A demokrácia szégyenfoltja a választás hazánkban. A falu az ország kicsinyített reprezentációja. A szavazatok száma függ a megszólított társadalmi réteg méretétől. Országosan a szavazókból nyugdíjasok 3 millió szavazatot, a dolgozó emberek 2 millió szavazatot, a romák 1 millió szavazatot jelentenek. A művelt emberek a tanulók a tanárok nem számítanak. Nem érdemes az értelmes embereket megszólítani, mert kevesen vannak, kis szavazatot adnak, nem csaphatók be, nem vezethetők félre, a befektetés nem térül meg, tehát kidobott pénz. Érdemes viszont elsorvasztani a közoktatást, bezárni a közkönyvtárakat, hiszen a tanulatlan tájékozatlan emberek szavazatát könnyebb kicsalni, egyszerűbb őket megtéveszteni manipulálni. Nálunk már 2 millió szavazattal is lehet választást nyerni. Ez falusi viszonylatban persze más, de a számadatok tükrében kell kialakítani a korteshadjárat súlypontját. A célközönség a a nagy létszámú könnyen befolyásolható átlag választópolgár, aki hisz, ha az ő szintjén beszélsz vele. Úgy kell színlelned, hogy tetteid természetesnek tűnjenek! A jelölt arckifejezését, tekintetét és beszédét mindazok gondolkodásához és akaratához kell alakítania és alkalmaznia, akikkel találkozik. – Legyen az egész városra, minden testületre, körzetre és szomszédságra kiterjedő koncepció! – Vetélytársaidat figyeltesd látványosan, hogy folyamatosan nyomás alatt legyenek és érezzék a lelki terrort. A megjelenésed legyen puritán és a választóknak tetsző, de hatalmas feltűnést keltsen, ezáltal elterjedjen, kontrasztként a vetélytársaid életmódját megbélyegző kijelentésekkel spékeld meg! –Az uborkafára felkapaszkodó zsiványnak, reményt keltő és együtt érzőnek kell látszania, becsületesnek és nem hatalomvágyónak! Általában 20 család bitorolja évtizedek óta a falukban a hatalmat. A zsiványság apáról fiúra száll. A pártkatonákból pufajkás, a pufajkásból káder, a káderből KISZ titkár, a KISZ titkárból párttitkár, a párttitkárból tanácstag, a tanácstagból önkormányzati képviselő, az önkormányzati képviselőből polgármester, és így tovább a kupola csúcsáig. Persze ha meghal az apa, a fia örökli a faluban a képviselőséget. Valahol sántít ez a demokrácia, mert jelenleg is sok dilettáns sügér akarata érvényesül, akik nem értik a körülöttük zajló világot sem. A választás lényege, hogy megbízunk valakit, hogy helyettünk döntsön, de nem vagyunk elég tájékozottak, hogy felelősséggel voksoljunk. A demokratikus felhatalmazáson túl a szakértelmen kell alapulnia a kormányzásnak. A dilemma az, hogy a kettő egymással antagonisztikus ellentétben áll. Amíg a demokrácia az állampolgárok egyenlőségét feltételezi, addig a szakértelem esetében elkerülhetetlen egyfajta egyenlőtlenség. Ezzel szemben a szakértelem nyilvánvalóan nem egyenlő mértékben oszlik el az emberek között, a szakértelmen alapuló döntéshozatal pedig azt jelenti, hogy azok hozzák meg a döntést, akik rendelkeznek a szükséges kompetenciákkal , ami nagy valószínűséggel sok érintett kizárását vonja maga után. Ha tehát egy döntéshozatal során egyszerre akarjuk érvényesíteni a demokratikus részvétel elvét és a szakértelem követelményét, akkor azok elég nagy valószínűséggel fognak összeütközésbe kerülni egymással. A laikus szavazata kiüti az akadémikus szavazatát és ezáltal hozzá nemértő megfelelő ismeretekkel nem rendelkező személy kerülhet döntési pozícióba, hol itt a szakértelem? Ha kiválogatjuk a szakértőket és azok közül választunk, az egy előrelépés lenne, de mi magunk nem vagyunk elég felkészültek megint hibát követünk el. A demokráciát csak szakértők közötti szavazás révén lehet érvényesíteni, így biztos szakértők kerülnek a döntéshozásba. Amíg egy májkrémért lehet vásárolni szavazatot, addig ez nem több mint becstelen színjáték, a demokrácia pedig csak porhintés. A parlament is tele van alúl(fél) művelt dilettánsokkal, akiket néhány kiló krumpliért választottak meg. Az igazi demokráciában szabadon választhatunk a szakértők közül, de ki választja ki a szakértőket?, és ki választja ki a szavazati joggal bírókat? Milyen értelmi szinttel kell rendelkeznie azoknak akik szavazati jogukat gyakorolhatják? Hogy képes kellő felelősséggel és szakértelemmel szavazni egy ország jövőjét meghatározó gazdasági vagy oktatási törvény esetén? Itt bárki lehet polgármester, lehetsz sírásó, sofőr, bűnöző, még érettségi sem kell hozzá. Ma már tudjuk, hogy egy hordó virágos borral és 8 általánossal is választást lehet nyerni. A parlamentben vanak KISZ KB titkárok, hegesztők lakatosok, üzletkötők, kertészek, geográfusok, óvónő, élelmezésvezető, mentős, könyvtáros, Moszkvában és Szentpéterváron pártfőiskolán tanult káderek, magyar pártiskolában végzett álközgazdászok, renegát tanítók bukott tanárok, hamis diplomások hamis érettségizők, hamis nyelvvizsgák, csalók szélhámosok, minden ami kell, ez aztán igazán Auginász istállója. A kórházak állapota az egészségügy repzetációja, mint ahogy az iskolák állapota a közoktatásról alkot képet. Akkor ki képviseli a tanárok érdekeit? Senki! A parlamentben ülő pályaelhagyó pedagógusoknak nem érdeke a hivatástudatból kitartó tanárok anyagi megbecsülése. A szakadék túl nagy és nekem tériszonyom van...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése