Az egyszeri gazda, meg a szolgája.

 Vóut eccer egy gazda, oszt vóut neki eggy igen derék kocsissa. Nagyon ely serény ember vóut. Sűrvedésig dóugozot mindég. Ety télem, mikor mán a jányok a fonóuba jártak, alikhogy megvacsorált, minygyám ment a fonóuba, oszt vóut úty többekszer, hocs csak reggel gyüt meg. Meksokalta a gazda a mulaccságot, mer nem akarta, hogy annyit járjon a legény a fonóuba. Eccer is, mikor a legény a fonóuba vóut, a gazda se feküt le, várta, hogy mikor jöm meg a legény. Várt, várt jóu darab idejig, mán a kokas is kukorékolt, oszt akkor gyüt meg a legény. Megvárta, amég a legény lefekütt az istállóuba, oszt nem sok időü múlva kiment ű is az istállóuba. Mekkérdeszte a legényt : „Alszo, szóugám ?“ „Má nem, gazduram“ — monta a legény, mer szégyelte, hocs csak mos feküt le. „No, akkor jóu va ! Kejjé csak fel, oszt őürjünk ety kicsit, mer megyün majd a vágázsba fájér, messzi van nagyo, oszt eleséget is kel vinni.“ Fekel a legény. Őüröl egész nab, de mán este a vacsoránál sokat pőüszikét, merhogy nem alutt. Kérdeszte a gazda tülle : „Lefeksze, szóugám?“ „Nem én, gazduram, mer enézek még a fonóuba.“ „Hács csak erigy“ — monta a gazda. El is menygyen a legény. A gazda is megéntelen ne feküt le, várta, mikor jön meg a legény. Mikor hazagyütt a legény, úty tet, mint a másnap, oszt őürötek egész nap. Este a vacsoránál megéntelem mekkérdeszte a gazda : „Lefeksze, szóugám ?“ „Le !“ — monta a legény. „Hát nem mesz a fonóuba ? Eriggy, osz mulass ety kicsit, máma sokad dóugoszlunk.“ Így ingerkedet vele a gazda, merhogy a legény hencegett a fonóuba, hogy nem alul mán két éccaka. Mektutta eszt a gazda, azér akarta ekűldeni harmaccor is : Mérges lett a legény, monta a gazdának : „Nem menygyek én többet sose a fonóuba !“ „Tudom én asztat — így a gazda —, mer láttam, hogy mikor jösz meg, oszt én nem hatytalak aludni.“ Hát ily tet ki az ecceri gazda a szóugájával. Elmondotta Luca János 82 éves fm., Demecser, 1941.

http://adatbank.transindex.ro/html/alcim_pdf9900.pdf