szupernóvák és vörös csillagok maradéka. Nevét egy főnixhez hasonló ókori egyiptomi madárról, a bennuról kapta. A NASA egy 2016 őszén indított űrszondával, az OSIRIS-RExszel vizsgálja a kisbolygót. A szonda 2018. december 3-án érte el, amiből mintát vesz. A Torino-skála célja, hogy meghatározza és kategorizálja a földközeli objektumok becsapódása általi veszély mértékét. Földközeli objektumnak számítanak például az aszteroidák és az üstökösök. Eredeti célja, hogy a csillagászok és a közvélemény képes legyen megbecsülni a feltételezett ütközés várható súlyosságát azáltal, hogy a valószínűségi statisztika által a becsapódás esélyére adott értékeket valamint a mozgási energiák alapján feltételezett kár mértékét egyetlen mérőszámba sűríti. Hasonló célú, de összetettebb rendszer a Palermo-skála. A Torino-skála 0 és 10 közötti értékeket használ. 0 esetén az esély hogy összeütközik a Földdel elhanyagolhatóan alacsony, azaz nem jelent gyakorlati ütközési veszélyt, vagy pedig túlságosan kis méretű ahhoz, hogy képes legyen áthatolni a Föld légkörén. A 10-es érték esetén az ütközés bizonyosan bekövetkezik, és a becsapódó objektum elég nagy ahhoz, hogy globális katasztrófát okozzon. A skála csak egész számokat használ. A Torino-skálán egy objektum 0 és 10 közötti értéket kaphat annak függvényében, hogy mekkora az ütközés valószínűsége és annak mozgási energiája (hány megatonna TNT robbanóanyagnak felel meg a becsapódás, Az eddigi legmagasabb érték rekordját a 99942 Apophis tartja, mely egy körülbelül 270 méter átmérőjű földközeli objektum. 2004. december 23-án a NASA Földközeli Objektumok irodája bejelentette, hogy az Apophis (akkor még csak a 2004 MN4 ideiglenes nevet kapta) az első olyan objektum, mely kettes fokozatú a Torino-skálán; később ezt az értéket 4-re emelték. A jelenlegi mérések szerint a kisbolygó 2029. április 13-án fog valószínűleg nagyon közel elhaladni a Föld mellett, de nem valószínű az ütközés. Mivel a 2029-es találkozás esetleges gravitációs kilengése még bizonytalan így a skálaértéket 2006 augusztusáig 1-re csökkentették (2036-os feltételezett találkozás miatt). Ekkor az Apophis szintjét 0-ra csökkentették. Az Apophis felfedezését megelőzően egyetlen földközeli objektum sem kapott 1-nél magasabb értéket. 2006 februárjában a 2004 VD17 kisbolygó besorolását 2-re emelték, egy lehetséges 2102-es találkozás miatt, így ez a második aszteroida, mely 1-nél nagyobb értéket kapott. Későbbi megfigyelések 0-ra csökkentették a 2004 VD17 besorolását.
Az 1950 DA kisbolygó a NEODyS által 1-es értéket kapta a skálán. Ennek ellenére nem tartozik a "Sentry program" listájába, mivel a veszély nem várható az elkövetkezendő 100 éven belül. A 2007 VK184 a második aszteroida, mely 1-es értéket kapott a Torino-skálán. Az objektumot 2007. november 12-én fedezte fel a Catalina Sky Survey. A NASA veszélyes földközeli objektumok listája 60 napon keresztül (2007. november 12. és 2008. január 11-e között) 101 alkalommal figyelte meg az aszteroidát, és ez alapján 1 a 3030-hoz esélyt számol a 2048. június 3-án bekövetkezendő találkozásra (99,97% az esély arra, hogy elkerüli a Földet). A kisbolygó átmérője 130 méter, és a Földtől relatíve számolva 15,63 km/s sebességgel halad az űrben. A 2008 AF4 egy másik olyan objektum, mely 1-es értéket kapott a skálán. Három lehetséges időpontban találkozhat a Földdel: 2096-ban, 2099-ben vagy 2100-ban, 1 a 76 923 000-hoz valószínűségi számmal. 2008. február 14-én az becsapódás valószínűségét 0-ra csökkentették. A 2009 KK 2009 májusában került felfedezésre, szintén 1-es értékkel. 2009. június 17-én a becsapódás valószínűségét 0-ra csökkentették. Mivel túlfűtött médiavisszhangot váltottak ki olyan kisbolygók, mint a 2003 QQ47, a csillagászok a 2005-ben publikált Torino-skála újrafogalmazásába kezdtek. További terv volt, hogy teljesen megszüntessék a skálát, és helyette olyan kerüljön alkalmazásba, mely kevésbé valószínű, hogy hamis riasztást generál, így a nyilvánosság szemében nem veszti el a hitelességét. Az egyik ilyen lehetséges alternatíva a Palermo-skála. A Torino-skálán ritkán szerepel 1-nél nagyobb értéket elérő aszteroida, és a kezdeti alaposabb megfigyelések után gyakran le is csökkentik 0-ra a veszély mértékét. Minél közelebb ér hozzánk egy aszteroida, annál pontosabban képesek vagyunk kiszámolni repülési pályáját. Viszont minél közelebb van,annál kisebb az esély a hatékony korrekcióra. A legújabb felvételek alapján a 3200 Phaethon nevű földközeli aszteroida hatalmasabb, mint eddig hittük. Ez a második legnagyobb potenciálisan veszélyes kisbolygó, amit ismerünk.Szerencsére nagyon nem kell megrémülnünk, a kisbolygó a számítások alapján legkorábban csak 400 év múlva csapódhat be, így legfeljebb leszármazottaink aggódhatnak a gigászi űrszikla miatt. Mindenesetre a NASA legújabb megfigyelése új információkat szolgáltat az aszteroidáról, ezek ismeretében pedig megbecsülhetjük, pontosan milyen következményekkel járna egy ilyen fajta objektum becsapódása. Az új méréseket az Arecibo Obszervatórium megfigyelései alapján készítették a kutatók, eszerint az aszteroida átmérője 5,8 kilométer – 1 kilométerrel nagyobb, mint korábban gondolták. Az aszteroida egyik pólusánál egy sötét, kör alakú képződmény figyelhető meg, amely nagy valószínűséggel becsapódási kráter lehet. Hasonló mélyedést figyeltek meg az égitest egyenlítőjénél. Leghamarabb 2093-ban közelíti meg ismét bolygónkat. A közelmúltban számos új eszközt és technikát fejlesztettek ki, amelyek lehetővé teszik a bolygók találkozásainak és a Föld közeli aszteroidák (NEA-k) potenciális hatásainak robusztus felderítését és előrejelzését. Felülvizsgáljuk a közelmúltban a hatás-előrejelzés elméletét és lefedjük a találkozások elemzésére szolgáló klasszikus lineáris technikákat, amelyek pontos pályaszerkezet-meghatározást és szaporodást, majd cél-sík elemzést tartalmaznak. Ha a lineáris közelítés megbízhatatlan, számos, a nagyon alacsony valószínűségű találkozás észlelésére és elemzésére alkalmas megközelítés létezik. Ismertetünk egy olyan analitikus megközelítést, amely értékes betekintést nyújt a legtöbb találkozásért felelős mechanizmusokba. Ez az elmélet a hatásfigyelő rendszerek alapját képezi, beleértve a jelenleg működő és a fejlesztés alatt álló rendszereket is. Az utóbbi években az egyik leglátványosabb és legismertebb meteoresemény az oroszországi Cseljabinszknál volt 2013. február 15-én. A légkörbe érkezett meteoroid valószínűleg 17 méter átmérőjű volt, és még a levegőben felrobbant, de több darabja elérte a földet. A cseljabinszki meteor felrobbanása több mint ezer embert sebesített meg és nagyon sok épületet rongált meg. Pedig csak 17 méter volt az átmérője, és tudjuk, hogy ennél sokkal nagyobb sziklák is száguldanak az űrben. A dinoszauruszok kipusztulását is jó eséllyel egy nagyobb becsapódó aszteroida okozta. Csak becslések vannak ennek nagyságára, de a kutatók 5-15 kilométer közé teszik az átmérőjét.De mégis mekkora lehet az az aszteroida, amely elsöpörné az emberiséget a Földről? Erre többféle választ találtunk. Egy viszonylag régebbi számítás szerint 96 kilométer átmérőjű. Ezt Brian Todd geológus állította 1997-ben, miután kollégáival több modellt is felállított a lehetséges pusztítás mértékéről. Eszerint egy fél mérföldes (800 méteres) szikla 100 ezer megatonna TNT felrobbanásának megfelelő energiát szabadítana fel. Ez óriási pusztítást végezne, de messze nem ölné meg az összes élőlényt. Az egy mérföldes (1600 méter) meteorit már annyi port juttatna a légköre, hogy az globális lehűlést okozna. És ezek még sehol nincsenek a dinoszauruszokat kipusztító 5-15 kilométer átmérőjű aszteroidához. Egy ekkora becsapódás valószínűleg emberek milliárdjait ölné meg. Akik nem halnának meg azonnal, azoknak többsége valószínűleg éhen halna. De így is maradna néhány túlélő. Nem sok, de nem halna ki teljesen az emberiség. Tehát Brian Toon szerint egy még ennél is nagyobb, sőt, jóval nagyobb becsapódás kellene ahhoz, hogy az egész emberiség biztosan kipusztuljon. Ő hatvan mérföld, vagyis kilencvenhat kilométer átmérőjű aszteroidára tippel. Egy ilyen ütközést biztosan senki nem élne túl, de nemcsak az emberek, hanem majdnem az összes élőlény kipusztulna. Így érthető, hogy folyamatosan figyelemmel kísérik a potenciálisan méretük miatt veszélyt jelentő aszteroidák pályáját.
Forrás: https://cneos.jpl.nasa.gov/sentry/torino_scale.html
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése