A nevem legyen Kovács Péter. 80 éves mérnök informatikus vagyok és tanár. A magyar kormánynak dolgoztam, még 20 éve. A társadalmat védem a hatalom visszaéléseitől. Magán titok üzleti titok, hivatali titok, ipari titok, katonai titok, semmi sincs biztonságban. 2000 óta száműzöttként élek egy ázsiai országban, ahol 1972-ben sorkatona voltam, Cziboly Csaba és Dylski Aurél bajtársaim itt vesztették életüket. Az országnak egy olyan technológia kellett, amellyel a legtitkosabb hírszerző ügynökségek ajtói hirtelen szélesre tárultak. Rengeteg kényes információhoz jutottam hozzá munkám során. Rájöttem hogy a Dell az NSA fedő cége. Olyan hálózatot hoztak létre, amely biztosította, hogy még ha az NSA főparancsnoksága megsemmisülne is egy nukleáris háború során, akkor se vesszen el adat. Egy globális léptékű, tömeges adatgyűjtésbe kezdtünk. Gyakorlatilag korlátlan hozzáférésem nyílt a világon jószerével minden férfi, nő és gyermek adatforgalmához, aki valaha is telefonált vagy kilépett az internetre. Úgy döntöttem, hogy elmondom az igazságot, talán akkor nem ölnek meg mert felelsleges. Ha elég pénzt kapsz, morális és etikai elvek, jó szándék fel sem merülnek benned. Bizonyára megértitek hát, ha azt mondom, hogy napjaink internete felismerhetetlen. Húsz éve pukkadt ki a Dotcom lufi, amely a digitális éra első és legnagyobb válságaként vonult be az emberiség történelmébe. Megjelentek a bitcoinok teljesen átváltozott a világ. A bejelentkezési jelszavaktól és a pénzügyi tranzakcióktól eltekintve az első húsz-egynéhány évben jószerével semmi nem volt titkosítva, minek folytán a kormányok sok esetben még csak nem is kényszerültek a cégekhez fordulni, hogy megtudják, mit csinálnak az ügyfeleik. Úgy kémkedhettek a világ után, hogy nem szóltak erről egy léleknek sem. A szinte mindenre kiterjedő megfigyelés rendszerét nem csupán a beleegyezésünk nélkül hozták létre, hanem bizonyos értelemben úgy, hogy a programjai minden aspektusát szándékosan palástolták előttünk. A változó eljárások és következményeik minden lépésben titokban maradtak mindenki előtt, ideértve a törvényhozók többségét is. Egy ország szabadsága csakis abban mérhető, mennyire tiszteli a polgárai jogait, és meggyőződésem szerint ezek a jogok voltaképpen az államhatalom korlátai, amelyek pontosan meghatározzák, hol és mikor nem szabad egy kormányzatnak megsértenie a személyes vagy egyéni jogok azon területét, amelyet „szabadságjognak” nevezünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése