Hogyan készült a főtyülő. Tavasszal, míg még tejes a ficfa, minden kisebb gyermek fütyülőt fúj az utcán, a mezőn, mindenütt. A fütyülőt a következő módon készítik : A tejes fagábul levágnak 15-20 cm-es darabot. Bicskával kivágják a síp helyét. Ótán a fűzfadarabot ráfektetik térgyükre uszt a bics-kájukkal a következő mondóka kíséretében a bicska nyelivel körbe körbe verni kezdik : Jöj meg, jöj meg tilinkóm, félbe, nyárba, minden esztendűbe. Tejet ád, vajat ád, három meg savót ád. Addig verik a fűzfát, míg meg nem jön, vagyis míg a haja le nem válik. Ha megjazult a bűri fütyülőnek, a fás részből kivágják a sípot az előbb említett bevágásnál (kb. 1 cm hosszú ez a síp). Lenyesik olyanformán, hogy Végső alakban egy háromnegyed henger alakja van. így bedugják a fűzfahajba, a másik végén szintén beledugják a fűzfadarab- fás részét oszt kész is a fütyülő.
Tengeri hegedű vagy nádi hegedű vagy kóró készítés
Ciroknádból vagy kukoricaszárból készülő, hegedűalakra formált → hangadó játékszer. Készítéséhez két darab kétízes szárdarab szükséges; egyikből készül a hegedűtest, másikból a vonó. Mindkét darab egyik felét úgy alakítják, hogy a vonó, ill. a hegedű húrjai megmaradjanak. A húrokat pecekkel feszítik ki. Két félkörívben hajlított cirokhúrból elkészítik a kiszélesített hegedűtest formát. Néha a hegedű fejére kulcsokat is faragnak.
Puliszka, vagy málé. Kukoricadarából és -lisztből, számtalan ízesítéssel készült étel elnevezése.
Sok mesében is, mielőtt a legkisebb fiú elindul szerencsét próbálni, puliszkával rakja tele az anyja a tarisznyáját. Szerencsére a sokáig elfeledett és csak imígyen felemlített étek mostanra ismét visszakapta méltó helyét a konyhákban. De nézzük csak, hogyan készül a puliszka! 1 liter vízhez adjunk egy kis sót, és ha forrni kezd, akkor állandó keverés mellett, folyamatosan szórva adjunk hozzá 20 dkg kukoricadarát. Körülbelül 15 percig főzzük, és nagyon fontos, hogy állandóan keverjük – legjobb kézi habverővel – hogy ne legyen csomós. Ha besűrűsödött, sima kását kaptunk, akkor levesszük a tűzről, hozzákeverünk 2 dkg vajat és állni hagyjuk. Legtöbbször így magában fogyasztották, cérnával szép egyenletes szeletekre vágva, de kiváló egy kis olvasztott vajjal, vagy tejföllel is. Az édes változat tejjel vagy aludttejjel a prósza nevet kapta.
Bajusz tea
3 dkg friss vagy szárított kukoricabajuszt 1 liter vízben 1-2 percig főzünk és mézzel ízesítjük.
Csutkababa, csuhé felhasználással vagy Luca napi seprű és karácsonyi dekoráció csuhéból.
Csutkasátor; a csőszök a határban, ide bújtak el árnyékba, hogy vigyázzák a termést! Az akáckarókkal sátorformát alkotunk, csúcsában összefogjuk a kötözővel. A sátortartó rudakat kicsit beássuk a földbe. Áthálózzuk kötözőmadzaggal, hogy majd megtartsa a ráfektetett kukoricaszárakat. Fedjük be a sátor oldalakat a kukoricaszárakkal hosszában. Zsineggel erősítsük meg a kévéket. Ahogy az ősz elmúlik, és a csőszkunyhó is feledésbe merül, aprítsátok, daraboljátok fel a kukoricaszárat, hogy a komposztba apránként bele lehessen tenni és így hasznosuljon!
Régen a betelemezéshez használt babákat is csuhéjból készítették
Lucaszéke 7 darabból 13 napon át készült
A kukoricacsuhé baba
Baba készülhetett a kukorica csutkájából is. A kukorica, amelyet nálunk tengerinek is neveznek,
A kukoricahéj minden részét felhasználták. Nők fontak a héjból kötélet és zsineget, majd szőnyegeket is szőttek belőlük. Az aprított héj jó töltése volt a párnáknak és matracoknak. A kukoricacsutka üvegdugóként, súrolókefékként szolgált, eltüzelve szolgált a hús füstöléshez. A kukoricahaj pedig a csutkabababa haja lett.
keresztelés kersztkoma komámasszony disznótor
ég a gyrtya ég el ne aludjék
aki engem látni akar mind le gugoljék
lánykérés
lakodalom
https://mek.oszk.hu/09500/09536/html/0019/13.html
násznagy nyoszolyóasszony
Vacsora alatt első helyen ül a vőlegény és menyasszony; előbbi mellett a násznagy, utóbbi mellett a nyoszolyóasszony. Ezek a módosabbaknál, az általuk a menyasszonynak ajándékozni szokott selyem kendőkre való tekintettel, sok esetben tízen is vannak. A vőlegény annak jeléül, hogy ő a ház feje s a násznép királya, feltett bokrétás föveggel ül az asztalnál, egy tányérból evén a menyasszonynyal úgy, hogy egy tányért fenékkel felforditva tesznek eléjök az asztalra s ennek fenekére helyezik a másiknak fenekét, amelyből esznek.
Vacsora végeztével a szakácsnék - mert a kása összeégette kezöket, nagy fájdalmakról panaszkodva, bekötött karral jelennek meg a még asztalnál ülő vendégek között. Megsebzett kezökben hozott nagy fakanalaikkal hatalmasakat döfölnek azokon, kik az általok készitett vacsora jó ízű elfogyasztása után késedelmeskednek sebeik gyógyitásához bármily csekély költséggel járulni.
Éjfél felé kezdődik a menyasszony-táncz, a mi abból áll, hogy a czigány lassú csárdást húz; a vőfély a menyasszonynyal tánczolni kezd; egy pár fordúlás után igy kiált fel a vővély: "Eladó a menyasszony!" s ekkor a nyoszolyó-asszony kezében tartott tányérba egy vagy több pénzdarabot dob.
temetés
aratás
kántálás
betlehemezés
babonák
Lucza napján a tyúkot piszkafával kell döfölni, akkor sokat fog tojni.
168Lucza-széket, mint másutt, e vidéken is csinálnak; hogy azon állva a templomban, a gonosz szellemet meglássák.
Gyermekeknek téglából játék-koczkát csinálni nem szabad; mert megég akkor a ház.
Káposzta-magot Szt-György napkor kell vetni; akkor a földi balha nem eszi ki.
Szt-György nap előtt, amennyi idővel megszólal a béka, utána még annyi ideig rossz idő lesz.
Szt-György napkor az istálló-küszöbön kívül kölest kell elhinteni; míg a szemeket a boszorkány össze nem szedi, nem árthat a tehénnek.
András nap estéjén a leányok a kút környékét kendermaggal bevetik és egy férfi ruhadarabbal beboronálják; amely legény akkor álmában megjelenik, az lesz a főlegénye.
Karácsony hajnalán, ha a leány elsőnek ért a kúthoz, az lesz a főlegénye, kivel, a vizet vivén, találkozik.
Karácsony estéjén a leány három gombóczba három férfi névvel írott papirdarabot tesz és megfőzi; amely gombóczot a vízből először kiveszi, a benne jelzett nevü legény lesz a vőlegénye.
Ó év estéjén a leány bevisz egy öl fát; ha páros volt a fa, a következő farsangon férjhez megy, aki bevitte.
A kilenczvenkilenczediknek olvasott szürke lónak látása után, akivel először kezet fog a leány, az lesz vőlegénye.
Karácsony előestéjén a leányok a kulcs fülén keresztül ólmot öntenek a vizbe, az itt képződött alakokból következtetik, milyen foglalkozású lesz a vőlegényök.
A férjhez menendő leány kovászt tesz éjjelre feje alá, amely férfi v. legény elsőnek megy ezután a házhoz, az lesz vőlegénye.
Karácsony estéjén a leány az aznap összegyűlt csontdarabokat, vagy a szemetet kiviszi és rááll, hallgatózván: merről ugat a kutya; amerről ugat, azon táj felől jön majd vőlegénye. Óriási szerencsétlenség, ha épen nem ugat a kutya.
Hogy zivatar idején a jég el ne verje a határt, sok helyen még ma is harangoznak ellene.
Ugyancsak jég ellen a baltát élével felfelé állítják az udvaron.
Ugyancsak jég ellen a kapufélre egy egész kenyeret tesznek ki.
Baltát vállon hordani nem jó; mert összetörnek a háznál az edények.
Ujév reggelén, ha asszony jön először a házhoz, nem lesz szerencsés az egész év; férfi azonban, de főképen czigány, az szerencse.
Nyúl ha átszalad előtted az úton, vagy ha üres edényt vivővel találkozol, nem lesz szerencséd.
Ha indulás után valami miatt vissza kell nézned, nem lesz szerencséd.
Ha pálczád kiesik a kezedből, kitűzött czélod nem sikerül.
Márcziusi hóval aki mosakodik, szép fog lenni.
Kuvik, bagoly, ha kuvikol, halál lesz a háznál.
Ha körmödön fehér foltok vannak, ajándékot kapsz.
Husvétkor, a szentelt sódar-csontokat, ha a tengeri föld négy szélére helyezik, a varju ott nem fogja rongálni a tengerit.
Ha az állatok elvetélnek, háromszor szentelt gyertyát kell az istállóban elásni, akkor megmutatkozik az elvetélés oka.
Fájós szemet hályogkővel kilenczszer kell körülkeriteni, azután a hályogkövet nyakában hordani s megszünik a szemfájás.
Ha valakinek kelései vannak, kilencz bábuval körülköritik, a bábukat a kereszt útra kidobják; aki először megy ez úton keresztül, arra ragad a betegség.
A tehenet megrontják a boszorkányok, azért ad véres tejet.
A tehenet megrontja a boszorkány s teje elzüllik; mert a boszorkány odahaza az ő ágasát feji s ez adja ki a tehén tejét.
Véres tejet azért is ad a tehén, mert a hasa alatt repült el a fecske.
Forgó szél, a boszorkányok kocsija.
Ha nagy szél fúj, az azért van, mert valaki felakasztotta magát.
169Ha tűz üt ki, némely helyen, levetkőzött asszonyok körülszaladják háromszor az égő házat, akkor a tűz nem terjed tovább.
Ujholdkor, ha pénz van a zsebedben, egész hónapban nem leszel szegény.
Ujholdkor vetni, vagy csirkét ültetni nem jó.
Bodzavirág hullásakor ültetett csirkék elhullanak.
A gazdasszony, míg saját tyúkját meg nem ülteti, tojást kölcsön nem ad; mert elvinnék szerencséjét.
Tejet a házból, csak sót lökve bele, adnak ki; mert különben elapadna a tehén teje s megrontanák a boszorkányok a tehenet.
Kutya ha vonít, tüzet vagy halált jelent.
Ha karácsony előestéjén, az énekelni elsőnek megjelenő gyermek: fiú, a tehén bikaborjút, ha leány, a tehén üszőt fog elleni.
Szt-György napon zöld ágakat tesznek a kapukra, hogy a boszorkány be ne mehessen.
Idegen ember elmenetele után a gyermek, ha nyűgös és sír, megverték szemmel; és ezt gyógyítandó, a gyermeket ócska tövis-borona fájából való szenes vízzel itatják.
Ha butor pattog, meghal valaki a háznál.
Pénteken nem szabad mosni, fonni.
Pénteki napon nem jó munkába kezdeni, mert e munkán nem lesz áldás.
Pénteken nagy útra indulni nem jó, nem lesz szerencse.
Ha valakit megloptak és ki akarják tudni a tolvajt, az ollónak fél ágán rostát forgatnak, e szavakat mondva: "Szt-Péter Szt-Pál bizonyitod, ki lopta el a keresett tárgyat?" A forgó rosta körül asszonyok állanak, kik előbb a gyanusítottak neveit veszik fel; amelyik asszony mellett a rosta megáll, s akit ez képvisel, az az ember volt a tolvaj, ha még olyan ártatlan is.
Disznó, ha szalmát szed a szájába, zimankós idő lesz.
Halottat más határba vinni nem jó, mert elveri a jég a határt.
Halottnak temetés előtti napon a sírt soha ki nem ássák, mert akkor a gonosz lélek megfertőztetné a sírt.
Ruházat.
A népviselet is elütő a többiekétől. Férfiaknál, - a nyári könnyü, magyar, dologban kurta ing, durva vászonból vagy gyolcsból, kinek módja, hogy engedi, bekötve a térdig érő bő gatya korczába, a fején szalmakalap.
Már télen fekete tehénbőr-csizma kerül az ember lábára, annál jobb, mentől nagyobb, mert a nagy az alapos jószág, mentől nagyobb, annál melegebb, annál több szalma meg kapcza fér bele, meg bokatekerő. Lájbi is 172kerül az ember derekára, felibe meg ujjas, sötétkék avagy fekete posztóból, a fejre pedig, kivált azelőtt, egy egészen különös kalap, amelynek van is, nincs is karimája, mert van karimája valósággal, de az annyira hozzásímul a kalapnak a fejet közvetlen borító részéhez, hogy úgy látszik, mintha nem is volna. Más a pásztorember kalapja, az széles karimájú, mert az kinnjáró ember, olyan alakú mint a csiperke gomba, úgy is hijják, hogy csiperke-kalap. Az embernek szűr lóg a válláról, fiatalnak fehér, öregnek fekete, de csak panyókán, nem kidugva. A szűr ki van varrva, magyarosan, piros harasztvirágokkal, magyar koronás czímerrel, e nélkül polgári ember előtt - nem szűr. Több ember visel azonban bundát, de nem csöves bundát t. i. ujjasat, hanem juhászbundát, ami olyan szabású, mint a kerek köpönyeg, fehérre cserzett magyar juh bőriből van, az alja köröskörül felhajtva, irhából készült, sodrott gombházakkal, szattyánból göngyölt, csapott végü, hengeralakú gombokra köröskörül felaggatva, ugy hogy mikor a gazdája leaggatja, túl ér a lábán, ami nagyon jól esik, télen a kinnháló ember lábának.
Meg szokta még koronázni ezt az alkotmányt, már amelyik igazán igazi, egy mind a négy lábastól, a maga valóságában kikészített, rendesen fekete báránybőr, mely gallérképpen a bunda hátára van varrva, persze szőrivel kifelé; hát ebben se fagy el az embernek se a füle, se az orra, ha a fejére borítja.
Az asszonyfajtának a ruhája nagyon színdús; e színekben túlnyomó a piros. A szoknying, vagy szoking, ami másutt szoknya, viganó, rokolya - mindnyájánál, a dédanyákig bokorugró, sőt térdig érő, nagyon virágos tarka kázsmér, kárton, selyem, avagy bársony, a pruszli szintén; a lábbelijök: fűzős czipő. Az ingváll kurta, kötésen alól egy arasz, a pendelylyel együtt is, - ami itt alsó szoknyát jelent - csak térdig ér. Ékszerük: az üveggyöngy, mit kalárisnak neveznek. Pruszlit és szokinget arany vagy ezüst csipke díszít. Fejkendő és nyakbavaló kendő egyaránt virágos, sokszínű, sok pirossal. Felső öltönyük ködmön vagy posztó, testhez álló.
Építkezés.
A házak általános jellege: A fal mindenütt vályog, a tető eleje nyitott, a fedél sima, nem garádos, az eresz széles, tornáczos, fedőanyag nád vagy gyékény. Az utczára egy szoba, a mögött a konyha, e mögött a hátulsó kis szoba. Ajtaja az udvarra csak a konyhának, ebből nyílnak a szobák. A hátulsó szoba mögött a kamara, e mögött az istálló, mind egy fedél alatt. Előkert nincs. Díszítést a házak külső falán nem alkalmaznak; általában, ahol van, piros és kék festést láthatunk az eresz alatt. A kutak gémesek. A kapuk vesszőből fonottak.
Szokások.
Lakodalmi szokások. A menyasszony esküvője előtti vasánap, délutáni litániára menetkor, a templom ajtajában leánybarátnéitól csókkal búcsúzik. A lakodalmat a vőlegény házánál tartják, a hová a menyasszonyt zenével kisérik. A vőfély-mondókák tréfás, néha frivol versek.
Halotti tort tartottak ennek előtte fiatal emberek temetésekor, zenével és tánczczal egybekötve, de ez most már nincs divatban.
Ünnepi szokások. Utolsó farsangban két napos általános bálozás, táncz (ugynevezett ivó) van szokásban. Divatosak az ugynevezett fonókákák és kártyaházak. - Betlehemmel vén asszonyok járnak. - Pünkösdkor bálokat tartanak és koszorús leánykák járnak az utczákon.
A nép józan, vallásos és munkás.
Alsó-Tiszamente.
Az alsó Tiszamente többi községeinek, nevezetesen: T.-Eszlár, T.-Büd, Szent-Mihály, T.-Dada és T.-Dobnak néprajza következő:
Eredetére nézve e terület lakossága, nyelve és embertani sajátosságai után itélve, olyan magyar néptörzs maradványa lehet, mely talán még a honfoglaláskor települt itt meg és századok vészei, viharai közt kemény állhatatossággal megőrizte faji jellegét.
A művelődés iránt való fogékonysága és értelmessége nagy ennek a népnek. Túlnyomó számban református lévén, azt hiszszük, nagy része van ebben annak, hogy a reformátusok a nép nevelésére kezdettől fogva mindig nagyban törekedtek, amint az köztudomású. Ebből magyarázható meg 173az a nem közönséges jelenség, hogy csak néhány példát emíltsünk, hogy Zákány Imre t.-dobi egyszerű földmíves, az ezermesterséget annyira vitte, hogy egy olyan ember, mint boldogemlékezetű Andrássy Gyula gróf, ha dobi kastélyban időztében el talált romlani a drága, világ remekének készült zsebórája, még külügyminiszter korában is rámerte bízni Zákány uramra, hogy javítsa meg s bizony meg is javította úgy, hogy Genfben se jobban. Meg az, hogy Egri Bálint uram, szintén egyszerű földmíves Szent-Mihályon, embernyi ember korában megtanult magától olvasni, írni - mert hogy mástól röstelt - hogy öreg korában megírta szülőföldjének,
Építkezésben általános a vertfal, a vályog, több az utóbbi. A fedés sima, deszkacsúcs fal nélkül, az eresz széles, nyitott, fedőanyag gyékény és nád. Szoba, konyha, istálló egy fedél alatt, előkerttel. A tornácz fedett, a pitar előtt kezdődve húzódik hátrafeléA ház külső falán díszítés nincs, csak Büdön. A kutak gémesek és kávásak. A kapu deszka vagy sövény, néhol rácsos, Szent-Mihályon, Büdön mind az, Lökön vannak faragványosak is, Eszláron mind sövény.
Keresztelő.
Népszokások. A gyermek megkeresztelése után a keresztapák, keresztanyák (van több is), a nagyapák, a nagyanyák, a gyermekágyas háznál összegyülnek lakomára, jókivánataikat nyilvánítják az ujszülött, annak szülei és hozzátartozói iránt, esznek, isznak. E föld népe a barát szót nem ismeri abban az értelemben, mint a művelt osztály, ennél a barát a koma, mert a komahívás alapja az egymáshoz való szeretet és becsülés, amit a komaság állapota hivatva van erősíteni, emelni.
Halotti tor.
A halotti tor fenmaradt Lökön, Büdön, Dadán, Dobon és abból áll, hogy a temetés végeztével összejönnek a rokonok, a szomszédok, a jóbarátok a halottas háznál s ott kis lakomát tartanak, közben-közben rágyujtanak egy-egy halotti énekre s rövid időn eloszlanak
Gúnynevek
Szilaj, Kutyafúró, Roszkorjött, Leszekúr, Aranylyuk, Borulás, Hájfejű, Végigúr, Százlábú, Fagyos, Pitykeszemü, Ölyű, Zöldbab paszuly sügér
A nép nyelve. Minden nagyképűsködő nyelvészkedésnél jobban megismerteti az irodalmi magyar nyelvtől való eltérését is, a rövid példa: A. Van sok pízed, ídes komám? B. Nehán garast kaptam azír a szíp kesely lúír.
A házak fala vályog, néhol vert fal, Ptrügyön kőalappal. A tetők csúcsfalasak, gyékényből, nádból, a fedés sima, az eresz tornáczos. A csúcsfal deszka, sárral tapasztva, az eresz félméteres, a fedél néhol zsindely avagy cserép. Az eresz oszlopos. Szobák és konyha egy fedél alatt, istálló külön. A konyha az első és hátulsó szoba közt. Előkert nincs. Tardoson minden egy fedél alatt, Ptrügyön is. A tornácz szabad. Czifraságot a ház külső falán nem alkalmaznak, kút kávás és gémes. Kapu deszka, sövény, vagy rácsos. Tardoson, Ptrügyön, Kenézen csak rácsos.Ruházat.
Ruházat. Férfiaké: fekete vagy sötékék posztónadrág, dereka lajbi, ujjas lajbi, ing és gatya, magukszőtte vászon. Használnak még bekötőt, vagy untercsiket pamutból szőve egy darabban, a derekas lajbit vagy mellényt derékravalónak is hijják. A nőké ing, ingváll, pendely, házi vászon vagy gyolcs, szoknya, kabát, rekli, pitarka, kötő, kendő, keszkenő fekete, kék és barna, a leányoké piros és sárga, anyaga nyáron kárton, télen parket, de csak a felöltőké; viselnek tarka virágokkal kivarrott bundát is. A férfiak felső ruhája; guba és sima fekete szűr, vagy fehér, fekete virágokkal, vagyonosabbaké és idősebbeké báránybunda; Ladányban, Ptrügyön alsó fürtü guba, viselik a haraszttal kivarrott báránybekecset is. A nők ruhájukon hímzést nem használnak. Viselnek ujjukon réz-karikagyürüt és nyakukban gyöngyöt. Lábbeli: a férfiaké fekete bőrcsizma, a nőké fekete czúgos czipő és papucs. A vagyonosabb legények ránczos száru, sarkantyús csizmát viselnek. A nőt hordanak fűzős czipőt is.
kutya bundás
marha virág csákó
ló czifra kesely csillag
Tájszólás: ó helyett ú, például: lú; é helyett í, például ídes. Az «igyók» szó gyakori használata, például: «Ne zavard azt a luvat annyira, mert igyók megsántúl».
Étkezés.
A gazdálkodás mellett egészen háttérbe szorul az étkezés. Étkezése - s ebben teljesen elüt az alföld más népétől, a minek oka magasabb fokú takarékossági ösztöne - a lehető legegyszerűbb, sőt - konyhanyelven szólva, a legsoványabb. Reggelije - mert a szalonnát sajnálja a gazdasszony - rendesen pörkölt vagy tejbe főtt tészta vagy kása, vagy u. n. savanyú leves. Ebédje többnyire vastagétel, még pedig kása, burgonya, tengeri liszt-tészta (az ú. n. "buchti") és csak szerdán-szombaton galuska. Ugyanez ismétlődik, némi változással, este is. Húst ritkán, többnyire csak vasárnap esznek; kedvencz húsnemüjök a füstölt sertés babbal, amit a jobbmóduak hetenként kétszer is esznek.
Étkezés dolgában annyira nagy a takarékossági hajlamuk, hogy télen igen sok család napjában csak kétszer eszik; reggel 8 órakor burgonyát sütnek, megsütnek egy vékára valót, ezt körülülik, mindenki eszik belőle, a mennyit bír, aztán délutáni 3 óráig nincs több fogás, a mikor is egy egyszerű vastagétellel fejezik be az aznapi étkezést. Általában legfőbb táplálékaik sorrendje: a burgonya, tej, liszt, gyümölcs és csak azután jő a szalonna és hús.Ruházat.
Bútorzatuk egyszerűsége mellett azonban annál inkább szeretnek költekezni ruházatukra. Ez az ő egyetlen fényűzésük. A férfinép is rátartó s nem kiméli a czifra szűrt, meg a fekete posztó-szűrt, amivel minden jóravaló házasembernek már legkésőbb házassága 3-4-ik évében illik dicsekedni; míg a legények érjék be a magyaros jellegü posztó-kivarrásokkal díszitett szép fehér szűrrel (ez által különbözik az idevaló férfinép ruházata a debreczeni vagy fejértói tősgyökeres alföldi nép himzett czifra-szűr viseletétől). No aztán szabad a magyaros ránczos-ropogós csizmára akár 12-20 frtokat is elkölteni, nem feledvén el, hogy a szegényebb ember télen egyszerű, a gazdagabb ellenben selyemgubában tartozik megjelenni övéi között. Egyébként a férfinép rendes viselete hasonlit az Alföld magyar népének viseletéhez s csizmán kívül többnyire magyar nadrág, rövid u. n. "dakó"-kabát, pörge magyar kalap képezik részeit, a melynek jobboldali karimájára a legénynép tollat, bokrétát tűz. A férfinép viselete tehát egyszerűnek mondható. De a leányok azután annál nagyobb hivalgást űznek. A czifra ládában 4-5 selyemkendő, meg számos ünneplő-ruha pihen, a miknek darabja sokszor a száz forint értéket is meghaladja s ebben aztán a szegény se igen enged a gazdagnak, mert ez a módi s ez a tisztességhez tartozik. A leány ábrándjainak egyike a szép selyemkendő, meg ünneplő-ruha. Egyébként köznap a magyaros jellegü karton 181vagy vászonruha járja - vasárnap itt-ott fel-feltünik köztük egy-egy - az úri fehérnép igényeihez képest megvarrott ruha is. Esküvőkor a menyasszony fehér selyembe vagy atlaszba öltözik s fehér kesztyűsen jelenik meg az oltár előtt. Egyébként hétköznap a komolyabb, sötétebb kéket hordják, földig érő szoknyában járnak, vasárnap pedig a kevert színű czifra kabátot öltik magukra. A minták közül a nagy rózsásat nem szeretik: inkább az egyszerü pettyes vagy csikos mintához ragaszkodnak. Asszonyok, leányok egyáltalán a sötét színek barátai, hosszú ruhában járnak s mellöket laposra szorítják. Czipőt viselnek, de - s itt is érvényesül a gazdálkodási hajlam - csak a városban; onnan ki, vagy ide bejövet, a mezei úton, mezitláb járnak.
Fehér liszt dagadjon a nyírfa teknőben
Hús, kenyér, ruha legyen mindig bőven
Kerüljük a patikát az új esztendőben!
Az uj évet (ócska tárgy!)
Kell megénekelnem,
Hálálkodva, ahogy illik,
Poharat emelnem.
Mit van mit kivánni még
Ily áldott időben? -
Adjon Isten, ami nincs,
Ez uj esztendőben.
Olcsó legyen a kenyér,
A gabona áros;
Jól fizesse a tinót
S nyerjen a mészáros,
Mérje pedig szöszön-boron,
Font kijárja bőven.
Adjon Isten, ami nincs,
Ez uj esztendőben.Senkinek a nyakára
Ne vigyenek kontót;
Valaki csak ráteszen,
Nyerje meg a lottót;
Annyi pénzünk legyen, hogy!
Még pedig pengőben.
Adjon Isten, ami nincs,
Ez uj esztendőben.
Szegény ember malacának
Egy híja se essék;
Messze járjon dög, halál,
Burgonya-betegség;
Orvos, bakó a díját
Kapja heverőben.
Adjon Isten, ami nincs,
Ez uj esztendőben.
Tücski-hajcski baromnak
Sokasuljon lába;
Boci járjon mezőre,
Gyermek iskolába;
Gyarapodjék a magyar
Számra, mint erőben.
Adjon Isten, ami nincs,
Ez uj esztendőben.
Kívül, belül maradjon
Békében az ország;
A vásárra menőket
Sehol ki ne fosszák.
Béke legyen a háznál
És a szívredőben.
Adjon Isten, ami nincs,
Ez uj esztendőben.
A biró is, mint eddig,
Tisztét jól betöltse:
Víz kedviért a babát
Soha ki ne öntse;
Emberiség, igazság
Egyik serpenyőben.
Adjon Isten, ami nincs,
Ez uj esztendőben.
Zenebona, babona,
Huzavona vesszen!
Visszavonás, levonás
Minket ne epesszen.
Legyen egység, türelem,
Hit a jövendőben.
Adjon Isten, ami nincs,
Ez uj esztendőben.
Nagy uraink (ha élnek)
Nőjenek nagyobbra;
Áldozzanak, legyen is mit,
Mégse üssék dobra;
Nemzetiségünk mellett
Buzogjanak hően.
Adjon Isten, ami nincs,
Ez uj esztendőben.
Író pedig írónak
Szemét ki ne ássa, -
Ne is legyen az idén
Napfogyatkozása
Jó erkölcs-, eszme-, hírnév-,
S előfizetőben.
Adjon Isten, ami nincs,
Ez uj esztendőben.
Mire üssek még pohárt?
Asszonyi hűségre?
Barátság-, polgár-erény-,
Vagy mi más egyébre?
Hiszen ezek közöttünk
Vannak kelendőben.
Tudj' Isten, mi minden nincs
Ez uj esztendőben!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése