A próféta

. Vóut eccer Demecserbe is ety próuféta, oja jövendőümondóu. Széles Tamás vóut a becsületes neve, Kékrűl valóu, Amerikát megjárt ember vóut. Magas nyövésü, szép ety szál ember vóut. Fejér lepedőübe búrkolta be magát, oszt ugy járt a faluba, sipka nélkül. Ugy nézet ki, mint valami zarándok. Mikor végigment a falun, a gyerekek utánnasereglettek, oszt késérték. De ojan nagy vóut a becsüllete, hogy nem csufolták, mint más ijefélét. Ez a Széles Tamás esténként összegyűjtötte egy jóu cimborája házába a falu népet, különösen a fejércselédeket, merhogy ezek mentek inkáb. De későubbet az emberek is halgatták. Prédikált az összegyűlt embereknek a Biblijábóul. Mindenki, de leginkább a a reformátusok, hit neki, és nagyo szerették halgatni. Mer az igaz, hogy nem beszélt az rosszat. Eggyik falubúl a másigba járt, oszt mindenütt ellátták ennivalóuval. Jóul is ment a sora. Vóutak oja¬ nok is, akik a tűzbe is ementek vóuna érte, uty hittek neki, mer sokat tartottak a tudományárúl. Vóut ojan ember is, aki aszt állitotta rulla, hogy anygyal beszél belülle. Sokakat ebolonditot, 358 különösen a fejércselédeket. Az egész faluba csak arrúl beszéltek az asszonyok, hogy mit mondott a próuféta tennap. A munka ne fogot senkit, merhogy mind eze rágóuttak. Akkor történt csak ety kis kétélkedés, mikor a próuféta megjóusolta, hogy nemsokára vége lessz a világnak. Még aszt is meg merte mondani, hogy mikor lessz. Aszt monta, hogy ezer¬ kilencszáznégybe, szeptember harmadiká jön a világ vége. A falu el is hitte neki. Ebbe az esztendőübe igen naty szárasság vóut. Ez is segitett a próufétának, mer az emberek aszt hitték, hogy Isten igy bünteti az embereket. Eggyik napon aszt monta, hogy mindenki késziccse sok vizet a kudbúl. Amennyi edénye csak va, horgya tele, mer éjjel a viz vérré fog változni. Sokan tettek is el vizet, csak aszt nem tutták bisztosa, hogy az edénybe ne fog-e vérré változni a viz, mer errűl a próuféta nem beszét. Másszor meg ety házba mend be, oszt meglátta, hogy ot kotláu ül a tojáso. Asz monygya a gazdasszonynak : „Egyék meg, lelkem, a tojást, mer úgyis vége lessz a világnak, nem lessz ideje kikelni a csirkéknek. Neki is látott a háznép a próufétával eggyütt, oszt megették a tojásokat. Mások meg a disztóut is leölték, azut minden ehetőüt megettek, meg minden ihatóut megittak ety pár nap alatt. Eccer meg aszt jóusolta, hoty kénkűves, tüzes essőü fog esni, mijelőütt elmúlna a világ. Aszt tanácsolta hát mindenkinek, hogy az eresz alá ájjék, merhogy megégeti az essőü. Ige sok ember minde hummiját epusztított, meget-megit mindent, még a dinnyét is felhuszták a dinnyefőüdrűl, mer ugyis vége lessz a világnak. É sohase hittem és nem is halgattam eszt a próufétát. De azér másodikán este, mikor kivittem a lovajimat a kanális-partra legelni, féltem én is ety kicsit, de gondoltam, hotyha vége lessz a világnak, itt is utolér. Hát ahoty kijérek, a lovajim legelészni kesztek, ém meg nyugotta ledűllem, hogy aluggyak eggyet. Aluttam is egy jóut, de osztám mikor felébrettem, nagy világosságot látok. Naty hirte¬ lennyébe én is félni kesztem, mer aszt tuttam, itt a világ vége. Eccercsak látom, hogy a Verezsbűl gyön a világosság. Két dohám¬ pajta gyullat meg a naty szárasságtúl. Nemsokára kűldött a jóu Isten ige szép, csendes essőüt, oszt nem led baj. Reggere azomban a próufétának hűt heje vóut. Emenekűlt, mer ű maga is látta, hogy nem akar vége lenni a világnak. Jóu is vóut, hogy ement, mer agyonütötték vóun az emberek. Azok meg, akik az ű szavára minde jóuszágot, apróumarhát megettek, italt megittak, ige szégyelték magukat. Szitták a próufétát kegyetle. Későübbet uty hallottuk, hogy megénlelen kiment Amerikába. Aszt monygyák ezér Demecserre, hogy ety próufétája vóut, az is mekszökött. Elmondotta Luca János 82 éves fm., Demecser, 1941.

http://adatbank.transindex.ro/html/alcim_pdf9900.pdf